SZOMBAT

Névnap: Erhard. Egyéb névnap: Csombor, Dömötör, Hugó, Kreszcencia, Vince.
Erhard germán eredetû, összetett név, jelentése: becsület + erôs. Csombor régi magyar személynév, amelyet Vörösmarty Mihály újított fel. A csombor egyúttal egy illatos fûszernövény neve is, amelyet fôleg az erdélyi konyha használ, de a régi magyar konyha is kedvelte; borsikafû néven a kímélô ételek ízesítôje. Dömötör a Demeter önállósult magyar változata, a Dörmögô Dömötör pedig egy gyermekújság neve, amely a kicsinyeknek szól.
Katolikus naptár: Ákos, Döme, Erhard.
Református naptár: Erhard.
Evangélikus naptár: Erhard.
Unitárius naptár: Géza.
Zsidó naptár: II. Ádár hónap 29. napja

VASÁRNAP

Névnap: Zsolt. Egyéb névnap: Ezékiel, Fulvia, Marianna, Polidor, Radamesz.
Zsolt régi magyar személynév, a Solt alakváltozata. A honfoglaló Árpád vezér legkisebbik fia volt Zolta, vagy Zsolt, valószínûleg 896 körül született, és apja halála után, alig tizenegy évesen lett fejedelem. Részt vett a Nyugatra induló portyákon, elfogták, de valószínûleg váltságdíjért szabadon engedték. 950 táján halt meg. Nevét ôrzi például honfoglalás kori birtoka, a Bács- Kiskun megyei Solt, amely vármegyei feladatokat is ellátott a középkorban, valamint a Kecskemét közeli Soltszentimre település.
Katolikus naptár: Ezekiel, Zsolt.
Református naptár: Zsolt.
Evangélikus naptár: Zsolt.
Unitárius naptár: Zsolt, Ezékiel.
Zsidó naptár: Niszán hónap 1. napja

Jó vicc!

– Mi a bizonyíték arra, hogy a Szahara helyén valaha tenger volt? Tesék Pistike!
– Az, hogy az arabok most is fürdôköpenyben járnak.
(Új Magyar Képes Újság)

nyomtatható verzió

Nem hagyhatjuk szó nélkül

A 12-B-... alkonya?

• Soha senki nem tudta eddig tényszerûen bizonyítani azt a román forradalom idején elterjedt „rémhírt", mely szerint arab terroristák is lôttek a fellázadt tömegre. Még annak ellenére sem, hogy vezetô politikusok között per is zajlott ennek kapcsán. Nyílván... nulla eredménnyel, hiszen a köd nem tisztult. Máig sem tudni, voltak vagy sem olyan nálunk kiképzett arab rohamegységek, harcosok, akik a diktátor, illetve késôbb Ion Iliescu pártján álltak volna. Ma mintha egy kicsit tisztulna a homály. S mindez az Irakban túszul ejtett román újságírók drámája okán.

Emlékszünk még arra - legalábbis azok, akik felnôtt fejjel érték meg a diktatúra éveit -, hogy „Csau" speciális kapcsolatokat épített ki nemcsak az akkori palesztin vezetôséggel, hanem a Moszva által támogatott arab rendszerekkel is, amelyek nem tucatjával, hanem százával küldték romániai - bukaresti, kolozsvári, temesvári, iasi-i stb. - „egyetemekre" diákjaikat, akik közül késôbb több mint sok így vagy úgy, de itt is ragadt. Az „olajbarna" fiúcskák - és máris bocsánatot kérek az olyan jóhiszemûektôl, mint a marosvásárhelyi Arafat doktor - már akkoriban igen jól érezték magukat tájainkon: 12-B-... számú kocsikkal kényük-kedvük szerint büntetlenül szántották a városok és az ország útjait, cigivel, kávéval zúgkereskedtek, a szeku által futtatott lányok „kedvencei" voltak, sokan meg is nôsültek, román állampolgárságot kértek és érdekes módon kaptak, közben imitt-amott - mint lassan kiderül - összefonódtak a helyi alvilággal, üzletemberekké váltak, jórészt a Ion Ilescu által uralt érdekszövetség jóvoltából is. Legalábbis ez derül ki az utóbbi napok eseményeibôl, abból, hogy egykori arab országok állampolgárai mára hatalmas gazdasági birodalmat építettek Romániában, nyílván hazai cinkosok segítségével. Olyan politikusokkal együtt, akik hozzásegítették ôket - mint láthatjuk Omar Hayssam esetében is -, hogy euróban milliókat érô román vállalatokra tegyék rá kezüket. És ô nem az egyetlen. Még jócskán van belôlük a „Bánság hercegével" kezdve a craiovai Genica Boerica arab társai, a szállodák és egyéb javak mellett az Adevarult állítólag kézben tartó, a volt államfô barátjaiként elkönyvelt és szintén arab Taher mellett, hogy a menet közben csempészeti és pénzmosási ügyekben vádolt, de nyomtalanul eltûnt arab fiúkról most szót se ejtsünk.

Száz szónak is egy a vége: valami bûzlik a még Ceausescu idején idetelepedett arab „diákok" háza táján és környékén, akik a 12-B-...-s rendszámú lerobbant kocsijaikból rég átszálltak ugyan Mercedesekbe, de pillanatra sem feledkeztek meg eredeti küldetésükrôl, így egyre gyakrabban hangzik el a vád ellenük, hogy közülük többen is a nemzetközi terrorizmus támogatói. Amint arra merünk következtetni az Elnöki Hivatal által a román újságírók túszul ejtése kapcsán kiadott közleménybôl is, amely Omar Hayssam róvására már nem csak gazdasági bûncselekményeket ír fel, hanem terrorizmussal is gyanúsítja.

GYARMATH JÁNOS

nyomtatható verzió

Záróra, események

Milliók búcsúztatták II. János Pál pápát
„A szenvedés elégeti és elporlasztja a gonoszt…"

A Szent Péter-bazilika kriptájába lapzártánk idején helyezték végsô nyugalomra II. János Pál pápa földi maradványait. A világ televíziói, rádiói élôben közvetítették a közel három órán át tartó szertartást, amelyen 1400 külföldi vendég, állam- és kormányfôk, uralkodók, egyházak vezetôi vettek részt. Az egész világ jelen volt, kivéve Kína képviselôit.

A Kövess engem! krisztusi felhívása a kulcsszó ahhoz, hogy megérthessük II. János Pál pápa életének üzenetét – hangsúlyozta Joseph Ratzinger bíboros a katolikus egyházfô gyászszertartása keretében bemutatott misén. A bíboros szentbeszédében felidézte az elhunyt pápa életútját, aki saját papi hivatását elsôsorban a következô krisztusi szavak alapján értelmezte: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt" (Jn. 15,16). „A jó pásztor életét adja juhaiért" (Jn. 10,11), valamint „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben" (Jn. 15,9).

Ezek az idézetek pontosan kifejezik a Szentatya lelkületét – folytatta a bíboros. „És valóban elment bárhová, fáradhatatlanul, hogy maradandó gyümölcsöt vigyen" – mondta. Késôbb aztán egyre inkább közösséget vállalt az Úrral a szenvedésben, s így hirdette fáradhatatlanul, megújult erôvel az Evangéliumot, a végsôkig elmenô szeretetet.

Ratzinger bíboros hangsúlyozta, hogy II. János Pál a húsvét misztériumát a könyörületesség misztériumaként értelmezte; utolsó könyvében arról írt, hogy a gonosznak „az isteni könyörületesség" szab határt. A pápa az ellene végrehajtott merényletrôl szólva jutott el a gondolathoz, hogy „...a szenvedés elégeti és elporlasztja a gonoszt a szeretet lángjával, a bûnbôl a jó sokformájú virágát fakasztja".

„Bizonyosak lehetünk abban, hogy szeretett pápánk most az Atya házának ablakában áll, lát bennünket, és áldását adja ránk" - fejezte be szentbeszédét Ratzinger bíboros, aki az elhunyt szeretett lelkét a Szûzanyának ajánlotta, annak az isteni anyának, aki II. János Pált vezette életének minden napján, s vezeti most már fia, „a mi Urunk Jézus Krisztus örök dicsôségére".

A szentmise után Ratzinger bíboros beszentelte a pápa ciprusfából készült koporsóját, mely a bazilikához vezetô lépcsôk tetején állt, rajta a nyitott Evangélium. A szél emelte a Szentírás lapjait. A pápát a keleti pátriárkák is Krisztus oltalmába ajánlották. A gyászmisét latinul és még 6 más nyelven tartották.

Az élô közvetítés csak a szentmise végéig tartott: azt nem lehetett látni, miként helyezik örök nyugalomra II. János Pál pápát a bazilika altemplomának fôhajójában, XXIII. János egykori sírhelyén - nem messze Péter apostol urnájától. Koporsóját - akarata szerint - a földben ásták el. A koporsóba egy zacskóban annyi ezüst- és bronzérmet tettek, ahány évig tartott pápasága. A koporsóba került az a papírtekercs is, amely a pápa életét és érdemeit sorolja fel. II. János Pál egyszerû márványsírjának kövére csak nevét, születésének és halálának dátumát vésik fel. (MTI/RMSZ)

Virágok kerülnek a gödör fölé

(Kolozsvár) * Vasárnap estig várhatóan sikerül befejezni a munkálatokat a Fôtéren – jelentette ki csütörtökön Boros János kolozsvári alpolgármester, miközben kamionok, munkagépek sora kezdte meg a keleti gödör eltüntetését. Több mint kétszáz köbméter homokot nyelt el a szakemberek véleménye szerint fölöslegesen szabadon hagyott ásatás, majd erre a konzerváló rétegre kerül föl a napokban a sokkal nagyobb mennyiségû termôtalaj. Ugyanaz a kör alakú virágágyás kerül ide vissza – magyarázta Boros János, reményét fejezve ki, hogy a kolozsváriak és az idelátogatók újra rendezett, harmonikus környezetében csodálhatják meg a Mátyás-szoborcsoportot.

Míg az elôzô napon megszervezett lelet-mentô akcióban Emil Boc polgármester nem vett részt, ezúttal a nagyközönség elôtt is felvállalta szerepét a keleti gödör eltüntetésében. Fotósok, operatôrök gyûrûjében néhány pillanatra elôbb ô ragadott lapátot, majd Boros János alpolgármester. A téren gyülekezô kisebb tömeg a szerdai munkálatok megkezdéséhez hasonlóan ezúttal is mindenféle rendbontás nélkül figyelte a történteket. Egyik idôsebb nézô a lapátoló polgármestert nézve elégedetten állapította meg: „Amit a másik kiásott, azt ô betömi" – utalt a cselekedet szimbolikus voltára. A tizenegy éve Gheorghe Funar expolgármester által kezdeményezett ásatás a nagyromániás szimbolikus térfoglalás egyik legszembeötlôbb eredménye volt – az egész város padjainak „háromszínûsítése" mellett. Számos történész, régész szerint is a Mátyás-szoborcsoport elôtt tátongó gödrök nem annyira értékes, római kori leletek bemutatására, hanem inkább etnikai konfliktus gerjesztésére szolgáltak.

A szoborcsoport elôtti, úgynevezett nyugati gödör sorsáról szeptember 30-ig dönt a Mûvelôdési Minisztérium – fejtette ki Emil Boc, aki azt is elmondta, a jelenlegi akciót is a szaktárca engedélyével indították el. (Rostás- Péter Emese)

Kevesellte a 120 milliós fizetést...

(Temesvár) * A PNA temesvári ügyészei április 7-én letartóztatták a helyi villamosenergia szolgáltató, az Electrica Banat vezérigazgatóját, Livius Mileat, valamint a vállalat vezetôségének további három tagját. Az Electrica vezetôit azzal vádolják, hogy közel egymilliárd lejnyi, készpénz és luxusautók formájában elfogadott csúszópénz fejében, versenytárgyalás nélkül kötöttek nagy összegû, karbantartási munkálatokkal kapcsolatos szerzôdést egy bukaresti és egy kolozsvári céggel, mintegy 20 milliárd lejjel rövidítve meg az államkasszát. Livius Milea vezérigazgató, akinek sajtóértesülések szerint már három évvel ezelôtt 120 millió lejes fizetése volt, egy BMW terepjárót és egy Audi A6-os luxusautót „vágott zsebre" az üzlet nyomán, emellett birtokol még három BMW-t, egy VW Golfot és egy Daewoo Leganzat, valamint egy tengerparti és egy predeali nyaralót... A korrupciós ügy kínos helyzetbe hozta az Electrica Banat vállalatot, mert küszöbön állt a privatizációs szerzôdés aláírása az olasz ENEL céggel. (Pataki Zoltán)

CSTIT közgyûlés

(Csíkszereda) * Kétnapos tanácskozásra kerül sor a hétvégén, április 9-10 között Marosfôn, amelyre a Csík Terület Ifjúsági Tanácsának tagszervezeteit várják. A találkozón sor kerül az új tagok felvételére, a CSTIT által támogatott önkormányzati képviselôk, valamint a tagszervezetek beszámolóira. Ugyancsak a hétvégi tanácskozás keretében az idei ifjúsági programok jegyzékét állítják össze a résztvevôk, valamint a Hargita Háló továbbfejlesztési lehetôségeirôl tárgyalnak.

A marosfôi ülésen meghívottként részt vesznek Ráduly Róbert Kálmán területi RMDSZ elnök, Kelemen Hunor képviselô, Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár, Kovács Richárd elnöki kabinetvezetô – Országos Ifjúsági Ügynökség, valamint Rácz Árpád megyei tanácsos. (Daczó Dénes)

Bukarestben az EP delegációjának magyar tagjai
Románia uniós felkészülésérôl tájékozódtak

(Bukarest) * Románia EU-s felkészülésérôl, a korrupció elleni harcról, az igazságügyi reformokról, a verespataki aranykitermelés tervének környezetvédelmi vonatkozásairól és sok más, az EU-csatlakozás szempontjából fontos kérdésrôl tájékozódott csütörtökön Bukarestben Gál Kinga fideszes és Dobolyi Alexandra szocialista párti európai parlamenti képviselô. Mindketten az EU- Románia parlamenti vegyesbizottság magyar tagjaiként tartózkodtak a fôvárosban. A küldöttség Románia EU-csatlakozásáról folytatott megbeszéléseket Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel és Traian Basescu államfôvel.

Gál Kinga, a vegyesbizottság alelnöke a környezetvédelemmel kapcsolatban hangsúlyozta Basescu elnöknek: Magyarországot különösen érinti, hogy Románia miként teljesíti a vizek tisztaságával, a verespataki beruházással kapcsolatos vállalásokat. Basescu igyekezett megnyugtatni a kérdezôt: a beruházásról nem hoznak komoly döntést anélkül, hogy a két kormány konzultálna egymással. Gál Kinga azt is firtatta: a mezôgazdasági fejezetben tett vállalások mennyiben fogják sokkolni a lakosságot, különös tekintettel az Erdélyben élô magyarokra, akiknek nagy része a mezôgazdaságból él. Az államfô úgy látta: a román mezôgazdaság csak nyerhet a csatlakozással, amelynek jelentôs hozadéka lehet az infrastruktúra kiépítése és a modernizáláshoz szükséges pénzek elnyerése terén.

Tariceanunál Gál Kinga utalt arra: a területi autonómiára vonatkozó törvénytervezeteket tárgyalásra sem vitte a román parlament. Kérdezte a kormányfô véleményét arról, hogy a kisebbségi tervezetben a kulturális autonómia ügye is szerepel. Tariceanu a decentralizáció elkötelezett hívének nevezte magát, hangoztatva: a helyi önkormányzatok autonómiájában látja a megoldást. Jelezte azonban, hogy az etnikai autonómiával nem tud egyetérteni.

Dobolyi Alexandra, az EP külügyi bizottságának tagja elmondta: a megbeszéléseken úgy tûnt: Monica Macovei igazságügyi miniszter láthatóan elkötelezte magát a korrupcióellenes harc és az igazságügyi reform mellett. A szocialista képviselô a miniszterelnöknek azt a válaszát tartotta figyelemre méltónak, hogy Románia számára prioritást jelent az integráció. Dobolyi Alexandra megjegyezte: Basescu elnök értetlenül fogadta az EU részérôl megfogalmazott bírálatokat, amelyek szerint választania kellene az Egyesült Államok és az EU között. A romániai magyarsággal kapcsolatosan a szocialista képviselô úgy vélekedett: e közösségen úgy lehet a leghatékonyabban segíteni, ha mielôbb az unió teljes jogú tagjaivá válnak. Gál Kinga is osztotta ezt a véleményt, hangsúlyozva ugyanakkor: a Romániában élô emberek, így a magyarok szempontjából nagyon fontos, hogy ez „jó csatlakozás legyen". Vagyis olyan, amelyet nem is sietnek el, de amely eleget is tesz a feltételeknek. „Szerintem ez az, amit talán most megértett ez a román kormány" - mondta a fideszes képviselô. (Garzó Ferenc / MTI) 8

A Bagdadban elrabolt három újságíró drámája
Súlyos belpolitikai szövôdmények

(Bukarest) * A román fôvárosban gondolták ki és tervezték meg a három román újságíró múlt heti bagdadi elrablását, amelynek fô értelmi szerzôje és megszervezôje a letartóztatásban levô, de magas szintû politikai kapcsolatokkal rendelkezô Omar Hajszam szíriai-román üzletember - írta a bukaresti sajtó csütörtökön. Kedd este a legfôbb ügyészség emberei ôrizetbe vették, majd az illetékes bíróság szerdai döntésével egyhónapos letartóztatásba helyezték Omar Hajszamot. A szíriai üzletember bûnlajstromával és magas szintû kapcsolataival összefüggô információk, fejlemények, nyilatkozatok és kommentárok oldalakat töltöttek meg a csütörtöki lapokban.

A Cotidianul c. független napilap az „újságírórablással" kapcsolatos válság megoldásában közvetlenül részt vevô, de meg nem nevezett személyre hivatkozva írta: a kétes hírû Hajszamot akkor vették ôrizetbe Bukarestben, amikor Bagdadban már lokalizálták és elszigetelték az emberrablókat. Így elôzték meg, hogy tovább adják a túszokat. Az emberrablók ugyanis állítólag nem fundamentalisták, s nem is dörzsölt banditák, hanem a fegyveres akciók területén csupán amatôr (és valószínûleg csak alkalmi) túszejtôk - írta a lap. A lapot informáló hivatalos személy azt is tudni vélte, hogy Omar Hajszam bukaresti letartóztatásával egyidejûleg Bagdadban ôrizetbe vették Omarnak és az újságírókat Irakba elkísérô Muhammad Manufnak a testvérét. Ugyanis a két bagdadi testvér is aktív szereplôje volt az újságírók elrablásának. E letartóztatások után az emberrablókat túszaikkal együtt „ártalmatlanító vesztegzár" alá helyezô bagdadi amerikai-brit kommandó szerda este már csak a megfelelô jeladásra várt, hogy kiszabadítsa az újságírókat.

Az említett személy szerint a bukaresti válságstáb - megfelelô információk alapján - már eleve abból a feltételezésbôl indult ki, hogy a bagdadi újságírórablást a román fôvárosban „eszelték ki". Értelmi szerzôje, megszervezôje és pénzelôje a számos gazdasági törvénysértésérôl elhíresült, most már a szervezett bûnözés alapos gyanúja alatt is álló Hajszam volt. Hajszam 1994 óta a PSD oltalma alatt állt - írta vezércikkében az Adevarul, kifejtve, hogy ezért a felelôsség személyesen Ion Iliescu volt államfôt és Adrian Nastase pártelnököt, volt miniszterelnököt terheli. A szíriai-román üzletembert egyébként ôrizetbe vétele után néhány órával kizárták a PSD-bôl, amelynek ugyanabban a kerületben volt a tagja, ahol Iliescu és Nastase is fizeti a tagdíjat - írta a fôvárosi sajtó. (MTI/RMSZ)

Egyperces
Varga Attila képviselôvel

– Hogy is történt az az eset az orsztrák–magyar hadsereggel és az avasi templom orgonasípjával?

– Hol volt, hol nem volt, volt egy elsô világháború. Történt akkor, hogy egy osztrák–magyar császári és királyi alakulat éppen Szatmár vidékét „látogatta", vélhetôen némi hadviseletek céljából. Eljutott Ákos községbe, amelynek közismerten gyönyörû temploma van. Igen ám, de az a derék hadsereg rézhiányban szenvedett, magyarán nem volt elegendô lôszere. Körülnéztek, miként lehetne ezt pótolni? Bár nem volt túlzottan illendô dolog, „kiváló" alkalom kínálkozott Ákoson a helyi református templom orgonasípjainak rekvirálására, ami meg is történt. De lévén, hogy ez még az osztrák–magyar királyi hadsereg volt, pedánsak és rendszeretôk lévén, a tisztek jegyzôkönyvet vettek föl mindenrôl, amelyet a hálás utókor meg is ôrzött. Az orgonasípokból töltények lettek, a jegyzôkönyv pedig igazolja, hogy hány darab szenvedett ilyen természetû metamorfózist: jelzi, miként és milyen mennyiség lett lefoglalva, és milyen rendeltetés adatott ezeknek az egyébként más célt szolgáló tárgyaknak. Napjainkba érkezve a történettel, a helyi lelkész fölfedezte ezt a jegyzôkönyvet, mert azért rend a lelke mindennek ma is, és ha már ilyen szépen igazolható, milyen kárt okozott itt a hadsereg, arra gondoltunk – mert engem is bevontak ebbe a gondolkozásba –, mi lenne, ha egy kis kártérítésért fordulnánk a magyar hadügyminiszterhez. És meg kell mondanom, örömünkre, Juhász Ferenc miniszter úr megértéssel reagált kérésünkre, és biztosított, hogy valamilyen formában megtalálják a módját annak, hogy a templom orgonáját felújítsák.

BÉRES KATALIN

Távirati stílusban

* Április 7-8. * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A Miron Cozmával szembeni kivételezô magatartása miatt az igazságügyi miniszter leváltotta a Rahova fogház igazgatónôjét (Adevarul). * Gregorian Bivolaru gurut húsz napi elôzetes letartóztatásba helyezték Svédországban (Adevarul). * Irina Loghin és Antonie Iorgovan szenátorok a „nemzetbiztonság" védelmére kelnek a suceavai szerzetesek fegyveres támadásával szemben (Adevarul). * A korrupcióellenes ügyézség világosságot teremtett az Electrica Banatnál, annak igazgatóját korrupcióval vádolja (Adevarul). * Bukarest 5. kerületének polgármestere, azaz Marian Vanghelie ismét majmoknak nevezi azokat a pártbeli társait, akik bírálni merészelik (Adevarul). * Marcu Tudor képviselô, aki nem más mint Vadim testvére, arra panaszkodik, hogy a liberális Norica Nicolaitól elkapta a grippét (Adevarul). * Nati Meirt, az egyetlen zsidó párttagot kizárták a Nagy-Románia Néppártból (Adevarul). * A románok több kölcsönt vettek fel a bankoktól, mint amennyit vissza tudnak fizetni (Adevarul). * A Siemens érdeklôdik a craiovai Electroputere mozdonyai iránt (Adevarul). * Egy földrengés esetén Bukarestben több mint száz tömbház fog összeomlani (Adevarul). * Ioan Talpes a hiányzó láncszem, amely összekötheti Ion Iliescut Omar Hayssammal (Cotidianul). * Bill Clinton volt amerikai elnök szakértôként tér vissza május 21-én Romániába (Cotidianul). * A Prezent címet máris vitatja a lapindítási szándékot bejelentô Cristian Tudor Popescu és Dan Turturica. Az elôbbi az Adevarultól, az utóbbi az Ev. zileitôl távozott (Cotidianul). * Az SZDP Omar Hayssam után Corneliu Iacubov eltávolítását is javasolja a pártból (Cotidianul). * Ioan Becali figyelmezteti az újságírókat: „Jól tették a maffiozók, amikor mind kinyírták ôket" (Ev. zilei). * Egy lehetséges terrorista, azaz Omar Hayssam védôangyalai: Ion Iliescu, Rodica Stanoiu, Ristea Priboi, Tanase Joita, Ovidiu Musetescu, Mircea Ursache, Radu Timofte, Gheorghe Fulga (Ev. zilei). * Marie-Jeanne apja, Vasile Ion SZDP-s szenátor beismeri, hogy együtt vadásztak Hayssammal (Ev. zilei). * Monica Macovei arra panaszkodik, hogy az EU-tól érkezô elektronikus leveleket a minisztériumban valakik letörlik, mert „vírusgyanusok" (Ziua). * Az Audióvízuális Tanács negyedmilliárd lejjel büntette meg az OTV-t, mert Dan Diaconescu nem figyelmeztette meghívottjait, Gigi Becalit és a C.V. Tudort arra, hogy vádjaikkal erkölcsi károkat okozhatnak számos személyiségnek (Ziua). * A kormány leszögezte, hogy az adócsalás ettôl arrafelé bûncselekmény (Ziua). * Nicolae Vacaroiu vermet ás Sorin Ovidiu Vantunak a Beruházási és Fejlesztési Bank (BID) ügyében (Curentul). * A Nagy-Románia Párt volt képviselôje, Damian Brudascu a Román Humanista Párt tagja lesz (Curentul). *

nyomtatható verzió

A falu is Európa felé tekint

– Beszélgetés Kelemen Attila képviselôvel, a mezôgazdasági szakbizottság elnökével –

A harmadik képviselôi mandátum új megbízatást hozott Kelemen Attila számára: a Képviselôház mezôgazdasági szakbizottsága elnökévé választották. Így az elkövetkezô négy évben, amely az ország fejlôdése szempontjából meghatározó jelentôségû, hiszen az európai uniós csatlakozás idôszaka lesz, RMDSZ- politikus és szakember vezényli le a mezôgazdaságra vonatkozó törvényhozást, döntô szerepet vállalva ennek a sok gonddal küszködô gazdasági ágazatnak a korszerû felzárkóztatásában. Bár még nem telt le az induláskor megadatott száz nap kegyelmi idô, bekopogtattunk elnöki irodájába, megtudakolni: nagyon göröngyös-e mezôgazdasági vonatkozásban a felzárkózás folyamata, és felhôtlen-e az együttmûködés a szaktárcával?

– Elôljáróban hadd szögezzem le, túlzás nélkül állítható, hogy a mezôgazdasági szakbizottság elôtt ez idô tájt óriási feladatok állnak – nyilatkozta lapunknak Kelemen Attila. – A koalíció programjában az európai uniós csatlakozás jegyében a mezôgazdasági fejezetet – együtt a környezetvédelemmel – nagyon hangsúlyosan megjelenítette. Ebbôl értelemszerûen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy különös figyelmet szentelnek a két szakterületnek. Ennek tudható be, hogy a mezôgazdasági szakbizottsághoz nagyon sok törvénytervezet, törvénycsomag érkezik a kormánytól, vita és elfogadás végett. Közös vonásuk az, hogy a kormány ezeket a jogi normákat prioritásként kezeli. De itt máris meg kell állnunk egy pillanatra: ami a törvényi szabályozásokat illeti, máris több olyan kérdés adódott, amelyeknek megoldását én némiképp másként látom, mint a szaktárca, ezért a Mezôgazdasági Minisztérium munkatársaival gyakran kerülünk összeütközésbe. De tény, hogy ez is hozzátartozik a munka jellegéhez, és nekem az a feladatom, hogy a bizottsági munkát elnökként úgy irányítsam, hogy ne kerüljön patthelyzetbe, ne vezessen kibékíthetetlen ellentmondásokhoz. Van viszont az éremnek egy másik oldala is: én, aki vidéken élek, és közel állok a gazdaemberekhez, belülrôl ismerem gondjaikat és törekvéseiket, számomra akkor igazán jó egy törvény, amikor nem csupán és nem elsôsorban uniós követelményeket elégít ki, hanem a szóban forgó gazdáknak is érezniük kell, a parlament arra törekszik, hogy olyan törvényeket hozzon ki, amelyek az ô érdekeit tartják szem elôtt. Meg kell vallanom, ez fogas kérdés, mert néha nehéz összeegyeztetni az EU-s követelményeket az itteni emberek elképzeléseivel. Továbbmennék: nekem az EU nem egy varázsszó. Az EU- ról legtöbben azt vallják, elég kimondani ezt a bûvös szintagmát, és ettôl az ember tüstént európai gondolkozású lesz. Nagy tévedés. Tény, hogy az EU-ban sem mûködtetnek mindent jól ma sem, és nem hiszem, ha valamire azt mondjuk, hogy eurokonform törvény, ennek nyomán egycsapásra bekövetkezik a történelmi átváltozás. Megítélésem szerint mi nem tudjuk használni sem az amerikai, sem a német vagy holland modellt. Nekünk egyfajta eredeti román modellt kell kidolgoznunk, mivel tájainkon ötmillió kisfarmer él, sajátos gondjaival, bajaival. Kezdve azzal, hogy rettentôen felaprózott a birtokviszony; ezzel kapcsolatban máris leadtunk egy törvényt, amely immár az EU-s követelményekhez is igazodik. A tagosításról szóló szabályozásról van szó, de mindjárt hozzá kell azt is tennem: ezzel kapcsolatban sem elégséges törvényt hozni. Az érintettek – úgymond – nevelése is szükséges, hogy megértsék a folyamat értelmét és távlati hasznát.

– Visszatérve a mindennapok gondjaihoz: értesüléseink szerint élesen ütközött a szakbizottság álláspontja a tárcával a hektáronkénti támogatások ügyében is.

– Az történt, hogy az idén – nagyon helytelenül – a két és fél millió lejes hektáronkénti támogatásból a minisztérium kivonta a kukorica, a takarmánynövények, a zab, az árpa és persze, a pillangósok kategóriáját. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egész Erdélyt, de Suceava és Botosani vidékét, Moldva egy részét támogatások nélkül hagyták. Most az jut támogatáshoz, aki a Baraganon, a bihari alföldön vagy a Bánátban kukoricán kívül gabonát termszet. Ez súlyos kritikában részesített bennünket, RMDSZ- képviselôket. Végül, miután egy éjszakán át vitatkoztunk, a szakminiszter ismételt kérésére, mégis megegyeztünk és ígéretét vettük, hogy a támogatási sávot szélesíteni fogjuk. Ez történt legutóbb. De – finoman fogalmazva – véleménykülönbségek vannak az állategészségügy átszervezését tekintve. További súlyos kérdés a növényvédelem, amelyet az utóbbi években az ország végletesen elhanyagolt. Fájdalmas látni a lepusztult gyümölcsfákat – például Beszterce megyében, de kisebb mértékben másutt is – mintha leforrázták volna ôket. A növényvédelem jelentôsége önmagán jóval túlnô, hiszen a beteg növényvilág kihat az állatokra, és végül az ember egészségére is. Ezeket a kérdéseket kezelni kell. Éppen ma meghívottunk volt a bizottságban a Mezôgazdasági Akadémia elnöke, akivel meghánytuk-vetettük e sürgôs tennivalókat.

– Ön szakemberként elôzô mandátumai idején több törvénykezdeményezést nyújtott be, legtöbbjükbôl törvény lett. Hogyan nyilatkozik meg ez a kezdeményezô szellem bizottsági szinten?

– Mindig az volt a véleményem, nem kell várni, hogy a kormány jöjjön minden kérdésben a maga rendeleteivel, sürgôsségiekkel vagy ezt nem igényelve. A parlamenti képviselô státusa megengedi, mi több, megköveteli, hogy indítványokkal éljen. Megítélésem szerint nem kell mindig belesimulni a kormány elképzeléseibe. Vannak olyan kérdések, amelyeket a gazda pontosabban és árnyaltabban érzékel. Ezért a mezôgazdasági szakbizottság tevékenyégét próbáltam ezekhez a követelményekhez igazítani, a munkát átszervezni. De hozzá kell tennem azt is, hogy néha a parlamenti képviselô üllô és kalapács közé kerül, a törvényhozásnak ugyanis van egy szigora, fegyelme, amit követni kell. De a fô szempont azoknak a polgároknak az érdekeit és óhaját figyelembe venni, akikért a törvény készül. Ezt a két szempontot néha nehéz összebékíteni, de azért vagyunk itt, hogy a módját megtaláljuk.

– Utolsó kérdésünk személyes jellegû: hogyan éli meg ezt az új megbízatást?

– Én frakcióvezetôként is igyekeztem jól ellátni a feladatomat, hasznossá tenni magam annak idején a külügyi bizottságban, már nyelvtudásom révén is. De úgy érzem, most kerültem igazán a helyemre. Úgy érzem, bizottsági elnökként többet tudok tenni a szakmáért, a vidékért és magyar közösségünkért.

BÉRES KATALIN

nyomtatható verzió

Túlsúlyban a magyar történelmi egyházak javára hozott döntések

Szerdán, április 7-én ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság (ORB), amelynek során 8 egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták. Az illetô 8 ingatlan a magyar történelmi egyházak tulajdonát képezte, azaz 3 a Királyhágómelléki Református Püspökség, 3 a Temesvári Római Katolikus Püspökség, 1 a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség, és 1 ingatlan az Erdélyi Református Püspökség birtokában volt. Mind a nyolc ingatlant illetôen elvi döntést hozott az ORB – tájékoztatott Markó Attila államtitkár, az ORB alelnöke. Markó Attila elmondta, a Bizottság 20 végleges határozatot fogadott el, amelyekbôl 10 a magyar történelmi egyházakra, azaz 3 a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, 7 pedig az Erdélyi Református Püspökségre vonatkozik. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentôs épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a medgyesi Városi Múzeum, az Erdélyi Református Püspökség tulajdonába visszakerül a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6 és 8 száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Ugyancsak az Erdélyi Református Püspökség tulajdonába jut vissza a tordai iskola is.

Markó Attila elmondta, a mai ülés eredményeit figyelembe véve 360 fölé emelkedett az elvi döntések -, és 280 fölé a végleges határozatok száma. Mint mondta, az eddigi mérleg szerint egyértelmûen túlsúlyban vannak a magyar történelmi egyházak javára hozott döntések, ez pedig az RMDSZ hathatós közbenjárásának, munkájának köszönhetô – mutatott rá az államtitkár. (RMDSZ-tájékoztató)

nyomtatható verzió

36 millió eurós hitel Szatmár megye fejlesztésére

Megunta a helyben-topogást a Szatmár megyei tanács, hogy erre sincs pénz meg arra sincs és elhatározta, hogy a következô években 36 millió eurós banki kölcsönt vesz fel, amit elsôsorban infrastrukturális fejlesztésekre, útépítésre, gáz- és ivóvízbevezetésre, és hasonlókra fog felhasználni. A hitelkeretet megszavazó önkormányzati gyûlésen nem annyira az összeg, mint inkább az okozott vitát, hogy milyen községek, de fôleg milyen övezetek, kisrégiók kaphatnak ebbôl a hatalmas összegbôl. Szabó István elnöknek az volt a véleménye, amit végül a többség elfogadott, hogy túl a szükséges arányos fejlesztés szempontjainak figyelembevételén, elsôsorban azok számíthatnak rá, akik jó pályázatokat készítenek, akik nem csak településük szûkebb érdekeit, de az adott vidék, tehát egy nagyobb közösség érdekét is szem elôtt tarják.

SIKE LAJOS

nyomtatható verzió

Tényszerûen a honosítás és tartózkodás várható könnyítésérôl

Exkluzív interjú dr. AVARKESZI DEZSÔ letelepedési, bevándorlási és honosítási kormánymegbízottal

– A határon kívül élô magyarok anyaországba utazásának, itt tartózkodásának, illetve honosításának méltányosabbá tétele érdekében elôterjesztett törvénymódosítási javaslatokat április 6-án tárgyalta elsô olvasatban a magyar kormány. Milyen eredmény született?

– Az elôterjesztés az állampolgársági, illetve az idegenrendészeti törvény módosítására vonatkozó javaslatokat tartalmazza, melyeket elsô olvasatban elfogadott a kormány. Egy-két pontosításra még szükség van, de remélem, áprilisban be tudjuk nyújtani az Országgyûlésnek, ami azt jelenti, hogy ebben a félévben az Országgyûlés el tudja fogadni, és január elsejétôl hatályba léphetnek a módosítások. Több lényeges szabályt is meg kívánunk változtatni a kormány nemzetpolitikai programjának szellemében. Javasoljuk többek között a határidôk csökkentését, az állampolgársági vizsga alól mentesítettek körének kiszélesítését, illetve a vizsga egyszerûsítését, a díjak csökkentését, az egyablakos ügyintézést, állampolgári csomag bevezetését, továbbá öt évre szóló speciális nemzeti vízumot és egyebeket. Hét különbözô minisztériummal mûködtünk közre a törvénymódosítások elôkészítésében, és az esetek kilencven százalékában megegyezve tudtuk a javaslatokat elôkészíteni.

– Hogyan kívánják csökkenteni a határidôket?

– A letelepedés szándékával Magyarországra érkezô határon túli magyarok számára az állampolgári eskü letételéig az ügyintézési folyamat jelenleg mintegy 42 hónapig tart. Azt szeretnénk, ha ez az eljárás rövidebb lenne, egyszerûbb és emberségesebb. Az új szabályok szerint ez a folyamat 19-20 hónapra rövidülne. Jelenleg az kérheti a honosítást, aki megkapta a letelepedési engedélyt és azt követôen egy évig itt élt Magyarországon, utána pedig a belügyminiszternek 21 hónap áll rendelkezésére, hogy felterjessze a köztársasági elnöknek. Ez úgy változna, hogy ahogy megkapja valaki a letelepedési engedélyt, rögtön benyújthatja a honosítási kérelmet, nem kell egy évet várnia, és a belügyminiszter köteles egy éven belül felterjeszteni ezt a köztársasági elnöknek, illetve a visszahonosításra jogosultaknak esetében – ôk általában hatvan évesnél idôsebb emberek – fél éven belül.

– Kiknek nem kell majd állampolgársági ismeretekbôl vizsgát tenniük?

– Jelenleg azok kapnak felmentést ez alól, akik magyarországi felsôoktatási intézményben szereztek diplomát. Ezt két irányban akarjuk bôvíteni. Egyrészt nem lesz feltétel, hogy Magyarországon szerezzen diplomát, csak az, hogy magyar nyelven. Másrészt a kedvezményezettek körét kiterjesztjük a közoktatásra is. Például egy erdélyi magyar gimnáziumban szerzett érettségi is elegendô lesz ahhoz, hogy valaki mentesüljön a vizsga alól.

– És aki szakiskolát végzett vagy csak nyolc osztálya van, arra nem vonatkozna?

– De igen, a szakiskolai diploma is elegendô, mert az is a közoktatáshoz tartozik. És elegendô egy általános iskolai végzettség is magyar tannyelvû iskolában, hiszen az állampolgársági vizsga a magyar közoktatásban a hetedik-nyolcadik osztálynak megfelelô tudásanyagot tartalmazza.

– Határon túl – leszámítva a tömbmagyarságot – magyar tannyelvû oktatás általában többségi iskola keretében, tagozat formájában mûködik. Erre az esetre vonatkozik-e a mentesség?

– Az Oktatási Minisztérium felvetette ezt a kérdést, és úgy éreztük, valóban tisztázásra szorul, mert nem szeretnénk, ha kimaradna az, aki vegyes iskolában szerez magyar nyelven végzettséget. Ezért a végrehajtási rendeletbe betettünk egy olyan pontosítást, hogy aki vegyes oktatási intézményben vesz részt, de magyar tannyelvû tagozaton, arra is vonatkozzon az állampolgári vizsga alóli mentesség.

– Nem kevés azoknak a száma, akik magyar nemzetiségûek, de különbözô okok miatt az ország nyelvén tanultak, az ilyen kérelmezôk számíthatnak-e könnyítésre?

– Aki továbbra is köteles állampolgársági vizsgát tenni, annál a költségeket akarjuk csökkenteni. Jelenleg 28 ezer forint vizsgadíjat kell fizetni, ezt 5 ezer forintra csökkentené le a jogszabály.

– A kötelezô orvosi vizsgálat nemcsak idôigényes, hanem fölöttébb költséges is. E téren mi várható?

– Jelenleg mind a tartózkodási, mind a letelepedési engedély iránti eljárásban egyik feltétel az orvosi vizsgálaton való részvétel. Ezt meg kívánjuk szüntetni, hisz évente több millió ember érkezik Magyarországra, akiket semmilyen módon nem szûrünk, felesleges tehát pont azokat alávetni ennek, akik letelepedni szándékoznak.

– Egyes vélemények szerint nem valószínû a kötelezô orvosi vizsgálat megszüntetése, mert így jelentékeny összegektôl esne el a költségvetés.

– Valóban nem kis összegekrôl van szó, és ez két eljárásban is kötelezô. Ha egy négytagú családot veszünk, akkor ez mintegy 160 ezer forintot jelent. Az Egészségügyi Minisztérium ennek ellenére maximális kompromisszumkészséget mutatott. Tehát nem lesz feltétel az orvosi vizsgálat, de ha kiderül, hogy valaki a közegészséget veszélyeztetô betegségben szenved, és nem hajlandó kezeltetni magát, ez olyan ok lehet, amiért vissza lehet vonni a tartózkodási, illetve a letelepedési engedélyt. Ez a kisegítô szabály került be a törvényjavaslat szövegébe, mert a magyar közegészségügynek a szempontjait figyelembe kell venni.

– Mit jelent az egyablakos ügyintézés?

– Ez is az eljárás egyszerûsítését szolgálja. A jövôben nem fogjuk kérni olyan adatok ismételt benyújtását, bizonyítását, amelyek már rendelkezésre állnak a magyar hatóság nyilvántartásában. Azt akarjuk, hogy ne a kérelmezô mászkáljon a különbözô hatóságok között, hanem az irat, és ráadásul azt szeretnénk, ha az a bizonyos irat nem papírformában, hanem elektronikus úton „mászkálna". Ahol lehet, ott megvalósítjuk az egyablakos ügyintézést, hogy egy helyen be lehessen adni a szükséges kérelmeket. És végül – bár ezt a törvény nem tartalmazza, de az elôterjesztés igen – gondolkodunk egy úgynevezett „állampolgári csomag" bevezetésén. Jelenleg, ha valaki leteszi az állampolgári esküt, utána még be kell szereznie a különféle iratokat. Amiben úgy tûnik, már most egyezség van, hogy az eskükor rögtön kap egy személyazonossági igazolványt. Mi azt szeretnénk, ha ez végleges és nem ideiglenes személyazonossági lenne, de ez még nem dôlt el. Azt is meg kívánjuk vizsgálni, hogy más dokumentumokat is megkaphasson, például útlevelet, jogosítványt és egyebeket.

– Sajtóhírek szerint az egyablakos ügyintézés bevezetése milliárdos nagyságrendû költségekkel járna, mert a fejlesztéseket úgy kellene megvalósítani, hogy a tartózkodási és bevándorlási engedélyért folyamodók teljes körét képesek legyenek így kiszolgálni, és ez többek szerint indokolatlan többletkiadásokkal járna.

– Valóban megjelentek a sajtóban olyan nagy számok, amelyek lehet, hogy valamikor majd elô fognak jönni, de semmi közük ehhez a csomaghoz. Például az Európai Unió, ha minden igaz, kötelezôvé fogja tenni az úgynevezett biometrikus azonosítóknak az alkalmazását, de ennek semmi köze ahhoz, hogy mi az idegenrendészeti szabályokat most egyszerûsíteni kívánjuk. Rögtön jeleztem is, nehogy szerepeljen ez a többmilliárdos tétel az én elôterjesztésemben. Az informatikai fejlesztésekre valóban szükség lesz és sokba is fog kerülni, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megvalósítsuk azokat az elképzeléseket, amiket elhatároztunk.

– Az úgynevezett „speciális nemzeti vízum" kérdésében mi a helyzet?

– Az idegenrendészeti törvény módosítása szerint megvalósul a speciális nemzeti vízum, ami öt évre szól, és korlátozásmentes tartózkodást biztosít a határon túli magyarok számára. Ez elsôsorban azokat az országokat érinti, amelyek jelenleg nem tagjai az Európai Uniónak, illetve a közeljövôben nem várható a tagságuk. A nemzeti vízum azonban nem irányulhat munkavállalási, jövedelemszerzési célra. Viszont vizsgáljuk annak a lehetôségét, hogy aki ilyen vízummal tartózkodik Magyarországon, de közben változik a helyzete, és munkavállalási engedélyt szeretne, akkor konvertálható legyen, azaz helyette egyszerûbb legyen a munkavállalási vízum megszerzése. A konvertálás feltételeit kívánjuk most kidolgozni. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy sokan összekeverik a tervezett speciális nemzeti vízumot a kishatárforgalmi lehetôségekkel, de ezeknek semmi közük egymáshoz.

– Ugyancsak sajtóhír szerint a foglalkoztatási tárca elutasította a nemzeti vízumnak a javaslat szerinti formában történô bevezetését azzal az indokkal, hogy „az ötéves érvényességi idôn belül tartani lehet attól, hogy a lehetôséggel sokan visszaélnének, és munkát vállalnának".

– Szó sincs errôl, minden alapot nélkülöznek azok az információk, amelyeket az a bizonyos újságcikk tartalmazott. A nemzeti vízumot a Munkaügyi Minisztérium nem is kifogásolta, velük vita sem volt róla, hisz nem érinti az ô kompetenciájukat. Egyéb vitánk volt ugyan, de hangsúlyozom, erre abszolút nem vonatkozott. Viszont, mint említettem, vizsgáljuk annak a lehetôségét, hogy indokolt esetben a nemzeti vízum konvertálható legyen, azaz egyszerû legyen az átváltás a munkavállalási célú tartózkodási engedély megszerzéséhez. Nézetkülönbség valóban volt köztünk, de a munkavállalási engedélyek kérdésében, viszont tudomásul vettem, hogy vannak olyan szempontok – a magyar munkaerôpiacnak a védelme –, amelyek miatt e téren lényeges elôrelépésre nincs lehetôség. Ez a csomag most ezt nem is tartalmazza. Egy egyszerûsítô javaslatot viszont a munkavállalási engedélyek kérdésének javítására, egyszerûbbé tételére majd a Munkaügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium közösen el fog készíteni. Itt jegyezném meg, hogy a nemzeti vízum kiadása esetében fokozottan oda fogunk figyelni arra, hogy csak az juthasson hozzá, aki valóban magyar származású és valamilyen módon kötôdik a magyar kultúrához. A német botrány is fokozott óvatosságra int, több százezres nagyságrendben adtak ki úgy vízumot ukrán állampolgároknak, hogy különösebb vizsgálat nem elôzte meg. Mi nem szeretnénk, ha ez bármiféle biztonsági kockázatot jelentene akár Magyarország, akár az Európai Unió számára.

– Információink szerint a kormány kiterjesztette a megbízatását.

– Két irányban terjesztették ki a megbízatásomat. Részben három hónappal meghosszabbították, tehát nem június 30-án, hanem szeptember 30-án jár le. Másrészt pedig, az elmúlt hónapokban kizárólag a letelepedési és honosítási ügyekért voltam felelôs, ezt most a kormány kiterjeszti a nemzeti felelôsség programjának több elemére: a Szülôföld program figyelemmel kísérésére, a határon túli magyarok alkotmányos státusának az áttekintésére, megfogalmazására, illetve a Szülôföld Alapra. Ez utóbbival, igaz öntevékenyen, de eddig is foglalkoztam, hisz a február 14- én hatályba lépett törvényhez benyújtottam egy önálló képviselôi indítványt. Ennek a célja elsôsorban az volt, hogy a határon túli magyar szervezetek javaslataiból azt, amivel a kormány is egyetért, ami támogatható, beépítsük a törvénybe, illetve kiigazítsuk az uniós követelmények mentén. Ha minden igaz, a Szülôföld Alapról szóló törvény módosításait illetôen a hónap végéig a zárószavazásra is sor kerül az Országgyûlésben.

nyomtatható verzió

Hírek

Újraindul a Filmklub a Diákházban

(Kolozsvár / rostás-péter) * Az AltArt Alapítvány és a kolozsvári Diákmûvelôdési Ház közös szervezésében hamarosan újraindul a több évtizedes hagyományokra visszatekintô Filmklub. Elsôsorban olyan filmeket vetítenek majd, amelyek alkotóit kerekasztal-beszélgetéseken vendégül láthatják majd a szervezôk, az audio-vizuális képzést pedig tanfolyam keretében biztosítják. A fiataloknak kezdô és haladó csoportban lehetôségük nyílik kamerakezelést, filmkészítést tanulni, Szakáts István médiamûvész és Dan Curean, a Kolozsvári Televízió szerkesztôjének irányításával. Szakáts István szerint szükség van erre a gyakorlati képzésre, annak ellenére, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientián, valamint a Mûvészeti és Formatervezési Egyetemen van audiovizuális képzés. A három hónapos képzésre április 9-én iratkozhatnak fel az érdeklôdôk, a 0724-510 464-es telefonszámon, illetve az office@altart.org e-mail-címen.

Egymilliárd eurós beruházási terv

(Bukarest / mti / rmsz) * A Petrom Rt., Románia elsô számú olajipari vállalata 2008-ig egymilliárd eurós beruházásokat tervez, és akkora 200 millió eurós adózás utáni profitot kíván megvalósítani - olvasható a Ziarul Financiar csütörtöki számában Wolfgang Ruttenstorfernak, az osztrák OMW elnökének közlésére hivatkozva. A Petrom tavaly óta az osztrák OMV többségi tulajdonában van. Az osztrák olajipari vállalat 1,5 milliárd euróért szerzett érdekeltséget a Petromban. A román vállalat a fejlesztési pénzeket kutatásra és két olajfinomító korszerûsítésére, illetve egy új földgáztározó építésére kívánja fordítani. A Petrom, amelynek még mindig az állam tartja kezében 40,74%-os részesedését, papírjai 6%-át pedig a bukaresti tôzsdén forgalmazzák, nem tette még közzé tavalyi eredményadatait.

Külföldiek is elhelyezhetnek lejbetéteket

(Bukarest / mti / reuters) * Romániában a tervezettnek megfelelôen április 11-tôl engedélyezik külföldieknek, hogy lejben helyezzenek el betéteket. A döntést tavaly egyszer már elhalasztották, majd a kormány idén az év elején azt jelezte: tárgyalnak a Nemzetközi Valutaalappal az ismételt halasztásról, hogy elejét vegyék az inflációs nyomás erôsödésének. A betéti piac megnyitásáról a Nemzetköz Valutalap illetékeseivel állapodott meg a kormány, a nyitásra régóta vártak a külföldi befektetôk, akiket vonzanak a magas kamatok. Az új szabályozás értelmében a központi bank biztosítékokat épített be arra az esetre, ha rövidtávon a pénzmozgás megzavarja a román monetáris politikát, illetve a lej árfolyamát.

120 millió dollár bányabezárásokra

(Bukarest / mti / rmsz) * A Világbank 120 millió dolláros kölcsönnel támogatja a román kormány 149 millió dolláros bányabezárási programját. A kölcsönön felüli, 29 millió dollárnak megfelelô költséget a román központi költségvetés állja. Az öt és féléves program kiadási kerete a bányák bezárása okozta szociális szükségleteket és a környezet helyreállítását fedezi. Igyekeznek új munkahelyeket teremteni, mikrokölcsönökkel támogatni a magánvállalkozásokat és általában vonzóbbá tenni az érintett bányavidékeket a mûvelés abbahagyása után, jelentette a Rompres hírügynökség a kormány bejelentését ismertetve.

Borson épít gyárat a kanadai Celestica

(Bukarest / mti / rmsz) * Az elektronikus részegységeket elôállító kanadai Celestica Spanyolországból Romániába telepíti át gyártását – írta a Ziarul Financiar. A kanadai cég tavaly döntött arról, hogy gyárat épít a Bihar megyei Borson. Az elsô évben 300 millió dolláros termelést terveznek, a beruházás befejezése után több mint 1 milliárd dolláros lesz a termelés. Ezzel a cég egyike lesz a legnagyobb vállalatoknak Romániában. A kanadai cégnek Közép-Kelet-Európában még Csehországban van üzeme.

Iskolaigazgatók találkozója

(Székelyudvarhely / Tót-Harsányi Kata) * Tegnap (2005. 04. 08), az RMDSZ Képviselô Irodában sikeresen zajlott le a székelyudvarhelyi iskolaigazgatók találkozója. A megbeszélésen a 13 magyar iskolaigazgató közül 11-en vettek részt. Az oktatásüggyel kapcsolatban felmerülô problémák, kérdések megoldásának érdekében, Asztalos Ferenc képviselô felkérte az igazgatókat, hogy közösen készítsék el javaslatukat, amelyet, mint a Parlament Oktatási Bizottságának alelnöke napirendre tûzhet és szorgalmazhatja a módosításokat, remélve, hogy ez a fajta együttmûködés teheti igazán sikeressé a magyar oktatás ügyét. A képviselô ismertette a Kisebbségi Törvénytervezetet, ennek elsôsorban oktatási fejezetét, és az Iskola Alapítvány ez évi tevékenységének eredményeit is.

15 éves a MÚRE

(Csíkszépív / daczó) * A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) pénteken és szombaton Csíkszépvízen tartja idei közgyûlését. A programtervezet szerint a közgyûlést pénteken 15 órától tartották. Szombaton 18 órától 15 éves a MÚRE címmel ünnepi megemlékezést tartanak, amely keretében bemutatják a tavalyi gyimesi riporttábor anyagából készült könyvet.

Ötmillió euró Zilahnak

(ZIlah / fejér) * Elkezdôdôtt Zilah vízvezeték-hálózatának rehabilitációs munkálata – jelentette ki Radu Capilnasiu polgármester. Az elavult és vízveszteséget elôidézô vezeték cseréje nagy beruházást igényel. Zilahon mintegy 30 kilométert kitevô csôhálózatot fektetnek le. A munkálatok 2006 szeptemberéig tartanak. A kivitelezô – a versenytárgyalás nyerteseként –, az OMS–Hungaria Kft. A beruházás értéke 5,1 millió euró, ebbôl 1,7 milliót PHARE-alapokból fedeznek, 2,3 milliót az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank nyújt, a helyi polgármesteri hivatal 0,5 millió önrésszel járul hozzá. A munkálat annak a SAMTID-programnak a része, amely hét erdélyi város vízvezeték rendszere felújítását célozza.

Felszívódott a szociális konyha

(Székelyudvarhely / oláh) * Korábbi tudósításban részleteztük, mi történt a konyhával: a polgármester vezette alapítvány tulajdonában levô épület bérletét nem hosszabbították az érdekeltek, s az ingyenkonyha bezárt. Ingyennek nem volt ingyen, mert ki így, ki úgy, de fizetett az ott elköltött menüért, rendszerint közhasznú, és a polgármesteri hivatal által irányított munka fizetsége volt a jegy. A konyha nem mûködik, bár erre a tanács megszavazott 750 milliót, egyúttal meghirdették a vendéglátásban, hogy jelentkezzen, aki vállalja, s 49 000 lejért ebédet ad a rászorulóknak. Az elsô licit elsikkadt, mert épp azokat nem hívták meg, akik a tanácsi részrôl meg voltak bízva az ingyenkonyha áthelyezésének lebonyolításával. Következik a tán eredményesebb második menet.

In memoriam József Attila

(Gyergyószentmiklós / gál) * Április 11- én – József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából – Fiatal életek indulója címmel a Figura Stúdió Színház összeállítást mutat be József Attila verseibôl, este 20 órától a Salamon Ernô Gimnázium dísztermében. A 39 verset felvonultató, a költô életének mozzanataiból szabad asszociációkkal építkezô elôadás programját Blénessy Enikô színmûvész állította össze, rajta kívül fellépnek: Bajkó László, Barabás Árpád, Bálint Éva, Bodea Tibor, Boros Mária, Polgár Emília és Tamás Boglár. Az elôadás szervezôi a stúdiószínház mellett a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete, a városi önkormányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ. A helyi szponzorok mellett az elôadást támogatja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Április 11-én, az elôadást megelôzôen a Pro Libris Könyvbarátok egyesülete és a Salamon Ernô Irodalmi Kör fát ültet a 100 éve született József Attila emlékére, a könyvtár udvarán. Április 13-án 13 órai kezdettel a színház újra bemutatja a jubileumi versösszeállítást.

Hétfôtôl tavaszi nagytakarítás

(Csíkszereda / daczó) * A polgármesteri hivatal kezdeményezésére ebben az évben április 11- 30-a között tavaszi nagytakarításra kerül sor a város területén. A hivatal felkérésére, a szakosodott cég, ebben az idôszakban szakaszosan végzi a járdák, úttestek takarítását, portalanítását. A hivatal által kiadott közleményben felkérik a lakosságot, hogy az ütemezés szerinti idôszakban jármûveikkel ne parkoljanak a jelzett közterületeken, hagyják szabadon a takarításra váró út-, parkoló- és járdaszakaszt! A takarítás ideje alatt otthagyott jármûveket, amelyek akadályozzák a munkálatokat, a polgármesteri hivatal elszállíttatja, és csak a szállíttatási és raktározási illeték kifizetése után szolgáltatja vissza a tulajdonosnak. Ugyanakkor felkérnek mindenkit, hogy tömbházaik, lakóházaik, cégszékhelyeik körül végezzék el a lomtalanítást és szervezzék meg a takarítást a zöldövezeteken, valamint az épületek bejárata körül. Az innen származó hulladékot helyezzék a szeméttárolók mellé, ahonnan azokat a polgármesteri hivatal elszállíttatja.

Ellenôrzések megyeszerte

(Kolozsvár / csomafáy) * A Kolozs Megyei Prefektúra 2005. 02. 28/129 rendelete alapján egy vegyes bizottságot hoztak létre, azzal a céllal, hogy ellenôrizzék, miként valósul meg a visszanyerhetô ipari hulladékok begyûjtése a lakosságtól. A bizottságban részt vesz: a megyei prefektúra, a rendôrség, a pénzügyôrség, a környezetvédelmi testület, a közegészségügyi igazgatóság. E feladat megoldására a 2001-2004-es idôszakban 39 cég kapta meg a mûködési engedélyét. Az idén március 28-ig ellenôriztek 9 tordai és aranyosgyéresi céget. Megállapították, hogy csak két cég, a Metinvest kft. és a Rolina Serv kft. (mindkettô tordai) tartotta be teljes egészében az érvényben levô rendelkezéseket. Kisebb kihágásokat állapítottak meg egy aranyosgyéresi cégnél, mert nem kezelte megfelelôen a lakosságtól begyûjtött ócskavasat, ezért hárommillió lej büntetést kaptak. Három cég (az arnyosgyéresi Sioanco kft., illetve a Metalo Rec. kft. és a tordai Aluvin Impex kft.) esetében súlyos kihágásokat tapasztaltak és ennek következtében felfüggesztették mûkôdési engedélyüket, és pénzbírsággal is sújtották ôket.

Új igazgató a megyei erdészet élén

(Sepsiszentgyörgy / flóra) * A hét elejétôl Valantin Ionascu személyében új igazgató irányítja a Kovászna megyei erdészetet. Amint köztudott a kormányzásban résztvevô pártok, illetve az RMDSZ megyei vezetôi között éppen e tekintetben találták meg legnehezebben a közös nevezôt. Az erdészet új irányítója, a DP jelöltje, a bodzavölgyi erdôkerület irányítójaként szerzett tapasztalataival kell megbirkózzon az egész megyét átfogó, nemzetgazdaságilag is fontos övezet problémáinak megoldásaival, az erdôvagyon tulajdonviszonyainak rendezésében még megoldatlan kérdéseinek tisztázásával. Idôközben kiteljesedett a decentralizált intézményi vezetôk nevesítése, illetve azoknak a vezetôknek funkcióban való megerôsítése, akik élvezik a döntéshozók bizalmát.

Árkos agronómusháza a megye tulajdonába marad

(Sepsiszentgyörgy / flóra) * Háromszéken is megtörtént a megyei szaktanácsadó hivatal munkatársainak, javadalmazási alapjainak a szakminisztérium számára való átcsoportosítása. E döntést kormányhatározat írta elô, amely szerint a két évig, a megyei tanács által finanszírozott szaktanácsadó hálózat újból az agrártárca hatáskörébe kerül. A korábban a szaktanácsadó hivatal által adminisztrált árkosi agronómusház viszont nem kerül újból a minisztérium birtokába, a létesítményt a megyei tanács gondozza, ahol amint megírtuk EU-s képzôközpontot kívánnak mûködtetni. Mint ismeretes az új szervezési forma keretében mûködô mezôgazdasági szaktanácsadói hivatalok az elkövetkezô idôben növekvô feladatkörhöz jutnak az EU-s pályázatok népszerûsítésében, illetve a termelôknek nyújtandó agrárismeretek gazdaközelbe vitelében.

Rendôrségi hírek

(Nagybánya / farkas) * Március vége bôvelkedett szomorú hírekben. 28-án délután Borsán V. M., egy 17 esztendôs ifjú, egy közlekedô gépkocsi elé ugrott. A kórházba szállítást még megérte, de az orvosok minden erôfeszítése ellenére, nem tudták életét megmenteni. Jelen pillanatban még tart az ügy kivizsgálása. V. M. barátja, aki jelen volt a balesetnél azt nyilatkozta, hogy társa akarattal ugrott a száguldó gépjármû elé. Ha ez bebizonyosodik, akkor V. M. a nyolcadik öngyilkosság által elhalálozott Máramaros megyei személy. * Egy „Plesu" álnevû 27 éves ifjút fogtak el Nagybányán, és kezdték el kihallgatását a helyi illetékesek. A még nem végleges vizsgálat, arra enged következtetni, hogy a fentnevezett követte el még február 1-jén, azt a lopást, melynek folyamán egy férfitôl 2000 eurót tulajdonítottak el erôszakkal. A nyomozás még folyik. * Kapnikbányán egy alig 17 éves ifjú ellopta a polgármesteri hivatal MM-02-UYM rendszámú gépkocsiját. A rendôrségre beérkezett bejelentô telefonhívás következtében, a jármûvet meg is találták, elhagyva a város egyik utcáján. Kiderült, hogy a gépkocsit ott hagyták az egyik utcán leparkolva, ám a slusszkulcsot a helyén hagyták. A. U. kapnikbányai lakos, ittasan meglátta a nagy lehetôséget, beült a kocsiba és elhajtott, noha még hajtási igazolványa sem volt. A vétkes ellen eljárást indítottak. * A farkasaszói rendôrôrsöt március 27-én ismeretlen polgárok értesítették, hogy a községhez tartozó Szerfalván idegenek behatoltak az egyik gazdaság udvarába, ahonnan több mindent elemeltek. A rendôrök hamarosan elkaptak két Szatmár megyei (alsóberekszói) gyanús egyént, akikrôl kiderült, hogy valóban ôk voltak a tettesek. A lopott holmit visszaszerezték, s eljárást indítottak ellenük.

A Magyar Kulturális Intézet mûsora

(Bukarest / rmsz) * Április 11-én, hétfôn 12 órakor József Attila gyermekrajz-pályázat eredményhirdetése és tárlatnyitója lesz. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet az UNESCO romániai irodájával közösen – a József Attila emlékév megünneplésére –, gyermekrajz- pályázatot hirdetett román iskolák számára. A mintegy kétszáz, a költô románra fordított verseibôl ihletôdött, meglepôen érdekes pályamûbôl a neves mûvészekbôl, pedagógusokból álló zsûri válogatta ki a legjobbakat, a díjazottakat és a kiállítás anyagát. * 18 órától román színifôiskolások József Attila- elôadása van mûsoron. A Magyar Költészet Napját, József Attila születésnapját bukaresti színifôiskolások rendhagyó elôadással ünneplik meg, amelyen elôadják a költô románra fordított verseit. * 14-én, csütörtökön 18 órától a II. Magyar- Román Dokumentumfilm-Fesztivál legjobb alkotásait lehet megnézni.

Elitburgonyát ültetnek

(Sepsiszentgyörgy / flóra) * A közelgô burgonyaültetési szezont jelzi, hogy Háromszékre érkeznek az import ültetôanyagot hozó szállítmányok. E napokban zabolai, kézdivásárhelyi, szépmezôi farmerek számára fut be a fajtaválasztékot is bôvítô elitburgonya-küldemény, amely miközben bôséges hozamot ígér, alkalmat teremt az övezetben a fajtafelújításra. Örvendetes tény, hogy az idei vetésforgókban is növekvô területen ültetnek el a megyében elôállított új burgonyfajtákat, mintahogy a szélesedô nemzetközi kapcsolatok révén hatékony kémiai készítmények nyújtanak környezetkímélô beavatkozási lehetôségeket a betegségek, kártevôk elleni küzdelemhez.

nyomtatható verzió

Piaci Árfutár

Szabadpiaci árak 2005. április 7-8- ára

Heti szabadpiaci árak tojás lej/db burgonya lej/kg leveszöldség lej/kg juhsajt lej/kg primôr saláta lej/fej disznóhús lej/kg karalábé lej/kg zöldhagyma lej/kg hónapos retek lej/kötése zellergyökér lej/kg spenót/kg forint

BRASSÓ 2500-3000 5-10 000 10-25 000 95-100 000 8-10 000 120-165 000 8-10 000/db 10-15 000 10-20 000 40 000 15-25 000 –

BUKAREST 2500-3800 8-10 000 10-35 000 80-110 000 10-25 000 90-210 000 10-15 000/db 3000-5000 3500-7000 15-25 000 10-25 000 –

CSÍKSZEREDA 3500 8 000 10-40 000 120 000 10-15 000 165-220 000 25 000 8-10 000 15-20 000 40 000 30 000 145-147

KOLOZSVÁR 2500-3100 6-8 000 10-25 000 – – 48-52 000 (élô) 7-10 000/db 10-12 000 – 20-23 000 35-40 000 142-146

LUGOS 2500-3500 6-8 000 15-25 000 100 000 8-15 000 58-60 000 (élô) 10-15 000/db 8-10 000 10-15 000 – 30 000 145–150

MAROSVÁSÁRHELY 3000-3500 8-12 000 5-20 000 100 000 8-12 000 45- 50 000 (élô) 8-12 000 6-10 000 6-10 000 15-20 000 20-25 000 142–148

NAGYBÁNYA 3000-3500 7-9 000 20 000 85-100 000 8 000 60 000 (élô) 5 000/db 5 000 – 20 000 20-25 000 149-150

NAGYSZEBEN 3200-3500 8-16 000 25-30 000 100 000 10-15 000 135-140 000 10 000/db 10 000 8-10 000 10-15 000/db 25-30 000 146-148

SEPSISZENTGYÖRGY 2600-3200 5-10 000 10-25 000 100-110 000 6-10 000 140- 190 000 8-12 000/db – – 25-35 000 – 145-148

SZATMÁRNÉMETI 2500-3000 6-10 000 14-18 000 100 000 10-12 000 56-60 000 (élô) 6-10 000/db 10 000 12-15 000 10-20 000 30-35 000 148-152

SZÉKELYUDVARHELY 4000 6 000 10-40 000 110 000 10-15 000 60 000 (élô) 15 000/db 10 000 10-20 000 40 000 25 000 144-148

ZILAH 2800 5-8 000 5-8 000 120 000 5-10 000 – 5-7 000/db 10 000 5-10 000 20 000 35 000 145-147

TEMESVÁR 3500-45000 8-12 000 15-25 000 80-100 000 10-15 000 85-90 000 8-15 000/db 10-15 000 5-10 000 5-10 000/db 40-50 000 148-153

Következô hét végére kérjük munkatársainktól, hogy a fenti tételek árát mindenképpen jelezzék. Köszönjük „árfutáraink" – Tóásó Áron Zoltán, Szabó Ildikó Erzsébet, Daczó Dénes, Csomafáy Ferenc, Király Zoltán, Máthé Éva, Farkas E. Zoltán, Kalmár Zoltán, Éltes Enikô, Sike Lajos, Oláh István, Fejér László, Pataki Zoltán – közremûködését!

nyomtatható verzió

Nagyvilág

Tom Lantos az egyházi javak visszaszolgáltatását sürgeti

(Washington * Tóth László / MTI) * Itt az ideje, hogy az egyházi tulajdon régóta halogatott visszaszolgáltatása megtörténjen - jelentette ki csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva Tom Lantos, az amerikai törvényhozás magyar származású tagja, aki elôzô nap a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását sürgetô határozati javaslatot nyújtott be a kongresszusban egy képviselôtársával együtt. Lantos rámutatott, hogy az eddigi erôfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. Romániában most azonban új kormány van hatalmon, amely nyilvánvaló módon demokratikus irányba, NATO-tagként transzatlanti irányba halad, és az ország remélhetôleg az EU-nak is nemsokára tagja lesz. A képviselô elmondta, hogy Románia nagy lépést tett elôre NATO- csatlakozásával. „Én segítettem Romániát ebben, mivel úgy gondoltam, a NATO érdeke, hogy legyen egy kiterjedt, népes, stratégiai fekvésû tagja Kelet-Európában. A NATO-tagság másrészt önmagában is demokratizáló erô valamennyi ország számára. Ez volt az egyik fô indítékom akkor is, amikor síkra szálltam Magyarország NATO-tagságáért. Támogatni fogom Romániát európai uniós csatlakozási törekvésében is" - mondta.

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása rendkívül fontos, mivel a totalitárius múlt maradványának a felszámolásáról van szó, egy olyan rendszer igazságtalanságáról, amely személyeket, intézményeket és vallási közösségeket fosztott meg tulajdonuktól, ami elfogadhatatlan a demokratikus társadalomban. Én az igazság érvényesítését szorgalmazom - hangoztatta a külügyi bizottság rangidôs demokrata párti tagja, aki Tom Tancredo republikánus párti képviselôtársával együtt nyújtotta be a határozati javaslatot, mely a történelmi magyar egyházakat (római katolikus, református, evangélikus és unitárius), a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat említi név szerint. Felszólítja Románia kormányát, hogy „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatásában". A határozati javaslat tíz pontban fogalmazza meg azokat az elvárásokat, amelyek teljesítésére felszólítja a román kormányt.

A New York-i székhelyû Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) csütörtöki tájékoztató közleményében rámutat: a mostani nem az elsô eset, hogy az amerikai törvényhozása figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselô az elôzô ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, amelyet három képviselôtársával terjesztett be tavaly májusban. A mostani határozati javaslatnak nagy súlyt ad az a tény, hogy egyik beterjesztôje a térség elsô számú szakértôjeként ismert Tom Lantos, a külügyi bizottság második embere. A képviselô már a NATO bôvítését megelôzô, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt - emlékeztet közleményében a HHRF.

Megállapodtak az alkotmányos válság rendezésérôl
Állítólag tudják, hol van Ratko Mladic

(Belgrád * Petky József / MTI) * A belgrádi és a podgoricai vezetés csütörtökön megállapodást írt alá az államközösségi parlamenti választás elmaradása miatt keletkezett alkotmányos válság rendezésérôl. A megállapodást a két szerbia-montenegrói tagköztársaság elnöke és miniszterelnöke, illetve Svetozar Marovic államfô írta alá. Ellátta kézjegyével Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje is, aki egyik aláírója volt a montenegrói-szerbiai kapcsolatokat új alapra helyezô, három éve nyélbe ütött belgrádi megállapodásnak is.

A belgrádi média szerint az elmúlt napokban-hetekben a belgrádi és a podgoricai vezetés folyamatosan tárgyalt Solanával a válság rendezésérôl, és a csütörtöki belgrádi tárgyalásokon elsimították az utolsó nézeteltéréseket is. Az államközösség alaptörvénye (alkotmányos alapokmánya) értelmében az idén február 4-ig kellett volna megtartani az elsô közvetlen választást a délszláv unió parlamentjébe, de a podgoricai szakadár vezetôk ellenkezése miatt ez nem történt meg. Ugyanakkor március 4-én lejárt a képviselôk mandátuma, ami egyfajta alkotmányos válságot idézett elô. A csütörtökön aláírt megállapodás értelmében alkotmánymódosítással meghosszabbítják a jelenlegi képviselôk megbízatását, az államközösség képviselôházába pedig a két köztársaság külön- külön választja meg a képviselôket egy idôben a soron következô, köztársasági parlamenti választásokkal (az alkotmánymódosítást jóvá kell hagynia mindkét tagköztársaság, illetve az unió parlamentjének is). A megállapodás rögzíti azt is, hogy a tagköztársaságok függetlenségérôl szóló jövôbeni népszavazást - amennyiben lesz ilyen - a nemzetközi demokratikus normákkal összhangban kell megtartani, és ilyen tekintetben együtt kell mûködni az EU-val. A megállapodásban az aláírók kötelezettségeket vállalnak arra, hogy teljesítik az európai integrációból eredô követeléseket, beleértve az együttmûködést a hágai Nemzetközi Törvényszékkel.

Közben a szerbiai kereszténydemokraták azt állítják, tudják és nyilvánosságra is hozzák, hol bujkál a srebrenicai népirtással vádolt Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnok. Zivojin Stjepic, a Szerbiai Kereszténydemokrata Párt (DHSS) alelnöke közölte, hogy Mladic a szerbia- montenegrói hadsereg laktanyáiban és két belgrádi lakásban bujkál. „Ha információink alapján a jelenlegi hatalom és a biztonsági szolgálatok az elkövetkezô napokban nem erednek a nyomába, akkor a DHSS kénytelen lesz a széles nyilvánosság elé tárni errôl minden részletet, amelyhez hozzájutott" - ennyit közölt a legutóbbi választáson parlamenten kívül rekedt párt alelnöke belgrádi sajtótájékoztatóján. Stjepic szavainak súlyát emeli, hogy pártja elnöke igazi „bennfentes", Vladan Batic volt igazságügyi minisztere, aki tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék összeállítsa Ramus Haradinaj volt koszovói miniszterelnök bûnlajstromát. Ratko Mladic hollétét lassan tízedik éve homály fedi, de a belgrádi cáfolatok ellenére Carla Del Ponte hágai fôügyész mindig is azt állította, hogy a tábornok Szerbia területén tartózkodik. Mladic holléte a minap került ismét a figyelem központjába, miután Vuk Draskovic külügyminiszter közölte egy nyugati lappal: logikus, hogy a biztonsági szolgálatok tudják Mladic hollétét.

A bíborosokat „elôkonklávé" segíti

(Vatikánváros / MTI/AFP) * II. János Pál pápa pénteki temetése és az április 18-ra kitûzött pápaválasztó konklávé között a bíborosok számára úgynevezett „elôkonklávé" nyílik, egyfajta intenzív vita idôszaka, amely alatt megrajzolhatják az új pápa ideális portréját. „Most ismerkedünk a játékszabályokkal" - közölték a felelôsség súlyától kissé megrettent bíborosok, miközben a tömegeknek az elhunyt pápa elôtti tiszteletadása azt látszott sugalmazni, hogy hasonló utódot szeretnének.

Amire a 116 bíboros - a 117., a Fülöp-szigeteki Jaime Sin betegsége miatt nem utazott Rómába - megkezdi a konklávét, kongregációkon (gyûléseken), kisebb bizottságokban és számos folyosói beszélgetésen már átfésülték a témát. A hétfô óta tartott öt elsô kongregáció lehetôvé tette a már Rómába érkezett bíborosok részére (csütörtökön száznegyvenen voltak, pápaválasztók és 80 évnél idôsebbek együttesen), hogy tanulmányozzák a megadott szövegekben lefektetett szabályokat. Valamennyi egy célt szolgált: a konszenzust. A pápa nem lehet egy csoport embere.

A politikától eltérôen az egyház világa kizárja a választási kampányt, a jelöléseket és - legalábbis hivatalosan - a lobbicsoportokat. A konklávékon uralkodó teljes titoktartás eredeti célja az volt, hogy távol tartsa a bíborosokat az európai államok mohóságától. Napjainkban - ha a vatikáni forrásoknak hinni lehet - a nyomás még félelmetesebb és alattomosabb: a bíborosoknak ôrizkedniük kell „a világi befolyás játékától", a modern vélemények formálóinak mondott médiától, de „az egyházon belüli ideológiai nyomástól" is.

A bíborosok felvilágosítására két fôpapot bíztak meg az egyház problémáival foglalkozó prédikációk megírására: az egyiket Raniero Cantalamessa atya, a pápai egykori bizalmasa tartja április 14-én, a másikat pedig a konklávé elsô napján a Sixtus- kápolnában Tomas Spidlik lengyel bíboros.

A titoktartás, amelyre a bíborosok esküt tettek, erre az elôkészítô szakaszra is vonatkozik. A Corriere della Sera c. olasz lap szerint Joseph Ratzinger bíboros, a bíborosi kar dékánja, azon kevesek egyike, akik már elôzô konklávét is láttak, meg akarta tiltani bíboros társainak, hogy ebben az idôszakban nyilatkozzanak a sajtónak. Egyesek viszont értésre adták, hogy nem lehetséges a némaság, amikor az egész világ tömegtájékoztatása ilyen mértékben érdeklôdik az egyház élete iránt - írja a lap. Tilos viszont továbbra is mindenfajta kiszivárogtatás a zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokról vagy a pápajelölt személyérôl.

Új miniszterelnöke van Iraknak

(Bagdad / MTI/AFP/AP) * A csütörtökön Irak új átmeneti miniszterelnökévé kinevezett Ibrahím al-Dzsaafari, az arab ország legrégebbi síita pártjának vezetôje viszonylag nagy népszerûségnek örvend hazájában. Az 54 éves politikust egy tavalyi közvélemény-kutatás eredményei szerint a harmadik legbefolyásosabb síita személyiség Irakban Ali asz-Szisztáni nagyajatolláh és Muktada asz-Szadr radikális hitszónok után. Ibrahím al-Dzsaafari 1950-ben született az iraki fôvárostól, Bagdadtól délre fekvô síita szent városban, Kerbelában. Orvosi tanulmányokat folytatott az észak-iraki Moszulban. Ez idô tájt - a 60-as évek végén - csatlakozott az Iszlám Dava párthoz, amelynek kemény elnyomás jutott osztályrészül Szaddám Huszein diktatúrája idején. A síita politikai szervezet látványos merényleteket hajtott végre nagykövetségek ellen: 1981-ben Irak bejrúti, két évvel késôbb Franciaország és az Egyesült Államok kuvaiti külképviselete volt a célpont. Eközben a Szaddám Huszeinhez hû erôk a párt több mint 75 ezer tagját ölték meg 1982 és 1984 között. Dzsaafari a 80-as évek elején Iránban lelt menedékre, ahonnan 1989-ben Angliába utazott. Londonban telepedett le, s csak a Huszein-rezsim 2003-as megdöntése után tért vissza Irakba. Öt gyereke ma is Nagy- Britanniában él. A síita politikus az Iránban töltött évek alatt állítólag szoros kapcsolatokat alakított ki a keményvonalas iráni klérus tagjaival. E kapcsolat megléte azonban nem bizonyos. Az Iszlám Dava messze nem egységes: egyes tagjai a jelenlegi iráni kormányzati rendszer mintájára képzelik el Irak irányítását, mások inkább távol tartanák a pártot az irániaktól, s nem engednék, hogy az egyházi emberek túlsúlyba kerüljenek az iraki kormányban. Nem lehet tudni, hogy Dzsaafari melyik állásponthoz állt közelebb iráni számûzetése alatt.

Néhány … sorban

* A magyar kormány a pápa temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánította. Ennek megfelelôen pénteken reggel 9 órakor Budapesten, a Kossuth téren elhangzott a himnusz, és katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd a Szózat hangjai mellett félárbocra engedték a nemzeti lobogót. A megemlékezés résztvevôi egyperces néma tiszteletadással adóztak II. János Pál emlékének, majd a zenekar eljátszotta a pápai himnuszt. Ezt követôen megszólaltak a Szent István bazilika harangjai.

* József Attila születésének 100. évfordulóján, április 11-én Budapesten és vidéken is ünnepségeket, megemlékezéseket rendeznek; a budapesti Nemzeti Színházban állami díszelôadást tartanak, amelyen Fejtô Ferenc, a költô kortársa, barátja is szavalni fog.

* Határozottan elutasította csütörtökön Egeresi Sándor, a vajdasági parlament alelnöke a Nedeljni Telegraf c. belgrádi hetilapban megjelent minôsítéseket Németh Zsoltról, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnökérôl, aki a múlt héten a testület küldöttsége élén járt Újvidéken és Belgrádban. A Vajdasági Magyar Szövetség politikusa - aki parlamenti alelnökként ugyancsak tárgyalt a magyar delegációval - az MTI-nek nyilatkozva leszögezte, hogy Németh Zsolt „régi barátja a Vajdaságnak és a vajdaságiaknak", hiszen többször ellátogatott a tartományba, akkor is, amikor még külügyi államtitkár volt. A belgrádi hetilap viszont azt írta, hogy Németh „igazi vihart kavart" az újvidéki és a vajdasági közvéleményben.

* A Csillagok háborúja c. filmeposz harmadik epizódjának tervezett bemutatójáig még hat hét van, de az elsô hívek már most sorban állnak egy hollywoodi mozi elôtt, hogy az elsô között láthassák a filmet.

* Az izraeli rendôrség úgy döntött, hogy pénteken csak 40 évesnél idôsebb és az izraeli hatóságok által kiállított megfelelô személyi igazolvánnyal rendelkezô muzulmánt enged be a jeruzsálemi Mecsetek terére, elkerülendô az iszlám és zsidó hívek közötti összetûzést.

* Silvio Berlsuconi olasz kormányfô csütörtök este nyitottnak mondta magát az elôrehozott parlamenti választások lehetôségének megvitatására, miután az általa vezetett jobbközép kormánykoalíció súlyos vereséget szenvedett a minapi önkormányzati választásokon.

* Milliónyi lengyel gyûlt össze csütörtökön este Krakkóban a II. János Pál emlékére rendezett misére. A hatalmas tömeg a Blonia parkban, azon a tágas térségen gyûlt össze, ahol a lengyel születésû katolikus egyházfô több alkalommal tartott szabadtéri misét pápasága alatt, legutóbb, 2002-ben kétmillió ember elôtt.

* Az ukrán ellenzék politikai leszámolással vádolta csütörtökön az új kijevi kormányt, és Donyeckben „Ukrajna Juscsenko nélkül" néven társadalmi mozgalmat indított el, miután a hatóságok ôrizetbe vették az ellenzék fellegvárának számító Donyeck megye tanácsának elnökét, szakadár tevékenység, illetve köztörvényes bûncselekmények vádjával.

* Robbanás történt az egyiptomi fôváros egy fôként turisták látogatta bazárjában csütörtökön, legalább két külföldi személy halálát és legkevesebb 19 másik ember sérülését okozva - közölte a kairói egészségügyi és a belügyminisztérium.

* Európai állammá alakítja országát, kizárva egy tekintélyelvû berendezkedést és az emberi jogok semmibe vételét - ígérte Vladimir Voronin újraválasztott moldovai államfô, aki csütörtökön tette le hivatali esküjét Chisinauban. A politikus hangoztatta, hogy a következô négy évben Moldovának az egységes Európa egyik államává kell alakulnia, fejlett infrastruktúrával, korszerû mezôgazdasággal, fejlett gazdasággal, amelybôl biztosítható a lakosság jövedelme és szociális biztonsága.

* Több ezer korrupcióellenes röplapot osztottak szét csütörtökön az azerbajdzsáni fôváros, Baku egyik egyetemén fiatal ellenzékiek. Az akció szervezôi - az Ukrajnában és Grúziában lezajlott bársonyos forradalmakban alakult csoportok mintájára - létre kívánják hozni saját ellenzéki mozgalmukat.

nyomtatható verzió

Világ- háttér

A pápa és a kínai kormány harca

II. János Pál pápasága alatt továbbra is feszült volt a Vatikán és Kína viszonya, de a pápa 2001-ben történt bocsánatkérése a misszionáriusok által Kínában elkövetett bûnökért szakértôk szerint alapot adhat a párbeszéd újrafelvételhez. A püspököknek a kínai kormány által létrehozott Katolikus Hazafias Szövetség általi kinevezése és Tajvannak a Vatikán általi elismerése a fô akadályai a kapcsolatok rendezésének. Kína és a Vatikán között fél évszázada nincs diplomáciai kapcsolat.

„Kína egyik alapvetô elve, hogy ne avatkozzanak be belsô vallási ügyeibe" - szögezte le Benoit Vermander jezsuita atya, a tajpeji Ricci intézet igazgatója. A kilencvenes években történtek diplomáciai erôfeszítések egymás kölcsönös elismerésére. 1999-ben olyan hírek láttak napvilágot, hogy az ezredfordulóra megszületik a megállapodás - emlékezett vissza Richard Madsen, a San Diegó-i Kalifornia Egyetem munkatársa, a kínai katolicizmus szakértôje. Tervbe vették a katolikus egyházfô kínai látogatását is. 2000 elején viszont hirtelen romlottak a kapcsolatok, mivel Peking hat püspököt nevezett ki anélkül, hogy a Vatikánnal konzultált volna. Még ugyanabban az évben a pápa 120 kínai mártírt avatott szentté, kiváltva ezzel Peking haragját.

II. János Pál ennek ellenére nem hagyott fel azzal a szándékával, hogy a világ legnépesebb országába látogasson, s 2001-ben bocsánatot kért a múltban a misszionáriusok által elkövetett hibákért és tévedésekért, akik kiszolgálták az imperialista nagyhatalmak érdekeit. Vermander atya szerint II. János Pál számára pápasága második felében világossá vált, hogy Kína esete különbözik a kelet-európai országokétól. Uralkodása kezdetén, amely egybeesik a kínai nyitás- és reformpolitika kezdetével, a lengyel pápa engedélyezte, hogy a kínai illegális egyház püspökei saját maguk válasszák meg utódaikat, a Vatikánra közbenjárása nélkül. „Ezek a papok és püspökök igen önállóak lettek, erôsítve ezzel a földalatti egyházat a nyolcvanas években" - fejtette ki Madsen.

Ma a kínai katolikusok - 10-15 millió hívô - közel harmada tartozik a kínai hivatalos egyházhoz. Míg a kínai katolikusok a vasfüggöny leomlása után arról álmodtak, hogy az ô országukban is összeomlik a kommunizmus, az 1989-es Tienanmen téri megtorlás után, majd 1999-ben a Falunkung szekta betiltása után erôsödött Kínában a vallások feletti ellenôrzés.

Ha megmarad is a Vatikánnal szembeni pekingi bizalmatlanság, a pápa bocsánatkérésének Kína általi elismerése lehet az a pont, „ahonnan valamit fel lehet építeni" - hangsúlyozta Vermander atya. Vasárnap Liu Csien-csao (Liu Jianchao), a külügyminisztérium szóvivôje úgy ítélte meg, hogy a II. János Pál által négy éve mondottak kedveznek a Vatikán és Kína közötti kapcsolatok javulásának, ugyanakkor megismételte Kína elvi álláspontját. A katolikusok - a hivatalos és a földalatti egyház hívei egyaránt - hétfôn, a kínai halottak ünnepe elôestéjén Pekingben, Sanghajban (Shanghai) és a falvakban a templomokban imádkoztak a pápa lelkéért.

Az Egyesült Államokban mûködô, a földalatti katolikus egyházat védelmezô Kung Bíboros Alapítvány elnöke, Joseph Kung elmondta, hogy az illegális egyház szoros figyelemmel kísérte a pápa betegségének alakulását az elmúlt két hétben. Elmondta azt is, hogy a Hopej (Hebei) tartománybeli Hszivance (Xiwanzi) egyházmegye püspökét, Jao Liangot (Yao Liang) múlt csütörtökön ôrizetbe vették. Az alapítvány szerint a fôpapra ôrizetbe vétele elôtt nagy nyomást gyakoroltak, hogy a Vatikántól pártoljon át „a hivatalos katolikus egyházhoz".(MTI/AFP)

Monaco és Rainier herceg

Monaco nagyhercegség nemzetközi jogi szempontból nem egészen független, az Európa Tanácsba kevéssé demokratikus politikai rendszere miatt eddig nem kerülhetett be. Ugyanakkor a szerdán elhunyt III. Rainier herceg 50 éves uralma alatt hatalmas gazdasági virágzást ért meg. Rainier mindazonáltal csak akkor került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor 1956-ban feleségül vette Grace Kelly amerikai filmsztárt.

A Cote d'Azurön lévô törpeállam pénzügyi és vámunióban áll Franciaországgal, amely korábban biztosította magának azt a jogot is, hogy javaslatot tegyen a kormányfô személyére. Emellett franciák töltik be a legtöbb „érzékeny" posztot is. A lakosság létszáma 32 ezer, de naponta ugyanennyien érkeznek ide dolgozni Franciaországból és Olaszországból. A herceg 18 tagú tanácsra támaszkodva, rendeletekkel kormányoz. Monaco köteles tiszteletben tartani Franciaország érdekeit, cserébe Párizs garantálja a hercegség szuverenitását és függetlenségét. Amennyiben a Grimaldi-család kihal, a törpeállam Franciaországé lesz.

Amikor Rainier herceg 1949-ben trónra lépett, Monaco alig volt több operettmonarchiánál, amely az egykori fényébôl - valamint a 19. században Monte Carlóban alapított kaszinóból - élt. Rainier örökségét remekül menô pénzügyi színtérré alakította: Monacóban számos gazdag bank székhelye van, s ügyfeleik túlnyomó többsége Monaco határain túl él. Az 1962-ben kelt alkotmány szerint az örökletes monarchia a gazdagok paradicsoma, ahol a kilencvenes években a szerencsejátékból származó bevételek már csak a nemzeti jövedelem töredékét tették ki.

Az egykor kalózkodásból élô Grimaldi- család 1297-ben jutott az alig két négyzetkilométeres „szikla" birtokába. Monaco függetlenségét 1512-ben ismerte el XII. Lajos francia király, Monaco urait 1612-ben emelték hercegi rangra.

A Grimaldi-ház atyja Otto Canella volt, aki 1133-ban Genovában volt konzul: az ô fiát hívták Grimaldónak, innen származik a család neve. A Grimaldik már 1731-ben kihaltak, az utolsó Grimaldi I. Antoine volt, akinek halála után veje, Jacques-Francois de Goyon-Matignon vette fel a herceg nevét és címerét. Utódai - akiket 1793-ban, a francia forradalom után elzavartak - 1814-ben tudták újra birtokba venni a hercegséget.

II. Lajos herceg (1870-1949) trónra lépése elôtt francia tábornok volt. Egyetlen gyermeke 1898-ban Algériában házasságon kívül született lánya volt, Charlotte-Louise Louvet, akit II. Lajos 1919- ben legitimált és 1922-ben megtett trónörökös hercegnôvé. Charlotte-Louise 1920- ban feleségül ment az ôsi francia nemességgel bíró Pierre Xavier de Polignac grófhoz, aki ebbôl az alkalomból felvehette a Grimaldi nevet, a Valentinois hercege címet és a monacói állampolgárságot. Ebbôl az 1933-ban válással végzôdô házasságból született Rainier herceg: amint betöltötte 21. évét anyja lemondott a javára, és 1949. május 9-én 33. monacói hercegként elfoglalhatta nagyapja, II. Lajos trónját.

1956-ban vette feleségül Grace Kelly amerikai filmsztárt, aki 1982-ben autóbalesetben hunyt el. Rainier azóta magányos volt, s fôleg azokkal a vádakkal foglalkozott, amelyek szerint Monacóban pénzmosás folyik, no meg gyermekei gondjaival: két leánya, Stephanie és Caroline egész sor botrányosnak mondható kapcsolaton esett át.

A trónra lépô Albert sportkarrierrôl álmodott, és nevét többször hozták összefüggésbe különféle színésznôkkel és modellekkel, de még nôtlen.

Monaco a Monte Carló-i kaszinó mellett a Monte Carló-i rallyrôl, valamint 1879-ben megnyílt operaházáról híres. (MTI/dpa)

Kell-e egyáltalán Koszovó Szerbiának?

Belgrád és Pristina egy lépéssel közelebb került a párbeszéd megkezdéséhez, állítja Soren Jessen-Petersen, az ENSZ koszovói missziójának vezetôje. Szeptemberben megkezdôdhetnek a tárgyalások a déli tartomány végleges státusáról. A koszovói ENSZ-megbízott elégedetten távozott Belgrádból a szerb vezetôkkel folytatott kétnapos megbeszélések után. Mint mondta, Boris Tadic elnök kész a párbeszédre az ideiglenes pristinai intézményekkel, és ezt Vojislav Kostunica kormányfô sem utasítja el. Várható, hogy már áprilisban felújítják az energetikai és egyéb munkacsoportok tevékenységét.

Szerbiának jól felfogott érdeke – figyelmeztette vendéglátóit a dán diplomata –, hogy ne maradjon ki a tárgyalási folyamatból, hiszen már meghatározták a lépéssorrendet Koszovó esetében: ha júliusig pozitívan ítélik meg a demokratikus normák alkalmazását (vagyis a szerb és a többi kisebbség iránti viszonyt), akkor már szeptemberben megkezdôdhetnek a nemzetközi tárgyalások a tartomány jövôjérôl. A szerb vezetôség azonban úgy látja, hogy a normarendszer még nagyon távol áll a megvalósulástól, és a menekültek visszatérése, jogaik szavatolása nélkül nem lehet a végsô jogállásról tárgyalni. A szerb nemzeti stratégia szerint Koszovó státusát a „több az autonómiánál, kevesebb a függetlenségnél" képlet keretei között kell rendezni, és Belgrád semmiképpen sem egyezne bele az Albánia és Macedónia felé esô határok megváltoztatásába. A Pristinával való párbeszéd ellenzôinek kapóra jött, hogy az ENSZ- megbízott belgrádi megbeszélései alatt újabb erôszakcselekmény történt a déli tartományban: szélsôséges albánok félholtra vertek egy idôs szerb házaspárt, egy vegyes lakosságú faluban.

A Danas címû lap közben azt feszegette: szüksége van-e Szerbiának a koldusszegény Koszovóra? Ha a tartomány valamilyen csoda folytán visszakerülne is Szerbia illetékességébe, kétmillió ellenséges érzelmû albánnal gyarapodna az ország lakossága, az albánok képeznék a második legnagyobb népcsoportot, ôket illetné meg a képviselôi helyek húsz százaléka, és több miniszteri posztra is igényt tartanának. A lakosság pedig az életszínvonal további zuhanásával fizetne a szerbség nemzeti bölcsôjeként emlegetett Koszovó visszaszerzéséért – mutatott rá a cikkíró. (Magyar Hírlap / március 30.)

J. GARAI BÉLA

A monarchia egyik legsikeresebb szeretôje

Az 56 éves Károly walesi herceg, brit trónörökös és menyasszonya, az 57 esztendôs Camilla Parker Bowles - felvételünkön a pár -, aki a hétvégén mondja ki a boldogító igent a windsori anyakönyvi hivatalban, már 35 éve ismeri egymást és ez alatt legfeljebb 3-5 évre szakadt meg viszonyuk.

A gyakori kérdést, hogy „ugyan mit eszik rajta a herceg?" sokkal könnyebb megválaszolni, mint a valamivel ritkábban feltettet, hogy „akkor miért nem vette nyomban feleségül?" Károly éppen azt szerette Camillában, amit mindig hiányolt elsô feleségében. Szerinte Diana túlságosan önmagával volt elfoglalva (600 pár cipô, 400 kalap), idegesítette férjét étkezési zavaraival, és nagyon is az elôtérben állt. Camilla ezzel szemben szeret jókat enni és - ellentétben Dianával - egyáltalán nem igyekszik rivaldafénybe kerülni. „Nem jelent konkurenciát Károlynak, és valószínûleg a legjobb pszichoterapeutája is" - számolt be a pár egyik barátja a Daily Telegraph c. brit lapnak.

Egyes vélemények szerint a brit trónörökösök problémája egyszerûen csak az, hogy túl sok az idejük. Életük felén vagy még hosszabb idôn át várják, hogy a trónra kerüljenek. Károly jó okkal hivatkozhatott történelmi tényekre, amikor egyszer civakodás közben ezt mondta Dianának: „Nem vagyok hajlandó az egyetlen walesi herceg lenni, akinek nincs szeretôje!"

Amikor 1970-ben elôször találkoztak leendô esküvôjük színhelyén, Windsorban, Camilla Parker Bowles állítólag így szólította meg Károlyt: "Dédnagymamám szeretôje volt a maga dédnagyapjának. Mi lenne, ha...?" (A dédnagymama, Alice Keppel az elsô világháború elôtt VII. Edward király életét édesítette meg.) Károly nyomban tüzet fogott, ám Camilla 1973-ban feleségül ment Andrew Parker Bowles hivatásos katonatiszthez, akitôl két gyermeke született. A viszony azonban folytatódott és „házasság hármasban" lett belôle, miután Károly 1980-ban feleségül vette Dianát.

Tény, hogy Camilla érdeklôdési köre megegyezik Károlyéval. A hölgy szeret jókat enni, és ha nem is beszélget kedvesen a növényekkel, néha feketék a körmei a kerti munkától, tud káromkodni és lovagolni, s elôfordul, hogy egy rókavadászat után a zuhanyozást mellôzve, egyenesen a nyeregbôl ugrik estélyi ruhába.

Hogy ilyen körülmények között miért kellett 35 évet várni az esküvôre? Egyesek szerint Károly a hetvenes évek elején túl sokáig habozott, mások szerint Camilla akkor még nem is akart hozzámenni, hanem csak azért kezdett viszonyt vele, hogy féltékennyé tegye akkori udvarlóját és késôbbi férjét, Andrew Parker-Bowlest, aki akkoriban Charles testvére, Anna iránt tanúsított érdeklôdést. Ezen kívül Camilla akkoriban még nem jöhetett számításba a királyi ház számára: Károly nagybátyja és atyai barátja, Lord Mountbatten mondta róla, hogy „ideális szeretô-anyag".

Camilla 1996-ban elvált férjétôl, rá egy évre pedig Károly Dianától. Új házasságkötésre azonban egyelôre egyikük sem gondolt. Diana 1997-ben bekövetkezett tragikus halálát követôen Camillát egy szupermarketben péksüteménnyel megdobálták. Rá két évre, 1999-ben mutatkoztak elôször együtt a nyilvánosság elôtt. 2001-ben csókolóztak elôször nyilvánosan. 2002-ben aztán elhunyt az anyakirályné, unokája újabb házasságának legszilárdabb ellenzôje. Ennek ellenére meglepetést keltett, amikor ez év február 10-én eljegyzésüket bejelentették.

A brit trónörökösök választását a történelem folyamán sok minden befolyásolta, csak a szerelem nem. Az elsô szerelmi házasság - VIII. Edward király és a kétszer elvált amerikai Wallis Simpson asszony között - az uralkodó lemondásához vezetett 1936-ban. A forradalmak, gyilkosságok és összeesküvések nem sokat tudtak ártani a brit uralkodóháznak mintegy ezeréves történelme során, de a szereplôk legbensô magánéletének a címoldalakon való kiteregetése alapjaiban rázta meg az intézményt, amely fôleg önön mítoszából él. Tény, hogy Camilla az eddigieknél sokkal inkább szem elôtt lesz. A The Observer c. lap errôl azt írta: „Feléledhetnek azok a pusztító démonok, amelyek a nyolcvanas-kilencvenes években kísértettek a királyi házban". (MTI/dpa)

nyomtatható verzió

Sportvilág

Labdarúgás
Bajban a Villarreal

A CSZKA Moszkva hazai pályán megnyugtató, négygólos elônyt szerzett a francia Auxerre elleni negyeddöntôs párharc elsô mérkôzésén a labdarúgó UEFA Kupában. A visszavágó ezek után már csak formalitásnak tûnik. Hazai pályán 1-1-es döntetlent ért el a kapus Sáfár Szabolccsal felálló Austria Wien az olasz AC Parma ellen. Newcastle-ban a házigazda csapat a veterán Alan Shearer góljával legyôzte a portugál Sporting Lisboát, míg a holland AZ Alkmaar kisebb meglepetésre egy góllal verte idegenben az elsô játékrészben 11-est hibázó spanyol Villarrealt, így bizakodva készülhet a jövô heti visszavágóra.

UEFA Kupa, negyeddöntô, 1. mérkôzések: Austria Wien (osztrák)-AC Parma (olasz) 1-1 (0-1), g: Mila (61.), illetve Pisanu (34.); Newcastle United (angol)-Sporting Lisboa (portugál) 1-0 (1- 0), g: Shearer (37.); Villarreal (spanyol)-AZ Alkmaar (holland) 1-2 (1-1), g: Riquelme (14.), illetve Landzaat (11.), Nelisse (74.); CSZKA Moszkva (orosz)-AJ Auxerre (francia) 4-0 (1-0), g: Mathis (21., öngól), Ignasevics (63., 11-esbôl), Love (71.), Guszev (77.), kiállítva: Mignot (84., Auxerre).

Elégedett, de óvatos

A szerda esti találkozó hôse, a két bravúros gólt szerzô Frank Lampard szerint a Bayern Münchent hazai pályán 4-2-re legyôzô Chelsea még egyáltalán nem nyugodhat meg, rengeteg kell dolgoznia azért a keddi németországi visszavágón, hogy bekerüljön a labdarúgó Bajnokok Ligája elôdöntôjébe. „Semmi sem dôlt el. A Bayern roppant erôs csapat, jól szervezett, világklasszis játékosokkal rendelkezik. Ráadásul Michael Ballack gólja reményt adhat nekik, ô a visszavágón is sok gondot okozhat nekünk" - mondta az angol válogatott középpályás.

Lampard hozzátette: az Arsenal példája is figyelmeztetô lehet. A másik londoni sztárcsapat 3-1-es vereséget szenvedett Münchenben, ugyanilyen eredmény kedden a Chelsea bukását jelentené. „Láthatják, mi sem mehetünk biztosra. Természetesen csalódottak vagyunk amiatt, hogy a végén Ballack gólt szerzett, mert a 4-1 kiváló eredmény lett volna. Persze a 4-2 is elég lehet, de biztos, hogy nehezebb lesz a dolgunk Németországban. Abban azért joggal bizakodunk, hogy idegenben is szerzünk gólt, erre a világ bármely pontján képesek vagyunk" - jegyezte meg a klasszis futballista.

A Chelsea eltiltott vezetôedzôje, Jose Mourinho távollétében a két segítô, Baltemar Brito és Steve Clarke irányított a kispadról. „A találkozó elôtt Jose mindent megjósolt, de a meccs közbeni döntéseket ránk bízta. Persze jobb lett volna, ha mellettünk van, így a visszavágó sem lesz könnyû feladat. A csapat azonban bebizonyította, nélküle is képes a jó teljesítményre" - értékelt a lefújás után Brito.

Lampard duplája ellenére a bajorok vezetôedzôje, Felix Magath úgy véli, hogy a hazaiak kulcsembere az elefántcsontparti csatár, Didier Drogbaolt. „Rengeteg gondot okozott, nem tudtuk megfékezni ôt. Máskor erôs a védelmünk, szerintem többet nem is fordul majd elô hasonló eset" - mondta a tréner. Magath úgy véli, hogy a szerdán hiányzó Roy Makaay, Claudio Pizarro és Martin Demichelis visszatérésével sokat erôsödik majd a Bayern München.

Mancini még bizakodik

Roberto Mancini, az Internazionale vezetôedzôje szerint csapata nem érdemelt 2-0-ás vereséget a városi rivális AC Milan ellen a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntôjének elsô mérkôzésén. „Semmivel sem futballozott jobban a Milan, mint mi. A két góljukon kívül semmit sem tettek a gyôzelem érdekében. Sajnos az említett két találatnál elaludt a védelmünk. Nem adjuk fel, küzdeni fogunk a továbbjutás érdekében. Valószínûleg a visszavágón már Adriano is ott lehet a pályán, ami nagy erôsítés lenne számunkra" - nyilatkozta a kék-feketék trénere.

Carlo Ancelotti, a sorozat 2003-as gyôztesének szakvezetôje már jóval tárgyilagosabban fogalmazott: „Még semmi sem dôlt el, pedig többen már a döntôrôl beszélnek. Az Inter megmutatta, hogy komoly fejtörést okozhat nekünk, így még egy rendkívül kemény visszavágó elé nézünk". Andrij Sevcsenko, a Milan ukrán aranylabdás támadója járomcsonttörése után 46 nappal tért vissza az együttesbe, és mindjárt góllal: „Látszott ugyan rajta a kihagyás, de mindent elárul, hogy betalált a kapuba. Elégedett voltam a teljesítményével" - mondta Ancelotti.

Jégkorong
Nézôcsalogató módosítások

Elsôsorban kapusokra vonatkozó szabálymódosításokról tárgyalnak a bérvita miatt szünetelô észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) vezetôi kétnapos, detroiti találkozójukon. A kényszerleállás fôleg azért következett be, mert a béreket már nem fedezték a bevételek, az elmaradt szurkolói érdeklôdést pedig most változtatásokkal kívánják megoldani, természetesen úgy, hogy közben megállapodnak a hokisokkal is az NHL folytatásáról.

A legnagyobb gond - vélik a szakvezetôk - a gólátlag drasztikus csökkenése. Ahhoz képest, hogy az 1980-as években, amikor a Wayne Gretzky vezette Edmonton Oilers öt szezonban is képes volt 400 gólt ütni, most a legtermékenyebb csapat az Ottawa Senators volt 262-vel. A 30-ból tizenegy klub nem érte el a 200 gólos határt.

Hogy ismét több találat essen, a tervek szerint növelnék a kapuk méretét. Két tervezet is van erre vonatkozóan. Az egyik, hogy a jelenleg 183x122 cm-es ketrecet 193x127-esre növelnék. A másik, hogy a vasakat ívben hajlítanák, és így a meglévô felület 17 százalékkal növekedne. Ezen kívül csökkentetnék a kapusfelszerelések méretét, és a hálóôrök a jövôben nem játszhatnák meg a korongot az alapvonal mögött.

„Mindig a kapusokon csattan az ostor! Nem szeretem a változtatásokat, szerintem nem tesz jót a játéknak. Ezzel együtt persze elfogadom, hogy valamit tenni kell, mert elfogadhatatlan állapot, hogy szünetel a világ legerôsebb bajnoksága" - mondta az MTI-nek a tengerentúlon is megfordult Szuper Levente.

Az elképzelések szerint - akárcsak Európában - eltörölnék a kétvonalas lest, vagyis lehetne a védekezô harmadból a félpályán túlra indítani, s így több kiugrást láthatna a közönség. A középsô, semleges zóna területe csökkenne, így a két másik - az egyik gárdának támadó-, a riválisnak védekezô - harmad területe pedig nône. Az alapszakaszban a döntetlenek megszûnnének, és büntetôlövések következnének. Amennyiben a liga vezetôi elfogadják a módosításokat, a játékosok is megtárgyalják, a végsô szó az NHL döntéshozó testületéé.

Érkeznek a vendégek

Csaknem a legerôsebb kerettel érkezik az április 17-23. közötti debreceni divízió I-es jégkorong- világbajnokságra a japán válogatott, amely egyértelmûen az A-csoportba való visszajutást tûzte ki célul. A német szövetségi kapitány, Mark Mahon számíthat két ászára, Fudzsita Kijosira és leggólerôsebb csatárára, a tengerentúli tartalék- bajnokságban is megfordult Szuzuki Takahitóra. A keret tagja még az NHL-es Los Angeles Kings által tavaly nyáron az amatôr játékos-választáson, a drafton lefoglalt kapus, Fukufudzsi Jutaka. Az együttes eddig Tokióban edzôtáborozott, és vasárnap repül Magyarországra.

A debreceni vb-n ugyancsak érdekelt norvég együttes felkészülési mérkôzésen 2-1-re nyert a vendéglátó francia csapat ellen, mindkét találatot Trygg ütötte (a 13. és a 15. percben). A hoki legfelsô osztályában játszó franciáknál nem szerepeltek a hazai bajnoki döntôben érdekelt - s aranyérmet szerzô - Mulhouse, valamint a Tours együttesének legjobbjai.

Bocsánatért esedezik

Lee Bowyer nyilvánosan bocsánatot kért a Newcastle United labdarúgócsapatának szurkolóitól azért, mert a szombati bajnoki mérkôzésen összeverekedett csapattársával, Kieron Dyerrel, s ezzel szégyent hozott a klubra. „Meghalnék ezért az egyesületért és minden, amit ebben a helyzetben tehetek, hogy a drukkerek bocsánatáért esedezem. Szombat óta rémálom az életem" - mondta az egyik helyi lapnak a rovott múltú játékos, aki 2000-ben azzal okozott botrányt, hogy a Leeds United alkalmazottjaként az azóta már a Real Madridban futballozó Jonathan Woodgate társaságában bántalmazott egy ázsiai diákot. A futballista hozzátette: Dyerrel már kibékültek egymással, s reméli, hogy az együttes szimpatizánsai is hamar elfelejtik a történteket, ô ugyanakkor egész hátralévô életében bánni fogja, hogy ilyen szégyenletesen viselkedett.

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) fegyelmi bizottsága Bowyert négy, Dyert pedig három mérkôzésre szóló eltiltással sújtotta, míg a Newcastle United vezetôi hatheti bérétôl - 250 ezer font - fosztották meg Bowyert, míg Dyernek nem kellett fizetnie, hiszen a verekedést egyértelmûen az elôbbi játékos kezdeményezte.

Kézilabda
A Mocsai-csapat sikere

Mocsai Lajos csapata, a Gummersbach 25-24-re legyôzte az SC Magdeburgot a férfi kézilabda EHF Kupa német elôdöntôjének elsô mérkôzésén. A világhíru tréner márciustól három hónapig irányítja a bundesligás gárdát, majd nyártól a Vasas nôi csapatának edzôje lesz.

Eredmények: EHF Kupa: VfL Gummersbach (német)-SC Magdeburg (német) 25-24 (15-16), TuSEM Essen (német)-Dinamo Asztrahán (orosz) 31-23 (17-12); Bajnokok Ligája: Celje Pivovarna Lasko (szlovén)-FC Barcelona (spanyol) 34-31 (16-15), B.M. Ciudad Real (spanyol)-Montpellier (francia) 30-24 (16-11); KEK: Ademar Leon (spanyol)- Izvidac Ljubuski (bosznia-hercegovinai) 37-30 (17-12), Vardar Szkopje (macedón)-RK Zagreb (horvát) 23-21 (10-11); Challenge Kupa: ABC Braga (portugál)- Superfund Hard (osztrák) 33-17 (13-9), St. Otmar St. Gallen (svájci)-Wacker Thun (svájci) 31-27 (15-15). A visszavágókat a hétvégén rendezik.

Torna
Belu és Bitang maradnak

Újabb négy évig az Octavian Belu, Mariana Bitang kettôs irányítja a román nôi tornászválogatottat. A szerzôdés anyagi vonzatait nem hozták nyilvánosságra, sajtóértesülések szerint Belu, aki az elôzô ciklusban havonta 2000 dollárt keresett, most 5000-et fog.

A kettôs januárban lemondott, miután egykori versenyzôik feljelentették ôket. Több korábbi kiválóság azt állította, hogy a nekik szánt versenypénzeket Belu és kolléganôje megtartotta magának, amellett vádjaik szerint edzéseken Beluék bántalmazták ôket, és többször elôfordult, hogy miközben az orvos pihenôt írt elô a számukra, az edzôpáros kemény tréninget tartott. A fô vádló egyébként a 2003-ban az edzôvel való konfliktusa miatt visszavonult Oana Petrovschi volt. A vb-ezüstérmes 51 ezer dollárnak megfelelô összegû kártérítést követelt az elmaradt rajt- és eredményességi pénzek, illetve - minôsítése szerint - a testi és lelki terror miatt. Belu a felvetésekre úgy reagált, hogy a tanítványok egészségi problémáiról nem volt tudomása, a keretorvos ugyanis ôt ezekrôl nem tájékoztatta. Azt ugyanakkor beismerte, hogy a gyôzelmi prémiumok egy részét visszatartotta, de amint mondta, ez általános gyakorlat volt az országban.

Az edzôpáros mostani döntésének a hátterében az áll, hogy Petrovschi végül is visszavonta feljelentését, miután anyagi kárpótlásban részesült a szövetség egyik szponzorának jóvoltából. Az összeg nagyságát nem hozták nyilvánosságra. Belu tanítványai eddig több mint kétszáz olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmet szereztek.

Vitorlázás
Megdôlt a 24 órás világcsúcs

A Movistar nevû spanyol vitorlás megdöntötte az egytörzsû hajók 24 órás sebességi világcsúcsát az Antarktisz közelében. A holland Bouwe Bekking és kilencfôs csapata egy nap alatt 530 tengeri mérföldet (954 km) tett meg. „Átlagosan 22 csomóval haladtunk, szinte repültünk a vízen" - mesélte Iker Martinez kormányos, aki tavaly aranyérmet nyert az athéni olimpián a 49-es hajóosztályban.

A korábbi rekordot 2003 októbere óta a 35 méteres - a Movistarnál kétszer hosszabb - francia Mari Cha IV tartotta 525,7 mérfölddel (946 km). A Movistar az idén rajtoló második Volvo Ocean Race földkerülô versenyre készül.

Kosárlabda
Klubcsúcsok az NBA-ban

Allen Iverson 48 pontjának köszönhetôen a Philadelphia versenyben maradt a rájátszásért az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) legutóbbi játéknapján. A mesterlövészek listáján éllovas klasszis 30 pontot szórt az elsô félidôben, és csapata már 25 ponttal is vezetett, ám ebbôl végül csak három maradt meg a vendég Charlotte ellen.

Klubrekordot döntött Torontóban a Memphis, amely fennállása során még sosem vezetett 37, illetve gyôzött idegenben legalább 30 ponttal. Csúcsot ért el Larry Brown, a címvédô - és csoportját már megnyerô - Detroit mestere is: a közelmúltban csípômûtéten átesett szakember 101. Pistons-sikerének örülhetett a Washington ellen, ezzel megelôzte a házi rangsorban Rick Carlisle-t.

Eredmények: Boston Celtics-Milwaukee Bucks 103-97 Indiana Pacers- Cleveland Cavaliers 98-77 New Orleans Hornets-Denver Nuggets 83-94 Orlando Magic-Chicago Bulls 101-102 - hosszabbítás után Philadelphia 76ers-Charlotte Bobcats 106-103 Portland TrailBlazers-Golden State Warriors 102-104 Toronto Raptors-Memphis Grizzlies 74-104 Detroit Pistons- Washington Wizards 105-93 San Antonio Spurs-Los Angeles Clippers 91-82 Minnesota Timberwolves-Utah Jazz 111-86

Motorsport
Rajt a Spanyol Nagydíjjal

Vasárnap a Jerezben sorra kerülô Spanyol Nagydíjjal rajtol a 17 futamos gyorsasági motoros világbajnokság, a 125 kcm-esek között az elsôségre is esélyesnek tartott Talmácsi Gáborral. Az elmúlt évben Talmácsi Gábor és Tóth Imre, s a szezon második felében Talmácsi Gergô képviselte a magyar színeket, ezúttal viszont utóbbi már nem indul.

A szezonelôtti tesztek alapján Talmácsi Gábortól várható a jobb szereplés. A 23 éves versenyzô a tavalyi idény után a Red Bull KTM- hez igazolt, s önmaga és a csapat is nagy célokat tûzött ki. Talmácsi a világbajnoki címet sem tartja elérhetetlennek, s a vb hivatalos internetes oldala, a motogp.com is az esélyesek közé sorolja. A magyar motoros dolgát mindenesetre megnehezíti, hogy visszatért a negyedliteresektôl a korábban a 125-ösöknél (2001) és a 250-eseknél (2003) is világbajnok San Marinó-i Manuel Poggiali.

A 2005-ös világbajnokság mûsora: április 10.: Spanyol Nagydíj (Jerez de la Frontera), április 17.: Portugál Nagydíj (Estoril), május 1.: Kínai Nagydíj (Sanghaj), május 15.: Francia Nagydíj (Le Mans), június 5.: Olasz Nagydíj (Mugello), június 12.: Katalán Nagydíj (Barcelona), június 25.: Holland Nagydíj (Assen), július 10.: az Egyesült Államok Nagydíja (Laguna Seca), július 24.: Brit Nagydíj (Donington Park), július 31.: Német Nagydíj (Sachsenring), augusztus 28.: Cseh Nagydíj (Brno), szeptember 18.: Japán Nagydíj (Motegi), szeptember 25.: Malajziai Nagydíj (Szepang), október 1.: Katari Nagydíj (Doha), október 16. Ausztrál Nagydíj (Phillip Island), október 23.: Török Nagydíj (Isztambul), november 6.: Valenciai Nagydíj (Valencia). A címvédôk: 125 kcm: Andrea Dovozioso (olasz), 250 kcm: Daniel Pedrosa (spanyol), MotoGP: Valentino Rossi (olasz).

Tenisz
Átadták a sanghaji központot

Átadták az új teniszközpontot Sanghajban, amely 2007-ig otthont ad a férfiak hagyományos idényzáró szupertornájának, a Mesterek Kupájának. „Ez a wimbledoni nagyságrendû centrum a világ egyik legszebb létesítménye" - mondta Brad Drewett, a férfiak versenysorozatát szervezô ATP alelnöke. A 18 szabadtéri és 20 fedett pályát magában foglaló komplexum központjában a 15 ezer férôhelyes Csi-csung (Qizhong) csarnok áll, amelynek 26 páholyából háromezer VIP-vendég követheti a mérkôzéseket. A kínai metropolisz eleddig egyszer, 2002-ben volt házigazdája a legjobb nyolc játékos részvételével zajló Mesterek Kupájának - akkor amúgy az ausztrál Lleyton Hewitt nyert -, és a közelmúltban szerezte meg a 2007-ig szóló rendezési jogot. Az idei eseményre november 13. és 20. között kerül sor.

Az elsô helyen kiemelt, címvédô Lindsay Davenport a papírformának megfelelôen bejutott a negyeddöntôbe az 585 ezer dollár összdíjazású egyesült államokbeli nôi tenisztornán. Az amerikaiak világelsôje a 16 között két sima szettben gyôzte le a selejtezôbôl fôtáblára jutott cseh Kveta Peschkét.

A hazai közönség elôtt szereplô Alberto Martin nagyon simán nyert a brazil Gustavo Kuerten ellen a 340 ezer euró összdíjazású valenciai férfi tenisztorna második fordulójában. A 26 éves spanyol salakspecialista 50 perc alatt gyôzte le a Roland Garros háromszoros bajnokát. Könnyedén jutott a nyolc közé a 3. helyen kiemelt Rafael Nadal, a múlt heti, miami viadal döntôse. Nyolcaddöntô: Andrejev (orosz, 7.)-Starace (olasz) 7:5, 6:1; Martin (spanyol)-Kuerten (brazil) 6:2, 6:0; Nadal (spanyol, 3.) - Garcia-Lopez (spanyol) 6:1, 6:4; Ferrer (spanyol, 5.)-Labadze (grúz) 6:3, 6:4.

HÍRKÍGYÓ

* Megszületett a német bundabotrány elsô ítélete: a szövetség (DFB) július 31-ig eltiltotta Thijs Waterinket, a területi bajnokságban szereplô SC Paderborn labdarúgóját, aki 10 ezer eurót vett át az élvonalbeli Hamburger SV elleni kupamérkôzés elôtt. A DFB sportbírósága sportszerûtlen magatartással és passzív megvesztegetéssel indokolta döntését.

* Az angol labdarúgó-bajnokság 16. helyén álló Portsmouth vezetôsége az Olympique Marseille korábbi trénerét, Alain Perrint nevezte ki vezetôedzônek.

* Csütörtökön délután megegyezett egymással az eddig tisztázatlan anyagi ügyekben a labdarúgó Arany Ászok Ligában szereplô Békéscsabai Elôre FC Kft. fôtulajdonosa, Darko Canadic és a két héttel ezelôtt, a szerzôdésben foglaltak nem teljesítése miatt felmondott Dajka László vezetôedzô.

* További négy évvel meghosszabbította június 30-án lejáró szerzôdését Damián Cufré, az AS Roma argentin labdarúgója. A 27 éves hátvéd fizetése évi 2 millió euró lesz.

* Gyomorrontása miatt lehet, hogy kihagyja a Real Madrid elleni szuperrangadót Ronaldinho, az FC Barcelona világbajnok brazil labdarúgója. A klasszis az elmúlt két napban egyetlen edzésen sem vett részt.

* Tbilisziben letartóztatták a Grúz Labdarúgó Szövetség elnökét, akit azzal vádolnak, hogy meglopta korábbi klubját. A szövetséget hat éve irányító Merab Zsordanija a nyomozók szerint 1998-ban 1,2 millió német márkát utalt át a Dinamo Tbiliszitôl - amelynek akkor az elsô embere volt - saját svájci bankszámlájára. A sportvezetô letartóztatását követôen jelezte: lemond elnöki posztjáról.

* Az Ajax Amsterdam hazai pályán magabiztos, 2-0 arányú gyôzelmet aratott a holland labdarúgó- bajnokság 28. fordulójának nyitómérkôzésén. Willem II Tilburg ellen.

* Egy 52 éves férfi meghalt az AC Milan-Internazionale labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntôjének elsô mérkôzésén. A kék-feketékért szorító férfi a második félidôben szívrohamot kapott, és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta.

* A görög Panathinaikosz óriási csatában, hosszabbítás után legyôzte a vendég Efes Istanbult a férfi kosárlabda Euroliga két sikerig tartó negyeddöntôjének elsô mérkôzésén. Eredmény, negyeddöntô, 1. mérkôzés: Panathinaikosz (görög)-Efes Istanbul (török) 102-96 - hosszabbítás után, Maccabi Tel Aviv (izraeli)-Pesaro (olasz) 88-60, CSZKA Moszkva (orosz)-Ülker Istanbul (török) 88-74, Treviso (olasz)-Vitoria (spanyol) 59-98.

* Elôször rendeznek nemzetközi amatôr jégkorongtornát Magyarországon: a hétvégi újpesti SBS Kupán két hazai csapat mellett egy csíkszeredai és egy svéd klub vesz részt. Szombaton a Fehérvári Jegesmedvék csapnak össze a Jundbyval, majd ezt követôen kerül sor a Csíkszeredai Furtunato és a Fôvárosi Jégverés mérkôzésére.

* Várhatóan 52 ország 800 versenyzôje és edzôje vesz majd részt az augusztus 5. és 7. között sorra kerülô szegedi ifjúsági kajak- kenu világbajnokságon - jelentette be a szervezobizottság elnöke, a sportág honi szövetségének fôtitkára, Schmidt Gábor.

* Savio, a spanyol labdarúgó-bajnokságban szereplô Real Zaragoza brazil középpályása két évvel meghosszabbította nyáron lejáró szerzôdését. A 31 éves futballista kétszer nyert Bajnokok Ligáját a fôvárosi klubbal, tavaly pedig a Király Kupa döntôjében a Real Zaragoza éppen a madridiak ellen hódította el a trófeát. *

nyomtatható verzió

A Színkép szabadidôs melléklet 2005/14. számának fôbb anyagai

Jövô heti lapszámunktól:
Hajónapló József Attilával

József Attila írta le, s hagyta hátra töredékként, ám tanulságnak:

Amikor verset ír az ember, / Mindig más volna jó, / A szárazföld helyett a tenger, / Kocsi helyett hajó. // Amikor verset ír az ember, / Nem írni volna jó. (Amikor verset ír az ember...)

A nosztalgia célkeresztjében: a tenger. Merthogy veszettül a szárazföldhöz köt ma minden: az életforma, a szükség, az élmények, a kapcsolatok, szerelmek.

No de az álmok! A vágyak! A fantázia szabadon bóklászó lovai!

József Attila legalább megpróbálta. A hajót is, a tengert is. „Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevû vontatógôzösein szolgáltam" – írja a Curriculum vitae-ben. De a tengert is megidézte, legalább ötven versében. Oda vágyott, mint minden magyar („Tengerre, magyar!") és nem magyar – a szárazföldet belakó egész emberiség.

Rengô csoda Tenger! / Fonjad körül bánó dalaiddal / Élet után vágyó lelkemet. / Tépd ki szívem kérges rejtekébôl / Tompa dalok árnyékéletét. / Mert gyáva az ember. (Tengerhez)

De a tenger nem csak vágy nála, hanem mérce, minta, ôserô, amely levezényli életünket, mérve hozzá a végtelen ütemet.

Örökkön háborog a tenger / örökkön zúgnak a lombok / örökkön fájdalmas az ember / örökkön kicsik a dolgok. (Töredékek)

Sárga füvek a homokon / Csontos öreg nô ez a szél / A tócsa ideges barom / A tenger nyugodt, elbeszél (Sárga füvek)

A sötét szoba sarkában zokog / egy tehetetlen, guggoló gyerek. / Sír, mint a cipô alatt a homok. / Vergôdik, mint a nehéz tengerek. (Egy kisgyerek sír)

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: / azt mondják, hogy meghalok. / De annyi mindenfélét hall az ember, / hogy erre csak hallgatok. (Azt mondják)

Gondos gazdáim nincsenek, / nem les a parancsomra féreg. / Mint a halak s az istenek, / tengerben és egekben élek. (Már régesrég)

No, és a hajók! E daccal büszke gyôztesek, melyekkel József Attila nagy elôszeretettel szövetkezett, s nem csak mint hajóinas:

Hahó, te gálya / Rohanj, mint égô üstökös az éjbe, / Gyôzelmesen rohanj / A nagy Igazság szûk kikötôjébe... (Az ôrült hajótörött)

Kalapáló, hajórakó kedvet, / Meleg asszonyt, hálószôni is, / Hogy én, gyarló eszem szerint értelmetlen, / Botor tengerének értelmet is adjak. (Komoly lett már)

Hát hol az a tenger, amelyik / Ily kedvvel ringatna gyönyörû hajót, / Mint ez a kormos és éhes tömeg / A lelkesedés karcsú suhanását... (Tüntetés)

Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni és nézni / a vizet meg a hajókat / Úszkálnak ide oda, az utasok meg hangosan fölkacagnak / Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint / komolyan elmegy a hullámok alatt / Azok meg csillognak, mint a pengék. (Nagy városokról beszélt a messzi vándor)

Sikáltam hajót, rántottam az ampát. / Okos urak közt játszottam a bambát. (Kész a leltár)

Csak az olvassa versemet, / ki ismer engem és szeret, / mivel a semmiben hajóz / s hogy mi lesz, tudja, mint a jós. (Csak az olvassa...)

Ma már mindent tudunk József Attiláról. Azt is, amit ô nem tudott, mert benne élt önmagában, ahonnan, bármennyire jövôlátóként is, képtelen volt maradéktalanul kitekinteni.

Alkalomszülte „hajóinasokként", a JA- centenárium évében, azért szegôdtünk el a „József Attila" nevezetû óceánjáróra, hogy a fedélzetet felsikálva elmondhassuk, a költô szavaival:

Hajósinas koromban, nyáron, / a zörgô, vontató Tatáron, / egy szép napon munkátlanul, / mint aki örömöt tanul, // bámultam a Dunát, megáradt, / libegtetett leveles ágat, / úgy kanyarított sok fodort, / deszkát harapdált és sodort // olyan sok szép villogó dinnyét / a sárga ár, hogy el se hinnéd / és én se hinném el talán, / ha nem tenéked mondanám. // Piros almák is ringatóztak, / zöld paprikák bicegve úsztak, / most ez, majd az lett volna jó. / S állt és bólintott a hajó. (Flórának)

Ezek a verssorok már a sorspecsételô 1937-es évben születtek.

Mi hellyel-közzel csupán hozzádörgölôztünk a költô dicsfényéhez azáltal, hogy egy-egy versét „kiloptuk" az összesbôl, s magunkban felragyogtattuk, tengeri kóborlásaink bizonyságaképpen.

A jövô heti Színkép-számtól közlésre kerülô, ez év végén lezáruló „hajónaplónk", mondhatni, a „József Attila" óceánjáró árbocának tövében született. (Cseke Gábor, Szonda Szabolcs)

FÁBIÁN LAJOS
Trianon titka*

Erdélyi bácsi (ifjúkorában, teljes nevén szólítva: Erdélyi István), juhász, volt „kollektivista" 1920. június 4-én született a Sz. melletti Z. faluban, nekifutásból román állampolgárnak. 1940 szeptemberében, Erdély Magyarországhoz való „visszatérése" után, a magyar állam ifjú polgáraként behívták katonának Kolozsvárra, ahonnan a frontra vezényelték (otthonmaradt, cukorbeteg felesége fél évvel élte túl ifjú férje behívását, gyermekük nem volt). A háború utolsó évében katonaszökevénynek nyilvánították, így került német fogságba, majd a mauthauseni haláltáborba. Onnan 1945-ben szabadult ... amerikai fogságba. Felszabadítói átadták az oroszoknak, akik sok ezer társával együtt terelték szibériai munkatáborba, s ez rosszabb volt a német haláltábornál is. Ötévi kínszenvedés után vergôdött haza szülôfalujába.

Immár ismét román állampolgárként kezdhetett új életet – mint „osztályellenség", mivel a szüleitôl örökölt kevés föld miatt kuláklistára került. 1955-ben szabadult a Duna-csatornai kényszermunkatáborból. 1956-ban, mint a rendszer nyilvántartott ellensége, újból lakat alá került, ezúttal a szamosújvári börtönbe. Innen 1965-ben szabadult, Ceausescu hatalomra jutásának „tiszteletére". Szakképzettsége nem lévén, beállt dolgozni a helyi kollektív gazdaságba. Ahogy alkalma adódott, elment pásztorkodni. Igen megszerette ezt az ember- és határkerülô foglalkozást. Egyre sûrûbben maradt kint a legelôn a juhok mellett – addig, míg végül az esztena lett végsô szállása. Szülei nem élték túl az embert próbára tévô történelem szeszélyes változásait: anyja 1949- ben, apja 1950-ben halt meg, idôsebb testvérei kerülték társaságát, mert a sokféle hányattatás miatt ráragasztott elôítéletek erôsebbnek bizonyultak a vérségi kapocsnál. Társai lettek a nyájat ôrzô komondorok és a játékos kedvû pulikutya, valamint a béketûrô berbécsek. Az egyik komondort, saját születésnapja emlékére, Trianonnak szólította, a másikat (amelyiknek fülébôl medve tépett le jókora darabot) Csonkának, Csonka-Magyarország tiszteletére. Rakoncátlan pulikutyája a Horthy névre hallgatott, pontosabban ugatott naphosszat hallgatag gazdája mellett. Ahogy teltek az évek, lassan visszaszorult az esztenára, a csordával a fiatalabb pásztorok barangoltak napestig. Ekkor sem érezte egyedül magát, csupán a kutyák hiányoztak mellôle. (Trianon pusztult el elsônek, utána Horthy és Csonka; hoztak új kutyákat, de ô azokra ügyet sem vetett.) Senkinek sem kereste a barátságát, az övét sem igen, a kíváncsiskodókat pedig sorra legyôzte kitartó hallgatással. Nem hôzöngött azzal sem, hogy Horthy Miklós katonája volt, hiszen lényegében annak köszönhette sokféle fogságát, mind az ötöt. Napjai elteltek az esztena körüli szöszmötöléssel, éjszakái a suhanó, rnegfoghatatlan álomképekkel. A romániai rendszerváltást is úgy fogadta, mini bármelyik naplementét vagy hajnalodást. Élemedett kora és csonttörô múltja dacára, betegségeirôl nem tudott semmit, kirúgott vagy kihullott fogainak helye sem fájt. Könyvet gyermekkora óta nem látott, újságot csak csomagolópapírként ismert. Szeszes italt nem fogyasztott húszéves korától, egyetlen szenvedélye a méregerôs kapadohány volt, amit korhataggá szívott pipából nyeldesett. Emlékek nem üldözték, hiszen elsô frontélménye óta arra összpontosított, hogy túlélje, nem pedig hogy bevésse az elkövetkezô idôk történéseit. Pillanatról pillanatra élt, úgy, ahogyan lélegzett, ahogyan élnek a fûszálak és a falevelek. Semmit nem hallott a kettôs állampolgársággal kapcsolatos magyarországi népszavazásról sem, addig, amíg egy falujabeli nem hozta a nyugdíjjal együtt a hírt: mától fogva te sem vagy magyar, hiába hallgatsz akkorákat.

A közlést nem értette, de a csattanót igen: nem vagy magyar! Arca elfeketedett a dühtôl, szíve bolondul kezdett harangozni. Szólni akart, de a szavak kôkoloncként akadtak meg a torkában. - Mindjárt megüti a guta – szólt heherészve az egyik pásztorlegényke, aztán betámogatta az öreget a szállásra, a tûzhely közelébe. Hajnalban kiszenvedett. Senki nem volt mellette, a pásztorok már messze jártak a nyájjal. Temetésén a falu fiatal papja arról beszélt, hogy „Erdei" bácsi magával vitte a sírba a titkát. Trianon titkát.

* Körömnovella-pályázatunkon dicséretben részesült, a zsûri által közlésre javasolt írás; a szerzô székelyudvarhelyi (szerk. megj.)

HALMOSI SÁNDOR

De álljon meg a menet

itt van még egy-két apró-cseprô
cédrus
vakarni a lábat
hordani a sarat
a káposztától
a vadmentáig
és vissza
a bájak
az ittlét merész dekoltázsa
és az ebéd
mihez krumpli kell
öt kiló
hámozott

Hát most vezeklünk

mondta
majd haját fonta
szeme sarkát
szoknyáját összevonta
hamut szórt fejére
és a lócára leült
és nézte az elvonuló felhôket
a szeptember 23-i ünnepi felvonulókat
és a szeptember 24-i ünnepi felvonulókat
megnézte a kiscsoportosokat is
és decemberben a csemeteültetôk rézfúvós
zenekarát
de azt már örömmel tette
mert kibírta a kótyagos októbert
és a szelíd esôs novembert is kibírta
és szíve olyan kemény lett
mint a köpû
a vaj
szitok többé nem érhette
próbára már nem tétetett
csak ült a lócán
szerelmes szemében megnézte magát
a tavasz
a nyár
az ôsz
a tél
hozzá futott minden patak
belôle fújt minden szél

én vele szemben
a másik lócán
egész télen
ôszutón
én asszonyt így még nem kívántam
hosszútûrést
csendet
százszorszépet
szépreményt

A kultúra nagyjai és a szerelem

Világgá kiáltjuk vagy még önmagunknak sem valljuk be. Fülbe súgjuk vagy pironkodva titkoljuk az érzést, amely kibontakozik, mint a magról vetett növény. Bár sokan azt vallják a mámor perceiben, hogy örökké tart, valójában nagyon is véges. Ez a szerelem. Ha nem volna, mibôl élnének a költôk?

A szerelem évszaka – mondják sokan a tavaszról, a májust pedig a szerelem hónapjaként tartjuk számon. A szerelmi vallomásoknak és a szerelmi tárgyú mûalkotásoknak se szeri, se száma, mint ahogy végtelen sok bölcs megállapítás, aranyigazság, szállóige illeti ezt az emberiség történetével alighanem egyidôs érzést.

A klasszikus bölcselôk tömören is sokat mondtak róla. „A szerelem vak" – idézzük sokszor Platón máig érvényes megállapítását. De nem vitathatók Horatius szavai sem: „A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc és béke örökké változik.". Vergilius igazsága is kétségbevonhatatlan: „Mindent legyôz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.". A szép érzés múlandóságára Propertius figyelmeztet: „Forgandó a világ, nem örök hát a szerelem se.".

A világirodalom klasszikusai – s nemcsak a „hivatásos szerelmesek", vagyis a költôk – is szavakba öntötték a szerelemmel kapcsolatos tapasztalataikat, gondolataikat. „A szerelem szenvedélyét csak úgy gyôzhetjük le, ha futunk elôle" – véli a spanyol Cervantes. Ugyancsak elgondolkodtató Caragiale axiómája: „A szerelem rettenetes fájdalom. A legnagyobb szerencsétlenség megszabadulni ettôl a fájdalomtól.". „A szerelem is csak kártyajáték, ha veszítünk, fizetni kell" – állapítja meg Büchner. „A szerelem mindenható, képes újjáteremteni az embert" – tanítja Dosztojevszkij, Csehov pedig úgy véli: „Bármennyit filozofálsz a szerelemrôl, attól még nem leszel szerelmes". Sokan saját bôrükön is tapasztalhatták Eminescu bölcsességének érvényességét: „Az a szerelem, aminek barátság lesz a vége, az soha nem volt szerelem.".

A szerelem mestereiként ismert franciák idevágó aforizmakincse is végtelenül gazdag. Különbözô korszakok és stílusirányzatok képviselôi más- és másféleképp nyilvánítanak véleményt ugyanarról. Íme, néhány bölcs megállapítás nagy franciáktól: „A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, hogy honnan támad rá." (Balzac), „A hirtelen támadt szerelembôl lehet a leglassabban kigyógyulni." (La Bruyere), „Az ember mindig visszatér az elsô szerelméhez." (Étienne), „Milyen különös, hogy a legtüzesebb szerelem sem védekezhet az idô ellen." (Martin Du Gard), „A szerelmet sohasem találja meg az ember. Viszont aki a szerelmet keresi, az mindent megtalál." (Paul Géraldy), „A szerelem mindig tehetséget szül bennünk." (Léautaud), „Ha szeretünk, magunkat is másként látjuk." (Pascal), „Szerelem csak egyféle van, de utánzata sokféle." (La Rochefoucald). A franciákra is jellemzô azonban, ami más nép gondolkodóinál is megfigyelhetô, hogy tudniillik a megnyilatkozások magukon viselik a szellemes megjegyzések kiötlôinek felfogását, gondolkodásmódját, lelki világát, habitusát: „Szerelemmel múlik az idô, idôvel múlik a szerelem." (Madame Pompadour), „A szerelem olyan bûn, amiben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül." (Baudelaire), „A szerelem egészséges tömegsport." (Brigitte Bardot).

A szebbik nem képviselôi – ki tudja, miért – kevesebbet beszélnek aforizmában a szerelemrôl, de azért idézhetünk hölgyektôl is: „Aki sokat beszél a szerelemrôl, többnyire nem sokat tesz a szerelem mezején. – ad magyarázatot e jelenségre George Sand. – A szerelem gigászai túlnyomórészt hallgatagok, de nagyon aktívak.". Egy írónô és egy Nobel-díjas tudós asszony pedig így vélekedik: „A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem." (Charlotte Bronte), „Önmagunkat csapjuk be, ha életünk magasabb céljait egy olyan viharos érzéstôl tesszük függôvé, mint a szerelem." (Marie Curie).

A szerelem örök téma, így napjaink hírességei, sztárjai sem hiányozhatnak ebbôl az áttekintésbôl majdan talán szállóigévé váló mondásaikkal. „Teljesen irracionális, abszurd, ôrült dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána." – ismeri el Woody Allen amerikai színész-rendezô, aki szerint – mint egyik filmjében hallhatjuk – „A szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud elôremenni, elôbb-utóbb beledöglik.". Honfitársa, az ugyancsak a filmvásznakról ismert Johnny Depp úgy tartja: „A szerelemben az a szörnyû, hogy az ember mindig csak utólag tudja, mikor mit kellett volna tennie.". Pedig egy amerikai újságíró, Ambrose Bierce (1842-1914) intelme- élcelôdése nem új keletû: „A szerelem átmeneti elmebaj, házassággal gyógyítható.". Mennyivel könyörületesebb a szerelem rabjai iránt a Nobel- díjas kolumbiai regényíró, Gabriel García Márquez: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.". (Juhani Nagy János / MTI-Press)

KOSZTOLÁNYI DEZSÔ*
Április bolondja

- Holnap április elseje – mondotta Viktor.

- Te – szóltam –, most igazán valami újat kellene kieszelnünk.

Az Üllôi úti diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról volt szó, közös lakótársunkról, akit eddig sohase sikerült beugratnunk.

Járkáltunk a szobában. A tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.

- Nem jó – torkoltuk le egymást. – Ez se jó. Új kell. Egészen új és meglepô.

Viktor rágyújtott kis angol pipájára.

- Megvan! – kiáltott. – Belebújsz ebbe a szekrénybe.

- No és?

- Aztán itt maradsz.

- No és?

- Aztán vársz.

- No és?

- Aztán meglesed, hogy mit csinál, amikor egyedül van, amikor nem is sejti, hogy figyelik. Mit szólsz hozzá?

- Nem rossz.

- Késôbb lassan, kísértetiesen elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát, mielôtt jön, eloltod. Én majd lesbe állok a folyosón, és jelt adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje van, tíz felé jön haza.

Nyomban megtartottuk a fôpróbát. Kinyitottuk, gondosan megvizsgáltuk a nagy, diófa szekrényt. Magas és tágas volt, egy széket is be lehetett tenni, kényelmesen elfértem benne. Az ajtón levô facsomót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon keresztül mindent pontosan láthattam.

- Te – mondtam –, valami eszembe jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?

- Annál jobb.

Úgy égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.

- És ha mindjárt lefekszik?

- Annál érdekesebb.

- És ha elmegy?

Viktor tollat ragadott, s a névjegyére írni kezdett: Kedves Bálint, várj bennünket, tizenegykor jövünk érted, csak leszaladtunk a kávéházba.

- Ezt a névjegyet – susogta – holnap itthagyjuk az asztalon. Ha lámpát gyújt, okvetlenül meglátja.

Másnap fehér, bolond reggelre virradtunk. Éles szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az esô, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta eszelôs könnyeit. Bizsergô viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és nevetni.

A fejfájós, ideges délelôttöt végtelen délután követte. Szüntelenül csetlettem-botlottam, kezembôl kiesett a toll, poharakat, tányérokat törtem, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Végül váratlanul jött az este. Kiderült. A nedves háztetôkön végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant egy cirmos kandúr.

A kaput bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett. Lesbe álltunk.

- Sápadt vagy – mondotta Viktor. – Talán félsz?

- Dehogy! – hencegtem.

Az olajlámpa ott égett az asztal közepén. Minden neszre eloltottuk, nehogy észrevegye a kiszüremlô világosságot. Hol marad ily sokáig? Talán már nem is jön?

De berregett a csengô, élesen. Újra elfújtam a lámpát. Viktor kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat múlva visszaosont.

- Itt van.

- Kicsoda? – kérdeztem az idegességtôl bután.

- Bálint. No, menj már.

- Hová?

- Hát ide... a szekrénybe... De siess... Ne röhögj... Ha nevetni akarsz, harapj a zsebkendôdbe...

- De...

- Siess, mert itt van...

Beültem a szekrénybe. Viktor pedig – nem tudtam, miért – rámzárta, aztán lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.

Egyedül maradtam. Hallottam a megereszkedô bútorok recsegését. Késôbb csak a csönd reszketett.

Amint így vártam, valami nevetôinger fogott el, valami buta, erôs és kegyetlen görcs, hogy nevessek, hahotázzak, ordítsak, mint ott künn az ôrjöngô áprilisi szél. Hideg, izzadt kezemet szájamra tapasztottam.

De miért jött oly lassan? Talán félt? Szerettem volna már kijönni, de nem lehetett.

Megzörrent a kilincs.

Bálint meggyújtotta a lámpát, s közönyös arccal körültekintett. Észrevette a névjegyet. Elolvasta, leült.

Milyen különös – gondoltam –, most azt hiszi, hogy egyedül van.

Egy darabig élveztem a helyzetet. Tisztán láttam minden mozdulatát. Délcegen, hatalmasan meredt elém a széles vállú, egészséges bácskai fiú. A lámpafény rásütött cigányos, fekete hajára. Meredt szemmel bámultam.

Gyanútlanul mozgott. Megtörölte homlokát. Azután vizet ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy lesik. A tevése-vevése érdektelen és hitetlen. Az arca komoly, de olyan furcsa. Fáradt és nagyon petyhüdt. Majdnem csúnya. Szeme körül piszokszínû, hamuszürke karikák. Mindnyájunk arca ilyen, amikor teljesen magunkra vagyunk. A szemek kissé beesnek, az orr megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok, mert magunk elôtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti magányunkban váratlanul meglep. Szétszórt kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.

Már nem tudtam nevetni.

Egy embert láttam magam elôtt, arcán a munka utálatos fáradtságával, irtózatos egyedüllétben. Olvasni kezdett, de hamar ráunt, megint vizet ivott, ásítozott.

Ô most vár bennünket szegény, és hisz nekünk. Mi lesz, mi lesz, boldog Isten? Az órámra néztem. Tizenegy felé járt. A félóra régen elmúlt. Most már mozognom, recsegnem kellene.

Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként félni kezdtem tôle, és magamtól is. Vajon mit tesz? Hátha oly tekintet lövell szemembe – ide, a kukucskálólyukra –, miben egy-egy egész emberélet titka van, és megôrülök tôle? Hátha elkiáltja magát, vagy beszélni kezd, lassan és vontatottan? Hátha grimaszt csinál az arcával, egy szokott csúf, hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt, amibe ô már beletörôdött, de az én hitemet megrendítené, és rögtön elfelejteném tôle az egész életemet? Hátha odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes, ez a jó fiú, és sunyi pofával, mint egy sötét rablógyilkos, feltörné, kivenné pénzemet, zsebre dugná, elôttem, lopva? Mindezt pedig látnám, a tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni. És mégis itt kell maradnom. Ha most elárulnám magam, talán ô ôrülne meg, kettérepedne a szíve, megôszülne az ijedelemtôl. Némán és hidegen vártam. Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató félelem ragadt torkon. Kezemben csöndesen ketyegett az óra. A félelem egyre dagadt, és éreztem, hogy az egész szobát betölti láthatatlan hullámaival, lassan összecsap a fejem fölött, és akkor többé nincs menekvés.

A falióra fél tizenkettôt üt. Segítségért akarnék kiáltani, hozzá, mentsen meg valahogy, de nem bírok, nem merek. Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.

Bálint készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik, fésût, kefét vesz elô; a tükörbe pillant, és összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát gyújt, keresgél, szaglász a szobában. Ô, a hôs, a fôugrató, a csibészvezér fél? Árva báránykám, de halvány vagy. Sejt talán valamit? Az ágy alá világít, megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény elé jön, próbálja az ajtaját, de az ajtó be van zárva, a kulcsát Viktor már elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon. A szekrényt vörös derengés önti el.

Várni, várni, várni kell.

De meddig?

Ez igazán a bolondok napja.

Csak az elbújtatott gyilkos érezhet ilyesmit, aki, kezét a revolver ravaszán pihentetve, áldozatára vár.

Végre felöltözködött, vette felöltôjét, elfújta a lámpát. Már indul. Érzem, hogy most kell elkiáltanom magam. Viktor eltûnt, a szekrénybe zárt, engem is beugratott. Gégémbôl vékony, didergô, nem is emberi hang szaladt ki, amit meg se hall. Kinyitja az ajtót, az elôszobában van, itthagy a szekrényben, a szekrény éjszakájában, reggelig. Ekkor torkomszakadtából ordítozni kezdtem:

- Bocsáss meg... itt vagyok a szekrényben... Nyisd ki... elbújtam... segítség...

Visszajön az elôszobából. Gyertyát gyújt. Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt. Nyugodtan, halkan és csodálkozva mondja:

- Te vagy?

A mellére borultam, és sírva fakadtam:

- Rossz tréfa volt... Nem tudtam, hogy egyedül leszel... És úgy féltem... Én vagyok az április bolondja...

- Már nincs április elseje – szólt, és megnézte a zsebóráját. – 12 óra 2 perc. Április másodika van.

Reszkettem, mint a nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé nézni.

Bálint vizet öntött a pohárba.

- Igyál, olyan fehér vagy, mint a halott. Mi történt veled? – Meggyújtotta a lámpát, levette a felöltôjét, a székre ült, megfogta a kezem, és nyugodt, okos, fekete szemével a szemembe nézett:

- Marha! – mondta szelíden, azzal az angyali gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok tudják kimondani ezt a szót: marha. (1908)

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

*Százhúsz éve, 1885. március 29-én született a fenti sorok szerzôje. Költôként, íróként szinte minden mûvében a XX. század emberének elveszettségérôl, bizonytalanságáról, lelki rezdüléseirôl számolt be, gyakran sajátos derûvel oldva ezeket a „létleleteket". Életmûvének jelentôs részét képezik mûfordítói és nyelvmûvelôi tevékenységének eredményei (szerk. megj., az MTI nyomán)

A Medáliák körbe- és újragondolása

Mint ismeretes, korábban már hírül adtuk: a József Attila-centenárium tiszteletére a Kráter Mûhely Egyesület PoLíSz folyóirata irodalmi és összmûvészeti pályázatot hirdetett Medáliák címmel, annak a rébuszokkal teli József Attila-költeménynek jegyében, melynek tizenkettedik, csonka „medáliája" mindmáig izgalomban tartja az irodalomértôk táborát. Költôk, képzômûvészek, zenészek jelentkeztek a megmérettetésre nemcsak Magyarországról, hanem Erdélybôl és Felvidékrôl is. Irodalom kategóriában Gál Éva Emese költônek, lapunk gyergyószentmiklósi munkatársának ítélték az elsô díjat, a harmadikat az ugyancsak erdélyi Czegô Zoltánnak. A díjakat március 21-én, a Költészet Világnapján adták át Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.

Czegô Zoltán pályamunkáját a múlt heti Színképben közöltük. Az eredeti verset kiegészítô, folytató próbálkozások alábbi csokrát a PoLíSz folyóirat idei áprilisi száma nyomán, a szerkesztôk szíves engedelmével közöljük – a viszonyítás kedvéért az eredetivel, a Medáliákkal indítva a sort. (Színkép)

JÓZSEF ATTILA
Medáliák

1

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hûvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –
most lelkem: ember – mennyem odavan,
szörnyû fülekkel legyezem magam – –

2

Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kôvé varázsolt tarka malacát –

zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ – –

3

Totyog, totyog a piócahalász,
bámul, bámul a sovány kanász,
lebeg, lebeg a tó fölött a gém,
gôzöl, gôzöl a friss tehénlepény –

egy fáradt alma függ fejem felett,
a hernyó rágott szívéig szemet,
kinéz hát rajta és mindent belát,
virág volt ez a vers, almavirág – –

4

Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad –

a cselédlány könnye a kovászba hull,
ne keress csókot, ez a ház kigyúl,
hazatalálsz még, szedd a lábodat –
füstölgô szemek világítanak – –

5

Disznó, de akin jáspis a csülök,
fábul faragott istenen ülök,
hejh, bársony gyász, a tejen tünj elô!
meghalok s mázsás szakállam kinô

s ha megrándul még bôröm, az egek,
hátamról minden hasamra pereg;
hemzsegnek majd az apró zsírosok,
a csillagok, kis fehér kukacok – –

6

Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,
zörget a búza: magvát kiveti,
rámnéz a tó, ha belé kô esett
s a sírók sóhajtotta fellegek,

a háborúkkal hívott hajnalok,
ugró napok és rezgô csillagok
körülkóvályogják nyugodt fejem –
világizzása hômérsékletem – –

7

A küszöbön a vashabú vödör, –
szeresd a lányt, ki meztéláb söpör,
a szennyes lé lapulva árad el,
tajtékja fölgyûrt karján szárad el –

én is bádoghabokba horpadok,
de kélnek csengô és szabad habok
s végigcsattognak tengerek lován
a lépcsôházak villogó fogán – –

8

Borostyánkôbe fagy be az ügyész,
fekete frakkban guggolva kinéz,
meredten nézi, hogy mi féltve föd,
cirógat, áld a fény, a szél, a köd,

befut a rózsa, amint rothadok,
pihévé szednek hûvös kócsagok
és ôszi esték melege leszek,
hogy ne ludbôrzzenek az öregek – –

9

Barátommal egy ágyban lakom,
nem is lesz hervadó liliomom,
nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian

s míg gôggel fortyog a bab és sziszeg,
fôzelékszínû szemmel nézitek,
hogy széles ajkam lázba rezgve ring
s fecskék etetnek bogárral megint – –

10

Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj,
boronaként a vetésen vonódj –
az ég fölött, mint lent a fellegek,
egy cirógatás gazdátlan lebeg

s e hûvös varázs húzva, szeliden,
szakállamon majd egykor megpihen
s vörös fonatján bütykömig csorog
jó ízzel-gôzzel, mint a gyógyborok – –

11

Huszonhárom király sétál,
jáspiskorona fejükben,
sárga dinnyét edegélnek,
új hold süt a balkezükben.

Huszonhárom kölyök császkál,
csámpás sityak a fejükben,
görögdinnyét szürcsölôznek,
új nap lángol jobbkezükben.

12

Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbôrû, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér –

---------------------------------------
---------------------------------------
---------------------------------------
---------------------------------------
1927-1928

Az elsôdíjas pályamunka:

GÁL ÉVA EMESE
Kísérlet a Medáliák folytatására

12.

Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbôrû, kin megfagyott a vér,
és a lidércként rugódzó fehér –

akit naponta szembecsap a gyász,
Az Emberre az Isten sem vigyáz,
lehet bármilyen színû az a bôr,
a lélek közös árnyat örököl.

13.

Behorpadtak már mind a bádogok.
Vödörbôl kifröccsenô hab vagyok,
szétcsurgok az ég s a föld homlokán,
bennem mosakszik meg a délután –

és velem tisztul meg a gondolat.
Világ mocskában fürdik a malac,
hizlalja egy hóhér gazda szeme.
Ez a létezés önismerete.

Kísérletek a Medáliák befejezésére

OLÁH ANDRÁS

sziszegtek, mint kígyó a lomb alatt,
vagy kiterítve fekszenek hanyatt
sok színehagyott, vak és ostoba,
s a költô is, kinek sehol sincs hona…

FEKETE ÁGNES

mint körhintán ha fölugrik a ló,
s a gép megáll: nincs újabb forduló;
se kancatej – s mit úgy hívtak, hogy „én",
beforr a sebhely az éj köldökén.

BARCS JÁNOS

megtépett fátyla fájdalmat jelez;
de értelme – sohasem ugyanez…
mert eljô az értelem ideje: –
S abba majd csak a bûnös hal bele!

H. TÚRI KLÁRA

egy apától való mind, istenemre,
kinek a föld anyja s veszte egybe’,
nem tudhatja addig senki, mit ér,
míg nem volt egyszerre színes s fehér.

VARGA IMRE LAJOS

1. változat:

Mind én vagyok, de amíg létezem,
átvergôdök a rám fent késeken.
Gyenge kezembôl szelíd ôz egyik,
a tigrist várjuk egész estelig.

2. változat:

Lótuszlevélen kicsiny Buddha ül.
Vérszín tengerbe vérszín Nap merül.
Kifent késeken bárányvér csorog,
körötte állnak mind a pásztorok.

EGRY ARTÚR

Álmában öklöz mindegyik vadul,
s a másikát eladja aljasul,
ha felriad, magánya rácsücsül,
mind meghal az, kit kínnal anya szül.

KOVÁCS LILI

övék a három eltörött cserép,
hamu volt bennük, üszök s édes lép,
szomorú hópihe térdel a fán,
eltûnt madárléptû Naconxypan.

LEFKOVICS PÉTER

A mezôn lebeg a szürke szakáll,
pokoli jelét húzza a halál.
Csillagok fölött, hol kezem remeg,
emlékemet viszik csöndes szelek.

NOVÁK VALENTIN
A Medáliák folytatása

12.

… Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbôrû, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér –

Még ott lóg az álmokba szôtt legény,
a nagyfülû éber, kiben nincs erény,
a csillagöklû, munkába vetett,
s görönggyel golyózó anyag-gyerek.

13.

Kullog velük egy bölcs, ki szótlan,
az írmagfecsérlô boldogtalan,
hegycsúcsra vágyó, ki minket lenéz,
tavaknak királya, a szív-vitéz.

Hordágyon piheg a végzet-sújtott,
bíborban született vele szuttyog,
a burokban élô égként lebeg,
s jô az anyából sírba született.

14.

Csörög-zörög már a hírrel veszô,
„Kiszántott", hisz terhes a temetô,
fut, kiért esdnek kozmikus végek,
és vakon botlik a világ-lélek.

Atyám, ki itt hagyott, égkô csendesen.
Fia, fiam, kibôl semmi sem leszen.
S az ágon verdesô lélek. Nyugtalan
huszonnegyediknek másik önmagam.

15.

És hogy ne szakítsa magvam sosem
se törvényszék, se égi kegyelem,
tovább szorítson almavirág-lánc,
hogy sárba döngöljön unt medvetánc –

lépem a ritmust, deszkák peremén,
virág és féreg, forgunk – te meg én.
Bádog-esélyt feladni nincsen ok,
kókadoznak bár vasalt jázminok.

16.

Tizenhét fejjel hisz jövök,
áspis nyelvemmel riasztok,
ki hisz, s aki nem hisz, lakol,
élôt, hisz el nem szalasztok.

Dinnyemagvakkal köpködök,
tizenhétszer is elasztok,
csírátok kiüt valahol,
holtat hisz meg nem nyuvasztok.

17.

Tizenhét, mi gôgös, s incseleg velem,
tizenhét fodor a cukrozott tejen,
önmagával s persze eggyel osztható,
tizenkilenc, mi helyette adható…

.……………………………… 33;…..
.……………………………… 33;…..
.……………………………… 33;…..
.……………………………… 33;…..
A KULTÚRA BERKEIBÔL

Dankó Pista emlékezete

Dankó Pistára emlékeztek nemrég Szegeden, annak kapcsán, hogy március 29-én volt a neves prímás és nótaszerzô halálának 102. évfordulója. A Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni, Az a szép, az a szép, Most van a nap lemenôben, Darumadár, Bíró uram, bíró uram, A szegedi kertek alatt címû nóták szerzôje Szegeden született 1858-ban. Már kamaszkorában zenekart alapított, késôbb a híres Kass kávéházban muzsikált a csongrádi megyeszékhelyen. A korabeli értelmiség kedvelte a Gárdonyi Géza által csak „cigány Petôfi"-ként emlegetett ifjú prímást, így Pósa Lajos költô, aki felkarolta és támogatta. Az iparos felmenôktôl származó Dankó Pista elsô sikerét 1895-ben aratta, amikor a „Zúg a szélvész, háborog a Balaton" kezdetû dalával megnyerte az Új Idôk folyóirat népdalpályázatát, amelyet Pósa balatoni verseinek megzenésítésére írtak ki. Egy évvel késôbb Pestre szerzôdött, ahol maga a „nemzet csalogánya", Blaha Lujza lett a mentora. A mûvésznô rajongott az ösztönös tehetségû zenészért, akinek mûveit olykor színpadi szerepeibe is beiktatta. * Dankó Pista úgy komponált, hogy a kottát sem ismerte, mégis a magyarnóták mellett népszínmûvek – a Cigányszerelem és A halász szeretôje – betétdalai is a nevéhez fûzôdnek. Zenei játéka az autentikus cigány és magyar népi elemeket idézte, sokszor teljesen szabadon kezelt, improvizatív elemeket felvillantó, igazi örömmuzsika volt. Joó Ferenc szegedi portréfestô lányát vette feleségül. Az ô karjaiban halt meg 45 évesen, budai lakásában, tüdôbajban. Temetésén Tömörkény István mondott búcsúztatót, miközben ötszáz cigányzenész húzta a jól ismert nótákat: Most van a nap lemenôben, Eltörött a hegedûm. Szegeden 1912-tôl márványszobor ôrzi alakját. Jávor Pál 1940-ben, filmen hívta életre a hegedû szerelmesének alakját. Az Artisjus Egyesület a magyarnóta mûfaj magas színvonalú mûvelésének elismerésére 1999-ben Dankó Pista Díjat alapított, és nevét viseli a Szeged és Budapest között közlekedô intercity vonat is.

A XX. századi magyar kultúra – orosz tanulmánykötetben

Az orosz hungarológiai iskola érlelôdését tanúsítja A XX. századi magyar mûvészet és irodalom címû, átfogó tanulmánykötet, amelyet nemrég mutattak be a moszkvai magyar kulturális intézetben. A csaknem hatszáz oldalas könyv, amely húsz orosz és nyolc magyar szerzô tanulmányait tartalmazza, a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttmûködésrôl is tanúskodik egy nehéz idôszak után – jelentette ki a bemutatón Vjacseszlav Szereda, aki Kiss Ilonával, Alekszandr Trosinnal, Igor Szvetlovval és Irina Popovával együtt szerkesztette a kötetet. A szerkesztôk megállapították: sikerült körvonalazni a múlt századi magyar szellemi élet sokrétûségét, bemutatni az olvasónak a legmarkánsabb neveket és jelenségeket, az európai és orosz kultúrához való kapcsolódásokat és a tôlük való eltéréseket. * A kötet az írók- költôk közül külön tanulmányt szentel Ady Endrének, Krúdy Gyulának, József Attilának, Weöres Sándornak és Kertész Imrének, a festôk közül Csontváry Kosztka Tivadarnak, a zeneszerzôk közül Bartók Bélának, a filozófus-esztéták közül Lukács Györgynek, a filmrendezôk közül Szabó Istvánnak és Jancsó Miklósnak, sôt, Balázs Bélának is, a filmelmélet úttörôjeként. Felidézi a gödöllôi mûvésztelepet, bemutatja a magyar írók részvételét az 1956-os forradalomban, vázolja az 1970-es évek avantgárdját, és kitér a „Kádár utáni" film- és színpadi rendezôkre is. (Palotás László)

Az összeállítás az MTI híradásai alapján készült.

OLDALNÉZET
Népszerû könyvek

Ha a szóösszetétel elemeibôl fejtem meg a népszerû szó értelmét, akkor olyan könyvekrôl esne itt szó, amelyek a nép körében aratják a sikert – errôl viszont szó nincs, nem csak azért, mert a nép fogalma körül a legnagyobb manapság a definíciós zavar, de akárhogy pontosítjuk az értelmet, valószínûleg „a nép" olvas a legkevesebbet. A népszerûség mai fogalma inkább ismertséget jelent, amelynek egyetlen fokmérôje és értékrendje a villódzó televízió- képernyô, és nincs az a könyvsiker, ami ismertségben a század- vagy ezredrészét meghozná a szerzônek abból, ami kijár a híreket fölolvasó sztárnak. Bármily nehezen megfogható, de csak az értelmiség olvas. Nem iskolai végzettség, nem betöltött munkakör, nem intelligenciaszint rétegezi a társadalomban ezt az embercsoportot, hanem inkább az igény jellemzi, hogy önállóan tájékozódjon az események, történések között, illetve a személyiség-jeggyé váló kulturális étvágy, szomjúság.

Ezen a szûk csoporton is végigsöpörnek divatok, a tájékozódási kényszer arra is nyitottá teszi az értelmiségi életformát, hogy mit olvasnak mások, melyek azok a könyvek, amelyek most éppen a magaskultúra diskurzusában forognak. Itt is, mint minden divat- folyamatban, illik tájékozottnak lenni, tudni kell arról, milyen trendek uralkodnak, melyek a tendenciák, kirôl kell elítélôen nyilatkozni, és éppen most mitôl ájul elragadtatásba a mûvelt széplélek. Intézményesülô kritikai folyóiratok, mint afféle divatlapok, húzzák meg a kánon határvonalait, tekintélyek és divatdiktátorok dörögnek, diktálnak magasra emelt elefántcsont-tornyokból. Politikai, világnézeti és ízlésbeli különbségek itt is szekértáborokba, iskolákba, érdekközösségekbe tagolják a szereplôket és olvasókat. És mûködik még a piaci mechanizmus is, ugyanúgy, mint a könnyûzenei lemezek esetében, idôrôl idôre azt is közzéteszik, hogyan szavaz a vásárlóközönség a pénztárcájával, azaz milyen szerzôk és mûvek vezetik az eladási listákat. Utóbbiak ritkán vágnak egybe a kritikai értékrend ítéleteivel.

Most két olyan könyvet ismertetünk, amelyek más- más okokból az átlábolhatatlan könyvfolyam tetején úsznak, valamilyen erô a felszínre emelte ôket.

Jelinek

Az egyik legbiztosabb emeltyû még mindig a Nobel-díj. Több mint százéves történetében világosan elkülöníthetô korszakokat különböztethetünk meg. Kezdetben (és nagyon sokáig) annak adták a Nobel-díjat, aki egy életmûvel már kitört anyanyelve, kultúrája szûkebb körébôl, az egész „mûvelt" világ olvasta, ismerte, s a rangos díj csak betetôzte a diadalmenetet (Hemingway, Faulkner, Shaw, Sartre, Camus, Solohov stb.). Azután bizonyára rájöttek az elbíráló és kiosztó hivatalok, hogy ezen a módon a nagy nyelvek jókora elônyre tesznek szert, és szinte csak ôk osztoznak az elismerésben. Volt eszköze a két világrend szembenállásának is a díj (Paszternak, Szolzsenyicin). Azután elkezdtek politikai világkultúrában gondolkodni, fölfedezték Afrika, Óceánia, Dél-Amerika alkotóit, s szintén tudható volt, hogy a szembenálló világnézetek egyensúlyára is törekednek hosszabb távon. Még ezek után is nagyon túlreprezentált a fehér ember kultúrája ebben a tükörben. A globalizáció és a kereskedelmi szempontok elôtérbe kerülése az utóbbi egy- két évtizedben mintha újabb tendenciát kezdene kirajzolni. A könyvek, a jó könyvek áradatából a különféle díjak, köztük a Nobel is, promóciós, reklámeszközként kihalásznak egyet-egyet, azt rögtön elkezdik különbözô nyelvekre lefordítani, kiadni – és üzleti siker lesz belôle. A kapitalizmus szelleme ide is betette a lábát. Nem állítjuk, hogy az üzleti érdek diktál, mert megmaradtak az elôzô korszak szempontjai is, tehát idônként kap olyan is díjat, aki nagyon megérdemli, folyik a földrészek, nyelvek, országok kielégítése is, de érzékelhetôen jelen van a nagy kiadók lobbytevékenysége.

A két évvel ezelôtti Nobel-díj után, amikor Magyarország vagy a magyar kultúra került sorra, az osztrákok következtek, Elfriede Jelinek kapta a legutóbbi Nobel-díjat, s az osztrák sógorokat legalább annyira megosztotta ez a gesztus, mint a magyarokat Kertész Imre jutalmazása. Erôs párhuzam a két ügyben, hogy Jelinek is vitriolos kritikával illeti mindazt, amit az osztrákok nemzeti karakternek, büszkeségnek, történeti és jelenkori értéknek tekintenek.

A mindenkori Nobel-díjast egy olvasó embernek illik megismernie, legalább a saját ízlésén lemérnie, hogy a díj odaítélôi ragaszkodnak-e még a színvonalhoz, milyen tendenciákat, irányzatokat jutalmaznak, mi történik a kultúra nemzetközi porondjain. Jelinek jó író, A zongoratanárnô címû fômûve már korábban, tíz évvel megelôzve az elismerést, megjelent magyar nyelven. Míg Kertész esetében a holokauszt – mint aktuális téma, világ-lelkiismeret és a borzalom intellektuális földolgozatlansága, földolgozhatatlansága – ad lehetséges magyarázatot a díj odaítélésére, addig Jelinek esetében nem találunk ilyen motívumot. Ezer és ezer regény jelenik meg évente a világ különbözô nyelvein, köztük számos jó és néhány kiváló. A jutalmazott szerzô a jók közül való, biztos stíluskészség, arányérzék, írástudás jellemzi. De miért éppen ôt választották ki a többtucatnyi hasonló kaliber közül? Nem tudjuk. Az osztrákok meg nem értik.

Lehet, hogy magamra zúdítom a felvilágosult értelmiség minden haragját, de vallom Szerb Antallal és Veres Péterrel, hogy létezik nôi irodalom, és sok-sok jellemzôjében más, mint az, amit férfiak követnek el. Jelinek könyvét is tipikusan nôi könyvnek tekintem; voltak nôi romantikus regények a romantika korában, aztán születtek realista nôi könyvek, sôt, a szocreálban is jelentôset alkottak, most meg itt a posztmodern nôi irodalom, egy kis feminizmussal átitatva.

Egyszemélyes regény A zongoratanárnô, egy nôi lélek félig kívülrôl, félig belülrôl megrajzolt világképe, személyisége, összes torzulása és nagyszerûsége. Kell hozzá a modern Ausztria, mint táptalaj és miliô, amelyben a gyermekét egyedül nevelô anya mûvészt próbál nevelni lányából, a világhír irányába gyakorlatoztatva, dresszírozva – az eredmény: a zongoratanárnôség, két vénlány egymást gyötrô közös vegetálása. A német (osztrák, európai) szociális piacgazdaság az amerikai minta lemásolása, gyengített változata, ahol még nem szippantott mindent magába a tôke mindenhatósága, a hagyományok tisztelete nem engedte üzletté válni a kultúra felsô rétegét, komoly hittel támogatják a klasszikus zenét és irodalmat, mielôtt végképp elnyelné ôket a média-biznisz. Ezen a táptalajon túléli az idôk szavát a polgári erényeken fölnôtt, spórolós középosztály, évtizedes türelemmel vidéki házra gyûjt, erkölcs-csôszködéssel és hosszú távú tervezéssel óvja létének kulisszáit. Leleplezô, kritikus élû tükör Jelinek könyve errôl a hazugságról. Benne összetörik, torzzá és nevetségessé válik minden, ami kiteljesíthetné a zongoratanárnô nôiségét, hivatását, személyiségét. Vonzódását a szép ruhák iránt vásárlásokban éli ki, az elfojtott szexualitás megalázó tévutakon keres kielégülést, a bosszúállás vágya a tömött villamoson hangszerekkel, táskákkal utazó tanárnô alattomos módon végrehajtott taszításaiban, ütéseiben vezetôdik le. Fájdalmasan, idegesítôen, szeszélyesen, szépségesen nôi könyv. Olyan, mint általában a viszonyunk a nôkhöz: néha rajongunk értük, máskor elviselhetetlennek tartjuk ôket, miközben ôk változatlanul ugyanolyanok.

(Elfriede Jelinek: A zongoratanárnô – Fordította: Lôrinczy Attila; AB OVO Kiadó, Budapest, 1993; 231 oldal)

Berlin, 1945

Arisztotelész két és fél ezer évvel ezelôtt, az alapoknál, egymás ellenében alkotta meg a história és a literatúra fogalmát, leszögezvén: elôbbi a megtörtént eseményekkel foglalkozik, utóbbi pedig a tipikussal, azzal, ami nem történt meg, de többet mond azáltal, hogy a lényegeset emeli ki a mindennapokból. Valóság és képzelet mûve világosan megkülönböztethetô, mégis a két tudomány vagy két mûvészet szétválasztása azóta sem egyértelmû. A történelem eseményeinek egy vízió ad folyamatot, irányt, követhetôséget, az irodalom pedig minduntalan ábrázolni akarja a történelmet. Az sem sok segítség a fogalmi tisztázásra törekvésben, hogy az egyiket újabban tudománynak, a másikat mûvészetnek nevezzük. Mindkettô bôségesen fölhasznál a másik eszközkészletébôl, mindkettônek kimeríthetetlen kincsesbányája a múlt, és mindkettô újabb és újabb narratívákkal értelmezi azt, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna közös múltunkban.

A régi korok történelméhez szükséges a képzelet, mert a kevés emlék és tárgyi lelet hézagait valamivel ki kell tölteni. Az újabb idôk ábrázolásánál pedig az elôzetes koncepció szükségeltetik, amely kiválogatja a rendelkezésre álló bôségbôl a tipikust. Az alább ismertetésre kerülô könyv Berlin elestét mutatja be, az 1945-ös év eseményeit, a frontokat, a vezéreket, a lakosság reakcióit, a katonák mindennapjait. Összességében semmi olyan nincs benne, amivel a kor iránt valamennyire érdeklôdô már ne találkozhatott volna. Megírták az összes fô- és mellékszereplôk az emlékirataikat, Hitler gépírónôjétôl Churchillig, kiváló regények, filmek dolgozzák fel az eseményeket Szimonovtól Solohovig, Irwin Shawtól Joseph Hellerig, Leonhard Franktól Günther Grassig, hogy csak a három oldal irodalmi termésébôl emeljek ki néhány életmûvet.

Antony Beevor könyve az úgynevezett népszerû történelem kategóriájába sorolható, és – szerintem – inkább írói teljesítmény, mint történészi. Meg tudja idézni a korszakot: Sztálin kisstílû bûnözôhöz méltó trükkjeit, a Hitlert körülvevô vezérkar belsô vetélkedéseit, Roosevelt született naivitását, Churchill manôverezô képességét, s melléteszi a hétköznapok apró dokumentumait, részleteket az újságok cikkeibôl, a frontról írott levél részletét, fölidézi, milyen viccek járják a bombázott Berlin lakosai között (pl.: Az optimisták angolul, a pesszimisták oroszul tanulnak). Ôrület és józan számítás, verseny a Németország által elért nukleáris eredményekért, a szövetségesek áskálódásai egymás ellen, ami már megelôlegezi a hidegháborút, a csapatok belsô szelleme, a németek szenvedései – mindez izgalmasan elénk rajzolódik. Látszólag bátor könyv, mert leplezetlenül szól a sáskahadként fosztogató, erôszakoskodó ázsiai hordaként ábrázolt Vörös Hadseregrôl, amelynek „jogos" bosszúvágyát még Ilja Ehrenburg vezércikkei is tüzelik, de az amerikaiak sem jobbak... Apró érdekességek színesítik tovább az elbeszélést, kis anekdoták, furcsa, megtörtént, groteszk események, technikai trükkök és mély bölcsességek. Egyveleg, szórakoztatás, a második világháború egy lehetséges olvasata, amely a lebilincselô érdekességet tekinti elsôdleges feladatának. Annyi idôt megér, ameddig elolvassa az ember.

(Antony Beevor: Berlin 1945 – Az összeomlás; fordította: Tóth Róbert. Gold Book Kft., évszám nélkül, 461 oldal, 2999 forint)

KREBSZ JÁNOS

SZÔKE T. BARNA
A nagy, végtelen, gyönyörû Istenhez

volt úgy, hogy féltem,
és imát dúdoltam hozzád
meg kérést-könyörgést;
mert valamit megláttam már –
és aztán vártam, nagyuram,
szép, gyönyörû isten,
okos, értelmes beteljesedésre,
de semmi sem lett – feltételezem, a vétkem...

aztán meg a sötétben
hányszor gondoltam rád,
arra, hogy míg hazafelé megyek,
a bûnöm miatt súlyos lesz a vád,
de semmi, nagy és végtelen uram,
gyönyörû isten, újra semmi se lett –
hazaértem halkan a sötétben,
elbántál velem megint...

és lett úgy, hogy provokállak,
lett így, hogy most rád néznék,
de mindenhol vagy és
mégsem vagy sehol,
holott irántad végtelen
bennem a vágy

Négysoros

És tragikus az, hogy égre és nagy fákra
és felhôkre és színes szivárványra,
és némán, és csöndesen, és meghatódva
felakasztjuk magunkat székelykapuinkra

A kassai Polgár emlékezete

1900. április 11-én, 105 éve látta meg a napvilágot Márai Sándor író, aki mûveiben ritka hozzáértéssel és ráérzéssel ábrázolta egy társadalmi osztály, a polgárság életének külsô-belsô alakulását, egyén és közösség gazdag, sokrétû viszonyát, miközben az európai kultúra iránti elkötelezettség és a sokat látott-tapasztalt ember bölcsessége sugárzik soraiból. Egy polgár vallomásai címû könyvében írja, egyfajta önmeghatározásként is: „S utolsó pillanatig, amíg a betût leírnom engedik, tanúskodni akarok errôl: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettôl?". * Az évforduló kapcsán kerestünk rá Márai nevére az Interneten, és az egyik honlapon (http://www.illuzio.hu/keptelenul/irodalom/marai_fuves.htm) talált szövegválogatást érdemesnek tartjuk bôven idézni az alábbiakban. Márai egyik sajátos mûvébôl, az aforisztikus stílusban, markáns módon, helyenként vitára ingerlôen megfogalmazott, életbölcselet foglalatának is tekinthetô Füveskönyvbôl származó részletek következnek. (Színkép)

MÁRAI SÁNDOR
Füveskönyv
(részletek)

1. (Arról, mi célja e könyvnek) Olvasó, ez a könyv szeretne ôszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt idôben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben. Ez a könyv tehát ôszinte lesz, olvasó, s nem eszmékrôl és hôsökrôl beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekbôl akar tanulni, melyeket elôtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életébôl akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleibôl akar tanulni, tehát a betûbôl, az emberi szívbôl, a füvekbôl és az égi jelekbôl egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerû példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. S aki jobban tudja, mondja jobban.

43. (A Rendrôl és a Gondviselésrôl) Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínû, hogy máshol is rend van, a kezdetlegesebb és egyszerûbb létezés világában is, a kôzetek, mosómedvék, hüllôk és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy idônként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek. De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törôdik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenôriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idôvel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek.

48. (Az utazásról) Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkû nô, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengô érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelô ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tûnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülôgépen is.

67. (A hôsiességrôl) A legnagyobb hôsiesség: megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hôsiesség: megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerzôdtél. Élj a két szándék között, ne beszélj errôl, élj teljesen feladatodnak és maradj könyörtelen mûveddel szemben. Nemcsak az alkotáshoz kell erô; mûved megítéléséhez is. Maradj szigorúbb mûveddel szemben, mint amilyen a világ valaha is lehet.

68. (Az ünnepekrôl) Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülrôl és kívülrôl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nôk, válogatott étkek, vérpezsdítô és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsôbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van pirosbetûs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

69. (Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez) Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több, mint az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés mûködése, vizsgálatunk tárgyának egyfajta elônyös elhelyezése, s talán a csillagképek megfelelô alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt.

70. (A boldogságról) Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetô értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nô számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nô, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S errôl megfeledkeztek.

71. (A szexusról és a szomorúságról) A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú. Úgy nézni a testek dolgát, mint egy ítéletet. Csak a gyöngédség emberi. A szenvedély embertelen és reménytelen. De az ítélet, mely minden elevent szenvedélyre ítélt, könyörtelen. Vágy és kielégülés között épül az eleven világ, oly embertelen akarattal, ahogy a fáraók építtették meztelen tömegekkel a piramisokat. Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon? Boldogságot? Kielégülést? A világ épületét építed, véred és ondód kötôanyagával, kényszermunkát végzel. Csak a tapintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség kegyetlen rabságának szomorú kényszerét.

72. (Arról, hogy a szívek összetörnek) De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnôk énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívûekkel állasz szemközt: nem tudod ôket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkûség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

74. (A jellem mûveltségérôl) Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetrôl vagy az emberi szellem tûnôdéseirôl? Úgy érzed, „mûvelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegû ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak! De maradj csak könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olvasottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél. Nem, a „mûveltség", mikor farkasszemet néz az emberi szellem világegyetemével, meddô és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérezni már az élet erôfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak elôtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bôsége a jelenségek és tünemények összegébôl. Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad mûveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved mûveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.

89. (A balesetekrôl) Balesetekrôl pedig, amelyek nincsenek, mint a boszorkányokról, szó ne essék többé. Nem hiszek a balesetekben. Csak figyelmetlenség van. Elüt a villamos, ellopják útközben poggyászodat, megzsarol egy ripôk és meghurcolja neved, étellel, itallal megrontod gyomrod és aztán? Miért nem vigyáztál jobban? A világ veszélyes, a baleset lehetôsége lappang az élet minden helyzetében és cselekedetében, ez a veszély és esély egyértelmû az emberi élettel. Igen, talán ez az esély ad mélyebb tartást és feszültséget az embernek. Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendien magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gôgös és fennhéjázó! Nem, a baleset lehetôsége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyi anyagok, a statikus és fizikai képletek: mindez ellened is van. Tehát vigyázz. Ne aggályosan vigyázz, hanem emberi rangodhoz illôen, komolyan és tárgyilagosan, nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Nincs „villamosbaleset". Csak te vagy, s a villamos és a világrend.

90. (A fecsegôkrôl) A fecsegés kényszere a legtöbb ember számára egyértelmû az élet törvényével; fecsegnek, amíg élnek; addig fecsegnek, amíg élnek; nem gondolkoznak, hanem fecsegnek, tehát úgy érzik, vannak. De a valóságban nincsenek, abban az értelemben, mint ahogy van az, aki gondolkozik; csak fecsegnek; s aki fecseg, nem gondolkozik. Gondolkozó ember, amikor csak lehet, hallgat; s mikor már nem lehet hallgatnia többé, akkor beszél, vagy ír. De ezt csak végsô szükségben cselekszi. Nem, a fecsegô számára a szapora beszéd, mellyel világgá kelepeli mindazt a zagyva értesülést, lúgos vágyat, otromba megfigyelést, felületes észlelést, melyet érzékelô szervei közvetítenek tudata számára, életszükséglet. Talán megrepedne, ha nem fecsegne. A világ anyagát nem emészti meg; rögtön kiköpi és kihányja, azon nyersen, ahogyan befogadta. Nincs az a parancs, fenyegetés, mely lakatot tud tenni nyelvére. Ô fecsegi tele a világot, mely aztán elviselhetetlen lesz: a fogalmak eltûnnek, mikor a fecsegô megszólal, s a világ megtelik szavakkal.

91. (A hallgatásról és a hallgatókról) De hallgatni sincs mindig jogod; különösen, ha a fecsegô megszólal, elôbb-utóbb felelned kell. Természetesen mi sem lenne vonzóbb, sem kényelmesebb, mint mindig és minden alkalommal hallgatni az emberek között, s csak mûveden át szólani a világhoz, ami lehet egy könyv vagy egy pár tisztességesen varrott cipô, vagy éppen csak a türelmes és kiegyensúlyozott létezés ténye. Ez lenne a legszebb; de az élet nem adja ilyen olcsón a megoldást. Hallgatnod kell, de nem úgy, mint aki kényelembôl vagy gôgbôl, megvetésbôl hallgat; ehhez nincs jogod, mert ember vagy, s embertársaidnak joguk van kérdéseikre tôled is választ kérni. Nem, úgy kell hallgatnod, mint aki ôriz valamit. S csakugyan, aki felelôsséggel hallgat, mindig megôriz valamit: egy titkot, egy rangot, az emberi mûveltség öntudatát. De néha beszélned is kell, le kell dobnod a hallgatás sötét palástját, meztelen testtel kell a porondra lépned, kezedben az emberi párharc méltányos fegyverével, az igazsággal. Ha az igazságot tagadja valaki, nincs jogod hallgatni.

92. (A nagy erdôkrôl és a fenyôkrôl) Az erdôkben van valami megrendítô, különösen a fenyôerdôkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítô az élet akarata, mellyel egy nagy erdô kifejezi a világerôket. Gondoljuk csak el, miféle erôk és szándékok építették az ötvenméteres fenyôk százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esôben, széljárásban, míg egy ilyen erdô felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnôni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak, s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élôlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyôerdô. Mint az ôsapák, úgy ôrködnek az élet fölött a fenyôk. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdôbe.

93. (Arról, hogy a természet fenséges is, unalmas is) De mikor a nagy erdôkbe mégy, vagy a pusztaságokra, vagy a tengeren utazol, s lelked eltelik a fenség és a végtelenség érzéseivel, ne csald magad: tudjad, hogy szíved mélyén téged csak az ember érdekel, semmi más. Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara, vagy a Kárpátok fenyôerdôi. Igen, egyetlen ember, mikor megmutatja lényét és elárulja titkát, érdekesebb, mint a Mont Blanc. Csodáld a természet végtelenségét, iparkodj összhangban élni jellemeddel és a természet erôivel, de ne szégyelld és ne is tagadd, hogy a legfenségesebb természeti színjáték is meglepô gyorsan elveszti számodra igazi érdekességét és vonzerejét, ha nincs közvetlen köze általad ismert emberek sorsához. A vadregényes táj rövid idôn belül értelmetlen és unalmas lesz, ha nem lép fel a természet végtelen színpadán az ember, szemléleted, érdeklôdésed egyetlen igaz, soha nem megunható tárgya. A te dolgod, élményed, szereped, sorsod e földön az ember, nem a Mont Blanc. A világ csak szín és díszlet, melyet mellékesen figyelsz; szíved és értelmed remegve csak e gyanús hôs monológját lesi. (...)

107. (A remekmûvekrôl) Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekmûveinek egyikét mindennap megszemléld, ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveibôl. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyû megszerezni, s oly könnyû megtalálni a félórát, mely a remekmûvekhez szükséges! S oly könnyû megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

108. (A türelemrôl) Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert idônk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bûvészmutatvány, (...) a cilinderbôl nem tud az alkotó mûveket elôhúzni. Nemcsak a lángész, türelem maga a mû is, az organikus fejlôdés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtô titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.

120. (Arról, hogy a nôkkel nem kell sokat törôdni) Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nô miatt. Ezt mondják: „Mit csinál most? Mást szeret?". Vagy: „Miért nincs velem?". Vagy: „Meddig lesz az enyém?". Ezek az érzések igazi, tragikus jelentôségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek – nem mondhatom, persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon. De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nô hûtlensége vagy hidegsége miatt. A nôkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban idônként szövetkeztek velem is (...) az emberi sors elviselésében. De máskülönben nem vártam tôlük hûséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hôsies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelôs gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életembôl, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.

122. (Bûneinkrôl és a bûntudatról) Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyôzô kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen meggyôzni a többieket, mert ez lehetetlen. Az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelô ereje, ha te magad fedezed föl – s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit. Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bûntudat kínoz, ne hessegesd el ezt a bûntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: „Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövôben keményebb leszek és hallgatni fogok.". Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Ô tudja, miért. A legokosabb hallgatni.

123. (Arról, hogy senkire nem lehet számítani) Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitôl; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erôssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektôl; s ez a természetes.

130. (A tapintatról és a gyöngédségrôl) Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen; becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsôfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertôzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelô szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgatófülek érzékelik a nagy magasságban, felhôk között közeledô, láthatatlan, ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. (...)

136. (A kísértésrôl) Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot, kötést ígér, tudjad: az anyag, melybôl az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyûg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen és torz emlék, ami ma hûség, holnap szomorú kötelesség. Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés. Hasztalan él halálig szívedben a vágy, teljesen és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel. Nincs módod erre, mert ember vagy. Mindig tudjad ezt.

137. (A rendkívülirôl) Mielôtt véleményt alkotsz a rendkívülirôl, dobd a mindennapos használat malmába és ôröld ott egy ideig. Rendkívül szép nôvel találkoztál, kinek szépsége elvakít és meghökkent? Figyeld csak egy ideig ezt a rendkívüli szépséget a mindennapok fénytörésében, s egyszerre megtudod, hogy minden szépség reménytelen és szomorú, nem érdemes különösebben törôdni vele. Elkápráztat egy ember rendkívüli szelleme? Vizsgáld meg azt, amit mondott, a köznapok gyakorlatában, s egyszerre megérted, hogy a bölcsesség nem rendkívüli és felfoghatatlan, hanem nagyon egyszerû és természetes valami. Rendkívüli hatalmú emberrel találkoztál? Gondold csak meg, milyen törékeny ennek az embernek hatalma, (...) végezhet vele egy bérgyilkos, egy politikai irányzat, de még egy parányi fertôzô mikroba is! Rendkívüli emberi jósággal találkoztál? Akkor ámulj, és maradj áhítatos. De ez nem esik meg gyakran veled.

GÖRÖG KÖLTÔK TÁRSASÁGA

VASZILISZ VITSZAKSZISZ (Görögország)
Tûzijáték

Ráfújt az éjszaka
Az alkony parazsára
És mintha apró szikrák pattannának
Megtelt az ég
Csillagokkal

HRISZULA VARVERI-VARRA (Görögország)
A bôség hiánya

Gazdag voltál
amíg meztelenül jártál
régi könyveket vásároltál
Elszegényedtél
amikor számolni kezdted
bank-
betéteidet
Veszted
a bôség hiánya

MIMISZ JAKOVIDISZ (Ciprus)
Nem koptak el...

Nem koptak el a hétköznapi ruhák. Nem
ölték meg az álmainkat. Problémánk
a harc a bennünk rejlô ellenséges erôkkel,
a versengés saját lényünkkel.

ANTONISZ PILLASZ (Ciprus)
A holtak

A holtak akik jönnek az álmatlan
végtelen éjszakákból
befröcskölve azokat vérrel tajtékkal
az álomból és hullámokból
papírjainkra zuhannak
és kifosztanak minket
elrejtik a holnapot
kínzó hallgatásba
az idô ostorával felkeltik
a könnyezô lovat amely hallgatagon áll
a kapunk elôtti kútnál

ANDREASZ KARZISZ (Németország)
Végkiárusítás

Kipróbáltuk szívósságunkat
egy maréknyi havon

Életünk
por és könnycseppek keveréke
Kônehéz alvástól
térdre kényszerített élet
A magány szikláiba
vésett álmok alatt

A romokon szétszóródott
remények
Harminc ezüstért
ábrándjaink végkiárusítása…
DABI ISTVÁN fordításai

PALLAS-AKADÉMIA SAROK

Bözödi György utóélete érdekes fordulatot vett kevéssé vagy alig ismert regénye megjelenésével (Romlás – Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004). Az írót ugyanis úgy könyveltük el, mint egykönyves szerzôt, akit az iskolában, egyetemen felhôtlenül emlegetett Nyugtalan pásztorok jellemeznek, s akinek volt ugyan visszhangosabb könyvsikere is (Székely bánja), de az – közvetlen nemzeti témájánál – fogva hosszasan indexre került. (Megjelent ugyan 1979-ben, a Kriterionnál, Nap és árnyék címmel egy válogatott versgyûjteménye, amely Bözödirôl, a költôrôl lebbentette fel a leplet, de nem hagyott mély nyomot az olvasóközönségben.)

Most viszont megtudjuk, hogy Bözödi György hagyatékában nagyregény is található: a Romlás 1940-ben látott napvilágot Budapesten, de azóta sem jelent meg sem Erdélyben, sem másutt. A Pallas- Akadémia tehát úttörô módon fújta most le róla a port s szolgáltatta vissza a magyar olvasóknak azt a regényt, amely beleillik az erdélyi sorsregények sajátos mûfaji sorába, melyet egyebek mellett Tamási Áron, Nyirô József, Bánffy Miklós, Kacsó Sándor, Nagy István munkái fémjeleznek.

A Romlás a két világháború közötti székely falu világát teremti újra, úgy, ahogyan azt az író mélyen átélte és átértelmezte. Kendôzetlenül ábrázolja mindazokat a feszültségeket és törekvéseket, melyek a román államiságba való integrálódással megszállták a székely társadalmat. Alakjai hitelesek, életesek, hangulatteremtése példaszerû, egyedül a párbeszédek futnak túl olykor a hihetôség és az életszerûség keretein, mintegy magukba sûrítve Bözödi életfelfogását és elképzeléseit a regény szereplôinek szájába adott problémákkal kapcsolatban.

A mû legnagyobb értéke a korabeli falu viszonyrendszerének érzékletes feltérképezése, nem csupán szociális vagy nemzeti vonatkozásban, hanem a nemek, illetve a generációk és az általuk képviselt különbözô ideológiák ívén.

A könyv utószavának szerzôje, Nagy Pál irodalomkritikus így foglalja össze a Romlás megjelentetésének idôszerûségét: „Több mint fél évszázaddal elsô megjelenése után, a Romlás új kiadását nem akármilyen érdeklôdéssel veheti kézbe az olvasó, s remélhetô, hogy ilyenképpen az irodalomtörténeti köztudatban is a maga helyére talál egy könyv, amely a sokágú, értékekben gazdag Bözödi-életmû egészének mellôzhetetlen darabja." (csg)

NAGY B. VIKTOR
Ébredés

Hej, hogy szeretném már, ha kertem gyümölcsfái újra hangosak lennének a madárcsiripeléstôl, és rügybe pattanna az alvó természet. Ha virágba borulna, színessé, illatossá tenné kertünket, udvarunkat, hogy újra süssön jókedvünk sugara. Ha napunk szeretne egy kicsit, bôkezûbb lenne, tenyerünkbe tenné melegét, megsimogatná fázós arcunkat, és megborzadna lábunk alatt a görcsös jégszilánk, mert érzi, utolsót harangoztak neki.

Figyelhetném: ébredezik már a nemsokára színes ábrázatú tulipán a kertben, nem hagyja magát legyôzetni a fehér liliom gyökere, mintha versenyre kelnének, szemlátomást növekedve, nyújtózkodva, míg zöld lobogásuk az égig nem ér.

Így ad életjelt magáról a természet, így tudósít a mindenség örökmozgó titkairól. Így jó cselekedni, így szép élni, hogy láthassa az ember a természet dolgos napjait, amint hajszálpontosan végzi munkáját a nappalokból éjszakákba forduló, fáradhatatlan tengelyén.

Légy áldott, felvirradás, lelkünket moccanásra bíró örök, ringató napsütés!

LACZKÓ VASS RÓBERT

Félbalkezesek

úgy vártalak hogy
míg nem voltál élni sem
tudtam azalatt

kortyot nem ittam
s torkomon le nem csúszott
egyetlen falat

úgy vártalak hogy
elfeledtem jó bort és
kenyeret venni

most nincs mit tenni
nagy szükségünkben egymást
fogjuk megenni

*

vak vagyok de van
szemem belülrôl gyakran
téged figyelni

s megtanultam hogy
lehet egyetlen csepptôl
színültig telni

jó lenne mégis
olykor éretted véled is
birokra kelni

tenyeremet mért
simogatni szoktatom
nem ütlegelni

*

csak szeretni nem
tanítottak de látod
ölbe vettelek

itt menedékben
érnek perzselô nyarak
csattogó telek

csíra-melegbôl
talán a hanton túl is
valami jut még

csak szeretni nem
tanítottak de másként
nemigen tudnék

Petôfi körtefájától a népdalokig

Százesztendôs is elmúlt már az a fénykép, amelyet a Székelykeresztúron élô Lôrinczi Anna (szül. Sebôk, 1927) mutatott meg nekünk, s amely ennek az írásnak az apropója (mellékelten látható – szerk. megj.). A képet Nagy Béla, Székelykeresztúr egykori fotómûvésze még 1948-ban készítette, amikor a város éppen a szabadságharc 100. évfordulóját ünnepelte. A fotográfia valamikor az ’50-es évek derekán került mostani tulajdonosához, ajándékképpen. A ma általunk Petôfi körtefája néven ismert fa látható rajta, mondhatni, épségben, illetve, az egykorú visszaemlékezések szerint, teljes pompájában.

Lôrinczi Anna néni elmondta: Petôfi körtefájához fûzôdô legszebb emléke talán 1956-ból való. Szó szót követett, és az alábbiakat mesélte el:

- Akkoriban tanítottam még, és a gyerekekkel, illetve több más osztállyal együtt ünnepeltünk a fa körül. Emlékszem, szemerkélt az esô. Sorban, csoportokban, fegyelmezetten érkeztek az iskolások. A fa felé mentünkben elkezdtem: „Esik esô karikába / Kossuth Lajos kalapjára / Valahány csepp esik rája, / Annyi áldás szálljon rája...". Aztán az egész gyerekkórus rázendített. Így mentünk a fáig. Akkoriban az szebb volt. Körülötte hatalmas, vastagtörzsû fenyôk nyúltak a magasba. Amikor fújt kicsit a szél, olyan gyönyörûen zúgtak, susogtak, mintha angyalok zenéltek volna a tûleveles ágak között. Végül is több ilyen nótát elénekeltünk. Csak a „Talpra magyar"-t nem szabadott szavalni. Ha jól emlékszem, piros-fehér- zöld zászlók lengtek mindenhol. A Budai Nagy Antal utcában nem is volt olyan ház, ahol ne lett volna kitéve a magyar zászló. Összetartóbbak voltak az emberek, nem igazán félt senki, hogy ebbôl baj lehet.

Fiatal tanító voltam, férjem pedig igazgató volt az egykori Gyermekotthonban, s ugyan iskolás gyerekeink voltak már, tanításuk mellett kedvet kaptam a népdalgyûjtéshez is. Összefuttam egy szünetben Gálfalvi Sándor igazgató úrral, aki megkérdezte tôlem: hány népdalt tudok? Mondtam neki, úgy 30-at biztosan igen. Erre ô: „Akkor jó lenne igyekezni, mert a maga Csilla lánya a minap 150-et is lejegyzett.".

Nem tudom, kinél járhatott, de itt volt pont Horváth István, az író, leányával, Horváth Arannyal, aki, ha jól emlékszem, a Dolgozó Nônek cikket írt a keresztúri Gyermekotthonról. Ôk is biztattak, hogy kutassak, írjak le mindent, amit hallok. Azt mondták, lesz idô, amikor senki nem emlékszik ezekre a dalokra már. Ekkor kezdtem el lejegyezni mindent, amit csak tudtam. Aztán embereket kerestem, kutattam fel. Elmentem haza, Küküllôkeményfalvára is, és édesapámtól kezdve mindenkit meghallgattam, aki csak énekelni tudott. Lejegyeztem minden nótát. Össze is gyûjtöttem vagy 300-at. Nyugdíjaskoromra is van mivel foglalkoznom legalább. Fejembe vettem, hogy lekottáztatom az egészet, hiszen az összesnek ismerem a dallamát is. Aztán ha megoldódna ez is, úgy terveztem, hogy Kis- Küküllô, Nagy-Küküllô folyása címen kiadatnám valahol.

Kórusba is járok, és bizony hiányolom, hogy a régebbi nótákat a fiatalabbak nem ismerik már. Ezért szeretném, ha egyszer megjelenhetne. Ne feledje el senki azokat, amiket egykoron mi olyan lelkesedéssel, néha minden tiltás mellett is, énekelni mertünk. Utólag azt is bánom, hogy Nagy Béla bácsitól nem kértünk több képet. Gyönyörû képeket készített a városról. Szinte mindent megörökített. Ki gondolta volna, hogy évtizedekkel késôbb jelenteni is fognak azok valamit?! A fáról, Petôfi körtefájáról készült kép, az más; az emlékeztetôül szolgál, hogy kik vagyunk. Tudja, ünnep volt az is, ha láthattuk azt a fát. Hiszen, a hagyomány szerint, Petôfi Sándort ez a fa látta utoljára verset írni!

Lejegyezte: SZENTE B. LEVENTE

AMBRUS LAJOS
A délutáni uralkodó

A Maros völgyének középsô szakaszán, ahol bölcs királyunk, IV. Béla az életerôs, harcos székelyek telepítésével a haza építését másodszor kezdte el, található Radnót. Ôs lakójáról kapta a nevét a város, amely az erdélyi fejedelemség utolsó menedékhelyeként a történelmi események középpontjában állt, s Rákóczi építtette várkastélyával, amely annyi sok emlék felett ôrködött, bizony, hosszú éveken át a nemzet sorsát jelentette, s csak akkor tûnt el a színtérrôl, hogy az ifjú Apafi fejedelemség helyett börtönbe, Erdély meg idegen fennhatóság alá került.

Nemcsak a történelem, a természet is szépen díszíti e tájat. A Ripa magas hegyláncolata, amelyrôl a lekencei, a mezômadarasi és a bándi tavak pataka ront le, Marosszék határaként szolgál, Radnót felôli homlokrészén a Fejedelem szôlôjével, alatta meg a kanyargó Maros széles, csillogó tükrében a várkastély nézhette szeszélyes idomait.

Adták-vették Radnótot Erdély urai, s mert a Ripán, a Rákóczi telepíttette szôlôben, nem múlandó dicsôség, zamatos bornak való termett, I. Apafi sem volt rest, s hogy ott mulathasson, ha megunta már Kolozsvárt, Radnót várát és a várost, Szentgyörggyel, Teremittel, Rákossal és Bogáttal feleségének, Bornemissza Annának és mindkét nemen lévô utódainak adományozta.

Illett – mondják – a száraz kóró Bornemissza Anna Apafihoz. Úgy féltette az urát, mint az a fejedelmi széket.

- Megnótáztatni! – kérte a fonnyadt fejedelemasszony, ha életerôs, kitelt, szép asszony jelent meg a fejedelem környezetében, s nem egy híres boszorkánypert koholtak, hogy hízzék a száraz lélek.

- Márpedig – tudta a fejedelem –, boszorkányok nincsenek –, de hagyta, hadd kösse le magát a fejedelemasszony. – Tanulnak belôle mások is – gondolta, ô maga meg Barcsait kerítette kézre, hogy vegye el a kedvét a fejedelmeskedéstôl, s avval a boráról híres Radnótra ment, hadd mulassa magát.

Mulatott nagyokat éjjelente, délelôtt meg aludt I. Apafi Mihály, s csak hogy tudják, hogy van, délután uralkodott.

- Amit délután mond Apafi – határoztak Kolozsvárott a rendek –, az nem jár.

Bizony, hiába választatta meg fiát még életében fejedelemmé Apafi, erôsen tartott az ország a pusztulás felé. Radnót, ahol tizenöt országgyûlést is tartottak, csak az önállóság utolsó mentsvára lehetett.

Az idei 3-as Színképben indult a szerzô helytörténeti ihletésû mondasorozata, melynek keretében – tömör, szemléletes írások révén – egyfajta idôutazást tesz, székelyföldi történelmi helyszíneket becserkészve, azok sajátos, máig ívelô üzenetét fogalmazva meg és téve közkinccsé. (Színkép)

Rövid történelmi visszatekintés
Nagyszeben, Európa leendô kultúrfôvárosa (5.)

A vörös város

A tatárdúlást Hermannsdorf lakói látszólag hamar kiheverték. Erre vall az 1251-ben tartott káptalan-gyûlésen elhangzott egyik megállapítás, amely szerint „a támadás ellenére Nagyszeben vezetô szerepe nem szenvedett kárt" (Hermann Fabini nyomán).

A lakosság számbeli gyarapodásával egyetemben szemmel láthatóan kiterjedt a település, és ehhez mérten kellett védeni. Így a második védelmi falat a XIII. század második felében kezdték építeni. Ez az elsôbôl kiindulva – kb. az akkor még nem létezô, kispiaci római katolikus templomtól –, félkör alakban veszi körül a teret (a Kispiacot), majd nyugat felé elkanyarodva, a Vízakna utcánál (ném. Burgergasse, rom. Str. Ocnei) ér véget. A harmadik erôdítményt a XIV. század második felében építik. Ez a védelmi fal a Fingerlings toronykapujától kiindulva kelet felé tart, majd elkanyarodva délnek, nyugatnak és észak-nyugatnak, a Zsák utcánál (ném. Saggasse, rom. Str. Turnului) kapcsolódik be a XV. században épült, az Alsóvárost körülvevô negyedik falgyûrûbe.

A várba a bejárást toronykapuk tették lehetôvé. Hermann Fabini 1982-ben készült térképe szerint a következô toronykapuk épültek: az elsô védelmi falba a ma is létezô, idôközben restaurált Sagtorturm (XIII. sz.); a második erôdítménybe a Tanácstorony (ném. Ratturm, rom. Turnul Sfatului) – a XIII. században épült, átépítették 1586-ban, 1753-ban és 1876-ban, nemcsak a város, hanem Erdély egyik legimpozánsabb toronykapuja –, a Rizskása utcai torony (ném. Reispergasse, rom. Str. Avram Iancu) – ma már nem létezik –, a Fingerlings-toronykapu – a XIV. században épült és ma is létezik –, a Burger-toronykapu – ma már nem létezik –; a harmadik védelmi falba a Saltztorturm (Só-kaputorony) – a XIV. században épült, 1885-ben bontották le –, a Balbiererturm (Borbélyok tornya) – a XIV. században épült –, a Heltauertor (Nagydisznódi kapu), a Fleischerturm (Mészárosok tornya) – a XIV. században épült, átépítették a XVI. és a XVII. században, 1836-ban pedig lebontották –, a Sagtor (Zsák utcai kapu), a Schneiderturm (Szabók tornya) – a XV. században épült, 1858-ban lebontották –; a negyedik védelmi falba az Elisabethtor (Erzsébet kapu), amely a XV. században épült, 1865-ben pedig lebontották.

Megjegyzendô, hogy a tornyok, kapuk részletes felsorolásának nincs tere egy ilyen rövid ismertetésben. Elégedjünk meg azzal, amit Nicolae Lupu történész mond, miszerint akkor, amikor Morando Visconti olasz származású osztrák hadnagy 1669-ben Nagyszeben várának tervét készítette, a város harminckilenc védelmi toronnyal, öt bástyával, két körbástyával és négy megerôsített kapuval rendelkezett. Ezen kívül egy egész sor tó létezett a vár körül, megnehezítve a falak megközelítését. Mivel az erôdítmények, erôsségek tetôzetei téglából, illetve piros cserépbôl készültek, a törökök a helységet „vörös város"-nak nevezték. A magyar királyok érdekében állt, hogy Nagyszeben végvára minél ellenállóbb legyen a támadásokkal szemben. Ezért számos esetben segítették a védelem megerôsítését. Így V. László király 1454-ben negyven ezüst márkát adományozott a városnak a védelmi falak kibôvítése céljából, Báthory István fejedelem 1572-ben 797 guldennel támogatta egy nagy tûzvészben megsérült erôsségek helyreállítását a városban. 1578-ban Báthory Kristóf vajda 1000 guldent adott a védelmi falak kibôvítésére, Apafi Mihály fejedelem rendelete alapján pedig 1685. május 5-én négy ágyút és megfelelô mennyiségû lôszert kap a város Gyulafehérvárról.

A középkori felfogás, illetve az akkori rendelkezések szerint egy helység csak akkor volt városnak nevezhetô-tekintendô, ha kellô védelmi erôdítménnyel látták el. 1360-ban a Nagyszeben melletti Szelindek (ném. Stolzenburg, rom. Slimnic) nagyközség levéltárában olyan okiratra akadtak, amelyikben elôször fordult elô a Hermannstadt (Hermann- város, illetôleg Nagyszeben) elnevezés. Ugyanott olvasható a város elsô polgármesterének neve is: Jakobus Hentmanisse (1366-1367) – Emil Sigerus adatai szerint.

Elkészült tehát a vár, amelynek falai alatt megtorpantak a török seregek, sôt, 1437-ben a szászok, Anton Trautenberger fôispán vezetésével, nyílt mezôn visszaverték az ostromló török sereget. 1442-ben Hunyadi János segítségével Nagyszeben lakossága a város elôtt szétveri a török hadakat, majd 1479-ben, a Kenyérmezôn, Georg Hecht polgármester parancsnoksága alatt, 1493-ban pedig a Vöröstoronyi-szorosnál nagy gyôzelmet arat a támadó törökök felett (Emil Sigerus nyomán).

Következnek Erdély török hódoltságának zavaros évei, ennek tárgyalása azonban már nem tartozik ehhez a témakörhöz.

Báthory Gábor erdélyi fejedelem (1608-1613) féktelen, szégyenteljes viselkedése Nagyszebenre is kihatott. Fejedelem lévén, a város köteles volt megnyitni a kapuit elôtte 1610. december 10-én. Húszezer fônyi sereggel érkezett Nagyszebenbe, a magisztrátust 50 ezer gulden bírságra kötelezte, elkobozta a polgárság összes fegyverét és a város kulcsait. Katonái feldúlták a tanácsházát, december 22-én a város tanácsosait, valamint a közösség képviselôit börtönbe vetteti, és kiûzi a polgárokat a városból. Ezek után távozott a városból, de erôs katonai ôrséget hagyott hátra. 1611 áprilisában visszatért, majd a Barcaságba vonult, de július 9-én újra behatolt Nagyszebenbe, és 100 ezer guldent követelt a várostól (Emil Sigerus nyomán). Mindezekrôl Móricz Zsigmond számol be érzékletesen Erdély-tárgyú történelmi regénytrilógiájában.

(folytatjuk)

KALMÁR ZOLTÁN

A naturalizmus atyja
A „Marseille rejtelmei" és a „J’accuse" között

Százhatvanöt éve, 1840. április 2-án született Párizsban Émile Zola francia író, a naturalista irányzat atyja. Kiváló tanuló volt, elsôsorban Comte és Taine filozófiai mûveit és a romantikus írók, Hugo, Musset és George Sand regényeit olvasta. A matematikát azonban sehogyse tudta megemészteni, így az érettségi vizsgán újra és újra elbukott, s nem sikerült bizonyítványt szereznie. 1859-ben anyjával Párizsba költözött, az ezt követô két évben jobbára munka nélkül tengôdött. Ekkoriban keletkeztek elsô írásai, versek és drámai próbálkozások, melyeknek sikertelensége igen megviselte. Neurózisát fokozta félresikerült kalandja egy Berta nevû, közönséges és mûveletlen kurtizánnal, akit nem kevés romantikus hévvel megpróbált „felemelni a sárból", sikertelenül (e kaland tanulságait 1865-ös, Claude vallomása címû regényében összegezte).

Élete 1862-ben vett jelentôs fordulatot, amikor a Hachette kiadó értékesítéssel foglalkozó alkalmazottja lett, s csakhamar reklámfônökké küzdötte fel magát. 1865-ben azonban felmondott, elhatározva, hogy a továbbiakban újságírásból és írói munkából tartja el magát. Kezdetben fôleg képzômûvészeti kritikával foglalkozott, elsôsorban volt iskolatársa és régi barátja, Paul Cézanne mûveit elemezte, s ô írta az egyik elsô méltatást Manet-ról és az impresszionisták mûvészetérôl. Közben egyszerre két mûvén is dolgozott: 1867-ben megjelent romantikus bûnügyi regénye, a Marseille rejtelmei, majd 1868- ban az írói hírnevét megalapozó Thérese Raquin, melynek elôszavában Zola elôször hirdette meg a naturalista irodalom néhány alapelvét.

Ebben az idôben fogant meg benne egy, Balzac Emberi színjátékához hasonló, nagy ívû regénysorozat terve, amely – az eredeti elképzelés szerint – tíz kötetben mutatta volna be a korabeli társadalom kialakulását, egy család fejlôdéstörténetének tükrében. A heves vérû, feltörekvô Rougonok és a terhelt, alkoholizmusra hajló Maquard-ok történetét feldolgozó ciklus, mely eredetileg az Egy család története a Második Császárság idején munkacímet viselte, végül 1893-ban készült el – húsz kötetben. A monumentális mûben Zola egyfelôl az öröklôdés törvényeitôl meghatározott családi „mikrokozmoszt", másfelôl az 1852 és 1870 közötti idôszak társadalmi, gazdasági és szellemi miliôjét szándékozik bemutatni, több- kevesebb sikerrel. Megvalósításán azonban példás buzgalmú hivatalnokként szorgoskodott: szobájában központi helyen és jól látható betûkkel a „Nulla dies sine linea" (Ne múljék el nap írás nélkül) felirat késztette állandó munkára, gyakorta egyszerre két regényén is dolgozott, ami oka lehet esetleg annak, hogy az igazán nagy sikert arató, remek regények mellett, mint A patkányfogó, a Nana, a Hölgyek öröme és a Germinal, akadnak a ciklusnak gyengébb darabjai is.

A regényírás mellett folytatta bámulatosan termékeny újságírói tevékenységét, a szinte emberfeletti munka az elismertségen túl az anyagi jólétet is meghozta számára: a Párizs melletti Médanban házat vásárolt, itt fogadta íróbarátait, innen indult Maupassant pályája is. Magánélete mindeközben váratlan fordulatot vett: az 1870 óta házas Zola beleszeretett neje szobalányába, s 14 éven át szerelmi viszonyt folytatott vele, melybôl két gyermek is született. Házassága azonban nem bomlott fel, az író halála után özvegye is „elismerte" a gyermekeket.

1893-ban Zola megkapta a Becsületrend tisztje kitüntetést, ám az Akadémia halhatatlanjai közé soha nem sikerült bejutnia. Már javában dolgozott A három város címû, erôsen antiklerikális trilógiáján – melyet megjelenése után indexre is tettek –, mikor Dreyfus kapitány hívei meggyôzték a kémkedés miatt elítélt tiszt ártatlanságáról. 1898 januárjában az Aurore címû lapban megjelentette J’accuse (Vádolok) címû nyílt levelét, amiért, rágalmazás címén, egyévi börtönre ítélték, s megfosztották a Becsületrendtôl is. Ekkor Londonba menekült, ahonnan 1899 júniusában tért vissza, zsebében A négy evangélium címû ciklus tervével, amely azonban befejezetlen maradt.

Zola halálát, melyet 1902. szeptember 29-én éjszaka gázszivárgás okozott, a mai napig szándékosan elôidézett balesetnek tartják. Temetésén Anatole France búcsúztatta, mondván: „benne testesült meg egy pillanatra az emberiség lelkiismerete". (Sarudi Ágnes / MTI)

A lapra elô lehet fizetni:

Posta, RODIPET Rt., S.C. APEX. SRL (Str. Gheorghe Lazar nr. 8, Kolozsvár), SC. APEX AB COM SRL (Str. M. Klein nr. 15, Kolozsvár), H-PRESS (Str. Presei nr. 8A, Sepsiszentgyörgy), Curier Press (Str. T. Grozavescu nr. 7, Brassó) kirendeltségein.

Reklámokat, apróhirdetéseket

személyesen a Transil Rt. titkárságán, illetve a 224-36-68-as telefonon vagy 224-28-48-as telefaxon, továbbá vidéki tudósítóink révén lehet feladni.

Tarifáink:

a napi árfolyamnak megfelelô lej, négyzet- centiméterenként 0,8 euro (kiemelt helyen, illetve elsô oldalon 1 euro), apróhirdetések esetében magánszemé-lyeknek 2.000 lej szavanként (elfogadunk az összértéknek megfelelô postai bélyeget is), jogi személynek 4.000 lej szavanként. Tarifáink tartalmazzák a hozzáadott érték-adót is (TVA)

Copyright © RMSz - 2004