Nemes kalauz

Néhány, határon átívelő reflexió Pompéry Judit Híd-fő-állás című kötetéről

Majdnem egzisztenciális bizonytalanságba sodorta a Liber-All Kiadót a Pompéry Judit könyve körül kialakult pénzügyi (és egyéb) botrány, függőben volt a könyv megjelentetésének lehetősége, de maga a Kiadó is komoly válságot hidalt át, igaz, a főmunkatársak nem csekély lelki gyötrelmeinek árán. Pedig ez az a könyv, amely azt hivatott bizonyítani, hogy mindannyian, írók és olvasók, kiadók és szerkesztők, hazájukat anyanyelvükben meglelők a világfalu egyik vagy másik végén élve is – vízummentesen – egymás közelében élünk. A Pompéry-könyv körött kirobbant skandalum azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a közelség, bizony, veszélyes következményekkel is jár(hat). Minden esetre óvatosságra int a könyv sorsát megidéző történet: azt azonban meg nem tudnám mondani, hogy igazából mitől is kellene tartani. A bölcsesség e szembetűnő hiányában inkább a könyvről szólnék néhány keresetlen mondatban.

Irigylem Pompéry Juditot, mert otthonosan mozog a világban, de nem csupán mozog, hanem ráadásul otthon is érzi magát benne, miként írja, mindkét parton szilárdan megvetette lábát, különböző világok és különböző kultúrák gyümölcsét egyaránt élvezi és minderről még takaros írásokban be is tud számolni. Ezt az amortizációs képességet, ami leginkább a magyar–magyar közvetítése során nyilvánul meg, sem magamban, sem a környezetemben nem tapasztaltam, illetve mégis, a híd-fő-állás politikai kiépítése során a főállású magyaroknál, akiknek megélhetése (gazdagodása) éppen ennek a főállású magyarságnak köszönhető. Itt azonban másról van szó. Egy élettapasztalatnak, és egy integráció-központú, a periféria és a centrum közötti átjárhatóságot fürkésző létszemléletnek a – Vass Tibor szavával élve – „beirodalmazásáról”, bár alig hiszem, hogy a Kiadó tetemes életjáradékban részesíti majd a vádliját és gerincét hídba ruganyosító szerzőnket. Közösségi megbecsülés? Azt kell tapasztalnunk, hogy mindaz, amit a könyveknek tulajdonítanak – nem lehet hatalmasabb magánál a nyelvnél: ahol a szó és a beszéd hiábavalónak bizonyul, ott az irodalomnak is vége – és ilyenkor a híd-fő-állás egyik pillanatról a másikra kettős koporsóvá, a sehol meg nem hallgatottság kriptájává minősül. Pompéry Judit könyve ezen átminősülés elkerülhetőségében kíván eligazítani.

Fekete J. József