Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Felveszünk

APRÓHIRDETÉSEKET e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

A legutóbbi megyei tanácsülések fô témái a marosvásárhelyi repülôtér gazdasági kérdései voltak. A képviselôk hol a költségvetésbe kötöttek bele, hol a menedzsment teljesítmény-kritériumait kifogásolták, hol a beruházások késlekedését nehezményezték.

Júniusban a Wizz Airrel lejárt szerzôdés miatt borzolódtak a kedélyek. Mint kiderült, a fapados légitársaság szerzôdése május 31-én lejárt, a röptér vezetése pedig csupán június 5-én küldött átiratot a megyei tanácsnak, javasolva a szolgáltatóval szemben alkalmazott eddigi díjszabások megtartását. Egyes képviselôk arra figyelmeztettek, hogy bizonytalanná válhat a Wizz Airrel való további együttmûködés, ha a megyei közgyûlés nem bólint rá e javaslatra, hiszen egy esetleges árnövelés a társaságot arra késztetheti, hogy elköltöztesse budapesti járatát Marosvásárhelyrôl.

A megyei tanács elnöke akkor azt mondta, pár nap alatt elôkészíthetô egy olyan határozattervezet, amelyben támogatható a menedzsment fenti javaslata, és rendkívüli ülés keretében dönthetnek a képviselôk.

Egy ilyen gyûlés azóta sem jött össze, a meglévô díjszabások alkalmazásával számláznak a légitársaság számára. Csakhogy a szerzôdés meghosszabbításának hiánya miatt törvényességi problémák adódhatnak. A megye és a repülôtér vezetése bizonyára igyekszik itt tartani a Wizz Airt, egyrészt, mert az utasok igénylik, másrészt, mert a betervezett repülôtéri bevételeket jelentôsen csökkentené, ha a légitársaság ezt a járatát is átköltöztetné Kolozsvárra, esetleg Nagyszebenbe. Mindazonáltal úgy érzékeljük, az illetékesek nem adnak "mindent bele"a repülôtérügybe. Az elmúlt években nyilatkozati szinten minden képviselô, szenátor, és mások is "maximálisan támogatták" a repülôteret, valóságosan csak Borbély László, miniszteri pozíciójának köszönhetôen és a Lokodi Edit vezette tanács, amennyire engedte a büdzséje.

Furamód, az "általános" támogatás közepette a repülôtér késik a komoly beruházásokkal. Évek óta javítjuk a kifutópályát, szereljük a leszállást irányító berendezést, bôvítjük az utascsarnokot, felújítjuk a hangárokat, a parkolóhelyeket, számos légitársaságot idecsábítunk, miközben azt látjuk, hogy a kolozsvári és nagyszebeni repülôterek szédületes iramban fejlôdnek – mi meg lemaradunk.

Hogy emiatt kik a felelôsek, nem tudnám megmondani. Állítólag két dolog történik: valakik le akarják járatni a repülôtéri menedzsmentet, illetve csôdbe akarják juttatni a repülôteret, hogy mások olcsón megvásárolják. Nem tartom valószínûnek e feltételezéseket, az viszont bosszantó, hogy a jelenlegi hatalom képviselôi most, amikor megmutathatnák, hogy mennyi pénzt képesek kilobbizni Maros megyének, nem teszik. Ha ezzel a jelenlegi megyei tanácselnököt akarják bojkottálni, lehet, a célt elérik, de tudniuk kell, hogy elsôsorban a megye szenved kárt, nemcsak Lokodi Edit akadályoztatik politikailag!

Marian Sârbu munkaügyi miniszter és Valentin Mocanu államtitkár menesztését kérik a tanügyi szakszervezetek Emil Boc kormányfôtôl, mivel úgy vélik, ôk a legfôbb hibásak abban, hogy a három hónapja vitát képezô egységes bértörvény-tervezetben a koefficiensek mintegy 40 százalékkal csökkentek.

A Szabad Tanügyi Szakszervezetek Föderációja (FSLI), a Spiru Haret Föderáció, az Országos Oktatási Szakszervezet (FEN) és az Alma Mater Föderáció figyelmeztet, ha a kormányfô nem hozza meg ezt az intézkedést, úgy értelmezik majd, hogy az egész kormány részese a forgatókönyvnek, amely szerint továbbra is semmibe veszik a tanügyet és így újabb munkakonfliktust teremtenek – áll a négy föderáció közös közleményében.

A kapcsolatépítés, az elért eredmények számbavétele, az újdonságok ismertetése és mindenekelôtt az intervencionális szívgyógyászat fontosságának a hangsúlyozása volt a Marosvásárhelyen VIII. alkalommal megtartott kardiológiai konferencia célja.

Péntek reggel került sor az ünnepélyes megnyitóra, amelyen Csegzi Sándor alpolgármester mellett részt vett a Petru Maior Egyetem rektora, a szervezôpartnerként feltüntetett Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetôsége azonban nem képviseltette magát.

Romániai viszonylatban Maros megye elôkelô helyen áll a szívinfarktusos, pontosabban az akut koronáriás szindrómával kórházba kerülô betegek ellátásában. Ezeknél a betegeknél a fejlett országokban már régen nemcsak gyógyszeresen, hanem az ereken keresztül történô beavatkozással, azaz az interven-cionális kardiológia módszerével állítják helyre a vérkeringést, ami az elhalálozások számának a hét százalék alá való csökkenéséhez vezetett.

A magyarországi tapasztalatokról dr. Forster Tamás szegedi egyetemi tanár, a Magyar Kardiológiai Társaság elnöke számolt be, aki szerint azért fontos az együttmûködés, mivel a két ország lakói egyazon övezetben élnek, ami azt jelenti, hogy a betegségek elôfordulása is hasonló. A kelet- európai országok közül a legjobban Csehország áll, ahol 28 központ létezik, a magyarországi lakosságot 16 központ látja el, amelyek hozzájárulnak az átlagos élettartam növekedéséhez. Megyeközpontunkban két intervencionális kardiológiai központ létezik, ami lehetôvé teszi, hogy az érintett betegek nyolcvan százalékát a fenti módon kezeljék, míg országos viszonylatban még mindig a 20 évvel ezelôtti módszereket használják – hangzott el dr. Benedek Imre egyetemi tanár hozzászólásában a tegnap délelôtt tartott sajtótájékoztatón.

Országos szinten mindössze nyolc ilyen központ van, amelyek közül egyedül a kolozsvári biztosít a nap 24 órájában ügyeletet – tette hozzá dr. Gabriel Tatu Chitoiu professzor, a Román Kardiológiai Társaság alelnöke, aki értékelte a tanácskozást, a Marosvásárhelyen elért eredményeket, s ezek között az infarktusos betegek nyilvántartásának a vezetését is. Ezt készülnek most kiterjeszteni az egész országra.

Marosvásárhelyen is mûködik az állandó ügyelet, egészítette ki a bukaresti professzor szavait Benedek doktor, aki ezúttal is azt sérelmezte, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támogatják kellôképpen az általa vezetett klinika erôfeszítéseit.

A bolgár helyzet sem közelíti meg az európai színvonalat, sokat kell még tenni a három utolsó helyen álló ország – Románia, Oroszország és Bulgária – szívbetegeinek a korszerû kezelése terén – hangzott el a bolgár vendég hozzászólásában.

A sajtótájékoztatón szó esett az újdonságokról is. Rotterdamból érkezett vendég számolt be a ritmuszavarok legkorszerûbb kezelésérôl Hollandiában, míg a magyarországi elôadó bemutatta tapasztalatait a szívbetegségek kezelésére és a megelôzésre használt statinok kedvezô hatásáról a zsíranyagcsere helyreállításában és a gyulladás csökkentésében.

A megfelelô szervezési keretek és az anyagi támogatás mellett a betegektôl is függ, hogy szívinfarktus esetén a legkorszerûbb kezelési módszerekre tartsanak igényt – hangzott el többek között a pénteki sajtótájékoztató során.

Amint azt már tegnapi lapszámunkban is szóvá tettük, vidéki olvasóinktól számos panasz érkezett, hogy július elsejétôl néhány magyar adóval szegényebb lett a Digi- csomag.

Az utóbbi két nap vajdaszentiványi, mezôfelei, körtvélyfájai olvasók fordultak szerkesztôségünkhöz, mivel szerda óta kivettek a Digi-csomagból négy magyar nyelvû csatornákat: az RTL Klub, a Film+, Sport Klub és Cool Tv csatornákat. Az elôfizetôk elsôsorban az RTL Klubot hiányolják, szórakoztató és színes kínálata miatt, hiszen fôként az idôseknek sokat jelentett, hogy magyar nyelvû mûsorokat nézhettek. Az embereknek furcsa, hogy egyre több magyar nyelvû adóval lesz szegényebb a kínálat, és többen fontolgatják, hogy lemondják a szolgáltatást, hiszen a magyar adók miatt fizettek elô.

Az RDS&RCS marosvásárhelyi kirendeltségénél nem tájékoztattak az intézkedés okairól, a Digi Tv bukaresti közönségszolgálati irodájához irányítottak. Többszöri próbálkozás után sikerült megtudnunk, hogy július elsejétôl lejárt a szolgáltató szerzôdése a szóban forgó csatornákkal, emiatt szerdától nem sugározzák ezeket.

A közönségszolgálati iroda illetékese ugyanakkor elmondta, tisztában vannak azzal, hogy az elôfizetôk elégedetlenek, és jelenleg tárgyalások folynak a lehetôségekrôl, hogy visszahelyezzék a kínálatba a szóban forgó adókat, konkrétumokkal azonban csak a jövô hét közepén tudnak szolgálni.

Kedden éjjel Iklandon, a fôúttól mintegy 500 méterre levô kecskefarmot látogatta meg egy medve, ahol 15 kecskét és hét sertést ölt meg, majd dolga végeztével távozott. A pásztorok értesítették a megyei horgász- és vadászegyesületet. Tegnap kaptuk a hírt, hogy csütörtök éjjel a medve újra a marosvásárhelyi állatkert körül járt.

Muica Pompiliu egyesületi elnök lapunknak elmondta, megfigyelés alatt tartják a környéket, annál is inkább, mert a tegnap este az állat újra felbukkant az állatkert körül. Ottjártunkkor láthattuk a friss nyomokat egy lépésnyire az állatkert kerítésétôl. A vadászegyesület több tagja próbálta meghatározni, merre is járhat a veszélyes vad. Az elnök a helyszínen kifejtette, ez valószínûleg az az állat, amely korábban is garázdálkodott. A vadászok megfigyelôállást építettek ki, s azt is tervezik, hogy a vaddisznó kifutója közelében csalétket helyeznek el. Az állatkertet látogatókat nem fenyegeti veszély, ugyanis állandó ügyeletet biztosít a vezetôség, a környékbeli erdôkben járók azonban legyenek óvatosak. Muica Pompiliu elmondta, a Környezetvédelmi Minisztériumtól megkapták a kilövési engedélyt, azonban több hétbe is kerülhet, míg a több mint 7 km-es körzetet borító erdôben elôbukkan a vadállat.

Megtudtuk, hogy mintegy három hete Nyárádszereda környékén orvvadászok huzalokból kialakított hurkokkal fogtak el két medvét, ezeket elaltatták, majd szabadon engedték, mivel nem volt engedély a kilövésükre.

A szakemberek azt állítják, a medve általában ugyanazon az útvonalon halad, és jól behatárolt vadászterülete van, ezért könnyebb az elfogása, becserkészése. Ha azonban idegen szagokat tapasztal, elkerüli a megszokott táplálékszerzési helyet. Ezért kell elôvigyázatosan eljárni. A garázdálkodó medve az emberre is veszélyes lehet, ezért fokozottan figyelni kell mozgását.

A hét végén zárul az az ismeretterjesztô tábor, amit a mûvészeti líceum 4. osztályos tanulóinak szülei kezdeményeztek, a hasonló tavalyi tábor után. A gyermekek kézmûves- foglalkozásokon vettek részt, volt ismeretterjesztô elôadás és nagyon sok, a természettel, környezetvédelemmel kapcsolatos játék. A munkákból a majomházban kisebb tárlatot is nyitottak. A tevékenységeket Kelemen Katalin és Hayashi Akio vezették, akik elmondták, hogy a tábor célja – a környezetvédelem, a természet megismerésén és megszerettetésén kívül – az volt, hogy összekovácsolja az osztályt, hiszen számtalan csapatépítô játékban is részt vettek a kisiskolások. Sajnos, az idén kevesebben jöttek el, hiszen több táborba iratkoztak fel a gyermekek, de jövôre megismétlik a foglalkoztatást. A résztvevôknek dr. Bereczki Boldizsár, az állatkert igazgatója egy évre szóló ingyenbelépôt ajánlott fel jutalmul.

Felújították a marosvásárhelyi Somostetôn levô kisvonat vagonjait, tegnap a mozdonyt festették át, amelybe új, gázolajjal üzemeltetett motor került. Mircea Moldovan, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal osztályvezetôje lapunknak elmondta, a hivatal kérésére végzik el a munkálatokat. Múlt kedden a Román Állami Vasút szakemberei ellenôrizték a síneket, amelyeket rendben találtak. A hét végére elkészül a felújítás, egyelôre azonban csak próbajáratra indítják el a vonatot. A helyi tanács korábbi határozattal már elfogadta a viteldíjakat: 1 lej gyerekenként, illetve kísérôvel 2 lej. Azonban ezt csak akkor lehet alkalmazni, ha az erre vonatkozó helyi tanácsi határozatot a prefektúra is elfogadta. Moldovan tudomása szerint nem lesz hivatalos avatóünnepség, s ameddig mindent nem találnak rendben, addig nem fog teljes kapacitással üzemelni a felújított kisvasút.

Az Oroszországhoz fûzôdô viszonyról, a kelet-közép-európai kisebbségek helyzetérôl és a Balkánról folytatott egyeztetést német partnerével csütörtökön Berlinben Szabó Vilmos, a magyar külügyminisztérium államtitkára.

Az MTI-t tájékoztatva Szabó Vilmos elmondta: Gernot Erlerrel, a német külügyminisztérium államminiszterével egyetértettek abban, hogy Oroszország megkerülhetetlen, ugyanakkor potenciális stratégiai partner. Az Európai Unió számára fontos érdek az olyan kapcsolatrendszer kialakítása, amely a kiszámítható együttmûködésre épül. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az Oroszországhoz fûzôdô viszonyról az unión belül is egységes álláspont alakuljon ki.

Az államtitkár német partnerét tájékoztatta arról, hogy magyar megítélés szerint a kisebbségek jogait több országban is megsértették. Ez vonatkozik az anyanyelvi oktatásra, az anyanyelv használatának lehetôségeire. Ennek kapcsán szó volt a Szlovákiában elfogadott államnyelv- törvényrôl, az ukrajnai oktatási törvényrôl vagy a kisebbségeket sújtó román oktatási, továbbá önkormányzati intézkedésekrôl.

Partnerével egyetértettek abban, hogy a térségben általánosságban megerôsödtek a nacionalista tendenciák. Szabó Vilmos szerint erre utalnak az európai parlamenti választási eredmények is.

Amennyiben ez a tendencia folytatódik, az veszélyeztetheti az uniós tagállamok közötti együttmûködést – vélekedett a magyar államtitkár, aki a német államminiszternek felvetette, hogy mindezzel az EU-nak is foglalkoznia kell.

A tárgyalásokon érintettek egy magas rangú német szociáldemokrata politikus által felvetett javaslatot, hogy az új Európai Bizottságban hozzák létre a kisebbségek helyzetével foglalkozó biztos tisztségét. Szabó Vilmos az MTI-nek elmondta: rendkívül fontos lenne, ha Németország hivatalosan is felkarolná a javaslatot, amelyet Magyarország teljes szívvel támogat.

A két külügyminisztériumi vezetô egyetértett abban, hogy folytatódnia kell a nyugat-balkáni országok európai integrációjának. Mindez távlatilag magában foglalja az EU-hoz való csatlakozást, továbbá természetesen az ahhoz vezetô utat.

A szlovák államnyelvtörvény nem vonatkozik a nemzeti kisebbségek sajtójára – közölte a pozsonyi kulturális minisztérium pénteken.

Állásfoglalásában a tárca arra a Sme címû napilapban megjelent értesülésre reagált, miszerint a kisebbségi sajtóban a jövôben szlovák nyelven is fel kellene tüntetni a szlovákiai helységneveket és a földrajzi megnevezéseket. A minisztérium szerint a kisebbségi sajtóra, mivel "más nyelvû sajtó", nem terjed ki az államnyelvtörvény hatálya.

"Ez azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén írott sajtóra nem vonatkozik az államnyelvtörvény 3. cikke, amely a földrajzi nevek terén az államnyelv használatát szabályozza. A Szlovák Köztársaság kulturális minisztériuma jónak tartaná, ha a kisebbségi sajtó az államnyelven is használná a megnevezéseket, de ez nem kötelezô" – olvasható az állásfoglalásban.

Ami az egészségügyi intézményeket illeti, az államnyelv használata terén a módosítás után is fennmarad az eddigi érvényes szabályozás. Eszerint az egészségügyi intézmény személyzete "rendszerint" az államnyelven értekezik a páciensekkel. Ha azonban az államnyelvet nem ismerô páciensrôl van szó, a kommunikáció olyan nyelven történik, amellyel a személyzet és a páciens megértik egymást. "Ezt a kommunikációt úgy, ahogy eddig, nem felügyelik, és nem büntethetô" – áll a közleményben.

"Az államnyelvtörvény a kulturális és más érdekképviseleti szervezetek belsô nyelvhasználatát nem szabályozza. Ennek alapján a Csemadok dolga, milyen nyelven fognak lezajlani gyûlései. A törvény olyan kulturális rendezvényekrôl szól, amelyeknél valószínûsíthetô, hogy nyilvános rendezvények. Ha nemzeti kisebbségi kulturális rendezvényekrôl van szó, csak a felvezetésnek kell a kisebbségi nyelv mellett államnyelven is elhangzania" – szögezte le a szlovák kulturális tárca pénteki állásfoglalásában.

Barack Obama szerint Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök fél lábbal a múltban él – derült ki az amerikai elnök csütörtöki nyilatkozatából.

A jövô héten Moszkvába látogató Obama a washingtoni Fehér Házban arról beszélt: azért is kíván találkozni Putyinnal és Dmitrij Medvegyev elnökkel, hogy értésükre adja, a hidegháborús megközelítés idejétmúlttá vált az Egyesült Államokhoz fûzôdô viszonyban.

Obama közölte: bár Putyinnak még mindig jelentôs befolyása van Oroszországban, Washington
"nagyon jó kapcsolatot" épít ki Medvegyevvel. Megjegyezte, reményei szerint eredményeket lehet majd elérni a nukleáris leszerelés terén. Elmondta, hogy nem tekinti Oroszországot akadálynak az Észak- Koreával és Iránnal szembeni fellépésben. Véleménye szerint Washington és Moszkva között jó az együttmûködés e két ország kezelésében.

Irán kapcsán kijelentette: aggódik amiatt, hogy Teherán esetleg egy éven belül atomfegyverhez juthat. Véleménye szerint Irán nukleáris hatalommá válása valószínûleg fegyverkezési versenyt indítana el az egyébként is feszült Közel-Keleten. Hozzátette, ez a legjobb recept volna egy esetleges katasztrófához. Leszögezte, Irán nem válhat atomhatalommá, elismerte ugyanakkor, hogy az ez irányú iráni törekvés megakadályozása hatalmas kihívás.

Afganisztánnal kapcsolatban elmondta: az ottani augusztusi általános választások után fogja mérlegelni, szükség lesz-e újabb amerikai csapaterôsítésre. Arra a kérdésre, hogy miként határozná meg az amerikai küldetés sikerét, azt felelte: Amerika legfôbb célja annak megakadályozása, hogy az al-Kaida terrorszervezet az országban menedékre leljen, ahol harcosokat képezhetne ki és ahonnan támadásokat indíthatna az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.

Marie Curie, a radioaktivitás kutatásának úttörôje az a nô, aki a legnagyobb hatással volt a tudományra – vélik a New Scientist címû folyóirat internetes szavazásában résztvevôk (www.newscientist.com/special/).

A lengyel származású, késôbb francia állampolgárságú fizikusnô a tudományos folyóirat honlapján javasolt húsz nôre leadott mintegy nyolcszáz szavazat negyedét kapta meg.

A felmérés célja az volt, hogy kiemeljék a nôk tudományhoz való hozzájárulását és megmutassák: hiányoznak azok a modern nôi minták, amelyek a fiatalokat arra ösztönözhetik, hogy tudományos pályára lépjenek.

Curie-t 14,2 százalékkal követi a brit Rosalind Franklin kristályszakértô, aki a DNS-molekula szerkezetét tanulmányozta. 9,4 százalékkal az alexandriai Hypatia következik (i. sz. 355 körül-415), aki Athénben filozófiát tanult, késôbb pedig Alexandriában filozófiát és matematikát tanított. Az ellene felbôszült keresztény néptömeg gyilkolta meg Alexandriában.

Ôket 4,5 százalékkal követi a matematikus Ada, Lovelace grófnôje (1815–1852), aki a Charles Babbage által tervezett elsô mechanikai számítógéphez készített leírást. Egyesek szerint a géphez készült programokat is ô írta, így többen az elsô programozónak is tartják.

4,4 százalékot kapott az osztrák fizikusnô, Lise Meitner, majd 3,8 százalékkal következik a Nobel- díjas brit kémikusnô, Dorothy Hodgkin, 3,7 százalékkal a francia matematikus, a prímszámairól híres Sophie Germain, 2,7 százalékkal az amerikai tengerbiológus, ökológus és író Rachel Carson, valamint a brit természettudós, Jane Goodall, a csimpánzok szociális és családi életének kutatója, a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója.

Feltárulnak a mûhelytitkok is

Kézmûvesek lepték el a segesvári vár fôterét: a csütörtökön kezdôdött V. kézmûvesvásáron több mint félszáz árus kínálta portékáját, elsôsorban a turistáknak.

A Veritas Alapítvány által kezdeményezett és szervezett, három napon át tartó vásárra Hargita, Kovászna, Kolozs, Szeben, Prahova, Máramaros és Maros megyébôl hívták meg azokat a kézmûveseket, vállalkozókat, akik az elmúlt években állandó résztvevôi voltak a rendezvénynek. Bôrdíszmûvesek, fazekasok, kosárfonók érdekes, szép és gyakran egyedi darabokat állítottak ki, kínáltak eladásra, ott voltak a székiek gyönyörû varrottasaikkal, népviseletükkel, és nem hiányoztak a mézeskalács-készítôk sem. A szervezésért az alapítvány részérôl felelô Elena Istrati elmondta, a polgármesteri hivatal támogatta a vásár megszervezését, így a kiállítóknak, árusoknak nem kellett helybért fizetniük, engedélyt kiváltaniuk. A Veritas Alapítvány ezáltal is támogatja a hagyományôrzést, a kihalóban levô mesterségek fennmaradását. Egyetlen kikötésük az volt, hogy a vásárra jelentkezôk kézmûves-mûhelyt is mûködtessenek e három nap alatt, ahol a turisták, érdeklôdôk bepillantást nyerhetnek a mesterség titkaiba.

Dorothy Tarant angliai származású, éveket töltött az USA-ban, az utóbbi 14 évet azonban Segesváron, ahol az alapítvány tevékenységét irányította. Úgy véli, a hagyományos mesterségeket, a kézmûvességet támogatni kell, hiszen a beáramló kínai áru komolyan veszélyezteti a hagyományos értékeket. Az alapítvány az év folyamán számos mûvészeti rendezvényt szervez, kézmûvesmûhelyt mûködtet, önkéntesek segítik tevékenységét. Az idei kézmûvesvásár egyetlen kellemetlensége, hogy a kövezési munkálatok miatt felásott várbeli utcák, terek majdnem járhatatlanok, egy kiadósabb esô után sártengerben úszik minden...

Tegnap sajtótájékoztatón mutatkozott be a Maros Megyei Nyugdíjpénztár új vezetôsége, azaz tulajdonképpen a régi vezetôséget "ismerhettük meg" új felállásban. Szó volt az intézmény célkitûzéseirôl és néhány statisztikai adatot is megosztottak velünk az illetékesek.

Elsôként Neagoe Eugenia igazgatónô mutatkozott be, aki azelôtt aligazgatói minôségben tevékenykedett a pénztárnál, és aki egyedül versenyvizsgázott erre a posztra. Az intézmény célkitûzéseirôl beszélt, hangsúlyozva, hogy továbbra is fontos szempont a különbözô rendellenességek és az ügyintézésben elôfordulható fennakadások kiküszöbölése, a hatékonyság, eredményesség növelése, illetve modern, felelôsségteljes és pragmatikus menedzsment életbe ültetése. Mindezek mellett a kérések, panaszok határidôn belüli megoldása, a közvélemény megfelelô tájékoztatása is a prioritások közé tartozik. Ugyanakkor fontos az intézmény szolgáltatásainak szélesebb körû népszerûsítése.

A továbbiakban Morent Ilona aligazgatónô szólalt fel, megköszönve a sajtónak, hogy eddigi 13 évi igazgatói munkáját támogatták, majd arról beszélt, hogy a megyei nyugdíjpénztárnál jelenleg 166.000 korhatáros nyugdíjast és további 40 ezer, speciális törvény által nyugalmazott személyt tartanak nyilván. Ugyanakkor az elkövetkezô idôszakban nagyobb hangsúlyt kell majd fektetniük az úgynevezett nemzetközi nyugdíjakra, hiszen a Romániában munkát vállalt, de jelenleg külföldön élôk közül egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt, és a számuk a továbbiakban nôni fog. Jelenleg 300 ilyen dosszié szerepel a nyilvántartásukban.

Dan Eugen aligazgató, aki az intézmény gazdasági-pénzügyi mûködéséért, a juttatások kifizetéséért, a gyógykezelési jegyekért felel, statisztikai adatokat közölt. Megtudtuk többek között, hogy a társadalombiztosítással rendelkezô alkalmazottak száma jelenleg 145.373, társadalombiztosítási szerzôdéssel több mint 1.800-an rendelkeznek.

A sajtótájékoztatón bemutatkozott Pologea Sorina, a pénztár sajtószóvivôje is, aki eddig fôfokozatú tanácsadói állást töltött be az intézménynél.

Bár a távfûtési szezon még messze van, a távhôfogyasztók "befûtése" már elkezdôdött. Ahogy a Népújság június 17-i számából kiderül, most azoknak a fogyasztóknak van
"melegük", akik tömbházukban kevesen maradtak a távhôrendszeren. Ezeket most arra akarja kényszeríteni a helyi önkormányzat, hogy saját hôközpontot szereltessenek lakásukba.

Nem személyes érdekbôl, csak mint érdeklôdô polgár követtem a Népújságban megjelent Befûtenek ... c. sorozatot. Már a marosvásárhelyi tanács 2006. évi 269. sz. határozatát is felháborítónak tartottam, melyben a testület, Molnár Gábor tanácsos úr javaslatára, 2000 lej összegû büntetôdíjat szabott meg azoknak az egyéni fogyasztóknak a terhére, akik az "egységes távfûtési zónában" ki akarnak válni a rendszerbôl. Érthetetlennek tûnt, hogy miért kell büntetést fizessen az a személy (család), aki nem óhajt igénybe venni egy közüzemi szolgáltatást. A piacgazdaság, valamint a demokratikus jogállamiság mely szabálya szerint lehet ezt elôírni? A fogyasztók szerencséjére ezt a határozatot a közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte és alkalmazása nem volt lehetséges.

Azonban az önkormányzat nem hagyta magát. A helyi tanács a 2007. évi 11. sz. határozatával még keményebb intézkedést hozott. Egyszerûen megtiltotta a távfûtési rendszerrôl való leválást azokban a negyedekben (a fôtért kivéve az összesben), melyek az ún. "egységes távfûtési zónába" vannak besorolva. A határozat indoklása elképesztôen egyszerû és lehangoló:

1. a büntetôdíj bevezetésére vonatkozó határozatot a közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte és

2. a bukaresti székhelyû ATH Energ Kft. tanulmánya szerint az Energomur Rt. távfûtés-szolgáltató vállalat rendelkezik megfelelô mûszaki felszereltséggel ahhoz, hogy az illetô "zónákban" biztosítsa a távfûtést.

Azt, hogy milyen hatékonysággal, milyen minôséggel arányos áron és az egyén személyi jogaira milyen következményekkel, a tanács nem tartotta figyelemre méltónak.

A Befûtenek egymásnak, valamint a Befûtenek nekünk I – V. cikkek (Népújság, 2008. szept. 11 – okt. 21.) olvasása nyomán az volt a meggyôzôdésem, hogy a 11. sz. határozat célja áthárítani az Energomur Rt. veszteségeit a távfûtési rendszer egyéni fogyasztóira. Személyesen, elfogadhatatlannak és az emberi méltóságot sértônek tartom Molnár Gábor tanácsos úr magyarázkodását (Népújság, LX évfolyam 213. sz., 2008. szept. 11.), aki a rendszerbôl kiválni óhajtó fogyasztókat a gyerekekhez hasonlítja, akiknek nincs rálátásuk a szülôi intézkedések helyességére, és a fogyasztók leválási igényeit "rosszul felfogott szabadság"-nak tulajdonítja. Valóban lehetséges-e, hogy a municípium polgárai által választott testület csalhatatlannak képzeli magát, amely jobban ismeri az egyén jogos érdekeit, mint az saját maga? A 11. sz. határozat jogsértô és alkotmányellenes jellegét a helyi ombudsman is szóvá tette, azonban ennek semmi következménye nem volt. Önkéntelenül felvetôdik a kérdés: az RMDSZ- nek nincs az emberi jogok védelmére vonatkozó stratégiája? A szövetség elvárja választóitól, hogy elmenjenek szavazni és biztosítsák az RMDSZ-tanácsosok többségét a helyi önkormányzati testületekben és majd ezek "befûtenek" a választópolgárnak.

A "Maradj a rendszerben" és az "Otthon melege" demagóg és a fogyasztót megtévesztô reklámfogásokat durva, erôszakos és az egyéni jogokat alapjaiban sértô önkormányzati intézkedés követte "Ha ti nem akartok, én akarlak" jelszóval. Érdekesnek és reálisnak tartom a Kelemen Árpád úr által jegyzett újságcikkek (Befûtenek nekünk) felvetését. Az intézkedés valódi oka az, hogy a helyi önkormányzat az évek során nem volt képes megvalósítani a távfûtési rendszer korszerûsítését, hatékonnyá tételét, és most saját hiányosságát, képtelenségét próbálja áthárítani az egyéni fogyasztókra ezek személyi jogainak megnyirbálásával.

Meggyôzôdésem, hogy az "egységes távfûtési zónák" önkényes kinyilvánítása teljesen abszurd és irreális dolog, amikor már több ezer fogyasztó kivált a rendszerbôl. Érthetetlen, hogy a helyi önkormányzat választott képviselôi nem teszik fel a kérdést: miért óhajt évente több száz fogyasztó leválni a rendszerrôl? Vagy azt, hogy ez az intézkedés nem hozza jogsértô módon hátrányos helyzetbe azokat, akik valamilyen okból csak most kérik a rendszerrôl való leválást? Számomra a legszomorúbb az, hogy ezek a kérdések a legcsekélyebb módon sem érdeklik a tanács tagjait, akik jól megvannak saját ügyeik intézésével, a választópolgár csak akkor kezd fontossá válni, amikor meg kell jelenjen leadni a szavazatát.

Az idén 5.530 diák végezte el a nyolcadik osztályt, s az elsô számítógépes elosztásra 4.539-en iratkoztak fel, köztük 116-an más megyébôl érkeztek. A központi elosztásból négyen maradtak ki, akik valószínû, hogy nem tüntettek fel elég választási lehetôséget. A romák számára fenntartott helyekre 89 tanuló jutott be – tájékoztatta lapunkat Socol Viorel fôtanfelügyelô-helyettes. Azokba az osztályokba, ahova alkalmassági vizsgát kellett tenni (mûvészeti, sport, pedagógia, tanítóképzô-óvoda-pedagógus, építészet, vallás szak), 300 tanuló jutott be.

A fôtanfelügyelô-helyettes szerint az biztos, hogy 12 osztály nem indulhat szeptemberben, a többit, ahol hiányok vannak, a két újabb számítógépes elosztás során fogják feltölteni.

Tegnap délelôtt az iskolákban nem tolongtak a hirdetôtáblák elôtt, mint más években, az elosztás ugyanis már csütörtök este olvasható volt az interneten.

Az összesített eredmények alapján a magyar tagozaton 168, a románon 386 üres hely maradt. Vannak olyan iskolák, ahol valóban minden hely betelt, másutt több foghíjas osztály is diákokra vár, mivel az új szabályozások szerint csak teljes létszámú osztályokat engedélyeznek. A magyar tagozaton elsôsorban vidéken maradtak üres helyek. A mezôgazdaság iránti érdektelenséget jelzi, hogy a nyárád- szeredai kezdeményezést a természetvédelem- mezôgazdaság szak indításával sajnos nem értékelték az általános iskolák végzôsei, a ludasi iskolaközpont magyar tannyelvû mechanika osztályában 21, a dicsôszentmártoni szakmai iskola hasonló profilján 18, Erdôszent-györgyön a humán valamint a fodrász-, manikûrös- osztályokban szintén 18, a régeni Lucian Blaga Iskolaközpont fafeldolgozó osztályában 16 helyre nem akadt jelentkezô. A sáromberki iskolaközpont természetvédelem-mezô-gazdaság szakos osztályában 9 üres hely maradt, a segesvári Mircea Eliade iskola humán szakán 7, Nyárádszeredában a kereskedelem szakon 9, s még néhány osztályban 2-3 üres helyre nem volt jelentkezô.

Születtek egészen meglepô eredmények is. Úgy tûnik, hogy a marosvásárhelyi Constantin Brancusi építészeti és a Ion Vlasiu faipari szakközépiskolák magyar tannyelvûvé kell váljanak, a magyar tagozaton ugyanis mindkét iskolában beteltek az osztályok. A három román tannyelvû építészeti szakon 61 üres hely maradt, a fafeldolgozó szakra pedig mindössze hárman jelentkeztek, s gyenge volt az érdeklôdés a faipari iskola természetvédelem szakos román osztálya iránt is. Az Avram Iancu Iskolaközpont román nyelvû elektronika és automatizálás osztályában pedig 25 helyet kellene a késôbbiekben betölteni.

Akik elektronikus hulladékkal, elromlott háztartási gépekkel rendelkeznek és a hulladékgyûjtô kampány során meg szeretnének szabadulni ezektôl, a polgármesteri hivatal közleménye szerint bizonyos gyûjtôpontokhoz vihetik. Csak DEEE típusú hulladék szállítható ezekhez, azaz: mosógépek, televíziók, hûtôs- és fagyasztószekrények, vidokészülékek, számítógépek, képernyôk, nyomtatók, fénymásolók, elektromos írógépek, telefonkészülékek, faxok, vasalók, rádiókészülékek, kazettofonok, magnetofonok, hajszárítók, ventilátorok, légkondícionáló-készülékek, villamos kályhák, rezsók, elektromos szagelszívók, mikrohullámú sütôk, villanyradiátorok, villamos melegítôk, elektromos világítótestek, információs és telekommunikációs készülékek, villamos szerszámok, elektronikus játékok, elektronikus sport- és szórakoztató felszerelések, porszívók, villanyvarrógépek, kenyérpirítók, fritôzök, kávéfôzô gépek, villamos és elektronikus orvosi készülékek, elektronikus órák és egyéb elektronikai cikkek. Nem szállíthatók a begyûjtôhelyekre bontásból, építési munkálatokból származó hulladékok stb. A begyûjtôhelyeket a lakónegyedekben a szemétlerakat mellett jelölték ki, és ma déli 12 óráig lehet ide szállítani a fölöslegessé vált darabokat:

a Jegenye sor melletti parkolóban (a fotógyár mellett)

a Hídvég utca 10. szám melletti parkolóban (Állategészségügyi Igazgatóság);

a Május 1. strand elôtti parkolóban, a Kárpátok sétányon;

a Béke utcában, a November 7. piac mögött;

a Borzesti, Papiu és Vulcan utcák keresztezôdésénél;

a M. Viteazul utca és a Vár sétány keresztezôdésénél;

a BRD mögötti parkolóban, az A. Filimon utcában;

a St. cel Mare utcai parkolóban;

az Onesti téren, a Panoramic vendéglô mögött;

a Harcsa utcai parkolóban, a vasút mellett;

a N. Balcescu és a Szabadság utcák keresztezôdésében.

Akik nem laknak a fenti gyûjtôhelyek közelében, a tulajdonosi társuláshoz tartozó legközelebbi szemétlerakathoz vihetik az elektronikus hulladékot.

A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) 2009. július 1-9. között nemzetközi (angol nyelvû) tréninget tart Szovátán, melynek címe Együtt egy jobb világot teremthetünk – A kreatív együttélés ösztönzése a multikulturális társadalmakban.

A tréning célja a toleranciára és kölcsönös tiszteletre való nevelés, konfliktuskezelô technikák elsajátítása, valamint a kreatív együttmûködés ösztönzése olyan fiatalok között, akik különbözô etnikai, vallási háttérrel rendelkeznek. A képzés olyan többségi és kisebbségi, különbözô szervezetekben tevékenykedô fiataloknak szól, akik multiplikátor és aktív szerepet vállalnak etnikumközi kérdésekben.

A tréningen hat ország 24 képviselôje vesz részt Lettországból, Macedóniából, Moldova Köztársaságból, Szerbiából, Szlovákiából és Romániából. A projektet az Európai Bizottság Fiatalok lendületben (Youth in Action) programja támogatja.

A mai modern kor embere számára is hihetetlennek tûnik, milyen magas szintû csillagászati ismeretekkel rendelkeztek ôseink, akár már 4-5000 évvel ezelôtt is. A Kercado mellett feltárt 7000 éves kamrasír bejárata szinte tökéletes pontossággal mutat a téli napforduló napfelkeltének irányába. A franciaországi Carnac mellett található, több ezer kôbôl álló, csökkenô magasságú sorok a Hold mozgásának a megfigyelésére készültek. Elhelyezésük akár száz évet is meghaladó, igen pontos csillagászati megfigyelések alapján történhetett. Az ókori, kultikus célokat is szolgáló csillagászati megfigyelôhelyek közül a legismertebb a dél-angliai Stonehenge, de hasonlókat találhatunk a már említett bretagne-i példák mellett Németországban, s a Skandináv- és az Ibériai-félszigeten is. Az írást nem ismerô európaiak csillagászati ismeretei viszont eltörpülnek az írásos kultúrával rendelkezô ôsi, ázsiai népek tudása mellett. A mezopotámiai csillagászok, amellett, hogy meg tudták határozni a holdfogyatkozások idejét, 0,7 másodperc pontossággal mérték a holdhónap hosszát. Az ôsi egyiptomiak 0,5 fok eltéréssel jelölték ki a világtájak irányát!

A piramisok, az ôsi megalitikus kôemlékek évente turisták millióit vonzzák a felsorolt helyekre. Nekünk szerencsére nem kell távoli országokba utaznunk kultikus célokat is szolgáló ôsi csillagászati megfigyelôhelyet látni, elég, ha átrándulunk a szomszédos Hargita megyébe és felkeressük a korondi határban lévô Likaskövet.

A Likaskövet már Kôváry László is említi az Erdély régiségei és történelmi emlékei címû kötetében. A Firtos és Tartód tündérlányairól szóló mondát Orbán Balázs is átvette. Magát a követ naponta több tízezer átutazó is láthatja autója ablakából, a neves fazekasfaluból Udvarhely irányába haladva.

Mi magunk is több százszor elhaladhattunk az országúttól alig pár száz méter távolságban lévô kô mellett. A tündérlegendával nevessé tett kô magában még nem lenne szenzáció. A rajta lévô lyuk lehet természetes eredetû is. A vulkáni tevékenységek idején egy, a plató anyagába beágyazódott farönk, elkorhadása után, hasonló nyílást eredményezhetett. Ennek ellenére a lyuk csak nem hagyta nyugodni fantáziánkat.

Június 26-án, a magyar ôstörténet iránt igen fogékony Nyitra László barátom társaságában indultunk lyukmérô utunkra iskolánk muzeális értékû, kicsorbult, hosszú vonalzóival és a fizika szertár egyetlen, még lengedezô iránytûjével felfegyverkezve. Felszerelésünk színvonala még így is többszázszorosan meghaladta lovas nomád ôseinkét, kiknek mindössze egy zsineg és pár hosszabb-rövidebb pálca állt a rendelkezésükre az égtájak meghatározására és a fôbb megfigyelési irányok kijelölésére.

A Korond-pataka eróziós tevékenységével kialakított völgyben álló, ék alakú, élével az országút felé nézô sziklatömb északi oldalán mért szélessége 4,2 m, magassága 2,4 m. Névadó lika 103 cm magasságban van. A követ úgy használták fel a megfigyelôhely kialakítói, ahogy azt a természetben találták. Emberkéz alkotása viszont a rajta lévô nyílás és a tetején lévô él egy-egy szakasza.

A Sarkcsillag irányába nézô, de nem pontosan neki irányított, alulról felfele szélesedô, nagyjából csô alakú nyílás alsó "benézô" helye szív alakú, 11 cm magas, 13 cm széles, közepes belsô méretei 10X12 cm, felsô fele 20X20 cm-re tágul. A csô alján egy egyenes bevésés van. A kô tetején végighúzódó él Nyugat felé mutat, de akárcsak a csô, ez is kissé eltér a pontos iránytól.

A bombameglepetés otthon ért bennünket, amikor csillagászati atlaszok és táblázatok segítségével utánaszámoltunk az általunk mért értékeknek. A Likaskô a lovas nomád népek legelôváltó életmódjához nélkülözhetetlen adatokat szolgáltató csillagászati megfigyelôhelynek bizonyult. A kô éle nagy pontossággal mutat a nyári napforduló naplementéjének irányába. E nap ismerete igen fontos volt a nyájaikat terelô ôsöknél. Ennek ismeretében dönthették el a legeltetés irányának megváltoztatását, vagyis a visszaindulást a téli szálláshelyek felé.

Még érdekesebb magának a csônek a
"beállítása". Mint már említettük, a Sarkcsillag felé, de nem pontosan rá irányul. Készítôi a Polaris körüli csillagképeket célozták meg (Ursa Minor, Ursa Maior, Draco, Cepheus, Cassiopeia). Ezáltal egy nagyon pontos égi órához jutottak. Az év múlását a Hold megfigyelésével mérték (1év – 12 hónap – 360 nap). Ez a naptár, mint látjuk, igen pontatlan, évente 5 napot "siet". Viszont, ha "távcsövük" látóterébe kiválasztottak egy csillagot, majd megfigyelték, melyik hajnalon kerül ez a csillag a csô alján lévô bevésésbe, percnyi pontossággal jelezhette a táltos az új év kezdetét. Ugyanakkor a Sarkcsillag körüli égi órából bármikor leolvashatták az évszakok, vagy akár az illetô éjszaka múlását.

Egyelôre válaszolatlan marad a készítés idejének és készítôjének kérdése. További kutatásaink során meg kell ismételnünk – immár a legmodernebb eszközök segítségével – méréseinket. A pontos adatok birtokában kiszámítható a kiválasztott csillag, amely lehetett pl. a Kochab, Dubhe, Alderamin, Shedir, vagy bármelyik a már említett csillagképek közül. Ennek alapján már kiszámíthatjuk a készítés idejét is az ekliptika és az égi egyenlítô metszéspontjának eltolódásából.

Józsa András

Hála a Hálónak (világháló, internet), számunkra is hozzáférhetôvé vált Forrai Mária Melindának az Egyszeri belépô a víz alatti csodabirodalomba címû, a Magyar Nemzet számára írt cikke és képriportja. Aminek azt az alcímet adta, hogy Világszenzáció a fôváros alatt.

Eszerint egy gyógyszerész még az 1860-as években vegyelemezte a budai Lukács-fürdôt (II. ker., Frankel Leó út) tápláló források vizét, s ennek alapján feltételezte, hogy a hegy belsejében tekintélyes barlangrendszer húzódik. A feltárás azonban csak az 1970-es években vette kezdetét, s az igazi fordulat 2002-ben következett be: a kutatóbúvárok egy addig ismeretlen nyílásra bukkantak, amely egy kiterjedt járatrendszer "kapujának" bizonyult. A feltérképezés során kiderült, hogy a barlang legnagyobb termét csupán 8-10 méter választja el az 1977-ben készült tárlótól. (A tárló szó, mint ismeretes, a bányaiparban külszíni, nyitott, vízszintes vágatot jelent.)

2008 tavaszán a geofizikai mérések után elkezdték az átjáró fúrását, amely mintegy két hónapig tartott. A termet novemberben érték el. Hátravolt azonban még egy feladat: a Molnár János-barlang immár száraz lábbal is megközelíthetô Kessler Hubert-termébôl el kellett távolítani a nagy mennyiségû szén-dioxidot, hogy az légzôkészülék nélkül megtekinthetô legyen. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a névadó Kessler Hubert a budai Szemlô-hegyi és Ferenc- hegyi barlangok felfedezôje. A legutóbb "megtalált" barlang több szempontból is szenzációnak számít: a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív tagja, a világ legnagyobb víz alatti üregrendszere, a magyar fôváros alatti fekvése pedig egyedülálló. A Molnár János-barlang 1982 óta fokozottan védett természeti kincs. Jellemzô, hogy Szalay Balázs autós raliversenyzô luxusszállodát akart építeni a barlang fölé, a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal ki is adta rá az engedélyt, a kutatók azonban megtámadták a tervet, mert az építkezés veszélyeztetné a barlang épségét, s az ügybôl bírósági per lett. A szakminiszter idôközben kijelentette: a tárca év végéig egymillió forintot biztosít a feltárások és az állagmegóvás finanszírozására, valamint egy megerôsített vasajtó építésére, amely a bejáratot hivatott védeni. A kerület polgármestere pedig közölte, miszerint kezdeményezték, hogy az UNESCO nyilvánítsa a Molnár János-barlangot a világörökség részévé.

A sajtó munkatársai szerint az "új" barlangterem látványa lélegzetelállító. A mintegy 20-25 méter magas kupolacsarnok alsó részét tiszta, mélykék színû, 27 fokos víz borítja, a terem oldalát s mennyezetét – a barna agyagkiválások között – csillogó hófehér gipszkristályok díszítik. A barlang aktív jellege egyedülálló lehetôséget biztosít a szakembereknek arra, hogy mûködés közben figyelhessék meg a hévizes eredetû barlangok arculatát formáló folyamatokat. A Molnár János-barlang eocén mészkôben, hasadékok és kôzethatárok mentén alakult ki. Nagy része a vízszint alatt helyezkedik el, így csak búvárok számára járható. Vizét a mélybôl feltörô meleg, és a Budai-hegyek felôl áramló hideg kvarcvízbôl kapja. A barlang járatai helyenként elérik a 30 méter magasságot is, hatalmas termeivel együtt labirintusszerû rendszert alkotva.

Budapest egyébként a világ egyetlen fôvárosa, amelynek lakóterülete alatt meleg vizû föld alatti tó, valamint nagy kiterjedésû barlangok, barlangrendszerek találhatók. Eddig mintegy 180 kisebb-nagyobb barlang ismert a metropolis alatt. A II. kerületben az azonosított barlangszakaszok hossza megközelíti az 50 kilométert, de a kutatók úgy becsülik, hogy még mindig legkevesebb 20 kilométernyi járat vár felfedezésre. Adamkó Péter barlangkutató közölte: a Molnár János-barlang és a József-hegyi (232 m) barlang nagyon közel fekszik egymáshoz, ezért a kutatók feltételezik, hogy a kettô összefüggô rendszert alkot. Leél-Ôssy Szabolcs barlangkutató és geológus pedig elmondta: a nemrégiben bemutatott barlang hossza 5,5 kilométer, mélysége a víz alatt a 80 métert is eléri. Majd hozzátette, hogy a búvárok munka után gyakran délután 6- tól éjfélig is dolgoztak a feltáráson, melynek köszönhetôen most már innen további kutatások indíthatók és könnyebbé válnak az esetleges mentések a természetes laboratóriumból.

A. L. G.

A mondanivaló szerint lényeges megkülönböztetni a szobor eszmei mondanivalóját és a mûvészi mondanivalót. Amíg az eszmei mondanivaló a legváltozatosabb, néha akár antagonisztikus is lehet, a mûvészi mondanivaló mindig elengedhetetlenül a szépet és a jót sugározza, ami lehet: csodálatos, egyszerû, családias, reménykeltô, bizakodó, magabiztos, furcsa, lenyûgözô, megnyugtató, pihentetô, elegáns, fájdalmas, megrázó, dinamikus, egzotikus, látványos, idegesítô, stb.

"A szépség az összes részek harmóniája, függetlenül a megjelenési formától, olyan arányban és mennyiségben, hogy semmit se lehessen változtatni rajta, hozzáadni vagy elvenni anélkül, hogy az ne válna az alkotás kárára." (Leon Battista Alberti )

Forma szerint a szobor lehet figuratív vagy nonfiguratív, de ezeken belül is sok kategoriát különböztetünk meg: álló alakok, lovas szobrok, mellszobor, ülô, fekvô vagy más testpozíciók, a torzó sem ritkaság, az "installáció" az új divat.

Az "installáció" kifejezés legelôször 1969-ben jelenik meg az Oxford English Dictionaryban és a funkcióval is rendelkezô alkotásokat értik alatta. Brâncusi A csók kapuja címû munkáját is ide sorolják.

Normális körülmények között a mondanivaló szabja meg a kifejezési formát. A mûvészi fejlôdésben a tartalom változásait a forma változásai követik. A forma rendszerint alá van rendelve a térben rejlô építészeti erôk követelményeinek, ezért nem mindegy, hogy hol milyen mondanivalót egyezkednek szoborba rögzíteni. A forma kiválasztásánál a klasszikus formaalkotás természetessége – mondhatnánk: funkcionális jellege – mindig összhangban volt az építészeti stílussal.

A mûalkotás mérete szerint a parányitól a kolosszálisig minden kategóriát megtalálunk. Rendszerint a rendelkezésre álló pénz és a mondanivaló függvényében határozzák meg a szobor méreteit. Ha a mérték arányaiban nincs összhangban a környezettel, akkor se a kicsi, se a nagy nem lesz soha monumentális, és fordítva.

Anyag szerint az utóbbi évszázadig nem volt probléma különbséget tenni: agyagból, fából, kôbôl és öntött fémbôl készültek a szobrok. Ma a legkülönbözôbb mûanyagoktól a néha egyenesen gyanús hulladékokig bármibôl szobor válhat.

Dr. Thurman Zoltán

Aranytárgyakra bukkant egy szerb szôlôsgazda árokásás közben a bánáti Nagyszentmiklós határában kétszáztíz éve, 1799. július 3-án. A ma nagyszentmiklósi kincs néven ismert páratlan leletrôl két évszázad alatt könyvtárakat írtak, de még mindig nem tisztázódott megnyugtatóan: ki, hol, mikor készítette, ki volt a gazdája és ki, mikor és miért rejtette el?

A korsókat, tálakat, poharakat elôször egy görög gyapjúkereskedô vásárolta meg, aki Pesten kívánt szerzeményén túladni. Mivel az aranyra igényt tartott az a földesúr is, akinek birtokán elôkerült, az ügy a pesti városbíró, Boráros János elé került. Ô összegyûjtötte a tárgyakat, de a lelet valamennyi darabját már nem sikerült megmentenie. (A mai Boráros téren álló emlékoszlop tetején látható az egyik bikafejes csésze kôbôl faragott, nagyított mása.) A leltárban szerepelt egy aranyrúd is, amelyet állítólag töredékek beolvasztásából nyertek, néhány edény elkallódott és néhány kisebb tárgyat a megtaláló rejtett el, illetve olvasztott be.

Ahogy az a magyar kincsekkel abban az idôben történni szokott, ez a lelet is Bécsben kötött ki: I. Ferenc utasítására a császári és királyi Régiségtárba került, ma a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban ôrzik. A lelet 23 darabból áll, összsúlya meghaladja a tíz kilót, akad köztük korsó, füles edény, tálka, pohár, kehely. A tárgyak többféle mûhelybôl származnak, és többféle felirat díszíti ôket – görög, görög betûs török, török rovásírás, megfejtetlen írás, sôt még értelem nélküli rajz is.

A kutatók elôször a feliratokból próbálták megoldani a rejtélyt, késôbb történeti szempontokat is figyelembe vettek, majd a régészeti-mûvészettörténeti megközelítés kapott hangsúlyt. Abban megegyezés látszik kialakulni, hogy a kincs keletkezése a 8-10. század közé tehetô, és hogy nem sírleletrôl, hanem hosszabb idô alatt összeállt, összeállított kincsrôl van szó.

Az elsô feltevés szerint a kincs a 9. században a területet birtokló dunai bolgárokhoz köthetô. Ezen elmélet kidolgozói ugyan nagyszerû tudósok, de a Kárpát-medence történetében és régészetében járatlanok voltak, ráadásul hasonló lelet sem a középkori Bulgária, sem az Alföld területérôl nem került elô. László Gyula elmélete szerint a 10. századi honfoglalóké volt a kincs, amelyet ô két részre bontott: a fejedelem és a fejedelemasszony készletére. Ugyanakkor a lelet díszítése nagyban eltér a honfoglalás kori leletekétôl és ábrázolásmódja is idegen ezektôl.

A harmadik elmélet a 8. századi avar eredet mellett érvel, erre utal az edénytípusok analógiája, ornamentikája. A lelet az avarok szállásterületén került elô, nekik volt elkészítéséhez szakértelmük és aranyuk (amit Bizánctól kaptak adó fejében). A feltételezés szerint a tárgyakat hosszú idô alatt állították össze, majd a frank és bolgár támadások elôl rejtették el, de tulajdonosa már nem tudta ismét birtokba venni ôket. Legújabban radiokarbon izotópos vizsgálat igazolta, hogy a lelôhelyen az újkori talaj alatti szint a 8. századból származik, ami újabb érv a késôavar kori eredet mellett.

A számos bizonytalansággal övezett kincset elôször 1884-ben állították ki Magyarországon, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulóján, 2002- ben volt ismét látható Budapesten.

Csokonai, Csokonya, Csokonyavisonta

Csokonai Vitéz Mihályt (Debrecen, 1773. november 17 – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar irodalom egyik legjelentôsebb költôjeként tartják számon. Tanárai a jövô tudósaként emlegették: "poeta doctus"-nak és "poeta natus"-nak is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyûgözô tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetôen. Jelentôségét – éppen e körülmények miatt – Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban azonban rövidesen elfoglalta méltó helyét. Életének csaknem minden mozzanata ismeretes. Az viszont nem, hogy neve mennyiben függ össze az azonos hangzású Csokonával. Az elérhetô források nem segítik az érdeklôdôt. A Pallas Nagylexikona szerint Csokonya: kisközség Somogy vármegye nagyatádi járásában, 1891-ben 1905 magyar lakta. Van vasútállomása, posta- és távíróhivatala, posta-takarékpénztára. Gr. Széchenyi-féle ménessel és törzsjuhászattal. Közel fekszik Csokonyavisontához, a két település összeolvadása nyilvánvaló.

Ez a község nem tévesztendô össze a Mátra alján, Heves megyében található Visontával. A Magyar katolikus lexikonban olvasható egyebek mellett: Csokonyavisonta, 1941-ig Erdôcsokonya és Somogyvisonta, Somogy m.: plébánia a veszprémi egyhm. csurgói esp. ker-ében, 1993. V. 31-tôl a kaposvári egyhm-ben. 1269: Erdeuchuchuna és Vysunta.

Somogy- vagy Csokonyavisonta lakossága 2005-ben 1754 fô volt, a lakások száma: 643. Területe 8129 hektár. Számos fénykép mutatja, hogy különleges hangulatú település Belsô-Somogyban. A táj szinte ellentéte korunk rohanó, zajos világának. Mindenfelé sok az erdô, védett területein pedig az ôstölgyes és az ôsborókás. A déli vidék patakjai, völgyeikben sok halastavat hátrahagyva, a kis Rinyába folynak, s vele együtt jutnak el a tekintélyes Drávába. Csokonyavisonta történetének nagy eseménye volt, amikor 1943-ban olajkutatás során 73 fokos víz tört fel a mélybôl. E vízrôl hamarosan kiderült, hogy gyógyító hatása van. Barokk stílusban épült a XVIII. század derekán a római katolikus templom, ill. a néhány évtizeddel késôbb klasszicista stílusban elkészült református templom. A település jeles szülöttei Xantus János, akinek emlékét a szülôháza falán elhelyezett emléktábla ôrzi és Nagyatádi Szabó István, akinek szülôházában berendezett emlékkiállítás látható.

Csokonai azonban debreceni volt, és az is marad. Érdekességként jegyezzük ide: rokona volt Csokonai Vitéz Gizella költô, könyvtáros (Hajdúszoboszló, 1894. július 29 – Budapest, 1965. április 5.). Született Hajdúszoboszlón, Csokonai Vitéz Mihály oldalági rokonságából. Négyéves korától nemlátó, az elemit a budapesti Vakok Iskolájában végezte. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott mint korrektor, gépíró, távírász és a Braille-könyvtár könyvtárosa. Alapító tagja volt a vakok 1928-ban megalakult Homérosz Kórusának. Verseket fiatal korában kezdett írni. A fénytelenség világából címû kis verseskötete 1931-ben jelent meg, amelyhez Herczeg Ferenc írt elôszót. A kötetet Braille-írással is elkészítette. Néhány költeményét a Vakok Világa és az Irodalmi Értesítô is közölte. (Forrás: Wikipédia)

Összeállította: B. D.

Százötven évvel ezelôtt, 1859. június 30- án kelt át elôször az elsô ember, Charles Blondin francia kötéltáncos egy kifeszített kötélen a Niagara-vízesés felett.

Charles Blondin, azaz Jean-Francois Gravelet az észak- franciaországi Saint Omerben született 1824. február 28- án. Ötévesen látott elôször kötéltáncost egy vándorcirkuszban. A fáma szerint, amikor hazament, azonnal gyakorolni kezdett egy kötélen, amit két szék között feszített ki. Felismerve fia tehetségét, apja még abban az évben beíratta az École de Gymnase-ba Lyonban. A "Kis Csoda"-ként emlegetett fiú hat hónapnyi akrobataképzés után lépett elôször közönség elé. Kék szeme, hullámos szôke haja, bájos egyénisége és nem utolsósorban veleszületett kivételes képessége hamar népszerûvé tette. Miután kilencévesen árvaságra jutott, hivatásos kötéltáncos lett.

1851-tôl évekig ugyanazzal a társulattal lépett fel, ekkor vette fel a Blondin nevet. Az Egyesült Államokban 1855- ben járt elôször. Amikor megpillantotta a Niagara- vízesést, rögtön elhatározta, hogy átmegy felette. Hosszas szervezés után 1859. június 30-án jött el a nagy nap. A vízesés két partja között 335 méter hosszú kötelet feszítettek ki, amelyet több kisebb kötéllel oldalirányban is megerôsítettek. Az egyik oldalon 50, míg a másik oldalon mintegy 85 méter magasan himbálódzó kötélre – kezében az egyensúlyozó rudat tartva –, délután 5 órakor lépett Blondin. Miután 150 lépésre eltávolodott a parttól, a hátára feküdt, majd hirtelen felugorva tovább folytatta útját az összesereglett több ezer nézô figyelmétôl kísérve. Félúton kényelmesen leült és egy nehezékkel ellátott madzagot leeresztett a kísérô gôzösre, majd felhúzott egy kisebb palack bort, és az egybegyûltek egészségére kiürítette. Átérve egy órát pihent, majd visszasétált a túlpartra. Ettôl kezdve nemcsak Great Blondinként, hanem a Manilában gyártott kötélrôl elnevezve, The Prince of Manilaként is emlegették.

"Kötelezô gyakorlatát" még számtalanszor megismételte. Halált megvetô bátorsággal végigsétált a zuhatag fölött bekötött szemmel, zsákban, talicskát tolva, sôt gólyalábakon is. Elôfordult, hogy menedzserét, Harry Colcordot vette a nyakába, vagy hogy a kötél közepén egy kis kályhán omlettet sütött magának, majd étkét komótosan elfogyasztotta.

Dermesztô munkája ellenére Blondint soha nem érte komolyabb baleset. Fellépett a világ számos táján, majd az 1860-as évek elején London környékén telepedett le, itt nevelte három gyerekét feleségével együtt. Utoljára Belfastban lépett fel 1896-ban. Otthonában, szeretteitôl övezve, cukorbajban halt meg 1897. február 22-én (egyes források szerint 23-án).

Életének alkonyáról Alonso Alegrío perui színmûíró írt Kötélen a Niagara felett címmel darabot 1969-ben. A mûvet a világ számos országában bemutatták, köztük Magyarországon is.

Kos (III. 21 – IV. 20.)

Elvesztett otthonod visszaszerzése foglalkoztat. Kevesen értik azonban az okot, és magad elôtt sem könnyû tisztázni. Jelszó: Szívdobbanásnyi táj.

Bika (IV. 21 – V. 20.)

Jobb idôkben ilyenkor ernyôk árnyában hûsültél finom üdítôk mellett.

Most be kell érned a vásáros bóvli "kínálatával". Jelszó: Sörkerti nosztalgiázó.

Ikrek (V. 21 – VI. 21.)

Ha odamész hozzá, és halkan elmondod, mi bánt, biztosan nem utasít el.

Vigyázat: nem lerohanni! Jelszó: Bátraké a szerencse.

Rák (VI. 22 – VII. 22.)

Egészséged mindennél fontosabb, mégis hanyagolod a kivizsgálást. Bármi legyen az eredmény, könnyíthetsz a helyzeten, és más színben szemléled a világot. Jelszó: Erôs akarat.

Oroszlán (VII. 23 – VIII. 23.)

Csapongó természeted csapdahelyzetbe sodorhat, ha nem vagy eléggé óvatos. Valaki kivetette rád a hálót. Jelszó: Róka fogta csuka.

Szûz (VIII. 24 – IX. 23.)

Nehéz megválni elôítéleteinktôl, mégis meg kell tennünk. Olyan helyzet adódhat, hogy azonnal megbánod minden gonosz gondolatodat. Jelszó: Hosszú, forró nyár.

Mérleg (IX. 24 – X. 23.)

Idegesítô piszmogás, a hivatal packázása kit nem hoz ki a sodrából? A számítógép a legnagyobb bürokrata, ne vitázz vele, mert alulmaradsz. Jelszó: Jobban tiéd, gépem!...

Skorpió (X. 24 – XI. 22.)

Hír érkezik valakirôl, akit más vizekre vitt a hajó. Most hirtelen részt kérne az életedbôl. Közeledését fogadd kellô megfontoltsággal és körültekintéssel. Jelszó: Pálfordulás.

Nyilas (XI. 23 – XII. 21.)

A nyári gyümölcsidényben könnyen kibillenhet táplálkozási harmóniád. Gyomorgörcsök, hasmenés nincs kizárva. Ne légy mohó! Jelszó: Sárgadinnye.

Bak (XII. 22 – I. 20.)

Örülj a nyárnak, értékeld apró örömeit. Használd ki a szabadság minden kis pillanatát. Megérdemelted. Jelszó: Carpe diem.

Vízöntô (I. 21 – II. 20.)

A vizsga sikerült, bonts sátrat a természetben, végy példát a lepkék csapongásáról. Komoly lélek is tud önfeledten játszani. Jelszó: Boldogság nyara.

Halak (II. 21 – III. 20.)

Bensô vívódásaid egy idôre félretedd: az akadály arra való, hogy legyûrjük. Képes vagy rá, és segítséged is akad. Jelszó: Átvinni a lécet.

Járai J., helybôl: "Mitôl rettegjünk jobban: a pénztelenségtôl, vagy a romló klímától? Napról napra hanyatlóbb egészségünk miatt aggódjunk, vagy attól, hogy gyermekeink, unokáink munka és kereset nélkül maradva már rajtunk, kisnyugdíjasokon sem tudnak segíteni?!"

Mindezek miatt szoronghatunk, aggódhatunk, retteghetünk. Az életünk amúgy is egyetlen rettegés: a haláltól. Ha így gondolkodunk, akár neki is mehetnénk a Marosnak, ha volna benne elég víz. Hit és bizakodás, remény és optimizmus nélkül semmi értelme az életünknek. Gyermekeinket, unokáinkat is így kell(ett volna) nevelnünk, és akkor nem maradunk/nánk segítség nélkül...

Z. Á.

A röpképes madarak a jelenleginél nem nôhetnek nagyobbra, bizonyos súly felett egyszerûen nincs elég izomerejük az elrugaszkodáshoz. Egy új tanulmány szerint azonban van egy másik oka is a méret korlátozottságának: a nagyobb madarak tollai sokkal lassabban érik el végleges méretüket, mint kistestû társaiké.

A röpképes madarak súlya legföljebb tizenöt kilogramm körüli lehet. Ezt a méretet néhány hattyú, pelikán és pár más faj is eléri. Nekik nagyobb szárnyuk van, nagyobb szárnytollakkal, és másképp vedlenek, mint a kicsik. Ez a megfigyelés sugallta azt a seattle-i Washington Egyetem és a St. Louis-i Missouri Egyetem kutatóinak, hogy esetleg a tollak korlátozhatják a madarak nagyságát.

Amíg a madarak a vedlés alatt újranövesztik a szárny felszínét kitevô evezôtollaikat, addig nem repülnek. A Science magazin internetes hírportálján (www.sciencenow.sciencemag.org) megjelent tudósítás szerint kutatók éppen ezért átkutatták a szakirodalmat a különbözô fajok tollának növekedési ütemére vonatkozó feljegyzések után, és 1774 múzeumi madár tollait is megmérték.

Vizsgálataik alapján a PLoS Biology címû szaklapban kifejtették, hogy bár a nagyobb madarak tollai gyorsabban nônek, de nem annyival, mint amennyivel testsúlyuk nô. Ezért a nagytestû madaraknak aránytalanul több idô kell ahhoz, hogy újranövesszék tollaikat.

Ez azt jelenti, hogy a nagy madaraknak más vedlési stratégiát kell alkalmazniuk, mint a kicsiknek. A legtöbb, három kilogrammos testtömeget meghaladó madár evezôtollai tovább kitartanak, hogy csak két- háromévente kelljen azokat lecserélni. Olyan is akad köztük, amelyik egyszerre csak pár tollat vedlik le szárnyanként. Ezzel szemben egyes nagytestû vízimadarak, például récék és hattyúk az összes tollukat egy idôben vedlik le, hiszen úszva is találnak élelmet.

A nagy madaraknak vedlés alatt hiányos szárnyakon kell lavírozniuk, ami megnehezíti a táplálékszerzést vagy a ragadozók elôli menekülést. Ha pedig ennél nagyobbak lennének, egyszerûen nem tudna megújulni a tollazatuk, mielôtt a régi elhasználódik.

Térjünk vissza kis ideig a természethez, és keresgéljünk, honnan jönnek például az évszakok? Ha így megy tovább a környezetrombolás, lassan eltûnik egyik-másik, s csak hírbôl hallunk róluk mi is, utódainkról nem is beszélve. Itt, a mérsékelt égövön kisebb- nagyobb keveredéssel egyelôre megvan mind a négy, azaz: a tél, tavasz, nyár, ôsz. Igaz, olykor vagy most már gyakran nem hasonlítanak egykori önmagukra, és nehéz rájuk ismerni. Lassan nálunk is igaz lesz a mondás, hogy a tavasz vagy a tél egy csütörtöki napra esik, mint Csíkban a nyár egykoron.

A tél ôsi, finnugor kori szó. A vogul täl, osztják tál, zürjén tel, finn talvi alig tér el a magyar szótól, csak az évszak tart náluk jóval tovább, és hidegebb is, mint mifelénk. Olykor mi sem bánnánk, ha hasonlítana az ottanira.

A tavasz már csak a szótövében finnugor kori, magyar képzéssel született mai alakja. A hasonló hangzású szavak a finnugor nyelvekben növekszik, tavasz, árvíz, vetés, a vetés ideje jelentésûek. A különbözô nyelvekben gyakori, hogy az évszakokat vagy a hónapokat a rájuk jellemzô természeti jelenségrôl (pl. kikelet) vagy az esedékes mezei munkálatokról nevezik el. A tavasz - sz végzôdése névszóképzô.

A nyár mostanában a leghosszabb és gyakran elviselhetetlenül meleg évszakunk. Eredete a szónak eléggé bizonytalan, nem olyan határozott, mint az évszak. Egyik lehetôség a tudósok szerint, hogy belsô fejlemény, jelentéselkülönüléssel fejlôdött a mocsár jelentésû nyár fônévbôl. Más vélemény szerint pedig csuvasos típusú török nyelvbôl érkezett a honfoglalás elôtti idôbôl. Az viszont biztos, hogy itt van, és olykor sok gondot okoz, no nem a szó, hanem az évszak, mert viharok, árvizek, máskor meg szárazság kísérik. Ha leszámítjuk ezt, kellemes is tud lenni.

De én úgy vagyok, mint Petôfi, ha itt van az ôsz, "szép, mint mindig énnekem/Tudja Isten, hogy mi okból,/Szeretem? de szeretem". Az évszak jelentésû ôsz ôsi finnugor eredetû. A finnugor nyelvekben a szó elején volt még egy -s hang is, de az szabályosan elnémult, a szó belsejében pedig egy ks alakult át sz hanggá.

Érdekes, hogy az ôsz (vagyis fehér hajú) melléknév ismeretlen eredetû, s korábbról vannak adatok róla, mint az évszakot jelentô fônévrôl.

Azért emlegetek hangokat és nem betûket, mert a beszélô hangokat ejt ki a száján (sokszor bár hallgatna!), a betûket meg leírja hang nélkül, kivéve a zenészeket, akik kottájukban hangokat jelölnek. Az írásbeliség jóval késôbb alakult ki, mint a nyelv maga, s ôsi szavainkat csak ezután vetették pergamenre, fóliánsra vagy papírra, melyiket mire s mikor. A 11. századtól kezdve gazdagok vagyunk magyar nyelvemlékekben is.

Kuti Márta

Albert monacói herceg még nem érzi úgy, hogy készen állna a házasságra – derül ki abból az interjúból, amelyet az uralkodó Le Journal du Dimanche címû francia lapnak adott.

"Nem ébredek minden reggel ezzel a teherrel – mondta a herceg. – Majd sor kerül rá, ha eljön az ideje...".

Tavaly, ötvenedik születésnapja alkalmával Albert úgy fogalmazott, hogy a hétszáz éves Grimaldi dinasztia jövôje "folyamatosan jelen van gondolataiban". A társasági magazinokban visszatérô téma a herceg Charlene Wittstock dél-afrikai úszónôvel ápolt kapcsolata.

"Soha nem féltem a döntésektôl – mondta a herceg a vezetôi stílusáról. – A döntéshozatal azonban nem az asztalra csapást, hanem az irány megadását jelenti. Azt hiszem, a sport megfelelôen felkészített arra, hogy önbizalommal vágjak neki a feladatoknak".

Albert számára fontos a környezetvédelem, alapítványa 35 országban több mint száz programban vesz részt. 2009 elején Mike Horn társaságában eljutott a Déli-sarkra, ahol kitûzte a hercegség zászlaját. Mint mondta, útjával a felmelegedésnek Antarktiszra gyakorolt veszélyeire akarta felhívni a figyelmet.

Betörést ment bejelenteni a rendôrségre egy férfi, az Egyesült Államokban, ám hamarosan kiderült, hogy ô maga volt a betörô.

A 27 éves illetô hajnali négykor sétált be véresen és részegen a kapitányságra a michigani Kalamazoo városában. A kezét és a karját vagdalták össze üvegszilánkok. Mint mondta, egy betörést jött bejelenteni, az esetnek szemtanúja volt, sôt: megpróbálta elfogni a tettest, ezért utána mászott az épületbe, és még dulakodott is vele. Eközben sérült meg.

A rendôrök a helyszínen aztán egyértelmûen rájöttek, hogy legfeljebb egyszemélyes verekedés történhetett, és a tanú a tettes.

A kalamazoói rendôrség köszönetet mondott a magával szolgáló betörônek és nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását, miszerint "nem mindig lehet arra számítani, hogy bûnözôk maguk jelentik bûntettüket".

Harminc éve, 1979. július 1-jén a japán Sony cég piacra dobta a walkmant, amely egy csapásra világhíressé vált, egymaga megteremtette a hordozható személyi elektronika fogalmát és megváltoztatta zenehallgatási szokásainkat.

A megfizethetô árú, pehelysúlyú, hordozható zenelejátszó "kütyük" hétköznapjaink részeivé váltak, olyannyira, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az élet nélkülük. Pedig az elsô, ma már kissé szögletesnek tûnô, kék és ezüstszínben játszó walkman 200 akkori amerikai dollárba (ma 500) került, és még hangrögzítésre sem volt alkalmas. De nem is ez volt Kihara Nobutosi célja, aki Ibuka Maszaru, a Sony egyik alapítója, ötlete alapján 1978-ban az elsô walkmant megépítette.

A Sony cég kiváló mérnöke saját fônöke, a Sony társalapítója, Morita Akio számára készítette el a terveket, mert Morita nemcsak munkamániás volt, de komplett zeneôrült is. Az operahallgatást gyakori tengerentúli útjai során sem akarta nélkülözni. Gyerekei napi 24 órában zenét hallgattak, és a ma gigantikus méretûnek tûnô kazettás magnókon magukkal is vitték kedvenc számaikat a tengerpartra, parkokba és az autóba.

Ezért Moritának tetszett a "testre szerelhetô hordozható zene" ötlete, annál is inkább, mivel a kivitelezéséhez a Sony technikai háttere adott volt. Morita a következôkben foglalta össze az elvárásait: magas hangzásminôség kell, hasonló az autókban használt sztereohangzáshoz; legyen hordozható, hogy tulajdonosa közben gyalogolhasson, gördeszkázhasson, futhasson, és ne legyen nagyon törékeny.

A Sony mérnökei eleinte tiltakoztak. Vajon kinek kell egy olyan magnó, amely nem képes a hangrögzítésre? Sôt egyenesen individualista, hiszen a zenehallgatás élményébôl mindenki mást kizár. Mégis Morita gyôzött, sôt a nevet "walkman" (magyar szóhasználatban "sétálómagnó") is sikerült elfogadtatnia.

A legfôbb kifogás az volt, hogy a japánok alkotta angol szó nyelvtanilag nincs rendben és ezért a walkmant országonként különbözô neveken jelentették meg a piacokon. De Morita bízott fiatal mérnökeinek "megérzésében", akik megítélése szerint egy hullámhosszon voltak saját generációjukkal. Egységesítette az elnevezést is, amely ma már külön fogalomként szerepel a lexikonokban.

Az elsô TPS-L2 modell 1979. július 1-jén kezdte meg hódító útját Nagy-Britanniában, célzottan a nagy nyári vakáció idején. Alig telt el két hónap, és a walkman minden addigi várakozást felülmúlt, valóságos "kultúrikonná" vált, társadalmi jelenség lett belôle. Az elsô darabokat, válaszul az individualizmus vádjára, még két fejhallgató- bemenettel látták el, hogy a zenehallgatás élménye mással is megosztható legyen. A walkman fontos tartozéka volt a fejhallgató, amely az akkori 300-400 grammos fejhallgatók korában kevesebb, mint 50 grammot nyomott.

A walkman sikerén felbuzdulva a Sony termékpalettáján hamarosan felbukkant az elsô sztereofelvevôs walkman, a WM-R2, a CD walkman (discman), az MD walkman (minidisc), manapság pedig már mobiltelefonba építve találkozunk vele. Legújabb rokona az MP3 walkman, amely tavaly ünnepelte 10. évfordulóját.

A cím illetve téma, amit a Bolyai Alkotótábor házigazdája, Csegzi Sándor és szervezôtársai az idei meghívottjaiknak felkínáltak, ihletônek, gondolatébresztônek, alkotásra serkentônek, más szóval eléggé provokatívnak bizonyult. És idôszerûnek is, hiszen függetlenül a marosvásárhelyi kezdeményezéstôl, Európa egyik 2010-es kulturális fôvárosában, Pécsett az itteni táborozás idején Ars Geometrica néven egy olyan nemzetközi rendezvény zajlott, amelyen A mûvészet geometriája – a geometria mûvészete témakörben cseréltek eszmét jeles szakemberek. És az egész összetett kulturális eseménysor Bolyai János, Victor Vasarely és Zsolnay Vilmos eszmeiségére alapozott. Mondanom sem kell, ilyen megközelítésben is mennyire egybecseng a két megnyilvánulás. És mindkettô mennyire szervesen illeszkedik a kreativitás és innováció 2009-es európai évébe. De túl ezen az érdekes egybeesésen, minket most elsôsorban a konkrétabb eredmény, a tábor termését bemutató kiállítás foglalkoztat.

Írtunk már arról, hogy az eddigi gyakorlattól eltérôen ezúttal júniusban nyitotta meg kapuit a tábor, és mivel a most szorgalmazott mûfaj, a festészet magányos tevékenység, az alkotó résztvevôk pedig itthoniak voltak, kevesebb volt a közös akció, a festômûvészek saját mûtermükben, otthonukban dolgoztak. Ha tehát az alkotófolyamat sajátosságaira voltak kíváncsiak a mûvésztelep munkája iránt érdeklôdôk, ezekbe most nem tekinthettek bele, a Kultúrpalota galériájának felsô szintjén rendezett zárótárlat azonban gazdagon kárpótolhatta ôket. A 16 kiállító színvonalas, figyelemre méltó képekkel rukkolt elô. És itt hivatkozhatunk ismét arra, amivel ezt az írást kezdtük: a mûvészet és a tudomány, a festészet és a matematika, a geometria mindig termékenyítôen, ösztönzôen hathat egymásra. Ez már az elôzô nyolc várbeli összejövetelen is bebizonyosodott, jelen esetben viszont kevesen gondolták volna, hogy ez a stílusában, mûvészi irányulásában, törekvéseiben, életkorban egymástól annyira eltérô egyéniségekbôl formálódott heterogén festôcsapat ennyire kötôdik majd a szervezôk javasolta központi témához. Alig voltak néhányan, akik a szabad témaválasztás lehetôségével élve, valamiképpen ne a Bolyaiak képviselte tanokhoz, szellemújító gondolatokhoz, a vásárhelyi, de egyetemes hatású tudósok életmûvéhez, személyiségéhez kötötték volna kompozícióikat. Természetesen ki-ki a maga módján, önnön látásmódja, törvényei, mûvészi hitvallása szerint. Ez persze bizonyos fokig eklektikussá is teszi a kiállítást, de a sokféleségbôl fakadó sokszínûség valószínûleg senkit se zavar. Mert egyértelmû, hogy a minôségi elvárásoknak valóban eleget tevô képanyaggal van dolgunk, a felmutatott olajképek és pasztellek komoly értékkel gyarapítják a Bolyai Alkotótábor eddig is jelentôs mûgyûjteményét. Amit egyébként egy példás gyorsasággal elkészített színes leporelló-katalógus is tanúsít. A tárlat délelôtti rendezésekor elkészült a festmények digitális reprodukciója, Vajda György fotóit a programvezetô Csegzi Magdolna elektronikusan eljuttatta Párizsba, ahol az ilyen kiadványok mûszaki, grafikai szerkesztôje, Csegzi Kamilla megszerkesztette a megjelenendô anyagot, ugyanúgy visszajuttatta Vásárhelyre, itt kinyomtatták, és a délutáni megnyitón már át is adhatták a kép- és névösszefoglalót a mûvészeknek és a mûvészetkedvelôknek.

Ezt a katalógussorrendet betartva ejtsünk pár szót a tárlaton látható munkákról. Az egyik mûvészeti táborszervezô, a szovátai Kuti Dénes, amint tôle megszoktuk, roppant munkaigényes és kiapadhatatlan ötletességre valló kompozícióval állt elô. Egy gyermek álma címû színpompás festménye látomásszerûen ötvözi a geometrikus alakzatokat az álomként oldott emberi vízióval. Fia, a nemrég egyéni kiállítással is feltûnt Kuti Botond a korábban látottakhoz képest újítva, de koloritjában éppoly egyénien tárja elénk Kiadó tereit. Chira Adrian ismét képes meglepni a maga kereteken túllépô titkos geometriájával, írást, matematikai és egyezményes jeleket, kódokat, vonalakat látszólag véletlenszerûen, mégis rendszert teremtôn ötvözött együttesével. Haller József nem mértani formákkal, de a festészeti építkezés öntörvényû geometriájával viszi közönség elé jól ismert humánus üzenetét, gondoltatja tovább a nézôvel mondandóját az emberi sorsról, ellentmondásos világunkról. Kákonyi Csilla festôi Interferenciája ugyanazt a mély lelki indíttatást tükrözi, amellyel mindig lenyûgözi képei csodálóit. Fény és árnyék egymást kiegészítve, felerôsítve, mondhatni észrevétlenül kelti a szemlélôben a hullámzó mozgások képzetét. Kiss Ármánd az újabb nemzedéket képviselte a táborban, vonagló, a formákat, vad színeket dinamikusan egymásba olvasztó kompozíciója képleteket is beillesztve sugallja a gondolat születésének, a megújulást célzó tanok vajúdásának gyötrelmeit. Bob József is a maga következetesen létrehozott festôi világából mutat fel egy újabb szegmentumot. Vörös képalapján részekre tört, kék zoomorf figura látható az elôteret rácsszerûen taglaló egyszerû fatörzsek mögött. A festménybe beírt angol "void" szó illetve lennebb a "tango" több értelmezést is lehetôvé tesz, többféle hangulatot is ébreszthet, attól függôen, hogy a nézôben a fikciós vagy a non- fikciós késztetés az erôsebb. Major Gizella meglepi ismerôit. Az utóbbi évtizedben megszokott, bársonyosan meleg, líraian oldott pasztelljei helyét most korábbi grafikus énje kivetítéseként, rokonszenvesen élénk, tarkaságában is fegyelmezett, ritmikus szerkezet vette át, alapmotívuma Bolyai János közismert pszeudoszférája. Mariana Serban teleírja, telefesti, teljesen kitölti a felületet. Akárha egy keleti vagy népi fogantatású dekoratív alkotás, számhalmazai, jelsokasága, arcokat, számtani mûveleteket, mértani formákat, folklórmotívumokat sürítô egyvelege véletlenszerûségében is míves tudatosságot sejtet. Cabuz Andrea a legifjabb a kiállítók között, róla még nem sokan hallottak, de immár megjegyezték a nevét. Mint többen is mostanság a fiatal tehetségek sorában, a mozgások, színhatások, fakturális játékok bûvöletében teremt érdekes, képzeletmozgató festôi látványt. Fekete Zsoltot nem a Bolyaiak matematikai zsenije ragadta meg, hanem apa és fia korszakos jelentôségû alakja, személyisége, különleges viszonyrendszere és hatásuk a környezetükre illetve az utókorra, amely joggal táplálja kultuszukat, akácsak ez a festmény is. Csatlós Levente szintén a felzárkózó vásárhelyi generáció tagja, képe geometriai ihletettségét már a különleges formával is érzékelteti, egy háromszögnyi felületet kiszeletelt belôle. A kompozíciót gyermeki egyszerûség uralja, színben, elemekben, rajzában. A félgömb, az elmosódó képletek a témához kötik, a stilizált virág újabb lökést ad a szemlélônek. Datu Victor égbôl alátörô fénysugarai közt, mintha kék rapszódiában kelne életre, felsejlik Bolyai szellemet, tisztaságot sugárzó arca, másik pasztellje pedig a pszeduszféra finom, költôi variációja. Mircea Moldovan majdnem mindenik jelentkezése újdonságot hoz, itteni képe is egy ígéretes ciklus szép darabja. Hatalmasra nagyított, gazdagon színezett, különleges szeme arra vall, hogy sok meglepetést tartogat még a tárlatlátogatók számára. Barabás Éva Nosztalgiája a Bolyaiak városának máig megôrzött varázsát sûríti bûvöletes látomássá. A festményeibôl feltartóztathatatlanul áramló hangulat és érzelmi telítettség most is magával ragad. Képén megelevenedik a múlt, a két Bolyaié is, de az a Marosvásárhely is, amit a festônô szülei még megtapasztalhattak. Elôjön-e ez még valaha? A kérdés költôi, nosztalgiáinkban ôrizzük tovább. Végül szót érdemel a másik mûvészeti szervezô, a festômûvész Ioan Sulea alkotása is. Serleg- sorozatának friss mûve ez a magasra elnyújtott kép. A nemes vonalú, jelképes pohár akárha a semmiben lebegve szolgálna biztos pontként a zaklatottan kavargó, fehéresszürke háttérben. Mi történik? A semmibôl egy új, más világ terem? Furcsa, de nekem errôl a festményrôl Bolyai János híres mondása is eszembe jutott.

Az egész tábor a maga értékteremtô erejével, képességével ezt is példázhatja azoknak, akik hosszú esztendôk óta nyomon követik a mûvésztelep alkotótevékenységét.

N.M.K.

(Lehallgatási jegyzôkönyvek, 1986. április–1989. december)

Ez a könyv abban a lakásban játszódik, ahol élek. Jóllehet, sem szerzôje, sem hôse nem vagyok. A könyv szerzôje Markó Béla, de hogy ki írta, az nem lényeges. Egyébként is, nehéz volna kibogozni, ugyanis a kézirat olyan helyrôl származik, ahol elsôdleges cél volt a titkosítás.

Szekusdosszié, az erdélyi szóhasználat így jelöli a mûfajt. Egy ideje kikérheti bárki a dossziéját; olyan is akad, aki több méter magas oszlopot rakhat belôle. Kérvényt ír, elküldi a hivatalnak (neve magyarul: A Volt Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság), egy hivatalnok megnézi, van-e náluk dossziéja, ha igen, akkor egyeztetik a megtekintés idôpontját, fénymásolat készül stb., stb., aztán kezdôdhet az olvasás.

Markó Béla is kikérte a dossziéit, ezekbôl állította össze ezt a könyvet. Annak idején a telefonbeszélgetéseket lefordították románra, azt most Váli Éva mûfordító visszamagyarította. Persze a lehallgatott beszélgetés nem rekonstruálható, hiszen az elhangzottakat nem mindig idézték szó szerint, többnyire összefoglalták, rezüméket készítettek, abba illesztették bele a párbeszédeket. Néhol egészen avatott kézzel, mondhatni igen jó érzékkel tették; az elkészült anyag olykor igényesen megírt rádiójátékkal vetekszik. Akad, amikor az anyag összeállítói kipontoztak részeket, jelezve, hogy ricsajoztak a gyerekek, hogy a beszélgetôk kimentek a folyosóra, vagy közben szalagot kellett cserélni. Poloskákat dughattak volna a lakás összes sarkába, dolgozhattak volna két magnóval is, ám úgy látszik, erre nem volt anyagi keret. Mentségükre szolgáljon, hogy mindenki körül volt véve besúgókkal, és amit nem vett fel a mikrofon, arról az ügynökök jelentéseibôl értesülni lehetett.

Milyen volt az akkori élet? Erre a kérdésre nekem árnyalt választ ad ez a könyv. Azt viszont nem tudom, hogy azok, akik Párizsban vagy Nyugat-Berlinben éltek, netán még csak ebihalként kuruttyoltak a békatóban, mennyire tudják az itt olvasottakból a húsz évvel ezelôtti múltat rekonstruálni. Mellesleg Markó könyvét én sem dokumentumként (történelemként) olvasom, hanem lázító és nosztalgikus regényként. Azokról az idôkrôl, amikor vadbuta és nevetségesen kicsinyes alakok éltek, mint Marci hevesen, sôt, a halhatatlanság babérkoszorúja is az ô homlokukat díszítette; másfelôl meg szép és megható történetek éltették a reményt; gyomorforgató galádságokkal keserítették meg az életünket, ám a szolidaritás elképesztô jeleneteivel is lehetett találkozni.

A szerzô elôszavából megtudható, szándéka elsôsorban a figyelmeztetés volt. Egyetérthetünk vele. A legújabb felmérések szerint minden harmadik tizennyolc éves szerint tökmindegy, hogy diktatúra van-e vagy demokrácia. Minden ötödik simán bedôl az újfasiszta uszításnak, illetve nem csupán bedôl, hanem élvezetet talál benne.

Talán arra is figyelmeztet ez a könyv, hogy szolidaritás nélkül vizesnyolcast sem ér a kimondott vagy leírt szó. Szívmelengetô gesztusokra bukkanunk lépten- nyomon. Néha annyira figyelmesek az emberek, mintha az életük múlna azon, hogy barátjuk járgányába új akkumulátort szerezzenek. Szeretni való magyarok járják az országot, gyógyszereket és könyveket szállítanak, kéziratokat csempésznek rejtett rekeszekben. Nekem ez a világ utalásokból is rekonstruálódik, jól emlékszem, milyen hosszan tartó kisugárzása volt annak, amikor Takiék, Szilasiék, Lackó Sanyiék, Annáék, Szijj Feriék áthoztak egy-egy új könyvet vagy a Harmadkor friss számát. Vagy megosztották velünk a friss híreket, akár Markó Béláról is, megtoldva a verdiktummal, hogy benne meg lehet bízni, dacára, hogy Hajdu Gyôzô a fônöke, akirôl mindenki tudta, hogy szemrebbenés nélkül képes egyetlen mondatba belegyömöszölni Ceausescu aktuális frázisait és Vörösmarty Szózatát.

Ebbôl a Markó-könyvbôl természetesen jól látszik a politikus szándéka is: a jelzés, hogy benne, mármint a közszereplôben megbízhatnak választói, nincs mivel zsarolni, nem lehet befolyásolni, nem lehet galádságokra kényszeríteni, hiszen annak idején sokkal durvább eszközökkel sem sikerült.

Ám a politikusénál lényegesebb az irodalmár jelentkezése. Markó Béla folyamatosan a visszatérésrôl beszél (a politikából a költészetbe), még akkor is, amikor kijelenti, ô csupán egy kiiratkozott költô. A visszatérés még nem érkezett el, de érlelôdik. Úgy tûnik, már-már itt az idô, amikor a sajátosan megôrzött költôi látásmód, az a fajta gondos, alapos mondatkezelés, ami Markó minden szövegbeli megnyilvánulását jellemzi, új, izgalmas ízként keveredik a kortárs mûvészetbe. Jelentôs irodalmi eseménnyé válhat e visszatérés. Nem kizárt, erre akkor is sor kerül, ha Markó valóban elzárkózna tôle; mert megtörténhet, hogy majd erôs vákuum szippantja vissza, és az évekig kényszerûen hibernálódott beszédmódból izgalmas formák jönnek létre.

Voltaképpen egy mostanában divatos mûfajt: irodalmi beszélgetôkönyvet olvasunk, amely paradox módon a lehetô legleplezetlenebbül készült. Hiszen a beszélgetôkönyv fôszereplôje nem tudja, hogy célszemélyként szerepel, és minden szavát lejegyzik. Nincs elôtte felmerevedô mikrofon, illetve a mikrofon megvan, ám nem tud róla, fôképp pedig nem kell szembenéznie a mikrofont tartó kérdezôvel, nem kell viselkednie, spontaneitásán nem esik csorba. "A C. sz. vendégének az a véleménye, hogy NÉMETI nagy alkotóerôvel bír, fontos elem a magyar költészetben. A C. sz. egyetért a vendég által mondottakkal. / A továbbiakban NAGY LÁSZLÓ kerül szóba. A C. sz. azt mondja, hogy fiatal korában nagy hatással voltak rá versei, közelebb érezte ôt magához, mint más jelenkori költôket." De ha szerepbe bújik, akkor sem az olvasó elôl rejtôzik oda: "MARKÓ BÉLA a következôket mondja: – Örvendek annak, hogy jelen van körünkben TRÎMBITAS elvtárs a megyei pártbizottságtól és IZSÁK elvtárs a városi pártbizottságtól, mert így szervezett keretek között, alapszervezeti gyûlésen kötelességemnek érzem szóvá tenni azt az utasítást – önök is jól ismerik tartalmát –, amely szerint a magyar nyelvû sajtóban románul kell használni a helységneveket, és ez... (Megjegyzés: szalagot cserélnek.) / Fôleg a mi gondunkat, a mi folyóiratunkét hoznám fel, hiszen mi irodalmi lap vagyunk, és irodalmi mûvekben még nehezebb ezt az utasítást teljesíteni. Román elnevezéseket használni egy magyar irodalmi szövegben, versekben, novellákban, esszékben, ez stílusbeli, hangsúlybeli gondokat okoz: verssorokban szótag- és rímproblémákat idéz elô, egyszóval rendkívüli nehézséget jelent beilleszteni ôket. Például ha a saját verseimre gondolok! Az Igaz Szóban közöltem néhány olyan verset, amelyekben szójátékot alkottam néhány helységnévvel. Fogalmam sincs, hogy tudnám ezeket románra fordítani egy ilyen jellegû versben."

Olyan beszélgetôkönyv, amelyben nem csupán azért van a szavaknak nagyobb ereje, hatásosabb jelentése, mint a maiaknak, mert eredetileg "hangoskönyv" volt. "19.20 – KIRÁLY ISTVÁN jelentkezik. A C. sz. megkérdezi, hallgatta-e a mûsort? / K.: – Nemcsak hallgattam, hanem... Nagy vagy! / (Megj.: ISTVÁN alig tud beszélni, sírással küszködik, annyira meg van hatódva.) / KIRÁLY LUCI veszi át a telefont, elmondja, hogy nagyon tetszett neki a mûsor, ISTVÁN sír, úgyhogy majd késôbb visszahívják."

Talán mégsem Markó Béláról szól ez a könyv. Mert mint minden igazi mûalkotás esetében, ennek olvasója is azt érezheti, hogy ô az egyik hôse. És ez még akkor is így van, ha történetesen a neve nem szerepel a névjegyzékben. Minden bizonnyal akkor is, ha nem ô költözött abba a lakásba, ahol annak idején a poloska mûködött.

Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009. 488 oldal.

Láng Zsolt

Székely Szabó Zoltán legújabb kötetérôl*

Nem elírás, ezzel a mondattal kezdôdik a Tutuka: "Én már megittam a kenyerem javát." És ez a haldoklót is megkacagtató humor megy az utolsó mondatig, mindössze a fajtája változik. Mint ahogyan a lappoknak száz szavuk van a hóra, mert százféle állapota van magának a hónak, a diktatúra szülte kínkeserves helyzeteknek sincs se szeri, se száma. A szójátékot sem veti meg, a kabaré sem áll távol szerzônktôl, a magánélet simogató anekdotái egyre gyakrabban adják át a helyüket az iróniának, a szatirikus hangnak. Ahogy Ceausescu személyes hatalma erôsödik, úgy indul be gyomoridegünk. Heherészünk, miközben halántékunkon kidagad az ér. Még csak a lemondás kínos mosolya az ilyen mondat: "Amikor Velence helyett ismételten Lisznyót választottuk üdülôhelyül." Azon is csak nevetünk kínunkban, hogy: "A korabeli divat szerint a román szekusok magyar nôt viseltek." Viszont már a szívbe markol a kérdés: "Hogy miért éppen Viskyvel üzentek nekünk félelmet?" Visky Árpádról van szó, arról a színészrôl, akirôl már sosem tudjuk meg, hogy öngyilkos lett-e vagy felakasztották: "A tetemrehívás a mai napig elmaradt, marad tehát a kérdés: fel is akasztották, vagy csak le?"

Hát szabad mindennel viccelni? Úgy tûnik, igen, ha ízléssel csinálják, s ha önmagát is célpontul választja az emlékezô. Márpedig "nyílt színen" vesézi Tutukát, vagyis önmagát, a hozzá legközelebb állók megrökönyödésére. Hitvallását így fogalmazza meg a könyvben: "Komoly ember vagyok, heccben nem ismerek tréfát."

Sokféle arcát mutatta nekünk már eddig is a Székelységbôl Bécsbe elszármazott Székely Szabó. Volt ismételten színifôiskolás, részletek errôl bôven jelen könyvben, színész, színésztársait faggató újságíró, író, rendezô, de a központi szerep mindvégig a humoristáé. Talán mert a humor véd a kor bajaitól. Azáltal, hogy átitatja idegrendszerünket. Mint ahogyan Tutuka szerint a bor is, mely igen fontos szerephez jut ebben a tragikomédiában, amely ennek a generációnak jutott. Hatvanévesen megajándékozta magát Székely Szabó Zoltán – saját fogalmazása szerint: "vezetô színész" a császárvárosban, más szóval taxisofôr – egy kacagtató keserû könyvvel, aminek, tudjuk, lesz folytatása, beígéri nekünk a szerzô mindjárt a második mondatban: "Ez a könyv mégsem egy egész életmû, csupán egy mûélet fele."

Gergely Tamás

*Székely Szabó Zoltán: Tutuka avagy az utolsó Szabó. Magánkiadás, Bécs, 2009

Ennyire ne érdekelné már a marosvásárhelyieket az igazi kultúra? Oda jutottunk, hogy már csak a vásári, alpári, giccses tömegrendezvényekre özönlik a nép? Tudom, túlzok, végletesen kihegyezem a dolgokat, hiszen magam is számtalan olyan rangos, nagy igényû eseményen is részt vettem, ahol szinte tût se lehetett leejteni, annyian voltak. De vasárnap délután mi egynéhányan kimondottan szégyelltük magunkat a Stúdió Színházban, hogy olyan kevesen vagyunk. Kossuth-díjas írónô, Jókai Anna rólunk, erdélyiekrôl szóló nagyszerû regényét, a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Szegény Sudár Annát monodrámában szólaltatta meg a helybeliek egykori igen népszerû vezetô színésze, a Budapestre rég áttelepült, de az otthonához, szülôvárosához azóta is a legnagyobb hûséggel ragaszkodó Bálint Márta. A regényt a Marosvásárhelyhez szintén szorosan kötôdô Scarlat Anna alkalmazta színpadra. Az elôadást pedig Kincses Elemér rendezte, aki a vásárhelyi elôadás kezdete elôtt pár órával érkezett haza Kanadából. A produkció nagy sikernek örvend, évek óta telt házzal játssza a mûvésznô Budapesten a Magyar Színházban és rengeteg helyen még Magyarország-szerte, ahova hívják. Bécsben, Stockholmban tapsolnak neki, és másutt is sokfelé Európában. A Bolyaiak városában a Marosvásárhelyi Napok zárónapján ennyien voltunk kíváncsiak erre a katarzist nyújtó, szívbemarkolóan drámai, felkavaró színdarabra és a lélegzetvisszafojtva végigkövetett, kivételes erejû színészi teljesítményre.

A bemutatóra bizonyára nagy várakozásokkal és szép reményekkel készült hazatérô vendég semmit se mutatott csalódásából, úgy bújt bele a hôsnô, e törékeny, mégis erôs erdélyi asszony bôrébe, úgy keltette életre mindazt, amit mi itt 1989 elôtt megismertünk, megszenvedtünk, naplóját olyan mély átéléssel elevenítette meg, mintha nem húsz, hanem több száz emberhez szólt volna. Valószínûleg nem is az a fontos számára, hogy az Én, szegény Sudár Anna kamaraszínpadon vagy hatalmas csarnokban kerül kis vagy nagy közönség elé, hanem az az üzenet, az az érzelmi töltet, amit közvetíteni tud, s a remény, amely a fájdalmas elôadás végén mégiscsak kisarjad a nézôkben. De nem kétlem, hogy rosszulesett neki valamikori szeretett színházlátogató közönségének most tapasztalt közömbössége, távolmaradása. Ezt persze a vendégszereplést beharangozó félresikerült népszerûsítés, a reklám hiánya is magyarázhatja. De bizonyos lehangoló jelenségekre is figyelmeztet. Ezeket talán majd máskor részletezzük. Azt viszont ezúttal hangsúlyozom, hogy remélem, ugyanezzel a produkcióval kellô idôben és megfelelô publicitással még visszahívják Bálint Mártát váro-sunkba. Elôadását sok-sok itteni embernek érdemes, kell látnia.

Hogy mit veszítettek, akik nem voltak ott a Stúdióban, felmérhetik abból az írásból is, amit a Hét Nap címû vajdasági magyar hetilap 2009. április 22-i számából vettünk át.

N.M.K.

Szokatlanul meleg volt április elsô vasárnapján. Virágvasárnapon. Ami máskor talán fel sem tûnt volna, de az idén olyan szeszélyes a tavasz. Muzslyán szorongtunk, a mûvelôdési ház nagytermében, amely zsúfolásig megtelt a vajdasági magyar amatôr színjátszók találkozójának zárónapján. Már túl voltunk az eredményhirdetésen, és vártuk a csodát. Én kissé félve, mert akkor még nem tudtam elképzelni, hogyan valósul meg alig több mint egy órában az elôttem lévô deszkákon az a több évet átölelô hatalmas, fájdalmas lelki tusa és vívódás, egyik kedvenc regényem, amelyet már többször is elolvastam. Szegény Sudár Anna történetével közvetlenül a könyv megjelenése, 1989 után találkoztam elôször, hogy a következô években még néhányszor elôvegyem. A helyzetünk ugyanis egyre hasonlóbbá vált ahhoz, amit az erdélyi asszony rögzített a naplójában. Egy kitalált asszony a nem létezô naplójában. Jókai Anna által. Ráhagyatkozva a benne élô diktálóra és az ô Istenére. És mégis valóságosan. Mert számtalan Sudár Anna él a világban. Közöttünk is.

Aztán jött a színésznô, Bálint Márta. Nem is járt, inkább libegett. Kissé kapkodva dobálta le sálját, kabátját, sietett, mert szereznie kell valami finom falatot hôn szeretett unokájának, Balázsnak, aki nemsokára nála lesz. Egyszerre ôsz, november lett, nemcsak a teremben, de a szívünkben is. És lélegzet-visszafojtva figyeltük a nô, a feleség, az anya, a nagymama küzdelmét, vergôdését. Az asszonyét, aki mesélt, sírt, nevetett, reménykedett, összeomlott. Majd ismét reménykedett.

Az erôs hangulatú, rendkívüli érzékenységgel megírt képzelt napló már megjelenésekor jelentôs sikert aratott, majdnem egy évtizeddel késôbb pedig Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. A Szegény Sudár Anna az elsô, és mindmáig talán az egyetlen regény, amelyet anyaországbeli író alkotott a határon túli magyarság sorskérdéseirôl. Hogy hiteles-e a kép, amelyet elénk tár, csak azok tudják megállapítani, akik átéltek hasonlókat. Mert nem pusztán történelmi koriratról van szó.

A történet a romániai forradalom elôtti években játszódik. Anna asszony elsôszülött fia, Farkas elmenekült, Magyarországon telepedett le, a kisebbik, Kálmi maradt ugyan, de román lányt vett feleségül. Ebbôl a házasságból született Balázs, a naplóíró asszony rajongva szeretett unokája, akit hanyatló élete rendezô csillagának, "élet-virág-szerelmé"- nek nevez. Benne szeretné beteljesíteni a saját, meg nem valósult vágyait, reménységeit… Ezernyi baj, megpróbáltatás görcse, válsága tör elô: a mindennapos megélhetés, a romló, öreg ház gondjai, a visszautasított útlevélkérvény, a férj betegségei s magának Sudár Annának a küzdelme saját megtörô szervezetével, lelkének árnyékaival. "Arról is akartam szólni – vallotta az írónô –, hogyan, milyen tartással és milyen erôforrásból táplálkozva lehetünk képesek a sokszor elviselhetetlennek tûnô lelki és testi szenvedéseket mégis elviselni, honnan jön a remény a reményre?"

A könyv és a belôle készült monodráma másként volt idôszerû 1989-ben, 1999-ben és most, 2009-ben. Mint ahogyan "a hovatartozás anyámnak még valóság volt, nekem ábránd és neked már büntetéstudat". Az anyák nálunk is siratják az idegenbe sodródott
"farkasaik"-at, és nem felejtettük még el az áramszüneteket, az üres üzleteket, a találékonyságot, amellyel igyekeztünk egy-egy finomabb ételt varázsolni a család asztalára. A teremben ülô tizenévesekben bizonyára nem ébresztett kínzó érzéseket a darab, mert ôk, szerencsére, nem emlékezhetnek ezekre az idôkre. Ma már nincs visszautasított útlevélkérelem, csak vízum és bezártság. És nem tudom, melyik a rosszabb. Habár nemrégiben azt olvastam, hogy Szerbiában csupán minden tizedik polgárnak van útlevele. Vagyis a nagy többség nem is akar utazni. Vajon hányan tanítják meg gyermekeiknek Sudár Anna egyik legfontosabb elvét: "A mássághoz mindenkinek joga van. De mindenkinek! Ezt jól jegyezd meg, Balázsom! Ne olvadj be soha!" Esetleg ezt: "Éhezhetünk és fázhatunk, de azt soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy beleragadjunk a mocsokba". És vannak még megszívlelendô gondolatok a tartásról, ami a legnagyobb veszélyben van, a szellemi kitaszítottságról, amit szörnyûbb elviselni, mint a fizikai nincstelenséget…

Tóth Lívia

Azon a délutánon azt mondták, vigyem át a tér egyik felébôl a másikba ezt a telefont ni, és meglóbálták finoman, mert felvenni még nem merte senki, inkább reszkettek, féltek, netalán rettegtek, mert a terroristák 89. december 22-én kilôttek minden tárcsázó kezet, a kezekrôl az ujjakat, egyszer, nem lehetett több este 8-9 óra 22 percnél, egy masnis kislány leült leütni néhány akkordot egy ócska zongorán, és akkor egy terrorista a tetôrôl becélozta az ujjait, és tízbôl hármat eltalált, ezért a céllövöldében semmi se járt volna, de itt bizony mások voltak a tétek, és a szabályokról nem is szólva, így hát senki sem mert még tárcsázni, túl korai lenne, mondták, pszt, csendet, ne moccanj, moccanni veszélyes lenne, komolykodtak, és én nevettem, a kisfiúk ártatlanok, ha telefont visznek a hátukon, akkor mi másra gondolna kint az a sok csúf terrorista, azt gondolják, hogy ha egy kisfiú telefonnal közlekedik, az felettébb nem lehet gyanús, nem a párt és nem a nép ellensége, hanem csupán egy kisfiú, aki telefont visz a hátán, és nem a nép meg a párt, szóval édesanyám azt mondta, ô mindjárt sírni kezd, de nem volt pardon, mert ez egy olyan telefon volt, amivel könnyedén lehetett áttelefonozni a szabadsághoz, érted, megemeled a kagylót, és tárcsázol, és valóban, ott jelentkezik a szabadság, anyám könnyes arcát nyomta hozzám, azért, hogy ha lônek, azok a golyók mind-mind lepattogjanak, mint valami páncélról, ilyen az édesanya könnye, a fôtéren egy lélek sem járkált, mi van itt, kérdeztem, tarkóm alatti szemem pedig egyre csak a telefonkészüléket nézte, azt leste, és azon is töprengtem még, hogy mi lenne, ha egyszer csak ez a készülék hipp-hopp megszólalna, ebben a csendben, ha megtörné ezt a jókora csöndet, akkor vajon mi lenne, hogy történne-e valami, vagy csak megdôlne minden elmélet, ami a halálra vonatkozna, vagy az édesanya páncélelve érvényesülne, de a szabadság csak úgy nem köszön be, a fôtér közepén kábé ezeket gondoltam, aztán valami kellemesre, mondjuk, hogy túl mindenen plusz ezen a fôtéren, ahol itt meg ott terroristák lapulása sejthetô, szóval mindenen túl ott vár az a masnis kislány, jobb és bal kezén egy-egy kis masni kötve szintén, és már nem fáj neki, hogy hiányzik az ujja, a két kezérôl összesen három darab ujja, ugye, mondd, hogy nem is igaz, hogy nem tudod elütni többet a dét azon az ócska pianínón, és battyogtam tovább, mint aki a hatalmas csendben egy készüléket, egy telefonkészüléket visz a hátán és elképzeltem egészen átkötve masnival azt a kislányt, hogy a szíve is masnival lenne átalkötve, erre gondoltam, és akkor találkoztam egy csapat járôrrel, akik csapatonként ott ólálkodtak, talán még féltek is, vicces ez a forradalom, vagy mi, mondtam nekik, összenéztek, nem láttak még kisfiút, aki a szabadság telefonját viszi ilyen derûsen a hátán, és továbbengedtek, de még elôtte egy járôr az arcomba vicsorgott, mert bizony ô megérezte anyám páncélkönnyeit, és vért szimatolva nyalt bele a levegôbe, a fôtér levegôje pedig lassan telt, megtelt, amikor a tankok jöttek végtelen morajjal, és ekkor elértem a fôteret, a fôtérnek azt a végét, ahol már várták a kisfiút a hátán a szabadság készülékével, amivel áttelefonozhatnak a világ szabadabb felébe, és csendben, még mindig abban az átkozott csendben kiraktam eléjük ezt a készüléket, és intettek, hogy én, én most tárcsázhatom, egyenesen élôben, hogy fölhívhatom, mint egy régi iskolacimborát azt a számot, ahol a szabadság válaszol, a szabadság veszi fel a kagylót, és azt mondja, halló, tisztán hallózik, nem kiabál, nem recseg, és fôleg nem zavarja semmi, így döntöttek tehát, hogy én, hogy én fogok tárcsázni, és akkor három ujjal, ahogy a masnival átkötött kislánytól láttam errefele jövet egy ragasztószalaggal foldozott ablakon át a háromujjas Mozartra hangolódott, izgága, remegô kacsókon azt a csendes áhítattal levert zongorát, így tárcsáztam, körülöttem a sok izgatott ember, legelôször én abba, ami felé tartottunk, különös mód, csak tévék ricsaját, sok egyéb más fölösleges zajt, kivehetetlen forrást hallottam, megszakadt, mondtam inkább csalódottan, mert el nem árultam volna, hogy a szabadság az csak harc, és hogy ami felé tartunk, az máris a nyakunkon.

Szabó Róbert Csaba

Saskeselyû

Karma közt

a megrémült állat

eljátssza még

a nagy halált

Már nem álmodik

új ruháról

csak örül,

hogy az égbe szállt...

Mezôségi harangok

A barna

dombok

hajlatából

a zord idô

vérembe szánt –

engem az elnémult

harangok

karácsony esti

fénye bánt...

Ha évadzárás, akkor az a KZST-nél a játék ideje. A komoly, tanulságos, de önfeledten felszabadult, szellemfrissítô játéké. Az ötlet nem eredeti, a népszerû tévémûsor, a Lyukasóra mintájára próbálták ki Marosvásárhelyen is, természetesen a helyi körülményekhez, potenciális szereplôkhöz igazítva. A próba bevált, de hogyne vált volna be, hiszen itt is vannak kiváló költôk, írók, irodalmárok, szellemes, vonzó, karizmatikus egyéniségek és értô, fogékony közönség, tájékozott, megszállott versbarátok. Mindez nélkülözhetetlen az ilyen rendezvények sikeréhez. Persze az is kell hozzá, hogy bôségesen buzogjon a játékkedv, de ki ne szeretne játszani, még ebben a közönyös vagy éppenséggel búval bélelt világban is?! Fôleg, ha ösztönzôen mûködik az interaktivitás, s a feladványokat megoldók saját sikerélményük mellett még a Mentor Kiadó valamelyik ajándékkönyvének is örülhetnek.

Így volt ez kedden a Bernády Házban tartott Lyukasórán is, ahol, mint eddig mindig, most is kitûnô játékmesternek, segítôn kérdezô vizsgabiztosnak, spontaneitásában is megannyi ismeretet továbbító, hangulatos osztályfônöknek bizonyult a költô Kovács András Ferenc, a Látó fôszerkesztôje, a feladványokat ötletesen kiválasztó, szellemesen ismertetô s a kiegészítô tudnivalókat ügyesen adagoló meghívott társai – Gyéresi Júlia színmûvésznô, Láng Orsolya egyetemi hallgató, Láng Zsolt író, szerkesztô, Káli Király István költô, könyvkiadó, Haller Béla és Farkas Ernô tanár urak – pedig bátorítón vonták be a találgatásokba az érdeklôdô, élénk hallgatóságot. Azzal is, hogy olykor ôk maguk is csak találgattak, s azon tanakodtak az elhangzott versek s a pótinformációk nyomán, hogy ki lehet a felolvasott költemények szerzôje. Mert voltak fogas kérdések is, nem mindenik kiválasztott írásmû hordozta magában szerzôje köztudott jellemzôit. Végül azonban egyetlen feladvány se maradt megoldatlanul, a jelenlevôk közül többen mehettek haza díjként felajánlott kiadvánnyal, s mindenki többlettudással és kellemes élményekkel gazdagabban. Olyan költôi nagyságokkal találkozhattak újra, mint Ady, Radnóti, Szép Ernô, Weöres Sándor, Zrínyi, Beney Zsuzsa vagy Koncz István vajdasági magyar lírikus. Minden bizonnyal mindannyiuk végkövetkeztetése az volt, hogy a vásárhelyi Lyukasóra hagyományát folytatni kell.

(nk)

Feljelentés a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal pecsétje miatt

Egy sepsiszentgyörgyi állampolgár feljelentést tett Traian Basescu államelnöknél, hogy a Csíkszerdai Polgármesteri Hivatal pecsétje megszegi az alkotmány elôírásait. Dan Tanasa feljelentésében az áll, hogy a törvény értelmében bizonyos információkat kért a Csíkszeredai Polgármesteri Hivataltól és a hivatalos válaszon kétnyelvû pecsét volt, amelyen nem volt feltüntetve Románia címere. Tanasa azt nehezményezte, hogy egy romániai közhatóság pecsétjén román és magyar nyelvû felirat szerepel, és nem tartalmazza Románia címerét, pedig ezt a törvény elôírja. A levél aláírója szerint ez "elfogadhatatlan", és "csúfot ûz" az alkotmányból. A Mediafax megkeresésére Antal Attila csíkszeredai alpolgármester, a hivatal szóvivôje kifejtette, az általa képviselt intézmény választ küldött Dan Tanasanak, amelyet a polgármester és a hivatal titkára írt alá, és amelyet a város címerét (három kéknefelejcset tartalmazó váza – szerk. megj.) tartalmazó pecséttel pecsételtek le.

Cáfolják, hogy pogromokban megölt zsidók csontjain kísérleteznének

A romániai zsidó hitközségek szövetségének vezetôje szerint nem valósak az izraeli sajtónak azok a vádjai, hogy Jászvásáron (Iasi) a helyi orvosi egyetem hallgatói pénzért vásárolják meg az 1941-es pogromban megölt zsidók csontvázait kísérleteikhez. A Hotnews címû hírportál által idézett Jerusalem Post újság számolt be arról, hogy egy Jászvásáron élô amerikai zsidó szerint az orvosi egyetem hallgatói a Podu Iloaiei temetô ôreitôl 40 dollárért vásárolják a halottak csontvázait. A lap szerint a szóban forgó személy egyetemi hallgatókkal beszélt, akik elmesélték neki, hogy a temetô ôrei szentségtelenítik meg a sírokat. Aurel Vainer, a romániai zsidó hitközségek szövetségének elnöke szerint – akit az Agerpres hírügynökség idézett – a helyi rendôrség és az ottani zsidó közösség illetékesei is cáfolták az értesülést. Vainer szerint a helyi rendôrség megvizsgálta a helyszínt, és nem talált arra utaló nyomokat, hogy felbontották volna a sírokat.

Jogerôsen feloszlatta a Magyar Gárdát a bíróság

Jogerôsen feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományôrzô és Kulturális Egyesületet a Fôvárosi Ítélôtábla csütörtökön kihirdetett ítéletében. A Fidesz nem kommentálta az ítéletet, az MSZP viszont fontosnak nevezte azt, de szerintük nem elég a szélsôségesek visszaszorítására. Egy demokratikus társadalomban a közösség számára hasznosnak ítélhetô cél sem valósítható meg a demokrácia értékrendjét sértô eszközökkel – fejtette ki a Magyar Gárda egyesület feloszlatását kimondó ítélet szóbeli indoklásában a tábla tanácsvezetô bírája. A Magyar Gárda mozgalom az egyesület szerves része, a döntés az alperesi egyesület felszámolásával szükségképpen a mozgalomra is kiterjed, annak a szervezeti kereteit szünteti meg – tette hozzá. Miközben a táblabíróság jogerôs döntése helybenhagyta az elsôfokú ítéletnek a Magyar Gárda egyesület feloszlatására vonatkozó rendelkezését, az indokolását több ponton is módosította. Egyrészt kimondta azt, hogy az egyesület megszüntetésével a mozgalom sem mûködhet tovább, a döntés szükségképpen a mozgalomra is kiterjed, annak a szervezeti kereteit szünteti meg. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a Magyar Gárdában tevékenykedô természetes személyek jogosultságait nem érinti, nem is érintheti az ítélet, ôk továbbra is élhetnek demokratikus jogaikkal.

Nyári kamionstop Magyarországon

Július elsején életbe lépett a nyári kamionstop a magyarországi közutakon. Az errôl szóló kormányrendelet hatálya kiterjed a 7,5 tonnát meghaladó magyar vagy külföldi hatósági jelzéssel ellátott tehergépkocsira, vontatóra, mezôgazdasági vontatóra, lassú jármûre, valamint e jármûvekbôl és pótkocsiból álló jármûszerelvényre. Ezek a tehergépkocsik a magyarországi közutakon július 1-jétôl augusztus 31-éig, szombaton 15 órától vasárnap 22 óráig, munkaszüneti napokon a megelôzô nap 22 órától a munkaszüneti nap 22 óráig nem közlekedhetnek. A korlátozás nem vonatkozik az EURO 3-as környezetvédelmi osztály besorolású, nemzetközi forgalomban közlekedô tehergépkocsira.

Határokon túli és hazai színjátszók fesztiválja Zsámbékon

Összesen 15 színjátszó csoport mutatkozik be új darabokkal a pénteken kezdôdött határokon túli és hazai színjátszók XVIII. fesztiválján, amelyet a Zsámbéki Szombatok eseménysorozatkeretében rendeznek meg. Farkas Csilla szervezô tájékoztatása szerint a Felvidékrôl, a Vajdaságból és Erdélybôl három-három amatôr színjátszó csoport érkezett a háromnapos fesztiválra, s mellettük több magyarországi társulat is elôáll egy-egy produkcióval. Erdélybôl elsôsorban diákegyüttesek mutatkoznak be, közöttük a Szilágycsehirôl érkezô Berkenye Színjátszó csoport, amely Méhes György Kir Januli címû darabját adja elô Bodea György rendezésében.

Nagy erejû pokolgép robbant Athénban

Nagy erejû pokolgép robbant péntek hajnalban a görög fôvárosban egy adóhivatal elôtt, és kisebb robbantások voltak két másik helyszínen is – közölte egy rendôrségi forrás. Az adóhivatal épületében egy amerikai gyorsétterem is mûködik. Senki sem sérült meg, de az épület bejáratánál jelentékeny károk keletkeztek, és több gépkocsi is megrongálódott. A robbanás elôtt félórával ismeretlenek betelefonáltak két napilap szerkesztôségébe, hogy figyelmeztessenek a küszöbönálló merényletre. A rendôrség terrorellenes részlege megkezdte a vizsgálatot.

Új rendôrfônökök Nyárádszeredában és Szászrégenben

A június 25-én megtartott versenyvizsga nyomán új vezetôje van a nyárádszeredai, valamint a szászrégeni rendôrségnek. A nyárádszeredai rendôrfônöki funkciót Baisan Ioan, a szászrégeni rendôrfônök-helyettesi tisztséget pedig Savu Paul Ion tölti be. Az elôbbi a Megyei Rendôr-felügyelôség közrendészeti osztálya, utóbbi a csalásokat kivizsgáló osztály munkatársa volt.

Vezetik az ivóvizet

3 millió 200 ezer lejt pályázott meg a vajdaszentiványi önkormányzat az ivóvízhálózat kiépítésére. A 7-es kormányrendelettel eddig az összeg 70 százalékát kapta meg a község. A fôvezetékek 25 kilométeren vannak lefektetve, a munkálatok egyelôre Vajdaszentiványt és Toldalagot érintik. Az önkormányzat a továbbiakban uniós pénzekre szeretne pályázni a csatornahálózat kiépítésére.

Készül a szabadidôpark

Nyárádgálfalván hozzáfogtak a sportterem mellett egy szabadidôpark kialakításához. A tervek szerint teniszpályák, kisméretû labdarúgópálya, park és a Nyárád holtágában csónakázó is lesz. A munkálatokat a Környezetvédelmi Minisztérium finanszírozza 500.000 lejjel. A tervezett átadási határidô – július 15. – eltolódik, mivel az idôjárás miatt napokig nem lehetett talajegyengetési munkálatot végezni.

Bérleti díjak a segesvári középkori fesztiválon

Július 24-e és 26-a között szervezik meg a segesvári középkori fesztivált. Az élelmiszer-, valamint nem élelmiszer-, illetve kézmûvestermékeket forgalmazók július elsejétôl bérelhetnek területet. Jelentkezni naponta 10–17 óra között a Segesvári Turisztikai Egyesület Hermann Oberth tér 8. szám alatti székházában lehet. Az alábbi bérleti díjakat alkalmazzák: kézmûvestermékek forgalmazása a várban 50 lej naponta, négyzetméterenként, élelmiszer esetén 70 lej. A városban a területbér 70 lej négyzetméterenként a kézmûvestermékek esetén. A nem élelmiszertermékek árusításáért 70 lejt, az élelmiszerek forgalmazásáért 150 lejt, teraszért 10 lejt kell fizetni négyzetméterenként naponta. A polgármesteri hivatal kereskedelmi engedélye 30 lejbe kerül kézmûvestárgyak, 60 lejbe alkoholmentes közélelmezés esetén, az alkoholt is forgalmazó egységek 120 lejt fizetnek. A helyeket a kérvények benyújtásának sorrendjében ítélik oda.

Zárva lesz az Aquaserv közönségszolgálati irodája

Az Aquaserv vállalat értesíti ügyfeleit, hogy hétfôn, július 6-án a vállalat napját ünneplik, ezért a közönségszolgálati iroda zárva lesz.

Könyvbemutató a Deusban

Ma este 7 órától kerül sor Msgr. Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános, a Vasárnap és a Keresztény Szó kiadványok korábbi fôszerkesztôje Húsz éve "szabadon" Csíksomlyón címû könyvének a bemutatójára. A rendezvény helyszíne a marosvásárhelyi Deus Providebit Ház Szent Mihály Terme, ahol a szerzô dedikálja a kötetet.

Jehova tanúi kongresszus

Tegnap kezdôdött és vasárnap zárul Jehova tanúinak magyar nyelvû kongresszusa; a rendezvénynek a marosvásárhelyi városi stadion ad otthont. A tegnapi program nagy része a családokra összpontosított, a szombati elôadásokban arról lesz szó, hogy milyen következményekkel jár, ha valaki közömbös a Biblia által elôrevetített események iránt. A vasárnap délelôtti, Hogyan élheted túl a világ végét? címû elôadás szembeállítja, hogy miként vélekednek az emberek a világvégérôl, illetve azt, hogy mit mond a Biblia ennek kapcsán. Az ülésszakok mindennap 9.20-kor kezdôdnek.

A Pro Biciclo túraajánlata

A Pro Biciclo kerékpáros-egyesület augusztus 1 – 4. között szervezi nyári kerékpártúráját, amelyre bárki feliratkozhat. Erdély három fontos hegységét érintik: a Görgényi-havasokat, a Hargita-hegységet valamint a Gyergyó-Hagymás-hegységet. Ezen belül 50 települést érintenek, többek között eljutnak Szovátára, a parajdi sóbányához, a korondi kerámiavásárra, meglátogatják a karcfalvi erôdtemplomot, a csíkdánfalvi kerámiaközpontot, lesz fürdôzés a zetelaki tóban és borvízstrandokon, csónakázás a Gyilkos-tón. Szállás sátorban, üdülôházban és szénapadláson. Indulás Marosvásárhelyrôl augusztus elsején reggel 7 órakor, tervezett érkezés augusztus 4-én este. Szovátáig kocsival mennek a túrázók, onnan kerékpáron folytatják az utat. Érdeklôdni, feliratkozni a 0722-563-177-es telefonszámon vagy az antal.laszlo@neuzer.ro e-mail címen.

Festett bútorok világa

Both Gyula festett bútorokból, használati tárgyakból álló tárlata nyílik meg július 19-én 12 órakor a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Bolyai utca 13. szám alatti tanácstermében. A kiállítás július 31-ig lesz látogatható.

ELADÓ Székelyvaja központjában családi ház építésére ideális 1500 m²-es telek. Tel. 0746-797-040. (7422)

ÔSZIBARACK, kajszibarack, szilva eladó egész nyáron, nagybani áron, Bihardiószegen. Tel. 0742-074-595, 0740-217-519. (56204)

ELADÓ hódfarkú cserép nagy mennyiségben. Tel. 0747-364-496, 0265/266-566. (56157)

VESZEK régi 2000 lejest elônyös áron. Tel. 0365/807-554, 0744-664-074. (56251)

ELADÓ 25 ár belterület telekelve Galambodon. Tel. 0752-922-647. (-)

LAKÁS

ELADÓ ház 20 ár kerttel Bözöd 24. sz. alatt. Tel. 0265/778-103. (56109)

ELADÓ ingatlan Marosvásárhely központjában. Tel. 0754-362-311. (56125)

ELADÓ Erdôszentgyörgyön, a központban 500 m²-en fekvô két szoba, konyha, elôszoba, fürdô, kamra – villany, gáz, víz bevezetve, kábeltévé. Építkezési lehetôség. Tel. 0365/407-877. (56050)

ELADÓ háromszobás, elsô osztályú, 4/4. emeleti tömbházlakás az Unirii negyedben, alkudható áron. Tel. 0748-297-204. (56034)

ELADÓ 3 szobás magánlakás mellékhelyiséggel a Ionel Giurchi u. 24. szám alatt (Unirii negyed), központi fûtéssel, 349 m²-es területtel. Tel. 0265/235-340. (56119)

KIADÓ kétszobás lakás az 1848. úton (Bulevard) hosszú idôre. Érdeklôdni a 0365/417-711-es telefonszámon, 10–17 óra között. (56077)

ELADÓ ház Kisgörgényben. Tel. 0744-220-638. (56079)

ELADÓ új ikerház pirosban a Tófalvi utcában, a Cinege-tetô aljában. Érdeklôdni a 0744-572-889-es telefonszámon. (8922)

ELADÓ kétszobás, I. osztályú, II. emeleti tömbházlakás a Cutezantei utcában. Ára 43.000 euró, alkudható. Tel. 0740-834-195. (56175)

ELADÓ 2 szobás tömbházlakás a Kövesdombon. Tel. 0770-172-937. (56209)

ELADÓ I. osztályú garzon a Tudorban, 3/4. emeleten. Ára 25.800 euró, alkudható. Ügynökség kizárva. Tel. 0745-772-057, 0742-690-529. (56197)

ELADÓ magánház a Március 8. utcában. Tel. 0744-116-066. (56249)

ELADÓ 2 szobás magánház a Budai negyedben. Tel. 0740-253-661. (56257)

ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, földszinti tömbházlakás a November 7-ben. Ára 49.000 euró. Tel. 0744-857-096. (56266)

KIADÓ szoba a központban. Tel. 0746-783-189. (56265)

ELADÓ Újfaluban a 115. szám alatti ház, melléképülettel, 7 ár belsôséggel. Érdeklôdni: tel. 0740-208-822, 0770-387-445. (56260)

KIADÓ Tudor negyedi garzon félig bebútorozva. Ára 120 euró/hónap. Tel. 0749-902-494. (56263)

ELADÓ ház a Remeteszeg utcában. Tel. 0752-922- 647.

A REXOGOLD ZÁLOGHÁZ pénzt kölcsönöz garancia ellenében. Tel. 0265/251-111. (3147)

CSARNOKOK építése, átalakítása, felszerelése szigetelt szendvicspanel- bôl vagy lemezbôl kedvezményes áron. Tel. 0766-519- 187. (sz.)

MAGÁNHÁZAK építése pirosban vagy kulcsrakészen, felújítások, belsô- külsô átalakítások a legalacsonyabb áron, részletre is. Tel. 0766-519-187. (sz.)

ELADUNK ÉS BÉRBE ADUNK ôrbódékat, iroda-, mosdó-, vécé- és raktárkonténereket. Tel. 0766-519-187. (sz.)

TERMOPÁN PVC-ajtók és -ablakok, teraszok beépítése termopánnal és teljes szigetelése a legalacsonyabb áron. Tel. 0766-519-187. (sz.)

KÉSZÍTÜNK, szerelünk: külsô mûanyag redônyöket, szalagfüggönyöket, harmonikaajtókat. Tel. 0265/218-321, 0365/416-454, 0744-121-714, 0766- 214-586. (53844)

AUTOMATA mosógépeket javítok. Tel. 0745-789-255. (56069)

SÍRKERETEZÔ sírkeretek és kripták készítését vállalja minden temetôben. Tel. 0742-479-138. (56061)

HÁZÉPÍTÉST, felújítást, átalakítást vállalunk garanciával. Tel. 0730-410-005, 0265/433-034. (55998)

FESTÉST, mázolást, lépcsôházfestést is vállalok. Tel. 0365/449- 633, 0265/267-689. (56072)

KIADÓ 63 m²-es helyiség mûhelynek vagy raktárnak a Tudor negyedben. Tel. 0365/416-019, 0770-740-133. (56151)

EGYETEMISTA lány lakótársnôt keres nagyon közel az orvosi egyetemhez, független összkomfortos lakásba. Tel. 0757-712-525, 0745-552-563. (56078)

HÛTÔK ÉS FAGYASZTÓK javítását vállalom lakásán és eladók használt hûtôk és fagyasztók garanciával. Tel. 0365/801-517, 0722-846-011. (56068)

KÔMÛVESMUNKÁT, festést, tetôrendbetételt vállalok. Tel. 0745-732-108. (55885)

LÉPCSÔHÁZ, LAKÁS festését vállalom saját anyagommal, garanciával. Tel. 0365/429-260, 0753-454-111. (56226)

AZ OPREA AVI-COM KFT. – székhely: Mezôkirályfalva, Dealul viilor utca 5. sz., munkapontja Mezôpagocsa helységben – értesíti az érdekelteket, hogy nyilvános vitát szervez egy húscsirketenyésztô farm integrált környezetvédelmi engedélyének igénylése témakörében. A nyilvános vitát 2009. július 9-én 16 órától tartják a Mezôpagocsai Polgármesteri Hivatal gyûléstermében. (sz.)

ARGENTIN TANGÓ workshop. Tel. 0744-898-068. Mess: magiadansului. (56240)

KÉT KISGYEREK mellé pedagógiai végzettséggel rendelkezô gondozónôt keresünk. Fényképes önéletrajzot a markettrade@gmail.com e-mail címre várunk. Érdeklôdni a 0743-982-362-es telefonszámon. (56199)

Ma kilenc éve hunyt el HORVÁTH ZSUZSÁNNA közgazdász, akire fájó szívvel emlékeznek szerettei és volt munkatársai. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Nyugodjék békében. (55921)

Ez a nap az emlékezés napja, érted imádkozunk zokogva, halkan. Fiatal szíved megpihent, elvitted a fényt, meleget. Lelked békére talált, tudjuk, hogy a mennybôl vigyázol ránk. A hirtelen halál kegyetlen volt, egy utolsó búcsúszót sem hagyott. Az életed elszállt, mint a virágillat, de emléked ragyog, mint egy fényes csillag. Fájó szívvel emlékezünk július 5-én, amikor a jobbágyfalvi ifj. VARGA JÁNOS hat éve eltávozott az élôk sorából. Emlékét ôrzi édesapja, lánytestvérei, Kati, Márti és családjuk. Nyugodj békében. (v.)

Már egy éve, hogy nincsen közöttünk, pedig milyen szép volt, amikor együtt lehettünk. Megállt egy fáradt szív, mely értünk dobogott, pihen a szorgalmas, munkás kéz, mely értünk dolgozott. Feledni lehetetlen, mert akit szeretünk, azt nem feledjük soha. Szívünkben örök bánattal emlékezünk július 5-én az ákosfalvi DÓSA DOMOKOSRA. Emlékét ôrizzük egy életen át. Felesége, Ida, szeretett gyermekei: László és családja, Csilla és családja. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (56174)

Emlékeztetni szeretném mindazokat, akik ismerték, tisztelték és szerették drága jó édesapámat, KACSÓ FERENCZ lakatosmestert, hogy ma, július 4-én van halálának 14. évfordulója. Emlékét szeretettel ôrzi leánya, Éva, unokája, Emese és annak férje, Levente. (56164)

Szomorú szívvel emlékezünk július 4- én, amikor a szeretett édesapa, férj, após, nagytata, KÖLLÔ ADALBERT egy éve hogy örökre eltávozott szerettei közül. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (56197)

Kegyelettel és imádságos lélekkel emlékezünk KÓSA KLÁRA osztályfônökünkre és BOÉR MÁRIA, SZABÓ MARIETTA, TAMÁS JUDIT, KISS LÁSZLÓ osztálytársainkra a 40. érettségi találkozónk alkalmából. Nyugodjanak békében. A volt 5-ös Számú Líceum 1969-ben végzett XII. D osztálya. (56241)

Szomorú szívvel emlékezünk BOÉR JÁNOSRA (Jani) halálának elsô évfordulóján. Nyugodj csendesen. Szerettei. (56248)

Kegyetlen nap volt, s amit hagyott, a könnyeket, a bánatot, amit ránk mért a sors ostora, nem oldja föl semmi, soha. Szívünk örök fájdalmával emlékezünk július 5-én TÔKÉS ÉVIKÉRE
(volt asszisztensnô) halálának 6. hónapján. Emléke szívünkben lesz, amíg élünk! Bánatos szerettei. (56255)

Már egy éve múlt július 1-jén, hogy itt hagyott bennünket a drága jó gyermek, szeretô édesanya, nagymama, testvér, sógornô, özv. MAGYARI GÉZÁNÉ szül. Máthé Ibolya. Nagyon nagy a hiányod, amit nem pótol semmi, de a szívünkben itt vagy és maradsz egy életen át. Könnyeinkkel küszködve járjuk néma sírodat, drága szép emléked szívünkben megmarad. Akik ismerték, gondoljanak rá szeretettel. Bánatos édesanyád, Jolán, fiad Géza és családja, öcséd, Lóri. Nyugodj békében az angyalok között. (3927)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett apa, nagyapa, após, apatárs, szomszéd, BUTYKA GHEORGHE(Gigi) tanár 60. évében csendesen megpihent. Temetése hétfôn, 6-án 12 órától lesz az új szentgyörgyi temetôben (az új klinika mögött). Búcsúzik tôle fia, Calin és családja. (56279)

Utolsó üdvözlet volt férjemnek, BUTYKA GHEORGHENAK (Gigi). Nyugodj békében. Volt feleséged, Éva. (56279)

Ôszinte részvétemet és együttérzésemet fejezem ki a gyászoló családnak
dr. TELEKI ENDRE (Bandi bácsi) elvesztése miatti fájdalmában. Régi barátja és földije, dr. Sass Gyula. (56256)

Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik az évek során drága édesapám, dr. TELEKI ENDRE gondozásában, ellátásában szeretettel és odaadással segítettek. Teleki Éva. (56149)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, IMREH LAJOSNÉ szül. Papp Irén temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (56201)

Köszönetünket fejezzük ki ezúton is a Nova Vita San kórház orvosi és beteggondozói személyzetének, akik édesapánk, HORVÁTH LAJOS életének utolsó heteiben odaadó szakmai és emberi magatartásukkal fájdalmait enyhítették. A gyászoló család. (56270)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága édesapánk, HORVÁTH LAJOS temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (56270)