|
LI. évfolyam 216. (14268) |
1999. szeptember 16., csütörtök |
Életét vesztette öt másik személlyel együtt Janosz Kranidiotisz görög külügyminiszter- helyettes kedd este Románia légterében egy légibalesetben.
A Bukarestbe utazó politikust és kíséretét szállító repülôgép légörvénybe került és hirtelen 7 ezer méter magasságról 5 ezer méterre süllyedt. A Falcon típusú három hajtómûves repülôgépen a román légiirányítás közlése szerint tizenegyen tartózkodtak. A pilóta túlélte a hirtelen magasságvesztést, és leszállt Bukarestben. A baleset oka egyelôre ismeretlen.
Kranidiotisz, aki a görög kormányban az európai integrációs ügyek felelôse volt, balkáni együttmûködési konferenciára utazott Bukarestbe. Rajta kívül — az elsô jelentések szerint - Nikosz nevû fia, testôre, két újságíró és a gép fedélzeti mérnöke vesztette életét. A túlélôket kórházba szállították.
Emil Constantinescu román államfô részvétét fejezte ki a görög repülôgép kedd esti balesetében elhunyt áldozatok hozzátartozóinak, a görög népnek és kormánynak. A román kormány vizsgálóbizottságot állított fel a baleset körülményeinek kiderítésére — közölték szerdán kora reggel Bukarestben.
Az elsô román híradások szerint a baleset kedden késô este valamivel 22 óra után történt. A görög külügyminiszter-helyettest és kíséretét szállító gép pilótája mintegy 20 perccel a leszállás elôtt közölte a légiirányítással, hogy a fedélzeti mûszerek nem mûködnek megfelelôen. A Falcon tipusú repülôgép 22 óra 33 perckor épségben leszállt Bukarest nemzetközi repülôterén.
Gabriel Dumitrescu, a polgári légiforgalom igazgatója szerda hajnali sajtóértekezletén egyelôre nem tudott magyarázatot adni arra, hogy mi okozhatta pontosan a balesetet. A feltételezések szerint a gép légörvénybe került és hirtelen zuhant kétezer métert, miközben az utasoknak nem volt bekapcsolva a biztonsági övük.
Tanügyminisztériumi állásfoglalás
Romániában - kérésre és törvényes feltételek között — a nemzeti kisebbségek saját felsôfokú tanintézeteket hozhatnak létre, az állami egyetemeken a nemzeti kisebbségek anyanyelvén mûködô tanulmányi csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat lehet létrehozni — közölte az oktatási tárca.
A számos kérésre született írásos közlés szerint a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató egyetemi-fôiskolai karokon a szakkifejezéseket románul is tanítják. A multikulturális felsôfokú oktatási intézmények tannyelvét az alapítási törvényben állapítják meg. A román nyelven vagy a nemzeti kisebbségek nyelvén mûködô valamennyi romániai oktatási intézménybe anyanyelvétôl és elôtanulmányainak nyelvétôl függetlenül bármely román állampolgár beíratkozhat és tanulhat — áll a minisztérium írásos állásfoglalásában. A dokumentum szerint a felsôfokú tanintézetek akkreditálása (hivatalos bejegyzése — a szerk.) a tanügyi tárca és az illetékes országos akkreditációs tanács hatáskörébe tartozik.
Törvényes feltételek között és az érintett egyetemi intézmények szenátusának javaslatára intézetek vagy karok szétválásával, illetôleg egyesítésével is létrehozható felsôfokú tanintézet, azzal a feltétellel, hogy legalább egy karon román nyelven történjen az oktatás — szögezte le a minisztérium.
Az oktatási tárcának ez az írásos állásfoglalása nem sokkal azelôtt született meg, hogy a képviselôház elutasította az akkreditálási törvény módosítására irányuló ellenzéki indítványt, amely azt szerette volna elérni, hogy a felsôfokú tanintézeteket csak azzal a feltétellel lehessen akkreditálni, ha legalább egy karon román nyelven folyik a tanítás.
Koalíciós siker a képviselôházban
A képviselôház kormánykoalíciós többbsége kedden elutasította az egyetemi-fôiskolai akkreditációs törvényhez az ellenzék által benyújtott és a nemzeti kisebbségeket diszkrimináló módosító indítványt.
A módosítással az ellenzéki Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) azt akarta elérni, hogy a felsô fokú tanintézeteket csak abban az esetben jegyezzék be, ha legalább egy karon román nyelven történik az oktatás.
Az alsóház oktatási bizottságban koalíciós bizottsági tagok támogatását is elnyerte az ellenzéki indítvány, amelynek a plénum napirendjére tûzését sem sikerült megakadályoznia az RMDSZ-frakciónak.
A keddi vita végén megtartott cikkelyenkénti és végszavazást megelôzôen az RMDSZ képviselôházi csoportja és az RMDSZ-vezetés ismételt koalíciós egyeztetés kiharcolásával és heves vita után tudta csak elérni a koalíciós többség felsorakoztatását a módosító indítvány ellen. Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének például még kedden délben is külön tárgyalást kellett folytatnia Ion Diaconescu házelnökkel, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnökével és a koalíciós pártok képviselôházi csoportjainak vezetôivel a diszkrimináló módosítás elvetése érdekében.
Végül is a módosítás cikkelyenkénti és végszavazásakor is megbukott az indítvány. Végszavazáskor a plenáris ülés 18 tartózkodás mellett 96:88 arányban utasította el az ellenzéki indítványt.
Mint Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatási bizottságának alelnöke az MTI-nek elmondta, kezdeményezésével az ellenzék el akarta venni a nemzeti kisebbségeknek a nyáron elfogadott oktatási törvény 123. szakaszában biztosított azon jogát, hogy anyanyelvükön mûködô tanulmányi csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat hozhassanak létre, illetve tarthassanak fenn.
A veszély egyébként a keddi szavazással sem múlt el, mert a Román Nemzeti Egységpárt képviselôházi frakciója ilyen értelmû módosító indítványt nyújott be a tanügyi törvény 123. szakaszának megváltoztatására. Ennek az újabb kisebbségellenes módosító indítványnak a tárgyalására a jövô héten kerül sor a képviselôházban — közölte Asztalos Ferenc.
Erôss Viktor, az Állami Vagyonalap RMDSZ-es alelnökének véleménye a privatizációs folyamatról
Miközben az ország politikai vezetôi úton- útfélen a privatizáció felgyorsításáról beszélnek, sorra ütközünk olyan rendelkezésekbe, amelyek éppen ennek fordítottját látszanak igazolni. A múlt hét végén, más RMDSZ-kormányhivatalnokokkal együtt, Marosvásárhelyen járt — tulajdonképpen hazalátogatott — Erôss Viktor, az Állami Vagyonalap alelnöke. Az alkalmat kihasználva tôle kérdeztük meg, hogy miként vélekedik errôl.
– Hogyan kommentálja azt, hogy míg deklaratív szinten a privatizáció felgyorsításáról beszélnek, a gyakorlatban teljesen mást tapasztalunk?
– Feltételezem a jóindulatot a politikai koalíció részérôl, tehát politikai éretlenségnek tekintem, és nem rosszindulatúnak ezeket az intézkedéseket. A mezôgazdaság privatizációját a koalíción belüli politikai harc miatt halasztjuk már másfél éve. Az állattenyésztô ágazatban jól-rosszul beindult a folyamat, most folyik a nagy hús- és baromfikombinátok eladása vagy felszámolása, mint például a temesvári Comtimé, vagy éppen a marosvásárhelyi Avicoláé. A legfontosabb azonban a mezôgazdaság általános privatizációja, amelyet eddig a tulajdonviszonyok tisztázása és a kárpótlási jogszabályok hiánya gátolt. Az állami mezôgazdasági vállalatok vagyontárgyaira, földjére sokan joggal tartanak igényt, ezért magánosításuk — a Trita Fanita által fémjelzett kampány miatt is — várat magára. Remélhetôleg, miután a készülô földtörvényt a parlament megszavazza, ezek a gondok tisztázódnak.
– A privatizáció késlekedése nem kimondottan csak a mezôgazdaságra jellemzô. Egész augusztusban azért nem lehetett magánosítani, mert valamiféle metodológiára vártak, most az alaptôkének az újra felértékelése van soron, s azt is kitalálták, hogy környezetvédelmi hatástanulmány is szükségeltetik. A lényeg: valami mindig akad, ami miatt mindig nem lehet...
– Igen ... Ez egy "jó" romániai szokás, hogy megszületik egy törvény, aminek alapján összeállítják az alkalmazási normákat, majd a használati utasításokat. És ezt tovább lehet ragozni. Különbözô tanulmányok jelennek meg, amelyek végül is helyettesítik a törvényt. Ez a privatizációs törvényre is érvényes. A törvény július 1-jétôl van érvényben, ekkor kezdtek el a vaskos aktacsomókra rúgó alkalmazási normákon, metodológián dolgozni. Ezt aztán különbözô fórumok elé terjesztették jóváhagyás végett, a Pénzügyminisztériumtól az ÁVA igazgatótanácsáig, s ez a procedúra másfél hónapot fékezte a magánosítást. Mikor már azt hittük, hogy továbbléphetünk, kiderült, hogy a Pénzügyminisztérium nem képes a törvényben elôírt pénzügyi bizonylatot kiállítani. Akadozik a kapcsolattartás az Egészségügyi Minisztériummal, a Munkaügyi Minisztériummal, a Közlekedésügyi Minisztériummal, nem ismerik az ezek irányában fennálló tartozásokat. Szerencsére a törvényben úgy szerepel, hogy erre a bizonylatra csak akkor van szükség, ha az ÁVA kéri. Nos, mi úgy döntöttünk, hogy akkor nem kérjük. Pontosabban visszavonjuk az elôzôleg benyújtott kérésünket. Egy újabb akadály azonban a Környezetvédelmi Minisztérium részérôl jelentkezik, amely követeli minden esetben a környezetvédelmi hatástanulmány kibocsátását, s nagyon sok esetben, ahol eddig a 0 fokozatú hatástanulmány is elegendô volt, most már 1-es fokozatút, sôt néha 2-es fokozatút kérnek. A törvény elôírásai szerint eme utóbbiakat szakembereknek kell összeállítaniuk, s ez idôben legkevesebb fél évet vesz igénybe. Ezt a veszélyt valahogy ki kell védeni. Egyetlen konkrét példával élve: egy aradi vállalatnak van egy tíz négyzetméteres helyisége, ahol hébe-hóba egy-egy disznót levágnak. Most kitalálták, hogy ennek a vállalatnak is 1-es fokozatú környezetvédemi tanulmányra van szüksége, holott nem ez az alaptevékenysége, és szó sincs a disznóhizlaldákra jellemzô fokozott környezetszennyezésrôl.
– Biztos, hogy nem háttérérdekek ezeknek az intézkedéseknek a mozgatórugói?
– Én ismét csak annyit állíthatok, hogy rosszindulatot nem feltételezek.
– De helyteleníti ezt a hozzáállást ...
– Annyira, hogy már-már készülök hazajönni. Ha ez így folytatódik, akkor nincs mit keresnem Bukarestben. Én azért vagyok ott az RMDSZ színeiben, hogy privatizáljak. Ha pedig nem engedik, akkor jövök haza, s foglalkozom a mesterségemmel.
Közel háromórás tanácskozás eredményeképpen alakult meg az a hattagú bizottság, amelynek feladata a közrend és a tisztasági normák betartásának ellenôrzése, illetve a szükséges büntetések kirovása. A megyei fogyasztóvédelmi hivatal, az állategészségügyi igazgatóság, a környezetvédelmi igazgatóság, a közegészségügyi igazgatóság, a rendôrség és a helyi közigazgatás egy-egy képviselôje alkotja a bizottságot.
— Elsôsorban a lakosok és a települések elöljárói gondolkodásmódjának megváltoztatására van szükség — fogalmazta meg Dorin Florea prefektus a tegnap délben a prefektúra kistermében tartott tanácskozáson, amelyen a fent említett intézmények mellett néhány nemkormányzati szervezet képviselôi is jelen voltak. Elhangzott: "A rendôrség, a csendôrség, a közrendészet, a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi hivatal határozottabban kellene hogy fellépjen azért, hogy az utcán szemetelôket, hangoskodókat és a közrendsértôket elôállítsák, és szigorúan megbüntessék. "Megelégeltem, hogy szinte naponta küldjek felszólításokat a községek polgármestereihez, arra figyelmeztetve ôket, ami tulajdonképpen feladatkörüket képezi" — mondta a prefektus. Keserû szájízzel fogalmazta meg, hogy míg valamikor a bíróknak, lelkészeknek és orvosoknak volt szavuk a kisebb települések életében, ma mindenki — még a rendôrség is — a kocsmák tulajdonosára hallgat. Ezért tartja fontosnak jövô héten összehívni a felekezetek képviselôit, megtárgyalni az egyházak szerepét a társadalmi nevelésben.
A közegészségügyi igazgatóság képviselôje rámutatott: annak ellenére, hogy Marosvásárhely piacait 30-40 eurokukával szerelték fel, azokat a raktárakban tartják, az esetleges lopástól tartva. A megyeközpontban uralkodó fejetlenséggel szemben Segesváron a köztisztaság gondjait rendkívül hatékonyan oldotta meg a helyi közigazgatás, a piacok rendben tartásától az utcák sepréséig.
— Legszívesebben meneszteném tisztségébôl valamennyi polgármestert, aki nem gondoskodik a rábízott település tisztán tartásáról — jelentette ki Dorin Florea.
Stefanescu Danut, a környezetvédelmi igazgatóság fôfelügyelôje elmondta: eddig a megye 97 községének 80 százalékát ellenôrizték. A helyszínen azt tapasztalták, hogy bár a szeméttároló helyeket a polgármesterek kijelölték, a lakosok továbbra is a kertjeik végében gyûjtik halomba a hulladékot. A törvényes eljárás meglehetôsen nehézkes: a polgármester értesíti az igazgatóságot, hogy szemetes a község, az pedig a környezetvédelmi normák be nem tartásáért 15-tôl 75 millió lejig terjedô pénzbírságot ró ki az illetô polgármesteri hivatalra. Az összeget természetesen a helyi költségvetésbôl fizetik. A fôfelügyelô külön kitért a szovátai fürdôtelep diszkóiban produkált hangerôre. Elmondta, a nyár folyamán valamennyi ilyen egységet megbüntették, ahhoz azonban, hogy bezárják — a törvény értelmében — hat hónapos haladékot kell adniuk, mely idô alatt a tulajdonos rendezheti a helyzetet. A szezon azonban négy-öt hónap alatt véget ér. "Jövô évben egyetlen szovátai diszkónak sem hosszabbítjuk meg a mûködési engedélyét, a szabadtéri diszkókat is felszámoljuk" — jelentette ki Stefanescu Danut.
— Hetente két alkalommal ellenôrizzük a piacokat, pénteken a radnóti piacra szállnak ki szakembereink — mondta Emilia Leah, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója. A tegnapi tárgyaláson elhatározták, ezután a többi igazgatóságokkal közösen végzik ezen ellenôrzéseket, piacokon, községekben, falvakban, a városok lakónegyedeiben egyaránt.
A vásárhelyi polgárôrség alkalmazásában levô 350 polgárôr közül 69-en kizárólag a közrend és tisztaság felügyeletével vannak megbízva, hangzott el a megbeszélésen. Ez évben 200 írásos felszólítást állítottak ki és 800 pénzbírságot róttak ki a "fekete mundérosok".
Gligor Vasile ezredes, a Megyei Rendôrfelügyelôség parancsnokhelyettese elmondta, az eltelt nyolc hónapban 7745 pénzbírságot róttak ki a megyében az 1991. évi 61-es számú törvény elôírásainak megszegése miatt, további 62 büntetés börtönbüntetéssé alakult. "Ugyanezen törvény elôírja, hogy a polgármesterek is kiróhatják a büntetést, ám nincs tudomásom arról, hogy valaki is élt volna ezen jogával" — fogalmazta meg az ezredes. Szó esett a vásárhelyi tömbházak földszintjén mûködô bárok helyzetérôl. Eredetileg élelmiszerek árusítására és szolgáltató egységek mûködésére alakították ki, nem italkimérés volt a rendeltetésük. A mindennapos botrányok mellett már emberölés is történt a Pandúrok sétányi bárokban, az ok a túlzott alkoholfogyasztás volt.
A tanácskozások ma folytatódnak, a bizottság tagjai a mûködésüket illetô tervet állítják össze, megállapítva azon napokat is, amikor elvégzik a közös ellenôrzéseiket.
Szeptember 15-én, a bukaresti Kálvineumban tartotta ülését a romániai magyar történelmi egyházak egyeztetôtanácsa. Az ülésen jelen voltak: dr. Jakubinyi György római katolikus érsek, Reiser Pál római katolikus püspök, Kiss Béla fôjegyzô, dr. Tôkés László református püspök, Tempfli József római katolikus püspök, Martin Roos római katolikus püspök, dr. Csiha Kálmán református püspök és dr. Szabó Árpád unitárius püspök. A megbeszélésen meghívottként részt vett Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tôkés Elek, az egyházügyi államtitkárság igazgatója. A tanácskozás napirendjén szerepelt a kultusztörvény tervezete, az egyházi ingatlanok és ingóságok helyzete, a lelkészek állami fizetésének kérdése, valamint az egyházi és az anyanyelvû oktatás lehetôségei.
Az önálló magyar nyelvû magánegyetemmel kapcsolatban az egyházfôk a következô szándéknyilatkozatot adták ki:
A romániai magyar történelmi egyházak, népük anyanyelvû oktatása iránti felelôsségük tudatában ünnepélyesen kifejezik azon szándékukat, hogy közös részvétellel, a romániai önálló magyar nyelvû felsôoktatás érdekében, magyar nyelvû magánegyetem létrehozása céljából alapítványt tegyenek. Terveink szerint az alapítványi egyetem székhelye Kolozsváron lesz, és ennek karai, részintézményei fognak mûködni Erdély különbözô régióiban.
Kérjük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erkölcsi, politikai, szakmai támogatását és együttmûködését az egyetem létrehozásában és mûködtetésében.
Célunk megvalósítása érdekében felkérjük Erdély, Magyarország és a világ magyarságát, valamint Románia és Magyarország kormányait, hogy anyagi, erkölcsi és szakmai támogatást biztosítson számunkra.
Az alapítvány bejegyzésével megbízzuk a romániai magyar történelmi egyházak tanácskozó testületének titkárságát.
Bukarest, 1999. szeptember 15.
Sikeres árverés a Tejfeldolgozó RT- nél
A tegnap délelôttre árverést hirdettek a marosvásárhelyi Maros tejfeldolgozó üzem székhelyének protokolltermében. A szovátai sajtgyárat, garázst és telket, valamint a csíkfalvi sajtkészítô részleget és pékséget bocsátották áruba. Cretu Dana, az ÁVA képviselôje ismertette a törvényes elôírásokat. Mivel a szovátai sajtgyár árverésére csak a Hochland România iratkozott fel, az ajánlattevônek a meghirdetett árat kell fizetnie, nevezetesen 3 milliárd 500 millió lejt ehhez adva a HÉA-t. A Hochland România Kft. két reprezentánsa, Vitzman Hugó és Hatiegan Nicoleta rövid tanácskozás után elfogadták az árajánlatot. Miután a garázzsal, a telekkel és az ügyvitellel kapcsolatos néhány kérdést tisztáztak, megegyezés jött létre, miszerint a vásárló jövô héten, szerdán folyósítja a pénzt, ugyanakkor megkötik a szerzôdést is, mindezt jegyzôkönyvbe foglalták, amelyet a felek aláírtak.
A csíkfalvi sajgyártó részleg és pékség árverésére a Minion Impex Marosvásárhelyen bejegyzett kft., és Mehler Angela, szintén megyközpontbeli természetes személy iratkozott fel. Cretu Dana kijelentette, hogy a kikiáltási ár 300 millió lej. Végül a vásárlás jogát (750 millió lejes áron + HÉA), Mehler Angela nyerte el.
A tegnapi árverésen jelen volt beleszólási jog nélkül a Maros Tejfeldolgozó Rt. igazgatója, Nagy Ernô és Zahann Vasile aligazgató is. Nagy Ernôt kérdeztük, mit jelent számukra a két aktívum eladása?
— Mindenképpen jó hír. Egyfelôl, mert az eladásokból származó pénzösszegeket azonnal átutaljuk az állami alapnak, adósságaink törlesztésére, ezzel is hozzájárulunk pénzügyi mérlegünk helyrebillentéséhez. Másfelôl pedig: a szovátai részleget ugyanaz a német Hochland cég vásárolta fel, amely a segesvári gyárunkat. Komoly, hírneves cég, és fôleg megbízható. A szovátai gyárat az ott dolgozó 87 munkással veszi át, és beruházásokat is eszközöl. Én személyesen már évek óta vártam ezt a pillanatot, mert meggyôzôdésem szerint, aki beruház, az biztosan termelni is fog. Ez a jövô. Azt már nem is említem, hogy jobb minôségû árú kerül majd a piacra.
Unalmas péntek délután, s ha az ember a tévére fanyalodik, igazán megtudhatja, hogy milyenek azok a bizonyos amerikai "fiatalok és nyughatatlanok". A filmen legalább; mert ott ugye minden egészen más. Hiszem, amit hiszek, ezért csak néha-néha pillantok a képernyôre; ütöm agyon az idôt. Aki már se nem fiatal, se nem nyughatatlan, annak nehéz a figyelmét akármivel lekötni.
A PRO persze igyekszik. És le a kalappal elôtte. Háromszor szakítják meg a filmet, hogy elsüssék a bombahírt, várhatóan a fél nyolcas híradó legkegyetlenebbjét. Ez így megyen; a reklám nemcsak butít, hanem érdeklôdôvé tesz, felráz, elszomorít, ha olyan... Egyetlen bukaresti iskolában rutinellenôrzésen hatszázötven germeket találtak tetvesen, rühösen egészségünk védelmezôi.
Való igaz, valamikor régen, amikor mi iskolába jártunk, akkor is akadt egy-két koszos gyermek iskolakezdéskor, de másnap már jöttek kopaszon és kipucoválva. Akkor nagy szégyen volt az ilyesmi, ma nem az; ha már annyian vannak, akiket haza kell küldeni akkor valami másról kell(ene) beszélni. A vírusokról, a nyomorról, a nemtörôdöm életmódról, a magatehetetlen szülôkrôl, a társadalom felelôsségérôl.
Vártam az estét, vártam, hogy a képernyôrôl szembenézzen a tanár, az orvos, a szülô és mindenki, aki tehet róla, hogy ilyenek lehetnek ma a gyermekeink. Nem a vezeklést vártam és magyarázkodást sem, hanem valami mást. Az összefogásról akartam hallani egy megragadó kommentárt, amikor mindenki, aki arra hivatott, legalább hozzáállásban, elejét veheti napjaink sokasodó járványainak. De estére a PRO tévé meghátrált. A beharangozott esetnek se híre, se hamva nem volt a híradóban; kézen- közön eltüntették. Egy szó el nem hangzott, egy pisszenés sem arról, hogy miféle reklámmal robbantottak délután. Tették a tudatlant, tájékozatlant, hátha belefeledkezünk. Öncenzúráztak, aztán semmi, vagy újra válogattak, vagy a híranyag ereje, fontossága párolgott el néhány óra alatt.
Kár, nagy kár és megválaszolhatatlan talány, ha egy független televízió rejtegeti a válóságot éppen így. Mert annak a bizonyos hatszázötven gyermeknek esete azért nem valami elszigetelt jelenség. Hanem eléggé fajsúlyos ahhoz, hogy ne maradjon említetlen. Ennyi mosdatlan, tetves és rühös gyermek azért híven tükrözi lerongyolódott, elszegényedett hétköznapjaink ábrázatját. Amit lehet restellni, de takargatni soha.
Mélyül a válság a mezôgazdaságban
Mint már beszámoltunk róla, Pete István, a Mezôgazdasági Minisztérium államtitkára Maros megyei mezôgazdászokkal találkozott pénteken a prefektúra kis gyûléstermében. A kétórás találkozón részt vett Náznán Jenô, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója, helyettese, Timar Liviu mérnök, az igazgatóságon dolgozó szakemberek, a megyei növényvédelmi felügyelôség igazgatója, a megyénk területén mûködô hat kísérleti állomás vezetôje, volt állami mezôgazdasági vállalatok, ma Agroind-egységek igazgatói, mezôgazdasági társulások elnökei, Agromec és Servagromec mezôgépészeti részvénytársaságok vezetôi. A jelenlévôk és az államtitkár között már az elsô percekben közvetlen párbeszéd alakult ki, amely során körvonalazódtak a mezôgazdaság problémái, gondjai. A hozzászólások gyakorlatilag helyzetelemzések voltak, egyesek javaslatokat is tartalmaztak a megoldásokra, vagy a megoldások lehetôségeit tárták fel.
Tomsa Mihai, a növényvédelmi felügyelôség igazgatója az átszervezés körüli bonyodalmakat részletezte. A 14 növényvédelmi felügyelô már május óta nem kap fizetést, miközben a megyében két gabonát és egy gyümölcsöket támadó betegség jelent meg. Az igazgató felhívta az államtitkár figyelmét arra, hogy a mezôgazdasági gépek zömét újakkal kellene kicserélni, erre azonban nincs pénz, mert a termelôi tevékenység nem profittermelô, ezért a mezôgazdasági termelôket az állam hatékonyan kellene támogassa, mindenesetre nem a mostani bankhitelek kamatszintjeivel. Elmondta, hogy a hazai mezôgazdasági termelôk termékei semmilyen védettséget nem élveznek a külföldi termékekkel szemben, s az ifjúságot valamilyen formában ösztönözni kellene a hazaköltözésre, hogy elöregedett szüleik földjei ne maradjanak parlagon; szükséges az alakulóban lévô és megalakult kisfarmok feltételek nélküli állami támogatása; az állami mezôgazdasági vállalatok privatizálásakor nagyon óvatosnak kell lennie a minisztériumnak, azért, hogy ne kövessék el azt a nagy hibát, ahogyan korábban a volt kollektív gazdaságokat egyszerûen széthordták.
Pete István államtitkár elismerte, ami ma történik a növényvédelmi hivatalok körül, az egyfajta ördögi kör. A Mezôgazdasági Minisztérium kérte ez ügyben a Munkaügyi Minisztérium segítségét, sajnos azt a választ kapták: nem segíthetnek, mert arra nincs jogi alap.
Dr. Cornel Podaru, a marosszentgyörgyi szarvasmarhatenyésztô és kutatóállomás tudományos fôkutatója a megyénkben mûködô hat kísérleti állomás lehetetlen helyzetét ecsetelte. Nem érti, meddig tarthat a sok huzavona a kísérleti állomások körül. A tény, hogy egy fôkutató fizetése ma 700.000 lej, valóban hihetetlen, nem beszélve arról, hogy a kutatóállomásokon dolgozók ma sem tudják: az Akadémia vagy a Mezôgazdasági Minisztérium irányítja tudományos tevékenységüket. Az is teljesen bizonytalan, hogy elavult felszereléseik, bonyolult berendezéseik felújítását ki fogja támogatni. Mindezen tényezôk kihatnak majd a kutatói munkára is, és felvetôdik a kérdés, ki ôrzi meg majd az állattenyésztésben annyira igényelt genetikai bankot?
Az államtitkár közölte, hogy a minisztérium tárgyalásokat folytat az Akadémiával, az ugyanis nem akarja a Mezôgazdasági Minisztériumra bízni a kutatóállomások irányítását, adminisztrálását. A Mezôgazdasági Minisztérium közbelépése nyomán sikerült elérni, hogy a kutatóállomások mint állami vállalatok, a 165-ös törvény értelmében igényelhetnek 70%-os kamattámogatású bankhiteleket.
Timar Liviu, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatóhelyettese olyan adatokra hivatkozott, amelyeket kevesen ismernek megyénkben. Éspedig: a Romániában gyártott mûtrágyát a hazai piacon drágábban forgalmazzák, mint külföldön. És miként van az, hogy a vetômag kilogrammját a forgalmazó cég (Semrom) 1600-1700 lejért vásárolja fel, a gazda viszont már 3600-3700 lejért vásárolja vissza kilogrammonként? Felhívta a figyelmet a megyénkbeli cukorrépatermesztésre: amennyiben a minisztérium nem gyôzi meg a kormányt, hogy óvja a hazai gazdálkodók termékeit, a cukorgyárak a csôd szélére jutnak. A mezôgazdasági igazgatóságot átszervezték, számos mezôgazdasági mérnök dolgozni szeretne, de mivel nincs földje, nem vásárolhat állami támogatással traktort, mezôgazdasági felszereléseket, emiatt aztán mindennel foglalkoznak, csak éppen szakmájukkal nem, ez ügyben is tehetne valamit a minisztérium.
Pete István elmondta, védik a hazai termesztôket, a nyáron sikerült elérni, hogy cukorbehozatal esetén az eddig nem létezô 18%-os hozzáadott értékadót alkalmazzák és vámolási költségeket is bevezettek. A mûtrágya árának meghatározása azonban a magánosított cégek belsô ügye. Úgy vélekedett, hogy a pénzügyellenôrök segíthetnének, hatékonyabb ellenôrzések révén. Megjegyezte: a mezôgazdasági minisztérium a nyáron egy kormányrendelet-csomagot bocsátott a parlament rendelkezésére jóváhagyás céljából. A minisztériumnak sajnos falnyi akadályokkal kell megküzdeni.
Tolcer Stefan, a marosvásárhelyi Servagromec igazgatója a mezôgazdasági gépészeti részvénytársaságok nevében beszélt: az egységeket elérte a pénzügyi blokád. Miért? Egy példát említett: 1990-ben egy traktor olcsóbb volt, mint egy Dacia, ma egy traktorért négy Dacia árát kell kifizetni. A mezôgazdasági termények árai pedig jóval az ipari termékek alatt maradtak.
Pete István újra hangsúlyozta: a parlament már az ötödik hónapja átnéz a Mezôgazdasági Minisztériumon és egyszerûen visszatartja a jóváhagyásokra küldött iratcsomókat, elôtérbe helyezve a politikai vitákat, ahelyett, hogy jóváhagyná például a mezôgazdasági szakemberek státusát szabályozó törvényt.
A jelenlévôk egyértelmûen kérték az államtitkárt, hogy tájékoztassa a Mezôgazdasági Minisztériumot, találjanak valamilyen módozatot arra, hogy az állam védje meg termelôit, és dolgozzon ki hatékonyabb támogatási formákat, mert a hazai mezôgazdasági üzemszerkezetek a mai gazdasági viszonyok közepette mûködésképtelenek, a válság most már elérte a mezôgazdaság mindenik ágazatát.
Mint a felvételen is látható, a központbeli Ifjúsági Romarta üzletházzal átelleni park gyalogjáróját kezdték el a napokban kiönteni. Mint megtudtuk, új technológiával dolgoznak, amelyet ezentúl is használni fognak. Ioan Oprean, az aluljáró munkálatait fôvállalkozóként kivitelezô Ancona Rt. igazgatója tájékoztatta lapunkat, hogy a gyalogjárónál alkalmazott technológia használata országos premier. Az Estrodur elnevezésû kötôanyagot közel húsz éve szabadalmaztatták, világszerte használják, és városunkba egy dán—magyar vegyes cég közvetítésével jutott el. A hagyományos eljárásokkal szembeni legnagyobb elônye, hogy a megszokott anyagoknál jóval keményebb és ellenállóbb, emellett pedig az ára is elônyösebb, mint a nálunk eddig használt technológiáknak. Javarészt olyan építkezéseknél alkalmazzák, ahol nagy teherbírású és ellenálló burkolóanyagot készítenek, valamint ahol fontos feltétel, hogy a koptatóréteg szikrabiztos, illetve tûzálló legyen. További érdekessége, hogy különbözô adalékok felhasználásával többféle színárnyalatú burkolatokat lehet kialakítani.
A technológiát a magyarországi Monotop Kft. mutatta be Marosvásárhelyen, mely cég e kötôanyagoknak a magyarországi forgalmazója. A bemutató meggyôzte a helyi szakembereket a nálunk eddig még ismeretlen anyag jó minôségérôl, így ezt a továbbiakban is használni fogják. Az igazgató elmondotta, a technológia szélesebb körû alkalmazásához szükség van még a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium jóváhagyására is, az ehhez szükséges eljárást a napokban el is kezdik. Amellett, hogy az Ancona ezentúl használni fogja ezeket a kötôanyagokat, a cég tervei között szerepel, hogy e technológiát egyetlen romániai forgalmazóként a piacra vigye.
A most kialakuló gyalogjáró elkészültével a park csaknem végleges formájára alakul. A gyalogjáró kiöntése után még leaszfaltozzák a majdani forgalmi sávot, amelyet egyelôre parkolónak fognak kialakítani, rendeltetésszerû használatra csak az aluljáró teljes elkészültekor adják át. Ekkor majd módosul a jelenleg gyalogos közlekedésre szolgáló rész is, amelyet terelô járdaszigetté alakítanak.
A Dicsôszentmártoni Népszínház kétezerben lesz harmincéves. — 1970. április 13- án mutattuk be elsô darabunkat — meséli Vitális Ferenc EMKE-díjas rendezô. — Pethô Gyula tanár, dr. Fazekas Sándor orvos kezdeményezésére csatlakoztunk: Bálint Tibor tanár, Puskás György, Gáspár György tanár — és megalakult a mûvelôdési házon belül a mostani népszínház jogelôdje. Azóta ötszázötven körül jár elôadásaink száma. Olyan darabokkal léptünk fel, mint a Légy jó mindhalálig, Gárdonyitól A lámpás és az Ida regénye, Méhes György 33 névtelen levele, Tamási Hullámzó vôlegénye és a Vitéz lélek címû darabja, Fekete gyémántok Jókaitól, Hasek Svejkje, Bródy A tanítónô c. színmûve, Géczi Istvántól a Gyimesi vadvirág, Barta Lajos Szerelem, Páskándi A szélmalom lakói, Sütô András Advent a Hargitán címû drámája...a felsorolás nem teljes. Fôleg 1990 óta dolgozhatunk szabadon, kis társulatunk több tagja részesült különbözô díjakban. Molnár Judit két fesztiválon is elnyerte a legjobb nôi alakítás díját, Csiki Ibolya a negyedik sepsiszentgyörgyi Concordia Napokon nyert ugyanilyen díjat, Puskás György a legjobb férfialakításért s a legjobb epizódszerepért egyaránt részesült elismerésben, Székely Ildikó, Szalma (Bocskai) Annamária, Seprôdi József, Szalma Loránd, Méder Attila a zsûrik különdíjait kapták. A csoport egésze a második Concordián, 1993-ban a legjobb elôadás díját hozta el Sepsiszentgyörgyrôl, és a marosszentgyörgyi Mindent Tháliáért elnevezésû mûkedvelô színjátszó seregszemlén is elsô és második díjat kapott egy-egy elôadásunk. Külön megemlíteném még a következô játszó társainkat: Székely Varga Béla, Csiki András, Fazekas Emese, Korpos János, Moldován Ilona, Fodor József, Bölöni Júlia. Dicséretes munkájukért illesse elismerés ezúton is ôket, valamint Csiki Mária Magdolnát, a súgónkat és Magyari Leventét, aki a világosítás és a hangosítás munkáját végzi. Hasonlóképpen illik külön megköszönnöm Moldován Ilona munkáját: a karácsonyi és a március 15-i mûsorok összeállítását és betanítását, a társulat ezeket a mûvelôdési házban és a három magyar történelmi egyház templomaiban mutatta be.
(A cikkíró teszi hozzá: a rendezô, Vitális Ferenc ugyancsak '93-ban kapta a legjobb férfialakítás díját Sepsin, aztán az EMKE díját vehette át Kolozsváron.)
Mára a dicsôi Népszínház hivatalosan bejegyzett intézményként mûködik, és mindössze 18 személy alkotja a társulatot. Támogatást kért és kapott az anyaországtól. Vannak támogatói itthon is. Ilyen Hidi Levente, aki minden elôadásukon ellenszolgáltatás nélkül készíti el a dokumentációs fotóanyagot. És ilyen Tolan Alexandru, a bonyhai származású vállalkozó, aki korábbi gyári munkatársától, Rencz Andrástól hallott a társulatról, és már három éve támogatja rendszeresen a Népszínházat.
A támogatásoknak köszönhetôen rendelkeznek ma saját busszal (igaz, hogy 15 éves, föl kellene cserélni egy fürge kis jármûre), amely már megjárta Svédországot is; kaptak a testvérintézményektôl fénymásolót és faxot is. (Ez azonos a telefonszámmal: 440-835). A történelmi egyházak rendelkezésükre bocsátották a fôtéri ökumenikus épület (Magyar Ház) földszinti részét, ahol tágas próbatermet, kelléktárat, ruhatárat és kellékkészítô mûhelyt is berendeztek, az elôszoba pedig olyan, mint egy idegenforgalmi iroda: körül a falakon a társulat fellépésein készült képek, oklevelek, plakátok, teljes dokumentáció, mint egyébként a próbaterem falain is. Népszínháztörténet diplomákban elbeszélve.
A harmincéves jubileum megünneplésére megvan a támogatás az Illyés Alapítványtól és a Magyar Örökség Minisztériumától. Addig sem ülnek azonban ölbe tett kézzel: pályázni idejében kell, dolgozni pedig folyvást a jövôbe tekintve.
— A januári ünnepre állítjuk színpadra Csiky Gergely A nagymama címû színmûvét. De addig is rendületlenül tájolunk, mert elsôsorban ezt tartjuk feladatunknak: elvinni a legközvetlenebb, mert legélôbb mûvészetet a legtávolabbi falvakba is, ahol hajlandók fogadni bennünket. Cooney vígjátékát játsszuk, mert a sok komoly darab után olyan jelzéseket kaptunk, hogy annyi szorongás után végre tisztán, szívbôl szeretnének egy estén át legalább könnyekig nevetni a nézôk. "Csak elismerô szavaink vannak a sikeres elôadásról és a szereplôk kitûnô alakításairól — áll abban a köszönôlevélben, melyet a svédországi Eskilstunai Magyar Egyesület nevében írt alá Kollarik György elnök és Fekete Jenô alelnök. — Már az dicséretet érdemel, hogy az itteni közönség elvárásainak megfelelô vidám, fordulatos, eseménydús, sok szereplôt igénylô, modern vígjátékot mutattatok be, amely egy kis idôre feledtette a nézôvel az idegenbe szakadást, és ugyanakkor mûvészi szinten hallhattuk anyanyelvünk sokszínûségét." A vígjátékkal bevallottan anyagi céljaink is voltak: a fellazult értékrend okán telt házat inkább a bohózatok vonzanak. Nem engedhetjük meg magunknak a fél vagy üres ház fényûzését.
— Merre tájolnak ezen az ôszön?
— Szászcsávás, Héderfája a legközelebbi helyszínek. Szeptember 24-én kezdôdik a mûkedvelô színjátszók gyergyószentmiklósi találkozója, a MÜSZIT, három napon át tart, oda is elmegyünk. MÜSZIT után, október 8—10. között Hármasfaluba, Magyarózdra, Marosugrára készülünk. Aztán Kalotaszentkirályra és Zsobokra mennénk, 16—17- én. Másnap már, 18—19-én Marosvásárhelyen adnánk elô a félrelépô miniszterrôl szóló sztorit, 21—22-én pedig Székelyudvarhely közönsége elôtt mutatkozunk. Nem lesz idô lazításra, mert október 25—29. között ismét megtartják a Concordia Napokat Sepsiszentgyörgyön, onnan sem maradhatunk el.
— Novemberre befejezzük a tájolást, a fesztiválozást. Ekkortól kezdve, talán egy kis szilveszteri bohóságtól eltekintve teljes gôzzel a 30 éves évfordulóra összpontosítunk. Ez a kerek évforduló arra kötelez bennünket, hogy kiérlelt, magas mûvészi színvonalú elôadással álljunk hûséges közönségünk elé.
Stratulat Neculai, miután a galaci Sidex átszervezése nyomán útra került, a mezôgazdaság, a falu felé fordult. Nem adta fel galaci lakását, de falun is vásárolt egyet, és földet hozzá. Itt a kocsmából és üzletbôl befolyó jövedelmén kívül földmûvelésbôl és állattenyésztésbôl igyekszik boldogulni. Kell a pénz az épülô emeletes házhoz, a gyerekek növögetnek, jövôjüket is szem elôtt kell tartania…
Idén — évek óta másodszor — dinnyével próbálkozik. A szedés erôltetett menetben történik, napszámosokat kellett fogadnia felesége és két lánya mellé, mert Rusu Dumitru holnap megy föl Erdélybe, Zilahra. Még szerencse, hogy Mitica, aki egy szállítóvállalat sofôrje, rokon, így a teherautó üres rakterét kihasználhatják, és csak a gázolajat kell fizetniük. A fônök úgysem tudja, Mitica meg örül a mellékkeresetnek. Kockáztat egy kicsit, de hárommillió lejért megéri.
Esik az esô. A dinnyék már megértek, a napszámosokat megfogadták, szedni kell akkor is, ha vénasszonyok potyognak az égbôl, mert ilyen alkalom kevés adatik. Tizenöt ember tapicskol a sárban — estére felét összeszedik. A többi késôbbre marad.
A szomszéd szerint Marosvásárhelyen jó az ára. Neculai, a kedves, nagydarab moldvai már döntött: bár korábban Fogarason is árultak, most negyedmagával megpróbálja az új piacot. Mondják: 1000-1500 lej kilója, míg a galaci piacon csak 5- 600 lej, a nagykereskedelmi ár pedig 3-400 lej.
A kocsira felfér 15-20 tonna: irány Marosvásárhely. Útközben részleges útlezárások tucatja. A munkások — bizonyára mobiltelefonon értesítik jóelôre egymást — mindegyik elôtt megállítják a teherautót, lelopnak egy-két dinnyét a csomagtérrôl, de mit lehet tenni. Az idô szorít, menni kell, utánuk szaladni hiábavaló.
Stratulat Neculai még sohasem járt Marosvásárhelyen, Miticára bízza a piac kiválasztását. Ô a Dacia piaci kudarc után (a teherautót nem engedték be a piacra, hogy lerakodjanak) az Egyesülés (Unirii) lakótelepi kis piac mellett dönt. Délután hat óra van már, és neki sietni kell Zilahra. Nincs idô sokáig próbálkozni, a külvárosban nem érheti ôket meglepetés. Két óra alatt rakodnak le, segédkeznek az utcagyerekek is. Pihenni csak a teherautó távozása után lehet. Mikor a fônököt keresem köztük, Neculai nem csak hangoztatja, valóban úgy is gondolja:
— Amíg nem rakodunk le, nincsen fônök, csak munkás van.
A vacsora elsô falatjai a lemenô Nap fényében még látszanak, de a pokrócokat már sötétben kell elteríteni. Szeptember van, a napok rövidülnek, az éjszakák egyre hûvösebbek. Mégis maradni kell, hiszen a nagybani kereskedô csak négymilliót ajánl az egészért, de ebbôl még a költségeik sem térülnek meg.
— Bezzeg Galacon és Iasi-ban jobb. Ott éjjel ôrzik a piacot, víz és illemhely is van, sôt pénzért bérelhetô ágyak, a piac melletti épületben. Milyen dolog az, hogy a piac szabadtéri hotellé válik? — méltatlankodik, mikor a vacsoráját is befejezte, és elôször jut ideje végiggondolni a történteket. — Fogarason a piac melletti étterem szakácsnôjével összebarátkoztunk, aztán ô a mindennapi dinnye fejében meleg ételt adott, de itt… Mindenki jön és kéreget. Rakodás után a gyerekeknek adtunk dinnyét, de rögtön ott teremtek barátaik, hogy nekik is kell. Az elôbb az utcaseprô próbálkozott, mondván: kisgyerekei vannak otthon, szánjuk meg. Nem mondom, ha látom, hogy szerencsétlen, szívesen adok, de mindjárt elfogy a dinnyénk, addig adakozunk…
Míg beszélgetünk, újabb kéregetô jelenik meg, késôbb a közeli tömbházból egy lavór meleg vízzel tér vissza. Folyik a "cserekereskedelem".
Röviddel ezután csend és sötétség ül a piacra, annál is inkább, mivel teljesen hiányzik a közvilágítás. Stratulat Neculai és társai bizakodva ôrzik a portékát. Még meg sem fogalmazódik bennük a gondolat, hogy jó lenne egy kis esô, ami lemosná a dinnyéket, és már szemerkélni is kezd , amolyan ráérôsen, ahogy csak ôsszel szokott.
A reggel átfázva és átázva éri ôket. Szinte gondolkozás nélkül fogadják el a nyolcmilliós ajánlatot, amibôl nemcsak a teljes dinnyetermésbe befektetett öt, de a szállításra költött hárommillió is megtérül. Az otthon maradt termésbôl majd csak lesz valamennyi haszon.
Eugen Náznánfalváról származik, felesége marosvásárhelyi. Az esküvôn összegyûlt pénzbôl az Egyesülés lakótelepen vásároltak lakást. Akkor még mindketten a kábelgyár alkalmazottai voltak. Hamarosan érkeztek a gyerekek; mire már a harmadik is óvódáskorúvá vált, munka nélkül maradtak. Eugen taxizással próbálta a mindennapit megkeresni, de sokszor még arra sem telt, hogy az autót megjavíttathassák. Ekkor döntöttek úgy, hogy zöldség- és gyümölcskereskedéssel foglalkoznak: tavaly családi vállakozást alapítottak, azóta a lakótelepi piacon árulnak hol ezt, hol azt. Most éppen dinnyét. Ôk már tudják, hogy szabad a fedett részt is használni — ezt Stratulatékkal senki sem közölte —, itt van a törzshelyük. Jól berendezkedtek: van sporttévéjük, nézhetô rajta a focimeccs. Kis szerencsével két hét alatt eladhatják a dinnyehegyet. A nyereségük fejenként egymillió. Ezért dolgoznak huszonnégy órából huszonnégyet.
Körülményeik és sorsuk semmiben sem különbözik a Destina Nicoletaétól, aki a piac gondnoka. A közeli bár vécéjét használhatják 1000 lejért. Villany, víz, telefon nincs. A szürke gondnoki bódéban ócska kályha, néhány mérleg. Szinte hihetetlen, hogy az állás elnyerésére készülve, a két hónappal korábban meghirdetett versenyvizsgára három hetet tanult. Most boldog, hogy dolgozhat. Otthon ôt is várja a család és a gondok. Még reménykedik abban, hogy elôbb-utóbb megváltozik a helyzet. Addig marad a sár…
"Sáros" a termelô, mert feketén szállíttat, ha lehet, még "sárosabb" a szállító, aki kihasználja a cég autóját mellékkereset-szerzésre. Eugen és felesége kétnaponként melegítenek vizet — a hátralékok miatt a melegvíz-szolgáltatás éppen szünetel —, és fürödnek, de valahogy mégis mindvégig sárosak maradnak. Mindenki sáros. Ki jobban, ki kevésbé. A közelmúltban, a piac közepén levô sártengert felszámolandó, valahonnan egy fuvar kavics került. Eugen a társával együtt egyengette el, hogy ne kelljen tovább a vízben tapicskolnia. Az éjjeli esô nem végzett teljes munkát. Eugen felesége egyenként törli eladás elôtt a dinnyéket is. Persze azok ettôl még nem válnak patyolattisztává. A sár marad… Kéz kezet mosna, ha volna víz.
Mindenki rászorul. Van, aki dolgozik, nem túl nagy haszonnal. Ki így segít magán, ki úgy, a kiskapuk, amelyeken átbújnak, különbözôek. De a rajtuk átvezetô utak mind sárosak…
Asztalunkon ebéd után ott a dinnye.
Piros, édes, zamatos.
Szeptember 16. — az ózon nemzetközi napja
Az ózon neve görög eredetû, és azt jelenti: "szagot áraszt". Vegyileg az oxigén háromatomos módosulata, kékes színû, jellegzetes szagú, rendkívül mérgezô gáz. Vízben kis mértékben oldódik. Az atomos állapotú oxigén leadása miatt erôs oxidálószer és csíraölô hatása van. Az ózon már kb. 10-6 térfogat % koncentráció esetén izgató hatást fej ki a nyálkahártyára, nagyobb koncentrációban pedig tüdôvizenyôt okoz. A Föld felszíne felett a sztratoszférában (az atmoszféra 15-50 km közötti rétegében) a napfény ultraibolya-komponenseit elnyeli, védôpajzsként mûködik, így a földi élôlényeket megvédi az életveszélyes sugárzástól és fontos szerepet játszik az atmoszféra hôháztartásában. 1986 óta a Földet körülvevô ózonrétegen a sarkvidékek környékén nagy felületû lyukak (ózonlyukak) figyelhetôk meg. A földfelszín (troposzféra) közelében áthaladó antropogén (emberi tevékenységbôl keletkezett) gázok, pl.: CO, CO2, nitrogén-oxidok, szénhidrogének, de fôleg freonok (klóro-fluoro- szénhidrogének) és halonok (brómo-fluoro- szénhidrogének) nagy mértékben hozzájárulnak a sztratoszféra ózonrétegének lebontásához. Fôleg a klóratom felelôs a nagy déli szélességek fölött kialakuló ózonhiányért (ózonlyuk).
Az ózonpajzsot károsító klóro-fluoro- szénhidrogének termelésének, kereskedelmének és felhasználásának korlátozására dolgozták ki 1987-ben a Montreáli Jegyzôkönyvet (1987. szeptember 16.) Tették ezt az 1985. március 22-én aláírt Bécsi Konvenció részletes kifejtésére és végrehajtására. A Bécsi Konvenció elsôsorban az ózonréteg csökkenése elleni fellépés keretmegállapodása, melynek célja, hogy az ózonréteg elvékonyodásának megakadályozása érdekében az ezt károsító anyagoknak a mennyiségét a századforduló elôtt (az 1986-os szinthez mérve) felére csökkentse. Románia 1993. december 3-án a 84-es törvény megjelenésével csatlakozik a fenti megállapodáshoz. A törvény tartalmazza az 1985-ös Bécsi Konvenció szövegét, a mellékletben felsorol egypár, az ózonrétegre káros hatású gázt, továbbá kiemeli az információcsere fontosságát a konvenciót aláíró államok között. A '84-es törvény második része a Montreáli Jegyzôkönyv, amely az ózonréteget károsító anyagokról szól, kitérve a fejlôdésben levô országok helyzetére és megjelöli az ellenôrzött vegyi anyagokat (freonok, halonok). A törvény utolsó része a Montreáli Jegyzôkönyv szövegmódosítása (megjelent a londoni második ülésszakon 1990. március 29- én), amely kibôvíti az ellenôrzött vegyi anyagok lajstromát.
A legújabb az 1999. augusztus 30-án kiadott 89-es kormányrendelet, amely az ózonréteget károsan befolyásoló halogénezett szénhidrogének kereskedelmi rendszerét és használatuk korlátozását tartalmazza. Az elôírások kitérnek az ózonréteget károsan befolyásoló anyagok behozatalának, kivitelének, eladásának, használatának, újrafelhasználásának és regenerálódásának szabályozására. Tilos a rendelet mellékletében feltüntetett anyagok kivitele vagy behozatala olyan országokba, illetve országokból, amelyek nem részesei a Montreáli Jegyzôkönyvnek. Tilos továbbá minden olyan felszerelés — alkatrész — vagy berendezés behozatala, kivitele vagy forgalomba hozatala, amely háztartási vagy kereskedelmi hûtôberendezést üzemeltet a mellékletben feltüntetett teljesen vagy részlegesen halogénezett szénhidrogénekkel.
A mellékletben felsorolt anyagok importôrei kötelesek az anyagok forgalomba hozásánál feltüntetni azon létesítési engedély számát, amely lehetôvé tette az illetô anyagok behozatalát. A rendelet tiltja a mellékletben felsorolt anyagok levegôbe való eltávolítását (ürítését). A nem regenerálodó anyagok selejtnek minôsülnek és a Bázeli Konvenció tárgyát képezik. Ezen anyagok behozatala engedélyköteles. Behozatali engedély kibocsátható azon fizikai és jogi személyeknek, amelyek mindennemû, a környezetre és a lakosság egészségére veszélyes áruk, hulladékok vagy ürülékek behozatalára alkalmasak.
A központi környezetvédelmi hatóság közli a központi vámhatósággal a környezetvédelmi engedély kibocsátását és az áru behozatalát vagy kivitelét biztosító vámolás helyét.
A rendelet elôírásainak megszegése maga után vonja az anyagi, polgári vagy jogi felelôsséget.
Fontos, hogy 1999-vel kezdôdôen befagyasszuk a tiltott vegyi anyagok használatát. A hûtôipari berendezések importôrei a környezetbarát anyagok és környezetkímélô technológia behozatalára kell hogy törekedjenek.
Eisemann Mihály — K. Halász Gyula Fiatalság, bolondság címû operettjének "marosvásárhelyi" változatával nyitják meg a színházi évadot pénteken este 7 órakor a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színészei. A tegnap délben tartott sajtótájékoztatón a darabról, rendezésérôl, s a premierhez fûzött reményekrôl Simon Balázs vendégrendezô beszélt. Bemutatkozó szavaiból a jelenlevôk megtudhatták, hogy a budapesti Bárka színház rendezôje Kovács András Ferenc volt mûvészeti igazgató, majd Béres András, a társulat jelenlegi vezetôjének kérésére utazott Marosvásárhelyre. Elôször rendez Erdélyben, és második alkalommal visz színre operettet. A bemutatásra kerülô produkció négy hónapos munka eredménye.
— A vidám dzsesszoperett kiválasztásakor azt tartottam szem elôtt, hogy a darab az erdélyieknek, a marosvásárhelyieknek is üzenjen valamit. Az eredeti darabot — amit Faragó Zsuzsa dramaturggal átírtunk, marosvásárhelyivé alakítottunk — a 40-es évek elején mutatták be Budapesten, s az akkor híressé vált néhány dalát — például a Jaj, de jó a habos süteményt — ma is mindenki ismeri. Az operett pesti, élô, romlott nyelvét ötvöztük az itt használt nyelvvel, a mûvészi igényességet összekapcsoltuk a szórakoztatási szándékkal. Arra törekedtünk, hogy megmaradjon az operett sodró ereje, egyforma fontosságot tulajdonítottunk a színházi és zenei részeknek. A nehéz anyagi helyzet ellenére a színészek hozzáállása példaértékû volt, keményen és alázatosan dolgoztak, megértették a darab, az operett lényegét, s ehhez igazodtak. Úgy vélem, méltán számíthatunk közönségsikerre — nyilatkozta Simon Balázs, aki kérdésre felelve elmondta, véleménye szerint a marosvásárhelyi színház magyar társulatának belsô reformra lenne szüksége, hogy a kiszolgáló személyzet még profibbá válhasson.
Béres András igazgató is nagy reményeket fûz az operetthez, s ha beválik a recept, jöhet a következô zenés darab — vélekedik.
Ragadványnévnek, nevezgetônévnek, olykor csúfnévnek nevezzük azt a többnyire tréfás vagy gúnyos megkülönböztetô nevet, amelyet néha a hivatalos névvel együtt, a magánérintkezésben gyakran ahelyett használunk. Ez többnyire valamely tulajdonságot vagy más egyéni körülményt fejez ki. Célja lehet a megkülönböztetés vagy a névnek szemléletessé, érzékletessé tétele.
A középkorban az uralkodóknak is voltak ragadványnevei, melyek manapság is állandó jelzôknek tekinthetôk. Pl. Jámbor Lajos, Szép Fülöp, Könyves Kálmán, Vak Béla stb.
A ragadványnevek általában valamely szûkebb közösségben (faluban, iskolában, katonaságnál, munkahelyen) születnek és élnek. Ahol például egy falusi közösségben több hasonló nevû él, a ragadványnév a megkülönböztetést szolgálja. Pl. Simon János (felszegi), Nagy György (púpos), Kovács Lajos (koszvájó), Palkó Sándor (bikás), Gergely Béla (róka). Amint a fenti példák is mutatják, a ragadványneveknek több típusuk van. Keletkezhetnek az apa vagy az anya keresztnevébôl: Demeter Pál a Jóskáé, Takács István a Marié; ôrizhetik egyb régebbi lakóhely nevét: Lakatos Péter (Korondi), Szép Antal (Patakfalvi); utalhatnak arra a falurészre, ahol az illetô lakik: Kacsó Sándor (Dombi), Tamási János (Alszegi); foglalkozásra utalnak: Csillag Mihály (Kerekes), Balogh Béla (Kárász); testi vagy lelki fogyatékosságra utalók: Dózsa Károly (Félfülû), Mózes Demeter (Süket), Pataki Imre (Bolond); jellemzô szóhasználatra utalók: Szabó Imre (Ugyebár), Bálint Boldizsár (Hogyvagy Gusztika?) stb., stb. Az említett ragadványnevek vagy a teljes hivatalos név mellett fordulnak elô, vagy csak a családnévhez, illetve a személynévhez hozzákapcsolódva.
A diákok, pajtások, katonák, azonos munkahelyen dolgozók gyakran adnak egymának olyan ragadványneveket, amelyet nem a családnevek vagy a személynevek mellett használnak, hanem ahelyett. Ezek között is több típus akad. Vannak közöttük testi vagy lelki tulajdonságra, jellemvonásra utaló nevek: Dagi, Kopasz, Bütyök, Meszelô, Lajtorja, Bárány, Cinege, Lajhár, Kuvasz. Vannak a továbbiakban szavajárásra, foglalkozásra, közös élményre utalók. Ilyenek: Császár, Úgymond, Szökevény, Hórukk, Pianó, Csak egy fillért! stb.
A ragadványnevek többségükben szellemes, találó nevek, viselôik általában elfogadják ôket, sokszor még azokat is, melyek kellemetlen eseményre emlékeztetnek. Az ellenük való tiltakozás fölösleges. Szerves részei mindennapi beszédünknek.
Az utóbbi napokban többen telefonáltak szerkesztôségünkbe, érdeklôdve a rádióban, tv-ben hallott hír részletei felôl, miszerint idén ôsszel is kuponokhoz juthatnak a földmûveléssel foglalkozó természetes és jogi személyek. Kissé minket is meglepett a hír, hiszen Pete István mezôgazdasági államtitkár a megye mezôgazdászaival szervezett találkozón az idei ôszi mezôgazdasági értékjegyek leendô kiosztásáról egy szót sem szólt. Ez ügyben a legilletékesebb személyt, Náznán Jenôt, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatóját kérdeztük meg, valóban sor kerül-e újabb értékjegyek kiosztására? A vezérigazgató ekképpen nyilatkozott:
— A hírt másod- vagy harmadkézbôl hallottam. A mezôgazdasági miniszter talán az egyik sajtótájékoztatón állt elô ötletével. A mezôgazdasági értékjegyek idei újabb kiosztásáról ezidáig hivatalos forrásokból nem értesítettek. Amirôl a közvélemény elôtt nyilatkozhatok, az, hogy a mai kormányülésen valószínûleg véglegesítik a Mezôgazdasági Minisztérium három kormányrendelet-javaslatát: az útadómentes gázolaj forgalmazását a mezôgazdaságban dolgozók számára az ôszi kampány idején; a búza felvásárlási árának állami támogatását kilogrammonként 300 lejjel, amely összeget majd közvetlenül a termesztônek utalnak ki; a gabonatárolás költségeinek állami támogatását. Pénteken talán majd bôvebb információk állnak rendelkezésünkre.
Traian Basescu szállításügyi miniszternek elfogyott a türelme, és hozzálátott a különleges útalaphoz való hozzájárulással elmaradt vállalatok javainak lefoglaltatásához. Szeptember 7- tôl az Igazságügyi Minisztérium felhatalmazásával rendelkezô, rendôröket is magukba foglaló végrehajtó csoportokat küldött ki a tárca vezetôje a bukaresti Rocar és Romprim, a Câmpulung Muscel-i ARO és a brassói Roman részvénytársasághoz. A végrehajtók felleltározták az említett egységeknek azokat az ingatlanjait és ingóságait, amelyeknek értéke fedezi a tartozásukat. Az ARO több mint 27 milliárt lejjel, a Rocar 25 milliárdot meghaladó összeggel, a Roman 15 milliárdnál is többel, míg a Romprim közel 11 milliárddal kell hogy gyarapítsa a köz úthálózat fejlesztési alapját. A miniszter megbízottai a könyvelôségi adatok alapján listákat állítanak össze, majd felbecsülik a javak mai értékét és elárverezik azokat. Legalábbis ezzel ijesztgetik a hátralékosokat. Valójában azonban följogosították ôket, hogy tárgyaljanak a vállalatvezetôkkel és tegyék lehetôvé számukra, hogy a licit meghirdetése elôtt törlesszenek. Ugyanakkor azt is megengedik nekik, hogy a fôhatósághoz óvást nyújtsanak be, amelynek a kiértékeléséig felfüggesztik a végrehajtást. Úgy hírlik, hogy 30 gazdasági társaság, élen a kôolajlepárló üzemekkel — amelyek a hajtóanyagok árának 25 százalékát kötelesek "Basescu-illetékként" befizetni — 300 milliárd lejt adósságot gyûjtöttek össze.
Az EXIDE konszernet az a Thomas Alva Edison amerikai tudós alapította, aki nem csak korszakalkotó találmányaival tûnt ki, de igen hozzáértô üzletembernek is bizonyult.
Az EXIDE 1888-ban kezdte el a savas ólomakkumulátorok gyártását. A gépkocsiipar fejlôdése gyorsan fellendítette az üzletágat. Az EXIDE az autógyártással kéz a kézben haladt, és mindig élen járt a termelésben, a technológiában, valamint az értékesítésben. Már a kezdetektôl számos újítást vezettek be ennél a cégnél, arra törekedve, hogy az áramforrások szélsôséges viszonyok között is üzemképesek maradjanak és növekedjen a tartósságuk.
111 évi helytállás után az EXIDE vezetô pozícióba került a világversenyben. Évente több mint 50 millió akkumulátort állít elô a legkülönfélébb gépkocsikhoz, s így az akkumulátor-világpiac 23 százalékát ellenôrzi. 17.800 alkalmazottat foglalkoztat, éves üzleti forgalma 2,8 milliárd USA- dollár. Az Amerikai Egyesült Államokban a piac 42 százalékára terjed ki a tevékenysége, s ott 27.000.000 "battériát" ad el évente. Ugyanennyivel részesedik az európai piacból is, ami ebben a viszonylatban 40 százaléknak felel meg.
Az EXIDE konszern jó eredményei kitartó kutatómunkával kidolgozott korszerû gyártási eljárásoknak, illetve az ebbôl fakadó kiváló minôségnek tulajdoníthatók.
Az EXIDE mûködteti Salinában (USA) a világ legnagyobb akkumulátorgyárát, amelynek éves teljesítôképessége 10 millió darab körül mozog. Termelése fedezi Oroszország, Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia megrendeléseit. Az Egyesült Államokban ezenkívül még 5 EXIDE-üzem létezik és minden második gépkocsi Thomas Alva Edison-akkumulátorral indul.
Földrészünkön, Berlinben 1910-ben alapították a CENTRA akkumulátorgyárat, melyet kilenc év múlva Poznanba költöztettek. 1995-ben a konszern megvásárolta a lengyelországi gyárat, s így 25-re emelkedett azoknak az európai gyáraknak a száma, amelyeknek az EXIDE 100 százalékos tulajdonosa. A poznani egység nagy hagyománnyal rendelkezik, és a most ott alkalmazott fejlett, korszerû technológia nem marad el a cég többi — óceánon inneni és túli — gyáraiban használt technológiától.
A CENTRA-nak öt évvel ezelôtt még 2.400 alkalmazottja volt és mintegy 600.000 akkumulátort állított elô. Amivel szemben 1999-ben becslés szerint már 3,5 millió darab hagyja el a csarnokait mindössze, 600 ember munkája nyomán, akik viszont a legmodernebb robotokkal és más, számítógép- vezérlésû berendezésekkel rendelkeznek. A Lengyelországban készített akkuk jelentôs hányadát Nyugat-Európában értékesítik.
A szabálytalan parkolásról megjelentetett képsorozatunkhoz nemrégiben egy színes amatôr fotót küldött be Dónáth Réka marosvásárhelyi olvasónk. Üzenete pedig úgy szól, hogy Neptun üdülôtelepen örökítette meg a zöldövezetben való parkolás tilalmára, illetve kockázatára figyelmeztetô táblától alig néhány méterre "lehorgonyzott" piros autót.
A fényképet ki-ki úgy kommentálhatja, ahogy kedve tartja. Mérgelôdhet, hogy milyen pimasz volt a kocsi vezetôje, mert ugyebár ha van egy kis jóérzés benne, akkor legalább kôhajításnyira eltávolodik a szembeszökô felirattól. Szidhatja, hogy lám, az ilyen alakok miatt nem lehet megkímélni a parkokat. Számukra fontosabb, hogy a járgány árnyékban legyen, mintsem a pázsit épségének megôrzése. Találgathatja, hogy vajon nem látássérült-e az illetô, avagy olvasni sem tud. Esetleg pénzzel, protekcióval szerezte meg a hajtási engedélyt? Továbbá azt is feltételezheti, hogy a tettes tudatában volt, miszerint szabálysértést követ el, de olyan tehetôs, hogy meg sem kottyant volna neki egy kétmillió lejes büntetés. Szerintünk nincs kizárva, hogy azért hajtott be kocsijával a fák közé, mert tudta, egyszerûen nincs, aki megbírságolja, hiszen ismeretsége, összeköttetése révén sebezhetetlen.
Nem teszünk pontot a fölsorolásra, akinek kedve tartja, folytathatja a lehetséges változatokkal, különösen, ha ebben a humorérzéke is segíti. Mi csupán annyit fûzünk hozzá a fentiekhez, hogy bár a kép a tengerparton készült, itthon vagyunk. Romániában, ahol köztudottan elégedetlenek a rend ôrei anyagi helyzetükkel, ha csak tehetik, más pálya után néznek, számuk apad, ténykedésük lanyhul, a kihágások száma pedig nôttön nô.
Gáláns ajánlatot tett a Román Autóklub vezetôsége a tisztelt tagságnak: vegyen részt az Amerikai Egyesült Államokba szervezett kirándulásokon. Az egyik turistacsoportot október 25-én, a másikat november 5-én indítják az Otopeni repülôtérrôl.
Nagy kô esett le ezzel a szívünkrôl, tudniillik nem kell kétéltûvé átalakíttatnunk az autóinkat ahhoz, hogy átszeljük az Atlanti- óceánt úgy, amint azt nemrégiben két vakmerô rekorder tette. De minek is mennénk kocsival az Újvilágba, hiszen a szervezôk teljes szolgáltatást ígérnek: Sétahajóval visznek a New York-i Szabadság-szoborhoz, légkondicionált turistabusszal a Guggenheim-múzeumba, mikrobusszal Washingtonba, hogy élôben láthassuk a Fehér Házat, a Capitoliumot és így tovább. Hasonlóképpen a Los Angelesben landoló repülôgép utasait is elhordozzák Hollywoodba, Disneylandbe, Las Vegasba és New Yorkba helyi repülôjáratokkal, vízi és "szárazföldi" busszal a leglátványosabb helyekre. A csomagban természetszerûen benne találtatnak a szállodai szolgáltatások az elmaradhatatlan reggelikkel, no meg az idegenvezetôk. Amit viszont nem foglaltak bele az irányárba, az a vízumköltség. Autóklubunk ugyanis mindössze arra vállalkozik, hogy megszerzi a vízumokat. És figyelmezteti az érdeklôdôket, hogy kötelezô az orvosi- egészségügyi biztosítás megkötése, arról nem is beszélve, hogy kizárólag ACR-tagok vehetnek részt a kirándulásokon. Ami magyarán azt jelenti, hogy bárki feliratkozhat a listára, ha pénze van, percek alatt klubtagot csinálnak belôleó
Minthogy "mellékesen" szó esett a pénzrôl, hadd említsük meg, mennyit szükséges a bérbôl, fizetésbôl, nyugdíjból vagy más jövedelembôl félretennünk erre a célra. Az októberi utazás alapára 1300 dollár, amennyiben elfogadjuk a kétágyas hotelszobát, de 200 dollár felárral külön is alhatunk. Továbbá azt is jó tudni, hogy a Niagara vízeséshez csak azokat viszik el repülôvel és hajóval, akik további 280 dolcsit pengetnek le. A másik (késôbbi) kirándulás-változatnak még borsosabb az ára: fejenként 1890 dollár kétágyas és +590$ egyágyas szobában történô elszállásolás esetén. Itt is beszúrtak a programba valami különlegességet. Amíg a csoport tagjai egy adott napon szabadon megválaszthatják, hogy merre mennek, mivel foglalkoznak, addig a kiváncsibbak és tehetôsebbek 100 dollár ellenében eljuthatnak a Colorado folyó nagy kanyonjához, s még meg is ebédeltetik ôket.
Hát nem nagyszerû? Miközben Emil Constantinescu ország-világ elôtt kimondja, hogy még mindig a szocialista gazdasági rendszer uralkodik Romániában, ahol nem mellesleg kétszer annyi az eltartott, mint az eltartó személy, s miután a gépkocsivezetôk és - tulajdonosok hada zajos tüntetéseket szervezett mind a kormányépület elôtt, mind a vidéki nagyvárosokban az üzemanyagárak szédítô ütemû emelése ellen és miatt — hogy egyéb nyomorúságainkról ne is beszéljünk —, az autóklub elnöksége jön a príma ajánlattal: ruccanjunk át a túlsó partra, ahol olcsó a benzin meg a gázolaj és kóstoljunk bele a nagyvilági életbe, hiszen ennek most már semmi akadálya. Hát nem aranyosak? Meg kell zabálni ôket!
A Kis-Küküllô mentén találkoztunk nemrégiben ezzel a szorgos munkagéppel, miközben az útpadkát kozmetikázta. Kezelôi úgy nyilatkoztak, hogy naponta 20 kilométeres távolságon is elvégzik a kézi kaszások helyett ezt a tennivalót. A jármû rendszámtábláján olvasható három betû — az SDN — arra utal, hogy az országos útkezelôséghez tartozik. Ispas Gheorghe mérnök, a vásárhelyi kirendeltség vezetôje szerint azért jelölték ki a masina állomáshelyéül a vállalat erdôszentgyörgyi körzetét, mert ebben az övezetben más szempontból is gondozottak az útpadkák, s így eredményesen használhatják a gépet. A kövekre, lehullott ágakra, egyéb nemkívánatos tárgyakra ugyanis ez a berendezés is érzékeny, s még a jól karbantartott padkák esetében is nélkülözhetetlen, hogy miközben az, aki a Mercedes kormánykerekét forgatja, a forgalomra összpontosít, addig a jobbján ülô "navigátor" szeme a gépi szerszám elôtti sávot pásztázza. Vigyázni kell a drága mûszerre, hiszen egy Unimog ára 100.000 márka körül mozog, segédeszközök nélkül! A megyénkbeli kirendeltségnek már három ilyen alapgépe van, amelyhez 16 féle kiegészítô készüléket, illetve berendezést vásároltak meg a gyártó cég által fölkínált 60 féle "plusz" közül. Úgyhogy a háromcsillagos négykerekûvel — egyebek között — gallyazni, gödröt ásni, szalagkorlátot lemosni, jelzéseket újrafesteni és havat eltakarítani is lehet, nem csak füvet nyírni, sarjút kaszálni.
Október 1. és 10. között rendezik meg Bukarestben a nemzetközi autószalont. Tekintettel arra, hogy a tavaly ilyenkorihoz képest mindenki jövedelme megkétszerezôdött, a belépôjegyek árát is 10.000-rôl 20.000 lejre emelték. Ha a látogatók közül valaki hisz abban, hogy igazságosan játszanak, akkor a jegy letéphetô részét kitölti és bedobja az erre a célra elôkészített urnák valamelyikébe azzal a számítással, hogy megnyeri a Yamaha modellt, a Honda robogót, másodmagával eljut a 2000 januárjában megnyíló detroiti vagy az idén novemberben sorra kerülô athéni autószalonra, illetve övé lesz a kisorsolandó Renault Megane Cabrio.
A megye nevét viselô folyó több tucat településnek, köztük Marosvásárhelynek is az ivóvíz forrása. Az elmúlt években a fokozottabb emberi tevékenység károsan hatott a víz minôségére. A jelenségre nemcsak a környezetvédelmi ügynökség, hanem a civil szervezetek is többször felhívták a figyelmet. A Pro Európa Liga támogatásával a dr. Sárkány Kiss Endre vezette kutatócsoport alapos tudományos felmérést végzett, a Rhododendron kezdeményezésére a Déda és Maroshévíz közötti szakaszt tájvédelmi területté nyilvánították. A megyei tanács mezôgazdasági és környezetvédelmi bizottsága határozatot dolgozott ki, ezzel a Maros megóvásáért tett intézkedések egy új szakaszhoz értek.
A megyei tanács a 69/1991-es közigazgatási, valamint a137/1995-ös környezetvédelmi, illetve a 107/1996-os víz-, a 103/1996-os vadgazdálkodási és az 50/1991-es építkezési törvények alapján a következô határozatot hozta: jóváhagyják a megye területén a Maros folyó PRO MARIS elnevezésû környezetvédelmi tervét. Szeptember 15-ig a megyei tanács város- és területrendezési igazgatósága kidolgozza a tervet alátámasztó tudományos dolgozat programját és témáját (1. cikkely). Ugyancsak e hónap közepéig a tanács mezôgazdasági és környezetvédelmi bizottsága, a területrendezési igazgatóság, valamint a vízügyi igazgatóság megfogalmazza a folyó védelmét célzó együttmûködési egyezményt, amelyet az érdekelt megyékkel kötnek majd meg. ( Sz.m.: Folyószerzôdés.) A tudományos dolgozat elkészítését csak a megyék közötti szövetség létrejötte után rendelik meg, és az ún. Vízalapból finanszírozzák (2.cikkely). A tudományos dolgozat alapján a 137-es környezetvédelmi törvény 57. cikkelyének megfelelôen a Maros medrét védett övezetté nyilvánítják (3. cikkely). Ameddig a Román Akadémia elfogadja a tudományos dolgozatot, a tanács ideiglenes természetvédelmi övezetté nyilvánítja a medret, és ezt figyelembe véve készítik el a megye általános területrendezési tervét (4.cikkely). Azért, hogy megakadályozzák a további rombolást, nem bocsátanak ki kavicskitermelési engedélyt, csak kivételes esetekben (partszakadás, árvíz). Augusztus 25-ig a vízügyi igazgatóság és a környezetvédelmi ügynökség ellenôrzi a meglévô kavicskitermelô egységek törvényességét; szeptember 15-ig ugyancsak e két hivatal megvizsgálja azt is, hogy az engedélyezett kavicskitermelô egységeknél betartják-e a szerzôdésbeli feltételeket. Ugyancsak szeptember 15-ig a vízügyi igazgatóság és a környezetvédelmi ügynökség, a Maros menti polgármesteri hivatalokkal közösen kidolgozzák a területükhöz tartozó partszakaszok helyreállítási és tisztítási programjait (5. cikkely).
A határozathozatal szükségességének alátámasztására a vízügyi igazgatóság és a környezetvédelmi hivatal egy- egy kimutatást juttatott el a megyei tanácshoz. Ezekbôl kiderült, hogy 22 (!) kavicskitermelô telepre adtak végleges és ideiglenes engedélyt. Alsóidecstôl Marosugráig majdnem minden település mellett van egy-egy "bánya". 1999-ben összesen 221450 köbméter kavicsot szedhetnek ki a Maros medrébôl a cégek. A normák megszabják ugyan, hogy milyen mélyen áshatnak le, azonban sok helyen ezt nem tartják be. A medret letarolják az agyagos földig. A kavicsrétegtôl megfosztott mederben a víz gyorsabb, rombolóbb erejû lesz, ugyanakkor romlik az öntisztító képessége. A Maros zavarosságát leginkább ez idézi elô. Ehhez még hozzájárulnak egyéb szennyezôforrások. A környezetvédelmi ügynökség szakemberi által készített felmérésbôl kiderül, hogy Palotailván, Dédán, Ratosnyán, a háztartásban, illetve a különbözô gazdasági egységeknél elhasznált vizet csak részleges dekantálás után engedik be a Marosba. A Marosoroszfalu, illetve Disznajó felett a kavicsot nemcsak a mederbôl, hanem a partról is kitermelik. A legnagyobb szennyezôforrás Régen. A 39.000 lakosú város szennyvíztelepérôl 240 liter víz kerül másodpercenként a Marosba. Az innen távozó vízben többször találtak a megengedett értékeknél magasabb szintû szerves anyagokat, foszfort, nitrogént, különbözô detergens vegyületeket, valamint kôolajszármazékokat. Létezik egy korszerûsítési terv, de ennek a megvalósítása várat magára. Körtvélyfáján és Gernyeszegen is vannak kavicsbányák, de a legnagyobb szennyezô a Testsuin sertéstenyésztô állomás. Az egység szennyvíztisztítója elavult technológiával és berendezésekkel mûködik és csak a szerves anyagot szûrik meg. A környezetvédôk megállapították, hogy innen ammónium, foszfát, szerves anyagok, fenolok kerülnek a Marosba. Elkészült ugyan a korszerûsítési terv, de pénzhiány miatt ez is csak papíron maradt. Marosvásárhely ivóvízminôségét e két nagyobb szennyezôforrás, Régen és a gernyeszegi disznóhizlalda befolyásolja leginkább. Sárpatakon és Udvarfalván kavicsválogató mûködik ezek részlegesen tisztított vizet juttatnak a folyóba. Mint ismeretes, Marosvásárhely és a megye legnagyobb szennyezôforrása a vegyi kombinát. Naponta túllépés észlelhetô az ammóniák, nitrát-, nitrit-ionok esetén. A legnagyobb gond, hogy a Maros jobb partján létesített vegyi hulladéktárolóból ellenôrizetlen mennyiségû szennyezô anyag szivárog a talajba és a vízbe. A városi szennyvíztisztító állomás is 1200 liter vizet evakuál másodpercenként. Tökéletesítették ugyan a technológiát, de így sem sikerül tökéletesen megtisztítani a távozó vizet a szerves anyagoktól, nitrátoktól, foszfortól és különbözô detergensektôl. Hasonlóan, de kevesebb mennyiségben (42 l/sec.) szennyez a ludasi közüzem telepe. Ennél nagyobb viszont a radnóti, szélkúti, pagocsai állattenyésztô telepek káros hatása, mivel nem megfelelôen mûködnek a farmok szennyvíztisztító állomásai. A vízügyi igazgatóság ellenôrei az idén 4 kavicskitermelô egységet összesen 20 millió, valamint egy náznánfalvi szûcsmûhelyt 6, illetve egy magánszemélyt 500.000 lejre büntettek meg. A szennyezô anyagok megengedett értékének a túllépéséért összesen 29 millió lejre büntették meg a cégeket — olvasható a megyei tanácshoz eljuttatott jelentésben.
Bár a kezdeményezés valóban arra hivatott, hogy rendezze a környezetet nem kímélô kavicskitermelést, rávezesse arra a folyó menti települések polgármestereit, hogy többek között felszámolják a folyóparti szeméttelepeket, kételyeink támadnak a határozat eredményességét illetôen. Tudomásunk szerint a határozatban jelölt határidôket már nem tartották be. A kavicskitermelô egységek pedig jelentôs jövedelemforrása a vízügyi igazgatóságnak. Töb közülük már évtizedek óta mûködnek — csak a tulajdonos változott —, helyenként valósággal átalakítva a partot, s ez a rombolás senkinek nem volt feltûnô. A vízügyi igazgatóságnak tehát nem érdeke, hogy elessen egy ilyen jövedelemtôl. Az említett települések sem fognak egyértelmûen fellépni ellenük, hiszen eddig e cégek "támogatásával" tudtak lekövezni utcákat. Nem elég valamilyen területet védetté nyilvánítani. A tisztaságot, a rendet meg kell ôrizni. Sajnos a Rhododendron Maros-tisztítási akciói bebizonyították, hogy a példamutató kezdeményezés ilyen téren kudarcot vallott. A határozat kidolgozásáig is léteztek olyan törvények, határozatok, amelynek alapján felelôsségre lehetett vonni a környezetszennyezôket, de ezt senki sem tette meg. Ez nem a joghézagon múlott. Most már létezik egy újabb határozat, várjuk tehát a konkrét, kézzelfogható eredményeket.