SZEKEREK MELLETT FÉRFIAK DALOLTAK
a futóhomok más irányba mozdult
gyerekek születtek s megérkezésük elôtt
megkapták a nevüket a föld amely
még meg sem volt valóra vált erdôk s a hegy
füves lejtôi s messze tengerrôl a szél
és virágok miket nekünk nem volt idônk letépni de
gyermekeinknek
emlékezetében maradtak a virágok az út mentén
ahol a tavasz éppen nyárba fordult
a fû hamar visszahódította a tábortüzek helyét
és a kecskék nem szimatolták a levegôt hiszen mi már
odébb álltunk mentünk a magunk útján tovább
szekereink széthulltak gyerekeink megtanultak beszélni
mielôtt megérkeztünk volna a nagyapákat és nagyanyákat
eltemettük az út mentén ünnepet ültünk
mély gödröket ástunk összekulcsoltuk kezünket
ünnep volt és pihenô tisztások vittek elôre
bennünket erdôk eresze alá az erdôk
tisztásoknak adtak tovább föld föld
végtelenül sok volt a szabad föld
nem is hittük volna egyikünk se hitte volna
mögöttünk már rég nem jött senki azok ott
maradtak a maguk pusztáján a maguk irtás-földjén osztani és
uralkodni
mi elszakadtunk messze tôlük
lábunk nyomán minden újra sarjad
azt az utat jártuk mely nem is volt út
s a föld ahová érkeztünk nem akar tudomást venni rólunk

Képes Géza fordítása