Magyarország ma ötödik legnépesebb városa, Pécs történelme során szinte mindig soknemzetiségû településnek számított. Éltek itt illírek, pannonok, kelták, majd e népek romanizált leszármazottai a Római Birodalomhoz tartozó Sopianae városában. A kora-középkorban a kereszténnyé lett "öt templom városa", Quinque Basilicae lakosai között valószínûleg szlávok, avarok éltek, a 10. század elejétôl pedig magyarok. Az 1009-ben itt alapított pécsi püspökség székhelyét Quinque Ecclesiae néven említették a középkori magyar oklevelek, az "öt egyház városa" szláv közvetítéssel magyarosodott Péccsé, németül pedig Fünfkirchen-nek írták. Az írásos emlékek szerint a 12. századtól olasz, vallon, német polgársága volt a városnak, mely a 15. században elmagyarosodott, de a 16. században, a török ostromok idején már ismét németek élnek itt magyarok mellett. A török alatt azután 1543 és 1686 között keletiesedik a város, a Belvárosban anatóliai török és balkáni szláv szót lehetett hallani, a keresztény magyarok és bosnyák horvátok a falakon kívül használhattak csak templomot. A török kiûzése utáni idôkben vált igazán soknemzetiségûvé a város: pravoszláv szerbek, római katolikus horvátok, magyarok mellé a Német-római Császárságból német iparos, kereskedô telepesek érkeztek, akik még utánpótlást kaptak a 18. században. Ekkorra formálódik ki a Pécs polgárságát alkotó "három nemzet", a Belvárosban a "Natio Germanica", a Budai külvárosban a "Natio Croatica" és a Szigeti külvárosban a "Natio Hungarica". A 19. század második felétôl, a nagyfokú iparosodás, a bányászat térhódítása idejétôl két ellentétes folyamat játszódik le a nemzetiségi jelleget illetôen. Egyrészt a kapitalizálódás új népeket, nemzetiségeket hoz a városba: a szénbányákba csehek, morvák, karintiai németek és szlovének érkeznek, velük szinte egy idôben az iparban dolgozók ellátására bolgár kertészek telepednek meg itt, a már a 18. század végétôl jelen lévô, de egy évszázad után számottevô népességszámot elérô izraeliták mûködnek a kereskedelmi, banki szférában; másrészt viszont a már korábban honos nemzetiségiek – németek, horvátok – körében egy fokozatos természetes asszimiláció következik be. A 20. századra már a német polgárság elmagyarosodott középréteggé, értelmiséggé vált, és a bosnyákok nagy része is magyarrá lett, csakúgy, mint a zsidó polgárság túlnyomó hányada.² 1945 után görögöket, lengyeleket, szlovákokat, a rendszerváltás óta még más nemzetiségeket is találunk a városban: románokat, ukránokat, oroszokat. Élnek még Pécsett "ôshonos", 1918 után nem optált szerbek és a 19. század végétôl, a baranyai, somogyi falvakból betelepedett beás cigányok, kevés lovári cigánnyal és magyar nyelvû romával együtt.

Népességszám

Az 1990. évi népszámlálás adataiból nem lehet egyértelmûen következtetni a tényleges népességszámokra, így a Pécs városi nemzetiségi lakosok számára sem, csak tájékoztatásul és az arányok érzékeltetésére álljanak itt az adatok:³

A táblázatból az alábbi következtetések vonhatók le:

Az önmagukat valamely kisebbségi, nemzetiségi közösséghez tartozónak vallók, a népszámláláson ezt önként megvallók száma mélyen alatta marad a feltételezhetô tényleges kisebbségi népességszámoknak. Az anyanyelv szerinti bevallás jóval alatta marad a nemzetiség szerinti bevallásnak. A németek, a szerbek, a cigányok, a szlovének és a románok esetében az anyanyelvûnek mondottak száma a nemzetiségûnek vallottak számának megközelítôleg felét adják, a szlovákoknál az anyanyelvûek a nemzetiségûek 1/6-át sem érik el, a horvátoknál viszont az összes többi nemzetiségtôl eltérôen közel azonos a két szám. Ez a nyelvvesztés, az asszimilálódás nagyobb fokát jelzi a legtöbb nemzetiségnél, a horvátoknál viszont a baranyai falvakból az utóbbi fél évszázadban a városba beköltözöttek nagyobb számára lehet következtetni, akik még megôrizték anyanyelvüket. Az ôshonos pécsi horvátok s a bosnyákok körében is jelentôs arányú a nyelvi asszimiláció. A németeknél sem jelentkezik a beilleszkedett, nyelvét már rég nem beszélô polgári, értelmiségi származásúak száma, az itt feltüntetett adatokban a baranyai, dél-dunántúli német községekbôl a nagyvárosba beköltözöttek száma tükrözôdik. Az önazonosság vállalásában is a németek járnak elöl, ezt jelzi a mind az anyanyelvet, mind a nemzetiséget vállalók legnagyobb abszolút száma a nemzetiségek között. A cigányok száma mindkét kategóriában feltûnôen alacsony, a valóságos számarányokat messze alulmúló anyanyelv- és nemzetiség-bevallásokat mutat. E mögött a cigány önazonosság-megvallástól való félelem áll elsôsorban. A cigány anyanyelvûek közé felvetteken nem tudni, hogy csak a ténylegesen cigány nyelvûek szerepelnek, vagy a román nyelvû beások is, vagy pedig utóbbiak a román nyelvûek számát szaporítják-e?

Az 1994. évi kisebbségi önkormányzati választások eredményei nem tölthetik be a kisebbségi népesség-regisztráció feladatát, mivel a kisebbségi önkormányzati jelöltekre nemcsak kisebbségiek, hanem többségi nemzetbeliek is szavazhattak.⁴ Mégis orientálnak a kisebbségi jelöltekre leadott szavazatok a kisebbségek hátországáról, társadalmi bázisáról.⁵

Pécsett a 130.487 választópolgárból 36.415 egyén jelent meg szavazóként az 1994. évi kisebbségi választásokon, az érvényes szavazólapok száma viszont csak 15.452 volt.⁶ A kisebbségi önkormányzati jelöltekre leadott érvényes szavazólapok száma, valamint a szavazatok száma a következôképpen alakult:

Az 1995. évi kisebbségi önkormányzati pótválasztásokon a pécsi bolgár kisebbség jelöltjeire lehetett szavazni. A 130.691 választópolgárból 1407 szavazott, a következô eredménnyel^:7Az 1994. évi kisebbségi választásokon a kisebbségek jelöltjeire leadott összesen 37.621 szavazat százalékos megoszlása:⁸

Cigány kisebbség: 8,44%

Horvát kisebbség: 16,09%

Német kisebbség: 65,3%

Szerb kisebbség: 2,6%

A választási eredményekbôl sok tekintetben hasonló következtetések vonhatók le, mint a népszámlálásokból: A németek minden szempontból a leginkább reprezentáltak. Nyilván a leadott szavazatokban tükrözôdnek az asszimilált városi németek nosztalgia-szavazatai is, valamint itt jelentkeznek a németek polgári-értelmiségi értékei által indukált szimpátia-szavazatok. A horvátokra leadott szavazatok megközelítik a becsült reális lélekszámot, míg a szerbek és még inkább a bolgárok esetében a szimpátia-szavazatok száma valószínûsíthetôen nagyobb a nemzetiségi szavazatoknál, de ebbe belejátszhat az a tény, hogy különösen a bolgároknál nagy a vegyes házasságban élôk száma, s nyilvánvalóan a szavazatok közé bele kell számítani a többségi nemzetbeli vagy más kisebbségi házastárséit is. A cigány jelöltekre leadott szavazólapok és szavazatok száma minden népességbecslési számnál jóval alacsonyabb. Ennek oka lehet a politikai közszerepléstôl való félelem, az alulképzettség (analfabéták és félanalfabéták viszonylag nagy száma), az információ- és mûveltséghiány.

A népszámlálási és kisebbségi önkormányzati népességszámokkal szemben a kisebbségek saját lélekszám-becslései a következôképpen alakulnak:

cigányok: 8–10 ezer,

horvátok: 5–8 ezer,

németek: 10–15 ezer,

szerbek: 55–100,

bolgárok: 100–150 (40-50 család)

Rajtuk kívül mintegy 100 egynehány lengyel, 50–100 román, ukrán, orosz él a városban⁹Pécsett a nemzeti és etnikai kisebbségek nem egy tömbben, hanem a többségi lakossággal elvegyülve, szórtan élnek. Ennek ellenére kimutatható néhány választókerület, szavazókör, melyekben a kisebbségi egyesületek tagnyilvántartásai szerint nagyobb számban laknak egy-egy kisebbséghez tartozó polgárok.¹⁰ Így németek élnek a Belvárosban, a mecseki-szôlôhegyi városrészekben, a bányavidékeken; horvátok a Budai külvárosban, Pécsújhegyen. Cigány nemzetiségûek Pécs elmaradottabb, lepusztultabb keleti városrészeiben "laknak" volt bányászházakban, szoba-konyhás komfort nélküli szükséglakásokban, a meszesi lakótelep bérházaiban és még mindig létezô nyomortelepeken.¹¹

A pécsi kisebbségek szervezetei 1994 elôtt és után¹²

A kisebbségek identitás-megélési és érdekérvényesítô lehetôségei a szövetségi, egyesületi csatornákon át érvényesülhettek, csakúgy, mint az ország más részein. Az egyes kisebbségek felülrôl létrehozott és a kommunista hatalomhoz, párthoz lojális nemzetiségi szövetségei egy szûk körû nemzetiségi vezetôréteget termeltek ki, mely irányított akciókkal igyekezett eleget tenni a nemzetiségi pártpolitika kívánalmainak. A kommunista eredetû nemzetiségi szövetségek Pécsett a rendszerváltás után is fennmaradtak. Vezetésükben a horvátoknál volt egy hatalomváltó kísérlet, a németek megyei szövetsége pedig nagyfokú rugalmassággal mentette át magát kisebbségi önkormányzatok szövetségévé. A horvát kísérlet sikertelen volt, a régi vezetés némi változtatással visszavette a hatalmat, s fennmaradt a szövetség a kisebbségi önkormányzatok létrejötte után is, így máig kettôs hatalom érvényesül a pécsi és baranyai horvát kisebbség berkeiben, létezik a Magyarországi Horvátok Szövetsége a Baranya megyei horvát kisebbségi önkormányzatok és a Pécsi Horvát Önkormányzat mellett.

A kisebbségi egyesületi képviselet már az elôzô rendszer enyhülô szeleinek szárnyán létezett nyomokban az 1980-as években, de elfogadott kisebbségi érdekérvényesítô formává a rendszerváltás éveiben vált. Pécsett már 1985-ben megalakult az ország elsô német nemzetiségi egyesülete, a Lenau Verein (Nikolaus Lenau Közmûvelôdési Egyesület), németországi segítséggel, s máig mûködik igen színvonalas kulturális, hagyományápoló tevékenységgel, szervesen beilleszkedve a város kulturális szervezeteinek életébe. Elnöke, Kerner Lôrinc, országos tekintélyû német nemzetiségi vezetô, késôbb a Pécsi Német Önkormányzat, majd az Országos Német Önkormányzat elnöke. Míg a Lenau elsôsorban a baranyai–tolnai sváb falvakból a nagyvárosba került német kultúrájú és németül tudó, erôs német identitással bíró volt szocialista vezetô réteget, értelmiségi és alkalmazott középréteget, pedagógus-társadalmat fogja össze, addig az 1991-ben alakult Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre inkább a baranyai, de fôleg a pécsi német származású "asszimilált németség"-bôl toboroz tagokat, a német eredetû iparos-kereskedô polgári és értelmiségi rétegnek segít abban, hogy elvesztett nyelvét visszaszerezze, német identitását újra megtalálja. A két, bizonyos értelemben egymás riválisának számító pécsi német szervezet mellett létezik egy nagyon aktív és tehetséges, öntudatos fiatalokból álló egyesület is Pécsett, az Ifjú Németek Egyesülete (GJU), mely pécsi székhelyû országos szervezet, országos német kulturális, sport-, ifjúsági programokkal. Kisebbség a kisebbségen belül, mint rétegszervezet a Katolikus Németek Egyesületének Pécsi Csoportja, mint kisebbségi vallási rétegszervezet (St. Gerhards Werk). Ugyancsak egy réteget képvisel a pécsi német egyetemi hallgatók egyesülete.

Számosságra nézve legalább ilyen gazdag, bár hatékonyságát, színvonalát tekintve messze nem ilyen szintû egyesületi rendszerrel rendelkezik a pécsi cigányság. A szocializmus utolsó éveiben, mintegy a szocialista cigány-politika megkoronázásaként az MSZMP engedélyezte cigány egyesületek létrehozását. 1988–89-ben több cigány egyesület alakult Pécsett is. A Párt és a KISZ égisze alatt mûködô egyesületek felsôbb sugallatra több látványos politikai akcióban vettek részt, többek között látogatást tettek Auschwitzban, ahol azonban méltatlanul viselkedtek, egészében pedig nem tudtak jelentôs mértékben változtatni a cigányság sorsán, életkörülményein, jobbára csak reprezentáltak, "vitték a pénzt". Volt azonban kivétel is. Az 1989-ben, a Megyei és a Városi Tanács, valamint a Mûvelôdési Minisztérium támogatásával létrejött Cigány Kulturális és Közmûvelôdési Egyesület, nem utolsósorban elhivatott és rátermett vezetôjének közremûködésével színvonalas kulturális és cigány hagyományápoló mûködést produkált, összefogta a cigány naív festôket, szobrászokat, fórumot teremtett cigány vagy a cigánysághoz vonzódó íróknak, költôknek, zenészeknek. Az egyesület rendezvényeinek sikerült ideiglenes helyszínt találni a pécsi Belvárosban. A Rácz Aladár Házat a Cigány Kulturális Egyesület vezetôje igyekezett olyan cigány mûvelôdési centrummá fejleszteni, mint amilyennel már a városban a horvátok (August Šenoa Klub) és a németek (Lenau Haus) rendelkeztek. Az egyesület a rendszerváltás után is e cigány kulturális profillal mûködött, figyelemre méltó eredményekkel: országos cigány mûvészeti találkozókat rendeztek, próbálták a cigány kultúrát becsempészni a pécsi kulturális életbe. Egy jelentôs nem cigány csoport rendszeresen eljár kiállításaikra, irodalmi estjeikre. Sikeresen nyitottak más kisebbségek felé is; kisebbségi fórumokat rendeztek, kiállításaikra más pécsi kisebbségek mûvészeit is meghívták. Kapcsolatot építettek ki külföldi, így ausztriai roma csoporttal. Jól sáfárkodtak az állami pályázatokon elnyert összegekkel és a megyei, városi önkormányzattól kapott támogatásokkal. Egyetlen hibájuk miatt azonban elég sok támadás érte ôket, ez pedig elzárkózásuk, elit csoportként való viselkedésük volt a pécsi cigány társadalmon belül. A többi cigány egyesület elsôsorban azért támadta a Kulturális Egyesületet, mert szerintük vezetôje és tagjai nem fordítanak elég figyelmet a cigányság alapvetô problémáira: a munkanélküliségre, a lakáshelyzetre, a foglalkoztatáspolitikára. A többi egyesület céljai között e gondok megoldását jelölte meg feladatként. Több cigány egyesület-alakulás és -megszûnés után 1993–94-re három jelentôs cigány egyesület létezett Pécsett; a Kulturális Egyesület mellett a Független Cigány Szövetség Baranya Megyei Szervezete és a Baranya Megyei Cigányok Érdekvédelmi Szervezete. Elôbbi a régi megyei cigány szövetség utódszervezete, a Magyar Szocialista Párt támogatásával a háta mögött, utóbbi pedig agilis vezetôi révén a pécsi Önkormányzat támogatását nyerte el. A kisebbségi önkormányzatok 1994. végi létrejöttével új helyzet állt elô a cigány érdekképviseleti rendszerben. A cigány egyesületek a cigány kisebbségi önkormányzat legitimitását nem ismerték el, annak törvény adta magasabb jogosítványai következtében viszont az egyesületek fokozatosan vesztettek jelentôségükbôl, sôt egyikük (az Érdekvédelmi Szövetség) 1996-ra meg is szûnt. Helyette két másik szakadár-csoportosulás két új egyesületet hozott létre, de ugyanazokkal a legitimitás-gondokkal találták szemben magukat, mint elôdeik.¹³

A német és cigány egyesületeken kívül a többi városi kisebbség jóval kevesebb egyesülettel képviseltette magát. A harmadik legnagyobb létszámú kisebbség, a horvát sokáig nem is hozott létre egyesületet, erôiket a már említett Horvát Szövetségben egyesítették, itt viszont a politikai és személyes ellentétek miatt állandóvá tették a torzsalkodásokat, lényegében kvázi-szervezetté züllesztve a szövetséget. 1996-ban megalakult a Fiatal Horvátok Egyesülete, de anyagi eszközök híján valamirevaló tevékenységet eddig nem tudott kifejteni. Színvonalas munkát végez viszont a Pécsi Kulturális Központ intézményéhez tartozó, de nagyfokú önállósággal rendelkezô August Šenoa Horvát Klub, mely jó magyarországi és anyaországi kapcsolatait eredménnyel kamatoztatja. A bolgároknak az 1970-es években még jól mûködô egyesülete az 1990-es évekre eltûnt, bár papíron még létezik, és a pécsi bolgár kisebbségi önkormányzat vezetôi fontolgatják felélesztését. Igazán életteli egyesületi mûködést fejt ki a Pécsi Lengyel Klub, a zömmel vegyes házasságban élô lengyel nemzetiségûekben színvonalas kulturális mûsorokkal, nyelvoktatással, hagyományápolással élteti az azonosság- és összetartozás-tudatot. A rendszerváltozás óta Pécsre érkezett környezô országbeli nemzetek közül az oroszok hoztak létre 1997-ben egyesületet, az ukránok még szervezik, s egyesületük van az erdélyi magyaroknak.

Pécsi kisebbségi intézmények¹⁴

Pécsett a két történeti nemzetiség, a horvát és a német rendelkezik oktatási és kulturális intézményekkel, illetve a Gandhi Gimnázium révén a cigányságnak van egy országos hatókörû intézménye.

A pécsi horvát közösség egy tannyelvû iskolakomplexumot vallhat magáénak, ez a Miroslav KrleŽa Horvát Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, 1994-ben 128 tanulóval, 1997-re némileg nôtt a létszám. A jugoszláviai változások elôtt szerbhorvát nyelvû iskola volt, tanári karában ma is vannak szerb nemzetiségû tanárok. 1991 után horvátországi menekült gyerekek és tanárok érkeztek az iskolába. Az iskolában ma a horvát nemzeti törekvések és a régi jugoszláv szemlélet ütközik. Igazgatójának kinevezésekor a tanári kar véleménye érvényesült. A tanítás színvonalát több horvát intézmény vitatja. A városban mûködik még egy horvát óvoda. 1994-ben alakította meg az Önkormányzat az önálló Pécsi Horvát Színházat, mely egyedüli ilyen intézmény Horvátország határain kívül. 1996-ig mûködött Pécsett a horvátok Magyarországon szintén egyedülálló intézménye, a Horvát Intézet, mely azonban átszervezésen esett át, jelenleg a Janus Pannonius Tudományegyetemen Horvát Tudományos Egyesületként tevékenykedik, a magyarországi horvátság szervezeteként, az ugyancsak a JPTE-n mûködô Horvát Tanszék tanáraira támaszkodva elsôsorban.

A pécsi németek intézményrendszere még szélesebb körû. Mûködik a városban egy kétnyelvû 12 osztályos iskola, a Magyar–Német Nyelvû Iskolaközpont a már a hatvanas évektôl létezô Leövey Gimnázium német nemzetiségi tagozata mellett. A német nemzetiségi nyelvet tanulók száma 1836 volt 1994-ben. A német nemzetiségi tanulók száma viszont kevesebb (a városi nem német középrétegek is elôszeretettel íratják be német nyelvû osztályba gyerekeiket), az Iskolaközpont igazgatója szerint náluk a nemzetiségi származású gyermekek aránya 70-75 %. A Pécsi Német Önkormányzat felmérve a szülôk ez irányú igényeit 1997 ôszétôl német tannyelvû képzést indíttat és támogat elôbb a Leövey Gimnáziumban, majd felmenô rendszerben a 12 osztályos iskolában, így Pécsett lesz az elsô német tannyelvû iskola Magyarországon. E két iskolán kívül még 7 iskolában van német nyelvoktatás. Van még a városban két német nemzetiségi óvoda és egy magyar–német nyelvû szakiskola is.

Pécsett az 1992/93. évi iskolai felmérések szerint kilenc olyan iskola volt, ahol a cigány tanulók száma 8,4 és 25,1% között mozgott. Több iskola szervezett cigány felzárkóztató programot. A cigányság kultúráját, történelmét oktató népismereti programok még nem készültek, a Pécsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat ösztönzésére azonban jelenleg már készülôben vannak. Pécsett létesült 1994-ben a Gandhi Alapítvány cigány és nem cigány értelmiségiek kezdeményezésére, tehetséges cigány gyermekek speciális tanterv szerint történô oktatására és nevelésére, abból a célból, hogy cigány értelmiséget és középréteget képezzen. A sok vitát kiváltó kezdeményezés mára sikeres vállalkozásnak számít. A Gandhiban az ország legkitûnôbb ciganológusai, antropológus, szociológus, nyelvész stb. szakemberei tanítják a zömmel a dél-dunántúli iskolákból kiválasztott, tehetségesnek ítélt, elsôsorban beás cigány (de lovári, magyar cigány és kevés nem cigány is) gyerekeket.¹⁵ A pécsi Önkormányzat eddig korlátozottan támogatta a Gandhit, mely ma még nem illeszkedik be szervesen a város oktatásába és kulturális életébe, s a Pécsi Cigány Önkormányzattal sem volt mindenben kielégítô a viszonya (sokkal inkább a pécsi cigány egyesületekkel tartott jó kapcsolatot), de mára már megszûnôben vannak a túlfinanszírozásról és tehetségelszívásról szóló Gandhi-ellenes hangok.

A kisebb létszámú kisebbségek közül a bolgároknak létezett már Pécsett iskolájuk a hatvanas-hetvenes években. Ma a Bolgár Önkormányzat tervezi ismét az iskolai bolgár-oktatás beindítását, egyelôre nyelvoktató iskolát szerveznek. Úgynevezett "vasárnapi iskola" keretében folyik lengyel nyelvoktatás és népismeret-tanítás a Pécsi Lengyel Klub keretében, s a szerb kisebbség is hasonlót tervez.

Pécsett két belvárosi templomban folyik rendszeres nemzetiségi nyelvû – horvát és német – római katolikus istentisztelet és hittan-tanítás. A németül és horvátul tudó papok száma azonban igen kevés, a papképzés e téren hiányos. A pécsi püspök ígérte, hogy az anyaországokból hoznak papokat és hitoktatókat. (Horvátországból érkezett pap végez szolgálatot pécsi templomban a horvát menekültek és a pécsi horvátok részére.)

A szerb és a bolgár ortodox egyház szintén rendszeresen tart szertartásokat pécsi templomaiban szerb és görög, valamint bolgár híveinek.

Az 1994. és 1995. évi kisebbségi választások eredményei
A pécsi kisebbségi önkormányzatok megalakulása és mûködése¹⁶

A kisebbségek Pécsett 1994-ben, a kisebbségi választások elôkészületeinél többször aggályoskodtak, mert féltek attól, hogy a már jól bevált egyesületi rendszert egy bizonytalan kimenetelû, Európában még sehol nem ismert szisztéma váltja fel. A kisebbségi egyesületi vezetô elit megszerzett pozícióit is féltette a kisebbségi önkormányzati rendszerrel járó várható hatalmi koncentráció miatt.

Egy olyan nagyvárosban, mint Pécs, eleve nem sok esély volt arra, hogy a kisebbségi önkormányzatok az elsô és második típusú (települési önkormányzattá nyilvánított és közvetett módon létrejövô helyi kisebbségi önkormányzat) formája létrejöhessen. Reális cél lehetett viszont a települési önkormányzat képviselôtestületébe egyéni kisebbségi képviselô bejuttatása, annak ellenére, hogy erre a pártok és pártszövetségek versenye miatt nem sok esély mutatkozott. A kisebbségi egyesületek tagjai és az egyesületen kívüli kisebbségiek választás elé kerültek: vagy egy párt vagy egy (nem kisebbségi) társadalmi szervezet vagy pedig egy kisebbségi egyesület jelöltjeként indulnak az egyéni választókerületi választásokon, és végül megkockáztathatták azt, hogy független kisebbségi jelöltként, de így szervezeti támogatás nélkül induljanak.

A pécsi kisebbségek eltérô válaszokat adtak a választási lehetôségek kihívására. A párt-képviselôjelöltek között volt ugyan kisebbségi származású, de választási programjában nem szerepeltetett kisebbségi motívumot. A többi módszerre volt példa. Az önmaguk társadalmi bázisát biztosnak tudók legerôsebb szervezeteik révén kompenzációs listát állítottak (németek), mások indítottak egyesületi és független jelölteket is (cigányok), ismét mások függetlenként vagy (többségi) társadalmi szervezet jelöltjeként indultak (horvátok), s voltak olyan pécsi kisebbségek, melyek szervezôdési szintje, identitás-tudata, vagy csak egyszerûen a tájékozottság hiánya miatt nem jutottak el az egyéni választókerületi jelölt-indításhoz (bolgárok, szerbek). A kisebbségi egyéni jelöltek zömmel az egyesületi elitbôl kerültek ki, de az egyesületi vezetôk számoltak ismert, nagy tekintélyû értelmiségiek, jó nevû vállalkozók esélyeivel is (német jelöltek). A választókerületeket a feltételezett kisebbségi lakosság szerint választották meg. Sajnos elôfordult egy választókerületben több kisebbségi indítása is az egyesületi vezetôk egymás közti rivalizálása miatt (cigány jelöltek).

Az egyéni választókerületi választásokhoz fûzött kisebbségi negatív elvárások végül beigazolódtak. A kisebbségi jelöltek, csakúgy, mint a társadalmi szervezetek jelöltjei nem jutottak szóhoz a pártjelöltekkel szemben. Kompenzációs listáról azonban mégis sikerült egy jelöltet bejuttatni a képviselôtestületbe, a német listáról egy ismert pécsi vállalkozót, aki azonban korábban nem vett részt a kisebbségi egyesületi életben, s így a kisebbségi erôcentrumoknak ki volt szolgáltatva.

A kisebbségi önkormányzati választások sikeresen zajlottak le Pécsett. A választási eredményekbôl (lásd elôbb) látszik, hogy nagyarányú volt a szavazási részvétel, melynek mértékét azonban rontja a sok érvénytelen szavazat száma. A választási rendszer, illetve a kellô propaganda, tájékoztatás hiánya miatt igen sok szimpatizáns szavazat elveszett.¹⁷

A kisebbségi önkormányzati választások eredményeként Pécsett 1994 decemberében négy kisebbségi önkormányzat alakult:

• Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat

• Pécsi Horvát Önkormányzat

• Pécsi Német Önkormányzat

• Pécsi Szerb Kisebbségi Önkormányzat

Az 1995. évi kisebbségi pótválasztás eredményeként hozzájuk csatlakozott a Pécsi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat.

A kisebbségi önkormányzatok mûködésének kezdeti nehézségei hasonlóak más magyarországi helységek hasonló testületeinek gondjaihoz. Az induláskor jellemzô volt a helyiség- és pénzhiány, a kisebbségi képviselôk politikai és önkormányzati tapasztalatlansága, a települési önkormányzattal való együttmûködés akadozása. Utóbbi jogértelmezési eltérések, valamint jogszabályhiányok miatt következhetett be. A kisebbségi képviselôk a kisebbségi törvényt úgy értelmezték, hogy mivel szerintük a kisebbségi önkormányzat a települési önkormányzattal jogilag egyenrangú, azzal párhuzamos testület, a kisebbségi képviselôket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint a települési képviselôket. Ôk viszont ellenkezôleg, egyáltalán nem ismerték el a kisebbségi képviselôk kompetenciáját, egyedül az egyéni kisebbségi képviselôtestületi tag önkormányzati jogérvényességét ismerték el. A kisebbségi önkormányzatok törvényszabta települési önkormányzati képviselete végül elnökük vagy megjelölt képviselôjük közgyûlési részvételével oldódott meg. Kezdetben akadozott a jegyzô és a Polgármesteri Hivatal feladatvállalása a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban. A jegyzô a kisebbségi önkormányzatok vagyonhasználatát és helyiségigényét úgy oldotta meg, hogy egy bérleti összeget biztosított, melybe az eszközhasználati, mûködési költséget is beleértette (havi 50, évi 600 ezer Ft kisebbségi önkormányzatonként). A gyakorlatban a kisebbségi önkormányzatok eltérô intézményi ellátottsága, anyagi helyzete miatt eltérô mûködési feltételek alakultak. A német és a horvát önkormányzat egy-egy kisebbségi intézményének helyiségét használta önkormányzati irodaként, mások béreltek helyiséget, vagy képviselôi lakást használtak erre a célra. A városi önkormányzat figyelemmel volt a kisebbségi önkormányzatok kezdeti financiális gondjaira, ezért összesen 10 millió forintot szavazott meg a Közgyûlés erre a célra. Az összeget a kisebbségi önkormányzatok egymás közötti megegyezéssel elsô évben egyenlô arányban osztottak szét maguk között. A kisebbségi önkormányzatok indulási gondjai, feladatai között szerepelt tisztségviselôiknek megválasztása. Ez nem ment mindenütt egyszerûen, a vezetôk legitimitás-hiánnyal küszködtek, emiatt a cigány önkormányzatnál több vezetôváltásra is sor került az elsô félévben. Az önkormányzati képviselôtestület helytelenítette, hogy néhány kisebbségi önkormányzat tiszteletdíjat szavazott meg tagjai számára, de nem avatkozott be azok autonómiájába.

A kisebbségi önkormányzatoknak ki kellett alakítaniuk testületi munkájuk módszereit. Segítette ôket ebben a Polgármesteri Hivatal is kisebbségi referense és jogtanácsosa révén, de elsôsorban saját erôikre, országos kisebbségi önkormányzataikra támaszkodtak szervezési és mûködési szabályzataik, munkaterveik összeállításánál. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, valamint a megyei Közigazgatási Hivatal is segítséget adott a testületi munkához. A kisebbségi önkormányzatok igyekeztek saját erôkkel megoldani a jegyzôkönyvkészítést, a Polgármesteri Hivatal képviselôit csak megfigyelô résztvevôként fogadták testületi üléseiken.

A Pécs városi települési önkormányzat és a kisebbségi önkormányzatok kapcsolatát ambivalens viszonyként lehet jellemezni. Egyrészt a kisebbségi törvénybôl következô számos követelmény nem vagy vontatottan és ellentmondásokkal valósult meg: nem készült a kisebbségek és a város viszonyát átfogóan rendezô rendelet, viszont a városi Közgyûlés szervezési és mûködési szabályrendeletébe bekerültek a kisebbségi önkormányzatokat érintô pontok, ugyanúgy a város éves költségvetési rendeletei is érdemben említik a kisebbségi önkormányzatoknak szánt támogatási összegeket; nem történt meg hatáskörátadás, igaz, hogy a kisebbségek sem kértek ilyet; nem történt vagyonátadás, de az Önkormányzat biztosítja a kisebbségi önkormányzatok mûködési feltételeit. Pécs megyei város Önkormányzata országos viszonylatban is jelentôs támogatást biztosít öt kisebbségi önkormányzatának; 1995-ben és 1996-ban összesen 10-10, 1997-ben 15 M Ft-ot,¹⁸ mely összeg felhasználásába nem szól bele. A kisebbségi önkormányzatok az elsô évi egyenlô felosztás után a következô években differenciáltan osztották fel egymás között e támogatási összegeket, nem éppen vita nélküli megegyezéssel. Az Önkormányzat tisztségviselô (a kisebbségi kapcsolatok ápolásával megbízott egyik alpolgármester) és a Polgármesteri Hivatal (jegyzô, kisebbségi referens, pénzügyi szakember) mellett a szakbizottságok révén igyekszik megfelelni a kisebbségi és önkormányzati törvények adta kötelességeinek. A kisebbségi önkormányzatok valamennyien szerettek volna képviselôt küldeni valamennyi szakbizottságba, a települési képviselôkkel történt alku révén azonban megelégedtek azzal, hogy az összes kisebbségi önkormányzatot megegyezéssel megválasztott három delegált képviseli.¹⁹ 1995 végétôl mûködik a települési önkormányzat közgyûlésének Kisebbségi Bizottsága. E bizottság létrehozását a kisebbségi önkormányzatok sokáig ellenezték, mivel kisebbségi jogaik, autonómiájuk csorbításától, a túlzott önkormányzati bábáskodástól féltek. Végül a Kisebbségi Bizottságba küldött kisebbségi önkormányzati képviselôknek a Közgyûlés felajánlotta a teljes (szavazati) jogú részvételt, mire a kisebbségi önkormányzatok belementek a Kisebbségi Bizottság megalakításába. E bizottság eddigi mûködése nem igazolta a kisebbségek félelmeit, elég hatékony eszköznek bizonyult számos, az Önkormányzat és a kisebbségi önkormányzatok közötti kérdés kezelésében, különösen az önkormányzati igazgatás alá tartozó kisebbségi intézmények ügyeiben. Az Önkormányzat igyekezett távol tartani magát a kisebbségi önkormányzatok belügyének számító ügyektôl, a határt azonban a gyakorlatban igen nehéz megállapítani. Így például a kisebbségi önkormányzatok számára létkérdésnek számító finanszírozási kérdések igen kényesek, hiszen a jelenlegi törvényi feltételek szerint a kisebbségi önkormányzatok költségvetésének 70-80 %-át a települési önkormányzatok szubjektív megítélésébôl származó támogatások teszik ki. Pécsett az a gyakorlat alakult ki, hogy a Kisebbségi Bizottság a kisebbségi önkormányzatok igényeit figyelembe véve határozott a következô évi kisebbségi támogatások ajánlásairól a döntéselôkészítésben illetékes szakbizottságokon keresztül a Közgyûlésnek, mely a kisebbségi önkormányzatok elôzô évi mûködését mérlegelve és igényeire tekintettel döntött a következô évi támogatásokról. E gyakorlat nem tökéletes, mert nem alakult ki egy finanszírozási automatizmus és az egy összegben meghatározott támogatási összeg miatt az ellenérdekelt kisebbségi önkormányzatok között feszültséget, ellentéteket indukál (Pécsett az úgynevezett "nagy" és "kis" kisebbségek – a feltételezett lakosságszám, a választási eredmények – szavazólapok, szavazatok száma –, az intézményi ellátottság, egyesületek száma és súlya alapján "nagy kisebbség"-nek számít a cigány, a horvát és a német, "kis kisebbség"-nek a bolgár és a szerb; míg elôbbiek érthetôen a differenciált, utóbbiak az egyenlô elosztás hívei, ugyancsak érthetôen). A kisebbségi önkormányzatok kezdettôl éltek és ma is élnek törvény adta jogukkal a Közgyûlés ülésein. Interpellációik, napirend elôtti felszólalásaik kritikai éle a közgyûlési képviselôk nemtetszését és ellenkezését váltotta ki, késôbb az érintkezési, érdekérvényesítési módszerek kölcsönösen a konszenzus felé mozdultak el. A kisebbségek többször nehezményezték, hogy a Közgyûlés zárt ülésein nem vehettek részt (így például a cigány képviselô a szociális segélyek elosztásáról, lakáskiutalásokról szóló döntéseknél), egyes ügyekben nem kaptak kellô információkat.

A kisebbségi önkormányzatok testületi mûködésében a hangsúly a saját közösségükön belüli legitimitás megszerzésére esett. Ez különösen nehéz volt ott, ahol a kisebbségek több érdekérvényesítô lehetôséggel rendelkeztek, több egyesülettel, szervezettel, szövetséggel. A kisebbségi vezetô eliteken belüli szemléleti és személyi ellentétek a közös munkát akadályozó vitákhoz vezettek, melyek sokszor az egymást kizáró, kirekesztô lépésekig fajultak (elsôsorban a cigány önkormányzatra volt mindez jellemzô, de súlyos ellentétek jelentkeztek a német és a horvát önkormányzatnál is). A kisebbségi egyesületek érdekérvényesítô szerepük csökkenését a kisebbségi önkormányzatoktól elvárt támogatással szerették volna kompenzálni, de elvárásaik általában nem teljesültek. A legjobb megoldást az egyesületek és az intézmények támogatására a német önkormányzat találta meg, mely pályáztatta az általa megszavazott támogatási összegeket. Az egyesületekkel, intézményekkel nem rendelkezô kisebbségi önkormányzatok felvállalták azok identitásôrzô, hagyományápoló, kulturális szerepét (bolgárok, szerbek). Valamennyi kisebbségi önkormányzat rászorult saját országos önkormányzatának szellemi, erkölcsi, módszertani és részben anyagi támogatására, melyet az esetek többségében meg is kaptak. A kisebbségi önkormányzatok mûködésének fontos megnyilvánulása volt saját kisebbségi közösségük belsô kohéziójának és külsô reprezentációjának megfelelô rendezvények – ünnepek, egyházi, kulturális demonstrációk, versenyek – megszervezése. E reprezentatív önmegjelenítések a saját kisebbségi közösség felé sikeresek voltak, de a város közéletébe és kulturális életébe még nem illeszkedtek be szervesen. A kisebbségi önkormányzatok még keresik arcukat, formálják arculatukat, alakítják önkifejezési lehetôségeiket.

Az önmagukat már korábban nemzetiségként meghatározó és így a saját kultúrával, történelemmel, hagyományokkal, anyaországi kapcsolatokkal rendelkezôk öntudatával bíró kisebbségek helyzete Pécsett, mint másutt is, jelentôsen eltér a régebben etnikumnak nevezett, de újabban magát nemzetiségnek mondó cigányság helyzetétôl. Az eltérések a cigány önkormányzat és a többi kisebbségi önkormányzat érdekellentéteiben is megmutatkoznak, elsôsorban az önkormányzati támogatások elosztásában, a külön pénzek, céltámogatások megszerzésében. A cigány kisebbségi önkormányzat kénytelen a kisebbségi törvényben biztosított kulturális autonómián túli területekre evezni, mert "megrendelôi", a közismerten hátrányos helyzetû cigány állampolgárok csak akkor legitimálják saját testületük létét, fogadják el vezetôik kezdeményezéseit, ha azok a saját mindennapi gondjaik megoldása terén némi eredményt tudnak felmutatni. A Pécsi Cigány Önkormányzaton belül két irányzat küzdött egymással: egy kulturális és egy pragmatikus. Az elôbbi a cigány kisebbségi önkormányzat legfôbb feladatának a cigány kulturális értékek kinyilvánítását tartotta, míg utóbbi a szociális, lakás-, foglalkoztatási kérdések kezelését. A kisebbségi önkormányzat megpróbált mindkét követelménynek eleget tenni. Szakértô bázist szervezett cigány és nem cigány értelmiségiek részvételével, akik 1996-ban kidolgoztak egy cigány lakásépítési programot (benne minta-vályogházak építésének tervével), létrehoztak egy szociális-kulturális közalapítványt, elvégeztettek egy, a cigány lakosság lakás-, életkörülményeit vizsgáló felmérést, kidolgoztattak egy cigány oktatási programot. E programokra az Önkormányzat külön forrásokat biztosít, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat pedig további összegekért pályázik.²⁰

A Pécsi Horvát Önkormányzat elsôsorban intézményeit támogatta, különösen a Pécsi Horvát Színházat. Utóbbinak vezetésével kapcsolatban több nézeteltérése volt a Közgyûléssel. Az Önkormányzat szívesen átadná a Horvát Színházat a Horvát Önkormányzat saját tulajdonába, a kisebbségi intézmények finanszírozásának jogi és pénzügyi megoldatlansága miatt erre ma még nem kerülhet sor. A Pécsi Német Önkormányzat sikerrel támogatta a pécsi német óvodákat, oktatási intézményeket; pünkösdi német ünnepségeket szervezett; német nyelvû testvérvárosi táblákat tett ki, szobrot avatott a németek kitelepítésének emlékére. A Szerb Önkormányzat szinte egész tevékenysége egyházi épületének felújítására fordítódott. A Bolgár Önkormányzat is régi imaházát restauráltatta, és megteremtette feltételeit további mûködésének iroda- és elôadóhelyiség kialakításával, de ugyanakkor néhány nagyszabású rendezvényre is futotta erejébôl.

A kisebbségi önkormányzatok rendszere életképesnek tûnik Pécsett. A jövôben az önkormányzatiság még teljesebb megvalósítására kell törekedni. Ehhez meg kell szüntetni a kisebbségi önkormányzatok financiális kiszolgáltatottságát, részben az állami támogatások növelésével és normatívvá tételével, részben kisebbségi vagy más szponzorok, alapítványok bevonásával s végül az anyaországok hatékonyabb támogatásával. A kisebbségi önkormányzatok és települési önkormányzatuk kapcsolatában a támogatások szabályozottságát kellene elérni, tisztázni volna jó a leadható és leadandó hatásköröket, megteremteni a kisebbségi intézmények kisebbségi átvételének feltételeit. A jelenleg már módosítás alatt álló kisebbségi törvényben ki kell dolgozni a kisebbségi önkormányzatok új intézmény-alapításának lehetôségeit, a kisebbségi önrendelkezés teljesebbé tétele érdekében törvényi biztosítékokat kell beépíteni.

Jegyzetek

1 A Szegeden, az Értelmiség '97 Nyári Egyetem "Magyarországi Etnikai Kisebbségi Szekció"-jában, 1997. július 24-én elhangzott ugyanilyen címû elôadás szerkesztett változata.
2 Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetébôl (1009–1962). Történelmi olvasókönyv. Pécs, 1996. 378 p.
3 Központi Statisztikai Hivatal. 1990. évi népszámlálás. Nemzetiség, anyanyelv. I–II. kötet. Budapest, 1993. Baranya megye
4 Az 1994. évi LXII. módosított önkormányzati választási törvény nem tette lehetôvé a nemzetiségi regisztrációt.
5 Az elsô magyarországi kisebbségi választások pécsi körülményeirôl és eredményeirôl lásd: Rozs András: Az 1994–95. évi helyhatósági és kisebbségi választások Pécsett. Pécs, 1997. Kézirat.
6 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Választási Bizottsága iratai. 1994. évi kisebbségi önkormányzati választás települési összesítô jegyzôkönyve.
7 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Választási Bizottsága iratai. 1995. évi kisebbségi önkormányzati választás települési összesítô jegyzôkönyve.
8 E cikk szerzôjének százalékszámításai.
9 Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala kisebbségi referensének iratai, 1993–1997
10 Lásd 5. számú jegyzet.
11 Bôvebben lásd: Rozs András: Cigány állampolgárok Pécsett, 1994–1997. Pécs, 1997. Pro Minoritate, 97/Tavasz. VI. évfolyam, 1. szám. 13–24. p.
12 Lásd 9. számú jegyzet.
13 Lásd 11. számú jegyzet.
14 Lásd 9. számú jegyzet, valamint Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Közoktatási, Közmûvelôdési és Sport Irodájának iratai, 1993–1997
15 Lásd 9. számú jegyzet, in: A Gandhi Gimnázium iratai, 1993–1996, valamint Bogdán János iskolaigazgató – Gandhi Közalapítványi Gimnázium, Pécs – személyes közlései e cikk írójának.
16 Lásd 5–7, 9. számú jegyzetek.
17 Sok szavazólap érvénytelennek lett nyilvánítva amiatt, mert a szavazók egy nagyobb része több kisebbség jelöltjeire is szavazott, minden bizonnyal jóhiszemûen, a kisebbségek iránti szimpátiából, de kellô tájékozottság híján. A jelenség nem kapott figyelmet a választások után. A nagyszámú pécsi érvénytelen szavazatszám szavazókörönkénti regisztrálását e cikk szerzôje tette meg, lásd 5. számú jegyzet.
18 Összehasonlításul: Szeged 1996-ban 300-300 E Ft-ot szavazott meg hat, Baja város 500-500 E Ft-ot négy kisebbségi önkormányzatának.
19 A Közoktatási Bizottságban a német, a Kulturális Bizottságban a horvát, a Szociális és Foglalkoztatási Bizottságban a cigány önkormányzat képviselôje vesz részt az üléseken tanácskozási joggal.
20 A Pécsi Cigány Önkormányzatról részletesebben lásd 11. számú jegyzet.