Mi a határ szerepe bizonyos etnikumok életében? Elválaszt-e vagy ellenkezôleg, összeköt-e a határ? Milyen azonosságok illetve különbségek találhatók az együttélô népcsoportok etnikai preferenciáiban, melyek különbözô országokban, de azonos régiókban élnek?

Ezekre a kérdésekre – melyek napjaink társadalomkutatói számára fontos kihívást jelentenek – kísérel meg válaszolni az az összehasonlító kutatás melyet a közelmúltban végeztünk.

A szociológiai felvétel a közép-európai térség négy úgynevezett hármashatár régiójára terjedt ki. Ezek a magyar-szlovák-ukrán, a magyar-román-ukrán, a magyar-szlovén-osztrák és a magyar-szlovák-osztrák határvidékek voltak.

A felsorolásból látható, hogy a felmérés hat országot érintett (Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovénia, Ausztria). A mintát úgy vettük, hogy a hármashatárok (eszmei) találkozási pontjától számított 30 kilométeres sugarú körbe tartozó régióból választottunk ki térségenként 30 települést (országonként tízet-tízet); összesen tehát százhúszat. Ezek országonkénti megoszlása: Magyarország: 40, Szlovákia: 20, Ukrajna/Kárpátalja: 20, Románia: 10, Szlovénia: 10, Ausztria: 20. Településenként átlagosan (azaz a településnagyság függvényében) tíz háztartás adatainak a rögzítésére került sor, a szokásosnál hosszabb, két és fél – három órás, körülbelül 500 kérdést tartalmazó kérdôív segítségével. Így végül is 1200 háztartás adatait vettük fel. A közölt módszertani ismertetés alapján nyilvánvaló, hogy a vizsgált települések illetve háztartások kétharmada – 80 település és 800 háztartás – az országhatáron kívülre esett. Ilyen nagyságrendû határon túli empírikus felvétel a magyar szociológia történetében eddig még nem volt.

A jelen tanulmány célja – a bevezetôben feltett kérdéseknek megfelelôen az, hogy megvizsgálja a fenti hat országban, Magyarország határai mentén meghatározott régiókban élô népesség etnikai preferenciáit.

A módszertani ismertetés után rátérve a felvétel empirikus adataira, lássuk a minta etnikai arányait, jellemzôit.

A teljes mintán belül 768 fô – azaz 64,3% – a magyar anyanyelvû háztartásfôk száma illetve aránya. A magyar etnikumú háztartások természetesen nem egyenletesen oszlanak el a mintában országonként illetve azokon belül régiónként. A valóságos etnikai viszonyoknak megfelelô eloszlásukról tájékoztat a következô oldalon látható két táblázat (1–2. számú).

Hogy a magyar etnikum valódi súlyát helyesen ítéljük meg a teljes vizsgált populáción belül, célszerûnek tûnik ez utóbbi etnikai összetételének ismertetése is, mégpedig mind régiók mind országok szerinti bontásban (3–4. számú).

A táblák alapján nyilvánvaló, hogy a négy vizsgált határrégióban legnagyobb súllyal a magyar etnikum van jelen. Ez a súly azonban régiónként és országonként jelentôsen különbözik: míg a két keleti régióban a populáció háromnegyedét is meghaladja, a két nyugati térségben ennél lényegesen kisebb (30 ill. 60% körül mozog).

Ami a nem magyar népességet illeti, vizsgálatunk terepén a többségi nemzet csak Szlovéniában és Ausztriában képez többséget. (5. sz. táblázat, 88. oldal)

A közölt adatokat az 1990. körüli népszámlálásokkal összevetve megállapíthatjuk, hogy minta kielégítôen tükrözi a négy vizsgált régió etnikai viszonyait.

Felvételünk egyik legfontosabb célkitûzése – mint azt már korábban említettük – a (részben) vegyes lakosságú határvidékeken az interetnikus kapcsolatok vizsgálata illetve az etnikai rokonszenv-ellenszenv mérése volt.

Az interetnikus kapcsolatok jellemzésére vizsgálatunk során az etnikai homogenitást és illetve az etnikai rokonszenv-ellenszenv skálát használtuk.

a. Az etnikai homogenitás

Mindenekelôtt tisztázni kell, mit értünk etnikai homogenitás alatt?

Az empirikus adatok feldolgozása során a kérdezett etnikai státuszát a faktor – ezen belül fôkomponens – analízis öt változóval írta le. Ezek:

- Mi az anyanyelve?

- Milyen nyelven beszél házastársával?

- Milyen nyelven beszél gyermekeivel?

- Milyen nemzetiségû?

- Házastársa milyen nemzetiségû?

A fentiek alapján etnikailag homogénnek tekintjük azt a háztartást, ahol az öt változóból legalább háromnak azonos az értéke. A közölt definíció szerint a mintában szereplô háztartások elsöprô többsége – 1178 háztartás, azaz 98,6% – etnikailag homogén. Az etnikailag homogén háztartások közel kétharmada – 768 (64,3%) – magyar, 410 (34,3%) pedig etnikailag homogén nem magyar család.

Vizsgáljuk meg ezek után az etnikailag homogén csoportok földrajzi, regionális eloszlását (7–8. sz. táblázat)

Az elôzôhöz hasonló elemzés végezhetô régiók és – azokon belül – alrégiók szerint is.

A régiók szerint elemzésbôl láthatjuk, hogy két térségben – a magyar-szlovák-ukrán és a magyar-ukrán-román határvidéken – a homogén magyar háztartások vannak abszolút többségben. A homogén nem magyar háztartások aránya a legmagasabb a magyar-szlovén-osztrák régióban.

A határon túli alrégiók etnikai viszonyairól is vannak adataink. A homogén magyar családok aránya a legmagasabb a vizsgálatba bevont területek közül Kárpátalján: a volt ugocsai részen (Románia szomszédságában) 90%-on felüli, de az ungi-zempléni területen is 90% körüli. Ezt követi a két szlovákiai alrégió, Nyugat-Szlovákia (a volt Pozsony megye somorjai járása) 75%-os értékkel, illetve Kelet-Szlovákia (az egykori bodrogközi és a nagykaposi járás) 70%-kal.

Romániának a vizsgálatba bevont határvidéke jellegzetesen vegyes lakosságú térség, 50% alatti magyar népességgel. Végül pedig Szlovéniában és Ausztriában a nem magyar lakosság van abszolút többségben.

Érdekes, hogy nem homogén etnikumú háztartások mindössze egy alrégióban – a magyar-szlovén-osztrák térség magyar oldalán – fordulnak elô nagyobb számban; ez vend-magyar vegyesházasságokat jelent. A négy magyarországi alrégió közül ugyancsak ez az egyetlen, ahol számottevô az etnikailag homogén, nem magyar háztartások aránya s ezek szintén homogén vend családok. (ld. 10.sz táblázat).

b. Az etnikai rokonszenv-ellenszenv

Áttérve az etnikai rokonszenv-ellenszenv kérdésére, ennek mérésére a Bogardus-skála módosított változatát használtak. (A módosítás lényege, hogy a viszonylatokat numerikus értékek helyettesítik, azaz 1-5 fokozatú skálán jelölendô a szimpátia – antipátia foka (1=legkevésbé kedvelt, 5=leginkább kedvelt nemzet/iség]. 21 nemzetet illetve nemzetiséget kellett rangsorolni – köztük, a kontroll kedvéért egy nem létezôt – etnián).

A 21 elemû rangsorból témánk szempontjából különösen fontos a vizsgált régiókban élô nemzetek, nemzetiségek értékelése. Az érintett tíz etnikumból mind az országonkénti mind a régiókkénti vizsgálatnál a magyar áll az élen. (Ez érthetô is hiszen ebben a feldolgozásban magyar háztartásfôket kérdeztünk.)

A két nyugati régióban a magyar mellett az osztrák áll a második helyen, 4-es értékkel. A két keleti régióban viszont az ugyancsak szomszédos szlovák illetve ukrán etnikum áll a második helyen. Ôket követik az egyéb szomszédos népek – hármas, azaz közepes rokonszenv-indexszel – míg a rangsor végén a román, szerb és roma etnikum áll – általában 2-es, a közepesnél alacsonyabb értékkel.

Érdekes összefüggésre derül fény, ha összevetjük a Magyarországon kívüli térségekben a magyar etnikum és a többségi nemzet rokonszenv-mutatóját. A kettô eltérésébôl (a „távolság") bizonyos következtetéseket vonhatunk le az együttélô nemzetiségek viszonyáról.

Látható például, hogy Kelet- és Nyugat-Szlovákiában más a magyar-szlovák viszony: az utóbbi térségben érdekes módon nagyobb a távolság, másszóval lényegesen rosszabb a szlovák etnikum megítélése. Ez nyilvánvalóan az együttélés bizonyos zavarait jelzi.

Hasonlóan az ukránok megítélése sem egyforma a viszonylag rövid magyar-ukrán határszakasz Szlovákiával, illetve Romániával érintkezô területén. Az elôbbi térségben az ukránok presztizse lényegesen alacsonyabb, ami végül is ahhoz vezet, hogy a két etnikum rokonszenv-indexének a különbsége itt a duplája annak, amit a magyar-ukrán-román határtérség ukrajnai alrégiójában mértünk.

A magyar etnikum rokonszenv-indexét egy alrégióban múlja felül egy másik, mégpedig az osztrák, a magyar-szlovén-osztrák régió ausztriai területén.

A rokonszenv-index kontrolljaként vizsgálható a legkevésbé kedvelt etnikum. A rangsor eredményéhez hasonlóan a legkevésbé kedvelt etnikumú szomszédként* a négy régióból háromban a romákat nevezték meg, mégpedig meglehetôsen magas – esetenként 60%-ot meghaladó – arányban. A magyar-szlovák-ukrán határvidék cigányellenes hangulata olyan mérvû, hogy arra az érintett országok hatóságainak is oda kell figyelniük. Reménytkeltô viszont, hogy akadt egy régió – a magyar-szlovén-osztrák – ahol a válaszadók többsége szerint nem a szomszéd nemzetisége a döntô

Az etnikai rokonszenv és ellenszenv a magyar és nem magyar válaszadók körében

A kutatás egyik fontos kérdésfelvetése volt annak eldöntése, hogy az etnikai preferencia mennyire különbözô a magyar és nem magyar populáció körében. Erre a kérdésre a már ismertetett 21 etnikum osztályozásával és rangsorolásával válaszolhatunk a fenti bontásban (ld. 12. sz. táblázat). A táblázat értékei alapján az alábbi következtetések fogalmazhatók meg:

1) A magyar és nem magyar válaszadók körében egyetlen etnikum megítélésében mutatkozik lényeges különbség – a magyaréban (26,8%).

2) A magyar kérdezettek az esetek többségében (21 esetbôl 17-ben) magasabbra értékelik, pozitívabban viszonyulnak más nemzetekhez, etnikumokhoz mint a nem magyarok. (Itt meg kell jegyezni azt a fontos tényt, hogy például a zsidóság megítélése lényegesen kedvezôbb a határon inneni és túli magyar lakosság körében, mint a szomszédos népek esetében. Ez a megállapítás egyébként egybeesik amerikai zsidó szervezetek közép-európai felmérésének eredményével.)

3) A fennmaradó négy eset két csoportba osztható:

a) Az osztrákok és a németek esetén a magyarok részérôl nem elutasításról van szó, hanem arról, hogy a környezô országok nem magyar megkérdezettjei még jobban preferálják ôket mint a magyarok.

b) A románok és a cigányok esetében a magyar válaszolók tartózkodása csekély mértékben valóban meghaladja a nem magyarokét.

4) Ugyancsak a 2. pontban leírtakat támasztja alá, hogy a 21 elemû skálán 18 a matematikai középérték (3,0) fölé került a magyar válaszolók esetében, ami szintén az általános pozitív attitûdöt igazolja. (Ugyanez az elemszám a nem magyar válaszadók körében 15).

A magyar és nem magyar kérdezettek etnikai preferenciáinak eltérése alapján a vizsgált etnikumokat három csoportba sorolhatjuk:

– csekély különbség van a megítélésben (±9,9% relatív különbség)

– jelentôsebb mértékû véleménykülönbség (10,0–

19,9%)

– lényeges mértékû véleménykülönbség (20% fölötti eltérés)

A relatív különbség az etnikai preferenciában a magyar és nem magyar válaszolók körében

1. csoport: 0 ± 9,9%

a) negatív

osztrák: -9,5

német: -3,8

román: -2,0

cigány: -2,3

b)pozitív

angol: 6,0

japán: 6,3

amerikai: 5,5

francia: 4,0

ruszin: 9,0

zsidó: 8,5

szlovén: 0,3

etnián: 4,5

horvát: 6,8

arab: 4,3

szerb: 9,5

2. csoport: 10,0-19,9%

ukrán: 12,0

cseh: 12,8

szlovák: 11,0

lengyel: 10,0

orosz: 10,5

3. csoport: 20,0% fölött

magyar: 26,8

Etnikai önértékelés és a szomszédokról alkotott kép

Elemzésünk következô szakaszában a határon inneni és túli magyarok etnikai önértékelését, a szomszédokról alkotott képét, illetve a szomszédoknak a magyarokról alkotott képét vizsgáljuk.

A magyarországi kérdezettek esetében elmondhatjuk, hogy

– a regionális különbségek nem számottevôek

– a magyarok önértékelése rendre magasabb a szomszédos népekénél

– a szomszédok között a legroszszabb a románok megítélése

– az együtt élô etnikumok között valamennyi régióban messze a legrosszabb, már-már aggasztó a roma etnikum megítélése, elutasítása.

(14. sz. táblázat)

A határon túli magyarok vonatkozásában részben hasonló megállapításokat tehetünk. Az ô esetükben is igaz, hogy mindig magasabb a saját etnikum értékelése, mint a többségi nemzeté. A legnagyobb különbség azonban esetükben nem a románok, hanem az ukránok vonatkozásában mutatkozik. Érdekes az is, hogy a nyugat-szlovákiai magyarok a szlovákokkal szemben tartózkodóbbak mint a kelet-szlovákiaiak (15. sz. táblázat).

Nem tekinthetünk el azonban az érem másik oldalának vizsgálatától sem: hogyan vélekednek a Magyarországgal szomszédos határrégiókban élô nem magyar nemzetiségûek a magyarokról?

Az egyes etnikumok önbecsülése az önértékelésben itt is megmutatkozik: egyetlen kivétellel (magyar-szlovák-ukrán régió ukrajnai oldala) magasabb pontszámot adnak önmaguknak, mint a magyaroknak. Megjegyzendô, hogy leginkább a románok és az osztrákok értékelik magukat a magyarok fölé (16. sz. táblázat).

Ezt a gondolatsort folytatva vessük össze az etnikai ítéleteket etnikum-páronként, a fenti bontást meghagyva.

A magyarországi magyarok szomszédos népekrôl alkotott etnikai ítéletét összevetve azok a magyarokról alkotott képével, két markáns csoport különül el:

1) A szlovákok, ukránok és románok viszonylatában ezen szomszédos népeknek a magyarokról alkotott képe kedvezôbb mint a magyar népességé ôróluk.

2) Fordított a helyzet a szlovének és az osztrákok esetében: a magyaroknak róluk alkotott képe kedvezôbb mint az övék a magyarokról (17. sz. táblázat).

A határon túli magyarok esetében azonban lényegesen különbözô helyzetet tapasztalunk – az ô többségi nemzetrôl alkotott véleményük ugyanis általában jóval pozitívabb, int az utóbbiaknak a magyarokról. (A táblázat alapján egyetlen kivétel akad; ez pedig a magyar-ukrán viszony. Itt azonban egyrészt túl kicsi a mintában szereplô ukránok száma ahhoz, hogy statisztikailag érvényes következtetéseket vonhassunk le, másrészt az utóbbi idôszak politikai fejleményei is ellentmondanak a fenti hipotézisnek) (18. sz. táblázat).

Bizonyos különbségeket tapasztalunk akkor is, ha az anyaországi és a határon túli magyarok etnikai önértékelését, önbecsülését vetjük össze. Az adatok alapján számszerûsítve is megjelenik az a tény, hogy a keleti régiókban a határon túli magyarság önértékelése (a romániai Szatmár-vidék kivételével) magasabb mint az anyaországban. A nyugati régiókban viszont éppen fordított a helyzet – ott a hazai magyarok önértékelése/önbizalma magasabb. (19. sz. táblázat)

A jelenség magyarázatául a következôket kell említeni:

1) A Magyarországon létezô, közismert nyugat-keleti lejtô a társadalmi, gazdasági és urbanizációs viszonyokon túlmenôen úgy tûnik mentálisan, az önértékelés szintjén is jelentkezik.

2) A határon kívüli magyarság vonatkozásában elgondolkodtató a két szlovákiai régióban élô magyarok etnikai tudatában lévô lényeges különbség.

* * *

Összefoglalásként a fentiek alapján megállapítható, hogy a vizsgált közép-európai határrégiókban élô népek, nemzetiségek etnikai preferenciáiban lényeges különbség mutatkozik. Az etnikai preferencia szoros korrelációban van az érintett népcsoport országon belüli státuszával – azaz a többségi vagy kisebbségi helyzettel. Ezen distinkció alapján érthetô a határon belüli és kívüli magyarság részben eltérô válaszai.

[Vissza az Pro Minoritate honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]