|
LI. évfolyam 208. (14260) |
1999. szeptember 7., kedd |
Vasile miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nem vesz fel kölcsönt a magán tôkepiacokról 17 százaléknál nagyobb kamattal, mivel olyan pénzügyi intézmények is léteznek, amelyek 15 százalék alatti kamatot gyakorolnak.
A szlovákiai hivatalos látogatásáról hazatért kormányfô az Otopeni repülôtéren elmondta, hogy a pénzügyminiszter elemezte a nemzetközi bankok több ajánlatát a magán tôkepiacról való hitel megszerzéséért és a csütörtöki kormányülésen ezek egy részét kiválogatják.
A mezôgazdaság átszervezésére hivatott ASAL-programról Vasile kormányfô a Rompresnek elmondta, hogy Andrew Vorkink, a Világbank romániai igazgatója közölte, a program kibontakozóban van, és semmi köze a rendeletek kapcsán felmerült problémához, s célja az állami farmok privatizálása. A rendeletek továbbra is zároltak a VB-szakértôk bukaresti látogatásáig, amikor megtárgyalják a mûszaki részleteket. Ezek egy része elfogadható, mivel korrekt elvekre épül, míg más részükelfogadhatatlan, mivel a szabadpiacot szabályozzák.
A Tanügyminisztérium hétfôn kijelölte a jövô esztendei érettségi vizsga ütemtervét.
A XII. és XIII. osztályos tanulók június 15- én fejezik be a tanévet. A beiratkozásra május 15. és 31. között kerül sor. Az elsô, a román nyelv és irodalom szóbeli vizsga június 26-27-én; ahol esedékes, anyanyelv és irodalom szóbeli vizsga június 28-29-én; következik a szóbeli vizsga idegen nyelvbôl mindenki számára június 30-án és július 1-jén. Az írásbeli vizsgák július 3-án kezdôdnek román nyelvvel és irodalommal; július 4-én vizsgáznak, ahol esedékes, írásban anyanyelvbôl és irodalomból; július 5-én kerül sor a líceum profilját tükrözô kötelezô tantárgyból, július 6-án pedig az írásbeli vagy gyakorlati vizsga lesz az egyik választott, a tanuló szakosodásának megfelelô tantárgyból.
Az eredményhirdetésre július 9-én, az esetleges óvásokra pedig július 10-én kerül sor.
Román hajótulajdonosok hétfôn a román dunai teherszállítások szerbiai akadályoztatása elleni tiltakozásul háromnapos blokádot kezdtek a folyamon Calarasi-nál, ahol a Duna már teljesen román területen folyik.
A Bukaresttôl mintegy 100 kilométerre délkeletre uszályokból és hajókból kialakított torlaszon csak az utasszállító hajókat, illetve a rendôrség és a tûzoltóság vízi jármûveit engedik át.
A NATO Jugoszlávia elleni légihadjáratában lebombázott Duna-hidak roncsai ugyan továbbra is akadályozzák a hajóforgalmat, a szerbek azonban kerülô útvonal gyanánt Gombos (Bogojevo) és Újvidék között ismét megnyitották a múlt század második felében kiépített Duna-Tisza csatornarendszert (Ferenc-csatorna, Ferenc József-csatorna) a folyami hajók elôtt.
Mircea Toader, a hajótulajdonosok és kikötô- üzemeltetôk egyesületének alelnöke felrótta, hogy a szerb hatóságok csak az orosz és az ukrán vízi jármûveknek, zömében kôolajszállító tartályhajóknak engedélyezik a Ferenc József-csatorna használatát.
Az AP hírügynökség emlékeztet arra, hogy a Jugoszlávia elleni NATO-csapások idején a bukaresti kormány engedélyezte a szövetség gépei számára a román légtér használatát. A források szerint a szerbek most megtorlásul zárják el a bácskai hajózó csatornákat elôlük. Román hajótulajdonosok szerint ez hatalmas károkat okoz a Nyugat-Európával folytatott kereskedelemben.
A hajótulajdonosok egyben kártérítést és adókedvezményeket követelnek a kormánytól mintegy 90 millió dolláros veszteségeikért, és azt is, hogy Bukarest egyoldalúan oldja föl az EU által Jugoszlávia ellen elrendelt kôolajszállítási embargót.
A budapesti székhelyû Duna Bizottság mai, szeptember 7-i ülésének témája a hajózás felújítása a folyam jugoszláviai szakaszán.
A bizottság szakértôi júliusi kárfelmérô útjukon megállapították: a NATO légiereje által lebombázott Duna-hidak újjáépítése, valamint a folyó megtisztítása a romoktól mintegy 90 millió euróba (96 millió dollárba) kerülne. A hídroncsok kiemelése a Dunából várhatóan 4-6 hónapig tartana, a hidak újjáépítése három évbe is beletelhet. A NATO által lerombolt 59 jugoszláviai híd közül öt volt dunai, közülük három újvidéki.
1948. augusztus 18-án született meg a Dunára vonatkozó belgrádi egyezmény, amely a világháború utáni új politikai viszonyoknak megfelelôen szabályozta a 2860 km hosszú Dunának, Európa második legnagyobb folyamának jogrendjét. A Duna Bizottságot létrehozó egyezményt Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselôi írták alá. Ausztria 1960 óta tagja a szervezetnek, amelynek székhelye 1953 óta Budapest. 1998-ban csatlakozott Németország, Horvátország és a Moldovai Köztársaság. A belgrádi egyezmény rögzítette a dunai hajózás szabadságának tiszteletben tartását azzal a megszorítással, hogy a Dunán csak a partmenti országok hadihajói közlekedhetnek. Elhatározták, hogy a hajózás igazgatásában csak a dunai államok vehetnek részt. A testület a hajózás szabadságának biztosítása mellett megtervezi a zavartalan hajózást lehetôvé tevô alapvetô munkálatokat, kidolgozza az egységes vámfelügyeleti szabályokat, egységesíti az állat- és növényegészségügyi intézkedéseket és a hidrológiai szabályokat, és navigációs térképeket készít. A részes államoknak a Duna Bizottságba küldött képviselôit diplomáciai mentességek és kiváltságok illetik meg.
Egészben véve a Duna Bizottság jogi helyzetét a tagállamok által 1963-ban kötött budapesti egyezmény, valamint a Duna Bizottság és Magyarország között 1964-ben létrejött székhelyegyezmény szabályozza. Korábban a Duna igazgatására a párizsi békeszerzôdés (1856) alapján két nemzetközi szervezetet hoztak létre: az Európai Duna Bizottságot és a Parti Államok Bizottságát. Az I. világháború után is két nemzetközi szerv — Nemzetközi Duna Bizottság, Európai Duna Bizottság — alakult, s csak az 1948-as belgrádi egyezmény nyomán jött létre egységes bizottság.
A közvetlen pénzügyi csôd fenyegeti a külügyminisztériumot, s ha a tárca nem kap azonnali gyorssegélyt a kormánytól, a román diplomácia mûködésében hamarosan súlyos fennakadások várhatók — figyelmeztetett a kormány szeptemberi elsô ülésén Andrei Plesu külügyminiszter, amikor az év hátralévô hónapjaira 165 milliárd lej,- nem egészen 11 millió dollár - költségvetési kiegészítést kért tárcája számára.
A külügyminisztérium anyagi gondjai a nyár eleje óta közismertek, de már az idei költségvetés elfogadásakor sem volt senki számára kétséges, hogy a tárcának megszavazott összegbôl aligha lehet majd kihúzni az évet.
A külügyminisztérium 1999-ben 417,4 milliárd lejbôl gazdálkodhat, s ennek az összegnek a kétharmadát kapja központi költségvetésbôl.
A gondok talán késôbb jelentkeztek volna, ha a lej a tervezettnek megfelelô ütemben veszít értékébôl, de márciusban — a Román Nemzeti Bank hallgatólagos egyetértésével — zuhanásszerû árfolyamesés történt, aminek következtében a külügyminisztérium, amely értelemszerûen fôleg külföldön spendiroz, már április végére elköltötte éves költségvetésének jelentôs részét.
A nyár elején a sajtó már arról cikkezett, hogy a diplomaták akadozva, egyes helyeken hónapos késéssel kapják fizetésüket, egyre gyûlnek a kifizetetlen bérleti díjak, gáz- és villanyszámlák. Radu Vasile miniszterelnök akkor néhány afrikai nagykövetség bezárásával megoldottnak nyilvánította a bajt.
Románia összesen 116 külképviselet tart fenn a nagyvilágban: ebbôl 89 a nagykövetség. Ezen kívül 7 nemzetközi szervezet melletti román képviselet, 15 konzulátus és 5 kulturális központ mûködik. A diplomaták jelentôs része már jó ideje fizetését a befolyó konzuli díjakból kapja, legalább is ott, ahol vannak ilyen bevételek.
A megoldhatatlannak látszó nehézséget azonban a nemzetközi szervezetek — köztük a NATO, az ENSZ, az EBESZ, az Európa Tanács, az Európai Unió — mellett mûködô képviseletek fenntartása, illetve a nemzetközi szervezetnek járó román hozzájárulás kifizetése jelenti.
— Ha a tárca nem kapja meg a kért segítséget, a külképviseleteken 25-30 százalékkal csökkenteni kell a létszámot, be kell zárni egy sor képviseletet és Romániának le kell mondania számos kötelezettségvállalásáról — figyelmeztetett a külügyminiszter.
Ötödik hónapja folytatódott a lassú kilábalás és föllendülés az eurózóna feldolgozóiparában augusztusban, legalábbis erre vall a Reuters hírügynökség által gyûjtött beszerzési menedzser-indexek (PMI) összesített adata, amelyet szerdán hoztak nyilvánosságra.
Az összesített PMI 53,1 volt augusztusban, kissé magasabb, mint a júliusi 53,0 jelzôszám. A PMI 50 fölött föllendülést, alatta visszaesést jelez.
A feldolgozóipar beszerzési árai azonban két éve a leggyorsabban növekedtek, és ez inflációs nyomásra utal, jóllehet a legtöbb közgazdász szerint az eurózóna árai erôs korlátok közé vannak szorítva — írta a hírügynökség.
Az eurózóna árindexe — amely nem része az összesített PMI indexnek — 57,1 volt augusztusban, a júliusi 55,1 és a júniusi 50,9 után. Az augusztusi jelzôszám a legmagasabb 1997. október óta. Januárban 36,7 volt ez a mutató.
A PMI-be tartozó kibocsátási alindex 54,9 volt augusztusban, kissé alacsonyabb, mint a júliusi 55,0-ás adat, de ez is erôteljes növekedést jelez. Az új megrendelések indexe, 54,9-en nem változott júliushoz képest.
A foglalkoztatás jelzôszáma a júliusi 50,8- ról augusztusban 51,2-re emelkedett, ami a munkahelyek gyorsabb gyarpodására utal. Ám a kibocsátási és az új megrendelési indextôl elmaradó szám arra vall, hogy a vállalatok elsôsorban a termelékenységre összpontosítanak, és kímélik a költségeket — írta a Reuters.
Az ôszi parlamenti ülésszak elsô hetében tartott tisztújítást az RMDSZ képviselôházi csoportja. Ennek elnökévé dr. Kelemen Atillát választották. A parlament ôszi munkarendjérôl, a honatyákra váró feladatokról, illetve arról kérdeztük a képviselôt, melyek az elkövetkezô idôszakban az elfogadásra váró legfontosabb törvénytervezetek, s ezekben milyen az RMDSZ álláspontja?
— Furcsa helyzet alakult ki a parlament alsó- és felsôháza között. Tele vagyunk úgynevezett féltörvényekkel, hiszen a képviselôház jelentôsen megelôzte a szenátus munkáját. Azok a sarkalatos törvények, amelyekért az RMDSZ tudvalevôen síkra szállt — a földtörvény, az állami gazdaságok törvénye, az ingatlanok törvénye —, a képviselôházban már megszülettek. A két mezôgazdasági érdekeltségû törvényt még júniusban megszavaztuk, utóbbit pedig a rendkívüli szesszióban. Ebben a dologban nekünk — s itt nemcsak az RMDSZ- re, de a koalíció egészére gondolok — minden lobbizó tehetségünket úgy kell latba vetnünk, hogy a szenátusban se változzanak meg azok a pontok, amelyeket sikerült kiharcolnunk a képviselôházban. Sajnos, a szenátusi koalíciós többség eléggé törékennyé vált, így sok a kérdôjel, ami az említett törvények végleges formáját illeti. Ezek a gondok foglalkoztatnak leginkább, hiszen az említett törvények nemcsak az RMDSZ-nek, de az egész koalíciónak voltak a választási ígéretei. Nem véletlen, hogy éppen ezek körül a törvények körül csaptak a legmagasabbra az indulatok.
Azt a választóknak is tudniuk kell, hogy az utolsó év nem igazán a törvényhozás éve. Talán még három-négy hónap van, amíg a törvényhozásba be lehet bizonyos dolgokat "passzírozni", a többi szerintem inkább a kormánytisztviselôkön fog múlni. Ez nem különleges helyzet, hiszen a legtöbb parlamentben az történik, hogy a választásokat megelôzô idôben nem igazán lehet törvényhozással foglalkozni. Fôleg nem egy olyan zavaros belpolitikai állapotban, mint a romániai.
— Értsem úgy, hogy a honatyák befejezettnek tekintik törvényhozói ténykedésüket, s ezentúl a saját választási kampányukra összpontosítják erejüket, energiájukat?
— Nem. De úgy érzem, a képviselôházi munkánkban, azt, amit megígértünk, keresztülvittük. Természetesen lesz egész sor kisebb jelentôségû törvény, ám a tanügyi törvény, a földtörvény, az állami gazdaságok, illetve az ingatlanok törvénye már túljutott a képviselôházon. Én ezekre értettem. Természetesen tovább folyik a rendes törvényhozói munka, lesznek törvények, de nem ilyen csúcsérdeklôdésre számot tartóak. Mindemellett nekünk az egyházi ingatlanok törvényének elfogadását kell szorgalmaznunk, és nagyon pontosan ki kell alakítanunk az RMDSZ elképzeléseit arról, hogy mit akarunk igazán visszakövetelni. Sok olyan ingatlan van, ami jogos tulajdonunk, de nem lehet vagy nem érdemes egyáltalán visszakérni, mert csôdtömeget az ember nem kér vissza. Inkább azt kell eldönteni, melyek azok az ingatlanok, ahol reális kártérítést akarunk elérni.
— A múlt héten önt választották a képviselôházi frakció elnökévé. Mit jelent ez, milyen feladatokkal jár?
— A képviselôházi frakció elnökére az én értelmezésemben tulajdonképpen az a feladat hárul, hogy megpróbálja összefogni, lehetôleg egységessé tenni a kifelé irányuló véleményeket. Ezenkívül a frakció elnökén, illetve a körülötte dolgozó néhány személyen múlik, hogy milyen munkahangulat alakul ki a csoportban. Nem feltétlenül mindenben az elnöknek kell csillognia, nem hiszem, hogy át kell vegye az egész frakció teljes képviseletét, hanem okosan, higgadtan, a felesleges indulatokat lehetôleg valamilyen módon kanalizálva, mindenkit a maga helyén, a maga szakterületén tartva, olyan helyzetbe kell hozza a képviselôket, hogy a hozzáértés valamilyen módon a frakció, tágabb értelemben az RMDSZ, és még tágabb értelemben a romániai magyarság javára kamatoztassa az illetô. Azt hiszem, hogy az RMDSZ-frakcióban a választás azért esett rám, mert az elmúlt három év bebizonyította, minden indulat és törlesztési vágy nélkül igyekeztem a képviselôi munkát végezni. Igyekeztem jó kollegiális kapcsolatot kiépíteni a legtöbb képviselôvel és valamilyen módon a leghevesebb viták idején is megpróbáltam nyugodtan, higgadtan tanácsot adni kollégáknak abban, hogy bizonyos kérdéseket hogyan közelítsünk meg. Azt hiszem, hogy ennek a hároméves tapasztalatnak a lecsapódása, hogy a frakció engem választott meg a mandátum utolsó évére elnöknek. Véleményem szerint megválasztásommal megerôsödik annak a már egy évvel korábban meghirdetett úgynevezett középszárnynak a politikai szerepvállalása, amely nem politikai szélsôségekben gondolkozik, hanem egyfajta középen álló, de nagyon pragmatikus, célratörô politikát igyekszik folytatni. Szerintem tartozunk is a választóinknak azzal, hogy megpróbáljuk felerôsíteni a frakció politikai súlyát.
— Eléggé feltûnô volt, hogy a képviselôházi tisztújítás során a szervezet egy olyan politikust jelölt az alsóház titkárának, aki meglehetôsen konzekvensen kérdôjelezi meg az RMDSZ koalíciós szereplését. Ilyen szemlélet mellett ön szerint Kónya Hamar Sándor hogyan tud megfelelni a funkcióval járó elvárásoknak?
— Szerintem elôször is a képviselôházi állandó bizottság titkára sokkal szervesebb szerepet kell kapjon a frakció munkájában. Az egy másik dolog, hogy a személyes barátságom Kónya Hamar Sándorral nem feltétlenül jelentett mindig a poltikai kérdésekben is azonos véleményt, de úgy érzem, hogy ez a személyes kapcsolat át fog segíteni bennünket a nézeteltéréseken. Azt is tapasztaltam, hogy amióta Kónya Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök lett Kolozs megyében, azóta az életnek egy kicsit több arcával szembesül, s a véleménye is, úgy érzem, ha nem is feltétlenül mássá, de árnyaltabbá vált. Én remélem, hogy összetûzésektôl mentesen és mindent alaposan átbeszélve tudjuk majd a frakció dolgait egy normális, és remélhetôleg politikai szempontból eredményes mederben tartani.
A Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium felkérésének eleget téve, Ioan Toganel megyei tanácselnök Bukarestben járt. Itt egy listát mutatott be, amely a megye elszigetelt, hátrányos helyzetû településeinek helyzetén javítandó legfontosabb teendôket tartalmazza. A minisztérium állítólag tudna pénzalapokat mozgósítani bizonyos munkálatok elvégzésére, bár ilyen irányú konkrét ígéret nég nem hangzott el. Elsôsorban utak, viaduktok, hidak építésérôl és javításáról volna szó, illetve az eddig áram nélkül maradt települések villamosításáról, orvosi rendelôk építésérôl.
Naivitás lenne azt hinni, hogy a benyújtott listán szereplô programok valamennyi pontjára pozitív válasz érkezik, sôt az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül pénzt szerezni ezen tervekre, pedig is a lista a megye leghátrányosabb fekvésû, legelmaradottabb településeinek csak a legminimálisabb szükségleteit gyûjti egybe.
Íme néhány példa: a székelyhodosi és nyárádremetei földgázelosztó állomások megépítése; betonhíd a Marosvásárhely—Mezôrücs—Újfalu úton; a Mezôménes—Mezôcsávás közti híd újjáépítése; a Nyárádremetéhez tartozó Mikháza faluba vezetô híd újjáépítése; gyaloghíd Marosmagyaró és Holtmaros; Kutyfalva és Marosdátos között; gyaloghíd építése Vidrátszegnél; a Bonyha—Leppend—Jövendics út lekövezése; az Erdôszentgyörgyhöz tartozó Loz falu villamosítása; a marosugrai orvosi rendelô befejezése.
A beígért költségvetés- kiegészítés elôtt feltesszük a kérdést, hogy ez a minisztériumi konzultáció arra hivatott-e, hogy a tényleges igényeket felmérve próbáljon némileg korrigálni azon az igazságtalanságon, mely megyénket a költségvetés leosztásakor érte, vagy ez is csak porhintés, s azoknak lesz igazuk, akik azt jósolják, hogy a szeptember-októberi költségvetés- kiegészítés nemhogy több pénzt nem hoz a megyének, hanem még abból is elvesz, ami eredetileg volt. Márpedig, ismervén az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, eme utóbbi lehetôség nagyon is hihetônek tûnik. Akkor pedig lista ide vagy oda, már az is mûvészet lesz, hogy egyes településeken egyáltalán megérjék az év végét.
Szeptember 20-ig kért haladékot a megyei tanács a megye vagyonát képezô leltári javak összeállítására. Erre a leltárra az 1998. évi 213-as, köztulajdonra vontkozó törvény, valamint az 548-as kormányhatározat értelmében kell sort keríteni. A megyei tanács júliusi határozata alapján három bizottságot hozott létre, amelyek az utak, az ivóvízhálózat, a csatorna- és távfûtési hálózat, valamint az épületek és telkek lajstromát állítják össze. A felleltározott javak listáját a szeptember 16-ára meghírdetett tanácsülésen tekintik át.
Az utakról és a hozzájuk tartozó infrastruktúráról már összállt a lista, ezek értékét azonban nem határozták meg.
Gond volt a köztulajdont képezô vízvezeték-, csatorna- és távfûtési hálózat leltározásával, mert a bizottságnak nem sikerült tisztázniaa vidéki szivattyúállomásokhoz, valamint víztisztítóállomásokhoz tartozó területek jogi helyzetét. A SURM Rt. szakembereinek segítségével elvégezték a felméréseket, és elkészítették a dokumentációt, hogy a szóban forgó területeket a megyei tanács nevére telekeljék. Egy másik bökkenô, hogy a megyei tanács tulajdonát képezô egyes javak az új törvénykezés értelmében a helyi tanácsok tulajdonába kerülnek. Ilyen például a koronkai csatornahálózat, vagy a marosszentgyörgyi szivattyúállomás felé vezetô út.
Az épületeket és telkeket leltározó bizottság a megyei tanácsnál, polgári védelemnél, a katonai központnál, a Rádió klubnál, a Park Szállónál, a Kultúrpalota adminisztrációjánál, a filharmóniánál, a Megyei Könyvtárnál, a Megyei Múzeumnál, az Ariel bábszínháznál, a Mûvészeti Iskolánál, a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság öt központjában — Marosvásárhely, Marosludas, Segesvár, Mezôzáh és Nyárádszereda — és a marosvásárhelyi repülôtéren végezte el a munkát.
Felbecsülhetetlen értékû kötetek, tisztázatlan tulajdonok
A leltározó bizottság számtalan esetben ütközött nehézségbe, fôleg, ha a tulajdonviszonyt évek, sôt évtizedek során sem tisztázták.
Így a leltározók számára ellentmondásos a közigazgatási palota, azaz a régi Városháza helyzete, amely pillanatnyilag a megyei tanács könyvelési nyilvántartásában szerepel, a telekkönyvben az állam a tulajdonos, viszont a prefektúra kezelésében van. Tegyük hozzá, a régi Városházára a polgármesteri hivatal is joggal tarthat igényt.
A katonai központhoz tartozó 6.457 négyzetméteres telekbôl 157,9 négyzetméterért per folyik a Herlitz Kft.-vel, s több épület nincs telekelve. Továbbra is vitatott a Park Szálló jogi helyzete, amely továbbra is az állam tulajdonában van. A Kultúrpalota több értékes, egyedi bútorkollekcióját, amely 1913-ból származik, történelmi értékû mûkincsnek számítják. Ezeket nem tudják hová sorolni. Úgyszintén a Teleki Tékában ôrzött felbecsülhetetlen értékû kötetek hovátartozása sem tisztázott.
Vitatott az Ariel bábszínház épületének jogi helyzete, mert az ingatlan az intézmény könyvelési nyílvántartásában szerepel ugyan, de a telekkönyvben tulajdonosként a református egyház a megnevezett.
Felmerült a Rózsák tere 5. szám alatti épület kérdése is, amely nyilvántartott mûemlék. Itt több intézmény kapott otthont, köztük a Mûvészeti Iskola is. Jogilag az állam nevén van, de a polgármesteri hivatal adminisztrálja. Folyamatban van a marosvásárhelyi és segesvári gyerekelhelyezési központnak a megyei tanács tulajdonába való átírása. A nyárádszeredai gyerekotthon esetében a volt tulajdonosokkal kialakult konfliktus miatt még nem történik meg az átíratás.
A marosvásárhelyi repülôtéren lévô épületek száma sem egyezik a telekkönyvi kivonaton feltüntetett ingatlanok számával.
Elôreláthatóan a köztulajdonban levô javak lajstroma elkészül ugyan, de amíg a magántulajdont szavatoló, valamint az elkobzott egyházi, közösségi vagy magánvagyon visszaszolgáltatását szavatoló törvények nem látnak napvilágot, az értékek ide-oda sorolása nyugtalanság, sôt feszültség forrását képezi.
Az idei Varadinum-ünnepségek nyitónapján tartott hálaadó nagygyûlésen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa örömmel hozta a közvélemény tudomására, hogy április 16-án a Ploiesti-i Ítélôtábla a Bihar Megyei Tanács jogalap nélküli, illetéktelen fellebbezési keresetét elutasította, és ezáltal jogerôre emelte a Nagyváradi Bíróság székházunk visszaadására vonatkozó határozatát.
Ezen híradás kapcsán elégtétellel közöljük, hogy folyó év szeptember 1-jén a Nagyváradi Bíróság végrehajtási pecséttel látta el 1996-os alapfokú ítéletét, és szeptember 3-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevére bekebelezték a Teleki (Antonescu) utca 27. szám alatti székházat.
Ezzel az aktussal egy kilencéves, már-már kilátástalannak tûnô pereskedés ért véget, melynek nyomán egyházkerületünk végérvényesen sajátjának tudhatja jogtalanul elkobzott épületét.
A Partiumi Keresztény Egyetem ügyében meghirdetett szeptember 11-i nagygyûlés keretében egyházkerületünk ünnepélyes formában fogja birtokba venni a hányatott sorsú székházat, mely egyházkerületi funkciói mellett az egyetem székhelyéül is fog szolgálni.
1999. szeptember 6.
Gligor Róbert László szorgalmas, törekvô fiatalember, akinek kedves gyermekkori tája és mostani élettere is az a vidék, melyrôl tudósítás, jegyzet, riport formájában jó pár éve folyamatosan ír a helyi és az országos sajtónak. Amellett egyik szerzôje- újságírója a Bekecsalja címû lapnak, amely a kisrégió, a Nyárádmente közéleti lapja kíván lenni. Most ezzel a Kiskalauzzal rukkolt elô a fiatalember; a legnagyobb település, Nyárádszereda megismertetését tûzte célul, és hasznos ismereteket nyújt az idelátogató magyarul (is) olvasónak. (Megkockáztatom: bizony a helybelieknek és a többi nyárádmenti lakosnak is jól jön ez az összefoglalás, hiszen elég gyakran kell keserûen tapasztalnunk, hogy nemcsak fiataljaink tudása hézagos, hanem a "derékhad" sem ismeri igazán szûkebb pátriáját...)
Mit tartalmaz Gligor könyve? Egy kis földrajzleckét, helytörténeti visszapillantást, a városi státussal kapcsolatos történetet, adatokat a szeredai egyházak történetébôl, oktatástörténeti fejezetet, mûvelôdéstörténeti tudnivalókat, az egészségügy helyzetét, tûzoltóság- és sporttörténetet, kiránduló-útvonalak leírását (programokat), a polgári szervezôdések (egyesületek, alapítványok, gazdakör) ismertetését, végül hasznos telefonszámokat. Ügyes kis könyvecske, tetszetôs a külseje, hibajegyzéke is van (sajnos), kiadója (a helybeli Ifjúságért Alapítvány), támogatói (az RMDSZ helyi szervezete, a Slovinex Kft. és Csiszér Tibor, Nagy Jenô, Csiki Béla, Miklósi Károly) jó helyre adták a pénzt. Dászkel László polgármester ajánlása megállja a helyét: ahhoz, hogy elôreléphessünk, számba kell vennünk volt és létezô értékeinket. A könyvet "Tisztelt barátunk, néhai szovátai Bíró István (1949 — 1999) emlékének ajánlva" mutatják fel az érdeklôdôknek. Sajnos a nyomdáról, a Typoker-Exim Kft.-rôl e kötet kapcsán semmi jót nem mondhatunk. Nem vall profizmusra, ahogyan elôállították (a festék halvány, a képek alig látszanak, a térkép hasznavehetetlen, a szöveget nem az ún. "talpas" betûkkel nyomták, s ez nehezíti az olvasást — szóval a borító az egyetlen, ami mûszakilag is sikerült a könyvbôl).
Mégis jó, hogy van Kiskalauza Nyárádszeredának.
Furman Marcel polgármester szándéka ellenére a III. Radnóti Napok rendezvénysorozata nem egészen a várakozásoknak megfelelôen sikerült. Igaz, a szervezôk azon igyekeztek, hogy fiatalnak, idôsnek egyaránt biztosítsanak mûsort, hiszen e népünnepélyen volt minden. Sportvetélkedôk és -bemutató, népi tánc, könnyûzene, kaszkadôrjelenet, istentisztelet, könyvbemutató és tárlatmegnyitó, díszebéd, sértôdés és késô éjszakai pofozkodás. Minden, ami e kisvárost két napig felrázta a szürke mindennapok egyhangúságából.
Az elsô napot a szervezôk a sportnak szánták. Szombaton délelôtt a Ganea-tónál 14 horgász szánta rá magát, hogy legjobb tudását bevetve a nehezéket a mélybe dobja. A zsûri 5 pontot adott minden egyes halért, grammonként 1 pont járt még ráadásul. S míg a horgászok a vizet csapkodták, addig az általános iskolában, külön kategóriákban a felnôttek és külön a gyerekek, sakk- és asztalitenisz-versenyen vettek részt. Idôközben a Cornel Orza-stadion zöld gyepén valóságos labdarúgó-turnét tartottak. A radnóti gyerekek és fiatalok a kolozsvári egyetemi csapatot látták vendégül. Sajnos a hazaiak mindkét mérkôzésen alulmaradtak. A két mérkôzés között tiszteletbeli oklevelet nyújtottak át Kovács Ferencnek, aki 40 éve labdarúgóként, edzôként a "pöttyös bôrgolyó" szolgája maradt. Nem véletlen tehát, hogy a Radnóti Napok alkalmával a 35. helyi kupadöntôt tartották, ezuttal a Hôerômû—Magáncég-tulajdonosok csapatainak mérkôzésével. A felkészültebb, összeszokottabb csapat, a Hôerômû együttese gyôzött 3-0-ra. A városkának még van egy sporthagyománya. 1951-tôl, volt labdarúgokból álló két csapat, a várost kettészelô közút által behatárolt északiak és déliek csaptak össze deresedô fejjel és sörpocakkal. A mérkôzés igazi sportcsemege volt, hiszen véget csak büntetôrúgásokkal tudták eldönteni, ki a jobb. A tizenegyesek után a déliek nyertek. A hölgyek sem maradtak ki a sportéletbôl. A T. Vladimirescu Általános Iskola pályáján a hajadonok és a férjezettek küzdöttek egymás ellen. Az (élet)tapasztaltabbak, a házasságban levôk távoztak gyôztesen.
Szombaton délután a kultúrotthonban Iosif Albu, Ioan Gabudean és Maria Dorina Pasca mutatta be versesköteteit. A kisteremben megnyitották a karikatúra- kiállítást és Víg Attila helybéli fotós a várost, ill. tájképeket és portrékat ábrázoló fényképeibôl összeállított tárlatát.
Vasárnap délben a helybéli elöljárók és a meghívottak a fôtéren felállított városi emlékmûnél gyûltek össze a hivatalos megnyitóra. Mondhatni, rajtuk kívül a szoborhoz sorban felvonuló református és katolikus híveken kívül a lakosok közül nem sokat érdekelt ez a mozzanat. A rendezvényt több parlamenti képviselô tisztelte meg jelenlétével. Az RMDSZ részérôl Kakassy Sándor és Kerekes Károly jött el Radnótra. Ezenkívül több megyei intézmény vezetôje is ott volt. Furman Marcel rövid köszöntôbeszédében elmondta, a rendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni, ugyanakkor alkalmat arra, hogy az ittlakókat közelebb hozzák a városhoz, továbbá azt szeretnék, hogy a vendégek figyelme, törôdése Radnót felé is forduljon. Ezért gondoltak arra, hogy szimbolikusan "A város barátja" címet adományozzák olyan személyiségeknek, akik valamit tettek, tesznek a település fejlôdéséért. Az oklevelet Ioan Toganel, a megyei tanács elnöke és Cornel Maiecean mérnök, a városi emlékmû tervezôje vehette át. A szervezôk dr. Dorin Florea prefektusnak is szántak egy ilyen diplomát, aki azonban nem jött el, az intézményt sem képviselte senki. Kitüntetô oklevelet adományoztak Tegla Cosmin VII. osztályos tanulónak és tanárnôjének, Motorga Dorinának, aki diákját eljuttatta a nemzetközi biológiai tantárgyverseny elsô helyre. Az oklevelek átadását hosszúra nyúlt ökumenikus istentisztelet elôzte meg. Imát mondtak sorban a helybéli ortodox, református, katolikus és görögkatolikus egyház papjai.
Az ünnepélyes megnyitó után a vendégeket a Piros rózsa vendéglôben fogadták. Az RMDSZ képviselôit a város jegyzôje hívta ebédre, azonban mire a magyar csoport odaért, már nagyjából minden helyet elfoglaltak. Kakassy Sándor képviselô, látván, hogy számukra nem tartottak fel külön helyet, távozott, nyomában Kerekes Károllyal. Nem sokkal késôbb került pótasztal és teríték is, de a képviselôk nem tértek vissza, így a szervezôk által "harmadfokúnak" nevezett találkozón csak az RMDSZ helybéli szervezetének vezetôi vettek részt. A polgármester kérésére itt nem került sor figyelemreméltó felszólalásokra, csak amolyan" ártatlan" üdvözlôbeszédek hangzottak el. Ileana Filipescu demokrata párti képviselô kampányízûen megígérte, hogy szorgalmazni fogja a radnóti vízellátás javítását célzó kormányhatározat mielôbbi kibocsátását. Az ünnepi ebéd közben a Cornel Calugaru által szerkesztett helybéli Muresul lap trófeákat adott át közéleti személyiségeknek. Markó Bélát, "azért mert nagyon hasonlít arra, aki kikiáltotta Románia függetlenségét", Mihail Kogalniceanu-díjjal jutalmazták." A megye legnagyobb példányszámú lapját", a Népújságot ugyancsak pklevéllel tüntették ki.
Míg a hivatalosságok flekkeneztek, a fôtéren több száz nézôt Simon László, a marosvásárhelyi Extrém sport egyesület amatôr kaszkadôrje szórakoztatta a megyeszékhelyen már többször bemutatót autóvontatási mutatvánnyal. A közmûvelôdési ház elôtti téren, délelôtt a helybéli kultúrotthon kisiskolásai és óvodásai elôadást tartottak. Délután a Maros Mûvészegyüttes román táncosai szórakoztatták a nézôket, Víg Ágnes magyar népdalcsokrot adott elô. A radnótiak Szekeres Adél tanárnô írányítáásval: Balog Katalin, Mester Mária, Bartha Ildikó és Ercse Erzsébet tanulók által elôadott népdalokkal — nem kis hangorkán közepette — léptek színpadra. Ezt követôen a helybéli cselgáncs- és karatésportklub tagjai tartottak bemutatót, s közben Simon László is égô ruhában ugrott le a 12 méter magas kultúrotthon tetejérôl. A rendezvény iránti fokozottabb érdeklôdés csak a tombolahúzásig tartott. Az egymillió lejt Turza Ioan nyerte, ezenkívül háztartási és más használati tárgyakat sorsoltak ki. Fellépett az Exces és a marosvásárhelyi Crusade könnyûzene- és rockegyüttes. Az utóbbi magyar nyelven elôadott számait harsányan kifütyölték. A rendezvényt szabadtéri diszkó zárta, aminek a végén több cigány összeszólalkozott és pofozkodásra is sor került. A verekedés elfajulását a rendôrök közbelépése akadályozta meg.
Éjjel kettô körül csend borult a városkára.
A Közegszségügyi Igazgatóság egészségnevelô oszályáról kapott, dr. Belgun Edit által összeállított közelmény a gonmbamérgezés veszélyére hívja fel a lakosság figyelmét. Mint megemlíti, az ôsidôk óta élelemként használt különbözô gombafajtákat gyakran nehéz megkülönböztetni, mivel nagyon nagy a hasonlóság közöttük. A mérges gomba fogyasztása után a mérgezés lappangási ideje változó, lehet 3-6 óra és 10-20 nap között is. A legsúlyosabb, hosszú lappangási idô után jelentkezô mérgezést az Amanita phalloides (viperagomba) okozza. Az e gomba okozta mérgezés lefolyása három részben történik: az elsô három nap nincsenek tünetek, majd hányinger, hasmenés, hasfájdalom jelentkezik. A mérgezett szervezetben nagy változások történhetnek, fennáll a heveny májgyulladás veszélye, ami kezelés nélkül halálos lehet. A szervezet méregtelenítése az idôben elkezdett kezeléstôl függ. Az átirat figyelmeztet, hogy megyénkben nincsenek a természetbôl begyûjtött gombák forgalmazásával megbízott, engedéllyel rendelkezô személyek. Így ajánlatos elkerülni a piacokon, mozgóárusok által kínált gombák fogyasztását, ugyanakkor fontos, hogy a termesztett gombákat hûvös helyen tárolják, megkészítés után elfogyasszák. Ha a gombafogyasztás után hányinger, hasfájdalom, hasmenés, szédülés, izzadás, szomjúságérzet jelentkezik, sürgôsen orvoshoz kell fordulni — tanácsolja a szakember.
alapos gyanújával vette ôrizetbe a megyei rendôrfelügyelôség az 50 éves aranyosgyéresi N. Viorelt. A rendôrségi értesítés szerint a férfi másfél millió lejt kért és kapott a 19 éves beresztelki B.M.-tôl, azt állítva, hogy ismeretsége és befolyása van a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem tanárai között, akik az összeg ellenében biztosítják az egyetemre való felvételi sikerét.
Szombaton tartóztatták le a 41 éves bonyhai illetôségû Solomon Alexandrut, akinek nevére augusztusban országos körözést bocsátott ki a megyei rendôrfelügyelôség. A férfit március 15-én 3 évi börtönbüntetésre ítélték, magánvagyon kárára elkövetett lopás bûntette miatt. A jogsértô azonban eltûnt lakhelyérôl, s azóta hiába kereste a rendôrség.
Hárman haltak meg és egy személy súlyosan sérült a hét végén a megye útjain történt balesetekben. Az áldozatok valamennyien gyalogosok voltak.
A rendôrségi helyszínelés szeirnt tiltott helyen szaladt át az úttesten a 26 éves nyárádtôi illetôségû T. Ferenc, akit MS- 03-PCC forgalmi rendszámú személyautójával a 26 éves marosludasi M. Ovidiu Vasile gázolt el. A pénteken reggel Nyárádtô fôútján történt balesetben a gyalogos életét vesztette.
Súlyos sérüléseket szenvedett a 18 éves vásárhelyi C. Lenuta Raluca, amikor pénteken este a megyeszékhelyi 1918. December 1. úton tiltott helyen próbált átszaladni. A fiatal lányt MS-02-DRM jelzésû személygépkocsijával a 19 éves C. Cristian Olimpiu ütötte el.
Cserbenhagyásos gázolás történt a Kiscsergeden áthaladó 151/B megyei úton. A szombatról vasárnapra virradó éjszaka akkor még azonosítatlan személy halálra gázolta a 15 éves helybeli H. Ioan- Sorint, majd eltûnt a tett helyszínérôl. A nyomozás során azonosították és ôrizetbe vették a 23 éves nyárádtôi illetôségû B. Ionel-Mariust, a vásárhelyi Miorita kulturális egyesület gépkocsivezetôjét. A fiatalember a szóban forgó éjszaka a kiscsergedi diszkóba ment, ott szeszes italokat fogyasztott, majd a szervezet haszonjármûvével hazaindult. Ittas állapotban követte el a balesetet. Elôzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását.
Vasárnap hajnalban Marosfelfalu határában, a 15-ös országúton gázolta halálra MS-64-DEL forgalmi rendszámú személygépkocsijával a 35 éves S. Iacob a 65 éves B. Ioan szászrégeni lakost, aki tiltott helyen haladt az úttesten.
(Gondolatok Moldváról a II. Külsôrekecsini Tánctábor kapcsán)
A címadó mondatot Fehér Márton, Külsôrekecsin legjobb hegedûse szájából hallhattuk az augusztus 1-8. között Moldvában megrendezett Csángó Táborban. Mielôtt valaki arra gondolna, hogy a prímás ezzel a moldvai csángó emberek igaz hitére, erkölcsi tisztaságára és az évszázados elzártság következtében megmaradt életmódjára — harmonikus együttélésére a természettel — utalt, bizony téved. Az elôbbi megállapítások teljesen igazak, azonban az ott élôk számára annyira természetesek, hogy azokról egyáltalán nem is beszélnek.
A mondatnak van egy másik értelme is, de annak megértéséhez a román nyelvre is szükségünk van. Az erdélyi és magyarországi táncházakban is népszerû moldvai tánc a "Drumul dracului", azaz "Az ördög útja". Így tanulta ezt édesapjától, a kiváló furulyás Legedi Andrástól Legedi László István, aki Külsôrekecsinben kavalra és furulyára tanította a táborlakókat. "Klézsén így mondják, mivel a táncot járva nem a többi táncban megszokott egyenes utat követik lépéseikkel, hanem cikcakkban letérnek arról" — mondta tanítványainak.
A külsôrekecsini Fehér Márton azonban másképp tudja: szerinte a tánc neve "Drumul dragului", vagyis "A kedvesem útja". Egy hang csupán a különbség, mégis mekkora az eltérés! "Az egyszerû hívô ember nem szívesen veszi szájára az ördög szót, tart annak démoni erejétôl. A szeretôjéhez vezetô, sok-sok kitérôvel tarkított útról azonban már szívesen beszél" — vélekedett a prímás.
Hogy mit tegyen szegény táncházas, ha helyesen szeretné nevén nevezni az elôbbi táncot? Az ördögbe is, egyszerû a válasz: ha klézseiesen járja, hívja "Az ördög útjának", ha rekecsiniesen, akkor meg "A kedvesem útjának". És ne feledkezzen el arról, hogy a moldvai csángó táncok nagy része román és magyar hatások keveredésébôl alakult ki.
A tábori iroda falára egy üres lap is felkerült, arra kérte a táborozókat, írják fel, mit tartanak a legnagyobb változásnak az elôzô táborhoz képest. A válaszokat röviden össze lehet foglalni: a fejlôdést. A kifestett kultúrházat, a beüvegezett ablakokat, a frissen ácsolt ülôkés illemhelyeket, zuhanyozókat. Jó volt látni, ahogy Szarka Marica és táncosai már gyakorlottan mutatják városi vendégeiknek az egymást gyorsan követô lépéseket. A helybeliek vallásos érzületének és szemérmességének is köszönhetô, hogy nem ritka, ha lány leánnyal, fiú fiúval táncol. A helyiek és a táborozók közti beszélgetések is sokkal könnyebben beindultak, ha azonos nemûekrôl volt szó.
Tündik Tamás, a tábor fôszervezôje már a bejelentkezéskor felhívta a figyelmet, hogy a hiányos öltözködéstôl, a római katolikus mise ideje alatti hangoskodástól, a tolakodó viselkedéstôl mindenki tartózkodjon. A tábor hagyománytisztelô rendezvény, befogadóképessége korlátozott, a vendégfogadó családok felszereltsége, a szálláskörülmények szerények.
Szerencsére az intelmeket mindenki komolyan vette, és egyszer sem fordult elô olyan esemény — durvaság, megittasodás, tárgyak eltûnése —, ami a városokhoz közeli rendezvényeken sajnos, gyakori.
Annak ellenére, hogy Sára Ferenc, a gyimesi és moldvai táncok elismert gyûjtôje és oktatója nem tudta vállalni a tánctanítás vezetését a táborban, a közel 50 moldvai táncból a helyi táncosok segítségével több mint harminccal megismerkedtek a tábor lakói. Az énekesek több mint tíz moldvai népdalt tanulhattak meg, a haladó furulyások tíz dallamig jutottak, a kezdôbbek ötöt sajátíthattak el a hét folyamán a foglalkozásokon és az esztenánál a "különórákon". Mindnyájan büszkék lehetnek arra, hogy azokat eredeti forrásból tanulhatták és tudásukat ki is próbálhatták: együtt muzsikálhattak a helyiekkel és a marosvásárhelyi Öves együttessel, valamint Mandache Aurel hegedûssel, Paun Vasile kobzossal és táncolhattak a rekecsiniekkel.
A táborlakók közül többen is elkezdték gyûjteni a "csángóul" mondott szavakat. Eleinte "nem eröst értették" a helyieket, vagyis "nem talált a beszedjük", de aztán "gyetot" (nagyon) belejöttek.
A Rózsa nénitôl tanult ének is a feltételes módot nem a megszokott "volna" szóval fejezi ki:
"Két pár csizma mi lett lenne, virágom, virágom,
Mik egymásé lettünk lenne, virágom, virágom."
"A vacsora nyolc órakortól kezd" — mondták régiesen a konyhásaink.
"Táncolok veledvel az este" — szólt oda egy helyi fiú az egyik leánynak.
"Mink sokat tréfálkodunk es nem szeretjük a rossz beszédet!" — mondta az egyik rekecsini asszony a szobájuk falán függô, az Utolsó vacsorát ábrázoló kép elôtt. És nemcsak mondta, hanem tetteivel, mindennapi életével bizonyította is: egész nap serénykedett — etette a pisleneket (csirkéket), kézzel csépelte a zabot, gondozta apró gyermekét. Az esti mulatságra pedig annak rendje-módja szerint elkéredzkedett az urától.
A kissé távolabb élô nagypatakiak inkább Szabófalvára és környékére jellemzô eszezését is hamar megszoktuk:
"Moszt az Iszten házába megyünk" — mondták az ottaniak a reggeli mise elôtt.
Az erôsen istenhívô moldvaiak gondolkodására jellemzô a nagypataki temetô fatemploma elôtt egy kôhalomra tett tábla román felirata: "Ha keresztény vagy, a köveket nem viszed el!". És nem viszik el, pedig a temetô kapuja éjjel-nappal tárva-nyitva áll.
"Neveznek velünk bozgornak, mert római katolikok vagyunk" — mondta Legedi István a forrófalvi és klézsei kirándulás során. A "sajnálatos megnevezést" azonban a román katolikusokra is használják, s ez bizonyítja, hogy a "hazátlanság" elsôsorban a nem-ortodox hitre utal.
A papok a pápa és az ortodox pátriárka megegyezése értelmében csak románul misézhetnek az Erdélyen túli területeken — ez az "ára" annak, hogy az ortodox fennhatóságú részeken egyáltalán fennmaradhat egy katolikus sziget. Camilli püspök 1824-ben kiadott parancsa még ma is érvényben van, a szomorú benne csak az, hogy akaratának legbuzgóbb végrehajtói éppen a sokszor szegény csángó magyar családokból kisgyerekként elszármazott és a Jászvásári Papképzôben janicsárként átnevelt páterek.
Ennek tulajdonítható, hogy a rekecsini temetôben csak egy sírfeliraton van magyar felirat: egy 1956-ban elhunyt egyéves gyermek sírkövén.
Ezért "feledkeznek meg" szívesen a román történetírás szakemberei a moldvai települések, földrajzi egységek, folyók nevének magyar eredetérôl (pl. a Szeret és a Tatros folyók esetében).
Ennek a szemléletnek köszönhetô az az 1995-ös könyvégetés Klézsén, amikor a Moldvai Csángó Magyarok közgyûlése elôtt "valakik" azt az álhírt terjesztették el, hogy a gyûlésre érkezô magyarországiak "el akarják venni a nagy áldozattal felépített templomaikat". Az eredmény a magyar ábécés könyvek elégetése lett — mielôtt a felheccelt egyszerû emberek egyáltalán megkérdezték volna a helyi szervezôket, mirôl is van szó. Ilyen egyszerûen és sajnos jól mûködik korunkban is a manipuláció és a rémhírterjesztés.
Az elôbb említett egyházpolitikai megállapodásnak az ismeretében válik érthetôvé, hogy a pápa miért nem reagált a csángók magyar nyelvû papokat és miserendet kérelmezô küldöttségének kéréseire.
A magyar nyelv így válik fokozatosan egy vallásügyi probléma áldozatává. A Bákóban mûködô Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, az RMDSZ társult tagjaként nem ért egyet ezzel, de egyelôre nem tehet mást, mint továbbra is segíti az Erdélyben magyarul tanulni vágyó csángómagyar diákokat, Csángó Újságot szerkeszt és hivatalosan is képviseli a csángómagyarok érdekeit. Harcol a magyar nyelvû mise és iskolai osztály bevezetéséért Klézsén és Pusztinán, konferenciát rendez a csángók sorskérdéseirôl, összefogja a csángó civil szervezetek munkáját. Tervet készít a csángómagyarság teljes nyelvi beolvadásának megakadályozására. Reméljük, hogy a magyarországi és nemzetközi szervezetek felfigyelnek a szervezet mûködésére és a jövôben komolyabban is támogatni fogják.
Ne feledjük azonban, hogy ha nincs a félhivatalos elzártság és ott élôk makacs kitartása a nyelvôrzés terén, akkor már nem tudnánk élôben megtalálni a magyar nyelv egy elfeledett, több mint kétszáz évvel ezelôtti változatát, ami sokat segíthet magyar kultúránk ôsi értékeinek megismerésében, régi szokásaink és eredetünk megtalálásában, az Európai Unióba csatlakozásnál is fontosnak deklarált nemzeti értékeink és azonosságtudatunk megôrzésében.
Bízzunk benne, hogy egyszer a ma 250.000 lakosú Moldva is (Románia részeként) bekerül az EU-ba. Reménykedjünk, hogy a magyarul írni és olvasni nem tudó, de magyarul beszélô 62 000 magyar csángó nyelve és szokásai, zenéje, táncai nem vesznek addig a feledés homályába. Legyünk optimisták: ha 50 évig sikerült a szóbeli továbbhagyományozás révén, miért ne sikerülhetne még vagy néhány évtizedig?
Azok, akik eddig bizonyító okiratok hiányában nem tudták igazolni a háborúban való részvételüket, a legújabb rendelkezések értelmé-ben ismét igazolhatják azt két tanúval.
Közöljük tehát ezen személyek-kel, hogy ha rendelkeznek két tanúval (akik tagjai valamelyik veterán szövetségnek és a háború alatt az érdekelttel ugyanabban a katonai egységben szolgáltak), s katona-könyvvel (Livret Militar), igazolhatják a háborúban való részvételüket.
Bôvebb felvilágosítás érdekében a Háborús Veteránok és Leszármazottaik Egyesületének (Uniunea Vete-ranilor de Razboi si Urmasilor Vete- ranilor) a Grivita rosie utca 19. sz. alatt lévô irodájához fordulhatnak a hét keddi napján 10-12 óra között.
Egy cikk kapcsán mondanám el véleményem, amely az augusztus 25-i Népújságban jelent meg, 50 év hagyomány címmel. A cikk arról szólt, hogyan ünnepelt a MOBEX részvénytársaság a jubileum alkalmával. Nem is az ünnepléssel van gond, inkább a résztvevôk névsorához lenne hozzáfûznivalóm.
Egy ilyen nagyszabású ünnepséget úgy képzeltem volna el, hogy a meghívottak között — akik még életben vannak — helyet kapjanak mindazok, akik az alapkövek lerakásától nyugdíjas korukig jó szakemberként részt vettek a termelômunkában. Nagyon sokan felháborodtunk, hogy olyan társasággal "tisztelték" meg az évfordulót, akiknek semmi közük nincs hozzá, így a Közpénzügyi Igazgatóság, a Román Kereskedelmi Bank, a Prefektúra, a Megyei Rendôrfelügyelôség, s még nagyon sokan mások, akiket nem szeretnék felsorolni, mert nagyon zavar. Pontos számot nem tudok, de amint a különbözô részlegekrôl jelenlévô alkalmazottak mondják — kb. ötvenen lehettek —, hogy a "palotákból", amelyeket mi önkéntes munkával építettünk fel és bútoroztunk be, százan is lehettek. Meghívták még a régi jó igazgatókat, akiket a szeretett pártvezetôség nevezett ki. Úgy látszik, azon volt a hangsúly, hogy a mai vezetôség bebizonyítsa, az ilyennemû kapcsolattartás mindig hasznos. Nem tudom elképzelni, miért volt olyan fontos ilyen-olyan bankvezetô részvétele családostól együtt. A felháborító az, hogy azokat hívják meg, akik mindig csak a hasznukat nézik, soha de soha semmi konkrét dolgot nem tettek, termeltek a vállalatnak, csak beleültek abba a széles fotelbe, amit alulírott is gyártott, tegyük hozzá, önkéntes munkával. A gyár mai vezetôsége nem tud felmutatni egy olyan személyt, aki pénz nélkül tett volna valamit a vállalat érdekében, de a "bulin" ott voltak.
Összegezve, olyan bizottság szervezte meg ezt az ünnepélyt, amelynek tagjai jövevényként tarthatják magukat számon, de halvány fogalmuk nincs a vállalat hajdani életérôl. Nem tudom megállni, hogy az évforduló kapcsán meg ne említsem személyem, aki úgy látszik, csak akkor voltam jó, amikor külföldön és itthon is a vállalatot képviseltem, olyankor, amikor konkrét munkát kellett végezni. Ezen túlmenôen évekig sportoltam a gyár színeiben és kultúrcsoportot is szerveztem. Megérte volna, hogy ottlegyünk, mi, öreg harcosok, mert jól szórakoztunk volna a kultúrmûsoron, amelyben nem tündökölt magyar program, mert már rég nincs ilyesmi.
Mi, akik elismerésre vártunk, be kell érjük a keserû pirula ízével.
Gál Sándor, a gyár dolgozója 1949-91 között
Görgényüvegcsûrt, amelyet a Görgényi- havasok bércei fognak közre, és ahonnan már az út sem vezet tovább, "felvették" a Családok és nagycsaládok egyesületébe. Így a település 34 családja, azaz 129 személy, olyan szervezet tagja lett, amely Erdély területén már 2.654 lelket számlál, s amely jogi személyként érdekvédelmet vállal fel számukra.
Az alakuló közgyûlésen a helyi szervezet Balló Enikôt választotta elnökének, Vass Rozáliát alelnökének, Finna Ilonát titkárnak és Szász Réka Ildikót gazdasági felelôsének. A vezetôségben részt vesz még Szász Edit, Radnóti Szakács Júlia, Vass Mária-Magdolna, Szász Julianna, Csiándi Irén, Hajnal Mária-Magdolna és Finna Irén. A mûvelôdési élet megszervezésével Balázs Etelkát, Kelner Esztert és Benkô Zsuzsannát bízták meg.
Az alakuló közgyûlés alkalmával határozták el, hogy a falu megszervezi a Gyöngykoszorú találkozót, s ezáltal bekapcsolódnak a népi hagyományôrzô mozgalomba. Ugyancsak ekkor vetôdött fel annak az igénye, hogy testvértelepülési kapcsolatot létesítsenek külföldiekkel, s hazai helységekkel is teremtsenek kapcsolatot. Ennek érdekében a családegyesület segítségét kérték.
Biztató, hogy az elszigetelt faluban a családegyesület keretében néprajzkör mûködik, ahol a gyerekek fafaragást, népi bútorfestést és varrást tanulnak. Ennek a körnek a mûködését Balázs Károly római katolikus plébános segítette azáltal, hogy helyiséget biztosított a résztvevôk számára. Ezen kívül anyagi támogatást is nyújtott.
A Görgényüvegcsûrön kibontakozó, hagyományokra épülô "faluprogram" ígéretesnek mutatkozik, s mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak köszönet jár.
Both Gyula, Marosvásárhely
Gyakran olvasni mostanában a tanügy válságos helyzetérôl, a refor útvesztôirôl, vámszedôirôl. Jó téma. És szomorú. Az alábbiak is ezt igazolhatják.
1999 tavasza. A sóváradi iskola igazgatója megbíz két fiatal tanítónôt a nagyon-nagyon esedékes fizetés felvevésére a szovátai központi iskola pénztárából. (17 személy részére) Szokástól eltérôen a pénzt igazgató nem veszi át, felkéri az egyik tanítónôt, hogy ossza ki. A sóváradi iskola tanári szobájában ez megtörténik. A végén kiderül, 400.000 lej hiányzik. Tény: a pénz a tanári szobába bekerült. Onnan elpárolgott. Igazgató azonnal kezdeményezi, hogy pótolják össze az illékony pénzt, nem engedélye kivizsgálást. Összepótolnak.
1999. június. Iskolaigazgató a tanügyi káderek mindég esedékes fizetését osztja a tanári szobában, a végén felszisszen: hiányzik 600.000 lej. Igazgató gyûlést hív össze, kijelenti: senki nem fogja megtudni a lopást, neki az asztalra tegyék vissza a 600.000 lejt (a tolvaj vagy a tolvaj banda). A nem mindennapi esettel kapcsolatban amatôr nyomozá indult, eredménye: a pénz be se került a sóváradi iskola tanári szobájába, még a faluba se. Igazgató nem engedélyez hivatalos eljárás megindítását.
1999. július elsô napjaiban az illetékes fôtanfelügyelô-elyettes ígéretet tesz a problémák gyökeres megoldására. Ez nem történik meg. 1999 ôszén az évezred utolsó iskolaiévének kezdetén a megoldatlan kérdések bûzlenek, mint az el nem temetett tetem a zárt szobában, a tanügyi káderek pedig gyerekszemek tiszta tükrében nézik és keresik önmagukat.
Itt talán be is lehetne fejezni, de a világosabb képhez hozzá tartozik az is, hogy az elmúlt tíz évet az iskola törtnetében a mesés lopások aranykorszakának nevezhetjük, közös nevezôként azzal, hogy egyetlen esetben se történt kivizsgálás.
Ki ül a fékpadon? — kérdem én a nyilvánosság elôtt. Vádolható-e bûnrészességgel? Jogi kérdés. Jön-e rá felelet?
Lakatos István
A Népújság rendszeres olvasója vagyok és különös figyelemmel olvasok minden olyan cikket, amely az oktatás javítását célozza. Az, hogy hogyan alkalmazzuk a tanügyi reform célkitûzéseit nemcsak az anyagiaktól függ. Örömmel olvastam, hogy a csíkfalvi iskolában a tanügyi reform adta lehetôségeket valóban a tanulók érdekében használják fel. Így a matematikát a VI. osztályban nem 4, hanem 5, a földrajzot az V.-VIII. osztályban szintén megnövekedett óraszámmal tanítják, hiszen ezen tantárgyakból is kell képességi, esetleg felvételi vizsgát is tenniük a tanulóknak.
Ellenben Marosszentgyörgyön az V. osztályos tanulók már a múlt tanévben csak heti 1 óraszámmal tanulták a földrajzot, az idéntôl a csökkentett óraszámmal való tanítást kiterjesztették a VI-VII. osztályos tanulókra is. Hogyan tud ily módon egymásra épülni az a sok-sok ismeretanyag? Hogyan tudják a VIII. osztályosok elsajátítani román nyelven Románia földrajzát, hogyha az V., VI., VII. osztályokban magyarul sem tudták elmélyíteni a szükséges ismereteket?
Megjegyzem, hogy a VII. osztályos földrajz tankönyv még nincs lefordítva magyarra, ami még jobban nehezíti e tantárgy heti egyórás tanítását Marosszentgyörgyön. Az idén a tanárnô többéves, önerôbôl létrehozott földrajz-kabinetjét is felszámolták. Ezzel a csökkentett óraszámmal a tanerô földrajz katedrája sincs biztosítva. Vajon kinek vagy kiknek az érdekeit szolgálják mindezek? A marosszentgyörgyi tanulókét biztos nem! Továbbá kérdezzük, hogy melyik iskolában tettek meg mindent annak érdekében, hogy a tanulók sikerrel letehessék ezen nehéz vizsgákat, hiszen tulajdonképpen a magyar tanulók 3 tantárgyból kell román nyelven vizsgázzanak (román, földrajz és történelem).
PS: Addig, amíg kétórás heti óraszámmal dolgoztam, lehetôség volt a fogalmak, kifejezések román nyelvû megtanítására is. Sajnos, ez így már lehetséges.
Mátyás Irma szaktanár
Még most sem tudok napirendre térni afölött, amit láttam a napipiacon csütörtökön, 13 óra körül. Egy fiatal pár, barna bôrûek, kitámadtak és ütlegeltek egy idôs asszonyt. Rájuk szóltam, micsoda dolog, hogy úgy bánnak egy idôs hölggyel, erre megfenyegettek engem is, tehát láttam szemtôl szembe mind a kettôt. Utána megkérdeztem a nénit, mi történt: sírva mutatta a tenyerében a 3 darab új 10.000-est. Igen, háromszázezer lej helyett ezzel a 30 ezerrel fizettek, s hogy visszakövetelte a csipkét, ütlegelni kezdték.
Hogy segítsék szegény nénit, a piaci rendôrségre mentem, de ott az ajtón egy nagy lakat volt. Utána érdeklôdtem a néni felôl és egy nô mondta (Dózsa György-i), hogy a közvécében sirdogál és azok, akik megkárosították, elszaladtak.
Mivel a piac bejáratánál mindennaposak a csalások, jó lenne felfigyelni és rendet teremteni, amíg valami tragédia nem történik, mert akkor már késô lesz.
Kovács Jánosné (Marosvásárhely)
A Magyarok Világszövetsége együttérez velünk, erdélyi magyarokkal. A nyugatiak jól tudják, hogy gazdasági pangásban sínylôdünk, hogy többféle rezsimet megélt népünk anyagi gondokkal küzd. Az ország lakosságának háromnegyed része anyagilag és lelkileg is szegény, s a magyarság többféle szempontból hátrányos helyzetben van. Amit a politikusok 1989 után megígértek, abból semmi sem lett. Az RMDSZ erôfeszítések árán valamit elért, de még mindig nem teljesítették az erdélyi magyarság kéréseit. Az Amerikai Egyesült Államokban mindezt jól tudják. Ha Európai közösségi és NATO-csatlakozást szeretnénk, teljesíteni kell a Nyugat feltételeit — fejtette ki Rédey László, aki amerikai állampolgárként volt Vámosgálfalva vendége.
Ezek után azt is elmondta, hogy Amerikában 1,5 millió magyar él, akik összefogtak azért, hogy anyagiakkal támogassák az erdélyi magyarságot. Ennek eredményeképpen a vámosgálfalvi református egyházat egy traktorral, egy pótkocsival és egy ekével ajándékozták meg. Így kettôs ünnepet ült augusztus 29-én Vámosfálfalva reformátussága: a kenyér, az Újzsenge ünnepét és az adomány átvételét. Istentisztelet után a gyülekezet kivonult a templomtérre, az emlékmû és a kopjafa elé, ahol négy zászlót lengetett a szél. A gyülekezet az Erôs várunk nékünk az Isten címû zsoltárt énekelte el, majd a helybeli lelkipásztor köszöntötte Rédey Lászlót. Jelen volt Dragon János, a bukaresti magyar nagykövetség diplomatája, dr. Kakassy Sándor, az RMDSZ parlamenti képviselôje és Horváth Hunor református lelkész Marosvásárhelyrôl.
Rédey László üdvözölte és kitartásra biztatta a gyülekezetet. Majd Szerbia esetét hozta fel példának, s arról szólt, hogy az ott történtek lecke volt a világ népei elôtt, hogy a gyûlöletrôl, békétlenségrôl mondjanak le.
Dragon János Szôcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet üdvözletét tolmácsolta , majd dr. Kakassy Sándor vázolta, hogy mi, itt a végeken, nehézségekkel küzdve dolgozunk, harcolunk magyar anyanyelvünkért, kutúránkért, iskoláinkért. A szónok azt is felvetette, hogy egyházi javainkat még nem szolgáltatták vissza, amit éppen 50 éve jogtalanul használnak.
A szónokok után következett a nôszövetség énekkara, amelynek tagjai szép gálfalvi népviseletbe öltözve léptek a hallgatóság elé. Utána a Kádas András, az egyházközség gondnokának s köszöntôje, majd Keszegh Zsuzsanna és a református lelkész szavalatai következtek.
Az ünnepélyt közös ebéd követte. Ekkor Rédey László elmondta, hogy a falunak ajándékozott javakért Rédey Györgyöt is köszönet illeti, mert ô volt az, aki New Jersey-tôl New Yorkig és Washingtontól Chicagóig megszervezte a gyûjtést. Az ünnepi asztalnál felszólalt még Szabó András és Keszeg János is.
Keszegh András, Vámosgálfalva
A szovátai Eminescu negyed lakóinak a közüzemek egy idô óta nem pocsolyalevet szolgáltat. Ezt kitartó, többek között a Népújság általi közbenjárásnak is köszönhetjük.
A közüzemek újabban a melegvíz- szolgáltatás beszüntetésével a a vízfogyasztók 80 százalékát veszi semmibe, s elnézi, hogy a 20 százalék nem fizetô miatt a rendszeresen fizetôk bûnhôdjenek. Eredetileg úgy volt, hogy minden családdal szerzôdést kötnek, s akitôl tudtak, zsarolással felvasaltak 50-50 ezer lejt. Ezután pedig kiderült, hogy nem egyéni szerzôdést kötnek, hanem tömbházanként egyet. Amikor a papírokat aláíratták, azt mondták, hogy a szerzôdés alapján védik meg majd a rendszeresen fizetôk jogait, hogy ne érvényesülhessen a "mindenki egyért" elv, s következésképpen ne legyünk ennek áldozatai.
Ennek kapcsán mi, fogyasztók, feltesszük a kérdést, mennyire törvényes ez az eljárás, s mi lenne, ha mi a 80 százaléknyi rendszeres fizetô bírósági úton kártérítést követelnénk, vagy ha legalább három hónapig nem fizetnénk, úgy sem történik semmi alapon! Vajon akkor honnan vinne haza a közüzemek vezetôsége néhány millió lejes fizetést?
Ha a közüzemek valóban hatékony szeretne lenni, akkor a nemfizetôktôl vonná meg a gázt, meleg vizet, s még a hideg beállta elôtt levágná a központi fûtést. Ebben az esetben nem kellene másért szenvedni. Aki fával fût, elôre fizet, a magánlakások tulajdonosai is kiegyenlítik a számlákat, csak a tömbházlakók közül engedhetik meg maguknak egyesek, hogy mások terhére fogyasszanak. Arról nem beszélve, hogy a hátralékos családokban bôven jut italra és cigarettára. Ami nem érdekel különösebben, de a könnyelmûségnek mi isszuk a levét.
Páll Anna, Szováta
Görögország kész "államfôként" fogadni a pápát
Ha II. János Pál pápa Görögországba szeretne látogatni, úgy "államfôként fogjuk ôt fogadni" — jelentette ki Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök vasárnap Szalonikiben egy sajtóértekezleten. A Vatikán korábban levélben kérte, hogy a pápát a görög ortodox egyház is fogadja Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóján. A terv azonban ellenszenvet váltott ki a görög ortodox egyház vezetôi között, bár hivatalosan még nem foglaltak állást az ügyben. Az athoszi szent közöség — az ottani ortodox kolostorok legfôbb közigazgatási szerve — mindenesetre elítélte, hogy "a pápaság kísérleteket tesz az ortodox világba való beszivárgásra". Görögország lakosságának 98 százaléka ortodox vallású. Krisztoulosz érseknek, a görög ortodox egyház fejének egyik szóvivôje az AFP-nek nyilatkozva még augusztusban megerôsítette, hogy "a görög egyház nem tudná úgy fogadni a pápát, mint egy keresztény egyház vezetôjét. Zarándokként azonban jöhet" — tette hozzá a szóvivô, Téoklitosz atya.
A német márka lett Koszovó hivatalos pénzneme. Az errôl szóló javaslatot Bernard Kouchner, az ENSZ koszovói különmegbízottja emelte törvényerôre — jelentette be Koucher gazdasági helyettese, Joly Dixon. A rendelkezés nem tiltja más pénzek használatát a dél-szerbiai tartományban, azonban például a vám- és közigazgatási költségek kiegyenlítésére a német márkát használják majd. A jugoszláv dínárt nem helyezik törvényen kívül, de használatát nem bátorítják. Az ENSZ közigazgatási különadót vet ki azokra, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy dínárban fizethessenek.
100 millió dolláros hitel a Világbanktól Ukrajnának
A Világbank jóváhagyta Ukrajnának a pénzügyi szektor fejlesztésére szánt (FSAL) hitel elsô, 100 millió dolláros részletét — értesült az Interfax-Ukraina a hét végén Valerij Litvickij elnöki tanácsadótól. Litvickij szerint az átutalásra szeptember 7-én kerül sor. A hitel teljes összege 300 millió dollár. Júliusban a Világbank már jóváhagyott egy másik 100 millió dolláros kölcsönt az ukrajnai vállalkozások fejlesztésére. Ez volt az úgynevezett EDAL-II hitel 300 millió dolláros összegének utolsó részlete. 1992 óta Ukrajna összesen több mint 1 milliárd dollár kölcsönt kapott a Világbanktól, jövôre pedig mintegy 500 dolláros hitelre számít a nemzetközi pénzintézettôl.
Walesiül kezdenek tanulni a walesiek. Az idei tanévtôl kezdôdôen minden általános iskolásnak 16 éves koráig kötelezô a walesi nyelv. A legfrissebb — de elég régi, 1991-es — nyelvi adatok alapján Walesben a lakosságnak csak a 19 százaléka — félmillió fô — tud walesiül. Arányuk azóta — a Walesi Nyelvbizottság becslése szerint — növekedett. A nyelvtanulásban példát akarnak mutatni az újdonsült walesi nemzetgyûlés tagjai is, élükön az oktatási miniszterrel, Tom Middlehursttel, aki Angliában született és 1971-ben települt át Walesbe. Middlehurst május óta áll a nyelvügyekben is illetékes tárca élén és a bírálatok kereszttüzében, amiatt, hogy nem tud walesiül. A minap végül bejelentette, hogy magánórákat fog venni. A walesi parlamentben egyébként tetszés szerint használhatják a képviselôk az angol vagy a walesi nyelvet. A hatvan honatya közül húsz tud csak walesiül, de a fennmaradó negyvenbôl többen jelezték, hogy érdekelné ôket egy "walestanfolyam".
Több mint 170 embert lemészároltak hétfôn Kelet-Timoron az indonézbarát milíciák, amelyek nem akarják elfogadni az augusztus 30-án rendezett népszavazás eredményét, vagyis azt, hogy a volt portugál gyarmat lakosságának többsége a Dzsakartától való függetlenségre szavazott. A kelet-timori függetlenség nemzetközi támogatásának szervezésére létrehozott ausztráliai csoport szóvivôje közölte ezt Darwinban, a szervezet székhelyén. Helyi forrásokra hivatkozva azt mondta a sajtó képviselôinek, hogy az Indonéziától éppen elszakadni készülô területet bozótvágó késekkel felfegyverkezett milíciák és fegyveres indonéz katonák terrorja tartja rettegésben. Az egyik milícia megrohanta hétfôn a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának székházát Diliben, a terület fôvárosában. Az épületben és kertjében elôzôleg több mint kétezer ember keresett menedéket a dühöngô terror elôl. Egy milícia megrohamozta Carlos Felipe Belónak, Dili püspökének rezidenciáját is, ahol ötezer ember húzódott meg, hogy átvészelje az erôszak tobzódásának idôszakát — jelentette jólértesült forrásra hivatkozva az AFP, de nem közölte, hogy milyen következményekkel járt a két támadás.
A kelet-kínai Csöcsiang tartományban 118 ember halálát okozta a Wendy nevû trópusi szélvihar és az azt kísérô heves esôzés — jelentették hétfôn a kínai lapok. További 104 ember sorsa ismeretlen azóta, hogy a viharos esôk nyomán keletkezett áradások és földcsuszamlások házakat söpörtek el, és két vonalon megbénították a vasúti forgalmat. A Wendy szombati tombolásának több mint 600 sebesültje is van. Több mint 500 ezer embert telepítettek ki az elárasztott térségekbôl.
Eladják a Skoda állami részvénycsomagját
Pavel Mertlík cseh pénzügyminiszter azt tervezi, hogy a közeljövôben eladná a Skoda autógyár 30 százalékos részvénycsomagját, amely jelenleg az állam tulajdonában van — írta hétfôi kiadásában a Právo címû prágai lap. A pénzügyi tárca szóvivôje, Libor Vacek az újságnak nyilatkozva elmondta: a pénzügyminiszter elképzelése egybeesik a kormány azon terveivel, hogy az állam két éven belül váljon meg a kisebbségi részvénycsomagjaitól a nagy iparvállalatokban. A Skoda autógyár esetében a kormány azonban csak azután hoz döntést, miután már ismeretes lesz az Európai Bizottság álláspontja egy új gépkocsimotor- és sebességváltógyár felépítése kérdésében Csehországban. A Právo úgy tudja: a Volkswagen konszern, amely a Skoda-részvények 70 százalékának a tulajdonosa, egyenlôre nem nyilatkozott, hogy megvenné-e a maradék 30 százalékot is, vagy sem.
"A lustaság bûn" — mondták ez idáig, ám most a skót kutatók bejelentették, hogy felfedezték a lustaság génjét. A gyümölcslegyek (Drosophilidae) családjába tartozó muslicában olyan gént találtak, amely szabályozó szerepével mozgásra vagy tétlenségre késztet. Ezzel feltehetôen magyarázható lenne, hogy egyesek miért vonakodnak a fizikai tevékenységtôl, mások miért kedvelik ugyanazt. Arról természetesen nincs pontos kép, hogy az ember szervezetében mûködne hasonló mechanizmus, de a kutatás erre is kiterjed. A skót felfedezés tehát egyelôre nem lehet alibi a lustaságra.
Küldöttség készül Németországba
Hattagú küldöttség képviseli majd megyénket Hernében (Németország), a szeptember 14- 19-e között sorra kerülô Európai Városok és Városrendészek III. Biennáléján. A megyei tanács, a Helyi Közszállítási Rt., a vásárhelyi repülôtér és a vízügyi igazgatóság megyei kirendeltsége állják a személyenkénti 24 millió lejes részvételi díjat. A hatnapos programban kiállítások és tudományos ülésszakok szerepelnek. A megyét képviselô szakemberek befektetôket próbálnak keresni a megye számára. Jelen lesznek Dánia, Németország, Olaszország, Lengyelország, Oroszország, Szlovénia, Svédország és Ukrajna régióinak, küldöttségei. Romániát megyénk mellett Brassó megye képviseli a rendezvényen.
Fiatalok számára szervez állásbörzét a Demokrata Párt megyei szervezete. A párt székhelyén (Rózsák tere 5. szám) szeptember 7-8-9-én, 12-17 óra között jelentkezhet minden munkát keresô vagy ajánló személy.
Tanácskozás a mezôgazdaság jövôjérôl
A prefektúra kezdeményezésére pénteken délelôtt 10 órakor, a megyeháza nagytermében Borbély László közmunkaügyi és területrendezési államtitkár, Erôss Viktor, az Állami Vagyonalap képviselôje, Peter Stefan mezôgazdasági államtitkár a mezôgazdasági igazgatóság, az Állami Vagyonalap, a Kereskedelmi Kamara, az országos lakáshivatal, valamint az 1903 — Román Iparosok Szövetsége — megyei kirendeltségének képviselôivel találkozik. A megbeszélés célja megoldások keresése a mezôgazdaság privatizálása körüli problémák hatékony megoldása érdekében, a SAPARD-, a FHARE- és az Európai Közösség programjai segítségével. Szó esik a kis- és közepes vállalkozók támogatási módozatáról is.
Folytatódnak a Japán Kulturális Napok
Masao Endo zeneszerzô zenetudományi értekezésére kerül sor ma este 7 órakor a Kultúrpalota kistermében. Ugyanott és ugyanazon idôponttól szerdán rendkívüli hangversenyt tartanak. Vezényel: Shinya Ozaki. Teruisha Fukuda shakuhachin, Toru Kimura zongorán játszik. Közremûködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara. Jelen lesz Yoshiaki Koyama, Japán bukaresti nagykövete. Csütörtökön délután 5 órakor dr. Dorin Florea prefektus a megyeházán fogadja a nagykövetet.
Marosszentgyörgyön nincs meleg víz
Péntektôl hat marosszentgyörgyi tömbházban szünetel a melegvíz-szolgáltatás. Az 1-es lakótársuláshoz tartozó lakosoknak az Energomurral szembeni számottevô tartozása miatt szüntették be a szolgáltatást, egyes családok hátraléka ugyanis eléri a 30 millió lejt is. Abban az esetben, ha nem törlesztik adósságukat, a szolgáltató vállalat lezárja a gázvezetékeket is.
Szabadtéri kiállítás megnyitóját tartják szerdán 13 órakor. A prefektúra elôtti téren tûzoltáshoz és téli sportokhoz szükséges kellékeket állítanak fel. Ugyanezen idôpontban nyílik meg a Kultúrpalota elôcsarnokában berendezett, virágokból, kozmetikumokból és zenei felszerelésekbôl álló kiállítás. Mindkét rendezvény szeptember 10-ig tekinthetô meg.
Szeptember 13-a a Tûzoltók Napja. Ennek tiszteletére a megyei Horea tûzoltócsoport sportvetélkedôket szervezett, melyre a belügyminisztérium hat csapata iratkozott fel. Szombaton, szeptember 11-én tartják a Nyitott kapuk elnevezésû rendezvényt, amikor is 10 és 13 óra között bárki bemehet az alakulat udvarára, és megtekintheti a kiállított tûzoltóautókat, - felszereléseket.
A bonyhai református egyházközség szervezésében szeptember 12-én, 15.30 órától kórustalálkozóra és zászlóavató ünnepségre kerül sor. Fellép a sepsiboki vegyes kar, a szászcsávási kórus, a vásárhelyi Szabadság utcai kórus, a dicsôszentmártoni Sipos Domokos kórus, valamint a bonyhai református vegyes kar.
A mezôpaniti tanács felhívással fordult a község lakosaihoz, tartsák tiszteletben a közel másfél éve hozott határozat elôírásait. Ennek értelmében mindazok, akik libát, tyúkot vagy rucát engednek az utcákra, közterületekre, százezer lejes pénzbírsággal sújthatók. A tavaly 16 személyt köteleztek a büntetés kifizetésére — tájékoztatott Bartha Mihály polgármester.
Félmilliárd Ákosfalva árvízkárosultjainak
577.809.000 lejt hagyott jóvá a prefektúra az Ákosfalva gazdaságaiban keletkezett árvízkárok elhárítására. Ezen összeget 246 család között osztja el a helyi tanács a hét folyamán. A legnagyobb kár a községközpontban keletkezett, a 139 károsult tulajdonos 376,5 millió lejbôl teheti lakhatóvá házát. Ezt követi Cserefalva (98,5 millió lej 50 család részére), Szentbenedek (55,8 millió 31 családnak) és Székelyvaja (25,4 millió 21 családnak).
45 millió lejt fordít az ákosfalvi tanács a községközponti mûvelôdési otthon tetôzetének javítására, valamint a belsô meszelésre. Elôbbit a székelyvajai Namon Kft., utóbbit a helybeli Zugron Kft. végzi.
Posztliceális fodrásztanfolyam
Nôi fodrászokat képzô egyéves tanfolyam indul szeptember 15-tôl Marosvásárhelyen a székelyudvarhelyi Spiru Haret Mûvészeti és Szakképzô Iskolaközpont kihelyezett tagozataként. A tanterv a közoktatási törvény elôírásai valamint a kisipari szövetkezetek országos szövetségének programja alapján készült. A gyakorlati oktatás helyszíne négy marosvásárhelyi fodrászszalon: a Wisky, a Daphné, a Sissy és a Marilyn. A egyéves tanfolyam végzettjei a Munkakamara által elismert oklevelet kapnak, amelyet bárhol érvényesíthetnek. A szervezôk szerint azért lényeges ezt tudni, mert több olyan fodrásztanfolyamot szerveztek az utóbbi idôben, amelyek nyomán a kapott diplomát nem ismerik el.
A Maroslekencén felajánlott, mintegy 20 magánház építésére alkalmas terület bérletéért eddig mindössze négyen jelentkeztek.