Ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa

Szombaton Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében gyûlt össze az RMDSZ miniparlamentje, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Az ülés napirendjén a szövetségi elnök politikai tájékoztatója mellett a szabályzatfelügyelô bizottság és az etikai bizottság mûködési szabályzatának megvitatása és elfogadása, a belsô választásokra, valamint az önkormányzati választásokra vonatkozó határozattervezet megvitatása és elfogadása, az önkormányzati választások megszervezésével és lebonyolításával megbízott bizottság kinevezésére és mûködésére vonatkozó határozattervezet megvitatása és elfogadása, illetve interpellációk szerepeltek.

Markó Béla szövetségi elnök politikai tájékoztatóját követôen kért külön szót a szövetség tiszteletbeli elnöke, Tôkés László püspök, aki úgynevezett tájékoztatást és tisztázást olvasott fel a partiumi, illetve erdélyi önálló magyar egyetem alapítása ügyében.

A különbözô bizottságok mûködési szabályzatának elfogadása után a testület rátért a belsô választások problémájának megvitatására. A vita azonban az SZKT bevett szokása szerint annyira elhúzódott, hogy adott pillanatban úgy tûnt, nem marad idô — mint Takács Csaba ügyvezetô elnök figyelmeztetett — a romániai magyarság szempontjából sokkal fontosabb önkormányzati választások elôkészítésére vonatkozó határozattervezet megvitatására. Ezzel pedig azt érték volna el, hogy a következô két- három hónapban az ügyvezetô elnökség nem tudott volna dolgozni a választások elôkészítésén. Ezért egy idôre félretették a belsô választások dolgát és rátértek ez önkormányzati választásokra vonatkozó tervezet vitájára, amelyet kisebb módosításokkal elfogadott végül a testület.

Ezt követôen a belsô választásokkal kapcsolatosan az SZKT úgy döntött, hogy az ügyvezetô elnökség terjesszen elô folyó év október 31-ig konkrét technikai lebonyolítási módot, ugyanakkor dolgozzon ki országosan egységes lebonyolítási szabályzatot mind az elektoros (közvetett), mind a közvetlen választási módozatra. A területi szervezetek saját hatáskörükben döntenek a közvetett vagy közvetlen választási módozatról. Elhatározták, hogy a belsô választásokat a 2000. év elsô felében kell lebonyolítani, a helyhatósági választások elôtt.

A tanácskozás végén a képviselôk elfogadták a Szövetségi Egyeztetô Tanácsnak az oktatási törvény alkalmazására vonatkozó állásfoglalását, majd interpellációkkal ért véget az SZKT- ülés. A tanácskozás részleteirôl szóló beszámolót holnapi lapszámunkban olvashatják.

A szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) kivételével eddig minden fontosabb politikai alakulat elítélte azt a provokációt, amelyet Gheorghe Funar kolozsvári polgármester — egyben a PRM fôtitkára — szervezett a városban mûködô magyar fôkonzulátus ellen.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kolozsvári parlamenti képviselôje, Ioan Vida Simiti pénteken úgy vélekedett, hogy Funar túllépte jogkörét, és most már valamit kellene tenni a kolozsvári polgármester ellen. Megengedhetetlen uyganis, hogy egy városban, amely civilizáltnak tartja magát, ilyen incidens elôfordulhasson.

Iuliu Pacurariu, a Demokrata Párt kolozsi parlamenti képviselôje azt az aggodalmát fogalmazta meg, hogy az incidensnek komoly diplomáciai következményei lehetnek. A képviselô szerint a kormány magyarázattal tartozik a magyar kormánynak a történtek miatt.

Elhatárolta magát a kolozsvári polgármester provokációjától a magyarbarátsággal nem vádolható Román Nemzeti Egységpárt is. Ioan Gavra, a párt egyik vezetô személyisége, parlamenti képviselô, úgy nyilatkozott, hogy a történtek nem használnak Romániának. Az incidens ismételten megerôsítette, hogy "a rossz belülrôl ered Romániában, egyes olyan személyektôl, akik a véletlen folytán a helyi közigazgatás élére kerültek" — mondta.

Corneliu Vadim Tudor szenátor, a PRM elnöke ugyanakkor bukaresti sajtóértekezletén a kinevezett új magyar fôkonzul Romániából történô kiutasítását követelte. A szenátor, aki a kommunista diktatúra idején a Ceausescu-házaspár "udvari költôjeként" szerzett hírnevet magának, felszólította az illetékes parlamenti bizottságokat, hogy rendkivüli ülésen vizsgálják ki Alföldi László 1984 és 1988 között Romániában végzett tevékenységét.

Gheorghe Funar pénteken a kolozsvári polgármesteri hivatal nagytermében rendezett gyûléssel folytatta hadjáratát. A gyûlésen a polgármesteri hivatal és a hivatalnak alárendelt városi vállalatok mintegy 400 alkalmazottja vett részt.

Funar bejelentette, ha az új magyar fôkonzul kedden délutánig nem távozik Romániából, tiltakozó utcai nagygyûlést szervez. A polgármester egyben jogtalannak nevezte a Kolozs-megyei prefektus azon rendeletét, amellyel jövô szerdáig betiltotta az utcai demonstrációkat a városban, s közölte, hogy a bíróság elôtt támadja meg a határozatot.

Amerikai szakértôk a hétvégén jóváhagyták egy román kôolajvezeték tervét, amely Constanta kikötôjét kötné össze az olaszországi Trieszttel. A "megvalósíthatónak és biztonságosnak" minôsített elképzelést az amerikai kormány is támogatja.

— Az Egyesült Államok érdekelt abban, hogy segítse Romániát fontos energiafolyosóvá válni — idézte James Rosapepe bukaresti amerikai nagykövetet szombaton a Rompres hírügynökség.

A vezetéken Kaszpi-tengeri olajat szállítanának Nyugat-Európába Románián, Magyarországon és Szlovénián át. Az Egyesült Államok korábban egy Törökországon át vezetô útvonalat is támogatott, de nem talált hozzá nemzetközi támogatást — emlékeztetett a Dow Jones hírügynökség.

Az amerikai szakértôk szerint a vezeték 2002-ben kezdhetne mûködni, és tíz éven belül a kapacitása elérhetné az évi 47 millió tonnát.

A román parlament által az oktatást szabályozó törvények elfogadását követôen az RMDSZ priorítása a meglévô anyanyelvû oktatási intézmények fejlesztése és új intézményi formák létrehozása. Az állami, magán, valamint más, az európai gyakorlatnak megfelelô képzési formák összehangolt és egymást kiegészítô intézményrendszerének létrehozásához széles körû összefogás és együttmûködés szükséges szakmai szervezeteink, történelmi egyházaink, az oktatásban szaktekintélynek örvendô testületek és személyiségek részérôl. Céljaink elérésében számítunk mindazon magyarországi és más határon túli személyek és intézmények támogatására, akik ez ügy érdekében tenni kívánnak.

A Szövetségi Egyeztetô Tanács üdvözli történelmi egyházaink püspökeinek azon szándéknyilatkozatát, amelynek értelmében felvállalják az önálló magyar nyelvû felsôoktatás érdekében egy alapítványi, magyar magánegyetem létrehozását Kolozsvár székhellyel.

Az RMDSZ oktatási stratégiájának szellemében felsôoktatási hálózatunk központjának továbbra is Kolozsvárt tartjuk, élén egy államilag támogatott egyetemmel, mint a Romániai Magyar Felsôoktatási Hálózat Telepítési Tervezetének alapköve. Az említett tervezet alapján felsôoktatási hálózatunk alkotórészei az egyházi vagy magánintézmények által létrehozandó felsôoktatási struktúrák is. Az így kialakítandó romániai magyar felsôoktatási hálózat nemcsak földrajzilag válhat többpillérûvé, hanem alapítói, fenntartói szempontból is.

Ezen építkezések esetében elsôdlegesnek tartjuk a jogi, anyagi és színvonalas szakmai háttér biztosítását, ami intézményeink versenyképes, minôségi oktatását szavatolja.

Az anyanyelvû oktatás fejlesztésének és minôségének mindenkori feltétele, a törvényes keretek mellett, az erre fordítható anyagi források megteremtése és ésszerû felhasználása. Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége, elemezve a romániai magyar tannyelvû felsôoktatás állapotát, valamint az erdélyi magyar egyházak ezirányú kezdeményezését, megállapította, hogy a magyar kormány támogatási szándéka lehetôséget biztosít magánegyetemi hálózatunk kiépítésének elindítására is.

A romániai magyar történelmi egyházak, szakmai szervezetek és politikai tényezôk részérôl a magánegyetem alapításával kapcsolatos állásfoglalások és szándéknyilatkozatok feloldották a regionális kezdeményezésekkel szembeni eddigi ellenállásokat, egyben megerôsítve a Kolozsvár központú állami magyar tudományegyetem létrehozására vonatkozó igényt.

A magánegyetemi hálózat létrehozására irányuló fáradozásokkal párhuzamosan semmiképpen sem szabad megfeledkezni a jelenlegi állami felsôfokú oktatási intézmények magyar hallgatóinak és tanszemélyzetének jogi és szellemi szükségleteirôl. Hangsúlyt kell fektetni az állami felsôoktatás folyamatos finanszírozására, a háttérintézmények (könyvtárak, szakkollégiumok, tanári lakások stb.) kialakítására — ez esetben is figyelembe véve a regionális szempontokat. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk összehangolni a rendelkezésre álló alapok (Apáczai Közalapítvány, Illyés Közalapítvány, a magyar Oktatási Minisztérium) pályázati rendszerét.

Felsôoktatási hálózatunk ily módon kialakított rendszerében a jövôben nagyobb mértékben számítunk a hazai adófizetô polgárokat megilletô költségvetési alapokra, mind az állami, mind a magánintézmények esetében, erôsítve ezáltal identitásunk megôrzésének és fejlesztésének elengedhetetlenül szükséges intézményes kereteit, felsôoktatási intézményrendszerünket.

Kolozsvár, 1999. szeptember 17.

Kedden délután 5 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban kerül forgalomba az Impress Kiadó legfrissebb kiadványa, Nagy Miklós Kund MÛterem címû új interjúkötete. A könyvben a szerzô az erdélyi magyar képzômûvészek középnemzedékének 21 képviselôjét szólaltatja meg, tizenhárom település közismert festôit, grafikusait, szobrászait, iparmûvészeit, akiknek kirajzolódó portréját önarcképeik egészítik ki.

A könyvet Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztô-helyettese ajánlja az olvasók figyelmébe. Közremûködik Kilyén Ilka színmûvésznô. Befejezésül a szerzô dedikálja kötetét az érdeklôdôknek.

A Marosvásárhely és Kecskemét közötti tesvérvárosi kapcsolatok elmélyítésén munkálkodik a hírös városban az idén júliusban létrejött Kecskemét—Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület, amelynek képviseletében Kerényi György elnök illetve Köteles Mária jogtanácsos járt megyeszékhelyünkön az elmúlt hét végén. A vendégeket Orbán Dezsô alpolgármester fogadta, majd ezt követôen a város több neves személyiségével találkoztak.

A látogatás tulajdonképpeni célja, amint az a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tartott megbeszélésen is kiderült, az egyesület elsô kecskeméti bemutatkozásának elôkészítése volt, amelyre a tervek szerint október 22-24. között kerül sor. Ekkor tartják meg az alföldi városban a Marosvásárhelyi Napokat, amelynek keretében megyeközpontunk jeles mûvészei lépnek fel, s történészek, helytörténészek tartanak vetítettképes elôadást.

Egymás megismerésén, a mûvelôdési kapcsolatokon túl, a Baráti Kör Egyesület kecskeméti tagjai, intézményvezetôk, a város meghatározó személyiségei, akik Kerényi György szerint meglepô érdeklôdéssel vesznek részt ebben a munkában, azt tervezik, hogy minden lehetséges szinten, iskolák és fôiskolák, kutatóintézetek és mezôgazdasági szakemberek, tehetôsebb vállalkozók és gazdasági egységek között mozdítsák elô az együttmûködést, aminek természetes velejárója a személyek, családok között baráti kapcsolatok kialakulása, elmélyítése. A kapcsolatépítés és kapcsolattartás érdekében szervezôdik a hasonló baráti kör egyesület Marosvásárhelyen is, amelybe a szervezô Balogh Csaba szerint felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül várják mindazokat, akik a két város közötti együttmûködés érdekében készek cselekedni.

A találkozón elhangzott, hogy a már mûködô kapcsolatok mellett, mint például a két város Bolyai iskolái között, Kecskeméten fogadókészség mutatkozik a kertészeti valamint a tanítóképzô fôiskolák, a mûszaki egyetem és más intézmények, gazdasági társaságok részérôl is. Megbeszélték ugyanakkor a kapcsolatfelvételt a marosvásárhelyi mezôgazdasági iskola és a fennállásának 70. évfordulójára készülô hasonló profilú kecskeméti oktatási intézmény között.

A talákozón ötletek és javaslatok hangzottak el Velicsek Éva, a polgármesteri hivatal felelôs referense, Bálint István, a Bolyai középiskola igazgatója, az öregdiákok baráti körét képviselô Both Gyula, Náznán Jenô mezôgadasági igazgató valamint a többi jelenlevô részérôl Marosvásárhely kecskeméti bemutatkozását, illetve a baráti körök együttmûködését illetôen.

Csillagvirág elnevezéssel kórustalálkozó színhelye volt szombaton Marosvásárhelyen a Színmûvészeti Intézet Stúdió terme. A Seprôdi János Kórusszövetség nemzetközi részvétellel — 12 kórus, köztük három anyaországi — kívánta a kiváló embert és mûvészt, Bárdos Lajost idézni, születésének 100. évfordulója alkalmával. Azt a magyar muzsikust, aki hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt rangos helyet vívott ki magának a kortárs kórusmûvészetben, aki hivatásszerûen és elkötelezetten munkált zenepedagósusként is évtizedeken át, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola tanáraként jelentôs népzenei, zeneelméleti munkákkal gyarapította a magyar szakirodalmat, jegyzett Liszt-, Bartók-, Kodály-tanulmányokat, nem beszélve számos hangszeres kísérettel megszólaltatandó, világi és egyházi kórusmûvérôl, hangszeres kamaradarabjairól, színpadi mûveirôl. Mindmáig méltatott és ma is máltanyolandó munkásságának mindez csak néhány összetevôje, hiszen fia, Daróczi Bárdos Tamás professzor úr örömmel beszélt köszöntôjében, emlékidézôjében mindarról, amivel a zenei köztudatban "tüzes karmesterként" ismert dirigens hozzájárulhatott az új magyar zene felvirágoztatásához. Mert, mint vallotta, "az éneklésben szív dobog...!" Nos, e nemzetközi találkozón Daróczi Bárdos Tamás zeneszerzô, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke mellett, jelen volt Szalman Lóránt karmester, a Seprôdi János Kórusszövetség tiszteletbeli elnöke — mindketten védnökei a rendezvénynek —, továbbá Kálóczy Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának osztályvezetôje. E nyárádmenti kórusszövetség ezen nagy lélegzetvételû rendezvényének támogatói a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, az EMKE, az Illyés Közalapítvány, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala. E találkozót a szervezôk — kissé jelképesen is! — Bárdos Lajos egyik gyönyörû szerzeményének címével illették: Csillagvirág. Mûsorán világi és egyházi mûvek, szebbnél szebb népdalfeldolgozások, továbbá francia, andalúz, spanyol, román dallamok hangzottak el. Nagy Ferenc, a kórusszövetség elnöke ezt mondotta: "Jóllehet 30-40 évvel ezelôtt, amikor az elsô nyárádmenti kórustalálkozót szerveztük, tabunak számított Istent megnevezni, és épp emiatt meg sem szólaltathattuk a gyönyörû Esti dalt, ma az egyházi mûvek valóságos gyöngyszemei hangzanak el e nagyon szépen éneklô kórusok ajkán. Ez önmagában jelzi, hogy mindezért érdemes volt küzdeni! Szervezni! Érdemes volt élni!..."

És ha már az énekkarokról van szó, hadd jelezzük a résztvevôket: A Vártemplom Psalmus vegyes kara — karmestere Birtalan Judit, a nyárádszeredai Bocskai István nôi kar — Ferencz Csaba, a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes — Nyilas Szabolcs, a szentesi Bárdos Lajos vegyes kar — Nagy János, a székelyudvarhelyi Alla Breve ifjúsági vegyes kar — Kovács László, a gyulafehérvári Apullum Codex — az ortodox katedrális vegyes kara — Fit Iosif, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar — Hajdó Károly, a szászrégeni római katolikus ifjúsági kamarakórus — Pápay Ilona, a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus — Csíki Ágnes, Pápa város Bárdos Lajos vegyes kara — Fehér Ferenc, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus — Sipos Zoltán, valamint a soproni Liszt Ferenc pedagógus vegyes kar — Dardai Árpád.

Szalman mester javaslatára a koncertnyitó szám Bárdos Tiszai dallamok címû ismert és kedvelt szerzeménye volt, melyet viszonylag szerényebb teljesítményû kórusok is meg tudnak szólaltatni, azért, hogy az egyesített kar, az emlékhangverseny zártán Bárdos Lajos Csillagvirág címû nehéz, ám igen szép darabját énekelhesse. Nos, a választás e lehetôsége is bizonysága annak, hogy a zeneszerzô Bárdos mind a kezdôkre, mind pedig a mûvészi színvonalon teljesítôkre egyaránt gondolt. Az pedig, hogy a hallgatóság szemét, tekintetét olykor-olykor fénnyel párássá tette a zene és szöveg ötvözôdése, az együtténeklés lélekhez szóló szépsége példázza, hogy az utóbbi tíz évben akadtak Erdélyben olyan karnagyok és kórusok, akiknek sikerült a zenei anyanyelv, a Kodály—Bartók—Bárdos- énekkultúra nyomdokain szakmailag együtt úgy haladni, hogy a kiváló elôdök hagyatékából merítve, újszerû auditív mûvészi értéket tudjanak teremteni.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Szociális Fôosztálya felhívja a jogi személyként bejegyzett, szociális munkát végzô, illetve kezelô alapítványoknak, szervezeteknek a figyelmét, hogy az 1998. évi 34. sz. törvény értelmében 1999. szeptember 30-ig lehet kéréseket benyújtani a jövé évi támogatások igénylésére.

A támogatást a Munkaügyi- és Népjóléti Minisztérium (ha a szervezet szolgáltatásai több megyére terjednek ki), illetve a városi tanács (ha a szervezet szolgáltatásai egy megyére terjednek ki) ítéli oda az állami költségvetésbôl. A támogatás a szervezet által ellátott személyek számától függ és csak a segített személyek ellátására használható fel. (1998-ban a támogatás összege 300.000 lej/fô/hónap volt.)

A támogatási kérelemhez szükség van a 345/1998. IX. 11-i Hivatalos Közlönyben megjelent ûrlapra és az Eljárási Rendelkezésekben felsorolt adatokra. A kérelmet a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumhoz kell benyújtani 1999. szeptember 30-ig a következô címre: Bucuresti, str. Demetru I. Dobrescu nr. 2., tel: 01-2223850/872-es belsô.

A fent említett ûrlapot és az Eljárási Rendelkezések másolatát az RMDSZ Maros megyei szervezetének titkárságán naponta 10-14 óra között az érdeklôdôk rendelkezésére bocsátjuk.

Kérjük az érdekelteket, sürgôsen intézkedjenek, mert másként elveszítik a támogatásra való jogosultságukat.

Gyerekek, fiatalok, felnôttek hada rohamozta meg szombaton a vásárhelyi Víkendtelepet. A kisebbek a játszótéren fogócskáztak, "remekmûveket" építettek a homokozóban, s az idô teltével egyre maszatosabban szaladtak a padokon beszélgetô anyukákhoz, édességre, üdítôre való pénzt kunyerálni.

A sétányon kerékpározó suhancok száguldoztak, a salakpályán teniszezôk, odébb fürdôdresszre vetkôzött férfiak rúgták a bôrt. A falombokkal, hulladékokkal teli csónakázó sem árvállkodott. Óránkénti tízezer lejes díjért bárki beülhetett a csónakba. Békanyálas, mocskos vizen vezet az út a gát felé. Pecázók mindenfelé. A Maros sodrása erôs, az evezôknek keményen meg kell dolgozniuk a továbbhaladásért. A sziget felôl fülsértô tucatzene hallatszik.

Napnyugtával egyre hûvösebb lesz. A folyó vize hideg, zavaros. Még a halak is elbújtak, másfelé vándoroltak — bizonygatják a botokat hiába markoló férfiak. 13-14 éves fiatalokkal teli csónak közeledik. A három lány és két fiú "postázva" cigarettáznak. Látszik, egyik sem kezdô ebben a mûfajban. A nagyobbik fiú levetkôzik, csak a fürdônadrág marad rajta. Majd egy elegáns fejessel csobban a vízbe. Tovább, a Lapoknál, teljesen meztelen fiú tornázza partra magát a fekete víztömegbôl. Ôszi fürdôzôk. Aztán jön a nátha...

Szeptember a befôzések idôszaka. Háziasszonyok válogatnak a piacok kínálatából, hogy otthon elkészíthessék a zakuszkát, savanyúságokat, befôtteket. Ugyanakkor az üzletekben színes címkéjû, ízléses csomagolású termékek jelennek meg. Befôzni a zöldségeket, gyümölcsöt, esetleg az üzletbôl vásárolni — melyik elônyösebb? — ennek néztünk (és számoltunk) utána szombaton a vásárhelyi piacokon és üzletekben tett körsétánk alkalmával.

A Gyémánt piacon az árak a következôképpen alakultak: paradicsompaprika 4500-5000, zöldpaprika 4500, padlizsán 2000-4000, sárgarépa 3000, zsengepaszuly 8000, paradicsom 3000-3500, hagyma 3500, burgonya 2500-4000, csípôs paprika 6000, uborka 5000-6000, káposzta 2500-3000, karfiol 10.000, zöld paradicsom 3500, piros hagyma 3500-4000, petrezselyem 10.000 lej/kiló. Gyümölcs is volt bô választékban: eper 12.000-15.000, szôlô 8000-10.000, szilva 5000, dinnye 1000 lej/kiló. Egy liter olaj ára 12.000 és 14.000 lej között alakult. Az üvegek lekötéséhez szükséges celofán íve 1500, egy fedô — nagyságtól függôen — 650, 900, 1500 vagy 1700 lejbe került.

Rövid számítást végezve, abban az esetben, ha a háziasszony saját maga készíti el a padlizsános zakuszkát, egy 420 grammos üveg 3100 lejbe, ugyanaz a mennyiség a paszulyos változatból 4200 lejbe kerül. Egy 820 grammos üveg ecetes paradicsompaprikára 3900- 4000 lejt, a 3 literes üvegben eltett savanyú uborkára legtöbb 15.000 lejt kell költeni. A szilvabefôtt (420 gramm) 4000, az almabefôtt (420) 3000, a szilvakompót (700 gramm) 2500 lejért készíthetô el. Az ügyes háziasszony 2,5 liter ketchupot 35.000-37.500 lejes befektetéssel fôzhet. Hozzá kell tennünk, az árak nem tartalmazzák az üveg, a fedô és a celofán árát, valamint a munkadíjat. Ugyanezen termékek az üzletben a következô árakon vásárolhatók meg: padlizsános zakuszka 13.900 lej/325 gramm, ecetes paradicsompaprika 12.100/700, savanyú uborka 9000- 12.100/720 gr., ketchup 16.000/380 gr.; szilvadzsem 14.300/340 gr., almabefôtt 11.900/340 gr., szilvakompót 11.400/700 gr.

Kétségtelen, a házilag elôállított zakuszka, dzsem, kompót, savanyúság jóval olcsóbb, ám akinek nincs ideje (de van pénze) a pepecselésre, az valószínûleg a kész terméket vásárolja meg.

Immár csak az ünnepi alkalomra tartogatott marosszéki székelyek öltözetét vették elô szombaton a szekrénybôl a mezôbergenyei csôszlegénynek és csôszleánynak "felkent" fiatalok. Tizenöt pár énekszóval, vidámsággal vonult végig a falun. A legények lóháton, a lányok szekéren. A felvonulókat a helybeliek érdeklôdô, a szülôk gyönyörködô tekintete kísérte végig. A mulatság javát a "cigány" produkálta, aki jól megnevettette az utcakeresztezôdésnél összesereglett közönséget.

Lám, ismét itt a szüret ideje, ismét új generáció nôtt fel a bálozásra, amely e mezôségi falu népi hagyományait tovább élteti. A mûvelôdési otthont szôlôfüzérekkel díszítették fel, több szôlô- és almakoszorú várt arra, hogy kisorsolják.

Idén Nagy Zsigmond és Deák Rozália alkotta a báli királyi párt, akik elmondták, izgalommal készültek az eseményre, amelyre meghívták a környékbeli falvak — Mezôbánd, Panit, Marosszentkirály — fiataljait is.

A mulatság este 9 órakor kezdôdött és reggelig állt a bál. Éjfélkor eljárták a gólyatáncot és a csôszök táncát. Nem hiányoztak az olyan szokások, mint a szôlôlopás, a szôlôkoszorúk "árverése" — az egyikbe egy üveg pezsgôt is elrejtettek —, vagy a tombola.

A talpalávalót a marosvásárhelyi Cockteil Band együttes húzta.

Szép szokás a szüreti bál, elevenné teszi a falut. De ez a generáció csak hallomásból tudhatja, hogy nem is olyan régen a Középorron, a Tollasban és még sok más dûlô kis parcelláján nemes borszôlô termett, s a szüreti bált szüret elôzte meg, hogy a puttonyok, kádak megteltek, s a zúzóból, présekbôl mézédes must csorgott.

Hátha a sok szép csôszlegény és csôszleány közül kedvet kap valaki, s ezt a munkás, de mindig jövedelmezô ágát a földmûvelésnek ismét meghonosítja. Így nem a piacról kell majd beszerezni a szôlôt, hanem itt helyben terem meg, s akkor lesz igazi varázsa a bálnak.

Hétfôn, szeptember 20-án 21 óra 10 perckor a Duna Televízióban: Verespatakon, az utolsó utáni percben

A Bihari-hegység lejtôin, a Mócvidék közvetlen szomszédságában fekszik.

Románia leggazdagabb aranylelôhelye. A legalább 2000 éve mûködô bányák aranyához vér és izzadság tapad. Itt csaptak össze Avram Iancu mócai Hatvani százados honvédeivel.

A 48-as harcoknak több ezer polgári áldozata is volt. A kommunisták a szó szoros értelmében kiverték az emberekbôl az eldugott aranyat. Az itt élô, csökkenô számú magyar közösség emlekezetében még élénken élnek ezek az élmények.

Rendezô-szerkesztô: B. Nagy Veronika, Szakertô: Vetési László, Operatôr: Papp Ferenc

Sportpályafutása valamikor a II. világháború derekán kezdôdött a grundon, majd a marosszentgyörgyi sósfürdôn. Egy idôben kosárlabdázott és vízipólózott. Mindkét sportágban a válogatott színeiben játszott. Aztán volt nemzetközi kosárlabdabíró, edzô. Jelenleg Markó Béla szenátor irodavezetôje. 50 év sportpályafutás áll mögötte. Állomásai sporttörténeti fejezeteibe lapoztunk bele közösen.

— Mirôl könnyebb beszélgetni, sportról, egyebekrôl?

— Habár a politikai élet sokszor hasonlít sportpályák küzdôteréhez, én inkább a sportról társalognék. E témában többet tudnék mondani, a politikai életbe csak 1990-tôl kerültem be, ezzel szemben több mint 50 éves sportolói múltam van.

— Tehetségesnek született?

— Nem mondhatni. Én is, mint bármely más "víz közelében" nevelkedett gyerek, szüleim ösztönzésére tanultam meg úszni. Az érdekesség az volt, hogy a marosszentgyörgyi fürdôben kerültem elôször e sport bûvkörébe, ugyanis ott könnyebb volt az úszás, mert a sós víz mindig fenntartott a víz színén, s hogy a só ne csípje a szememet, a hátamon úsztam. Most már szaktanárok oktatják a gyerekeket, akkor 1942-ben ilyesmi nem létezett. Utána, 1943-ban kedves barátom, Kós Béla rávett, hogy kosarazzak a nyári vakációban. Három tiszteletre méltó tornatanár volt Marosvásárhelyen: Horváth Guszti a kollégiumban, Rajkai Tibor a gimnáziumban és Kakucs Endre bácsi a kereskedelmiben. Kós Bélával ott kosaraztunk, amelyik teremben volt üres hely, majd kialakult egy kosárlabda-szeretô társaság. Hozzánk csatlakozott még Rigó "Ördög" Misi, Lukács Jancsi. Akkoriban óriási csaták voltak a három iskola között. A kollégiumbeliek voltak a hangadók, olyan játékosokkal mint Marosi Pál, Gyárfás Paci, a gimnáziumban Ferenc Zsiga, Briza Karcsi, Aszalos, Mogyorosi voltak — mai szóval élve — a sztárok. Ezek olyan rangadók voltak, ahova nemcsak az iskolák vonultak ki testületileg, de a városból is voltak nézôk.

— A kezdet tehát 1942-1943-ban a II. világháború alatt volt. Érezhetô volt a sportpályákon a világégés?

— A háború nem zavarta meg a sportéletet. Engem a szüleim tartottak, támogattak, hiszen édesapám cipész kisiparosként megteremtette azt a kevés pénzt, amire szükségünk volt. A felszerelésre való kikerült, nem volt szükség ún. szponzorokra.

— Viszonylag hamar a válogatottba hívták. Valaki "felfedezte" Gyuszi bácsit?

— Kós Béla barátomnak köszönhettem azt, hogy elindított e pályán, majd Ferenc Zsiga volt az, aki már válogatott volt, szólt az országos kosárlabda-szövetség vezetôinek, hogy figyeljenek rám. Vásárhely színei alatt elkerültünk Bukarestbe is, ahol több turnén vettünk részt. Ott kerültem Iepuran és Avachian edzôk elé, akik meghívtak a keretbe.

— Ekkor létezett országos bajnokság?

— Ezek a találkozók nem voltak a mai értelemben vett profi mérkôzések. Amatôrökként játszottunk. Ellenfeleinket mi hívtuk meg, majd viszonoztuk a látogatást. Az ellátást és szállásolást kölcsönösen biztosítottuk. Így a sport igazi barátságokat hozott össze és táplált.

— Mikor volt az elsô nemzetközi turné?

— Avachian edzô vezetésével elôször 1946- ban Pozsonyban szerepeltünk. Igaz, nem fényesen, hiszen egy mérkôzést nyertünk meg, hármat elveszítettünk. Inkább tapasztalatot nyertünk. Ha jól emlékszem, a keret tagjai voltak: Ferenc Zsiga, Badulescu, Vulescu, Folbert, Steloian. Emellett az úszás se maradt el. Nyáron kikapcsolódásként úsztam, mi több 1946-ban elmentem a bukaresti Oborul úszodában megszervezett országos ifjúsági bajnokságra, ahol 100 méteres hátúszásban második helyre kerültem. Ekkor vettek be a marosvásárhelyi vízilabda- csapatba. A Vointa strandon egy a kosárkedvelôkhöz hasonló közösség alakult ki. A fiúk: id. Kelemen Ata, Váncsa, Daróczi Laci, Kovács Dezsô ösztönöztek arra, hogy vízipólózzak is.

— Ma mindegyre azt hajtogatják, hogy nincs sport pénz nélkül, akkor különösebb anyagi háttér nélkül két sportágban el lehetett jutni a csúcsra.

— Ezek a bajnokságok a legamatôrebb módon zajlottak. A vízilabdázók is egymást látták vendégül, valahányszor valamelyik csapat kiszállásra ment. A klub, ha messze kellett menni, az útiköltségeket állta, de a felszerelést mindenki maga vásárolta meg, vagy a szülôk készítették. Ilyen körülmények között 1947-ben bevettek a vízipóló válogatott keretbe. Igaz, én még nem mehettem a tiranai Balkán-bajnokságra. Ezért aztán a kosárlabda felé orientálódtam. 1947-ben részt vettem a szófiai kosárlabda balkán bajnokságon, ahol a válogatottnak öt marosvásárhelyi tagja volt: Marosi Pali, Fülöp Gyuri, Ferenc Zsiga, Elek Márton és én. 1948-ban Jugoszláviában turnéztunk, ahol verhetetlenek voltunk. Vendéglátóink szinte városról városra vittek, hogy méltó ellenfelet találjanak nekünk, de nem sikerült nekik. Ezt azért is hangsúlyozom büszkén, mert Jugoszlávia a világ egyik kosarazó nagyhatalma lett. Mi közben lemaradtunk.

— Mi volt a siker titka?

— A marosvásárhelyiek képezték a "nehézfiúk" csapatát. Mi sohasem siettük el a támadást. Meggondoltan, a taktikai séma szerint vezettük a le a játékot. Ellensúlyoztak minket a "könnyû fiuk": Vulescu, Badulescu, Folbert, Vasile Popescu fegyvere volt az ellentámadás. Ôk inkább a látványos megoldásokat keresték, így úgy tûnik, ez a két játékstílus jól kiegészítette egymást. Mondhatni világújdonsággal rukkoltunk elô. Két centerrel játszottunk: Fülöp Györggyel és Elek Mártonnal, én az irányító, Ferenc Zsiga és Marosi Pali a bedobó volt. Az ötlet Zöldi Pista edzônktôl származott, aki eredményesen tudta alkalmazni ezt a taktikát.

A sport mellett a "civil" életben is megálltam a helyem. 1946 és 1950 között Kolozsváron a közgazdasági egyetemre jártam. A tanulás mellett ott is sportoltam: a Vasasba vízipólóztam és az "U"-ban kosaraztam. A sportolás nem hátráltatta a tanulmányi elômenetelem. Ma is elképzelhetetlennek tartom, hogy a szellemi erôfeszítés mellett ne lehessen naponta másfél, két órát a mozgásra, a sportra szánni. Igaz, akkor még nem léteztek diszkók, biliárdtermek, és nekünk is le kellett mondani bizonyos dolgokról. Ésszerû idôbeosztással sokfele el lehet érni. Én csak nyertem a sportolással. Köztudott, hogy annak idején nagyon nehezen lehetett külföldre menni. Nekem megadatott a lehetôség, hogy vízipólósként négy Világifjúsági Találkozón (VIT) vegyek részt.

— Ezek a Világifjúsági Találkozók a szocialista tömb propaganda-gépezetét is szolgálták. Milyennek látta ezt a rendezvényt egy résztvevô?

— Kétségtelenül volt ennek politikai háttere, de ezt mi, sportolók nem éreztük. Alkalom adódott találkozni magyarokkal, németekkel, lengyelekkel, csehekkel, bolgárokkal, így, ezáltal — mondhatni — hosszabb távon is kialakulhatott olyan sporttársi, baráti kapcsolat, amit mindannyiunk javára sikerült kamatoztatni. Mindenképpen a versenyszellem dominált. Nem is az eredmények számítottak, hanem a részvétel.

— Melyik volt sportpályafutásának legkiemelkedôbb mozzanata?

— A román vízipóló-válogatottal részt vettem az 1952-es Helsinki Olimpián. Marosvásárhelyrôl még ott volt Kelemen Ata és Simon Ferenc is. Nem volt leányálom kijutni, hiszen nagyon megdolgoztattak azért, hogy repülôjegyet váltsunk. Igaz, az olimpiai részvétel életre szóló élmény. Az a csodálatos olimpiai uszoda, az olimpiai falu, az óramû pontosságú szervezés már ámulatba ejtett. Játszottunk az akkor is világklasszis magyar, az amerikai válogatott ellen, igaz, veszítettünk, de az a tény, hogy ott lehettünk, mindent kárpótolt. Ott találkoztam elôször a csúcson levô magyar labdarúgó aranyválogatott tagjaival: Kocsissal, Puskással, Hidegkutival. Olyan baráti kapcsolatok szövôdtek az olimpiai faluban, amik egy életre megmaradtak. Sajnos, a következô olimpiai részvétel már hidegzuhany volt számomra. Az 1952-es olimpia után fordulat állt be az életembe. Megnôttek az igények a kosárlabdában, súlyosabb lettem, úgy döntöttem, hogy a vízipóló-válogatottban maradok, így visszaléptem a kosárlabdakeretbôl. Nagyon sok, az 1956-os melbourne-i olimpiára való elôkészítô turnén vettünk részt. Játszottunk Olaszországban, Csehországban, teljes jogú kerettag voltam az utolsó tíz napig, már az egyenruhámat is elkészítették, de értesítettek, hogy nem utazhatom Melbourn-be. Késôbb kiderült, igen sok a magyar a keretben, és emiatt tartottak vissza. Marosvásárhelyrôl még kerettag volt Nagy Pocó, Bordi Janika, Simon Feri, ezenkívül Hoszpodár Zoli, Deutsch Józsi, Novák Buksi és Szabó Sanyi, akik más erdélyi városokból erôsítették a keretet. Daróczi Laci edzôként, Vásárhelyrôl elment még Tóth Pál és Both Marika az úszókkal, és ez nem tetszett az akkori vezetôknek. Rólam lemondtak. Még 1956-ban volt egy mérkôzésünk a bukaresti Floreascán, amit a bolgárok ellen játszottunk. Ott csapattársak és megfigyelôk szerint "kivédtem a szemüket is", de nem sokkal ezután a szakszövetség vezetôsége úgy döntött, hogy nincs szükségük rám a válogatottban.

— Volt-e valamilyen köze e döntésnek az 1956-os magyarországi eseményekhez?

— Ezt nem tudnám megmondani, utólag visszagondolva lehetett, de ezt most nem kommentálom. Abban az évben marosvásárhelyi fiúk és lányok csapatával egy kosarasturnén vettünk részt Székesfehérváron, és ott értek az 1956-os események. Szerencsére megúsztuk, mindannyian hazatértünk, annak ellenére, hogy itthon már elterjedt a hír, hogy Nyugatra szöktünk. Nem voltam kalandor természetû és annyira ízig-vérig marosvásárhelyi vagyok, hogy nem vitt rá a szívem a távozásra.

— Meddig tartott a teljesítménysportolás?

— 1956 után felhagytam mindkét sportággal, de nem tudtam meglenni sportolás nélkül, és kosárlabdabíró lettem. Nagyon sok belföldi mérkôzést vezettem, majd 1957-ben, Belgrádban a FIBA akkori elnökénél levizsgáztam és megkaptam a nemzetközi bírói engedélyt. Tudomásom szerint így eddig én vagyok az egyetlen nemzetközi kosárlabdabíró Marosvásárhelyen. Bíráskodtam Albániában, Törökországban, Kínában turnékon, kupamérkôzéseken. Közben Vásárhelyen megbetegedett Zöldi Pista, és így nem tudta vállalni a Dinamo csapatának az edzéseit, és felkértek arra, hogy lépjek a helyébe. Megtiszteltetésnek éreztem ezt a megbízatást és merem állítani, hogy 1959 – 1960 között méltóan helytálltam. Olyan sportolókat edztem, mint: Mittelmann, Czédula Róbert, Tóth Lele, Borbély Attila, Kádár Laci, Brezsán Jani, Bokor Sanyika, Rettegi Karcsi, akik a Dinamo alapemberei lettek. Két év alatt sikerült a Steaua után a második helyen végeznünk az akkori bajnokságot. Igaz, olyan közönség állt a hátunk mögött, hogy valahányszor a lovardánál mérkôzésünk volt, a nézôtéren nem lehetett elejteni egy gombostût. Amatôr alapon a Spartac Alimentara lánycsapatát is edztem. Tisztelettel és megbecsüléssel gondolok vissza Hatházi Katira, Kuszka Idára, Osváth Szöszire, Kósa Juditra, Bakos Marira, Fodor Irmára, Kali Marira, Imre Ildikóra és végül, de nem utolsósorban Nagy Piroskára, aki szív-lélek vezetôje volt a csapatnak. Aztán 1965-ben végleg befejeztem a profi sportolást, maradt mozgáshiánypótlónak a teniszezés.

— Mire tanította Gyuszi bácsit a sportélet?

— Elsôsorban az embertársak és a munka megbecsülését, szeretetét és tiszteletét tanulhattam meg e sportpályafutás alatt. A csapatjáték szellemisége pedig arra nevelt, hogy egy munkaközösség keretében úgy igyekezzem megfelelni az elvárásoknak, hogy munkám eredménye, gyümölcse mindenkinek jó legyen. A csapatjátékokban is a végsô cél, a gyôzelem a fontos és nem az, hogy ki hogyan tûnik fel a pályán, vagy a medencében.

— Hogy lehetett ennyi éven keresztül mindkét sportágban eredményes lenni?

— Ma sokkal nagyobbak az igények, másak a követelmények, mint annak idején, amikor sokan közülünk (Fülöp Gyuri, Ferenc Zsiga) több sportágban jeleskedtek, ezért ritkán hallunk több ágban sikeresen sportolóról. Minket a sport iránti szeretet és a csapattársak megbecsülése ösztönzött egyre jobb eredményekre. Ma már el kell választanunk a tömegsportot a profizmustól. Az elôbbihez elég a mozgás iránti szeretet, az utóbbihoz viszont vitathatatlanul pénz szükséges. A múltat e téren nem lehet a jelenlegivel összehasonlítani. Egy országot képviselni nemzetközi versenyeken csak teljes odaadással és biztos anyagi fedezettel lehet. Nagy a konkurencia és nehéz helytállni.

— Marosvásárhelynek ismét A-osztályos kosárlabda-csapata van. Mi a véleménye a volt kosárlabda-válogatott sportolónak, nemzetközi bírónak és edzônek a Herlitz Mobex játékáról?

— Nagyon szívesen és szeretettel járok a mostani kosármeccsekre, szurkolok is a csapatnak, de sajnos, nem tapasztaltam a vásárhelyi csapatnál azt az odaadást, amit mi annak idején amatôrökként bizonyítottunk. Én itt még nem láttam azt, hogy valaki "meghalt a pályán" a gyôzelemért. A legutóbbi turnén olyan kényszeredetten léptek pályára és játszottak a Herlitz mobexesek, hogy szégyelltem magam marosvásárhelyiként. A hozzáállással még baj van.

— Térjünk vissza a politikához. Hogyan érvényesülhet a politikában a sportszellem?

— Sajnos, a sportdiplomácia, az egyenes tartás egyre kevésbé érvényesül a politikában. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a politikában is lehet becsületesen, meggondoltan, megfontoltan és csapatmunkában dolgozni, úgy, ahogy a sportpályán. Ennek a szellemiségnek kellene helyet adni inkább.

— Deák Gyula Markó Béla szenátor irodavezetôje. Edzôként milyen taktika alkalmazását tanácsolná az RMDSZ szövetségi elnökének?

— "Egycenteres" csapatvezetésre bírnám. Ugyanakkor, ha már elvállalta "az edzô" szerepét, akkora szava legyen "szent és sérthetetlen", utasításait pedig a csapat minden tagja maradéktalanul hajtsa végre. Elképzeléseit viszont elôzôleg tárgyalja meg a csapattagokkal és annak alapján hozzon végleges határozatokat. Sok mérkôzés áll még elôttünk, de így talán gyôzhetünk.

Hét perc maradt hátra a rendes játékidôbôl, amikor Gálfi lapos lövése Moldovan Claudiu kapujának bal alsó sarkában kötött ki, s akkor úgy tûnt, az Elektromaros nem veszítheti el a gyôzelemért járó három pontot. Annál is inkább, hogy a házigazdák ekkor már két emberrel kevesebben játszottak a pályán, s a labdát a vendégcsapat játékosai sétáltatták többet.

Nem így történt. A vezetés és a hátramaradt, alig néhány percnyi játék tudatában az Elektromaros visszakozót fújt, s ezzel lehetôséget biztosított a Gaz metan játékosainak, hogy néhányszor komolyan veszélyeztessék Moldovan Flavius kapuját. Négy perccel késôbb pedig megtörtént, amire már senki nem számított: a jobbra kisodródott Marian Cristian visszaemelt a kiszaladó hálóôr fölött, Ghira pedig kapufás gólt fejelt és ezzel beállította a végeredményt.

Hogy mi történt addig? Többnyire semmi. Vak csata folyt a középpályán, a két együttes a másik hibáját lesve próbált kapuközelbe és helyzetbe kerülni. A házigazdák a sokat bizonytalankodó Pop Cezar játékvezetôt hibáztatták, szinte folyamatosan, az Elektromaros játékosai kevesebbet foglalkoztak a bíróval és többet a labdával. Az elsô gólt azonban nem az esélyesebbnek hitt vendégek lôtték, hanem a házigazdák, a találatot azonban a játékvezetô veszélyes játék okán nem érvényesítette. A döntést a házigazdák természetesen megkérdôjelezték, hevesen tiltakozva próbálták rábírni a bírót, hogy adja meg a gólt, Pop Cezar azonban hajthatatlan maradt: Ghira így hiába örült.

A második játékrész felétôl kezdve az Elektromaros több jó helyzetet is kidolgozott, de egyiket sem sikerült értékesítenie, egyrészt játékosainak pontatlansága, másrészt Moldovan Claudiu jó formájának köszönhetôen. A 60. percben például elôbb a kapufa, majd Pop Dobrin könnyelmûsködése (üres kapuval mellé gurított) mentette meg a házigazdákat a góltól, két perccel késôbb pedig a Gaz metan hálóôrének óriási bravúrja kellett ahhoz, hogy az eredmény változatlan maradjon. A 63. percben Pop Suci Ioant a második sárga lapért kiállították, a 80.-ban pedig Cotîrlan jutott ugyanarra a sorsra, utóbbi egybôl pirosat kapott, egy állítólagos labda nélküli szabálytalankodás miatt (ezt Podar Ioan partjelzô látta meg és figyelmeztette rá Pop Cezart). Következett a már említett Elektromaros- gól, majd az egyenlítés és a 92. percben Moldovan Claudiu újabb bravúrja. Ezzel döntetlenre végzôdött a mérkôzés, az eredménynek pedig leginkább a marosludasiak örülhettek.

A felállítások: Gaz metan: Moldovan Claudiu — Radu, Asztalos, Pop Ilie, Cotîrlan, Moldovan Dan (csk.) — Bungrdean, Borïa (62. Bokor) — Pop Suci Ioan, Ëerban (80. Marian Cristian), Ghira, edzô: Florea Ispir; Elektromaros: Moldovan Flavius — Palcu (csk.), Turcu, Moldovan Cristian, Petrov — Mureïan, Rîtea (46. Papuc), Bota (58. Musc), Luca — Peres (78. Gálfi), Pop Dobrin, edzô: Erôs Károly.

Sárga lap: Bungrdean és Pop Suci Ioan (2), illetve Palcu, Petrov (2) és Moldovan Cristian.

Kiállítva: Pop Suci Ioan (63.) és Cotîrlan (80.), illetve Petrov (90.).

Vezette: Pop Cezar (Marosvásárhely). Partjelzôk: Podar Ioan (Marosvásárhely) és Megheïan Sorin (Dicsôszentmárton). Megfigyelô: Naste Dorin (Marosvásárhely).

Ökölvívás

A marosvásárhelyi Mobex Rt. fennállása 50. évfordulójának tiszteletére írták ki az ökölvívó Mobex-kupát, amelyen tegnap a Marosvásárhelyi Mobex, az ASA, a Kolozsvári ASA, a Gyergyószentmiklósi Rapid, az Aranyosgyéresi Huzalgyár, a Brassói Rulmentul, a Nagyszebeni MSK és a Marosújvári Soda csapatai vettek részt.

A 11 mérkôzés zömét az 57, illetve 63,5 kg-os súlycsoportokban szervezték. A mérkôzéseken a marosvásárhelyi Merdar Petre, illetve a tordai Serban Alexandru bíráskodtak. Kellemes meglepetés volt a viszonylag nagy érdeklôdés, mintegy háromszáz fônyi, hozzáértôen és sportszerûen szurkoló nézô tekintette meg a versenyt, amely a 11 órára meghirdetett kezdetnél mintegy húsz perccel késôbb indult, a gyergyói csapat késése miatt.

A közönség ingyen léphetett be, de az öklözés színvonaláért akár egy belépô árát is érdemes lett volna kifizetni. Kiegyensúlyozott, sportszerû ökölvívás folyt a szorítóban, nem volt idô elôtt félbeszakított mérkôzés, ami a versenyzôk jó felkészítése mellett tanúskodik. Ha kiütést vagy kiállást nem is láthatott a közönség, azért egy "hiányos" meccs mégis volt: az utolsó, a 75 kg-os súlycsoportban kiírt mérkôzést a Marosvásárhelyi Mobex színeiben szorítóba álló Pop Adrian harc nélkül nyerte meg, mivel ellenfele nem jelent meg.

A marosvásárhelyi ökölvívók valamennyi mérkôzésükön gyôztek. A "házigazda" Mobex versenyzôit Stoica Iacob edzô készíti fel, a marosvásárhelyi ASA ökölvívóit ifj. Koncz László edzi, a látottak alapján mindketten eredményes munkát végeznek. Elôször a gyerek korosztály, a 45 kg-os súlycsoportban, a Mobex színeiben öklözô Farkas Zoltán aratott pontozásos gyôzelmet kolozsvári ellenfelén.

Az 57 kg-os súlycsoportban a Marosvásárhelyi ASA színeiben versenyzô Bacskó Levente meggyôzô játékkal, magabiztosan múlta felül aranyosgyéresi ellenfelét. Közvetlenül ezután lépett szorítóba a 63,5 kg-os súlycsoportban a Mobex színeiben Gyarmati Sándor. Az idei országos bajnokságban III. helyezett marosvásárhelyi ökölvívó biztosan verte szebeni ellenfelét, aki még a végsô gongszó után sem akarta abbahagyni a harcot. A mérkôzés játékvezetôje büntetlenül hagyta a szabálysértést. Hasonló jelenet volt az ugyanebben a súlycsoportban rendezett találkozón, amelyet a Marosvásárhelyi ASA színeiben vívó Moldovan Sergiu nyert meg szebeni ellenfelével szemben. Itt az elsô menet lejárta után csattantak még pofonok, ami felett szemet hunyt a bíró, de egyébként ezen a meccsen sem fért kétség a vásárhelyi öklözô gyôzelméhez.

Nehezebb dolga volt az 51 kg-os súlycsoportban a Mobex színeiben öklözô Oltean Sorinnak, akinek ellenfele, a marosújvári Goanga Sorin a legutóbbi bajnokságban második helyet szerzett, igaz, egy súlycsoporttal alább, a 48 kg-osok között. A vendég öklözô keményen védte esélyeit, de a négymenetes mérkôzés végén a vásárhelyi versenyzô több, pontot érô tiszta találattal bebiztosította magának a gyôzelmet.

A Mobex-kupát a legjobb csapatoknak osztották ki. Egyet-egyet tarthattak meg a Marosvásárhelyi Mobex, illetve az ASA, de szintén díjjal térhettek haza az aranyosgyéresi, a nagyszebeni, és a kolozsvári csapatok is. A szorítóba lépô versenyzôknek emlékplaketteket nyújtottak át. Hasonló elismerésben részesült Bogdan Ioan, a Mobex Rt. vezérigazgatója, az ökölvívóklubnak nyújtott támogatásért.

A csíkszeredai sportklub jégkorong-szakosztálya július elején kezdte el a felkészítôt az új bajnoki idényre. Elôször a tengerparton, Dél- Eforián kötöttek ki, majd ezt követôen 12 napig Hargita-fürdôn folytatták az erônléti gyakorlatokat.

A játékoskeret a következôképpen alakul: Láday András, Csiszér Elôd, Kósa Szilárd — kapuvédôk, továbbá Nagy Attila, Simon Rudolf, Adorján József, Molnár Attila, Kósa Endre, Kolozsi Lóránt, Nagy István, Szôcs Elôd — hátvédek, Elekes Levente, Balla Attila, Péter Szabolcs, Antal Károly, Tankó Attila, Hozó Levente, Geréb István, Szôcs Szabolcs, Kovács László, Gergely Attila, Keresztes Levente, Nagy Zoltán és Papp Szabolcs — csatárok.

A szakvezetôk: Antal István és Gál Sándor. A csapat provopsa dr. Balló Béla, egykori játékos.

Gál Sándortól megtudtuk: a csíki Vákár Lajos-mûjégpálya augusztus óta üzemel, tekintettel arra is, hogy a bajnok, a fôvárosi Steaua minden BEK-mérkôzését Hargita megye székhelyén játssza le, itt fogadja tehát Zágráb, Újvidék és Szabadka legjobb korongozóit. A tornát a szeptember 24-e és 27-e közötti idôszakban rendezik meg.