|
LI. évfolyam 215. (14267) |
1999. szeptember 15., kedd |
Románia helyes lépéseket tett a pénzügy stabilizációja, az adómérleg kiegyensúlyozása, a veszteséges vállalatok bezárása, valamint a demokrácia konszolidációja felé — vélekedett a Rompresnek nyújtott exklúzív interjújában Horst Kohler, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke.
A gazdasági mutatók egyértelmû hanyatló irányt vettek fel az utóbbi három évben, amit úgy magyaráznék, hogy Románia többféleképpen is fejlôdött — mondotta a pénzügyi intézmény elnöke.
A tény, hogy Románia kezdetben a gazdasági válságot próbálta ki, ösztönzôt képezhet a gazdasági reform, valamint az átszervezés folytatására — véli Kohler.
Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a Románia célkitûzését képezô makroökonómiai stabilizáció nem valósítható meg a gazdaság reális reformja nélkül. A román hatóságok rendelkeznek ugyan egy gyors privatizálási és átszervezési programmal, de eltökéltnek kell lenniük javítani a befektetési lehetôségeken is — pontosított az EUFB elnöke.
Maximális figyelem illetné meg különösképpen a piacgazdaság fejlesztését célzó törvénykeretet. A beruházók számára világos adórendszer, a magánosítást valamint a helyi és országos közmûvek eladását illetô szabályzások a gazdaság fejlesztésének kulcstényezôi — ítéli az EUFB elnöke.
A beruházási lehetôségek javítása valamint a gyorsütemû privatizálás a két alapfeltétele annak, hogy Románai komoly versenytárs legyen a nemzetközi tôkepiacokon.
A Nemzetközi Valutaalappal, valamint a Világbankkal kötött egyezmények fontos pozitív jelzést képeznek a nemzetközi pénzügyi piacok elôtt, de ez alig a kezdet — hívta fel a figyelmet Kohler.
Szeptember 14-tôl 16-ig Horst Kohler EUFB-elnök országunkban tartózkodik. Látogatásának célja megszilárdítani a nemzetközi bank kapcsolatait a bukaresti hatóságokkal, valamint a helyi üzletközösséggel, tekintettel arra, hogy 2002-ben a román fôvárosban fogják megszervezni az EUFB évi összejövetelét.
— A Radu Vasile kormányfôvel tervezett megbeszéléseken biztosítani szeretném a román kormányt arról, hogy intézményünk támogatja a gazdasági reform irányába eszközölt lépéseit. E reformok életbevágó fontosságúak Románia gazdasági haladására nézve, és intézményünk eltökélt célja támogatni eme erôfeszítést — mondotta Kohler.
Az aradi szoborcsoport helyreállításáról
A magyar kulturális tárca készen áll anyagi és szakmai szempontból biztosítani az aradi vértanúk emlékmûvének helyreállítását — mondotta hétfôn Bukarestben az MTI-nek Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára.
A román—magyar megbékélés tervezett emlékparkjáról és a benne elhelyezendô Zala György-féle szobor helyreállításáról a helyettes államtitkár elmondta: a témakörrel jogi és politikai szempontból alapvetôen a Külügyminisztérium foglalkozik, de a kulturális tárca is megkapta a feladatot és felkérést az emlékmû helyreállításával kapcsolatos teendôkre.
Mint Visy elmondta, ami a lényeget illeti: megvan a szobor, megvannak a darabjai. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az emlékmûnek csak a nagy méretû szobrai vannak a román katonaság megôrzésében. Az emlékmûnek egy fô- és négy mellékalakja van. A csoporthoz tartozik még a vértanú tábornokok tizenhárom dombormûve. Ezek azonban most is az aradi múzeumban vannak. Tehát az emlékmû részei két különbözô helyen, két megôrzônél vannak, s ha netán a múzeum leltárába vette a nála lévô dombormûveket, akkor ezek kiadását meg kell még oldani. A kôtalapzat eltûnt, azt rekonstruálni kellene, ki kellene faragni vagy felépíteni, ha közös akarattal eredeti formájában kívánjuk helyreállítani az emlékmûvet. Hogy részei milyen állapotban vannak, nem tudom. Most készülünk arra, hogy a kulturális tárca szakértô bizottságát a helyszínre küldjük, miután az ügy jogi vonatkozásai rendezôdnek. A szakértôk feladata megállapítani, mennyire épek a szoborcsoport részei, milyen mértékben van szükség megtisztításukra, restaurálásukra. Erre a szükségnek megfelelôen anyagilag és szakmailag készen állunk — mondotta Visy.
— Ahhoz, hogy az emlékparkot október 6-án legalább jelképesen felavathassuk, sürgôsen meg kell találni a helyét Aradon, és nagyon gyorsan meg kell tenni a szükséges egyéb intézkedéseket is — hangsúlyozta Visy Zsolt.
(MTI) Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök csütörtökön az Esztergom és Párkány között 1944 óta csonkán álló Mária Valéria híd roncspillérei között, a Duna vizén horgonyzó, Zilina nevû szlovák hajó fedélzetén aláírja a híd újjáépítésérôl szóló egyezményt.
A hidat 1944-ben a visszavonuló német csapatok bombázták le. A második világháború befejezését követô években a hasonló sorsra jutott európai hidak sorra újjáépültek, egyedül az Esztergom és Párkány közti híd maradt meg csonkának, használhatatlannak.
A rendszerváltást követôen a magyar fél kezdte szorgalmazni az újjáépítést, de az idôközben háromszor kormányzó Vladimír Meciar ezt egy ideig halogatta, majd határozottan ellenezte. Az akkori szlovák kormánypárt sajtója rendre arról írt, hogy Magyarország Szlovákia "ismételt lerohanására" készül, az ország területi integritását fenyegeti, és azért van szüksége erre a hídra, hogy Szlovákia déli területeinek elcsatolását célzó terveinek megfelôen katonai hídfôt építsen ki Esztergomban.
A tavaly ôszi választások után kormányra került négypárti Dzurinda-kabinet máshogyan közelítette meg a híd kérdését, mint elôdei. Idôközben azonban az elôzô szlovák kormány magatartása miatt az Európai Unió PHARE- segélyalapjából felajánlott pénzek "elúsztak", így az újjáépítés költségeinek felét közösen álló magyar és szlovák fél a költségek másik felét kitevô PHARE-pénzekért újra kénytelen volt folyamodni.
A két kormány illetékes miniszterei, Katona Kálmán és Gabriel Palacka ez év januárjában aláírták a híd újjáépítését célzó szándéknyilatkozatot. A felek azóta eljutottak odáig, hogy csütörtökön a két miniszterelnök a végsô egyezményt is aláírhatja.
Mikulás Dzurinda csütörtökön délben érkezik Esztergomba, ahol Orbán Viktor várja. A miniszterelnökök az esztergomi városházán találkoznak a város önkormányzatával és polgármesterével, majd hajóra szállnak, és a roncspillérek között lehorgonyzó hajón aláírják a kormányközi egyezményt. Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda ezt követôen a Duna túloldalán, a párkányi oldalon szállnak partra, és ott szintén találkoznak a városi önkormányzat tagjaival.
(MTI) — Szerb kormánypárti részrôl hétfôn ismét bírálták és a "megkezdôdött választási kampánnyal" hozták összefüggésbe a vajdasági Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) múlt havi megalakulását.
A követelt háromszintû vajdasági magyar autonómia egyik fô szervét jelentô tanácsot augusztus 20-án hozta létre három vajdasági magyar párt, amit a szerb kormánypártok, egyes ellenzéki pártok és a kormánypárti sajtó az elmúlt hetekben többször bírált. Az IMNT alakuló ülésérôl a többi magyar párt távol maradt.
Nenad Vunjak, a Slobodan Milosevic jugoszláv elnök vezette Szerbiai Szocialista Párt helyi szervezetének elnöke hétfôi szabadkai sajtóértekezletén politikailag átgondolatlan döntésnek nevezte az IMNT megalakítását, amely "békétlenséget szült a vajdasági rónákon: nem csak a horvátok, szerbek, szlovákok és más ott élôk, hanem az egyes pártok tagjaitól eltérôen gondolkodó magyarok között is".
"Senkinek sem felel meg a nemzetiségi szellemek kiengedése a palackból" — mondta Vunjak, aki szerint ez azt eredményezné, hogy a (vajdasági) horvát, szerb és egyéb lakosság is megalakítja a maga nemzeti tanácsait. A politikus hangsúlyozta, hogy pártja elvben ellenzi "bármely és bárkik nemzeti tanácsainak" megalakítását.
Vunjak szerint az autonómiaelképzeléseket általában "választások elôtt melegítik fel, hogy megszerezzék a bizonytalankodó választók kegyét, de a már megkezdôdött választási kampányt tisztességesen kell folytatni.
(MTI) — A balkáni helyzetrôl, a washingtoni csúcsértekezlet óta eltelt idôszak katonai eredményeirôl és az orosz-NATO katonai együttmûködésrôl tárgyalnak kedden és szerdán a NATO-tagországok vezérkari fônökei Brüsszelben.
A tizenkilenc tagállam hadseregének vezetôje — a védelmi miniszterek jövô heti torontói ülését készíti elô. A brüsszeli találkozót Guido Venturoni, a NATO katonai bizottságának vezetôje hívta össze: a vezérkari fônökök szintje a legmagasabb, ahol ez a fórum találkozhat.
A megbeszélések középpontjában alighanem a koszovói nemzetközi jelenléttel, a KFOR- telepítés befejezésével kapcsolatos kérdések állnak. Ehhez kapcsolódik a koszovói hadmûvelet idején lényegében megszakadt orosz-NATO viszony újraértékelése, a jövôbeni feladatok megtárgyalása. Elôtérbe került a tárgyalás a boszniai NATO-erôk lényegében már eldöntött csökkentésérôl is.
A NATO-tagállamok vezetôi áprilisban Washingtonban találkoztak, hogy megvitassák a szövetséget érintô összes aktuális kérdést. Bár azt a találkozót is az éppen zajló koszovói akció uralta, számos katonai vonatkozású döntés is született. Így például jóváhagyták a szövetség új sratégiai koncepcióját és az úgynevezett védelmi fejlesztési kezdeményezést: utóbbi arra hivatott, hogy az új kihívásokhoz igazítsa a tagországok védelmi képességeit. Ennek gyakorlatba ültetése is a napirenden szerepel a vezérkari fônökök brüsszeli ülésén.
Bár hivatalos szinten kevés szó esett róla, a vezérkari fônökök feltehetôen értékelik a három új NATO-tag féléves teljesítményét is. A cseh, a lengyel és a magyar beilleszkedést a koszovói akció egybehangzó vélemények szerint meggyorsította, ugyanakkor a felzárkózás nem zajlik zökkenôk nélkül. Így például Magyarország a nyáron azt kérte, hogy július helyett késôbb ismertethesse honvédelmi fejlesztési terveit. A hivatalos indoklás szerint ugyanis lehetséges, hogy a koszovói háború következményeinek elemzésekor Magyarország azt a következtetést vonja le: a NATO számára korábban hasznosnak vélt, egyes haderô-fejlesztési feladatok helyett a jövôben másra lesz szükség.
A történet nyilván nem a neves íróval kezdôdik, de az anekdota a Moldova Györgyé. Történt az ötvenes évek elején, hogy író-olvasó találkozón a Malom a pokolban címû késôbbi nagysikerû regény, vagy az Akit a mozdony füstje megcsapott kiváló szociográfiai riport szerzôjét megkínálták egy teljes Lenin- életmûsorozattal, ám "szerénysége" helyben azt mondatta vele, hogy ô a nagy ajándékra távolról sem érdemesült, de ha egy pár rossz cipô akad, azt szivesen elfogadja...
————————————— ;————————————
A lábbelinek — sarutól a csizmáig — igen fontos szerepe van, mondhatni történelmi funkciója, hiszen legutóbbinál is maradva: kemény lábbelivel rohantak le agresszorok egész kontinenseket, de a csizmának a közelmúlt dühödt politikai "eszmecseréiben" is a meggyôzô szerep jutott, kiváló eszmeirtóként tartatik számon. De tekintsünk el most az eszméletlen közelmúlttól, aligha lehetünk nosztalgiázó kedvünkben...
A lábbeli-sztori igazi, "czéhesült- híresült" kezdete jóval korábbi, megint história, ám néhány szó erejéig vissza kell — most már, ha úgy tetszik — pumásan ugrani közel négyszáz esztendôvel, hiszen 1629-et írnak, amikor megalakul a vásárhelyi kézmûvesség csoportosulásában, így a város iparában, mellesleg kultúrtörténetében meghatározó szerepet vállaló Csizmadia Céh. Bástyaépítés, hol tömény, hol hígabb a történelem, s a boldog békeidôk: 1890- ben felépül a csizmadiák fôtéri szecessziós székháza, az épületben az úgynevezett központi szálloda mûködik, 1949-ben már állambácsinak nevezik az új házmestert, ma — azaz már tegnapé az újabb mese is — a volt Lido kávézó, ill. Select mozi épülete, fejlôdünk, kérem, nyelvben és foglalatosságban: lett aztán bingo... A várban még bástya hirdeti, hogy a csizmadiák egykori városkánk legmegbecsültebb emberei voltak, bár vakoltak azóta falat s szellemet, s falaznak múlt idôknek ma is szorgalmatosan némelyek...
Alábbi írásunk elsô fejezetéhez tartozik — cikket közölt arról annak idején lapunk is —,hogy 1996 végén újraalakult és rá két évre, 1998. szeptember 17-i keltezéssel a Maros Megyei Bíróságon a jogi személyek könyvébe bejegyezték a Marosvásárhelyi Csizmadia Czéh Társulatát.
A céh egyértelmû törekvéseként (hogy ne mondjunk célkitûzést) mindenképpen megemlítendô a hagyományos csizmadia mesterség újjáélesztése, a régi, kézi munkával elôállított hagyományos erdélyi csizmák, cipôk készítése, ezen kézmûvességi technológiák fiataloknak való átadása. A céh alapító és társult tagjai nyugdíjas szakemberek (többségük az 1948-ban megszüntetett jogelôd Csizmakészítô Társulat tagjai, illetve azok leszármazottjai, az újraindított kis szakmûhelyek dolgozói, tulajdonosok, egyéni vállalkozók. Az is egyértelmû, hogy a hagyományok megôrzése mellett szakismeretének és piaci lehetôségének fejlesztésével a tagság megélhetésének biztosítására is viszonylagos keretet adna, hiszen gondoljunk csak bele, mit jelentene a megye kis- és nagyközségei lakossága számára kifejlesztendô cipôipari szolgáltatás, egyszerûbb kifejezéssel: a talpaltatás lehetôsége. Jaj, hogy honnan szakember eladidaszosított világunkban? Olvasom a céh újraalapítási szándéknyilatkozatát:"...Szeretnénk létrehozni egy szakmai könyvtárat és egy inasiskolát. (Egy év államilag finanszírozott elméleti oktatást követôen a tanulók a kétéves gyakorlati képzés során szakmûhelyenként egy-egy hónapot inaskodva sajátítanák el a csizmadia mesterséget. Az inasiskola tanulói érettségizett és munkanélküli fiatalok körébôl kerülnének ki.)
A visszaalakult szakmûhelyek gép- és szerszámkészlete elavult, idôszerûvé vált ezen szerszámkészletek, gépek kicserélése".
És nem utolsó szempont mûsarkas megnyomoríttatásunk közepén ortopédcipôket gyártó szakmûhely létrehozása, hiszen ortopéd orvosi szakembergárda létezik, de nincs, legjobb esetben is alig kerül immár kivitelezô. Cél továbbá egy temetkezési önsegélyzô pénztár létrehozása. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal hozzájárulásával ugyan sikerült a vár csizmadiák és bôrcserzôk bástyájában berendezni egy kiállítást a régi hagyományos gépekkel, szerszámokkal, vásárosládával, régi bútordarabokkal, csizmákkal, cipôkkel, de a céhnek ebbôl legfeljebb egy jó nagy múzeumi lélegzetre telik, s annyi. A Marosvásárhelyi Csizmadia Czéh Társulata alapító tôkéje (2 millió lej) nem teszi lehetôvé egyéb szándékok megvalósítását, hát akkor az inasiskola beindításához szükséges régi kézmûipari technológiákat leíró és ismertetô szakkönyvek beszerzését, nem beszélve még a mesterségre tanító szakemberek felkutatásáról és foglalkoztatásáról.
Beszámoltunk ezidáig igen szép szándékokról, most már bizonyára kíváncsi az olvasó, hol is tart a céh. Ott, hogy kérvényeivel és beadványaival egyelôre a polgármesteri hivatalban szolgálatos elôszobázó. Mirôl van szó? Arról, hogy a céh ideiglenes székháza a Bolyai utca 1. szám alatti ingatlan egyik pincehelyiségében van nyilvántartva, mondjuk úgy, hogy ott van a csizmadiák székházának keményen s nem ideiglenesen (?) betartva, Demeter György Deil-Prod nevû cipôjavító mûhelyében...!
Az új államosított lakástörvények alapján az alapítók és a tagság szemében felcsillant némi remény és perspektíva székház(vissza)szerzés gyanánt..., és Demeter György elnök, okleveles mérnök nyakába vette a kálváriát. Mert: beadványt fogalmazott és írt alá a céh nevében tisztelettel, legalább tíz alkalommal, a tíz a beadványt tízszer kellett beadnia, soroljam tovább? Válasz: ugyan, kérem, majd... egyikre sem. Azazhogy jött egy felszólítás nemrég a polgármesteri hivatalból, de legyünk következetesek. A céh elsô beadványát még 1997. január 20-án iktatták. De csakugyan, most minek soroljuk fel valamennyit? Mindössze a dolgok pikantériájaként említjük meg, hogy Demeter György mérnök egyik "soros" beadványának, amelyben bizonyítja, hogy igenis, van üres és irodahelyiségnek megfelelô szoba a céh egykori székházában (Lido), a "tátongó ûrt" úgy tömik be az illetékesek, hogy rekordidô alatt pártszékházzá avanzsálják, így fent nevezett minden szándéka ellenére felvállalta az ingatlanközvetítô szerepét is...
Szóval jött a 14.969-es számmal és Fodor Imre primár aláíráásval ellátott felszólítás 1999. szeptember 3-i keltezéssel, amelyben a Deil-Prod. Kft.-t Bolyai utca 1. szám alatti mûhelyének licitálására hívja, négyzetméterenként 252,68 dollár kezdôárral... A Kft.-tulajdonos számított: a bérleti összeg mintegy 230 millió lejre rúg, nem beszélve arról, hogy a Kft. öt évre érvényes, 2002. májusáig szóló bérleti szerzôdést kötött a Locativ Rt.-vel.
Talán mondanunk sem kell, Demeter György újra beadvánnyal fordult a polgármesteri hivatalhoz, melyben leszögezi a fenti érvényes bérletkötési tényeket, újraközli a polgármesteri hivatal által tévesen megjelölt felületet, továbbá azt, hogy a hat emberrel dolgozó vállalkozás 1998. évi forgalma 66,2 millió lej, amely összegben foglaltatik munkásainak javadalmazása, a lakhatatlan alagsori helyiségben a cég saját költségén teremtett termelésre valamelyest megfelelô körülményeket, továbbá új szakértôket kér, ugyanis az elsô expert-csoportot Demeter mérnök nem is látta, ôt meg sem kérdezték, a megállapítást nem is láttamozta, amiért, ami csúcs, "jó munkáért jó pénz jár", a hivatal további 2,5 millió lejt számít fel. A Kft. a reális értékeken jóval túlmutató összegnek tekinti a 252,68 dollár értékben megszabott négyzetméterenkénti árat, amire rászámítódik nyilván a dollár árának lejhez viszonyított további emelkedése. A cégvezetô rámutat, hogy a fenti pénzösszegbôl Marosvásárhely területén három kétszobás lakást vásárolhat, és megtette, ami tôle telhetett: felajánlott a polgármesteri hivatalnak maximum 75 millió lejig terjedô bérleti árat a fent nevezett szédítô bérleti összeg helyett a Bolyai utca 1. szám alatti ingatlan hátsó udvarában található pincéért.
Ha az ajánlatot a hivatal nem fogadja el, más el nem képzelhetô, mint az, hogy a Kft. utcára kerül emberestül, céhestül, elvégre mit számít az neki... Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a vezetôsége, szerény jövedelme ellenére is, bármilyen polgármesteri hivatal által szervezett városrendezvényen támogatóként jelentkezett...
Demeter György korántsem adja fel könnyen a céh ügyét: — Vannak még régi szakemberek, akik egy új nemzedéket ki tudnának nevelni. Erre megvan az elképzelésünk, de nincs rá keret, hiszen mindössze kétmillió lejjel indultunk. Valamelyes lehetôség mégis lenne, mert e hónap 27-ig a PHARE- program keretén belül 50 ezer eurós támogatásra lehet pályázatot benyújtani, amit terveink szerint meg is pályázunk. Kedvezô esetben mûhelyhelyiséget vennénk, de nem mondunk le az egykori székház visszaszerzésérôl sem, noha meg vagyunk arról is gyôzôdve, hogy a polgármesteri hivatal jószántából soha nem fogja nekünk jogos tulajdonunkat visszaadni. Hogy a megfelelô körülményeket az inasképzéshez elô tudjuk állítani, a régi ingatlanunkat vissza kell szereznünk, tulajdonképpen mûemlék épület, a városnak is egyik büszkesége, nem azt érdemli, hogy lépcsôi között fû nôjön. Tehát pontra kell tenni és olyan célokra felhasználni, amire szánták az elôdeink, a régi csizmadiák, ahogy hozzájárultak egykoron a vár felépítéséhez, hozzájárultak a város hírnevének növeléséhez, adózóként az államkasszába jócskán befizettek, most meg egyetlen pincében hányódunk, azok. akik még ebben a nagyhagyományú mesterségben dolgozni szeretnének s oda jutunk, hogy onnan is az utcára kerülni?
Az anekdoták kimeríthetetlenek. Olvasom, hogy meztéláb járva rajzszög állt az úrnak talpába, s hogy észre se vette ôkelme, a rajzszög feje elkopott. Vastag volt talpán a bôr, vajon?
Évi 620 millió euró Romániának
Pénteken Borbély László államtitkár, a magas rangú RMDSZ- tisztségviselô kollégáival együtt pénteken a megye vállalkozóival találkozott. Az eszmecsere során ismertette azokat a programokat, amelyeket a kormány — többnyire európai uniós alapokból — a közeljövôre elôkészített. Ezekrôl kérdeztük, bôvebben.
A legfontosabb talán az a 2000-2006 között zajló program, amelynek keretében az Európai Unió évi 620 millió eurós, vissza nem térítendô hitellel szándékozik támogatni a romániai reformot. Ezt az összeget három alapra osztják fel. Mintegy 240 millió euró a PHARE-programban áramlik be a regionális fejlesztésre, 250 millió euró körüli az ISPA- program által biztosított környezetvédelmi és infrastrukturális fejlesztési támogatás, míg 130-150 millió euró pénzeli a SAPARD-programot, amely a vidékfejlesztést tûzte ki célul, elsôsorban mezôgazdasági téren, de rurális infrastruktúra-fejlesztésben is.
A januártól beinduló programok bonyolítói a Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium, a Közlekedésügyi Minisztérium, illetve a Mezôgazdasági Minisztérium, melyekhez minden esetben a Regionális Fejlesztési Ügynökség társul. Ebbôl az is következik, hogy megnô eme utóbbinak és területi kirendeltségeinek — esetünkben a Közép-Regionális Fejlesztési Ügynökségnek a szerepe.
Bár még néhány hónap van addig, amíg ezekbôl a programokból összegek igényelhetôk, nem árt, ha idôben elôkészülünk a pénz fogadására. Gyakorlatilag novemberig megfelelôen össze kell állítani azokat a terveket, amelyeket aztán be lehet mutatni az Európai Unió szakembereinek — vélte Borbély László.
A kormány azonban — ha jóval kevesebbet is — saját forrásokat is fordít területfejlesztésre. A tavaly mintegy 300 milliárd lejt fordítottak falusi utak kövezésére, illetve a vezetékes víz bevezetésére, s az idén is kb. ugyanennyit sikerül erre költeni. Maros megyében az idén 2,8 milliárd lej jutott kövezett utak javítására (ebbôl a mai napig 2,1 milliárd lejt költöttek el). A vízbevezetésre a saját források mellé — kormánygarancia mellett — sikerült nemzetközi hitelt is felvenni. Ennek következtében a megyében 122 milliárd lej áll rendelkezésre, hogy mintegy 20 község 40 települése részesüljön a vezetékes víz bevezetésében. Az összeg hatalmas (összehasonlításképpen: a tavaly a teljes megyei összberuházás 32 milliárd lejre rúgott), s 2000 elején beindul a terv gyakorlati megvalósítása is, melyet egy izraeli cég végez majd el fôvállalkozásban. A megvalósítás késlekedésének oka Románia kedvezôtlen megítélése, illetve az orosz pénzügyi válság nálunk is érzékelhetô hatása, amiért a hitelszerzôdés aláírása hosszú ideig nehézségekbe ütközött.
A Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium lakásépítésre külön alapokat különített el, ez a tevékenység ugyanis 1989 után Csipkerózsika-álmot alszik. Ebbôl az alapból épül az Egyesülés negyedbeli szociális tömbház, melyet a polgármesteri hivatal fiatal házasoknak, fogyatékos személyeknek és szociális eseteknek szán, s hamarosam három újabb szociális tömbházra is kiírhatják a megvalósítási pályázatot. Erre a célra 4-5 milliárd lejt kap majd a megye (a legtöbb Marosvásárhelynek jut).
A megbeszélésen szó esett továbbá a rég beharangozott, és szeptember 15-én beinduló Országos Lakásügynökségrôl, illetve lakásépítési programról is. Ez Borbély László szerint lehetôséget biztosít arra, hogy közepes jövedelemmel rendelkezôk is — jelzálogkölcsön felvételével — lakást vásárolhassanak. A könnyebbség abban áll, hogy a megvásárolt lakás garanciája maga az ingatlan, s a felszámolt kamat lényegesen alacsonyabb, mint egy kereskedelmi banktól felvett kölcsön esetében. A program elindítóinak számításai szerint a havonta befizetett összeg 2-2,5 millió lejre emelkedik, míg bankkölcsönnél ez akár a 6-7 millió lejt is elérheti. Maga az államtitkár is elismerte, hogy a program nem biztosít mindenki számára elérhetô lehetôséget, de kezdetnek megfelel, beindíthat egy folyamatot, amely néhány év múlva — az átlagkereset növekedésével — szélesítheti azok körét, akik részesülhetnek ebben a programban. Szeptember 15-e után — tudtuk meg — a postahivatalokban megvásárolhatók lesznek azok a nyomtatványok, melyeket kitöltve el kell küldeni az Országos Lakásügynökséghez. A kölcsönöket szociális szempontok szerint összeállított pontszám sorrendje alapján ítélik majd oda, a rendelkezésre álló alapok függvényében.
Az egészségügyi minisztériumhoz szeptember 13-ig (inkluzíve) érkezett jelentések alapján elmondható, hogy június elsejétôl kezdôdôen az agyhártyagyulladásos megbetegedések száma Iasi megyében 1056, Neamt megyében 543, Botosani-ban 636, Suceavában 425, Bákóban 383 és Konstanca megyében 345.
A szaktárca közegészségügyi ügyosztálya által kedden közzétett közlemény szerint az utolsó hónapban a megbetegedések száma a következô megyékben meghaladja a becsült értéket: Vaslui 150, Vrancea 144, Galac 111, Temes 109, Maros 105, Máramaros 105, Hunyad 75, Buzau 70, Bukarest 148. A szeptember 12-ig jelentett megbetegedések száma 5127.
Legtöbb esetben az agyhártyagyulladás könnyû lefolyású. Jelen pillanatig még egyetlen halálos kimenetelû megbetegedést sem jelentettek — pontosít az egészségügyi minisztérium közleménye.
Miközben a postai szolgáltatások díjai, lépést tartva az inflációval, folyamatosan és állandóan nôttek, a szolgáltatás minôsége ugyanolyan, mint ezelôtt. Esetenként rosszabb, mint tíz évvel korábban. Pedig az 1991-ben bekövetkezett posta-telefon közötti "válást" követôen arra vártunk, hogy mindkét cég tökéletesebb munkát fog végezni. Ez nem következett be. Mivel a postai szolgáltatásokra a lakosság szinte minden rétege igényt tart, Oroian Gheorghét, a Megyei Postahivatal helyettes vezetôjét kérdeztük, hogyan szervezik meg a munkát, hogy valamelyest javítsanak a jelenlegi állapotokon.
— A Maros Megyei Postahivatal jelenleg kb. ezer embert foglalkoztat. Fô tevékenysége a levél- és újságkézbesítés, postai, pénzes és távirati utalványok, valamint a csomagok továbbítása. Ezenkívül a posta szerzôdéses alapon végez szolgáltatásokat, mint például: a nyugdíjak, gyerekpénz, munkanélküli-segély stb. kézbesítése, valamint a postabank-ügyletek, tévé- és kábeltévé-díjak begyûjtése, amelyeket kezelési díj fejében hajt végre.
A szolgáltatások gyenge minôsége a centralizált, a központból rosszul irányított, a helyi adottságokat nem ismerô vezetésbôl adódik. S persze abból, hogy a megyei postának nincs pénze. A helyiségeket általában, a Romtelecommal együtt használjuk. Beruházásra, új épületekre nem futja. Egyetlen dolgot tehetünk: átszervezzük a pénztárablakokat, hogy egyidôben csúcsforgalom idején több helyen fogadják az ügyfeleket. A lakosság körében azonban az elégedetlenség leginkább a kézbesítéssel kapcsolatos. A sajtó már közölte, hogy a postásokat egyik körzetbôl a másikba helyeztük, mert ellenük sikkasztás gyanújával vádat emeltek.
— Most viszont azt tapasztaljuk, hogy visszahelyezték ôket.
— Mivel rengeteg reklamáció érkezett a lakosság részérôl, a posta vezetôsége úgy döntött, hogy ahol nem történtek visszaélések, a postást visszahelyezzük az eredeti körzetbe, de munkájukat ezután fokozottabban ellenôrizzük. Még a sajtóban jelzett negatívumokat is kivizsgáljuk.
— Gyakran kapunk jelzést olvasóinktól, hogy az eldugott falvakban rendszertelenül hordják ki az újságot, van úgy, hogy kétnaponta jár a postás. Mennyire befolyásolja adott esetben a postai alkalmazottak "leépítése" a szolgáltatások minôségét?
— Nincs arról tudomásunk, hogy rendetlenül hordanák ki a falvakba az újságot. Szombaton nem viszik ki a postát, mert nincs szolgálat, de hangsúlyozom, a húsz postai alkalmazott elbocsátása semmiképpen nem befolyásolja a kézbesítést, mert nem kézbesítôtôl, hanem hivatalnokoktól, kasszásoktól és postafônököktôl váltunk meg. Ha valakinek mégis panasza van a kézbesítéssel kapcsolatban, akkor panaszát írásban nyújtsa be. Ezt kivizsgáljuk, és a törvényes elôírásoknak megfelelôen járunk el.
— Mit tesz a posta azért, hogy a szolgáltatások minôségét az állandóan növekvô díjakhoz igazítsa?
— A szolgáltatások minôségében csak akkor mutatkozik javulás, ha elfogadják az új szabályzatot, s ennek alapján szervezik meg a munkát, ill. a megyei posta autonómiát kap. Ez azt jelenti, hogy leválasztják a brassói körzetrôl, és saját maga dönt majd afelôl, mit hogyan tegyen a megye lakossága érdekében. Jelenleg megszüntették a postafelügyelôséget, s helyettük megyei hivatalokat hoztak létre, de ugyancsak Brassóhoz tartozunk. Nem rendelkezünk jogi személyiséggel, tehát döntési jogunk sincs. Ez a tény megnehezíti a munkát. Autonómiára azért lenne szükség, hogy a megyei posta munkáját az itteni igényekhez, körülményekhez igazítsuk. Nincs szükség a centralizált vezetésre.
— Arról is szó van, hogy akárcsak a Romtelecomot, a postát is privatizálják.
A postai szolgáltatásokban minôségi javulást hoz a privatizálás. A fejlesztési tervben elsô szakaszként jövô év elsô felében a kézbesítést magánosítanák. Hogy nézne ez ki? Példaként Marosvásárhelyt veszem, amelyet 772 körzetre (modulra) osztottunk fel. Pl. a Cutezantei utcában 10, a Glorieiban 2, a Transilvanieiban 6, a Hidegvölgyben 4, a Bodoni utcában 3, míg a Bernáth Andor 1 modult határoltunk el. Ezeket a körzeteket "bérbe adjuk" majd. Aki olcsóbban végzi el a szolgáltatást, az nyeri meg az árverést. Ha egy nyugdíjas például 100 ezer lejjel olcsóbban vállalja a kézbesítést, akkor neki van nyert ügye, attól a perctôl ô felel a kézbesítésért. Abban az esetben, ha a postás és egy másik személy ugyanannyit ígér, akkor a postás elônyben részesül, ô kapja meg a munkát. Jelzem, tervek szintjén beszélünk, amelyet minden 150 ezernél több lakost számláló városban szeretnének bevezetni. Szerintem ez megoldaná a kézbesítési gondokat.
— Joggal vannak felháborodva az emberek azért például, hogy a marosvásárhelyi Tudor negyedi 9-es postán óriási sorokat kell állni a kábeltévédíj, a telefonszámla kifizetésénél, továbbá a gyerekpénz átvételénél is. Miért ilyen nagyok a sorok?
— A Tudor negyedi 9-es postán valóban rengetegen állnak sorba, mert 15 ezer tévé-, 10 ezer Romsat- és 20 ezer telefonelôfizetô tartozik hozzá. Ehhez hozzáadódnak az újságelôfizetôk, a különbözô ügyes-bajos dolgokat intézôk, velük együtt kb. 60-70 ezer ember. Ha elosztjuk 25 munkanappal, akkor napi sokezret kapunk, akiket ügyfélként ki kell szolgálni. A helyiség pedig az itt megfordulók számához képest szûkös. De más postahelyiség nincs.
— Miért költöztették ki a 3-as postát a telefonpalotából, s miért költöztették a Színház-térre, a régi postától 150 méterre? Mi ebben a logika?
— A 3-as postahivatalból ki kellett költöznünk, mert a Romtelecomnak, amely az épület tulajdonosa lett, óriási, 26 milliós bért kellett fizetni, amit idôrôl idôre még emeltek volna. Nem bírtuk meg. Így a saját épületünkbe költöztünk, amely a Színház téren van, de ez nem felel meg a postai szolgáltatásoknak, mert ez bélyegüzletnek épült, és nincs nagyforgalmú övezetben. Az emberek inkább a régi postára térnek be.
— A posta új szolgáltatásokat vezetett be. Melyek ezek?
— Az On Line-szolgálatot, amellyel 15 perc alatt bármely megyeközpontba pénzt lehet küldeni, vagy a fax- szolgálatot. A gyorsposta 24 óra alatt juttat el levelet megyeközpontokba, míg eldugottabb településekre max. 48 óra alatt. Létrejött az EMS-gyorsposta szolgálat, amely külföldre juttatja a küldeményeket, igaz, nagyon drága. Egy 500 grammig terjedô küldeményért 323.100 lejt kell fizetni. Szeptember elsejétôl valutát is lehet küldeni az ország 41 városába és a világ 24 országába. Egy postai utalvánnyal max. 500 dollárt, vagy ennek megfelelô valutát lehet küldeni, de egy személy több utalványt is küldhet. A szolgáltatásért a küldött összeg 3 százalékát kell kifizetni, de nem kevesebb mint 10 dollárt. Az új szolgáltatásokat gyakran veszik igénybe, s a gyakorlat azt mutatja, hogy szükséges volt a bevezetésük.
— Szóvá teszik, hogy a postai alkalmazottak nem elég udvariasok, felületesen kezelik az ügyfeleket. Mit tettek azért, hogy ez változzon?
— Ha alkalmazottaink udvariatlanok vagy gorombák, feladatukat felületesen végzik, akkor esetrôl esetre kivizsgáljuk a történteket. De a panaszosnak írásban kell a posta vezetôségéhez fordulnia, sôt tanúkkal is bizonyítania kell az állítottakat. Minden esetet kivizsgálunk, s a postai szabályzatnak megfelelôen járunk el.
Hogy a posta jövô évben elkezdôdô magánosítása a szolgáltatások terén milyen minôségi ugrást hoz majd, nem tudni. Ügyfelei azonban joggal várják el, hogy tíz év ígérgetés után valami konkrét, valóban színvonalas szolgáltatásban részesüljenek. Mert nem lehet a végletekig elégedetlenségben és tehetetlenségben tengôdni, miközben a szolgáltatások árát a nyugat-európai normáknak megfelelô kiszolgáláshoz igazították.
Van magyar fiatalság Dicsôszentmártonban, bár "szervezett keretek között" meglehetôsen ritkán nyilvánulnak meg. Iskolán kívül most a Magyar Ház kínál számukra ismét lehetôséget a kibontakozásra. A gimnázium magyar tagozatán két ötödik, két hatodik, három hetedik és két nyolcadik osztályban folyik magyar nyelvû oktatás is, a felsôben két kilencedikben, egy tizedikben, két tizenegyedikben és egy tizenkettedik osztályban tanulnak anyanyelvükön a diákok. Miklós Irén és Gagyi Mária tanárnôk tanítják a magyart a gimnazistáknak, a felsôsöknek pedig az elhunyt Gáspár György helyébe ugyancsak a nyugdíj-szférából "beugró" Szlovácsek Ida tanárnô.
Gagyi Zoltán negyedéves egyetemi hallgató. Szente Csaba már kész menedzser, idén végzett Marosvásárhelyen, de mielôtt a faluturizmus fellendítésére adná a fejét, a kisebbek ügyét karolja fel. Lapot szerkesztenek a gimisek Ébresztô címmel, a nagyok irányításával. A diáklapot szombaton mutatták be a Magyar Házban, népes közönség elôtt. Ott láttuk Veress Károly tiszteletes urat, Papp Imre tanárt, Molnár Attila fiatal biológiatanárt, Fazekas Emese hitoktató tanárt, Fodor József tanítót, Illyés Lajost, aki a ház rendezvényeinek szorgalmas szervezôje- látogatója. Nem felügyelni jöttek, hanem mert ôszintén érdekli valamennyiüket a diákok élete. A Kisküküllô-parti település maholnap a nyugdíjasok városa lesz. A fiatalok, különösen a magyar anyanyelvûek, egyre nehezebben találnak munkát. — Dicsôbôl és Ádámosról húsznál is több fiatal ment el, jobbára Sepsiszentgyörgyre — mondja Illyés Lajos. — A háromszékiek az anyaországban keresik boldogulásukat, helyüket a szórványból érkezôk töltik be, azért is, mert jól beszélik a román nyelvet, és Bukarest irányában hatékony képviseletet tudnak biztosítani.
Itt van a diáklap "vezérkara", Kovács Ildikó, Fodor Sarolta, Jenei Júlia Kinga: ôk a zsûri — Szente Csabával (képünkön), máris vonulnak a "csapatok", párosan szép a gimis élet, a lányok nagyok, a fiúk pöttömkék, ez a fejlôdés kis szatirikus gesztusa; és a mûsorvezetôk: Bátori Ildikó és Gagyi Zoltán máris lerohanják ôket fantasztikusabbnál fantasztikusabb kérdéseikkel. A világ hét csodája közül melyik látható a világûrbôl? Sorolj fel legalább öt híres földrajzi felfedezôt! Melyik a legnagyobb emlôsállat? Miért szakad el a horgászzsinór, amikor már látod a zsákmányt, talán erôre kap szárazföldön a hal?
Aztán ki kell "marni" öt almát egy vízzel telt tálból. Meg kell borotválni a léggömböt. Szerelmi vallomást kell tenni a partnernek. Tizenkét zeneszám nyújt módot rá, hogy bebizonyítsd: senki sem tud úgy táncolni, mint te meg a párod. Végül papírra kell tenned a világ legjobb projektjét: miként hódítanád meg szíved választottját?
A Dicsôszentmártoni Magyar Ifjak Szövetsége, a DEMISZ idén átvette a marsallbotot, miután a Házat erôs fémszerkezetekkel konszolidálták, a fiatalok kimeszelték a külsô részt, lefestették a belsô udvari tornác vaskorlátját, és a nagytermet is kimeszelik. — A DEMISZ — magyarázza Gagyi Zoltán — laza ernyôként szeretné segíteni a meglévô ifiszervezetek — az IKE, a DGSZ, a Dávid Ferenc Egylet meg a többiek — munkáját, anélkül hogy beleavatkozna tevékenységükbe. E törekvésében és a lapkiadásban is a helyi magyar történelmi egyházak támogatják. Gagyi Zoltán nem mondja, de látom igyekezetén, hogy minden vágya történelemtanárként folytatni azt a tudatformáló munkát, amely Bálint Tibor tanár úr halálával nem megszakadt, talán csak kissé elakadt Dicsôben. Ezek a fiúk és lányok máris nevelik saját utánpótlásukat, tudják, hogyan kell együtt dolgozni a kisebbekkel, egyenlô társakként, szuverén egyéniségüket tiszteletben tartva.
A díjosztás után, de még a "fergeteges buli" elôtt, melyen "a vetélkedô fáradalmait" pihenték ki roppant dinamikusan, még megalakították hivatalosan is a gimisek diákszervezetét, a DGSZ-t, vezetôi mind leányok: Kovács Ildikó az elnök, Jenei Júlia Kinga az alelnök, Hadnagy Tímea pedig a titkár. Ildikó hetedikes, Kinga és Tímea nyolcadikosok.
Reméljük, nemsokára ismét hallani fogunk róluk. A dicsôszentmártoni magyar diákokról.
Ki költözik el Nyárádselyébôl?
A földcsuszamlások Nyárádselyét továbbra is veszélyeztetik. A tavaszi földmozgások felhívták a településre nem csupán a megyei, hanem az országos közvélemény figyelmét is. Tavasszal az országos geodéziai intézet hivatalos átiratban értesítette a nyárádmagyarósi polgármesteri hivatalt, hogy felméréseket végeznek, eldöntendô: telepítsék át a falu lakosságát, avagy állítsák meg az állandóan mozgó Kápolna és Martfele hegyoldalakat, amelyek idén március 10-én éjszaka alaposan megviselték a lakosság idegeit.
A helyszínre ezek után kiszállt a prefektus, az alispán, és minden más ez ügyben avatott intézmény képviselôje. A nyár folyamán felmérések felméréseket követtek. Megjegyzendô, a geodéziai intézet nem végzett semmilyen felmérést a környéken. A nyárádmagyarósi helyi tanács szakemberek segítségével lebecsülte a károkat, majd 1999. augusztus 26-án, a 14-es számú határozatában értesítette errôl a prefektúrát. Az 1999. január 1. és 1999. június 30. közötti idôszakban a földcsuszamlás okozta teljes kár 462.738.000 lej. A földmozgás március óta ugyan lelassult, ám nem állt meg. A prefektúra az 1999. augusztus 19-én, a 8155-ös számmal iktatott átiratában közli a nyárádmagyarósi polgármesteri hivatallal, hogy a katasztrófa-elhárító megyei tanács, pénzsegélyként 462 738 000 lejt utalt Nyárádselye lakosainak. Mit lehet ezzel kezdeni? Kiss László a polgármesteri hivatal titkára mondta el a minep, hogy a lakosok írásos nyilatkozatai alapján az épületjavítások 527.670.000 lejre tehetôk.
Mikor jut a pénzsegélyhez a magyarósi tanács? Kiss László szerint ezen a héten átutalják a kincstár révén Nyárádmagyarósra. A pénzösszeget egy megszabott program alapján veszik át, és osztják ki az arra jogosultaknak. De a tél beállta elôtt vajon sikerül-e lakhatóvá tenni a súlyosabban rongálódott házakat? A titkár így válaszolt:
— Ezt a pénzt kimondottan a lakóházak lakhatóvátételére szánták, tehát nem újjáépítésre, hanem a repedések tömítésére, az alapok megerôsítésére.
Végezetül meg kell említenünk, hogy a károsultak közül többen már eddig is milliókat költöttek a lakásuk feljavítására, például Fodor Albert, Kacsó Béni, Siklódi Sándor, Kusztos Benjámin. Ottjártunkkor a nyugdíjas, 68 éves Kacsó Boldizsárral beszélgettünk, aki a Hosszú utca 290. szám alatt egy még pirosban lévô kétszoba-, konyhás lakást épített. A tavasz óta a ház hátsó fala megszakadt, a 16 ár beltelken lévô föld Isten tudja hány irányba indult el. Ugyanez történt az utcabeli szomszédoknál is. Kacsó bácsi már régen hozzálátott a ház építéséhez, hogy el tudjon költözni a volt szülôi házból. Nagyon sokat dolgozott, a kis ház mégsem készült el, de elköltözésre nem is gondol. "A jövôt senki sem láthatja, lejön a hegy vagy nem, mindenesetre még ameddig nem muszáj nem megyünk el. Türelmesen maradunk, hátha Isten minket is megáld. Talán a heggyel együtt mi is megnyugszunk."
A jelenlegi tizenöt helyett egyetlen helyen lehet majd beszerezni egy új cég beindításához szükséges iratokat a kis- és középvállalatokra vonatkozó 133-as törvény elfogadásával. A törvény július 23-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ám alkalmazásának elsô eredményei még váratnak magukra. Különösen a Pénzügyminisztérium feladatába utalt alkalmazási normák kibocsátása késlekedik, hisz a tátongó költségvetési hiánnyal küszködô pénzügynek semmi érdeke nem fûzôdik ahhoz, hogy újabb adócsökkentések fölött bábáskodjék. Márpedig az új törvény egyik legfontosabb kitételei éppen a pénzügyi könnyítésekre vonatkoznak.
A kisvállalkozók szerencséje és Remes miniszter balszerencséje, hogy ezen normák a törvénynek csupán három elôírására vonatkoznak, a többi paragrafus világos szabályozásokat tartalmaz, amelyeket mindenféle egyéb bürokráciai hókuszpókusz nélkül is be kell(ene) tartani.
Hogy mit tartalmaz a jogszabály, arról röviden múlt csütörtöki lapszámunkban írtunk. Ezúttal arra térnénk ki, hogy a minisztériumok, a központi és helyi közigazgatási szervek, valamint a kereskedelmi és iparkamarák, saját hatáskörükön belül kötelesek olyan mûködési politikát követni, amellyel védelmezik a kisvállalkozókat az állammal szemben, ezen belül a lehetô legjobban leegyszerûsíteni kötelesek a bejegyzésre, mûködésre vonatkozó eljárásokat, illetve csökkenteni ezek költségeit. Ezen intézkedések keretében létrehozzák a kis- és középvállalatok garanciaalapját, amelynek egyetlen célja az ezen vállalatok által felvett bank- és egyéb kölcsönök garantálása.
A törvény alkalmazásában kulcsszerep jut a megyei kereskedelmi és iparkamarának, hisz az elôírások szerint ennek a keretén belül kell megoldani a bürokrácia csökkentését hivatott intézkedéseket. Hosszas elôkészületek után, szeptember 6-án, hétfôn sikerült összegyûjteni azon megyei intézmények vezetôit, amelyek a különbözô mûködési engedélyeket kibocsátják. Szinte hihetetlen, hogy összeszámolva nem kevesebb mint 15 intézmény — ilyenek a közegészségügyi igazgatóság, tûzoltóság, munkavédelmi felügyelôség, környezetvédelmi hatóság, munkaügyi felügyelôség és egy sereg más — gyûlt össze, s ezek több oldalas listán összefoglalható iratrengeteget követeltek mindeddig az induló vállalkozótól, sokszor egy-egy másik irat megszerzéséhez kötve a maguk engedélyének kibocsátását, pénzt, idôt, ideget felôrlô procedúra keretében. A tanácskozáson a kereskedelmi kamara elnöke, Gheorghe Nan, iletve alelnöke, Vasile Pop javaslatot terjesztettek elô — a törvény szellemében — a procedúra egyszerûsítésére. A bürokratikus intézmények ellenállása — minden józan megfontolás ellenére — most is nehezen legyôzhetônek bizonyult. Nehéz meggyôzni ugyanis az olyan hivatalnokokat, akik féltik vélt elôjogaikat, azt az érzést, hogy hatalmat birtokolnak, amely — idônként — a korrupció melegágyaként is mûködhet.
Végül a kereskedelmi kamara javaslatcsomagjából az alábbi pontokban egyeztek meg:
1. A különbözô intézményekhez benyújtandó iratcsomóban a bejegyzési igazolványt, az adószámot, a pénzügyi kódot, a bejegyzést szentesítô ítéletet, a cégstatútumot, a cégszerzôdést ne kelljen minden esetben leadni, ezt a sokszor hatalmas paksamétát egyetlen — a cégjegyzék által kibocsátott — igazoló okirat helyettesítse.
2. A dossziékat egyszerre lehessen benyújtani minden intézményhez, ne függjön egyik a másiktól.
3. A dossziékat a kereskedelmi kamara munkatársa gyûjtse egybe és juttassa el a különbözô intézményekhez, egyszerre. Ez lecsökkenti az ügyintézési idôt, s ugyanakkor, mivel szakember foglalkozik az üggyel, nem áll fenn annak a veszélye, hogy ezeket hiányosan vagy hibásan összeállítva nyújtják be..
4. A szükséges valamennyi ûrlapot a kereskedelmi kamaránál bocsátják az ügyfél rendelkezésére, aki ugyanitt fizeti ki az engedélyek kibocsátásához szükséges díjakat.
Amennyiben ténylegesen sikerül keresztülvinni a megállapodásban foglaltakat, az rendkívül leegyszerûsítené egy cég alapításával járó bonyodalmakat, s alighanem az elsô komolyabb lépést jelentené a bürokrácia elleni harcban.
— Szükségesnek és hasznosnak minôsíthetô a próbafelvételi — vonták le a következtetést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákligájánal képviselôi. A tegnap délelôtt tartott sajtótájékoztatón Sipos Remus elnök ismertette a következtetéseket.
Az augusztus 28-29-én tartott próbafelvételi és a szeptember 8-10-e közötti tényleges felvételi eredményeit vetette össze a diákliga vezetôsége. Eszerint az általános orvosi karon a próbafelvételin részt vevô 50 fiatal közül 31-en (67,39 százalék) felvételiztek sikerrel a MOGYE-ra, négyen nem jelentek meg a felvételi teszten. Ugyanezen összegezésbôl kitûnik, hogy a fogászati karra próbafelvételizô tíz diák, közül nyolc (80%) jutott be. A gyógyszerészeti karra 11 hallgató felvételizett sikerrel a próbafelvételire jelentkezô 18 diák közül (61,11%). Valamennyi sikertelenül felvételizô diák a szimuláláson is az utolsó bejutási média alatti jegyet érte el.
Sipos Remus véleménye szerint a próbafelvételire általában olyan fiatalok jelentkeztek, akiknek határozott szándéka tanulmányaik felsôfokú szinten való folytatása. A felkészítôk alkalmával a diákok találkozhattak a teszteket készítô tanárokkal, de betekintést nyerhettek a valós felvételik légkörébe. Ugyanakkor a próbafelvételin elért eredmények tájékoztató jellegûek a felvételizô fiatalok bejutási esélyeit illetôen. A következô felvételi vizsgán szerencsét próbáló diákok 2000-ben két alkalommal (májusban és augusztusban) mérhetik fel tudásukat, felkészültségüket.
Az életszínvonal fokozatos romlásával egyre inkább romlik-rombolódik a környezet is körülöttünk. S ha mást látunk, az általában a jómódról tanúskodik, vagy csak a szabályt erôsítô kivétel. Hogy errôl meggyôzôdjünk, elég a tömbháznegyedek környékén szétnézni. Az "újabbak" övezete sok helyütt beültetlen maradt, a régiek körül pedig elvadult, elnôtt a hajdan rendezett növényzet. Ez a gondozatlanság jellemzô nagyok sok (elsôsorban régi) intézmény elôtti, melletti zöldövezetre is. És akkor még nem is említettük az iskolai bentlakások, munkásszállók környékét, ahol a kitaposott föld csak szemetet "virágzik". Mindezek ismeretében hat üde színfoltként az, amit a marosvásárhelyi Kárpátok negyedben megpillant az arrajáró. A számvevôszék korszerûsített épülete elôtt csak be kell pillantani egy kicsit a járdát szegélyezô bokrokon át, s mindjárt egy más világ tárul a szemünk elé. Még pad is van, kényelmes, amelyre le lehet ülni bámészkodni egy kicsit. Virággal díszített ütött-kopott szekér jármába két cserép piros muskátlit fogtak, a kivágott fatörzsön régi lámpáson csüng a futóka, kút vedrébôl páfrány kapaszkodik kifele, kövek és kisszék, limlomok, amelyek itt megtalálták a helyük, akárcsak a törött orrú Lenin-mellszobor, amely a virágok magasából tekint az arrajárókra, s láthatóan beilleszkedik a környezetbe.
Akinek elképzelése tárgyiasult a mezôgazdasági középiskola bentlakásainak környékén, Babos Victor nevelô, az internátus lakóival együtt gondozza a különlegesen "berendezett" zöldövezetet, sepri rendszeresen a járdát, s az út mentét, aki odacipelte a köveket és szekeret szerzett faluról, mert állítólag nem kedveli a sablonokat, s szeretné, ha diákjainak, az arrajáróknak kedve telnék ebben a kicsit mesebeli, de mindenképpen különleges világban, aki játékos kedvrôl, fantáziáról árulkodik. S az alkalmi kertész mûvének láttán elgondolkodhatunk, hogy mi lenne, ha csak néhány tömbházban, elhagyatott park, zöldövezet környékén lakna egy-egy ilyen ember, aki nem sajnálja a fáradságot arra, hogy valamit tegyen maga körül, s a legegyszerûbb eszközökkel kicsit megváltoztassa a környezetét. Mert, ha már nincs pénz olyan környezetkultúrára, ami máshol alapvetô igény, megszokott és természetes követelmény, szükséglet, akkor talán okulni lehetne a vasesztergályosból lett nevelô példáján, aki mássá, érdekessé tudta tenni a környezetet diákjai és minden arrajáró számára is.
A közelmúltban fejezôdtek be a megyei Horea tûzoltócsoportnál azok a kiértékelôk, amelyeken a tûzoltói állománynak az 1999-es év elsô nyolc hónapjában kifejtett munkáját vették számba. Vermesanu Petru ôrnagy, sajtószóvivô ismertette a tanácskozás eredményeit.
A január—augusztus közötti idôszakban a megye lakói közül 161-en kérték a tûzoltók segítségét. A bevetések nagy része (145) tûzoltás volt, tíz alkalommal az árvizek okozta károk eltávolítása érdekében léptek fel, két esetben felvonóba rekedt személyt mentettek ki, négy egyéb jellegû bevetés volt. Az elemzésekbôl kiderül, hogy a múlt év ugyanezen idôszakához viszonyítva 8,4 százalékkal több tûzesetet jegyeztek. A lángok 1,3 milliárd lej értékû anyagi kárt okoztak, valamint két személy életét oltották ki, további nyolcan súlyosan sérültek. A legnagyobb károk magánlakásokban és melléképületekben keletkeztek (amelyek az esetek 47,83 százalékát jelentik), ezt követik az ipari létesítményekben (8,07%), a közintézményekben (4,97%), az erdôkben (3,11), a mezôgazdaságban (2,48%) keletkezett károk.
A tûzesetek túlnyomó részét a meghibásodott vagy rögtönzött villamos vezetékek rövidzárlata idézte elô (18 százalék sorrendben a felügyelet nélkül hagyott tarlótüzek (15,52%), valamint a rögtönzött melegítô berendezések, hibás, takarítatlan vagy nem megfelelôképpen hôszigetelt kémények, szerepelnek a tûz okaként, de nem hiányzik a jelentésbôl az elôre megfontolt szándékkal elkövetett gyújtogatások bejegyzés sem. Kevesebb esetben a gyerekeknek gyufával való játszadozása, illetve az elhajított égô cigaretta váltotta ki a tüzet.
Hónapokra lebontva, elsô helyen március áll, 35 tûzesettel. Májusban 11, júliusban 12 alkalommal riastzották a tûzoltókat. A múlt év ugyanezen idôszakához viszonyítva, 10,73 százalékkal több olyan tûzesetet jegyeztek, amelyeket rögtönzött, illetve felügyelet nélkül hagyott melegítô berendezések váltottak ki. Ezzel szemben egy százalékkal csökkentek a gyerekek okozta tûzesetek.
A tûzoltóalakulat udvarán állomásozó rohammentôsök (SIAMUD) sem ültek ölbe tett kézzel — derül ki az összesítésbôl. Arafat doktor csapata 1303 súlyos esetben bizonyíthatta szaktudását, hozzáértését. 94 közlekedési baleset színhelyére szálltak ki, ebbôl tíz alkalommal feszítôvágó segítségével emelték ki a jármûbe rekedt sérültet. Az általuk ellátott 1265 beteg közül 1192 felnôtt, 73 pedig gyerek volt. Az esetek 86,62 százalékát a sürgôsségi ellátás (mérgezések, szívbántalmak, sérülések, égések esetén, valamint a sebészeti és idegsebészeti beavatkozások) képezi, de jelen voltak a tûzoltásoknál is.
Marosvásárhelyen több szakközépiskola és líceum szervez posztliceális osztályokat, lehetôséget adva a továbbtanulásra. Az Egészségügyi Líceumban (telefonszám: 215.878) öt általános asszisztensképzô osztályt indul. Az érdeklôdök szeptember 15-20. között iratkozhatnak be, 150 ezer lej fejében. A felvételi vizsgákat biológiából és kémiából tartják, szeptember 23-25. között. A hároméves képzés ingyenes. Az Építészeti Iskolaközpontban (telefonszám: 213.319) 25 helyet biztosítanak a nappali tagozaton városrendezési és területfejlesztési tervezôi osztályban, és ugyanennyit az építészeti villanyszerelô mesterképzô esti tagozatára. A beiratkozási díj: 100.000 lej, a tandíj 1.100.000-2.500.000 lej. A jelentkezôket mától 20-áig fogadják az iskolaközpont titkárságán, naponta 9-17 óra között. Túljelentkezés esetén szeptember 24-én algebravizsgán mérik fel a diákok tudását. A képzés idôpontja két és fél év. A marosvásárhelyi Avram Iancu Iskolaközpontban (tel: 160-709) ruhatervezô szakon indítanak posztliceális osztályt 25 hellyel. Szeptember 15-25. között lehet beiratkozni, 150.000 lej ellenében. A jelentkezôk kizáró jellegû mûszaki vagy mûvészi rajzvizsgán, majd algebra és fizika vizsgán kell hogy bizonyítsák rátermettségüket. A képzés két éves, évente 2.500.000-3.000.000 lejbe kerül. A megyeszékhelyi Kémiai Iskolaközpontban (tel: 252-961) laboránst, környezetminôséget vizsgáló laboránst, tûzoltókat, kozmetikust, elektromechanikai, automatizálással foglalkozó mestert és gépészt képeznek. Minden szakon 25 helyet biztosítanak a jelentkezôknek, akik szeptember 20-ig, 100.000 lejt lefizetve iratkozhatnak be. A képzésért évente 2.000.000-2.500.000 lejt kell törleszteni. A továbbképzés két évig tart. A marosvásárhelyi Kereskedelmi Szakközépiskolában (tel 161-642) a kereskedelmi ügynök, a titkárnô- gyorsíró, a könyvelô, a turisztika ügynök és közélelmezés szakember szakmákra készítenek fel. Az érdeklôdôk szeptember 20-ig iratkozhatnak be, díj: 100.000 lej, tandíj: 2.900.000 lej. A Faipari Szakközépiskolában (telefonszám: 215-011) laboráns és vagyonkezelô képzésre biztosítanak helyet. A beiratkozásokat szeptember 20-25-ig fogadják el, díj: 100.000 lej, tandíj: 2.500.000-3.000.000 lej. A dicsôszentmártoni kémiai líceumban kémikust, mechanikai és villamossági mestereket képeznek. A kétéves továbbképzés 2.200.000 lej, a beiratkozókat a líceum titkárságán fogadják, beiratkozási díj: 50.000 lej. A tandíjakat részletben is lehet törleszteni.
Ha a századfordulón az volt az analfabéta, aki nem tudott írni, olvasni, az ezredfordulón az az analfabéta, aki nem tudja kezelni a számítógép billentyûzetét — vélekedik Jakabffy Attila, a Gábor Dénes Fôiskola Marosvásárhelyi tagozatának vezetôje, akivel a távoktatásos módszerrel folyó informatikusmérnök- képzésrôl beszélgettünk. Mint elmondta: a Budapesti Gábor Dénes fôiskola Erdélyben Gábor Dénes Alapítványként mûködik, 1995-ben létesített Marosvásárhelyi tagozatot, hogy kiképezze azokat, akik a ma és a jövô egyik legkorszerûbbnek számító szakmáját, az informatikát akarják elsajátítani, az informatika alkalmazásának területén szeretnének dolgozni. A szaktanárok mûszaki, elektronikai és elektrotechnikai alapismereteket, informatikai alaptantárgyakat, gazdaságtant, szervezési és vezetési ismereteket, valamint az informatika alkalmazását elôsegítô tantárgyakat oktatnak. A helybéli oktatók a budapesti követelményeket és osztályozást alkalmazzák. A hallgatók tankönyveket, példatárakat kapnak. A színvonalat az is bizonyítja, hogy a idei, elsô végzôs évfolyam 37 hallgatójából az utolsó féléven már csak 14-en voltak, s ebbôl csupán a legjobb nyolc vizsgázott sikeresen s kapta meg az oklevelet.
A fôiskolára felvételi nélkül juthatnak be a hallgatók, csupán az érettségi diploma szükséges. A helyek száma nincs korlátozva, a négyéves képzés nyolc félévbôl áll, egy félév tandíja 300 dollár. A Gábor Dénes fôiskola által kibocsátott oklevél része a román és magyar állam kölcsönös oklevél-elismerési egyezménynek — tájékoztatott a marosvásárhelyi tagozatvezetô.
Dr. Selinger Sándortól, a Gábor Dénes Alapítvány elnökétôl azt is megtudtuk, hogy október elsejétôl a Bolyai Farkas Líceum ad helyet a marosvásárhelyi tagozatnak, ami nagy elônyt jelent, hiszen itt biztosítva vannak a tantermek és a számítógépek is. A távoktatás lehetôséget nyújt a jelentkezôknek a továbbképzésre, a versenyképessé válásra. S nagy elônye az, hogy mivel péntek délután, szombaton folyik az oktatás, a hallgatók dolgozhatnak mellette — nyilatkozta, kifejtve reményét, hogy idén is sokan választják Gábor Dénes Fôiskolát.
Reggel 6 óra van. Még mi, nagyok, példamutatók is inkább a másik oldalunkra fordulnánk, mint hogy kiugorjunk az ágyból. Az alsó tagozatra járó apróságok alvótársukat, a mackót, kutyust, babát visszateszik a jó meleg ágyba, álmos szemekkel húzzák-nyúzzák le magukról a pizsamát, keresik a fürdôt, szedelôzködnek. Hétre ott kell lenni az iskolában, és három órán át figyelni kell ám. Tíz óra után, amikor a "legszebb lámpa" az égbolton csillog, már hazafelé sietnek.
Arra törekedjünk, hogy a gyerek minél többet legyen a levegôn — hangzott el a szülôi értekezleten. Délelôtt és délután is gyerünk a betonra, a bûzlô kukák közelébe és ahol még maradt, a parkba. De kié is a park? Óvodás, kisiskolás gyerekek szeretnének hancúrozni, biciklizni, labdázni, nagyokat kacagni... Ha engednék azok, akik elfelejtették, hogy ha nagyon régen, de voltak ôk is gyerekek. Ôk mindig rendesek voltak, ôk soha nem hibáztak. I. néni, akinek az ablaka nem a parkra nyílik, a folyosón áll lesben. Ha megjelennek az áldozatok, vagyis a gyerekek, toporzékol, szitkozódik, kergeti a kis ürgéket. Nem szabad labdázni, a fûben szaladni (kutyust kakiltatni viszont igen), szuszogni. Ha ezt nem engedik, akkor elôkerülnek a biciklik. Ekkor Z. néni átkozódik, mert ô szédül, ha a gyerekek bicikliznek. Retikülök koppannak a kis buksikon, fület húznak, az útra kergetik a gyerekeket. Hadd üsse el ôket az autó, mert nem nekik fáj emiatt az állítólag benôtt felnôtt fejük. Ha az asztalra rajzolnak, sérti a tömbházfelelôs szemét. Gesztenyét szedni sem szabad, pedig kellene kézimunkaórára. Kinek lenne kedve ilyen környezetben játszani? A fehér hajú Annuska néni tudja, hogy mit jelent kint lenni a szabadban. Kedvelik is ôt a gyerekek, körbeülik, hallgatnak szavára, simogatják tekintetükkel. Bárcsak mindegyikük ilyan lenne...
Zárkózz be a szobádba, kisdiák, és felejtsd el, hogy még egy picit gyermek vagy!
Leszáll az est, a Brassó utca 1. szám elôl a nénik behúzódnak szobáikba, közben a padokra rátelepednek a tinédzserek és, — kevés kivétellel — ordítoznak, bôgnek, böfögnek... De ôk szerencsés helyzetben vannak, mert velük már nem mernek ujjat húzni azok, akik a kicsiken ûzik ki bosszújukat.
Nem okoztak környezeti katasztrófát
A NATO légicsapásai nem okoztak környezeti katasztrófát Jugoszláviában és a Dunát sem szennyezték be, de több, fôként ipari övezetek mentén fekvô területet meg kell tisztítani a szennyezôdéstôl, közölte hétfôn Belgrádban Pekka Haavisto, a helyszínen járt ENSZ- szakértôk vezetôje. Mint sajtóértekezletén hangsúlyozta, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) szakértôi arra a megállapításra jutottak, hogy a tizenegy héten át tartó légicsapások nem szennyezték be a Dunát. A vizsgálatok elôzetes eredményei nem mutatnak talajszennyezôdést a vajdasági Újvidéknél és Pancsovánál (a két város olajfinomítóit sokszor bombázta az atlanti szövetség), s ilyen eredményt hoztak a bulgáriai talaj- és levegôvizsgálatok is.
II. János Pál pápa hétfôn nyári rezidenciáján fogadta Carlos Belo béke Nobel-díjas kelet-timori püspököt. A római egyházfô két órán át tárgyalt a kelet-timori függetlenségi mozgalom legendás alakjával, akinek aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az indonéz fennhatóság alatt álló szigeten teljes az anarchia és a kelet-timori önállóság ellen fellépô félkatonai különítmények akadálytalanul folytatják vérengzésüket.
Az egyiptomi belügyminiszter három tábornokot menesztett hétfôn a Hoszni Mubarak államfô elleni merénylettel kapcsolatos mulasztásukért. Mubarak ellen egy hete kísérelt meg merényletet Port Szaídban egy magányos férfi, késsel a kezében. A támadót, egy köztörvényes bûnözôt, aki könnyebben megsebesítette az elnököt, a testôrök lelôtték. Rendôrségi közlés szerint elmozdították a Port Szaíd biztonsági szolgálatának vezetôjét, s további két magas beosztású biztonsági tisztet. A tábornokok felmentését belügyminisztériumi vizsgálat elôzte meg, amely elmarasztalta mind a három biztonsági vezetôt. A három vezérôrnagyi rangban levô tábornokon kívül gondatlanság miatt törvényszék elé állítanak tizennégy rendôrtisztet is.
Eredménytelenül zárult a vasárnapi San Marino-i népszavazás az állampolgárság anyai jogon való továbbörökítésének lehetôségérôl. Háromszáz szavazat kellett volna ahhoz, hogy megszûnjön a nôk férfi honfitársaikkal szembeni hátrányos helyzete. A jelenlegi törvények szerint ugyanis csak San Marino férfi lakosai ruházhatják át gyermekeikre a San Marino-i állampolgári jogot. A referendumon az 1740-ben alapított törpeállam választópolgárainak 56 százaléka, mintegy 9327 személy vett részt, pontosan 300 személlyel kevesebben, mint amennyi az állampolgársági törvény megváltoztatásához szükséges lett volna, jelentette a DPA hírügynökség.
Indonézia engedélyezte, hogy az ENSZ ejtôernyôkkel élelmiszercsomagokat dobjon le a terror elôl a kelet-timori hegyekbe menekült embereknek. Ezt hétfôn Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi fôbiztosa jelentette be újságíróknak Dzsakartában. Az ivóvízzel és élelmiszercsomagokkal felszerelt két, Hercules típusú katonai szállítógép készen áll arra, hogy elinduljon az észak-ausztráliai Darwinból a kelet-timori fôváros, Dili felé. A fôbiztosasszony közölte: azok az emberek, akikkel beszélt, arról számoltak be, hogy az indonéz fegyveres erôk (TNI) szervezték a Kelet-Timort elárasztó erôszakhullámot. Robinson ugyancsak hétfôn találkozott Jusuf Habbie indonéz elnökkel, aki elismerte a fegyveres erôk néhány tagjának bûnösségét, s azt ígérte támogatja a terrorcselekmények körülményeit kivizsgáló bizottság felállítását.
Közös hadászati stabilitási központ
Az orosz és az amerikai védelmi miniszter közös hadászati stabilitási központot hozott létre a 2000. esztendô számítógépes problémáinak megoldására, jelentette be közös sajtóértekezleten Igor Szergejev marsall és William Cohen, moszkvai tárgyalásaikat követôen. Az orosz és az amerikai védelmi tárca között korábban már folytak tárgyalások ilyen együttmûködésrôl, de a kapcsolatok befagytak a Jugoszlávia elleni NATO-csapsokat követôen. A most létrehozott központ Colorado Springsben fog mûködni, ahová tíz orosz katonai szakértô érkezik december végén. A várhatóan január közepéig mûködô központ feladata az, hogy megakadályozza a rakétatámadást elôrejelzô rendszerek számítógépeinek esetleges meghibásodását, valamint a téves riasztásokat.
Jugoszláviában beindult a bankóprés?
A múlt héten legalább 2,5 milliárd dinárra becsülhetô friss bankjegy jelent meg a jugoszláv pénzintézetekben — írta kedden a Glas Javnosti címû belgrádi lap. Az újság a jugoszláv jegybanktól nem kapott hivatalos magyarázatot arra, hogy a friss bankjegyekkel az elhasználódott és forgalomból kivont régi bankjegyeket cserélik-e fel, avagy a pénzkészletet növelik. A lap szerint a friss pénz szeptember eleji megjelenése egybeesett az árak emelkedésével és a német márka feketepiaci drágulásával. A feketeárfolyam az elmúlt napokban Szerbia-szerte 13-14 márka/dináros szintre nôtt a korábbi 12 márka/dinárról. A hivatalos árfolyam az utolsó, tavaly tavaszi 81 százalékos leértékelés óta 6 márka/dinár.
Nem mindennapi zsákmányra tett szert a Maestrale nevû kis olasz halászhajó az Adria északi medencéjéban: hálójába egy kétméteres levegô-föld távirányítású NATO-rakéta akadt. Az olasz haditengerészet kedden számolt be az esetrôl. A rakétát, amely a vízbe való becsapódáskor elvesztette lézeres irányító berendezését, felrobbantják. A koszovói bombázások idején az avianói légitámaszpontról felszálló NATO-gépek gyakran a tengerbe dobták fegyvereiket, ha azokkal, vagy a leszállással problémájuk volt. Az olasz haditengerészet eddig mintegy száz ilyen felszínre hozott fegyvert semmisített meg.
A regionális szeméttelep ügyében
Pénteken Marosvásárhelyre érkezik az a németországi vállalkozó, aki megépítené a nyárádtôi regionális szeméttelepet. A megyeházán aznap délelôtt 10 órakor kezdôdô tanácskozásra a korábbi megbeszéléshez hasonlóan azokat a polgármestereket, helyi tanácsosokat, illetve környezetvédelmi szakembereket várják el, akik érdekeltek egy ilyen szeméttároló létesítésében.
Angol önkéntesek Dicsôszentmártonban
Mentôautót, ágyakat és ágynemût hoztak azok az angol önkéntesek, akik nemrégiben érkeztek a dicsôszentmártoni városi kórház pszichiátria osztályára. A londoniak a Volunteers for Mental Health (Önkéntesek az egészséges elméért) alapítványt képviselik, van köztük szociális gondozó és asszisztens is. Betegápolással, pszichoterápiás gondozással foglalkoznak, közben a nôi és férfiosztály ablak- és ajtófélfáit is lefestették.
Marosvásárhelyi résztvevôkre is számítanak azon a lakásmûvészeti és belsôépítészeti szakkiállításon és vásáron, amelyet október 21-e és 24-e között rendeznek meg Kecskeméten. A szervezôk bútort és lakástextíliát (függöny, szônyeg stb.) gyártó cégek jelentkezésére számítanak, amelyek összesen kb. 30 négyzetméteres kiállítási felületet kapnának ingyen. További részletek a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal 96-os számú irodájában, Velicsek Évánál, vagy a 168-330-as telefonszám 195-ös mellékállomásán, délután pedig a 161- 662-es számon.
A Kiskun nevû hibrid kukoricával kapcsolatos tudnivalókról lesz szó a többi között a Kiskun-nap elnevezésû bemutatkozó rendezvényen, amelyet a Kiskun Románia Kft. (Nagyváradi Kereskedelmi Központ) szervez Mezôzáhon és amelyen jelen lesz dr. M. Samir Rady, a cég vezetôje és a hibrid létrehozója is. Az ismertetô szeptember 16-án, csütörtökön délelôtt 10 órakor kezdôdik a mezôzáhi Agromec székhelyén, a Köztársaság utca 134. szám alatt.
Tovább folytatódik a marosvásárhelyi Biokertész csoport által szervezett, szôlô- és borkultúrával foglalkozó beszélgetés-sorozat. Az RMGE Laposnya utca 24. szám alatti székhelyén ezúttal a szôlôtelepítés technológiájáról és területszervezési problémákról beszél Szász József agrármérnök. A rendezvényre szeptember 16-án, csütörtökön délután 4 órai kezdettel kerül sor.
Pro Hygiéne-éremmel tüntették ki dr. Ábrám Zoltánt
Dr. Ábrám Zoltán az elsô olyan nem magyarországi szakember, akit az öt évvel ezelôtt bejegyzett Pro Hygiéne Alapítvány díjjal tüntet ki. Az alapítvány szabályzata szerint azokat a 40 év alatti higiénikusokat részesítik elismerésben, akik tudományos és gyakorlati munkájukkal a közegészségügyi-járványügyi szakterület elôbbrevitelében figyelemre méltó eredményeket értek el. A kitüntetésekre a közegészségügy szaktekintélyei tehetnek javaslatot, a díjazottak listájára idén a marosvásárhelyi dr. Ábrám Zoltán is felkerült. A díjkiosztó tudományos ülésen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem adjunktusa Egészségügyi felmérés Maros és Hargita megyék felnôtt lakossága életviteli szokásairól címmel tartott elôadást. Az eseményre szeptember 10-én, Budapesten, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban került sor.
Határozottabb fellépést sürgetnek
A rendôrség, a csendôrség, a közrendészet, a fogyasztóvédelmi hivatal és a környezetvédelmi hivatal egyaránt határozottabb magatartást kell hogy tanúsítson a közeljövôben azért, hogy az utcán szemetelôket, hangoskodókat, a közrendsértôket elôállítsák és szigorúan meg is büntessék. A többi között ez olvasható a prefektúrának abban az összeállításában, amelyet a ma délelôtt 10 órakor kezdôdô ülésen ismertetnek a résztvevôkkel. A megbeszélést a megyeháza kistermében tartják ma délelôtt 10 órai kezdettel, meghívottai a többi között a fogyasztóvédelmi hivatal, a környezetvédelmi hivatal, a rendôrség, a polgármesteri hivatal és néhány nemkormányzati szervezet képviselôje. A találkozó házigazdája Dorin Florea prefektus.
A Vártemplomban találkoznak a Cantemus tagjai
A marosvásárhelyi Vártemplom gótikus termébe várják a Cantemus leánykarnak azokat a tagjait, akik az 1999-2000-es tanévben is énekelni szeretnének a kórusban. A találkozót szeptember 16- án 19 órai kezdettel tartják.
A szászrégeni általános iskolások és az Augustin Maior Gimnázium diákjai több mint száz festményt és rajzot állítanak ki a marosvásárhelyi Megyei Könyvtár gyerekrészlegén. A tárlatmegnyitó szeptember 17- én, pénteken délelôtt 10 órától lesz.
A Marosvásárhelyi Elektromaros hat serdülô korosztályú játékosa jutott a Tekeszövetség Kupájáért kiírt döntôbe, amelyet november 6-7-én rendeznek meg Brassóban. A selejtezôket a hét végén tartották Marosvásárhelyen. A lányoknál 29- en, a fiúknál mindössze 12-en neveztek be, közülük 24 lány és a 12 fiú jutott a fináléba. Kiemelkedô Kirizsán Albert teljesítménye, akinek az elsô helyrôl sikerült a döntôbe kerülnie, de jól szerepelt Gidófalvi Erzsébet, Hosu Crista Adriana, Ivácson Tímea, Tâgean Ciprian és Seres Levente is. Az edzôk: Seres Sándor és Martina Ludovic.
Kerekasztal-beszélgetés a szenvedélybetegségekrôl
A nyárádszeredai Remedium és a marosvásárhelyi Diaconia Ecumenica Alapítvány kerekasztal-beszélgetést szervez az alkohol, cigaretta, drogok stb. okozta szenvedélybetegségekrôl. Az elôadásra ma kerül sor a csíkfalvi polgármesteri hivatal tanácstermében. Üléselnök: dr. Benedek Imre kardiológus fôorvos, meghívott elôadók: pszichológusok, családorvosok.
Copyright © Népújság - 1999