03.08.26
Gergely Tamás
hozzászól
Szmerty

SPAGHETTI KING

(Gyilkosság Stockholmban)

     Amikor a fotót róla megpillantom a DN első oldalán, megszólal bennem a személytelen hang, akár a metrómegállót bemondóé, vagy a pontos időé: „mozgássérültek a téma a napilapban". Ám hamar kiderül, hogy ennek a mozgássérültnek nemcsak neve van, hanem ráadásul korunk Einsteinjének tartják.
     Rendkívül, tulajdonképpen visszataszítóan csúnya. Fekete fogán, elüszkösödött ínyén(?) akad meg fiam szeme, „nem mos fogat”, bár van valami „kedves” elgyötört arcán, ami elviselhetővé teszi, igaz, csak annyira, hogy gondozói ne utálják.
     Utá… Mit látok: 1990-ben elvált… így utólag fogalmazódik meg, merthogy a kontrasztos hír előhozza: „nőhöz ennek köze nem volt, nem van, nem lesz.”
     vS hát mire működik az előítélet, kész a cáfolat!

     Egy este...
     Megvilágosodása volt egy este, lefekvés előtt. Rájött, hogy amennyiben összeköti a kvantummechanikát a gravitáció elvével, illetve ezeket együttesen alkalmazzák a fekete lyukra...
     „A fekete lyuk / egy nemlétező égitest”, emlékeznek?
     A fekete lyuknak hőmérséklete meg kisugárzása van, ez a – bocsánat, elfelejtettem bemutatni – Stephen (majdhogynem Stephen King) Hawking alapteóriája.
     Idézett verset viszont Bereményi Géza írta, emlékszünk talán még, Cseh Tamás énekelte… Cseh Tamás elénekelte még az Összest - az átvitt értelmű dalokat viszont nem szereti a szókimondó demokrácia. Megszűnt a dalok feszítőereje, nem volt ellenálás, aminek nekidőlni lehetett; Bereményit meg mintha a fekete lyuk nyelte volna el...
     Bár hogy nyeli el, ha égitest? És egyáltalán most kiderült, hogy hőmérséklete van?!

     Először Jane-t vette el, vele három gyereke van, aztán Elaine-t. Elaine-t ’95-ben. Jane-től 90-ben elvált, vele '65-ben házasodott össze. Jane nyelvész, Elaine a gondozója. Könyvet írt, ez már a gyerekek fejezet, Brief History of the Time címmel, világsiker lett, azért írta, hogy a gyerekeket iskoláztatni tudja…
     Bogdán a BAZSÁban természetesen a romániai viszonyokra vonatkoztatja a fekete lyukat, az utak amúgy is tele vannak velük, nem kunszt fekete lyukat fúrni a földbe… Arról van szó ugyanis, hogy a Nobel díjat odaadnák Hawkinsnak… viszont eddig csak olyan elméleteket díjaztak, amiket a valóságban be is bizonyítottak. S akkor most „how” bizonyítsák be „king"-nek? Kit küldjenek Bereményi után a fekete lyukba..?

     Meg fognak lepődni – be lehet. Azaz: lehet a Földön kísérleti céllal fekete lyukat előállítani, igaz, csak akkorát, amelyik egy húszcentis spaghettit elnyel, de mégis.
     (Nem kár azért a húszcentis spaghettiért, sőt, veszett több is Mohácsnál! Ha ők eltüntetik, mi is „megénekeljük” Bogdánnal a BAZSÁban; ez a Bogdán egy humorista zseni, minél jobban kifordítom neki a kérdéseket, annál inkább elemében van, nála még a fekete lyuk is kisugároz, neki, csakis neki elhiszem. Bogdánnak igen, Hawkingnak nem. Végül is nem a krézi szövegek miondják ki az igazat?!)
     Szóval ez a Hawking kedden itt járt Stockholmban egy kisebb díjat átvenni, alighanem visszakényszerül a svéd fővárosba, méghozzá a közeljövőben...

     A spaghettiről Berlusconi jut eszembe, milyen kéjjel használná fel a propagandájában a kísérleti fekete lyukban eltűnő olasz specialitást, amennyiben megtudná! A románok sem sokat szabódnának, kineveznék dák eledelnek, azaz ezúttal azt bizonyítanák be, hogy a rómaiaktól származnak. Az most menőbb, a dákokat lefokozták.
     Hanem ennek a Tariq Azaznak is hol fel, hol le. Előbb angoltanár, aztán a második ember az iraki kabinetben, az utolsó háborúban már nem mutogatják, elfogatja magát az amerikaiakkkal, amikor Szaddám sehol, ám amióta Szaddám bújkál, vagyis él, bizonytalan a sorsa megint...
     Szóval – ezt akarom leszűrni – minden olyan bizonytalan, minden olyan relatív. Ha például Einsteinnek az agyában egy fal átengedi a neutronokat, oda a kombinálókészsége, nem zseni, „aziz” nem Einstein, Hawkinget nem lehetne kihez hasonlítani.
     Húszévenként újabb mintákat metszenek ki az Einstein formalinban őrzött agyából, ezúttal épen a neutronokat vették észre - újsághír.

     Szóval a sugárzással csínján kell bánni... Kaptunk egy levelet, most megyünk át „dark”-ba, ne hányják a szememre utólag, hogy nem figyelmeztettem az olvasókat.
     No de még addig hadd szúrjam be ide, hogy borsódzik a hátam attól, hogy mi lesz, ha valaki a húszcentis spaghettit izgalmában a földre ejti, könnyen kicsúszik a szájból a vékony laskaszál. És akkor megtelik porral meg apróbb, gömb alakú mocsokszemcsékkel, olyan lesz, akár a szőrös giliszta - ki tudja, milyen elváltozásokat fog okozni a túlsó, a kvantumgravitációban…
     No de dark blue, dark kommunismusba visszatérve…
     Levelet kaptunk egy olvasótól arról, hogy ha karját egy bizonyos szögben tartja, akkor átlát a falon, meg energia áramlik ki belőle, ukáz érkezett ugyanakkor a KISZ KB-tól (fiatalabb olvasók kedvéért: a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságától), hogy erősíteni kell az ateista nevelést, fogta hát egyik kollégám a szöveget és azt idézgetve megírt egy mulatságos történetet. Trodde han… (kis svéd nyelvlecke - ejtve: trúddé hán, jelentése:) azt hitte, hogy jópofa, mulatságos. Ráadásul két legyet ütött egy csapásra, vagyis egyben eleget tett a követelményeknek is.
     Na de az, akinek a szövegét kifigurázta… milyen védtelen volt az. Még csak ki se kérhette magának… a hivatalos politikával állt volna szemben.
     Humornak indult, aztán pártpolitikával keveredett.
     Hogyan is van akkor a szőrös gilisztával?
     Hawking izomsorvadásban szenved, mozdulatlan, géphangon kommunikál, mégis három gyereke született. Hagyjuk a nőügyeit! Hagyjuk őt magát! Mozdulatlanul megkapta a díjat két nappal ezelőtt a Tomas Östros kezéből, vissza sose jön. Ki fogja neki beszívni meg visszaszívni azt a húszcentis spaghettit?!

     Mert visszaszívni is kell, egyrészt azért, hogy bizonyítsák be, hogy létezett. Mert képzeljék el, hogy valaki sebtében lenyeli a spaghettit azért, hogy bizonyítva legyen, hogy az eltűnt a fekete lyukban! Viszont ha a lyuk, a kísérleti, visszaadja, miután „kikapcsolják”,akkor meg kell annak lenni! Mármint a spaghettinek.
     Vagyis: ha lenyeli, nem tudja egyben, egy darabban visszaadni. Akkor két húsz centis spaghettit kell előkészíteni csalás céljából, a másodikat viszont nehéz lesz elrejteni. Megtelik mocsokkal, a szőrös gilisztánál vagyunk újfent. Képzeljék el, megváltozik attól a világ, megnő a hőmérséklet a világűrben, egyszerűen megsülünk elevenen!

     Viszont ha a keveredést a politikán belül vizsgáljuk, kitűnő példa rá a Kurszk. Térjünk vissza a komolyabb, a szó szoros értelmében hullakomoly témához. Három éve robbanás történt a Kurszk, előbb szovjet, a robbanás pillanatában orosz tengeralalattjáróban. Úgy tűnik, megmenthették vona a legénység egy részét, amennyiben azonnal hozzálátnak a mentéshez. Nem tudni pontosan, ki miért késlekedett, a lényeg az, hogy mire leértek, a legénység halott. Egyikük egy levelet hagyott (írt kevés megmaradt idejében és oxigénjében) a feleségének.
     Képzeljék el, biztosasan elképzelték. Tudja, hogy meg fog hallni! Ő levelet írt, mások biztosan beleőrültek!
     Ne vádoljanak, nem én vagyok morbid, hanem a helyzet.
     Nem tudom, mennyire terheli haláluk Putyin elnököt. Ha ő vagy más, el tudom képzelni, hogy így gondolkodott az illető:
     „Úgysem tudjuk kimenteni őket, nincs rá eszközünk. Haljanak hősi halált.”
     Vagy:
„Kimentenék mások, de nem engedhetjük a Kurszkhoz közel őket. Mert kiderül, hogy atomfegyver van a hajóban."
     „Mert kiderül, hogy mennyire elmaradottak vagyunk."
     „Dögöljenek meg, tudták, hogy ez vár rájuk."
     Valaki valahol lemondott az életükről.

     Tisztára Pók esete. Emlékeznek még? Egy hozzám érzelmileg közelálló pókról, azaz Pókról írtam korábban, lehet, hogy megmenthettem volna az életét. Ha azonnal odakapok, még elérhetem a kezemmel, elzárhatom a víz útját. Talán.
     Most meg megveszik őket. Pénzt kapnak meg lakást a hozzátartozók, a hősi hulláké.
     Ki- meg befordul a világ. Ne mondják, hogy morbid vagyok, morbid az élet, az irodalom tükröt tart neki mindössze.

     Ha frissebb vagyok, elérem. Ha nem vélem úgy a másodperc töredékéig, hogy egy pók elpusztulhat, nem ér annyit az élete, mint egy emberé.
     Ott választhatnak díszlakást, ahol akarnak a nagy Oroszországban.
     Csak minél távolabb, minél távolabb! Felejtsük minél hamarább el őket!
     Írtam róla, így próbáltam enyhíteni - rajta már nem lehet, sejtjeiben terjed, iszap lett belőle, jobbik esetben pír egy balti-tengeri hering uszonyán - saját gyászom szorításán szerettem volna enyhíteni, most már tudom. Sejtem.
     Tudom…?
     Hawking szerint - ő a „király” - nem ismerjük a választ az univerzum létezésére.      Hogyan tudnánk akkor, mi történik a lélekben?
     Ki mondja meg például, mi történt „Jane” meg „Stephen” között? Melyik hagyta ott a másikat?
     Jane-ről annyit tudunk, nyelvész. De hogy friss vagy egészséges…? Stephenről nem tudjuk, hogy mióta sorvad az izma. Mióta néz ki úgy, ahogy kinéz?
     Nem tudjuk, hogy valamelyikük elárulta-e a másikat úgy, mint Pókot én? Mint a számunkra ismeretlen határozathozó a kurszkiakat.
     Eldobta volna valamelyik a másikat?
     Stephent Jane, mert az ínye sorvad?
     Pók…
     SteP…
     Jane-t Stephen, mert ő fekete lyukban császár, legalábbis „king”.
     Fáradt vagyok, kimerülten fogalmazok Bogdánnak levelet:
     Kedves Bogdán, mindezek után kérdem tőled - kifacsart aggyal, csöppet sem optimistán:
     „hát a spaghetti hol van?"