I. A közalapítvány létrehozásáról

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt (a továbbiakban Közalapítvány) a Magyar Kormány alapította 1995 júniusában azzal a szándékkal, hogy eleget tegyen az 1993. évi LXXVII. törvényben vállalt kötelezettségének. A Közalapítvány célja az alapító okirat szerint az, hogy ösztönözze, segítse, sokoldalúan támogassa a hazai nemzeti közösségi lét fennmaradását, a magyarországi kisebbségek nemzeti és etnikai önazonosságának megôrzését, a kisebbségek hagyományainak, nyelvének ápolását, fejlesztését, átörökítését, tárgyi és szellemi kultúrájának megmaradását.

Késôbb egy törvénymódosítással a Közalapítvány véglegesen bekerült a kisebbségi törvénybe, illetve átvette a korábban mûködô Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány funkcióját. Az új, immár Közalapítvány alakuló ülése 1995. július 12-én volt a Miniszterelnöki Hivatalban, azon még Wolfart János akkori hivatalvezetô elnökölt. Az új Közalapítvány azonban merôben más felállásban kezdte meg munkáját, mint elôdje, és lényegesen nagyobb forrásból is gazdálkodhatott. Érdemes konkrétan is összehasonlítani a két alapítvány forrásait:

A Közalapítvány Kuratóriumának összetétele is megváltozott a kisebbségi törvény szerint, immár nemcsak kormányhivatalnokokból áll, hanem egy háromoldalú delegálási elv alapján 25 fôs kuratóriummal mûködik, amelynek tagjai:

• a kisebbségi törvényben taxált 13 kisebbség egy-egy képviselôje,

• a hat parlamenti párt egy-egy országgyûlési képviselôje,

• négy kormányhivatal (Belügyminisztérium, Külügyminisztérium, Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium, Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács) osztályvezetôi szinten a Magyar Tudományos Akadémia,

• a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) vezetôje mint a Közalapítvány elnöke.

Ez a delegálási elv egyrészt biztosítja azt, hogy a hazai kisebbségek a kuratóriumban abszolút többséget alkotnak, másrészt az összes érdekelt politikai tényezô jelenlétét.

Az eredeti tervezet szerint 500 millió Ft-tal indult volna 1995-ben a Közalapítvány, de valószínûleg a Pénzügyminisztérium nyomására ez az összeg végül is 400 millió Ft-ra módosult.

Már az alakuló ülésen lehetett látni, hogy a három oldal képviselôi igen aktívan, de különbözô érdekek alapján akarják mûködtetni a Közalapítványt. Így az ülést vezetô kuratóriumi elnököt (aki a mindenkori Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetôje) meglepte az az élénk vita, amely a Kuratórium mûködésérôl szólt. Ez a vita három kuratóriumi ülésen keresztül tartott, de már az elsô alkalommal megszületett az a döntés, hogy a Kuratórium nyilvános pályázattal választja ki a kuratóriumi titkár személyét. A Közalapítvány kuratóriumi üléseit (az alakuló ülést kivéve) már Hegyesiné Dr. Orsós Éva vezette, aki nagy kedvvel látott neki ennek az új feladatnak, ám már az elsô komoly kérdésben, vagyis az alapítványi titkár kinevezésében alulmaradt a kisebbségi oldal egyeztetett véleményével szemben. Végül is a kuratórium többségének a tetszését Reiter Szilvia nyerte meg, aki korábban az Illyés Alapítványnál dolgozott; 16 szavazattal ô lett a kuratórium elsô titkára. Sajnos a kuratóriumi titkár és a Közalapítvány elnöknôje között nem oldódott fel idôvel sem a bizalmatlanság, és ez a titkár munkaszerzôdése körüli vitában csúcsosodott ki. Végül is a felhalmozódott feladatok hatására egy józan kompromisszummal végzôdött a vita, így 1995 októbere és 1996 januárja között Reiter Szilvia titkári teendôit a pályázatok elôkészítése mellett a titkárság felállítása (3 fôvel) és a korábbi Alapítványtól megörökölt ügyek rendezése kötötte le. Reiter Szilvia után Molnár Márton került a titkári székbe, aki mint „ideiglenes megoldás" már pályázat nélküli jelöltként egyértelmûen élvezte az elnöknô bizalmát. Jelenleg az alapítványi titkárság 3 fôvel a Miniszterelnöki Hivatal épületében mûködik.

II. Az 1995-ös támogatásokról

1995-ben a közalapítvány az alábbi támogatásokat folyósította:

• 147.823.000 Ft-ot a hazai kisebbségek laptámogatására,

• 19.000.000 Ft-ot hátrányos helyzetû (elsôsorban cigány) fiatalok ösztön-díjtámogatására,

• 180.000.000 Ft-ot az összes többi egyéb pályázatra, amelyekrôl 1996 márciusában döntött a Kuratórium.

A Kuratórium az 1995-re kiírt pályázatok elbírálásával kapcsolatban az alábbi fôbb szempontokat érvényesítette:

1. A MNEKK Kuratóriuma 1995-ben utófinanszírozást is vállal, mivel a Közalapítvány csak az év végén kezdte meg érdemi mûködését. Ezzel kapcsolatban részletes dokumentációt és költségvetést kell benyújtani a lezajlott kisebbségi programról.

2. Kifejezetten szociális jellegû foglalkoztatási problémákat érintô, a munkaerôpiaccal foglalkozó programokat a Közalapítvány nem támogat.

3. A Közalapítvány a kisebbségi önkormányzatok és szervezetek mûködési költségeihez nem kíván hozzájárulni.

4. A Közalapítvány támogatni kívánja a kisebbségi törvényben el nem ismert kisebbségeket az összvagyon 1%-áig.

5. A beérkezô pályázatokat témák szerint csoportosítja.

6. A döntések elôkészítése céljából témák szerint alkuratóriumokat állít fel; ezek feladata a pályázatok elôzetes áttekintése és értékelése.

Az 1995. december 20-ig beérkezett pályázatok elbírálására a következô alkuratóriu-mok jöttek létre avval a céllal, hogy felgyorsítsák és könnyebbé tegyék a munkát:

I. Alkuratórium foglalkozott az oktatásfejlesztéssel, a kisebbségi nyelvet oktató szakemberek támogatásával, helyi, regionális és országos gyermek- és ifjúsági rendezvények támogatásával és az ösztöndíjak kérdésével.

II. Alkuratórium foglalkozott az országos terjesztésû kisebbségi írott sajtóval, a kiadói tevékenységgel, a könyvtárfejlesztéssel, továbbá a kisebbségi gyûjtemények, mûemlékek, az elektronikus média és kisebbség kutatás támogatásával.

III. Alkuratórium foglalkozott a kisebbségek nemzetközi kapcsolatainak támogatásával, a kisebbségi közéleti szakemberek anyanyelvi és szakmai képzésével.

IV. Alkuratórium feladata a hivatásos és amatôr kisebbségi anyanyelvi és színházi tevékenység támogatása, a kisebbségi hitélet és a hagyományôrzés.

Az alkuratóriumok létszámát 8 fôben határozták meg, amelybôl paritásos elven 50-50% a kisebbségek, illetve a kormányszervek és a pártok aránya. Az alkuratóriumokon keresztül mintegy 1.260 pályázatot értékeltek, és 1996. március 14-én. ill. 21-én a Kuratórium a fenti pályázatok ügyében meghozta a döntését.

III. Az 1996-os pályázati kiírás alapelveirôl

Az 1996-os évre a Közalapítvány Kuratóriuma egy új pályázati kiírást tett közzé még az év elején. Március 14-i határidôvel jelentette meg az új pályázatot, 1996. április 30-ig lehetett beadni a pályázatokat, és terv szerint a Kuratóriumnak 1996. június 30-ig kell róluk dönteni. A pályázati kiírás egész évre szólt, és azért tartalmazta a fenti határidôket, hogy még az év második felében ki lehessen fizetni a megítélt összegeket a különbözô pályázati célokra. Az új pályázat két nagy részbôl állt: I) Egy általános pályázatot hirdetett meg a kisebbségi közösségek, egyesületek hagyományápoló és identitásôrzô tevékenységére. II) Célpályázatot hirdetett meg a következô területekre:

1. A kisebbségi oktatás fejlesztésére.

2. A nemzeti és etnikai kisebbségi fiatalok, ezen belül a 1995/1996. tanév II. felében a cigány fiatalok továbbtanulási szándékának támogatására.

3. Az országos terjesztésû kisebbségi írott sajtó támogatására.

4. A kisebbségi kiadói tevékenység, a kisebbségi irodalom terjesztésére.

5. A hivatásos és amatôr kisebbségi anyanyelvi színházi tevékenység támogatására.

6. Kisebbségi könyvtár- és közgyûjtemény-fejlesztés illetve mûemlékvédelem támogatására.

7. A kisebbségi helyi és közösségi média támogatására.

8. A kisebbségi helyi regionális és országos gyermek- és ifjúsági rendezvények, vetélkedôk, táborok támogatására.

9. A kisebbségek hitéletéhez kapcsolódó anyanyelvi és közösségi tevékenység támogatására.

10. A kisebbségek nemzetközi kapcsolatainak ápolására.

11. A kisebbségi közéleti szakemberek anyanyelvi és szakmai képzésére.

12. A kisebbségkutatásokra.

A fenti témákra mintegy 2400 pályázat érkezett be, aminek kb. 10%-a vagy hiányos volt (költségvetést nem tartalmazott), vagy tematikán kívüli, elsôsorban foglalkoztatási és munkaügyi jellegû pályázat, amelyekkel az Alapítvány érdemben nem foglalkozott. A Kuratórium a pályázatokra elôzetesen 250000000 Ft-ot különített el.

IV. A kisebbségi lapok támogatásáról

A közalapítvány a feladatai között megörökölte az országos terjesztésû kisebbségi lapoknak a támogatását, ami korábban az ország költségvetésében elkülönített önálló címen szerepelt. A laptámogatások odaítélésével foglalkozó II. Alkuratórium fontos szempontnak tartotta a támogatások elosztásánál, hogy lehetôség szerint takarékoskodjon, hogy a cigányság kivételével az „egy kisebbség–egy lap" elvet biztosítsa, és hogy a pályázatok tartalmazzanak szakértôi véleményt. Ezek alapján a következô laptámogatás került odaítélésre:

(lásd a táblázatot a következô oldalon)

Az összesítésbôl kitûnik, hogy a Kuratórium a cigány lapok esetében fontosnak találta azt a sokszínûséget, amely a hazai roma társadalomra is jellemzô, ezért több lapot is támogatott, és ezek a laptámogatási összegnek mintegy 20%-át kapták meg. Ennek tükrében megállapítható, hogy nem igazak azok a vádak, melyek szerint a közalapítvány munkájában a cigányság hátrányt szenvedne.

V. Következtetések

Összességében megállapítható, hogy az Alapítvány Kuratóriuma 1995-ben öt ülést tartott, 1996-ban eddig tizet. A különbözô alkuratóriumok, illetve a munkacsoportok ennél is többször üléseztek a döntések megfelelô elôkészítéséhez. Az alapítványi titkárság megtalálta a helyét, és folyamatosan tartja a kapcsolatot a pályázók, a NEKH vezetôje és a kuratórium tagjai között, és ezzel a munkával be is tölti a feladatát.

Természetesen nehéz megmondani, hogy a közalapítvány minden tekintetben betölti-e azt a funkciót, amelyet a törvényhozók, illetve a hazai kisebbségi szervezetek annak idején elképzeltek, de az már látható, hogy azzal, hogy a hazai kisebbségi szervezetek érdemben beleszólhatnak a kulturális autonómiájukat érintô legfontosabb ügyekbe, egy komoly elôrelépés történt a korábbi idôszakhoz képest. Ugyanakkor az Alapítvány mûködésében is, miként a hazai kisebbségi közéletben is jelentkezik az egyik legfontosabb probléma: a cigány kisebbség és a többi nemzetiség közti vita, illetve a nagyobb kisebbségek és a kicsik közti nézeteltérések.

[Vissza az Pro Minoritate honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]