03.12.06.
Szabó Palócz Attila

 

Pusztai Jani pöndölye

vajdasági magyar operett

 

Személyek:

Pusztai Jani

Haza Bendegúz

Hiszt Erika

Szalmon Ella

Jószagú Rezeda

Cziky Miklós

Pöckös Kázmér

Gazsi

Detektív

 

kórista lányok

rakodómunkások

zenészek

rendőrök

 

Első felvonás

 

(Mocskos, lepusztult albérleti szoba valahol, valamely lakótelepi tömbház második emeletén, kopott bútorokkal berendezve, az ablakon szakadozott, eső- és viharmarta szúnyoghálóval, gicsses, ronda festmény csüng a falon, valamiféle idiotisztikus tájkép, a falban egykor volt szögek nyomai, potyogó malter... Nyomor.

Gyomor.

A színpadképnek egy stilizált gyomorra kell emlékeztetnie, melyben az elcsigázott szereplők emésztődnek.

Régi, repedezett, de még működő telefonkészülék a szekrény tetején, olyan magasságban, hogy még a legmagasabb szereplőknek is pipiskedniük kelljen utána.

A szobában három ósdi, nem kevésbé lepusztult ágy van a legkülönfélébb helyeken. Hátul balról nyílik a fürdőszobaajtó, mellette jobbra pedig csak egy függönnyel lezárt rész vezet a színpadon már nem látható előszobába. A bejárati ajtót sem látjuk, ám minden alkalommal hallani fogjuk erőteljes csapódását, akárhányszor érkezik valaki.

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós albérleti szobája ez.)

 

 

1. rész

Pöckös Kázmér belépője

 

(A fürdőszobaajtóhoz közelebb eső ágy meglehetősen feltúrt állapotban van, szemmel látható, hogy különleges dolgok történtek benne az éjszaka. Szalmon Ella hanyatt dőlve fekszik benne, teljesen meztelen, ám a pokrócot egészen magára húzta, így melle nem látszik ki alóla. Fejét az ágy támlájának támasztva cigarettázik. A hamutálca a pokrócon, kábé olyan magasságban, ahol a szeméremszőrzetét sejtjük a takaró alatt.

A másik, távolabb eső ágyban Cziky Miklós hason fekve, igen mélyen alszik. A pokróc alól kilóg sáros, koszos csizmája. Szintén mosás után kiáltó kabátja az ágy mellett a földre ledobva hever. Minden jel arra utal, hogy felettébb illuminált állapotban érkezett haza az éjszaka és már csak arra volt ereje, hogy bedőljön az ágyba.

A fürdőszobából vízcsobogás hallatszik, valaki zuhanyozik.)

 

Pöckös Kázmér: (hangja kihallatszik a fürdőszobából, ahogy a zuhany alatt dudorászik, énekel.)

Annyi mese volt már

véres környezetben,

mindegyiknek hőse voltál

lestek fenn az égben.

 

Mintát vettek rólad

igaz képzetedben,

elárultad azt is

nemes szerepedben.

 

(Megcsörren a telefon a szekrény tetején. Cziky Miklós zavartalanul alszik tovább, még az ágyúdörgés sem riasztaná föl. Szalmon Ella sem mozdul, nyugodtan cigarettázgat tovább. A telefon pedig csak csörög és csörög. Végigcsöng, majd elhallgat.)

 

Szalmon Ella: (bekiált Kázmérnak.) Melyikteket kereshette ez?

Pöckös Kázmér: (hangja a fürdőszobából.) Honnan tudjam?

Szalmon Ella: Ahogy látom, rettenetesen kíváncsi vagy rá...

Pöckös Kázmér: De nagyon ám...

 

(Megint csönd lesz, Szalmon Ella egy újabb cigarettára gyújt. Kinyílik a fürdőszobaajtó.)

 

Pöckös Kázmér: (egy törölközőbe csavargózva, vizes hajjal lép a szobába. Megszólal a zene, ő pedig énekel és táncol. Ez tulajdonképpen Pöckös Kázmér belépője.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Egy reggel még

a reggelek előtt,

megyek,

megkeresem őt.

 

Egy reggel még,

ó, adj hozzá erőt,

indulok,

felkutatni őt.

 

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Szemedben keresem,

majd minden reggelen,

majd ha a hajnal is

itt ér el mellettem.

 

Szemedben meglelem,

a vágy oly hirtelen,

egész más vagy már,

mint voltál kezdetben.

 

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Szalmon Ella: (felkönyököl az ágyban fekve, a pokróc alól sejtelmesen elővillan a melle. Énekel.)

Micsoda ébredés,

micsoda reggelek,

nem emlékszem én,

mit kezdtem veled.

 

Nem vagy oly ismerős,

hogy értelme volna tán,

hogy veled maradjak

egy nyári éjszakán.

 

Fáj a fejem, hasogat,

a gyomrom ég,

nem emlékszem arra,

hogy találkoztunk még.

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Micsoda ébredés,

micsoda reggelek,

nem emlékszem én,

hogy történt teveled.

 

Pöckös Kázmér: (nevet.) Ha-ja-jaj! Dehogynem! De még mennyire...

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Baljós ez a sejtelem,

itt megáll az értelem,

hogy melletted ébredek,

szagoddal izzadt testemen.

 

Ez volt hát az éjszaka,

most könnyezni kellene...

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

...a megtörtént dolgokat

eltitkolni nincs helye.

 

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Ez volt hát az éjszaka,

most örülni illene,

a megtörtént dolgokat

eltitkolni nincs helye.

 

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

 

2. rész

Hí' a Haza

 

(Megcsörren a telefon, és tulajdonképpen ez szakítja félbe az éneket, elhallgat a zene, Pöckös Kázmér megtorpan tánc közben.)

 

Szalmon Ella: (csak a negyedik csörrenés után szólal meg.) Most miért nem veszed fel?

Pöckös Kázmér: Úgysem engem keresnek.

Szalmon Ella: Igazán fontos lehet neki, már másodszor hív...

Pöckös Kázmér: Ilyenkor csak a Mikit kereshetik.

Szalmon Ella: Hát szólj bele, hogy hívják később.

Pöckös Kázmér: (odaugrik Cziky Miklós ágyához és rángatni kezdi lakótársát a pokróc alól kilógó csizmájánál fogva.) Talpra magyar, hí' a Haza! (Üvöltözik:) Talpra magyar, hí' a Haza! Talpra magyar, hí' a Haza! Talpra magyar, hí' a Haza!

Cziky Miklós: (leesik az ágyról, feje nagyot koppan a padlón, s erre felriad álmából.) Ki az, mi az, mit akar?

Pöckös Kázmér: (továbbra is üvöltözik, mutatóujjával pedig a telefonkészülékre mutat.) Talpra magyar, hí' a Haza!

Cziky Miklós: (megrémül és felugrik, mozgásán és beszédén azonban továbbra is erősen meglátszanak a másnaposság jelei.) A Haza? Ilyenkor?! (Megtorpan:) Izé... Hány óra is van?

Pöckös Kázmér: Sok. No, vedd már fel!

Cziky Miklós: (a telefon után ugrik és leemeli a kagylót a szekrény tetejéről.) Halló! Ki az?... Ááá, Haza, te vagy az?... Igen, értem, jó, persze, hogy rendben van... Mikor jönnétek?... Hogy most mindjárt?! (Az ágyban fekvő Szalmon Ellára néz, majd zavartan a telefonba folytatja.) Nem, nem, most talán mégsem lenne a legideálisabb... Igen, igen, értem... De várjunk csak: most akkor rabok legyünk, vagy szabadok?... Jó, tehát fél óra múlva... Hát, nem is tudom... Hallod, nem tudnám megmondani, de hát ez a kérdés, válasszatok... Albérlők voltunk mostanáig, kárhozottak őstanyáink... Jól van, oké. Értelek, Haza barátom...Oké, puszi-puszi, várunk benneteket!... Szevasz. (Leteszi a kagylót, már épp felsóhajtana, de hirtelen rosszul lesz, a hasához kap, böffent egy nagyot és már öklendezve rohan is a fürdőszobába hányni. Nagyot puffanva csapódik be mögötte a fürdőszobaajtó.)

Pöckös Kázmér: (a látottakat és hallottakat kommentálva.) No, ez jócskán felönthetett a garatra tegnap este...

Szalmon Ella: De mikor érkezhetett meg? Mi akkor már aludtunk...

Pöckös Kázmér: Nem tudom, én sem vettem észre, hogy megjött...

Szalmon Ella: Remélem, nem látott semmit.

Pöckös Kázmér: Amilyen állapotban akkor lehetett, ha látott volna bármit is, arra sem emlékezhetne... De legalább rögtön kettőt látott volna mindenből…

Szalmon Ella: (ledobja magáról a pokrócot és felugrik az ágyból, gyors mozdulatokkal öltözködni kezd. Az ágy mellett álló székről elveszi kis bugyiját, magára húzza, majd a szoknyájába is beleugrik.) Mindjárt vendégeitek lesznek...

Pöckös Kázmér: Igen, nekem is úgy tűnt, mintha valami olyasmit beszélt volna meg telefonon.

Szalmon Ella: Nem lenne jó, ha így találna itt valaki nálatok.

Pöckös Kázmér: (gyönyörködik az öltözködő nő látványában.) Engem ugyan nem zavarna.

Szalmon Ella: Meghiszem azt, engem viszont nagyon is!

Pöckös Kázmér: Nofene!

Szalmon Ella: Mikiről is azt mondtad tegnap este, hogy egész éjszaka nem fog hazajönni.

Pöckös Kázmér: Nem is jött! Amikor ő megérkezett, már javában pirkadat, hajnal lehetett. Az öregasszonyok a piacokra indultak, a kakasok már a torkukat borogatták a kimerítő kukorékolás után...

Szalmon Ella: Tudod ezt még fokozni?

Pöckös Kázmér: A legszebb élményeim közé tartoznak azok a hajnalok, amikor a már felkelő nappal vánszorogtam haza, s a város utcáin találkoztam az utcaseprőkkel a hajnali órákban...

Cziky Miklós: (ebben a pillanatban lép ki a fürdőszobából, az ingujjával törölgeti az arcát.) Nesze neked imádott reggelek...

Szalmon Ella: (amikor Cziky Miklós kilép a fürdőszobából, még félmeztelen, szégyenlősen elfordul a férfitól.) Hoppá!

Cziky Miklós: (erre felkapja a fejét és Szalmon Ella felé fordul. Meglepetéssel:) Ella, te vagy az?

Szalmon Ella: (még mindig háttal állva. Megszeppenten:) Igen, én...

Pöckös Kázmér: (Miklóshoz.) No, muszáj most ennek ekkora feneket keríteni?

Cziky Miklós: (Ellához.) Hogy kerülsz te ide?

Szalmon Ella: Hát hogy kerülhetnék?! Véletlenül!

Cziky Miklós: Hogy milyen furcsa véletlenek vannak manapság...

Pöckös Kázmér: A furcsa véletlenek korát éljük... Vagy mi a franc? Most mit vagy ezen felakadva?

Szalmon Ella: (leereszti eddig a melle előtt tartott karját és Cziky Miklós felé fordul. Megszólal a zene, ő pedig énekel.)

Voltam már,

mindig csak arra várva,

voltam más,

ha volt, ki megkívánja.

 

Voltam új,

számodra múlt hibája,

voltam már

szenvedélynek szolga lánya.

 

Pöckös Kázmér: (Cziky Miklóshoz fordul és ő is énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

 

3. rész

Keresd a hegyeket

 

Cziky Miklós: (a fejét csóválja.) Hej, Kázmér, Kázmér... Kázmér barátom...

Pöckös Kázmér: De mért kell most ennek ekkora feneket kerítened?

Cziky Miklós: Kázmérkám, Kázmérkám...

Pöckös Kázmér: Ha jól tudom, egyébként is szakítottatok már...

Cziky Miklós: Hát, Kázmér egykomám...

Pöckös Kázmér: (Szalmon Ellához.) Nem akartál lezuhanyozni?

Szalmon Ella: (befejezi az öltözködést.) De igen, szerettem volna...

Pöckös Kázmér: Hát akkor?

Szalmon Ella: Hiszen mindjárt vendégeitek lesznek.

Cziky Miklós: (rémülten a fejéhez kap.) Jesszusom! A Haza mindjárt itt lesz!

Szalmon Ella: Mit akar tőletek?

Cziky Miklós: Hogy ő?! Mi akarunk tőle valamit, édesem...

Pöckös Kázmér: (a szekrényhez lép, kinyitja az ajtaját, egy vállfán kiemeli öltönyét, s kívülről a szekrényajtóra akasztja. Ledobja magáról a törölközőt, a szekrény fiókjából egy gatyát húz elő és gyors mozdulatokkal ő is öltözni kezd.) Mi akarunk valamit tőle. Kell ide nekünk még egy szobatárs, s ő megígérte, hogy szerez valakit.

Szalmon Ella: Pont a Haza Bendegúz hiányzott mára még az életemből...

Pöckös Kázmér: (Szalmon Ellához.) Igazítsd már meg, légy szíves, az ágyat... Ne találjanak ilyen rendetlenséget itt, amikor megérkeznek.

Szalmon Ella: (miközben igazgatni kezdi az ágyat:) Nem segít ezen az egérlyukon már semmilyen ágyigazgatás. Itt még takarítani sem érdemes...

Cziky Miklós: (Szalmon Ellához, dühösen.) Ne nagyon igazgass te semmit. (Megszólal a zene, énekel:)

Most el a kezekkel,

ha jót akarsz,

hozzá ne nyúlj,

mert ott maradsz.

 

Most el a kezekkel,

futnod itt az ideje,

a világba kiáltom

és nem vagy már senki se.

 

Keresd a magányt, a hegyeket,

hol nincs beszéd,

hol a szavakat a szél

nem fújja szerteszét.

 

Keresd a magányt a hegyeket,

egy hegyi kis rejteket,

hol a szó is elkerül,

ha emberek közt nincs helyed.

 

Keresd a magányt, a hegyeket,

fátyollal borítsd el arcodat,

s ha meghallod a lépteket,

a válasz úgyis elmarad.

 

Most el a kezekkel,

futnod itt az ideje,

a világba kiáltom

és nem sajnál senki se'...

 

Pöckös Kázmér: (szeretné menteni a menthetőt, odaugrik Cziky Miklós elé, énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Cziky Miklós: Majd adok én neked imádott reggeleket...! (Félrelöki Pöckös Kázmért és Szalmon Ellához énekelve folytatja:)

Most el a kezekkel,

futnod itt az ideje,

a világba kiáltom,

és nem sajnál senki se'...

 

Most el a kezekkel,

nem tudom még mire vársz,

indulnod kéne már,

és nem kísér a gyász.

 

Pöckös Kázmér: (most Szalmon Ellához ugrik, vigasztalóan átöleli. Énekel:)

Szépecskén elvoltunk mi ketten

...ha-ja-jaj

egy sétát tettünk a ligetben

...ha-ja-jaj

nem járt senki sem már arra,

nem volt, ki a titkot továbbadja.

 

Cziky Miklós: (Pöckös Kázmér válla felett továbbra is Szalmon Ellához. Énekel.)

Nem tudom, még mire vársz,

futnod itt az ideje,

indulnod kéne már

és nem sajnál senki se'...

 

Keresd a magányt, a hegyeket,

hol magadba fordulhatsz,

emberek közt nincs helyed,

hogy feledik majd – ne várd azt...

 

Szalmon Ella: (Pöckös Kázmérhoz, énekel:)

Mert én azt nem tűrhetem,

hogy csorbát ejts a híremen,

ha híre megy, hogy mi is volt,

az ágyadban ébredtem.

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Cziky Miklós: (Szalmon Ellához, énekel.)

Nem, én azt nem tűrhetem,

hogy csorbát ejts a híremen,

ha híre megy, hogy mi is volt,

mindent elölről kell kezdenem.

 

Szalmon Ella: (vallomásként Pöckös Kázmérhoz, énekel:)

A gúnyt kell majd viselnem,

megbélyegzi homlokom,

nem, én azt nem tűrhetem,

híre menjen, nem hagyom!

 

Cziky Miklós: (nem szűnő dühvel Szalmon Ellához, énekel:)

Keresd a magányt, a hegyeket,

hol nincs beszéd,

hol a szavakat a szél

nem fújja szerteszét.

 

Nem tudom, még mire vársz,

futnod itt az ideje,

a világba kiáltom – már mondom is! –

szajháknak hős éneke...!

 

(Itt egy hirtelen váltással – minden veszekedést és szemrehányást meghaladva – varietészámmá alakul a vitatkozásuk, amit táncolva, mosolyogva, vidáman adnak elő.)

 

Pöckös Kázmér: (nagyot kiáltva:) Varieté!

Mind: (együtt, hárman énekelnek.)

Keresd a magányt, a hegyeket,

hol nincs beszéd,

hol a szavakat a szél,

nem fújja szerteszét.

 

Keresd a magányt, a hegyeket,

egy hegyi kis rejteket,

hol a szó is elkerül,

ha emberek közt nincs helyed.

 

Mert én azt nem tűrhetem,

hogy csorbát ejts a híremen,

ha híre megy, hogy mi is volt,

a jó hírem cseszhetem.

 

Nem, én azt nem tűrhetem,

hogy csorbát ejts a híremen,

ha híre megy, hogy mi is volt,

mindent elölről kell kezdenem.

 

A gúnyt kell majd viselnem,

megbélyegzik homlokom,

nem, én azt nem tűrhetem,

híre menjen, nem hagyom.

 

Keresd a magányt, a hegyeket,

hol nincs beszéd,

hol a szavakat a szél,

nem fújja szerteszét.

 

(A zene ekkor hirtelen félbeszakad, elhallgat. Ez a pillanat Pöckös Kázmért és Szalmon Ellát egymással szemben térdelve éri a színpad elején.)

 

Cziky Miklós: (a hirtelen előállt csendben, ironikusan és önironikusan egyszerre.) Hát, nem egy varieté téma...!

Pöckös Kázmér és Szalmon Ella: (zenei kíséret nélkül, összeölelkezve énekel.)

Keresd a magányt, a hegyeket,

egy hegyi kis rejteket,

hol a szó is elkerül,

ha minden szavad bennreked.

 

Cziky Miklós: Megyek, rendbe szedem magam, mielőtt még Hazáék ideérnek... (A fürdőszobába távozik.)

Pöckös Kázmér: (még mindig átölelve tartja Szalmon Ellát. Megszólal a zene. Most azonban Pöckös Kázmér sem varietézve, vidámkodva, hanem csendesen, kissé szomorkásan énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Szalmon Ella: (akárcsak Pöckös Kázmér, vallomásszerűen énekel.)

Micsoda ébredés,

micsoda reggelek,

nem emlékszem én,

hogy történt veled.

 

 

4. rész

A Haza oltárán

 

(Kintről, a folyosó felől, ajtócsapódás hallatszik.)

 

Pöckös Kázmér: No, ezek máris megjöttek.

Haza Bendegúz: (a folyosó felől érkezik. Öltözéke homlokegyenest elüt az eddig látott szereplők viseletétől: eleganciája a legelőkelőbb ízlésre vall, lakkcipő, hivalkodóan előkelő öltöny, nemesi sétapálca, dalmát kiskutyás nyakkendő, keménykalap. Mozgása és járása is kifinomult, szinte légiesen siklik, akármerre forduljon, orrát szinte egész idő alatt az égre, illetve a lakás minden egyéb kellékéhez és felszereléséhez hasonlóan szintén roskatag, málladozó vakolatú plafonjára szegezve hordja. Fellépése, viselkedése, modora határtalan önbizalomról tanúskodik, a minden vonatkozásában megingathatatlan ember képzetét kell keltenie a nézőben.) Üdvözletem a mélyentisztelt társaságnak! Vágyik itt valaki társasági életre?

Pöckös Kázmér: (felugrik Szalmon Ella mellől és Haza Bendegúz felé indul, hogy üdvözölje.) Bendegúz, legkedvesebb barátom, el sem tudom mondani, mennyire örülök a találkozásnak!

Haza Bendegúz: (hátat fordít neki és a málladozó vakolatot fitymálva beszélget vele.) No, nem kell ennyire eltúlozni a dolgokat, „kedves barátom”...

Pöckös Kázmér: Tényleg eltúloztam volna?

Szalmon Ella: Hát, alaposan...

Haza Bendegúz: (a női hang hallatán hirtelen megfordul.) Szalmon kisasszony...! Milyen rég is volt legutóbb szerencsénk egymáshoz...

Szalmon Ella: Te azt még szerencsének nevezed?

Haza Bendegúz: Engedje meg, kedves kisasszony, hogy egy kézcsókkal fejezzem ki a kegyed irányában táplált határtalan hódolatom.

Szalmon Ella: Hát, ha minden vágyad kimerül ennyiben... Csak rajta! (Kézcsókra nyújtja a kezét.)

Haza Bendegúz: (kezet csókol Szalmon Ellának.) Akár szerencsétlenségnek is mondhatnánk, ha túl szőrszálhasogatóak akarnánk lenni. De kérem, minek is ártanánk bele magunkat ilyesmibe... Ne firtassuk a múltat, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az e percben itt most épp nekem volna kellemetlem... S egy úriemberhez meg amúgy sem illene ilyesmi.

Szalmon Ella: (helyeslően rábólint.) Egyáltalán nem.

Haza Bendegúz: Megkérdezhetem, kisasszony, mily szerencsés körülménynek tudható be, hogy ez alkalommal mégis itt értem?

Szalmon Ella: Ha más dolgod van, egyáltalán nem fontos kedélyeskedned velem...

Haza Bendegúz: Nem kedélyeskedésnek szántam...

Szalmon Ella: Hanem?

Haza Bendegúz: A legőszintébb és legmélyebb érdeklődés váltotta ki belőlem ezt a nem épp a legtapintatosabb kérdést.

Szalmon Ella: És?

Haza Bendegúz: A kérdésem továbbra is érvényes...

Szalmon Ella: És akkor mi van?

Haza Bendegúz: Hát tulajdonképpen semmi egetrengető sincsen... Továbbra is várom a választ.

Szalmon Ella: És köteles volnék válaszolni?

Haza Bendegúz: Az elevenjére tapintottam volna?

Szalmon Ella: No, no! Hagyjuk csak szépen békén az én elevenemet! Van, aki azt tapogassa, nélküled is...

Haza Bendegúz: No, meghiszem azt...!

Szalmon Ella: Hogy a te stílusodban fejezzem ki magam: érzelmi szálak kötnek ehhez a lakáshoz.

Haza Bendegúz: Mertem remélni!

Pöckös Kázmér: Nem igazán értelek, barátom...

Haza Bendegúz: Addig jó neked, amíg egy szót sem értesz... (Ismét Szalmon Ellához fordul:) Hasonlóképp kötnek ide most ezek a bizonyos „érzelmi szálak”, mint annak idején az én lakásomhoz is?

Pöckös Kázmér: No, de Haza barátom!

Haza Bendegúz: Semmi node, semmi barátság, a haza meg már szóra sem érdemes... (Kérdőleg Pöckös Kázmérra emeli a tekintetét:) Éspediglen Cziky Miki itthon van?

Pöckös Kázmér: Itthon, persze hogy... Épp a fürdőszobában igyekszik kicsit rendbe szedni magát... Tudod, a tegnap este meglehetősen hosszúra nyúlt neki. Épp akkor ébresztettem fel, amikor telefonon hívtad.

Haza Bendegúz: És előreláthatólag meddig fog ez neki tartani?

Pöckös Kázmér: Azt meg én már végképp nem tudom megmondani. Hanem, sikerült lakótársat találnod nekünk?

Haza Bendegúz: Hát, talán igen, talán nem... Negyediknek? Most akkor Ella is itt lakik?

Pöckös Kázmér: Neeem, Ella nem lakik itt... Ő csak itt töltötte az éjszakát, de esze ágában sincs ideköltözni.

Szalmon Ella: No várjunk csak, ez még megfontolandó...

Pöckös Kázmér: Nem, nem áll módjában ideköltözni...

Haza Bendegúz: (a lakást méregeti.) Meglehetősen leromlott ez a hely.

Pöckös Kázmér: Amennyit fizetünk érte, még jó, hogy egyáltalán falai is vannak...

Haza Bendegúz: Csakhogy ez megnehezíti a dolgot.

Pöckös Kázmér: No, nem kell attól tartani, hogy esetleg elhíznánk itt magunkat!

Haza Bendegúz: Vendégfogadásra nem alkalmas...

Pöckös Kázmér: Nem is jár hozzánk senki.

Szalmon Ella: Neked én senki vagyok, mi?

Pöckös Kázmér: Ella is már háziállat itt...

Haza Bendegúz: Az meg csak még tovább nehezíti a dolgot.

Pöckös Kázmér: Van kilátásban valami lakótárs nekünk?

Haza Bendegúz: Nos, ha már így kérdezed... Megadtam ezt a címet egy ügyfelemnek... Hamarosan ideér. Addig is azonban... (Kikiált a folyosó felé:) Lányok, gyertek be!

Pöckös Kázmér: Lányok?!

Szalmon Ella: Miféle lányok?

 

(Kintről ajtócsapódás hallatszik.)

 

Haza Bendegúz: (nagyzoló, konferansziés mozdulattal a folyosó felé mutat:) Ők!

 

(Tizenöt Playboy-nyuszinak öltözött kóristalány visongva, kacarászva, hebehurgyán nevetgélve szalad be a szobába, mint a cirkuszban a lovak a kifutóra, körülveszik Haza Bendegúzt, némelyek hozzá simulnak, puszilgatják, hízelgően simogatják.)

 

Haza Bendegúz: (megsimogatja egyiküket-másikukat, majd bemutatja őket.) A kórista lányaim! Szuzi! (Mire az egyik lány meghajol.) Helga! (Egy másik lány is meghajol.) Hildegard! (Újabb meghalás.) Elsie! (Meghajlás.) Lusy! (Meghajlás.) Tina! (Meghajlás.) Gertrudis! (Meghajlás.) Mel B! (Meghajlás.) Mel C! (Meghajlás.) A Julis néni a szomszéd utcából! (Meghajlás.) Moncsi! (Meghajlás.) Fanny! (Meghajlás.) Ophelia! (Meghajlás.) A kis kedvenckém: Electra! (Meghajlás.) És: Marylin! (Meghajlás.) Most megmutatom nektek, mi mindenre képesek ezek a lányok! (A lányokhoz fordulva:) Csak koncentráltan, lelkecskéim, okosan és szépen! Emlékeztek még, hogy mire tanítottalak benneteket?

A kórista lányok: (Mind együtt, vihorászva, gügyörészve.) Igen, igen, igen! Igen, igen! Igen! Igen! Igen!

Haza Bendegúz: Egyedülálló világszámot tanítottam be velük. Még a lélegzetetek is elakad, ha meglátjátok, mit produkálnak mindjárt. Kár, hogy ebben az ócska kis lyukban kell most fellépnünk... De mindegy. Húzd rá, cigány! (Megszólal a zene. Haza Bendegúz énekel:)

A földtörténet is velem kezdődött el,

rólam írtak minden sort,

minden éneket.

Páltól kaptam levelet,

de az is rólam szólt,

körülvett a szeretet,

szinte átkarolt.

 

Végigjártam azóta már sok-sok stációt,

szamárlétrát sosem másztam

mindig mászva volt.

Szerencsémnek kovácsa,

mindig jó szövegem,

innen-onnan összeszedtem,

összeállt a képletem.

Sok ezerért eladható

egy-egy gondolat,

a legjobb, ha én adom el,

ne illessen másokat.

Eladó, mi összegyűjtve,

s minden megmaradt...

 

A kórista lányok: (mind együtt, kórusban énekelnek:)

Haza, te vagy az Istenünk,

veled, ha kell, elveszünk,

érted mindet megteszünk!

 

Haza, te vagy az Istenünk,

csak veled jó nekünk,

neked mindent elhiszünk.

 

Haza, te vagy az Istenünk,

lábnyomodban bégetünk,

veled el nem tévedünk.

 

Haza, te vagy az Istenünk,

nekünk nincs más végzetünk,

tálcán nyújtjuk életünk.

 

Haza, te vagy az Istenünk,

oly jónak ismerünk,

szólj hát és éltetünk

– mindig tovább...!

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Ha magukban mindeközben

átkoztak talán,

szerteszéjjel, utcahosszban,

falun vagy tanyán,

a markomba röhögtem én

minden éjszakán.

S ha a vádak majd elérnek,

lesz egy válaszom,

hazugságok terpeszállnak,

nincsen bánatom.

Nem kell félnem soha többé,

ezt most is láthatom,

szavak nélkül állok ott majd,

fenn a színpadon.

 

A kórista lányok: (énekelnek.)

Haza, te vagy az Istenünk,

lábnyomodban bégetünk,

veled el nem tévedünk.

 

Haza, te vagy az Istenünk,

nekünk nincs más végzetünk,

neked mindent elhiszünk.

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Nem kell félnem soha többé,

ezt most is láthatom,

szavak nélkül állok ott majd,

fenn a színpadon!

 

(Ebben a pillanatban kicsapódik a fürdőszobaajtó, a zene hirtelen félbeszakad.)

 

Cziky Miklós: (egy törölközőbe csavargózva kilép a fürdőszobából.) Ugye, Hazáék megjöttek már? (Ekkor észreveszi a kórista lányokat, az egész felfordulást, hirtelen sarkon fordul és visszahőköl a fürdőszobába, az ajtó akkorát csapódik a nyomában, hogy mindenki beleremeg egy pillanatra.)

 

 

5. rész

Pusztai Jani belépője

 

(A folyosó felől egy újabb ajtócsapódás hallatszik.)

 

Haza Bendegúz: Ez a Jani lesz!

Pöckös Kázmér: Jani?!

Haza Bendegúz: Lányok, vezessétek be, nehogy eltévedjen! Amilyen esetlen szegénykém...

Szalmon Ella: Miféle Jani?

Haza Bendegúz: (ismét konferanszként:) Pénzszagra gyűl az éji vad!

 

(A kórista lányok a vállukra emelve hozzák be Pusztai Janit. Megszólal a zene.)

 

Pusztai Jani: (tipikus tanyasi parasztruhát visel, úgy néz ki, mint aki fél perce lépett ki a disznóólból, vagy az istállóból, vasvilla a vállán, koszos gumicsizma a lábán, szakadozott, mocskos, sáros nadrágot visel, amelyet mintha zsákvászonból szabtak volna ki. A későbbiekben, akármikor lépked, a csizmában nagyokat cuppan a lába, s időnként szaftos nedvek/levek is folynak ki belőle, a füle mögött állandó jelleggel egy szalmaszálat hord – énekel:)

Nem vagyok én Kukorica,

nincsen ebben semmi hiba,

Jánoskának becézgetnek,

körös-körül a faluba'...

 

Szántva, vetve meg aratva,

pénz vándorolt a markomba,

zsebeim már teletömve,

eljöttem hát a városba.

 

Haza Bendegúz: (éljenzőleg.) Amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra!

 

Pusztai Jani:  (énekel.)

Pénzesővel köszöntöm a várost,

nem munkával sütöm ki a lángost,

borravaló neked is jut számos,

ha rajongod a Pusztai, a Pusztai, a Pusztai… Jánost!

 

A kórista lányok: (leeresztik vállukról Pusztai Janit, majd táncolni és énekelni kezdenek.)

Pénzesővel köszönti a várost,

nem munkával süti ki a lángost,

borravaló neked is jut számos,

ha rajongod a Pusztai Jánost!

 

Haza Bendegúz: Megérkeztél hát, Janikám?

Pusztai Jani: Meg én!

Haza Bendegúz: Nehéz volt idetalálnod?

Pusztai Jani: Nem különösebben. Beültem egy taxiba...

Haza Bendegúz: Nem vágott meg nagyon a taxis?

Pusztai Jani: No csak vágott volna, úgy visszacsapok neki, hogy kirepül az ablakon...

Haza Bendegúz: Úgy értem: nem kért túl sokat a fuvarért?

Pusztai Jani: Nem kérdeztem, mennyit akar... A markába nyomtam egy százast!

Haza Bendegúz: Dinárt?

Pusztai Jani: Miféle dinárt?! Márkát...

Haza Bendegúz: Az elég kellett, hogy legyen...

Pusztai Jani: Elég is volt neki, nem panaszkodott.

Pöckös Kázmér: No, nem panaszkodnék én sem ilyesmiért...

Haza Bendegúz: Hát, Janikám, ez az a lakás, amiről beszéltem neked. Igaz ugyan, hogy néhol kopottas egy kissé, ütött-kopott itt-ott... Ezeknek a fiúknak meg úgyis hiányzik még egy harmadik szobatárs. Három személyre szeretnék kiadni a háziak.

Pusztai Jani: Te, Bendegúz sógor, én nem válogatok. Mondtam neked mingyán, hogy nekem jó lesz bármi is... Van elég pénzem, ha nem tetszik valami, kicseréltetem, ha nem jó valami, megjavíttatom, ha nincs rendben valami, pénzzel mindent helyre lehet hozni...

Haza Bendegúz: (Pöckös Kázmérra mutat.) Ő Pöckös Kázmér, ő lesz az egyik lakótársad...

Pusztai Jani:  (Pöckös Kázmér felé nyújtja a kezét.) Szevasz, sógor!

Pöckös Kázmér: (lekezel vele.) Szevasz! Ööö... Sógor!

Haza Bendegúz: (Szalmon Ellára mutat.) Ő meg Szalmon Ella, csak vendég,  nem lakik itt!

Pusztai Jani: Majd beköltöztetjük, ne aggódj te azon...!

Haza Bendegúz: Ebbe én már nem szólok bele.

 

 

6. rész

Világszám

 

(Ebben a pillanatban kicsapódik a fürdőszobaajtó.)

 

Cziky Miklós: (hosszú, bokáig érő, széles válltöméses, fodros, női estélyruhában kilép a fürdőszobából. Kezében egy hosszú, szőke parókát hoz magával.) Bocsánat, hogy ilyen sokáig bennmaradtam...

Pöckös Kázmér: (elneveti magát.) Nézd a kis buzit!

A kórista lányok: (is vihognak.)

Cziky Miklós: (toporzékol.) Nem vagyok buzi! Nem vagyok homokos! Kikérem magamnak!

Szalmon Ella: Akárhogyis, a látszat semmi mást nem mutat...

Cziky Miklós: Üdvözöllek, legkedvesebb Bendegúz barátom! Bocsáss meg, hogy ilyen előnytelen öltözékben fogadlak, de csak ezt a ruhát találtam bent a fürdőszobában, s meztelenül mégsem jöhettem ki zuhanyozás után ide, a kóristalányaid közé...

Haza Bendegúz: Nem tesz semmit... Tőled és a haverodtól megszoktam már az ilyen... nem is tudom, minek nevezzem ezeket a... Aaa... Szóval ezeket!

Cziky Miklós: Örülök, hogy ilyen belátó vagy.

Haza Bendegúz: Hanem, ami a fogadtatást illeti, azzal kapcsolatban sok mindenre tudnék panaszkodni... Nem reméltem, hogy ezt az Ellát is itt kell majd találnom...

Cziky Miklós: Én sem! (Dühösen Pöckös Kázmérra néz.) De ez már tőlem teljesen független okokból kifolyólag alakult így...

Haza Bendegúz: (meglepetést színlelve Pöckös Kázmér felé fordul.) Nofene... Nofene... Hogy mik történnek manapság?!

Cziky Miklós: Hohó, ha tudnád, mi minden nem történik errefelé...!

Haza Bendegúz: Partnert váltott a kis libuska?

Szalmon Ella: Micsoda?!

Haza Bendegúz: (az állát magasra biggyesztve, tagoltan, hangsúlyozottan megismétli:) Li-bus-ka! Így érthető? Li-bus-ka!

Szalmon Ella: Te csak ne nevezz engem libuskának! Az anyád, ő a libuska, teee…!

Haza Bendegúz: Pedig csak finom akartam lenni... Ahogy egy úriemberez illik is. De ha nagyon inzisztálsz, hát egyéb megnevezésekkel is illethetlek... Mondjuk, például azzal, hogy... Hooogy... Hogy is? Azzal, hogy... Mit szólnál, teszem azt, ahhoz, hooogy…

Szalmon Ella: Nyugodtan megkímélhetsz tőlük!

Haza Bendegúz: Jól van, libuci, megkíméllek tőlük!

Pöckös Kázmér: (Pusztai Janihoz.) Jó lesz nekünk itt hármasban, Janikám, sógorom!

Haza Bendegúz: No-no! Vigyázzunk a nagy szavakkal, Kázmér egykomám. Sógorok vagyunk mi hárman, de Jani még nem lépett be a sorba...

Pusztai Jani: Miféle sorba?

Haza Bendegúz: Semmi fontos, Janikám...

Cziky Miklós: Csak az Ellára célzott! Majd ő gondoskodik rólad…

Szalmon Ella: Micsoda?! (Meglegyinti a kezét, pofon akarja csapni Cziky Miklóst.)

Haza Bendegúz: (még idejében elkapja Szalmon Ella kezét, így a pofon elmarad. Időközben Pusztai Janihoz beszél.) Semmi fontos, Janikám... Majd rájössz magadtól is. Engedd meg, hogy bemutassam neked a másik lakótársadat is: ő Cziky Miklós. Cézével és ipszilonnal írja a nevét... Cziky Miki... Ez így egész jól hangzik! (Szalmon Ella kezét továbbra sem engedi el.)

Pusztai Jani:  (odalép Cziky Miklóshoz és a kezét nyújtja.) Szevasz, sógor!

Cziky Miklós: Szevasz, leendő sógor!

Szalmon Ella: (mindeközben azon igyekszik, hogy kiszabadítsa a kezét Haza Bendegúz szorításából, aki pedig most már akármerre megy, mindenfelé maga után ráncigálja őt.) Te rohadék!

Pöckös Kázmér: (Pusztai Janihoz lép és a fürdőszoba felé vezeti.) Gyere, megmutatom neked a fürdőszobát.

Pusztai Jani: Hagyd, az ráér, hiszen azt használjuk úgyis a legkevesebbet. Hmmm… Igaz is, én nagyon ügyelek a tisztaságra, minden héten megfürdök, ha kell, ha nem…

Pöckös Kázmér: (kicsit zavarban.) Hmmm... Igaz is...!

Haza Bendegúz: No, Janikám, akkor ide költözöl?

Pusztai Jani: Persze hogy! Nem vagyok én válogatós, takaros kis vityilló ez itt.

Haza Bendegúz: No, akkor ennek örömére...! Talpra, lányok!

A kórista lányok: (nagy viháncolás közepette mind felugrálnak és fölkészülnek a következő számra.)

Haza Bendegúz: Még egy világszámmal örvendeztetünk meg benneteket! Rajta, lányok! Csak koncentráltan, okosan és szépen!

 

(Megszólal a zene.)

 

A kórista lányok: (táncolnak és énekelnek.)

Temetőnek mély árkában,

halott ember kuglizik,

lábszárcsont van a kezében

s koponyából vért iszik.

 

A halottnak felesége

szutykos edényt mosogat;

gennygaluska volt ebédre,

s mellé véres húscafat.

 

Ölni, ölni és rabolni

– ez a banda jelszava,

fenn az égen, lenn a földön,

jár a halál angyala.

 

Pusztai Jani: (a szám végeztével őrjöngő tapsolásban tör ki.) Éljen! Éljen! Nagyszerű!

 

(A többiek előbb csak meglepetve nézik, bambulnak megrökönyödésükben, majd lassacskán mind tapsolni és éljenezni kezdenek.)

 

 

7. rész

Tatarozás

 

Haza Bendegúz: (miközben a többiek még mindig a kórista lányokat ünneplik, s azok pedig hajlongva fogadják a tapsot, félrevonja Cziky Miklóst.) Egy dolgot azonban el kell mondanom neked.

Cziky Miklós: Egy újabb világszám lesz?

Haza Bendegúz: Nem, nem, ezúttal teljesen másról van szó. Csak figyelmeztetni akarlak, hogy vigyázzatok egy kicsit ezzel a Pusztai Janival... Tele van pénzzel, degeszre tömte a zsebeit...

Cziky Miklós: Arra akarsz kérni, hogy ne fejjük meg nagyon?

Haza Bendegúz: Hmmm...

Cziky Miklós: Biztosíthatlak, nem fogunk élősködni rajta!

Haza Bendegúz: Nem egészen erre gondoltam.

Cziky Miklós: Értem! Épp azt akarod, hogy élősködjünk rajta! Hogy kizsebeljük?

Haza Bendegúz: Figyelj már rám, az Istenért!

Cziky Miklós: Mondjad csak, csupa fül vagyok.

Haza Bendegúz: Ez a mi leendő sógorunk nem becsületes úton szerezte ezt a rengeteg pénzt.

Cziky Miklós: Valami nagy csaló vagy sikkasztó...

Haza Bendegúz: A legegyszerűbb tanyasi paraszt, földműves volt. Kicsit talán habókos is szegénykém... De hát paraszti munkából csak éhen lehet halni erre mifelénk mostanság, megélni nem. Egy tanyája van, valahol az Isten háta mögött, a legközelebbi falutól is legalább húsz-harminc kilométernyire, bent a szántóföldek között.

Cziky Miklós: De mit lehet ott sikkasztani?

Haza Bendegúz: Semmit. Valami háborús nyerészkedőkkel szűrte össze a levet. Azok átjártak Baranyába és loptak meg raboltak, amit csak lehetett... Ami mozdítható volt, már pakolták is fel a traktoraikra. Pusztai Jani tanyája pedig megfelelt nekik. Mindentől távol, a kutya se bajszintott rájuk... Kemény márkákat fizettek Janinak azért, hogy a tanyán helyezzék el, ott gyűjtsék össze mindazt, amit Baranyából hoztak.

Cziky Miklós: Jól megtömték a zsebét...

Haza Bendegúz: Persze nem fizettek neki annyit, hogy abból így meggazdagodjon ez a félnótás. Egyszer azonban, amikor megint átmentek Baranyába, nem jöttek vissza... Valószínűleg lekapcsolták őket az UNPROFOR-osok vagy az ENSZ-esek, vagy tudom is én, kicsoda... Lehet, hogy egy másik, konkurens banda egyszerűen csak elrakta őket láb alól. Az a rengeteg holmi meg mind ott maradt a Jani tanyáján...

Cziky Miklós: Az a másik banda sem tudott a nyomára bukkani?

Haza Bendegúz: Úgy látszik, nem.

Cziky Miklós: Még jól járt a sógor, mert őt is könnyűszerrel elrakhatták volna láb alól...

Haza Bendegúz: De nem rakták el! Pusztai Jani várt egy hetet, várt két hetet, várt egy hónapot, várt fél évet... Sehol senki. A „bérlői” többé nem jöttek vissza. Négy évvel ezelőtt történt mindez. Tavaly aztán lassan elkezdte eladogatni a tanyáján felhalmozott dolgokat... Ékszerek, aranyfogak, midenféle órák, autók, háztartási gépek, műszaki cikkek... Olyan dolgok, amiket Jani korábban nem is látott. Minden, ami szemnek, s szájnak ingere lehet.

Cziky Miklós: Mi a fene...!

Haza Bendegúz: A legtöbb holmit ugyan áron alul adta el, de még így is úgy megszedte magát, hogy soha többé nem veszi újra a kezébe a szerszámait, nem fog ez többet soha ekét húzni, szántani, vetni, aratni... Ha ezer évig él is!

Cziky Miklós: Hát akkor meg tudom érteni, hogy szó nélkül leperkál száz márkát a taxisnak és még az árat sem kérdezi...!

Haza Bendegúz: Azért mondom, hogy ügyeljetek rá egy kicsit. Nem kell tartanotok tőle, nem veszélyes, de csinálhat hülyeségeket... Az aztán kitelik tőle bőségesen...

Cziky Miklós: Ügyelni fogunk.

Haza Bendegúz: Most be akart jönni a városba, hogy kiélvezze a pénzét. Ami a megfejését illeti, segítsetek neki ebben. Majd odafigyelünk arra, hogy úgy verje el, hogy az nekünk is jó legyen.

Cziky Miklós: Ebben számíthatsz ránk.

Haza Bendegúz: De Ellának egy szót se!

Cziky Miklós: No, jól néznénk ki...!

Haza Bendegúz: Megértettél mindent?

Cziky Miklós: Igen.

Haza Bendegúz: Merem remélni. (Hirtelen a többiek felé fordul.) Nos, kedves Janikám, ráférne erre a vityillóra egy alapos kis meszelés...

Pusztai Jani: (nagyot kiáltva.) Igen!

Haza Bendegúz: Az ajtókat is be kellene festetni...

Pusztai Jani: (mint fenn.) Igen!

Haza Bendegúz: A parkettát csiszolni...

Pusztai Jani: Igen!

Haza Bendegúz: Új ágyakat venni...

Pusztai Jani: Igen!

Haza Bendegúz: Kicserélni a szekrényeket...

Pusztai Jani: Igen!

Haza Bendegúz: Hívhatom a mestereket?

Pusztai Jani: Igen!

A kórista lányok: (Haza Bendegúz intésére, nagyot kiáltva, mind.) Éljen! Éljen! Éljen!

Haza Bendegúz: (Marylinhez lépve.) Szaladj, Marylin, kedvesem, hívd be a fiúkat.

 

(Marylin engedelmesen távozik, a folyosó felé szaladva tűnik el. Egy hatalmas ajtócsapódás jelzi, hogy elhagyta a lakást.)

 

Haza Bendegúz: Van néhány jó ismerősöm, akik olcsó pénzért elvállalták, hogy elvégzik ezeket az apró kis munkálatokat. Elvégre nem kell nagyon törekednünk, hogy újjávarázsoljuk ezt az egész kócerájt, csak mégis... Tudod már, hogy van az, Janikám! Egy kicsit otthonosabbá, lakályosabbá tesszük... Mégis ti hárman fogtok benne lakni, akkor már hasonlítson is valamire ez a vityilló.

Pusztai Jani: Teljesen igazad van, sógor.

Haza Bendegúz: (Pöckös Kázmérhoz és Cziky Miklóshoz.) Fiúk, remélem nincs ellenetekre ez a kis felújítás...

Pöckös Kázmér: Ááá... Nem.

Cziky Miklós: Ugyan, dehogyis!

Pöckös Kázmér: Nem, egyáltalán nem...

Cziky Miklós: Elvégre a Jani is itt fog lakni, az ő igényeinek is meg kell, hogy feleljen ez a szerény kis lak.

Pöckös Kázmér: Milyen igaz is!

Haza Bendegúz: Jól van, fiúk, látom, rendben lesz itt minden.

Szalmon Ella: (Cziky Miklóshoz lép.) Visszaadnád a parókámat?

Cziky Miklós: És mit kapok cserébe?

Szalmon Ella: Egy nagy pofont. Hacsak nem akarod a fejedre rakni...

Cziky Miklós: Eszem ágában sincs.

Szalmon Ella: Felesleges is volna. Így is messziről lesül rólad, hogy buzi vagy...!

Cziky Miklós: (hozzávágja Szalmon Ellához a parókát.) Köszönd az úri neveltetésemnek, hogy nem váglak pofán... De ha így folytatod, hamarosan pofozni kezdem a csajokat is!

Szalmon Ella: (a fejére illeszti a parókát.) Nagyszájú, nyápic kis beszari alak vagy, tudd meg!

Cziky Miklós: Te meg egy utolsó... (mély lélegzetet vesz és visszatartja, amit mondani akart, de teljesen belepirosodik ebbe a műveletbe.)

Szalmon Ella: No és ha az vagyok?

Cziky Miklós: Az. Mindenestül... Sőt, még azabbul...!

 

(Kintről, a folyosó felől egy újabb, irtózatos erejű ajtócsapódás hallatszik.)

 

Haza Bendegúz: (tagadhatatlan örömmel a hangjában.) Megjöttek a fiúk!

 

(Marylinnel az élükön a folyosó felől megérkeznek a rakodómunkások. Vannak vagy tízen a kék munkásruhába öltöztetett fiúk.)

 

Haza Bendegúz: (a rakodómunkásokhoz.) Fiúk, tudjátok, mi a meló. Szolgáljátok ki magatokat!

 

(A rakodómunkások engedelmeskednek, és máris munkához látnak. A folyosón keresztül kiviszik az ágyakat, a székeket, az asztalt, a telefont is leemelik a szekrény tetejéről, ketten már a szőnyeget kezdik göngyölni...)

 

Haza Bendegúz: (hatalmas megelégedettséggel a hangjában, nagyzolva, mint aki fennkölt szeretne lenni.) Mindig meghat, amikor ezeknek a fiúknak a verejtékteljes munkáját látom. És: rettenetesen szeretem is nézni, ha valaki dolgozik. Van az egészben valami furcsa, megfoghatatlan és leírhatatlan emelkedettség... Ahogy megfeszülnek az izmaik, ahogy az erős kezek megragadják a bútorokat... Van egy kedvenc idézetem is, amit a meghatódottságtól ilyenkor sohasem bírom ki, hogy nem mondjam el. Molnár Gábor négy fantasztikus, fenomenális, frenetikus, megismételhetetlen, egyedülálló, egyedi, zseniális, genitális, genitáliás, utolérhetetlen, non plus ultra, mindenek felett álló sora... Engedjétek meg, kedves barátaim, most sem bírom ki, el kell mondanom... Úgy hangzik, hogy:

„Mozgás nélkül Anyag nincs,

Anyag nélkül Mozgás sincs

Ezért olyan megható

Minden Anyagmozgató”

Hát nem megható? Mondjátok meg... Hát nem az?

Cziky Miklós: (pityereg a meghatódottságtól.) De igen, tényleg az, rettenetesen megható. A lényegbe vágó és a húsomba maró...

Pöckös Kázmér: Az ínyembe vájó...

Pusztai Jani: Egy termetes hízó...

 

(Két rakodómunkás időközben felemeli a szekrényt és megindul vele kifelé, ám ahogy egy-két lépést megtesznek, valami irtózatosan bufogni kezd odabent. Női hangok feljajdulásait halljuk bentről, a szekrényből.)

 

Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (hangjukat bentről, a szekrényből halljuk, együtt kiabálnak.) Tegyék le! Álljanak meg! Eresszenek ki! Ki akarok menni! Én is! Én is! Te nem! De igen! Most akkor melyikünk! Majd én! Hová visznek? Tegyék már le!

Pöckös Kázmér: (az állát vakarászva.) Mi a szösz?

Szalmon Ella: Van odabent valaki?

Haza Bendegúz: Felettébb furcsa.

 

(A két rakodómunkás döbbenetében elejti a szekrényt, az felborul és pont az ajtajával lefelé a földre zuhan. A bufogás, dörömbölés egy másodpercnyi ideig abbamarad, majd újult erővel, még hangosabban és erőteljesebben folyatódik.)

 

Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (a szekrényből kiabál.) Engedjenek ki! Ki akarok menni! Miért dobálják ezt a szekrényt ide-oda? Elment az eszük? Miféle őrültség ez? Hagyjanak már békibe'! Engedjenek ki!

Pöckös Kázmér: (az állát vakarászva.) Mi a szösz?

Haza Bendegúz: (a rakodómunkásokhoz.) Fordítsák meg gyorsan azt a szekrényt!

 

(A két rakodómunkás engedelmesen hozzálát a szekrény megfordításához. Még néhány kollégájuk ugrik oda hozzájuk, hogy a segítségükre legyen.)

 

Pöckös Kázmér: (Cziky Miklóshoz fordul.) Te érted ezt?

Cziky Miklós: (megvonja a vállát.) Hjaaa, nem kell mindent érteni, kérem!

Pusztai Jani: Igen, vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni…

Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (a szekrényből kiabál.) Eresszetek ki innen! Ki akarok menni! Ez gyalázat! Vegyetek már ki innen! Ne dobáljátok ide-oda ezt a szekrényt! Hééé! Megvadultatok?!

 

 (A rakodómunkások felállítják a szekrényt és egyikük kitárja az ajtaját. Hiszt Erika és Jószagú Rezeda ugrik ki belőle.)

 

Hiszt Erika: Hűűű, ez meleg volt...

Jószagú Rezeda: Minden csontom összetörték...

Hiszt Erika: (Jószagú Rezedához.) De azért talán a bokádat sem kellett volna a számba nyomnod!

Jószagú Rezeda: Hát tehetek én róla? Rosszabb volt odabent, mint a ringispilen!

Hiszt Erika: Minden körhinta elbújhat mellette...

Jószagú Rezeda: Mit körhinta?! Hullámvasút!

Hiszt Erika: Szellemvasút!

Jószagú Rezeda: Á, az lópikula!

Hiszt Erika: De igenis szellemvasút!

Jószagú Rezeda: Hááát! Meg szellemkossuth, vagy mi a franc?!

Hiszt Erika: Szellemkossuth!

Jószagú Rezeda: (énekelni kezd.) „Kossuth Lajos azt üzente...”

Hiszt Erika: Majd adok én neked üzengetést!

Jószagú Rezeda: Még hogy te?! Fél perce még te is úgy sederegtél odabent a szekrényben, mint az a stanicli a majom berkeiben...!

Hiszt Erika: No, te meg lyukat üvöltöttél a dobhártyámba!

Pusztai Jani: Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni…

Haza Bendegúz: (a torkát köszörülgeti.) Khmmm... Khmmm... Khmmm...

Jószagú Rezeda: (rá emeli a tekintetét.) Mi van? Berekedt?

Haza Bendegúz: Kedves kisasszonyok, remélem, nem sértem meg vele naccsádtokat, ha netalántán afelől merészkedem érdeklődni, hogy mi francokat kerestek a szekrényben! És egyáltalán: kikhez van szerencsénk?

Szalmon Ella: Tudom én nagyon jól, hogy kikhez van szerencsénk. Ismerem én őket, jobban, mint a rosszpénzt szokás... Hiszt Erika és Jószagú Rezeda, mindketten innen, a másik utcából!

Jószagú Rezeda: No, odanézzenek! Még majd a Szalmon Ellának jár a szája!

Hiszt Erika: Amíg bele nem tenyerelek egyet!

Haza Bendegúz: Elég legyen ebből! Kérdeztem valamit!

Hiszt Erika: No, szóval...

Jószagú Rezeda: Híre ment itt egyes, s más dolgoknak... Tudniillik, ugye....

Hiszt Erika: Hát... Izé meg ecet!

Jószagú Rezeda: Hát, mondom én magamnak...

Hiszt Erika: Nem magadnak! Nekem is mondtad!

Jószagú Rezeda: Mondok, hát mi se vagyunk olyan eldobnivalók...

Hiszt Erika: De nem ám!

Haza Bendegúz: Mi van?

Jószagú Rezeda: Megtetszett aztán Erikának is a dolog...

Hiszt Erika: És mi nem is csak tátikázunk ám...!

Jószagú Rezeda: Mert énekelni is tudunk!

Hiszt Erika: Jobb hangom van, mint alakom!

Jószagú Rezeda: Persze, ha olyan alakom lenne, mint amilyen a hangom, Cindy Crawford is irigykedhetne rám.

Hiszt Erika: Így meg csak a Madonna!

Jószagú Rezeda: Meg a Bugyi Zoli!

Hiszt Erika: De az aztán nagyon ám...

 

(Megszólal a zene. Operettesített feldolgozásban, s ilymódon eltorzítva a Pa-Dö-Dő együttes Operett című zeneszámát halljuk, amit Hiszt Erika és Jószagú Rezeda duettben ad elő. Show-programjuk elején a kórista lányok még félreállnak, majd fokozatosan egyre többen kapcsolódnak be a mulatságba. A dal végére már a rakodómunkások, Haza Bendegúz, Cziky Miklós, Pöckös Kázmér és Pusztai Jani kivételével mindenki táncol és énekel, még Szalmon Ella is.)

 

Haza Bendegúz: (a mulatság végeztével odafordul Pusztai Janihoz.) Ugye, Janikám, miért mondogattad te itt az előbb, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni?

Pusztai Jani: Igen, vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni… Vannak megmagyarázhatatlan dolgok, vannak megmagyarázhatatlan dolgok... Hát képzeld csak, sógor: fejem én kinn a tehenet az istállóban, erre a tehén rúg egyet, kiborítja a kannát. Mondom, nem fogsz itt nekem szórakozni, és kikötöm a lábát, amelyikkel rúgott. Fejem tovább, de az a piszkos tehén most a másik lábával rúg egyet, ismét felborítja a kannát, a tej meg kiborul. Erre kikötöm a másik lábát is, és fejem tovább. Hát az a mocsok tehén most csap egyet a farkával, és megint felborított mindent. Na, gondoltam, akkor felkötöm a farkát a gerendára. Felálltam a fejőszékre, és mivel nem volt kéznél kötél, kirántottam a gatyamadzagomat. A gatyám persze ott momentán lecsúszott. Ebben a pillanatban lépett be a feleségem az ajtón. Hát vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Én mondom neked, vannak…

Haza Bendegúz: Nem is tudtam, hogy nős vagy, Janikám…

Pusztai Jani: Ezek után, hogy lennék? Csak voltam, Bendegúz, de ki emlékszik már arra…

Haza Bendegúz: Vagy úgy…?!

Pusztai Jani: Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni…

 

 

8. rész

Az első felvonás fináléja

 

Haza Bendegúz: (Hiszt Erika és Jószagú Rezeda műsorszámára reagálva üvöltözni kezd, nehogy valaki tapsolni és éljenezni merészeljen.) Ez semmi! Ez egy nagy nulla! Dilettantizmus! Idiotizmus! Műkedvelés! Nulla! Nulla! Nulla a négyzeten! Nulla a köbön! Elég ebből! Ez egy hatalmas nagy szégyen! És még van pofájuk ezzel közönség elé állni! Ezt nézzétek meg! Tudunk mi ettől sokkal jobbat is!

Cziky Miklós: Meghiszem azt!

Pusztai Jani: Világszámokat!

 

(Ismét megszólal a zene.)

 

Haza Bendegúz: (a kórista lányokhoz.) Lányok, csatasorba felfejlődni! Csak koncentráltan, okosan és szépen! Ahogy a próbákon is csináltuk... (Énekelni kezd.)

A földtörténet is velem kezdődött el,

rólam írtak minden sort,

minden éneket.

Páltól kaptam levelet,

de az is rólam szólt,

körülvett a szeretet,

szinte átkarolt.

 

A kórista lányok: (énekelnek.)

Mindenki egyenlő valamivel...

Mindenkinek ugyanannyi jár...

Mindenkit ugyanúgy szeretek én...

Mindenki épp egyforma sztár...

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Egy földre szállt angyal

jár köztetek rég,

szégyenükben vesszenek,

kik fel nem ismerték.

 

Jóságában megbízhatsz,

bármit szeretnél,

igazát, hogy elfogadd,

mást nem is tehetnél.

 

A kórista lányok: (énekelnek.)

Egy földre szállt angyal

jár közöttünk rég,

szégyenükben vesszenek,

kik fel nem ismerték!

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Mindenki egyformán bújik be a csőbe...

Hullákon taposhatok át...

A szépségem mi elvakíthat végül...

Hogy megszerezzek mindent, ami jár...

 

Mindenki egyenlő valamivel...

Ezt mondja a közösségi szellem...

Mindenki egyforma valamiben...

Mindenét megoszthatja vélem...

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Imádott reggelek,

veletek ébredek,

nincs itt gond, se baj,

szemedbe nézhetek.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Ó, átkos reggelek,

mért vagytok éberek,

nem volt itt gond se baj,

szemembe néztetek.

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Mindenki egyenlő valamivel...

Mindenkinek ugyanaz a sorsa...

Kollektív szellemben nevelkedünk...

Mindenki egyformán kifosztva...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból én szedtelek fel.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

egykor hogy kezdtük mi el.

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a reggel hol ért téged el.

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

Uniformizált egyformaság lesz a sorsod...

Az irhádat innen el nem hordhatod...

Hiába is keresnél feloldozást...

Kollektivizmusunk magadban hordod...

 

Kollektivizmusunk a véredbe oltva...

Ellenünk fordulva kieshetsz te már...

Kollektív szellemben nevelkedünk...

Egyedül nem lehetsz itt sztár...

 

Pusztai Jani: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

a dolog honnan indult el.

 

Mindannyian: (énekelnek.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy útközben mit rontottunk el.

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból kit szedtünk mi fel.

 

 

Második felvonás

 

(A szín a második felvonásban semmiben sem emlékeztet arra a lepusztult, leromlott lakásra, amit az első felvonásban láthatott a közönség. A felújított, renovált albérleti szoba most már Pöckös Kázmér és Cziky Miklós mellett Pusztai Jani otthona is. A lakás elengedhetetlen tartozéka még a kitehetetlen, hazaküldhetetlen vendég, Szalmon Ella is.

A falak színe, a berendezés, a lakás hangulata teljesen megváltozott.

Most a XX. Század első felének előkelő ízlését idéző szalont láthatunk a lepusztult lakótelepi lakás helyén. Semmi sem utal arra, hogy nézett ki ez az egész a felújítás előtt. A háttérben széles, barokkos korláttal díszített lépcső vezet felfelé, a harmadik emeletre. Lent a szalonban minden ragyog, minden fényes, minden új.

A szalon berendezését széles, nehézkes bútorok jellemzik. Fotelek, karosszékek, középen hátul egy asztal, rajta a legelőkelőbb italok széles választéka díszeleg. Az asztaltól balra egy derékmagasságú, gazdagon faragott, széles szekrény áll. Rajta telefonos faxberendezés. A falon ugyanaz a giccses, ronda festmény függ, amit az első felvonásban is láthattunk az idiotisztikus tájképével, mellette azonban most rengeteg más, ismert, világhírű festmény reprodukciója is helyet kapott.

A szalon, amellett, hogy a századelőt idézi, ebben a mivoltában is erőltetett, természetellenes. Különlegesen fals külsőt ad neki az újgazdag ízléstelenség és nagyzolás minden tárgyi és berendezési jellegzetessége.

Hasznavehetetlen és szükségtelen, környezetidegen méregdrága holmik halmaza az egész lakás.

Bal felől széles bejárati ajtó nyílik, ami az előszobába és a személyzeti szobák felé vezet. A színpad jobb oldalán nyíló ajtó valamivel szerényebb, egyszárnyas, mögötte lakosztály található.)

 

1. rész

Mesehősök randevúja

 

(Amikor felmegy a függöny, a szín teljesen üres. A szalon igen megviselt állapotban van: látszik rajta, hogy hatalmas vendégsereg töltött el benne nem is olyan rég néhány víg órácskát. Az asztalon álló üvegek fele üres, némelyik feldőlt, ezek mellett széles ívben terjedő tócsák. Mindenfelé üres poharak, a lépcső tövében egy töröttet is látunk.

Kintről, az előszoba felől mulatozás, duhajkodás hangját halljuk, egy cigányzenekar még mindig nagy hévvel húzza a talpalávalót. Néhány részeg hang énekel is, de ez egyáltalán nem kellemes élmény a fülnek. A Megdöglött a bíró lova... kezdetű nóta van épp terítéken.

A kellemetlenül fals és ordítozós, ordenáré éneklés kakofóniáját még egy újabb pohártörés hangja is tarkítja. Rekedtes köhögés hallatszik, öklendezés. Valaki rosszul lett és nekiesett az ajtónak.

Fentről, az emelet irányából egy erőteljes ajtócsapódást hallunk, majd kisvártatva megjelenik Szalmon Ella, ahogy lopakodó léptekkel jön lefelé a lépcsőn.)

 

Szalmon Ella: (teljesen meztelen, mellét a kezében tartott, összegyűrt, kifordított ruhával takarja el. A ruháról látszik, hogy csak sietve kapta fel. Óvatos léptekkel halad lefelé, leskelődik, hogy nem látja-e valaki. Mikor megállapítja, hogy a szalonban nincs senki, határozott léptekkel a jobb oldali ajtó felé veszi az irányt és bemegy a lakosztályba.)

 

(Szalmon Ella alig tűnt el a jobb oldali ajtó mögött, máris kinyílik az előszobaajtó. Pöckös Kázmér és Cziky Miklós összekarolkozva dülöngél be a szalonba. Néhány lépésnyire mögöttük hangszereikkel felvértezve érkeznek a cigányzenekar tagjai.)

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt, egymást támasztva-támogatva, meglehetősen illuminált állapotban, ordenárén üvöltözve énekli a Megdöglött a bíró lova... kezdetű cigánynótát.)

Megdöglött a bíró lova,

nyúzza meg a bíró maga...

A zenészek: (miközben az énekelt nótát húzzák, hangszereikkel, mint valami színpadon, a lépcsőkön helyezkednek el.)

Cziky Miklós: (az éneklést megszakítva elkiáltja magát.) Ácsi, Gazsikám!

A zenészek: (egyesével, sorban mind leállnak, abbahagyják a muzsikálást, megszakítják a nótát és leeresztik a hangszereiket.)

Cziky Miklós: Gazsikám, Gazsikám...!

Gazsi: (a prímás.) Mondjad, Mikikém!

Cziky Miklós: Húzzátok most azt, amit délután gyakoroltunk... Azt a nótát. Tudod, a mesékről...

Gazsi: Hogyne tudnám, Mikikém! Egy, két, há', és..!

 

(A cigányzenekar rázendít egy egészen más hangzású, vidám hangulatú, de alapvetően lakodalmas dalra.)

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (ketten együtt énekelnek.)

Annyi mese volt már,

történt, minek történnie kellet.

Mindegyiknek része voltál,

nem tudták, hogy mi veszett el benned.

 

Cziky Miklós: (egyedül énekel.)

Mindegyik mesében

ugyanaz a séma:

bekapott a sárkány,

de minden feje béna.

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek tovább.)

Mindegyik mesének

csak egy lehet a vége,

a jók mind összegyűlnek,

a rosszak nyakára lépnek.

 

Annyi mese volt már,

történt, minek történnie kellett.

Mindegyiknek része voltál,

nem tudták, hogy mi veszett el benned.

 

Pöckös Kázmér: (egyedül énekel.)

Mindegyik mesének

te voltál a hőse.

Izgultunk mi érted,

nem értetted így se!

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Mindegyik mesének

ugyanaz a vége,

amíg meg nem halnak,

boldogságban élnek.

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek; ettől a versszaktól kezdve az eddigi dülöngésből egy megkoreografált, láthatólag nagy alapossággal kidolgozott és igen jól begyakorolt tánc alakul ki, amit az énekléssel párhuzamosan adnak elő.)

Írtunk most egy új mesét,

és ebben nem vagy benne még,

ez most nem rólad fog szólni...

 

Pöckös Kázmér: (egy pillanatra megtorpanva az éneklésben és a táncban is.) Ezért hát, ha megkérhetlek, kedves barátom, ne játszd itt a nagyot, mert a pofádba lépek!

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

...ne tégy úgy,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy

– mintha értenéd!

 

Itt a jók is rosszá lesznek,

mikor elégtételt vesznek,

követendő példa

nem jutott eszünkbe,

bocsánatot kérünk,

ha a sztorink gyenge,

hiába is várnak

boldog happy endre.

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Amíg meg nem haltak,

addig sem is éltek,

sárkánykönnyek régen,

nem is hulltak érted.

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Nem is voltak hősök,

csak etették a népet,

szemfényvesztők írták,

írták a meséket.

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

Annyi mese volt már,

történt, minek történnie kellett.

Mindegyiknek része voltál,

nem tudták, hogy mi veszett el benned.

 

Írtunk most egy új mesét,

és ebben nem vagy benne még,

ez most nem rólad fog szólni,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy

– mintha értenéd!

 

Itt a jók is rosszá lesznek,

mikor elégtételt vesznek,

követendő példa

nem jutott eszünkbe,

bocsánatot kérünk,

ha a sztorink gyenge,

hiába is várnak

boldog happy endre.

 

Írtunk most egy új mesét,

ebben nem vagy benne még,

ez most nem rólad fog szólni,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy

– mintha értenéd.

 

Pöckös Kázmér: (énekel.)

Annyi mese volt már,

igaz történetben...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Annyi mese volt már

véres környezetben...

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

Mindegyiknek része voltál...

Pöckös Kázmér: (egy pillanatra megtorpan.) Kétes?

Cziky Miklós: Hites!

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

...környezetben!

Pöckös Kázmér: (megdöbbenten, felvont szemöldökkel kérdő pillantást vet Cziky Miklósra.) Hites környezetben? Hát az meg mi a franc akar lenni?

Cziky Miklós: Hiteles környezet, vagy mi az anyám kínja...!

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt folytatják az éneklést.)

Annyi mese volt már

véres környezetben,

mindegyiknek hőse voltál,

lestek fenn az égben.

 

Mintát vettek rólad

igaz képzetedben,

elárultad azt is

nemes szerepedben.

 

Minden mese véges,

be kell majd fejezni,

hősök nélkül, csendben,

nem kell elfeledni.

 

Annyi mese volt már,

történt, minek történnie kellet.

Mindegyiknek része voltál,

nem tudták, hogy mi veszett el benned.

 

Írtunk most egy új mesét,

ebben nem vagy benne még,

ez most nem rólad fog szólni

 

Pöckös Kázmér: (egy pillanatra megtorpanva az éneklésben és a táncban is.) Ezért hát, ha megkérhetlek, kedves barátom, ne játszd itt a nagyot, mert a pofádba lépek!

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

...ne tégy úgy,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy

– mintha értenéd!

 

Itt a jók is rosszá lesznek,

mikor elégtételt vesznek,

követendő példa,

nem jutott eszünkbe,

bocsánatot kérünk,

ha a sztorink gyenge,

hiába is várnak,

boldog happy endre.

 

Írtunk most egy új mesét,

ebben nem vagy benne még,

ez most ne rólad fog szólni,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy,

ne tégy úgy

– mintha értenéd.

 

(A dal végeztével Cziky Miklós hirtelen Pöckös Kázmérra emeli a tekintetét.)

 

Cziky Miklós: (fahangon kérdi.) Szerinted jó lesz ez így?

Pöckös Kázmér: Hát...

Cziky Miklós: Nem gyakoroltuk eleget?

Pöckös Kázmér: Hát, rendben volt minden... (A cigányzenekar felé fordul.) Jók voltatok, Gazsikám!

Gazsi: (egy szolgálatkész meghajlással fejezi ki köszönetét a dicséretért.)

Cziky Miklós: Szerinted a Hazának tetszeni fog?

Pöckös Kázmér: Valamivel be kellene futnunk nála...

Cziky Miklós: (az asztalhoz lép és italt tölt magának egy pohárba.) Megiszunk még egyet?

Pöckös Kázmér: Köszönöm, én nem kérek többet.

Cziky Miklós: (Gazsira és a zenészekre emeli a tekintetét.) És ti?

Gazsi: (legyint.) Nem kérünk. Ideje lesz aludni menni... (Úgy mondja, hogy a többi zenészt is figyelmeztesse, eszükbe ne jusson elfogadni az italt, amivel kínálják őket.)

Cziky Miklós: Nem addig az, Gazsikám! Húzzátok csak a nótámat ide a fülembe!

Gazsi: (szolgálatkészen.) Melyik legyen az?

Cziky Miklós: No Gazsi, tudod azt, hogy: (dúdolni, énekelni kezd.) Által mennék én a Tiszán…

A zenészek: (természetesen tudják, sőt rögtön játszani is kezdik.)

Pöckös Kázmér: (is bekapcsolódik, s Cziky Miklóssal együtt mulatozza végig a nótát.)

Cziky Miklós: (a nóta végén ismét a zenészekhez fordul.) No Gazsikám, és azt tudod-e, hogy Üljél a motoromra kisangyalom, olcsó és nem ráz…?

Pöckös Kázmér: (nagyot kiált örömében.) Elöl van a kipufogó, hátul meg a gáz!

A zenészek: (természetesen ezt is tudják, és játszani is kezdik.)

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt végigmulatozza a lakodalmaknak ezt a közkedvelt slágerét is.)

Cziky Miklós: (a nóta végén végigméri Gazsit, majd egy kis szépséghibát fedez fel rajta. Diszkréten figyelmeztetni próbálja.) Te Gazsi, tudod, hogy nyitva van a slicced?

Gazsi: (félreérti.) Nem tudom, de dúdold ide a fülembe, majd mindjárt elhúzzuk neked azt is!

Cziky Miklós: Nem úgy! A nadrágodon…

Gazsi: (megszeppen.) Jaj, bocsánat, nem vettem észre. (Azonnal korrigálja a kis szépséghibáját.) Nem kellene aludni menni már?

Cziky Miklós: (kiabálni, üvöltözni kezd.) Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek! Nem bírják a zenészek…

Pöckös Kázmér: Igazad van, Gazsikám. Megmutatták nektek, hogy hol vannak a szobáitok?

Gazsi: Persze! Még délelőtt beköltöztünk.

Pöckös Kázmér: Jó lesz, ha hosszabb itt tartózkodásra rendezkedtek be. Jani barátunk duhajkodásra adta a fejét, degeszre kereshetitek magatokat...

Cziky Miklós: Meghiszem azt. Ne számítsatok arra, hogy hamarosan hazamentek...

Gazsi: Amíg fizetnek, mi maradunk... Amennyi pénz, annyi zene is lesz!

Cziky Miklós: Menjetek pihenni, mert holnap is nehéz napotok lesz... Haza Bendegúz is eljön. Neki pedig olyan ötletei szoktak lenni, hogy csak itt-ott szeditek majd össze magatokat... Azt ígérte, hogy valami bizarr dologgal fog előállni, hogy megörvendeztesse Janit...

Pöckös Kázmér: Képzelheted! Úgy meg akarja fejni szegénykémet, hogy csak sedereg majd, ha rájön...

Cziky Miklós: Ez a felújítás, a lakás renoválása is egy vagon pénzbe került. Ráadásul a fél emeletet, még a felettünk lévőt is megvette. El tudod te képzelni, Gazsikám, milyen mocskos kis lyuk volt ez, mielőtt Jani beköltözött ide?

Gazsi: Nekem az a dolgom, hogy muzsikáljak... Én semmi mást nem kérdezek... Mit húzhatunk el az úrnak?

Pöckös Kázmér: Igazad is van, Gazsikám! Hidd el nekem, ez a legjobb üzleti stratégia, amit valaha is hallottam.

Cziky Miklós: Egy mocskos kis lyuk, a falak kopottak, a szőnyeg lyukas, a falban szögek helyei, mállott a vakolat, a fürdőszobában nyakig állt a víz...

Gazsi: Én ezt, kérem szépen, mind elhiszem. De mi most mégis inkább aludni mennénk, ha nincs ellenükre, uraim.

Pöckös Kázmér: Presze, persze... Menjetek csak, Gazsikám! Jó éjszakát.

Cziky Miklós: Jó éjszakát.

Gazsi: Jó éjszakát.

 

(A zenészek az emeletre, a lépcsőkön felfelé távoznak.)

 

Cziky Miklós: (egy hajtásra kiissza italát, majd ismét teletölti poharát; Pöckös Kázmérra emeli a tekintetét.) Tényleg nem iszol meg semmit?

Pöckös Kázmér: (beleveti magát az egyik fotelbe.) Nem, nem... Nem kérek.

Cziky Miklós: Pedig voltak idők, amikor csak sóvárogtunk az ilyen italok után...

Pöckös Kázmér: (nagyot sóhajtva.) Voltak idők...

Cziky Miklós: Emlékszel, hogy bámultuk a kirakatokat? A free shopokban vettük tíz márkáért a vodkákat, whiskyt meg csak vendégségben ittunk... Ezeket a német söröket is csak névről ismertük... A nagy sörivók!

Pöckös Kázmér: Az az igazság, hogy amióta itt van ez a Jani, szinte nem is józanodom. Mindennap iszunk, vedelünk... Jóformán attól a pillanattól, hogy beköltözött ide, egyáltalán nem tisztult még a fejem...

Cziky Miklós: (ő is egy fotelbe huppan.) Meddig tarthat ez a dőzsölés?

Pöckös Kázmér: Amíg el nem fogy a pénz. Vagy amíg ránk nem bukkannak a kedves haverjai!

Cziky Miklós: Gondolod, hogy...?

Pöckös Kázmér: Persze, hogy gondolom! Nem hiszed talán, hogy az ilyenek futni hagynak valakit, aki egy vagyont lopott el tőlük?!

Cziky Miklós: A büdös parasztja!

Pöckös Kázmér: Azért kell minél előbb megkopasztani, hogy mire megtalálják, mi már messze járjunk...

Cziky Miklós: Megpattanunk?

Pöckös Kázmér: Te maradj, ha akarsz. Én megtömöm a zsebeimet és iszkolok külföldre. Van ott néhány haverom, meg aztán, ha pénzem is lesz... Mi bajom lehet?

Cziky Miklós: És Janival mi lesz?

Pöckös Kázmér: Ha megtalálják, akkor semmi. El kell majd temetni... Ha meg nem, hát visszamegy a földet szántani... Engem különösebben nem érdekel, akár ebek harmincadjára is itt hagyom, ha kell…

Cziky Miklós: Ez többet nem vesz kapát a kezébe...

Pöckös Kázmér: Szerintem sem. (Megvonja a vállát.) Hát bánom is! Akkor öngyilkos lesz, vagy amit akar... Feleségül veszi Ellát és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Cziky Miklós: Ellát?

Pöckös Kázmér: Aggaszt engem ez a nő. Könnyen beleköphet a levesünkbe...

Cziky Miklós: Gondolod, hogy Jani feleségül venné Ellát?

Pöckös Kázmér: Szerelmes a lelkem...

Cziky Miklós: Ella elcsavarta a fejét.

Pöckös Kázmér: Mióta itt van, le nem lehet vakarni róla... Amerre Jani, Ella a nyomában... Van esze a csajnak. A földszinti lakosztályt már teljesen kisajátította, otthon sem volt már két hete. A negyedik lakó.

Cziky Miklós: Jól érzi magát nálunk...

Pöckös Kázmér: Kellett nekem is pont aznap éjjel felhoznom ide...!

Cziky Miklós: (gúnyosan.) Eső után köpönyeg, sógorom!

Pöckös Kázmér: Hát, jól összesógorosodtunk itt mindannyian. Az előbb is Janival tűntek el... Láttad őket?

Cziky Miklós: Láttam... Besógorosodott a Pusztai gyerek is társaságba…

Pöckös Kázmér: Van esze a csajnak, a fene egye meg! Sokkal okosabb, mint gondolná róla az ember. És a velejéig romlott... A vérében van a romlottság...

Cziky Miklós: Tudja, mit akar...

Pöckös Kázmér: De még mennyire, hogy tudja! Nem lehet eltántorítani attól, amit egyszer a fejébe vett...

Cziky Miklós: Hát, Jani hálószobájában mindenesetre visszajáró lélek...

Pöckös Kázmér: Taktikus természete van. És elég romlott ahhoz, hogy bármi áron is elérje azt, amit akar.

Cziky Miklós: Janinak fellendült a szexuális élete.

Pöckös Kázmér: Nem is lenne gond, ha csak ennyiből állna a dolog... De nagyon vigyázz a szádra, hogy mit beszélsz előtte.

Cziky Miklós: Emiatt nem kell aggódnod. Nem vagyok olyan viszonyban vele, hogy beavatnám a titkaimba. A titkos gondolataimba.

Pöckös Kázmér: Nono! Vigyázz te csak! Ne feledd, hogy a sógorok közt te is ott vagy...

Cziky Miklós: Jó, az megesett akkor...

Pöckös Kázmér: (feláll.) Megyek én aludni, nehéz napunk lesz holnap. Jó lenne, ha Hazának tetszene ez a kis hülyeség...

Cziky Miklós: Igazad is van... Megyek én is nemsokára, de előbb még egyet megiszok.

Pöckös Kázmér: (a lépcsőkön felfelé távozik.) Jó éjszakát. (Útközben halkan, maga elé dudolászva énekelget.)

Amíg meg nem haltak,

addig sem is éltek,

sárkánykönnyek régen,

nem is hulltak érted.

 

Cziky Miklós: Jó éjszakát.

Pöckös Kázmér: (most már nem néz vissza, csak maga elé dudolászva énekelget tovább, amíg el nem tűnik az emeleten.)

Nem is voltak hősök,

csak etették a népet,

szemfényvesztők írták,

írták a meséket.

 

Cziky Miklós: (feláll és az asztalhoz lép; újabb italt tölt magának. Közben ő is dudolászik.)

Nem is voltak hősök,

csak etették a népet,

szemfényvesztők írták,

írták a meséket.

 

2. rész

Mi cél vezérelt?

 

Szalmon Ella: (a jobboldali ajtóban, a lakosztály előtt áll, senki sem vette észre, mikor lépett be a szalonba. Öltözéke csapzott, ugyanazok a ruhadarabok vannak rajta, amelyeket az első rész legelején a melle előtt tartott. Látszik rajta, hogy csak hevenyészetten, hanyagul magára dobálta ruháját. Az ajtófélfának támaszkodva figyeli Cziky Miklóst, de csak akkor szólal meg, amikor már egészen biztos abban, hogy Pöckös Kázmér elment, nem hallhatja őket.) Vártam már, hogy elmenjen.

Cziky Miklós: (hirtelen megrémülve a váratlan hangtól a lakosztály felé fordul -- és tátva marad a szája.)

Szalmon Ella: Töltenél nekem is valamit?

Cziky Miklós: Mit kérsz?

Szalmon Ella: Pezsgő van még?

Cziky Miklós: (az asztalon álló üvegeket nézegeti.) Valami állat fellökte az üveget. Van még a pincében. Hozassak?

Szalmon Ella: Fölösleges. Te mit iszol?

Cziky Miklós: Gint.

Szalmon Ella: Jó lesz az nekem is.

Cziky Miklós: (fog egy poharat és gint tölt Ellának.) Hallgatóztál?

Szalmon Ella: Miért ilyen bizalmatlan velem szemben a haverod?

Cziky Miklós: Tehát hallgatóztál. (Odanyújtja Ellának a poharat.)

Szalmon Ella: Mi baja velem?

Cziky Miklós: Tudod... Sok itt a sógor.

Szalmon Ella: (az egyik fotelbe ül.) Miféle sógor?

Cziky Miklós: (szeretné elkerülni, hogy választ kelljen adnia.) Hát akkor: koccintunk?

Szalmon Ella: (koccintásra emeli poharát.) Egészségünkre!

Cziky Miklós: Egészségünkre.

 

(Koccintanak, majd mindketten isznak.)

 

Cziky Miklós: (csak belekortyol az italába.)

Szalmon Ella: (fenékig üríti poharát.) Miféle sógorok?

Cziky Miklós: Töltsek neked még egyet?

Szalmon Ella: Köszönöm, lehet... Nagyobb pohárba öntsd, hogy ne kelljen szaladgálnod.

Cziky Miklós: Harcedzett menyecske vagy te, hallod-e, egy ilyen Pusztai Jani mellé...

Szalmon Ella: Volt időm hozzászokni.

Cziky Miklós: (az asztalhoz lép, hogy nagyobb poharat keressen Ellának.) Disznóólat csináltak ebből a szalonból...

Szalmon Ella: No, hadd halljam már azt a dolgot a sógorokról...!

Cziky Miklós: (az asztalon szöszmötölés közben.) Nem kedvel téged a haverom.

Szalmon Ella: Ne félj, ennek nyíltan a jelét is adja...

Cziky Miklós: Tudod, ez a dolog a sógorokkal... Nem tetszik neki sem, hogy mindent az ágyban akarsz elérni magadnak...

Szalmon Ella: (kényszeredett nevetéssel.) Tudja is ő...

Cziky Miklós: (hirtelen Ella felé fordul, a szavába vág.) Tud, amit tud. És az épp elég.

Szalmon Ella: De neked nem vagyok olyan ellenszenves?

Cziky Miklós: Négy férfi van itt a házban, Bendegúzt is ideértve. Mindegyikkel volt már dolgod az ágyban...

Szalmon Ella: Be akarsz most olvasni nekem?

Cziky Miklós: (odanyújtja Ellának a nagyobb pohárba töltött gint.) Nem vagyok én az őrangyalod...

Szalmon Ella: Nem vagy, az aztán nem... (Nagyot kortyol az italból, majd a fotel kartámlájára helyezi poharát.) Semmim sem vagy. (Kényszeredett nevetéssel.) Semmi sem vagy az én életemben. Egy nagy semmi. (A tenyerébe temeti az arcát.) Régóta nincs nekem már őrangyalom. Egy sem...

Cziky Miklós: Ma este is Janival voltál?

Szalmon Ella: (tenyerébe temetett arccal kényszeredetten nevetgél, nevetésében azonban fokozatosan mintha a síráshangok kerülnének túlsúlyba.) A Janival... Ő is egy őrangyal akarna lenni? Számon tartod a szeretőimet, vagy mi van veled? Mi ez a nagy érdeklődés, őrangyalkám? Nem érzel véletlenül együtt velem?

Cziky Miklós: (hebegve.) De... De-dehogynem...!

Szalmon Ella: (nevetése és sírása is hirtelen megszakad, hideg tekintettel, mereven Cziky Miklósra néz.) Az orgazmus pillanatában is?

Cziky Miklós: (zavarában koccintásra emeli a poharát.) Egészségünkre!

Szalmon Ella: (feláll, fölényesen Cziky Miklós felé közelít, hangjában is fölényes és gunyoros.) Erre inni kell, miii? Minden orgazmusomra koccintani kell! Így igaz! Egészségünkre! (Erőteljesen odacsapja poharát Cziky Miklóséhoz, hogy mindkettőből kilöttyen az ital.) A te orgazmusodra is! (Fenékig üríti a nagyobb poharat is, majd amikor kiitta italát, tiszta erejéből a földhöz csapja poharát, hogy az nagy csörömpöléssel eltörik. Fahangon beszél:) Mit tudsz te rólam? Ki vagyok én? Mi vagyok én? Mi vagyok én neked?

Cziky Miklós: (ő is egy hajtásra issza ki italát.) Húúú… Úgy látszik, nekem is kelleni fog egy nagyobb pohár.

Szalmon Ella: (énekel.)

Voltam szél,

nyakad köré fonódva.

Voltam már veled is.

Voltam társ, ki fékez,

voltam pár, ki kérdez,

voltam már veled is...

 

Voltam hű,

gondolatodban bízva.

Voltam már veled is.

Voltam kés, mi vérez,

voltam nő,  ki érez,

voltam már veled is...

 

Voltam szép,

mielőtt eljött az óra.

Voltam már veled is.

Voltam száj, ki tudja,

voltam kéz, ki adja,

voltam már veled is...

 

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

 

Voltam kész,

kedved bármire szottyant.

Voltam már veled is.

Voltam púp, ki bántott,

voltam bús, ha látott,

voltam már veled is...

 

Voltam még,

mindig csak arra várva.

Voltam már veled is.

Voltam bók, mit kaptam,

voltam csók, mi csattant,

voltam már veled is...

 

Voltam más,

ha volt, ki megkívánja.

Voltam már veled is.

Voltam tűz, mi lángolt,

voltam hit, mi pártolt

voltam már veled is...

 

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

 

Voltam új,

számodra múlt hibája.

Voltam már veled is.

Voltam mind, mi éget,

voltam mind, mert kérted,

voltam már veled is...

 

Voltam vér,

szenvedély szolga lánya.

Voltam már veled is.

Voltam út, mit jártál,

voltam új, mit vártál,

voltam már...

– igen, voltam már előtted is... –

...egyedül...

 

Vajon  mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

Vajon mi cél vezérelt?

...mi cél vezérelt?

 

Voltam test,

kiért csak odanyúlnak.

Voltam már veled is.

Voltam bók, mit kaptam,

voltam csók, mi csattant,

voltam már veled is...

 

Voltam szem,

aki helyetted látott.

Voltam már veled is.

Voltam tűz, mi lángolt,

voltam hit, mi pártolt,

voltam már veled is...

 

Voltam mind,

ma számodra mi veszve.

Voltam már veled is.

Voltam mind, mi éget,

voltam mind, mert kérted,

voltam már veled is...

 

Voltam vér,

a szenvedély, ha kellett.

Voltam már veled is.

Voltam út, mit jártál,

voltam új, mit vártál,

voltam már veled is...

 

3. rész

Emlékezni jó

 

Cziky Miklós: (szó nélkül az asztalhoz lép, kerít egy poharat Ellának is és mindkettőjüknek italt tölt. Ellának nyújtja a nagyobb poharat.)

Szalmon Ella: (elveszi a feléje nyújtott poharat; suttog.) Voltam már veled is... Egy egész regimenttel.

Cziky Miklós: Mit vársz tőlem? Mit kellene mondanom?

Szalmon Ella: (ismét kényszeredett nevetéssel.) Sógorok...? Só-sógok...?

Cziky Miklós: Most őszintének érzed magad?

Szalmon Ella: Te is kurvának tartasz?

Cziky Miklós: Hallottad már azt a viccet, amikor Piroska megy az erdőben a nagymamához és útközben megerőszakolja a farkas? Kérdezi utána a farkas: no, Piroskám, mit mondasz majd a nagymamának? Azt fogom neki mondani, hogy útközben a farkas kétszer is megerőszakolt. Döbbenten néz rá az ordas: hogyhogy kétszer? Mire Piroska: De hát, farkas koma, hova sietsz?

Szalmon Ella: (nem nevet a viccen, mereven néz maga elé, arca mozdulatlan.)

 

(Feszült csend áll be kettejük között.)

 

Cziky Miklós: (heves, zavart pislogással koccintásra emeli poharát.) Farkas koma, hova sietsz? Még nem is koccintottunk...

Szalmon Ella: (ő is felemeli a poharát.) Egészségünkre!

Cziky Miklós: Egészségünkre!

 

(Mindketten isznak.)

 

Cziky Miklós: A Kázmérral is addig koccintgattunk tegnap, amíg úgy maradtunk...

Szalmon Ella: Te is kurvának tartasz?

Cziky Miklós: Azt mondod, lefeküdtél velem egyszer... Pedig én sokkal többre emlékszem.

Szalmon Ella: Gyere be most velem a szobámba. Gyere, feküdjünk le most rögtön. Gyere, kívánlak, kívánom a testedet, veled akarok lenni... Most rögtön! (Ledobja magáról a blúzát, máris félmeztelen. Cziky Miklóshoz ugrik és elkezdi lecibálni róla az ingét.) Emlékszel még, milyen volt velem? Milyen volt együtt lennünk?

Cziky Miklós: (ellöki magától Ellát, aki a földre huppan.) Hogyne emlékeznék! Minden mozdulatodra emlékszem! Minden porcikádra. A testszagodra...

Szalmon Ella: Biztos, hogy én voltam az?

Cziky Miklós: Persze, hogy te voltál...

Szalmon Ella: Emlékszel még az ízemre? Emlékszel még rám?

Cziky Miklós: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból én szedtelek fel.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Mi lett már belőlem,

jobb, ha nem is látom,

mikor útra kelnék,

nincs, ki visszavárjon.

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Hagyjuk most a sok dumát,

igen, én számítottam rád,

de számítottál te is,

csak számítgass tovább!

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból én szedtelek fel.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Mi lett már belőlem,

jobb, ha nem is látom,

mikor útra kelnék,

nincs, ki visszavárjon.

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Hagyjuk most a sok dumát,

emlékezzünk együtt,

nézzük, mit is tettél,

ha a bűnöd el is évült.

 

Nézzük, mit is tettél,

sorban, mindent, szépen,

jusson majd eszedbe,

ahogy érted mentem.

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból én szedtelek fel.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Mi lett már belőlem,

jobb, ha nem is látom,

mikor útra kelnék,

nincs, ki visszavárjon.

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Jusson majd eszedbe,

vajon, hogy is kezdted,

milyen úton jártál,

mikor észrevetted.

 

Pöckös Kázmér: (a lépcsőkön az emelet felől érkezik. A többiek nem veszik észre, ő pedig óvatosan, leskelődve és hallgatózva meglapul a lépcsőkorlát mellett a sötétben, érdeklődéssel figyeli a fejleményeket.)

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Mi várt rád még akkor,

mit is remélhettél,

mi volt neked fontos,

ahol eltévedtél.

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a szarból én szedtelek fel.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy honnan indultunk mi el.

 

Mi lett már belőlem,

jobb, ha nem is látom,

mikor útra kelnék,

nincs, ki visszavárjon.

 

Tükörbe sem nézek,

elég ócska látvány,

úgy tettél te tönkre,

mint egy vészes járvány.

 

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (együtt énekelnek.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy honnan indultunk mi el.

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy együtt indultunk mi el.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Mi lett már belőlem,

jobb, ha nem is látom,

mikor útra kelnék,

nincs, ki visszavárjon.

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

hogy a porból én szedtelek fel.

 

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (együtt énekelnek.)

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

a dolgot hol csesztük mi el.

 

Emlékezni jó,

emlékezni tudni kell,

emlékezhetsz arra is,

a dolgot hol csesztük mi el.

 

4. rész

Visszafelé forog a Föld

 

Pöckös Kázmér: (a dal végeztével a sötétben állva tapsolni kezd.)

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (megdöbbenten, rémülten néznek rá.)

Pöckös Kázmér: (maró gúnnyal.) Nagyon szépek vagytok így, kettesben.

Szalmon Ella: Még pont te hiányoztál az életemből...

Pöckös Kázmér: Már elnézést, hogy így megzavarom a köreiteket, de elfogyott a cigim és szerettem volna elszívni még egyet elalvás előtt... Nem is gondoltam, hogy egy turbékoló galambpárt találok idelent.

Cziky Miklós: Cigit?

Pöckös Kázmér: Hát, sógorom...

Cziky Miklós: Gyere le nyugodtan, nem zavarsz.

Pöckös Kázmér: Nem, én nem zavarok. (Közelebb jön.) Dehogy zavarhatnék...

Cziky Miklós: Semmi olyat nem csináltunk, amiben megzavarhattál volna bennünket...

Pöckös Kázmér: Ugyan, ugyan, sógorom...! Ha Ella egyszer már félmeztelen, annak folyatatása kell, hogy legyen.

Szaman Ella: (erre felkapja a földre dobott blúzát és magára teríti.) Így jobb?

Pöckös Kázmér: Nofene...! Ezt miattam?

Cziky Miklós: Mi a francokat jöttél fölényeskedni ide?

Pöckös Kázmér: Tehát mégis zavarok... Ej-ej... Ez kellemetlen.

Cziky Miklós: Nem. Mondtam már, hogy nem zavarsz.

Pöckös Kázmér: Száll a madár ágrul ágra, meg aztán Ella kisasszony is... Ha jól emlékeszem, az én közvetítésemmel ragadt itt nálunk, most meg... Hát, hogy is mondjam...?

Szalmon Ella: Látom, elemedben vagy. Cziky Miki tölt nekünk italt.

Cziky Miklós: Jó, persze...

Pöckös Kázmér: Te sem panaszkodhatsz az elemeidre...

Cziky Miklós: (Pöckös Kázmérhoz.) Te mit iszol? Megiszol te egyáltalán valamit?

Pöckös Kázmér: Konyakot.

Szalmon Ella: Tudnod kell valami, Kázmér.

Pöckös Kázmér: Sok mindent tudok én magamtól is, még sincs benne köszönet. Majd pont egy ilyen... Ilyen... Ilyen ripirongya fogja megmondani nekem az igazságot...

Szalmon Ellla: No, mi a franc ütött beléd? Miért nem mersz lekurvázni, ha már tényleg úgy gondolod?

Pöckös Kázmér: Nem is igazán illene hozzám az ilyesmi...

Cziky Miklós: (odanyújt egy poharat, konyakkal tele, Pöckös Kázmérnak.) Tényleg pofátlan vagy. Most mit kell beleütnöd az orrod mások dolgába? Betoppansz ide és fölényeskedsz, mintha tudom is én, milyen nagy összeesküvés közepén értél volna bennünket.

Pöckös Kázmér: (elveszi a feléje nyújtott poharat.) Tettenérés?

Cziky Miklós: Hát ez nem az...

Szalmon Ella: Tudnod kell, Kázmér...

Pöckös Kázmér: Ja, igen, épp ott álltunk meg, hogy tudnom kéne még ezt meg azt...

Cziky Miklós: (Ellának nyújtja a poharat, de Pöckös Kázmérhoz beszél.) Most már tényleg hagyd ezt abba...!

Szalmon Ella: Akkor is végig fogom mondani, ha ötvenszer is belém fojtja a szót. (Elveszi a feléje nyújtott poharat.) Egészségünkre!

Pöckös Kázmér: Igaz is: egészségünkre!

Cziky Miklós: Egészségünkre!

Szalmon Ella: Aznap este... Amikor aztán másnap reggel beállított hozzátok Haza Bendegúz ezzel a Pusztai Janival...

Pöckös Kázmér: (idétlenül röhög.) Pálpusztai Janival...! Pálpusztai Janival...!

Szalmon Ella: Hát, szaga, az van. A pálpusztai elbújhat mellette...

Pöckös Kázmér: Te pedig ezt igen közelről, testközelből ellenőrizted, ugye?

Szalmon Ella: Közelebbről, mint gondolnád!

Pöckös Kázmér: (Cziky Miklóshoz, megjátszott bizalmaskodó hangnemben.) Megsúgom neked, kedves barátom, Pálpusztai Jani ma megkérte Szalmon Ella kezét. Ella pedig elfogadta a házassági ajánlatot.

Cziky Miklós: (döbbenten néz Ellára.) Ella, igaz ez?

Szalmon Ella: (erélyesen kitart amellett, amit el akar mondani.) Aznap este én szándékosan kerestelek meg éppen téged, Kázmér... Cziky Mikivel mi akkor már hónapok óta nem találkozgattunk, ezért is volt ő felháborodva másnap reggel, amikor itt talált, a lakásotokban... Elég csúnyán váltunk el egymástól. De én nem tudtam túltenni magam a dolgon. Nem tudtam elfelejteni... Még mindig minden gondolatom csak ő volt. Akárhány férfivel feküdtem is le időközben, mindig csak Cziky Mikire gondoltam. Meg akartam keresni őt. Tudtam, hogy nem állna szóba velem. Ezért kerítettelek elő téged. Cziky Mikit akartam visszaszerezni magamnak... Elég undorító látvány voltál holtrészegen a kocsmaasztal alá bukva, de összekapartalak... Egy pillanatig sem kívántalak, amíg együtt voltunk. Akkor is csak Mikire gondoltam végig...

Pöckös Kázmér: (nagyképűsége, fölényessége némileg alábbhagy, inkább dühödt hangon beszél.) Mindent előre kiszámítottál. Erről beszéltem neked, Miki! Ez a csaj tervezetten akar beleköpni a levesünkbe... Vigyázni kell vele, hallod-e?!

Cziky Miklós: Most már állítsd le magad, Kázmér! Elég legyen! (A zsebéből egy doboz cigarettát húz elő és Pöckös Kázmérhoz vágja.) Remélem, gyufád van!

Pöckös Kázmér: El is zavarsz?! Mehetek?! Gyönyörű...! Turbékoló kis galambocskáim...

Szalmon Ella: Végső ideje, hogy valaki a szemedbe mondja: egy utolsó, senkiházi, nagy senki vagy! Érted már, mire gondolok?

Pöckös Kázmér: (a dühtől elvörösödött fejjel; énekel.)

Elég a sírásból! Nyugalom!

Mi ez a leszámoló beolvasás?

Nem jutott jobb eszetekbe?!

Nem akadt ma épp senki más?

 

Nem akadt egy áldozat?

Nem akadt, ki fél?

Nem akadt, ki megijedne tőletek?

Erről nem tehetek én!

 

Nem akadt egy vadszamár,

akivel kikezdjetek?

Nem akadt, ki megijedne tőletek?

Ezt meg is értem én!

 

Ne álljatok az utamba,

ha ilyet még kérhetek,

semmi sincs mögöttem,

semmi sincs előttetek...!

 

Cziky Miklós: (Szalmon Ellához; énekel.)

Szépecskén elleszünk mi ketten,

ha-ja-jaj...

Egy sétát teszünk a ligetben,

ha-ja-jaj...

Nem jár senki sem már arra,

nem lesz, ki a titkunk továbbadja...

 

A csók után újra csókot váltunk,

ha-ja-jaj...

Így jelezvén, amerre jártunk,

ha-ja-jaj...

Nem bukkannak a nyomunkra,

annál mindenkinek több a dolga...

...több a dolgaaa...

 

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (együtt, egymáshoz, énekelnek.)

A ligetben veled lenni,

tudom, szép volna kedvesem.

Liget sincsen, te sem vagy már,

miért hagytuk, hogy így legyen?

 

Cziky Miklós: (Pöckös Kázmérhoz fordul, énekel.)

Arra ébredsz egyszer,

hogy szőrén-szálán eltűnt,

mindaz, ami voltál...

 

Nem lesz benne köszönet,

utána erednél...

 

Nincs, ki segíteni tudna,

életed csak dudva,

le vagy,

le vagy

le vagy

– tudva...

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Arra ébredsz egy napon,

hogy szebb is lehetnél,

ha valaki hagyná...

 

Eltűnik majd mindened,

mit addig szerettél,

mégis visszavárnád...

 

Semmiben sincs köszönet,

az igazi szépség

lábát mutogatja...

 

nem kívánták őt se ide,

mégis megjelent,

szemed kikutatja...

 

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (együtt énekelnek.)

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

A múltja, ha visszaköszönt,

takarítja mindenki az ólját.

A hősök kora elköltözött,

s még örülhet, hogy jól járt.

 

Cziky Miklós és Szalmon Ella: (együtt énekelnek.)

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

A múltja, ha visszaköszönt,

takarítja mindenki az ólját.

A hősök kora elköltözött,

s még örülhet, hogy jól járt.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Békében elleszünk mi ketten,

ha-ja-jaj...

Hőssé lehetsz majd hitedben,

ha-ja-jaj...

Bátran rohansz majd a harcba,

nem lesz, ki a híred visszatartsa!

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

Visszafelé forog a Föld.

Visszafelé járnak az órák...

 

(A dal végeztével hirtelen sötétség borul a színpadra.)

 

5. rész

A nemzetközi piac

 

(A sötétben kakaskukorékolást hallunk.

Reggel van. A Nap azonban nem lassan és fokozatosan kel fel, hanem egy, a közönséggel szemben elhelyezett, tehát épp a szemébe világító erős, vakító fényű halogénlámpa jelzi az ébredést.

A szalonban semmi sem változott: a helyiség még mindig magán viseli az előző esti mulatozás félreérthetetlen nyomait. Cziky Miklós az egyik fotelba dőlve horkol, ott aludt el, ahol az éjszakai részegségében végül az álom elérte.

Kintről madárcsiripelést hallunk, azonban ez még véletlenül sem utal falusi, avagy vidéki hangulatra, környezetre: hamarosan felzúgnak a városi tömegközlekedési vállalat autóbuszai, a munkába igyekvő dolgozók kismotorjai és autói. Az ötödik rész elején igen hatásos lehet, ha a kintről beszűrődő zajok és zörejek szocreál hangulatot festenek.

A felvillanó halogénlámpát, a reflektort az egyik rakodómunkás kapcsolta fel. A baloldali ajtó kicsapódik és egymás után sorban vonulnak be rajta a rakodómunkások: mindegyikük valamiféle technikai felszerelést, további reflektorokat, erősítőket, stúdió-felszereléseket, kamerákat és hasonló, kisebb, kamara jellegű forgatáshoz szükséges dolgokat hoznak be a szalonba. Ahogy beérnek, rögtön lepakolják terheiket, és azonnal hozzálátnak a felszerelés felállításához.

Némileg a szalont is átrendezik: a helyiség közepét teljesen felszabadítják, a bútordarabokat, amelyek addig ott álltak, félrehúzzák, s oldalt, a fal mellett helyezik el. Ketten söprűket ragadnak és elkezdik összesöpörni az üvegtörmelékeket és egyéb hulladékot a szőnyegről. Még ketten csatlakoznak hozzájuk; kihordják az üres üvegeket és poharakat. A szalonban hamarosan rend lesz.)

 

Hiszt Erika: (a baloldali ajtón belépve érkezik. Takarítónői egyenöltözéket visel és egy, a XX. század hatvanas éveit idéző behemót, idétlen, nagy porszívót vonszol maga után. A porszívó zsinórját a háttérben, a szekrény mellett található konnektorba dugja, majd bekapcsolja a gépet, amelyik irtózatos zúgás kíséretében lép működésbe. A porszívó zúgása elnyomja a kintről jövő hangokat. Hiszt Erika alaposan, lassú, lusta mozdulatokkal porszívózni kezd.)

 

(A rakodómunkások időközben végeznek a takarítással és a magukkal hozott felszerelés felállításával.)

 

Cziky Miklós: (a porszívó hangjára mozgolódni, forgolódni kezd a fotelben, de továbbra sem ébred még fel.)

Gazsi: (az emeletről lefelé kandikálva, leskelődve figyeli, hogy mi történik a szalonban. Régies, hosszú, bokáig érő hálóruhát visel, a szeme még leragadt, látszik rajta, hogy a zajongásra ébredt fel. A korlátnak támaszkodva megáll a lépcsőkön és a szemét dörzsölgeti.)

Haza Bendegúz: (a baloldali ajtón berobogva érkezik. Megjelenése jelentőségteljes, a rakodómunkások mind megtorpannak munkájukban, csak Hiszt Erika porszívózik tovább.)

Hiszt Erika: (nem vette észre, hogy Haza Bendegúz megérkezett, zavartalanul porszívózik tovább.)

Haza Bendegúz: (a szalon közepére lép és int az egyik rakodómunkásnak.)

A rakodómunkás: (odalép a porszívóhoz és kikapcsolja azt.)

Hiszt Erika: (amikor a porszívó elhallgat, döbbenten kiegyenesedik és a behemót gépre néz.) Mi a franc...?!

Haza Bendegúz: Elég ebből az éktelen lármából!

Gazsi: Én is valami ilyesmit akartam volt mondani... Aludni sem hagyják itt az embert.

Hiszt Erika: No de, a takarítás...!?

Haza Bendegúz: Nem érdekes. Ahogy látom, a fiúk a munka legnagyobb részét már elvégezték. És az volt a fontosabb... A porszívózásra nem vesztegetjük az időnket.

Hiszt Erika: (halkan, mesterségesen tompított indulattal morgolódik.) Jól van, jól van, csak hasznossá akartam tenni magam... Aztán ne panaszkodjon nekem senki, hogy koszos itt minden... (Kivonszolja a porszívót a baloldali ajtón.)

 

(Az egyik rakodómunkás Hiszt Erika segítségére siet, feltekeri a porszívó hosszú zsinórját, majd átsegíti a behemót gépet a küszöbön.)

 

Haza Bendegúz: (a fotelben alvó Cziky Miklós elé lép, a rakodómunkásokhoz beszél.) Fiúk, a legnagyobb szemetet nem takarítottátok el... Mit alszik ez itt? Mintha nem lenne neki saját szobája, egy egész lakosztálya az emeleten! (Elfordul Cziky Miklóstól.) Takarítsátok el innen ezt a... A... A... Ne legyek durva. Tudjátok, hogy mire gondolok...

 

(Az egyik rakodómunkás kirohan a baloldali ajtón, másik kettő pedig a fotelhez lép.)

 

Haza Bendegúz: (Gazsihoz fordul.) Gazsikám! Mit állsz ott nekem, mint valami faszent?! Rajta, kapd össze a csürhét és rajzoljátok ide magatokat amilyen gyorsan csak lehet, a hangszereitekkel együtt. Buli lesz!

Gazsi: Máris?

Haza Bendegúz: Máris-máris... Rögvest! Megvannak még azok a kottáitok, amiket tegnap adtam?

Gazsi: Má' mé' ne lennének?

Haza Bendegúz: Mert, teszem azt, elhányhattátok volna őket bárhová itt a tegnapi nagy mulatozásban.

Gazsi: (dünnyögve az emelet felé távozik.) Nem hányunk... Mi nem hánytunk... Nem hánytunk be sehová...

 

(A rakodómunkás, amelyik az imént a baloldali ajtón távozott, most egy nagy pléhvödörrel a kezében tér vissza. A vödör színültig telve vízzel. Cziky Miklóshoz siet vele és gondolkodás nélkül, egy jól begyakorlott, szinte már rutinszerű mozdulattal a nyakába zúdítja a vizet.)

 

Cziky Miklós: (a rémülettől hirtelen felugrana, de a fotel mellett álló két rakodómunkás visszalöki. Újra felugrik, de a két izompacsirta könnyedén löki ismét vissza. Cziky Miklós csak hebeg-habog és dadog, nem jut szóhoz a meglepetéstől.) Mi-mi fo-fo-fo... lyik itttttt?! Héééééééé...! Ne lök-lök-lök... dössetek már! A fene enne már meg benneteket!

Haza Bendegúz: (hirtelen Cziky Miklós felé fordul. Hangja határozott és ellentmondást nem tűrő.) Akkora paraszt vagy, hogy már az óvodában is a szalonna volt a jeled!

Cziky Miklós: (felugrik.) Majd pont te fogod megmondani nekem...!

Haza Bendegúz: (egy elegáns, kicsit finomkodó mozdulattal leken egy nem túl erős pofont Cziky Miklósnak; a szavába vág.) Igen, én.

 

(A mellette álló két rakodómunkás ismét visszalöki Cziky Miklóst a  fotelbe.)

 

Cziky Miklós: Szólnál a fogdmegjeidnek, hogy hagyjanak békén?!

Haza Bendegúz: Nem! Ők nagyon jól tudják, hogy mi a feladatuk.

Cziky Miklós: Ezek az izomagyú gorilláid...!

Haza Bendegúz: A helyedben én nem tennék ilyen meggondolatlan kijelentéseket. A fiúk nem szeretik ha lebambázzák őket... Akarod, hogy megmutassák?

Cziky Miklós: Nem, nem, dehogy!

Haza Bendegúz: Akkor pedig maradj nyugton a seggeden.

Hiszt Erika: (a baloldali ajtón belépve, az előszoba felől érkezik, kezében egy tálca, előkelően tálat reggelivel.) Felvihetem a reggelit Pusztai úrnak?

Haza Bendegúz: Igen. Végső ideje, hogy Jani barátunk is felkeljen. Nehéz napja lesz szegénykémnek. Csak sürgesd is meg, hogy ne kelljen itt napokig várakoznunk rá.

Cziky Miklós: Amilyen állapotban Jani tegnap este ágyba került, nem hiszem, hogy könnyű lesz lelket verni belé.

Hiszt Erika: (a tálcával a kezében az emelet felé távozik.)

Haza Bendegúz: Ő legalább ágyba került. Ellentétben veled.

Cziky Miklós: No és aztán! Zavar az valakit, hogy én itt aludtam?

Haza Bendegúz: Történetesen engem, s az máris elég nagy baj neked.

Cziky Miklós: Nem te akarod tán megmondani, hogy mit csinálhatok a saját lakásomban? Abban egyeztünk meg, hogy a menedzserünk leszel, nem pedig, hogy parancsolgathatsz nekünk!

Haza Bendegúz: Begyakoroltátok a számot Kázmérral?

Cziky Miklós: Persze! Abban egyeztünk meg, hogy ma megnézed.

Haza Bendegúz: Egyezmény felrúgva. Sajnálom, kedves barátom, de kiestetek a kegyeimből.

Cziky Miklós: (hirtelen felugrana, de a mellette álló két rakodómunkás megint visszalöki a fotelbe.) Ilyen könnyen megy ez nálad?

Haza Bendegúz: Nem! Sokkal, de sokkal könnyebben ennél.

Cziky Miklós: Csak ne gondold, hogy megúszod ennyivel.

Haza Bendegúz: Tán tőled meg a Kázmértól kellene tartanom? Fenyegetsz?

Cziky Miklós: Eddig szívesen látott vendég voltál nálunk, de most változik a helyzet. Hordd el magad a csatlósaiddal együtt!

Haza Bendegúz: (nagyképűen felhúzza a szemöldökét.) Kérem?!

Cziky Miklós: Még volt pofád lelocsoltatni engem! Azt mondtam, hogy hordd el magad a göthös marháiddal együtt! (Megint felugrana, de a két rakodómunkás ismét visszalöki a fotelbe. Cziky Miklós feldühödik, ismét ugrik egyet, de ezúttal kiszámítja lépéseit és kicsusszan a rakodómunkások között. Lendületből visszafordul és gyomorszájon üti az egyiküket, s az menten összerogyik. A másik rakodómunkás felé fordul és ütésre emeli a kezét, de mire megüthetné, egy harmadik rakodómunkás a háta mögé ugrik és fél kézzel, hátulról leüti. Cziky Miklós eszméletét vesztve rogyik össze.)

Haza Bendegúz: Csak határozottan fiúk, ahogy tanítottalak benneteket. A meglepetés erejével kell hatni. Mindig kiszámíthatatlanul! Ez az! Csak így tovább. Mindig, kötelezően a meglepetés erejével... No és persze az izmokéval is! (Zsebéből szivart húz elő, hosszan mustrálgatva szagolgatja, majd egy hirtelen mozdulattal leharapja a végét és kiköpi.) No, takarítsátok el gyorsan ezt a szart innen! És szóljatok útközben a lányoknak is, hogy lassan ők is készülődhetnek.

 

(A két rakodómunkás a vállára kapja az eszméletlen Cziky Miklóst és az előszoba felé, a baloldali ajtón kiviszi a szalonból.)

 

Hiszt Erika: (fent, a lépcsők tetejében, az emeleti lakosztályok felől érkezve jelenik meg.) Pusztai úr azonnal érkezik!

Haza Bendegúz: (mélyet szippantva belőle, lassú, kimért mozdulatokkal rágyújt a szivarjára.) Ne urazd már nekem azt a vadparasztot... Eredj, indulj te is, készülj a számra!

Hiszt Erika: Fölvesszük azt is?

Haza Bendegúz: Igen.

Hiszt Erika: Az enyémet is?

Haza Bendegúz: Persze. Hát nem gondolod tán, hogy egy szám miatt béreltem ki ezt a tömérdek felszerelést?

Hiszt Erika: Hurrááááááá! (Sietős léptekkel leszalad a lépcsőn és máris dudolászik valamit, de egyelőre ez csak valami érhetetlen mormolás.)

Haza Bendegúz: És szedd le magadról ezeket az undorító göncöket...!

Szalmon Ella: (a jobboldali ajtón, a lakosztályából kilépve érkezik. Ragyogó öltözékben, kifenve, kifestve, minden eddigi megjelenésénél százszorta szebb.) Bendegúzom, egyetlen Bendegúzom!

Haza Bendegúz: (nem fogadja még csak megjátszott örömmel sem Szalmon Ella köszöntését.) Remélem, nem akar bizalmaskodni most velem a kisasszony!

Szalmon Ella: (gunyoros, ám egyúttal kegyetlenül mesterkélt, halk nevetéssel.) De, Bendegúzom! Nem viselkedhetsz ilyen ellenségesen, ilyen taszítóan velem mindazok után, ami kettőnk között történt...

Haza Bendegúz: Történt valami közöttünk valaha is?! Érdekes, sehogyan sem emlékszem rá...

Szalmon Ella: (mézes-mázos hízelgéssel.) Máris ennyire szenilis volnál, Bendegúzom?

Haza Bendegúz: Nem, egyáltalán nem vagyok szenilis... Csak éppenséggel igyekszem lehetőleg minél gyorsabban kiirtani az emlékezetemből azokat a dolgokat, amelyek...

Szalmon Ella: (a szavába vág.) Újra bármikor megtörténhetnek?

Haza Bendegúz: (hirtelen Szalmon Ellára förmedve feléje fordul.) Nem, velem soha többé nem történhetnek meg! Ugyanazok a dolgok, amelyek megtörténtek Cziky Mikivel is, Pöckös Kázmérral is... A Pusztai Janit becserkészted már?

Szalmon Ella: (ismét a már ismert erőltetett és mesterkélt gunyoros nevetésével.) Egy olyan meglepetésem van a számodra, amitől hamarosan minden szőrszálad az égnek áll!

 

(A zenészek érkezése szakítja félbe ezt a Haza Bendegúz számára kellemetlen beszélgetést. A muzsikusok hangszereikkel felszerelkezve az emeleti lakosztályok felől érkeznek.)

 

Gazsi: Hol lesz a mi helyünk? Hova álljunk?

Haza Bendegúz: (hirtelen sarkon fordul és otthagyja Ellát, a zenészek felé fordul és őket instruálja.) Oda hátra, rögtön, ahogy leértek a lépcsőn. Ne túl közel egymáshoz, hogy mindenkit külön-külön is lehessen filmezni, hogy a többiek ne lógjanak bele a képbe... De ne is álljatok túl messzire egymástól, hogy az egész zenekart is meg tudjuk majd mutatni...

A zenészek: (elhelyezkednek hangszereikkel a Haza Bendegúz által megadott módon, és rögtön hangolni kezdenek.)

Pusztai Jani:  (a zenészek nyomában megjelenik ő is, ahogy az emeleti lakosztálya felől érkezik.) Szevasz, Bendegúz egykomám! No, kezdhetjük?

Haza Bendegúz: Mindjárt, Janikám, mindjárt...

Pusztai Jani: Köszönöm a reggelit. Mondta Erika; te intézkedtél, hogy az ágyba kapjam. Jó, hogy így odafigyelsz a barátaidra, sógorom.

Haza Bendegúz: Ugyan, ugyan... Semmiség ez, Janikám!

Pusztai Jani: Valami különlegességet ígértél nekem mára...

Haza Bendegúz: Persze. És tartom is a szavam! Elvégre, azért vagyok Haza Bendegúz, hogy minden úgy legyen, ahogy mondom... Egy Haza Bendegúz állja a szavát, akármit mondjon is!

Pusztai Jani: És mi lesz az a meglepetés?

Haza Bendegúz: (tudálékoskodva és nagyzolva.) Ez már zseniálisan kidolgozott üzleti stratégiám része. Menedzserügynökségünknek be kell törnie a nyugati piacra.

Pusztai Jani: Hogy kamatozzon a pénzem...!

Haza Bendegúz: Nem egyszerű kamat lesz ez, Janikám! Úgy megfejjük ezeket az idiótákat, hogy csak na ... A több százszorosát keressük meg annak, amit befektetünk. Figyelj rám! Ez komoly üzleti stratégia, ilyet tényleg csak azok tudnak, akik értenek is hozzá. Az utóbbi évtizedekben az elektronikus zene átvette a hatalmat, minden téren az dominál. A nemzetközi piac telített mindenféle elektronikus marhaságokkal. Erre kell rákontráznunk! Olyan dolgot kell feltálalnunk nekik, amit még nem hallottak: új hangzás, új piac, új kereslet... Hatalmas reklámkampányt csapunk, jó reklámmal Nyugaton pedig még az anyád kínját is eladhatod.

Pusztai Jani: (keresztet vet.) Isten nyugosztalja szegénykémet...!

Haza Bendegúz: Új hangzás, új piac, új kereslet... Pontról pontra kidolgoztam mindent. Olyan számításokat végeztem, hogy azokra esküdni is mernék... Rákontrázunk erre az egész komputer-zene áradatra. Operett! Ebben van a jövő! Ebben van az üzlet! Operettet kell eladnunk nekik. De nem akármilyet... Operett-számokat... Angolul.

Pusztai Jani: Te le akarod fordítani a Hajmási Pétert, meg ezeket?

Haza Bendegúz: Nem fordítunk le semmit! A dalok meg vannak írva, csak újrahangszereljük, operettesítjük őket. Régi nagy sikerszámokat kell előszednünk, a Beatles, az Eagels, a Rolling Stones dalait... Olyanokat, amelyeket a világ minden részén mindenki ismer. Alányomjuk a hegedűt, az operettes hangzást, az operettes hangulatot és környezetet... Aztán már csak a zsebeinket kell tömni...

Pusztai Jani: Ez az a nagy szenzáció, amit mára ígértél nekem?

Haza Bendegúz: Hát akarhat ennél bárki is jobbat? Akadhat ennél jobb bárhol is?!

Pusztai Jani: Tudsz nekem mutatni is valamit ebből?

Haza Bendegúz: Persze! Az első angol nyelvű operett-szám! Az összes rockereket, rappereket, rave-ereket, diszkózenéseket letöröljük vele a színről! Ülj le, Janikám, mindjárt kezdjük is. Fiúk, mindenki a helyére!

Pusztai Jani: (leül ugyanabba a fotelbe, melyben az imént Cziky Miklós aludt.) Mitől ilyen vizes ez?

Haza Bendegúz: Tudom is én, mit műveltetek itt az éjjel...!

Szalmon Ella: Nem tudod! (Farát ringatva odaandalog a fotelhez és Pusztai Jani ölébe ül.) Ugye, édesem... (Szájon csókolja Janit.)

Haza Bendegúz: Sejtéseim mindenesetre vannak...!

Szalmon Ella: (csók közben.) A valóságnak a te képzeleted a nyomába sem érhet...

 

(Három-négy rakodómunkás a felszereléssel bíbelődik, előkészítik a kamerákat a felvételezéshez, a többiek pedig a számhoz készülődnek.)

 

Haza Bendegúz: Lányok! Mindenki kész? Rajta, Gazsikám!

A zenészek: (muzsikálni kezdenek. Hangszereiken felhangzik a The Ramones együttes Pet Sematary című zeneszáma, Dee Dee Ramone és Daniel Rey szerzeményének operettesített változata, amiből első hallásra rá sem ismerünk a számra.)

A kórista lányok: (kiválóan megkoreografált tánccal vonulnak be az előszoba felől, a baloldali ajtón a szalon közepére.)

A rakodómunkások: (a kórista lányok táncával összhangban lévő koreográfiát adnak elő.)

Haza Bendegúz: (tapassal bitztatja őket.) Csak okosan és szépen, ahogy gyakoroltuk is! Meg tudjátok ti ezt csinálni...!

A kórista lányok: (énekelnek.)

Under the arc of weather stain boards,

Ancient goblins, and warlords,

Come out of the ground, not making a sound,

The smell of death is all around,

And the night when the cold wind blows,

No one cares, nobody knows.

 

A rakodómunkások: (énekelnek.)

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again,

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again.

 

A kórista lányok: (énekelnek.)

Follow Victor to the sacred place,

This ain't a dream, I can't escape,

Molars and fangs, the clicking of bones,

Spirits moaning among the tombstones,

And the night, when the Moon is bright,

Someone cries, something ain't right.

 

A rakodómunkások: (énekelnek.)

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again,

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again.

 

A kórista lányok: (énekelnek.)

The Moon is full, the air is still,

All of sudden I feel a chil,

Victor is grinning, flesh rotting away,

Skeletons dance, I curse this day,

And the night when the wolves cry out,

Listen close and you can hear me shout.

 

A rakodómunkások: (énekelnek.)

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again,

I don't want to be buried in a Pet Sematary,

I don't want to live my life again, oh no, oh no

I don't want to live my life again, oh no, oh oh,

I don't want to live my life again, oh no no no

I don't want to live my life again, oh oh.

 

Haza Bendegúz: Jól van, Gazsikám, nehogy most abbahagyjátok! Megyünk rögtön tovább!

A zenészek: (egy ügyesen kidolgozott átmenettel máris egy másik dalt játszanak megszakítás nélkül.)

Haza Bendegúz: (konferansziéként a közönséghez, leginkább persze Pusztai Janihoz szólva.) Most pedig, engedjétek meg, kedves barátaim, hogy felhívjam figyelmeteket legújabb felfedezettemre, Erikára. Hiszt Erika! Ezt a nevet hamarosan a fél világ meg fogja tanulni! Neki is egy régi, ismert dalt dolgoztunk fel... Átalakítottuk egy picit a hangszerelést, a tempót, meg ilyesmi... El fogtok ájulni tőle!

Hiszt Erika: (Bertolt Brecht Kalóz Jenny című dalát énekli a Koldusoperából, Vas István fordításában.)

Urak, itt van Jenny, és mossa a poharakat

S kész cselédjük lenni.

S minden pennyt alázatos köszönettel elfogadok,

S Önök látnak engem rongyban meg a rongyos fogadót,

S Önök nem tudják, hogy mit tud Jenny.

Ám eljön az este, mikor majd zúgnak a parton,

S kérdik majd: Miért ez a lárma, mondd?

S aki dézsa mellett mosolyogni lát majd,

Mind így szól: Mit nevet ez a rongy?

S egy hajó, nyolcvitorlás,

És rajta ötven ágyú

A part előtt áll.

 

Haza Bendegúz: (mint az imént.) Ide beiktattunk egy instrumentális részt hegedűszólóval, hogy a prímás is szóhoz juthasson. Rajta, Gazsikám, mindet bele!

Gazsi: (a beiktatott hegedűszólót játssza.)

A kórista lányok: (hatásosan megkoreografált tánccal egészítik ki a prímás hegedűszólóját.)

Hiszt Erika: (a hegedűszóló végeztével a zenészek is visszatérnek az alaptémához, s Erika is újra énekel.)

És azt mondják: Lányom, menj, mosogass

És egy pennyt is kapsz, szegény,

És én elteszem a pennyt

És az ágyat vetem.

(Aznap este úgysem alszik ott senki sem.)

De még nem tudják, hogy mire várok én.

Ám eljön egy este, nagy lesz a lárma a parton,

S kérdik majd: Miért ez a szörnyű hang?

S aki ablak mellett mosolyogni lát majd,

Mind így szól: Mit nevet ez a bitang?

Egy hajó, nyolcvitorlás,

És rajta ötven ágyú

Tüze bömbölve száll.

 

Urak, akkor, tudom, hogy majd nem mosolyognak,

Mert omlanak a házaik,

És a városban tombol majd a pusztítás,

Csak egy rongyos fogadó marad majd épen, semmi más,

S kérdik majd: Hogyhogy ez épen maradt?

És ha látják, hogy az ajtón akkor reggel kilépek,

Mind így szól: Hát éppen emiatt?

S egy hajó, nyolcvitorlás,

És rajta ötven ágyú

S felvont lobogók.

 

(Egy újabb instrumentális rész következik, melyben a prímás megmutathatja tudása legjavát. A táncjelenetben a kórista lányokhoz itt már csatlakoznak azok a rakodómunkások is, akik nem vesznek részt a számok rögzítésében.)

 

Haza Bendegúz: (odalép Pusztai Jani és Szalmon Ella foteljéhez és a kartámlájára ül. Pusztai Janihoz közel hajolva magyarázza neki:) Hallod, milyen aktuális ez a szöveg? Ezzel a hazai vevőket fogjuk majd meg, mert nekik amúgy nem túl sokat jelentene valami operett angolul... Nekik hazai téma kell, olyan, ami aktuális. Ezzel a számmal bekebelezzük őket... Ki gondolná, hogy a jó öreg Brecht volt a szövegíró... Ha kell, erre ráfogjuk, hogy a feszült kosovói helyzet, kis háború, kis öldöklés, veszélyeztetettség-érzés... Tudod már a dumát, hallgatsz te is híreket...

 

Hiszt Erika: (énekel.)

És majd százan jönnek délben a parton elém,

És száz kalóz a Jennyt várja,

És minden férfit megfognak, és láncba verik,

És elvonul majd sorban előttem mindegyik,

S kérdik majd: Kit ítélsz halálra?

S aznap délben halálos nagy csönd lesz a parton,

Ha majd várják, ki hal meg még.

S aztán meghallják, hogy azt kiáltom: Mindet!

S ha lehull a fej, azt mondom: Hoppla!

S egy hajó, nyolcvitorlás,

És rajta ötven ágyú

Velem tengerre száll.

 

6. rész

A meglepetés ereje

 

A zenészek: (leeresztik hangszereiket.)

 

(A többiek mind tapsolnak.)

 

Pusztai Jani: (tapsol.) Én meg már azt gondoltam, a XX. század végén az operettre a kutya sem kíváncsi...

Szalmon Ella: Hát, úgy is volna rendjén... Egy vérszegény műfaj ez!

Haza Bendegúz: Csak reklám kérdése az egész! A tálalás a döntő... El kell hitetni a közönséggel, hogy neki most pont operettre van szüksége, hogy neki most operett kell... Be kell dumálni neki, hogy épp ez ő igénye… És ha egyszer már sikerült elhihetnünk vele, aztán már csak ki kell elégítenünk az igényeit.

Szalmon Ella: (Pusztai Janihoz dörgölődzve.) Cuncimókusom, a mi kis meglepetésünket mikor mondjuk el nekik...?

Pusztai Jani:  Igaz is! (Felugrik és a zenészekhez szalad.) Gazsikám, én dúdolok valamit, próbálj meg követni...

Gazsi: Csak lassan az elejét, hogy el tudjam kapni...

Pusztai Jani: (lassan, tagoltan dúdolgatja a dalszöveget.) Nem szerettem sohase még... Nem szerettem sohase még... Nem szerettem sohase még...

Gazsi: (kezdi megfogni a dalt.) No, ez az! Ez az!

Pusztai Jani: Menni fog ez! Megy ez neked! Figyelj csak: Nem szerettem sohase még... Nem szerettem sohase még... Nem szerettem sohase még...

A zenészek: (lassacskán mindannyian ráhangolódnak a dalra, egyre magabiztosabban játszanak.)

Pusztai Jani: Most figyeljetek! Kezdjük el! (Énekel.)

Nem szerettem sohase még,

véglegesen, ennyire.

Boldogságom ha kerestem,

elkergettek messzire!

 

Pusztai Jani és Szalmon Ella: (énekelnek.)

Veled már most

hasztalan a kergetés,

rád találtam, nem eresztlek,

ha te vagy nekem, épp elég.

 

Pusztai Jani: (a zenészekhez.) Most vigyázzatok! Figyeljetek jól!

 

Pusztai Jani és Szalmon Ella: (énekelnek.)

Te is fitos, én is fitos,

kezünkben a lekvár.

Összekenjük, maszatoljuk

reggelre mi egymást.

 

Szerelmünkben játszadozva

ajtót nyitni kár.

Ha a szomszéd ránk zörgetne,

elkergetjük már.

 

Ricsajozunk, duhajkodunk,

kéz a kézben jár,

mind ki tőlük tanácsot kap,

és reménykedve vár.

 

Szép eredmény, végeredmény,

éled bennünk a vágy,

nevet találj gyermekünknek,

no járjon már a szád.

 

Pusztai Jani: (a zenészekhez.) Most vissza, refrén!

 

Pusztai Jani és Szalmon Ella: (énekelnek.)

Nem szerettem sohase még,

végletesen, ennyire.

Boldogságom, ha kerestem,

elkergettek messzire.

 

Veled már most

hasztalan a kergetés.

Rád találtam, nem eresztlek,

ha te vagy nekem, épp elég.

 

Pusztai Jani: (a zenészekhez.) Most figyeljetek! Tudjátok ti ezt követni! Így ni!

 

Pusztai Jani és Szalmon Ella: (énekelnek.)

Én is sárkány, te is sárkány,

mire megyünk így,

kikaparjuk egymás szemét,

mérges a mirigy.

 

Vonakodva, pajkoskodva

csókolgatjuk már

egymást, hogyha karjainkba

téved be a nász.

 

Forró kása, finom kása,

kerülni nem jó,

jobb lesz, hogy ha ölelkezünk,

szerelem a szó!

 

Pusztai Jani: (a zenészekhez.) Refrén! Gyerünk: mind együtt!

 

Pusztai Jani és Szalmon Ella: (énekelnek.)

Nem szerettem sohase még,

véglegesen, ennyire.

 

(A többiek egyenként, fokozatosan kapcsolódnak be az éneklésbe.)

 

Mind: (énekelnek.)

Boldogságom, ha kerestem,

elkergettek messzire.

 

Veled már most

hasztalan a kergetés.

Rád találtam, nem eresztlek,

ha te vagy nekem, épp elég.

 

Pusztai Jani: No, még egyszer!

Mind: (énekelnek.)

Veled már most

hasztalan a kergetés.

Rád találtam, nem eresztlek,

ha te vagy nekem, épp elég.

 

Pusztai Jani: Ella és én összeházasodunk!

 

7. rész

Haza Bendegúz magánszáma

 

(Csend.

Teljes a megdöbbenés. Senki sem szól, senki sem mozdul.)

 

Gazsi: (hosszú kivárás után szólal meg elsőként, mert a muzsikusnak az is a feladatai közé tartozik, hogy oldja az ehhez hasonló feszültségeket.) Gratulálok, sógorom!

Pusztai Jani: Köszönöm, Gazsikám! (Haza Bendegúzhoz fordul.) És te, Bendegúz? Miért tátod a szád?

Haza Bendegúz: Ne-nem tá-tá-tom...

Szalmon Ella: Jó kis meglepetés, ugye?

Haza Bendegúz: Jóóó...

Szalmon Ella: Nem te szoktad azt mondani, hogy a meglepetés erejével kell hatni?

Haza Bendegúz: A kész tények politikája!

Szalmon Ella: Meg az ökölé...

Haza Bendegúz: Nem értelek...

Szalmon Ella: Dehogynem! Már rég ébren voltam, amikor ti betoppantatok ide... Ennyiből értesz? Vagy folytassam...?

Haza Bendegúz: Értek.

Szalmon Ella: Reméltem is...

Pusztai Jani: (Haza Bendegúzhoz.) Semmi gratuláció, semmi jókívánságok...?

Haza Bendegúz: Engedjétek meg, hogy egy magánszámmal köszöntselek benneteket ebből az alkalomból. Ez a dal is a terveim része... Egyébként is el akartam énekelni nektek, mert rá akarom rakni a cédénkre, amit kiadunk. Operett angolul, egy kis aktuális baromkodás, az én magánszámom, meg még néhány feldolgozás... Ha már a pápa is cédét jelentethet meg, miért ne szállnánk be mi is a show businessbe, nem igaz?

Pusztai Jani: (kényelmesen elhelyezkedik a fotelben.) No, halljuk akkor azt a köszöntő nótát!

Szalmon Ella: (tapsikol.) Igen-igen! Halljuk!

Haza Bendegúz: Erika és Rezeda a segítségemre lesznek... (A zenészekhez fordul.) Gazsikám, megvan a kotta?

Gazsi: Megy az fejből, semmi gond... A kottákat mi az ujjainkban hordjuk…

Haza Bendegúz: Akkor húzd rá!

A zenészek: (játszani kezdik a dalt.)

Haza Bendegúz: Petőcz András egyik költeményére írtuk ezt a dalt. Igazából csak néhány versszakot emeltünk ki a versből... Kicsit pajzán, de az meg mindig tetszett az embereknek. Szeretik az ilyesmit, no... A vers címe: Egy líraian induló szeretkezés befejezetlen költeménye. (Énekel.)

Eső hullott 84. május 21-én.

hiába voltak a nagy rohanások.

Nem csupán bőrig, de a bőr alá is;

víz volt még a lábaid között is.

 

A szobában ledörgöltelek:

dörgöltük egymást. Egy s mást még

tettünk ez idő alatt. Alattad

és talán alattam is: a „nyoma” megmaradt.

 

A hajadat kócosra borzolgattam.

Megcirógattam a melledet.

Figyeltem, hogyan mered,

mímelve két apró jéghegyet,

 

a légtérbe mellednek bimbója itt,

mint akinek fennen hirdetik,

hogy „fázunk, fázunk”, vagy azt, hogy „jó,

jó nagyon”, vagy izgatottan, hogy „ne légy mohó”.

 

Haza Bendegúz, Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (refrénként ismétlik az iménti versszakot; énekelnek.)

A szobában ledörgöltelek:

dörgöltük egymást. Egy s mást még

tettünk ez idő alatt. Alattad

és talán alattam is: a „nyoma” megmaradt.

 

A kórista lányok: (a dalban ettől a ponttól látványos koreográfiával egészítik ki az éneket.)

 

Haza Bendegúz, Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (refrénként ismétlik az iménti versszakot; énekelnek.)

A szobában ledörgöltelek:

dörgöltük egymást. Egy s mást még

tettünk ez idő alatt. Alattad

és talán alattam is: a „nyoma” megmaradt.

 

A rakodómunkások: (ők is bekapcsolódnak a táncba.)

 

Haza Bendegúz: (énekel.)

És számba vettem. Hányan is vagyunk.

Ketten vagyunk, mondtam, ketten vagyunk,

és térdre hulltam – a szárogatás végett –,

és felfedeztem combod közt a véget,

 

és birizgálván a szőrszálakat,

belülre csempésztem lassan ujjamat,

nedvességed, mely hártyaként befont és sejtelmesen,

előzékenyen segített nekem.

 

Haza Bendegúz, Hiszt Erika és Jószagú Rezeda: (refrénként ismétlik az iménti versszakot; énekelnek.)

A szobában ledörgöltelek:

dörgöltük egymást. Egy s mást még

tettünk ez idő alatt. Alattad

és talán alattam is: a „nyoma” megmaradt.

 

A szobában ledörgöltelek:

dörgöltük egymást. Egy s mást még

tettünk ez idő alatt. Alattad

és talán alattam is: a „nyoma” megmaradt.

 

A zenészek: (egy ügyes átmenettel, megszakítás nélkül, máris egy másik dalt játszanak: a Hobo Blues Band Operett című zeneszámának operettesített, áthangszerelt változatát.)

 

(Ezt a számot is látványos koreográfia kíséri, amit a kórista lányok és a rakodómunkások a három énekessel, Haza Bendegúzzal, Hiszt Erikával és Jószagú Rezedával együtt adnak elő. Egy valódi világszám ez, melyben minden résztvevő tudása és tehetsége legjavát adja.)

 

Szalmon Ella: (nem figyel a számra. Pusztai Jani felé fordul és szájon csókolja.)

Pusztai Jani: (nem ellenkezik, nem próbál szabadulni Szalmon Ella öleléséből, csak szemét nyitva tartva lesi a világszámot.)

 

(A dal már a vége felé jár, az utolsó sor is elhangzott, de a zenészek még javában húzzák, Gazsi a virtuozitását fitogtatja, amikor megcsörren a telefonkészülék.)

 

A zenészek: (a második-harmadik csörrenésre abbahagyják a muzsikálást.)

Jószagú Rezeda: (ebben a pillanatban ő áll a legközelebb a készülékhez, ezért ő veszi fel a kagylót. Valaki beszél a vonal másik végén, de ezt mi nem halljuk. Jószagú Rezeda leereszti a telefonkagylót.) Hogy kell faxjelet adni?

Haza Bendegúz: Megnyomod ott alul azt a széles, zöld gombot.

Jószagú Rezeda: (mutatóujjával megnyomja a faxkészülék alsó részén a széles, zöld gombot. A telefonkagylóból felhangzik a faxjel fülsértő csipogása.)

 

(Csak a gép működését, zúgását halljuk, amint kinyomtatja az érkező faxot.)

 

Jószagú Rezeda: (leereszti a telefonkagylót és letépi a faxot.)

Haza Bendegúz: Hozd ide, hadd nézzem meg, mit írnak.

Jószagú Rezeda: (engedelmesen odaviszi Haza Bendegúznak a papírt.) Tessék, angolul van, én úgysem érteném...

Haza Bendegúz: (a faxot tanulmányozza, s közben mélyen elgondolkodva az állát vakarássza.) Mi a szösz...?! (Tovább böngészi az irományt, majd hirtelen leereszti és örömittasan kiabálni, ugrándozni kezd.) Ez az! Ez az! Megfogtuk az Isten lábát...! Ez az! Tudtam én, hogy sikerülni fog! Tudtam! Biztos voltam benne! Nem hiába terveztem ki mindent a legapróbb részletekig. Igazam volt! Igazam lett!

Pusztai Jani: (odalép Haza Bendegúzhoz.) Mi az a nagy hír?

Haza Bendegúz: Az amerikai kiadó elfogadta az ajánlatomat! Lányok! Fiúk! Egyetlen tánclépés, egy fél perc gyakorlás sem volt hiába! Sikerült! Sztárok leszünk! Gazdagok leszünk! Sikerült! Bontsatok pezsgőt! Pezsgőt ide, mindenkinek! Whiskyt! Lakomát, lucullusi lakomát kell csapnunk ennek örömére...

 

(A többiek mind feloldódnak és osztoznak Haza Bendegúz örömében. Az egyik rakodómunkás máris hozza a pezsgősüvegeket, a whiskyket. Pezsgő durran...)

 

Pusztai Jani: Tudtam én, hogy megbízhatok benned!

Szalmon Ella: Én viszont nem néztem volna ki belőled ilyesmit...

Pusztai Jani: Cziky Mikinek és Pöckös Kázmérnak is van egy száma... Napokig gyakorolták... (Megdöbbenten néz körül.) De tényleg! Hát ők hol vannak?!

Haza Bendegúz: Kidobtam őket a cédéről. Amatőrök! Hülye dilettánsok, amatőrök!

Pusztai Jani: Te csak úgy kidobtad őket?

Haza Bendegúz: Igen, kidobtam őket. Mi rossz van abban? Két középszerű amatőrrel kevesebb! Ennek csak örülnünk kell...!

 

(Ebben a pillanatban teljesen váratlanul kicsapódik az előszobára nyíló, baloldali ajtó.)

 

Detektív: (hangja még kintről.) Senki sem mozdul!

 

(Egy tucat egyenruhás rendőr, maga elé tartott fegyverekkel elözönli a szobát és fenyegetően mindenkit sakkban tart.)

 

Detektív: (a rendőrök után érkezik. Mindkét kezét mélyen a zsebébe süllyesztve tartja, egyáltalán nem izgatott. Határozott hangneme és fellépése már rutinná vált és ebből semmi sem tudja kizökkenteni.) Őrizzék meg a nyugalmukat, kérem! Senki se mozduljon, ne keressék maguknak a bajt!

Haza Bendegúz: De hát mi ez?! Hogy képzelik ezt, kérem?!

Pusztai Jani: Van házkutatási parancsuk?

Cziky Miklós: (a detektív mögött haladva lép be a szalonba.) Kézcsókom mindenkinek!

Haza Bendegúz: (rájön, hogy Cziky Miklós följelentette őket. Lendületet vesz, hogy nekiugorjon.) Te disznó, te fattyadék! Süketfajd! Vadállat!

Detektív: (ráförmed Haza Bendegúzra.) Vissza! Coki, teee…!

Haza Bendegúz: (visszahőköl, de indulata nem csillapodik.) Kitekerem a nyakad! Te rohadék! Te takony! Ledarállak és föletetlek a disznókkal... Te moslék...!

Detektív: Elég ebből!

Haza Bendegúz: Elnézést, felügyelő úr, de...!

Detektív: (a szavába vág.) Haza Bendegúz?

Haza Bendegúz: Igen, én vagyok...

Detektív: (körüljáratja tekintetét a szalonon.) Pusztai János?

Pusztai Jani: Én vagyok!

Detektív: Följelentés érkezett Önök ellen, s vizsgálataink igazolták, hogy mindketten többrendbelileg is gyanúsíthatóak...

Haza Bendegúz: Mivel vádolnak bennünket?

Detektív: Nyereményvágyból elkövetett, előre megfontolt, több rendbeli sörözés… Az őrszobán részletesen ismertetem Önökkel a vádpontokat.

Pusztai Jani: Le akar tartóztatni bennünket?

Detektív: Nemcsak magukat, a bűntársaikat is.

Pusztai Jani: A bűntársainkat?!

Detektív: Ez a sok díszes, marcona fiatalember valószínűleg mind a listánkon szerepel.

Haza Bendegúz: Láthatnám a letartóztatási parancsot?

Detektív: Az őrszobán felejtettem... Ott majd lesz ideje áttanulmányozni. (Az egyenruhás rendőrökhöz.) A zenészeket meg a nőket hagyjátok, a többit mind csomagoljátok össze. A masniról se feledkezzetek meg: ajándékba lesznek...

Marylin: Velünk mi lesz?

Detektív: Meglátjuk, kisasszony. Ha valamelyikük szerepel a körözöttek listáján, szintén velünk kell jönnie... Bediktálják szépen a nevüket a kollégának, aki a komputerben majd ellenőrzi, hogy ki kicsoda. Gondolom, prostitúcióval szinte valamennyien gyanúsíthatóak...

Marylin: Orcátlan!

A rendőrök: (egyenként megbilincselik és elvezetik a rakodómunkásokat, majd Pusztai Janit és Haza Bendegúzt is.)

Haza Bendegúz: (miközben az egyik egyenruhás rendőr az előszoba felé tuszkolja; Cziky Miklóshoz.) Találkozunk még, haver! Nehogy azt hidd, hogy egy Haza Bendegúzt csak úgy félre lehet állítani. Az elszámoltatásnál minden számlát ki kell majd egyenlítened... A véreddel, hapsikám, a véreddel fogsz megfizetni!

Detektív: Melyikük Szalmon Ella kisasszony?

Szalmon Ella: Én vagyok!

Detektív: Jól van. Szalmon Ella marad... Hölgyeim, fáradjanak ki az épület elé. Ne próbálkozzanak szökéssel, mert az embereim lőni fognak. A kolléga már várja magukat...

A kórista lányok: (a baloldali ajtó felé indulnak és távoznak.)

Maryin: Mi nem vagyunk kurvák!

Detektív: Persze, hogy nem. Az élet az.

Gazsi: És velünk mi lesz?

Detektív: Ha még nem vagytok kifizetve, akkor ez egy rossz üzlet volt.

Gazsi: Egy vasat se kaptunk...

Detektív: Fogjátok a hangszereiteket meg a holmitokat és tűnjetek el, amilyen gyorsan csak tudtok. Balra el!

A zenészek: (hangszereiket cipelve az előszoba felé távoznak, balra el.)

Detektív: (Cziky Miklóshoz fordul.) Szép munka volt, kolléga. Nem is gondoltuk, hogy ilyen nagy hal akad a horgunkra. Csak ezt a piti kis csaló Haza Bendegúzt akartuk elkapni, a Pusztai Jani meg egyszerűen csak lépre ment. Még szerencse, hogy a legjobb pillanatban volt egy emberünk, aki a közelébe férkőzött. Gratulálok, kolléga!

Cziky Miklós: Köszönöm szépen, főfelügyelő úr!

Detektív: Amikor elkezdtünk ezen az ügyön dolgozni, magam sem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy eredményre vezethet-e, ha beépítünk valakit ezek közé a csalók közé... Talán még meg is lepődtem azon, hogy ilyen tökéletesen sikerült.

Cziky Miklós: A jelentéseimben pedig előre jeleztem valami ilyesmit...

Detektív: Igen, láttam, de nem igazán hittem benne. Arra gyanakodtam, hogy ezzel csak meg akarja hosszabbíttatni a megbízatását, hogy ne rendeljük vissza az őrszobára. Elvégre mégis kényelmesebb beépített emberként, munkanélküliséget színlelve vígan élnie a világát...

Cziky Miklós: Holnaptól azonban menthetetlenül ismét az őrszobai munka vár rám...

Detektív: Amint lezárjuk ezt az ügyet, hosszabb szabadságot kaphat. Pihenje ki a fáradalmait, a hajnalokba nyúló mulatozásokat...

Cziky Miklós: Reggel találkozunk, főfelügyelő úr.

Detektív: Legyen pontos, kolléga!

Cziky Miklós: Viszont látásra.

Detektív: Viszont látásra. (Az előszoba felé, a baloldali ajtón távozik.)

 

8. rész

Finálé

 

(Csend.)

 

Cziky Miklós: (hosszú kivárás után.) Kettesben maradtunk.

 

(Csend.)

 

Szalmon Ella: (hosszú kivárás után.) Te rendőr vagy?

Cziky Miklós: Igen. Nyomozó.

Szalmon Ella: Akkor minden szavad hazugság volt?

Cziky Miklós: Miért, te talán mondtál igazat?

Szalmon Ella: Kettőnk dolgában...

Cziky Miklós: Aztán meg hozzá akartál menni ehhez a vadparaszthoz...

Szalmon Ella: Igen. (Szünet.) Csak a pénze miatt...

Cziky Miklós: Mindenkinek az ágyában megfordultál, mindenkinek szerelmet vallottál, mindenkinek hűséget ígértél...

Szalmon Ella: Ez nem igaz! Hűséget soha!

Cziky Miklós: De a másik kettő...

Szalmon Ella: Neked én is csak munka voltam, akitől meg kellett tudni a dolgokat.

Cziky Miklós: Az igazat nem mondhattam meg.

Szalmon Ella: És nem is szerettél...

Cziky Miklós: Szimpatikus voltál. Mindig is.

Szalmon Ella: De nem szerettél...

Cziky Miklós: Kedveltelek. De hogyan szerethettelek volna?

Szalmon Ella: Engem nem lehet szeretni?

Cziky Miklós: Hogyan szerethettelek volna, amikor tudtam, hogy amint nem leszek ott, valaki mással rögtön ágyba bújsz?

Szalmon Ella: A detektív úr szolgálatban nem lesz szerelmes... Csak kefél!

Cziky Miklós: Szolgálatban... Csak a hazámért tettem!

Szalmon Ella: Most csak ketten maradtunk.

Cziky Miklós: Igen.

Szalmon Ella: Nem kell attól tartanod, hogy valaki más is lefektet...

Cziky Miklós: Fektesselek le én?

Szalmon Ella: Mást nem látsz bennem?

Cziky Miklós: Mint?

Szalmon Ella: Szexuális objektumot.

Cziky Miklós: Nem kell ilyen hivatalosnak lenned...

Szalmon Ella: Egy nőt, akit szeretni tudnál...?

Cziky Miklós: Mondtam már, hogy kedvellek. Hogy szimpatikus vagy.

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

 

Szalmon Ella: Te itt maradsz, vagy elköltözöl?

Cziky Miklós: Az még sok mindentől függ...

Szalmon Ella: És én maradhatok?

Cziky Miklós: Nincs hova menned?

Szalmon Ella: Nincs.

Cziky Miklós: Maradhatsz még...

Szalmon Ella: Megint fel kellene szednem valakit, hogy nála lakhassak...

Cziky Miklós: Maradhatsz... Nem tudod, Kázmér hol van? Nem láttam itt az előbb.

Szalmon Ella: Nem jött le egész délelőtt... Ő is későn ment aludni az éjjel, szerintem még horkol odafent. Őt is le akartátok tartóztatni?

Cziky Miklós: Nem. Vele összebarátkoztam...

Szalmon Ella: Vele igen.

Cziky Miklós: Téged sem engedtelek... Nem engedtem, hogy elvigyenek. Ez a feltételem volt.

Szalmon Ella: (kényszeredett nevetéssel.) Persze, lehettek is neked feltételeid...!

Cziky Miklós: A barátaimat nem engedtem letartóztatni.

Szalmon Ella: Most meg kellene hatódnom ettől?

Cziky Miklós: (a vállát vonogatva.) Elvárnám...

Szalmon Ella: A rendőrök minden nőt kurvának néznek?

Cziky Miklós: Miért néznének?

Szalmon Ella: Már csak azért, mert úgy viselkednek velük.

Cziky Miklós: Szerinted én most úgy viselkedek veled?

Szalmon Ella: Most... Most nem.

Cziky Miklós: (megfogja Ella vállát, mélyen a szemébe nézve, barátságos hangon beszél hozzá.) Figyelj rám, Ella! Ez nem egy amerikai film. Ez egy vajdasági magyar operett.

Szalmon Ella: No, szép kis operett...

Cziky Miklós: Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk... A különbség: tűz és víz... Ez nem egy amerikai film, nekünk nem kell háborúkat kitalálnunk, hogy legyen beszédtéma a házban. Már évek óta együtt élünk ezzel, a pszichózissal, az örökös hátország szerepében... Itt nincs senki, aki megsétáltatna egy hatalmas üveglapot, amint elkezdődik az autós üldözés... Itt még autós üldözések sincsenek. És én sem vagyok a becsület bajnoka.

Szalmon Ella: Jóképű hősszerelmes?

Cziky Miklós: Az sem vagyok. Mel Gibson, Anthony Perkins, Jeff Bridges, Michael Douglas, Harrison Ford, Richard Gere, Nicholas Cage...

Szalmon Ella: Kétlábon járó filmlexikon...

Cziky Miklós: Még az sem vagyok.

Szalmon Ella: Lugosi Béla?

Cziky Miklós: Akárminek mondj is, akárminek nevezhetsz... Saját magamra is gondolok. Itt mindenkinek az volt a célja, hogy megfejje Pusztai Janit. Te még össze is házasodtál volna vele a pénze miatt... Én is akartam a pénzét, hiába voltam szolgálatban. Nem érdekelt. A saját boldogulásom érdekelt. Három-négy bankszámlám is tömve van.

Szalmon Ella: Te a saját zsebedre játszottál?

Cziky Miklós: Lettem volna inkább olyan hülye, hogy kihagyjam ezt?

Szalmon Ella: Az igazságszolgáltatás bajnoka...!

Cziky Miklós: Nem vagyok a becsület bajnoka. A legegyszerűbb halandó vagyok. Én is.

Szalmon Ella: Én is.

Cziky Miklós: Itt hagyhatunk mindent, elmehetünk együtt... Nem kell felszedned senkit, hogy legyen hol laknod. Ha elfogadsz, vállalom, hogy fel vagyok szedve.

Szalmon Ella: Nem kellesz a pénzedért.

Cziky Miklós: Nincs bennem semmi más, ami érdekelhet?

Szalmon Ella: Nem a pénzedért kellesz...

Cziky Miklós: Emlékszel még a szerelmemre?

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

Békétlenségemben, nyugtalanul ha lépkedek:

– Hova, mely cél felé? – kérditek.

 

Hova tart, kérdezzétek a vad felhőt,

s a tenger hullámát előbb,

 

ha az, ki a világnak parancsolója

pörgetve röpteti, emeli magasba.

 

Sem a felhő, sem én, sem a hullám,

nem tudja sorsát élete útján,

 

csak egyet tud a szívem,

hogy soha nem szabad felé mennem,

 

s azt, hogy nincs a világon olyan hely,

hol a szívem fájdalom nélkül ver.

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Pöckös Kázmér: (az emelet felől érkezik, de amikor megpillantja Szalmon Ellát és Cziky Miklóst, megtorpan. A felső lépcsőfokok egyikén állva figyeli kettejük beszélgetését.)

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Cziky Miklós: (énekel.)

S azt, hogy nincs a világon olyan hely,

hol a szívem fájdalom nélkül ver.

 

S azt, hogy nincs a világon olyan hely,

hol a szívem fájdalom nélkül ver.

 

Pöckös Kázmér: (a felső lépcsőfokok egyikén állva ő is bekapcsolódik Cziky Miklós sorait énekelve.)

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

 

Szalmon Ella: (énekel.)

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

Emlékeimbe vésve hordom én...

 

Pöckös Kázmér és Cziky Miklós: (együtt énekelnek.)

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!

Ettől szabadulni nem tudsz...!