A Non nova, sed nove módszere már nem jó szervezési elv!

Az Összefogás a Fennmaradásért civil szervezet bemutatása- elhangzott a Társadalomtudományok Szabadegyetemén, 2005. április 16-án, Temerinben.

(...) Leginkább talán két markáns problémakört emelhetünk ki érdeklődési körünkből, mégpedig az identitás kérdését és a civil szféra lehetséges szerepét. Azért az identitás kérdése, mert tapasztalható egy ilyen jelenség a világban, hogy a globalizáció jelenségével kölcsönhatásban uniformizálódnak az emberi szükségletek(a mi vonatkozásukban, ez mellett igen erősen hat még az asszimilációs készség-a szerb dominancia), de az identitás kérdése nem csak kulturális vonatkozásában érhető tetten. Azok a folyamatok, amelyek egyre inkább meghatározzák a különböző közösségek életét, a strukturális átszerveződések, az állam szerepének változása, a deterritorializáció, az átszervezések intézményi vonatkozásai is az identitás viszonyainak módosulásához vezet. Azonban minden társadalomban működnek koordinációs mechanizmusok.
Négy alapvető koordinációs mechanizmust különböztetünk meg: a piacit, a bürokratikust, az etikait és az agresszív koordinációs mechanizmust. A civil szféra az etikai koordináció szerepét tölti/tölthetné be, sokak véleménye szerint is, a civil szervezeteknek a globális koordinációban való szerepe egyre csak növekedni fog. A civil szféra csak abban az esetben tudja ezt a szerepet sikeresen betölteni, ha figyelme a tudásra épülő társadalom felé irányul. Csak egy ilyen társadalomban tudjuk harmonikusan összeegyeztetni saját kultúránk és a globalizáció adta lehetőségeket. Ezekre az értékekre támaszkodva kaphat az etikai koordináció nagyobb beleszólási lehetőséget az emberi társadalom, s ezen belül a gazdaság szabályozásába, lehetővé téve olyan tényezők összehangolását is, amelyekkel a két, jelenleg dominanciáért küzdő erő, a piac és az állam, nem tud mit kezdeni. Egyébként is egyre több olyan kezdeményezés figyelhető meg, amelyek a globalizáció, a regionalizmus, a föderáció, a különféle autonómiakoncepciók kapcsolatának új megvilágítását szorgalmazzák(C.A.).
Ha az Európai Unió a "régiók Európája" akar lenni, akkor csakis egy olyan állam-modell képzelhető el, amely az úgynevezett szőlő-típusú berendezkedést ismeri el. Az államok túlnyomó többsége még mindig az alma-modell szerint szerveződik. Az a jelenség, amit manapság regionalizmusként szoktunk nevezni, nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az alma-típusú állam-modell visszaszoruljon. (Dr. Drábik János előadása majd rámutat arra, hogy az állam szerepének változása, önnmagában milyen veszélyeket jelenthet.) Annak érdekében, hogy ez a folyamat ebben a térségben is elinduljon, talán legtöbbet a civil szféra tehet, az a civil szféra, amely képes kapcsolatot teremteni a globális és a lokális között. Itt nem csak a kibertér adta lehetőségekre kell gondolni, a kibertér igazi nagy jelentősége talán leginkább az lehetne, ha mint egy sajátos fórum funkcionálna, ma még jórészt csak azt a szerepet tölti be, hogy a már megfogalmazott célokat (az információt) sokkal hatékonyabban tudjuk segítségével mozgatni. Az igazi kihívás tulajdonképpen abban van, hogy egyáltalán ismerjük fel a civil szféra lehetőségeit, jó lenne felismernünk végre, hogy a társadalom nem ugyanaz, mint a politikai szerveződés. Ez a jelenség, mármint, hogy a politikai szféra rátelepszik a civil szférára, leginkább a kisebbségi sorsban élő közösségeknél tapasztalható.
Már többen leírták, hogy a civil szféra az uralommentes kommunikáció tere, vagy szokták úgy is mondani, hogy a globalizáció abban különbözik a modernségtől, hogy nincs meg benne a központi ellenőrzés eszméje (új értelmezést nyer a vita,a párbeszéd szerepe).
Többen is azon a véleményen vannak, hogy hatékony magyar kisebbségpolitikát, de egyáltalán valamilyen nemzetstratégia kialakítását, csakis egy jól szervezett, egy sajátos hálózattal rendelkező civil szféra tudja megteremteni. Ennek a civil társadalomnak saját és közössége érdekeit tágabb összefüggésben kellene mérlegelnie.
Erre reflektálva, Somai József egy igencsak összetett mondatban jellemezte az erdélyi civil szféra helyzetét: "Az erdélyi civil szféra mozaikállapotú, nehezen körülhatárolható, individuális egységekre széteső, szervezetlen entitás, nincs arányos és átfogó ágazati rendszere, hiányzik a közösségi értékrendek kialakításának stratégiája, nem történt meg a civil közösségi identitástudat meghatározása, hiányzik a társadalmi szintű civil kontroll szerepkör érvényesítése,..."
Az alternatív társadalomelméletek azonban megkérdőjelezik a konvergencia létjogosultságát, a globálisan gondolkodni- lokálisan cselekedni szervezési elvét állítják szembe. A szupranacionális problémák, értelmezésük szerint, csakis szubnacionális szinten válaszolhatók meg.
Nincsen általánosítható megoldás, hanem egy-egy adott közösségnek kell kialakítania saját alternatíváját a globális kihívásokra(SZ.M.).
Ez két egymásnak ellentmondó vélemény, erre lehet reflektálni, el lehet gondolkodni rajta, akár még vitatkozni is lehet, de egy dolog biztos, egy jól működő, a szó valódi értelmében vett civil szférára mindenképpen szükség van!
Ennek a civil szférának a megszervezését vállalta fel mozgalmunk, illetve ebben szeretne partner lenni.

Andróczky Csaba