03.12.09.
Gáti István
hozzászólás

VersMetró, 2003. dec. 9.

Versek (valóban) mindenkinek

„A Népstadion állomás következik...” mondja a géphang.

- Hol lesz a sajtótájékoztató?

- Ott tessék lemenni. Ezt már nem gép, hanem a peronőr tudatja velem.


a III. peron

És valóban: egy éppen használaton kívüli vágány mellett álldogál az üres szerelvény. Kicsit talán jobban kitakarítva, mint az, amelyikkel jöttem volt. És az egyik kocsiban még terített asztalokat is láttam. Ja, és sehol hirdetés.

Annyi volt a fotós, hogy magam is szívesen a nyakamba akasztottam a masinámat; nem keltettem feltűnést.

Az első kocsiban lesz a tájékoztató, mondja az egyik szervező. Egyszer csak mellettem állt Demszky. Jé, nálam is magasabb! Talán egy kicsit túlságosan is jól sikerült „helyezkednem”, mert szinte olyan volt, mintha én is a szervezőkhöz tartoznék.

Demszky arról beszélt, örömére szolgál hogy újra „földalatti” szervezkedésben vehet részt. Korábban, a nyolcvanas években már segített költőknek verseik megjelentetésében, akkor a szó átvitt értelmében. Azoknak, akik akkortájt nem kivánatos szerzők voltak. Petri György, Eörsi stb. Most a szó eredeti értelmében támogatja ezt a kezdeményezést. A „földalattiban”.

A szervezők állítása szerint sehol a világon nincs hasonló: naponta másfél millió utasnak van lehetősége olvasgatni a 110 költő művét és nézegetni a hozzá kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat. Négy-öt szerelvényt „tapétáztak ki” költeményekkel, melyek január végéig láthatók. És ezekben a kocsikban elmarad a most már mindenhol terjeszkedő hirdetések hada.

Szeretnék valamilyen kiadvány formájában is megjelentetni ezeket az alkotásokat.

De ez még a jövő zenéje.

A terített asztalos kocsiba már nem szálltam be: igyekeztem mihamarabb elküldeni a tudósításomat.


Demszky Gábor főpolgármester verset olvas


a szervezők és Csepeli György államtitkár


A 110 közül egy: Lengyel Tamás verse


A szerző fotói a helyszínen készültek

Infók a VersMetróról