A hivatalba járó, a zsûrikben, gyûléseken, tanfolyamokon,
bizottságokban üldögélô költônek,
aki mindenütt
csak azt lesi, hogy elismerést,
díjakat, rangot
szerezzen, magas példányszámot, második kiadást
érjen el, külföldi utakra és exportantológiákba
jelöljék, az ilyen költônek
(istenem, nem én vagyok-e véletlenül?)
idônként szintén átsuhan képzeletén
egy vers.

Ilyenkor olyan, mint a horgász,
akinek csaliját megcibálta a hal,
s ô összepakolja felszerelését és
örömteli elhatározással
rohan a következô bizottsági ülésre:
holnap
kifogom.

(Hizsnyai Zoltán fordítása)