|
LI. évfolyam 206. (14258) |
1999. szeptember 4., szombat |
A Bukaresti Tôzsdén hamarosan a Transilvania Pénzügyi Befektetési Társaság részvényei is megjelennek, ugyanis a tôzsdei jegyzést jóváhagyó bizottság a múlt hónap végi ülésén felvette a Társaságot a jegyzett, I-es kategóriájú gazdasági egységek közé. A jegyzésre vonatkozó kérvényt a brassói Activest értékügynökség nyújtotta be. A jóváhagyást követôen a tényleges tranzakciókra csak bizonyos mûszaki gondok megoldása után kerül sor, ami legalább egy-két hétbe beletelik. Ekkor derül majd ki, mennyi is lesz valójában egy részvény ára.
A részvényesek védelme érdekében szükség van arra, hogy mindenkinek egy kivonatot egy jelszót küldjenek, amelyet csak a tulajdonos ismer. Ezzel próbálják meg kizárni az ellopott és elveszített részvények továbbadását, értékesítését. Ugyanakkor számos tulajdonos nem tudja pontosan, hány részvénye van, annál is inkább, hogy egyes részvényesek részesedésként más Befektetési Társaságok részvényeit is megkapták.
Stefan Dorina, a társaság marosvásárhelyi kirendeltségének alkalmazottja szerint hamarosan megnyílik a lehetôség a részvények eladására, de az adásvételt nem kell elsietni, mert úgyis sok olyan rászoruló lesz, aki már az elsô napon szabadulni szeretne tôlük, csakhogy egy kis készpénzhez jusson. A hirtelen megnövekedô kínálat minden bizonnyal az elsô napokban lenyomja a részvények árát, ezért érdemes kivárni, amíg stabilizálódik a helyzet.
Az osztalékra vonatkozóan Stefan Dorina még elmondta: a több mint 60.000 hozzájuk tartozó részvényesbôl kb. 5.000 nem jelentkezett a postán, hogy felvegye a neki járó pénzt. Ezek a személyek a társaság székhelyén jelentkezhetnek. Sajnos, sok részvényes azért nem veheti fel az említett összeget, mivel a részvényeihez örökösödés útján jutott és még nincsenek meg az ezt igazoló okiratok.
Mindazok azonban akik rendelkeznek a megfelelô iratokkal egy 1.000 részvénybôl álló csomagért 130.000 lejt kapnak.
Háromnapos hivatalos látogatásra péntek reggel Szlovákiába utazott Radu Vasile miniszterelnök.
Az érkezést követôen házigazdájával, Mikulas Dzurinda szlovák kormányfôvel együtt részt vett az üzletemberek fórumának megnyitóján. A rendezvényt a két ország kereskedelmi kamarái szervezték, mintegy 100 szlovák és 50 román üzletember részvételével.
Radu Vasile egyebek között kifejtette, hogy a román kormány bôvíteni szeretné a pillanatnyilag várakozáson aluli román—szlovák gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Ajánlotta egyúttal a szlovák cégeknek, vegyenek részt a romániai privatizációs folyamatban, tekintettel az eddigi együttmûködési hagyományokra.
Amint a két kormányfô szavaiból kitûnt, Románia és Szlovákia hasonló problémákkal küszködik: a makrostabilizációs folyamat fogyatékosságai, a vállalatok átszervezése okozta nagy munkanélküliség, a törvényes keret és a bankrendszer jobbításának szükségessége, új munkahelyek teremtése.
A szlovák kormányfô elmondta, hogy országában kezdenek mutatkozni az eredmények a költségvetés és a nemzeti pénznem konszolidálása tekintetében, ami minden bizonnyal a beruházások növelését fogja maga után vonni.
A román—szlovák üzleti találkozó elsô eredményeként szerzôdést írtak alá tegnap 600 ARO gépkocsi szállítására. Vasile miniszterelnök különben jelezte: javasolni fogja szlovák kollégájának, hogy egy régebbi, ötmillió rubel értékû átutalható román adósságot ARO gépkocsikkal törlesszük.
Markó Béla találkozója Joseph Biden szenátorral
A romániai nemzeti kisebbségek helyzetérôl és a kisebbségi jogok térségbeli érvényesülésérôl folytatott megbeszéléseket csütörtökön Bukarestben Joseph Biden amerikai szenátor Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével.
Az amerikai politikus, aki az amerikai szenátus külügyi bizottságának rangidôs demokrata párti tagja, többnapos körutat tesz a Balkánon: a térség nemzeti kisebbségeinek helyzetét méri fel. A szenátort fogadta Emil Constantinescu államfô, Radu Vasile kormányfô és Andrei Plesu külügyminszter is.
Az RMDSZ elnökével tartott találkozón Markó Béla ismertette a Romániában élô magyar közösség helyzetét, gondjait. Értékelése szerint az elmúlt három évben az RMDSZ kormányzati szereplésének köszönhetôen több eredményt értek el, de ezeket távolról sem lehet elegendônek nevezni. Kifejtette, hogy szerinte a kisebbségi gondok megoldására két modell létezik: a koszovói vagy a kisebbségi jogok békés úton történô rendezése. — Jugoszlávia példájából a nemzetközi közösségnek azt a következtetést kell levonnia, hogy ezentúl nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelôzô diplomáciára. Az általános megfogalmazások és ajánlások helyett az emberi jogok betartása érdekében is olyan konkrét feltételrendszerre van szükség, mint amilyent a Nemzetközi Valutaalap használ a gazdaság esetében - szögezte le.
Joseph Biden válaszában méltányolta, hogy az RMDSZ és más Kárpát-medencei magyar szervezetek kizárólag politikai eszközöket használnak érdekeik érvényesítésére. A szenátor szerint az Egyesült Államok legfontosabb érdeke a térségben, hogy betartsák az emberi és kisebbségi jogokat.
— Washington kétféleképp tud segíteni: erôszakkal, mint Jugoszláviában, vagy pedig a támogatások feltételekhez kötésével - mondta, és kifejtette azt a véleményét, hogy amíg Romániában nem rendezik a kisebbségek helyzetét, addig sem a NATO-csatlakozásra, sem más jelentôs intézményekbe való felvételre nem kerülhet sor.
Szeptember elsejei lapszámunkban a Rompres hírügynökségtôl származó hírben jelentették be, hogy az 1999. évi 59-es számú rendelet értelmében a konzuli szolgáltatások díjai augusztus 31-tôl az inflációs ráta függvényében módosulnak. Mindez az útlevelekkel, a külföldiekkel és az állampolgársággal foglalkozó fôigazgatóság döntésére történik így. Ugyanebben a hírben az állt, hogy az útlevél ára 400 ezer lej, s ezt az összeget a takarékpénztáraknál kell kifizetni. Továbbá, hogy a határátkeléshez szükséges dokumentumok érvényességének meghosszabbításáért 285 ezer lejt kell fizetni. És így tovább.
Szeptember másodikán egy olvasónk azzal keresett meg, hogy tôle már augusztus 30-án, tehát egy nappal a jelzett idôpont elôtt 400 ezer lejt kértek az útlevélért.
Meghesan Ioan ezredeshez, a Maros Megyei Útlevélosztály fônökéhez fordultunk, mondja el, hogy is áll a helyzet. Válaszát azzal kezdte, hogy komplikált esettel állunk szemben, mert összebonyolódtak a dolgok.
— Augusztus 30-án Bukarestbôl küldtek egy táviratot, amelyet augusztus 31-én, az ügyfelek fogadása közben kaptak kézhez. Ennek értelmében augusztus 31-tôl már úgy kellett volna bevenni az iratokat, hogy az igénylôktôl 400 ezer lejt kérnek majd el. De mivel a sorbanállók közül egyesek már beadták a kéréseket, a zúgolódás elkerülése végett a többiektôl is úgy vették be az iratokat, hogy a régi áron) azaz 106.100 lejt számoltak.
Hogy a zûrzavar teljes legyen, szeptember elsején ismét érkezett egy átirat, amelyben elrendelik, hogy augusztus 26- ától alkalmazzák a 400 ezer lejes új árat a már említett 59-es számú, 1999. augusztus 24-i keltezésû kormányrendelet értelmében, amely az augusztus 26-i 405-ös Hivatalos Közlönyben látott napvilágot. Így az augusztus 26-án fogadott ügyfelektôl elvett kérésekre az útleveleket már 400 ezer lejért kell kibocsátani. Akiknek az útlevelet sürgôsségi eljárással adták ki, tehát 26, 27, 28, 29-én, s ezek csak a 106.100 lejes díjat fizették ki, most utólag törleszteniük kell a különbözetet. Akik még nem vették át az augusztus 26-tól ígényelt útlevelet, azoktól is kérik a különbözetet.
Az útlevél meghosszabbításáért 21 ezer lej helyett 315 ezret kell lepengetni, (és nem 285 ezer lejt), míg a gyerekeknek az útiokmányban való feltüntetéséért 30 ezer lejes kérvényt kell kitölteniük. Ezenkívül minden útlevélben szereplô gyerekre még 30 ezret kell befizetni.
Persze az ezredes is az ügyfélnek ad igazat, háborog, mert igazságtalannak, felháborítónak tartják maguk is a központi hivatalok hebehurgyaságát. Tenni azonban, nincs amit, mert a rendeletet be kell tartani! Ebben nincs hiba! Annál inkább abban, hogy senkinek eszébe nem jut a rendeletet komponáló, majd menet közben megváltoztató hivatalnokokat kirúgni állásukból. Egyszer már nálunk is meg kellene tanulni, hogy ott ahol a hivatal trehány, az állampolgártól sem várható el a törvénytisztelet.
Ökörnyálat még nem pipált, de lágy szilvára lépett már az ôsz a magyarózdi temetôben, s üzent a Dégi Csúp: dûlôre kapaszkodik szeptember...
Augusztus 28-án, Horváth István születésének 90. évfordulója közelében, fényes délelôtt emlékezô gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kôfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költô-Tiborc!"
Akár a kô, súlyos kezek emeltek fekete kalapot a Falusfél emlékére: mélyrétegek gondjaival indult a világba. A kegyelet fekete-fehér erdélyi pillanatai. Harangszó ülte meg a magyarózdi toronyalját, palástban a lelkész, Harangozó György: közületek való volt, csakugyan megtért Ózdra az erdélyi magyar falu szellemóriása, aki az értelmiségiek között paraszt, s övéi közt értelmiségi.
Hetvenhét jeges januárjában is ott állt a sírnál Nagy Pál irodalomtörténész, a végsô búcsú zivataros pillanataiban, s alig több, mint húsz év múltán szólt a sziklatömb árnyékában Veres Péter, Sinka István rokonáról: "nem puszta ábrándozás, ha azt mondjuk: koránál fogva még jelen lehetne e viharos ezredvégen, ha el nem gázolja a hatalom részeg milicistája a kolozsvári Mikó utcában a költôt. Jelen lehetne a békesség történelmi völgyében, kapája nyelérôl magasra szállhatna a pacsirta. Nem adna fel semmit népi örökébôl. Nagy horizontokat fogott át a toronyalja látószögébôl: Magyarózdnak közös a határa Farkaslakával, közös Mikházával, és összeér az erdôvidéki Kisbaconnal. Mindez szép nagy tartomány..." — mondta az emlékezô céhtárs.
Az RMDSZ országos Ügyvezetô Elnöksége és az EMKE részérôl a Költô-Tiborc sírjára koszorút Somai József és Balogh Ferenc hozott, a kolozsvári Horváth István Alapítvány nevében Somai József, és a költô leánya, Horváth Arany. Az írónô természetesen a megemlékezés családi koszorúját is elhelyezte édesapja sírján. A rendezvény védnökségét vállaló marosludasi RMDSZ-kerülettôl Andrássy Árpád és Major István, a megyei szervezettôl Vas Levente és Csomós Attila, a bükkösi polgármesteri hivatal, a tanács részérôl Biró József polgármester és Pataki Erzsébet helyezte el a kegyelet virágait.
A magyarózdi református templomban tartott istentiszteleten az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, Bustya Dezsô végezte el azt, amit a a szó magában foglal, szép retorikával kérdezve: mit keres az ember? S válaszul: a felfelé vezetô utat, akár a költô Horváth István, fel népével a mélyparaszti rétegekbôl. Jöttem valahonnan, megyek valahova: összecseng az énekíró vallomásával.
Czirják Árpád kolozsvári kanonok az ökumené tiszteletével tette azt, amit soha nem látott Magyarózd jámbor népe: katolikus fôméltóság szerény református templom szószékén: hervatag virágok mellé tettük a hervadhatatlan virágot. Horváth István parasztköltô otthon találta meg azt, amit vándorlásaiban máshol keresett. Szülôföldjét kiemelte Ózdnak szûk völgyébôl. Ahol — mondta Harangozó György — egykoron Petrôczy Kata Szidónia hallgatta a fülemülét, megtért a költô is, mert jó annak, aki az atyafiakkal akar lenni, végleg együtt...
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkárának üzenetét Somai József tolmácsolta. Jeles költônk, Lászlóffy Aladár megemlékezô levelét Boér Ferenc kolozsvári színmûvész olvasta fel: "...szellemünk sajátosságának ispánja, Magyarózd fia, szellemi arcunk olyan ugyanis, ahogy a falu apostola ábrázolta..."
Pálfy G. István magyarországi publiciszta, a Duna Televízió kurátora a költô kisebbségi tartását, népiségébôl fakadó parasztgerinces jellemét idézte meg áthallásos hangsúllyal: "költô volt, s nem üvöltött együtt a farkasokkal". Fábián Gyula magyarországi írót hívta volt a költô Magyarózdra, csakhogy most jöhetett, s lévén az érces szó s balladák forrásánál, idézte Farkas Árpádot: "vigyázzunk, mert apáink hûlô arcán járunk!" A költô lánya, Horváth Arany felolvasta a Horvát István Alapítvány szándéknyilatkozatát.
Az ünnepség befejezô részeként Boér Ferenc színmûvész megszokott elôadói igényével Horváth István-verseket mondott, leveleibôl olvasott föl, tán visszhangzik a környék most is: "Jöttem valahonnan, megyek valahova, az én vándorlásom nem szûnik meg soha."
Sütô András Kossuth-díjas írónk az enlékház tornácáról szólt az ózdiakhoz: "Látszólagosan az elmúlt esztendôkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklôdés annak a világnak a részérôl, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetrôl beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költônek nem mindenekelôtt való feladata a lepkefogás a virágos mezôkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkébôl szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költô, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költô barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely ôt oda taszította, a parancs, amely belôle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ô könyvénél — A magyarózdi toronyaljára gondolok — gyönyörûbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörû szellemi katedrális építôje elôtt hajtom meg itt most fejemet magam is..."
Az ünnepség délután táncházzal folytatódott, muzsikált a kolozsvári Ördögszekér együttes.
Ötven év embert próbáló eseményei, az indulás és a pályafutás kínjai, nehézségei, örömök és beteljesülések, fényes karrierek és a mindennapi egyszerû embert szolgáló alázat nyújtotta elégtétel, boldog magánélet, vagy sorozatos tragédiák — ötven év történelme elevenedett meg péntek délben azon az ünnepségen, amelyen a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1949-ben végzett orvosait tüntették ki a fél évszázados munkáért járó aranyoklevéllel.
A háború borzalmaiból kilábaló országban, nem egy esetben munkaszolgálat vagy hadifogság után, ez az évjárat még Kolozsváron kezdte meg tanulmányait, hogy aztán a Marosvásárhelyre költöztetett magyar tagozattal ôk is ebbe a városba jöjjenek, ahol meg kellett tapasztalniok az egyetemalapítás, az újrakezdés minden nehézségét. Kiváló tanáraiknak köszönhetôen — ahogy többen is hangsúlyozták —, mindnyájan megállták helyüket a pályán, az akadémikus egyetemi tanártól a munkáját a legmagasabb szinten végzô kör- vagy szakorvosig.
A hetvenes éveikben járó orvosokat, akik közül egyesek Budapestrôl, mások Izraelbôl, de a legtöbben Erdély különbozô helységeibôl érkeztek az eseményre, Pascu Ioan professzor, az egyetem rektora köszöntötte, majd az intézet mai helyzetérôl tartott beszámolót követôen ( 25000-re nôtt a hallgatók száma, ez évtôl két kollégium kezdi meg mûködését az OGYE-n, 250.000 dollárt kaptak a Világbanktól a számítógépes hálózat kialakítására, sok külföldi egyetemmel tartanak kapcsolatot), valamennyi jelenlevônek átnyújtotta a diplomát.
A szervezôk nevében dr. Kesztenbaum Ervin aneszteziológus fôorvos köszöntötte a volt csoporttársakat, kollégákat, majd Bedô Károly nyugalmazott professzor akadémikus, a találkozó szervezôje emlékezett az egyetemi évekre, az azt követô nehézségekre, a célzott kihelyezésekre, a kényszerítô körülményekre, amelyek nem egy kollégának keserítették meg az életét, kivándorlásra kényszerítve. Szólt arról is, hogy ez az évfolyam végzéskor még diplomát sem kapott, csak egy kétnyelvû gépelt szöveget. Megemlítette, hogy milyen akadályok nehezítették az utánpótlásképzést, majd azt hangsúlyozta, hogy ezt az évjáratot a szívvel- lélekkel végzett munka, nem a pénzszerzés vezérelte.
Az Izraelbôl érkezett Grünfeld Andor, az egykori tanárok, illetve a már eltávozott kollégák névsorát olvasta fel, akiknek emlékére egy percnyi csenddel adóztak a megjelentek.
Ezt követôen az aranyoklevéllel kitüntetett orvosok a a szakma legváltozatosabb területein végzett munkájukról, a nehézségek ellenére elért eredményeikrôl számoltak be. Ime a névsor: Ádám György budapesti élettanász egyetemi tanár, akadémikus, hat éven át az említett egyetem rektora, Bedô Károly professzor akadémikus, nyolc éven át tanszékvezetô a marosvásárhelyi egyetemen, Erdélyi Béla nyugalmazott fül-orr-gégész fôorvos, Forvith József nyugalmazott székelykeresztúri belgyógyász fôorvos, Grigercsik Gyula nyugalmazott székelyudvarhelyi körorvos, akit a népnevelésért végzett munkájáért tüntettek ki, Grünfeld Andor gyermekorvos, volt poliklinikavezetô Izraelben, Gyöngyössy János székelyudvarhelyi nyugalmazott tüdôgyógyász fôorvos, Horváth Pál marosvásárhelyi nyugalmazott fôorvos, Keszler Pál nyugalmazott sebészprofesszor Budapestrôl, Kesztenbaum Ervin aneszteziológus fôorvos, a marosvásárhelyi intenzív terápiás osztály megteremtôje, Ocskay László nyugalmazott általános orvos, az ôslénytan kutatója, Rochlitz János labororvos, kiváló sportember, a mûvészetek, a zene kedvelôje és mûvelôje Bánffyhunyadról, Szabó Márton sebészfôorvos Kolozsvárról. Hegedüs László nagykárolyi röntgenorvos oklevelét orvostanhallgató unokája, édesanyja Bakk Elekné Takács Sára diplomáját dr. Bakk Éva marosvásárhelyi röntgenorvos vette át.
Privatizáltak a községi állatorvosok
Szeptember 1-jétôl haszonbérbe adták a községekben mûködô állategészségügyi rendelôket. Az Állategészségügyi Igazgatóság álláspontja szerint, melyet augusztus 19-i lapszámunkban ismertettünk, az intézkedéssel a falvakon dolgozó állatorvosok és -technikusok gondjainak jó része megoldható, s perspektivikusan ez az egyetlen járható út ezen a tevékenységi területen is. Ezúttal arra szerettünk volna választ kapni, hogy miként látják ezt a magánosítást maguk az érdekeltek.
A Csíkfalvához tartozó Nyárádszentmártonban Kovács József állatorvos nyilatkozott lapunknak. Nagy még a bizonytalanság a jövôt illetôen — mondta. Persze azzal valamennyien tisztában vannak, hogy a jelenlegi áldatlan állapotot valahogy fel kellett oldani, de még nem látják tisztán a jövôt. Bár ígéretet kaptak, hogy szeptember 1-jéig aláírják a haszonbérleti szerzôdést, augusztus 31-éig errôl még semmi hír nem érkezett. Ôt magát legjobban nem is az aláírás ténye nyugtalanítja, hisz a szerzôdést elôbb-utóbb aláírják (eddig talán valamiféle típusnyomtatvány hiánya miatt nem kerülhetett sor erre), hanem az, hogy nem tudja, hogy milyen adatok fognak ebben szerepelni. Ha ugyanis a haszonbérletért fizetendô összeg azon a szinten lesz, mint amilyent emlegettek, aligha fogja tudni majd ezt a bevételeibôl törleszteni. Az elmúlt évben ugyanis a körzet mintegy 15 millió lej bevételt utalt át az igazgatóság számlájára, míg az állategészségügyi összköltségek 100-115 millió lejre rúgtak. Igaz ugyan, hogy a közegészségügyi fontosságú, kötelezô állatorvosi feladatok — különbözô oltások, húsminôség- ellenôrzés stb.— árának jelentôs mértékû támogatását a kormány magára vállalta, de az ártámogatott gyógyszerek botránya bizonyítja, hogy erre alapozni igencsak merész dolog. Mégsincs más választási lehetôség.
A körzet két községet is kiszolgál, Csíkfalvát és Székelyhodost. A terület nagy, az állatállomány jelentôs számú. Kb. 1.200 szarvasmarha, 2.500-3.000 sertés, 3.000 juh, 15.000 körüli háziszárnyas ellátásáról kell gondoskodni, ezért feltétlenül szükség van továbbra is a két állategészségügyi asszisztens munkájára. A két segédmunkaerô fizetésérôl azonban ezentúl a haszonbérletet élvezô állatorvosnak kell gondoskodnia, s ha a megígért ártámogatás nem érkezik meg idôben, nagyon kétséges, hogy lesz mibôl kifizetni a haszonbérleti díjat s a különbözô költségeket.
A nem kötelezô állategészségügyi ellátás sajnos a minimális szinten van. Nem lehet arra számítani, hogy a szabad praxisból befolyó összegek olyan szintet fognak elérni, amely az esetleg elmaradó támogatást kompenzálja. Nagy a szegénység, s az emberek nem hívnak állatorvost, csak a legvégsô esetben. Saját maguk gyógyítják állataikat, vagy a szomszéd, ismerôs, rokon segítségét veszik igénybe, s a szakemberhez gyakran csak akkor fordulnak, amikor a jószágot már nem lehet megmenteni. Pedig az idôben való beavatkozás sokszor segíthetne. Arról a jövedelemforrásról, amelybôl a városi magán szakorvosok élnek, kutyák, macskák, egyéb hobbiállatok kezelésérôl, faluhelyen szinte egyáltalán nem lehet beszélni. Csak egész kivételes esetekben oltatják be például a gazdák a házôrzô kutyáikat a kötelezô, veszettség elleni oltás kivételével.
Csíkfalván egyébként nem volt különösebb gond az állatorvos fizetésével, amióta a tanács fennhatósága alá tartoznak. Nem örvendtek ugyan a nyakukba szakadt plusz gondnak, de — sok más körzettel ellentétben — kikerítettek annyit, amennyi a megélhetéshez elegendô volt. Segített az is, hogy a településen húsfeldolgozó üzem mûködik, s a hús egészségügyi ellenôrzése is biztosított némi jövedelemforrást. Voltak azonban más anomáliák. Egy adott pillanatban például megjelentek az áramszolgáltató munkatársai, hogy a számla ki nem fizetése miatt kikössék a rendelôben a villanyáramot. Utólag kiderült, hogy a számla sem a tanácsnál nem jelent meg, akinek a felügyelete alá voltak utalva, sem a rendelônél, hanem a régi szokás szerint, összecsapva több körzettel, Marosvásárhelyen az igazgatóságnál, amely persze nem fizethetett ki olyan számlákat, amelyek nem voltak az övéi. A fejetlenségre jellemzô, hogy ez a felfordulás szinte valamennyi szolgáltató esetében (telefon, gáz stb.) elôfordult.
Ami a munkát illeti, abból természetesen nincs hiány. Napi 10-12 óra is kell minden feladat elvégzéséhez, s kétségtelen, hogy a körzet megbírja a konkurenciát. S ha tisztázódnak azok az ismeretlen kérdések, amelyek ma még gyötrik az akarva-akaratlanul hirtelen maszekké vált "lódoktorokat", talán az ellátás minôsége is javulni fog.
— Apám 1922 és 1943 között kórházorvos volt Baróton. Elôfordult, hogy éjszaka házi szülést kellett levezetnie. Hol? Rendszerint a konyhai nagy asztalon. Megesett, hogy az anyaméhben rendellenesen elhelyezkedô magzat miatt hajnalig, reggelig harcolt az életért. S e dolga végeztével nem hajthatta le pihenésre a fejét, mert már tizenvalahány beteg várta a kórtermekben. Küzdelmes élet tanúja lehettem már gyermekkoromban, ami késôbb pályafutásomra is kihatott.
A négy elemit még Baróton jártam ki egy osztatlan román tannyelvû osztályban, a gimnáziumot szintén román nyelven Segesváron. Harminckilenc ôszén már állott a diktatúra. Úgy kellett köszönni — elôrenyújtott karral, tenyérrel —, mint Hitlernek, s minden csütörtökön volt ideológiai képzés. Azt ugyan nem engedte meg Horea Teculescu igazgató, hogy a magyarokat szidják, de a zsidókat igen.
Így emlékezik 77. évében a Marosvásárhelyen lakó Kádár Zsombor erdômérnök a "kezdetekre". Majd házi könyv- és irattára, alkotómûhelye valamelyik rejtekébôl nyomtatott füzetet emel ki, hogy föllapozza egy névsorra. Tizenhat Csík, Udvarhely, Háromszék, Alsó-Fehér, Szilágy, Krassó-Szörény, Temes és Szatmár megyei, azaz erdélyi származású férfi nevének lajstromára, akik 1946 és 1955 között a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdômérnöki Karának egykori hallgatójaként oklevelet szereztek. Valamivel késôbb egy sötétzöld bársonnyal és hófehér selyemmel bélelt kazettába helyezett emlékérmet vehetünk a kezünkbe. A Pro Universitate Soproniensi feliratú bronzéremmel 1994-ben tüntették ki Kádár Zsombort, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemhez fûzôdô szakmai kapcsolatáért és kiemelkedô erdészeti szakírói tevékenységéért.
Ezt követôen egy régmúlt idôkre emlékeztetô, vastag és hullámzó felületû merített papírra fekete tussal, tollal, cirkalmas betûkkel írott bôrkötésû diplomában gyönyörködhetünk. Szövegébôl csak ennyit idézünk: "50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bizonyságául állítottuk ki ezt az Aranyoklevelet, melyet a soproni egyetem pecsétjével és aláírásunkkal hitelesítünk."
— Doktor Soltész Levente, a Kolozsvári Magyar Fôkonzulátus konzula hozta el nekem 1998 februárjában, mivel nem vehettem részt az ünnepi rendezvényen — emlékezik vendéglátónk. A kitüntetéshez csatolt, dr. Habil Koloszár József rektor kézjegyével ellátott levélben az áll, hogy: "Egyetemünk Tanácsa és a magam nevében sok szeretettel gratulálok az aranydiplomához és remélem, egészségi állapota lehetôvé teszi, hogy 5 év múlva gyémántoklevelet, majd vasoklevelet is átadhassunk önnek. További nagyon jó egészséget kívánok a hagyományos erdészüdvözlettel: Jó szerencsét!"
Világégés ide, határkiigazítás és rendszerváltás oda, elvégezhette a tanulmányait. Szerencsés ember — állapítjuk meg. Nem váratnak magukra a válasz-megjegyzések. Hogy a két világháború között egész Romániában mindössze a francia mintára Scoala Politehnica-nak nevezett bukaresti mûegyetemen folyt erdômérnök-képzés, meg hogy ott a 22 év alatt csupán egy magyar fiatal tudott erdômérnöki diplomát szerezni: Békési Elek. Ezért orientálódott sok tehetséges fiú e szakma felé. Ami pedig a szerencsét illeti, hát... szerencsésen hazajött tanárkodni a kézdivásárhelyi erdészeti mûszaki középiskolába. Most ez a "boldog idôt" idézi vissza.
— Olyan lakást kaptam, hogy nem volt benne víz, nem volt árnyékszék, a pincében meg patkányok jártak. Egy gazdag örmény házának a közepét adták ide, hét közös ajtó vett körül, így hát ott sem társas, sem társasági életet nem lehetett élni, mert minden szavamat hallották és én is ôket. De az idôt valamivel el kellett tölteni. Nekifogtam hát és valamennyi tantárgy tananyagát legépeltem. Egyszer lejött Bukarestbôl egy inspektor és azt mondta: mindenki hozza be az iskolába, mert látni szeretné, hogy mibôl tanítunk. Két nagy, degeszre tömött táskával állítottam be hozzá — nem kis meglepetésére.
Egy 1954-ben megjelent könyvet emel le a polcról beszélgetôpartnerünk. Címe: Erdôbecslés. Majd arra a Creitariu Ioanra emlékezik, aki az Orasul Stalin-i (Brassó) erdômérnöki fôiskola elôadótanára volt. Mint mondja, az illetô jól beszélt magyarul és ami szintén lényeges, jóindulatú emberként ismerhette meg. Ugyanis, amikor a minisztériumi felügyelô bemutatta neki a gépelt szöveget, nem hárította el azzal, hogy ilyesmi már napvilágot látott román nyelven, hanem biztata: le kell fordítani. A kiadónak azért tetszett a kézirat, mert Kádár Zsombor románul is leírta a szakkifejezéseket. A fôszerkesztô bevallotta: "Én jól ismerlek titeket, magyarokat. S tudom azt, hogy ha teszem azt, a Popescu Gheorghe neve áll a fedôlapon, akkor a könyv nehezebben eladható, de egy Kádár Zsombor munkájára már kíváncsiak és elolvassák."
Egyszóval így kezdôdött. És elsô önálló kötetének "piacra kerülése" után is becsempészte a hazai használatra szánt könyveibe a hivatalos nyelven használatos szavakat. Most már a készülô 16. könyve kéziratait gondozza a korosodó, ám ambícióját föl nem adó mérnök. Pillanatnyilag hatdioptriás szemüveggel dolgozik, de attól tart, hogy — édesanyjához hasonlóan — eljut a tizenhárom dioptriáig. Idônként a megerôltetéstôl könnyezô szemmel keresgél a töb mint 30.000, élére állított cédulából 3,5 métert kitevô feljegyzései között, s konokul hisz abban (miért ne hinne?!), hogy nemsokára nyomdaképes állapotba kerülnek az Erdô és nyelv címû, a Keleti- Kárpátok belsô hajlata erdôgazdálkodásának magyar szókincsét bemutató kiadvány kefelevonatai. Mint halljuk, ennek kéziratáért sem kért egyetlen fillért sem, mint ahogyan a két megelôzô erdészettörténeti kiadvány kapcsán is önként lemondott a szerzôi díjról, holott saját bevallása szerint családi házának javítására öt éve egy lejt sem tudott költeni.
Egyedül az a fontos számára, hogy a kincset érô ismeretanyag, amit pályafutása alatt, vagyis nyugdíjazásáig, majd az azt követô idôszakban hasznos, kedvelt idôtöltésnek titulált munkával, vasszorgalommal megszerzett, ne váljon az enyészet martalékává. Egy tanárember hozzá írt levelébôl lessük el a következô mondatot: "Honnan volt ennyi erôd ily hatalmas könyvtári-levéltári anyagot átolvasni, azt rendszerezni, a lényeget néhány mondatban kiemelni, s az egészet az olvasó elé tárni oly alapossággal?" Végül hadd idézzünk egy zalaegerszegi levélbôl is parányi részletet: "Lekötött a gondos kutatómunka, szaktudás és a szakma iránt érzett szeretetteljes alázat, ami áthatja a könyvet. Nagyon megkönnyítetted a következô nemzedék dolgát és méltó emléket állítottál az elôdöknek."
Hasonló gondolataink támadtak a Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok címû, a Bolyai téri unitárius templomnál lévô Anonymus- könyvesboltban fölfedezett könyvének olvasása közben. És nemcsak annak kapcsán tettük föl magunkban a kérdést, hogy a kötetben Melius Péter, Apáczai Csere János, Bolyai Farkas, Orbán Balázs, Mikes Kelemen, Kriza János, Áprily Lajos, Vita Zsigmond, Herman Ottó, Kós Károly, Kemény János, Sütô András, Tamási Áron, Balogh Edgár, dr. Vasile Sabau és Giurescu C. Constantin neve mellett még száznál is több jól ismert és kevésbé ismert jeles ember nevével találkozunk. De az egyes fejezetek, leírások a tudományos pontosságot és tárgyszerûséget nem nélkülözô, ám mégis oldott, könnyed stílusa olybá teszi ezt a mottóként versekkel teletûzdelt könyvet, hogy ha egyszer belekezdünk az olvasásába, nehezen tudjuk letenni. És ezek után már kevésbé tûnik lényegesnek, hogy erdészeti szak- és szótáríró, erdômérnök és erdészettörténész vagy egyszerûen csak mérnök meghatározás szerepel Kádár Zsombor neve mellett a Romániai magyar ki kicsoda, a Romániai magyar irodalmi lexikon vagy a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? címû könyv lapjain. Mindhárom ugyanô: az erdô és az erdészet, az emberlakta táj, a tudományok, a költészet és a próza értô szerelmese.
Augusztus 15-én múlt 125 éve, hogy megszületett a magyar néprajztudomány, a népdalgyûjtés egyik úttörô munkása, Seprôdi János. Kibéden, Maros-Torda vármegyében látta meg a napvilágot 1874-ben. Hátrahagyott Életrajzi vázlatában maga jelölte meg munkásságának fôbb irányait. A kolozsvári egyetem elvégzése után — ahol "... magyar és latin nyelvi és irodalmi elôadásokat" hallgatott, szépirodalommal, illetve zeneszerzéssel kísérletezett. A szépirodalomról csakhamar "teljesen a zenetudományira tért át". Az egyházi zene, a református egyházi éneklés ügye került elôtérbe, majd a súlypont áttevôdött a zenetörténetre, illetve a népdalgyûjtésre. Zenetörténeti tanulmányai közül kiemelkedô jelentôségû a Kájoni-kódexrôl írt terjedelmes dolgozata, a népdal zenei fejlôdésérôl írt eszmefuttatása, de foglalkoztatta Bartók Béla mûvészete is. Érdekes kitételét idéznünk kell, mivel egyben önjellemzés jellegû is. Íme: "... egyenesnek, világosnak, természetesnek látszik elôttem Bartók Béla útja. Történeti jelentôségét, mûvészi egyéniségét és irányának helyességét illetôleg alig lehet benne kétségünk."
Nos, a népdalgyûjtô, a népzenekutató Seprôdi János munkássága éppily egyenes, világos és természetes volt. Elsô lejegyzései Kibédrôl valók, s a terebélyesedô anyagból állította össze legegyénibb munkáját, az 1901—1913 között megjelent Marosszéki dalgyûjteményt, amelyet a zenetörténet azóta a magyar folklorisztika elsô népzenei falumonográfiájaként tart számon.
Seprôdi a népdal közmûvelôdési szerepét is felismerte. Így jelenhetett meg 1914-ben az Eredeti székely dalok címû kiskönyve, amelyben a kibédi dalokat "férfikarra alkalmazta"'. Korai halála — 49 évesen hunyt el — megakadályozta abban, hogy elképzeléseit mind megvalósítsa. Születésének századik évfordulóján, 1974-ben végül is napvilágot láthatott hagyatékának java része, Seprôdi János válogatott zenei írásai és népzenei gyûjtése címmel. Ez a közel ötszáz oldalas könyv áttekintést nyújt a kutatóelôd sokágú érdeklôdésérôl, s ékesen bizonyítja eredményeinek idôtálló voltát.
A gyûjtô-rendszerezô alkotó-teremtô Seprôdi felfogása ugyanis csöppet sem veszített idôszerûségébôl. Járható útján haladva egyre több néprajzi- népköltészeti monográfia születik.
Elgondolásai ma is egyetemes érvényûek. Színpadjaink elmaradhatatlan kelléke a népviselet, a néptánc, a népi fogantatású dal. Újabban szerkesztett egyházi énekeskönyveink az ô szellemének lenyomatát ôrzik, akkor is, ha kimaradásra ítéltetett szövege és dallama, a Hatalmas úr, mért látogatsz kezdetû.
Egyéniségének, emberi vonásainak szépségét talán sohasem fogja kikezdeni a múló idô. Hûsége példaértékû. Jaj annak, aki nem kötôdik egy faluhoz, egy városhoz, egy lélekgyarapító népcsoporthoz. Jaj annak a népnek, amely megfeledkezik múltjáról vagy meghamisítja azt. Seprôdi azért dolgozott, hogy felmutassa szülôfaluja sajátos értékeit, és hogy azokat egyetemessé emelje. S a szülôfalu — amely elsô okleveles említésének ötszázadik évfordulóját is ünnepli — nem lett hûtlen a nagy elôd, az elôfutár emlékéhez. Emléktábla áll azon az épületen, amelynek helyén egykor a szülôház állott. Mi, kibédiek, a táblán azt is szerettük volna jelezni, ki volt valójában Seprôdi János, de a hatalom — mint oly sokszor a történelemben — nem engedélyezte. Sebaj. Könyv, tanulmányok születtek már, amelyeket a szerzôk Seprôdi emlékének szenteltek. S hinni merjük, hogy további írások fogják méltatni a következô évezredben is munkálkodásának jelentôségét.
Nem hal meg az, akire emlékeznek. Nem halhat meg az, aki a halhatatlanság felé vezetô úton elhelyezett egy-egy kockakövet, hogy az utódok könnyedébben léphessenek a biztosabb jövendô felé. Köszönjük ezt, Seprôdi János.
A helikoni nagyasszonyokról írt sorozatomban vitathatatlanul az elsô hely az övé.
"Mikor egyszer Kolozsvárról hazajött János és azt kérdezte tôlem, nagyon nehéz volna körülbelül harminc embert ide Vécsre meghívni három napra — megdöbbentem. De amikor megmagyarázta, hogy mirôl van szó, és láttam, hogy milyen lelkesen beszél a tervrôl, akkor máris kezdtem szervezkedni. Ez volt 1926-ban."
A fentieket Kemény János skót-görög származású felesége (született 1899-ben, a görögországi Kalymosz szigetén.) írta. "1923 ôszén megházasodtam, feleségül vettem Paton Augusztát, kitôl hat gyermekem született. Feleségem apja, néhai Paton Vilmos, a nagynevû archeológus- tudós, fordító, anyja pedig Olympiti Irén, szegényparaszt kisázsiai családból származó görög nô volt)". Nagyon rövid idô alatt beilleszkedett az erdélyi életbe, tanulta meg a nyelvet, ha nem is jól, mert soha nem tudott megtanulni helyesen magyarul és mindig méltó segítôje volt férjének tervei megvalósításában.
Egy ilyen találkozó száz gondja-baja mind reá hárult, kezdve az elszállásolástól (vigyázni kellett nagyon, hogy kit kivel tesz vagy nem tesz össze egy szobába) a legapróbb részletekig, vendégvárás, irodalmi délután, havasi kirándulás megszervezése — minden. Ehhez gondoljuk hozzá, hogy az elsô találkozón egy még tapasztalatlan, a helyi szokásokat, ízeket nem ismerô, huszonéves fiatalasszony volt, aki ugyancsak ügyesen vizsgázott mindenbôl.
"... Elkészült a lista, válaszoltak a meghívókra és mi izgalommal vártuk a nagy napot. Több személyzetet vettem fel és amit lehetett, jó elôre elkészítettük, tortákat és pástétomokat. Még rendeltem húsokat, hogy legyen bôven (...) Azt hittem, mindent megszerveztem, még tintát és ceruzát is tettem minden szobába, hátha megjelenik az inspiráló múzsa, de mint angol, nem realizáltam, hogy voltak városi emberek, akik nem tudtak egyedül borotválkozni. Borbélyról nem gondoskodtam. Az elsô reggel Kádár Imre beállt borbélynak, sok tréfa és szellemeskedés közepette. Következô reggel elment a kocsi Régenbe borbélyért." A fiatalasszony, az energikus, ügyes Bornemissza Szilvássy Karola személyében barátra talált, aki szinte minden találkozón részt vett, és jól ismerte a viszonyokat.
Nagy segítségére volt Kuncz Aladár, aki mindig pár nappal elôbb érkezett, és azonnal bekapcsolódott a szervezésbe, fôleg az elszállásolásba, mert szinte mindenkit ismert személyesen. Együtt állapították meg az ülésrendet az étkezésnél. A nagy ovális asztalt úgy ülték körbe, hogy a szomszédokat mindig váltogatták, hogy mindenki mindenkivel tudjon szót váltani egyenrangú félként, és még a látszata se legyen annak, hogy van "asztalfô". Ahová esetleg a kiváltságosok kerülnek. Az asztalfô mindig a háziasszony helye volt.
A vendéglátáshoz tartozott, hogy mindenkivel ô is váltson pár kedves szót, meg kellett tudni nincs-e baj az ellátásban; meg kellett súgni Hunyady Sándornak (akinek soha nem volt türelme végigülni egy délelôtti megbeszélést, inkább a konyha körül, settenkedett), mi lesz az ebéd, amit aztán boldogan újságolt el társainak, de helyette információkat kért arról, mit beszélgettek, mit határoztak s aztán szaladt a szobájába megírni a tudósítást.
Szerette és imponált neki Bánffy gróf, aki "olyan igazi magyar. Bajuszos magyar. Középmagas, elegáns, jól volt öltözve, de nem erôltetetten. Angolosan. Angolul beszéltünk csak..." — vallotta Marosi Ildikónak egy alkalommal.
Délutánonként nagy sétákat tettek a parkban, végig a leányvári kilátóig. Ritkán volt ideje a ház asszonyának is velük tartani, de ha tehette, sétált egyet Kádár Imrével, "mert értettem az ô magyar beszédét, de viszont nem nagyon értettem, amit akkor állandóan magyarázott a gnosztikus vallásról."
Bánthatta Markovits Rodion ki nem mondott, de leírt gúnyolódása, aki egyetlenegyszer volt Marosvécsen és utána mindent lefunigált — így: "Itt ettem elôször életemben pulykával töltött ôzet vagy ôzzel töltött pulykát, biztosan már nem emlékszem." Sértô megállapításai nem helytállók, mert a mindenkori résztvevôk egyöntetûen elismerték a fáradhatatlan és minden szempontból kifogástalan vendéglátást. Ezért a házaspár soha nem várt köszönetet, hálálkodást, de jólesett, mikor a búcsúvacsorán a háziakat köszöntô írótárs azt mondta: "Hiányosak volnának szavaim, ha nem emlékeznék meg a ház kedves Asszonyáról, aki e napok alatt körülöttünk szorgoskodik és mindennel elhalmoz minket, amire csak szükségünk lehet. Nemcsak három szép leánykának édesanyja Ô, hanem édesanyja ilyenkor a Helikonnak is, testvérnénje, gondos húga és ápolója. Köszönjük neki sok jóságát."
A nagyszerû vendéglátást kívánták a háziak fokozni azzal, hogy több találkozó végén még egy felejthetetlen kirándulást is szerveztek a havasba. Abban az idôben járt még a fakitermelô kisvasút, amivel felmentek az Istenszéke aljáig. Az egyik kirándulásról írja a háziasszony: "Gyönyörû idô volt, friss, illatos a levegô. Mikor este lett és mindenki elhelyezkedett, nagy tüzet gyújtott a vadôr, ami éppen olyan hosszú volt, mint a kaliba, egész fák voltak rádöntve s égtek csillogva. Kádár Imre, aki (...) a János kérésére igazgató és rendezô lett, mival a tûz olyan volt, mint a színpadi világítás — nem tudott ellenállni, hogy annak is ne használja. Odaállította Berde Máriát, aki akkor már pizsamában volt, és Dsida Jenôt, aki annyira tele volt boldog inspiráló lánggal, hogy csak versben beszélt, beszélt és Mária válaszolt. Zengett a hangjuk a csendes erdôben (...) Felejthetetlen éjszaka volt."
Az 1936-os találkozó jegyzôkönyvének zárómondata így hangzik: "A helikoni összejövetel befejezése után az írók részt vettek a báró Kemény Jánosné által rendezett széleskörû nyári mulatságon, amelynek jövedelme 29 falu népkönyvtárának felállítására hozta meg a szükséges alapot."
A Vécsen tölött évek nemcsak örömöt, de bánatot is hoztak. Itt halt meg elsô fiacskájuk, a kis Jancsika, másfél éves korában. Akkor pusztított az a hatalmas erdôtûz, amit oly megrázóan ír le Kemény János. Máskor az árvíz semmisíti meg a termést — a holnap kenyerét.
(Folytatjuk)
Gerhard Schröder kancellár Romániába látogat
Szeptember 23-án hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezik Gerhard Schröder német kancellár. Romániai tartózkodása során megbeszélést folytat Emil Constantinescu államelnökkel, Radu Vasile miniszterelnökkel a két ország közötti együttmûködésrôl, az európai integrációs, valamint a NATO-hoz való kapcsolódás kérdéseirôl. A német kancellár mielôtt Romániába érkezne, Viktor Klima osztrák kancellárral a Vasfüggöny lehullásának tizedik évfordulójára emlékeznek Budapesten, amely a két német állam egyesüléséhez vezetett.
A képviselôház szakbizottsága jövô héten találkozik Decebal Traian Remes pénzügyminiszterrel, Radu Sârbu FPS-elnökkel, Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzójával, valamint más gazdasági-pénzügyi szakemberekkel, amikor megvizsgálják a Bancorex helyzetét. A képviselôk kezdeményezése továbbá annak megvizsgálására is hivatott, hogy miként kerülhet sor a Román Kereskedelmi Bank—Bancorex fúziójára.
Vád alatt román fegyverkereskedôk
A bukaresti Legfelsôbb Ügyészség egy csoportja valamint az országos rendôrfelügyelôség masszív bûnügyi nyomozásba kezdett román fegyverkereskedôk ellen. Ôrizetbe vették a bukaresti Herscovici Siment, de nyomoznak Ion Menciu és Ion Busuioc tiltott fegyverkereskedési ügyében, akiket nemzetközi embargó alatt tartott országokba irányított lôszer-és fegyverszállítmány bûnrészeseiként vádolnak.
Határ mentén: román—magyar vízügyesek
Négynapos gyulai szakértôi találkozón értékelik a határ menti magyar és román vízügyi szakemberek a Gyepes- csatornán végzett vízfrissítési kísérlet eredményeit. A bukaresti minisztériumi és nagyváradi vízügyi szakemberek a gyulai igazgatóság vezetôivel elsôsorban azt vitatják meg, hogy a Sarkadon átfolyó Gyepes-csatorna vize májusi-júliusi kísérleti frissítésének milyen tapasztalatai voltak.
Sikeresen leérettségizett Iulian Radulescu, aki — saját állítása szerint — a világ összes cigányainak császára. A 61 éves cigányfejedelem a legjobban a földrajzot tudta a vizsgán, 8,6 pontot kapott a maximális 10-bôl. Történelembôl és franciából nyolcast adtak neki, matematikából viszont épphogy átcsúszott. Radulescu magának az "I. Iulian, az összes cigány császára" címet adományozta. A trónhelyzet azonban kissé zavaros, mert riválisa is van, méghozzá egészen közeli: Radulescutól alig száz méterre lakik egy másik önjelölt cigánykirály, egyazon utcában.
Szeptember 6-tól újra forgalomba helyezik az Inter-City 591 és 592-es szerelvényeket, melyek közlekedését ideiglenesen az idei gyakori árvizek miatt függesztették fel. Jó tudni, hogy az 591-es szerelvény a fôvárosból 15,30-kor indul és 22,56-kor érkezik Temesvárra, míg az 592-es járat reggel hatkor indul Temesvárról és 13,25-kor érkezik a fôvárosba.
Utcát neveztek el Antall Józsefrôl
Utcát neveztek el Zágrábban Antall József volt magyar miniszterelnökrôl — adták hírül a pénteki horvát napilapok. A horvát fôváros hatóságai úgy döntöttek, hogy Zágráb déli részének egyik utcája a volt magyar miniszterelnök nevét viselje. A névadás kezdeményezôi között van a Horvát-Magyar Kulturális Társaság, valamint Zvonimir Markovic magyarországi horvát fôkonzul. A névadás indoklásában kiemelték, hogy Antall József haláláig a horvát és a magyar nép közötti barátságért, a két ország kapcsolatainak elômozdításáért dolgozott, és kiemelkedô szerepe volt abban, hogy a független horvát állam megteremtésének rendkívül nehéz idôszakában Zágráb humanitárius és diplomáciai segítséget kapjon.
Iraki ellenzéki vezetôk csütörtökön arra kérték II. János Pál pápát, hogy tekintsen el Irakba tervezett látogatásától mindaddig, amíg az országban diktatúra van. "Szeretnénk megkérni ôszentségét, hogy ne látogasson el Irakba, amíg ott egy ártatlanok vérével szennyezett despota uralkodik" — olvasható a pápának küldött levélben. Az aláírók között muzulmán, arab nacionalista, baloldali, kurd és más ellenzéki formációk képviselôi vannak, akik Londonból elküldték a levél másolatát a Reuters kairói tudósítójának.
Egyes amerikai szövetségi államokban azzal is igyekeznek fellendíteni a ruházati üzletek forgalmát, hogy évente egy- két alkalommal, egy-egy hétre eltörlik a ruházati cikkekre kivetett forgalmi adót. New York és Texas államban ezekben a napokban tartanak "nyár végi adószünetet", Floridában ez már július végén, augusztus elején megtörtént. New Yorkban január közepén is van egy "téli adószünet", igaz, ez az állam egyébként is élen jár a textilkereskedelmi AFA- csökkentésben: márciusban teljesen megszüntetik a forgalmi adót a 110 dollárnál olcsóbb ruházati termékekre. Az adószünet kiváló hatást gyakorol a kereskedelmi forgalomra. Mint áruházi illetékesek mondják, a vásárló fütyül arra, ha 10 százalékos bolti árleszállítási akció vad reklámtáblái rikítanak a szemébe. Ha azonban megspórolhat 8,24 százalék adót, akkor úgy érzi, nagyon ügyesen vásárolt.
Csaknem harminc év után visszatér a Jézus Krisztus szupersztár címû musical New Yorkba az ezredforduló alkalmából — közölte a Reuters. Andrew Llloyd Webber — a zeneszerzô — és Tim Rice — a szövegíró — közösen jelentette be, hogy a musical 2000 áprilisában kerül ismét a Broadwayre, húsvét táján. A zenés darabot egyébként nemrégiben Londonban is felélesztették, a társulat most Nagy-Britanniában turnézik.
Dorin Florea prefektus szeptembertôl kezdôdôen havonta egyszer Dicsôszentmártonba, Segesvárra és Szászrégenbe is kiszáll. A panaszosok szeptember 21- én, kedden 9 órától a segesvári polgármesteri hivatalban, 22-én, szerdán ugyanattól az órától a szászrégeni hivatalban, míg szeptember 27-én 9 órától a dicsôszentmártoni hivatalban tárgyalhatnak a megye vezetôjével, akit Ioan Iacob tanácsadó is elkísér.
A kimonó rövid történetét — amely az udvari festészet hagyományos kosztümös képei, valamint a jó állapotban megôrzött eredeti példányok alapján hangzik el — Midori Hosoi, a Shido társaság önkéntesének gyakorlati bemutatása követi a vasárnap délelôtt 11 órától, a megyeszékhelyi Kultúrpalota Kistermében, a Japán Kultúra Napjai keretében tartott kimonó-bemutatón. A jelenlevôk megismerhetik a viseletet és megtekinthetik a különbözô kimonó típusok díszítési mûvészetét is. Az érdeklôdôket hétfôn 19 órától a Kultúrpalota nagytemében japán népzene-estre várják.
A megye 43 ezer hektáros szántóterületébôl csupán 12.200 hektáron végezték el az ôszi szántást — közölte Liviu Timar, a Mezôgazdasági Igazgatóság igazgatója. Ennek legfôbb oka, hogy a gazdálkodók nem tudják kifizetni a munkálatok ellenértékét, amelyek a magas üzemanyagárak miatt nagyon megugrottak. Az olcsó, 3600 lejes, vörösre színezett gázolaj csak ígéret maradt, mert a forgalmazását szabályozó sürgôsségi kormányrendelet még nem látott napvilágot a Hivatalos Közlönyben.
Nemrég tartották meg a radnóti polgármesteri hivatal tetôzetének javítására hirdetett versenytárgyalást, amelyen négy cég vett részt. A 350 millió lejes beruházás kivitelezôje a marosvásárhelyi Leda Kft. lett. A tetôszerkezet javításán és a cserepek cseréjén kívül a cég 2 vendégszobát is kialakít a hivatal épületében. Ha az idôjárás kedvezô lesz, még ebben az évben elkészül a nyolctermes új városi óvoda alapja az új Eminescu negyedben. Az épület mielôbbi felhúzását az tette szükségszerûvé, hogy a városban levô több, hasonló rendeltetésû helyiség nem felel meg a korszerû oktatási követelményeknek. Ezenkívül azt szeretnék, hogy a több, kisebb létszámot befogadó óvodát majd ide vonják össze.
A Marosszentanna községhez tartozó négy iskola jeles tanulói idén januártól nem kaptak ösztöndíjat, mert sem a tanfelügyelôség, sem a helyi tanács nem utalta ki az erre szükséges pénzt. Mint Viorel Bubau polgármester tájékoztatott, kedden a szóban forgó 38 diák megkapja az elmúlt iskolai évre járó, összesen 64 millió lejnyi összeget, s a hivatal ezután rendszeresen gondoskodik a jó eredményeket elért diákok támogatásáról. Az iskolagondokról beszámolva a község vezetôje elmondta, hogy a marosbárdosi iskola rendbetételére — tantermek, tetôzet, vízvezetékek felújítása — 46 millió lejt utalt ki a hivatal, s az udvarfalvi iskolából jelzett tetôzetproblémákat is megoldották. A tanév gondtalan kezdetéhez és az ösztöndíjak kiosztásához nagyban hozzájárultak a község területén mûködô kereskedelmi egységek, amelyek rendszeresen fizetik az adókat és illetékeket — nyilatkozta Viorel Bubau.
Kirándulás a mészkô szorosokba
Az Algyógy környéki mészkô-szorosokba szervez kirándulást szeptember 10-12-e között az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosszéki Osztálya. Érdeklôdni a keddi találkozón vagy a 137-767-es marosvásárhelyi telefonszámon lehet.
3,5 kilométernyi út lekövezésének fogtak neki a hét elején Jedd községben. Nagy Márton polgármester elmondta: az 1,5 milliárd lejes munkálat, az útjavítás mellett tartalmazza a sáncok kitakarítását és a hidak rendbetételét is. A karbantartást a marosszentgyörgyi MIF végzi, az anyagi alapot a Romgaz biztosítja. Ugyanis a fent említett útszakasz rendbetétele volt a kikötés az Agárd határában felállítandó szonda jóváhagyására — mondta a község vezetôje.
Református templomot, ifjúsági házat és harangot szentelnek Nyárádszentlászlón szeptember 12-én 11 órai kezdettel. Az ünnepélyen jelen lesznek egyházi vezetôk, a hollandiai middelburgi testvérgyülekezet tagjai, svájci vendégek, valamint az innen elszármazott angliai dr. Zsigmond András is.
A B-osztályos labdarúgó-bajnokság II. csoportjának 6. fordulójában a két Maros megyei csapat idegenben lép pályára. Az éllovas Marosvásárhelyi ASA a Cîmpulungi ARO otthonában játszik, míg a Dicsôszentmártoni Chimica az Aradi UT- nál vendégszerepel. Mindkét mérkôzés szombaton délelôtt 11 órakor kezdôdik. A Marosvásárhelyi Helitz Mobex A-osztályos férfi kosárlabdacsapat Kolozsváron részt vesz a Carbochim kupáért megrendezett mérkôzés-sorozaton.
Marosvásárhely térségében a pillanatnyi és napos levegômintákból a környezetvédelmi kirendeltség szakemberei egyetlen mutatónál sem észleltek határérték- túllépést. A Maros azonban Vásárhely alatt és Csapónál ammónium-ionnal volt szennyezett, amelyet az Azomures Rt. és a városi szennyvíztisztító állomás okozott.
Dr. Jakubinyi György érsek tart szentmisét vasárnap, szeptember 5-én 12 órától a nyárádtôi templombúcsún, s ugyancsak ô áldja meg a megszépített római katolikus templomot.
Copyright © Népújság - 1999