A szövetség egyetért az egységes uniós szabályozás törekvéseivel, de nem támogatja a túlszabályozást, jelentette ki Erôs János, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnöke, aki az EAPB elnöki tisztségét is betölti – közölte az MFB az MTI- vel. Az éves közgyûlésen egyebek mellett az Európai Parlament (EP) új pénzügyi felügyeleti rendszerét vitatták meg a résztvevôk.

A szövetség arra az álláspontra jutott, hogy túl szigorú a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és az Európai Bizottság közös, a tôkekövetelmények likviditási elôírásaira vonatkozó tervezete. Az elôírások súlyosan érinthetik a kisebb helyi pénzintézeteket, mivel a bankok kötelesek lennének a mérlegükben magas likviditású eszközöket tartani – hangzott el a rendezvényen.

Az EAPB kifejezte igényét arra, hogy kapjon információt az Európai Bizottságtól a mikrofinanszírozást végzô intézmények általános mûködési követelményeit szabályozó javaslatairól.

A közgyûlésen megvitatták az EP tôzsdén kívüli forgalmazású (OTC) derivatívákról és piaci infrastruktúráról szóló törvényjavaslatát, valamint a nemzetközi számviteli sztenderdek (IAS) egyes rendelkezéseit érintô tervezett módosításokat is – jelezte az MFB.

A szövetség az európai állami tulajdonú bankok és szakosított pénzintézetek európai szintû képviseletét látja el. A 34 tagú EAPB összesen mintegy 100 pénzügyi intézményt képvisel, a tagok piaci súlya az európai pénzügyi ágazatban mintegy 15 százalékos – olvasható a közleményben.

Charles J. Scicluna, a hittani kongregáció illetékese hírügynökségek megkeresésére válaszolva kifejtette: ennek a vélekedésnek éppen az ellenkezôje igaz. Egyértelmû elv, hogy egyházi köröknek büntetô feljelentést kell tenniük olyan esetekben, amikor azt az állami jog megkívánja. Emellett az egyház tisztségviselôinek "általános erkölcsi kötelességük" együttmûködni az állami hatóságokkal – tette hozzá Scicluna püspök.

A máltai fôpap elismerte, hogy létezett egy bizalmas dokumentum a szexuális visszaélések "kezelésére", mégpedig az 1922-ben kibocsátott (majd 1962-ben megerôsített) Crimen sollicitationis (A csábítás bûncselekménye), ám az már hosszú ideje elérhetô a nyilvánosság számára. A titoktartás vélelmezését Scicluna szerint egy nem hitelesített, rossz angol nyelvû fordítás okozta. Az elterjedt találgatásokkal ellentétben a nyomozás titkosságát azért vezették be, hogy szavatolható legyen az érintett személyek védelme.

A Vatikán ügyésze hangsúlyozta, hogy az állami hatóságokkal való együttmûködést már az egyházjog elvei is erkölcsi kötelességgé teszik. A gyakran emlegetett "secretum pontificium" (szó szerint: pápai titoktartás) kifejezést Scicluna hallgatási kötelességnek fordította, hangsúlyozva, hogy ez egyértelmûen megkülönböztetendô a gyónási titoktól. A kettô közül csak az utóbbi sérthetetlen.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

I. Dossziészám: 5262/1990, a Nagybányai Bíróságról

Vádlottak neve: Sütô József, Szi-lágyi József, Szilveszter Kiss Péter, Tóth Árpád, Lörinczi József és Puczi Béla. Mindannyian marosszent- györgyi lakosok, akiknek az a bûne, hogy kb. 6-800 emberrel együtt próbálták feltartóztatni a Régen és a Görgény mente felôl Marosvásárhelyre jövô, verekedô szándékú emberekkel megtöltött autókat.

Ellenük felhozott vádak: közerkölcs elleni súlyos vétség, állami és magánvagyon- rombolás, testi sértés, verekedés. Mindenhol a bûntény súlyosbított formája. 321-es cikkely, 2-es paragrafus, 217, 218/2, 180, 181, 182 Btk.

Egyikükre sem lehetett semmit konkrétan rábizonyítani személyesen, de az ügyészség, a bíróság a KOLLEKTÍV FELELÔSSÉG alapján vád alá helyezte és elítélte ôket. Különben a kollektív felelôsség a román törvények alapján nem létezik.

A bíróság úgy határozott, hogy a "vétkesek" többek között Cováci Ioannak is 10.000 lej kártérítést kell fizessenek, aki halálra gázolta Csipor Antalt Ernyében és aki nem fizetett és nem lett megbüntetve Csipor Antal haláláért. A büntetés 1 év 4 hónap és 1 év 8 hónap között ítéltetett meg, munkahelyen való letöltéssel, amelybôl 9 hónapot már börtönben töltöttek.

Az egyik vádlott, Tóth Árpád a sok lelki és fizikai megpróbáltatástól szabadlábra helyezése után nemsokára meghalt szívinfarktusban, 39 évesen.

A többi elítélt nagyon nehezen kapott helyett, ahol letöltse büntetését, egyesek Magyarországon kerestek menedéket, családjuk felbomlott. Visszatérve Covaci Ioan személyére, az ügyészség elfogadta mentségnek, hogy azért gázolta halálra Csipor Antalt és sebesített meg súlyosan még négy személyt, mert Ernyében megdobták a fejét egy kôvel, és elvesztette eszméletét, nem is volt tudomása a gázolásról.

Ettôl függetlenül tovább vezette a (kanyargós) úton a kocsit, 20-30 emberrel és kövekkel megrakva, egészen Marosszentgyörgyig, ahol a telefonon értesített emberek a faluból útját állták, kiráncigálták a kocsiból (teherautó) és megverték.

Az orvosi vizsgálat nem igazolta a feji ütést, de felmentették a vád alól.

II. Dossziészám: 5.230/1990, a Marosvásárhelyi Bíróságról

Vádlott: Vajda Dominic (Domokos), 58 éves sáromberki lakos (Dumbravioara), súlyos szívbeteg, aki ellen nyomozás indult azzal a váddal, hogy egy kb. 14-20 tagú csoporttal együtt megtámadtak egy autót és megvertek 4 személyt, akibôl kettô a pogrom miatt lett behozva a városba.

A nyomozást csak Vajda Domokos és Vajda Ferenc ellen indították meg, mindketten április 4. és május 23-a között le voltak tartóztatva. Mivel bebizonyosodott, hogy egyikük sem tartózkodott a tett helyén aznap (Vajda Ferenc a faluban sem volt, Vajda Domokos végig annak a balesetnek a helyén volt és elsôsegélyt próbált nyújtani, ahol D. Butilca halálra gázolta Gémes Istvánt), mindkettôt szabadlábra helyezték. Utána mégis pert indítottak, de csak egyedül Vajda Domokos ellen, közerkölcs elleni vétség miatt.

Teljesen hiábavaló volt 15 tanú vallomása, hogy el sem mozdult a halott mellôl, akit ô talált meg, mégis Vajda Domokos 10 hónapra szóló, munkahelyen letöltendô büntetést kapott. Arra alapozott a vád, hogy az a két ember megismerte ôt, aki felismerte Vajda Ferencet is, akit felmentettek vád alól.

Tehát ha 14-20 személy megállít egy teherautót, és a benne ülôket igazoltatják és megütik, akkor egyetlen ember felel, aki még ott sem volt.

Érdekes, hogy az autógázolás és a teherautó megállítása teljesen egy idôben történt, kb. 600 m távolságra egymástól.

A sértett feleknek nem volt orvosi igazolásuk a bántalomról, és nem is tettek le panaszt.

A 650-es számú ítélet ellen fellebbezett az ügyészség, és a Megyei Törvényszék az 1717/1991-es dossziéban, a 99-es határozattal megemelte a büntetést 1 év és 6 hónapra a munkahelyen való letöltéssel.

Természetesen nem vették figyelembe az elítélt felfolyamodását, akinek teljes ártatlansága bizonyítva volt.

III. 2.800/1990-es iratcsomó, a Marosvásárhelyi Bíróságról

Az elítélt neve SZABADI FERENCZ szentimrei lakos, akit a 659/1990. számú határozat alapján 5 év börtönbüntetésre ítéltek alapfokon, mely végleges maradt, a Megyei Törvényszék 64/1991 számú ítélete által.

A vád ellene: munkahelyi visszaélés, testi sértés és közerkölcs elleni vétség, súlyosbított formában.

Az elítélt mint beteghordozó (brancadier) volt alkalmazva a megyei kórháznál, ahol szolgálatot teljesített március 20-án 7-15 óra között. Mivel hallotta, hogy mi történik a városban, 17.30 órakor visszament a kórházba, hogy szükség esetén segítséget nyújtson a szolgálatban levôknek.

A kötelessége abban állt, hogy a mentôautóból kisegítse a sebesülteket, kivegye kezükbôl az ütô-vágó eszközöket, és tolókocsiban, lábon vagy hordágyon elszállítsa ôket a szolgálatos orvos rendelôjébe. A két szolgálatos orvos (román és magyar) valamint az elítélt kollégái bizonyították a tárgyaláson, hogy nem hagyta el munkahelyét másnap reggel 9 óráig, végig dolgozott.

A vádiratban az áll, hogy a mentôautóban megverte Petra Iliét, aki megsérült a város központjában, és akit ezért vittek fel a kórházba. Egyetlen bizonyíték Szabadi ellen ennek a "sértett félnek" a vallomása, aki különben minden alkalommal mást mond, de azt mindenhol elmondja, hogy felismerte Szabadit elôször a fényképeken, amelyeket a rendôrségen mutattak meg neki. A dosszié elsô oldalán 2 levelezôlap nagyságú kép van (a félreértések elkerülése miatt), ahol bemutatják Szabadit civilben és munkaruhában. A törvényszéki orvosi papírt kb. 40 nap késéssel állították ki Petra Iliének, 8-9 nap alatt gyógyuló sérülésrôl, amit egy üzemi orvos által kiadott igazolás alapján adott ki a törvényszéki orvos. Az üzemi orvos is csak a 9. napon látta a sérülést, tehát a teljes gyó- gyulás napján.

Ennek az igazolványnak az alapján Szabadit kötelezték 45 napi munkabér kártérítésére Petra Ilie számára, akinek kézzel írt nyilatkozata szerint kb. 300-an indultak Hodákról megvédeni Erdélyt a magyaroktól, vasbotokkal felszerelve.

A másik vád Szabadi Ferencz ellen, hogy megütötte Gliga Florét az orra és az álla alatt a kórház folyosóján, míg az egyetemisták éppen kötözték, legalábbis ezt állította az egyik tanú.

Gliga Flore bevallotta, hogy a fôtéren megdobták egy benzinnel töltött üveggel, mely megpörkölte a homlokát és a szemöldökét.

Törvényszéki orvosi igazolása van arról, hogy 5-6 nap alatt gyógyuló égési sebe van a homlokán és a szemöldökén, Szabadinak a rovására megítéltek 3 hónapi munkabért, mivel az ütése miatt Gliga Flore nem tudott dolgozni 3 hónapig. Különben nyugdíjas.

Szintén a két szolgálatos orvos (dr. Lupsa Nicolae és Salati Csaba) azt állították a tárgyaláson, hogy a szolgálatuk alatt a sürgôsségi részlegen március 20-án 14 órától 21-én 8 óráig semmi incidens nem volt, és ha lett volna, lehetetlenség, hogy ôk ne tudjanak róla. Különben Szabadi F. nagyon szolgálatkész dolgozó.

Mellette szól az aláírt ív is, amivel a mentôállomás sofôrjei igazolják, hogy a vádlott nem tartózkodott egyik mentôautóban sem, sôt, a mentôállomás átiratot küldött, hogy saját egészségügyi kádereik kísérik a kocsikat a színhelyre és onnan a kórházba.

A Maros Megyei Törvényszék nem halasztotta el a tárgyalást, hogy a legfelsô törvényszék átköltöztesse a dossziét más megyébe, sürgôsen el kellett ítélni Szabadi Ferenczet.

A tárgyaláson Orza Aurel megyei ügyész "neispravit, om de nimic" szavakkal illette Szabadi Ferenczet, aki soha azelôtt nem volt elítélve.

(Folytatjuk)

Marosvásárhelyi vagyok, de 1991 óta Nagyváradon élek. Az 1990 marosvásárhelyi márciusi összecsapásokkal kapcsolatban szeretnék megírni egy olyan, az eseményekhez fûzôdô lényeges dolgot, melyrôl alig tud egypár ember, és sajnálom, hogy nem írtam meg ezeket a dolgokat hamarabb, hogy bekerült volna a holnapi újságjukba, mert nagyon lényeges!!! Sokszor hallom és olvasom, hogy meglepetésszerûen érte a marosvásárhelyi magyarokat és románokat, de akik szervezték, azok egy nagyon precíz forgatókönyvet készítettek jó elôre.

A román forradalmat, mely államcsíny volt, a gyulafehérvári római katolikus teológián éltem át, ahol V. éves teológus voltam. Nagyon örültünk és sokat imádkoztunk azokon a napokon, hogy Isten óvja meg az embereket a kegyetlen haláltól és sikerüljön megnyerni – amennyire lehet békésebben – a csatát a diktátor és emberei ellen. Végre legyen béke és szabadság, mert eleget szenvedett egyházunk, népünk. Sikerült !!! De nem gondoltuk, hogy ilyenformán. Alig telt el egypár hét, és az együtt szenvedô nép már össze is verekszik. Miért??? Ez a kérdés. Valóban azért, hogy a forradalom alatt kidobott szekusok és fônökeik visszatérhessenek elôzô munkahelyeikre, mert máshoz nem értettek, csak a zsaroláshoz és a megfélemlítéshez. Vagyis féltek, hogy dolgozniuk kell. És elkezdôdött a szervezkedés.

1990. március 4-e volt, vasárnap, ebéd után. 14 órától a teológusok kimehettünk sétálni a városba. Én úgy döntöttem, hogy maradok és a tv-t nézem a klubban, mert most már volt adás, persze nem Ceausescuról. Kb. 15 óra lehetett, amikor az egyik III. éves barátom, Mellou István nagykárolyi teológus futva jött vissza a városból, hogy magával vigye a videokamerát, amit a teológia segélyként kapott a forradalom után külföldrôl, és a rektor úr, ft. Hajdú Gyula ôrá bízta, hogy alkalmi ünnepeken filmezzen. Azt mondta nekünk, hogy a várbeli kultúrotthon elôtt nagy tömeg van, és valakik az erkélyérôl beszédet tartanak. Minden bekiabálásuk magyarellenes, ezért figyelt fel a dologra. Ezennel elment, és kb. egy óra múlva tért vissza keményen lihegve, mert a tömegbôl egypár ember rájött, hogy nem közéjük tartozó és el akarták kapni, hogy elvegyék a kamerát. Sikerült elfutnia és a teológia felé vezetô kis utcákban hamar visszatérnie az épületbe. Mivel a klubban videolejátszó is volt, azonnal megnéztük, hogy mit vett fel március 4-én délután (!).

És szörnyülködve néztük!!! Amikor a géppel a kultúrotthon felé tartott, az ortodox székesegyház elôtti placcon rengeteg marosvásárhelyi kocsi volt leparkolva, majdnem mind lefilmezte a számtábláikat. Azután felment ô is az erkélyre és az uszító beszédeket tartó elvtársakat lefilmezte, akik kemény rágalmakkal illették Kincses Elôdöt, Király Károlyt és más magyar értelmiségieket. A nagy tömegben hallatszik, hogy elvegyülve hangadók vannak és elkezdenek kiabálni: "Király sovinist". Az emberek, akik a Nyugati- Kárpátokból lehettek, mócok voltak, akik alig tudtak valamit ezekrôl az emberekrôl, vagy semmit, de mivel felhergelték ôket, torkukszakadtából kiabáltak. A filmezô azután a tömegben elvegyülve is filmezett elég sokáig, míg két szekusnak szemet szúrt a dolog és feléje tartottak a tömegbôl, de ezt hamar észrevette István, és tette magát, hogy el akar menni, majd kiáltottak, hogy álljon meg. Futásnak eredt és ôk utána. A következô napokban szinte feledésbe merült az egész, mert nem gondoltuk, hogy ez csak egy bemelegítés volt és egy pár nap múlva folytatódik Marosvásárhelyen. Amikor március 19- én kitört a vérengzés, és ezt mi a tv-ben láttuk, akkor Mellou István teológus megmutatta a felvételt a rektor úrnak, amirôl tudott már, csak nem nézte addig meg, mert nem gondolta, hogy ez lesz, ami lett. Gyorsan magához hívatta az egyik IV. éves és egy V. éves marosvásárhelyi osztálytársamat és a felvételt elküldette velük haza Marosvásárhelyre. Egy titkos levelet adott nekik, hogy elvigyék a felvétellel együtt az akkori fôesperesnek, ft. Csató Bélának, akinek megírta, hogy adják oda az RMDSZ-elnöknek. A fôesperes felvette a kapcsolatot az RMDSZ- elnökkel, és a teológusokkal együtt elmentek arra a titkos helyre, ahol akkor tartózkodtak és éppen gyûléseztek egy pincében. Amikor megérkeztek, ott feltették a fölvett videofilmet és a kocsiszámokat már jól ismerték, név szerint a gazdájukat, akik szekustisztek és cinkosaik voltak, azaz a beépített besúgóik. Ezek kis számokból álló táblák voltak, csak három szám, amit a szekusok kaptak meg a kocsiikra. A városban tudták, hogy kik a kocsik tulajdonosai. Akkor jöttek rá az RMDSZ összegyûlt tagjai, hogy ez nem most kezdôdött, hanem elôre megtervezett volt. Amikor visszatértek a teológusok, mesélték, hogy mit láttak a városban és szörnyülködtünk, hogy miként történhetett meg. Errôl kellett tudjon Iliescu elnök is, ezért nem jött le Marosvásárhelyre, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.

Isten irgalmazzon nekik és azoknak is, akik elhunytak ÁRTATLANUL!!!

Marosszentgyörgy Marosvásárhely "keleti kapuja". Az volt 1990. március 19-én is, amikor a község magyar és cigány lakosai igyekeztek feltartóztatni a városra rontó Görgény-völgyieket. Az "ellenállás" következményeként hat marosszentgyörgyi lakost – Lôrinczi József, Puczi Béla, Sütô József, Szilágyi József, Szilveszter Kis Péter és Tóth Árpád – két-két évnyi börtönbüntetésre ítéltek, amit Nagybányán töltöttek le. Hárman közülük már az Örök Béke honába költöztek.

A 20. évforduló kapcsán a marosszentgyörgyi hôsöket illetve hozzátartozóikat a budapesti Terror Háza Múzeum (THM) és a Polgári Kultúráért Alapítvány Emléklap a Helytállásért kitüntetésben részesítette. A kitüntetést a THM dísztermében március 11-én adták át a jelenlévôknek. Puczi Béla kitüntetését özvegye, Puczi Mária, Szilveszter Kis Péter és Tóth Árpád emléklapját Baricz Lajos plébános vette át. Ugyanakkor átadták a Szent István Király Emlékérmet is.

A meghívottakat fogadta az Országházban Bajnai Gordon miniszterelnök is, aki érdeklôdéssel hallgatta a résztvevôk visszaemlékezéseit. A végén összegzésül többek között ezeket mondta: "… amit ott akkor önök tettek, azt nemcsak önmagukért, nem is csak Marosszentgyörgyért és Marosvásárhelyért, hanem mindenhol élô minden magyarért tették…, mert ahol egyetlen magyar is igazságtalanul szenved, ott szenved benne az egész magyar nemzet… Kissé késve bár, de szeretném megköszönni önöknek bátor helytállásukat a magam, a jelenlegi, az elôzô kormányok és az egész magyar nép nevében is… Ennek tudatában hajtok fejet a kitüntetettek hôsiessége elôtt."

A kitüntetést és az ünnepséget úgy élték meg a marosszentgyörgyi meghívottak, mint akik erkölcsi elégtételben részesültek – többi helytálló társaikkal együtt.

Kossuth-díj Kovács András Ferencnek

A magyarországi média hét eleji rohama után most már itthon, a Látó fôszerkesztôi irodájában gratulálhatunk Kovács András Ferenc költônek frissen átvett Kossuth-díjához.

– Sok budapesti újságíró, rádió- és tévészerkesztô szólított meg a kitüntetés alkalmából. Mi volt az a legfontosabb gondolat, ami e magyar viszonylatban legrangosabb elismerés kapcsán megfogalmazódott benned?

– Az ember életében minden díj fontos mérföldkô, olyan biztos pont az életúton, ahonnan el lehet rugaszkodni valamerre. Ez a díj minden eddigi elismerésemnél jelentôsebb, de a Kossuth- díjtól sem lesz az ember jobb vagy rosszabb író vagy költô, legfennebb – egy bonmot-i fordulattal – romlékonyabb vagy javulékonyabb lehet. De azt is elmondtam, hogy a díjakhoz többnyire kedvezô pillanat, szerencse is kell, színházi hasonlattal élve olyan ez, mint amikor a színészeket megtalálja a megfelelô szerep, és van úgy is, hogy egész életükben elmegy mellettük. A találkozáshoz szerencse is szükséges, de sok munka is. Az ilyen visszajelzés különben megerôsítheti a díjazottat, hogy jó, amit csinál, a Kossuth-díj pedig különösen alkalmas erre.

– Egy olyan üzenete is lehet ennek a díjnak, hogy miközben napjainkban az emberek nagy hányada inkább a talmi értékekre, színvonaltalan dolgokra figyel, azért a versnek ma is van becsülete.

– Úgy érzem én is, hogy Közép-Kelet- Európában általában még olvasnak verseket az emberek, lehetséges, hogy Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon már kevésbé. A díj tényleg ezt is jelezheti. De meg kell említenem, azt is majdnem mindenki megkérdezte tôlem, hogy ezt a díjat magyar költôként kaptam, vagy kimondottan egy erdélyi magyar költônek szól.

– Én ilyet nem kérdeztem volna.

– Ott óhatatlanul elhangzott. Nem veszélyes. Könnyû kitalálni, hogy mit feleltem minden esetben: én magyar költônek tartom magam, és valami olyasmit próbáltam írni az eddig eltelt fél életem során, ami ezt a vonalat erôsítheti. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennék egy sajátosan erdélyi magyar költô. Sorsszerûségeimet, életemet tekintve persze, hogy az vagyok. Ebben a mivoltomban soha nem éreztem semmiféle beszûkítést, sôt ettôl valamiféle többletet is kaptam.

– A díjazásod tömör indoklásában az áll, hogy a magyar költészetet alapvetôen gazdagító életmûvedért részesültél a magas kitüntetésben. Akik ismerik a verseidet, egyaránt dicsérik újító kedvedet és ragaszkodásodat a klasszikus értékekhez, kiemelik sokarcúságodat, szerepjátszó kedvedet, megannyi költôi leleményedet, csalhatatlan egyéni hangodat a lírai sokszínûségben. Tavaly az 50. születésnapodra jelent meg fajsúlyos köteted Sötét tus, néma tinta címmel a Magvetô Kiadónál, most újrakiadásban vehetjük kézbe a rendkívüli sikert megért, könnyedebb Jack Cole daloskönyvet.

– Ez is a Magvetônél jelent meg, március 16- án került könyvárusi forgalomba. Változatlan kiadás, nem tartottam szükségesnek, hogy bármit is hozzáírjak. Ez is egy vállalt alteregó, a magam neve szerepel a Jack Cole fölött. Egyrészt játékból, másrészt egy vidám elvágyódásból született 1988 nyarán. Látszólag messzire visz, de bizonyos olvasatban ez is erdélyi könyv, illetve reményeim szerint egy jó magyar verseskötet.

– Az sem volt könnyû korszak, mégis vidámabb költô voltál talán, mint manapság. Vagy az csak téves benyomás, hogy mára valamelyest elkomorult a hangod?

– Összetett dolog ez. Még mindig megvan a vidámabb hangom is. De tényleg érzékelhetô némi változás az általad említett irányban, amit javarészt a társadalom alakulása hozott magával, azon túl meg az embert a magánszféra is
befolyásolja. Azt hiszem, hogy ma sem vagyok bölcsebb, mint húszéves koromban, és rezignált se vagyok igazán, de az emberben akaratán kívül is felgyûl a keserû méz. Így aztán hol a melankolikus, hol meg a kolerikus én jön elô a verseimben. Néha szeretnék nagyon lezser, piknikus és nyugodt lenni, de nem mindig sikerül. Az eltelt ötven évem érzésem szerint még mozgásban van, a versek nem apadtak el, ezt az ötvenévnyi periódust remélhetôleg kötetekben le tudom zárni, de még szerkesztésre vár a Lázáry René Sándor oeuvre, a Caius Licinius Calvus minden verse és még sok dolog, amit nagyon régen kezdtem meg, és nyilván új elképzeléseim, terveim is volnának. Bizalom, erô és lendület kell hozzá. Szabad íróként, szabad költôként mindez valahogy más volt, még ha húsz éve szerkesztem is a Látó versrovatát, de jóval bonyolultabb egy ilyen folyóirat fôszerkesztôjének lenni. Bármilyen kiváló lap a Látó, és bármilyen megtisztelô ezt vezetni, a feladat költôként, szabad íróként egy kissé visszafog. Kötelességtudatból, a körülmények hatására elvállaltam, de a belsô habitusomhoz ez a munka nem talál. Én elsôsorban írni szeretnék. De ne így zárjuk a beszélgetést, hiszen ez most az öröm pillanata, és valóban örömöt is szerzett nekem a díj. Gyermekkoromban egyszer talán jártam az Országgyûlés kupolatermében, ahol most a Kossuth- díjat vehettem át, igaz, nem vagyok benne egészen biztos, lehetséges, hogy elôször jutottam el oda. Meglehetôsen szépnek és otthonosnak tûnt. A legmegindítóbb számomra mégis az volt, hogy a Himnusz után elhangzott a Szózat is, és eszembe jutott, hogy a marossárpataki Kovács családban, személyesen apai nagyapámnak, Kovács Ferencnek és édesapámnak a Szózat volt a legfontosabb éneke. Rájuk gondoltam akkor, a frissen megjelenô könyvem kapcsán is, hiszen abban is a haldokló Kálmáncsehi József / John Coleman a fiának, Andrew Colemannak egyszer még elszavalja a Szózatot. Ez még szebbé, kerekebbé tette a saját történetemet. Meg a Jack Cole daloskönyve történetét is.

Kovács András Ferenc

Roppantsa széjjel lelkem csontjait

Szép foghatatlan mása vak szerelme

Feszítsen húrnak csendre csonka hit

Pendítsen mintha vágyra hangszerelne

És ne szeressen ingyen kegyelembôl

Tépjen belém zörgessen zengetôn

Zenéljen rajtam minden fegyelem dôl

Ezüst malaszttal festve zsenge fôm

Kimérten szóljon mint a dúlt ideg

Szikrázva mint az önzô mennyek érce

Ha tûzbe rezzen s titka túl rideg

Csak hallja hangom s többé meg ne értse

Avult dallamhoz szívet szövegítsen

Némuljak el ha megremegtet ô

Galád legyek zord mint egy öreg isten –

Nem szeretô mert nem szerethetô

"Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját"

(Balassi Bálint)

Citeráslány veri vásott citeráját

Száz száraz poéták megalliterálják

Száz szerelem oda – százegy ide fáj át

Citeráslány ne tépd hasadt citerádat

Száz nyavalyás lantos szikkadt hite várhat

Száz szerelem lobban – százegy szíve fáradt

Citeráslány pörgô testek citerája

Száz lobogó költô lelked ki-bejárja

Száz szerelem – százegy mennynek ideája

A Látó Irodalmi Színpad márciusi meghívottja Csaplár Vilmos író, a Szépírók Társasága elnöke. Csaplár Vilmossal, az Igazságos Kádár János és a Hitler lánya szerzôjével Láng Zsolt beszélget ma 18 órától az Ariel bábszínházban.

A rendezvény létrejöttéhez a Szépírók Társasága járult hozzá A könyv utóélete címû rendezvénysorozatuk keretében, amelynek támogatói kiemelten az NKA és a MASZRE.

Csaplár Vilmos író, forgatókönyvíró, a Szépírók Társaságának elnöke. 1947-ben született Újpesten. Huszonkét prózakötete jelent meg. Többek között a Kutya éji dala, illetve a Psyché címû Bódy Gábor-filmek forgatókönyvírója, az Igazságos Kádár János (2001), Vadregény (2003), Hitler lánya (2009) címû kötetek szerzôje. Újabb könyvei a Kalligram Kiadó gondozásában jelennek meg.

Részlet a Hitler lánya címû regénybôl:

"Kasztnert a folyosón tovább fojtogatta a kettô közül az egyik visszatérô látomása. Ismerôs és ismeretlen hitsorsosai könyörögve ajánlották fel a pénzüket, ékszereiket, aranyrudaikat, szorosan körbevették, rángatták a ruháját, markolászták, csókolták a kezét.

Még aznap szülôvárosába, Kolozsvárra utazott. A vonaton töltötte az éjszakát, amelynek nagy részében képzeletbeli vitákat folytatott Lôb rabbival és a helyi közösség más vezetôivel.

Másnap délelôtt a viták a valóságban is lejátszódtak."

A Hitler lánya címû regény visszhangjaiból:

"Sok kis apróság és sok kis emberi történés jelenik itt meg, tele véletlenszerûségekkel, másfelôl a mû a nagy történelemnek az ettôl független kíméletlen haladását ábrázolja, és azt, hogy ez a kettô mégis milyen szépen egymásba illik." (Kálmán C. György)

"Borzasztó érdekes a figurák egymáshoz való kapcsolata. Olyan szó például, mint szerelem, érzelem, nincsen a regényben. Vannak nemi viszonyok, vannak együttélési kapcsolatok, de ezeknek a bensô megéltségi fokát vagy reflektált voltát a regény teljes mértékben elhagyja. (…) Ugyanígy nem megy bele a figurák belsô ábrázolásába a történelmi részvételnek a reflektált vagy megalapozott voltát illetôen se. Szerintem ez a legizgalmasabb, legokosabb és legmulatságosabb a regényben." (Margócsy István)

"A Csaplár-életmûben immár ez a második olyan regénycím, amiben egy valós, a köztudatban eléggé démonizált (vagyis negatív megítélésû) személyiség neve szerepel. Az Igazságos Kádár János azért lehet zavaró, mert a Mátyás király- történetek mintájára képzeli el Kádárt, szembemegy a kollektív tudás egyik, szinte kôbe vésett tényével, pozitív tulajdonságot ruház egy köztudottan negatív megítélés alá esô figurára. A Hitler lánya cím pedig, bár ellentétben a Kádár-könyv címével, nem valamilyen tulajdonságot rendel a tulajdonnévhez, mégis szintén zavaró, provokáló lehet. Azt sugallja, hogy egy elhallgatott geneológiai ténybôl kifolyólag a sátán tovább él, meghosszabbította életét, az ördög itt van továbbra is közöttünk. (…) Az, hogy az Igazságos Kádár János címben található pozitív tartalom végül is élét veszti a regényben tapasztalható ironikus, rendkívül szatirikus ábrázolásmódban, egyúttal a provokációt is megsemmisíti. A Hitler lányában is valami hasonló helyzettel találkozhatunk, csak egy egészen más megvilágításban. Ugyanis Hitler apasága végig problematikus, nem bizonyított, még az anya sem tudja biztosan. Ráadásul Hitler apasága a lány, a lánya, Hitler leánya számára még csak lehetôségként sem merülhet föl, hiszen az anya még apajelölteket sem nevez meg." (Szabó Róbert Csaba)

Lendvai írók Marosvásárhelyen

A szlovéniai magyarok irodalmi lapja, a Muratáj szerkesztôinek, munkatársainak keddi bemutatkozása a marosvásárhelyi Bernády Házban csak egyike azoknak az eseményeknek, amelyekbôl az Irodalmi karavánnak elnevezett kezdeményezés és átfogó rendezvénysorozat összeáll. A Magyar Mûvelôdési Intézet és a Képzômûvészeti Lektorátus közös pályázata nyomán az Új tudás – mûvelôdés mindenkinek program keretében zajlik a találkozók sora, amely hozzájárul ahhoz, hogy a határon túli irodalmi mûhelyek jobban megismerjék egymást, illetve hogy a közönség betekintést nyerjen a különbözô országokban élô nemzetrészek alkotóinak a munkásságába. A meghívott pályázók között ott volt az EMKE is, ennek köszönhetô, hogy ezen a tavaszon a marosvásárhelyi, kolozsvári és néhány Szilágy megyei helység irodalombarátai a muravidéki (március), a kárpátaljai (április) és a pozsonyi (május) magyar tollforgatók csoportjával találkozhatnak.

Kedden, március 23-án délután 6 órakor tehát Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület és a Közép-erdélyi Magyar Mûvelôdési Intézet szervezésében a Muratáj folyóirat alkotói közösségének képviseletében Bence Lajos, Halász Albert és Patyi Zoltán lesz jelen a Bernády Házban. A vendégekkel Nagy Miklós Kund beszélget a szlovéniai magyarság életérôl, az eszmecserét felolvasások színesítik.

Szabédi Nagy Ernô

Csak ôsztôl tavaszig,

télen

marad meg hófehéren.

Ha valaki jön,

nyoma marad a hóban,

míg hó a hóban

meg nem melegszik

újabb nyomokban.

De tavasztól ôszig,

nyáron,

nyomát veszti tarkaságom.

Kiss Csaba neve drámaíróként és rendezôként újra szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának repertoárjában. A vásárhelyi származású alkotó saját darabját – A Dög, avagy jössz te még az én utcámba címû színmûvét – rendezi, melynek bemutatójára még a tavasz folyamán sor kerül.

A próbák egy örvendetes hír jegyében zajlanak: Kiss Csabának kiemelkedô irodalmi tevékenysége elismerésére 2010-ben József Attila-díjat adományoztak. A József Attila-díjat 1950-ben alapította a minisztertanács, 1990 óta március 15-én – az érdekelt mûvészeti szövetségek véleményének meghallgatásával – a kulturális minisztérium adományozza évente egy alkalommal. A rangos elismerés éppen ahhoz a kötethez kapcsolódik, melyben az említett színmû is megjelent: Világtalanok (Öt dráma: Animus és Anima, Hazatérés Dániába, A Dög, Esti próba, Világtalanok), Neoprológus Kiadó, Budapest, 2004.

A darab marosvásárhelyi színrevitele kapcsán a szerzô-rendezô így fogalmaz: "A Dög valójában egy színpadi film: 14 helyszín, snittszerû, 10-15 másodperces színváltások, a történet közepén, elôzmény nélkül induló jelenetek, a semmibôl színpadra lépô figurák, a váratlan fordulatokkal, idôbeli ugrásokkal elmesélt cselekmény – csupa olyan elem, ami a mozi dramaturgiájához tartozik. (...) A fények által kivágott párhuzamos üres szobák pontosan leképezik azt a szellemiséget, amelyet a darab írásakor követtem – az egyéni boldogságkeresés behelyezése egy olyan környezetbe, ahol a beteljesülés életmintákba, "egzisztenciális receptekbe" ütközik, mintha a vágy személyességét a birtoklás lapos közhelyei követnék. Erre a szimultán tér- játékra a marosvásárhelyi színház széles és igen mély színpada kiválóan alkalmas.

Ehhez a stilizált térhez azonban csak természetes, mondhatni filmesen egyszerû, eszköztelen színészi játék illik. Szikár és koncentrált. Ez a másik dolog, ami vonz. A darab önéletrajzi jellegû, az elhangzó beszélgetések, veszekedések, szakítások és újrakezdések személyes élményeim. Akárcsak az élet, a darab is szürke, szinte lényegtelen mondatokból építkezik, mintha nem a szó, hanem a mögötte rejlô csend, az elhallgatott igazság feszítené a jeleneteket. Ezt csak ún. "színészi eszközök" nélkül lehet hitelesen megjeleníteni. Ha sikerül, nagy nyeresége a játszóknak. És nézôknek."

A mindeddig Szép Ernô-jutalom és Jászai-díj birtokosaként ismert, 2010-tôl immár József Attila- díjjal kitüntetett Kiss Csaba ars poeticája pedig egy nemrég megjelent, Hidas Juditnak adott interjúban fogalmazódik meg kristálytisztán: "Engem nem érdekel a korszerûség, nem érdekel az, hogy valaki régi vagy új dolgot csinál-e, arra vágyom, hogy az emberi lelket egyszer olyan töménységgel és ökonómiával tudjam megfogalmazni, ami majd háromszáz év múlva szíven üthet valakit. Az, hogy mi zajlik itt tíz-húsz év távlatában, nem érdekel ahhoz az ügyetlenséghez képest, ahogy én egy öregasszonyt meg tudok most írni. Szóval én nem a posztmodernnel vagy az abszurddal harcolok, hanem a saját tökéletlenségemmel. Egyrészt szeretném minél több empátiával megélni egy-egy ember sorsát, hogy a lehetô legtöbbet érezzek meg belôle, utána pedig úgy kell mindezt megírnom, hogy az élményt másoknak is át tudjam adni."

Gratulálunk Kiss Csabának a József Attila díjhoz, és nagy várakozással tekintünk az A Dög, avagy jössz te még az én utcámba címû darab színrevitele elé.

Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár

(MTI) – A Holnap irodalmi társaság négy tagját, Ady Endrét, Juhász Gyulát, Emôd Tamást és Dutka Ákost ábrázoló szoborcsoport felállítását tervezi az RMDSZ Bihar megyei szervezete Nagyváradon.

Az "aktív" szoborcsoport elkészítésére a megyei tanács 500 ezer lejt tervez átutalni idei költségvetésébôl a nagyváradi önkormányzatnak.

A Holnap irodalmi társaság 1908-ban alakult Nagyváradon, tagja volt Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emôd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka. Célja az volt, hogy a budapesti központú kulturális élet mellett a konzervatív irodalmi szemléletet meghaladó, modern vidéki centrumot hozzanak létre. Ennek leginkább a mind gazdasági, mind kulturális szempontból dinamikusan fejlôdô Nagyvárad felelt meg. Nagyváradot ekkor már pezsgô szellemi életének köszönhetôen Pece-parti Párizsként emlegették.

Nagyváradon Ady Endre vezérletével a Budapesten ebben az idôben induló Nyugat folyóirattal konkuráló lapot szerettek volna létrehozni. Az újítást, a modern verselést népszerûsítették, de csak két antológiakötetet tudtak kiadni: az elsôt a megalakulás évében, majd 1909-ben a második, egyben utolsó kötetet. A társaság megalakulásának századik évfordulóját tavalyelôtt ünnepelte Nagyvárad; Szabó Ödön történész szerint nem sokkal késôbb született meg a szoborállítás ötlete.

Az Ady-emlékmúzeumban látható egy festmény, amely négy holnapost ábrázol egy kávézóasztal mellett. Innen ered a szoborcsoport formájának ötlete. A kis szögletes asztalkát négyen veszik körbe: Ady Endre, Juhász Gyula, Emôd Tamás és Dutka Ákos. Az egyik alak a széke mellett áll – ez az a motívum, amely megkülönbözteti ezt az alkotást a szokványos köztéri szobroktól –, az üres székre ugyanis bárki leülhet, így válik "aktívvá" a szoborcsoport.

A szobor makettje már készen van, Deák Árpád képzômûvész készítette, de hogy ki lesz a bronzszobrok megalkotója, az a késôbbiekben dôl el.

Reggel.

A függönyön átdereng a fény. A szobában az ablak négyszöge világít. S mint bogarat a lámpa fénye, az ablakhoz vonz a fény.

Az utca, gyerekkorom színhelye, csendes, puszta. Hermetikusan zárt házak sora. A házak még a régiek… Lakói már kevésbé. A tulajdonosváltás nem természetes folyamat eredménye. Nem az egykori lakók, tulajdonosok utódai laknak benne. A mai tulajdonosok, lakók egészen mások…

Az égen ólomszín felhôk. Mintha csak megpihenne, épp elállt az esô. A tócsák fénye kialudt már. A házak elôtt kirakott szemét. Kukában, mûanyag zsákban.

Egy kutya araszol, bundájáról csöpög a víz. Szaglász, keres… Megáll egy ház elôtt. Körbeszaglássza a kitett szemetet. Majd farkcsóválva feltekint. Egy ember jön... Ázott, csapzott, akár az eb… Csôlakó. Nálunkfelé: boszketár.

– Segíts nekem… – mondja a kutya tekintete, farkcsóváló gesztusa –, ami nekem, az neked úgysem kell.

A csöves belerúg a kutyába, majd feltépi a szemeteszsákot… Keres, kotorász.

Az eb eloldalog. Hangtalanul, nem szûköl, nem vonyít.

Czirmay Szabó Sándor

Felépülés

Soha nem tudtam festeni, ezért késztetést se éreztem rá. De ha mégis úgy alakult volna az élet, hogy angyalt kellett volna festenem, az elsôt mindenképpen édesanyámról mintáztam volna, a másodikat talán Szabó Rózsi nénirôl. Hogy mindenki azonnal felismerje, kezébe rajzoltam volna a fecskendôt és az injekciós tût, mert ô a betegek jóságos szolgálatával vívta ki szememben az angyal kitüntetést. Azt hiszem, ezt az egyéni döntésemet a Mindenható is beleegyezô fejbólintással nyugtázta volna.

Rózsi néni a betegeknek megszállottja, a betegségeknek pedig örökös ellensége volt. Nem hiába tették ki a Fô út 50. szám alatti házukra a gyógyszerpontot jelzô vörös keresztet. Akin csak tudott, ahol csak lehetett, szívesen segített.

Magánélete alig volt. Férje, két gyermeke soha semmiben nem érzett hiányt, de minden beteget családtagnak tekintett.

Községünknek a város felôli részét Alszegnek nevezik. Kész boldogság volt Alszegen megbetegedni, mert azonnal megtudta Rózsi néni, és ott is termett a beteg megsegítésére, a családtagok gondjának enyhítésére.

Nos, Rózsi néni egy vasárnapi szentmise után bejött a sekrestyébe és mondta:

– Plébános úr, segítségre van szükség; tetszik tudni, az Alszegen Grekuj Jóska olyan beteg, hogy talán a végét járja. Már három hónapja nem kelt ki az ágyból. A felesége is betegeskedik... Az igazság az, hogy már belefáradtak a gyerekek is a betegápolásba. Azt beszéltük a családdal, hogy elhívom a plébános urat, adja fel neki a szentkenet szentségét. Aztán lesz ami lesz. Én úgy tudom, hogy kettôs hatása is lehet: vagy felépül a beteg, vagy pedig elôkészül és csendben hazatér. Hát legyen valami. De így már sem a család, sem én nem bírom tovább.

Ha szókimondó székely asszony lett volna Rózsi néni, röviden talán csak ennyit mondott volna:

– Jöjjön, kenje meg Jóskát, hogy dôljön el már a sorsa!

Gyöngéden, bizalmasan megérintette vállamat, és még vágott is a szemével, mintha cinkostársának fogadott volna fel.

Most azonnal menjek, vagy ráér, ha holnap délelôtt látogatom meg? – kérdeztem.

– Azt hiszem, ráér holnap délelôtt, mert így elô tudom készíteni a látogatást. Különben sincs még halálán – válaszolta Rózsi néni.

– Jó, akkor holnap délelôtt 10 órakor ott leszek – mondtam.

Rózsi néni elment, de annyira belopta lelkembe Jóska bácsit, hogy mind a délelôtti, mind a délutáni szentmisén gondoltam rá.

Aztán másnap a szentmisén ismét eszembe jutott. Alig vártam, eljöjjön az idô, hogy meglátogathassam.

A hatvanas szám elôtt megálltam az autóval és benyitottam a kapun. Széles udvar, baloldalt nyújtózkodott a hosszú, vagon típusú ház.

A Fô út melletti részen lakik Gergely bácsi és két fia családjukkal.

Akármelyik szentgyörgyi magyar ember bemehetett az udvarra vagy a házba, hogy meglássa, mire viheti tisztességgel, szorgalommal egy cigány származású magyar ember is.

Ahogy mentem hátrafele az udvaron, a szemem sarkából láttam, amint megmozdulnak az ablakokon a függönyök, sötétítôk, és kíváncsiskodó tekintetek követték lépteimet. Már szinte hallottam suttogásaikat:

– Na, Jóskának befellegzett, ha a papot hívatják hozzá! Készülhetünk a temetésre!

Az udvar közepén egy kis patak folyik át, azon túl terül el Jóska bácsi "birodalma", ahol két lányának is található a háza.

Én pedig határozott léptekkel igyekeztem, hogy pontos idôben megjelenjek és – a szentkenet szentségének kiszolgáltatása által – átadjam betegünket a Mindenhatónak.

Rózsi néni már az udvaron várt, mintha ô lett volna a háziasszony.

– Isten hozta, plébános úr, épp most agonizál a beteg. Jókor jött, legalább még életben kapja. Szinte bántam, hogy miért nem hívtam a tegnapra – egészítette ki némi önbírálattal –, végsô soron Isten kezében vagyunk.

– Úgy bizony! – igyekeztem felmenteni önnön vádaskodásából. – Mi megtesszük, ami tôlünk telik. Isten az, aki szolgálatunk által tevékenykedik. Minden imádságunkban, tevékenységünkben az kell legyen az utolsó szó: legyen meg a te akaratod!

Közben már elértünk a ház ajtajához, ahol Jóska bácsi felesége, Ilona néni várt ránk.

Sötét ruhába öltözött, mintha jelezni akarná: én már kész vagyok elfogadni az Úr szent akaratát, már hozzákezdtem a gyászhoz.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus. De jókor jött, atya, épp csak életben kapja Jóskát – mondta elcsukló hangon.

Beléptem a lakásba. Látszott, hogy készültek az Úr látogatására, hisz az asztalt megterítették fehér abrosszal, ráhelyezték a feszületet és a gyertyatartót a gyertyával.

Az ágy mellett állott a beteg két lánya és két unokája.

Jóska bácsi pedig élet-halál közt feküdt az ágyban. A három hónapi betegség következtében nagyon lefogyott, szemei elhomályosultak. Egyszóval: látszatra megérett a halál számára.

De az Úr útjai kifürkészhetetlenek.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntem jó hangosan, hogy jelezzem, megérkeztem.

Szemeit rám szögezte, kezét igyekezett felemelni, hogy kezet fogjon, ám erôtlenül esett vissza a paplanra.

Egyszerre éreztem késztetést, hogy minél hamarabb adjam fel a szentkenet szentségét, nehogy szentség nélkül múljon ki a világból, ugyanakkor szerettem volna szép alaposan elvégezni a szent szolgálatot.

Rózsi néni meggyújtotta a gyertyát.

Amennyire a hely megengedte, körbeálltuk a beteg ágyát, és kéz a kézben elkezdtünk imádkozni. Amíg így imádkoztunk, csöndben megeredtek Jóska bácsi könnyei, majd hangos sírásban tört ki. Egy ideig még imádkoztunk, aztán megkérdeztem:

– Szeretné elvégezni a szentgyónását?

Fejével jelezte, hogy igen, majd halkan suttogta is:

– Nagyon szeretném!

Rózsi néni és a családtagok magunkra hagytak minket.

Hogy még közelebb kerüljek hozzá, leültem betegágya szélére, kezét kezembe vettem, és, bár nehézkesen, de elvégeztük a szentgyónást. Gyónás közben és utána mintha valami változás történt volna. Hangja érthetôvé vált, tekintete élettel telt meg, a feloldozás szavaira pedig "... én feloldozlak téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében", keresztet vetett magára.

Behívtam a családtagokat. Fürkészô tekintettel néztek rám, mintha tôlem függne betegük állapota.

– Minden rendben van – mondtam bátorítóan.

Igaz, csak arra gondoltam, hogy a gyónással rendben van minden. Nem hittem volna, mennyire igazat mondok tudatlanul is.

Elvégeztem a szentkenet szertartását, feladtam, a szent útravalót, a viaticumot is.

Már-már titokban a temetésre gondoltam, és lelkem mélyén örültem, hogy egy testvérem, akit a Gondviselés rám bízott, ilyen szép lélekkel megy át az örökkévalóságba.

Kissé még ott maradtam, annál is inkább, mert utolsó találkozónak gondoltam. Mégis, amikor elléptem mellôle, mintegy vigasztalásként odasúgtam neki:

– Elsô pénteken majd meglátogatom.

– Azt hiszem, nem lesz szükség rá – mosolygott és rázta a fejét.

Eltávoztam. Felesége és lányai kikísértek az ajtón kívül, és szomorú beletörôdéssel köszönték meg szolgálatomat.

– Sírhelyünk van a temetôben, egy hatszemélyes kripta. Ha bekövetkezik, aminek be kell következnie, azonnal jelentkezünk – mondták.

Ameddig mi az ajtón kívül a földi élet elkerülhetetlen pillanatáról tárgyaltunk, addig Jóska bácsi bent felült az ágyban, nyújtózkodott, unokái szeme láttára felkelt és sétálni kezdett a szobában. S ahogy azt késôbb a családtagok állították, asztalhoz ült és ebédet kért, jó étvággyal evett. Majd kérte ruháit, hogy öltözzön fel. Alig tudták elôszedni, három hónapi betegeskedés alatt úgy eltették azokat. Mint kiderült késôbb, egy pár cipôt oda is ajándékoztak egy szegény családnak, mert "Jóskának többet úgyse lesz szüksége rá".

Felöltözött, kiment az udvarra, sétált. Azóta se volt beteg.

Idôközben – már tíz éve – eltemette feleségét, vejét, unokái, dédunokái születtek.

Nyolcvannégy évesen úgy jár-kel a faluban, mint egy mai Matuzsálem. Tavaly még kriptát készített egy fiatal asszonynak.

Annak bizonyságául, hogy amit leírtam, nem mese vagy a fantázia terméke, egy példányát ennek a történetnek felolvastam Jóska bácsinak és két lányának, amit ôk a hitelesség jeléül elláttak kézjegyükkel.

Baricz Lajos

Örömmel értesültünk, hogy az erdélyiek és különösen a marosvásárhelyiek kiváló mûvész barátja, a szentendrei Aknay János is átvehette a Kossuth- díjat március 15-én. Az "angyalok festôjének" városunkban kétszer is volt komoly visszhangú, sikeres kiállítása, magán- és közgyûjteményekben nagy becsben vannak képei. A Bernády Alapítvány kollekciójáról megjelent album képanyagát az ô festménye nyitja. Találkoztunk vele Sepsiszentgyörgyön is a Barabás Miklós Céh 80. évfordulóján, a jubileumi tárlat megnyitóján. És láthattuk azt is, ahogyan a hajdúsági nemzetközi alkotótábor törzsvendégeként dolgozik a rögtönzött mûteremben. Olvasóink nevében is gratulálunk neki. Arról, hogy miként fogadta a kitüntetést, az MTI tudósítása alapján számolunk be.

"A Kossuth-díj hozadéka, hogy közszereplôvé válik az ember, ez azonban kötelezettségekkel is jár" – véli Aknay János.

Mint az MTI-nek elmondta, eddig is sok mindenre nyitott volt, s ezután is részt vesz jótékonysági eseményeken, árveréseken, mert a magas elismeréssel munkái bizonyos fokig fölértékelôdnek, s úgy érzi jól magát, ha adhat. Elárulta: nem számított a magas kitüntetésre, de jólesett neki, amikor megkapta az értesítést az elismerésrôl.

Hozzátette, hogy mint kiállító mûvész, díj nélkül is ugyanazt csinálná, mint eddig. "Ezentúl talán Kossuth- díjas képeket kellene festenem?" – tette föl a költôi kérdést. Hozzátette ugyanakkor, hogy 61 évesen a kitüntetés egyfajta anyagi biztonságot ad neki a további munkához.

Aknay János 1971 óta él Szentendrén, 1972-ben alapította mûvésztársaival a Vajda Lajos Stúdiót, amelynek a közelmúltig elnöke is volt. 2002-ben Munkácsy-díj esô hullott a "vajdásokra", ô is kapott az elismerésbôl. 1992-tôl a szentendrei régi mûvésztelepen dolgozik, ott van mûterme és ez azért jó – fejtette ki –, mert a nagy elôdök nyomdokaiban járhat.

Ifjan gyakran volt látogatóban a régi mûvésztelepen, megismerhette Korniss Dezsôt, Barcsay Jenôt, aki nem ott lakott, de gyakran fölkereste festôbarátját, Kántor Andort, mindenki Misáját és a feleségét, Gálffy Lolát. Ismeretséget köthetett Deim Pállal, Ilosvai Varga Istvánnal és láthatta a szomszédban lakó Czóbel Bélát és feleségét, Modok Mária festôt. Mindez életre szóló élményt jelentett neki – magyarázta.

Így nem csoda, hogy mûvészete szervesen illeszkedik a Vajda Lajos, Korniss Dezsô, Bálint Endre, Barcsay Jenô, Deim Pál nevével fémjelzett szentendrei iskola konstruktív-szürrealista vonulatához. Képeinek visszatérô motívumai – ház, angyal, kereszt, ablak, bábu – egyrészt a szentendrei architektúra elemeibôl, másrészt a város progresszív mûvészeti hagyományaiból táplálkoznak. "Nagyon is hatott rám a szentendrei iskola, de a saját utamat járom, és nem kell szégyenkeznem miatta" – jegyezte meg a festômûvész.

Aknay János örül annak, hogy a Kossuth-díj átvétele egybeesik nagy gyûjteményes kiállításával, amely Szentendrei Múzsa címmel látható Debrecenben, a Modem – Modern és Kortárs Mûvészeti Központban a hónap végéig. Elmondta, hogy tematikus, 400 oldalas dupla album – a szentendrei Mûvészet Malomban rendezett ôszi tárlata és a Modemben bemutatott anyaga – jelent meg Novotny Tihamér mûvészeti író elôszavával a debreceni kiállításra.

Folyamatosan dolgozik, április 7-én a pécsi Európa kulturális fôvárosa program keretében az Ókeresztény sírkamrában hatvan, angyalokat ábrázoló digitalizált nyomatát állítják ki.

MÜPA, LUMU... újabb betûszók, amelyeket mind gyakrabban használnak a magyar fôváros lakói, de az oda látogató turisták, a mûvészetek iránt érdeklôdô nézôk is. Az elôbbi a Mûvészetek Palotája, az utóbbi az annak is otthont adó Ludwig Múzeum nevének rövidítése. A budapesti új Nemzeti Színház mellett épült impozáns épület, a Lágymányosi híd közelében a Duna-parton mind inkább körvonalazódó modern városrészben immár öt éve a magyar és egyetemes kultúra fellegváraként hallat magáról. Ötödik évfordulóját ma egy hete ünnepelték meg rendhagyó gálaesttel, kitüntetések átadásával. A Palota a következô napokban, hetekben is gyakran kerül kiemelt rendezvényekkel a figyelem középpontjába, hiszen a hagyományos Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legfôbb helyszíne. Hangversenyei, táncestjei, tárlatnyitói hosszan tartó élményeket ígérnek. Persze ezt a korábbi idôszakról is ugyanígy elmondhatnánk. Magam például sosem hagyom ki a Ludwig Múzeum meglátogatását, valahányszor annyi idôt töltök Budapesten, hogy erre alkalmat ejthetek. Ha valaki rendszeresen oda jár, sok mindent megtapasztalhat a modern mûvészeti irányzatokról, törekvésekrôl. Pár hete szerencsém volt még a zárás elôtt megtekinteni a Keleten a helyzet címû különleges megnyilvánulást, amely a közép- és kelet- európai videomûvészet két évtizedébe engedett bepillantást. És láthattam a Young British Artists (yBa) néven elhíresült fiatal brit mûvészgeneráció világhírû tagja, Glenn Brown döbbenetet keltô festményeit is.

A Keleten a helyzet, amelyet január végétôl látogathattak a videomûvészet hívei, 21 alkotó munkáit sugározta folyamatosan. A produkciók a berlini fal leomlásától, vagyis az 1989-tôl 2009-ig eltelt periódus videomûvészetének termésébôl kínáltak fel igen érdekes, változatos és némiképp mégis rokon vonásokat felmutató nemzetközi válogatást. Magyar, román, orosz, lengyel, albán, szerb, bosnyák, német és más térségbeli alkotók vagy alkotócsoportok mondták el azt, amit leglényegesebbnek tartanak a rendszerváltásról és az utána következett kuszán zavaros átmenetrôl. Lehangoló jelenségekkel éppúgy elhalmozták a nézôt, mint humorral, társadalomkritikával, öniróniával.

Erdélyi, marosvásárhelyi vonatkozása is volt a seregeszemlének. Az innen Magyarországra települt KissPál Szabolcs, akivel itthon is megismerkedhettünk, ötpercnyi Rever (Himnusz) címû videofilmjével készteti megállásra és álmélkodásra a terembe belépôt. Öt lány énekel, a hazai nézô már elsô pillanatban úgy érzi, valami nem stimmel. Ismerôs a dallam, a szöveg is persze, de valahogy nem talál az egész. Aztán egyszercsak rádöbben: az üde lánykar elôadásában a magyar himnusz szövegét, Kölcsey veretes szavait hallja a román himnusz dallamára. Furcsa. Belegondol, és nagyjából arra a következtetésre jut, amit a szerzô szándéka szerint sugallni akar és a katalógusban meg is fogalmaz. Vagyis: ily módon "tiltakozik a kikezdhetetlennek tûnô, közhellyé váló és nemegyszer etnocentrikus nemzeti hagyományok ellen, melyek meghatározzák más nemzetekhez való viszonyunkat is". A mûvésznek sikerül meghökkentenie a magyar látogatókat, és bizonyára a románokat is, ha vannak ilyenek, de nem csodálkoznék azon se, ha lennének olyanok, akiket megbotránkoztatott ez a mûvészi kísérlet. A meghökkentés több videofilm célja lehetett, olyanok is voltak, amik megnevettettek. Magam például jól mulattam a bosnyák Damir Niksics Ha nem muszlim lennék címû szarkasztikus hangvételû videóján, amely a Hegedûs a háztetôn musical slágerré vált közkedvelt dala, a Ha én gazdag lennék melódiájára szólaltatott meg élvezetesen szellemes szöveget az etnikai és vallási hovatartozás miatti kirekesztésrôl.

A rendezvény azóta véget ért, már dán képzômûvészek mûvei népesítik be fesztiváleseményként a termeket. Glenn Brown alkotásai azonban még április 11-ig várják a látogatókat. Számos az érdeklôdô, fôleg fiatal, sok a külföldi is. Maga a festô is megfordult a tárlaton, elégedett is volt a rendezéssel, tálalással, látogatottsággal. Brown festészete szintén a meglepetés erejével hat, képei többsége nagyméretû, de vannak kisebbek is, a liverpooli és torinói kiállításainak anyaga mellett a budapesti Ludwig Múzeumban "rétegzett" grafikái, rézkarcai is megjelennek. Témái többnyire ismerôsek, de a festményei mégis teljesen másak, egyesek vonzanak, mások taszítanak, de semmiképp sem hagynak közömbösen. A képek többsége "létezô, gyakran mûvészettörténeti jelentôségû, vagy idônként a populáris kultúrából átemelt festményekbôl eredeztethetô: mûvészetének elsôdleges forrása a mûvészi reprodukció. Albumokból vagy az internetrôl gyûjtött képeket használ, a mûvészettörténet kanonizált alkotóitól (Rembrandt, Fragonard, Dali) éppúgy merít, mint kevésbé ismert, XIX. századi festôktôl (John Martin vagy Székely Bertalan), vagy akár sci-fi könyvek illusztrátoraitól (Chriss Foss, Adolf Schaller vagy Tom Roberts)." Ahogy ô vallja: "Nincs más választásom, mint hogy a világban hozzám sodródó képeket átemeljem vagy kisajátítsam. Csalhatnék, tehetnék úgy is, mintha hihetetlenül eredeti volnék, de ez svindli lenne. Ezért igyekszem inkább a másik utat járni, és még rátenni egy lapáttal." Olykor több lapáttal is rátesz, néha annyi festéket használ, hogy a kép szoborrá válik. De kétségtelen, hogy kíváncsivá tesz, megragad, figyelünk rá akkor is, ha nem kedvünkre való, amit látunk. A fantáziánk pedig elkezd élénken dolgozni. És nem csodálkozunk, hogy a festô meghódította a világot.

N.M.K.

Hétrôl hétre igazi örömet, felüdülést jelentett Deák Lajos egykori fôtanfelügyelô "tini napló"-jának az olvasása. Deák Lajos családjával, ôseivel a Nyárád-szentannai-Nyárádandrásfalvi Egyházközség levéltárában található régi, a múltat megörökítô irataiban már ezelôtt is találkoztam. A napló olvasásakor mindenekelôtt az egykori, 1848-cal kapcsolatos andrásfalvi ünnepléseink elevenedtek fel.

Az 1989-es változás lehetôvé tette március 15. méltó megünneplését Nyárádandrásfalván is. Évrôl évre együtt ünnepelt az egyház és az állami, világi hatóság, a polgármesterrel az élen. Az andrásfalvi református templom ünnepi istentisztelete után a résztvevôk az andrásfalvi temetôbe vonultak, ahol megkoszorúztuk Deák Farkas sírját. Deák Farkasnak a vasráccsal bekerített sírkövén az alábbi felirat olvasható: "Deák Farkas 1832–1888, a Magyar Tudós Akadémia rendes tagja, miniszteri osztálytanácsos, vaskorona rend tulajdona. Emlékét ôrzi a testvéri szeretet."

Deák Farkas munkásságának célját így határozta meg: "Telik az idô, múlik az élet, s ezért mint érdekelt fél eljöttnek látom az idôt, hogy míg végsô feledékenységbe mennének a történtek, saját részemrôl följegyezzem, s közhasználatra adjam, amit a szomorú, de érdekes és tanúságteljes korszak eseményeibôl részint magam tudok, részint másoktól megtudtam, vagy ami a vizsgálatok folyamából kiderült, s némi alapossággal megállapítható."

Nyárádandrásfalva lakói között már 1692-ben szerepel a Deák család mint patrónus. Két, a múltat megörökítô kemény táblájú könyvecskében (Nyárád- szentanna, kebli határozatok jegyzôkönyve 1722 – 1835, Libellus az andrásfalvi bonumokról 1760) megörökíttetett: "Deák István istenhez való kegyes indulattal, nemes indulatból istenhez való szeretetbôl, a szent egyházhoz való buzgó szeretetbôl ajándékozott az egyháznak egy szép nagy keszkenôt, Deák István úr neve felvarrásával emlékezetessé tétetett." A keszkenôn kívüli adományai: úrasztala, almafák. Két almafát adományozott nemzetes Deák István úr: az egyik "mosolygó", a másik "piros".

Deák Lajos naplójából kitûnik többek között, hogy mennyire tisztelte a szüleit, testvéreit, rokonait, és felnézett Farkas bátyjára.

A Népújság október 10-i számában megjelent naplórészletben így vall: "Jön tán még idô, midôn nem szoríttatom az emberek, kik tudniillik gyaláznak, szûk körû ítéletére, hanem nagyobb világ elôtt is tisztán állandok."

A naplóban többször is szerepel a makfalvi híres Dózsa család neve: Dózsa Endre a Pásztortûz kiadásában Régi jó és régi zord idôkbôl címû kötetében az Új vármegye címû novellájában így ír: "Deák Lajos bácsi túlhízott, vaskos termettel az eleven jólét és békés boldogság alapos megtestesülése. Szerette a nôket, ezek közt is leginkább áldott jó feleségét. Szerette a barátait, sôt még ha egyáltalán lettek volna, ellenségeit is. De mindezek felett szerette, sôt imádta a gyerekeket, bár neki egy sem volt. Úgy esett a dolog, hogy Máriaffynak elsô aljegyzônek kellett lennie, ezt már az arisztokratikus rokonsága kifundálta. De mi lesz Deák Lajosból? Hisz ez mindenkit szeret, s ôt is mindenki szereti. Az akkor már tömegesen a vármegyére tódult ifjúság: Sándor János, a késôbbi hatalmas miniszter, Farkas Albert, a késôbbi alispán és fôispán, Molnár Gábor doktor, a késôbbi tudós fôszolgabíró, Balla Gyula, a késôbbi követ és miniszteri tanácsos, Balla Ödön, a késôbbi árvaszéki elnök a fôhadiszálláson, a Szabó-féle vendéglôben elhatározták, hogy Deák Lajosból tanfelügyelôt kell csinálni, hiszen az isten is annak teremtette. Valamelyik tudósabb ifjú felvetette: De mi lesz a kvalifikácionális törvénnyel? – Eh, mit! – kiáltott fel Máriaffy Dávid, a tanfelügyelônek nagy hasra, jó gyomorra, egy jó utazó bundára és annak a zsebében két alkalmi pohárköszöntôre van szüksége, s ez mind megvan nagymértékben Lajos bátyánknak. Így lármáztuk ki Deák Lajost tanfelügyelônek, s bizony dicsôségünkre vált. Ôt is boldoggá tettük, mert húsz-harmincezer gyerekre lelt egyszerre s ezeknek ô igazán édesapja kívánt lenni."

Az irattárunkban található Nagy Jánosné szül. Miske Eszter által hagyott végrendelet hagyatéki tárgyalásán Deák Lajos végrendeleti végrehajtó. Az örökösök: Deák Lajos édesanyja, Deák Ferencné született Miske Anna, Deák Berta, dr. Ádám Endréné, Deák Farkas, Csongvai Károlyné született Miske Klára, Nagy Györgyné született Miske Zsuzsanna. A végrendelet kelte 1879. II. 24. A tárgyalási jegyzôkönyv dátuma 1879. IV. 16. Az ülés idôpontja 1879. V. 9. A végrendelet tartalma: a). házi eszközök, b). ingóságok, c). künnlevô követelések. A végrendeletben szereplô bútorok: kôrisfa kanapé, fotel, fehér fenyôfa láda, 10 db fehér-fekete zsebkendô, fekete köntös tunikával, ujjassal, fekete bársonyujjas, tükrös toalett asztal, pohár, tányér, egy aranyos nagy tükör és kép.

Deák Lajost mint tanfelügyelôt valóban nagyra értékelte két egyházi elöljárónk:

Vásárhelyi János, az Erdélyi Egyházkerület egykori tekintélyes püspöke Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban címû munkájában így értékelte Deák Lajos munkásságát: "Nagy áldást jelentett, hogy a Nyárád- és Marosmenti 100 ezer lelkes magyarság a Nagy Péter lelke szerint az elemi iskolákat megtartotta, fôként bölcs tanfelügyelôjének, Deák Lajosnak jövôbe látó tanácsára hallgatva."

Péterfy László Gyulakuta és egyháza címû mûvében a 102. oldalon a következôket írja: "Súlyos gondot okoz három évtizeden keresztül a célszerûtlen és szûk iskolahelyiség. Deák Lajos tanfelügyelô 1909-ben a következôket állapítja meg az iskolával kapcsolatosan: A tantermek megütközést keltô módon még most sincsenek kettôs ablakokkal ellátva, holott eziránt már évekkel ezelôtt történt intézkedés. Amellett a falak is romladoznak. Iskolaszolga nincs, hanem az iskolás gyermekekkel végeztetik meg nem engedett módon a fûtést és takarítást. A fekete tábla használhatatlan, kopott. A második tanteremben egy megfelelô záros tanítói asztal szükséges, mert a mostani rozzant, festetlen deszkaasztal kiálló szegében saját kabátom is veszélybe forgott."

Az idézetekbôl íme kitûnik, hogy Deák Lajos mint ember és mint tisztségviselô hiteles, bölcs, elôrelátó ember volt. Igazi közszeretetnek örvendett. Ifjúkorában leírt álma valósággá vált.

Szász Béla
nyugalmazott lelkipásztor

A Népújságban megjelent cikkemben (Bolyai-emlékek vonzásában, 2009. február 7.) már foglalkoztam az általam ismert Bolyai-kutatókkal, akik személyesen is jártak Marosvásárhelyen. Számukra a Bolyaiak tárgyi emlékeinek "megérintése" fontos volt. A felsorolásból – Ács Tibor, Bedôházi János, Benkô Samu, Dávid Lajos, báró Eötvös József és fia, Eötvös Loránd, Jelitai József, Kárteszi Ferenc, Kiss Elemér, Prékopa András, Szabó Péter, Szabó Péter Gábor, Rados Ignác, Réthy Mór, Stäckel Paul, Schmidt Ferenc, Szénássy Barna, Vályi Gyula, Weszely Tibor – kihagytam akkor az egyik legkiválóbbat: Schlesinger Lajost. Akkor még nem tudtam, hogy járt-e Marosvásárhelyen. De Budapesten, a Maglódi úti BME Levéltárában ôrzött Fejér Lipót-hagyatékban van egy olyan képeslap, amit Schlesinger Lajos 1909. szeptember 4-én Marosvásárhelyrôl, a Bolyaiak városából küldött Fejér Lipótnak Budapestre.

Az 1909-es év Schlesinger életében nagyon fontos dátum. Ebben az évben kapja meg a Kazáni Egyetemtôl a nemzetközi Lobacsevszkij-díjat, ebben az évben ünneplik a szülei házasságuk aranylakodalmát, és erre az évfordulóra Schlesinger egy tudományos felfedezését is nekik dedikálja.

Schlesinger Lajos nagy matematikus volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Harkovi Tudományos Akadémiának, a hallei királyi Leopold-Karolinskai Természettudományi Akadémiának, és a Német Matematikai Akadémiának. Schlesinger 1897-1911 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem professzora volt, utána a Giesseni Egyetem professzora lett. Nevéhez fûzôdik Bolyai János kolozsvári szülôházának felkutatása, több kiváló, Bolyaiakat értékelô tudományos dolgozatnak a publikálása, továbbá Bolyai Farkas és lécfalvi Bodor Pál levelezésének közlése. Számomra azért is rokonszenves és követendô személyiség, mert kiváló matematikusként nem tartotta megalázónak, hogy levéltári kutatásokat is végezzen és matematikai folyóiratban közölt nem matematika tárgyú Bolyai Farkas-leveleket. Manapság, ha Bolyai- leveleket küldünk közlésre matematikai folyóiratokhoz, akkor a közlôt megmosolyogják és udvariasan visszautasítják, persze legtöbbször ezt teszik a szépirodalmi folyóiratok is.

Schlesinger Lajos 1864. november 1-jén Nagyszombaton született. Apja Schlesinger Bernáth kereskedô volt, anyja Oppenheim Regina. Elemi iskoláit Nagyszombaton, míg a középiskolát Pozsonyban végezte. Egyetemre Heidelbergben és Berlinben járt. 1887-ben doktorált matematikából. Ekkor megpályázott egy budapesti mûegyetemi állást, de nem nyerte el. 1897-tôl nevezték ki a kolozsvári egyetemre, addig adjunktusként Bonnban dolgozott. Kolozsvári tevékenysége idejére esett Bolyai János születésének centenáriumi megünneplése és az ebben való feladatvállalás avatta Schlesingert Bolyai-kutatóvá. 1911-tôl 1930-ig a Giesseni Egyetem professzora, és a németek magukénak is vallják. Függvénytannal, differenciál-geometriával és lineáris differenciálegyenletek témájával foglalkozott. Fontosak matematikatörténeti kutatásai is, egyik legkiválóbb Euler-, Gauss- és Fuchs-szakértô volt. Sokat tett Bolyai János tudományos értékelése érdekében is!

Schlesinger az egyetlen Bolyai-kutató, aki Lobacsevszkij-díjat kapott.

A Kazáni Egyetem felhívására 1893-95 között gyûjtést rendeztek az egyetemes tudósvilágban, és az összegyûjtött pénz egy részét egy nemzetközi pályadíj alapítására fordították a geometria körében tett kutatások jutalmazására. A pénz másik részébôl pedig Lobacsevszkij mellszobrát készítették el, melyet a Kazáni Egyetemmel szemben levô parkban állítottak föl emlékének tiszteletére. Még ebben is párhuzam van Bolyai és Lobacsevszkij között. Mert ugyancsak 1893-ban rendezett gyûjtést a magyar Mathematikai és Physikai Társaság Bolyai János sírjának megjelölésére, és 1894-ben állították fel azt az emlékoszlopot, amely ma is áll a cinterem mellett a református temetôben. (Persze a szoborra még 61 évet kellett várni!)

A díj értékét azok a nevek adják, akik megkapták, íme ezek listája: Sophus Lie, 1897, Wilhelm Killing, 1900, David Hilbert, 1903, Schlesinger Lajos, 1909, Friedrich Schur, 1912, Hermann Weyl, 1927, Élie Cartan, 1937. A név utáni évszám a díj odaítélésének dátuma. Ezek az emberek a XX. sz. legnagyobb matematikusai voltak. Érdekes, hogy a Kolozsváron rendezett Bolyai-centenáriumi ünnepségeken jelentette be báró Eötvös Loránd a nemzetközi Bolyai-díj létrehozását. Ezt 1905-ben Henri Poincré és 1910-ben David Hilbert kapta. Tehát Hilbert az egyetlen, aki mind a két díj birtokosa. Sajnos, az elsô világégés aztán eltörölte Nagy- Magyarországgal együtt a nemzetközi Bolyai-díjat is.

Még néhány szót Schlesingerrôl. 1897-ben feleségül vette Clara Fuchst, Lazarus Fuchs (1833-1902) matematikaprofesszor leányát. Házasságukból három gyerek született: Gertrud 1901-ben, Hildegard 1904-ben és Eilhard 1909-ben. A gyerekek is mind kiváló matematikusok voltak. Schlesinger 1933-ban hunyt el, vagyis a nácik hatalomra jutásának évében. Valószínû, hogy az utódainak a családjába is belemart a faji gyûlölet. Talán ez is az oka, hogy mi magyarok hálásabb szívvel emlékezünk Schlesingerre, mint a németek. Például Schlesingerrôl a skóciai Szent András Egyetem matematikusokat tartalmazó nemzetközi bibliográfiai adatbázisába is (http://www-history.mcs.st- andrews.ac.uk/history/), a – tragikusan elhunyt – Dezsô Gábor kollégánk írta a szócikket.

"A szülôföldnek sírhantjelöltjei vagyunk, ôrzôi és nevének fényesítôi… ,

s amikor mindenütt elfelejtettek, a szülôföldnek még mindig akad mondandója rólunk."

Sütô András

Beszélgetés Sütô Andrásné Szabó Évával

1990. augusztus 20. Gyönyörû nyári nap volt. Bár elôre megbeszéltük "örök- mécses jamamával", hogy 11 órakor érkezem, mégis már reggel a torkomban vert a szívem. Öt hónap telt el a szörnyû események óta, talán egy kicsit megcsendesedett a világ, vagy csak ezt akarjuk hinni? Éva nyitott kaput. Kémleltem arcát, szemét. Mondom, maradjunk az udvaron, itt nagyon kellemes, itt készítsük el az interjút. Beleegyezik. Közben az ajtóban megjelenik András, nem lehet nem megölelni. A szónál többet mond az együttérzés, a tisztelet és a szeretet mozdulata.
– Beszélgessetek nyugodtan –, s bemegy a nagyszobába, ahol csodás könyvei, legjobb és hûséges "barátai" veszik körül. Segítek Évának, hogy kivigyük a kávét. Egy méhecske látogatja meg a cukortartót, nem sokat idôzik, a közelebbi virág édesebbnek tûnt.

– Egy ôszinte vallomással kell kezdenem a beszélgetést. Amikor március 19-én este fél nyolc körül megkocogtattam az ablakod, s te beengedtél, azzal a jó hírrel érkeztem, hogy Andrást egy terepjáró autó kimentette a székházból, és jól van. Ezt a hírt közölték velünk a rádiónál. Nem tudhattam, hogy szándékosan félretájékoztattak. Mojszi és István is (a Ferenczi színészházaspár), akik veled voltak a nehéz percekben, téged nyugtattak, nagyon megörvendtek. Éva, tudnunk kell, hogy mi történt akkor és a következô öt hónapban.

– A hír még nyugtalanabbá tett, mert egy óra múlva sem tudtam semmit Andrisról. Azt mondtam, nem maradok itthon, megkeresem, és megyek a rendôrségre. Már nem tudom, ki vitt fel, ott azt mondták, hogy még mindig a székházban van. Oda akartam menni, barátaim nem engedtek, ôk valamivel többet tudtak. Hazamentünk, azonnal megszólalt a telefon, és közölték, hogy Andris a sürgôsségi klinikán van. Felrohantunk. Amikor megláttam, azt hittem, elájulok. A szeme se szelíd, se szikrázó, bedagadva, kéken, az arca véres. Orvosok gyûrûjében volt. Fodor professzor látta el. Röpködtek a szavak, s azt mondták, hogy nem vállalják a biztonságát, vagy Budapestre, vagy Bukarestbe kell vinni. Közben mindenki hogyléte felôl érdeklôdött, a telefon szólt, ismerôsök jöttek fel.

– Én reggel 6 órakor voltam a klinikán, de akkor már nem voltatok ott, Salat doktor, az ügyeletes orvos mondta, hogy nemrég vittek el benneteket, akkor még be lehetett menni a klinikára.

– Igen, Bukarestbôl egy katonai repülôgépet küldtek utánunk, s ami nagyon megnyugtató volt, Kerek István doktor kísért el bennünket, hálás is vagyok neki. A repülôgép elôtt állt Judea, és mosolyogva közeledett felém, mint aki régóta ismer. Feltartottam a kezem, és kiabálva mondtam, ne jöjjön közelebb. Láttam, hogy Ô is felszállt a gépre, és leült Andris közelébe. Andris bekötött szemmel és fekve csak a katonai csizmát látta homályosan, és elhaló hangon csak azt mondta, hogy vigyázzanak a házunkra. Utólag tudtam meg, hogy Judea azt a mesét találta ki, hogy az úton barátságosan beszélgettek. Ez nem igaz, hazugság. A bukaresti repülôtéren már várt minket a mentôautó, és azonnal bevittek a kórházba, öt-hat orvos is körbevette, megvizsgálták, és a döntés az volt, hogy a szemburkot kell megoperálni. Kerek doktor is megnyugtatott, hogy ez a helyes, én nem értek hozzá. A mûtét közben derült ki, hogy az orvosok jobbnak látták volna, ha eltávolítják a szemét. Andris aludt, s én nem egyeztem bele. Nem tudtam vagy nem akartam elhinni, hogy ekkora a baj, és hogy nincs más megoldás.

– Iliescu mikor látogatta meg ?

– Úgy délfelé, szerencsémre ott volt Gálfalvi Zsolt, nagyon sokat segített nekem. Én furcsán viselkedtem, szótlan, szétszórt voltam. Arra emlékszem, hogy Iliescu megígérte, hogy akik bántalmazták Andrist, elnyerik méltó büntetésüket, mert megvannak a felvételek. Nyugodjak meg, mondta, gyógyulást kívánt, és megkérdezte, mit szólok az eseményekhez. Talán azt mondtam, hogy azt tudom, mi történt 19-20-án, de hogy mi fog történni ezután, azt a jó Isten sem tudja. És még azt mondtam, hogy nemcsak azokat kell megbüntetni, akik fejszékkel és botokkal ütlegeltek, hanem fôleg azokat, akik hátulról irányították mindezt, mert maguktól nem indultak volna el a falvakból, az biztos.

– Hogy döntöttetek, hogy Budapestre mentek ?

– Barátok, gyermekek, ismerôsök véleménye volt. De azt el kell mondanom, hogy a bukaresti orvosok rendkívül lelkiismeretesen foglalkoztak Andrással, és csodálkoztak is, hogy elmegyünk. Mondtam, ott vannak a gyermekek, és én nyugodtabban fogom érezni magam. Azonnal elintézték a formaságokat, nagyon sokan segítettek, s még aznap elmentünk Budapestre, ott április 1-jéig voltunk. Orvosok, ismerôsök, barátok mind mellettünk voltak, és természetesen a gyermekeink. Ott éreztem, mennyire szeretik Andrást és aggódnak érte.

– Kinek a javaslatára mentetek Bostonba?

– Szabó Márta – tudod, a Cimbora mûsor szerkesztôje, akit te mutattál be nekünk március elején Szatmáron, amikor az Egy lócsiszár virágvasárnapjának a bemutatója volt – mondta, szerinte a világ legjobb szemésze Bostonban él, s ha valaki tud valamit segíteni, akkor ez az egyetlen professzor, aki a lehetetlent is megpróbálja.

– András hogyan bírta a hosszú utat ?

– A körülményekhez képest jól. Csak kétségek és reménységek között vergôdtünk, s ez június 10-ig így volt. A mûtét közel négy órát tartott. Csak meghatódva tudok errôl az orvosról beszélni, aki igazi Ember volt. Negyven, de ötvenéves is lehet, szerény, halk, kevesebbet mond, mint amit lát. Bár a mûtött betegeket másnap hazaengedték, Andrist benntartotta két napig, figyelte. Valósággal ôrizte.

– Hallott Sütô Andrásról, az íróról ?

– Nem. Mi Kalló Katicáéknál laktunk, csupa szív emberek, Bostontól hatvan kilométerre volt a házuk, és mindig bevittek az ellenôrzésre, végig mellettünk voltak, kedvünkben jártak.

– Ez az új környezet, ez a más hangulat nem segített elhomályosítani a szörnyûségeket?

– Tényleg fantasztikus emberek között voltunk, de ami a lelkében benne van és volt, azt nem lehetett kitörölni, az emberek és a környezet abban viszont nagyon sokat tudott segíteni, hogy visszaterelje az íráshoz, ami Andrisnak az élete. Sajnos, a rossz hír csak megtalált minket, és a professzor közölte, hogy a retina nem tapadt meg, újabb mûtétre lesz szükség, hat-nyolc hónap után. És a jobb szeme is nagyon meggyengült, három hónap alatt háromszor cseréltünk szemüveget. Június végén jöttünk vissza Budapestre.

– El kell mondanom, hogy minden információt futótûzként adtunk tovább, és aggódva figyeltük a fejleményeket, mindenrôl tudni akartunk, de felröppent a hír, hogy nem jösztök haza.

– Sokat marasztaltak a barátok, óvtak, de amikor Andris azt mondta, hazamegyünk, megnyugodtam. De utána féltem is. Mi lesz, ha újra megismétlôdnek az események? Igaz, ez az én, a mi otthonunk, itt tudom jól érezni magam, itt tudok ébren aludni. Hazajöttünk, itthon vagyunk. És ez így van jól.

– Nagyon nagy az írófeleség feladata, erôt, hitet adni férjének. Az olvasó új mûveket vár.

– Nem hiszed el, Ô az, aki mindennap megnyugtat, erôsít, biztat, hogy minden megváltozik, hogy jobb lesz, mert így nem maradhat sokáig. És én hiszek benne.

Jászberényi Emese

Zsögödi Nagy Imre és faluja

Csíkzsögöd (vagy Zsögöd, románul Jigodin) Csíkszereda település része Hargita megyében. Az 1930 óta Csíkszeredához tartozó település ismert gyógyfürdôhely. Csíkszereda déli külvárosa a Fitód-patak partján fekszik. Az Olt a Zsögödi-szorosnál hagyja el a Középcsíki-medencét. Neve a régi magyar ság (= domb, – zsomp) fônév származéka. Csíkzsögöd (Zsögöd) és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. E településrôl kapta nevét az úgynevezett zsögödi kultúra is. Késôbb a korai vaskor emberei is várakat építettek itt maguknak. A faluval szemben, az Olt partján emelkedô dombon, melyet Kisvártetônek neveznek, dák vár nyomai látszanak. Az Olt jobb partján nyíló Rejtekvölgy végénél levô kerek dombon egy másik, dák kori vár is állt, amely azonban napjainkban csak nyomaiban maradt fenn. Zsögöd 1332-ben már valószínûleg létezett Csíkszentlélekkel együtt, ugyanis Zsögöd Szentlélek egyházmegyéjéhez (községéhez) tartozott. A település keletkezése a 12–13. századra tehetô. Nevét 1539-ben említették elôször, a következô adat pedig az 1567. évi adóösszeírásban maradt fenn, mely évben Zsögödön és Martonfalván 20 kaput adóztak. Az 1614. évi összeíráskor Zsögödön egy nemest, 19 lófôt, 19 gyalogrendût, 14 szabadost, két "ôs" jobbágyot, nyolc "fejekötött" jobbágyot, 16 zsellért írtak össze, és öt máshonnan jött "külsô szolgát". Összesen 81, nagyrészt családfô férfi.

A falunak 1910-ben 1213 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerzôdésig Csík vármegye felcsíki járásához tartozott. Római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban a Szentháromság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 körül készült. Református temploma 1875-ben épült. A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikus-empire stílusban. Itt született Nagy Imre festômûvész (1893. július 25. – 1976. augusztus 22). A budapesti Képzômûvészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszamegy szülôfalujába és 1949-ig kizárólag ott él, alkot, a székely nép és táj mûvészeti megörökítôje. 1949-tôl állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezi át, de Zsögöd megmarad az állandó feltöltôdés helyszínének. A nyarakat mindegyre ott tölti. Háza egyszerû fatornácos parasztház, három egymásba nyitható szobával. Ehhez a festô 1963-ban toldotta a mûtermet, ahol haláláig alkotott. Napi hat órán át dolgozott. Már túl a nyolcvanadik életévén, azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni, minden vonalában, színében ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Mûvészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzômûvészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1968- ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.

Szülôháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festômûvész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festômûvész képeinek állandó kiállítóhelye. Alkotásainak zöme közgyûjteményekben található: Csíki Székely Múzeum 6.546, Marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum 130, magángyûjtemény, Magyarország 91, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 69, Petôfi Irodalmi Múzeum, Budapest 35, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 12, Kolozsvári Mûvészeti Múzeum 8, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben 4, Királyi Képtár, London 4, Románia Nemzeti Mûvészeti Múzeuma, Bukarest 4, Haáz Rezsô Múzeum, Székelyudvarhely 3, Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr 2, Kecskeméti Képtár 1, Városi Múzeum, Nürnberg 1, Városi Múzeum, Velence 1 db. Vallomása szerint "A színeket nem felfokozom, hanem megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik abban a ruházatban. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne…" Noé bárkája felé címû képe ihlette Kányádi Sándort ugyanezt a címet, és a Nagy Imre-festmény hátára mottót viselô versének megírására. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenônek és Márton Ferencnek. A festômûvész hamvait a mûterem külsô falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülôházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók. Külön figyelmet érdemelnek szalmakalapjai, az utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint az állványon látható félbemaradt kompozíció. (Forrás: Wikipédia)

Összeállította: B. D.

Erdélyi nézôink mostanság a Jóban- rosszban címû sorozatból ismerhetik, elegáns svájci hölgy, aki idônként megjelenik Csillagkúton, és segít elsimítani a nem ritka ellentéteket a családban. Ô, az örökszép Tordai Teri játssza a fôszereplô, dr. Pongrácz Péter (Gazdag Tibor) édesanyjának, Haller Sárának a szerepét.

Tordai Teri Debrecenben született 1941. december 28-án. Már fôiskolásként filmezni kezdett. Feltûnô szépsége évekig meghatározta szerepkörét. Az 1960-as évek második felétôl számos külföldi filmben játszott fôszerepeket, és néhány évig a német nyelvterület legnépszerûbb sztárjai közé tartozott. Külföldön Terry Torday néven ismerték. Az 1980-as évek közepétôl fôleg színpadon játszik. Édesapja Tordai Gyula, édesanyja Tarján Lili. A mûvésznônek van egy nôvére is. A család a bombázások miatt Debrecenbôl Egerbe költözött, az anyai nagymamához. A Tordai lányokat az édesanya az 1950-es évek elején egy Egerben élô keletnémet tánctanárnôhöz íratta be balettra, mind-azonáltal Tordai Teri nem készült mûvészi pályára, hanem Tanítóképzô Fôiskolára járt. Az intézmény egyik szavalóversenyén részt vett Gáti József is, aki azt javasolta neki, hogy menjen a Színmûvészeti Fôiskolára. Itt 1960 és 1964 között folytatta tanulmányait, Pártos Géza tanítványaként. Osztálytársa volt többek között Szegedi Erika, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is. Utóbbi három kolléganôjével együtt már fôiskolásként szerepet kapott a magyar filmgyártás doyenje, Keleti Márton Esôs vasárnap (1962) címû filmjében. A Fényes Szabolcs zenéjével aláfestett alkotás sikernek bizonyult, és országosan ismertté tette a pályakezdô fiatal színésznôket. Keleti után a szakma másik jeles képviselôje, Makk Károly ajánlott szerepeket számára: Az utolsó elôtti ember (1963) címû mûvében Tordai még csak kisebb szerepet alakított, de a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) címû nagy sikerû vígjátékban már nagyobb feladat jutott neki. A fôiskola befejezése után folyamatosan filmezett.

1965-ben Magyarországon forgatták a Ferien mit Piroschka címû vígjátékot, melyben Tordai német férfipartnerei a késôbb igen népszerûvé lett Dietmar Schönherr (Orion ûrhajó) és az új évezred elején is a német nyelvterület egyik sztárjának számító Götz George (Schimanski felügyelô) voltak. Várkonyi Zoltán kiugró sikert aratott Jókai-adaptációjában, az Egy magyar nábob filmváltozatában a mûvésznô a tragikus sorsú, szenvedélyes keleti táncosnô, Chataquela szerepét alakította. 1967-ben újabb külföldi produkció érkezett Magyarországra: az osztrák Franz Antel ott kívánta elkészíteni a Susanne, die Wirtin von der Lahn címû filmjét, és anyagi megfontolásokból a nôi fôszerepre magyar színésznôt akart. Tordai Teri mellett állítólag Szilvássy Annamária volt a szerep másik nagy esélyese, de Antel végül Tordait választotta. A film nagy sikert aratott német nyelvterületen, az évek folyamán több folytatást készítettek hozzá. Az olasz színésznôk közül pedig a könnyed filmecskék egykor igen kedvelt csillagai, Edwige Fenech és a jugoszláv származású Femi Benussi ugyancsak Tordai partnerei voltak. A mûvésznô legmerészebb erotikus filmjének bennfentesek szerint az 1974-ben készült Der Liebesschüler számít, melynek fôszerepét az Emmanuelle- filmekbôl ismert Sylvia Kristel játszotta. Tordai Teri évekkel késôbbi interjúiban maga sem titkolta, hogy szakmai szempontból nem különösebben értékesek és jelentôsek a külföldi filmjei, mégsem tartotta idôpocsékolásnak az elkészítésükre fordított idôt. Mint elmondotta, megismerhette a magyartól sok mindenben eltérô nyugati filmkészítési stílust, nyelveket tanult, világot látott.

Szerencsére a külföldi filmekkel párhuzamosan hazai alkotásokban is folyamatosan szerepeket vállalt. Különösen két tévéfilmben nyújtott emlékezetes alakítást: a Sarkadi Imre mûve alapján készült A gyáva (1971) címû produkcióban a címszereplôt formálta meg Kállai Ferenc és Huszti Péter oldalán, a megtörtént bûnügyet feldolgozó Fejes Endre- mû, a Jó estét nyár, jó estét szerelem ma már klasszikusnak mondható tévés feldolgozásában pedig a tragikus sorsú Karácsony Nagy Zsuzsát keltette életre. Keleti Márton Bob herceg (1973) címû emlékezetes operettfilmje eredetileg szintén a televízió számára készült, de mozikban is bemutatták: Tordai Teri Viktória hercegnôt alakította, akit a címszereplô feleségének szánnak, ám az ifjú mást szeret. Felbukkant az Oscar-díjas Mephisto (1981) szereplôi között is, és kitûnô alakítást nyújtott mint Katalin, a kémnô Zsurzs Éva Jókai-mû alapján készült minisorozatában, A névtelen várban. Noha folyamatosan filmez, a '80-as évektôl kezdve egyre inkább a színpadokon kapott tehetségéhez méltó, sokoldalú szerepformálásra lehetôséget nyújtó feladatokat: kortárs és klasszikus, hazai és külföldi szerzôk legkülönbözôbb mûfajokat képviselô darabjaiban lépett színre az évek folyamán. 1976. június 18-án megszületett lánya, Horváth Lili, aki szintén a színészi pályát választotta: anya és lánya mind színpadon, mind filmen játszott már együtt. Díjai: 1985: Jászai Mari-díj, az Országos Színházi Találkozó legjobb nôi alakítás díja, televíziós nívódíjak.

Tordai Teri színházban is játszik, új szerepében madame-ot alakít, egy szál pongyolában, tûzpiros ajakkal és körmökkel áll a színpadon. Szépségének "titka" a munka. Mindennap korán kel, tornázik, úszik is. Állítása szerint most került igazán egyensúlyba önmagával. Fiatalként mindenki csak a szép nôt látta benne, azon kellett dolgoznia, hogy vegyék a tehetségét is. Az élettôl idôt és további jó egészséget vár, hogy bizakodást, szeretetet sugározzon szerepeiben az embereknek.

Indul a roncstraktorprogram

A kormány március 17-én jóváhagyta az idei roncsautóprogram költségvetésének 190 millió lejes kiegészítését, a mostani pénzkiegészítés további 50 ezer értékjegy nyomtatására elég. – Az értékjegyek ez év novemberéig érvényesek, amíg a programunk tart – jelentette be Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter március 18-án, a bukaresti ROMEXPO csarnokban megrendezett Romenvirotec 2010 környezetvédelmi technológiákat bemutató nemzetközi vásáron. A Környezetvédelmi Alap négy hét leforgása alatt országszerte 59.900 értékjegyet bocsátott ki az autóbontó cégek számára. Eddig több mint 45.000 környezetszennyezô autót sikerült kivonni a forgalomból. Március 19-tôl indul a roncstraktorprogram is – hangsúlyozta a környezetvédelmi miniszter, kiemelve: a roncsautóprogramhoz hasonlóan, a régi traktorért értékjegyet kapnak a gazdák, amelyet új traktor megvásárlására használhatnak fel. Egy értékjegy 17 ezer lejnek felel meg, a programra 100 millió lejt különítettek el – mondta a miniszter.

Szlovákiában újratárgyalják a hazafiassági törvényt?

A szlovák államfô nem írta alá és újratárgyalásra visszaadta a parlamentnek a közelmúltban elfogadott hazafiassági törvényt. Döntését Ivan Gasparovic személyesen jelentette be pénteken délután Pozsonyban. A sokat vitatott, komoly tiltakozásokat kiváltó jogszabály április elsején lépett volna életbe, ha az államfô aláírja. A köztársasági elnök vétójának felülvizsgálatához a 150 tagú törvényhozói testületben legalább 76 szavazatra lesz szükség. Az államfô döntését azzal indokolta, hogy szükségesnek tartja a jogszabály alkalmazásának jobb elôkészítését.

Európai rangadók

Kisorsolták a labdarúgó Európa Liga és Bajnokok Ligája negyeddöntôjének párosítását. A nyoni sorsoláson kiderült, hogy a május 12-i döntônek otthont adó Hamburg alakulata a Standard Liege együttesével küzd meg, a Valencia a szintén spanyol Atlético Madriddal mérkôzik, a Liverpool pedig a Benficával csatázik. A negyeddöntô elsô mérkôzéseit április 1-jén rendezik, míg a visszavágókra egy héttel késôbb kerül sor. Az elôdöntô elsô mérkôzéseit április 22-én rendezik, a visszavágókra egy héttel késôbb kerül sor, míg a finálét május 12-én, Hamburgban játsszák. A sorsoláson a nyolc között szerepelô két francia csapat, azaz az Olympique Lyon és a Girondins Bordeaux összekerült egymással. Az elmúlt idényben döntôs Manchester United a Bayern Münchennel, az Internazionale pedig CSZKA Moszkvával csap össze. Az elsô mérkôzéseket március 30-án és 31- én rendezik, míg a visszavágókra egy héttel késôbb kerül sor.

Elárverezték Tito aranyóráját

Elárverezték Joszip Broz Tito egykori jugoszláv vezetô aranyóráját az interneten – számolt be a szerb sajtó pénteken. A Patek Philippe gyártmány 1950-ben kifejezetten Tito számára készült. A 18 karátos, krokodilbôrszíjas vörösarany órába Tito jellegzetes aláírását is bevésték. Az órát kilencnapos aukció végén 7600 euróért vitték el. Az emléktárgyat egy belgrádi gyûjtô vette meg az E-ducan internetes aukcióra szakosodott honlapon. Az árverési cég garantálta, hogy az óra kifogástalan állapotban van. Tito biztonsági szolgálata egyik tisztjének és annak családjának ajándékozta a karórát. Az egykori jugoszláv vezetô ismert volt kifinomult ízlésérôl, mindenekelôtt a szép és minôségi órákat becsülte. Az 1980-ban elhunyt Tito személye mindmáig nagy népszerûségnek örvend Szerbiában.

A világ három óra 12 percet tévézik naponta

A világ évek óta egyre többet tévézik: 2009-ben a tévénézôk már naponta átlag három óra 12 percet töltöttek a képernyô elôtt – derült ki egy Párizsban közzétett jelentésbôl. A nézettségi adatokat világszerte mérô Eurodata TV Worldwide 89 ország tévézési szokásai alapján fogalmazta meg éves jelentését. A csütörtökön nyilvánosságra hozott dokumentum a szélesedô mûsorválasztékot okolja az egyre több tévézésért. A statisztika 2008-hoz képest napi háromperces növekedést mutat, és az elôrejelzés szerint várhatóan 2010-ben is folytatódik az emelkedô tendencia. A legtöbbet tévézôk – a korábbi évekhez hasonlóan – továbbra is az észak-amerikaiak: napi 4 óra 40 perccel tartják a csúcsot. Kissé lemaradva, 4 óra 34 perccel a közel-keletiek követik ôket. Európában a németek viszik el a pálmát, átlag 3 óra 32 percet töltve a képernyô elôtt. A kínaiak az adatok alapján még mindig hátrább "kullognak" 2 óra 38 perces napi átlagukkal.

Elhízott amerikai gyerekek

Egyre több amerikai gyerek számít extrém mértékben elhízottnak, ráadásul egyre fiatalabb korban – állapították meg amerikai kutatók a Journal of Pediatrics címû szakfolyóirat csütörtökön megjelent számában. A tanulmányban 700 ezer kaliforniai gyereket vizsgáltak, akiknek hat százaléka súlyosan kövér volt, sôt már az ötéves kor alatti gyerekeknél is 2 százalékos arányt találtak. Az extrém mértékû elhízás aránya szinte minden csoportban emelkedett a korábbi adatokhoz képest. A fiúk 7 százaléka, míg a lányoknak ennél valamivel kevesebb, 5 százaléka volt súlyosan elhízott a Kaiser Permanente egészségügyi szervezet kutatása szerint. A legnagyobb elhízási arányt, 12 százalékot a fekete tizenéves lányok, valamint a spanyol ajkú tinédzser fiúk körében találták.

Tiltakoznak a pedagógusok

Hétfôtôl tiltakozásképpen nem írnak be osztályzatokat a naplókba a Maros megyei pedagógusok – tájékoztatott Ioan Sacarea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezet Maros megyei szervezetének elnöke. A tiltakozáshoz az összes tanügyi érdekvédelmi szervezet csatlakozik, és annak függvényében kerülnek majd ismét osztályzatok a naplókba, hogy a kormány figyelembe veszi-e vagy sem követeléseiket. Sacarea elmondta, a Spiru Haret csütörtökön tüntetést szervez Bukarestben, és amennyiben nem érik el szándékaikat, nem zárják le a tanévet.

Forgalomkorlátozás a segesvári várnál

A segesvári önkormányzat értesíti a gépkocsivezetôket, hogy a várhoz vezetô szakaszon végzett munkálatok miatt március 19-tôl tilos a gépkocsik közlekedése a vár felé vezetô úton, a következô jármûvek kivételével: a tûzoltó-, mentô-, rendôrkocsik, a köztisztasági vállalat, gázvállalat, villamossági vállalat jármûvei, illetve turistákat a várban lévô panziókba szállító taxik, a munkálatokat végzô cég és jármûvei, az ott lakók személygépkocsijai, valamint reggel 7 és 9 óra között behajthatnak az áruszállító jármûvek is.

Felbontanák a munkaszerzôdését

A megyei tanfelügyelôség a munkaszerzôdés felbontását javasolta Catalina Domnui, kerelôszentpáli román szakos tanárnô esetében. Mint ismeretes, a szóban forgó pedagógus megpofozta kolléganôjét, majd a helyi rendôrt is bántalmazta. A döntéskor azt is figyelembe vették, hogy a tanárnô az évi pszichológiai ellenôrzésen csupán "alkalmas, feltételekkel" minôsítést kapott, ugyanakkor a legutóbbi konfliktust megelôzôen is voltak fegyelmi gondok a tanárnôvel.

Tanácsadás 60 hátrányos helyzetû gyereknek

A Mentsétek Meg a Gyerekeket Maros megyei fiókjának tavalyi beszámolója szerint a szervezet tanácsadó központjában 2009-ben 60 gyereknek nyújtottak segítséget. Közülük 5-en fizikai bántalmazás, 17-en pedig szexuális erôszak áldozataivá váltak. 13 gyerek lelki sérüléseket szenvedett. Ugyanitt 108 szülô részesült szakemberek által nyújtott tanácsadásban – áll a jelentésben.

Képzés a lakosság-nyilvántartó személyzetnek

Március 19-21. között a szovátai Mogyorósi Szállóban képzést szerveznek az anyakönyvi, valamint a lakosság-nyilvántartó hivatalok személyzete számára. A képzésen részt vesznek az országszerte mûködô 102 területi egység képviselôi, valamint polgármesterek, jegyzôk. A szakmai rendezvényen többek között szó lesz az anyakönyvi iratokban végzendô javításokról, a bejegyzésekrôl, valamint az anyakönyvi hivatalokban végzett munka számítógépesítésérôl.

Tavaszi Expresso a BRD-nél

A BRD – Groupe Société Générale Tavaszi Expresso címen új, személyi szükségletekre felvehetô hitelt kínál ügyfeleinek április 30- ig. A kedvezményes ajánlat szerint 600 – 60.000 lejes hitel vehetô fel, legtöbb öt évre, 7 százalékos fix kamattal. Azok a BRD-ügyfelek, akik BRD Clasic, Select, Premium vagy Drum Bun csomagok tulajdonosai, 20 százalékos kedvezményben részesülnek a Tavaszi Expresso hitel felvételéhez szükséges iratcsomó összeállításakor felszámolt kezelési költségbôl.

Tetten ért zsarolók

Március 18-án a rendôrök letartóztattak egy 27 éves marosvásárhelyi személyt, aki 2008-2010 között egy családot rendszeresen zsarolt, így 12.000 euró pénzösszeget vett el tôlük. Az elkövetôt akkor érték tetten, amikor az érintettektôl 200 eurót és 600 lejt vett át. Egyik 31 éves bûntársát is sikerült felfedni. Mindkettôjüket vizsgálati fogságba helyezte a törvényszék.

ELADÓ Nyomát faluban, a 153. szám alatt széna és sarjú nagy mennyiségben. (65220)

KEMÉNY TÛZIFA eladó – 90 lej/m, házhoz szállítva. Tel. 0751-406-368, 0747-698-202. (64019)

RÉGISÉGEK ELADÓK: kisbútorok márványlappal, festmények, könyvek – sorozatok, hanglemezek igényesnek, varrottasok, iratok, pénzérmék. Tel. 0265/411-778. (64382)

ELADÓ 5 tonnás, forgózsámolyos utánfutó nagyon jó állapotban, vagy elcserélném kicsi tárcsával. Eladó 140 kg-os szôke mangalica disznó, eme. Tel. 0265/343-210. (65115)

ELADÓ tûzifa (bükk és gyertyán) méterben. Biztosítom a szállítást. Tel. 0740- 455-267. (65021)

ELADÓ jó állapotban levô, 180 literes Arctic hûtôszekrény. Ára alkudható. Tel. 0365/419-191. (65180)

ELADÓ Skoda Fabia 1,2 ECO, gyártási év 2003, EURO 4-es, centrálzár, CD-rádió, 130.000 km- ben + egy szett nyári gumi. Ára: 3.000 euró. Tel. 0265/250- 762, 0771-426-497. (65192)

ELADÓK sürgôsen telkek házaknak a Kövesdombon és a Jeddi úton (a temetô környékén), egy ház Marosvásárhelyen és két ház vidéken, a Maros völgyén. Tel. 0721-284-344, 0757-054-053, 0743-044-992. (sz.)

ELADÓ minôségi lucerna-, here- és kerepmag. Tel. 0265/349-081, 0740-091-668. (64354)

A FEIER IMPEX KFT. elônyös áron bevesz vas-, papírhulladékot, használt akkumulátort, színesfémet, forgalomból kivont autókat a RONCSPROGRAM keretében is. Biztosítjuk az ingyenes szállítást. Tel. 0744-517-698, 0265/254-188. (5384)

ELADÓ Szászrégenben egy ingatlan (a City panzió) a Mihai Viteazul u. 78. szám alatt és 4,30 ha beltelek. Tel. 0729-003-002. (64610)

ELADÓ garzonlakás a Kövesdombon. Tel. 0745-117-993. (65111)

ELADÓK központi házak, vásárhelyi telkek. Tel. 0744-572-814. (65164)

KIADÓ olcsón központi, új ház. Tel. 0744-572-814. (65164)

ELADÓ 2 szobás ház közös udvaron, a Sáros (Târgului) utcában, saját hôközponttal, szigetelve, termopán ablakok. Alkudható ár. Tel. 0744-106-394. (65162)

VÁSÁROLNÉK 2 szobás tömbházlakást központi zónában. Ajánlok 25.000 eurót. Tel. 0742-891-972. (65171)

ELADÓ egyszoba-összkomfort III. emeleten, az Uniriiban. Ára: 34.000 euró, alkudható. Tel. 0745-584-092. (65189)

ELADÓ ház Marosvásárhelyen az Erdô utcában. Magánlakás: 2 szoba, nagy konyha, fürdô, kamra, nagy elôszoba, pince, egy külön bejáratú szoba, külön udvar, kert. Tel. 0749-954-719. (65043)

KIADÓ 3 szobás, modernizált, részben bútorozott, elsô szinten levô tömbházlakás a Színház téren, az 1. szám alatt. Tel. 0720-531- 537, 0365/448-035. (64996)

ELADÓ ház a Kornisa környékén. Tel. 0730-956-252. (65186)

ELADÓ régi ház a Rodnei utcában és fotólaboratórium. Tel. 0365/883-293, 0741-720-002. (65243)

Az 1/2005-ös törvény, valamint az alapító okirat értelmében a NAGYERNYEI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET vezetôtanácsa évi közgyûlésre hívja tagjait a szövetkezet székhelyére, 2010. április 7-én 11 órára. A napirend a székhelyen van kifüggesztve. Abban az esetben, ha a megjelölt helyen és idôpontban a gyûlés nem lesz határozatképes, összehívják az azt követô munkanapokra, ugyanabban az órában, ameddig határozatképes lesz. (5601)

CÉGEKNEK könyvelést vállalunk, esetleg bedolgozunk. Éves mérleget aláírok. Tel. 0744-422- 717. (64852)

RENDELÉSRE HOZOK gyümölcsfákat, szôlôtôkét, húsvétra minôségi bort, fiatal gyümölcsösöket karbantartok. Tel. 0740-238-952, 0265/512-620. (65148)

CSARNOKOK építése, átalakítása, felszerelése szigetelt szendvicspanelbôl vagy lemezbôl kedvezményes áron. Tel. 0766-519-187. (sz.)

MAGÁNHÁZAK építése pirosban vagy kulcsrakészen, felújítások, belsô- külsô átalakítások a legalacsonyabb áron, részletre is. Tel. 0766-519-187. (sz.)

ELADUNK ÉS BÉRBE ADUNK ôrbódékat, iroda-, mosdó-, vécé- és raktárkonténereket. Tel. 0766-519-187. (sz.)

TERMOPÁN PVC-ajtók és -ablakok, teraszok beépítése termopánnal és teljes szigetelése a legalacsonyabb áron. Tel. 0766-519-187. (sz.)

KÉSZÍTÜNK, szerelünk: külsô mûanyag redônyöket, szalagfüggönyöket, harmonikaajtókat. Tel. 0265/218-321, 0365/416-454, 0744-121-714, 0766- 214-586. (64966)

KÖNYVELÉST vállalunk (expert könyvelôk). Tel. 0756-760-667. (64282)

HÛTÔK javítását vállalom lakásán és eladok használt hûtôket garanciával. Tel. 0365/801-517, 0722-846-011. (64984)

MAGYARORSZÁGI baromfitelepre keresek 3 fôs családot, megbízható, állatszeretô, precíz, gépkezelésben, karbantartásban is jártas családtaggal, egész éves foglalkoztatásra. Érdeklôdni a 00-36-20-428-6842-es telefonszámon. (64953)

ÉLETED NE BÍZD A VÉLETLENRE! www.sorsnavigator.hu (sz.)

JÁTÉK, MÓKA, KACAGÁS, úszás és románozás! Úszóiskola román nyelvtanulással egybekötve 6–12 éves gyerekeknek április 6–10. között Kalibáskôn. Érdeklôdni a következô telefonszámokon: 0744-778- 519, 0733-932-822. (mp.)

HÁZFELÚJÍTÁST, VAKOLÁST, festést, szigetelést, csempézést és parkettezést vállalunk. Tel. 0741-762-701. (65079)

KERTÁSÁST, tavaszi kerti munkákat vállalok olcsón. Tel. 0753-983-751, 8–22 óra között. (65063)

AUTOMATA mosógépeket javítok. Tel. 0732-145-567, 0755-825-502. (65141)

FÜGGETLEN NÔT keresünk ottlakással, aki besegítene idôs férfi gondozásába. Tel. 0265/241-858. (65222)

FIGYELEM! Utolsó alkalom, ha még nem fôzte ki a pálinkának való cefréjét! Ez az utolsó alkalom, hogy áprilisig kifôzze a KAKASDI PÁLINKAFÔZDÉNÉL luxusadó nélkül, a következô árakkal: 1 üst 200 liter – 30 lej és minden liter 50 fokos pálinka után 2 lej. Tel. 0753-067- 099, 0265/252-181. (65224)

SÜRGÔSEN keresek 3 személyt április 3- án induló párizsi, 8 napos kirándulásra. Ára: 295 euró/fô. Tel. 0265/252-206, 0749-979-786. (65230)

REPEDT-SÜLLYEDT FALAK alábetonozása, aláfalazása, tetôk, kémények, kerítések, járdák javítása. Tel. 0744- 994-540. (65231)

KIADÓ orvosi rendelô a Moldovei utca 9/A szám alatt. Tel. 0265/245-171, 0740-796-355. (65236)

Fájdalommal, de örök hálával és szeretettel emlékezünk

a backamadarasi SZABÓ JOLÁNRA szül. Kovács

halálának elsô évfordulóján. Szerettei.

"Most elmondom Neked,

amit úgy is tudtál, bízom benne,

bár nem volt szavakba öntve,

hogy erôs karó voltál nekem

sorsom orkános szelében.

… … … … … … … … … …

Nem mondtam el soha, mit álmodtam,

pedig álmaimat is Tôled kaptam,

most már tudom, mert úgy váltak valóra

mintha abban is a Te kezed volna.

Most felnézek, és kinyitom az eget

még egy percre, hogy elmondjam Neked,

hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,

mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,

s most én ôrizlek, védelek,

míg felettem is elszállnak a hûtlen évek.

S mielôtt bezárulna az ég,

még két szót felkiáltanék,

mit ritkán mondtam, azután elengedlek:

Nagyon szeretlek!"

"Nem búcsúztam tôletek, nem tudtam, hogy örökre elmegyek. Ne sírjatok, mert itt már jó nekem, fentrôl vigyázok és örökre szeretlek titeket." El nem múló fájdalommal emlékezünk a mezômadarasi DÁVID SÁNDORRA halálának 21. évfordulóján. Szerettei. (64927)

Az idô elmúlhat, szállhatnak az évek, de a mi szívünkben megmarad szeretô emléked. Fájó szívvel emlékezünk március 20-án FAZAKAS JUDITRA halálának 4. évfordulóján. Emlékét ôrzik bánatos szülei és testvére, Levente. Emléke legyen áldott, pihenése csendes. (65039)

Egyedül vagyok, könnyes az éjszakám, csak a hangod még egyszer hallanám! Nincs nyugalom, nincs békesség számunkra és semmi, ami téged pótolhatna. Élni akartál, oly sok volt a terved, de Isten szólított, neked menni kellett. Érted hulló könnyeink soha nem fogynak. Nyugodj csendesen, legyen békés álmod, s találj odafent örök boldogságot. Fájó szívvel emlékezünk BALOG ERZSÉBETRE szül. Kiss halálának 13. évfordulóján. Emlékét sírig tartó fájdalommal megôrzi bánatos férje, két fia, két leánya, két veje és négy unokája. Emléke legyen áldott, pihenése csendes. (65033)

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, amikor 20 éve a március 20-i tragikus események áldozata lett a nagyernyei id. CSIPOR ANTAL. Emlékét ôrzi bánatos felesége, fia és családja. Nyugodjon békében. (65139)

Fájó szívvel emlékezünk március 20-án a szeretett férjre, édesapára, nagytatára, PÁL DEZSÔ volt maroskeresztúri lakosra halálának 7. évfordulóján. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Nyugodjon békében. Szívünkben örökké élni fogsz. Szeretteid. (65209)

Eltelt egy év, és mi mégsem hisszük, hogy nincs közöttünk. Szomorú szívvel emlékezünk március 21-ére, amikor egy éve eltávozott közülünk id. SZÖCS FERENCZ volt göcsi lakos. Emlékét szívünkben ôrizzük. Bánatos felesége, fia, menye, leánya, veje és unokái. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (65219)

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, leánygyermek, nagyanya, anyós és jó rokon, özv. CSEGZI ALBERTNÉ szül. Csíki Jolán életének 68. évében súlyos szenvedés után csendesen megpihent. Temetése március 21-én, vasárnap 14 órakor lesz a bala- vásári református templomból. A feltámadás reményében, a gyászoló család. (mp.)

Mély fájdalommal tudatom mindazokkal, akik ismerték, szerették, hogy GHEORGHIU IBOLYA szül. Oroszfáji életének 58. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Búcsúztatása és temetése március 20-án 12 órakor lesz Gyulafehérváron. Testvére, Oroszfáji Lajos és családja. Tel. 0722-990-476. (65235)

A Bethlen Gábor Mûvelôdési Egyesület ezúton fejezi ki mély együttérzését, részvétét Lázok Jánosnak ÉDESANYJA elvesztése miatti fájdalmában. Nyugodjék békében. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Mûvelôdési Egyesület. (-)

Ôszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki Kovács Noémi kolléganônknek és családjának NAGYMAMÁJA elvesztése miatt érzett fájdalmában. A Procardia munkaközössége. (5602)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, özv. PATEK GÉZA temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (65244)