A magyarországi cigánykérdés a társadalom egészét érintô kihívás, mely sûrítve mutatja meg a magyar társadalom majd minden konfliktusát – állapította meg a FIDESZ roma-programja l994-ben. "A megalakuló roma helyi és országos önkormányzatok lesznek a kisebbségi érdekek legitim képviseletének intézményei", "...a FIDESZ ösztönzi e testületek mindenféle külsô befolyástól mentes megalakulását" – olvasható még "A polgárosodás felé" címû programban.¹

A kisebbségi önkormányzatok az 1994. és 1995. évi helyhatósági és kisebbségi választások eredményeképpen azóta megalakultak. A kérdés most két és fél év elteltével az lehet, hogy vajon a kisebbségi önkormányzatok létrejötte és mûködése elôrevitte-e a magyarországi roma, illetve cigány (mondjuk ki bátran, mert szerintem egyáltalán nem pejoratív értelmû e szó használata, mutatja ezt számos "Cigány Kisebbségi önkormányzat" önelnevezés is) társadalom polgárosodását, elôsegítette-e a cigányság "csonka társadalmának" felszámolását jelentô cigány középréteg – több cigány program által is oly hôn óhajtott – létrejöttét a kisebbségi önkormányzati rendszer?

A települési önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok viszonya kulcsszerepet játszik a cigány kisebbségi önkormányzatok életképességében, mûködésük minôségében, eredményességében. E viszony átfogó vizsgálatára, illetve az állam – önkormányzat – kisebbségi intézményrendszer háromszög konkrét példa kapcsán történô megismerésére alkalmasnak tûnik egy magyarországi nagyváros, Pécs cigány kisebbségének bemutatása, hogy mintegy állatorvosi ló gyanánt láthatóvá legyen a magyarországi kisebbségpolitika gyakorlatának egy szelete.

Népesség

Az 1993. évi kisebbségi törvény egyik ellentmondása, hogy egyrészrôl biztosítja Magyarország minden állampolgára részére az identitásválasztás szabadságát, másrészrôl azonban nem teszi lehetôvé a kisebbségi, nemzetiségi regisztrációt a helyhatósági, illetve kisebbségi önkormányzati választásokon.²

Ebbôl következik, hogy bár a törvény megállapítja az egyéni és közösségi (kollektív) kisebbségi jogokat, nem lehet tudni, hogy azok kikre, milyen népességre, populációra, mely megnevezett személyek körére vonatkoznak. Nem lenne ez probléma akkor, ha a kisebbségi testületeknek – önkormányzatoknak –, szervezeteknek, intézményeknek nem lennének finanszírozási gondjaik, a közösségüket alkotó polgárok saját szervezetüket, intézményüket ellátnák, eltartanák.

A valóságban azonban ma Magyarországon a kisebbségi népességet alkotó lakosok még nem nevezhetôk polgároknak, testületeik, szervezeteik ki vannak szolgáltatva eltartóiknak: az államnak és elsôsorban az önkormányzatoknak. De ez utóbbiak is ki vannak téve a kisebbségi regisztráció hiányából következô anomáliának, mert fiktív népességszámra, a kisebbségek létszámára nem releváns szavazati eredményre állapítanak meg kis, közepes vagy jelentôs nagyságú támogatási összegeket. Érvényes mindez a pécsi cigány kisebbségre is. Jelenleg nincs a pécsi cigány népesség létszámára vonatkozó egzakt adatunk. A népszámlálások kategóriái – anyanyelv, nemzetiség, idegen nyelv használata – nem teszik lehetôvé valós kép kialakítását a tényleges népességszámról, ennek okai között szerepelnek az önkéntes bevallást akadályozó történelmi, társadalmi, politikai gátak.³

Az 1990. évi népszámlálás adataiból nem lehet egyértelmûen következtetni sem a baranyai, sem a pécsi cigány népesség számára. Csak tájékoztatásul közöljük ennek a népszámlálásnak az adatait. Eszerint 1990-ben Baranya megyében 6795 állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségûnek, 5816 cigány anyanyelvûnek, s 3503-an jelölték meg azt, hogy anyanyelvükön kívül cigányul is beszélnek. Baranya megye 418.642 lakosának csak 6–7%-a nem magyar anyanyelvû. Viszont a hazánkban élô cigány nemzetiségûek 6%-a e megyében él.⁴

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Pécsett 522 fô vallotta magát cigány anyanyelvûnek, és 1083-an jelölték magukat cigány nemzetiségûnek.⁵ Egy KSH-kötet bevezetô tanulmányában viszont a következô olvasható: "Közismert, hogy e népességcsoport tagjainak (mármint a cigányoknak – R. A.) túlnyomó része eredeti nyelvét már nem beszéli, a nemzetiség bevallása pedig a cigány identitást vállalók viszonylag szûk körére korlátozódik."⁶

A cigány anyanyelvûek vagy cigány nyelvet beszélôk alá sorolt népességszámok már csak azért is megtévesztôk, mert köztudott, hogy Baranyában elsôsorban beás cigányok élnek, akik archaikus román nyelvet beszélnek. A mintegy 50-60 ezernyi magyarországi (dél-dunántúli) beás cigány hozzávetôleg 1/3-a él Baranyában. E kb. 20 ezerhez azonban még több ezer lovári (cigányul beszélô oláhcigány) is hozzászámolható. A beások nagy része is ma már csak magyarul beszél, körülbelül fele–kétharmada.⁷

A pécsi cigányok száma a Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat szerint megközelítôleg 8-10 ezer. Ez a hozzávetôleges lélekszám a Pécs Városi Polgármesteri Hivatal Népjóléti Irodájának, valamint népességnyilvántartó csoportjának adataiból hámozható ki, de csak névelemzések és személyes ismeretségek, azonosítások alapján.⁸ Az 1994. évi kisebbségi önkormányzati választások adatai nem támasztják alá az elôbbi állítást. Pécsett a 130.487 választópolgárból 36.415 egyén jelent meg szavazóként, az érvényes szavazólapok száma 15.452 volt. A cigány kisebbségre leadott érvényes szavazólapok száma 1402, az összes érvényes szavazólap 9,07%-a. A cigány kisebbség jelöltjeire leadott érvényes szavazatok száma 3433 volt, ez az 1994-ben a négy pécsi kisebbségi önkormányzat jelöltjeire leadott összesen 37.621 szavazat 8,44%-a (németek: 65,3%, horvátok: 16,09%, szerbek: 2,65%).⁹

Ezek az adatok is megtévesztôek a cigány lakosok számára vonatkozóan, mert még ha feltételezzük is, hogy igen kevés nem cigány szavazott cigány jelöltekre (bár ez egyáltalán nem állítható, nem is bizonyítható, ha igaz is, nem minden szavazókörre érvényes), akkor is nyilvánvaló, hogy a cigány lakosság nagyobb része nem ment el szavazni. Az okok között tájékozatlanság, politikai félelem, társadalmi közöny, alulképzettség (fél-analfabetizmus) szerepelhetnek.

A cigány jelöltekre leadott szavazatok nagyobb része Pécs elmaradottabb, lepusztultabb keleti városrészeinek szavazóköreibôl származott (Budai városrész, Meszes, Szabolcstelep, Szabolcsfalu), itt találhatók a volt bányászházakban létrejött cigánylakások, szoba-konyhás komfort nélküli szükséglakások, a meszesi lakótelepi bérházak és a maradék nyomortelepek (Czerékvölgy, György-telep, Pécsbánya).

A cigány lakosok fokozatosan költöztek be a régi bányászkolóniák házaiba a pécsi szénbányászat hanyatlásával párhuzamosan, a nyolcvanas évek második felétôl gyorsuló ütemben nôtt e városrészekben a cigány népesség száma. Zömmel a baranyai-somogyi beás cigányok lakta falvak voltak a kibocsátók. A kilencvenes évek elsô felében azután, a szénbányák teljes bezárásával a folyamat még folytatódott is, azzal a különbséggel, hogy ezen idôszakban már a Pécs környékieken, baranyaiakon kívül az ország más részeibôl, sôt Erdélybôl is jöttek e vidékre menekültek vagy áttelepülôk, cigány nemzetiségûek is, akik között lovári oláhcigányok érkeztek nagyobb számban. A régebbi, már meggyökeresedett cigány lakosok (túlnyomórészt beások), és az újonnan jöttek (zömmel lováriak, de a Baranya megyei kisközségekbôl érkezô beások is) között az életszínvonalbeli, kulturális különbségek feszültséget okoztak, s okoznak ma is. Az új beköltözôk között sok az önkényes lakásfoglaló, állandó gondot okozva ezzel az önkormányzat lakásügyi bizottságának, irodájának és a kisebbségi önkormányzatnak.

A város belsô területein és más külvárosokban (Pipacs utcai telep) is élnek nagyobb számban cigány nemzetiségû lakosok. A Belvárosban felújításra (hiába) váró házsorokban (Mária utca, Ágoston tér környéke), illetve a Belvárost övezô földszintes épületekben (Hungária, Garay utca) is sok cigány család lakik. A tehetôsebb, vállalkozó és az értelmiségi, alkalmazott, munkás "asszimilált" cigány származású családok szétszórtan élnek a többségi (és más kisebbségi) lakosok között, elôbbiek saját családi házakban, utóbbiak inkább önkormányzati bérlakásokban.

Kisebbségi választások 1994-ben Pécsett

A választások elôkészületeinél a pécsi cigány egyesületek vezetôi aggodalmuknak adtak hangot. Nem voltak meggyôzôdve arról, hogy az új kisebbségi önkormányzati rendszer az ô javukat szolgálja majd. Értve ezen általában a cigányság érdekeit és a cigány egyesületi vezetôk külön érdekeit is. Az egyesületi szisztéma már jól bejáratott volt, ismerték a támogatási rendszereket, jól-rosszul megtanulták a pályázati lehetôségek kiaknázásának módját, az állami és az önkormányzati források lehívásának módszereit, s alkalmazták – inkább rosszul, mint jól – a pályázatok, az egyesületi alapszabályok nyelvének frazeológiáját. Kialakult, vagy kialakulóban volt egy kisebbségi egyesületi vezetô elit, mely még igen sokat változott, s messze nem vívta ki a helyi közösségek elismerését, nem rendelkezett legitimitással, de mégis, a kormányzati hivatalok, önkormányzati apparátusok, munkaügyi központok partnereiként, tárgyalófeleiként némi (látszat)hatalomra tettek szert a cigány kisebbségen belül.

Köreiket, elért pozícióikat – s bátran mondhatni, státusukat, mert hiszen az egyesületi vezetôk tiszteletdíjat, kvázi-fizetést kaptak egyesületüktôl tisztségviselésük fejében – veszélyeztetni látták az új kisebbségi önkormányzati rendszertôl, féltek az egymás közötti rivalizálástól, és tartottak a kisebbségi önkormányzatok megnövekedni látszó feladataitól, bizonytalannak látták az új törvény jogi, hatásköri és pénzügyi következményeit. Félelmeik nem voltak alaptalanok, és a kisebbségi önkormányzatok megalakulásával a gondok meg is jelentek. De elôbb magáról a pécsi kisebbségi választásról a cigány kisebbség szemszögébôl.

A pécsi cigány kisebbségi egyesületek tartottak attól, hogy az egyéni választókerületi képviselôválasztáson megmérettessenek. A kisebbségek amúgy is kevés eséllyel vehették fel a versenyt a pártok, pártszövetségek jelöltjeivel. Mégis a pécsi németek, horvátok több jelöltet is indítottak, s az egyik német egyesület jelöltje végül listáról bekerült az önkormányzati közgyûlés képviselôi közé. Az elôbbi két nemzetiséghez képest a pécsi cigányság kevés jelöltet indított, összesen hármat, közülük kettô azonos választókerületben egymás ellen versenyzett. Végül mindhárom jelölt választókerületében igen gyenge eredményt ért el, pedig nagyszámú cigány lakosságú körzetekben indultak.

Nagyobb eséllyel vettek részt a cigány jelöltek a kisebbségi önkormányzati választásokon. Három pécsi egyesület indított összesen 15 jelöltet, valamint egy független is indult, így összesen 16 cigány kisebbségi jelölt volt. A rendszerváltás óta mûködô Cigány Kulturális és Közmûvelôdési Egyesület 4, a szocialista idôkbeli cigány szövetség utódszervezete, a Független Cigány Szövetség Baranya Megyei Szervezete 6, a legfiatalabb, már a rendszerváltás után alakult és nem szocialistabarát cigány egyesület, a Baranya Megyei Cigányok Érdekvédelmi Szövetsége 5 jelöltet nevezett, mellettük az egyetlen független jelölt, akkor a Gandhi Gimnázium tanára volt, aki az egyéni jelöltek között is szerepelt.

A cigány és szimpatizáns választók a két régi nagy egyesület jelöltjeire adták szavazataikat, az elsô ötben a Cigány Kulturális Egyesület három (az elsô három helyen) és a Független Cigány Szövetség két képviselôje végzett, míg az Érdekvédelmi Szövetség esetében érvényesült a hagyományok ereje és az uralkodó politikai légkör, az egyesület még elnökét sem tudta bejuttatni a leendô kisebbségi önkormányzati tagok közé.¹⁰

A Pécs Városi Cigány Kisebbségi önkormányzat mûködése,
1994 – 1997

A Pécsett 1994 végén alakult négy közvetlen kisebbségi önkormányzat egyikeként 1994. december 22-én tartotta alakuló ülését a Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat a pécsi városházán.

Az indulás kezdeti nehézségein – helyiség- és pénzhiány, tapasztalatlanság, a települési önkormányzattal való együttmûködés hiányosságai – túl, az elsô hónapok legsúlyosabb problémái épp a kisebbségi önkormányzat összetételébôl adódtak. Nem más volt a gond, mint a testületen belüli vezetô szerep elfoglalása, a választott vezetô belsô – az önkormányzat tagjai felôli – és külsô – az egyesületek, a választók felôli – legitimitásának megszerzése. A vezetô szerepért egyrészt személyes harc dúlt a két gyôztes egyesület elsô emberei között, akik mindketten a pécsi és baranyai cigányság régi vezetôi, elismert tekintélyei voltak, egyikük már 1990 elôtt fiatalon elismerést szerzett vezetôként, másikuk mint régi kipróbált, egyesek szerint "dörzsölt" cigány vezetô a rendszerváltás elôtti idôkbôl, másrészt két szemlélet, cselekvési irány, hangsúly küzdött meg egymással: a cigány értékek, kultúra, hagyomány ápolásának elsôdlegessége és a hátrányos helyzetû cigány lakosság foglalkoztatási gondjainak, lakás-, szociális helyzetének javítása felé teendô lépések elsôdleges cselekvési terve. Így azután az elsô öt hónapban két vezetôváltást is megért a fiatal önkormányzat. A mindenkori elnöknek nemcsak a belsô támogatásért kellett igencsak megküzdenie, hanem a külsô támadásokat is kezelnie kellett, a kimaradtakét, az önkormányzatban képviseletet nem szerzett egyesület vezetôinek, a korábbi független képviselôjelöltnek, végül a két nagy egyesület önkormányzatban szerepet nem kapott rivális vezetôinek kritikáira, a kezdeti nehézségek miatti türelmetlen számonkérô kérdésekre is érett politikusként reagálnia kellett.

A Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) belsô hatalmi válsága 1995 nyarára konszolidálódott. A "kulturális irányvonal" gyôzött, vagy inkább a képzettebb – jogásznak készülô, azóta már doktor – vezetônek sikerült jobban elismertetnie személyiségét, érvényesítenie akaratát képviselôtársai felé. Ehhez hozzájárult talán az is, hogy az "ellenfél", aki pedig az elsô önkormányzati ciklusban (1990–1994) kisebbségi szószóló volt, s a legismertebb cigányvezetô Pécsett, kissé elvetette a sulykot kétes egyesületi akcióival, vállalkozásaival, zavaros pénzügyeivel, az egyesülete ellen irányult ügyészségi vizsgálattal. S mindezt tette úgy, hogy az MSZP helyi szervezetének támogatása állt mögötte. Vele szemben az elnök a pártsemlegességet és a politikamentességet hangsúlyozta, igyekezett is egyenlô távolságot tartania a pártoktól.

A CKÖ elnöke tudta, hogy elfogadtatása érdekében engedményeket kell tennie. A kisebbségi önkormányzat mûködésének indulásakor a CKÖ-t segítô tanácsokat tervezett felállítani, melyekben a képviselôkön kívül cigány és nem cigány szakemberek, közéleti szereplôk vettek volna részt. Az elnök megegyezett a cigányegyesületek vezetôivel, hogy a CKÖ bevonja az egyesületeket a közös munkába. A megegyezés megtörtént, a közös munka azonban – a rövid, közép- és hosszú távú programtervezet ellenére – akadozott. Az önkormányzatból – és így a hatalomból – kimaradt egyesületi vezetôk továbbra is kinyilvánították több fórumon bizalmatlanságukat a CKÖ-vezetéssel szemben. A konszenzus-képesség hiánya mindegyik harcoló felet jellemezte. Az elnöknek végül is sikerült a fontosabb döntések elfogadtatásához legalább két fôt maga mellé állítania. A szakmai tanácsok helyett 1995 közepétôl bizottságokat mûködtettek (szociális, foglalkoztatási, lakásügyi, oktatási, kulturális, érdek-, jogvédelmi), színvonalas kulturális rendezvényeken tömegeket sikerült megmozgatniuk, több cigány kulturális szervezetet támogattak anyagiakkal is. Az oktatás terén korrepetáló táborokat segítettek, beiskolázási segélyeket osztottak szét általános- és középiskolás tanulóknak, egyetemistáknak, oktatási szakemberek részvételével fórumot szerveztek.

A CKÖ irányvonalának homlokterében tehát a cigány kulturális értékek ápolása és létrehozása szerepelt, a kisebbségi törvény "kulturális autonómia" elvének szellemében. A CKÖ vezetôi tudták azonban, hogy valódi elfogadottságot a szélesebb cigány társadalom szemében csak akkor tudnak szerezni, ha túllépnek a kisebbségi törvényen, és felvállalják a cigányságot érintô, érdeklô szociális kérdéseket is. Mindez az elnök és hívei akarata és elvei ellenére történt, de végül is engedniük kellett a külsô és belsô nyomásnak. Cigány lakáskoncepciót vázoltak fel, építôanyag-bankot terveztek létrehozni, telkeket igényeltek a várostól olcsó lakásépítésre, lepusztult külvárosi épületek újjáépítését szorgalmazták (Czerékvölgy, Pécsbánya). A városi önkormányzat lakásügyi bizottsága azonban nem tartotta kellô szakmai színvonalúnak tervüket, és nehezményezte, hogy a Cigány Önkormányzat nem vállalja az önkényes lakásfoglalók elhelyezését, az újak betelepülésének megakadályozását. A CKÖ valóban nem vállalta ez utóbbi feladatok felelôsségét, lényegében joggal, mert hiszen hatósági jogkörrel a városi hivatal rendelkezett. 1996 második felében végül létrejött egy szakemberekbôl – szociológus, építész, humán menedzser – álló munkacsoport, mely kidolgozott egy, a cigány lakosság szociális, foglalkoztatási, lakáshelyzetét, életkörülményeit vizsgáló tesztet. Cigány egyesületi tagok egyetemistákkal együtt 1997 elején kezdték meg a vizsgálatot. A felmérés körülbelül 2000 embert, 5-600 családot érint.

A cigányság szociális gondjainak megoldására tesz lépéseket az 1996-ban a CKÖ által létrehozott Lorenzo Szociális-Kulturális Közalapítvány, melynek alaptôkéjét a CKÖ adja költségvetésébôl. Célja cigány családok tömeges olcsó lakáshoz juttatása az önkormányzattól igényelt ingyenes vagy kedvezményes árú telkekkel, épületbontásból eredô anyagbank létrehozásával, alkalmas építészeti technológiák (vályog) alkalmazásával. A Pécsi Cigány Válságkezelô Programhoz az önkormányzattól kértek és kaptak támogatást 1996-ban (2 M Ft), és az 1997-es új költségvetés is "áldoz" erre a programra (10 M Ft). A CKÖ 4,6 M Ft-ot nyert a Területfejlesztési Tanács pályázatán, melyhez az önerôt Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosítja, ez az összeg is a Válságkezelô Program finanszírozására fordítódik. A lakásépítések a felmérések végeztével indulnak meg, a tervek szerint cigány munkanélküliek közhasznú foglalkoztatásával, a Munkaügyi Központ segítségével.¹¹

A CKÖ-nél persze igen sok "ügyfél" jelentkezett és jelenik meg nap mint nap szociális és lakásgondjainak enyhítését kérve. A kisebbségi önkormányzat hatósági jogkör hiánya miatt csak közvetítô szerepet vállalhatott az illetékes önkormányzati lakásirodán keresztül az önkormányzat lakásbizottságánál. Mindezek alapján (is) levonható a kisebbségi törvény módosításán fáradozók számára a tanulság: vagy emelje be a törvény a cigányság-specifikus passzusokat, vagy készüljön önálló cigány-törvény.

Települési és kisebbségi önkormányzat. A Pécsi Önkormányzat és a Pécs Városi Cigány Önkormányzat együttélése¹²

Ez az a viszony, mely neuralgikus pontja a kisebbségi önkormányzatok létezésének. Hiányzik ugyanis a jogharmonizáció a kisebbségi és az önkormányzati, de nyugodtan mondhatjuk, más törvények, így a szociális törvény és a kisebbségi törvény között. (Nem oszthat szociális segélyt a kisebbségi önkormányzat, ez ellenkezik a szociális törvénnyel, az ilyen ügyeket tárgyaló önkormányzati közgyûlés pedig nem teszi lehetôvé a kisebbségi önkormányzat képviselôjének a zárt ülésen való részvételt.) A kisebbségi önkormányzat ugyan önálló jogi személy, de nem mûködhet párhuzamosan két vagy több egyenjogú és -rangú önkormányzat egy településen. A kisebbségi önkormányzat sajátos szimbiózisban él a többségi (települési) önkormányzattal, lényegét tekintve azonban nem valódi önkormányzat, mert nem rendelkezik közjogi jogosítványokkal. A kisebbségi önkormányzat függ a településitôl a finanszírozás jelenlegi rendszere miatt is. A kisebbségi önkormányzatok költségvetésének 80-90%-át a települési önkormányzat támogatása teszi ki, ennek mértéke pedig az önkormányzati közgyûlés pénzeszközeitôl és a képviselôk szubjektív megítélésétôl függ.

A Pécsi Cigány Önkormányzat nem panaszkodhat települési önkormányzatára, a pécsi képviselôk – országos viszonylatban – bôkezûnek bizonyultak: 1995-ben 2,5 M, 1996-ban 2,57 M Ft támogatást juttattak a Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak mûködési költségeik fedezésére és egyéb feladataik teljesítésére. Az 1997. évi költségvetésben összesen 15 M Ft jut együttesen az összes kisebbségi önkormányzatnak, a Városi Cigány Önkormányzat "részesedése" az önkormányzati támogatásból nôtt. (A hasonló helyzetû nagyvárosok ennél jóval kevesebbet juttatnak kisebbségi önkormányzataiknak – Szeged: 0,3 M, Baja: 0,5 M Ft (kisebbségi önkormányzat 1996-ban), a budapesti kerületek viszont többet.) Az önkormányzat a kisebbségi önkormányzat költségvetésének felhasználásába nem szól bele, alkalmazkodva az államháztartási törvény 1996. évi módosításához és a kisebbségi törvény önkormányzati elvéhez.

A pécsi kisebbségi önkormányzatok – így a CKÖ is – szerettek volna képviselôket delegálni a Közgyûlés szakbizottságaiba. Ez viszont csak részben sikerült, a kisebbségi önkormányzatok egy-egy képviselôje részt vehet a Közoktatási, a Kulturális és a Szociális és Foglalkoztatási Bizottság munkájában. Utóbbiba a PVCKÖ delegálhatott képviselôt, aki azonban csak tanácskozási joggal vehet részt az üléseken. Sok eredményt nem is érhetett el, támogatta pécsi cigány lakosok szociális segély-, lakásügyeit, de a bizottság pozitív diszkriminációt általában óvakodott alkalmazni. Szavazati joggal vesz részt viszont a CKÖ képviselôje a Közgyûlés Kisebbségi Bizottsága ülésein. A Kisebbségi Bizottságot 1995 végén hozták létre. A CKÖ kezdetben ellenezte a bizottság megalakítását, önkormányzati jogainak csorbításától félve. Végül a teljes jogú tagság megadásának ígéretére beleegyeztek a bizottság megalakításába. Nem tartják azonban túl eredményesnek a Kisebbségi Bizottság mûködését, mert az csak állásfoglalásokat közvetíthet a közgyûlésnek és a szakbizottságoknak, nincs elkülönített pénze. A CKÖ elnöke javasolta cigányügyi albizottság létrehozását, a képviselôk ellenállását látva azonban elálltak tervüktôl. A CKÖ megítélése szerint a települési önkormányzattal való kapcsolatuk jobb is lehetne: a bizottságok, irodák számos esetben nem értesítik a kisebbségi önkormányzatokat az ôket is érintô ügyekrôl, nem vonják be ôket döntéseikbe, megszegve ezzel a kisebbségi törvényt.

Cigány civil-szervezetek, önkormányzat és cigány önkormányzat háromszöge

Az 1994-es kisebbségi választásoknál felvázolt kép 1996-ra némileg módosult. A kisebbségi önkormányzati tagságban nem képviselt egyesület elvesztette a talajt lába alatt, "korlátozta" tevékenységét, majd elhalt, 1996 végére a Pécsi Ügyészség meg is szüntette a mûködésképtelen civil szervezôdést. Született helyette azonban 1996. év folyamán két új cigány-egyesület. Az egyik a Független Cigány Szövetségbôl kilépett agilis vállalkozó vezetésével, az MSZP égisze alatt jött létre, a másikat pedig egy Nagykanizsáról Pécsre költözött mûvész-tanárember, a Gandhi Gimnázium volt tanára alapította a cigány kultúra szervezésének módszertani központjául. Életképességüket majd a jövô eldönti.

Valamirevaló, színvonalas egyesületi munkát Pécsett jelenleg csak a Cigány Kulturális és Közmûvelôdési Egyesület mutatott fel. A beás cigányság naiv festôinek, szobrászainak, költôinek, zenészeinek biztosítanak fórumokat rendezvényeiken, melyeken a pécsi kulturális-mûvészeti elit egy része meg szokta mutatni magát. Egy kissé protokoll-jellegûek, kirakatszerûek ezek a kiállítások, "cigány kulturális napok", mindig ugyanazokkal a szereplôkkel és közönséggel, de mégis találkozási alkalmat teremtenek a ma élô cigány kultúra mûvelôinek és szimpatizánsainak. Nagy fába vágta fejszéjét a Cigány Kulturális Egyesület, amikor 1995-ben a Rácz Aladár Ház bôvítésébe fogott. Azzal az érveléssel próbáltak pénzt szerezni, hogy ne csak a pécsi németeknek, horvátoknak legyen reprezentatív kulturális centrumuk, hanem ilyen központ a pécsi cigányságot is megilleti. Könyvtárat, múzeumot, kismesterségek mûhelyeit, elôadótermet terveztettek a háromszintes belvárosi épületükbe. A 25 milliós költségvetésnek azonban még a fele sem jött össze, amikor elkezdték a régi épület bontását. Segített a pécsi önkormányzat is, de csak 1 M Ft-tal, a CKÖ is, 500 ezerrel, más szponzorok is, de csak nem jött össze a szükséges költségvetés. Így aztán a régi épületet lebontották, az újra még várni kell, ki tudja meddig... Sikerként könyvelheti el a Cigány Kulturális Egyesület, hogy a múlt évben Roma Múzeumot "hozott tetô alá" egy belvárosi bérelt helyiségben, a Baranya Megyei Múzeumi Központ szakmai segítségével. Gyûjtôkörét országos jelleggel tervezik. Kérdés, hogy az országban más helyeken megindult hasonló kezdeményezések miatt nem aprózódnak-e szét a szép, nemes célra felhalmozott erôk?

Az egyesületek is rászorulnak persze az önkormányzatok támogatására az ismert állami források mellett. A pécsi önkormányzat Közgyûlése Jogi, Igazgatási és Ügyrendi Bizottsága "külsô szervek támogatása" keretébôl jut is a pécsi kisebbségi egyesületek segítésére. A támogatási összegek azonban nem hasonlíthatók a kisebbségi önkormányzatoknak juttatott pénzekhez. A tendencia az, hogy a képviselôk "átirányítják" a kisebbségi egyesületeket saját kisebbségi önkormányzatukhoz. Azok pedig vagy adnak, vagy nem, de leginkább felkérik az önkormányzatot, hogy támogassa az egyesületeket. Ördögi kör, s ez valószínûleg a kisebbségi civil szervezetek fokozatos elsorvadásához vezet. Az ügyesebbek – például a németek – pályáztatják egyesületeiket. A CKÖ ezt még nem tette, de a közeljövôben még megteheti.

Cigányoktatás Pécsett

A legtöbb cigány-program – kormány, MKM, pártok, Országos Cigány önkormányzat – szinte egyforma hangsúllyal említi a cigányság oktatásrendszerének kiépítését, mint a cigány értelmiség és középosztály majdani, és nem túl távoli létrejöttének zálogát. A FIDESZ cigányprogramja is aláhúzta, hogy "egy jövendôbeli roma középosztálynak feltétlenül magában kell foglalnia a kis- és középvállalkozókat, az értelmiséget és egy köztisztviselôi, közalkalmazotti réteget", ennek eléréséhez az kell, hogy "a roma gyermekek már az óvodában, illetve iskolaelôkészítôkön le tudjanak dolgozni induló hátrányaikból, esélyeik egyenlôtlenségeibôl", ezért felzárkóztató, tehetséggondozó programok bevezetését kell elôsegíteni.¹³

Pécsett egy 1992/93. évi felmérés szerint kilenc olyan iskola volt, ahol a cigány tanulók száma az összes tanulók 8,4 – 20,4% -át érte el. Ezek az iskolák zömmel a jelentôs cigány lakosságú keleti városrészekben mûködnek. Több iskola szervezett felzárkóztatónak nevezett programokat, de tehetséggondozó különfoglalkozásokat nem. A hagyományos iskolai korrepetáláson azonban ezek a programok nem mennek túl.¹⁴ A cigányság hagyományait, kultúráját, történetét, életviszonyait elemzô identitáserôsítô népismereti programok (melyeket a NAT elôír) még nem készültek. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat az új közoktatási törvényre hivatkozva (az 1996. évi módosított közoktatási törvény a kisebbségeknek címkézteti a megemelt nemzetiségi fejkvótákat) ösztönzi az iskolaigazgatókat ilyen programok kidolgoztatására, e célból felhasználják a Gandhi Gimnázium szakmai segítségét is. A Pécsi Önkormányzat próbálkozott úgynevezett cigány pedagógiai asszisztensek – érettségizett, a Munkaügyi Központ speciális tanfolyamán végzett cigány szakemberek – elhelyezésével pécsi nagy cigány tanulói létszámú iskolákban, a fogadókészség azonban igen alacsony volt, mindössze egy iskolában, ott is csak néhány hónapig folyt a kísérlet. Az 1997. évi költségvetésben viszont az önkormányzat 3 M Ft-tal támogatja egy városi cigány oktatási program beindítását, melyre a "cigány iskolák" igazgatóinak is reagálniuk kell.

A Gandhi Gimnázium és a pécsi társadalom

Az országszerte ismert Gandhi Alapítványi Gimnáziumról sokan tudják, hogy Pécsett található. Mégsem tûnik pécsi nevezetességnek. A pécsiek sem fogadták be, nem tartják magukénak.

Bogdán János, a gimnázium igazgatója pedig úgy érvel, hogy igenis, miért ne lehetne büszke Pécs városa a nemcsak Európában, a világon egyetlen cigány középiskolájára. Francia, holland, svéd, amerikai látogatók magasra értékelik nemcsak a gimnázium létét, hanem eddigi rövid mûködésének eredményeit is. Az igazgató egyenesen úgy fogalmaz, hogy Pécs nevét a Gandhiról ismerik. – Miért nem fogadja be a város nevezetes intézményét, s miért nem támogatja a súlyához, jelentôségéhez mérten? A képviselôk, polgárok – egyesek – azt mondják: – Ki akarta, ki kérte, hogy itt jöjjön létre a cigány gimnázium? Nem is hívtuk ide ôket. Különben is helytelen, hogy egy szeparált iskola még a szegregációt is elôsegítse, a cigányság elkülönítését, ahelyett, hogy az integrációját támogatná! Utóbbiak súlyos érvek, s lehet is szakmai alapjuk, elôbbiek viszont enyhén szólva elôítéletesek.

A Gandhi Alapítvány 1992. április 11-én jött létre Pécsett, cigány értelmiségiek kezdeményezésére, cigány származású fiatalok számára középiskola létesítése céljából. Távlati célként az alapítók elôtt az lebegett, hogy a cigányságnak öntudatot kell adni, tartást, identitásvállalást, büszkeséget a saját gyökerekre, történetre, kultúrára. Egy cigány középiskola saját értelmiséget nevelhet, sôt ami ennél is több, segíthet létrehozni a cigány középrétegeket: alkalmazottakat, vállalkozókat, tanárokat, ápolónôvéreket és rendôröket, sportolókat és bolti eladókat. De aki nem mint "cigány értelmiségi" akar létezni a magyar társadalomban, hanem egyszerûen csak mûvész, tudós, tanár, orvos, ápoló akar lenni, annak sem árt, ha ismeri gyökereit, cigány hagyományait, énekeit, táncait a magyar kultúra értékei mellett.

A Mûvelôdési Minisztérium 1993-ban engedélyezte az Alapítványnak 6 osztályos gimnázium létesítését. A cigány középiskola 1994 januárjában kezdte meg mûködését 55 tanulóval. Jelenleg már a harmadik évfolyamban kezdôdött meg a tanulás több mint 150 diákkal. A tervezett végsô létszám: 350 tanuló. A Gandhi Alapítvány 1992-ben alkalmas területet, illetve épületet kért Pécs városától gimnázium építésére. A város fölajánlott telket és épületet is, ezek azonban az Alapítványnak nem feleltek meg, mert bányamûveléses talajra épültek. Az Alapítvány végül 1993-ban a Mecseki Szénbányák Rt-tôl vásárolt két irodaházat, melyben 132 férôhelyes kollégiumot rendezett be, majd 1995-ben újabb két épületrészt vett a Bányavagyon Hasznosító Rt-tôl. Az épületeket 350 fôs kollégiummá alakítják át. 1997–98-ban egy 28 tantermes iskolaépületet és sportcentrumot terveznek építeni, az építési elôkészületek már meg is kezdôdtek.¹⁵

A Gandhi Alapítvány, majd 1996-tól Közalapítvány jelentôs finanszírozási összegeket kap az államtól (1996-ban 243,5 M, 1997-ben 325 M Ft-ot)16, és fô szponzoraitól, így a Soros Alapítványtól. A Pécs Városi Önkormányzat 1995-ben 1 M Ft-ot és egy bérlakást adományozott az Alapítványnak, az 1997. évi költségvetésében 10 M Ft szerepel a Gandhi javára, sajnos azonban csak a tartalékkeretben.¹⁶

A Gandhi Gimnázium saját útját járó, öntörvényû intézmény. Nem illeszkedik még be szervesen a város mindennapjaiba, nincs ott a kulturális és közélet fórumain, rendezvényei inkább országos cigány programok. A gimnázium vezetôi kezdeményezték, hogy jöjjön létre együttmûködési szerzôdés a város és az iskola között, a megegyezés azonban még várat magára. Bogdán igazgató felajánlotta, hogy az iskola megszervezi a külvárosi környék mûvelôdési életét. A pécsi cigány egyesületeknek már eddig is fórumot biztosított, sôt ideiglenesen elhelyezésüket is vállalta. Mégis a pécsi cigányság egy része kissé ferdén tekint a Gandhira, féltékeny hangokat lehet hallani a gimnázium kivételes szerepérôl, állami túlfinanszírozásáról, miközben az akut városi cigány feladatokra kevesebb jut.

A Cigány Önkormányzat és a Gandhi Alapítvány és Gimnázium viszonya sokáig meglehetôsen hûvös volt. A pécsi keleti városrészek jelentôs cigány létszámú iskolái a Gandhiban konkurenst láttak, mivel a cigány gimnázium a legtehetségesebb roma tanulóiktól "fosztotta meg" ôket. Az együttmûködésre azonban van némi remény. 1996 végén a Cigány Kisebbségi Önkormányzat megállapodott Bogdán János Gandhi-igazgatóval: a Gandhi Gimnázium kidolgozza a pécsi cigány oktatási programot. Az ország legjobb romológus, ciganológus, kultúrantropológus, szociológus, beás és lovári nyelvész szakemberei dolgoznak a pécsi iskolák cigány nemzetiségi programjain. A Gandhi Gimnázium eddigi létezésével bizonyítja: egy szervezôdô cigány értelmiségi elit igyekszik megfogalmazni önmagát, bebizonyítani rátermettségét és igazolni szükségességét saját kisebbségi társadalma s a többség elôtt.

Ha egy szóval kellene válaszolnom, hogy javult-e a cigány társadalom sorsa a rendszerváltás óta, nemmel kellene felelnem. Hozott-e változást a kisebbségi önkormányzati rendszer? Egyelôre nem sokat, legalábbis nem látványosat. A kisebbségi önkormányzatok, különösen a cigányokéi szinte egyszerre akarják történelmi hátrányaikat ledolgozni, egyszerre és érthetô türelmetlenséggel próbálnak minden hiányt pótolni, hiányzó intézményeket létrehozni hiányzó feltételek között. Mégis vitatkoznom kell Bogdán Jánossal, a Gandhi Gimnázium igazgatójával, aki szerint az egész kisebbségi törvényadta szisztéma csak kirakat, és a kisebbségek megosztására, sôt elsorvasztására jó, szerinte a civil szervezôdések önmozgására kellene építeni. Szerintem a kisebbségi önkormányzatban benne van a lehetôség a kisebbségi önazonosság kifejezésére és megélésére, a valódi önkormányzatiság fokozatos megvalósítására, a kisebbségi önrendelkezésre, a saját intézmények majdani mûködtetésén keresztül. Ehhez azonban nemcsak pénz, hanem önálló egzisztenciát teremteni tudó kisebbségi polgár kell. Ám ô egyelôre csak távoli ígéret.

Jegyzetek

1 A polgárosodás felé. A FIDESZ ajánlásai a magyarországi romák helyzetével kapcsolatban. A FIDESZ Kisebbségi Kabinet munkaanyaga. Budapest, 1994.
2 Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól ("kisebbségi törvény") 65.§-a még külön lapot jelölt meg az egyes kisebbségek népességszámának megállapítására a helyi önkormányzati képviselôk és polgármesterek választása során. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kerekasztal azonban a személyiségi jogok sérelmére hivatkozva elvetette a kisebbségi regisztrációnak e formáját, és az 1994. évi LXII. évi módosított önkormányzati választási törvény – az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselôk és polgármesterek választásáról XI. fejezete – már nem is tette lehetôvé, hogy a választópolgár külön lapon nyilatkozzon arról, hogy melyik nemzetiséghez tartozónak vallja magát. Viszont bárki – többségi nemzetbeli, kisebbségi – szavazhatott az egyéni kisebbségi és a kisebbségi önkormányzati jelöltekre.
3 A magyarországi németség sérelmérôl több történeti és kisebbségelemzô munka szólt: az 1941. évi népszámláláson "bevallott" német anyanyelv és nemzetiség lett a hivatkozási alapja a II. világháború utáni kitelepítéseknek, a német kisebbség "kollektív bûnös"-sé tételének, jogfosztásának. A hasonló helyzet bekövetkeztétôl való félelem bénítja még ma is a magyarországi német kisebbséghez tartozók identitásválasztását, illetve annak kinyilvánítását. De az idôsebb horvátokban, szerbekben is él még a Tito – "láncos kutya"-korszak emléke.
4 Központi Statisztikai Hivatal. 1990. évi népszámlálás. Nemzetiség, anyanyelv. I–II. kötet. Budapest, 1993. Baranya megye.
5 Uo. In: Népesség anyanyelv szerint, településenként.
6 A cigányság helyzete, életkörülményei 1993. KSH, Budapest, 1994. 7. lap.
7 A Gandhi Alapítványi Gimnázium pedagógiai koncepciója. Gandhi Gimnázium, Pécs (1993), valamint Bogdán János igazgató közlései.
8 Dr. Kosztics Istvánnak, a Pécs Városi Cigány Kisebbségi önkormányzat elnökének, Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Népjóléti Irodája cigány családsegítôjének becslése.
9 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Választási Bizottsága iratai. 1994. évi kisebbségi önkormányzati választás települési összesítô jegyzôkönyve. – E cikk szerzôjének százalékszámításai.
10 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Választási Bizottsága iratai. Az 1994. évi helyhatósági és kisebbségi önkormányzati választások jegyzôkönyvei.
11 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala kisebbségi referense iratai és a Pécs Városi Cigány Kisebbségi önkormányzat jegyzôkönyvei alapján.
12 Lásd 11. számú jegyzet.
13 Lásd 1. számú jegyzet.
14 Az 1992/93-as tanévben a 38 pécsi általános iskola 15925 tanulója közül 702 volt "etnikai", azaz cigány tanuló, ez az összes tanulói létszám 4,4%-a. A cigány tanulók közül "differenciált vagy csoportos felzárkóztatásban részesült" 279 tanuló, a cigány iskolások 39,7%-a. – A szerzô adatösszesítései és százalékszámításai. Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Közoktatási-, Közmûvelôdési és Sport Hivatalának iratai. Iskolastatisztikai adatok, 1992/1993. tanév. – Ez volt az utolsó év, amikor az iskolaigazgatók a cigány tanulók számát jelezték. Azóta az MKM nem kéri ezeket az adatokat az iskoláktól.
15 A Gandhi Alapítvány 114 M Ft + ÁFA-ért vásárolta az irodaházakat, az újabb két épületrészt 1995-ben 105 M Ft-ért. Utóbbiakat 123 M Ft-ért alakítják át kollégiummá. A jelenleg már folyó iskolaépítés költségvetése 220 M Ft. Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala kisebbségi referense és a Gandhi Alapítványi Gimnázium iratai, valamint Bogdán János gimnázium-igazgató és Simon Dezsô igazgató-helyettes közlései alapján.
16 1996. és 1997. évi költségvetési törvények.