Ami Adrian Nastase amerikai programjából kimaradt

Amerikai látogatását (október 30.-november 2.) megelőzően Adrian Nastase miniszterelnök informális csatornákon keresztül azt az óhaját juttatta el alapítványunkhoz, hogy útja során találkozni kíván az amerikai magyarság képviselőivel is. Emiatt alapítványunk elnöke budapesti látogatását félbeszakítva, a Magyar Állandó Értekezleten való részvétele után visszautazott New Yorkba. Azonban úgy tűnik, hogy a román miniszterelnök szándéka időközben megváltozott, avagy adminisztrációjában nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, mert a kapcsolattartásra kijelölt személyek a legkevesebb hajlandóságot sem mutatták az egyeztetésre, s a találkozó az alapítvány munkatársainak minden erőfeszítése ellenére sem jött létre. Ezért mindazt, amit az erdélyi magyar közösség legégetőbb gondjaival kapcsolatban szóban szerettünk volna felvetni Románia miniszterelnökének, ma egy memorandumban összefoglalva írásban továbbítottuk neki. A dokumentum teljes magyar fordítása az alábbiakban olvasható.

Adrian Nastase washingtoni látogatása előtt a dokumentumba foglalt információkat a HHRF háttértájékoztatásként eljuttatta a miniszterelnök több tucat lehetséges tárgyalópartnerének is.

Memorandum Adrian Nastase Miniszterelnök Úr részére

A Magyar Emberi Jogok Alapítvány huszonöt éve alakult azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet az emberi jogok durva megsértésére és a magyar kisebbség üldözésére a Ceausescu-kormányzat idején. Ennek érdekében szervezetünk mozgósította és a hatékony politikai cselekvés irányába terelte annak a 1,6 millió amerikainak az anyagi és erkölcsi forrásait, akik az 1990-es népszámlálás alkalmával magyar származásúnak vallották magukat. Az amerikai magyarok egységesen léptek fel-és lépnek fel továbbra is-a 2 milliós romániai magyar közösség emberjogi helyzetének javítása érdekében.

A román kormány megfélemlítési kísérletei ellenére-beleértve Ceausescu 1978-ban kiadott parancsát szervezetünk elnökének meggyilkolására-a kongresszusban egyre nagyobb teret hódítottak a Romániát az emberi jogok megsértése miatt elítélő felhangok. Tömegtüntetések és egész oldalas újsághirdetések mutattak rá a Ceausescu-kormányzat agresszív, magyarellenes magatartására. Szervezetünk vezetői huszonöt alkalommal tettek tanúvallomást kongresszusi meghallgatásokon. A képviselőkhöz intézett levelek, személyes találkozók és telefonbeszélgetések ezrei, a legmagasabb szintű amerikai adminisztrációval való szoros kapcsolattartás (beleértve hat elnökkel való személyes találkozást 1976 óta), részvételünk tíz Helsinki utókonferencián-mind arra szolgáltak, hogy megingassák a román kormány ki nem érdemelt előnyös pozícióját a nemzetek közösségében. 1987-ben az amerikai Kongresszus négy ízben szavazta meg az 1975-ben Románinak nyújtott Legnagyobb Vámkedvezmény felfüggesztését.

1989 után alapítványunk az elsők között volt, akik harsányan indítványozták, hogy a NATO-bővítésbe vonják be azokat a kelet- és közép-európai országokat is, amelyeknek sikerült végrehajtaniuk egy intézményesített emberi jogi reformot, beleértve a nemzeti kisebbségek teljes körű védelmét is. Sajnos azonban tizenkét évvel a kommunizmus bukása után Romániában alig tapasztalható előrelépés ezen a téren. Ennek a gyászos helyzetnek a teljes körű orvoslása nélkül erősen kétséges, hogy az Egyesült Államok Szenátusában létrejön a Románia NATO-tagságának ratifikálásához szükséges kétharmados többség. A Bush-adminisztráció különösen receptívnek mutatkozott abban a kérdésben, hogy a román kormány továbbra is megtagadja a magyar egyházaktól a kommunizmus idején elkobzott 1 593 ingatlannak a visszaszolgáltatását, folyamatosan megsértve ezáltal a vallásszabadság és a magántulajdon szentségének elveit.

Támogatjuk kormányunknak arra irányuló törekvését, hogy Romániában teljes körű, intézményesített és visszafordíthatatlan alkalmazást nyerjenek a demokrácia elvei, beleértve a magyar közösség kisebbségi jogainak helyreállítását is. Ugyanakkor nyitottak maradunk arra is, hogy az Egyesült Államok döntéshozóit olyan irányba befolyásoljuk, hogy támogassák Románia NATO-csatlakozását, amennyiben a román kormány tettekkel bizonyítja a fenti elvek iránti elkötelezettségét. Alapítványunk létrejötte óta nézeteinket és döntéseinket kizárólag a közvetlenül érintett közösség-a romániai magyarság-hiteles képviselőinek nyilatkozatai határozták meg. Sajnos jelenleg minden ilyen nyilatkozat arról tudósít, hogy a kormány képtelen haladást elérni az illető közösség számára alapvető fontosságú kérdésekben. Ezért az amerikai magyarság egyértelműen Románia NATO-tagsága ellen foglal állást mindaddig, amíg az ország eleget nem tesz a csatlakozással járó követelményeknek.

Ugyanakkor készek vagyunk hozzáállásunkon módosítani, amennyiben a következő kulcskérdésekben érdembeni előrelépés történik:

A román kormány teremtse meg azokat a régóta esedékes törvényes kereteket, amelyek lehetővé teszik a kisebbségektől a kommunizmus alatt elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását.

A 2001. január 17-én elfogadott, az ingatlanok visszaadásáról rendelkező törvény explicit módon kizárta a közösségi és egyházi ingatlanokat a törvény érvényességi köréből azzal az ígérettel, hogy ezek visszaszolgáltatását majd egy külön törvény szabályozza. Míg a környező országokban ez a kérdés régóta megoldott, a Romániában tapasztalható évtizedes halogatás szöges ellentétben áll a vallásszabadság és a civil társadalom elveivel, és folyamatosan akadályozza a magyar kisebbség törekvéseit, hogy közösségi és egyházi életet tartson fent.

Ami a szóban forgó 1 593 ingatlant illeti, még abból a maroknyi épületből is, amelyek a visszaszolgáltatását átmeneti kormányrendeletek szabják meg (94/2000, 1334/2000 december, 83/1999 május, 13/1998 június), csupán öt ingatlan valós birtokbavétele valósult meg. Két jelentős ingatlan, amelyekkel kapcsolatban a végeláthatatlan bírósági eljárások miatt nem történt előrelépés, a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota és a gyulafehérvári Batthyáneum.

A román kormány fogadja el a szükséges szabályozásokat, hogy a elkobzott mezőgazdasági területek és erdők visszaszolgáltatásáról rendelkező törvényt alkalmazni lehessen.

Bármilyen nemes célt szolgál is a törvény, kevés haszna van, ha hiányoznak a végrehajtásához szükséges szabályozások. Például Hargita és Kovászna megyékben összesen 220 500 hektárnyi erdő szolgáltatható vissza, ám eddig ennek a területnek csupán töredéke került vissza jogos tulajdonosához

A román kormány halassza el az 1945 és 1989 között elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvényben kijelölt határidőt.

Habár a törvény a külföldön élő, egykori román állampolgárokra is vonatkozik, a román külképviseletek elmulasztották megfelelő információkkal ellátni a visszaigénylésre jogosultakat. A november 14-i határidő jogvesztő jellegű és így hátrányosan megkülönbözteti azokat, akik csupán a lehetőségek ismeretének hiánya miatt nem nyújtották be visszaigénylési kérelmüket.

Adrian Nastase november 1-ig tartózkodik Washingtonban, utána New Yorkba utazik, ahol találkozót kezdeményezett többek között a Hungarian Human Rights Foundation elnökével, Hámos Lászlóval és más amerikai-magyar szervezeti vezetőkkel.