|
LI. évfolyam 218. (14270) |
1999. szeptember 18., szombat |
Magyarellenes provokáció Kolozsváron
Péntekre virradó éjjel nagyalakú táblát helyeztek el Kolozsvár fôterén, a magyar fôkonzulátus épülete elôtt azzal a felirattal, hogy "Itt található a magyar kémfészek".
A 6x1 méter nagyságú táblát a rendôrség a kora reggeli órákra eltávolította.
A durva provokáció hátterében Gheorghe Funar, Kolozsvár szélsôségesen nacionalista polgármestere áll, aki napok óta valóságos hadjáratot folytat a kinevezett új magyar fôkonzul, Alföldi László személye ellen.
Funar arra hivatkozik, hogy a kolozsvári magyar konzulátust 1988 júliusában a volt kommunista diktátor egyebek között azért záratta be, mert a képviselet "kémtevékenységet" folytatott. Akkor a konzulátus teljes személyezetét felszólították, hogy 48 órán belül hagyja el Románia területét. Alföldi László 1988-ban alkonzulként dolgozott Kolozsvárott.
A polgármester az elmúlt napokban levelet intézett Radu Vasile miniszterelnökhöz, és Ceausescu rendeletére hivatkozva követelte, hogy a kormány szeptember 20-ig vonja vissza az új magyar fôkonzul kinevezéséhez adott hozzájárulását.
Funar ellenkezô esetben utcai tüntetések szervezésével fenyegetôzött. Csütörtökön este Kolozsvárott már nyílt titok volt, hogy a polgármester durva provokációra készül.
A polgármester szerint a tábla kihelyezése "megfelel minden törvényes elôírásnak". Ezzel kívánta felhívni a figyelmet arra, hogy a most kinevezett új magyar fôkonzult 1988-ban nemkivánatos személynek nyilvánították Romániában, és kiutasították az országból.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke elmondta az MTI-nek: az éjszaka folyamán telefonon felhívta Constantin Dudu Ionescu belügyminisztert, és arra figyelmeztette, hogy Kolozsvárott diplomáciai konfliktus keletkezhet. Egyben kérte közbelépését ennek megakadályozására.
A tábla megjelenése után Buchwald Péter kolozsvári alprefektus a városi rendôrkapitányt kérte a magyarellenes felirat eltávolítására.
"A magyar—román kapcsolatokhoz nem méltó, azokat súlyosan zavaró jelenségrôl van szó. Az örvendetes, hogy a helyi hatóságok gyorsan intézkedtek és megszüntették azt" — hangsúlyozta Soltész Levente kolozsvári magyar konzul az MTI-nek adott nyilatkozatában.
Alföldi László a tervek szerint szeptember 20-án adja át Bukarestben megbízólevelét, és a jövô héten áll munkába Kolozsvárott.
A román külügyminisztérium nem lát okot arra, hogy hagyja magát bevonni a politikai célokat szolgáló izgatásba — közölte pénteken az MTI érdeklôdésére Simona Miculescu külügyi szóvivô.
— Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a román külügyminisztérium célja a más országokkal tartott kétoldalú kapcsolatok elômozdítása, nem pedig a viszálykeltés azokban. A kolozsvári üggyel kapcsolatban az a véleményünk, hogy a román államnak léteznek olyan intézményei, amelyek elegendô jogkörrel rendelkeznek ahhoz, hogy elejét vegyék az ehhez hasonló zajos megnyilvánulásoknak — mondta.
Alexandru Farcas Kolozs-megye prefektusa pénteken rendeletben tiltotta meg, hogy szeptember 17-21. között bármiféle utcai demonstrációt rendezzenek Kolozsvárott.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felszólítja a koalíciós partnereket és az illetékes intézményeket, hogy a lehetô legsürgôsebben járjanak el a kolozsvári polgármester ellen - jelentette ki pénteken Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.
Markó sajnálatosnak nevezte, hogy a kormánykoalíció három éves kormányzása alatt még mindig nem oldott meg olyan súlyos kérdéseket, mint a kolozsvári polgármester egyértelmûen törvényellenes, sovén, uszító, feszültségkeltô intézkedései és magatartása. "Ezt már rég nem lett volna szabad elnézni, tovább nem lehet Romániában eltûrni. Itt az ideje, hogy nagyon határozottan egyszer és mindenkorra véget vessenek a Funar- féle sovinizmusnak, amit akár egyfajta fasiszta magatartásnak minôsíthetünk" — mondta.
A szövetségi elnök szerint az elkövetett provokáció nyilvánvaló módon egy másik állam elleni izgatás és egyben magyarellenes uszítás, tehát egyértelmûen a román büntetô törvénykönyv több paragrafusába ütközik. "A szomorú az, hogy mindenki tudja: Gheorghe Funar nem most elôször követett el törvénytelenséget" — tette hozzá.
Az államfô és a magyar egyházi vezetôk találkozója
Emil Constantinescu államfô találkozott a romániai magyar történelmi egyházak Bukarestben tanácsozott vezetôivel — közölte Rasvan Popescu elnöki szóvivô.
A találkozót az egyházi vezetôk kérték, az államfô ebédre hívta a Cotroceni-palotába a magyar fôpapokat.
A megbeszélésen a kommunista rendszer idején elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásának ügye, a kisebbségben lévô egyházak papjainak állami fizetése, a Nagyváradon tervezett Partiumi Keresztény Egyetem alapításának kérdése szerepelt — közölte az elnöki szóvivô.
Rasvan Popescu szerint Emil Constantinescu azt a meggyôzôdését fejezte ki, hogy a tulajdonról készülô új törvény rendezi majd a legtöbb volt tulajdon problémáját, függetlenül a nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól. Reményének adott hangot, hogy az a megállapodás, amelyre a parlamenti erôk jutottak az ingatlanok természetben történô visszaszolgáltatásáról, megnyitja az utat az igazságos kárpótlás elôtt.
A magyar egyházi vezetôk szerint a papok állami fizetését szabályozó törvény jelenleg hátrányos helyzetbe hozza a kisebbségi egyházakat. Constantinescu leszögezte, hogy kérni fogja ezzel kapcsolatban a kormány álláspontját, mivel elvben semmiféle diszkriminációval nem ért egyet.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet illetôen Emil Constantinescu azt hangsúlyozta, hogy az érvényben lévô oktatási és akkreditálási törvény "ésszerû és kedvezô keretet" ad a magánkezdeményezésekhez az oktatás területén — mondta a szóvivô.
Tôkés László református püspök, aki szintén részt vett a találkozón, nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a magyar egyházi vezetôk szerdán szándéknyilatkozatot fogadtak el egy kolozsvári székhelyû alapítvány létrehozásáról a magyar nyelvû magánegyetem alapítása céljából.
— Constantinescu elnök örült a magyar magánegyetem létrehozásának. Elmondta, hogy azzal szemben soha nem volt semmilyen kifogása, de a román társadalomnak is meg kell szoknia egy ilyen oktatási forma létét. Az elnök hozzátette: egy ilyen egyetem alapítása a többségnek is lehetôséget ad arra, hogy elfogadja és megértse az anyanyelvû oktatási intézmények létrehozását, ami elôrelépést jelent az anyanyelvû felsôfokú állami oktatást illetôen is — hangsúlyozta nyilatkozatában Tôkés püspök.
Ma ülésezik az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mára hívta össze Marosvásárhelyre, a Kultúrpalota nagytermébe az SZKT soros ülését. A meghirdetett napirend szerint, a szövetségi elnök politikai tájékoztatóját követôen, a testület megvitatja és elfogadja a szabályzatfelügyelô bizottság, valamint az etikai bizottság szabályzatát, a belsô választásokra, illetve az önkormányzati választásokra vonatkozó határozat-tervezetet, kinevezi az önkormányzati választások megszervezésével és lebonyolításával megbízott bizottságot, megvitatja és elfogadja a bizottság mûködésére vonatkozó határozat- tervezetet. Az ülést pedig interpellációkkal zárják.
A tanácskozás várhatóan ezúttal sem lesz sima határozathozatal-sorozat, mert a nyári, valamint az utóbbi hetek belpolitikai fejleményei vitát válthatnak ki a résztvevôk különbözô csoportosulásai között. Bizonyára újabb fejezetekkel egészül ki ma a végeérhetetlennek tetszô egyetem-vita, s most már nem csak arról lehet vitázni, hogy mi van vagy mi nincs a parlament által végül is elfogadott tanügyi törvényben, hanem a magyar nyelvû magánegyetem ügye is terítékre kerül, a beígért magyarországi kétmilliárd forintos támogatás felhasználási módjával fûszerezetten. (Mellesleg elkelne egy alapos, tárgyilagos vita az SZKT-ban arról, hogy az érvényes tanügyi törvény milyen tényleges lehetôségeket kínál a magyar nyelvû oktatás továbbfejlesztésére, s igen idôszerû lenne az oktatás minôségérôl érdemi eszmecserét folytatni. Már csak azért is, hogy azokban is tudatosodjon az igazi cél, akik kedvenc elfoglaltsága a "mi nincs benne a törvényben" figyelemelterelô és zavarkeltô foglalatosság).
Ugyancsak vita kerekedhet a korábban novemberre tervezett belsô választások körül. A testületnek föl kell oldania azt az ellentmondást, amely nemrégiben keletkezett azáltal, hogy az érvényes SZKT-döntéssel ellentétben a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa a belsô választásokat elhalasztó döntést hozott. Érdekes helyzet állhat elô: ha az Szövetségi Képviselôk Tanácsa ragaszkodik korábbi elhatározásához, akkor szembekerül a területi szervezetekkel, amelyekre viszont a szóban forgó választások megszervezésének és lebonyolításának dandárja hárul. Nem valószínû, hogy az SZKT, szembenézve a tényekkel, a belsô választások teljes elnapolásáról határozna, inkább az várható, hogy a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsához hasonlóan továbbgörgeti a kérdést, "majd csak lesz valahogy" alapon. A majd csak lesz valahogy azonban továbbra is kétséges. Kérdés, mikor lesz pénz és tényleges szervezôerô a sokat emlegetett belsô megmérettetésre! A területi RMDSZ-ek tagságot szervezô-mozgósító erejébôl eléggé régóta kifogyott a szusz, ami meg a kétszázezer dolláros költséget illeti, egymagában meggondolkoztató.
Egyesek feltehetôen újra elôállnak a belsô választások úgynevezett elektoros választássá alakításával, ami azonban olyan hibrid, amelybôl éppen a demokrácia, a tagság, a romániai magyar közösség közvetlen megszólítása lúgozódik ki. Annyi pénzért pedig nem érdemes mímelni a demokráciát. Láttuk ezt már olcsóbb kiadásban is!.
Külön "tételként" szerepelhet a mai tanácskozáson a Csapó-ügy. Azaz Csapó József szenátor immár kétrendbéli külön állásfoglalása. Mint olvasóink már tudomást szerezhettek róla, az oktatási törvény végsô megszavazásakor Csapó József a törvény ellen szavazott. Legutóbb pedig, egy hasonlóan egyéni állásfoglalása nyomán, az RMDSZ parlamenti frakciója visszahívta a mezôgazdasági szakbizottságból.
Csapó szenátor magándilemmáján túl, vagyis, hogyan lehet egyidôben az RMDSZ-en kívül is, meg belül is, jóval gubancosabb az SZKT és a parlamenti frakció szénája. Van ugyanis egy, az alapszabályzatban pontosan rögzített frakciófegyelem, amelyet az RMDSZ-vezetésnek nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége számonkérni tisztségviselôitôl. Eddig ezt haboztak igazán élesen felvetni, a "majd csak elfelejtôdik" útjára térve. Azonban a következtetések levonását elmulasztva olyan példát statuálnak, amely az alapszabályzat-szegésen túl, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikai elitjének egész mûködését szétzilálhatja. Magyarán, a parlamenti csoport hasonlatossá válhat a koalíciós partnerek parlamenti csoportjaihoz, vagyis megbízhatatlanná válik. Olyanná, amit mi a szóban forgók fô bûneként emlegetünk.
Végül ne hagyjuk említés nélkül a román nyelvû sajtó által keltett híresztelést, miszerint ma egyfajta bizalmatlansági indítvány kezdeményezésére is sor kerülhet Markó Bélával szemben. Bár a "hagyományos" bizalmatlanok ott lesznek a testület ülésén, az ilyenszerû fordulatnak kicsi a valószínûsége.
Koalíciós nézetkülönbségek egyetem-ügyben
A kormánykoalícióban részt vevô Demokrata Párt (PD) soha nem fog olyan törvényt megszavazni, amelynek alapján olyan multikulturális egyetemet lehetne alapítani, ahol nem oktatnak román nyelven — jelentette ki Cristian Dumitrescu, a PD alelnöke.
Dumitrescu elmondta, ezt a pontosítást a párt képviselôházi csoportjának kérésére tette, miután a képviselôház keddi ülésén a kormánykoalíció elvetette az akkreditációs törvényhez beterjesztett ellenzéki módosító javaslatot.
Az ellenzék azt szerette volna elérni, hogy a törvény mondja ki: Romániában nem lehet olyan felsôfokú állami oktatási intézményt létrehozni, ahol ne mûködne legalább egy román nyelvû fakultás. A koalíciós képviselôk többsége — a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiltakozása ellenére — elfogadta, hogy a javaslatot sürgôsséggel tárgyalják, s a kormánytöbbség csak azt követôen utasította el a koaliciós partner RMDSZ érdekeit sértô kezdeményezést, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke külön tárgyalt Ion Diaconescuval, a koalíció gerincét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnökével.
Az ellenzék az elmúlt másfél évben sikertelenül próbálkozott azzal, hogy az új oktatási törvényben mondják ki a magyar nyelvû állami egyetem létrehozásának tilalmát, hosszas és elkeseredett belsô csatározások után a kormánytöbbség elvetette az erre irányuló kezdeményezéseket. A kormánykoalíció egységét viszont csak azzal a kompromisszummal sikerült megôrizni, hogy kimondták: az új felsôfokú oktatási intézetek létrehozását külön törvénynek kell szabályoznia.
A kompromisszum nem jelent egyetértést a magyar tannyelvû egyetem kérdésében. Ezt mutatja, hogy a sajtó értesülése szerint az oktatási minisztérium azt közölte a Pro Universitate Partium nevû alapítvánnyal, hogy a Nagyváradon tervezett Partiumi Keresztény Egyetemet csak az akkreditációs törvény elôírásainak betartásával lehet megalapítani. A tárca értelmezése szerint a román nyelv egyetlen felsôfokú tanintézetbôl sem hiányozhat Romániában.
Határmenti kistérségi tanácskozás
A nemzetközi vasúti átkelô magyar szakaszán, Lökösházán a kamionokat vasúti szerelvényekre átrakó központ, a vasút mentén a Lökösházát és Kürtöst összekötô közúti határállomás, Kürtösön, s hozzá kapcsolódóan Aradon pedig vámszabadterület kiéptését tartja indokoltnak az a hatástanulmány, amelynek elkészítésére az Európai Unió támogatásával került sor.
Errôl volt szó azon a pénteki lökösházi magyar-román határmenti kistérségi tanácskozáson, amelyen Arad és Békés megye, illetve a két, érintkezô magyar s román kistérség 42 településének vezetôi értékelték a vizsgálat megállapításait, s vitatták meg a közös fejlesztési terv megvalósításának teendôit.
Lökösháza és Kürtös önkormányzata az elmúlt években kialakult határmenti magyar-román polgármester- találkozók kedvezô tapasztalataira építve együtt pályázott meg támogatást, s azt a PHARE meg is ítélte a beruházás elôkészítésére.
A 45 ezer ECU felhasználásával készített hatástanulmány és fejlesztési terv segítségével, a két állam illetékeseinek támogatásában bízva, az országhatár két oldalán lévô húsz magyarországi és huszonkét romániai falu s város önkormányzata arra számít, hogy 2000- ben eredménnyel pályáznak az Európai Unió hozzájárulására e tervek valóra váltásánál.
Az elképzelés szerint a lökösházi vasútállomás mellett épülne fel az úgynevezett RoLa terminál, amely megoldaná a tehergépkocsik vasúti szerelvényekre telepítését. A közúti átkelôhöz az épületeken kívül hazai oldalon 1,2, a túloldalon 6 kilométer utat kell építeni.
A kürtösi határban tervezett vámszabadterület 75 hektár lenne. E beruházás a román kormány támogatásával már megkezdôdött. A terület kiépítésére a bukaresti közlekedési minisztérium az idén nyolcmilliárd lejt fordít.
A jövô év elsô felében Magyarország ad otthont társelnökként azon munkacsoport tanácskozásainak, amely a balkáni stabilitási törekvések megvalósításának érdekében intézményesített nemzetközi együttmûködés demokratizálási és emberi jogi feladataival foglalkozik — derült ki az együttmûködésben részt vevô országok magas rangú képviselôinek csütörtöki brüsszeli találkozóján.
Bagi Gábor, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára az ülés után elmondta: az elfogadott munkatervben tükrözôdnek azok a magyar elvárások, amelyeket az ország korábban megfogalmazott. A terv növeli a magyar diplomácia lehetôségeit a kisebbségi jogok érvényesítésének terén és a határokon átnyúló, regionális együttmûködés szorgalmazásával.
Minden jel szerint sikerül egy nagyon fontos magyar szakembert delegálni az együttmûködést összehangoló stábba, a magyar helyszínnel kezdô munkacsoport tevékenységével összefüggô feladatkörben — jelentette be Bagi Gábor.
Hozzátette: Magyarország fontos diplomáciai sikernek tekinti azt, hogy a Szegedre tervezett polgármesteri konferenciát is nagy figyelem övezte. Ez ugyanis az elsô fontos gyakorlati eseménye a stabilitási folyamattal kapcsolatban kötött nemzetközi egyezmény végrehajtásának.
Kiemelt figyelmet kapott a dunai hajózás helyreállításának kérdése is — hangoztatta Bagi Gábor.
A Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) tagországainak nem sikerült megállapodniuk azokról a nézeteltérésekrôl, amelyek a CEFTA agrárpiaci albizottsága budapesti tanácskozásán napvilágra kerültek - írja pénteki gazdasági mellékletében a Rzeczpospolita.
Az ellentétek a mezôgazdasági termékek szabadkereskedelmének feltételeire vonatkoznak — emlékeztet a mértékadó varsói napilap. Lengyelország, Románia, Szlovénia és Bulgária szerint a nehézségek az agrárexport támogatásából erednek. Ezzel szemben a magyarok, a csehek és a szlovákok úgy vélik, hogy az élelmiszert importáló országoknak nem kellene adminisztratív eszközökkel védeni a piacaikat, ha mezôgazdaságuk nem versenyképes.
Az elsô csoport különleges elôjogokat óhajt a mezôgazdasági termékek kereskedelmében. A második csoportnak az a javaslata, hogy az agrárkereskedelemben egyensúlyt kell teremteni. A Rzeczpospolita kitér a lengyel-magyar vitára, amely abból adódott, hogy Lengyelország megszüntette a magyar búza, kukorica, baromfi és sertéshús kedvezményes vámját.
A magyar fél ellenintézkedésekkel fenyegetôzik, ha a lengyelek nem állnak el a magyar agrárexportot korlátozó intézkedésektôl - írta a lap. Idézte Balás Pétert, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkárát, aki szerint az ilyen nézeteltérések rossz elôjelek az EU- integráció szempontjából, hiszen a CEFTA az EU elôszobája. — Ha most nem tudunk megállapodni, mi lesz késôbb? — vetette föl Balás Péter. Bernard Blaszczyk lengyel mezôgazdasági miniszterhelyettes közlése szerint a magyar import az egész lengyel mezôgazdasági importnak csupán három százaléka. A lengyel fél különben mindennek ellenére úgy látja, hogy nincs vámháború a két ország között.
Az 1999. augusztus 31-i 426-os számú Hivatalos Közlönyben közzétették a 105-ös számú Kormányrendeletet, amely bizonyos körökben vihart kavart.
A szóban forgó kormányrendelet módosítja és kiegészíti a kommunista rendszer politikai üldözöttei, a politikai foglyok, a deportáltak és a volt hadifoglyok kárpótlási jogait elôíró 1990. évig 118-as számú törvényrendeletet. A kiegészítés arra vonatkozik, hogy kárpótlásban részesülnek azok a személyek is, akiket 1940. szeptember 14. és 1944. augusztus 23. között, az akkori rendszer etnikai és faji okokból üldözött vagy deportált.
Köztudott, hogy 1940. szeptember 14. a legionárius nemzetállam megszületésének napja, s az ezt követô idôszakot a vasgárda és Antonescu marsall fémjelzi. Nos, ebben az idôszakban több véres esemény történt, többek közt a zsidópogromok is. Ez utóbbiakról a jelenlegi történelemkönyvek csak szûkszavúan írnak, szinte tabutémaként kezelik.
Egyenesen szenzációszámba menô ez a történelmi igazságtételt nyújtó rendelkezést hiszne köztudott, hogy Romániában utcákat neveznek el, szobrokat állítanak a zsidóüldözésért felelôs személyrôl. Külföldön, nagy gazdasági befolyással rendelkezô körök már régóta szorgalmazzák a "dolgok helyretevését", s valószínû most már engedni kellett a nyomásnak, teljesíteni kellett a "lobbi" követeléseit. Lett is itthon belôle morgolódás, tiltakozás parasztpárti körökben, amelyek egyenesen megalázónak tartják azt, hogy a kommunista rendszer üldözötteinek kárpótlását elôíró jogszabályba "becsempésznek" egy olyan dolgot, ami nem odavaló, tehát nincs mit keressen a csizma az asztalon. Mi több, korábban olyan javaslat is született a 1990. évi 118-as számú törvényrendelettel kapcsolatosan, amelyet a szenátus április 19-én el is fogadott, hogy véget vetnek az újabb kárpótlási igényeknek. Ha a képviselôház is jóváhagyja az említett javaslatot, akkor a "lobbi" hiába dolgozott, a 105-ös kormányrendelet nem ér semmit, a nagyon megcsappant számú romániai zsidóság nem részesülhet kárpótlásban. De végül is ez a kérdés valószínûleg megoldódik, ha nem más, egy újabb külföldi beintésre.
Ezért, ami engem jobban izgat az, hogy a mi részünkrôl elvárt történelmi igazságtétel mikor és hogyan valósul meg. Hiszen az 1944. augusztus 23-át követô idôszakban a romániai magyarságot több súlyos sérelem is érte. Gondolok itt a Tîrgu-Jiu-i internáló táborra, a Maniu-gárda terrorakcióira, a földvári haláltáborra. Történt mindez Románia fegyverfordítását követôen, az 1944. szeptember 14-i román—szovjet fegyverszüneti egyezmény 2. cikkelye alapján, amely feljogosította a román hatóságokat a német és magyar nemzetiségû állampolgárok internálására. És közben folytak a leszámolások a Székelyföldön, Kolozs, Bihar megyékben és más erdélyi helységekben. Errôl nagy hiba lenne megfeledkezni!
A kérdés megoldására adott volt a helyzet, a 105- ös kormányrendelettel rendezni kellett volna ezt is. Sajnos nem így történt. nem marad más lehetôség, mint próbálkozni a képviselôházban, az említett kormányrendelet elfogadásakor, de itt sokkal nehezebb lesz.
Az említett sérelmeinkkel több kiadvány is foglalkozott, az internálásokra hivatkozási alapot nyújtó román—szovjet fegyverszüneti egyezmény sem tagadható le. De úgy vélem, hogy a személyes vallomások a túlélôk és az áldozatok hozzátartozóinak részérôl, román nyelven megírva, hatásosabbak lennének, segítségünkre lenne a parlamenti bizonyítási eljárásban.
Minél több ilyen személyes vallomásra lenne szükség, ezek begyûjtésében szerepet kell vállaljanak az RMDSZ helyi szervezetei. De a leveleket el lehetne küldeni egyenesen az RMDSZ képviselôházi csoportjának is. Ha lehet, minél sürgôsebben! Talán soha vissza nem térô alkalom van a régen várt történelmi igazságtételre.
Az Egészségügyminisztérium augusztus 17-én hagyta jóvá azt az új gyógyszerlistát, amely számottevôen több, 270 ártámogatott, illetve ingyenes gyógyszert tartalmaz. Egy hónap várakozás után ki is adták a jegyzéket, amely eljutott a Maros megyei gyógyszerészekhez, s a beteg magától értetôdôen arra vár, hogy ezután rögtön megkezdik a listán található gyógyszerek kibocsátását. A valóságban azonban másként áll a dolog.
A gyógyszerkibocsátás, illetve az új lista körül kialakult bonyodalmakról Antonie Valeria gyógyszerésznô, a Magángyógyszerészek Ligájának alelnöke tájékoztatott, aki elmondta, hogy jóllehet a lista tegnapelôtt megérkezett, használatához nem küldtek metodológiát és az árakról sem tájékoztattak. Ennek következménye, hogy a gyógyszerek árát nincs ami alapján kiszámítsák. A gyógyszerészek megkérdezték az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, hogy alkalmazhatják-e a gyógyszerárak kiszámításánál a árjegyzéket, amíg az újat rendelkezésükre bocsátják. A pénztár ezt az áthidaló megoldást visszautasította. Más megoldás nem lévén, a Gyógyszerészek Országos Tanácsa elhatározta, hogy a patikusok mindaddig nem bocsátanak ki ártámogatott gyógyszereket, amíg az új ártájékoztató listát, illetve az ártámogatások metodológiáját kézhez nem kapják.
A gyógyszerésznô azt is elmondta, hogy akkor amikor a gyógyszerlistát, illetve ezek árjegyzékét összeállították, nem kérték ki a patikusoknak mint szakértôknek és az egész betegellátási láncban fontos szerepet játszó szakembereknek a véleményét. Annyit azonban Bukarestbôl kiszivárogtattak, hogy az új árlistát összeállították ugyan de az árak olyan magasak, hogy az egészségbiztosítási pénztár nem bírja meg az orvosságok ártámogatását. Valószínûleg ez a "rendellenesség" a huzavona egyik oka.
A megyei egészségbiztosítási pénztárnál arról értesültünk, hogy a szakminisztériumban egész hétvégén dolgoznak, s a jövô hét elsô napjaiban az árjegyzék eljut a gyógyszertárakba.
Az egészségügyi minisztérium szeptember 10-i rendelete értelmében, ingyenes vényre az azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek közül a legolcsóbbat írhatják fel az orvosok. Azok a páciensek, akik a drágábbik gyógyszert igénylik, ki kell hogy fizessék a két gyógyszer közötti árkülönbözetet. A térítésmentesen felírható gyógyszerek jegyzékén egyébként a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan 150 gyógyszer szerepel, a minisztérium által támogatott országos egészségügyi programoknak megfelelôen.
Az új rendelkezések értelmében a gyógyszertáraknak kötelességük kifüggeszteni az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek listáját. A gyógyszerésznô szerint jó, ha a beteg látja az árjegyzékét, ez azonban nagyon megtévesztô. Nagyon bonyolult lesz ugyanis a gyógyszerek árának a kiszámítása, mivel a jegyzékben szerepelô tájékoztató árlistán 50.000 lejen aluli gyógyszerek árából a beteg 40 százalékot, míg 50.000 lejen felüli gyógyszerek esetében 20 százalékot fizet.
50 milliárd lejjel emeli, azaz szinte megtriplázza a törzstôkéjét a marosvásárhelyi Armedica Rt. gyógyszeripari vállalat, tudhattuk meg a cég tegnap délutáni sajtótájékoztatóján. A tôkeemelést a szeptember 15-én megtartott rendkívüli közgyûlés határozta el, s célja megteremteni azokat az anyagi feltételeket, amelyekkel a vásárhelyi gyár felzárkózik a világszínvonalhoz. Elsôdleges célkitûzés a GMP (Good Manufacturing Practice) minôsítés megszerzése, amely egyfajta útlevelet jelent a világpiacra. A tôkeemelés a törvényes elôírásoknak megfelelôen történik, azaz a jelenlegi részvényeseknek — tulajdonarányuk hányadában — elôvásárlási joguk van, az el nem adott részvényeket pedig a RASDAQ értékpapírpiacon értékesítik. A többségi részvényes Richter Gedeon cég 2 millió dollárt szán erre a célra.
A közgyûlésen a többségi részvényes budapesti székhelyû cégtôl William de Gelsey, az igazgatótanács elnöke, Pillich Lajos, nyugdíjas tiszteletbeli elnök és Radó András logisztikai igazgató jött el, akik a sajtó képviselôivel való találkozáson is jelen voltak. Az Armedicát ezen a találkozón Dan Valeria vezérigazgatónô, valamint más vezetô beosztású személyek képviselték. A sajtóértekezleten részletesen ismertették a vállalat helyzetét, célkitûzéseit, válaszoltak az újságírók kérdéseire. Az elhangzottakra egyik jövô heti lapszámunkban még visszatérünk.
Rámírt a Hivatal: tessék kifizetni a hajléktalansági adót, különben így meg úgy. Mindig féltem a Hivataltól, ezért aztán jellemzô gyávasággal passzoltam át feleségemnek a zord ukázt; hátha ôt nem bántja a sárkány, csak — mondjuk — túszul ejti néhány évre, míg ismét lesz egy kis napfogyatkozás.
Meg sem fordult a fejemben, hogy tiltakozzam: nem vagyok hajléktalan. Hiszen hajszálon múlik az életünk, üvegház-hatás, El Nino, orkánok meg hurrikánok, árvizek, földrengés, agygyulladás, dinnyeinvázió; van sorsunk, nincs sorsunk, volt valamink, nincsen semmink. Néha esti imámba foglaltam a Hivatalt, hogy amíg alszom, a jóistennel együtt vigyázzon a házra, mert nincs bebiztosítva. Errôl aztán pánikszerûen szoktam le, miután egy napon rablótámadás áldozata lettem; a haramia még az álarc viseletét sem tartotta kötelezônek, rámlôtt, hogy a biztosítási díj elsô szakaszra ennyi meg ennyi, fizessek, és itt írjam alá. Fogcsikorgatva tettem eleget a mord rablónak; holott úgy lett volna igazságos, hogy ha már fizetek, legalább ne ingyen írjak alá, fél százalékot adjon vissza a Hivatal az aláírásomért, amely, akárhogy vesszük is, szolgáltatás; vagy ha ezt sem, akkor a haramia írjon alá nekem, ne én ôneki.
Feleségem szárazon közölte, semmi köze az ügyhöz, a felszólítás nem az ô nevére érkezett, különben sem vagyunk (még!) teljességgel hajléktalanok, mert ha azok volnánk, milyen lakcímen ért volna el bennünket a Hivatal levele? Menjek tehát el ODA (hja, könnyû mondani: sétáljak be az oroszlán torkába!), és tisztázzam a dolgot. Nyilvánvaló a tévedés, ha egyszer nem vagyunk hajléktalanok, nem kell hajléktalansági adót fizetnünk; a lakásadót ugyan szintén nem fizettük be (mert megint mibôl?), de az egészen más. Azt, ha nem kérdik, se muszáj emlegetni.
Miután így felkészített módszertanilag, mély lélegzetet vettem, és az ismét elromlott liftrôl dicsérô költeményt mormolva ereszkedtem alá emeletünkrôl, közben pedig magvas szociotanulmányokat végeztem. A hatodikon ismét el lett áztatva a szomszéd, a celeculát a szemétleöntô fülkébe kellett rámolni. Az ötödiken egyik lakás ajtaja nyitva, ami azt jelenti, hogy a férj már hatkor munkába ment (egyeseknek van hová), szabad a vásár, jöhet a fiatal szerelô. (Itt az l helyett t értendô.) A harmadikon elállja utamat az isztambuli bulizó, és rám akar sózni öt farmergatyát vagy legalább két pár zoknit. Végül kiegyezünk, adok tüzet, rágyújt, félreáll. Nagy mûvészet a diplomácia. Mikor már azt hinném, leérek szárazon, friss színes lé ömlik nyakamba. A kilencediken tehát szônyeget mostak, könyvelem el rezignáltan. Házunk ôsi folklór-szokása: a szônyeget az ajtó elôtti korláton szárítják leginkább.
A buszmegállóban nagy a torlódás, mindenki úgy tesz, mintha sürgôs dolga volna, holott jól tudom, csak kétféle ember nyüzsög: aki már megkapta a Hivataltól, és aki még nem. A közszeméremsértô vállalat eufóriás jármûvei sorban futnak be, mint a dzsungelben az elefántok. A Városháza tíz évi kemény kutatás után a közlekedésiekkel közös felfedezése: a taxisokat úgy lehet legyôzni, hogy sok-sok új buszjáratot, új vonalat létesítünk, és ezeken ráadásul buszokat is közlekedtetünk, közben pedig engedjük az embereket utazni. Ennek ellenére a tömeg jelentôs része mazochista. Ezek — valamilyen atavisztikus beütésnek következtében — csak úgy érzik jól magukat, ha kétrét görnyedve, mondjuk, kilencven fokos szögbe hajoltan, heringprésben jutnak el akárhová. Mielôtt még belesodródnék egy ilyen végzetes kalandba (még reám hág valaki, a szomszédom mesélte, leszálláskor vette észre: vaj van a fején, miféle vaj? ja, hát zsebtolvaj) — elindulok gyalog. Gyönyörködöm a gyalogútban. Járdafelvágott — ez pl. a fôtér kínálata az egész nyári meg az ôszi szezon idejére. Rutinosabb helyeken szuvenírként adják e gusztusos aszfaltkrémest a hülye turistáknak. Itt ki marha elhordani.
A Hivatal jelentôsen demokratizálódott, mióta nem jártam benne. Mikor jártam? Hehe, a forradalom idején. Elvittem az alagsori lerakatból négy kiló bikatököt. Nem maradt más, a jobb falatokat elrekvirálták az elôttem lázadók.
Az ajtón ars poetica: "Packázni csak pontosan, szépen, / ahogy a reklám megy az égen, / úgy érdemes." Mellette pedig kissé ridegebb szöveg: PACKÁZÁS DE. 10—14 ÉS 15—19 ÓRA KÖZÖTT.
— Packázni jöttem — nyújtom idézômet a kedves hivatalnok ifjúnak. Rántottaillat kering, azt jelenti, most szárad fenekén a tojás. — Elnézést, uram — javít ki szelíden. — Itt mi szokunk packázni.
Mit tehetek? A hajléktalansági adó összege igazán elenyészô, ennyi pénzem tényleg van még. De a dolog nem egyszerû. Kiállítanak egy cédulát, azzal átlépek a hatvanhetesbe, fizetek, adnak nyugtát, azzal fel a kilencvenkettôsbe, beviszik adataimat a gépbe, kérdések, mióta vagyok hajléktalan, kivel hajléktalankodom, milyen takarót, sátrat stb. igényelnék. Hány százalék esélyt adok Vadim Tudornak? Szemrebbenés nélkül adatolok, magam is csodálkozom, hogy már 1996 óta a Maros partján tanyázok, feleségestôl, hat gyermekkel, akik közül csak kettô az enyém, a második az elôzô házasságomból származik. Sátrat pedig kettôt kérek, ötszemélyeseket, dolgozóval, ha van. Vadim szerintem Csaba királyfit és Juliánus császárt egyszerre váltja fel a trónon.
A nyugtával ismét visszakerülök a tojásfenekû ifjúhoz, aki még valami bélyegilletéket emleget, leszurkolom neki a maradék zsebpénzemet is, aztán elenged. Abszolút üres kézzel. A kijáratnál a feleségembe botlok. — Hát te? — kérdem ámuldozva. — Tudtam, hogy mulya vagy — deklarálja. — Elintéztem a dolgot. Most elmegyünk a cukiba, és kapok egy capuccinót.
Hát azt nehezen. Kiderül, hogy nekünk beborult. Ô is kifizette a hajléktalansági adót, de az ô olvasatában tizenketten vagyunk a családban, és a Somostetôn húztuk meg magunkat tavaly karácsonya óta...Vadim pedig direkt a mennybe megy, viá csecsenijá.
Indulnék, hogy legalább egyikünk pénzét kapjuk vissza. De elriaszt a Hivatal portáléján a hatalmas fényreklám: NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT. FIZESD BE MÉG MA!
És felhagyok minden reménnyel.
(Folytatás elôzô lapszámunkból)
Talán érdemes megemlíteni a Liberation c. napilap gondolkodását is. Amely ismertetve Iliescu kifogásait, figyelmezteti az 5-ös csatornát, hogy Romániára mint frankofon országra tekintettel lehetett volna! Esztétikum és valóság egy korszerûtlen frankofon észjárásban így zavarodik össze — a világszerte ismert lap szerkesztésében is. Nem kivételesen. Két példa még, 1990 tavaszán, az azóta megszûnt napilapban, a Quotidien de Paris-ban, a vásárhelyi pogrom után a brüsszeli egyetem román lektora hamis állításokkal zsúfolt cikket közölt az erdélyi magyarok nyughatatlan voltáról. A strasbourgi egyetem magyar lektora válaszul az 1918. december 1-jei gyulafehérvári pontokat sorolta, s illô tisztelettel megkérdezte: tessék mondani, a 71 esztendô alatt egy is miért nem teljesülhetett a nem követelt, hanem a románság által ígért pontokból? A strasbourgi magyar lektor cikkét a lap nem közölte. Amint ez év tavaszán a Le Monde sem a magyar tudományos kutató pontokba szedett válaszát. Amikor Joseph Yacoub, a lyoni egyetem elôadója Rossz közérzet a román Erdélyben címmel írt zengzetes valótlanságokat. Sok csúsztatással cifrázott dolgozatában egyebek közt azt állította, hogy az RMDSZ minden kormánynak tagja volt 1990 óta. De, hogy akkor a magyar szervezetnek hogyan lehet központi törekvése Erdély autonómiája, ezt a csökött észjárású cikkíró sem gondolta végig.
— A Le Monde a párbeszéd helyett a "frankofon" monológot választja.
— A demokrácia eme különös mûködése persze Budapestrôl és Bukarestbôl is ismerôs. Az is tanulság, hogy az RMDSZ-nek erôs külpolitikai figyelemmel, nyilvánosan kéne hangját hallatni a rágalmak ellen. De felvetôdik: amikor gazdasági, társadalmi, szellemi értelemben az európai igény jegyében a párbeszéd korát éljük, vajon miért jó és kiknek az érdeke a mitologizálás és a tények elhallgatása? Mert ez frankofóniának kicsinyes és önáltató mítosz; politikai nézôpontból pedig avas és korszerûtlen.
Kis és nagy szabadságok — kajánkodva tûnôdöm a kert árnyasában a törpésített szabadságszobor tövében. Ama, a New York-i kikötôben álló fáklyás szobor a colmari szobrász, Bartholdy alkotása, a múlt században került a tengeren túlra a francia állam ajándékaként. Egy kicsinyített változatáról Párizsban, a Grenelle- hídnál, a hattyúk sétányán most szerelik le az állványzatot, nemrég hozták vissza Japánból, ahol a francia év eseményeinek egyik látványattrakciója volt. E Luxemburg-kerti a legkisebb. Méretében ehhez hasonló emberi hogylétünknek egy másik kajánkifejezôje különösen kedves számomra. Ez is szabadság-szobor — Párizs közelében, a Vascoeuil-i parkban áll, melynek kastélyában most Vasarely-kiállítás nyílt. A szépen nyírott bukszusok között tûnik elô Salvador Dali fintora: a Szabadság istennôje alig egyméteres alakja mindkét felemelt kezében tartja a lángot. Megadja-e magát? Két láng is szükséges, hogy éltessük a reményt, az igényt? — frivol és nagyon mai asszociációk Dali ihletettségében. Politikusi hangzatosságok helyett egy szál virág képe talán jobban kifejezi vágyainkat. Ahogy Radnóti emlékezett utolsó párizsi útjára: "Senlis felôl az úton / Páfrányos erdôk hajladoznak hallgatag..." s a fordulónál álló katona "foga közt rózsaszál" — így írta Radnóti. Vagy képzelte esztendô távlatából? Senlisben nagy szellemi otthont teremtett Cziffra György zongoramûvész életrajzában tûnödik e rózsaszál- képen. A békességóhajtás különös és sorsszerû kifejezéseként ma is félreérthetetlen Radnóti rózsaszála.
Amelynek illatát egy melegedô szellô hozza a Bonaparte utca felôl. Kezemben a Magyar Kulturális Intézet ôszi programja, átolvasva közös dolgainkat érintô fontos és szép eseményei ígérkeznek. Borsi Kálmán Béla franciául most megjelent könyvérôl hirdetnek estet, mely a XIX-XX. századi magyar—román veszélyeztetett kapcsolatok kérdéseit tárgyalja. Vetítik majd a Gulyás testvérek Balladák földjén c. filmjét Kallós Zoltánról; az Európai Utas estjén Romsics Ignác és Pomogáts Béla is bizonyára közös Duna-táji gondjainkról is elmélkedik. S október 21-én este a frankfurti könyvvásár egyik díszvendége, Sütô András látogat a Párizsi Magyar Intézetbe. Abból az alkalomból, hogy Csillag a máglyán címû drámája franciául jelenik meg. Már körvonalazódik a jövô ôszi terv Csíky Boldizsár szakmai segítségével, amikor is Bartók Béla elôtt tisztelegnek majd magyar és román mûvészek. Rózsaszál a katona szájában. S Marcel Marceau, a világhírû pantomimmûvész halhatatlan figurája, Bip is egy szál virágot tart a szájában fenyegetô veszedelmek ellen.
A gyertyás-könyves néma tüntetések városában különösen értik a virág üzenetét.
Nyíló virágok ékesítik körbe a Párizs közeli Yerres-ben II. Rákóczi Ferenc emlékmûvét, amelyet 1937-ben a kubisták élvonalába tartozó Csáki-Maronyák József készített, s a franciaországi magyarok adományozták Yerres településének. Emlékezve arra, hogy 1715-17. között, törökországi számûzetése elôtt, a magaslaton egykor állt grosbois-i kamalduli szerzetesek kolostora mellett bérelt házikóban a nagyságos fejedelem "magányának békéjét" lelte meg. Szeptember 11-én Yerres magyar és francia zászlókkal fellobogózva várta vendégeit. A városka vezetése és a párizsi Kölcsönösen Segélyezô Magyar Egylet közös rendezvénye méltóan, misén, emlékbeszédekkel, koszorúzással idézte II. Rákóczi Ferenc emlékét, aki itt, teremtô magányában írta vallomásainak és emlékiratainak jelentôs fejezeteit. Erdei magányában idézte föl az 1707-es esztendôt, marosvásárhelyi fejedelemmé választásának küzdelmét, melyben komoly engedményekre kényszerült. Bethlen Gábor-i bölcsességgel írja: "úgy gondoltam, hogy Erdély birtoka Magyarország felszabadításától függ, és ha ez sikerül, elérem a másikat is, míg sohasem tudnám saját erômmel megtartani Erdélyt, ha a császár seregei meghódítanák Magyarországot..."
Szeptember 13.: Párizsban a kertek ünnepe. A több mint 400 rendezvényt ígérô napok elôtt politikai perpatvar lobbant fel. Az események egyik fôrendezôje megjegyezte: Párizs polgármesterének nem kellene indulni az újabb választáson. Tiberi városatya a rendezvényekrôl letiltotta a nevét. Semmi baj, a gesztenyefák tovább hullatják termésüket, százféle árnyalatban virágoznak a petúniák és a muskátlik.
A politikusok jönnek-mennek, a kertek maradnak.
Versailles-ban a Quay d'Orsay-n s legutóbb Rambouillet-ben nyomorúságos egyezmények köttettek. Ám a kertek állandóságában Párizs a virágok hatalmát és békéjét hirdeti.
Minap zárt be az Orangerie-ben a két hónappal meghosszabított Monet Tavirózsák kiállítás. Elmentem Givernybe is, ahol éveken, évtizedeken át születtek a mûvek. Monet lakóházában egyetlen eredeti kép sincs, a festô emlékének üzlete viszont pazarul virágzik. Vettem én is egy vászon kalapot, annak mását, amilyet a mester viselt. Ha már lugasom, kertem nincs, illô- kalaplevéve tisztelegjek Monet úr kertjének. Mert a tavirózsa-képekkel együtt az is halhatatlan; zegzugos ösvényeken sétálhatnak a látogatók; s a japánkertben szomorúfüzek alatt ránk is mosolyognak a tavirózsák. Mint 1917-ben Clemenceau miniszterelnökre, aki oly atyafiságos, barátságos derûvel néz a jövôbe egy kinagyított fotón. Mást nem tehettem, mint Monet úr kalapját lengetve istenhozzáddal búcsúztam Clemenceau úrtól — és századától.
Ez idô szerint a hosszú útra készülôdô Sütô Andráséknak se kívánhatok jobbat párizsi várakozásunkban, minthogy Éva asszony kertjét ne érjék veszedelmek. S hazatérésüket virágzó ôszirózsák köszöntsék a Vörösmarty — Marasti utcában.
Lapjaira készül szétesni, pedig még fel sincs vágva minden oldala annak a bibliográfiának, amit nagy szakmai élvezettel lapozgatok.
Emlékeztetôül: a bibliográfia görög eredetû szó, amely a "biblion" és "graphein" — könyv és írni — szavak összetételébôl jött létre, és egyszerre szolgál egy szellemi termék és e termék létrehozására irányuló tevékenység megjelölésére. A szellemi termék: írásmûveknek — könyveknek, tanulmányoknak, újságoknak, újságcikkeknek — valamilyen szempont szerint összeállított jegyzéke, a tevékenység pedig: a jegyzék elôállítása — az anyag összegyûjtése, elrendezése, formába öntése, esetleg kiadása. A természettudományi bibliográfia a természettudósok, szakírók mûveinek, a tudományos alkotásokkal, eredményekkel, a tudósokkal, szakírókkal foglalkozó mûveknek egységes szempontú, rendszerezett számbavétele.
A bibliográfiának nagyon sok fajtája, típusa létezik, egyetlen szakterületen belül is. Munkám során most egy olyan, 1943-ban megjelent munka került a kezembe, amelyet Anderkó Kálmán állított össze, sajtótermékek repertóriuma. Címe: Névjegyzék és tárgymutató a K.M. Természettudományi Társulat folyóirataihoz 1841- tôl 1941-ig. (K.M. = Kitályi Magyar). Ezek a folyóiratok: a Társulat Évkönyvei, amelyek 1841-1859, illetve 1927-1942 között jelentek meg; a Társulat Közlönye az 1860- 1867-es évekbôl; a Népszerû Természettudományi Elôadások Gyûjteménye 1877-tôl 1887-ig, és a Természettudományi Közlöny kötetei és a Pótfüzetek 1869-tôl 1941-ig. (Mai címe: Természet Világa.) Kis szakmai büszkeséggel megemlítem, hogy a Maros Megyei Könyvtárnak a Természettudományi Közlönybôl és Pótfüzeteibôl teljes gyûjteménye van 1869-1944-ig.
A kötet két részbôl áll. Az elsô rész a szerzôk jegyzéke. Ebben a közlemények a betûrendben felsorolt szerzôk neve alatt a megjelenés idôrendjében szerepelnek. A második rész a tárgymutató, melyben a közlemények a legjellemzôbb tárgyszavak szerint vannak szoros betûrendben csoportosítva, a tájékozódást segítô utalókkal kiegészítve. Kis csillag jelzi, ha a cikk, tanulmány illusztrációt is tartalmaz.
Kincsesbánya ez a kötet a tudománytörténet kutatóinak. De nekünk is, e tájak lakóinak, akiket érdekel, mit írtak szûkebb pátriánk tudósai, és mit írtak róluk, hogyan gyarapodtak az ismeretek errôl a vidékrôl.
Érdekel, mit közölt Nyárádtô nagy szülötte, Nyárády Erasmus Gyula ezekben az években? A válasz: Adatok a magyar—horvát tengerpart, Isztria és Dalmácia flórájához; A Bory- mocsarak flórája; A Radnai-havasok tavasza és az ott lakó emberek hegyekre utaltsága (képpel!).
Kíváncsiak vagyunk, mit írtak a Bolyaiakról? A Természettudományi Közlöny adatokat szolgáltat Bolyai Farkas életrajzához (1884), cikket közöl arcképérôl és a Tentamenjérôl (1887), Bolyai és Gauss kapcsolatáról (1888), levelezésükrôl (1900), a Bolyai családról (1939- ben). Bolyai János Appendixre vonatkozó levelét 1887-ben adták közre. Matematikai mûveirôl 1897-ben jelent meg írás, Poincaré véleményét róla 1909-ben ismertetik. Bolyai J. és a relativitás-elmélet címmel pedig 1926-ban jelent meg tanulmány.
Érdekel valakit, hogyan is álltak az ismeretek 1911-ben a földgáz-lelôhelyekrôl az Erdélyi- medencében, vagy mit írtak a kissármási metángáz-kitörésrôl, az Erdélyi-medence iszapvulkánjairól, fortyogóiról vagy Sármás gázforrásairól? Minderre útmutató ez a bibliográfia.
Tudni szeretnénk, mi jelent meg és melyik kiadványban a szovátai Medve-tóról 1901-ben, 1910-ben vagy 1911-ben? Erre is válaszol a nagyon jól szerkesztett, könnyen kezelhetô bibliográfia.
A természettudományi ismereteknek ez a nagy szakértelemmel, hozzáértéssel összeállított több mint 600 oldalas "adatbankja" olyan forrás, amelybôl haszonnal meríthetnek szakemberek, kutatók, diákok, tanárok, s minden érdeklôdô.
Szerdán délután mutatták be Marosvásárhelyen az Afedim gyógyteát, amelyet Tamás Eszter fedezett fel, aki ugyan magyarországi, de 16 esztendeig tartózkodott Afrikában. Mint a felfedezô beszámolt róla, elsô idegenként saját maga gyôzôdött meg az Euphforbia hirta nevû trópusi növénybôl készített tea gyógyhatásáról, amelyet a helyi színesbôrûek nagyon sok betegség ellen sikerrel használnak. A növény a trópusokon szabadon terem, és egy mintegy ezer tagból álló növénycsalád egyetlen olyan tagja, amely nem mérgezô. Megtapasztalva a hatást, kutatni kezdte a növény gyógyító tulajdonságait, majd néhány évvel ezelôtt Magyarországon a kereskedelemben is forgalmazni kezdték a gyógyteát, Afedim néven. Sôt, ennél továbblépve, nemsokára egész termékcsalád készül majd hasonló néven.
Mint a tájékoztatón hallhattuk, a forró égövrôl származó gyógytea nagyon gazdag hatóanyagtartalmú. Öt szélesebb hatáscsoporttal rendelkezik: gyulladásgátló, baktérium-, illetve vírusölô, fájdalomcsillapító, daganatképzôdést gátló hatása van, illetve gyomor- és bélpanaszok kezelésére is alkalmas. Gyógyító tulajdonságait a szegedi egyetem, illetve a magyar országos mikrobiológiai intézet kutatásai is elismerték. A hatóanyagnak mellékhatásai nincsenek, és a szervezetben nem halmozódik, ezért akár folyamatosan is használható. A nemsokára forgalomba kerülô gél és balzsam használata a bôrbetegségek esetében indokolt.
Mint felfedezôje kijelentette, a gyógytea nem csodaszer, de számos betegség kezelésére sikerrel alkalmazták. Magyarországon teljesen hivatalosan, gyógyszertárakban forgalmazzák, és a hallottak szerint többször olyan esetekben is hatott, amikor a páciens életérôl már lemondott az orvostudomány. Talán az is mondhat valamit a gyógytea tulajdonságairól, hogy bár nem reklámozzák, mégis elfogy a havonta mintegy háromezer csomagot elérô termelés, a csomagok mindegyike 25, 1-1 grammos teafiltert tartalmaz. Mindez úgy, hogy a termék kereskedelmi ára elég magas, mivel a nyersanyagul szolgáló euphforbia hirta a trópusokról magas a szállítási költsége, erre pedig még a csomagolás és a forgalmazás anyagi terhei is rátevôdnek. Nálunk egyelôre nem forgalmazzák széles körben, mivel nem ismert, így kereslete sincs. Beszerezhetô azonban Marosvásárhelyen is, a Bogyó Tehnomed cégnél, és amennyiben volna rá igény, forgalmazása szélesebb körre is kiterjedne.
Újabb kötettel jelentkezik Nagy Miklós Kund és az Impress Kiadó. A MÛterem a szerzô elôzô sikeres könyvének folytatása. Abban huszonegy Maros megyei képzômûvésszel folytatott beszélgetéseit gyûjtötte egybe. A mostani kiadvány ugyanannyi erdélyi festôvel, grafikussal, szobrásszal, iparmûvésszel készült interjút tartalmaz, a megszólaltatottak önarcképeivel együtt. A kötet nyilvános bemutatója szeptember 21-én, kedden délután 5 órakor lesz a marosvásárhelyi Bernády Központban. A könyvrôl Gálfalvi György a Látó fôszerkesztôhelyettese beszél.
Az Universal Aid for Children Inc. szervezet és a Familia Alapítvány meghívásának tesz eleget Ioan Toganel, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki kedden az amerikai egyesült államokbeli floridai Pompano Beach-be utazik. A küldöttségben részt vesz Domby Károly, a Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatója.
A kéthetes látogatás célja: megismerkedni az ottani gyerekjogvédelemmel, tapasztalatokat szerezni e téren, és nem utolsósorban tanulni mindabból, ahogyan e fejlett tôkés országban kezelik az árvák, az elhagyott gyerekek és szociális gondokkal terhelt családok gyerekeinek kérdését.
Ott-tartózkodásuk során a két küldött találkozik az Igazságügyi Minisztérium Örökbefogadási és Bevándorlási Hivatalának helyi igazgatójával, a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, a Familia Alapítvány ottani igazgatójával, valamint az Universal Aid for Children Inc. igazgatójával.
Ioan Toganel tanácselnök elmondta, hogy személyes kérésére találkozót szerveznek Pompano Beach polgármesterével, valamint a közmûvek és a közszolgáltatási cégek vezetôivel, amelynek során felvetik az esetleges együttmûködés kérdését Marosvásárhely és Pompano Beach között. Konkrétan azt veszik fontolóra, hogyan támogathatnák a marosszentkirályi otthon továbbépítését, illetve befejezését, amelyhez több milliárd lejnyi befektetésre lenne szükség. Továbbá ismertetik a marosszentgyörgyi fürdô helyzetét, ahol szintén félbe-szerbe állnak a beruházással, s amelynek befejezésére kb. 12 milliárd lejre lenne szükség.
A kéttagú küldöttséget Lidia Lombard asszony, a Familia Alapítvány Európa Programjának felelôs elnöke kíséri el. A kiszállás teljes költségét a meghívók állják.
Soha nem jutna eszembe, hogy leírjam nevét annak, aki tíz esztendô után sem nyugodhat, ha módja és lehetôsége adódik saját fajtája megbecstelenítésére. Aki magyar ebben az országban, már régen nem törôdik vele, kiesett kegyeibôl a közéletnek; elfelejtettük. Sorsa az áruló sorsa. Magányra van ítélve. Hiszen olyan helyeken, ahol tisztességes magyar megfordul, neki semmi keresnivalója. Amit tehet(ne), nem kell már nekünk. Csak nacionalistáknak és populistáknak, akiknek kutyahûséggel szolgál. Ma nem körülötte forog a mi kis világunk. Emberi szavatossága lejárt. Ami akkor sem volt hiteles, amikor "elvtársozni" kellett. Írósága soha semmit nem jelentett az olvasónak. Könyvet nem írt, inkább propagandaízû firkálmányokat, megrendelésre, hogy hazafisága csorbát ne szenvedjen. Nem is szenvedett. Különben miért képzelné önmagát sztahanovista tülekedéssel magyar írónak az, aki csak román hazafi akar maradni. Maradjon, az ô dolga. Neki a tartás, az erkölcsiség csupán ennyi. Ha egyszer sem kedve, sem érkezése megérteni, hogy a talpnyalás ellenében volna egy másik élet is, amikor az ember nem árulja bôrét akárkinek akármiért. Sem bûntudata, sem lelkiismeret-furdalása nincs. Magyarnak senki, árulónak senkiházi, akinek hátából hiányzik a gerinc. Úgy adja el ma is önmagát, mint eddig.
A. Paunescu szövegeit vele együtt locsogja vasárnap éjjel a tévében. Na, azért nem szabadon, kinek járatossága a román nyelvben megragadt elemi iskolás szinten, annak úgy nehéz lenne: leírják neki, elôre megszerkesztik a dühödt és elkeseredett handabandázást. Így már élvezi önmagát. Mert nekivörösödött ábrázattal azt mondhatja, amire késztetése van; bujtogathat magyar ellen mindenkit, aki ilyesmire kapható. Kétségtelen, a hazudozásnak olyan alacsony fokán, hogy oda lealacsonyodni nem érdemes. Hajnali három órakor, amikor csak rossz álomból ébredhet az ember, unalmasabb és képmutatóbb pofákat megidézni sem lehetne. Másutt már az erotika ideje is lejárt, de az Antena 1 képernyôjén ôk még mindig nem hagyják abba. Mohó éjjeli baglyok kuvikolnak, amikor szóba kerül Marosvásárhely, a háládatlan város, ahol a gyûlölködô magyar "hôsünket" megtagadja; és terítéken a Népújság, ahova aki ír, az mind autonomista és irredenta. Hát persze, fáj neki, hogy a hozsannázásnak vége; a szabad véleménynek idején még az sincs, ki cselekedeteinek karikatúráját megírná. Mert senkit nem érdekel.
Az áruló sértôdött nagyon, szíve ketyeg, hogy elsüllyesztettük a névtelenségbe; úgy múlt hetvenéves, hogy észre sem vettük. Felhánytorgatja. De hát nem létezô érdemeit nem tartjuk számon és önigazolása nem ér egy hajítófát sem nekünk. Akiknek szolgál, azok már kijárják kiváltságait. Hogy nyomtathassa újságját (még akkor is, ha nem olvassa senki), amelyrôl szemérmetlenül kitetszik, hogy kikkel és milyen követ fúj együtt. Feleségét, az elárvult és megvetett mûvésznôt tíz évig fizette a színház muszájból, anélkül, hogy színpadra lépett volna; színészt még így nem fizettek meg sehol a világon... Úgyhogy elvannak valahogy. Árulkodásaikat és szembefordulásukat (amit nem ma és tegnap kezdtek) a fajtájukkal még ugyancsak túlságosan értékelik valahol. Addig, amíg a mindennapi politikának szüksége van az etnikai gyülôletkeltésre. De semmi nem tart addig, mint út szélén a kövek; és az acsarkodás is elmúlik egyszer. Akkor kinek és mirôl panaszkodnak majd?
225 éve, 1774-ben született GIUSEPPE MEZZOFANTI olasz nyelvtudós. A bolognai egyetemen a keleti nyelvek tanára, a vatikáni könyvtár elsô ôre volt. Világhírûvé páratlan nyelvtudása tette, 58 nyelven beszélt és írt. (1849-ben halt meg.)
145 éve, 1854-ben hunyt el SCHODELNÉ KLEIN ROZÁLIA szoprán operaénekesnô. Az elsô nagy magyar primadonna volt, Európa több nagyvárosában is fellépett. Olasz és magyar operákban aratott sikereket. (1811-ben született.)
10 éve, 1989-ben hunyt el RAFFAI SAROLTA író, költô, színmûíró. Prózai és drámai mûveiben az értelmiség helyzete, a nôk problémái foglalkoztatták. (1930-ban született.)
140 éve, 1859-ben született PÁLMAI ILKA (ered. Petráss). Ünnepelt operettprimadonna volt Budapesten, majd 1910- tôl a kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt. (1945- ben hunyt el.)
70 éve, 1929-ben született VÁRADI HÉDI Kossuth- díjas színésznô. Naiva szerepektôl a drámai hôsnôkig minden szerepkörben és sokféle mûfajban aratott sikert. (1987-ben hunyt el.)
10 éve, 1989-ben hunyt el IRVING BERLIN, orosz származású amerikai zeneszerzô. Slágereket, filmzenét, musicaleket írt. (1888-ban született.)
535 éve, 1464-ben hunyt el BERNARDO DI MATTEO ROSSELLINO itáliai szobrász és építész. II. Pius pápa megbízásából egy kis faluból fejlesztette ki Pienza városát. (1409-ben született.)
180 éve, 1819-ben született ARMAND-HIPPOLYTE-LOUIS FIZEAU francia fizikus. Elsôként mérte meg a fény sebességét földi körülmények között, majd áramló folyadékban. Foucault-lal közösen meghatározta az infravörös sugarak hullámhosszát. (1896-ban halt meg.)
90 éve, 1909-ben született MÓRICZ VIRÁG írónô, Móricz Zsigmond leánya. Apja titkárnôje, majd hagyatékának gondozója volt. Regényei, útleírásai mellett jelentôsek, forrásértékûek visszaemlékezései.
65 éve, 1934-ben született PER OLOV ENQUIST svéd író, kritikus. Merészen kísérletezô drámáinak visszatérô témája az emberi szabadság.
60 éve, 1939-ben hunyt el SIGMUND FREUD osztrák elmeorvos, pszichiáter, a mélylélektani irányzat megteremtôje, a pszichoanalízis kidolgozója. Tanításának lényege: az élet folyamán elszenvedett, elfojtott sérelmek, kellemetlen élmények a tudat alatt jelen vannak és befolyásolják cselekedeteinket, összeütközésbe kerülnek tudatos énünkkel. Ez az oka a neurózisoknak is. (1856-ban született.)
95 éve, 1904-ben hunyt el NIELS RYBERG FINSEN Nobel-díjas dán orvos, anatómus. A fény fiziológiás hatását vizsgálta, fényterápiás intézetet alapított Koppenhágában. (1860-ban született.)
400 éve, 1599-ben született FRANCESCO BORROMINI itáliai építész. A barokk építészet kimagasló mestere volt, ô vezette a római Szent Péter bazilika építését. (1667-ben hunyt el.)
75 éve, 1924-ben hunyt el KAREL BURIAN cseh tenor operaénekes. Kiemelkedô Wagner-énekes volt. (1870-ben született.)
10 éve, 1989-ben hunyt el LEHEL GYÖRGY Kossuth-díjas karmester. A Magyar Rádió és Televízió vezetô karnagyakért sokat tett a kortárs zene népszerûsítéséért. (1926-ban született.)
Tegnap délelôtt alig fértünk a gyermekkönyvtár elôcsarnokában. Megannyi kis "mûvészjelölt" Szászrégenbôl — az Augustin Maior Állami Gimnázium 2l növendéke — szülôk, a könyvtár dolgozói, meghívottak, a sajtó képviselôi és mások népesítették be az amúgy is szûk helyiséget. A könyvtár immár hagyományszerû "munkatársa", Szekeres Izabella rajz szakos tanárnô volt az, aki az említett gimnázium növendékeivel, ezúttal újabb csoportos gyermekrajz-kiállításra várja a felnôtteket, diáktársakat egyaránt.
Az ünnepélyes megnyitó krónikája helyett, meghívóként álljon itt a tanárnô hangulatos, szines, képszerû ajánlója!
...Gimnazistáink rajzait tekinthetik meg az érdeklôdôk. Mind olyan munkákat, amelyek a színek szimbólikáját, kifejezô erejét hivatottak érzékeltetni. A témagazdagság erre bôven nyújtott lehetôséget, hisz, mint látjuk, a természeti táj, a dekoratív kompozíció, valamint a nonfiguratív kompozíció egyaránt vonzotta-ihlette a gyerekeket, kifejezésre juttatva alkotásaikon és kicsit általuk is, az élet szépsége iránti szeretetüket. Minderre érzékenyen reagálva, kifejezô színárnyalatokban gondolkodtak- dolgoztak. Ami pedig a technikát illeti, tempera-gonache-akvarell, hisz többnyire a színekkel éltek. Szeretnénk, ha nézôink tudnák, hogy a az elénk táruló, gazdag színárnyalatok megteremtésében a növendékek úgy alkottak, hogy a szivárvány színskálájából választottak egy-egy sávot-hadd mondjuk így!- és azt "fogalmaztuk"újra, ecsettel.
E kiállítás mottójaként, a gyerekekkel sokat beszélgettünk munka közben arról, hogy az embernek olyannak kellene lennie, amilyen egy-egy szál virág. Szépnek, érzékenynek, gyöngédnek és adakozónak. Hogy nyújthassa társainak mindazt, ami ôbenne érték.
Meglepô 1-0-ás gyôzelmet aratott a Bukaresti Dinamo a csütörtökön késô este Lisszabonban megrendezett találkozón, az esélyesebbnek tartott Benfica otthonában. A gólt Nastase szerezte szabadrúgásból, a 34. percben, miután a csapatkapitány Lupescu mozdított egyet a labdán. A gyôzelemnek köszönhetôen a Dinamo esélyei számottevôen megnövekedtek, nagyobb a valószínûsége, hogy a román csapat jusson tovább, de a portugálokat azért még nem kell leírni. A két csapat mérkôzését a magyar Puhl Sándor vezette.
Csütörtökön egyébként "nagyüzem" volt az UEFA-kupában. Eredmények: Benfica (portugál) — Dinamo Bukarest 0-1, MTK — Fenerbahce (török) 0-0, Teplice (cseh) — FTC 3-1 (gólszerzôk: Frydek a 32., Kolomaznik az 53. és Rizek a 71. percben, illetve Tóth M. a 16-ban), Atletico Madrid — Ankaragücü 3-0, Beira Mar — Vitesse Arnhem 1-2, AS Roma — Vitoria Setubal 7-0, Amica Wronki — Bröndby 2-0, Tottenham Hotspur — Zimbru Chisinau 3-0, West Ham United — Osijek 3-0, Celtic Glasgow — Hapoel Tel-Aviv 2-0, Monaco — St.-Johnstone 3-0, Köbenhavn — Grasshoppers 0-2, Ajax Amsterdam — Dukla Banska Bystrica 6-1, Lausanne — Celta Vigo 3-2, Grazer AK — Spartak Trnava 3-0, Kaiserslautern — Kilmarnock 3-0, Hapoel Haifa — FC Bruges 3-1, Omonia Nicosia — Juventus 2-5, Viking Stavanger — Sporting Lisboa 3-0, Arisz Szaloniki — Servette 1-1, Parma — Krivbasz Krivojrog 3-2, Anderlecht — Olimpija Ljubljana 3-1, FC Zürich — Lierse 1-0, CSZKA Szófia — Newcastle United 0-2, Ionikosz — Nantes 1-3, Lech Poznan — IFK Göteborg 1-2, Helsingborg — Karpati Lvov 1-1, Anorthosis Famagusta — Legia Warszawa 1-0, Lyngby — Lokomotiv Moszkva 1-2, Roda JC Kerkrade — Sahtyor Donyeck 2-0, Inter Bratislava — Rapid Wien 1-0, Maccabi Tel-Aviv — RC Lens 2-2, Skonto Riga — Widzew Lódz 1-0, Hajduk Split — Levszki Szófia 0- 0, Bodö Glimt — Werder Bremen 0-5, Zenit Szankt Petyerszburg — Bologna 0-3, Sigma Olomouc — Mallorca 1-3, Vojvodina — Slavia Praha 0- 0, Nova Gorica — Panathinaikosz 0-1, Torpedo Kutaiszi — AEK Athén 0-1, Lokomotiv Tbiliszi — PAOK 0-7, HJK Helsinki — Olympique Lyon 0-1 (0-1).
A Bajnokok Ligájának 1. fordulójában szerdán újabb mérkôzéseket rendeztek. Az eredmények: E-csoport: Olimpiakosz Pireusz — Real Madrid 3-3 (1-2), FK Molde — FC Porto 0-1 (0-0); F-csoport: Bayern München — PSV Eindhoven 2-1 (1-0), Valencia — Glasgow Rangers 2-0 (0-0); G-csoport: Sparta Praha — Girondins Bordeaux 0-0, Willem II Tilburg — Szpartak Moszkva 1-3 (0-2); H-csoport: Chelsea — AC Milan 0-0, Galatasaray — Hertha BSC 2-2 (1-2).
A Petrom megnyitja magyarországi benzinkútjait
A román Petrom állami olajvállalat magyarországi leányvállalata, a Petrom-Ungaria Kft. október elsején kezdi tevékenységét, megnyitva elsô benzinkútját Békéscsabán. A békéscsabai az elsô a leányvállalat tervezett tíz magyarországi benzinkútja közül — mondta a Petrom szóvivôje, Gabriel Nastase. Hozzátette, hogy a kutak román benzint árusítanak majd, amitôl nôhet a román kôolajfinomítás termelése. A Petrom hasonló benzinkúthálózatot akar létesíteni Szerbiában is, ha majd feloldják a Szerbia elleni ENSZ-embargót — mondta a szóvivô. A Petrom tavalyi nyeresége 147 milliárd lej volt, idén az elsô felévben pedig 280 milliárd lej nyereséget ért el a vállalat.
Az idegen nyelvek elsajátításához nyújt segítséget a budapesti városligeti Olof Palme házban pénteken megnyíló Nyelvkultúra '99 címû kiállítás — tájékoztatták a szervezôk az MTI-t csütörtökön. A kétnapos rendezvényen nem csak a tanulási formákkal, lehetôségekkel, iskolákkal, intézetekkel és könyvkiadók termékeivel ismerkedhetnek meg a látogatók, de ízelítôt kapnak a görög, a latin, az orosz, az afrikai és a blues zenébôl is. A szervezôk elmondták: hagyományteremtô szándékkal nyitják meg a kiállítást. Terveik szerint jövôre két alkalommal is hasonló börzével kívánják segíteni az idegen nyelvek iránt érdeklôdôket.
Megvan a "whiskys" egyik társa?
Elfogták a whiskys-rablóként ismertté vált Ambrus Attila egyik feltételezett tettestársát a magyar—román határon — számolt be a Tv3 csütörtök esti hírmûsora. A 33 éves Antal Károly a csíkszeredai jégkorongcsapat tagjaként érkezett Magyarországra és kedden este lépett az ország területére. A hírmûsor szerint a rendôrség azzal gyanúsítja a férfit, hogy 1993-ban a "whiskyssel" együtt 3,4 millió forintot raboltak Magyarországon. Az MTI információi szerint Ambrus Attila volt csapattársát Ártándnál tartóztatta fel a határôrség, ugyanis útlevele ellenôrzésekor kiderült: már régen körözi ôt a magyar rendôrség. A határôrök átadták a rendôrségnek a gyanúsítottat.
Regionális Európai Információs és Oktatási Központ elnevezéssel közhasznú társaságot alapítottak Pécsett. Az errôl szóló dokumentumot csütörtökön írták alá a város és Baranya megye önkormányzata, a Janus Panonius Tudományegyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Pécs- Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara vezetôi. A társaság által mûködtetett pécsi Európa Házban — mely a korábbi Angol Központ épülete lesz, befogadva az elôdintézmény számos funkcióját is — négy programiroda kezdi meg mûködését október elején. A gazdasági önkormányzat Euro Info Centerként is mûködô központot üzemeltet majd itt, mely fôleg a vállalkozókat látja el friss információkkal. A két egyetem pedig az Európai Dokumentációs Központ, illetve az Európai Tanulmányi Központ tevékenységéhez adja saját szellemi és anyagi támogatását.
Vasfüggöny — magyar díszplakett
Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet a magyar- osztrák határon lebontott vasfüggöny egyik — díszplaketten elhelyezett — darabját adományozta annak az amerikai múzeumnak, amely a hidegháború történelmi emlékeit mutatja be. A szerdai ünnepségen, amelyet a magyar, a litván, a lett és az észt nagykövetség közösen szervezett, beszédet mondott Walter Slocombe amerikai védelmi miniszterhelyettes. A múzeum létrehozásának céljairól a múzeum fô szervezôje, ifj. Gary Powers — a Szovjetunó felett lelôtt U-2-es repülôgép pilótájának a fia — adott tájékoztatást.
A Keleti Pályaudvarról még kedden kora reggel ismeretlen helyre távozott a nyolcéves E. Stefan szatmári román kisfiú, akinek édesanyja hosszadalmas sikertelen keresés után szerdán tett bejelentést a rendôrségen a gyermek eltûnésérôl — tájékoztatta az MTI-t csütörtökön reggel a BRFK sajtóügyeletese. A kisfiú keresése eddig még nem járt eredménnyel.
Heti hírmondó — magyar mûhely Hollandiában
A Duna Televízió Heti hírmondó címû mûsorának vasárnapi adásában a hollandiai Mikes Kelemen Kör 40. jubileumi tanácskozását követô kerekasztal-beszélgetést követhetik nyomon az érdeklôdôk. A Hollandiában rögzített beszélgetés során megszólal többek között az amszterdami székhelyû Mikes Kelemen Kör több alapító tagja, így Borsi-Kálmán Béla Párizsban élô történész, Gergely András, Magyarország hágai nagykövete, Grendell Lajos Kossuth-díjas író, valamint Katona Tamás történész. A mûsorban szó lesz a történelmi tragédiák utáni újrakezdések tanulságairól, s a gyérülô számú nyugati magyar mûhelyek sorsáról. Az adás szerkesztô- mûsorvezetôje Csáky Zoltán.
Haza a magasban — millenniumi felhívás
Haza a magasban címmel az államalapítás 1000. évfordulójára a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala és a Duna Televízió közösen meghirdeti a magyar költészet millenniumi ünnepét. A millenniumi mozgalomban egyének, iskolák, települések, versbarát körök, civil szervezetek, gyülekezetek, amatôr színpadok és a Magyar Versmondók Egyesületének hagyományos találkozóin szereplôk vehetnek részt. A jelentkezôknek legkevesebb 25 magyar verset kell tudniuk, amelyek közül egyet a versmondó, egyet pedig a helyi zsûri választ ki, és ezekkel lehet majd szerepelni a nyilvánoság — esetenként a televízió nézôi — elôtt. A szervezôk azon határon belül és túl élôk jelentkezését várják, akik 2001. augusztus 20-ig betöltik 12. életévüket, illetve nem idôsebbek 21 évesnél. A felhívásra 2000. december 31-ig lehet jelentkezni a Duna Televízió Millenniumi Irodájánál (1016 Budapest, Mészáros utca 48.) eljuttatott levélben, illetve Interneten, hazaamagasban(kukac)dunatv.hu. e-mail címen.
Kazahsztán — másfél tonna robbanóanyag
Másfél tonna robbanóanyagot találtak a volt kazah fôváros, Alm Ata közelében egy raktárban. Mint a kazah nemzetbiztonsági bizottság sajtószóvivôje csütörtök este közölte, a Tekeli városában talált robbanóanyag mellett 190 elektromos detonátor és két távvezérlô szerkezet is volt. A raktárat üzelmeltetô cég leltárkönyveiben nyoma sem volt a "készletnek", a vizsgálatot azonnal megindították a hatóságok.
Testvérkapcsolatok fejlesztése
Ma Marosvásárhelyre látogat Kerényi György, a Kecskemét és városunk testvérkapcsolatának ápolásáért létrehozott kecskeméti baráti egyesület elnöke. A magyarországi vendéget Orbán Dezsô alpolgármester és a helyi tanács képviselôi fogadják. A találkozó tárgya a két város különbözô intézményei közti közvetlen kapcsolatok továbbfejlesztése.
Jóváhagyták a helikopter-leszállót
A fôvárosi légügyi hatóságok a napokban jóváhagyták a marosvásárhelyi SMURD rohammentôszolgálat kérését, amely a leendô mentôhelikopter leszállópályájának megépítésére vonatkozott, a megyei kórház mellett. Dr. Raed Arafat, a mentôszolgálat vezetôje lapunknak elmondotta, reményei szerint legtöbb négy hét alatt meg is épülhet a leszállópálya. Ehhez még a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal városrendészeti engedélye is szükséges, ezután természetesen a kivitelezés következik.
Felvilágosítás a keretszerzôdésrôl
A napokban a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetôsége a megyeközpontban, illetve a vidéki városokban szervezett találkozókon a keretszerzôdéssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat ismerteti a családorvosokkal, a járóbeteg- ellátásban dolgozó szakorvosokkal, valamint a fogorvosokkal. Az elsô találkozót tegnap tartották Segesváron, a megye többi városát a jövô héten keresik fel.
Kedden, szeptember 21-én 9 órától dr. Dorin Florea prefektus tanácsosával, és a kormányhivatal jogászával fogadónapot tart Segesváron, a helyi polgármesteri hivatalban — tájékoztatott Ioan Iacob, a kormányhivatal szóvivôje, aki lapunknak azt is elmondotta, hogy az intézkedést annak felismerése nyomán hozták, hogy a Prefektúrához kerülô panaszos ügyek legnagyobb részének megoldása a vidéki polgármesteri hivatalok hatáskörébe tartozik. A segesvári fogadónapot, ahol nemcsak a város, hanem a környezô községek lakóinak panaszos ügyeit is meghallgatják, a továbbiakban több vidéki kihallgatás követi.
A tegnap délelôttre meghirdetett találkozó, amelyen a Nyárádtô mellett kialakítandó regionális szeméttároló helyzetét kellett volna pontosítani, a kivitelezést magára vállaló német vállalkozó távolmaradása miatt elmaradt, továbbá objektív okok miatt a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal sem képviseltette magát. A tervezett tárgyalást várhatóan október végén tartják meg.
Törvényszegô fegyvertulajdonos
A megyei rendôrfelügyelôség közlése szerint a szászkézdi rendôrök azonosították B. Hans 28 éves, partensteini illetôségû német állampolgárt, akinél egy törvénytelenül birtokolt "Petit" márkájú, 9 mm-es kaliberû gázpisztolyt, és a fegyverhez való 23 darab lôszert találtak. A férfi ellen a vámtörvények, illetve a tûzfegyverek és lôszerek birtoklását szabályozó törvény megszegése miatt szabadlábon folytatnak vizsgálatot.
A Maros Mûvészegyüttes szeptember 22-én, szerdán 19 órától kezdi az évezred utolsó évadját Szászrégenben. A Sodrásban címû zenés népi táncjáték koreográfusai Varga János és Könczei Árpád. Zenekarvezetô: Moldován Horváth István.
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint szeptember 21-én, kedden a 6 kV-os hálózatról 20 kV-osra való áttérés miatt, a 6 és 18 óra közötti idôszakon belül 2-3 óráig szünetel az áramszolgáltatás a következô marosvásárhelyi utcákban: Mihai Viteazul, Argesului, Victor Babes, Grigorescu, Ion Dumitrache, Crîngului, Ulciorului, Padurii, Privighetorii, Trébely, Nicolae Iorga, Antonescu sétány, Andrei Saguna, Cosminului, Azuga, Toplita, Régi Kórház, Avram Iancu, Brigadierilor, Papiu Ilarian, Bernády György, Henri Coanda, Gábor Áron, Kôrösi Csoma Sándor, Verii, Borsos Tamás, Sipotului, Liceului.
A megyei rendôrfelügyelôség tegnapi közlése szerint a marosvásárhelyi bûnügyi rendôrség azonosította a görgényi illetôségû, 26 éves Sz. Róbert Leventét, aki különbözô bûncselekmények elkövetése miatt már 1998. augusztus 26. óta országos körözés alatt állt. A bûnügyi vizsgálat elôl eddig szökésben levô férfit a megyei rendôrség fogdájában ôrzik.
Ma 9 órától, a marosvásárhelyi Elektromaros arénájában az Elektromaros férfi tekecsapata a szebeni Electrica együttesével mérkôzik, az országos férfi tekebajnokság elsô fordulójában.
A megyei játékvezetôi testület intenzív játékvezetô-képzô tanfolyamot szervez október 5. és december 7. között. Jelentkezhetnek 16-25 év közötti, magasságukkal arányos testsúlyú, jó fizikai megjelenésû fiatalok, a megyei labdarúgó-egyesület marosvásárhelyi, Grivita rosie utca 31-33. szám alatti székhelyén, naponta 8-12 óra között, illetve kedden 8-17 óráig, vagy a 165-809, 169-032 telefonszámokon.
Ötödik alkalommal rendezték meg a mûvészeti alkotótábort Kôteleken. Résztvevôi erdélyi mûvészek — olvassuk Boros Imre bevezetôjében. — Sokukat már régi ismerôsként köszöntik a település lakói, de sajnos olyan alapító tag is van Zsigmond Attila mûvész személyében, akit már nem vár többé a kôteleki táj, mivel örökre eltávozott közülünk.
"A szinte háborítatlan Tisza mente, a táj megkapó szépsége mûveik által bennünket, itt lakókat is ráébreszt értékeinkre, melyek iránt sokszor közömbösek vagyunk."
A részt vevô alkotók: Lucia Calinescu, Craciun Judit, Dudás Gyula, Fekete Zsolt, Kedei Zoltán, Kovács Géza, Moldován Gyula, Péter István, Sándor János, Suba László.
Szolnokon egyéni kiállításán köszöntötték a hetvenedik életévéhez közeledô Kedei Zoltánt. Az alkalomra pompás katalógus készült. — Kedei Zoltán mûvészete percekig sem tagadja meg, honnan jött, hova tartozik. Képein mindegyre fellelhetôk az emberarcú fák, elhagyott porták, meggyötört öregek, felvillanó keresztek és felkiáltójelként figyelmeztetô templomtornyok. Jelképek, mindannyiunk figyelmeztetô jelképei, megmaradásunk jelképei — mondta Dudás Zoltán a megnyitón.
"Önmarcangoló, de katartikus, erôt adó lehet számára ez az önként vállalt, életszükségletként is felfogható festészeti napi penzum a Vár-Laki magányban. Magányban? Így is fogalmazhatunk — írja Nagy Miklós Kund a katalógus bevezetôjében —, amennyiben az alkotás magányos tevékenység. Kedei azonban soha nincs egyedül. Ha éppen nem jön látogató a mindig vendégváró