03.11.18.
Gáti István

Apáti Tóth Sándor és Zalán Tibor közös könyvének bemutatója, 2003. nov. 17., Bp., Írók Boltja

Talált képek

Az Írók Boltja pont az Opera és a Zeneakadémia között „terül el”. Mivel a két zenés intézményhez civil foglalkozásom és hobbym is köt, így húsz-huszonöt év alatt már nem is tudom, hányszor fordultam meg a könyvesüzletben. Ha volt egy fél óra szünetem, biztosan betértem a sokat megélt falak közé. Szerencsére semmit se változott az utóbbi időben. (Manapság ez nagy szó...)

Hoppá! Minden szék el volt foglalva már jóval a kezdet előtt. Pedig kaptam figyelmeztetést, hogy itt ez szokott lenni... Egy leleményes hölgy felhívta a figyelmemet, hogy „hátul” még van egy pár szék. És valóban, az L-alak Liszt Ferenc tér felé eső részén még várt néhány ülőalkalmatosság. Elkaptam egy thonet-bárszéket és ezzel a zsákmánnyal hatoltam vissza a vásárlókkal tömött boltban.

Jankovits József méltatta a szerzőket, elmondván, hogy ők „földiek” és ez meghatározó a kapcsolatukban. Mindketten Cegléd környékéről valók. Érdekes módon Zalán Tibor az utóbbi időben áttért a „miniatürizálásra”, mert a korábbi igencsak hosszú verseihez képest manapság a haikukat ír. A képek egy része valóban „talált”, olyan is van a kötet képei között, amiket Apáti Tóth Sándor nagymamája őrzött meg. A fotók negatívjai is elkallódtak. Ahogy Apáti fogalmazott: mellbevágó élmény volt számára újra találkozni ezekkel a régebbi alkotásaival. (Előitélet: Jólesett hallanom, hogy egy ilyen „kétkezi” művész milyen szépen bánik a szavakkal, és milyen érthetően beszél!) Zalán azt mesélte el, hogy nem illusztrálni akarta a képeket, hanem megpróbálta megtalálni a hozzájuk illő hangulatot.

A két színművész által felolvasott néhány vers egy kicsit elszállt a teremben, talán több időt kellett volna hagyni az „emésztésre”.

Egy kötetet - ami úgy néz ki, mintha csomagolópapírból lenne - magam is lekaptam és örömmel dugtam a szerzők orra alá.

Lett egy dedikált Apáti-Zalán kötetem!



Apáti, Zalán



A szerző felvételei

Képek és versek a könyvből