03.11.26.
Gáti István

Aki véletlenül lett parodista

Látogatóban Szegedi Molnár Gézánál

Ő maga az energia. Nem tud úgy beszélni a mindkettőnket érdeklő dolgokról, hogy ne izzana közben. Minden szava valahonnan a művészet mélységes tárházából jön elő. Hangokban, zenében él. Pedig jó ideje nem gyakorolhatja a mesterségét. Egy terrortámadás során eltévedt golyó találta el 1985-ben a bécsi repülőtéren. Azóta tolókocsiban él. És még mindig a művészet az anyanyelve.

Édesapja híres festőművész volt. Ő oltotta bele Gézába az opera szeretetét. Még nem volt tíz esztendős, amikor először járt az Operában. Azóta nem múló, életreszóló kapcsolat lett belőle.

Tanult ő "rendes" szakmát is, építészmérnökit végzett. De már ekkor korrepetítorkodással kereste meg a sovány mellékest. Persze ezzel is közelebb kerülhetett a nagy "szerelemhez", az opera műfajához. Így jutott el a Ki mit tud? válogatójához. Énekeseket kísért zongorán. Most is, ha csak egy pici mód adódik, énekel. Nem nehéz elképzelni, hogy akkor milyen energiák dúltak benne. Zongora előtt ült. Támadt egy kis szünet. Persze, hogy rágyújtott egy "nótára". Nem is akármilyenre, és nem is a saját hangján! Hanem az általa nagyon tisztelt és szeretett operabéli sztárok valamelyikének hangszínén. Meghallották a verseny szervezői is. És hát kellett a másnapi adásba egy ilyen szám. Kérdezték, volna-e kedve a kamerák előtt is szerepelni. NEKI NE LENNE??!

Így kezdődött ez a nem mindennapi karrier. Tulajdonképpen a fő attrakciója a Magyar Állami Operaház művészeinek karikírozása volt, de már a második forduló után olyan módon tiltakoztak az érintett művészek, hogy más szereplőket kellett választania. Korábban eszébe se jutott volna a könnyű műfajjal kikezdeni, de ezek után tért át Honthy Hannára, Mezey Máriára stb.

Néhány évig a Szegedi Nemzeti Szinháznál mindeneskedett, aztán már "csak" a paródia maradt.

Hogy mennyire fontos volt neki az Opera, az a feljegyzéseiből is kiderül. Szépen sorban beírogatta az összes általa meglátogatott elődás adatait néhány irkába. Székely Mihály, Osváth Júlia, Orosz Júlia, Svéd Sándor, Gyurkovits Mária és a többiek hangján érlelődött az ízlése. Azt meséli, még ma is pontosan emlékszik minden előadásra. Benne él a zenében és a zene benne él.

És fest is. Főleg portrékat, pedig az sokkal nehezebb. December elején Budafokon egy kis kiállítása is lesz.

Sokszor szeretnék találkozni vele. Csak kevés ember sugároz ennyi életet, művészetet.