Miután a második világháború befejezését követôen Csehszlovákia a gyôztesek táborába került, küldöttsége a párizsi tárgyalásokon megkísérelte az elsô világháborút követôen meghatározott határainak a módosítását. Kérelmét katonai-védelmi és "igazságos" nemzeti indokokkal támasztotta alá.

Az alábbiakban a csehszlovák határ magyar–szlovák szakaszán a Külügyminisztérium által kezdeményezett változtatásának indoklását adjuk az olvasó kezébe. A dolgozat – indoklási célzattal – a párizsi konferencia csehszlovák delegációja számára készült.

Figyelemre méltó, hogy a Magyarország kárára igényelt északi és nyugati területeken egyaránt – minden hivatalos dokumentáció nélkül – negyedmillió szlovák, illetve szláv lakosság szerepel Ez a 250000 úgy "kimért" ebben a dolgozatban, mint a csehszlovák–magyar lakosságcsere indoklásában, valamint a párizsi konferenciától kért 200000 szlovákiai magyar egyoldalú kitoloncolását magyarázó szövegben a magyarországi szlovákok 450000-es létszáma. Feltehetô a kérdés, melyik adat a "valódi". A közölt dokumentum szerint a Csehszlovákia által Magyarországtól igényelt területen fél millió a szlovákok, csehek, illetve szlávok száma, míg a többi korabeli dokumentum 450000-es magyarországi szlovákságról ír.

A kutatót nem lepi meg a dolgozat szláv nemzettudata, mert ez a kor általános politikai jellenzôje. Ugyanakkor megdöbbentô a szerzô – a csehszlovákiai külügyi szakértô – cinizmusa, tudatos történelem-hamisítása, a nyíltan bevallott törekvése, hogy Magyarországot meg kell fosztani a legértékesebb mezôgazdasági és ipari területeitôl. Nem érdekli, hogy a területek lakosságának csak elenyészô hányada tartja magát szlováknak, ezeket "öntudatosítani" akarja, míg az ottani magyar lakosság kérdése vagonkérdés.

A szövetséges nagyhatalmak párizsi döntése általánosan ismert. Elvetették a csehszlovák területi követeléseket, s Magyarország kárára csak három, a ligetfalusi hídfô közelében lévô község átadását rendelték el.

A dolgozat nem elemzi a cseh–osztrák és cseh–német határvonallal kapcsolatos változtatások indoklását, de a hozzá mellékelt térkép jelzi, igényt tartanak az ún. luzsicai szerbek által – szerintük – lakott területekre. A csehszlovák–német határ északon Drezda mellett haladva eléri Berlint, míg a déli vonal a Dunát követve Regensburg mellett fordul észak felé.

Ha a szerzô cinizmusával akarjuk megfogalmazni a végszót, akkor azt kell mondanunk, hogy a világ és Európa szerencséje, hogy a csehszlovák tervet Párizsban elvetették, s így napjainkban csak a Balkán s nem egész Európa lángol, békétlenkedik.

A Magyarországgal közös szlovák határ kérdése

Csehszlovákia határainak átfogó rendezésekor nem szabad megfeledkezni Szlovákia déli határának módosításáról. Amikor 1918–1919-ben az ország déli részén is természetes határokat kértünk, törekvéseinket – sajnálattal kell megállapítani – a nagyhatalmak nem fogadták el, s 1919-ben Magyarország felé földrajzi és gazdasági szempontból nem természetes, katonailag – különösen a keleti végeken – elônytelen, s nemzeti szempontból igazságtalan határokat kényszerítettek ránk. Ezek a határok átszelik a Kelet- és Nyugat-Szlovákiát összekötô vasutakat, közutakat, nagy kerülôre kényszerítik a személy- és teherszállításunkat, ami hatalmas idô- és pénzpocsékolás, magas az üzemanyagszükséglet, s gyorsan elhasználódnak a szállítóeszközök, megnô a szállítás költsége s így tovább. Az a terület, amit az adott határokkal megtagadtak tôlünk, gazdag mezôgazdasági és jól iparosított terület, különösen értékes a salgótarjáni szénmedence. Ez a vidék sok északról származó szlovákot foglalkoztatott. – Az érvényes mesterséges határ 250 000 szlovákot engedett át a magyarok kénye-kedvének.

A mai határok katonailag védhetetlenek, s eredményes védekezésre csak a Nyitra alsó folyamvidékén, valamint a Szlovák Érchegységben van lehetôség. Erôs támadás esetén a dél-szlovákiai síkságot Érsekújvárig, a Szlovák Érchegység délkeleti részét, valamint Kelet-Szlovákiát Kassával együtt fel kell adni, ami azt jelenti, hogy Szlovákia egyharmada, a leggazdagabb vidékek elpusztulnak, s az ellenség kezére kerülnek.

Csehszlovákia most kategorikusan követelje meg, hogy Szlovákia kapjon katonailag védhetô, nemzeti szempontból igazságos határokat. Ez a határ Váctól a Duna mentén egyenes vonalban megy a Nógrádi hegyvidéken keresztül a Mátra csúcsáig, innen a Bükk-hegységig, majd a Sajó alsó folyamvidékén át egészen a Tiszáig.

A Szovjetunió nyugati határait szintén Szlovákia kárára módosították. Úgy igazságos, ha ezekért a veszteségekért Szlovákiát keleten kárpótolják. Ezért Csehszlovákiának arra kell törekednie, hogy megkapja a Tisza kanyarulatával körülvett területeket Nyíregyháza központtal. Ebben az esetben Csehszlovákia határa a Sajó torkolatától a Tiszán át kelet–délkelet irányban húzódna, s Nagykároly magasságában érné el a román határ kiszögellését. Innen újabb ívvel visszatér a Tisza északi folyamvidékére, Csaphoz, a csehszlovák–szovjet határhoz.

A Tisza által határolt terület jellegében a békéscsabai vidékhez hasonlít, s így a békéscsabai földmûvesek áttelepülésük után a mai lakóhelyükhöz hasonló földrajzi adottságú területre kerülnek. Nemzeti szempontból ez a terület tele van szlovák szórványokkal. Igaz, ezek nemzettudata sok helyen nagyon ingatag, de ez már a polgári és az iskolai nevelés kérdése. Ez a terület végeredményben ôsi szlovák föld, amit a neve is bizonyít. A magyarok Szabolcsnak nevezik, s ez Zabolcs, vagyis Sáros (Zablat), mert a magyarok szerint ez a vidék sáros-mocsaras, s még ma is ez jellemzi a Nyíregyháza és a Tisza-kanyar közötti területet.

Magyarország e kérdéses északi részének a területe összesen 8000 km², lakosai száma 650000, benne kb. 250000 szlovák kerülne át Csehszlovákiába. A nemzetiségi kérdést a magyar lakosság és a magyarországi szlovákok kicserélésével rendeznék. A terület Csehszlovákiához való csatolása azért is jelentôs, mert így újból lesz közös határunk Romániával, amit a keleti területeknek a Szovjetuniónak való átengedése után elvesztettünk. A jelzett határral kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az oroszországi szlovákok és csehek az orosz cárnak címzett memorandumunkban, 1914-ben ezt a határt kérelmezték.

A békekonferencián megtárgyalandó következô, Szlovákiát is közvetlenül érintô kérdés Csehszlovákia és Jugoszlávia összekapcsolása, az ún. korridor. Ez is régi igény, amit 1919–1920-ban már kérelmeztünk, de eredményt nem értünk el. Ekkor a korridor gondolatát kiemelten Olaszország ellenállása miatt vetették el. Ma Olaszország a legyôzöttek táborában van, s így részükrôl nem várható ellenállás.

A kérdés jelentôségét, s megvalósíthatóságát jelzi, hogy maga Masaryk elnök vetette fel s rajzolta rá Csehszlovákiát ábrázoló elsô térképre. Masaryk szerint a korridor egy 50-70 km széles folyosó, s megvalósítása zömmel Magyarország területi kárára történne.

A korridornak sokoldalú gazdasági jelentôsége mellett figyelemre méltó a hadászati jelentôsége. Szükséges, hogy a korridor, ez a viszonylag keskeny földsáv védhetô legyen. Ezért alaposan meg kell vitatni a határait. A korridor védelmének az alapja a megfelelô katonai biztosítás, ami nem más, mint a Csehszlovák Köztársaság és Jugoszlávia együttmûködése.

A korridor kétharmadát – a természetes határok elvének megfelelôen – Csehszlovákia kapja. A korridor területén kb. 250000 szláv (szlovák és szlovén) él. A nemzetiségi kérdést itt is a magyarországi (vagy más helyrôl származó) szlovákok áttelepítésével, illetve a németek és magyarok kitoloncolásával lehet rendezni.

A csehszlovák–magyar határ jelzett módon való rendezése jelentôsen hozzájárul az európai és a világbéke megtartásához. Magyarország a németek által kezdeményezett utolsó két háborúban a németek oldalán állt. A magyarok a magyar síkságon való letelepedésük óta állandóan veszélyeztették az európai kultúrát. Kezdetben mind kulturálatlan steppelakó támadók, s ezt követôen a nyugat ellen vívott harcban a törökökkel szövetkeztek. Ha a magyarok ennek ellenkezôjét hirdetik, az a tények feje tetejére való állítása, s ha ezt valaki Európában el is hiszi, az nem ismeri a történelmet.

Az új Európában a magyarok, a poroszok, a porosz Németország következetes szövetségesei voltak. Így pl. 1866-ban, majd a németeknek a világuralom megszerzéséért indított két utolsó ôrült kísérletében. A magyarok 1914–1918-ban felújították hagyományos szövetségüket a törökökkel, miközben hivatalosan is elismerték a magyar–török rokonságot.

Németországnak Magyarországgal közös határa van, mert Ausztria állami függetlenségét egy józanul gondolkodó ember nem veheti komolyan. Ausztria ma üdvözli a szövetségesek által felkínált, a számunkra érthetetlen önállóságot, ami azt jelenti, hogy az elveszített háborúért sokkal kisebb büntetésre számíthat, mintha Németország része maradt volna. Ausztriában a német olyan, mint Németországban a bajor vagy a porosz. 1938-ban Bécs és az egész Ausztria szinte ôrjöngött, hogy végre megvalósul az áhított "anschluss". A háború folyamán Hitler számtalanszor megdicsérte az "Ostmark" kiváló harcosait. A gestapo, az eszesz és más német egyenruhában éppen úgy hivalkodtak Európában, mint a németek. Végeredményben maga Hitler is osztrák volt, s a konok, idióta-módra korlátozott németsége csakis egy alpokbéli kretén agyában születhetett meg. Ôrültség azt képzelni, hogy Ausztria elválaszthatja Magyarországot Németországtól, ez olyan tévedés, amely az európai nemzetek számára még sok bajt hozhat. A "stájerok" az elsô adandó alkalomkor újból német egyenruhában fognak menetelni a nagy német világbirodalom felé.

A magyarok kevesen vannak, gazdasági helyzetük gyenge, a német szomszédság nélkül teljesen jelentéktelenek lennének. Ezzel a szomszédsággal a magyarok nagyon veszélyesek lesznek Európa jövôje szempontjából. A magyarok a németek megbízható összekötôi a Balkán felé, s bonyolult belpolitikai helyzetük, korrupt politikusaik a világbékeellenes német intrikák melegágyai. A németek mindig találtak a Balkánon szövetségeseket. A politikai megbízhatatlanságáról és ázsiai ügyességérôl ismert Törökországon keresztül a németek eljuthatnak Ázsiába. Ez az az ôsi Berlin– Bécs–Budapest–Isztambul–Bagdad útvonal, amely Indiát is veszélyezteti. Mert itt Németország kezet adhat valamelyik ázsiai szövetségesének.

Németország számára felmérhetetlen értékû Magyarország szomszédsága, mert ezzel nyitott az útja az újabb világhatalom felé. Ezért a csehszlovák határok igazságos és átgondolt módosítása a világbéke és a nemzetek biztonságának biztosítása, számunkra végeredményben a lét, illetve a nemlét kérdése.

Szlovákia déli határainak leírt módosítása Magyarországot katonailag megbénítja. A korridor elvágja Magyarországot Németországtól, lehetôvé teszi a német– magyar gazdasági kapcsolatok folyamatos ellenôrzését, lehetetlenné tenné Magyarország hadianyaggal való ellátását. A csehszlovák kormány kötelessége, hogy a jelzett körülményekre újból és újból felhívja az európai közvélemény figyelmét, s ne hagyja kihasználatlanul ezt a feltételezhetôen soha vissza nem térô lehetôséget.

Dr. Fr. Kurfürst

Található: Slovensky národny archív, Bratislava / Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony/, Ustredny vybor Kommunistickej strany Slovenska/Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága/, Generálny tajomnik /Fôtitkár/, 2195-ös karton, 517/2.
Melléklet két térkép.