A Szlovák Köztársaság 1994-tôl meglepôen jó makroökonómiai eredményeket ért el, amikor pl. 1996-ban a posztkommunista országok közül a Szlovák Köztársaság éri el a magasfokú gazdasági fejlôdés (6,9%) és az alacsony infláció (5,4%) legjobb kombinációját. Másrészt a gazdaságban egyre gyakoribbak (és ez ráadásul az aránylag sikeres 1994-97-es évek egész idôszaka alatt így volt) az olyan gyakorlatok, amelyek az eddig nagyon pozitív makroökonómiai fejlôdés fenntarthatatlanságához fognak vezetni. A kormány által gyakran hangoztatott szlovák gazdasági siker ugyanis nagymértékben a gazdasági folyamatok lendületi erejének köszönhetô, amikoris a rossz gazdaságpolitika negatív eredményei csak késleltetve mutatkoznak, és rövid távon a rossz politikának ideiglenesen, elsô látásra akár pozitív eredményei is lehetnek. És ez nyilván így van a szlovák gazdaság esetében is.

A gazdasági fejlôdésben felvetôdô problémák gyarapodásának legfôbb mutatója az 1996-os év elejétôl úgy tûnik, a külkereskedelmi mérleg deficitjének gyors növekedése, és az ebbôl következô deficitnövekedés a fizetési mérleg egyenlegén. Ez az 1996-os esztendôben elérte a GDP 10,2%-t, míg a hosszútávon tartható deficit szintjét 5% körülire tartják. Miután olyan problémáról van szó, amely nem ideiglenes jellegû, és amelynek nagyon súlyos következményei lehetnek a gazdaságra nézve, szükség van a probléma okainak, következményeinek és összefüggéseinek alapos elemzésére.

A külkereskedelmi deficit növekedésének legfôbb okának az tekinthetô, hogy a gazdaság átstrukturálásának terén elért elôrelépés nem megfelelô mértékû. Elmondható, hogy az aránylag kemény költségvetési korlátok és megszorító gazdasági feltételek bevezetése folytán 1991-tôl a gazdaságban aránylag nagy fejlôdés ment végbe a mikroökonómiai adaptáció terén. Fôként a nyilvánvaló belsô tartalékok eltávolításáról volt szó (pl. a túlfoglalkoztatottságban, szervezési struktúrában stb.) és az export átirányításáról a keleti piacokról a nyugatiakra. A szlovák export túlnyomó részben ma ugyanazokon a termékeken alapul, amilyeneket 1989 elôtt gyártottak. És a legnagyobb probléma az, hogy fôként egyszerû, kevéssé feldolgozott termékekrôl van szó, alacsony szintû megmunkálással és kisfokú hozzáadott értékkel.

Az ilyen termékek kiviteli konkurenciaképessége elsôsorban az ártényezôkön alapszik, és ez a pozíció nagyon bizonytalan úgy a belépési árak lehetséges növekedése miatt, mint amiatt, hogy a kivitel függ a keresleti piacon fennálló konjunkturális helyzettôl.

A feldolgozottabb árut elôállító termelésre való áttérés jelentôs fejlôdést igényel a gazdaság átstrukturálása terén, konkrétan új gépeket, technológiákat, know-how-t, mint ahogy új menedzseri és marketing-módszereket is. Ennek alapja az intézményi feltételek, fôként egy hatékony tulajdonosi struktúra valamint elegendô befektetési és anyagi forrás megteremtése.

A szlovák gazdaság kardinális problémája épp abban áll, hogy 1991-tôl fokozatosan elpárolognak azok a tényezôk, amelyeken a szlovák termékek árbeli konkurenciaképessége alapszik, és ugyanakkor nem fejlôdnek ki megfelelô mértékben a szükséges intézményi, rendszeri és tárgyi feltételei a nem árjellegû konkurenciaképességen alapuló termelésre való áttérésnek. Ez a lemaradás 1993-tól kezdôdött és fôként 1994 után, V. Meciar harmadik kormányzása alatt fokozódott.

Az árbeli konkurenciaképességet elsôsorban a munkaerô alacsony ára tette lehetôvé, továbbá az 1990 és 1993-as évi devalválások hatásai. A devalválások hatásai fokozatosan elmúlnak, fôként a magasabb hazai infláció (Németországhoz és az USA-hoz képest, akiknek pénznemeit devizakosarunk tartalmazza) és a deviza fix árfolyama által adott rejtett fölülértékelés következtében. A munkaerô alacsony árának hatása fôleg 1996 óta kezdett elmúlni, amikor elôször következett be, hogy a reálbérek növekedése jelentôsen megelôzte a munka termelékenységét.

Az, hogy a szlovák gazdaság és export ma elsôsorban az árbeli konkurenciaképességre építô, kevéssé feldolgozott termékeken alapszik, általánosan elismert és a kormány anyagaiban is szereplô tény.

A szlovák export minôségi besorolásának összetételét vizsgáló 1995-ös elemzés pl. azt mutatja, hogy a szlovák export majdnem 60%-a gyenge minôségû termékeken alapszik, amelyek konkurenciaképessége szinte teljes mértékben az árszínvonaltól függ, míg a szlovák exportnak csak 17,3%-át képezik magasabb minôségi fokú termékek, tehát a megmunkálás nyomán nagyobb hozzáadott értékkel rendelkezô, feldolgozottabb termékek, amelyek konkurenciaképességét fôként minôségi és technikai-gazdasági paraméterek határozzák meg.

Ami fontosabb, mint az export egyes csoportjainak aránya, az a perspektíva, tehát az egyes termékek növekedésének vagy csökkenésének tendenciája. Ezen egységek alakulásának, fôleg az 1996-os aktuális fejlôdésnek elemzéséhez még hiányoznak a statisztikai alapok. Nézzük viszont egy másik mutató tendenciájának fejlôdését, amely ugyancsak világosan mutatja a gazdaság átstrukturálásának terén történô fejlôdést. Ez a termékek transzformációs mutatója. Az a mutató, amely a kész termékek kivitelének és a nyersanyagok és alapanyagok behozatalának arányát méri.

A termékek transzformációs mutatója – végsô termék exportja / nyersanyagok és alapanyagok behozatala

Nagy jelentôsége van annak, hogy 1996-ban elôször a transzformáció megindítása óta Szlovákiában csökken a termékek transzformációs mutatója, ami más szóval azt jelenti, hogy a nyersanyag-behozatal 1996-ban gyorsabban nôtt, mint a kész termék kivitele. A Cseh Köztársaságban 1996-ban ez a mutató stagnált. 1997 elsô négy hónapjában folytatódott a termékek transzformációs mutatójának csökkenése, amikor 1997. 4. 30.-val 2,99-re csökkent. Ezek az arányok nagyon fontosak fôként az átstrukturálás folyamatának és a reálbérek fejlôdésének kapcsolata szempontjából a munka termelékenységének függvényében. Rendszerint érvényes, hogy a reálbérek növekedésének tere egy olyan gazdasági rendszerben, amely elsôsorban alacsony minôségû termékeken alapszik, nagyon korlátozott. Fôleg érvényes az, hogy magas gazdasági növekedés gyors átstrukturálás nélkül hosszútávon nem tartható.

A kliensrendszer növekedése a gazdaságban

Kliensrendszer alatt azt értjük, hogy az állam egyre gyakrabban használja ki befolyását olyan szûk vállalkozói csoportok elônyhöz juttatására, akik szoros kapcsolatban állnak, sôt esetleg megegyeznek a vezetô politikai körökkel. Ez egyenlô az esélyegyenlôség, szabadverseny, a konkurenciaharc, a törvény elôtti egyenlôség, stb. korlátozásával.

A szlovák kliensrendszer megszületésének specifikus területe a privatizációs folyamat. Ma már nyilvánvaló, hogy a privatizáció befejezésével nem áll le a kliensrendszer terjeszkedése, és hogy ez fokozatosan a gazdaság más területeire is átterjed majd. A kliensrendszer legjellemzôbb vonása az 1995-96-os években az a tény volt, hogy már nem csak az elégtelen ellenôrzést használta ki, az esetleges hézagokat az egyébként standard törvényhozásban, hanem nagyobb méreteket öltött – a törvényhozás olyan, gyakran alkotmányellenes, igazításaira kerül sor, amelyeknek lefôbb motívuma a kormánykoalícióhoz kötôdô szûk csoportok elônyeinek intézményesítése volt minden más adófizetô és vállalkozó kárára. Ezek az elônyök leggyakrabban a privatizált vagyon megszerzôi, és a legnagyobb üzemek tulajdonosai irányában mûködnek (az ún. ipari lobby).

A következô nem teljes áttekintés tartalmazza az ilyen, 1995-96-ban elfogadott vagy hatályba lépett törvényeket és törvénymódosításokat:

– a privatizációs törvény módosítása, amellyel a közvetlen eladások kompetenciáit áthárították a kormányról a Nemzeti Vagyonalapra (elfogadva 1994 novemberében)

– a nagyprivatizációról szóló törvény módosítása, amely megszüntette a kuponos privatizációt és bevezette az értékpapíros kártalanítást

– a befektetési társaságokról és befektetési alapokról szóló törvény a likviditást érintô módosítása

– törvény az állam stratégiai érdekeirôl

– az árakról szóló törvény módosítása, amely lehetôséget ad az államnak arra, hogy szubjektíven beleszóljon a felszabadított árak alakításába és ellenôrzésébe

– az értékpapírtörvény módosítása, melynek célja az volt, hogy lehetôséget teremtsen a privatizációs túlkapások nyomonkövethetetlenségére és a tulajdonszerzôk valós személyének eltitkolására

– a községi vagyonról szóló törvény módosítása, amely korlátozza a a városok és községek tulajdonosi autonómiáját

– a versenytörvény módosításai, amelyek kiemelik ebbôl a folyamatból az ún. stratégiai üzemeket

– a bevételi adóról szóló törvény módosítása, amely lehetôvé teszi a privatizációs vagyon szerzôi esetében a bevételi adó elengedését, olyan összegig, amely megfelel a vételárnak az ár befektetett részével csökkentett összegével, abban az esetben, ha a vagyont közvetlen eladással szerezte

– a szövetkezetek átszervezésérôl szóló törvény módosítása, amely a földgazdálkodási szövetkezetek vagyoni részeit részvényekre cseréli

– a privatizációs értékpapírok használatáról szóló kormányrendelet, amely a Nemzeti vagyonalapnak törvényellenes jogköröket ad, amelyek lehetôvé teszik a Nemzeti vagyonalap egyes adósai és értékpapír kereskedôi elônyben részesítését

– a revitalizációról szóló törvény, amely lehetôvé teszi egyes szubjektumok tartozásainak elengedését, amelyeket a kormányhivatalnokok és a legnagyobb bankok menedzserei választanak ki

E törvényi normák jelentôs részét a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek nyilvánította, ennek ellenére a kormányszervek részérôl nem ritka ezen ítéletek figyelmen kívül hagyása.

A kliensrendszer terjeszkedésének eredménye a gazdasági és politikai hatalom elképesztô mértékû koncentrációja egy szûk embercsoport kezében, ami a plutokrácia reális veszélyét hordozza magában, és aminek biztosan negatív hatásai lesznek a gazdaság egészének konkurenciaképességére és hatékonyságára.

A szlovák gazdaság további rendszeri és intézményi hiányosságai

Külföldi beruházások

Már említettük, hogy a szlovák gazdaság egyik legnagyobb gyengesége a külföldi beruházások alacsony mértéke. Emellett a szlovák tapasztalatok is azt mutatják, hogy éppen a külföldi beruházások járulnak hozzá jelentôsen a gazdaság sikeres átstrukturálásához. Errôl tanúskodnak a fenti táblázatban foglalt adatok is.

A külföldi társaságok alkalmazottai ezenkívül magasabb bérezést érnek el, és az elérhetô adatok alapján ezekben az átlagbér körülbelül 1500 szlovák koronával magasabb (tehát az 1995 év végi átlagbér 18%-val) a szlovák szubjektumokhoz képest.

A külföldi tôke pozitív hatást gyakorol az ipar egészének növekedésére és az ökonometrikus modellek szoros kapcsolatot mutatnak a külföldi tôke százalékos képviseltsége és az ágazat növekedésének gyorsasága között.

A Szlovákiába befolyó külföldi befektetések elhanyagolhatósága leginkább a szomszédos közép-európai országokkal való összevetéskor válik nyilvánvalóvá. Pl. míg Magyarországon 1996 végén a közvetlen külföldi befektetések szintje kb. 16 milliárd USA dollár volt, addig Szlovákiában ez a szint csak a kb. 800 millió USA dollárt érte el. Magyarországon csak az amerikai befektetôk 1996-ban adó formájában több pénzt juttattak a magyar állami költségvetésbe, mint amennyi Szlovákiában a teljes közvetlen külföldi befektetések összege a transzformációs folyamat egész ideje alatt.

Tôke- és pénzpiac

A szlovák tôkepiac legfôbb problémái közé tartozik az áttekinthetetlenség, a kisebbségi részvényesek elégtelen védelme és a befektetési alapok és befektetési társaságok likvidációs körülményei. A lakosság tôkepiacba vetett bizalmának elvesztését leginkább a második privatizációs hullám megszüntetése okozta, amikor az kormányszervek törvénytelenül megszüntette a legnagyobb nyíltvégû részesedési alapot (Sporofond). A piac áttekinthetetlen, magas a kínálat, alacsony a kereslet, így aránylag alacsonyak az árak. A gazdaság szükséges átstrukturálása szempontjából egy ilyen tôkepiac nem járul hozzá megfelelô mértékben a külföldi befektetések beáramlásához, sem az egyes szektorok, ágazatok és vállalatok közti kapcsolódásokhoz.

A hitelpiacot elsôsorban az jellemzi, hogy a kereslet jóval nagyobb mint a kínálat, fôként ami a közép- és hosszútávú forrásokat illeti. A nagy bankokra jellemzô a régi minôsített hitelek nagy terhe, és rákényszerülnek, hogy nagy tartalékokat képezzenek az ezekbôl származó veszteségek fedezésére. A források elégtelenségét 1997-ben az is tetézi, hogy növekszik a költségvetési kör terjeszkedése.

A Szlovák Nemzeti Banknak a költségvetési kiadásnövekedés semlegesítésén kívül szanálnia kell az 1996-os forgalomban lévô pénzmennyiség növekedésének következményeit is, ami ahhoz vezet, hogy a pénztartalékok korlátozott, 10,7%-os 1997. évi növekedésének közel 70%-át kormány-befektetések fogják elszívni.

Ezek a tények pénzdráguláshoz vezettek a hitelpiacon, és ezáltal a gazdaság átstrukturálási esélyeinek megromlásához is. Az állítólagos túlzott restrikciókkal kapcsolatos hangokra a kormány a Szlovák Nemzeti Bank kritikájával felelt, és a jelek szerint a kormány igyekszik visszavágni az SZNB autonómiáját.

Adó- és pénzügyi terhelések

A posztkommunista országok közül a Szlovák Köztársaságban van az egyik legnagyobb adóterhelés, mégpedig úgy a közvetlen és közvetett adók szintjét illetôen, mint az adók progresszivitásának meredeksége szempontjából is. Még komolyabb az a tény, hogy az utóbbi években az adóterhelés emelkedik. A Szlovák Üzleti és Iparkamara adatai szerint 1993 és 1996 között a vállalkozói szubjektumok adóterhelése összetett adókvótával mérve az 1993-as 36,8%-ról 1996-ig több mint 45%-ra emelkedett. Az OECD országaiban e mutató szinje átlagosan a 38,7%-ot éri el, és ami még fontosabb, hogy csökkenô tendenciát mutat (az OECD országaiban).

Az efféle fejlemények negatív hatása a gazdaság átstrukturálására egyértelmû.

Munkaerôpiac

A munkaerôpiacon a legfôbb akadály a lakáshiány, amely fôként a lakáspiac hiányából ered. E helyzet okozója a bérleti díjak még tartó regulációja, valamint a lakásalap privatizációjának befejezetlensége. A további okok az aránylag magas szociális juttatásokban rejlenek, és fôként abban, hogy a szociális juttatások és a minimálbér közti különbség minimális.

Belépés a vállalkozásba, kilépés a vállalkozásból

A kommunizmus bukása utáni elsô évek után, amikor a vállalkozásba való belépés aránylag egyszerû volt, 1993-tól ennek feltételei bonyolultabbak lettek. Ennek okai fôként az emelkedô adó- és biztosítási terhek, valamint a válalkozásba való belépés adminisztratív vonatkozásainak szigorodása. Negatív szerepet játszik a hitel- és tôkeforrások hiányának növekedése is, ami a tôke- és pénzpiacon kialakult fejlemények eredményeképpen jelentkezik (lásd fent).

A vállalkozásba való belépés elsôsorban az iparosoknak jelent problémát, a kis- és középvállalkozóknak. A vállalkozói szféra e csoportjai növekvô problémáinak egyik fô okozója az, hogy az állam a nagyvállalatok és tulajdonosok érdekeit részesíti elônyben. Pénzügyileg kifejezve ezek az érdekek úgy jelennek meg, hogy az állami költségvetésben lévô növekvô feszültség mellett emelkedik a transzferek (közvetlen vagy közvetett) száma az államtól a nagyvállalatok és tulajdonosok irányába, ami tovább mélyíti az állami pénzügyek deficitjét, és a kis- és középvállalkozókra terhelt illetékek emeléséhez vezet. A fenti helyzetért a felelôsség egy része az érdekvédelmi szervezeteket terheli, amelyek nem védik megfelelôen az iparosok, kis- és középvállalkozók érdekeit, és amelyek vezetôsége gyakran kerül a nagyipari lobby befolyása alá. Abban viszont, hogy az érdekképviseletek nem fogalmazzák meg és juttatják érvényre megfelelô mértékben a felmerülô igényeket, közrejátszik, hogy a tagság, tehát maguk a kisvállalkozók szemmel láthatóan nem gyakorolnak megfelelô nyomást, és nem csak a kormánnyal és a politikai pártokkal szemben, hanem a saját képviseleti szerveikkel szemben sem.

A vállalkozásból való kilépéskor a fô problémát az effektív csôdrendszer hiánya jelenti. Ennek következtében a veszteséges és perspektíva nélküli vállalatoknál magas a fizetésképtelenség, a humán, anyagi és pénzügyi kapacitások kötése, és korlátozva van a piacra való belépés és a visszalépés. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának konjunkturális kutatása alapján 1996 januárjában a vállalatok 69%-a volt fizetésképtelen. A bíróságok 1995 végéig kb. 2000 versenytárgyalásra tett javaslatot vettek nyilvántartásba, míg ezekbôl csak kevesebb mint 60-at hirdettek meg. 1997 elején a beadott javaslatok száma meghaladta a 4000-et, ugyanakkor eddig az idôpontig csak két versenytárgyalást folytattak le. Az elsôt, amely 1996-ban zárult le, 1992-ben adták be. Ennek során a hitelezôk kb. 45%-os kielégítését érték el. A de facto nem létezô csôdrendszer oka elsôsorban a rossz csôdtörvény, valamint a kereskedelmi bíróságok túlterheltsége.

1997 elsô félévének valósága

Az 1997-es év elsô féléve során alapvetôen az 1996. évi tendenciák folytatódtak. Elsôsorban folytatódott a külkereskedelmi mérleg deficitjének növekedése, amely az elsô öt hónap alatt elérte a csaknem 30 milliárd szlovák koronát, ami a GDP egész évre feltételezett szintjének kb. 5%-át képviseli, míg az egész évi részaránynak épp ezt az 5%-os szintjét tartják határértéknek. A Merryl Lynch társaság a külkereskedelmi mérleg egészéves deficitjét 10-13%-ra becsüli.

1997 májusában egyidôben indult támadás a cseh és a szlovák pénznem ellen, amelyet a külföldi pénzügyi beruházók vezettek, akik kézben tartották a cseh és a szlovák pénzt és úgy találták, hogy fôként a külkereskedelmi mérlegek növekvô deficitjének nyomása alatt a szlovák és a cseh korona árfolyamai tarthatatlanok.

Csehországban ez a fix árfolyam megszüntetéséhez és az irányított floatingra való áttéréshez vezetett, míg a Szlovák Nemzeti Bank ezt a támadást állta és a Szlovák Köztársaságban sem az árfolyam sem az árfolyam-rendszer megváltoztatására nem került sor.

A szlovák kormánykoalíció ezt a tényt azonnal felhasználta annak propagandaszerû állítására, hogy ez a gazdasági reform jobb haladását bizonyítja a Szlovák Köztársaságban a Cseh Köztársasághoz képest. A valós okok azonban sokkal prózaibbak, és talán paradox módon a szlovák kormány kijelentésével szinte ellentétesek. A szlovák korona árfolyamának megtartását a SZNB rugalmas és kompetens közbelépésén túl az a tény eredményezte, hogy a külföldi pénzügyi beruházók kezében csak kb. 10 milliárd szlovák korona volt, míg cseh koronából a beruházók kezében 150-180 milliárd volt. E különbség oka fôként Szlovákia rossz imidzse és a beruházók politikai instabilitástól való félelme, mivel a kamatdifferenciál, amely a beruházókat csábítja, Szlovákiában legalább olyan magas volt, mint a Cseh Köztársaságban.

Az 1997-es év elsô féléve során a parlament elfogadta a vállalatok revitalizációjáról szóló törvényt, amely lehetôvé teszi a kormány számára bizonyos kiválasztott vállalatok aránylag széleskörû szelektív adosságmentesítését. E törvény rendszeridegenségére és kártékonyságára nemcsak az ellenzék hívta fel a figyelmet, hanem független szakértôk és szakértôi és érdekvédelmi egyesületek is. Nyilvánvaló alkotmányellenessége miatt Kovác elnök nem volt hajlandó aláírni, és visszaadta a parlamentnek újratárgyalásra, ahol azonban 1997 júniusában újfent elfogadták. E törvény célja az állam (az adófizetôk) és a legtöbb nem-privilegizált vállalkozó kárára további elônyökben részesíteni a kormánykoalícióhoz kapcsolódó szûk ipari csoportokat.

A Szlovák Köztársaság kormánya az elsô félév alatt igyekezett megoldani a kereskedelmi mérleg növekvô deficitjének problémáját, gond viszont, hogy az esetek többségében rendszeridegen adminisztratív rendelkezésekrôl van szó, amelyek nem oldják meg a valós okokat, hanem csak a probléma tüneteit kezelik.

Elôször is a kormány a Cseh Köztársaság kormányának mintájára 1997. április 1-tôl import-vámpótlékot fogadott el, amelyek feladata a Szlovák Köztársaságba történô behozatal korlátozása lett volna.

1997 július elején a kormány rendeletek egész csomagjával állt elô, amelyet a következôképpen nevezett el: "rendelkezések a gazdasági transzformáció folytatása érdekében és a makro- és mikroökonómiai egyensúly megôrzése területén felmerülô problémák megoldására". Egy aránylag széleskörû rendelkezéscsomagról van szó, amelyek többsége viszont rendszeridegen, adminisztratív jellegû, és nagy valószínûséggel nem vezet majd a negatív tendenciák megváltoztatásához, amelyek okozója épp a gazdasági transzformáció rendszeridegen folyamata, fôként az 1995-97-es években.

Rendszeridegen rendelkezés elsôsorban a 7%-os import-vámpótlék újfenti bevezetése és az árkiegyenlítés bevezetése, beleértve a magánszektor árainak szabályozását, amely ma már többségben van a Szlovák Köztársaság gazdaságában.

A további rendelkezések között szerepel némely fogyasztási és közigazgatási illeték felemelése, valamint az energiaárak emelkedése. Az energiaárak emelkedése csak csökkenti a növekvô rést a kiadások és az árak között és ezen árak deregulációja szükséges. Probléma viszont, hogy ehhez az áremeléshez nem társul a kiadások csökkentésére irányuló nyomás feltételeinek kialakítása, melynek eszköze elsôsorban a demonopolizáció, a privatizáció lenne, valamint a természetes monopóliumokat szabályozó törvény elfogadása és hatálybalépése. Feltételezhetjük ezért, hogy az áremelkedést a kiadások további emelkedése fogja követni, s azt az árak szükségszerû újabb emelkedése.

A rendszeridegen kormányrendeleteket nyilvánvalóan fôként az a törekvés motiválja, hogy mindenáron elkerüljék a szlovák korona devalvációját. Egy évvel járunk a választások elôtt és a korona árfolyamának megôrzése presztízskérdéssé vált a szlovák kormány részére. Még akkor is, ha e politikai döntés gazdasági ára hatalmas lesz, és a helyzet egyre inkább tarthatatlanná fog válni.

A szlovák (és a cseh) gazdaság növekvô problémái nagyrészt abból erednek, hogy az 1991-1996-os években kialakult egy párna, amely puhította az átmenet feltételeit, ugyanakkor nôtt a következetlenség és elszaporodtak a rendszeridegen lépések a gazdasági transzformáció megvalósításában. Más szóval, ideiglenesen megfelelô feltételek alakultak ki, amelyeket a gazdaság reális átstrukturálására kellett volna kihasználni, amely aztán e feltételek elmúlásával (a párna összeesése után is) lehetôvé tette volna az elpárolgó elônyök kompenzációját a gazdaság reális konkurenciaképességének növekvésével. Ehelyett az történt, hogy a párnaeffektust hosszútávúként kezelték és az a reform részleges revíziójának lelassulásához vezetett. A párna lehetôvé tette a gazdasági növekvést és a fogyasztás növekedését, ugyanakkor viszont elsôsorban a kormányt (kormányokat) és más szubjektumokat is kényelmességre és következetlenségre csábított, sikeresen. A jelenlegi szlovák kormányt egészen odáig csábította e párna kényelme, hogy elhitték, büntetlenül figyelmen kívül hagyhatnak egyes alapelveket, amelyek betartásán alapszik a piacgazdaság. A párna most összeesett, a feltételek keményebbek, ugyanakkor viszont nem következett be a szükséges fejlôdés a gazdaság reális átstrukturálásában. A gazdasági növekedés és a fogyasztás növekedése tarthatatlannak mutatkozik. Politikai téren ez nagyon veszélyes helyzetet jelent – az ország lehetôségeit túllépve él, ugyanakkor a lakosság többsége rossznak tartja helyzetét és a legközelebbi jövôtôl (gyakran a várt politikai változásokkal kapcsolatban is) saját gazdasági helyzetének javulását várja.

Mibôl is állt az a csodálatos párna, és miért esett össze? Formái fôleg a következôek voltak:

1. Az 1990-92-es évek transzformációs recessziója által kialakult kapacitástartalék. Az 1994-tôl napjainkig tartó gazdasági növekvés felemésztette.

2. Az 1990-es és 1993-as devalválások exportra kedvezô, importra kedvezôtlen hatása. Ez elpárolgott annak következtében, hogy a Szlovák Köztársaságban gyorsabb volt az infláció, mint az USÁ-ban és Németországban a jelenleg érvényes fix árfolyam mellett az USA dollárral és a német márkával szemben.

3. Az ideiglenes asszimetria a Szlovák Köztársaság elônyére az Asszociációs Megegyezés keretében az EU tagállamokkal kapcsolatban (kimerült az idô múlásával)

4. Az 1994-96-os importellenes adminisztratív intézkedések (import-vámpótlék, bizonyítványok). Az import-vámpótlékot fôként a nemzetközi intézmények nyomására 1996-ban nullára csökkentették, a bizonyítványok létezéséhez a külföldi exportálók fokozatosan hozzászoktak.

5. Az árfolyam asszimetriája a Cseh Köztársaság kereskedelmének clearing rendszere keretében 1993-95 között (megszûnt a clearing megszûnésével, 1995 végén)

6. A belsô eladósodás növekedése és a tartalékok felélése (fôleg a lakosság nyilvános fogyasztása terén, tehát az iskolaügyben, egészségügyben, szociális ellátásban, kultúrában). Ez a párna azért esett össze, mert egy bizonyos határon túl a belsô adósságot nem lehet növelni, vagy csak kisebb mértékben.

7. A nyilvános szektor reális eladósodásának növekvése (államadósság, városok és községek, nyilvános alapok, a Nemzeti Vagyonalap adósságai). Ezt a párnát az alacsony kezdeti eladósodottság és így az adósság gyors növekedése tette lehetôvé. Mára összeesett, mert az eladósodás további növelésének lehetôségei többé-kevésbé kimerültek.

8. A vállalkozó szféra reális eladósodásának növekedése. Ugyanaz érvényes, ami a nyilvános szektor adósságára.

9. Puha költségvetési korlátozás az állam részérôl – fôként adók elengedésével, szubvenciókkal, támogatásokkal, bankhitelek állami költségvetési biztosításával stb. A párna azért esett össze, mert a fenti tevékenységek következtében aránytalanul megnôtt az állami és a biztosítási alapok adóssági szolgáltatása.

10. Puha költségvetési korlátozás a vállalkozói szubjektumok közötti kapcsolatokban – puha hitelek, amelyek a visszafizetési határidô utáni klaszifikált hitelek gyors növekedéséhez vezettek (ma ezek összege kb. 120 milliárd szlovák korona) és a vállalatok közti, határidô utáni kötelezettségek növekedéséhez (ma kb. 100 milliárd szlovák korona).

A befejezés aránylag egyszerû, a megoldás annál bonyolultabb. A mai helyzetbôl az egyetlen kiút van: megteremteni a gazdaság reális átstrukturálása megyorsításának feltételeit. A kormány azonban nyilván egyenlôre nem szándékozik erre az útra térni, amirôl leginkább újabb rendszeridegen próbálkozásai tanúskodnak a vállalatok revitalizációjára, a bérek kiegyenlítésére a magánvállalatoknál is, és az import-vámpótlék újfenti bevezetésére.

1997. júliusának közepén az Európai Bizottság bejelentette, hogy az elsô csoport tagjai, akikkel tárgyalások folynak majd az EU-ba való belépésrôl, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Észtország és Ciprus. Az Európai Bizottság kritizálta a szlovákiai fejleményeket, mely ország pedig a közelmúltig egyértelmûen az elsô csoportba tartozott. Meciar elhárította magáról a felelôsséget Szlovákia kieséséért. Szlovákiában a fenti fejlemények kapcsán e folyamat lehetséges gazdasági következményeit illetôen többségében negatív értékelések hangzottak el, és nemcsak az ellenzéki pártok és a független szakértôk részérôl, hanem még olyan befolyásos ipari körökbôl is, akik mindezidáig nagyon szoros szövetégesei voltak Meciarnak, amelyeket neki köszönhetôen privatizáltak szimbolikus összegekért, és amelyek tulajdonképpen sok rendszeridegen lépés hátterében ott álltak a kormány gazdaságpolitikájában az utóbbi két év során.