(MTI) — Abban a pillanatban, ahogy szabadon fejlôdni engedik a magyar kisebbségeket, olyan értékek termelésére lesznek képesek, amelyek hasznára válnak annak a nemzetnek is, amelyek országában élnek. Errôl Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke beszélt szombaton Kôszegen, a Fesztivál a határon elnevezésû rendezvénysorozaton, amelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára is elôadást tartott.

Duray Miklós hangsúlyozta: a magyar nemzet országhatároktól függetlenül egységes egész. Ezért fontos, hogy az anyaország jelenlegi kormánya elôször emelte kormányprogram szintjére a határon túl élô magyarság ügyét.

A szlovákiai magyarság helyzetérôl szólva Duray Miklós elmondta: pártja nem szavazta meg a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvényt, és továbbra sem ért vele egyet. Ennek ellenére nem kívánnak kilépni a kormánykoalícióból, bár errôl a végsô döntést októberben hozzák majd meg. Elôfordulhat azonban, hogy a magyar koalíció pártja mégis kiesik a koalícióból, mivel Szlovákiában nemrég létrejött egy párt, amelybe parlamenti képviselôk is belépnek, és ez átrendezheti az erôviszonyokat.

Duray Miklós kijelentette: a kormánykoalícióból való kilépéssel csak veszíteni lehet, hiszen a már megszerzett pozíciókról kellene lemondani.

Németh Zsolt a magyar kormány nemzetpolitikájáról szólva kiemelte: célunk úgy segíteni a határon túl élô magyarságot, hogy az szülôföldjén maradhasson. Magyarország nemzetközileg és saját identitását keresve is a felértékelôdés korszakát éli meg. Az európai integráció folyamatában elért eredményeink, NATO-tagságunk és jövôbeni európai uniós tagságunk erôsíti a határainkon túl élô magyarságot is.

Az államtitkár elmondta: Magyarország érdeke az, hogy valamennyi szomszédos ország európai integrációját elôsegítse. Fôként az úgynevezett visegrádi országok között fontos, hogy szabadon lehessen utat, infrastruktúrát építeni. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében komoly szerepe lehet a határon túli magyarságnak.

Kérdésre válaszolva Duray Miklós és Németh Zsolt is elvetette, hogy a kettôs állampolgárság jelentené a határon túli magyarság számára az egyedüli megoldást. Duray Miklós emlékeztetett arra, hogy a legtöbb országban, ahol magyar kisebbség él, a kettôs állampolgárságot nem ismerik el. Németh Zsolt szerint célravezetôbb lenne, ha Magyarországon külön jogi státust alakítanának ki a határon túli magyarok számára, így ôk nem turistaként érkeznének az anyaországba.

A Nemzeti Bank devizatartaléka augusztusban 389 millió dollárral 1,3 milliárd dollárra nõtt — szerepel a bank közleményében.

A központi bank 200 millió dollárt vásárolt fel augusztusban a devizapiacról, és 252 millió dollárt pedig a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank kiutalásaiból könyvelt el a tartalékba. Augusztusban adósságszolgálatra 60 millió dollárt kellett kiadni. Az év során eddig Románia már 1,9 milliárd dollárt törlesztett az idén esedékessé váló összesen 2,3 milliárd dollárból.

Az aranytartalék — 101,4 tonna — augusztus végén 828 millió dollárt ért.

A Román Nemzeti Bank az utóbbi hónapokban aktív dollárvásrló volt a hazai bankközi piacon. Júniusban, júliusban és augusztusban összesen 500 millió dollárt vásárolt fel, ezzel feltöltötte a tartalékot és megakadályozta a lej felértékelõdését, ami nehezítené a gazdasági válságból, a folyamatos visszaesésbõl való kilábalást — írta a dpa hírügynökség, és emlékeztetett, hogy a román ipari termelés az elsõ hét hónapban 9,3 százalékkal csökkent.

Kutyakiállítás Marosvásárhelyen

Huszonkilenc év kinológiai tapasztalata, lelkes szervezõgárda, önzetlen támogatók — mindezek vitathatatlanul hozzájárultak az immár hagyományossá vált kutyakiállítás sikeréhez. Annak ellenére, hogy az idei verseny csak országos jellegû volt, vendégek érkeztek Magyar-, Cseh- és Németországból is.

Még az idõjárás is kedvezett a vásárhelyi várbeli rendezvénynek. A szombaton tartott versenyre az ország szinte valamennyi megyéjébõl benevezett több mint 400 négylábú 65 fajtából kerül ki. Az immár megszokottá vált német juhászok mellett nagy számban láthatott a közel 1500 érdeklõdõ szibériai huskyt, valamint belgiumi és afgáni agarakat. Az elõzõ évekkel ellentétben — amikor kutyatenyésztõk pár hetes négylábúakat kínálgattak eladásra a vár bejárata elõtt — az idén az udvaron felállított standokon ebeledelt, pórázt és egyéb, kutyatartáshoz szükséges kelléket lehetett vásárolni.

— Szép, értékes kutyák vonultak fel a bírók elõtt, így meglehetõsen nehéz volt a döntés — fogalmazta meg Kelemen Atilla, a megyei kutyásegyesület elnöke. Kiemelte a bemutatott román juhász fajta tökéletes szépségét: "Ha ezen egyedeket a nemzetközi egyesület is láthatná, kétségtelenül sikerülne a fajta nemzetközi elismertetése."

Tíz csoportban osztották ki a legjobbnak járó díjat: a német juhászok, az északi — primitív fajták, a vizsla, az agár, a terrier, a tekeli, az ölebek, valamint a vadász-, a rendõr- és munkakutyák kategóriában. A Best In Show, azaz a kiállítás legszebb kutyája címet az Aradról érkezett alaszkai malamut (eszkimó kutya) érdemelte ki.

Jövõben, a kiállítás szervezésének 30. évfordulóján nemzetközi kaliberû rendezvénynek ad otthont a vásárhelyi vár.

Kétnapos rendezvényt szervezett a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság és a cserkészek román csoportja. A cél egy érdekvédelmi szervezet létrehozása a kisegítõ iskolákból valamint árvaházakból kikerült, 18. életévüket betöltött fiatalok társadalomba való beilleszkedésének megkönnyítésére.

A hétvégén sorra került találkozón nyolc, hasonló helyzetben levõ fiatal jelent meg. Nagy Ildikó ifjúsági ülnök elmondta, abban az esetben, ha megalakul a szervezet, annak jegyeztetése, valamint fenntartása, és tevékenységének folyamatos biztosítása elkerülhetetlenül akadályokba ütközik. Hiszen a segítõ szándék mellett komoly anyagi alapokra lenne szükség. Egyetlen megoldás a támogatók keresése. Elképzelések szerint a szervezet különbözõ pályázatokon venne részt, valamint a lakás- és munkahely problémát próbálná megoldani.

A fiatalokból álló csoport szombaton a sáromberki kastélyt látogatta meg, majd Gernyeszegen egy futballmérkõzést nézték meg, ahonnan Várhegyre túráztak. Vasárnap a vásárhelyi várban találkoztak a sportigazgatóság, a cserkészek képviselõivel. Ezt követõen szendvicseket, süteményeket nyújtottak át a délelõtt folyamán a fõtéri park tisztítását végzõ utcagyerekeknek. Az érdekvédelmi szervezet körüli tárgyalások lapzártáig nem értek véget.

Japán Kulturális Napok

— Az Asuka-Nara (a VI. századtól 794-ig) és a Heian (794—1192) idõszakban kínai modell szerint készített kimonót viseltek. A Kamakura korában (1192—1336), amikor a harcosok osztálya hatalomra került, a tizenkét réteges kimonó egyrétegûvé vált. A kimonók díszítésének tetõfoka az Edo korszakban (1603-1868) következett be. A Meiji korban (1868-1912) több férfi is az európai divat szerint kezdett öltözködni, a kimonó egyre inkább másodlagos szerepet töltött be. A Showa korszakban (1926-1986) az új öltözködési stílus a nõk körében is népszerûvé vált — ismertette a jelenlevõkkel a Beatrice Budea, a Shido Egyesület elnöke, a Japán Kulturális Napok keretében tegnap délben tartott bemutatón, melynek a vásárhelyi Kultúrpalota kisterme adott otthont. A kimonó rövid története az udvari festészet hagyományos kosztümös képei, valamint a jó állapotban megõrzött eredeti példányok alapján hangzott el. Midori Hosoi, a Shido társaság önkéntese lépésrõl lépésre haladva mutatta be a kimonó felöltésének mûvészetét. Ami rendkívül nagy teljesítmény, ha hozzátesszük, hogy egy ilyen ruha felöltése Japánban két másik személy segítségével történik. Azt sem érdektelen megjegyeznünk, hogy egy nõi kimonó felvevése 37 mozzanatból áll. A diavetítéssel egybekötött ismertetõ során tudtuk meg, hogy a felnõttek kimonója rendszerint egy 11,4 méter hosszú és 36 centi széles selyem-, vászon- vagy gyapjúcsíkból készül. A szabás- varrás során egyetlen centi anyag sem vész el, valamennyit felhasználják. Egy-egy kimonó készítése nem olcsó mulatság, hiszen a ruha egy havi fizetés ára, a hozzá tartozó öv pedig csaknem ugyanolyan drága. Elõnye viszont, hogy a 20 éves korban elõállított kimonó 50 éves korban is viselhetõ. A generációról generációra öröklõdõ ruházat értéke pedig az évek teltével nõ. A teremben helyet foglalók tudomást szerezhettek arról is, hogy a kimonók alapanyaga és vastagsága az évszaktól függõen változik, illetve más hímzésû ruhát viselnek egy hagyományos teázáson mint például a mindennapi házi teendõk végzésekor.

A bemutatással egyidõben az érdeklõdõk megtekinthették a marosvásárhelyi 16-os Számú Általános Iskola origami csoportjának tagjai által készített kiállítást, valamint a kaligrafikus írásokat.

A Japán Kulturális Napok folytatásaként ma este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében japán népzene-estre kerül sor.

Nemhogy írójára, aki levele tartalmát megélte, még ezer idegen számára is meggondolkoztató, s tán hihetelen is az a pár sor, mely a közelmúltban szerkesztõségünk címére érkezett Szászrégenbõl, az öregek otthona idõs házaspár lakójától. Tényekrõl, történésekrõl. Az asszonyt ért bántalmakról családtagjai és idegenek részérõl. Szerencse, hogy a Fron Margit környezetében akadtak még jóérzésû emberek is.

Fron Margitot — született Nagy — négy évvel ezelõtt- tekintettel betegségére — saját édesapja elõbb a marosvécsi, majd a szászrégeni öregek házában helyezte el. Ám ezt megelõzõen, a dolgok így alakultak: Fronné szülei és elsõ férje, aki még élt, meg két lányuk, Magdi és Ilonka, három- három gyerekével, Marosszentgyörgyön laktak. Levélírónk férjével és a kisebbik lányával, Ilonkával, míg Ilonka férjhez ment. Szült három gyereket. Nagyobbik lányuk, Magdi, családjával együtt levélírónk édesapjánál lakott. Idõközben a Margit férje beteg lett. Ilyen körülmények között apja és nagyobbik lánya, Magda rávette: adják el saját házukat és költözzenek hozzájuk, majd közös udvaron építenek nekik szoba-konyhás lakást. A hiszékeny édesanya bele is ment. A lakás ára azonban édesapja és Magdi jóvoltából — írja Fronné — odalett. Szoba-konyhás lakás...?!

l992-ben, amikor már maga is betegeskedett — e sok hercehurca, idegesség okán is! — halt meg a férje. Saját édesapja és lánya, Magdi õt betegen, három évig egy nyárikonyhában tartja piszokban, rendezetlenül, gondozatlanul. Sõt, kevéske nyugdíját is elveszik. — Nem néztek normálisnak! — fakad ki fájdalmában az édesanya. l995-ben Magdi családostól áttelepedik Magyarországra. Az özvegy és szülei magukra maradnak. Fronné édesapja, hogy szabadulhasson özvegy lányától, az otthonba dugja. A szülõk így élnek ketten a nagy házban. l997-ben Ilonka meghal. Három árvát hagy maga után: kettõt elsõ, egyet második házasságából. Ugyanebben az esztendõben, tragikus körülmények között meghalnak Fron Margit szülei is. Ezt követõen, mivel õ az egyetlen örökös, a szülõi ház, ingó és ingatlan, az õ nevére száll. A ház eladóban. Értékét, árát majd a törvény osztja el, méltányosan. Tény, hogy Magda most jussát pereli, mondván, õ az apja nevét viseli...A per két éve folyik. l996-ban az özvegy az otthonban férjhez megy Fron Antonhoz, törvényesen. Az intézmény külön kis szobát biztosít számukra. És ekkor lép az idõs házaspár életébe a "szerencse"! Sajnálatból-e? Együttérzésbõl-e? Tény, hogy ennyi tragédia, kudarc, "ráfázás" után Fron Margittól még mindig futja bizalomra az otthon szakácsnõje, Pol Edit iránt. Ám errõl, és az ezt követõen kialakuló helyzetrõl valljon Fron Margit levele.

"...Edit felajánlotta segítségét. Elmondta, Felfaluban laknak, van egy új házuk, melyben senki sem lakik. A visszakapott holmijaim, bútorom vigyem oda, mert õbenne megbízhatok. Megõrzi. De errõl nem kell tudjon senki! Arról, hogy õ vigyáz a kis árvámnak maradt dolgokra. Hittem a nõnek. Még l998 õszén férjemmel és Editékkel elmentünk Marosszentgyörgyre, leszedtük a szõlõt, amit a darálóval és a préssel együtt elvittünk Editékhez, Felfaluba. Az idén tavasszal, amikor a lányom elvitte az õ dolgait — nekem azt hagyott, amit akart — elmentünk Editékkel, hogy szedjük össze, amim maradt, és vigyük el hozzájuk. Õk pakoltak össze. Míg én nagykocsiért mentem, addig megrakták a kiskocsit. A nagykocsira feltettük a hármasszekrényt, három hordó bort, egy tízvedrest, egy l5 és egy 30 vedrest, és három borszívó slagot. Gumikerekû targoncát, sok értékes kéziszerszámot, két mázas vedret edénnyel tele stb. Estére értünk Felfaluba. Lerakodtunk. Arról volt szó, hogy Edit szól, mikor ideje jut helyére rakni a dolgainkat. Mi tényleg erre vártunk. Egy alkalommal aztán szólt, hogy édesanyjával már mindent elrendezett. Különben az édesanyja is az otthonban dolgozik. Edit azzal mondta, hogy jön a kisunokám és együtt megyünk majd megnézni, milyen szépen elhelyezték dolgainkat. De erre már nem került sor. Mert amikor jött az unokám, Edit el volt foglalva...És júniusban ért a nagy meglepetés: Editnek kell a lakás! Minél hamarabb vigyük belõle holmijainkat, vagy adjuk el a bútort, meg egyebeket. De hova vigyük?!

Szerencsére az otthon vezetõsége megengedte, hogy ideiglenesen berakjunk mindent a raktárba. Egy stráfszekeret és hat embert hoztam. Fel is raktunk mindent. De sok mindenem hiányzott: A bor, a borszívó slag, a szõlõdaráló és prés, a 40 méter hosszú vízslag, gumikerekû targonca, a két mázas veder az edénnyel, kéziszerszámok és egyebek, mind eltûntek. Pedig milyen jó lenne, ha el tudnánk most adogatni ezt-azt, és abból pótolhatnánk a nyugdíjat! Nekünk az öregek háza otthont adott, amikor a család kivetett és kisemmizett. Az otthon vezetõsége minket tisztességesen, emberi módon kezelt, és mi nem élhetünk vissza emberségükkel. Nem is tudjuk ezt megköszönni a vezetõségnek! A mi "bizlmas" Editünk visszaélt helyzetünkkel, kiszolgáltatottságunkkal. Leginkább az fáj, hogy szegény másodikos unokámat rövidítette meg a nagymama örökségébõl.

Voltunk az igazgatóságon is. Edit mindent tagadott. Azt kérdezte, ki látta mindezt...?! Állítsunk tanút! Így jártunk hát!... Így lett az igazságból...gazság! Kár, hogy nem tettük papírra, amink volt. Igaz, erre Edit alkalmat aligha adott volna. Csodálkozom azon, hogy még az ilyen helyzetben lévõkkel is, mint amilyenben mi vagyunk, és akiknek tekintetével naponta kell szembesülnie, akad olyan valaki, aki erre képes! Csak én tudom, mennyi utánajárás nyomán kaptam vissza kis holmijaim, bútorom. Mindenem, amiért egy életen át dolgoztam. Azért, hogy öregségemre majdan, lehessen valamim. A segítséget Edit maga ajánlotta fel...

Szeretném, ha levelem közölnék azért, hogy mindaz, ami velem megtörtént, ne eshessen meg mással is! Minden úgy igaz, amint ide leírtam. Vigyázzunk hát, kiben hogyan bízunk meg!..."

"Semmi véleményem nincs!"

Alcímbe illik Pol Edit, a "segítõkész" szakácsnõ tiltakozó mondata. Ugyanis Fronné levelének közzététele elõtt elmentünk Szászrégenbe, a szociális otthonba, ahol megkérdeztük õt is a károsult Fron Margittal történtek kapcsán. Válasza rövid, tömör volt. Igaz, fülig pirult, miközben kérdésünkre így felelt, anélkül, hogy a levél tartalmát ismerte volna: "Semmi véleményem nincs vele kapcsolatban! Egyáltalán nem érdekel! És nem deklarálok semmit! Jó, hogy idejöttek hozzám — tudniillik a beszélgetésen jelen volt a Fron házaspár is —, legalább nyugodtan mehetek törvényre."

Ezzel a figyelmeztetéssel vagy fenyegetõzéssel kiviharzott az otthon konyhájából, ahol beszélgettünk...volna.

Két igazgató, illetve két igazgatás között — mint látjuk — egy-egy intézményben sok minden történhet. Nos, az otthonban az igazgatói munkakört pillanatnyilag ideiglenes megbízással ellátó orvost, Man Sanda Dana doktornõt is megkérdeztük. Megtudtuk: a doktornõ idén március óta dolgozik az intézetben. Igazgatóvá válása elõtt Frâncean Ioan vezette az otthont.

Pol Edit képesített szakács, és voltaképpen a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Mindaz, amirõl a levél szól, Frâncean igazgatása idején történt. Man doktornõ mint intézményvezetõ, tudomást szerezve a dolgokról szembesítette a feleket, az egykori igazgató jelenlétében. Abban bízott, hogy a beszélgetés során, szembesítés közben lehetõség adódik rá, hogy a megkárosított Fronnén valamiképpen segíteni lehessen. Csituljanak a kedélyek, egyezhessenek meg valamiben a felek, legyen elviselhetõbb az elkerülhetetlen mindennapi találkozás. Hisz egyazon intézményen belül kell létezniük továbbra is.

A szót akkor, eléggé vehemensen, Pol Edit vitte. Az amúgy is riadt, elkeseredett Fronnét szóhoz sem hagyta jutni. Sõt, az egykori igazgató, Frâncean Ioan sem nyilatkozott egyáltalán a Fronné javára...Ezt követõen aztán levélírónk a régeni polgármesteri hivatalhoz fordult, ahonnan, meghallgatását követõen, a polgármester a felfalui rendõrségre irányította. Mondván, ott van Polék állandó lakhelye. A rendõrõrsön a parancsnok és a szolgálatos rendõr hallgatta meg Fronnét, majd a helybeli polgármesteri hivatalhoz küldte. Ám másnap azért kiszálltak Polékhoz és elbeszélgettek velük. Házkutatásra nem került sor. Hogy a felfalui polgármester?! Hát mit tehetett volna?!

Tény, hogy Man doktornõ vezetõi megbízatása véget ért. Szeptember l- jétõl a szociális otthon orvosa. Helyét a volt igazgató, Frâncean Ioan lánya tölti be.

Hogy idõközben Pol Edit férje is az otthon alkalmazottjává vált?! Talán még õ is "segíthet" Fron Margiton...

A Compexit Trading, a Skoda romániai felhatalmazott forgalmazója a tegnap négy gépkocsit hozott Marosvásárhely központjába és a Rózsák terén lévõ parkban helyezte azokat közszemlére. A két Skoda Feliciat a Skoda Octaviát és Skoda kaszajármûvet az arrajárók meg is bámulták. Volt mit látni a gépkocsikon: a két Felicia típus a technika legújabb vívmányairól tanúskodott, mint automata ablakemelõ, korszerû vonalvezetés, a közlekedés biztonságát szolgáló különbözõ kellékek és szerkezetek a mûszerfalon. A Feliciát belsõ térkialakítása a gépkocsi nagy elõnye más típusokkal szemben. Az autókba 1900 köbcentiméteres turbó dízel motorokat szereltek, amelyek 90 kilométeres órnkénti sebesség esetén 100 km-es távon 3,8 liter gázolajat fogyasztanak. Magasabb óránkénti sebességkor az átlagos 100 kilométerenkénti fogyasztásuk 5 liter gázolaj.

Adrian Tudor mérnök, a Compexit Trading forgalmazói részlegének vezetõje elmondta, hogy a négy Skodával augusztus 20-án indultak el bemutató útjukra Bukarestbõl. A gépkocsikat eddig Constanþán, Iaºiban, Brassóban, Bákóban és a tegnap Marosvásárhelyen tekinthették meg az érdeklõdõk. A megyeközpontból ma indulnak tovább Kolozsvárra, Nagyváradra, Aradra és Temesvárra, ahonnan visszatérnek Bukarestbe. Megkérdeztük, miként lehet a Skoda személygépkocsikat megvásárolni? Adrian Tudor a legközelebbi forgalmazói iroda kolozsvári címét adta át. A kifizetés készpénzzel történik, de a cégek lízingelhetik is. Az autókat a gyárból szállítják a vevõnek két hét elteltével. A lízing módszerrel vásárolt vagy megrendeltekre elõfordulhat, hogy másfél hónapot is várni kell.

Romániában egyébként a múlt évben összesen 1400 Skoda gépkocsit vásároltak. Adrian Tudornak nem volt kimutatása arról, hogy a tavaly hány gépkocsi jutott Maros megyébe, azt azonban megemlítette, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is Skoda típusú gépkocsit vásárolt.

Mi a titka a Skodának? A Compexit Trading forgalmazói osztálya vezetõjének válasza rövid volt: — A Skoda gyárat 1879-ben alapította két vállalkozó. Kerékpárok gyártásával kezdték, majd áttértek a gépkocsigyártásra. Aztán 1991-ben a Volkswagen cég átvette a Skoda gyárat. A Prága melleti Mlada Bales-i gyárból 1994-ben futott ki az elsõ Skoda, amely már az Audi és Golf családok mintájára készült. Ez a Skoda gépkocsik korszerûségének titka.

Tudósításunk hiányos lenne, ha nem említenénk árakat: a Skoda Felicia Combi ára, mindenféle irat rendezésével együtt 23.600 DM, a kisebbik Felicia, szintén 1900 köbcentiméteres dízel motorral, valamivel olcsóbb, 22.034 DM.

US Open

Ki lesz az új világelsõ?

A férfi világranglista elsõ öt helyezettjébõl hárman is búcsút intettek a múlt héten megkezdõdött US Open elsõ fordulójában. Az év utolsó nagy szlem tornája tehát vaskos meglepetésekkel kezdõdött, amelyek nyomán nagy valószínûséggel új éllovasa lesz a férfi világranglistának a jövõ héten záruló versenyt követõen.

A kétszeres gyõztes címvédõ, ausztrál Patrick Rafter jobb vállának sérülése miatt adta fel elsõ fordulóbeli mérkõzését a francia Cedric Pioline ellen, a döntõ játszma elején. Rafter kemény csatát vívott mind ellenfelével, mind saját állóképességével, de végül nem maradt más választása. A New York-i közönség meglehetõst sportszerûtlenül, hangos füttykoncerttel illette az ausztrál bajnokot. Rafter kiesése sporttörténelmi esemény, hiszen a torna 119 éves történetében elõször fordul elõ, hogy a címvédõ az elsõ körben kénytelen feladni a harcot.

A jelenlegi ranglistavezetõ amerikai Pete Sampras pályára sem állt az elsõ fordulóban. "Pistol Pete" szintén sérülés miatt lépett vissza, pedig a legutóbbi tornákon mutatott formája alapján a tornagyõzelem egyik nagy esélyese lett volna. A harmadik csütörtököt mondott nagyágyú pedig a brit Tim Henman volt, aki az elsõ fordulóban három játszmában simán vesztett a dél-amerikai Canas ellen.

Mind Sampras, mind pedig Rafter korai kieséseik miatt jelentõs mennyiségû pontot veszítenek a ranglistán. Az éllovas helyre két pályázó maradt, az orosz Kafelnyikov, és az amerikai Agassi. Eddig mindketten sikerrel vették az elsõ három fordulót, kettõjük közül mégis Agassi tûnik jobb formában levõnek. A másodvirágzását élõ amerikai három mérkõzés alatt mindössze egy játszmát vesztett, a honfitársa, Justin Gimmelstob ellen vívott mérkõzésen.

A nõk mezõnyében kevésbé kezdõdött viharosan az év utolsó nagy tornája. Az elsõ elbúcsúztatott világsztár a délafrikai Amanda Coetzer volt, akit az elsõ fordulóban Irina Spîrlea fektetett két vállra, két játszmában. Spîrlea két éve az elõdöntõkig jutott ezen a tornán, de idén ezt a teljesítményt már nem ismétli meg, mivel a harmadik fordulóban az orosz Lichowtsewa bevehetetlen akadálynak bizonyult a román játékosnõ számára. Ruxandra Dragomir szintén jó formában kezdett, de balszerencséjére a második fordulóban a címvédõ amerikai Lindsay Davenporttal "hozta össze" a sors, akinek klasszis játékával Dragomir képtelen volt felvenni a harcot.

A nõi mezõny nagy esélyesei a verseny elsõ hetében állták a sarat. A ranglista élére nemrég visszatért svájci Martina Hingis, Davenport, Szeles Mónika, vagy a színesbõrû Williams nõvérek egyaránt könnyedén léptek túl ellenfeleiken. Rajtuk kívül még jónéhány, bármikor nagy teljesítményre képes játékosnõt számlál a mezõny, tehát a verseny második hete alighanem szikrázóan kemény mérkõzéseket sejtet.

Benedek István

Ballai hatodik a veterán világbajnokságon

Ballai Sándor hatodik helyen végzett a veterán szabadfogású birkózó világbajnokságon. Marosvásárhely hírneves sportolója életében elõször vett részt ezen a versenyen.

A Bukarestben szeptember 2-a és 5-e között megrendezett sporttalálkozó Románia számára is kiugrást jelent, elsõsorban éppen Ballai Sándor eredménye révén, hiszen ennyire jó eredményt eleddig hazai birkózó még nem tudott felmutatni. A vásárhelyi sportember az A korosztályban indult, a 35-40 évesek mezõnyében, ezen belül a 100-130 kilogrammosok súlycsoportjában. Ebben a kategóriában huszonketten neveztek.

— Nagyon kemény verseny volt — nyilatkozta a Népújságnak Ballai Sándor. — A veterán világbajnokságon nem vehet bárki részt. Ez meghívásos verseny, amelyre a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) csak olyanokat vár el, akik nagyon jó eredményeket tudnak felmutatni. Így csak azok kaptak meghívót, akik karrierjük során a nemzetközi porondon is helytálltak — így Ballai.

A versenyre a birkózót edzõje, Simon László is elkísérte. Ballai a világbajnoki címvédõ német Andreas Schrödertõl és az iráni (tavaly ezüstérmes) Golabi Abdullah Hossaintól kapott ki, utóbbitól nagy küzdelem után, 2-0-ra. Ballai négy ellenfelét legyõzte és akár érmet is nyerhetett volna, de mivel a mezõnyt a körbeverések jellemezték, tehát mindenki vesztett is, meg nyert is mérkõzéseket, a négy gyõzelem a hatodik helyre volt csupán elegendõ.

— Én nagyon meg vagyok elégedve — mondta Ballai Sándor. — A versenyzõk több mint 80%-a aktívan birkózik, alig néhányuk vonult vissza, mind sztárok voltak, akik között nekem helyt kellett állnom. Jövõre a németországi Freiburg lesz a házigazda, remélem, kijutok és részt tudok venni, mert nagyon úgy érzem, érmet hozhatok. Nagy hátrány, hogy nincs edzõtársam, de bízom benne, hogy addig majd valamit kitalálok.

Ballai Sándor nem készül megvédeni tavaly szerzett bajnoki címét. Belefáradt, meg sokba is kerül. A Román Birkózó-szövetség gratulált ugyan a veterán vébén nyert hatodik helyéért, de pénzjutalommal egyelõre nem kedveskedett a sportolónak. Szerencse, hogy voltak, akik itthonról támogatták, másként talán részt sem vehetett volna a versenyen; ez pedig elég furcsa lett volna azok után, hogy a FILA személyre szóló meghívót küldött, a versenyt pedig ráadásnak Romániában tartották. Mert ugyan mi lett volna, ha például Új- Zéland vagy Dánia a házigazda? (A szponzorok pedig: Ponderosa Kft., Falken Bier, Pizza Mix, Bar Imperial, Minion Kft., Kukuri Shop, Georgia Group Kft., High Live Disco, Leo vendéglõ, Studio bár, Show Club Jo, Multiprofil Kft., Fikó's Car Wash, Ábra Kft., Crizantema.)

A veterán világbajnokság hatodik helyezettje most pihenõre vágyik, az üzletnek szeretné szentelni minden figyelmét, energiáját. — Egy évig szünetet tartok, nem edzek, nem versenyzek. Amikor pedig eljön a következõ veterán világbajnokság ideje, újra szõnyegre állok, hogy visszanyerjem régi formámat — tervezi. — Freiburgban mindenképpen jobb eredményt kell majd elérnem.

Farczádi Attila

Gurul a gyõzelem

(Spartak Trnava versus Románia?)

Boldog románok. Megmondták jóelõre: gyõzelemre mennek. És gyõztek. Ilyen egyszerû, holott a román labdarúgás most olyan, mint õszidõben, október táján a forrásban levõ bor: karcos (tulburel). Mismásolás, pénzek eltérítése, bundázás, korrupció — van minden, ami ilyen "átmeneti" idõszakban éppen lenni szokott, mondhatni, a sportvilág a maga sajátos módján leképezi a társadalom forrongását, alakulását, sõt: ha szerencséje van, korábban hajtja végre az itt is életbevágóan fontos reformot, mint a gazdaság maga. A sportban fürgébben ficánkol a tõke, könnyebben nyílnak a kiskapuk. Namármost azt kérdezheti valaki, hogy jó, jó, de mitõl van, hogy a belharcoktól marcangolt román futball kifelé mégis jó, sõt az élvonalba tartozónak számít, hiszen az európai profi futballban lépten-nyomon találkozhatunk a román labdarúgók neveivel. Mitõl van az, hogy a nagyválogatott csodákra képes, mi motiválja a fiúkat? Tovább menve: miért nem görcsöltek be Bukarestben a magyarok ellen, hiszen tudták, ha most se gyõznek, ebben az évezredben már aligha nyílik alkalom a (történelmi) revansra? Hogy akkor afféle "pãunescus" felfanatizálás történült? Hát itt meg mi volt most, Pozsonyban? Itt is tudták, hogy gyõzniük kell, mert különban minimális esélyük marad, szerdán a luzitánokkal szemben nehezebb lesz állni a sarat. A csaknem közömbös fogadtatás ellenére nem csüggedtek, sõt. A stadionba alig nyolcezer szurkoló jött ki, és bizony gyakrabban hallottuk a román biztatást, mint a szlovákot. Amikor utolsót füttyentett Gratiano Cesari mester, a megérdemelt gyõzelem boldogságával mehettek a zuhanyozóba a fiúk. Bejött!

A szerencse. Foci, egyáltalán: versenysport szerencse nélkül nincsen. Hogy Adamec szinte egyetlen csapatra "építette" válogatottját. Hogy a rugalmas futball koncepciója csak egészen jól összeforrt, stílusos csapatnál alkalmazható. Hogy az egyéni teljesítmény nem bontakozhat ki így-úgy összedobott társaságban, mert a csapattársak kollektív sutasága visszarántja a még oly tehetséges labdarúgót is. A románoknak csaknem minden elképzelésük sikerült. Az ellenfélen úgy mentek át, mint savó a kutyán.

A balszerencse. Hiszen volt szlovák helyzet is, nem annyi, mint román, de Vargáék, a két Németh (Szilárd és Péter), Janocka, Valahovic, Karhan meg az Újlaki Marek, a Labant Vladimir, a Fabus és Miroslav König védõ "klubja" kifejezetten rossz napot fogott ki. (Ha Jozef Adamec hisz a csillagokban, horoszkóppal kellett volna kezdenie a felkészítést.) A helyezetek az egész mérkõzés alatt szinte villámként cikázva követték, kergették egymást. De ez a román válogatott latin-amerikai mázlival hatalmas szambás napot fogott ki, mellettük a fogadó csapat néha csizmában s népviseletben topogott. Legalább tizenöt alkalommal tüzesedett fel a levegõ a kapuk terében. Stelea kapusnak bizonyára vizet vetettek meccs elõtt, mert (igézéstõl tartva) nem hülyéskedett, mint egyébkor szokta, a tamangózást most (valamiért) mellõzte; de még így is szinte-szinte elindították szivarért egyszer- kétszer. A spanyol iskola kétségkívül meglátszik teljesítményén.

Hagi. Ez a fenomén kivételezett helyzetet élvezett a mindenkori hazai csapatában és a román válogatottban; önzõsködése azonban gyakran árnyékolta be zseniális húzásait. Bravúros lövéseit tombolva üdvözölte a közönség, de kekeckedései miatt sokszor fütyülték is a derék makedónt, aki íme: 34 évesen berúgta a 34. gólját, és "öreg" korára bölcsebbé vált, a török klubnál tanulta igazán meg, hogy sztárnak lenni szolgálat is, nem csak tündöklés. 99 százalék izzadmány, egy százalék gól. Sok balfogás írható pedig korábbi szerepléseibõl a számlájára. Legalább annyiszor játszott rosszul miatta a válogatott, mint ahányszor fölényesen diadalmaskodott. Hagi nem isten, nem "idol", de pl. a magyarok elleni gyõzelemben kulcsfontosságú volt a jelenléte, elsõsorban a lélektani mérkõzést nyerte meg vele a román csapat. (A magyaroknak pedig görcsölni sem jutott idejük. (Lám, máig nem ocsúdtak fel.)

Kíváncsi vagyok, mire viszi Hagit esze, vére, tehetsége — szerdán. A portugálokkal szemben ugyanis nincs román komplexus, legfeljebb játszi félelem. Azok meg nem bírtak szombaton az azeriekkel, akik az utolsó percig vezettek; csak a 90.-ben egyenlített Luis Figo. Bizonyára nagyon összeszedik magukat, bár a jegyük gyakorlatilag már meg van váltva az EB-re.

Politika és véletlen. Jó az imázs, fõleg a stadionban. Eredeti demokrácaink ezt is késõn vették észbe, de most már, mit ad Isten, a román miniszterelnöknek éppen akkor támad elodázhatatlan tárgyalnivalója Pozsonyban, amikor a válogatottak mérkõznek. Ezt hívják szerencsés egybeesésnek. Fiatal nemzetek csapatainak különösen növeli az önbizalmát, ha (király, királynõ hiányában) államelnök, miniszterelnök, (más világhírességek hiányában pedig legalább Ilie Nãstase vagy Herr Þiriac) alakján, arcképén idõzhet röpke villanatig a kamera. És Radu Vasile ott volt a Slovan Stadionban.

Kudarc. Bicskei Berci bácsi azt nyilatkozta, hogy fiai tulajdonképpen azért csütörtökölték el a szombatot Vadúzben, mert megbéklyózta õket a tudat, hogy le kell gyõzniük ezt a szerencsétlen Liechtensteint. Ezt a törpét. (A törpe meg visszarúgott.) Azt hitték, magától gurul a hálóba a labda. Istenem, szövetségi kapitány mondhat ilyet is, de a hülyeséget inkább elfogadja az ember, ha gyõz a csapat. A magyarok a tavasszal ötöt varrtak be az Üllõi úton a törpikének, ott meg begörcsöltek, mert gyõzniük kell. "Edzõi pályafutásom legkellemetlenebb pillanatit éltem át" — mondta Bicskei. Talán más lesz vala az ábra, ha Orbán Viktor is ott tárgyal Vadúzban...

Vigasz. Magyarország ezzel matematikai esélyét is elveszítette annak, hogy eljusson az Európa-bajnokságra. De "mit rákentek" a fiúk, lemossák a lányok. A magyar nõi focicsapat 13:0-ra nyert Bosznia-Hercegovina hölgyei ellen. Nincs szebb (s jobb) lány a magyar lánynál, vékony karcsú stoplijánál!

Tanulság. Nem gurul a labda, ha Hagi nem rúgja. *(Eb- selejtezõ eredmények a 6. oldalon.)

Bölöni Domokos