|
LI. évfolyam 217. (14269) |
1999. szeptember 17., péntek |
A kezdeményezô Nicolae Nolca közmunkaügyi miniszter jelenlétében, szerdán felavatták a lakásügyi országos ügynökséget, amelynek elnöke Borbély László. Az ügynökség pénzügyi autonómiával rendelkezô közérdekû intézmény, amelynek célja a különbözô társadalmi kategóriákat hozzásegíteni a lakásszerzéshez.
A folyó évre a kormány mintegy 100 milliárd lejt utalt ki az ügynökségnek, ebbôl 15 milliárdba került a székház berendezése; 65 milliárdot fordít lakásépítésre, a többit pedig korszerûsítésre és konszolidálásra — nyilatkozta Borbély László. A tevékenység beindítására a kormány 300 millió dolláros külföldi kölcsönt garantált, s ebbôl 12 ezer lakás fog épülni — mondotta. Az ügynökségnél leszerzôdött háromszobás lakás 240 millióba, a kétszobás 190 millióba, a garzon pedig 140 millió lejbe fog kerülni.
A Görög Katolikusok Országos Szövetsége tiltakozik ama határozat ellen, hogy a román ortodox egyház törtévnyesen nemzeti címet nyerjen.
Az ortodox egyház elöljáróinak nyilatkozataival ellentétben a szóban forgó törvény egyértelmûen hátrányban kívánja részesíteni a hivatalosan elismert többi felekezetet, és különösképpen a görög katolikus egyházat, melynek az 1923-as alaptörvény az ortodox egyházzal hasonló minôséget biztosított — hangzik a szervezet csütörtökön közzétett közleménye.
A közlemény továbbá "illetlennek" minôsíti a történelemre hivatkozni a szóban forgó döntés alátámasztásában, és tiltakozik az ellen, hogy kizárólag a román ortodox egyház álláspontját tükrözték részletesen a sajtóban.
A görög katolikusok szerint az ortodox egyház álláspontja "részrehajló" és nem képviseli a lakosság többségének álláspontját, továbbá ellenkezik Románia érdekeivel. Felróják továbbá azt is, hogy májusban visszautasították a Metro Media Transilvania társaság által készített közvélemény-kutatás eredményeinek közlését, mely szerint a lakosság alig 41 százaléka ortodox vallású (az állampolgárok 45 százaléka nem is vallja kereszténynek magát, tehát annál kevésbé lehet ortodox).
Gh. Funar utcai tüntetést tervez az új kolozsvári magyar fôkonzul fogadására
(MTI) — Gheorghe Funar szélsôségesen nacionalista kolozsvári polgármester tiltakozó utcai tüntetésekkel kívánja fogadni Alföldi László új magyar fôkonzult, akit a volt kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu után ô is nemkívánatos személynek akar nyilváníttatni Romániában és Kolozsvárott.
A csütörtöki román sajtó ismertette azt az ultimátumszerû levelet, amelyet a kolozsvári polgármester Radu Vasile miniszterelnöknek küldött. Funar azt követeli, hogy a kormány szeptember 20-ig — a magyar fôkonzul megbízólevelének tervezett átadásáig — vonja vissza a kinevezéshez adott jóváhagyását. Ellenkezô esetben tiltakozó utcai tüntetéseket szervez városában és sztrájkôrséget rendel ki a kolozsvári magyar fôkonzulátus épületéhez.
Gheorghe Funar két évvel ezelôtt, a kolozsvári fôkonzulátus újranyitásakor már botrányt kavart: kitartóan követelte, hogy vonják be az épületrôl a magyar nemzeti lobogót, majd igazi román hôsként ünnepeltette és megjutalmazta a polgármesteri hivatalnak azt az alkalmazottját, aki ellopta a zászlót a helyérôl.
A kolozsvári polgármester arra hivatkozik, hogy Alföldi Lászlót 1988-ban Nicolae Ceausescu nemkívánatos személynek nyilváníttatta Romániában. A diktátor akkor bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust — egyebek között arra hivatkozva, hogy ott kémtevékenység folyik -, s elrendelte, hogy a konzulátus személyzete 48 órán belül hagyja el az ország területét.
Alföldi László 1988-ban alkonzul volt Kolozsváron. A kilencvenes évek elején a bukaresti magyar nagykövetség elsô beosztottjaként tért vissza Romániába a magyar diplomata.
A magyarellenességben élenjáró Cotidianul címû napilap csütörtöki számában újabb vádaskodásokkal állt elô. Meg nem nevezett "jól értesült forrásokra" hivatkozva arról írt, hogy Alföldi Lászlót a kommunista diktatúra titkosrendôrsége, a Securitate tetten érte, amint "egy elektromos berendezést akart eladni feketén". A lap állítása szerint a magyar diplomata "feltehetôen belekeveredett egy gázcsempészési ügyletbe is".
Az Alföldi Lászlót ért alaptalan vádak a kétoldalú kapcsolatokat megzavarni törekvô, ám kommentálásra sem méltó politikai kultúra maradványai - közölte csütörtökön a magyar külügyi szóvivô az MTI érdeklôdésére.
Horváth Gábor Gheorghe Funar tiltakozása kapcsán nyilatkozott.
— A megfogalmazott vádak szerencsére mérföldekre vannak a magyar-román együttmûködés elmélyítésére irányuló közös céloktól - mondta Horváth Gábor.
A szóvivô emlékeztetett arra, hogy a kolozsvári fôkonzulátus mûködésével kapcsolatban, sajnos, eddig is voltak olyan szélsôséges történések, "amelyek azonban nem tudták megzavarni a jól alakuló magyar-román együttmûködési folyamatot."
A külügyi tárca szóvivôje hangsúlyozta: az új fôkonzultól mindkét fél a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok elômozdítását várja.
— Alföldi teljes mértékben élvezi a külügyi vezetés bizalmát, hiszen a magyar-román kapcsolatok fejlesztése terén komoly tapasztalatokkal rendelkezik, s immár harmadszor teljesít diplomáciai szolgálatot Romániában — mondta Horváth Gábor az MTI-nek.
Hozzátette: román részrôl hivatalosan sem merült fel vele szemben semmiféle kifogás.
Magyar—szlovák kormányfôi találkozó Esztergomban
(MTI) - Magyar-szlovák kormányfôi találkozó kezdôdött csütörtökön, a kora délutáni órákban Esztergomban. Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda találkozójának célja, hogy aláírják az Esztergomot a szlovákiai Párkánnyal összekötô Duna- híd újjáépítésérôl szóló kormányközi egyezményt.
Az 1895-ben felavatott, s Ferenc József császár lányáról elnevezett Mária-Valéria hidat 1944 végén a visszavonuló németek robbantották fel. Európában ez az egyetlen olyan folyami átkelô, amelyet a II. világháború óta nem építettek újjá.
A megvalósításhoz a költségek felét, azaz 5 millió ECU-t az Európai Unió biztosítja, a másik felét pedig a két állam fedezi. A munkálatokat a tervek szerint jövô tavasszal kezdik el, s az avatóünnepségre 2001-ben kerül sor.
A magyar és román polgármesterek határokon átnyúló kézfogása váljék a két ország értékes közéleti hagyományává — írta Göncz Árpád a Szentlôrincen szerdán megnyitott Elsô Magyar-Román Polgármester Találkozót köszöntô levelében.
A magyar köztársasági elnök sorait a húsz romániai és húsz magyarországi település elöljáróinak részvételével megrendezett hagyományteremtô fórumon olvasták fel, melyen az önkormányzati demokrácia és a kisebbségi együttélés kérdéseit vitatják meg.
A Baranya megyei városban megnyitott háromnapos nemzetközi találkozót a pécsi székhelyû Magyar- Román Baráti Társaság szervezte.
Iglói Zoltán, a társaság elnöke hangsúlyozta: legújabb hagyományteremtô kezdeményezésük célja az évente megrendezett polgárfórumok, illetve mûvészeti napok törekvésével azonos. A népi diplomácia eszközeivel igyekeznek alkalmat teremteni a két ország polgárainak szakmai-baráti ismerkedésére és a közös törekvéseiket - köztük az euroatlanti integrációt — is segítô együttmûködésre.
A magyar és román polgármesterek elsô találkozójának nyitónapján Für Pál, a Belügyminisztérium fôosztályvezetôje, a magyar-román kormányközi vegyesbizottság önkormányzati szakbizottságának elnöke tartott elôadást az önkormányzatiság kérdéseirôl.
A fórumon közkinccsé teszik a magyarországi kistérség-, illetve régiószervezés tapasztalatait is, melyek az Európai Unió régiópolitikájában megfogalmazódó követelmények teljesítésében segíthetik a romániai települések vezetôit.
A résztvevôk elhatározták, hogy folytatják a megkezdett tapasztalatcserét, és jövôre Romániában rendezik meg következô fórumukat
Csütörtökön az önkormányzatok kisebbségekkel kapcsolatos teendôirôl tanácskoztak. Azt követôen a társaság aradi tagjainak kezdeményezésére magyar és román nemzeti színekkel díszített koszorúkat helyeztek el Pécsett, az aradi vértanúk halálának közelgô másfélszázadik évfordulója emlékére a tizenhárom mártír-tábornok mellszobrainál, az Aradi vértanúk útján.
Az elôzô ülésen kirobbant botrány után viszonylag nyugodt hangulatban ülésezett csütörtökön délután a megyei tanács. Egyetlen napirendi pont sem osztotta meg ezúttal a véleményeket, csupán itt-ott emelkedett tartózkodást jelzô kéz a magasba. Természetesen vita minden esetben folyt, ám a végére sikerült közös nevezôre hozni az álláspontokat.
A megyei tanács adminisztrálása alatt álló köztulajdonú javak leltárának kérdésében többen a listára felvett vagyontárgyak jogilag tisztázatlan helyzetét kifogásolták, ám mivel kiderült, hogy ez a tanácstalanság általános — központi szinten is —, a leltár elfogadása mellet voksoltak, azzal a felkiáltással, hogy a tisztázatlan esetekben majd megegyezés születik, ha másként nem, hát jogi úton. Különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a költségvetés teljesítésérôl és a polgári védelem tevékenységérôl szóló beszámolókat, s a repülôtér alkalmazottjainak fizetésemelése sem váltott ki vitát. Némi kedélyborzolódást akkor érzékelhettünk, amikor a nem lakás rendeltetésû helyiségek bérének megállapításáról volt szó, ugyanis — mint kiderült — a Locativ Rt.-nek, mint a marosvásárhely városi tanács alárendeltjének, alkalmazkodnia kell ehhez az árszínvonalhoz, a gyakorlatban azonban néha többszörös bérleti díjat követel.
Az utak karbantartására a speciális útalapból augusztusban kapott összegekbôl a közlekedés biztonságának biztosítására, az utak megerôsítésére az Út- és Hídügyi Rt.-nek közvetlen megbízást adott a tanács. Moisoiu Adrian Nagy-Románia-párti tanácsos a versenytárgyalás mellett érvelt. Virág György, a tanács alelnöke egyetértett a versenytárgyalások hasznosságával általában, de ebben az esetben az odaítélést szorgalmazta, ugyanis, ha most írnának ki tárgyalást, a tényleges munkálatokra csak november- decemberben kerülhetne sor, amit nem biztos, hogy az idôjárás engedni fog, s fennáll annak a veszélye, hogy a pénzt nem tudják majd felhasználni. Érvelését a tanács maradéktalanul elfogadta.
Marosludason hat új utca kapott hivatalosan nevet. Közöttük kettô helybéli személyiség nevét viseli majd (Ioan Theodor Olteanu, Ion Vladutiu), négy pedig semmitmondó név (Atintisului, Pietrei, Uzinei de apa, Vaii). A szavazáson kilenc RMDSZ-tanácsos tartózkodott, ezzel fejezvén ki egyet nem értésüket azzal, hogy az utcanevek kiválasztásakor magyar vonatkozású név fel sem merült, s legalább az egyik román személy, akirôl most utcát neveztek el, nem kimondottan magyarbarátságáról volt ismert.
A regionális fejlesztési programok ismertetése után a tanács elfogadta a Maros Mûvészegyüttes mûködési szabályzatát, miután az eredeti változatból kivették az elôadások nyelvére vonatkozó passzust, majd kinevezték az Út- és Hídügyi Rt. egyszemélyes adminisztrátorát Gabudeanu Constantin személyében. A szavazás — a szabályzat szerint — szavazócédulákon történt, amelyek, mint Bulyovszky Loránd tanácsos kifogásolta — akár a sok vitát kiváltó elôzô ülésen —, ezúttal sem voltak lepecsételve. Toganel tanácselnök válasza szerint erre a szabályzat nem kötelez. Ezúttal valószínûleg nem keveredik botrány az ügybôl, míg a múltkori ügyben pedig közigazgatási bíróság fog dönteni.
Polgári perrel folytatódik a jogvita a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és az állami alapból épített kereskedelmi helyiségek eladását kifogásoló hat kereskedô között — jelentették be a hivatal tegnap déli sajtótájékoztatóján. Azt is megtudhattuk, hogy ezt a hat céget kivéve, a többi érintett kereskedôvel tovább folynak a közvetlen eladást célzó tárgyalások.
Ercsei Ferenc, a hivatal kommunikációs, koordinációs és személyzeti igazgatója kihangsúlyozta, a marosvásárhelyi bíróság hétfôi döntése nem vezet a helyiségek eladását beindító idei, 125. számú helyi tanácsi határozat végrehajtásának teljes felfüggesztéséhez. A hivatal jogászai még nem kaptak írott értesítést a bíróság döntésérôl, de amint ez eljut hozzájuk, fellebbezést nyújtanak be, tehát a jogvita tovább folyik. Mindeközben a hat pereskedô cégbôl három megjelent az eladási tárgyalásokon is. Ez látszólag ellentmondás, de mentôöv is lehet a kereskedôknek abban az esetben, ha pert veszítenek a hivatal ellen. Ugyanis a tárgyalásokon meg nem jelenô kereskedôk használta helyiségeket minden további nélkül elárverezik. Pervesztés esetén tehát nem kerülnek azonnal kalapács alá ezek a helyiségek.
A jogi úton tiltakozók legfontosabb kifogása, mint már említettük, a helyiségek magas, a piaci értéket meghaladó ára. Ezt felmérés alapján szabták meg, amelyet versenytárgyalással kiválasztott cég végzett el, a hivatal álláspontja szerint jól és szabályosan. A pereskedôk szerint azonban a felmérések sem voltak rendben. Kinek van igaza, azt a bíróságnak kell eldöntenie.
A többi kereskedôvel folytatott tárgyalások ma érnek véget. A helyiségeknek azonban szigorú árakat szabott a tanács, s a kijelölt tárgyalóbizottságnak nincs hatalmában ezen változtatni. Tehát a tárgyalások legfeljebb a fizetés mikéntjérôl folyhatnak, ugyanis a cégeknek lehetôséget adnak a részletekben való fizetésre. A tárgyaltakról határozattervezetet terjesztenek a tanács elé. A testületnek kell eldöntenie, hogy elfogadja-e a kereskedôkkel való megállapodást, és csak ezt követôen kerülhet sor az üzlethelyiségek tényleges eladására. Amelyeket nem adják el jelenlegi használóiknak, azoknak árverésen keresnek tulajdonost. Az árverések kikiáltási ára a vitatott tanácsi határozatban megszabott összeg lesz.
Pop Vioricától, a Tarom marosvásárhelyi ügynökségének vezetôjétôl tudjuk, hogy most már minden pénteken van egy olyan repülôgép, amelyik Bukarestbôl Szatmárnémetibe megy, ott éjszakázik, szombaton reggel pedig fölveszi Nagyváradról, majd Marosvásárhelyrôl is azokat az utasokat, akik a fôvárosból induló nemzetközi járatokhoz igyekszenek. Az ország területén ezek az utasok egy lejt sem kell hogy fizessenek, s amennyiben csak másnap ülnek föl az idegenbe rajtoló repülôgépek valamelyikére, ugyancsak díjmentesen szállásolják el ôket.
Akik Olaszországba tartanak, újabban nem szükséges, hogy elôzetesen Bukarestig utazzanak, hiszen Erdélyben is fölszállhatnak. A bolognai charter járatgépe — egyelôre — hétfôn és pénteken 15 óra 30 perckor emelkedik föl a szamosfalvi repülôtér kifutópályájáról. Helyfoglalás és jegyváltás ügyében itt, megyeszékhelyünkün is lehet érdeklôdni.
A harmadik friss információ az, hogy október elsejétôl amolyan akciós áron lehet jegyet váltani Otopeni-bôl Amerikába tartó repülôgépekre. Így New Yorkba a szokványos 575 dolláros tarifa helyett 429 dolláros (kétirányú) viteldíjat alkalmaznak s Chicagóba is 136 dollárral olcsóbban lehet repülni (620 dollár helyett 484-ért) oda-vissza. A kedvezmény feltétele mindössze az, hogy az ott-tartózkodás idôtartama ne haladja meg az egy hónapot.
Végül: Kairóba csoportos utazást ajánlanak tour-retour, "mindössze" 273 dollárért. A csoportlétszám 6 személynél kezdôdik.
Fél évezred, fél évszázad, fél évtized a marosvásárhelyi ferences szerzetesek története, amely a város históriájával meghatározóan összeforrt.
Az íróhártyára 1444-et írtak, többnyire kolostorok csendjében, amikor a szigorú rendszabályok szerint élô obszerváns franciskánusok, vagyis a ferencesek, a korabeli Magyarország Szent Szalvator rendtartományából jöttek az államalapító király nevét viselô erdélyi rendtartományba, s telepedtek le rendházas kolostorokat alapítva Erdélyben, többek közt Marosvásárhelyen.
Assisi Szent Ferenc utódai — akit az egyháztörténelem úgy tart számon, mint aki elsôként viselte a stigmát — a bencések és jezsuiták után jöttek, követték ôket a piaristák. Talán nem érdektelen itt most megjegyezni, — hiszen városunkban is még sokan emlékeznek a mûködô rendházakra —, hogy a franciskánusok között három alág tevékenykedett áldásos munkával: a minoriták, az obszervánsok és a kapucinusok. Ez már megint történelem és nemcsak egyházi, hiszen igen jó hírnévvel mûködött a ferencesek marosvásárhelyi scholája is. A rend ma Erdélyben 45 tagot számlál, Szegeden, novícium után 21 erdélyi ferences teológus tanul. Megyénkben két ferences rendház és kolostor tartatik számon, a marosvásárhelyi és a mikházi rendi klastromok, elôbbi mûködik mindössze, hiszen a rendszabályzat szerint is: három egy közösség.
Nos, az erdélyi nép körében igen nagy népszerûségnek örvendô obszerváns szerzetesek — innen: barátok — marosvásárhelyi letelepedésének 555. évfordulója alkalmából ma délután hat órakor a Szent Imre plébánián szentmisét mutatnak be a ferencesek, melyen részt vesz dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, P. Benedek Domonkos rendi provinciális, más egyházi méltóságok.
Az évfordulóra Pál atya a Plébániatemplomban korabeli, ereklyeszámba menô miseruhákat, pergamenre írott korabeli feljegyzéseket, ôsnyomtatványokat állított ki, Erôs Modestus atya a Szent István provinciáról szóló eredeti írásos történetét, más kegytárgyakat. A rend történetében eltelt történelmi viharokkal tele fél évezred. Nyilván nem lehet közömbös a vallásos lélek számára a jövô, Szent Ferenc szelleme, lássuk, mit mondott el röviden lapunknak a Szent Imre plébánia szerzetese:
— Ha az öt évszázad alatt a ferencesek megtalálták az identitásukat Marosvásárhelyen, a nép körében és a közéletben is, akkor jelenleg mi is megtaláltuk identitásunkat Szent Ferenc szellemének továbbélésében és megélésében, a szegények és az elhagyott gyermekek gondozása által. Mindig az éltet tovább egy közösséget, hogy mennyire döbben rá, hogy mit kell tenni neki abban a világban, regula szerint, a rend szellemében. Gondolom, hogy ez bátorít fel egy új kolostor közeljövôbeni felépítésére is.
Pax et Bonum — Áldás, békesség!
Tegnap a prefektúrán a sajtó java részének kizárásával folytatott megbeszélést az a bizottság, amely a közrend és -tisztaság megôrzését hivatott szolgálni Maros megyében. A zártkörû tanácskozáson állítólag a bizottság mûködésének tervét állították össze, s meghatározták az idôpontokat, mikor, hová szállnak ki ellenôrzésre. A rajtaütésszerû ellenôrzésekre meghívják majd a sajtó képviselôjét is — tudtuk meg a komisszió egyik tagjától.
Tegnapi lapszámunkban tudósítottunk arról, hogy Dorin Florea prefektus kezdeményezésére jött létre ez a bizottság, miután a Fogyasztóvédelmi Hivatal, az Állategészségügyi Igazgatóság, a Környezetvédelmi Igazgatóság, a rendôrség és a helyi közigazgatás képviselôi háromórás tanácskozást tartottak. A bizottság elnökének magát a prefektust nevezték ki.
Tudósításunk arra is kitért, hogy a rendôrségnek, a csendôrségnek, a közrendészetnek, a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi hivatalnak határozottabban kellene fellépnie azért, hogy az utcán szemetelôket, hangoskodókat és a közrendsértôket elôállítsa és szigorúan megbüntesse.
Mindezek tudatában feltevôdik a kérdés: hogyan sikerül majd a prefektus által vezetett bizottságnak megyeszerte rendet teremtenie azzal, hogy mindösszea szemlézi majd az utcákat, piacokat? Milyen hatékonysága lesz a büntetéseknek akkor, amikor a fogyasztóvédôk, polgárôrök évek óta bírságolnak szinte eredmény nélkül? Meglehet, a könnyebbik végén fogtak a dologhoz, mert az egyébként jogos igény — tehát a rend és tisztaság — érvényesítése elsôsorban azon múlik, hogy a helyhatóságok megyeszerte, hogyan látják el a köztisztasággal kapcsolatos szervezôi, végrehajtói feladatkörüket. Ezután jöhet a most kilátásba helyezett, bizottságosdival körített ellenôrzés és büntetés. Egyébként a prefektusi kezdeményezés mellé most felzárkóztatott hivatalnoknak, bizottsággal vagy anélkül, éppen az ellenôrzés és az indokolt büntetés a feladata. Ha nem teszik, akkor ezek házatáján is hibádzik valami.
Mindenkit, akirôl bebizonyosodik, hogy rémhíreket terjeszt a vállalatról, azonnali hatállyal elbocsátanak — közölte Johannes Georg Reissermayer, a Matricon vezérigazgatója és többségi tulajdonosa az alkalmazottaival. A dolognak az az elôzménye, hogy városszerte különféle pletykák terjedtek el arra vonatkozólag, hogy a vállalat új vezérkara elsôsorban a román, illetve elsôsorban a magyar alkalmazottakat bocsátotta volna el létszámcsökkentéskor.
A létszámcsökkentést még az elôzô vezetés hajtotta végre — közölte lapunkkal Fazekas Mária gazdasági igazgatónô —, ez idôben egybeesett a vásárlási szerzôdés megkötésével. Az új többségi tulajdonos ezért csak szempontokat adott meg, úgy szerettük volna, hogy a fiatal, diplomás, nyelveket ismerô jó munkaerôk maradnának, s lehetôleg szakmánként is megfelelô elosztásban legyenek alkalmazottaink. Amikor megnéztük a listát, akkor derült ki, hogy ezt a szempontjaink teljes mellôzésével állították össze, s ennek eredményeként a személyzeti osztály vezetôjét azonnali hatállyal elbocsátottuk. Nagyon meglepett, Reissermayer urat különösképpen, hogy ebbôl a városban ekkora — nemzetiségi, politikai szempontokat belemagyarázó — ügyet fabrikálnak. Mi elsôsorban a vállalat érdekeit, gazdasági fellendítését tûztük ki célul, ehhez a legmegfelelôbb embereket keressük, teljesen mindegy, hogy az illetô román, magyar, netán cigány nemzetiségû, s mindenféle politikai szempont idegen a számunkra. Ezért határoztuk el, hogy pontot teszünk ennek az ügynek a végére, megtiltunk minden politikai vagy nacionalista indíttatású megnyilvánulást a vállalatnál bárkinek a részérôl is jelentkezne, s a továbbiakban magunk sem nyilatkozunk errôl a témáról.
A Matriconban egyébként láthatóan új szelek kezdenek fújdogálni. Valami megmozdulni látszik, még akkor is, ha még nagyon távol állnak a kitûzött céltól. 240 alkalmazott maradt a vállalatnál, ám ezeknek sem tudnak pillanatnyilag maradéktalanul munkát biztosítani. Pontosabban, megrendelés volna, több is, mint amennyit képesek legyártani, de hiányoznak még bizonyos mûszaki feltételek, hogy ezeket megfelelô minôségben teljesítsék, nem tökéletesen kielégítô termékeket pedig nem szeretnének kiadni a kezükbôl, mert ez késôbb hitelüket rontaná. Az elképzelések szerint az év végéig jutnak el arra a szintre, amikor a nyugati piacra is kifogástalan minôségû termékeket tudnak majd gyártani.
A vállalat új vezetôségének fontos szempontja, hogy a gazdaságosság érdekében csak olyan létszámot foglalkoztasson, amely megtermeli önmaga bérét. Nemcsak a munkások létszámát csökkentették, hanem a mûszaki-adminisztratív munkakörben dolgozókét is, s amennyiben úgy látták, hogy valaki nem felel meg az új követelményeknek, azt nyitottabb szemléletû munkatárssal helyettesítették. Mégsem viszik ezt az elvet az abszurdumig, hisz annak ellenére, hogy a mostani munkáslétszám pillanatnyilag meghaladja a szükségleteket, további tömeges elbocsátásokra nem kerül sor. Néhány hónapon belül ugyanis — amikor valamennyi modern berendezés megérkezik — minden kézre szükség lesz, hogy a megrendeléseknek eleget tudjanak tenni.
Városunkban figyelemre méltó premier, hogy ezentúl a Matricon alkalmazottai hitelkártyán kapják a fizetésüket. Ez a modern rendszer külföldön általánosan elterjedt, és több elônnyel jár. A vállalatnak nem kell nagy mennyiségû készpénzt kéthetente székhelyére szállítania, ugyanakkor amennyiben az alkalmazottak nem veszik fel maradéktalanul és aznap a járandóságukat, erre a bank kamatot fizet. A rendszer a bonyolító banknak, a BCR- nek is elônyös, hisz kevesebb készpénzt kell egyszerre kifizetnie, esetleg egy vagy több nappal késôbb, s ez a pénz idôközben jövedelem forrása lehet. Ugyanakkor az alkalmazottakat biztosították, hogy a bank semmiféle kezelési díjat nem számol fel.
Jelenleg a szakszervezeti vezetôkkel folyik a vállalatban a tárgyalás az új kollektív szerzôdés megkötése érdekében. A régi szerzôdés hamarosan lejár, addig kell az új szerzôdésnek megszületnie. Bár kemény tárgyalások folynak minden feltétel adott a sikerhez. Január 1-jétôl szeretnének bevezetni egy új javadalmazási rendszert, szigorú teljesítménybérezés formájában, amely az európai színvonalon dolgozni képes alkalmazottaknak kiemelt jövedelmet biztosít majd. Azért csak akkor, mert most még — megfelelô munkafeltételek hiányában — veszítenének vele az emberek. A megállapodás másik fontos kitétele, hogy a vállalat kapuja nyitott a túlórázni, többet keresni vágyók elôtt, ám szigorúan járnak el azokkal szemben, akikrôl kitudódik, hogy másodállást vállaltak.
Egyébként alapos termékstruktúra- váltás van folyamatban. A hagyományos termékekre csak alig, szinte egyáltalán nincs kereslet, annál nagyobb az igény a szerszámok és az autóipari alkatrészek terén. Ha pedig megtörténik a teljes átállás, s sikerül legyôzni a némelyek fejében még mindig létezô mentális korlátokat, akkor joggal lesz kitûzhetô az igazgatónô asztalán becsomagolva elôkészített európai lobogó a vállalat kapuja fölé, jelezvén, hogy ebben a kis szegletben már eljutottak Európába.
Hetek, hónapok óta folyik a vita a parlamentben az elállamosított javak visszaadásáról. A kormánykoalíció pártjai között sincs egyetértés a dologban. Mást akar a Parasztpárt például, ismét mást a Demokrata Párt. Az ellenzék pedig keményen szembeszáll a tulajdonjogi törvény elfogadásával. A legnagyobb ellenzéki párt elsô alelnöke, Adrian Nastase egyenesen azt mondta, hogy a jelenlegi hatalom a két háború közötti állapotokat akarja visszaállítani, amikor a lakosság 5 százalékának birtokában volt az ország vagyonának 92 százaléka, s ha a törvény szerint szolgáltatják vissza a volt tulajdonosoknak a valamikor törvénytelenül elkobzott vagy elállamosított lakásokat, akkor az 50 milliárd dollárnyi kárt okoz az országnak. Hogyan történt -történik mindez máshol? — erre nyújt betekintést.
Igazságot tenni nehéz, valójában lehetetlen. Helyrehozni valamit abból, amit az elmúlt évtizedekben a tulajdonnal szemben elkövettek, ugyancsak körülményes folyamat. Illusztrálja ezt mindjárt az a rengeteg bonyodalom, amellyel a tulajdonviszonyok valamelyest is méltányos rendezése járt az elmúlt években a totalitarizmus béklyóiból szabadult országokban. Nincsenek ideális, tehát mindenki számra kielégítô, megnyugtató megoldások. Egyszerûen érdekek olyan egyeztetésérôl lehet szó, amely az egykori igazságtalanság jóvátételével nem szül újabb igazságtalanságot. Alábbi körképünk adalékként szolgálhat az említett törvényrôl folyó vitához. Kitekintve, feltehetôen indulatmentesebben tehetjük mérlegre a politikusok szájából elhangzó érveket, s talán az igazságosság, méltányosság fogalmainak árnyaltabb megértéséhez is hozzásegít más országok gyakorlatának megismerése.
Az államosított lakások helyzete Maros megyében, az 1999. július 31-i adatok alapján
Elvett lakások száma az 1992/1950-es törvény alapján: 3116
Elvett lakások száma a 4/1973-as törvény alapján: 393
Elvett lakások száma a 223/1974-es törvény alapján: 3310 (ezeket kifizették a tulajdonosoknak); 889 (ezeket nem fizették ki)
E három törvény alapján összesen 7708 lakást vettek el. Összesen 1324 dossziét adtak be visszaigénylésre (ez 1820 személyt jelent, amibôl 1221 magyar).
A Megyei Bizottság 1160 dossziét letárgyalt.
Megoldott dossziék száma: 753.
Az adatok nem véglegesek. A 7708 elvett lakásból (ez végleges adat) eddig a lakóknak (chirias) 3064-et adtak el.
Romániában a kommunizmus idején, különbözô dekrétumokkal 241-068 lakást államosítottak. A múlt év végén 166- 656 bérlôt tartottak nyilván, 87.427 lakást adtak el a bérlôknek az 1995 évi 112-es törvény alapján. Mindössze 4000 lakást adtak vissza olyan volt tulajdonosoknak, akik benne laktak, 3538-at pedig bírósági ítélettel helyeztek vissza jogaikba.
A földterületekkel is hasonló a helyzet. A '89-es fordulatot követô években az ország szántóterületének 80 százaléka visszakerült a parasztok tulajdonába. Még 1945-ben megszabták a tulajdonosonkénti 50 hektáros területet. Akkor számos gazda rendelkezett ezzel a földterülettel. Most az állam tulajdonában maradt 1,8 millió hektár területbôl 600.000-t követelnek 50 hektárnyi nagyságban, a többi ennél sokkal kisebb. Ezek szerint jut is, marad is. Csakhogy, nálunk bevett szokás szerint végeérhetetlenül folyik a vita, a hadakozás a különbözô érdekcsoportok között. Leghevesebben a visszaadandó földterület nagysága fölött csapnak össze az indulatok mert a tulajdonjog rendezésének szükségességét, a jóvátétel ígényét nyíltan már egyetlen valamire való párt vagy poliitkus sem meri megkérdôjelezni, hiszen Európába tartunk... S jó ez az ügy szavazatszerzésre is, hiszen lehetôvé teszi, hogy bérlôt és tulajdonost kijátszanak egymás ellen. És meg is teszik. Eközben senkit vagy csak nagyon keveseket érdekel valójában a föld, a mezôgazdaság sorsa.
A kommunizmus idején történt visszaélések orvoslására a magyar parlament 1991-ben és 1992-ben egy-egy törvényt fogadott el. Ezek az alkotmány betûjéhez ragaszkodva törtölték a korábbi diszkriminatív határozatokat. A jóvátétel során fôleg a kárpótlásos módszert alkalmazták, vagyis mindenekelôtt megállapították az okozott kár nagyságát. Kétszázezer forint értékig a teljes összeget megkapták az érintettek. Ötszázezer forint érték fölött 310.000 forintot, plusz az ötszázezret meghaladó érték 10 százalékát kapják meg, az összeg azonban nem haladhatja meg az ötmillió forintot tulajdonosonként.
Több tulajdonos esetén az összeget ezek között elosztják. Ezt az elvet alkalmazzák az elállamosított földterületek esetén is. A szántóterület értékét úgy állapították meg, hogy egy aranykorona ezer forintnak feleljen meg. A kiosztható földterületet 30 aranykorona szántóterület értékben szabták meg a téesztagok, és 20 aranykorona értékben az állami farmok dolgozói számára. A pénzügyi hivatalnál mezôgazdasági vállalkozóként bejelentkezô személyek egyfajta segélyt kapnak azért, hogy megvásárolhassák a hivatalosan visszaadott terület felett még nekik járó földterületet. A kompenzáció összege a segéllyel együtt sem haladhatja meg az egymillió forintot. Ez egyfajta, a szántóterület megvásárlásától számított öt éven belül visszafizetendô kölcsönnek tekinthetô, abban az esetben, ha az illetô nem jegyeztette be magát mezôgazdasági vállalkozónak. A segélyt vagy a kölcsönt kuponok formájában kapják az érintettek. Ezeket a kuponokat földvásárlásra, illetve a privatizáció során eladott részvények vásárlására használhatják fel.
Különleges eset. Ugyanis 1989 novemberéig, a Berlini fal leomlásáig két Németország volt, és a nyugati, illetve a keleti szocialista részen különbözôképpen szabályozták a tulajdonjogot. Az egyesülést követôen 1990 júniusában közös közleményben szögezték le a tulajdonjogra vonatkozó szabályozásokat. Elsôdlegesen megegyeztek, hogy az elkobzott javakat visszaszolgáltatják, azonban utólag különbözô törvényszabta kivételekkel a kompenzációra fektették a hangsúlyt. A szabályzók figyelembe veszik mind a volt tulajdonosok, mind a bérlôk érdekeit. Külön kiegészítô módosítás foglalkozik a zsidók vagyonával.
Azt ugyancsak külön jogszabályba foglalták, hogy azoknak a földterületeknek és épületeknek a visszaszolgáltatása kizárt, amelyek közérdeket szolgáltak és 1990 szeptember végéig ez nem változott meg. Visszakapják a volt tulajdonosok a peres úton elkobzott javakat, ha a bírósági végzést törvényesen megsemmisítették, visszakapják azok is a tulajdonukat, akiktôl kártérítés nélkül eltulajdonították. A tulajdonjogi törvény értelmében az állam tulajdonában levô szántóterületekbôl maximum 150 hektárt követelhet vissza a tulajdonos. Kártalanítást abban az esetben adnak, ha nincs mód természetben visszaszolgáltatni a valamilyen módon eltulajdonított javakat.
Az Albán Népgyûlés 1993 áprilisában két törvényt hozott a régi tulajdonosoktól elkobzott vagyonok kártalanításáról. Mi több, a törvény kizárja annak lehetôségét, hogy a volt kommunista vezetôk, akik visszaélések folytán jutottak jogtalanul vagyonhoz, bármiféle követeléssel elôállhassanak.
Albániában fôleg az elkobzott javak visszadásáról szól a szabályzó. Ahol ez nem lehetséges, ott kárpótolják a volt tulajdonosokat. Ez nem vonatkozott a városok belterületén beépített területekre, csak a be nem épített telkekre, földterületekre, illetve azokra az épületekre, amelyek rendeltetése nem változott meg idôközben. Nem szolgáltatják vissza azokat a földterületeket és épületeket, amelyek középületek, és amelyekért az eltulajdonítás pillanatában kártérítést fizettek.
A tulajdonos a bérlôket nem lakoltathatja ki minden további nélkül. Ha a tulajdonos egy hasonló komfortú lakást talál a bérlônek, akkor annak kötelezô módon el kell hagynia a lakást. A törvény az államot is kötelezi, hogy megoldást találjon a volt tulajdonosok lakásproblémáira, s elônyben kell részesítenie a szerényebb megélhetési lehetôségekkel rendelkezô családokat.
Bulgária nagy figyelmet szentelt ennek a problémának. Elôször 1992-ben jelent meg erre vonatkozó törvény, majd az 1996-os szófiai hatalomváltást követôen, 1997-ben egész sor új, a kártalanításokra vonatkozó törvényt fogadtak el. Ezzel a törvénycsomaggal igyekeztek jóvátenni a kommunista rezsim visszaéléseit. Abban az esetben, ha a szántóterületet, erdôt valamilyen okból nem lehetett visszaszolgáltatni a volt tulajdonosnak, kuponokkal kompenzálták azokat. Ezeket a kuponokat csak törvény által megszabott célra használhatták a tulajdonosok: például állami tulajdonban levô földterületek, illetve erdôterületek árverésen való megvásárlására. A kuponok névre szólók, nem ajándékozhatók el, csak házastársak között cserélhetôk egyetlen alkalommal. A törvény szabta keretek között fizetôeszközként is felhasználhatók.
Lengyelországban sosem volt a többi szocialista országban gyakorolt kollektivizálás, így látszólag egyszerûbb volt a tulajdonjog kérdése. A rendszerváltást követôen a politikai pártok többsége programjának elsôdleges célkitûzései között említette a javak visszaszolgáltatását, tenni azonban semmit nem tett. Egyetlen, a volt zsidó vagyonok visszaadásáról szóló törvény született mindössze. Romániához hasonlóan, itt is húzták- halasztották egy ilyenszerû törvény megszavazását. A hasonlóság azonban mindössze ennyi, hiszen Lengyelországban a házak nagy részét nem államosították el. Az adminisztratív jogi törvénykönyv alapján jártak el a javak visszaszolgáltatásának ügyében. Ugyanakkor Varsó fôpolgármestere elrendelte, hogy a fôvárosi házak volt tulajdonosai visszakaphatják épületeiket, azzal a feltétellel, hogy a tulajdonos, avagy a bérlô legalább 10 éve lakjon az illetô épületben. 1993 óta létezik egy politikai okokból, a lengyel parlament, a Szejm által el nem fogadott törvénytervezet. Nemrég született egy olyan határozat, melynek értelmében mindössze 50 százalékos kártérítést kapnak Lengyelországban a volt tulajdonosok.
1990 és 1992 között a volt Csehszlovákiában hat törvényt fogadtak el a tulajdonjog rendezésére. Az 1990-es törvény felméri azokat a javakat, amelyeket elállamosítottak, erôszakkal megvásároltak vagy eltulajdonítottak. Az 221/1991. évi 221-es törvény a földtulajdonjogot szabályozza. Figyelmesen elemezték a helyzetet, és a különbözô esetekre különbözô megoldásokat javasoltak. Megállapították például, hogy maximum 150 hektár szántóföldet adnak vissza a tulajdonosoknak.
Mint a fentiekbôl kitetszik, a szocialista érában keletkezett tulajdongubancot a legkülönbözôbb módokon lehet átrendezni. Nálunk ennek végleges formájáról akkor lehet majd beszélni, ha végigjárta a törvényalkotás összes fázisait. Addig azonban folyik a vita, politikai szólamok hangzanak el, világosan látszanak az egyes érdekszférák kitüremlései. Kérdés, mennyi a politika és mennyi a tényleges igazságtétel, a valós rendezés igénye, vagy az, hogy eleget tegyünk az európai normáknak. Nyugalom azután sem lesz, mert az elméleti érvek ellentmondásait is fel kell oldani. Rendezni kell, s ha a tulajdonhelyzet tisztába kerül, viheti elôre Romániát a reform útján.
— Hány gyerek él még az elhelyezési központokban? — Lesznek-e Marosludason magyar nevelôk? — Hogyan lehet tettre bírni a vegetáló nemkormányzati szerveteket? — Kérdéseinkre Domby Károly, a megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság vezetôje válaszolt.
Az igazgatóság, a vonatkozó kormányrendelet alapján, idén áprilisban megkezdte a hivatásos pótmamák kiképzését és a kiválasztott gyerekek családoknál való elhelyezését. Mint az igazgató beszámolójából kiderült, jelenleg 55 — segesvári, ákosfalvi, bándi, backamadarasi, ádámosi, dicsôszentmártoni, dánosi, széplaki, csíkfalvi, erdôszentgyörgyi, marosludasi, nyárádtôi, maroskeresztúri, karácsonfalvi, szászrégeni, marosvécsi, nyárádgálfalvi és marosvásárhelyi — képzett személy 108 gyereknek biztosít otthont. Az elhelyezési központokban még így is 550 kiskorú él. A programot tovább folytatják, szeretnének a megyeszékhelyen szervezendô tanfolymon kívül Segesváron is hasonló továbbképzôt indítani. Ott az Irene Alapítvány vállalta 25 pótmama fizetését, így egy hónapon belül megkezdik a megfelelô személyek kiválasztását és a 60 órás tanfolyamot. Az igazgatóság kétéves tevékenysége alatt az elhelyezési központokban levô gyerekek száma közel 200-zal csökkent. A fent említett programokon kívül rokonokat is megbíztak az egyébként árvaházba kerülô kiskorúak nevelésével.
A marosludasi elhelyezési központban több magyar nemzetiségû kiskorú él, akik a magyar nevelôk hiányában — akikkel az otthonban elismételhetnék a leckét, tanulhatnának — román osztályokba járnak. Bár már hosszabb ideje tervezik a magyar nevelôk alkalmazását, mindeddig változás nem történt. Az igazgató biztosított, hogy hamarosan felmérik a magyar és roma nemzetiségû gyermekek számát, s nevelôket alkalmaznak melléjük.
Nemrégiben a megyei tanács szakbiztossága által szervezett találkozón kiderült, hogy a megyeszékhelyen bejegyzett 38, gyermekekkel foglalkozó szervezet közül az igazgatóság csak hússzal tartja a kapcsolatot. A fennmaradókat a kereskedelmi kamara nyilvántartásából halászták ki, mûködésükrôl, teljesítményeikrôl visszajelzések nem érkeztek.
— Az utóbbi nemkormányzati szervezetek, alapítványok a törvényszéken való bejegyzésükkor nem tôlünk, hanem a fôvárosi gyermekjogvédô és jóváhagyó bizottságtól kértek és kaptak mûködési engedélyt. A bukaresti országos bizottság a megyei szervekhez csak az örökbefogadásokkal foglalkozó szervezetek jegyzékét juttatja el, akik tevékenységében ez nem szerepel, azokról csak a megyei szintû kereskedelmi nyilvántartásokban szereplô adatok tájékoztatnak. Ahhoz, hogy valós képet kapjunk tevékenységükrôl, szükségünk lenne egy szociális munkásra, aki az ismeretlenségbe burkolózó szervezetek, alapítványok után "kémlelne". Ezt egyelôre nem tudjuk biztosítani — nyilatkozta Domby Károly, aki azt is elmondta, hogy a hét elején a segesvári polgármesterrel és a hivatal két szakfelügyelôjével az ott mûködô közel 25 nemkormányzati szervezet tevékenységének összehangolásáról tárgyaltak, s megegyeztek, hogy október közepén a szervezetek vezetôivel közös megbeszélést tartanak.
A Spiru Haret tanügyi szakszervezeti szövetség megyei szervezete szerdán felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a megyei oktatási intézmények kiegészítô személyzete nem kapta meg augusztusi elszámolását. Emiatt a szakszervezet figyelmeztet, hogy a közeljövôben bármikor kialakulhatnak nehezen ellenôrizhetô, és beláthatatlan következményû spontán munkabeszüntetések a tanintézetekben. További álláspontjuk szerint az is bizonytalan, hogy a következô havi bérükhöz hozzájutnak-e az alkalmazottak, ami fokozza körükben a feszültséget.
Az augusztusi bérek helyzetével kapcsolatban tegnap Dónáth Adélt, a megyei tanfelügyelôség fôkönyvelôjét kérdeztük, aki lapunknak elmondotta, hogy valóban elmaradt a kiegészítô személyzet augusztusi elszámolása. A felügyelôség számláján megvan a fizetésekre való pénz, de hiányoznak a költségvetésnek a bérek után kifizetendô összegek (adó, társadalombiztosítás, stb.). Ezért kérték a pénz; illetve munkaügyi minisztériumok beleegyezését, hogy az adók kifizetését halasszák el, ugyanis a minisztériumok beleegyezése nélkül a kincstár nem fizeti ki a pénzt, ha az állam nem kapja meg a bérek után járó adót. A pénzügyminisztérium beleegyezése már megvan, tegnapra várták a munkaügyi tárca pozitív visszajelzését, amelynek megérkezésével az augusztusi bérek problémája rövidesen megoldódhat.
Azt is megtudtuk, hogy a szeptemberi fizetések gondjára is körvonalazódik megoldás. A költségvetési keret ugyan már elfogyott, és a költségvetés- kiigazítás egyelôre még nem került szóba, de a fôkönyvelô szerint kormányszinten folynak tárgyalások a bérek kérdésérôl, amit az is alátámasztani látszik, hogy az oktatási minisztérium pénzügyi igazgatósága nemrégiben közölte a felügyelôséggel, hogy a szeptemberi béreket rendben kifizeti az államkassza.
A Seprôdi János Kórusszövetség Bárdos Lajos születésének 100. évfordulója tiszteletére nemzetközi kórustalálkozót szervez a marosvásárhelyi Színmûvészeti Intézet Stúdió termében szeptember 18-án, szombaton délelôtt 11, délután pedig 18 órai kezdettel. A Fesztivál védnökei Daróczi Bárdos Tamás zeneszerzô, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Szalman Lóránt karmester, a Seprôdi János Kórusszövetség tiszteletbeli elnöke. Fellép a Vártemplom Psalmus vegyes kara, a nyárádszeredai Bocskai István nôi kar, a marosvásárhelyi Cantuela énekegyüttes, a szentesi (Magyarország) Bárdos Lajos vegyes kar, a székelyudvarhelyi Alla Breve ifjúsági vegyes kar. Délután: a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar, a szászrégeni római katolikus ifjúsági kamarakórus, a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus, Pápa város (Magyarország) Bárdos Lajos vegyes kara, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus, a soproni (Magyarország) Liszt Ferenc pedagógus vegyes kar. Az egyesített kórus befejezésként Bárdos Lajos Csillagvirág c. népdalfeldolgozását énekli, vezényel Dárdai Árpád (Sopron).
11.000.000 lej összbüntetést róttak ki, 5.149.000 lejnyi terméket visszavontak 2.767.000 lej értékût pedig végleg kivontak a forgalomból a megyei Fogyasztóvédô Hivatal alkalmazottai az elmúlt idôszakban végzett vizsgálataik nyomán.
Mint a hivataltól kapott tájékoztatóból kiderül a Közegészségügyi Igazgatóság szakembereivel közösen végzett 16 ellenôrzés során a megye területén mûködô termelô és közélelmezési egységeket, a kis és nagykereskedôk tevékenységét vizsgálták. A törvényes elôírásokat be nem tartók közül megemlíthetô a segesvári Serv Prod Beer Regina Kft., ahol a jégkrémet nem megfelelôen tisztított gépekben készítették. A marosszentkirályi Pascu Petru családi vállalkozás üzletében lejárt szavatosságú süteményt árultak, s ráadásul piszkos dobozú margarin, élesztô, gyümölcsös joghurt mellett tárolták... Ugyanott fogyasztásra nem alkalmas szárnyashúst is találtak a felügyelôk. A székelykeresztúri Magichar Kft. segesvári nagybani lerakata romlandó élelmiszereket — olvasztott sajt, margarin — forgalmazott, anélkül, hogy hûtôládával rendelkezett volna. Az ellenôrzôk azt is kifogásolták, hogy a helyiségben rendetlenség volt, muslicákat találtak, s az élemiszereket a vegyipari termékek mellett tárolták. A szászrégeni Prod Agis Kft. poharas üdítôket adagoló gépe és a fogyasztók által használt poharak nem voltak megfelelôen fertôtlenítve, és a mellékhelyiség állapota is kívánnivalót hagyott maga után. Szennyes asztalterítôket, védôöltözékkel nem rendelkezô kiszolgáló személyzetet és a fertôtlenítô szerek hiányát észlelték a felügyelôk a marosvásárhelyi Telsport kft. által a Romtelecom épületében mûködtetett helyiségben. Míg a marosvásárhelyi Unic Rt. La Scara vendéglôjében a mititej-húst a helyiségben levô hômérsékleten olvasztották, a konyhában nem volt kellô tisztaság és a konyha nyitott ajtaja elôtt szeméttároló volt — olvashatjuk az Emilia Leah igazgatónô által összeállított közleményben.
Nagy Csabát, a marosszentgyögyi általános iskola igazgatóját a legjobb menedzserek között tartják számon a megyei tanfelügyelôségen. Értékelik az iskolafejlesztés terén tervezett és megvalósított elképzeléseit, valamint azt, hogy szorgalmazta és egyedül neki sikerült elérnie, hogy Marosszentgyörgyön a Soros Alapítvány által támogatott két román tannyelvû osztály mellett az idéntôl magyar tannyelvû Step by Step osztály induljon — állítja Dónáth Árpád fôtanfelügyelô- helyettes.
Az iskola felújítására vonatkozó elképzeléseit támogatta a helyi tanács is, amikor az elmúlt év végén 300 millió, az idén pedig 150 millió lejjel finanszírozta a tanintézmény korszerûsítését, elôkészítését az új tanévre. Ami megvalósult, abban nem kis része volt az igazgatónak, aki Vízi József polgármester szerint egész nyarát az iskolában töltötte, s nem csak irányított, hanem együtt is dolgozott a munkásokkal. Az eredmény pedig a nemsokára teljesen felújított, önálló hôközponttal mûködô tornacsarnok, az új helyiségbe költözött könyvtár, a Step by Step osztálytermek, a felújított régi iskola. S a felsorolásból kimaradt a tetôzet, a csatornák, kerítés, kályhák megjavítása, vízszerelés és sok minden egyéb, ami Nagy Csaba vezetése alatt a tavaly márciustól megvalósult. A felújításban, korszerûsítésben Mátyás József tanár révén része volt a helyi református egyház holland barátainak is, akik rendszeresen támogatták az iskolát.
Ami elmaradt, a '20-as évek idején épített iskola 1960-ban húzott emeletének a tovább folytatása, a ma még földszintesen maradt rész fölé, ami talán lehetôvé tenné, hogy az egész intézményben délelôtt folyjon az oktatás.
Az iskolában egyébként 879 gyerek tanul, az I-IV. osztályban kilenc-kilenc, az V-VIII. osztályban a román tagozaton nyolc, a magyaron pedig tíz osztály mûködik.
Miután bejárjuk az iskolát, amelyen valóban látszik, hogy cselekedni tudó és akaró igazgató vezeti, Nagy Csaba keserûen jegyzi meg, hogy ô ugyan nem vár köszönetet mindezért, de azt sem, hogy a Reform — csak szavakkal címû írással saját kollégái nyilvánosan is kitámadják, miszerint nem támogatja a földrajz tanítását, ami a kisérettségi-tantárgyak közé tartozik, sôt a földrajzkabinetet is felszámolta. Ezek után szinte nem látja értelmét, hogy további erôfeszítéseket tegyen az iskola érdekében.
Természetesen rákérdeztünk az okokra is. Nagy Csaba szerint a konfliktusok a három magyar tannyelvû hetedik osztály összevonásával kezdôdtek. Sajnos a tanfelügyelôségen nem tudta elérni, hogy a harmadik osztályt eleve kisegítô osztályként hagyják jóvá. Ezt még ötödikben kellett volna rendezni, s mivel nem történt meg, s a jelenlegi gyermeklétszám sem volt elégséges a három osztályra, kénytelen volt összevonni azokat, s így a földrajztanárnô által irányított osztály létszáma is megnôtt.
Ami a földrajztanítást illeti, a kerettanterv szerint megjelölt három óra közül kettôt a történelem és egyet a földrajz oktatására szántak. A választható tantárgyak közül pedig az informatikát, a helytörténetet és a népi táncot részesítették elônyben, részben szülôi óhajra, részben azért is, hogy egy fizika-kémia szakos kollégának kijöjjön a katedrája. Ami a cikkben sérelmezett földrajzkabinet felszámolását illeti, az igazgató szerint a nagy utánajárással létrehozott magyar tannyelvû Step by Step osztályt költöztették abba, lévén elsô osztályos gyerekekrôl szó, akiket az iskola földszintjén kellett elhelyezni. Azt, hogy a véleménye szerint szegényes szemléltetôanyagot más osztályban tegye fel a tanárnô, nem akadályozta meg senki.
Valóban sajnálatos, hogy ezt a vitát a közvélemény elôtt kellett lebonyolítani. Nem kétséges számunkra, hogy a földrajztanárnô az óraszám emelésével valóban jót akar, azt, hogy a diákok sikeresebben szerepeljenek a kisérettségin. Az is érthetô viszont, hogy az iskola vezetôje az összérdekeket és az óhajokat, valamint a munkatársak katedrájának kiegészítését szem elôtt tartva, és nem rosszindulatból döntött a tanárnô véleményével ellentétesen. Hitünk szerint bármely konfliktus megoldásának módja csakis a felek közötti párbeszéd lehet. Mi most csak annyit tehettünk, hogy a bíráló írás közlését követôen, a másik félnek is helyet adtunk álláspontja kifejtésére.
Párizs virágoskert — írta útinaplójába Tamási Áron, amikor 1960 decemberében Londonból hazatartva írótársaival néhány napot a francia fôvárosban idôzött. Hogy jeges fuvallatok hónapjában, évszakában is színesnek láthatta a "városoknak városát" (Ady), talán azért is történt, mert a tûzpirosból a téglavörösig, változatos káprázatokban évelô muskátlik élményét jelentette, mely Ágnes húgának virágos tornácát, faluját és bajlátott szülôföldjét is felidézte.
A virág, a kert itt a kultúra becsét is jelenti. Ezért természetes, hogy a kenyérboltocskák mellett vasárnap a virágüzletek is nyitva tartanak, s a televíziós csatornák reggel, délben, délután különféle mûsorokban színesen, kedélyesen ismertetik a fák, növények körüli idôszerû tennivalókat. Párizsban sok száz nyilvános kert fogadja a polgárokat. S legtöbb, akár egy üzlet, nyitva tartás szerint reggel kaput tár, és este 8, fél 9 tájban nyugovóra térhetnek a bokrok és a fák is, és bezárják a parkokat. S az éltetô hangulatot pillanthatja meg a járókelô: a házak tetején ligetek zöldellnek; az erkélyeken petúniák, futónövények színesítik a várost. A könyvesboltokban külön pultokon a felirat: «Jardins» vagyis: Kertek. A virágok és a kertek a lelkeket is szépítik, amely tán a francia mosolyt és udvariasságot is nevelte az elmúlt századokban. Már Bölöni Farkas Sándort, egykori kolozsvári útitársunkat 1831 telén vissza-vissza idézi a Luxemburg-kert, s március 15-én a «híres fleurista, Prevost kertjébe» kirándult «a Prés-Saint Germain nevû faluba». Prevost virágboltot tartott Párizsban, s Bölöni Farkas még annyi más «fleuristákat» is meglátogatott — ámulva a virágházak, a nyílófélben lévô kaméliák és a fenyôk változatosságán. Szeptember 12.: Párizsban a kertek ünnepe. S ez külön is alkalom, hogy a kerteknek kertjében, a Luxemburg-kertben tûnôdjünk tegnapi és mai mindennapokról. Olyasféle szívvel, ahogyan Szepsi Csombor Márton európai bolyongásai során, Párizst elhagyván Attila nagy csatavesztésének városában, Catalanaumban meghallotta a koboznak pöngését. Az otthoni hangot! Bitskey István tanulmányában szépen írja: «a koboz hangja a 17. század eleji magyarság számára sorskérdéseket, múltat, töténelmet idézett, s ezekkel együtt a jelen sajgó fájdalmát is megszólaltatta» (Esszék, mûvek, hagyományok. Kossuth Egyetemi Kiadó — 1996. Debrecen.)
A koboznak mai pöngését keressük majd párizsi sorozatunkban, de nem a «sajgó fájdalmat», hanem tegnapi és mai értelmes hogylétünk hangjaira próbálunk rezonálni, «szorongó tájékozódással» (Németh László) nézni annak a lelki-szellemi hazának az alakulását, mely Marosvásárhelytôl Amerikáig összetartozik. S egyben azt a bartóki hazát is eszményítve, mely a népek megértésének gondolatát hirdeti.
A Luxemburg-kert szeptemberi áhítatához illô volna Ady versét idézni, ám Kuncz Aladár 1914-es nyarának tapasztalata mai felismerés is: már augusztusban beszökik az ôsz Párizsba. Esztétikai bámulat mellett szinte társadalmi-szociológiai találat Ady kifejezése. Az augusztusi Párizs a turistáké, ebben a hónapban a parkolóórák is pihennek, nem kell fizetni az autósoknak. A város lakói a hegyekben, a tenger mellett nyaralnak, s mire augusztus végén visszatérnek Párizsba, az ôszbe érkeznek — nekik észrevétlen szökik be az ôsz a Szent Mihály útjára és a Luxemburg-kertbe. Olyanképpen is, hogy augusztusban az öreg gesztenyefák sárguló levelei már avarként zörögnek a lábunk alatt. Ám a hónapok ôszei mégiscsak különböznek: szeptemberben már a Nappörkölte falevelek illatát is lengi a szél. De ezt Kuncz Aladár már nem szippanthatta, mert a Luxemburg-kertbeli «nagyratörô álmait» odahagyva, teherszállító vagonban a perigeux-i karanténba hurcolták.
Kuncz Aladár madaras embere már képzeletünkben sem tûnik föl a Luxemburg-kertben. S búcsúzván a századtól is, az ezredvégen bizonyos felismerés: azon 1914-es augusztusi nyárban a madaras vállán pihenô galambok szájából végleg eltûnt az araráti olajág. S ha Picasso fel is röptette, a második világháború után elôbb lett halhatatlanná, ettôl csak pártos ünnepelt maradt.
Hogy Kuncz Aladár árnya oly otthonisággal feltûnik elôttünk a Luxemburg-kertben, arra Fekete kolostor c. regényének (Le monastere noir) elegáns, új kiadása (L’Etrave) is alkalmat teremt. Szeptember elsô napjaiban hagyta el a nyomdát a huszadik század nagy sorsregénye; a Gallimardnál 1937-ben Gara László és M. Pierpont megjelent fordításának új kiadása, rajzokkal, dokumentumokkal kiegészítve. Egykor Cs. Szabó László morgott kicsinyes és önösen belterjes szellemi magatartásunkon. Budapesten kísérte a nagytekintélyû Jacques de Lacratelle-t, a francia akadémia tagját, akit csak annyiban méltányoltak a magyar vendéglátók, hogy elôszót írt Kuncz Aladár regényének francia kiadásához. A bevezetôt most Lôrinczi László jegyzi, akinek Utazás a Fekete Kolostorhoz c. kitûnô irodalomtörténeti riportkönyve (Kriterion 1975) ma már könyvészeti ritkaság. Közös barátunk, Kuncz Aladár c. írása, mely 1981-ben íródott, a noirmoutier-i baráti körnek címezve, most kitüntetett helyen és alkalomból a francia olvasót tájékoztatja Kuncz Aladár életérôl. Aki öt és fél esztendei raboskodás után rövid ideig tartózkodott Budapesten, mert 1923-ban hazatelepedett Kolozsvárra, s az Ellenzék és az Erdélyi Helikon szerkesztôjeként és szépíróként vezetô szellemmé emelkedett. Az idô változásában bizony jó lett volna javítani Lôrinczi László írásán, mert Kuncz Aladár nem a Mezô Imre úti temetôben, hanem a Fiumei úti nemzeti pantheonban, sírtkertben pihen 1931 júniusa óta.
Bédekkerek romantizáló közhelye: a Luxemburg-kert a szerelmesek parkja. Sokkal inkább külön kis köztársaságok szövetsége: a Szenátus oldalán, a Vaugirard utcai bejárat felôl a sakkozók állama, esô sem zavarhatja ôket — vasszékeikkel a fedett galéria alá vonulhatnak, aztán a teniszezôk, majd az óvodáskorú gyerekek bekerített birodalma következik. Az Orangerie-ben Virágok, gyümölcsök, kertek címmel most egy olyan nívójú kiállítás látható, melynek javát egy igénytelen erdélyi falu mûvelôdési házában sem akasztanák ki.
Emitt kosarasok küzdenek, amott két ötös párba összefogva a pónilovak hátán kicsik poroszkálnak. A Luxemburg-kerti módi — egy napozó vagy olvasó személy két székre is illetékes, a másikra a lábát rakja fel. A bágyadó napfény még félmeztelenre is vetkôztet némelyeket. Egy karéjban öreg hölgyek kártyáznak s közöttük ül, szinte felügyeli a lapjárást egy «szerecsenkirály». Pálmák és rózsaszín leanderek hatalmas ládákban karéjozzák a tavat — tûzô nyár ellen árnyékul, hirtelen zápor esetén esernyônek is szolgálnak. A Radnóti is idézte tóba a gyerekek színes vitorlásokat siklatnak, hogy aztán kézen fogva mamával vagy nagyszülôvel a guignol-bábszínház délutáni elôadására sétáljanak.
Éles fütty sivít bele a zajló ligeti életbe: valakik tiltott helyen, vagyis a füvön heverésznek! Némely pázsit szigorúan védett, s a Luxemburg-kert rendôrsége folyamatosan és éberen figyeli a rendet. M. szépen mondja: metaforikusan is kifejezô, ahogyan ez a népkerti unió körbeveszi a valóságos és legrangosabb törvényhozást, a Szenátus épületét. Amelynek tengelyében, átellenben, a kerten túl, a sugárút végén látható az Obszervatórium. Bölöni Farkas Sándor is emlékeztet: ennek közelében kereste fel a "talált gyermekek házát". Szomorú adatokkal szolgál Bölöni s megjegyzi: «Az anyai gondosságot semmi fizetett gondosság nem pótolhatja ki». Bölöni Farkas Sándor tegnapi tapasztalata mai igazság is. A Le Point szeptember 3-i száma a romániai árvaházak nyomorúságos állapotáról tudósít. Keserû és méltatlan tény, ám Drakula mellett a romániai árvaházak sorsa a legnépszerûbb téma a francia sajtóban. A Le Point-ben kényelmetlen tényeket olvashatunk: 1990 és 1997 között 400 millió frank segélyt juttattak Romániának, de a pénz elfolyt, s a gyerekmenhelyek állapota nem javult. Hogy brüsszeli vagy bukaresti magánfolyószámlák miként gazdagodtak belôle, ezt derítsék ki az amúgyis vizsgálati lázban élô Európai Unió-beli hivatalosok.
De a Luxemburg-kert zsivajos-virágos életébôl Bukarest és Marosvásárhely felé tekintve mégis azon tûnôdöm, vajon Iliescu úrnak nem volna-e méltóbb ilyen, Románia sorsát mélyen érintô kérdésekben interveniálnia Franciaországhoz és az Európai Unió képviselôjéhez, mint azért háborogni magas személyek és testületek elôtt, hogy a francia 5-ös csatornán egy olyan filmet vetítettek, melyben a Securitate emberei egy magyar férfit gyilkolnak meg?
S ugyan hány és hány román, magyar és szász emberrôl, ártatlan áldozatokról születhetnének film- és regényfolyamok! Vajon nem saját magán kéne számon kérni például beteljesítetlen szavát a politikusnak, mert Iliescu, egykori elnök úr Sütô András bukaresti betegágyánál ígérte meg a marosvásárhelyi pogrom vétkeseinek, felbujdítóinak büntetését? Iliescu úr még mindig a Securitate érdekeit védi? Bizony ez Románia jövôje ellen való kicsinyes, rossz lelkiismeretû Trianon-szindróma. A politika freudi mélységeiben rejtôzô gondolkodását most ne vizsgáljuk. De mégis különös, hogy Iliescu úr esztétává lépett elô az európai fórumokon.
(Folytatjuk)
A megyeszékhelyi Dacia napipiacon hamarosan megnyitnak egy állategészségügyi ellenôrzési pontot. A megyei Állategészségügyi Igazgatóság által alkalmazott szakemberek jelenleg újítják fel a polgármesteri hivataltól bérelt helyiséget, amelyben egy korszerûen felszerelt laboratórium fog mûkôdni. Mint Doina Pernes fôkönyvelôtôl megtudtuk, az igazgatóság már jó ideje tervezi az ellenôrzési pont kialakítását, hiszen a tej- és állati eredetû termékek ellenôrzése egyaránt fontos a termelô és fogyasztó számára. A helyiségben egy állatorvos és egy asszisztens fog dolgozni. Tervek szerint a munkálatokat e hónap végére, október elejére fejezik be. A munkálatok üteme a költségvetés kiegészítése nyomán leosztott anyagi alaptól függ — tájékoztatott a fôkönyvelônô.
Még nem olimpiai sportág, de az ígéretek szerint 2004-tôl az lesz: a versenytánc világszerte hódít. Marosvásárhelyen is; s bár a városban csak néhány éve foglalkoznak vele, az edzôk hozzáértése megkérdôjelezhetetlen: a társasági tánc oktatásának igen komoly hagyományai vannak.
Maros megyében jelenleg három ilyen klub mûködik: kettô Vásárhelyen, egy Szászrégenben. Ezek közül a Dance Art a "legfiatalabb", májusban alakult Somodi Márton János és Imreh Katalin vezetésével.
Somodi Márton János alig 26 esztendôs. Négy éve foglalkozik táncoktatással; az Egyetemisták Mûvelôdési Házánál (az Ifjúsági Házban) kezdte, a New Step klubnál folytatta, idén pedig létrehozták a Dance Art klubot, amelynek alapítótagja, alelnöke és oktatója is egyben. — Kezdôkkel és haladókkal egyaránt foglalkozunk — mondja. — Jelenleg közel száz emberrel dolgozunk, ebbôl tíz pár versenyképes, ezenkívül pedig még van tíz olyan pár, akikbôl lehet valami, tehát kitartó munkával eljuthatnak arra a szintre, hogy ôk is versenyeken vegyenek részt és akár nyerjenek is. Nagyon fiatalok még, könnyen alakítható a lépéstechnikájuk: akikkel most a sporttalálkozókra megyünk, 10-16 évesek, a másik tíz pár, akikrôl beszéltem, 7-10 esztendôsek. Kitartással, odaadó munkával bármelyikük híres lehet — állítja Somodi.
Az eredményes munkát a versenyekrôl hozott díjak igazolják, elsô, második és harmadik helyek vannak szép számmal, de ugyanakkor egy hetedik hely vagy az elôdöntôbe jutás is értékelendô, ha népes és igen erôs a mezôny. Tavasszal a Marosvásárhelyen megrendezett Apolló-kupán elsô, második és kilencedik helyen végzett sportolóik voltak, a nyáron Eforie Sudon, ahol a Fekete-tenger Kupáért álltak parkettre és ahol több ország képviselôje volt jelen, elôdöntôsök lettek. Besztercérôl, az Erdély-kupáról két elsô, egy második, egy harmadik és egy hetedik díjat hoztak. Készülnek továbbá Iasi-ba, Bukarestbe, Brassóba és Tordára is, ahol újabb és újabb alkalmuk lesz majd a bizonyításra. — Tehetségesek, okosak ezek a gyerekek — így Somodi Márton János. — Dolgozunk is velük eleget: iskola közben hetente legalább háromszor, ami 6-10 óra gyakorlatot jelent, vakációban pedig mindennap 2-4 órát. De gyôzik, és ami fô: szeretik. Bízom abban, hogy az Usurel Sandel/Iosib Laura, Ugron Nándor/Danescu Ioana, Matea Emil/Kádár Tünde, Seulean Florin/Dascal Ligia, Somogyi Zsolt/Matea Alina, Durigu Mihnea/Mares Alexandra, Cojoc Rares/Cojoc Silvia, Bucur Sergiu/Matei Ioana, Kiss Zsolt/Albert Gabriella, Ugron Zoltán/Moldovan Raluca párosok az elkövetkezôkben is hasonló kitartással edzenek majd.
A versenytánc nem ingyenes, hódolói zsebükbe kell hogy nyúljanak, hogy a havi klubtagsági díjat kifizessék. A sportegyesület egyébként ebbôl él, akárcsak a többi hasonló jellegû romániai alakulat. Somodi Márton János kb. ötven ilyen klub létezésérôl tud az országban, ezek közül a legerôsebbek Bukarestben, Nagyváradon, Bákóban, Iasi-ban, Szatmárnémetiben és Vajdahunyadon vannak, de mögéjük sikerült felzárkózniuk a marosvásárhelyieknek és a szászrégenieknek is. A színvonalat muszáj tartani, ennek pedig feltétele az állandó munka, a továbbképzés: az edzônek is ugyanúgy tanulni kell, hogy versenyzôinek fejlôdését elôsegítse. A szövetség szervez ilyen tanfolyamokat, illetve biztosítja olyan videokazetták megvásárlásának a lehetôségét, amelyekrôl újabb és újabb lépések tanulhatók el. Ez azonban mind pénzbe kerül, az egyesület pedig semmilyen külsô támogatásban nem részesül.
— A táncoktatás mindig is nagy népszerûségnek örvendett, így van ez most is. Az utóbbi idôben például több iskolából is jelezték az igényt rá. Reméljük, hogy a jövôben is lesznek hódolói a társasági táncoknak és ezek között lesznek olyanok is, akik a versenytáncot is megszeretik — összegez Somodi Márton János.
Barbie-nak ugyancsak össze kell szednie magát, ha meg akarja ôrizni elsô helyét az angol gyermekek szívében, két kihívó külsejû szôkeség, Sindy és Tanja ugyanis hadat üzent az immár negyvenesztendôs babának. Az 1963-as "évjáratú" Sindy — kétéves szünet után — új külsôvel, tini popsztárként fantasztikus tetoválásokkal indul hódító útjára. Barbie baba legveszélyesebb ellenfele azonban alighanem a Toy Options fehéres-szôke Tanjája lesz, aki a kilencvenes évek ifjú hölgyeként inkább vásárolni vagy diszkóba indul ahelyett, hogy — mint Barbie vagy Sindy — a fiúja után futna — áll a DPA jelentésében.
Nemzetközi hadgyakorlat kezdôdött szerdán a Konstanca megyei Neptun-fürdô közelében. A három napig tartó hadgyakorlaton 120 román, 70 amerikai, valamint ugyancsak 70 bolgár, cseh, magyar, moldovai és ukrán katona vesz részt. A Recuer '99 számítógépes gyakorlat célja, hogy megvizsgálják, hogyan mûködik vészhelyzetben egy közös nemzetközi vezérkar. Ez a harmadik ilyen jellegû próba Európában, költségeit az amerikai fél állja.
Koszovóban nincs a számukra hely
Az Európai Unió által finanszírozott program ügyintézésével megbízott munkacsoport, a TAFKO idén 140 millió eurót fordíthat Koszovó újjáépítésére. A csoport vezetôje elôször reagált a román cégek állhatatos kooperációs kínálataira, mikor közölte: ezek jelenleg nem vehetnek részt a programban. Ez elsô hivatalos elismerése annak, hogy a román cégeket testületileg kizárták az unió védnöksége alatt folyó újjáépítési munkálatokból.
Két betörôt és három határsértôt fogtak el eddig a délkeleti határon közösen járôrözô határôrök és polgárôrök. Magyarországon júliustól kezdôdtek meg a közös viharsarki határôr—polgárôr járôrözések, s a polgárôr egyesületek is bekapcsolódtak a zöldhatár ellenôrzésébe. Az eddigi 43 közös járôrözés hatására az érintett falvakban javult a lakosság biztonságérzete.
Miért nincs Romániában Koszovó!
Erdély lesz a témája a szeptember végi hagyományos szüreti fesztivál kísérô rendezvényének, az írók, politikusok, nagykövetek közép-európai találkozójának Szekszárdon. Ez már a nyolcadik találkozás, és most a rendezôk a tágabb régió interetnikus kapcsolatait vették célba, neves romániai és magyarországi elôadókat hívtak meg, hogy az erdélyi román—magyar együttélés tapasztalatairól beszélgessenek. Gabriel Andreescu például ezzel a címmel tart elôadást: Miért nincs Romániában Koszovó?
A szenátus oktatási bizottságának tagjai szerdán meghallgatták a pénzügyminisztérium embereit, akik ez alkalommal közölték: a kormány sürgôsségi rendeletet bocsát ki olyan alap létrehozására, amely lehetôvé teszi a tanárok (elmaradt) bérének folyósítását. Liviu Maior szenátor, volt tanügyminiszter szerint a kormány 500 millió lejt készül jóváhagyni e célra, bár az oktatási tárca 650 milliárdot kért. De az az összeg is mindössze október 1-jéig fedezi a béreket, utána mind költségvetési kiigazítást remélnek, erre a minisztérium négyezer milliárd lejes kiegészítést kért.
Adrian Nastase sajtóértekezleten jelentette be: lemondott a sportvadászok és halászok egyesületének élérôl, mert véleménye szerint a kormány sürgôsségi rendelete, amely a vadállományra, annak védelmére vonatkozik, gyakorlatilag felszámolja a vadászatot és az egyesületet. Tomescu miniszter ezzel a rendelettel az egyesülettôl eltérô struktúrát akar kiépíteni, és a külföldi vadászoknak kíván kedvezni a hazaiak rovására — vélte Nastase.
Az intelligencia — kivándorlás megfékezéséért
Az oktatási tárca azt javasolja, hogy a jövôben ne a szolgálati idô, hanem inkább a kutatásban elért és hivatalosan is elismert eredmények alapján alkalmazzák és bérezzék a külföldön végzett fiatalokat. Aggasztó méreteket öltött ugyanis az intelligencia kivándorlása, ezt haladéktalanul meg kell fékezni, vélte az oktatási miniszter tanácsosa. Egyúttal azt kérik, hogy hatalmazzák fel fel a Világbankot egy tízmilliárd dolláros kölcsön felvételére, és az összegbôl szereljék fel minél korszerûbben a kiváló kutatóközpontokat.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EUFB) megvizsgálja a bukaresti nehézgépgyár (IMGB) és az atomerômû- felszerelést gyártó üzem (FECNE) finanszírozásának lehetôségét, amennyiben ezt valamelyik új beruházó igényli tôle. A bank pénzelte tavaly augusztusban a két társaság megvásárlását a norvég Kvaemer által, de ez idén ugyancsak augusztusban jelezte: gyökeres átszervezési tervet kénytelen végrehajtani, és ezért eladná a két társaságot. A norvégok segítenek a román vállalatok átszervezésben is, ez pedig vonzóbbá teszi azokat egy lehetséges stratégiai befektetô elôtt, mondta az EUFB elnöke, Horst Kohler.
Bruce Lee-emlékmúzeum nyílik Hongkongban az egykori kung fu harcmûvész és filmcsillag emlékére. A múzeumot kétezerben nyitják meg a helyi filmarchívum tetôkertjében. Bruce Lee nemcsak kung fu-sztárként halhatatlan, hanem élenjáró szerepet játszott a több ezer éves kínai harcmûvészet népszerûsítésében. Bruce Lee Hongkongban született, de az Egyesült Államokban érte el világra szóló filmsikereit, és csak a hetvenes években, már ismert színészként tért vissza hazájába. Máig tisztázatlan körülmények közöt halt meg harminckét éves korában, 1973-ban.
Vaszilij Mitrohin irattáros feljegyzései alapján bukkantak rá az egykori szovjet titkosszolgálat (KGB) három rejtekhelyére Belgiumban. Ezek Hal, Groenendael és Leuven erdôiben voltak. A rejtekhelyeken fémszekrényben híradós átjátszókészülékeket találtak, fegyvert és lôszert azonban nem.
Balul sült el egy walesi turista sajátos kalandja a Dél- Afrikai Köztársaságban. A 21 éves férfi buszon utazott az autópályán. Unalmában — vagy "feneketlen" jókedvében — azt a szórakozást találta ki, hogy letolta nadrágját és pucér ülepét mutogatta a busz mögött közlekedô autósoknak. Addig-addig illegette-billegette farával a kocsi hátsó ablakát — mely vészkijáratul is szolgál —, mígnem az szépen kinyílt, emberünk kizuhant a forgalmas út kellôs közepére. A mentôk súlyos állapotban szállították kórházba az illetlenkedô kirándulót.
Vontatott a birtoklevelek kiosztása
A prefektúra az 1991. évi 18-as számú törvény alkalmazásáért felelôs bizottságának összesítése szerint szeptember elsejéig 68.562 birtoklevelet bocsátottak ki a földtulajdonosnak, ami a megyei tulajdonbizonylatok 56,15 százalékát képezi. A felmérések értelmében a megye 97 községe közül mindössze 27-ben osztották ki 80-100 százalékban a birtokleveleket, 31 helységben ez az arány 50-80 százalék. A 9278 hektár erdônek 16.584 tulajdonosa van ennek 31,21 százalékára (5176) állítottak ki bizonylatot, amelybôl a tulajdonosok 4251-et váltottak ki. Dorin Florea prefektus reméli, hogy az év végéig legalább 83 ezer birtoklevelet bocsáthatnak ki, ami a bizonylatok 70 százaléka.
Szeptember 21-én, kedden délben 1 órától közgyûlést tart a családorvosok megyei egyesülete. A Színmûvészeti Akadémia Stúdió termében szervezett összejövetel napirendjén a keretszerzôdés végrehajtási útmutatójának, a gyógyszerek ártámogatására vonatkozó új rendelkezéseknek a megbeszélése, valamint az orvosi kollégium októberi újraválasztásának elôkészítése szerepel.
Szerdától a megye valamennyi városi postahivatalánál megvásárolhatók az Országos Lakásügynökség által forgalomba hozott borítékok, amelyek tartalmazzák a jelzáloghiteles lakásépítéshez, - korszerûsítéshez illetve -vásárláshoz szükséges ûrlapokat. Oroian Gheorghe, a megyei postahivatal igazgatóhelyettese elmondta, elsô nap 575 boríték, a tegnap újabb 1500 érkezett a megyének. Jelenleg hármat értékesítettek a vásárhelyi postahivatalban, és küldtek vissza az Országos Lakásügynökséghez. Egy boríték ára 48.000 lej.
A marosvásárhelyi Református Posztliceális Egészségügyi Iskola felvételi vizsgát hirdet érettségizett ifjak számára az 1999-2000-es iskolai évre, általános asszisztens-képzésre. Felvételi tantárgyak: hitismeret, biológia (XI.-es anyag) és kémia (a X. és XII. osztályok anyaga). Beiratkozás szeptember 21-ig. Vizsga egyházi tantárgyakból szeptember 22-én, biológiából és kémiából 23-28-a között. Bôvebb felvilágosítás a 164-191-es telefonon, vagy személyesen az iskola titkárságán, a Bolyai Líceumban.
Ezzel a címmel tart elôadást ma délután 5 órakor Szatmári Zsolt, a Teszerakt Sci-fi klub