03.10.13
Gergely Tamás
hozzászól
Ingoványos

AGUILERA

(Gyilkosság Stockholmban)

     Hulla. Aguilerát részegen szállították a szállodába.
Akkor már mindössze csapdosott, a szállodában a szárnyait lefogták. Azazhogy „bent” bizonyára szállt. Nem a Riche-ben bent, hanem a fejében a Riche-ben.
     (Kis Stockholmi Kalauz: 2003-ban a Riche továbbra is a svéd főváros egyik legelőkelőbb vendéglője. Következő címszó ebben a témában Tore Wretman, róla majd a Grythyttan fejezetben.)
     Aguilera másnap lépett fel a Globenben, stockholmi látogatását többórás shoppinggal kezdte, attól fáradt el annyira, hogy meg kellett pihennie a Riche-ben. Osztrigás szendvicshez ivott egy vodkát, majd még egy… párat, közben úgy berúgott!
     Körbe járt egy idő után a Riche-ben. A falon rejtett kamerával a Riche hírességeiről a vécében készített felvételek…
     Pfúj!
     Ő röhögött. „Jók”, mondta. Senki se kommentálta, kicsoda mert volna, két gorillája puszta jelenlétével távol tartotta a többi vendéget.
     Nagy dolog az emberi kíváncsiság!

     Ugyanaznap tartóztatták le a svéd fővárosban a 24-évest, akit Anna Lindh meggyilkolásával gyanúsítanak.
     „Most kell megtenned”, mondta neki az NK-ban való csatangolása közben a hang, mire ő bement a sportrészlegre, lopott magának egy kést.
     Mozgólépcsőn fel az emeletre, ott megpillantotta.
     „Most!”, hallotta az újabb utasítást.

     Arról álmodott, hogy kommandós, aki parancsra öl. Barátja meséli. El akart menni Jugoszláviába, hogy gyilkolja az albánokat. Mire jó egy háború…!
     Dragan Joksovic volt a példaképe. Az, akit megöltek a lóversenypályán Solvallán.
     Imádta, ugyanakkor le akarta lőni. Hogy azáltal legyen híres.
     Le fog lőni egy hírességet, mondta a barátjának. Azzal akart kitűnni.
     Azt álmodta ébren, hogy kalasnyikovval a kezében ront be a Sture Gallériánba, ahol „Jokso” tanyázik a legényeivel és lekaszálja őket.
     Az volt az álma, hogy elsétál a várakozók előtt és őt soron kívül beengedik.

     Hatévesen szülei leküldték Szerbiába. Hogy tanulja a nyelvet. Hogy tartsa meg a kapcsolatot szülei kultúrájával.
     Jó tanuló volt, mondják. Mások féltek tőle. Iskolai füzetébe késeket rajzolt.
     Tizenhárom évesen került vissza Svédországba. Huszonnégy évesen leszúrta a külügyminisztert.
     Svéd újságírók leutaztak egy szerb faluba a nagyszülőkhöz. A nagyanya tördeli a kezét, bocsánatot kér a svéd néptől a történtek miatt.
     Reménykedtem, hogy nem bevándorló ölte meg Anna Lindh-et! Felszusszantam, amikor az első jelentések egy svédről szóltak. S hát mégis!

     Aguilera anyja ír, apja equadori. A college-ben találkoztak, a házasság azonban igen hamar rémálommá változott. Az equadori verte az anyát.
     Apja verte az anyját.
     Amikor a szülők vitatkozni kezdtek, a kis Christina felszaladt az emeletre, bekapcsolta a „Sound of music” rádiómusort és a maximumra csavarta annak a hangját.
     Hatéves korában szülei elváltak, Christina anyja hazaköltözött két lányával Wexfordba, Pennsylvaniába az anyjához, ott ment férjhez újra. A mostohaapa Jim Kearns mentős, Christina nehezen tűrte, hogy egy idegen férfi parancsoljon neki, a zenéhez menekült.

     Tizenegy lehettem, amikor az új brassói vasútállomás elé a szobrot felállították. A háromágú törzs a Brassót lakó három nemzetiséget akarta jelképezni. A hosszabbik ág a román volt, a középső a magyar, a legkurtább a szász. Annak ellenére, hogy Brassó, azaz Kronstadt szász város volt hétszáz évre visszamenőleg. A magyarok bevándoroltak, a politikában mégis megelőzték a szászokat. A románok nem előztek meg senkit, ők elözönölték a várost. Tizennyolc évesen hagytam el szülővárosom, melynek akkor kétszázezer lakosa sem volt, tíz évre rá ez a szám több, mint a duplájára emelkedett
     Egy szobor.
     Büszkék voltunk az új állomásépületre, évekig az volt a legszebb Romániában. Modernebb még a konstancainál is! Büszkén mutogattuk a hozzánk ellátogató rokonoknak, ismerősöknek. A szoborral meg tele voltak az újságok, bár a családi büszkeséget csorbították a negatív felhangok.
     A szobor bent.
     Negatív felhangok? Ismerőseimre rászóltak például villamoson, hogy ne beszéljenek magyarul. Én akkor már csak haza-hazalátogattam. A szobor még megvolt, ám a szászok nagy részét akkor már Ceausescu kiárúsította, a moldvai románokat meg áthajtotta a Kárpátokon az erdélyi városba.
     Fizikai valóságában talán még ma is megvan, viszont „az” a szobor talán csak bennem meg a hasonkorúakban.

     Sohasem értette meg, miért kellett neki a testvérével együtt Szerbiába menni.
     A nagyszülőknél laktak. A szomszédok meg voltak rémülve - a két gyerek állati hangon üvöltözött a lakásban.
     Ölni parancsra.
     Amikor a háború kitört, be akart állni kommandósnak az albánok ellen, lőni akart, ölni. Ölni parancsra. Azt mondta, ott a helye.
     Zokon vette, akár a többi svédországi szerb, a külügyminiszter asszony állásfoglalását.
     Anna Lindh megértést tanúsított az amerikai bombázások iránt. Az alternatíva – mondta Lindh, a szerb erőszak növekedése az albánok ellen.

     Bomba. Bombatölcsér.
     Svédországban értettem meg, hogy Brassóban bevándorló voltam. Apám ugyan busszal érkezett, ez halovány vicc: nem be-vándorolt, hanem be-buszozott, én viszont a Cenk alatti szülészeten láttam meg a napvilágot, második generációs bevándorlónak születtem. Mint egy kisebb bomba, úgy csapott belém a felismerés, éppen viccelődtem Niklasszal a munkahelyemen, hogy Stockholmban ő is bevándorló, belém hasított a… valóság, így visszamenőleg. Azóta olyan a lelkem, szabad az önirónia?... akár a Tordai-hasadék. Fordított irányú, nyílásával befele.
     Mondom, ezt csak most, Svédorszagban és ötvenévesen gondolom. Ötévesen azt hittem, hogy a pitypangok az út túloldalán nekem szállnak.
     Kinek szálltak volna? Apám már az új traktorgyárnak volt a munkása. S mi laktunk a Traktor-negyedben. Az oroszok a repülőgépgyárat elvitték… magukkal vitték… a német gyárat szétszerelve.
     Előbb az amerikaiak bombázták a negyedet. A gyárat célozták, hogy ellenük harci repülőgépet ott ne gyártsanak.
     A borbélyüzlet házának felét a bomba levitte.
     Zöldségesparcellánk mögött bombatölcsér. Meg volt tiltva, hogy a földről bármit is felvegyek.

     Nyerő. Mikor először jelentkezett… énekesnőnek, mindössze nyolcéves volt. A Greates love of all címu dalt énekelte, nem nyert vele. Két év múlva megpróbált bekerülni a Disney Mickey Mouse Clubjába. Azt mondták, menjen vissza két év múlva. Visszament. Kérték, hogy énekeljen. Énekelt, a capella. Mindenki érezte, hogy „nyerő”. Hogy sztár lesz belőle. Egy milliót szántak zeneszerzőre, dalokra, ám azelőtt elküldték, hogy a hangját fejlessze. Ment boldogan.

     A véletlen játéka volt, hogy a nagyáruházat választotta. Anna Lindh. Kikapcsolódásként a népszavazás előtti kampányban.
     Ki volt tapétázva a város arcképével. Egy hétre rá a gyilkosának a képével teltek meg az újságok. A rendőrség ugyanis segítségért esedezett.
     A döfés olyan erős volt, hogy a férfi kezére is ment a kiömlő vérből. Az meg rá a kepszre, a kepszet elhajította már kint.
     Barátját kérte meg, hogy nyírja meg, az gyanút fogott, a levágott hajat eltette, a rendőrség később hálás volt érte. A DNA-képlet megegyezett – a hajról meg a kepszről.
     Nem ismerték fel.
     Barátai lakásában húzta meg magát, illetve annyira nem húzta meg magát, olyan erőszakos volt, hogy azok a rendőrséget kihívták. A rendőrök az ideggyógyászati klinikára szállították, nem ismerték fel a kurtára nyírott 24-évesben a körözött hosszúhajú gyilkost.

     Bukarest, kenyérsor.
     Tíz évig egy bevándorló ült le velem a metróban Stockholmban, amikor leültem. Tíz év után otthon vagyok. Abból érzem, ahogyan a metrókocsiba beszállókra rápillantok.
     Gyakoroltam a buszban, Gröndalból a Prippsbe, délutáni váltás, mit kell mondanom, mielőtt leszállok. „Jag skulle vilja av…” (Jaszkulléviljá aaav.)
     Nem bánta meg az iskolázást, a cég sem, hogy egy milliót fektetett be – első albuma nyolcmillió példányban fogyott el.
     Bukarestben néha figyeltem, hogyan kérik a kenyérsorban előttem a – „zsumáté de püjné” - fél kenyeret. Miben térnek el attól az én magánhangzóim. Magyar újságíró voltam a román fővárosban. Nem idegen, nem turista, hanem otthon az idegenségben.
     A sikert a Genie in a bottle hozta meg. Öt hétig első volt az amerikai sikerlistán.
     Sokáig nem értettem anyám: miért volt nehéz munkába mennie. Székelyföldön tanult románsággal irodában dolgozni románul…. Volt valami az idegrendszerével összefüggő beszédhibája, ha ideges volt, dadogott…

     Arról, hogy miért ölnek?
     Anyja irritáltan mondta barátnőjének:
     „Nem értem, hogy tud elaludni egy ilyen szörnyűség után, én már soha többet nem fogok tudni…”
     Kevés barátja volt, munkahelye egyszer, egy ICA-boltban, rövid ideig.
     Feltűnt az anya barátnőjének, hogy egyik híradóról a másikra kapcsol. Addig a politika nem érdekelte. Kizárólag a sport meg a zene keltette fel az érdeklődését.
     „Voltam az NK-ban – mondta a 24-éves anyjának – én öltem meg!”
     „Miért?”
     „Nem tudom, ne kérdezz!”
     Nem tudta, ki Anna Lindh.
     „Nem tudom, ki Anna Lindh”, mondta Anna Lindh gyilkosa.
     Tizenhét éves volt, amikor először késelt. Apját célozta, nem sikerült megölnie. Nem is akarta. Csakhogy apja verte az anyját.
     A 24-éves apja verte az anyját. Később nagyapjától bocsánatot kért, amiért az apját megkéselte.
     „Svéd vagyok – mondta – mégis mindenki bevándorlónak néz.” Negyedikén, hat nappal a gyilkosság előtt mondta volna.

     Szeretkezni szeret.
     Koncert után a stockholmi Globenben hoszú ideig kezelik, állkapcsa kiakadt.
     „Azt volt a baj, hogy összezárult, amikor énekeltem – mondja az újságírónak, akit mégis beenged – muszáj volt „megsegíttetnem”, most meg kiakad.
     (Stockholmi Globen, óriás fehér gömb, kiemelkedik a környék épületei közül. Benne a tervezők megvalósították a francia forradalom elveit: mindenünnen egyforma távol van a közepe.)
     Haja kócos, arca festetlen, fáradt, s olyan vékony a test, hogy a szél elfújja. Nem éppen a szex-szimbólum, mint a koncerten.
     Bőrsaruban lép fel, hátulról bugyija látszik, fekete bugyija fehér „x”-szel megjelölve, mint amit az arrajárónak megcélozni kell.
     Beyoncé azt nyilatkozta, hogy sose tudná úgy lefotóztatni magát, mint Aguilera. „Hú, hogy van ő felöltözve a videóin – válaszol meg Beyoncé-nak Aguilera – hiszen félig pucér! Különben is, minden rendben, ha valaki vállalja, én azt teszem. Én szeretek szeretkezni.”

     Forradalom…? Azt írják róla, Madonna óta az első, aki a szexuális téren forradalmat csinál.
     Nem Bukarestben, magyarként a román fővárosban, hanem Budapesten izgultam jobban: Dzsemi fél kiló fehér kenyérért leküldött, tudtam, hogy nem úgy fogom kérni azt a nyavalyás fél kiló kenyeret, mint ahogyan a budapestiek kérik. Hangom azonnal elárul. Kérdezitek akkor, miért vagyok Budapesten félszeg?
     Imádkozott, azt írják a délutáni újságok, könyörgött, hogy életben maradjon. Hogy Anna Lindh meg ne haljon a mutőasztalon.
     Barátaim, közületek, akik ezeket a gyilkosságokat olvassátok, hányan töritek a nyelvet, miközben fél kiló kenyeret kértek?

     Újabban Xtina a neve, megváltozott a kép róla…
     Hibásan írtam: nem a három nemzetiséget, hanem a román nemzetet s a vele együttélő két nemzetiséget ábrázolta. A szobor.
     A Strepped albummal változott az imázs. Majdhogynem meztelen lép fel, orrából karikák lógnak.
     A Little red Corvette-tel kezdődött. Szexuális utalásokkal, bár egy olajcseréről énekelt.
     A kis vörös corvette-ről énekelt.
     Szorul a hurok a 24-éves nyaka körül: DNA-nyomait mutatták ki a késen, mellyel a gyilkos a politikust megölte.
     Amikor a Lady Marmelade-et bemutatta, nagyanyja megbotránkozva kiáltozta, úgy néz ki, mint egy kurva.

     Elmarasztalták, amiért sztriptízbárba jár férfiismerőseivel, azzal vágott vissza, hogy a Backstreet Boys zenészei káromkodnak az interjúban, és maguk is sztriptízklubba járnak, senki nem rója fel nekik.
     „Az ellentmondások nem ártottak még senkinek”, mondta neki Dennis Rodman kosárlabdazseni. Aguilera újabban ehhez tartja magát.
     Azt mondják, összefeküdt Justin Tumbelake-kel. Tagadja, szerinte rokon lelkek.
     Újabban úgy érzi, jobban felizgatja, ha a közönségben álló női rajongóit nézi.
     „Jók!”, kacagva mondta, másnap kiakadt az állkapcsa a Globenben. A fotókat titokban készítették a vécében. Úgy szállították haza, akár egy tuskót.
     Egy kis vörös corvette-ben.