hozzászólások a Fórumban

DöbreNETes

különweb: Írószövetség, kilépések
(netes linkek, dokumentumok)

A legfrissebb:

Az oldal teljes tartalma:

{04.01} MTI-anyag, közzétette az Index

Kertész Imre üdvözli a kilépéseket az Írószövetségből

Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas szerint a Magyar Írószövetségben évek óta nyílt antiszemitizmus uralkodik - írta a Die Zeit című német hetilap szerdai online kiadásában, amely kivonatolta a lap csütörtökön megjelenő új számának néhány anyagát.

A dpa hírügynökség is ismertette a kivonatot, s úgy fogalmazott, hogy Kertész Imre üdvözölte a tiltakozási hullámot, több mint száz író, köztük Esterházy Péter, Nádas Péter és Konrád György távozását az Írószövetségből.

Mind a Die Zeit online kiadása, mind a dpa úgy fogalmazott, hogy az írók Döbrentei Kornél választmányi tag antiszemita kijelentéseire reagáltak a kilépéssel.

Kertész Imre szerint "az igazi botrány azonban Kalász Mártonnak, az Írószövetség elnökének a válasza volt, aki - Orwellből gúnyt űzve - egy Orwell-idézettel azt magyarázta, hogy az Írószövetség vezetése 'nem gondolatrendőrség', amely korlátozni akarja a tagok szabad véleménynyilvánítását..." - írta a Die Zeit online kiadása.

MTI-anyag. Közli pl. az Index: ITT

{04.01} Az Írószöbvetség 30-i választmányi határozata

NYILATKOZAT

A Magyar Írószövetség 2004. március 30-i választmányi ülése tudomásul vette az elnökség március 22-én kiadott nyilatkozatát, és kiemelten foglalkozott azzal a részével, amely a március 2-i ülésen elhangzott javaslatot ismerteti: "az írószövetség tegyen közzé egy felhívást, hogy írók ne vállaljanak szerepet a társadalomban meglévő traumák (ilyen az antiszemitizmustól vagy a vallásüldözéstől való félelem, a határokon kívül élő magyarok sorsa, a hazai nemzetiségek problematikája stb.) növelésében, egymás ellen való kijátszásában, politikai célú felhasználásában.
A választmány határozatot hozott ennek a javaslatnak az elfogadásáról.

Ezt követően a választmányi ülés tárgyalt a soron következő kongresszusra váró feladatokról és megválasztotta a kongresszust előkészítő bizottságot.

Budapest, 2004. március 30.

a Magyar Írószövetség Választmánya

Közli többek között a Litara: ITT

{04.01} Ungváry Rudolf március 29-i cikkében az Elnökség 22-i nyilatkozatára reagál (Litera)

A szerzők "fájó veszteségről" beszélnek, de arról említés sincs, hogy a kilépők egyetlen kérését sem voltak hajlandók teljesíteni. Balla D. Károly választmányi tag levelét kérése ellenére sem olvasták föl a választmányi ülésen. Nem ismertették meg a választmánnyal a Döbrentei kijelentéseit tartalmazó összeállítást, melyet az első nyílt levél szerzőitől maga az elnök kért. A számukra most állítólag "fájó veszteség" után sem merül fel bennük, hogy nem kizárólag valamiféle "antiszemitázó" hecckampány, hanem az elnökség és a választmány hibáztatható a történtekért.
Döbrenteitől elhatárolódni nem csak a választmány >>>tovább a Litera cikkéhez

{03.31} Tegnap este került fel a Népszabadság honlapjára ez a közlemény, nem igazán értem, hogy ez a 29-ére tervezett választmányi ülés nyomán kiadott határozat alapján született-e

A Magyar Írószövetség választmánya javasolja: a szervezet tegyen közzé felhívást arra vonatkozóan, hogy az írók ne vállaljanak szerepet a társadalomban meglévő traumák növelésében, politikai célú felhasználásában - jelentette be a szövetség.

A javaslat szerint ilyen nem növelendő trauma az antiszemitizmustól vagy a vallásüldözéstől való félelem, a határokon kívül élő magyarok sorsa, a hazai nemzetiségek problematikája.
>>>tovább a Népszabadságban közölt MTI-anyaghoz

{03.31} Mától újra jöbbek az ÉS-oldalak, így most hívom fel a figyelmet a Bodor Ádám által adott interjúra.

- Nem vagyok zsidó, tehát azt, amiről beszélünk, éppen nem volna okom érezni, magamra venni, de ez a légkör körülvesz, és ez polgári méltóságomban igenis érint. A haza, a nemzet szeretete eleve hamis, ha már kebelén belül ellenséget keres. Eddig úgy tudtam, befogadó nemzet vagyunk, vagy akkor most már mégsem egészen? A gyűlölködés itt mintha megelőzné a tárgyát. >>>tovább Rádai Eszter interjújához, ÉS, 2004/13.

{03.29} Ma került a netre az És múlt heti száma, belinkeltem a fontosabb anyagokat. További tájékozódás az És-oldalon

[számomra ismeretlen okból ma, március 30-án az Élet és Irodalom oldalai nem érhetőek el, a főoldal sem: http://www.es.hu - bízom abban, hogy ez csak átmeneti üzemzavar, előfordult korábban is. -bdk]

{03.27} Erdélyi Riport, 2004. március 25.

Terjedelmes összeállítást közöl az ügyről az Erdélyi Riport tegnapelőtti száma, amelyben számos erdélyi és onnan származó író megszólal, többek között Visky András, Szilágyi Júlia, Fodor Sándor, Kántor Lajos, Gálfalvi György, Kőrössi P. József. Nyilatkozik Pomogáts Béla is...

[Az eredetileg itt következő linkre: >>tovább az Erdélyi Riport cikkéhez egy hét múltán már más szöveg jön be, az archívumból nekem magamnak sem sikerült kikeresnem a riportot, így a Google kereső által lementett anyagból tettem elérhetővé ezen a linken:]

Írók Lázadása - A Google archívumából

{03.26} Naplómból.
Amióta tart az írószövetségi herce és hurca, most döbbentem meg először igazán. A mai ÉS közzétett bizonyos részleteket az ominózus választmányi ülés jegyzőkönyvéből; ez még nincs a neten, de a Népszabó már reagált rá (LÁSD), és az itt közzétettek is épp elegendőek voltak ahhoz, hogy a fejemhez kapjak. Ezek a kijelentések (Kalászé, Kis Pintéré, részben Albert Gáboré és Mezey Katié) az én szememben sokkal súlyosabbak, mint Kornélka hőzöngése.
Kalász kijelenti az ülésen, hogy nem áll rendelkezésre a Döbrentei-szöveg (??), Kis Pintér kijelenti, hogy a beszédben még véletlenül, még kódoltan sem volt semmiféle antiszemita jelleg (??). És 50 művelt íróember ezt a két bejelentést szó nélkül elfogadja! Ez vagy valami hihetetlenül ostoba komédia, vagy álszent szemforgatás, vagy szándékos és előre megfontolt hazudozás. Az előzmények és a későbbi hivatalos közlemények ismeretében inkább az utóbbinak tűnik. Mérhetetlenül rosszul esik nekem, hogy azok az emberek, akiket mind mostanáig tiszteltem, egy olyan valaki védelmére keltek, aki erre nyilvánvalóan méltatlan volt, és ennek érdekében olyan ügy szolgálatába álltak, mely őket is a védencük szintjére alacsonyította. Mindez már nem felháborító, hanem szomorú és undorító. Most először szégyellem, hogy választmányi tag voltam.
Ezzel egy közel tíz éves korszak most már érzelmileg is véglegesen lezárult számomra.

{03.26} A mai Élet és Irodalom részleteket közöl az írószövetségi választmányi ülés jegyzőkönyvéből. Az anyag még nincs fenn a neten, de a Népszabadság már reagált rá. Azt hiszem, hogy igazán megdöbbenve én most vagyok először.

[...] Hubay Miklós szerint a választmánynak is meg kellene ismernie a Tilos Rádióban elhangzott szöveget és Döbrentei Kornél beszédét, Kalász Márton ezt azonban elhárította, mondván, nem áll rendelkezésre a beszéd [kiemelés tőlem - bdk], s most „tulajdonképpen nem is ezt, hanem az írószövetség ügyét próbálja a választmány megtárgyalni”. Lengyel Balázs megkérdezte, vajon Döbrentei Kornélnak „nem kellene-e egy nemes gesztussal otthagynia a választmányt, mint ahogy a Tilos Rádióból is kirúgták azokat, akik disznóságot csináltak”. Kis Pintér Imre Hubay Miklósnak válaszolva bejelentette, hogy ő az internetről meghallgatta ezt a beszédet, és szerinte „a szövegben még véletlenül, még kódoltan sem volt semmiféle antiszemita jelleg” [kiemelés tőlem - bdk].

>>>Lásd a teljes cikk a Népszabadságban

 

{03.25} Baráti küldeményként ma kaptam meg az Írószövetség itt olvasható, az MTI-nek is eljuttatott nyilatkoztát. Az MTI nem adta ki szó szerint a nyilatkozatot (szerintem már csak nyelvi pongyolaságai miatt sem), hanem hírt szerkesztett belőle (közölve többek között, hogy eddig 135 író lépett ki), ezt a lapok szabadon felhasználták. Pl. a Népszava így: LÁSD, a Magyar Nemzet pedig így: LÁSD.

Én az eredeti, levélben továbbított, tudtommal sehol meg nem jelent szöveget közlöm, változatlanul hagyva a félregépeléseket is.

Kedvenc szövegrészem egyébként ez: „a magyar írótársadalom amúgyis nehéz helyzetben van az irodalom intézményrendszerének az Európai Unióhoz való csatlakozás kihívásaira való felkészületlensége és anyagi ellehetetlenülése folytán”. Mondhatta volna szebben, kis lovag.

 

NYILATKOZAT

    A Magyar Írószövetség elnöke és vezető testületei nagy veszteségnek tartják, hogy az elmúlt hetekben számos író, költő kilépett a szövetségből. Annál fájóbb ez a veszteség, mert a magyar írótársadalom amúgyis nehéz helyzetben van az irodalom intézményrendszerének az Európai Unióhoz való csatlakozás kihívásaira való felkészületlensége és anyagi ellehetetlenülése folytán, aminek rendezésére az elkezdődött kerekasztal tárgyalások eredményeként remény nyílhatott volna.
    
Az írószövetség vezető testületei 2004. február 2-án ill. március 2-án eljuttatták a nyilvánosság fórumaihoz nyilatkozatukat, amelyben megfogalmazták, hogy a szélsőséges politikai eszméktől elhatárolódnak, és nem kívánnak szerepet vállalni abban a politikai- és sajtóbotrányban, ami a Tilos Rádió keresztényellenes megnyilatkozásai, ill. az ellenük tiltakozó tüntetés súlyos következményekkel járó eseményei nyomán keletkezett. (Szó szerint idézve: "A Magyar Írószövetség távol tartotta és tartja magát minden politikai szélsőségtől"). Tehát nem igaz a külföldi sajtóorgánumokban is megjelent vád, hogy nem határolódott el az antiszemitizmustól, amikor ezt a szót egy e tárgyban általánosan használt, egyszersmind tágabb jelentéstartalmú fogalommal helyettesítette. Tény, hogy nyilatkozatát csak néhány újság  jelentette meg (Magyar Nemzet, később Heti Válasz, Népszabadság).  A Magyar Írószövetség nem pártszimpátiák, hanem szakmai kritériumok alapján veszi fel tagjait, lényegét tekintve mára pártokon és politikán kívül álló szakmai szervezet. Tagjai - az alkotmányosság keretein belül - a legkülönbözőbb politikai nézeteket vallják, és tagságuk szempontjából ez közömbös (volt eddig). A 2004. január 11-i tüntetésen résztvevő Döbrentei Kornél költő nem az írószövetség megbízásából mondta el beszédét, ennek megfelelően a nyilvánosság előtt maga viselte annak következményeit, az írószövetség vezetősége ezért nem kívánt viszonyulni ahhoz.
  
A 2004. március 2-i választmányi ülésen elhangzott egy javaslat: az írószövetség tegyen közzé egy felhívást, hogy írók, újságírók ne vállaljanak szerepet a társadalomban meglévő traumák (ilyen az antiszemitizmustól vagy a vallásüldözéstől való félelem, a határokon kívül élő magyarok sorsa, a hazai nemzetiségek problématikája stb.) növelésében, egymás ellen való kijátszásában, politikai célú felhasználásában. Ennek megtárgyalását a választmány egy következő ülése napirendjére kívánta felvenni, minthogy tagságának és vezetésének mértékadó többsége valóban elutasít minden antiszemita megnyilatkozást. A sajtóban ez a tény is ellenkezőjére fordítva jelent meg, ti. hogy az írószövetség választmánya nem volt hajlandó elhatárolódni az antiszemitizmustól.
  
Az elnök, és a vezető testületek tagjai megélték a "létező szocializmus" gyakorlatát, amelyben rendszeresen érkeztek az írószövetséghez a politika köreiből erélyes felszólítások, hogy ettől vagy attól az írótól, költőtől határolódjanak el, hívják fel lemondásra, zárják ki stb. Demokratikus társadalmi viszonyok között szokatlan és méltatlan az ilyen nyomásgyakorlás. Mint ahogy méltatlan az is, hogy újságcikkek ill. az egyes kilépő tagok nyilvánosan közzétett írásai indulatosan félreértelmezik a Magyar Írószövetség elnökének és vezető testületeinek nyilatkozatait és magatartását. Az elmúlt hetekben téves vagy eltorzított információk alapján megbélyegző minősítések jelentek meg a sajtóban, és az emberi méltóságot sértő támadások értek mindannyiunkat, 
  
A Magyar Írószövetség elnöke és elnökségi tagjai elvárják, hogy más írókhoz hasonlóan, műveikből, irodalmi pályafutásuk valós tényeiből ítélje meg a nyilvánosság, hogy antiszemiták-e, vallanak-e szélsőséges nézeteket vagy sem, nem pedig egy választási kampány idején zajló, indulatoktól túlfűtött politikai botrány sajtóközleményeiből és sajtóelhallgatásaiból.

Budapest, 2004. március 22.

A Magyar Írószövetség Elnöksége:

Kalász Márton (elnök), Kiss Gy. Csaba, Kolozsvári Papp László, Mezey Katalin, Pomogáts Béla, Szakonyi Károly, Szilágyi István, Szörényi László, Vasy Géza

{03.24} Terjedelmes interjú Pomogáts Bélával, Romániai Magyar Szó, 2004. márc. 25.

[...] azt, hogy most már több mint száz író kilépett a szövetségből, és közöttük olyanok, mint Szabó Magda, Esterházy Péter, Konrád György, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, és még egy sereg kiváló név – én kifejezetten tragikusnak tartom, hiszen az ő távollétükben nem lehet magyar irodalomról beszélni. >>> a teljes interjú

{03.23} További mai linkek

{03.23} Cikkecském a KISzóban, 2004. március. 23

Kiemelés tőlem

Amióta kiléptem a Magyar Írószövetségből, alig van nap, hogy magánlevélben vagy internetes fórumokon meg ne kérdezze valaki: ugyan mondanám már meg, mitől gyűlöletkeltő és antiszemita Döbrentei Kornél ominózus beszéde, amelytől az írószervezet Választmánya nem volt hajlandó elhatárolódni, s emiatt oly sokan kiléptek a Szövetségből (nota bene, a kilépők száma már meghaladta a 120-at, az újabbak között ott találjuk Somlyó Györgyöt, Krasznahorkai Lászlót, Bodor Ádámot és Szabó Magdát – hogy csak a Kossuth-díjasokat említsem.) Ilyenkor előbb rákérdezek, az érdeklődő olvasta-e a beszéd szövegét, s eléggé figyelmesen-e. Ha a válasz igen, akkor sajnos szét kell tárnom a karomat: mindenki csak saját mércéje szerint ítélheti meg, mit minek tart, én ugyan senkit nem állok le győzködni. Legfeljebb idézem a már agyoncitált mondatokat, melyek szerint ma Magyarországon háború zajlik, „a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború”, és tiltakozni kell „a magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi – vezényelnek. ” A tüntetők ezt pontosan dekódolták, gúnykacaj hangzott, és alig hinném, hogy eközben bárki is a szakállas hottentottákra gondolt. Később, mint tudjuk, volt skandálás és zászlóégetés, nem a busmanokat szidták és nem maláj zászlót égettek. Az egybegyűlt tömeg tehát pontosan értette, kik ellen kell gyűlölködni, és ezt meg is tette. Utólag olvasva száznál több magyar író is értette a beszédet. Csak valamiért az Írószövetség vezetősége nem akarja érteni, meg azok sem, akik (ál?)naivan nekem teszik fel kérdéseiket, azt a látszatot keltve, mintha magának az antiszemitizmusnak a mibenlétével sem lennének tisztában. Holott eléggé világos, mi az összefüggés a Döbrentei emlegette vallásháború és az antiszemitizmus között, amely utóbbit a kilépő nagy öregek egyike 2001-ben, a Magyar Tudományos Akadémián Magyarság, zsidóság című könyvének bemutatója alkalmából tartott előadásán így definiált: „Az antiszemitizmus mint az idegengyűlölet egyik legelterjedtebb formája - egyik, mondom, hiszen van cigánykérdés, arabkérdés, négerkérdés, kínaikérdés, magyarkérdés Romániában, kurdkérdés Törökországban, hutukérdés Ruandában, katolikuskérdés Indiában stb. Az antiszemitizmus, ismétlem, a zsidónak mint népnek a diabolizálása, démonizálása, akárcsak az ördögben, a rossz szellemekben való hit - vallásszerű jelenség, hit, sőt vakhit, ideológia, amely mindenütt a szélsőséges nacionalizmushoz kapcsolódik, fanatikus meggyőződés, amelyben tehát hinni lehet, de amellyel racionális érvekkel vitatkozni nem.” Kiemelés tőlem, a vita alóli felmentés József Attila kortársától, a nemzetközi hírű, az idén 95 esztendős történésztől: Fejtő Ferenctől.

Balla D. Károly

{03.23} Pomogáts Béla először nyilvánít véleményt az ügyről a Szabadság c. kolozsvári napilap 2004. március 23-i számában

Botrányos kilépések a Magyar Írószövetségből
Interjú Pomogáts Bélával

Mintegy százan léptek ki eddig a Magyar Írószövetségből, miután a szervezet választmánya nem határolódott el egyik tagjának, Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt január 11-én mondott beszédétől.Előbb 25-en jelentették be távozásukat a szövetségből, majd ezt követően 94 írószövetségi tag nyújtotta be kilépő levelét. A tiltakozó írók szerint Döbrentei Kornél a Tilos Rádió előtt mondott "gyulöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédében minden határt túllépett".

Kalász Márton, az Írószövetség elnöke szerint a kilépő levél "aljas rágalmakkal van tele". "Kikérem magamnak saját magam és a magyar írótársadalom nevében, hogy egy csoport zsarolja a magyar kultúrát" — fogalmazott az elnök, megjegyezve: 94-en tiltakoznak, miközben az írószövetség 1200 tagú.

A kilépő levélben többek között ez áll: "Mindent elkövettünk, hogy az elnökséggel és a választmánnyal megértessük: ha meg akarják őrizni a Magyar Írószövetség egységét, akkor el kell határolódniuk a szövetséget vezető választmány egyik tagjának kirekesztő kijelentéseitől, amelyek egyébként a magyarság egészének ártanak. Meggyőződésünk, hogy az írószövetség tagjainak jelentős része nem ért egyet a kirekesztő nézetekkel, de ezt az álláspontját a szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni. Az elnökség és a választmány visszaélt a ráruházott hatalommal."

Pomogáts Béla véleménye szerint a kialakult helyzet túlzott reakciók sorozata, amelyben minden szereplő rosszul lépett.

Az Írószövetségben kialakult helyzetről a szombaton Marosvásárhelyen tartózkodó Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke a következőket nyilatkozta a Szabadságnak:

— Nagyon szomorúnak tartom ezt az egészet, hiszen hat évig (1995 és 2001 között) voltam ennek az Írószövetségnek az elnöke, és nagyon sok erőfeszítésembe került, hogy egybetartsam ezt a szövetséget. Akkor is voltak viták, időnként egymásnak csaptak vélemények, nézeteltérések, de ezeket valahogy meg lehetett oldani. Fontosnak érzem ugyanis a létét és a szövetség valamiféle szellemi egységét, ami természetesen nem politikai egységet jelent. Úgy gondolom, hogy valamiféle neuraszténiának az eluralkodásáról van szó. Én már a Döbrentei-beszédet is túlzott reakciónak tartottam, ugyanis egy részeg fiatalember alkalmi ostobaságát nem kell egy tüntetésnek és zászlóégetésnek megtorolnia. Ugyanígy túlzott reakció az, hogy most százegynehány író kilépett a szövetségből, mert annak választmánya nem kívánta vagy nem tudta elítélni Döbrentei Kornél kijelentéseit. Azt hiszem, ezt a konfliktust meg lehetett volna oldani olyan módon, ahogyan különben többen kezdeményezték is, részben néhány nyugati magyar író, akiknek a nyilatkozata egy hete megjelent az Élet és Irodalomban, részben néhány erdélyi író — Kántor Lajos, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt és Lászlóffy Aladár —, akiknek a nyilatkozata ugyancsak néhány napja jelent meg. Magam is csatlakoztam a nyugati írók nyilatkozatához. Meg lehetett volna oldani ezt a problémát úgy, hogy az Írószövetség választmánya hitet tesz a szövetségnek amellett a régi elve mellett, amely elítél mindenféle kirekesztő, szélsőséges ideológiát, tehát az antiszemitizmust is. Ha a szervezet elítélte volna az antiszemita kitöréseket, akkor talán nyugvópontra juthatott volna a helyzet. Kialakult egy konfliktushelyzet, amelyben mindenki rosszul lépett. Az összes szereplő, aki valamilyen feladatot vállalt magára, ahelyett, hogy a konfliktus megoldásának távlatában gondolkodott volna, rossz lépéseket tett. A kölcsönös rossz lépések sorozata vezetett oda, hogy a mai tényállás szerint alighanem az Írószövetség óriási veszteségeket fog szenvedni, és az a történelmi szerep, amely 1956-hoz, vagy 1989-hez fuződik, elveszíti a hitelét. Én ezt nagyon fájlalom, mert hat évi munkám ment el arra, hogy a szövetség életét valahogy egybetartsam és segítsek a muködését megalapozni. Ilyenkor pedig úgy érzem, hogy ez a hat év is fölösleges volt, talán jobban tettem volna, ha nem vállalom ezt a szerepet, hanem ülök otthon az íróasztalnál, és dolgozom.

Köllő Katalin

(Szabadság, Kolozsvár, 2004. március 23, kedd)

http://hhrf.org/szabadsag/4mar-23t.htm

{03.23} Mától van fenn a neten az ÉS, most linkelem be a fontosabb anyagokat, amelyeket korábban máshonnan még nem idéztem

 

{03.20}Babarczy Eszter a Népszabadságban

Miért nem léptem ki?

Ezen elmélkedem, amikor március idusán másodszor is megkapom íróbarátaimtól a körlevelet, amelyet alá lehetne írni, kilépési szándékkal. Máris tudom, hogy nem fogom aláírni, mert szeretném megírni ezt a cikket arról, hogy miért nem írtam alá elsőre. A cikket, amelyben egyben megmagyarázom, miért nem írtam alá a Teleki-szobor ellen tiltakozó felhívást sem, aminthogy nem fogom aláírni (az előre látható) tiltakozó levelet Wass Albert szobra ellen sem. Ha megírtam ezt a cikkecskét, utána már ki is léphetek, noha tulajdonképpen jobban tetszene, ha kizárnának.

Az írószövetség a rendszerváltás után minden érdemi funkcióját elvesztette: >>>tovább a Népszabadság március 20-i cikkéhez.

{03.20} Újabb cikkek, reagálások.

Konrád György az írószövetségről

Konrád György nem érez örömet a Magyar Írószövetség felbomása fölött, de szerinte arra sincs szükség, hogy "olyan emberekkel, akik bennünket sátánnak tartanak, kölcsönösen veregessük egymás vállát." Az írónak, a Nemzetközi PEN-Klub volt elnökének, aki külföldi létére hat évig a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémia elnöki tisztét is betöltötte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki számában jelent meg cikke, amelyben a magyar írótársadalom elmúlt évtizedeinek felidézése mellett kitért a legutóbbi, kilépésekkel végződött, Döbrentei Kornél költő indukálta vitára is. Konrád leszögezi, hogy álmában se jutna eszébe antiszemitának tartani az írószövetségi tagok tömegét, "mindenesetre tény: nem fedte fel magát az a finom érzésű többség, amely nem értékeli ezt a hangnemet." Az író reméli, hogy a hátramaradottak durvaságok hangoztatása helyett elgondolkodnak a történteken, s a két írószövetség gyakorlati ügyekben együtt fog működni. (MTI)

Forrás: Népszava, 2004. március 20.

{03.18} Fejlemények (Erdélyi írók levele; megjelent: Romániai Magyar Szó, 2004.03.18)

Erdélyi magyar írók levele a Magyar Írószövetségért

(Bukarest) * Megdöbbentő, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik – írja a barátaihoz, írótársaihoz intézett levelében öt erdélyi magyar író. A Levél Erdélyből, 2004 márciusában című szöveg öt aláírója – Gálfalvi György Marosvásárhelyről, Gálfalvi Zsolt Bukarestből, Horváth Andor, Kántor Lajos és Lászlóffy Aladár Kolozsvárról – „határokon innen és túl” élő és alkotó írótársaikhoz, barátaikhoz szólva emlékeztettek rá, hogy „a megalázás, a megosztottság, a gyanakvás és a nyomában járó gyűlölködés évtizedei után, 1989-ben, 1990-ben” sokan hitték azt, hogy kiderül felettük is az ég. „A külső és belső felszabadulás örömét azonban fokozatosan az új helyzet súlyos konfliktusokban megnyilvánuló dilemmái váltották fel. Ami számunkra meglepő és józanító volt: ez nem csupán magyar-román (magyar-szlovák, magyar-szerb, magyar-ukrán), hanem magyar-magyar viszonylatban is megnyilvánult. Növekvő aggodalommal vettük tudomásul, hogy az ezredfordulón egy ilyen világban kell élnünk” - állapítják meg a levél aláírói, akik azt azonban már nem tudják elfogadni, hogy „a magyar írótársadalmon belül nem érvényesülhet a szakmai érdekközösség minimuma”.

A levél szövegét nevükkel hitelesítő erdélyi magyar írók a Magyar Írószövetségről szólva rámutattak, hogy annak „múltjában voltak történelmileg jelentős szakaszok, mozzanatok”, az írószervezet éppen a „közös érdekek képviseletében nyerte el értelmét”. A továbbiakban a levélírók annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a Magyar Írószövetségnek ma is ezt kellene jelentenie a magyar írók számára - bárhol éljenek is, bármilyen politikai, társadalmi és esztétikai nézeteket valljanak. Éppen ezért megdöbbentő számukra, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik. „Az egymásnak feszülő, minden irányból szított indulatok („a meg nem gondolt gondolat”) eljelentéktelenedéssel, sőt széthúzással fenyegetik azt az írószervezetet, amelyben több mint egy évtizede mi is otthon érezhettük magunkat. Arra kérünk minden bent is kint lévőt, fékezzük magunkat, ne hallgassunk rossz tanácsadókra - állítsuk meg a veszélyes folyamatot. Ez a magyar irodalom és talán az egész magyar társadalom érdeke” - szögezi le végezetül levelében az öt erdélyi magyar író. (MTI/RMSZ)

{03.18} Fejlemények (Tábor Ádám és Ungváry Rudolf „Búcsúlevele”)

Újabb kilépők, a „Búcsú”

A Magyar Írószövetségből március 10-éig kilencvennégyen léptek ki. A kilépést bejelentő nyílt levél több íróhoz nem jutott el időben, mások egyetértő visszajelzése pedig technikai okokból később érkezett meg. Aláírásuk közléséhez azóta még hozzájárultak:

Andrassew Iván, Angyalosi Gergely, Barna Imre, Bárdos László, Bodor Ádám, Bodor Pál, Dalos György, Fodor Ákos, Gyertyán Ervin, Hetényi Zsuzsa, Kenyeres Zoltán, Krasznahorkai László, Kroó András, Kúnos László, Márton László (Párizs), Mészáros Sándor, Miklós Tamás, Anamaria Pop, Ro-mán József, Schein Gábor, Somlyó György, Standeisky Éva, Vjacseszlav Szereda (tiszteletbeli tag), Takács Zsuzsa, Tatár Sándor, Vajda Miklós, Valachi Anna, Visky András, Vojnics Imre

A kilépőlevél aláíróinak száma lapzártáig 122.

Kilépett még Szabó Magda is.

[Szabó Magdával és Csaplár Vilmossal ezek szerint 124 a kilépők száma - bkd]

Utóirat

2004. március 18-án befejeztük a levelezésünket a Döbrentei-ügyben. Megpróbáltuk összefogni mindazokat, akik azt kívánták, hogy a Magyar Írószövetség választmánya határolódjék el kirekesztő szellemiséget képviselő tagjától, majd azokat, akik úgy látták, hogy az a helyes, ha kilépésükkel fejezik ki tiltakozásukat amiatt, hogy a választmány erre nem volt hajlandó. Nem minket minősít, ha ezért bennünket aljassággal és a magyar kultúra zsarolásával vádolnak, mint ahogy ezt a szövetség elnöke tette.

Van, aki a szövetségen belül maradva akar szembeszegülni a kirekesztéssel, és van, aki helyesebbnek tartja, ha a kilépésével tiltakozik a kirekesztők ellen. Sem az egyik, sem a másik álláspont képviselőinek tisztességes szándékai nem vonhatók kétségbe, ezért elvárható, hogy mindkét döntés képviselői méltányosan nyilatkozzanak egymásról. Az ellentét ugyanis nem a bennmaradók és a kilépők között van, hanem azok között, akik elfogadhatónak tartják, ha egy magát demokratikusnak tekintő, erkölcsi hírére adó civil szervezetben vezető szerepet játszhat az, aki kódolt vagy kódolatlan antiszemita nézeteket vall, és azok között, akik ezt elfogadhatatlannak tartják.

Nem méltányos azt állítani, hogy "minden irányból szítják az indulatokat" (ez utalás az erdélyi írók leveleére, lásd fentebb -bdk). Akik a kilépés mellett döntöttek, éppen az indulatok szítása ellen tiltakozva döntöttek így.

Tábor Ádám, író
Ungváry Rudolf, okl. gépészmérnök, információs mérnök

Régebbi és új cikkek a Neten

{03.17} Fejlemények (Naplómból)

Szabó Magda is kilépett az Írószövetségből. Vajon a református neveltetésű, mélyen hívő, 87 éves Kossuth-díjas írónő is „aljas kampányt” folytat? A ma kapott lista szerint 122 az aláírók száma, közte a higgadságukról ismert jeles irodalomtörténészek is, és irodalmunk egy újabb nagy öregje, a 84 esztendős nyugatos költő és műfordító, „természetesen” szintén Kossuth-díjas. Nem csodálom, hogy Kalász ma beteget jelentett (olvasom a Literán), és nem ment el a Kerekasztal-egyeztetőre. Helyében el is bújdosnék.

{03.16} Fejlemények (Naplómból)

Holnap hozzák nyilvánosságra tízegynéhány újabb írószövetségi kilépő nevét. Ahogy olvasom a listát, úgy látom, két Kossuth-díjas is van köztük. Ez már bizony a legteljesebb válság, lassan alig marad igazán nagy nevű író a szervezetben. Miközben Kalász elnök úr enyhe szamárságokat, Gyurkovics vaskos ostobaságokat, Döbrentei pedig bődületes baromságokat nyilatkozik mindenfelé ezzel kapcsolatban.
Értesültem a bentmaradók szervezkedéséről is, megkaptam a létrehozni kívánt platform nyilatkozatát, amely lényegét tekintve azzal a szöveggel azonos, amelyet a Választmány nem akart elfogadni (mint az antiszemitizmustól való elhatárolódást). Felteszem, a platformhoz a jóérzésű és a Döbrentei-féléket messzemenően elítélő, de a nyílt opponálásra nem vállalkozó írók csatlakoznak majd, ám nem tudom, hogy az Elnökség és a Választmány jelenlegi összetétele mellett ugyan hogyan tehetnék illatossá a fejétől büdösödő halat.

{03.14} Fejlemények (Naplómból, Andrassew-idézettel)

A minapi nyilatkozat-interjúmat bizony alaposan meg kellett húzni - de nem ártott neki. Mivel nem tudtam, hogy a KISzóban lesz egy rövid összefoglaló is a dologról, így én a válaszomban elmondtam az egész történetet, ettől elég hosszú lett, 10 ezer karakter. Elemér visszahívott, kért, hogy rövidítsek, már csak azért is, mert nem lehet az én nyilatkozatom 6x hosszabb a VFL-énél. Úgyhogy még egy órát dolgoztam rajta, amíg a kialkudott 6 ezer karakternyi terjedelemre összetörmörítettem. A végeredményt tekintve (LÁSD) talán nem is baj, hogy a túlrészletező finomításokat el kellett hagynom; így egyértelműbb. Mellesleg VFL nyilatkozata (amellyel persze nehezemre esne egyetérteni), viszonylag tartozkodó. Persze tudnék más szót is találni a 'tartózkodó' helyett arra, ahogyan bizonygatja: annak, hogy éppen most ajánlott verset DKnak, nincs köze az ügyhöz. Naná, Gyurkovics szerint meg a díjnak sincs köze. Pedig tisztább lenne, ha vállalnák, hogy ez szimpátiademonstráció.

Ide vág, amit Andrassew Iván ír tegnapi naplójában (miután ő is kilépett az Írószövetségből):

     „Döbrenteiben is – mint ifjabb Hegedűsben, vagy ebben a cukorkázó zászlóégető gyerekben - visszataszít az, hogy milyen gyáva módon tagadja az antiszemitizmusát. Vegyünk csak egy idézetet a beszédéből:
     „Voltaképpen béketüntetésre gyűltünk itt össze, jó akaratú emberek. Mert az a jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi [hangos, gúnyos nevetés] – vezényelnek.
     Ez egyáltalán nem kódolt szöveg, mert senki nem gondolhatja komolyan, hogy mondjuk a csehekre vagy az albánokra gondolt. Honnan ez a gyávaság? Miért van az, hogy egy ilyen Döbrentei összeszedi minden bátorságát, ezt beleordibálja a világba, aztán tagadja, hogy antiszemita. Miért torpan meg az ilyen emberek bátorsága, ha számon kérik rajtuk, hogy mégis mire gondoltak? Komolyan mondom, hogy sokkal többre becsülném őket, ha ki mernék mondani, hogy „kérem, én utálom a zsidókat.” Van ilyen. Talán még el is lehetne beszélgetni arról, hogy honnan van ez benne. Tán még mentsége is lehetne. Például az, hogy így nevelték.
      Ez persze nem menti azokat, akik ezek után őt mentik meg kitüntetgetik. ”

Fejlemények (Végel László kilépése, közölte az ÉS 11. száma)
A Magyar Írószövetség elnökségének

Szerbiában szinte naponta találkozom a gyűlöletbeszéddel, a kirekesztő nézetekkel, a származás alapján történő megkülönböztetéssel. Már tíz-tizenöt évvel ezelőtt nyilvánosan és erélyesen szembeszálltam ezzel, ezért menesztettek munkahelyemről, megbélyegeztek, az állami médiában pedig lincshangulatot gerjesztettek ellenem. Mélységesen megdöbbentett tehát, hogy a Magyar Írószövetség választmánya saját keretein belül nem tudott szembeszállni a xenofóbiával és a gyűlöletbeszéddel, ezért erkölcsi tőkém megőrzése érdekében, szavaim szerbiai hitele miatt kilépek a Magyar Írószövetségből, amely az elmúlt években, sok más, a kisebbségi közösségemet érdeklő kérdésekkel kapcsolatban, mint például a kettős állampolgárság, mély hallgatásba burkolózott.

Végel László

Újvidék, 2004. március 7.

Fejlemények (Nyugati írók felhívása, közölte az ÉS 11. száma)

Mi, a Magyar Írószövetség választmányi tagjai és tagjai, kérjük a Szövetséget, hogy a március másodiki választmányi ülésen elhangzott (Mezey Katalin-féle) javaslat értelmében határolja el magát bármely tagjának vallási és faji izgatásra alkalmas, szóban és írásban tett nyilvános kijelentéseitől. Köteleznek erre bennünket az Írószövetség legjobb hagyományai, 1956-os szellemisége csakúgy, mint az 1986-os közgyűlésen kinyilvánított függetlensége. Felhívjuk magyarországi és határon kívüli írótársainkat, hogy aláírásukkal kinyilvánítva szolidaritásukat csatlakozzanak ehhez a nyilatkozathoz.

2004. március 7.

Gömöri György (választmányi tag, Anglia), Györgyey Klára (Egyesült Államok), Horváth Elemér (Egyesült Államok), Kabdebó Tamás (Írország), Makkai Ádám (Egyesült Államok), Sárközi Mátyás (választmányi tag, Anglia)

Később kinyilvánította csatlakozási egyetértését Bodor Béla, Bujdosó Alpár és Pomogáts Béla.

{03.13} Nyilatkozatom megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. márc. 13.

„Nem politikai, hanem morális ügy”

Mi ösztönözte Balla D. Károlyt arra, hogy kilépjen a ezernél is több tagot számláló szakmai szervezetből?

     – Roppant sajnálatosnak tartom, hogy idáig fajultak a dolgok, sokkal jobb lenne a közérzetem, ha egy mindenki számára elfogadható, magas erkölcsiségét bizonyító szakmai szervezet tagja lehetnék. A Szövetség választmánya azonban – csaknem egyhangú szavazattöbbséggel – nem határolódott el gyűlöletkeltő beszédet tartó egyik tagjától, ezzel gyakorlatilag szolidaritást vállalt vele. A testület még az antiszemitizmust elítélő határozatot sem volt hajlandó meghozni. Az indoklást, hogy az Írószövetség nem kívánja a gondolatrendőrség szerepét vállalni, ez esetben a magam részéről elfogadhatatlannak tartottam: olyan szervezetnek, amely a gyűlöletkeltést és az antiszemitizmust az egyik tolerálható demokratikus véleménynek tekinti, nem kívánok a tagja lenni.

Mi a véleménye arról, hogy míg Ön kilépésével demonstrált a beszéd ellen, addig Vári Fábián László az említett ülés után verset ajánlott Döbrentei Kornélnak?

     – Ennél történt feltűnőbb véleménynyilvánítás is: pár napja Döbrentei alternatív Kossuth-díjat kapott. A döntés akkora felháborodást keltett, hogy meghiúsult a nyolc írószervezet közös érdekképviseletét ellátó Irodalmi Kerekasztal és a kulturális minisztérium közötti párbeszéd, amelyen pedig most először kerültek volna napirendre magas tárgyalási szinten az írótársadalom legégetőbb kérdései. Mivel a díj odaítélésében szerepet játszó egyik kurátor a Kerekasztalnak is tagja, a többiek részéről érthető aggályok fogalmazódtak meg; a Döbrentei melletti demonstratív kiállást többen a konszenzusra való törekvés otromba felrúgásának ítélték.
     Az írói szakma megosztottsága sajnos egyre nyilvánvalóbb, és úgy tűnik, ez az ügy egyfajta vízválasztóként „működik”: a gyűlölködést és antiszemitizmust egy író részéről elfogadhatónak tartók az egyik, az ilyen magatartástól elhatárolódni kívánok a másik oldalra állnak. Ezzel együtt azt gondolom, mindenkinek saját értékítélete alapján kell döntenie akkor, amikor kilép vagy benn marad. Más kérdés, hogy szerintem nemcsak a szakmán, hanem a szakma erkölcsi hitelén is csorba esik akkor, amikor a gyűlöletkeltőt nem kiközösítik, hanem többségi véleménnyel védőszárnyat borítanak fölé, sőt felmagasztalják, ami miatt aztán az ellene fellépők, de véleményükkel kisebbségben maradók kényszerülnek magukat kivonni az adott közösségből.
     Mindez számomra felveti azok felelősségét is, akik korábban és határozottabban nem léptek fel a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus ellen. Képtelenség, hogy ma Magyarországon újfasiszta szervezetek működhetnek, nagy példányszámú lapokban és a közszolgálati rádióban folyhat a gyűlöletszítás.

Miért gondolta úgy, hogy határon túli magyar íróként ezen a módon be kell avatkoznia egy - végső soron - magyar politikai belügybe?

     – Szerintem ez nem politikai, hanem morális ügy, még ám az írótársadalom erkölcsi ügye. Bár a kérdésnek van politikai és ideológiai színezete, ám azt hiszem, ha magyar író, ráadásul a legnagyobb írószervezet vezetőségi tagja kelt gyűlöletet (minden utólagos megbánás nélkül, sőt, tettére büszkén!), és ettől az adott szervezet nemhogy nem határolódik el, hanem szolidaritást vállal vele, akkor a legkevesebb, hogy e szervezetnek azon tagjai, akik elítélik a vallási és etnikai diszkriminációt, legalábbis megvizsgálják tagságuk fenntarthatóságát.
     Én ezt akkor tettem meg, amikor a Döbrentei-beszéd után Parti Nagy Lajos tiltakozásul azonnal kilépett az Írószövetségből, és erre az Elnökség szerintem elfogadhatatlan nyilatkozattal reagált (ezt olvasva Nádas Péter is kilépett), majd megfogalmazódott egy levél, amely azt kérte a vezetőségtől, határolja el magát a Dönrentei-beszédtől. Ekkor tartottam először szükségesnek, hogy elolvassam a beszédet. „Normális esetben” nagy ívben kerülöm az effajta szövegeket, messze áll az ilyesmi az érdeklődésemtől, most azonban azt kellett eldöntenem, igaz-e, hogy egy írótársunk „gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédével minden határt túllépett”. Elolvastam a szöveget, mi több, az eredeti hangfelvételt is meghallgattam. És ha a puszta mondatok hagyhattak is kétséget, az élőbeszéd és a tömeg reagálása mindenképpen meggyőzött arról, az elmondottak nem csupán alkalmasak rá, hanem meg is valósították a gyűlöletkeltést. Ráadásul az indulatok nem valamely politikai ellenfél, hanem egy vallási és etnikai kisebbség ellen irányultak. Ezek után aláírtam a levelet.
     Határon túli státusomat illetően fontosnak tartom megjegyezni, a rendszerváltás éveiben az Írószövetség volt az első olyan szervezet, amely bennünket elismert és felkarolt, ezzel számunkra bizonyos otthonosság-érzést teremtett (amiért a magam részéről roppant hálás vagyok). Mivel azonban nemzeti irodalmunkat egyetemes képződménynek tekintjük, így érthető, hogy alapvető kérdésekben lakhelyünktől függetlenül véleményt nyilváníthatunk. (Megjegyzem, a mostani kollektív kilépéshez csatlakozott Grendel Lajos pozsonyi, Tolnai Ottó és Végel László délvidéki, Fejtő Ferenc franciaországi, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Visky András erdélyi író.)
     A magam részéről sajnálattal térek napirendre afölött, hogy ez a szervezet többé nem lehet a magyar írók egységének a megtestesítője. Nem a száz kilépő tépázta meg tekintélyét, hanem a vezetőség magatartása, amely ezeket a kilépéseket kiváltotta. Megütközve tapasztalom azt is, hogy a történtekből milyen torz tanulságokat vonnak le egyesek: szerintük végre megtisztul a szervezet. Jó néhány Kossuth-díjastól és világszerte vagy országosan elismert nagyságtól most valóban sikerült „megszabadulni”; Esterházy, Nádas, Oravecz, Grendel, Fejtő, Görgey, Konrád, Kukorelly, Váncsa, Vámos Miklós, Kertész Ákos… Talán mégsem olyan nagy nyereség mostantól nem tudni őket a tagok sorában… A szövetség elleni támadásnak, „aljas kampánynak” pedig – kell-e mondanom – éppen azok minősítik mindezt, akik maguk teremtették a kilépéseket kikényszerítő helyzetet.

{03.10} Közel száz író kollektív kilépési nyilatkozata, 2004. márc. 10.:

Kilépőlevél a Magyar Írószövetség elnökségének

Kalász Márton
Magyar Írószövetség Elnöke, Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

A Magyar Írószövetség választmánya úgy foglalt állást, hogy nem foglal állást a választmány egyik tagjának hol burkolt, hol nyílt antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. A gyűlöletkeltést az egyik tolerálható demokratikus véleménynek tekinti a többi között, és ezzel védőernyőt bocsátott fölé. Azzal, hogy nem kiutasította sorai közül, hanem demonstratívan megvédte kirekesztő szellemiséget képviselő tagját, éppen az általa alapértéknek deklarált véleményszabadság alapjainak aláásásához nyújt segédkezet. Mert a demokrácia azáltal védi meg magát, hogy az antidemokratikus nézetek képviselőit konszenzussal marginalizálja. Civilizált országban a mértékadó civil testületek kitessékelik maguk közül azokat, akik az etikai határokat túllépik. A Magyar Írószövetség vezető testülete ehelyett természetesnek tekinti, hogy nem határolódik el az ezeket a határokat túllépő tagjától.

A választmány ezzel a döntésével elveszítette a Magyar Írószövetség 1956-ban megszerzett és 1986-ban visszanyert erkölcsi tőkéjének maradékát is. A felebaráti szereteten alapuló zsidó-keresztény erkölcsöt sértő rasszista megnyilatkozásokat védelmezve, megtagadta azt az európai értékrendet, amely szerint minden származás alapján történő megkülönböztetés elfogadhatatlan. A választmány döntését azt követően hozta, hogy egyik tagja többek között valamiféle a „magyarság megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háborúról” beszélt, arról, hogy „egy kisebbség akarja hozott, meg nem élt, akár kultúráját, akár anyagi, politikai szándékait, törekvéseit ráerőszakolni egy népre”. Ez a választmányi tag korábban a magyar zsidóság egészét rágalmazta meg kétmilliós nyilvánosság előtt a hazaszeretet hiányával, legutóbb pedig a minimális hallgatottságú Tilos Rádió előtti beszédében százak dekódolták az ő és szónoktársai szavait, a tüntetés végén percekig harsogott a „mocskos zsidók” kitétel.

Mindent elkövettünk, hogy az elnökséggel és a választmánnyal megértessük: ha meg akarják őrizni a Magyar Írószövetség egységét, akkor el kell határolódniuk a szövetséget vezető választmány egyik tagjának kirekesztő kijelentéseitől, melyek egyébként a magyarság egészének ártanak. Meggyőződésünk, hogy az írószövetség tagjainak jelentős része nem ért egyet a kirekesztő nézetekkel, de ezt az álláspontját a szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni. Az elnökség és a választmány visszaélt a ráruházott hatalommal.

Számunkra lehetetlenné vált az együttműködés egy olyan szövetséggel, mely választmánya egyik tagjának súlyosan kirekesztő magatartásában semmi kifogásolni valót nem talált, számos tagjának dokumentált kérését semmibe vette, és melynek választmánya megvitatás nélkül elutasította még azt is, hogy legalább az antiszemitizmust általában elítéljék. Ezért sajnálattal és szomorúsággal kilépünk a Magyar Írószövetségből.

Budapest, 2004. március 10.

Ágoston Vilmos, Balla Zsófia, Barna Róbert, Báthori Csaba, Békés Pál, Benedek István Gábor, Beney Zsuzsa, Bikácsy Gergely, Borbély Szilárd, Bozsik Péter, Csordás Gábor, Csuhai István, Dániel Ferenc, Darvasi László, Dérczy Péter, Esterházy Péter, Esze Dóra, Fabó Kinga, Fejtő Ferenc (Párizs), Fogarassy Miklós, Földényi F. László, Földes Anna, Gács Anna, Garaczi László, Gera Judit, Gerevich András, Gergely Ágnes, Grendel Lajos (Pozsony), Györe Balázs, Hévizi Ottó, Horgas Béla, Kamarás István, Kántor Péter, Kántor Zsolt, Kardos András, Károlyi Csaba, Kartal Zsuzsa, Kelecsényi László, Kemény István, Keresztury Tibor, Komoróczy Géza, Konrád György, Kornis Mihály, Kovács András Ferenc (Kolozsvár), Kőbányai János, Kőrössi P. József, Krasztev Péter, Kukorelly Endre, Kurdi Imre, Láng Zsolt (Kolozsvár), Lengyel Balázs, Margócsy István, Megyesi Gusztáv, Mesterházi Márton, Mesterházi Mónika, Mezei András, Mihályi Gábor, Nagy András, Németh Gábor, Oravecz Imre, Hans-Henning Paetzke (tiszteletbeli tag), Pályi András, Rácz Péter, Radnóti Sándor, Sándor Iván, St. Auby Tamás, Szakács Eszter, Szántó T. Gábor, Székely Magda, Szijj Ferenc, Szilágyi Ákos, Szilágyi Júlia (Kolozsvár) Szilasi László, Tábor Ádám, Tábor Eszter, Takáts József, Tamás Gáspár Miklós, Tolnai Ottó (Újvidék), Ungváry Rudolf, Vámos Miklós, Váncsa István, Végel László (Újvidék), Veres András, Wirth Imre

A korábban kilépettek közül nevük aláírására felhatalmaztak: Balla D. Károly (Ungvár), Bojtár Endre, Görgey Gábor, Kálnay Adél, Kertész Ákos, Koppány Márton, Nádas Péter, Nyerges András, Parti Nagy Lajos, Polgár Ernő.

{03.08} Fejlemények (Naplómból)

Ahogy azt sejteni lehetett, tovább gyűrűzik a vita az Írószövetség körül. Előbb a Kerekasztal lovagjainak nem túl szerencsés nyilatkozata (LÁSD), amellyel a minisztériumi pénzosztás reményében megpróbálták szőnyeg alá seperni az ügyet, de takarítás közben, úgy tűnik, csontvázak pottyantak ki a szekrényből; aztán összeállítás az ÉSben, amelyben fejére olvasták Kalász Mártonnak, hogy nem ismertette a választmányi tagokkal azokat a citátumokat, amiket pedig ő maga kért be (LÁSD); aztán Menyhért Anna (JAK-elnök) nyilatkozata (LÁSD), majd újabb kilépések, többek között Csaplár Vilmosé (LÁSD), és az összekülönbözés a minisztériumi megbeszélés előtt (LÁSD). A napokban nyilvánosságra kerül a kollektív kilépők nyilatkozata...

{03.03} Fejlemények (linkek)
{03.01} Korábbi nalójegyzeteimet és az Írószövetségbe írt levelemet olvasva többen is rákérdeztek, miben is áll a Döbrentei-ügy lényege. Számukra kezdtem el készíteni ezt az oldalt, aztán kiegészítettem korábbi és későbbi dokumentumokkal, linkekkel.

Kalász Márton kérésére a korábbi két tiltakozó levél kezdeményezője a következő levelet és Döbrentei-szövegeket küldte el az Írószövetség Elnökének:

{02.29} 

A Magyar Írószövetség Elnökének és Választmányának, Budapest

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Választmány!

Tekintve, hogy őszi balesetem és műtétem óta még nem nyertem vissza járáskészségemet, a március 2-ára kitűzött ülésen sajnos nem tudok részt venni, ám ezúton tisztelettel, de határozottan kérem, hogy személyes felszólalásom helyett a Választmány nyilvánossága előtt jelen levelem felolvasásra kerüljön.

  1. Megismerve Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió elleni tüntetésen tartott beszédét, a magam részéről annak szövegét gyűlöletkeltésre alkalmasnak tartom, és ha a puszta mondatok efelől még hagyhattak is kétséget, akkor a beszéd helyszíni hangfelvétele és a tömeg reagálása mindenképpen meggyőzött arról, hogy az elmondottak meg is valósították a gyűlöletkeltést. Mindezt pedig azért tartom elfogadhatatlannak, mert az indulatok nem valamely politikai ellenfél, hanem egy vallási és etnikai kisebbség ellen irányultak.
  2. Miután Parti Nagy Lajos a Döbrentei-beszéd okán kilépett az Írószövetségből, magam is értetlenül fogadtam az Írószövetség Elnökének óvatoskodó reagálását, és úgy gondoltam, a magyar írók legnagyobb szakmai szervezete Elnökének és Elnökségének e kérdésben színt kellene vallania akkor is, ha Döbrentei Kornél csupán egy lenne a sok száz fős tagságból, ám fokozott mértékben szükséges állást foglalnia akkor, ha valamely vezető testület, nevezetesen a Választmány tagjáról van szó.
  3. Ennek az állásfoglalásnak az elmaradása késztetett arra, hogy aláírjam az Elnök Úrnak címzett levelet, amelyben húszegynéhányad magammal szorgalmaztuk, hogy „a Magyar Írószövetség Elnöksége a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására valamint gyűlöletre uszító megnyilvánulásai beszüntetésére.”
  4. Erre a levelünkre tudtommal semmilyen hivatalos válasz nem érkezett, a hírlapokból csupán arról értesülhettem, hogy a Döbrentei-ügyet a Választmány fogja megtárgyalni. Ehhez képest igen meglepőnek találtam az ülésre invitáló levélben szereplő napirendet. Ebben ugyanis szó sincs Döbrentei-ügyről, szó sincs a húszegynéhány író felvetette elvárásról, csupán „Kilépési szándékokkal kapcsolatos állásfoglalás” szerepel benne. Mintha a Választmány elé nem a Döbrentei-ügy kerülne, és mintha a kilépési szándékokat, nem pedig a kiváltó okot illetően kellene állást foglalni. Arról nem is szólva, hogy a mi levelünkben kilépésről szó sem esett, így aztán csak két dologra következtethettem: vagy arra, hogy a levelünkben foglaltak nem is kerülnek megvitatásra, vagy arra, hogy burkoltan így kívánnak bennünket kilépésre késztetni.
  5. Tekintve, hogy felszólalásommal vagy személyes szavazatommal a Választmány döntését befolyásolni nem tudom, ezúton szeretném a tisztelt tagtársakkal tudatni, hogy a magam részéről a korábbi levelünkben szorgalmazott nyilvános elhatárolódás mellett vagyok, írásban erre adom a voksomat.
  6. Amennyiben a Választmány az ülésen ezzel ellenkező értelmű döntést hoz vagy az Elnökség korábbi hintapolitikáját folytatva nem határolódik Döbrentei Kornél magatartásától, a magam részéről kénytelen leszek megvizsgálni válaszmányi tagságom fenntarthatóságát.


    Tisztelettel
    Balla D. Károly
    2004-02-29, Ungvár

{02.06} 

Kalász Márton
Magyar Írószövetség Elnöke
Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírott magyar írók természetesnek tekintjük, hogy a Magyar Írószövetség tagjai meggyőződésüktől függően elkötelezik magukat különböző politikai mozgalmak, pártok mellett, avagy éppenséggel távol tartják magukat mindegyiktől. Ám éppen a demokrácia, a sokszínűség védelmében tűrhetetlennek tartjuk, hogy a Szövetség bármelyik tagja nyíltan gyűlöletre uszítson bármilyen kisebbség ellen. Döbrentei Kornél, a Magyar Írószövetség választmányának tagja évek óta hol nyíltan, hol kódoltan juttatja kifejezésre antiszemita felfogását a nyilvánosság előtt. 2004. január 11-én a Tilos Rádió előtti tömeggyűlésen mondott, sokezres közönségét gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédével minden határt túllépett. Elvárjuk, hogy a Magyar Írószövetség Elnöksége a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására valamint gyűlöletre uszító megnyilvánulásai beszüntetésére. Meggyőződésünk, hogy e lépés megtétele nélkül az Írószövetség végképp elveszíti 1956-ban megszerzett és 1986-ban visszanyert erkölcsi hitelét.

Üdvözlettel
Bp., 2004. február 6.

Balla D. Károly, Balla Zsófia, Báthori Csaba, Békés Pál, Bodor Ádám, Bozsik Péter, Csuhai István, Földényi F. László, Konrád György, Kornis Mihály, Kozma György, Kőrösi P. József, Kukorelly Endre, Lengyel Balázs, Pályi András, Rába György, Rácz Péter, Sándor Iván, St. Auby Tamás, Szántó T. Gábor, Szijj Ferenc, Tábor Ádám, Ungváry Rudolf


Most ez van az UngParty címoldalán: