|
LI. évfolyam 214. (14266) |
1999. szeptember 14., kedd |
Különbözô jogszabályokra való hivatkozással éppen azok akadályozzák a vállalatok magánkézbe juttatását, akiknek a privatizáció a legfôbb feladatuk lenne. Mert mi egyébnek lehet értékelni azokat a rendelkezéseket, amelyeket a központi Állami Vagyonalap, illetve egyéb kormányzati szervek hoztak, melyek, miután másfél hónapig az új privatizációs metodológia kidolgozásának ürügyén semmi sem történt ezen a téren, ismét minden eszközzel akadályozzák a folyamatot.
Legújabb kitalációjuk szerint újra fel kell értékelni azon vállalatok alaptôkéjét, ahol ezek aktívuma másfélszerese a bejegyzett tôkének. Ezért természetesen versenytárgyalást kell kiírni, amit két héttel elôre meg kell hirdetni. Miután a versenytárgyalás megvolt, meg kell várni az óvásra biztosított határidôt, ha ilyen nincs, végre megtörténhet a felértékelés, amit majd a közgyûlésnek jóvá kell hagynia. Az egész ügy alatt felhasználnak több kilométer papírt, eltelefonálnak több órát, jobbra-balra röpködnek a faxok, aláírások, pecsétek, elfoglaltságot talál egy sereg hivatalnok, miközben a vállalat — felértékelt alaptôkével vagy nem — továbbra is termeli a veszteséget, továbbra sincs pénze beruházni modern technológiákba, s ha végre mégis kalapács alá kerül, amúgy is annyi pénzt adnak érte, amennyit a piacon ér. A befektetôt ugyanis teljesen hidegen hagyja, hogy papíron mennyit kóstál a vállalat.
Aki pedig azt hiszi, hogy csupán ennyi a gond, nagyon téved. Pénzügyi igazolvány kibocsátása nélkül egyetlen cég magánosítását sem lehet megkezdeni. Ez az intézkedés, úgymond, a vállalkozók érdekeit szolgálja, hogy tiszta képet kaphassanak a megvásárolandó vállalatról. Néhány hetet ez is elhúzza a procedúrát, miközben a potenciális vásárlóról tájékozatlanságot feltételez.
A "legszebb" intézkedés azonban a környezetvédelmi mérleg kibocsátására vonatkozik. Természetesen szükség van arra, hogy az ipar környezetbarát legyen, s fontos a környezetvédelmi hatóságok szerepe is ezen a téren, de hogy egy vállalat eladását miért kell feltétlenül a környezetvédelmi mérleg kiadásához kötni, rejtély. Az sem világos, hogy miért nem volt az intézkedés rendesen elôkészítve, s miért pont most kell szinte valamennyi privatizálandó cégnek ezt a mérleget elkészíteni? S ha az esetek többségében elég a 0 fokozatú környezetvédelmi mérleg kibocsátása — két hét, egy hónapba telik amennyiben 1-es fokozatú mérlegre van szükség, márpedig túlbuzgó hivatalnokok szerint ez egyre több cégnél követelmény —, az a legoptimistább becslések szerint is legkevesebb fél évvel kitolja a magánosítás idejét.
Összegezve: átlagban számolva is legalább egy hónapot ismét késlekedik a folyamat, amelynek befejezését még az idei év végéig ígérték. Ám akit ez meglep, az magára vessen. Azt az — a folyamat elôrehaladásával egyre erôsödô — ellenállást, amelyet a privilégiumait féltô gazdasági maffia kifejt, ugyanis csak csak nagyon egységes és erôs politikai akarattal lehet legyôzni. Ez pedig ugyancsak hiánycikk.
U.i.: A témához kötôdôen faggattuk Erôs Viktort, az Állami Vagyonalap alelnökét. A beszélgetést egy következô lapszámunkban olvashatják.
Djindjic: nincs többé kompromisszum
(MTI) — Még ebben az évben döntésre akarja vinni a Milosevic-rendszer elleni küzdelmet Zoran Djindjic, a jugoszláviai ellenzék egyik vezetôje.
A Demokrata Párt vezetôje a Jutarnji List címû zágrábi napilap hétfôi számában megjelent interjújában bejelentette: szeptember 21-én ellenzéki tiltakozó akciósorozat indul Jugoszláviában, amelyben nincs helye kompromisszumnak. A tiltakozások mindaddig folytatódni fognak, amíg az egyik fél vereséget nem szenved. "Vagy mi, vagy Milosevic" — szögezte le a 47 esztendôs politikus.
Djindjic annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy Milosevic fog távozni, mert az ellenzék oldalán áll Szerbia polgárainak többsége. "Csak Milosevicen múlik, hogy lesz-e erôszak. Szerbia népe kész arra, hogy megfizesse azt az árat, amelyet Milosevic kér, de azzal a feltétellel, hogy az elnök távozik a hatalomból. Rajta a sor, hogy megszabja ezt az árat, de az lenne a legjobb a számára, ha erôszak nélkül távozna. A november közepéig hátralevô idô döntô lesz abból a szempontból, hogy lesz-e erôszak" — fejtette ki.
Bejelentette, hogy a tiltakozássorozat taktikáját a Szövetség a Változásokért tömörülés szeptember 16-ra Újvidékre összehívott konvencióján határozzák meg, amelyre meghívták az egész ellenzéket. Megerôsítette, hogy lemond pártelnöki tisztérôl, ha az év végégig nem sikerül távozásra bírni a jugoszláv elnököt.
Djindjic szerint Montenegró az egyetlen olyan válságövezet Jugoszláviában, amelyet Milosevic kihasználhat, mert az elnök és a jugoszláv hadsereg vereségéhez vezetne, ha összecsapást kísérelnének meg a KFOR-ral, és a Vajdaságban sincsenek meg a feltételek az összecsapáshoz. Senki nem értené Milosevicet, ha összecsapásokat akarna a Vajdaságban. Ugyanis a Vajdaság nem Koszovó. A Vajdaságban élô szerbek autonómiapártiak, és nem kisebbségi problémát jelentenek azok, akik önállóságukat, köztársaságukat követelik — szögezte le.
Az ellenzéki politikus elképzelhetônek tartja, hogy Montenegróban az irakihoz hasonló diktatúrát vezethetnek be, akár fizikailag is megsemmisíthetik az ellenzéki politikusok egy részét, vagy marginalizálhatják ôket, pártokat tilthatnak be, lefoghatnak bizonyos személyeket, rendkívüli állapotot vezethetnek be, Szaddám Huszein módszerével "teljesen bezárhatják az országot".
Djindjic leszögezte, hogy a jugoszláviai intézményrendszer beteg, és belülrôl nem lehet meggyógyítani, ezért az utcáról gyakorolt nyomással akarják megtisztítani azt.
Hamarosan újabb tömörüléssel gyarapodhat a megosztott szerbiai ellenzék csoportosulásainak száma, miután Momcilo Perisic volt jugoszláv vezérkari fônök tárgyalásokat kezdett több párttal újabb tömörülés létrehozásáról — adta hírül hétfôn a belgrádi sajtó.
A Blic címû napilap szerint a politika színpadára nemrégiben kilépett tábornok — aki Demokratikus Szerbiáért Mozgalom (PDS) néven alapított pártot — a múlt héten Dusan Batakoviccsal, a Michael Djordjevic szerb származású amerikai üzletember nevével fémjelzett Tanács a Demokratikus Változásokért (VZP) szervezet elnökével.
Perisic és Batakovic állandó kapcsolatban áll a Szerbiai Demokrata Párt elnökével, Vojislav Kostunicával, aki nemrégiben bejelentette több kisebb párttal való közös fellépését. A megbeszélések egy újabb "nemzeti-demokratikus" ellenzéki tömörülés létrejöttét is eredményezhetik.
A szerb ellenzéki színtéren jelenleg két nagy csoport létezik. Az egyik a Vuk Draskovic vezette, jelentôsebb parlamenti erôvel is rendelkezô Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO). A másik a kéttucatnyi pártot és szervezetet tömörítô Szövetség a Változásokért (SZP) parlamenti tömörülés. Az SZP és egyes vezetôi, köztük Zoran Djindjic, Vuk Obradovic, Dragoslav Avramovic és Milan Panic gyakran kerülnek a hivatalos tömegtájékoztatás bírálatainak középpontjába.
Kisebb, regionális pártok tömörüléseként mûködik a Demokratikus Pártok Szövetsége (SDP), amely a nyáron együttmûködési megállapodást kötött az SZP-vel. Az SDP a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség, az SZP pedig az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt révén egy-egy magyar pártot is tagjai között tudhat.
Petre Roman demokrata elnök franciaországi látogatásáról hazatérve úgy vélekedett szombaton az Otopeni reptéren, hogy országunk Spanyolországhoz és Portugáliához hasonlóan hét év alatt csatlakozhat az Európai Unióhoz.
A romániai "interetnikai kérdést" illetôen a demokrata vezetô közölte: franciaországi találkozásain ismertette a román demokrácia sikereit, és rámutatott, hogy bár az Elárult fivér c., országunkban is sugárzott film "mûvészi alkotás, teljesen téves adatokból indul ki", lévén, hogy 1989. december 22. után Romániában már "soha nem úgy történtek a dolgok, ahogy a film ismertette". — A becsület, valamint a nemzeti büszkeség megkövetelte, hogy ezt ott mondjuk el, ahonnan e téves értesülések elárasztották Európát — mondotta.
Franciaországi látogatásának másik állomásán, a Romániával együttmûködni érdekelt francia beruházókkal tartott megbeszélésein a demokrata elnök egyebek között ismertette az országunkban megvalósított strukturális reformokat. Nyilatkozata szerint különös hangsúlyt fektetett annak fontosságára, hogy a nyugati társadalomnak általában nagyobb bizalommal kellene lennie a romániai gazdasági folyamatok iránt. Roman abbéli meggyôzôdésének adott hangot, hogy az országunkban eszközölt reformok most már eredményesek lesznek.
A demokrata vezetô találkozott továbbá a francia kormány tagjaival, valamint a Francia Szocialista Párt vezetôivel, akikkel a szociáldemokrácia aktuális kérdéseirôl, illetôleg a román—francia kapcsolatokról tárgyalt.
(MTI-tud-) — A párizsi Kölcsönösen Segélyzô Magyar Egylet (SHSMP) szervezésében a hétvégén a francia fôvárostól 40 km-re lévô Yerres városban bensôséges hangulatú Rákóczi emlékünnepséget tartottak a fejedelem halálának 264. évfordulóján.
Az évenként rendre megtartott, a francia-magyar baráti kapcsolatok egyi fórumának számító megemlékezésen a Franciaországban élô magyarok, kiküldöttek, Yerres város vezetôi és számos lakosa vett részt a St. Honest templomban tartott ünnepi misén, majd a magyar egylet által felújított emlékoszlop megkoszorúzásán.
II. Rákóczi Ferenc a magyar szabadságharc bukása után mintegy 5 évet élt Franciaországban, az általa igen kedvelt yerres-i monostorban, ahonnan a szultán politikai ajánlatát és meghívását elfogadva utazott tovább Törökországba. Utóbb, az európai politika fordulata miatt számûzetéssé vált rodostói magányában rendelkezett úgy, hogy halála után szivét a számára oly kedves Yerresben temessék el, ami így is történt.
A városka egyik, a magyar fejedelmerôl elnevezett, akkor kialakított parkjába két évtizede helyezték át korábbi helyérôl a Rákóczi- emlékoszlopot, melyet még 1937-ben a Párizsban élô magyarok adakozásából készített Csáky József szobrászmûvész, a kubista irányzat követôje. Yerres-ben az elmúlt években több kiállítást is tartottak a magyar fejedelemrôl és koráról.
A mostani ünnepi megemlékezésen Szentpéteri Gabriella, az SHSMP elnöknôje, Nicolas Dupont-Aignan parlementi képviselô, polgármester és Kató Ferenc, a magyar követség ügyvivôje, elsô beosztott méltatta a fejedelem hazaszeretetét és hitét, a két népet kapcsolatait.
Mint kiemelték, a fejedelem és harcostársai országuk szuverenitásának visszaszerzéséért, népük szabadságának megteremtéséért küzdöttek. Rámutattak arra, hogy évszázadokkal korábban számos ok miatt nem jött létre a stratégiai szövetség a franciák és a szabadságukért küzdô magyarok között, de ma a az összefogás a magyar és a francia, és tágabban: az EU-keretében összefogó európai népek közös jövôjét jelenti.
(MTI) — Az utóbbi tíz évben mintegy 100 ezer magyar menekült el Jugoszláviából a háborúk és az etnikai tisztogatás "finomabb változata" elôl, a magyarokat jelenleg is tömegesen bocsátják el munkahelyükrôl és odatelepített szerbeket vesznek fel helyükre — mondta Andrási Attila, a hét végén zászlót bontó Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke hétfôn, budapesti sajtótájékoztatón.
A Magyarországra menekült délvidéki magyarokból szombaton megalakult közösség célja, hogy elôsegítsék honfitársaik megmaradását szülôföldjükön, valamit összefogják az áttelepülteket - hangzott el.
Andrási Attila a programnyilatkozatot ismertetve elmondta: "A Délvidéken, Jugoszlávia, illetve Szerbia állami kereteiben élô magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének hosszú távú és megnyugtató rendezését az önrendelkezés alapján, a nemzetközi helyzet, a balkáni illetve a jugoszláviai rendezés függvényében látjuk."
Ennek alapjául pedig a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által 1992-ben megalkotott háromlépcsôs — személyi, önkormányzati és területi — autónómia-elképzelés szolgál.
Az elnök hozzátette: nem idegen azonban számukra a magyarok által többségben lakott területek föderális egysége sem. Ennek létrejöttét viszont csak külsô jogok garantálhatják.
Andrási Attila elmondta azt is, hogy minden magyar parlamenti párttal felvették a kapcsolatot, közülük több politikai szervezet képviseltette magát az alakuló ülésen, a MIÉP pedig elnöki szinten volt jelen.
Kérdés nyomán Kabók István alelnök leszögezte: nem kívánnak foglalkozni az elsô világháború után kialakult határok megváltoztatására irányuló gondolatokkal.
A Hungária Televízió Közalapítvány erdélyi körútja
A Hungária Televízió Közalapítvány elnöksége találkozott tegnap a Duna Televízió marosvásárhelyi közönségével. A Bernády Házban megtartott találkozón dr. Bíró Sándor, a kuratórium elnöke mellett jelen volt Kovács Zoltán, a Szabad Európa Rádió volt munkatársa, Hamburger Mihály, Pálfi G. Zoltán, illetve az elnökség több más tagja. A vendégeket, akik amolyan erdélyi felmérô körutat járnak be, Gálfalvi György, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi tagja köszöntötte.
Bíró Sándor szerint jó hangulatú munka folyik a kuratóriumban, komoly konfliktus sohasem volt közöttük. Elmondta, hogy az alapítvány feladata elsôsorban a Duna Televízió függetlenségének védelme, ugyanakkor ellenôrzi, hogy a tévé betartja-e a közszolgálatiság szabályait. Legfôbb törekvésükként a Kárpát-medencei, illetve a szórványmagyarság mûsorigényének a kielégítését nevezte. Azért is indultak erdélyi körútra, mert, mint mondta, a budapesti Mészáros utcából nem lehet megismerni a fogyasztók igényeit, az ilyenszerû találkozók adnak alkalmat a nézôknek, hogy véleményt mondjanak a Duna tévé mûsorairól, javaslatokat, ajánlásokat fogalmazzanak meg. A szerzett tapasztalatokat közvetítik majd a tévé elnöksége felé.
A jelenlevôk méltányolták a tévé munkáját, nagyvonalakban elégedettek a sugárzott mûsorokkal, de még több dokumentumfilmet, történelmi jellegû riportot és fôleg a Magyarország határain kívül élô magyarok életét bemutató mûsort igényeltek. Egyesek kifogásolták a túlságosan "jólfésült" mûsorokat, azt, hogy bizonyos témákat, problémákat túlságosan lekerekítenek. Az erdélyi önálló magyar egyetem kérdése kapcsán tette hozzá a felszólaló, hogy megelégednek egy-két személyiség nyilatkozatával, ahelyett, hogy a dolgok mélyére nyúlnának a helyes megoldás és az igazságkeresés szándékával. Szóba került az olyan gazdasági mûsorok hiánya, amelyek a határon túli vállalkozókat népszerûsítenék, valamint egy erdélyi stúdió létrehozásának szükségessége is. A vendégek nyugtázták az észrevételeket és megígérték, hogy továbbítják Duna tévé elnökségének.
(MTI) — A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vasárnap közzétett éves jelentése szerint az idén április 30-án zárult pénzügyi évben — a tavaly augusztusi orosz válságot követô, aggodalomra okot adó fejlemények után — stabilizálódtak a pénz- és tôkepiacok, és a feljövô piacgazdaságokban szilárdabb alapok teremtôdtek a gazdasági tevékenységhez.
Az 1998-99-es pénzügyi év globális IMF- összegzésének kiemelt megállapításai közé tartozik még, hogy az idén januári brazil válság átmeneti visszaesést okozott.
Az orosz válság az Oroszországgal szomszédos, átalakuló országok gazdaságát érintette a legsúlyosabban, számos helyen — például Ukrajnában — jelentôs pénzromlást okozva, illetve további inflációs folyamatokat idézve elô. A közép- és kelet- európai országokban az orosz válság inkább csak átmeneti következménnyel járt, nevezetesen fôképp azzal, hogy 1998 végén, 1999 elején ezen országok nyugat-európai exportpiacain csökkent a kereslet, és ez visszavetette a közép- és kelet- európai országok gazdasági növekedését — állapította meg a Valutaalap.
Az IMF adatai szerint jórészt ennek nyomán a Cseh Köztársaságban 1998-ban 2,25 százalékkal csökkent a termelés volumene — igaz, ebben az is közrejátszott, hogy ott 1997-ben és 1998 elején a külsô egyensúlyhiány csökkentése érdekében megszorító politikát kellett alkalmazni. Magyarországon és Lengyelországban — olvasható az IMF jelentésében — "a növekedés viszonylag robusztus volt, és 1998-ban 5 százalék körül alakult, bár az év végén lelassult". Mindhárom említett országban jelentôsen lassult az inflációs ütem, ami részint a nyersanyagárak csökkenését, részint a korábbi monetáris megszorító politika eredményességét tükrözi, de a lassuló növekedési ütemet is - állapították meg a Valutaalap szakemberei.
Ami a világgazdasági kilátásokat illeti, az IMF feltételezése szerint Európában 1999-ben továbbra is szilárd alapjai vannak a további növekedésnek, bár az ütem 1998-hoz képest csökken. Az Egyesült Államokban a gazdasági növekedésben idén várt mérsékelt lassulás a remények szerint csökkentheti egy késôbbi erôs megtorpanás kockázatát.
AZ IMF úgy látja: néhány közép- európai, illetve balti országban - így Lengyelországban, Magyarországon, Észtországban és Lettországban — a gazdasági megélénkülés megelôzheti önmagát, és ez a gazdaság túlfûtésének, a tôkeáramlás irányváltásának a veszélyét idézheti elô.
A jövôben — szögezte le az IMF — a növekedés megalapozásakor jobban kell számítani a megtakarítások mobilizálására és e források hatékony elhelyezésére a pénzügyi szektor útján. Ez felveti azt a követelményt, hogy egészságes alapokra kell helyezni a bankrendszert.
"Sokkal több erôfeszítést kell tenni a még mindig túlságosan költséges szociális programok ésszerûsítésére, sôt, talán csökkentésére, miközben meg kell ôrizni a megfelelô (szociális) biztonsági háló feltételeit" — állapította meg az IMF azzal az országcsoporttal kapcsolatban, amelyhez Magyarország is tartozik.
A FÁK-országokkal, illetve a délkelet-európai országok egy részével kapcsolatban a Valutaalap azt tartja fontosnak, hogy véghezvigyék a nagyarányú privatizációt, illetve kemény költségvetési szigort alkalmazzanak — ez utóbbi vonatkozik Bulgáriára, de még inkább Romániára is.
Vegyes tapasztalatokat hozott eddig a kelet-európai országok rendszerváltása, van, ahol teljes siker, van, ahol csupán halovány eredmények mutatkoznak tíz év után — írta hétfôn a The Wall Street Journal Europe.
A lap elemzôje szerint Lengyelországban, Magyarországon, Észtországban és Csehországban az átalakulás igen sikeres volt, ezek gazdasága folyamatosan nô, alkotmányuk többpárti politikai rendszeren nyugszik, a hatalomváltás tisztességes választáson bonyolódik. Bulgáriában és Romániában már problematikus a reform, míg Oroszország és más volt szovjet államok a folyamatos válság állapotában vannak, gazdaságuk nem nô, korrupció jellemzi ôket.
A cikk szerint az eltérô kép részben az eltérô kiindulási ponttal magyarázható. Közép-Európában például a második világháború elôtti demokrácia, szabad média, viszonylag szabad gazdaságpolitika jelentették az alapot. A volt szovjet államok némelyike azonban utoljára évszázadokkal ezelôtt élvezett függetlenséget, a szovjet korban pedig elnyomástól szenvedett — írja Mark Brzezinski.
A szerzô négy tanulságot von le a rendszerváltás eltérô alakulásából. Elôször is a tartós reform nem lehetséges a törvények uralma nélkül: a demokratizálódás nem csupán szabad választásokat jelent, hanem a világos törvényeket és annak biztosítását, hogy a jog a politika fölött áll. Másfelôl nem demokratikus vezetôknek nehezen megy a demokrácia építése: a cseh Václav Havel, a lengyel Lech Walesa és Göncz Árpád nem a kommunista kor korrupt maradványai voltak, hanem olyan emberek, akik tudatosan vezették nemzetüket a demokrácia és a szabadság felé, a volt szovjet államokban azonban sok esetben volt elnyomók lettek az új vezetôk is. Harmadrészt a korrupciót nem lehet számûzni, amíg az államirányítást nem korszerûsítik, a bürokratákat pedig újra nem képzik. Negyedsorban bebizonyosodtt az is, hogy a pénz önmagában nem elég demokráciák és mûködô piacgazdaságok megteremtéséhez: Oroszország például az elmúlt hét évben egymaga 110 milliárd dollárt kapott a vezetô gazdasági hatalmaktól, mégis válságok sújtják, míg Lengyelország, Magyarország és a balti államok stabilak, pedig az összes segélyeknek kevesebb mint 10 százalékát kapták együttesen.
Ha a válságokról válságra mozgást az érintett államokban nem állítják meg, a szociális elégedetlenség nôni fog, a múlt emlékei egyre rózsaszínûbbek lesznek, a központosított hatalmat hirdetô pártok még dominánsabbá válnak — mutat rá a lap, hozzátéve, hogy ez esetben a kelet-európai országok közötti különbség is tovább nô.
A kisebbségi sors és az Európai Unióhoz való közeledés összefüggése is témája volt a hollandia magyarok idei tanulmányi napjainak, a jelenlévôk jól látták az ebbôl adódó problémákat — derül ki abból a közleménybôl, amelyet a kör vezetôsége juttatott el az MTI-hez hétfôn, az esemény lezárását követôen.
A kört 1951-ben alapították holland egyetemeken tanuló magyar egyetmi hallgatók. A kör havonta rendez tudományos vagy irodalmi elôadásokat, a tanulmányi napokat pedig 1959 óta szervezik meg évente. Idén a negyvenedikre került sor, szeptember 9. és 12. között Baarnban. A tanulmányi napokra a világ minden tájára küldenek meghívást a magyar szellemi élet számos képviselôjének. Az elhangzott elôadások gyûjteményes kötetben is megjelennek, eddig már 17 kötet látott napvilágot.
A tanulmányi napok ezúttal a "Magyar Phoenix, új kezdetek történelmi tragédiák után" összefoglaló címet viselte. A közlemény szerint a több mint ezeréves magyar történelem során a Lech mezei vereség, Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos és Trianon után szívós, építô korszakok következtek, amelyek — a hamvaiból újjáéledô fônixmadárhoz hasonlóan — újra és újra a magyarság felemelkedését eredményezték. E kérdésekkel foglalkoztak az elôadások, és a jelenlévôk "a magyarság egésze számára nagy lehetôségeket láttak a jövendôre". Világosan látták a résztvevôk a magyar kisebbségek problémáit is, továbbá megállapították, hogy a gazdasági életben való növekvô részvétel az alulról építkezô társadalom kifejlôdéséhez járul hozzá.
A tanulmányi napokon elôadást tartott Kôszegi Ábel, Gömöri György, Tôkéczki László, Kövér György, Katona Tamás, Lászlóffy Aladár, Gergely András, Czigány Imre, Péter László, Farkas Flórián. A konferencia témáját Tóth Miklós vezette be, és ô irányította a kerekasztal-eszmecserét is, míg a napok megnyitásán és zárásán a kör elnöke, Bally György szólalt fel. A marosvásárhelyi színház színésznôje, Kilyén Ilka csángó estet mutatott be. Elekes Botond a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a külföldön élô magyarságra vonatkozó célkitûzéseit vázolta. A kör irodalmi díját a pozsonyi Tôzsér Árpádnak ítélték oda — tudatja a kör vezetôségének közleménye.
Erôs földrengés rázta meg hétfôn délután, román idô szerint 3 órakor Törökország nyugati részét, nagyjából ugyanazt a területet, amelyet augusztus 17- én.
Az elsô adatok alapján a földmozgás 5,8-es erôsségû volt a Richter-skála szerint. A rengés középpontja Isztambultól 80 kilométerrel délkeletre, Izmitnél volt — jelentette az NTV magántelevízió.
Isztambulban elnémultak a telefonok, és a tôzsde fél órára felfüggesztette mûködését. A televízió híradása szerint a földrengés Isztambulon kívül Bursa, Kocaeli és Sakarya tartományt érintette — írja az AFP.
Az Anadolu török hírügynökség délután úgy tudta, hogy két ember halt meg és 28 megsérült az ország északnyugati részét sújtó hétfôi nagy erejû földrengésben.
A Szaloniki Földtani Intézet közlése szerint a rengés erôssége elérte a Richter-skála szerint 6,8-es fokozatot. A strasbourgi központú (Franciaország) szeizmológiai megfigyelô intézet munkatársai 6,1-es Richter-skála szerinti erôsséget mértek. Szakértôk szerint a mostanit az augusztus 17-i, 7,4-es erôsségû földrengés egyik utórengésének lehet tekinteni.
Az egyik halálos áldozatra Kocaeli tartományban bukkantak rá - halálának közelebbi okáról nem szólnak a hírek -, míg a másik áldozat szívrohamban hunyt el Adapazari városában. A 28 sebesültet is Adapazariból jelentették. Ôk a TRT állami televízió szerint úgy sérültek meg — többnyire csonttörést szenvedtek -, hogy a riadalomtól fejvesztetten kiugráltak az ablakokon.
Nyolc baleset történt megyénkben péntek este 8 órától vasárnap este 2210 óráig, aminek eredménye: négy halott, négy súlyos és ugyanannyi könnyebb sérült. A balesetek okai: gyorshajtás, a gyalogosok nem tartották be a közlekedési szabályokat, az elôzési elôírások megszegése, ittas állapotban való vezetés — tájékoztat a rendôrség sajtóirodájától kapott közlemény, amibôl az is kiderül, hogy hat gépkocsivezetô helybéli volt, s a balesetek több mint fele vidéken történt.
Pénteken este Radnóton a helybéli Chiorean Monica személygépkocsijával közlekedve nem vette figyelembe a javítás alatt álló útra vonatkozó sebességkorlátozást, megcsúszott és felborult. A gépkocsiban ülô 74 éves Mosneag Olivia életét vesztette, míg a 10 éves Chiorean Ioana Monica súlyosan megsebesült.
Szombaton 10.30 órakor Mezôgerebenes község közelében a 37 éves megyeszékhelyi Dascal Augustin személygépkocsijával a kanyarban nem csökkentette a sebességet, elvesztette a gépkocsi felett az uralmát és a sáncba borult. A 35 éves Solovastru Aurel (utas) súlyosan megsérült.
Ugyancsak szombaton, 14.15 órakor a segesvári Mihai Viteazul utcában a helybéli 20 éves Baciu Eugen Bogdan halálra gázolta a felügyelet nélkül hagyott 3 éves M.T.-t, aki tiltott helyen akart átszaladni az úttesten.
Vasárnapra virradó éjszaka Déda községben a 35 éves maroshévízi Olari Sabin túlzott sebességgel vette be a kanyart, s nekiütközött egy fának. A baleset következtében Mantu Anisoara (18 éves) súlyosan megsebesült, míg a gépkocsi vezetôje és a kocsiban utazó Goia Eva könnyebb sérüléseket szenvedett.
Ugyanaznap 11.30 órakor a bukaresti 39 éves Maieran Ionel szabálytalanul elôzött, s összeütközött egy állomásozó teherautóval. A gépkocsi utasa, Maieran Mirela megsebesült.
Vasárnap 17.45 órakor Székelyhodos környékén a 32 éves szászrégeni Pap Imre súlyosan megsebesítette az 5 éves Mihály Gyöngyvér Krisztinát, aki felügyelet nélkül, nem figyelve a közlekedésre, egy álló busz mögül átszaladt az úttesten.
Mezôceked község fôutcáján az ittas állapotban vezetô, megfelelô hajtási engedéllyel nem rendelkezô Stroie Marian elvesztette az általa vezetett traktor fölött az uralmát, és elütötte a szabályosan közlekedô 70 éves helybéli Calugar Gapiát, aki életét vesztette.
Fehéregyháza községben vasárnap 22.10 órakor a segesvári Baciu Ioan személygépkocsijával ellentétes sávon közlekedett, s halálosan megsebesítette a szabályosan kerékpározó 61 éves Muntean Victort — tudjuk meg a rendôrség sajtóközleményébôl.
Sajtótájékoztató a tûzoltóknál
— Az idén 161 alkalommal kérte a megye lakossága a tûzoltók segítségét. Ebbôl 145 tûzeset, tíz árvíz, kettô felvonóba ragadt személy kimentése, négy pedig egyéb jellegû beavatkozás volt — tájékoztatta a tegnap a sajtó képviselôit Liviu Micu mérnök-ezredes, a megyei Horea tûzoltócsoport parancsnoka. Megtudtuk, a tüzek alkalmával ketten vesztették életüket, nyolcan sérültek meg és 1,3 milliárd lejes anyagi kár keletkezett, a tûzoltók gyors beavatkozásának köszönhetôen pedig 86 felnôtt és hat gyerek életét, valamint 14,6 milliárd lej értékû javakat mentettek meg.
A parancsnok külön kitért a tûzoltók sajátos tevékenységére. "Egyszerûbb a szerencsétlenséget megelôzni, mint következményeit elhárítani" — fogalmazta meg az ezredes. Elmondta, 552, a tûzmegelôzési és - védelmi elôírások betartását illetô ellenôrzést végeztek különbözô közszolgálati egységeknél, melyek során 6300 hiányosságot fedeztek fel. Ebbôl 2200-at a helyszínen orvosoltak. A mulasztásokért 558 pénzbírságot róttak ki, 68 millió lejes összértékben, és további 990 figyelmeztetést adtak. A legsúlyosabb kihágásokat a vásárhelyi Nemzeti Színháznál észlelték, ahol a tûzoltófelszerelés évek óta használhatatlan, ezért tûz esetén nagyméretû szerencsétlenség történhet a 450 férôhelyes épületben. Hasonló helyzetben van a Luxor üzlet is. A Szováta Szálloda és kezelôbázis sincs rózsásabb helyzetben, itt az áramfejlesztô csoport hiánya miatt baj esetén a szálloda biztonsági világítás nélkül marad. Ezen felül a vízelosztó sem mûködik, így tûz esetén komoly veszély fenyegeti az épületet és a benne elszállásolt turistákat. Máig megoldatlan maradtak a megyei kórház vészkijárata körüli gondok. A különbözô szakosztályok utólagos rekeszeléseihez a vezetôk nem igényeltek tûzoltósági engedélyeket, és válaszfalaikkal elzárták a vészkijáratot. Micu Liviu elmondta, a gyakorlat bebizonyította, a tûzvédelmi normákat leginkább a Jehova tanúi tartják be, akik egyetlen imaházat sem építettek tûzoltói engedély nélkül. Nem mondható el ugyanez a többi felekezetek építményeirôl, templomairól, ahol az egyetlen vészkijárat ajtószárnyai befelé nyílnak, így pánik esetén a hívek a lángoló épületben is szorulhatnak. A megye 97 polgármesteri hivatala közül mindössze három (köztük a megyeközponti is) igényelt tûzoltói véleményezést.
Szó esett a Horea tûzoltócsoport hatáskörébe tartozó hat alegység felszerelésérôl is. Kiderült, a használatban levô negyven tûzoltókocsi nagy része 17-25 éves, egy új jármû pedig legkevesebb 1 milliárd lejbe kerül. A tavaly országos szinten négy tûzoltóautót vásárolt a kormány, míg az országban 200 tûzoltóegység létezik.
Szeptember 13-a a Román Tûzoltók Napja. Ennek alkalmával 35 sorkatonát és két tiszthelyettest léptettek elô. A hat belügyminisztériumi csoport részvételével szervezett Szeptember 13. serleg elsô helyezettei két esetben a vásárhelyi tûzoltók, egy alkalommal pedig a Román Hírszerzô Szolgálat lett. Ôket serlegekkel, díszoklevelekkel jutalmazták.
— Fennáll annak a veszélye, hogy a lakossági adományokból az év elején vásárolt mozgókórház október elsejétôl ne tudja kiszolgálni a betegeket — mutatott rá Liviu Micu ezredes. Az ok: közel 130 millió lejre lenne szükség a vám és az útadó kifizetésére. A mentôautó eddig ideiglenes számtáblával közlekedett, ami két hét múlva lejár, további hosszabbításra a törvény szerint nincs mód.
Újra megnyitja kapuit az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, sok színvonalas, érdekes és színes elôadást kínálva közönségének. Nemcsak a repertoárt, de a játéktér is bôvül az idéntôl, hiszen néhány héten belül pinceszínház nyílik az alagsorban, mely alkalmas helyszínt kínál az alternatív és mozgásszínház számára. Elôadóestek, kiállítások, író-olvasó találkozók, klubestek megrendezésére is megfelelônek bizonyul majd.
A román tagozat a Jancsi és Juliska címû bábjátékkal, a magyar tagozat pedig a Csipike címû elôadással nyitja az évadot szeptember 15- én, illetve 16-án délelôtt.
A színház továbbra is elsôsorban a gyermekközönség szolgálatában áll, de a fiatal és felnôtt nézôk számára is folyamatosan szervez esti és délutáni elôadásokat.
A megyei Közegészségügyi Igazgatóság lapunkhoz eljuttatott közleményében felhívja az érintettek figyelmét, hogy Románia kormánya augusztus 30-iki 108-as számú rendeletével — ami módosítja és kiegészíti az 1994. évi 98-as számú törvényt, amely a higiéniai és közegészségügyi törvényes elôírások ellen elkövetett kihágások meghatározását és büntetését szabályozza — megemelte a büntetések értékét. A rendelet megjelent az augusztus 31-iki, 429-es számú Hivatalos Közlönyben, s a közléstôl számított 30 napon belül érvénybe lép.
A higiéniai és közegészségügyi törvényes elôírások megszegése esetében a kihágást elkövetô fizikai vagy jogi személyre 1-50 millió lej közötti bírságot róhatnak ki.
Az igazgatóság ajánlja az érintetteknek, hogy minél elôbb oldják meg az elôírásokkal kapcsolatos problémáikat, s kellô figyelmet tanúsítsanak az egészségügyi engedélyeket és láttamozásukat szabályozó elôírásoknak is.
200 millió lejbe kerül a Makfalva—Abod közötti, egy kilométeres útszakasz felének lekövezése. A munkálatot — sáncásás, kövezés, egyengetés — egy gernyeszegi vállalkozó végzi, az anyagi alapot a Munkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium biztosítja — tudtuk meg Kutasi Zoltán makfalvi polgármestertôl, aki azt is elmondta, hogy a hivatalban jelenleg készítik elô a községközponti iskola és óvoda gázbevezetési iratcsomóit, amit a belga poperingei testvértelepüléshez juttatnak el. Mint a község vezetôje kijelentette, a két hete Makfalvát meglátogató belgák ígéretet tettek, hogy anyagilag támogatják a tanintézmények gázzal való ellátását. A külsô és belsô munkálatok közel 60 millió lejbe kerülnek. A hivatal már megvásárolta a tûzifát, hiszen nem valószínû, hogy a télen gázzal lehet fûteni a makfalvi iskola és óvoda termeiben.
Igazi vénasszonyok nyara köszöntött ránk. Ki ne örvendene ennek? Még egy érintés, egy utolsó simogatás a gyorsan tovaszálló nyárból.
Zöldbe, természetbe kirándulni, megmártózni a meleg napsugarakban — tökéletes idô volt erre a hét végén. S ha már erdô felé vette útját a betonrengetegbe fulladt ember, a hátizsákba — a szendvicsek, víz, pokróc mellé — egy üres zacskó is bekerült. És irány a Bodoni út közelében levô diós.
Rongyos, koszos ruhákba öltözött, kócos hajú, mosdatlan cigányok fülsértô hangoskodása tölti meg a domboldalt. Táskákba, szatyrokba gyûjti purdé és felnôtt a földön talált szemeket. Gyorsan telik a táska, férfiak fadarabokat hajítanak a felsô, gyümölccsel teli ágak felé. A purdék egymást túllicitálva szaladnak a völgybe serényen guruló zöld gömbök után, majd boldogan dugják zsebre azokat.
Odébb középkorú házaspár. Hatalmas rafiazsákjuk tele. A nô egy zacskót vesz elô. A férfi felkapaszkodik a fára, megrázza az ágakat, s rövid idô múlva a nejlon is tele. Mégis sûrû szóáradatot zúdít a nô, amikor az egyik szemfüles cigány fiú átmerészkedik "vadászterületükre", s gyorsan felkapkod néhány diót.
Vérét önti a lenyugvó nap. A domboldal csendes. Az öreg fák alatt levelek, letört ágak, dóhéjak. Mintha egy hurrikán vonult volna végig. Jövôig újra csend borul a tájra, senki nem háborgatja a liget csendjét. Egészen az újabb dióérésig.
111 esztendeig vályogtemplomban imádták az istent a nyárádszentlászlói reformátusok. Húsz évvel ezelôtt már felmerült az új templom építésének terve, akkor nem nyílt rá mód. Most már halogatni nem lehetett a dolgot, mert a régi használhatatlanná vált. — 1989 után kapuk nyíltak meg, kapcsolatot teremthettünk segítôkész testvérgyülekezetekkel, más hazába származott hittestvérekkel — hallottuk Gáspár András backamadarasi lelkésztôl, a templomépítô paptól. — Két leányegyházunk közül elôbb Nyomáton kezdtük el az építést, még '92-ben, és két év múltán, 1994 augusztusában fel is szentelhette a püspök úr.
Vasárnap a szentlászlóiak ünnepelhettek. A falu lakossága háromszázvalahány lélek, zömmel reformátusok és unitáriusok, kisebb részben katolikusok. 156 a reformátusok száma. De a Hadnagy Judit tervezte korszerû és kellemes épület belseje kicsinek bizonyult a szentelésre összesereglett híveknek, sokan hangszóróból hallgatták az igét. Az érkezô vendégeket, az egyházi és világi személyiségeket a templom ajtajában Fazekas Tünde magyartanár üdvözölte. Eljött az építés legfôbb támogatója is, a Liverpoolban élô Báró Vitéz lemhényi Dr. Zsigmond András angol feleségével. Élettörténetérôl annyit, hogy harmadéves orvostanhallgató volt a pécsi egyetemen, amikor az 1956-os forradalom kitört. Mint annyi menekülô magyar, ô is nyugat felé indult, és Livepoolban kötött ki, ahol kezdetben szénbányában dolgozott, és lépésrôl lépésre építette az életét, teljesítette ki egzisztenciáját. A szülôföld hívását talán csak most értette meg igazán, amikor hazajött népéhez.
Angliából jött az a Harvey Cristopher is, aki az ifjúsági ház építését segítette, hálából az ô nevét viseli az intézmény. — Ez a ház a Közép- Nyárádmente ifjúságáé — mondja Gáspár András. — Azt szeretnôk, hogy hasznos programokkal segíthesse ôket abban, hogy itthon találják meg hivatásukat, életcéljukat, nem az elvándorlásban.
Az ifjúsági ház tágas termének falain Bustyáné Kakucs Juliánna ny. tanítónô festményeiben gyönyörködnek a látogatók. Bari Albert presbiter megmutatja az emeleti részt is, ahol korszerû kis manzárdszobákat képeztek ki, ifjúsági táborok, találkozók alkalmára. És csángó gyermekek nyaraltatására. Bari Alberttel felkapaszkodunk a toronyba is. Pompás a kilátás, ellátni Nyárádszeredáig, látszik az új nyomáti templom is, lefelé pedig Backamadaras, Szentbenedek templomai és házai sejlenek elô a nyárutó szomorkásan fénylô ködébôl.
Eljött a holland testvérgyülekezet négy tagja; ôk még szombaton elhelyezték Backamadarason az öregotthon alapkövét. Vezetôjük Louis Van Keulen úr. Mittelburg gyülekezetében kicserélték a templom bútorzatát, a holland hívek, akik annak idején a nyomátiakat is segítették, elhozták a padokat, és tíz napon át nyolc emberük dolgozott, míg beszerelték az ülôalkalmatosságokat.
Minden segítô és támogató neve ott olvasható a templomi karzat falán elhelyezett emléktáblán. A templombelsôt, a falakat színes címerfestmények díszítik, a jónevû kolozsvári heraldikus, Dr. Székely András munkái, aki maga is eljött az ünnepélyre.
A muskátlis templomban Székely András balavásári lelkész, a Nyárád- Küküllôi Egyházmegye esperese szolgált. Találó metaforával az új hajlékot talpalatnyi mennyországnak nevezte. Köszöntötte a fôtiszteletû püspök urat, közelgô hetvenedik születésnapja alkalmából. A Duna-csatornát megjárt, sokat szenvedett, építô püspök a rácsokon és a fényeken át szolgálta és szolgálja Isten dicsôségét. Harminckét új templomot avathatott fel a szabadság éve óta.
D. Dr. Csiha Kálmán igehirdetése költôi magasságokban szárnyalt, ami nem csoda, hiszen maga is jó költô; pompás parabolában mutatta fel a hit megtartó erejének bizonyosságát. "Nem erôvel és hatalommal, hanem az én lelkemmel" — idézte az Úr szavát a próféta látomásából. Merô arany gyertyatartók a gyülekezetek, ahol a hûség lángjai égnek. — Álljanak Erdélyben Isten színarany gyertyatartói, a templomok — mondotta a püspök, azután pedig megáldotta az új templomot, az ifjúsági házat és az Angliából hozott nagyobbik harangot.
Szólt a világiak nevében dr. Mártha Ivor, az erdélyi egyházkerület fôgondnoka, majd késôbb, a szeretetvendégségen dr. Fazekas Sándor küküllôi gondnok. Gáspár András lelkész vázolta a templomépítés történetét, beszéltek a meghívottak. Méltatták többek kozött a Szent Lázár rend anyagi segítségét Liverpoolból. Ajándékkelyhet és vendégkönyvet kapott a szentlászlói gyülekezet, holland testvéreitôl pedig Soli Deo Gloria feliratú emléktáblát. Dr. Lehr György budapesti külügyminisztériumi megbízott a vitézi rend érdemkeresztjét adományozta Csiha Kálmán püspök úrnak templom- és egyházépítô munkássága elismeréseként. A püspök úr a maga során az Erdélyi Református Egyházkerület magiszteri kitüntetésében részesítette dr. Zsigmond Andrást, és az egyházkerület pelikános érdemérmével tüntette ki dr. Székely András heraldikust, Harvey Cristophert és dr. Lehr György fôtanácsost, szellemi és anyagi támogatásuk köszöneteképpen, utóbbit általános közbenjárásáért a magyarországi hivatalos körökben, az erdélyi egyházkerület érdekében.
Szép dalos, verses mûsorral köszöntötték az eseményt a helyi IKE tagjai és három kisdiák, valamint a székelyudvarhelyi Albert Orsolya Zsuzsánna, akit tanító nénije, Daradics Erzsébet hozott el Szentlászlóra. Énekelt a Bocskai Dalkör nôi kara Nyárádszeredából, az énekszámok között szavalatok hangzottak el. Vezényelt Ferencz Csaba tanár.
A templom határidôs felépítésében a nagyon megfontolt hollandok bizony tamáskodtak. Amikor láttuk, hogyan halad a munka, azt mondtuk, nem szeptemberben, hanem talán majd kétezerben lesz ebbôl valami, ismerte be Louis Van Keulen úr. Csiha püspök úr pedig így vallott a napról: — Szívbemarkolóan szép volt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kicsiny gyülekezet ilyen nagyra képes.
— Saját erônkbôl sosem lettünk volna képesek erre — jegyezték meg többen is. — Más felekezetûek is segítettek — hallottam a tömegben. — Én unitárius vagyok, és itt vagyok. Ez a nap minden szentlászlói lakosnak az ünnepe — jegyezte meg Faluvégi József, miközben paroláztunk. — Már csak az kellene, hogy minden vasárnap megteljen a templom imádkozó néppel.
Szentlászló népe méltóvá válik a nagy király nevéhez, hiszen közösségépítésbôl mutatott példát az erdélyi magyarságnak. Az Árpád-kori unitárius templom mellett most itt ez a korszerûen szép új református építmény, a tágas, levegôs ifjúsági házzal, ahol tárlatokat, könyvbemutatókat és koncerteket is lehet tartani — az egész közösségnek, nem csak a fiataloknak. Közelesen pedig kápolnát emlnek a katolikus hívek is.
Újjáéled a Nyárádmente, Erdélynek ez a — már Orbán Balázs által észlelt — legsûrûbben lakott tájegysége? A fejlôdés lassú, de folyamatos. Ez a közösség nem adta fel, és íme, föltámadott.
Segíteni kell a többit is. Hogy meglegyen kinek-kinek a maga kis talpalatnyi mennyországa ezen a földön.
Szeptember 9-én olvashattuk a Népújság 5. oldalán "A maxi-taxis vállalkozók megfélemlítéssel és visszaéléssel vádolják a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt" címû cikket. Mivel a cikk végén a mi vállalatunkat is felhívják, fejtse ki álláspontját az üggyel kapcsolatban, ezúton örömmel válaszolunk a felhívásra.
Már a kezdetben pontosítanom kell, hogy igazgatói minôségemben személyes álláspontomat is kifejtem a felvetett problémával kapcsolatban, az általam vezetett vállalat érdekeinek szemszögébôl, de figyelembe tartva a kiszolgált utasok érdekeit és az érvényes törvényeket, valamint helyi rendelkezéseket is, amelyeket mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk.
A szóban forgó írás a maxi-taxis fuvarozóknak a jogerôs szabályokkal szembeni kifogásait sorolja fel, arról próbálva meggyôzni az olvasót, hogy az igazság csak az ô oldalukon áll. Nem célom közvetlen szópárbajt folytatni az illetô urakkal, de megpróbálok pontosan válaszolni az elhangzott vádakra, és kifejteni az általam képviselt társaság nézôpontját.
Arra gondolva, hogy az érdekeltek párhuzamot óhajtanak vonni az elhangzó nézôpontok között, követem a szóban forgó írás szerzôje által felállított idôrendiséget.
Az események ismertetése a Marosvásárhely Municípiumi Tanács által a temesvári Veltona cégtôl rendelt szállítási tanulmánytól indul, amelyet a marosvásárhelyi személyszállítás alapvetô problémájának tartanak.
Elsôsorban pontosítom, hogy a tanulmánnyal szemben nincsenek kifogásaim, mivel egy szolgáltatót képviselek, amely alá kell vesse magát a haszonélvezô, vagyis a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal igényeinek, nem pedig különbözô kifogásokat emelnie azok ellen, akiket a törvény kötelez rá, hogy figyelemmel tartsák a közösség érdekeit, amelynek minden állampolgár tagja. Tehát szerintem attól kezdve, hogy a helyi tanács határozata jogerôre emelkedett, a vállalat vezetôjeként nem maradt más választásom, mint hogy ennek alávessem magam, vagy átadjam a helyem másnak, aki betartja az ebben leszögezett igényeket.
Az a tény, hogy a tanulmányban olyan útvonalak is vannak, amelyek elkerülik a város fô közlekedési útvonalait, az illetô urak szerint súlyosan megsérti a konkurencia törvényét (96/21), és a tisztességtelen konkurencia megfékezését szabályozó 99/11. törvényt. Mivel ôk nem értették meg, mit jelent a konkurencia, az olvasók érdekében ezt részletesen kell kifejtenem. Kezdetbôl pontosítom, hogy nem jelentenek konkurenciát, mindössze spekulatív, törvényszegô tevékenységet végeznek, és azért oly nagy a baj, mivel jelenleg a dolgok helyreállítása van folyamatban. A világ egyetlen országa sem engedte még meg magának, hogy tömegközlekedési szolgáltatást fejlesszen ki szabad versenyhelyzetben anélkül, hogy ezt a haszonélvezô, jelen esetben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal jogilag és anyagilag támogatná.
Milyen okok állnak ama rendelkezések mögött, amelyek a civilizált országok közszállítását rendezik? Elsôsorban ez a szolgáltatás egy közérdekû tevékenység, amely meg kell feleljen egy sor igénynek, amelyeket néhány jogszabály fogalmaz meg.
Levonható a következtetés, hogy ezt a szolgáltatást csak azok végezhetik, akik betartják a törvényes szabályokat, és megfelelnek az igényeknek. Ez a közszolgáltatás nem a szolgáltató bármely áron való meggazdagodásáért történik, fô célja a helyi érdekek minél jobb kiszolgálása, mely érdekeket a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szögezi le. Itt látható tisztán a közszolgáltatás lényege, a járatok sûrûségében, a jármûvek komfortjában, a szolgáltatás minôségében, és nem hanyagolható el szociális szerepe sem, mivel összeköti a város elszigeteltebb, ritkábban lakott részeit a közintézményekkel, iskolákkal, kórházakkal, munkahelyekkel, szabadidôhelyekkel stb. Tehát ez egy rendszerként mûködik, a jövedelmezô járatok bevétele kiegészíti a kevésbé vagy egyáltalán nem rentábilis járatokat, és esetenként, a város összes idevágó problémájának megoldása érdekében, ahogyan azt a polgárok, és a helyi tanács is óhajtja, anyagi támogatásban is részesítik a helyi költségvetésbôl. Rendszerint egy ilyen közszolgáltatás nem jövedelmezô, amennyiben az utasok számára vonzóvá akarják tenni, és a jelenlegi követelményekhez fel akarják emelni, anyagilag támogatni kell.
Azáltal, hogy a maxi-taxis szolgáltatás nem óhajt megfelelni e követelményeknek, meggyôzôdésem, hogy nem kezelhetô közszolgáltatásként, csak gyors meggazdagodási lehetôségként, állandó adócsalás mellett, rossz következményekkel az egész város személyszállítására.
Ezek a dolgok nyugtalanítóak számukra, mivel kiszorulnak a legfontosabb útvonalakról, meg nem értve azt a tényt, hogy nekik a fô szállítási szolgáltatást kell kiegészíteniük egy szigorú program keretében. Innen indul az urak elégedetlensége, mivel élôsködni szeretnének a Helyi Közszállítási Rt. struktúráin, átadva cégünknek a nem jövedelmezô útvonalakat, miközben az urak a jövedelmet hajszolnák az autóbuszok elôtt. Ez egyetlen okból igényeltük a két szállítási módozat különválasztását. A maxi-taxis fuvarozás kiegészítô szolgáltatás lehetne, amennyiben az egész város szállításának lenne egységes diszpécserszolgálata, és betartanák az e tevékenységben kötelezô fegyelmet. Felelôsségem teljes tudatában kijelentem, hogy jelenlegi szervezésében a maxi-taxis fuvarozásnak nincs se múltja, se jövôje.
Most ismét az írás vádpontjaira válaszolnék. Az 1998-as versenytárgyalás törvényszegô volt, mivel a mi részvételünket nem fogadták el, és a polgármesteri hivatal a maxi-taxis fuvarozóknak olyan útvonalakat adott ki, amelyek jog szerint hozzánk tartoztak, megszegve ezzel a 98/44. Kormányhatározatot, amely hangsúlyozza, hogy ugyanazon útvonalat nem lehet két különbözô társaságnak használatba adni. E körülmények között mi nem kértük a versenytárgyalás eltörlését, csak azonos bánásmódot, vagyis szerzôdés alapján használhassunk egy bizonyos számú útvonalat, amelyeket védjenek meg a szabálytalan konkurensektôl. Tehát a maxi-taxis szolgáltatóknak nincs miért felháborodniuk, a tiltakozásunk oka az volt, hogy maxi-taxis járatokat helyeztek a város fôbb szállítási útvonalaira, anélkül, hogy a helyzetet felmérték volna. Ezek a fejlemények vezettek oda, hogy havi 100 millió lejes átlagos bevétel után azonnal havi 100 milliós veszteséget könyvelhettünk el, mely összeget a maxi-taxis fuvarozás szippantott fel, úgynevezett konkurenciális tevékenységgel. 1998 szeptemberi tiltakozó akciónk során a magunk számára is hasonló bánásmódot követeltünk, amit 1999 júliusában értünk el, a polgármesteri hivatallal való szerzôdés aláírásával.
A maxi-taxis szolgáltatók szállítási áraival kapcsolatban szándékosan állítják rólunk, hogy az egy évvel ezelôtti sztrájk során követeltük volna az ô áraiknak a megemelését. Ez a kijelentés hazugság. A polgármesteri hivatallal és a maxi-taxis szolgáltatókkal folytatott tárgyalásaink során, az ô kérésükre egyeztünk bele, hogy a 12. járatot közösen szolgáljuk ki. Mi ezt azzal a feltétellel fogadtuk el, hogy egységes áron szállítsunk, megadva az utasoknak a választási lehetôséget. Ez az egyezmény az ô kezdeményezésüke született, de nem sokáig tartatott be, mivel az elsô díjemelés alkalmával szintén spekulatív szándékkal újra eltérô árakat alkalmaztak.
A továbbiakban állítják, hogy az egyezmény aláírása után szervezési intézkedéseket léptettek életbe, kicserélték jármûveiket stb. Amirôl egy szót sem szólnak, hogy felvállalták, hogy azonos számú jármûvet tartanak forgalomban, és mindemellett más jármûveket és személyeket is sikerült maxi-taxis szállítási engedélyhez juttatniuk, a polgármesteri hivatal egyes alkalmazottainak és más intézmények hivatalnokainak közbelépésével, mely intézmények kötelessége a törvények alkalmazása és ennek felügyelete lenne. Felduzzasztják a nagyobb befogadóképességû jármûvek beszerzésének problémáját, de az írásban egy szó sem esik az adócsalásról. Több alkalommal a maxi-taxis fuvarozók kijelentették, hogy a város utasainak egynegyedét szállítják, amit nem vonok kétségbe, de szeretném, ha ezt a kijelentést az eladott jegyek számával támasztanák alá, mert ellenkezô esetben vagy túlzásról, vagy adócsalásról beszélhetünk, mely utóbbit tudtommal a büntetôjog bûncselekményként kezel.
Aláhúzom, hogy az illetôktôl eltérôen, akik tisztességtelen utakon vásároltak komfortosabb és jövedelmezôbb (nagyobb) jármûveket, a mi társaságunk teljesen törvényes forrásokból, vagyis profitjából kötött egy lízingszerzôdést, havi 200 millió lejes törlesztési részlettel, amely mindenki hasznát szolgálja.
Mindaz, amit a polgármesteri hivatal tett és tesz, véleményem szerint nem minket részesít elônyben, hanem a maxi-taxis szállítókat, ama tények által, hogy régi szerzôdéseik egyetlen feltételét sem tartották be, és jelen pillanatban is szabad akaratuk szerint járnak el a városban: ott közlekednek, ahol akarnak, ott állomásoznak, ahol akarnak, akkor és ott adnak, illetve vesznek vissza menetjegyet ahol és amikor akarnak, ami nem lehetséges a Helyi Közszállítási Rt.-nél.
Augusztus elsejétôl 3 éves idôtartamú, szigorú szerzôdésünk van a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal, az elsô az utóbbi 5 évben, amelynek nyomán végre törvényesen közlekedünk a városban, de mi haszna van, amikor eddig ezt még senki nem akarja betartani. A maxi- taxis fuvarozók a helyhatóságok beleegyezésével dolgoznak szabadon, nem hinném, hogy a polgármesteri hivatal zaklatása miatt. Az utóbbi idôben mind gyakrabban láthatóak a polgármesteri hivatal egyes alkalmazottainak társaságában, de nem a stresszt okozó ellenôrzések közepette.
A maxi-taxis társaságok szerzôdései érvényességének tekintetében, amelyeket a polgármesteri hivatallal 2000-ig kötöttek, kételkedem hogy ezek csak 2000-ig maradnának érvényben, ha még tárgyalások folynak külföldön, a jövô nyári meghosszabbításnál érhet az a meglepetés, hogy e szerzôdések 3000-ig maradjanak érvényben, mindazonáltal, hogy a velünk kötött szerzôdés egyetlen kikötése sincs betartva.
A szerzôdések tekintetében nekünk is reális okaink vannak a panaszkodásra, de egy jogállamban ellenôrzik mindazokat, akiknek feladata a törvények betartása, a módot, ahogyan az illetôk a törvényt tisztelik, de a jelek szerint nem azok ellenôrzik ôket, akiknek ez feladata lenne.
Az engedélyezés és az útadó tekintetében mi nem részesülünk kivételes bánásmódban, úgyhogy az ellenôrzésünkre felhatalmazottak azért végezzék el feladatukat, mert mi betartjuk a hatályos törvénykezést. Az engedélyezés tekintetében pontosítanom kell, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem köteles engedélyeket eladni, ahogyan önök megszokták hogy ezeket megvehetik, hanem az a kötelességük, hogy ellenôrizzék az engedélyezés feltételeinek betartását, és adott esetben kiállítsanak engedélyeket.
A Helyi Közszállítási Rt.-t a helyi tanács marosvásárhelyi közszállításra hozta létre, és anyagilag támogatja is ebbôl a célból, tehát rendelkezünk engedéllyel. A mûszaki ellenôrzés, és az elôvárosi szállítási licencek tekintetében bármikor ellenôrizhetôek vagyunk, mert itt is betartjuk a törvényeket.
A polgármesteri hivatallal kötött szerzôdésünk feltételeinek megfelelôen, várjuk hogy a maxi-taxis társaságok visszavonuljanak a nekünk kiadott útvonalakról, és ki fogjuk függeszteni az autóbuszok menetrendjét a megállókban, és természetesen ezt be is fogjuk tartani.
Egyébként a Romániai Közszállítók Egyesületének (URTP) vonalán közbe léptünk a szállítási problémák végleges megszüntetésének érdekében. Szeptember 8-án az URTP elnöke, Donea Constantin és a Iasi-i Közszállítási Vállalat igazgatója, Gârlea Petru társaságában egy kétórás találkozón vettünk részt Radu Vasile miniszterelnök, Decebal Traian Remes pénzügyminiszter, és Vlad Rosca közigazgatási államtitkár társaságában. Ez alkalommal a szakterület valamennyi idôszerû problémáját felvetettük, és záros határidejû biztosítékot kaptunk valamennyi szállítási probléma megoldására.
Semmi esetre sem kértük a maxi-taxis tevékenység megszüntetését, csak a törvényes feltételek közé való beillesztését igényeltük, és ahogy ez megtörténik, a szállítási cégek közötti kapcsolat javulni fog, amibôl elsôsorban az utazóknak származik majd nyeresége, akiknek a kiszolgálására vagyunk hivatottak.
Köszönöm megértésüket, és hozzájárulásukat, hogy ezen idôszerû problémákat az olvasók elé tárták.
A csalás az emberi "leleményességnek" az a fajtája, amely többnyire a bajba jutottak hiszékenységére alapoz. A póruljártak közül kevesen vállalják a nyilvánosságot, egyrészt, mert tartanak tôle, másrészt, mert ettôl megoldást úgysem várhatnak. Mégis akad olyan áldozat, aki mások okulására, mintegy figyelmeztetésként osztja meg kellemetlen élményeit olvasóinkkal.
1995 szeptemberében Sz. S. Hármasfaluban gépkocsibalesetet szenvedett. Ezt követôen 52 napon át orvosi kezelésben részesítették, majd kártérítést igényelt a vámosudvarhelyi B. M.-tôl, a baleset okozójától, és pert indított ellene a segesvári bíróságon. Az édesanya, Szilveszter Eszter leírása szerint, a pert a segesvári bíróságon azért vesztették el, mert a fiának nem volt ügyvédje, aki az ügyet érdemben tudta volna képviselni. Az ítéletet megfellebbezték a marosvásárhelyi törvényszéken, majd két hónapra rá idézést kapott. Tárgyalás elôtt az édesanya felutazott Marosvásárhelyre, hogy ügyvédet fogadjon. Az épület elsô emeletén a pereskedôktôl érdeklôdött, hol találja meg az ügyvédi kamarát. Ekkor elébe lépett egy férfi, aki kikérdezte, mit óhajt az ügyvédi kamaránál. Elmondta mi járatban van. A férfi kapott az alkalmon, s dr. D. P.L. ügyvédnek adta ki magát. Közben a törvényszéki folyosón leírta a dosszié számát, s vállalta az ügy képviseletét. Az "ügyvéd úr" elôleg címen 100.000 lejt kért. A hölgy a pénzt oda is adta, s ennek fejében azt az ígéretet kapta, intézi az ügyeket és értesíti majd, mikor kell az összeg másik felét is lepengetni.
1998. november 5-én a felperes kapott egy levelezôlapot, hogy kitûzték a tárgyalás idôpontját, s jelentkezzen 350.000 lejjel. Másnap az "ügyvédet" a Transilvaniei utcai lakásán keresték fel, s a pénzt át is adták. Megegyeztek, hogy a tárgyaláson csak az ügyvéd lesz jelen, mert nincs értelme még egyszer beutazni Vásárhelyre. A pereskedôk nyugodtan várták az eredményt. Utólag derült ki, hogy a törvényszék elutasította a fellebbezést, mert még a bélyegilleték sem volt kifizetve, s egyáltalán nem képviselték az ügyét. A pert s ezzel a követelt 20 millió lejt is elvesztették.
A felperes édesanyja, Sz.E. ismét felkereste az "ügyvédet", de nem került vele szemtôl szembe, mert ez alkalommal már bujkált. A szomszédok állítása szerint egy csalóval gyûlt meg a fonnivalójuk.
A panaszos írásba foglalta a történteket, hogy ezt a megyei rendôrségnek nyújtsa be. Amikor meglátták a csaló papírra vetett nevét, nem fogadták el a feljelentést. Ezután Sz. E. ajánlott levélben küldte el panaszát, hogy biztos legyen abban, nem utasítják vissza. A továbbiakban az ügy felgöngyölítése, és a csaló elôállítása a rendôrség hatáskörébe tartozik. Addig is, amíg a rendôrségi közleményben rábukkanunk az elkövetô nevére, tanulságképpen jó megfontolni, kinek, hogyan dôlünk be.
Lassan vége a szabadságolásnak. Közmûvelôdési, mûvészeti intézményeinkben — nemzeti színház, filharmónia, kórusok, dalegyüttesek stb.— évadelô. És beteltek már a különbözô tanintézmények termei is. Visszaint egy idei, nyári újsághír: a Vártemplom Cantemus leánykara zárókoncertjét tartja... Megszûnik hát, év múltán fennállásának l0. esztendejét sem érve meg, e híres leánykar?!
— Ezt így kimondani nem tudom! — válaszolja Jóska bácsi, azaz Birtalan József karnagy. — Amikor 1990-ben nagy örömmel létrehoztuk azt a száztagú leánykart, léte új célt kölcsönzött életemnek. Több évtizeddel azelôtt erôszakkal szüntették meg ugyanis gyermekkórusomat, és fejeztetett be az én karvezetôi munkásságom is. Aztán 1990-ben több mint 300 jelentkezôbôl választhattam ki 125-öt a leánykar számára. Már az elsô próbákon láttam, a kórus olyan jó énekenyaggal, hangi anyaggal bír, mellyel, komoly munkáról, magas színvonalú, mûvészi teljesítményt nyújthatunk. Ezért már az elsô mûsor összeállításában hivatásosokhoz méltó bemutatkozásra készültünk. Igényes mûvek megszólaltatására.
— Beleértve azt is, hogy Birtalan József az ilyen vonatkozásban szegény kórusirodalmat saját darabokkal gyarapította.
— Valóban, kötetre való kórusmûvet írtam. Fôleg egyháziakat, hisz a Vártemplom énekkara voltunk. Elsô koncertünket l990 júniusában, a Vártemplomban tartottuk, a vár fennállásának 500. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen. A koncert elôtt azt mondtam a lányoknak: ha édesanyátok, nagymamátok könnyes szemmel hallgatja végig hangversenyünket, sikerült a próbatétel... Csoda történt! — mondogatták többen is azok közül, akik a hangverseny végén gratuláltak. Csoda! Hogy annyi évtized múltán végre anyanyelvünkön hangzott fel énekszó iskolások ajkáról. Olyanokéról, akiknek — néhány tömegdaltól, mozgalmi énektôl eltekintve megtiltották, hogy magyarul énekeljenek.
— A zenei képzésben is sokat jelentett és jelent a kórus léte.
— Ezért is bizonyult annyira nagynak az érdeklôdés! Tudomásom szerint a Cantemus volt az elsô magyar diákkórus l990-ben az országban. Szinte ösztönösen tettem magam is — annyira lelkesített, vonzott! — azért, hogy mihamarabb kitapasztalhassam, mit, mennyit kell, lehet tenni az erdélyi magyra kórusmozgalom újjáélesztéséért.
— Igen szerencsésnek bizonyult a Cantemus abban, hogy Birtalan József lehetett a karnagya. Személyében olyan zenepedagógus, akiben zeneszerzô és karnagy szakmai tudása, erénye, emberi tartása, a kórusmuzsika és az énekmûvészet iránt tanúsított alázat egyaránt ötvözôdött.
— Nem tudhatom, így történt-e valóban, viszont én szeretettel írtam! Sôt, írás közben pl. már azt is tudtam, hogy az adott szólamot kinek, melyik kórustagnak szánom. Annyira ismertem a lányok képességét, hanganyagát. A Kingáét, Erzsikéét, Irénkéét...
— Mindezek után a kérdés: mi lesz a Cantemus kórussal?!
— Az utóbbi másfél, két évben, sajnos egyre inkább fogyatkoztunk. Egyszerûen kinôttek a lányok! Ha az akkor l3-l4 évesek életkorához hozzáadjuk az azóta eltelt kilenc esztendôt! Az egykori lánykák ma pedagógusok, asszonyok, különbözô munkahelyeken dolgoznak...
— Olyanok, akik — remélhetôleg! — magukkal vihettek jó néhány olyan szakmai-emberi vonatkozású dolgot, amelyet az eltelt kilenc évben kaphattak épp Jóska bácsitól..
— Szeretném, ha így lenne! Mert akkor tényleg vihették Budapestre, Pécsre, Szegedre például, másrészt Bukarestbe, Brassóba és Kolozsvárra különösen, a zeneakadémiára, hisz két kezemen sem tudnám hirtelen összeszámlálni, hányan végeznek ott maholnap a Cantemus tagjai közül. Megannyi kiváló muzsikus, hangszer- vagy zenepedagógus. Ezzel azért nem szeretném azt mondani, hogy valamennyiüket Birtalan József segítette bejutni! De nagyon jó tudni zenei haladásunkról, elômenetelünkrôl.
Ha azt az elsô, általam annyira ôrzött névsort most átnézem — az egykori l25 tagú leánykaréra gondolok természetesen! —, látnom kell, alig maradtak ketten-hárman közülük. Immár asszonyként. Egyikük varrónô például, és csak kéthetente adódik úgy a váltása, hogy járhasson próbákra. De jön.
— Tehát az élet egyfajta kényszerhelyzete is hozta a lemorzsolódást!
— Persze! Bár a mai diákok elfoglaltságát — általában tekintve — nem lehet összehasonlítani a korábbival. Rengeteg dolog hat csábítóan rájuk: televízió, vetélkedôk, külföldi utazás, különbözô táborok, számítógép-technika, internet, idegen nyelvek tanulása...
— Az eltelt kilenc esztendôben csak" táplálkozott" valahonnan, valamibôl a Cantemus. Vagy az elhangzottak okán már meg se kérdezze az ember, mi történt ezen forráshelyekkel?
— A Bolyai líceumból például, ahonnan azonban az utóbbi 3-5 évben már egyetlen diák sem jött hozzánk. Megalakult a református részleg, kórust alapítottak, és iskolaprogram részévé vált a próba. A mûvészeti líceumban az általam igen becsült kolléga, Kovács András vette át a karvezetést, és heti három órát dolgoznak a gyerekek. És folytathatnám a sort.
— Végül is mindez önmagában igen örvendetes!
— Viszont számolnunk kell azzal, hogy többfelé oszlik meg ezáltal a hanganyag. Szóval, maradt egyetlen forrásként számukra a kántor-, tanítóképzô, amellyel én dolgoztam. A lányok 90%-a viszont vidéki. Nagyon jó képességû lányokat vehettem fel közülük II-III éven. Ám, mire beilleszkedhettek, betanulhatták a repertoárt, végeztek. Különben a vizsgaszessziók idején rendszerint félkórussal próbáltunk, vagy befejeztük a próbákat. Azt sem hallgathatom el, mennyire rossz szolgálatot tett nekünk a felaprózott tanítási szünet...
— Ezért kerülhetett hát sor a Cantemus idén júniusban meghirdetett és megtartott záróhangversenyére...
— Ezt megelôzôen azonban volt még egy csodálatos hangversenyünk Disznajón, a református gyülekezetben. Mintegy ötvenen voltunk a kórusban. Adventi mûsort énekeltünk. Már akkor benne volt a levegôben a rosszat sejtés. A "végtôl" való félelem... De mert nem szerettünk volna kurtán- furcsán "lelépni", és mert következett a vizsgaszesszió ideje is, az iskolai évzáróra gondolva hirdettük meg a Cantemus záróhangversenyét is egyben. Kazettán ôrzöm a teljes hangversenyt. Nehéz lenne most errôl beszélnem! Tény, hogy a koncert után bementünk a gótikus terembe. Láttam, éreztem, a lányok várják, amit mondok. Hallgassatok ide, lányok! — kezdtem torkom szorongatottan, ám mondandómban nem haladhattam, mert egyikük megszólalt: "...ne tessék kimondani, Jóska bácsi...! Ne tessék...!"
— És hogyan lehetett kivédeni — hadd ne fogalmazzunk úgy ezt illetôen, hogy visszautasítani! — annyi értékes külföldi meghívást? Megszûnt volna ezek vonzereje is?
— Meg nem csappantak! Hisz Európa-szerte ismertek már minket is. Annyi nemzetközi fesztiválon, találkozón énekeltünk éveken át! Ám a Nyíregyházán rendezett találkozó óta, ahol az Aranydiplomát szerezte meg a kórus, többet már nem tudtunk kimozdulni az országból. Senki sem tudhatta különben, hogyan koldultam össze az utazásainkhoz szükséges pénzt! Mert azt már nem engedhettem meg magamnak ilyen anyagi körülmények között, hogy a szülôket százezrekkel terheljem külföldi koncertút címen. Mert ezek a hangversenyutak tulajdonképpen a kölcsönösséget jelentették. Fogdtak bennünket, hogy majd mi szállásoljunk-lássunk el másokat. És vásárhelyi már alig akadt a kórusban. Az egyháznak pedig nincsen lehetôsége ezt a dolgot megoldani. Magamra maradtam hát.
— Pillanatnyi áthidaló megoldás sem mutatkozik a "túlélésre"...
— Meg kellene beszélnem Fülöp Dénes tiszteletes úrral és a fôiskola igazgatóságával, talán tudnának biztosítani valamiféle pluszpróba-lehetôséget és megengednék esetleg, hogy válogathasak a lányok között! Így összeállíthatnánk egy 30-35 tagú, kamarakórus-szerû együttest. Melybôl, természetesen, nem zárnák ki a nem fôiskolás jelentkezôket sem! Iskolakezdés után tehát, mindazokkal, akik még itt vannak a városban, találkozunk — az idôpontot közöljük az újságban! —, és megbeszéljük közösen a Cantemus sorsát. Ez a hatalmas album — nyit bele a Mester a leánykar mûvészi pályáját a kezdetektôl a zárókoncertig tartalmazó vaskos kötetbe — bizonyíthatja szavaim, a Cantemus életét, munkáját. Aki belelapoz, láthatja, benne a mûsor, a különbözô hangversenyeinket követô krónika, újságcik, megannyi pillanatfelvétel, fénykép itthonról és külföldrôl, meghívók, a szerzett oklevelek, diplomák, sokévi ballagóink fényképe, búcsúsorai...
— Misszió volt számunkra ez a kilenc év!
— Tán mégsem hagyhatunk ki azért egy lehetôséget: Annyi alapítvény, egylet, egyesület, megannyi társaság mûködik Erdély-szerte! Nem fáj egyiküknek sem közülük, hogy az l990-ben megújult erdélyi magyar kórusmozgalomban, kórusmûvészete folytán ilyen értékmérôvé váló, illetve viszonyítási alapul szolgáló leánykar kényszerül támogatás híján megszûnni?! Nem beszélve az RMDSZ országos szinten felelôs azon tisztségviselôirôl, akik anyanyelvû kultúránk, mûvészetünk, közmûvelôdésünk ügyében — az ezirányú szófecsérlésen túlmenôen! — érdemben tenni hivatottak! Nem segíthet vajon az Erdélyi Magyar Dalos Szövetség sem abban, hogy egy, a mûvészi érettséget szolgáló megannyi hagyomány, no meg a modern kórusmûvészet jegyeit egyaránt ötvözô leánykar el ne hallgasson?
— Az igazság az, hogy mindeddig erre nem volt szükség! Bár az említett egyletek, társaságok, no meg a jelzett hivatalos intézmények sem foglalkoznak ilyesmivel. Pontosabban anyagi támogatás biztosításával... Arról viszont van tudomásom, hogy a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és talán a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloriának is sikerült egy-egy alapítvány rokonszenvét, illetve segítôkészségét megnyernie....
Kiugrott az ötödik emeletrôl és... Öngyilkos akart lenni? Kilökték? Nem. Kiugrott és talpra esett. Motorbiciklivel húzatta magát, tehergépkocsi kerekei között "utazott"... Ki az? E találós kérdésre, no meg a többire halálos komolysággal válaszolt Simon László marosvásárhelyi amatôr kaszkadôr, az Impact 9 Extrém Sportegyesület tagja. Konstancán született, Marosvásárhelyen járta ki az élet és a bátorság iskoláját. Rendkívül szerény, magabiztos, elszánt és szófukar. Nem tartja magát éppen olyan bátornak, mint ahogyan mások állítják. Vásárhely büszkélkedhetne vele, de ez nem elég... Baráti jobbot kell nyújtani, és támogatni ezt az "extrém" fiatalembert!
— Mikor gondoltál arra, hogy ilyen hajmeresztô mutatványokkal próbálkozz?
— Hiába volt bennem egy adag ambíció, úgy gondolom, hogy kicsit késôn fogtam neki ennek a "sportnak". A katonaság ideje alatt az ifjúsági sporttevékenységekben résztvettem, de csak mint szervezô. Itthon nem versenyszinten súlyemelést, wushut, kulturizmust gyakoroltam, de nem jártam rendszeresen edzésekre, nem voltam versenyképes. Jó biciklista voltam, de azt is abbahagytam. Bemutatók szervezésével foglalkoztam, és ekkor villant fel bennem, hogy ha más mer különleges mutatványokat csinálni, miért ne próbálkoznék meg én is?
— Így "született" meg az elsô kaszkadôrmutatványod...
— A közrendészekkel antiterror-bemutatón vettem részt. Az Unirea mozinál az erkélyrôl ugrottam ki kartondobozokra.
— Mi volt a következô vakmerô cselekedet?
— Egy évig szüneteltem, mivel egyedül hiába próbálkoztam megszervezni ilyen jellegû bemutatókat, nem ment. Sokkal könnyebb kaszkadôrmutatványt csinálni, mint aláírások és beleegyezések után könyörögni. Mindenhol, fôleg a polgármesteri hivatalnál akadályokat gördítenek a cél elérése elé.
— Mibôl áll egy edzés, mielôtt kiugranál 19 m magasból vagy húzatod magad a földön egy motorossal?
— Nem csinálok edzést, hanem elôkészítem a felszerelésem. Felvágom és kilyukasztom a gumikat, amelyek valamelyest védnek a földdel való kontaktus idején. Ezek a gumik hulladékok, vagyis kamion- vagy motorbiciklibelsôk. Kölcsön kérem a bakancsokat, öveket, drótot, rossz farmereket szedek össze. Aztán indulok, s ennyi az egész.
— Néhány perc és be kell másznod a tehergépkocsi alá... Mire gondolsz?
— Nem gondolok rosszra, mert akkor elterelôdik a figyelmem és megtörténhet a baj. Zenét hallgatok a kocsiban, megiszom a hûsítôt és nyugalomra hangolom magam. A lényeg az, hogy sikerüljön a mutatvány, amit meg kell tennem.
— Indul a kamion és te nagyon közel vagy a kerekekhez...
— A legkönnyebb és legélvezetesebb dolog. Tudod, hogy megszabadultál az adminisztrációs munkától, és ki kell bírnod azt a 30-60 másodpercet. Erre koncentrálok a legjobban.
— Rekordokat sikerült felállítanod...
— Ez év júniusában csináltam három rekordot. 500 méteren húzott egy kamion és ugyanazon a távolságon egy 600 köbcentis Honda. A Pandúrok sétányon egy gyorsasági rekord is született: 180 km-es sebességgel húzott a motorbicikli a földön.
— A kaszkadôrmutatványok közül melyik a nehezebb?
— Motorral azért nehezebb, mert a sok por a szemembe kerül. A kamionos jelenet viszont veszélyesebb, mert becsúszhatok a kerekek közé, és akkor vége a mutatványnak és nekem is.
— Kerültél-e kritikus helyzetbe?
— A fôtéren a kanálisoknál lévô egyenetlenség miatt "pattantam" egyet, vagyis a hátamat érte ütés, de a "gumipakolás" ott volt és védett...
— Jean Claude Van Damme, Belmondo, Schvarzenegger...
— Valószínû, hogy be szeretnél kerülni valamilyen módon a Guinness Bookba...
— Romániai szinten most startoltam, és a kamionos mutatvány újdonság. Jó lenne a bukaresti Profi Kaszkadôr Egyesülethez eljutni, megkapni az igazolást, minôsítést. Nem beszélve, hogy Amerikába is mehetnék, de... Mindenhez pénz kell és segítség. Ez sincs, az sincs, így hát egyelôre maradok az álmaimmal.
Az egyenes vonalban Vidrátszegtôl 86 kilométerre lévô szamosfalvi és a légvonalban 92 kilométerre fekvô nagyszebeni röptér erôs versenytársként van jelen övezetünkben. Elôbbi 192, utóbbi 45 rendszeres bel- és külföldi légi járatot fogad, minthogy évekkel megelôzte Marosvásárhelyt a határellenôrzési és vámkezelési pont létesítésében. Megyeszékhelyünk l&ea