|
LI. évfolyam 205. (14257) |
1999. szeptember 3., péntek |
A tulajdonjogra vonatkozó jelenlegi törvénypakettet a cotroceni-i kerekasztal nyomán indították be, amelyre kormány- és ellenzéki pártok, a szakszervezetek, üzletemberek és a civil társadalom képviselôi ültek össze. Az akkori megbeszéléseken konszenzusra jutottak e törvénycsomag szükségessége felôl — nyilatkozta Constantinescu államfô Szalonikibôl való hazatérésekor. — A dolgok kielégítôen bontakoztak ki, inkluzíve formális szempontból, ama javaslatom helyeslésével, hogy a parlament rendkívüli ülésszakra üljön össze abból a meggondolásból, hogy a tulajdonjog törvényét a rendes ülésszak megkezdéséig meg lehessen szavazni — fûzte hozzá az elnök.
Az államfô szerint jelenleg nem az érdembeni problémák, hanem különbözô aspektusok képezik a vita tárgyát. A parlament az a hely, ahol megoldódnak mindezen problémák — a bizottságokban vagy a plénumon. Ha ez nem sikerül, bármikor hajlandó vagyok megszervezni a kerekasztalt, mivel e kérdést az ôszön feltétlenül meg kell oldani — mondotta.
Minden törvény szükséges, mivel az ország megbízhatóságáról van szó, egy olyan pillanatban, amikor az egész külpolitika Románia jelöltségének támogatására összpontosul az EU-val való tárgyalások decemberi megkezdésében. Másrészt, a területek és az erdôk visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémát ôszig meg kell oldani, hogy a mezôgazdasági év normális körülmények között folyjon le — összegezte az államfô.
A magánosítási program legnagyobb gondját a krónikusan veszteséget termelô szocialista vállalatmonstrumok jelentik. Ezek zöme iránt senki sem érdeklôdik a piacon. Egyszerûen bezárni sem lehet ôket, mert többségük munkahelyek ezreit biztosítja, s nincs semmiféle alternatív foglalkoztatási lehetôség az elbocsátandók számára. Gyakori eset, hogy a vállalattól egy egész település sorsa függ. Tény, hogy a reform sikere jelentôs részben ezen nagyvállalatok privatizálásán áll vagy bukik.
Az állami intézmények, jelesen az Állami Vagyonalap teljesen tehetetlennek bizonyultak az ügyben. Akárhányszor energikusabb lépések megtételére készültek, mindig kénytelenek voltak meghátrálni a szociális és politikai nyomás miatt. Gondolt ezért a kormány egy nagyot — s ebben a Világbank is alaposan besegített —, és elhatározta, hogy a legnagyobb problémákat képezô vállalatok magánosítását, átalakítását, netán felszámolását êbérbe adja . Ha az állam nem képes a feladatot megoldani, talán lesznek olyan erôs nemzetközi cégek — bankok, pénzügyi csoportok — amelyek, megfelelô haszon reményében, képesek gazdaságosan megoldani a felmerülô gondokat.
64 nagyvállalat került fel a kormány által elôkészített listára, amelyeknek a privatizálását/átalakítását magán befektetôkre bízzák. Ha a vállalatokat eredeti állapotukban senki nem akarta megvásárolni, annál nagyobb a tülekedés a felszámolásukra, aprópénzre váltásukra jelentkezôk között. Oly sokan jelentkeztek, hogy elôválogatást kellett tartani, s esetenként így is 6-9 pályázó közül kell kiválasztani, hogy kié is a legkedvezôbb ajánlat.
A 64 vállalatból egyébként csak a legnagyobbakat ítélik oda egyenként. Néhányuk esetében csakis a magánosítás lehet a kiválasztott befektetési bank feladata, mint a brassói traktorgyár, a galaci kohászati kombinát, a craiovai Electroputere stb. Más vállalatoknál az átalakítás az elsôdleges követelmény, amelyet a magánosítás követhet, de sikertelenség esetén akár a jogi felszámolás is. Ilyenek például a brassói Roman teherautógyár és a vajdahunyadi kohászati kombinát. A többieket tízes csomagokban ajánlják fel a jelentkezôknek. Megyénkbôl a dicsôszentmártoni Bicapa került fel a listára, a III. csoportba tömörülô vegyipari nagyvállalatok közé. Hét jelentkezô közül kell majd kiválasztani azt, amely az ehhez a csoporthoz tartozó társaságok átalakítását, rentabilizálását, szükség esetén felszámolását végrehajtja.
A kabinet hamarosan napirendjére tûzi, és elfogadja a versenytárgyalás feladatfüzetét, míg magára a tárgyalásra október derekán kerül sor.
Sajtótájékoztató a megyei PDSR-nél
A július végi megyei választások utáni elsô sajtótájékoztatóját tartotta a Társadalmi Demokrácia Pártjának megyei szervezete. Az újonnan választott elnök, Ioan Toganel, Tiberiu Sbârcea elsô alelnök, Stefan Somesan titkár, Ioan Nicolaescu és Emil Grozea szóvivôk tájékoztatták az újságírókat elsôsorban a jövô évi választásokkal kapcsolatos terveikrôl. A konferencia óta, tudtuk meg, elosztották a a tisztségeket, kidolgozták "az elkövetkezô idôszak stratégiáját a PDSR és a többi párt közötti dialógus kiépítésére". Elmondták, hogy ifjúsági, illetve nôszervezetet hoznak létre, s mindenekelôtt a vidékjárás és a vidéki szervezetek kiépítése, megerôsítése a legfontosabb célkitûzésük, mert a helyhatósági választásokon legalább annyi polgármesteri helyet akarnak szerezni, mint amennyi most van (25), az alpolgármesterek, de fôleg a tanácsosok számát pedig növelni szeretnék. Az október 9-i országos konferenciára készülnek, s még azelôtt szeptember 25-én tartják az ifjúsági szervezet alakuló konferenciáját, október elsején a PDSR-s nôk megyei fórumát. Azokban a községekben, ahol a 96-os választások után majdnem teljesen megszûnt a szervezeti tevékenység fejújítják, s újabb 15 községben szándékoznak helyi szervezetet létrehozni. Változtatnak a székházuk arculatán, számítógépeket szerelnek be, mert december 31-ig az országos vezetés olyan számítógépes hálózatot akar kiépíteni, amelynek segítségével állandó kapcsolatot tarthatnak a központ és a helyi szervezetek között.
A jelöltek kiválasztásánál elsôrendû feltétel a párthoz való hûség és lojalitás (ezt Iliescu és Adrian Nastase jelentette ki), a szakmai hozzáértés, illetve a munkabírás. November 15-ig elkészítik a jelöltlistákat, melyet a központi végrehajtó büró vizsgál felül. Azt is elmondták, hogy senkivel sem kötnek választási szövetséget, az esetleges együttmûködésre a választások után kerülhet sor. Nyitottak, mondta Ioan Toganel elnök, fôleg a szociáldemokrata doktrínákat valló pártok irányába. Ajánlatokat a PUNR-tôl és a Szövetség Romániáért Párttól (APR) kaptak.
Ezután ismertették a PDSR álláspontját az államosított házak visszaadásáról szóló törvénnyel kapcsolatosan. Véleményük szerint, ha jelenlegi formájában alkalmazzák, a jövô generációknak okoznak károkat. Azt is közölték, hogy az 1989 decemberi forradalom megemlékezéseit elôkészítô bizottságot a hatalom olyan emberekbôl hozta létre, hogy ily módon kisajátítsa magának a dicsôséget. Ellopják a forradalmat, mondták. Ezért a PDSR jogot formál arra, hogy a forradalmi szervezetekkel közösen saját programot dolgozzon ki. Ebben az ügyben Toganel urat már megkeresték a helyi forradalmár szervezetek.
A kérdések fôleg a választások elôkészítésére vonatkoztak. A Népújság afelôl érdeklôdött, mi a PDSR véleménye a nyáron a Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke által aláírt felhívásról, amelyben a román pártokat, egy közös, az RMDSZ ellenében állítandó polgármesterjelölt állítására szólítja fel?
A párt helyi vezetôi maguknak követelik a kezdeményezést, mert, mint mondták, már márcusban elindították a "2000 polgármestere" akcót. Ez azonban, ellentétben a liberális vezetô felhívásával, nem a magyar jelölt ellen irányul, hanem olyan közös jelöltrôl szólt, akit Marosvásárhely közvéleménye, s az összes politikai formációk elfogadnak, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ôk maguk egy független jelöltre gondoltak, de elismerték, hogy nem sok esély van a terv kivitelezésére.
Naponta vásárolunk a piacokon, üzletekben, utcai standokon. Naponta van szükségünk kenyérre, tejre, húsra, zöldségre, gyümölcsre. A vásárló általában jóhiszemûen kéri az árut az eladótól, majd kifizeti a termék ellenértékét. És nem is gondol arra, hogy esetleg becsapták. Talán nem is kis összeggel. Pedig ez történik nap mint nap a marosvásárhelyi Cuza Voda utcai napipiacon.
— 11 kiló barackot vásároltam. Otthon feleztük meg sógornômmel, akkor derült ki, csak 9 és fél kilót mért ki a két, románul beszélô fiú — mesélte ismerôsöm. Visszamentem, de már nem voltak ott. Másnap már más személyek árultak az asztalnál. Értesítettem a történtekrôl a piacon tartózkodó polgárôrt, ô ajánlotta, vegyek még két kilót, és azt mérettessem le a "detektormérlegen". Ugyanezen a piacon, de ezúttal a déligyümölcsöket kínáló standoknál két banánt 8000 lejért vásárolt egy lány. A Dacia-piacon az elárusító három paprikát mért egy kilóba. A vevô gyanút fogott, s amikor kezébe vette a zöldséget, abban valósággal kotyogott a víz. Nem kizárt, hogy a viszonteladó fecskendezte bele.
Vidéken jártunk, amikor az egyik gazda arra hívta fel a figyelmemet, jönnék el egy nap a piacra, hogy saját szememmel gyôzôdjek meg a csalási módszerekrôl. Arról, hogy a déligyümölcsöket kínáló asztaloknál profi módon helyezik a mérleg alá a mágnest, s így egy kiló gyümölcs vásárlásakor akár 70-80 grammal is becsapják a gyanútlan vevôt. Ami — durván számolva — a 15-20.000 lejes szôlô vásárlása esetén 1500 lejes ráfizetést jelent a vevônek minden kiló után. Az eladók a mérleg elôtt magasra pockolják árujukat, így senki sem láthatja, amikor fölhelyezi a mágnest, majd fizetés után ugyanolyan könnyed mozdulattal eltávolítja, és a fémasztal lapja alá teszi. "Naponta akár 20-50 ezer lej tiszta nyereségre is szert tesznek" — világosítottak fel.
— Végigmegyek az asztalok elôtt, kezemet végighúzom a lapjuk alatt, és tenyerem megtelik mágnessel — nyilatkozta Covaci Mariana koordináló metrológus. Büntetést azonban nem róhat ki, mivel a mérleg pontosan mûködik, a mágnes pedig nem a készüléken van.
300 mérleget használnak a Cuza Voda utcai piacon. Általában a termelôk bérelik a piac mérlegeit, a kft.-sek saját mérôszeközzel dolgoznak. A helyi tanács ez évi január 14-i 1-es számú határozata értelmében ezen egységek a napi bérleti díj (9200 lej) felét fizetik, valamint kötelesek ellenôriztetni a mérlegeket a metrológiai osztályon. Covaci Mariana elmondta, az Országos Metrológiai Hivatal felügyelôi a rendôrséggel közösen naponta végeznek ellenôrzést a megyeközpont napipiacain. A razziák során elsôsorban a mérlegek pontosságát, az engedélyek érvényességét ellenôrzik, valamint az esetleges csalásokra derítenek fényt. Az utóbbi fél évben tíz csalást fedtek fel, két esetben felbontották az elárusítók munkszerzôdését, az ügyet pedig a bírósághoz továbbították. A legtöbb büntetést a vásárhelyi Balint Serv Kft.- nek rótták ki. Július 27-én értesítette a metrológiai osztályt egy vásárló, miszerint a kifizetett 6 kiló kajszinbarack helyett mindössze 4,34 kilót mértek szatyrába. A maroscsapói Sand Ioan sem járt el becsületesen: egy sárga- és egy görögdinnye mérésekor közel 5000 lejjel rövidítette meg a vevôt. Több olyan panasz is érkezett a metrológiai osztályhoz, amikor az eladó az adatoknak a számológépbe való pötyögtetésekor "véletlenül" ütött el egy-egy számot, így a vásárlónak a valós értéknél nagyobb összeget kellett fizetnie.
A kormány 1992. augusztus 20-i 20-as számú rendelete szerint 100.000-tôl 300.000 lejig terjedô pénzbírság róható ki abban az esetben, ha az illetô engedély nélkül készít, javít, ellenôriz, ad bérbe, árusít illetve szerel fel mérlegeket. A nem törvényes (nem szabványszerû súlyok valamint nagyobb régi mérlegek) mértékegységek használata esetén a büntetés 50.000 lejtôl 150.000 lejig terjed.
Az ellenôrzés során a felügyelôk akadályokba ütköznek. Maga az eljárás is rendkívül körülményes. A becsapott személy jelenti az ügyet a piac területén mûködô metrológiai osztályon, ahonnan értesítik az ellenôrzésre feljogosított szakfelügyelôt és a rendôrséget, akik együtt szállnak ki a helyszínre. A kihágást az Országos Metrológiai Hivatal szakemberei állapítják meg, készítik el a jegyzôkönyvet is, ami aztán a bíróság elé kerül.
— Már valamennyiünket ismernek az eladók, s percek alatt eltüntetik a mágnest, visszaállítják "nullára" az elállított mérlegeket — panaszolta Covaci Mariana. — Egyszer levágattam a hosszú hajam, berakattam s aznap sok csalót értem tetten. Ám naponta nem változtathatom a külsôm. Az utóbbi idôben egyre gyakrabban a tettenérés módszerét alkalmazzuk. A becsapott vásárló áruját lemérjük, majd egy másik személyt küldünk a kihágást elkövetô árushoz, vásároljon a termékbôl, s akkor lépünk közbe. A többéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy leginkább a magáncégek, viszonteladók hajlamosak a szabálysértésekre, a faluról bejött termelô inkább rátesz egy-két darab zöldséget, gyümölcsöt, minthogy elvegyen belôle.
— Talán megszûnnének a csalások, ha a piacokat elektronikus mérlegekkel szerelnék fel — összegzett a szakember. Ám az rendkívül költséges, egy ilyen mérôeszköz ára 6 millió lej, és feltételezi a piac korszerûsítését.
A mostani viszonylag nyugodt idôszak a piacon. Nyaralások, pénzkiadások idôszaka, az emberek csak a legszükségesebbeket vásárolják. Ám nemsokára újra megnô az érdeklôdés a déligyümölcsök és egyéb termékek iránt, s akkor a tisztességtelen eladók is többet csalhatnak, lophatnak Ami vagy leleplezôdik, vagy nem. Talán jót tenne a folyamatosan romló piaci elrkölcsöknek, ha a csalókat, a vásárlókat szándékosan megrövidítôket büntetés helyett megfosztanák a kereskedés jogától. Az egzisztenciájuk kockáztatása visszafoghatná az illetéktelen haszonszerzés vágyát.
A közelmúltban jeleztük olvasóinknak, hogy októberben birtokba veheti Thália "pincehajlékát" a marosvásárhelyi Nagyérdemû. És mert lassan szeptembert írunk, többet is igyekeztünk megtudni róla Székely Ferenc mérnöktôl, a Coris Kft. fô- építésvezetôjével.
Az, e szakmában-mármint az építésben- járatlan szemlélô számára, az Ariel- színház pincéje, és benne az egymásból és egymásba nyíló boltozatok alatt megbúvó kis különhelyiségek- szeparék!- elsô látásra barátságos borozóra, borpincére emlékeztetnek, sem mint színházteremre. És mert e megjegyzésünket a mérnök mosollyal nyugtázza, következtethettünk arra, lám, nem is járunk túl messze az igazságtól...
— A bábszínház épülete a református egyházé volt és pincéjét valóban borpinceként használták. Államosítását követôen aztán nagyon sokáig szolgált raktárhelyiségül. Igen jó állagú most is. Minden bizonnyal jól mûködhetett, mint borpince, mert hûvösnek hûvös, száraznak száraz... Idôvel változtattak a pince rendeltetésén.
— Honnan az ötlet? Ki gondolt e pinceszínház létesítésére Marosvásárhelyen?
— A bábszínház lassan, ám érezhetô módon átalakult, s már nem kimondottan csak bábmûvészet mindaz, amit produkált és ennek megfelelôen alakult-változott a repertoárja. Az igazgató gondolt arra, hogy itt egy ún. alternatív színházat kellene létesíteni. Tulajdonképpen egyfajta kísérleti színházra gondolt. Az animáció eszközeinek bôvítésére, korszerûsítésére. Ez a fô esztétikai célja az alternatív színjátszásnak. Hisz napjainkban az ifjúság és a gyerekek mûvészi ízlése is alakulóban. A mi színpadunkon is bemutatásra kerülô, mind korszerûbb mûvészi produkciók, mûvészi kifejezôeszközök gyarapításával. Végül is a nézô- utánpótlás nevelésrôl is van szó többek között. De errôl részletesebben talán az igazgató úrral lehetne beszélni.
A pincebelsô, alkalmas erre? Nincs szükség semmiféle átalakításra, változtatásra?
— Maga a pince milyensége, a dekor-hisz önmagában díszletként is felfogható-erre megfelel. Másrészt, klubszerû öszejövetelekre is alkalmas. Zenével szerkesztett, összeállított mûsorok is elképzelhetôk itt
— Vagyis olyasmi, ami a fiatalokat vonzza...
— Igen! Ami pedig a változtatást illeti, az elôzetes felmérések alkalmával derült ki, hogy a pincét meg kell egy kicsit erôsíteni. Így az elsô lépés az volt, hogy valamennyi falat és boltívet nagyon erôs, cementes habarccsal erôsítettünk meg. Betonpadló készült, s tekintettel arra, hogy nyolc méteren fél méternyi a színtkülönbség, a szinteket lépcsôzetesen kellett kiépíteni. Ezeket a szinteket is játéktérként fogják használni. A falon látható szellôztetô nyílásokra fém-lappantyúk kerülnek, és így csak annyi meleget bocsátanak majd ki, amennyi kell. Különben kárba veszne a központi fûtés. Ha pedig klubrendezvényre kerül sor, és szóba jöhet a dohányzás is, a lappantyúkat meg lehet nyitni. Így intenzívebbé válhat a szellôztetés. Ha mindezzel elkészültünk, következhet a festés. Amit a bábszínház belsôépítésze fog meghatározni. Ránk vár még a lépcsô és a bejárat rendbetétele , és ezen a héten egy másik cég fog hozzá a központi fûtést megoldani.
— És mindezzel tényleg végeznek októberig?
— Az idôpontot azért lehet érdekes, mert a második alkalommal városunkban megrendezendô nemzetközi színházi eseménnyel kapcsolatban a Nemzeti Színházban nemrég tartott sajtótéjékoztatón hangzott el, hogy a pinceszínház elkészül a drámafesztivál idejére!
— Akkorra egészen biztosan. Legalább is, ami a mi munkánkat illeti.
— Ami a nézôket illeti, maximum 25-30 személy befogadására alkalmas az egyik boltív alatti kis helyiség, ahol fából képezünk ki olyan emelkedôt széksorok számára, amelyhez hasonlót a cirkuszban szoktunk látni...
— Említettük, hogy klubélet is folyik majd .
— Igen. Mert akad itt erre is alkalmas helyiség. Felület a zenekar részére, asztalnak, széknek, készül a táncparkett is, ruhatárat képzünk ki.
— Kérem, ne vegye a mérnök úr rossz néven az észrevételt, ám eléggé durván munkáltnak, robosztusnak is tán, tûnik fal, boltozat, boltöv...Szándékosan esetleg?! Ha színházról hall, másmilyenre gondol valahogy az ember.
— A kivitelezés valóban rusztikus. A falat sem glettoljuk le. Fontos, hogy a helyiség minél" öregebbnek" hasson. A tégla-boltöveket sem vakoljuk. Csupán fehérre festjük.
— Fekete fal, fehér boltozat! Nem túl kemény ez a kontraszt?
— Nem lesz kimondottan fekete a fal! Inkább egy sötétebb színárnyalatú. A fehér boltövek pedig jól visszaverik a fényt. Szóval, ez kölcsönöz majd patinát a pinceghelyiségnek.
— Ôszintén szólva, mindezek hallatán már alig merem megkérdezni, mennyibe kerülhet mindez a városnak, megyének... Mibôl futja manapság, jó értelemben vett kultúrára?
— A bábszínház mintegy száz egynéhány millió lej értékû összeget kapott a megyétôl. Minden munkálatot összevetve, a pincehelyiség felújítása, úm. színházi vonatkozásban-értelemben funkcionálissá tétele, durván számítva, körülbelül száz millióba fog kerülni!
Júliusban járt itthon Apuka, augusztusban jött Anyuka. Ôk már nem szeretik egymást, Apuka egy rossz néni miatt, és Anyuka egy kövér bácsiért. Husika jól elvolt a Nagyival, mert a nagyi sose mondja, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad, inkább azt, hogy mi az, ami fáj, ha hozzányúlsz. Falun nem sok minden fáj, ha hozzányúlsz. A kutyus nem fáj, hanem a farkát csóválja, és a cicák sem fájnak, de ôket hagyni kell, hogy a lábadhoz dörgölôzzenek, meg hogy doromboljanak az ágyikóban, amikor este lefekszel. A kakas sem fáj, de jó, ha nem mész egészen közel hozzá, mert ugrálós, és megijedhetsz. A malacok pedig még kedvesek is, ahogy összevissza futkároznak, de a mamájukat csak akkor közelítsd meg, amikor ebédel vagy vacsorázik. Akkor viszont fröcsköl! És az emberek sem fájnak falun, mert kedvesek, megsimogatják a fejedet, és kikérdeznek: ki vagy, mi a neved, hány éves múltál, mikor mész iskolába, tudsz-e már számolni, hát odakint az anyukád micsoda, igen? és sok a betege? és sok-sok forintot keres? Hát az apukád? Ja, ô külön lakik az anyutól, hát ô mit csinál? Igen? Építkezô? Mit épít? Villákat a dombokon? Milyen kocsija van? Igen? Egy Merci és egy Béemvé? Hát akkor neked biztosan jó anyukád és nagyon gazdag apukád van, ugye.
Yvette, a kis Ív, Husika, akit a Nagyi Gyöngyikének szólít. Jó falun. Amíg városon volt, nem igazán tudott barátkozni, mert egyik évben lent laktak délen, a másikban fenn északon. Anyuka sok-sok éjszakai ügyeletet vállalt, sok forintért. Délen a mostohaapuka adott lakást, de hiába volt sok-sok szoba, nem fértek, mert más nénik is jöttek oda lakni, és Anyuka egyszer felpakolta Yvettet, s bevágták magukat a kocsiba, akkor még a piros Dácia volt, és eljöttek Józsitól. Itt északon nem került új mostoha apuka, de van egy Zsoli, akit nem utál Ív, mert nem bántja, és nem akar mindenáron apja helyett apja lenni, hogy aztán mindig csak szövegeljen neki. Zsoli mindig hoz virágot Anyukának és csokit Ívnek. Apuka nem törôdik ezzel, ô nagyon foglalt. Mindig telefonál, nincs olyan félórája, hogy ne csilingelne övén a mobil. Amikor júliusban itthon volt, két nap múlva már haza kellett térnie egy villa miatt. Azt mondta, a hülye románok elszúrtak valamit. Apuka a nála dolgozó embereket mind románoknak hívja. Ô se pesti, ô Brandi, de rendesen Brandauer. Ezt Ív tudja, hiszen ô is az. Apuka azt mondja, Husika, ha majd nagy leszel és Mûvésznô, akkor úgy fognak imádni, hogy Yvette Brandy. És mindig lesz piája apukának.
Apuka elvitte volna Husikát egy székelyföldi körútra, de hát a mobil csengett, és már ült is be a kocsiba. Ô nem szereti a Nagyinál, mert unalmas. Nappal az embernek a szájába repülnek a legyek, este csípnek a szúnyogok, éjszaka ugatnak a kutyák, gágognak a libák, hápognak a rucák, és még a fiatalok is üvöltöznek diszkó után. Azonkívül megcsípte egy bolha is. Ha egy százezres stadionba betéved egy bolha, és Apuka ott van a túloldalon, akkor a bolha addig ugrál, amíg megtalálja Apukát, és meg is csípi a bokáján.
Nagyi csendben hallgat, amikor Apuka olyanokat mond, hogy ronda falu, sár, mocsok, világvége. Hallgat, mert Apuka úgy vette feleségül Anyukát. Pénzért. És ha a Nagyi szól valamit, akkor Apuka mindjárt felhánytorgatja ezt neki. Hogy csak húszezer forintot kapott, amikor elvette az anyut. Az nem volt benne a pakliban, szokja mondani Apuka, hogy a drága leánya derekasan felcsináltatja magát. Hogy magához láncolja az aput.
Apukának úgy kell a gyerek, mint az üveges tótnak a hanyattvágódás.
Mégis elvitte a papírokat Marosvásárhelyre, és lemásoltatta. Aztán telefonált a Nagyinak, hogy augusztus végén érkezik, és viszi a kislányt. Budapesten fog lakni, és beadja egy jó helyre, ahol zenére és táncra tanítják.
Jaj, Apukának rettenetesen sok a dolga. De hazajött Anyuka, és nagyon-nagyon jó volt. Mert az Anyuka kocsija kisebb ugyan, de fürgébb, és voltak Szovátán, fürödtek a tóban, és voltak mindenfelé, az a tíz nap úgy elröpült. Mikor megérkezett a vonattal Zsoli, hogy látogatást tegyen a Nagyinál és megkérje tôle az Anyuka kezét, már nem is sütött a nap, beborult, és egész végig esett az esô. Közben Anyuka is lemásoltatta Husika összes papírját, a keresztlevelét meg a többi valamiket, és azt mondta, ha meglesz az esküvô Zsolival, hát akkor visszajön, és végleg magával viszi az ô édes kislányát. De csak egy levél jött, a Nagyinak párás lett a szemüvege, mikor olvasta, és Ívnek megint azt mondta, hogy Anyuka mindig ügyeletes. Azért nem ér rá. A szomszédasszonynak sírta ki magát. Azt zokogta Emma néninek, hogy ez a mostani lator sem akarja a gyermeket, látni sem bírja. És hogy bezzeg nászútra mennek, az Adriára.
Amikor csengettek az iskolában, még mindig esett az esô. A Nagyi megmosdatta Yvettet, de nem mondta meg rögtön, miért. Ív azt hitte, hogy na végre jön az apu vagy az anyu, táviratoztak vagy üzentek — és mennek Pestre vagy Nyíregyházára vagy Miskolcra. Ott is szép. Kicsit sajnálta volna a nagyit meg az állatokat meg a barátnôket, Ánucát és Ilonkát, de a jövô nyáron ismét jövök, mondta volna.
A Nagyi kézen fogta, és elballagtak az iskolába. Ott nem sok gyermek volt és szülô is csak alig. Azt mondják, meg fog halni a falu. Ív ezt nem érti. De az iskola azért tetszik, járt már itt, sokat játszottak az udvaron. A tanító néni is volt a nagyinál, ittak kávét és egy pohár likôrt. A tanci még cigizett is.
— Jónapot, kicsi lelkem — mondja a Nagyi, és a tanító néni odajön. — Kezitcsókolom, Eszti néni.
— Hát lelkem, én azt gondoltam, hogy ha már az óvodánk megszûnt, ezt a leánykát elhozom ide hozzád. Fogadd be valahogy, mert egyedül nagyon szomorú otthon.
— Dehát Eszti néni...Én szívesen, csak hát...Az állampolgársága, tetszik tudni. Nem írhatom be. Hatéves sincs még.
— Nem baj, lelkem. Fogadd be csak úgy né, lógóba. Amikor annak idején téged hoztak el a szüleid, nem is, hanem a nagyanyád, te is ilyen korai madárka voltál. Úgy jártál né, lógóba. És mire elsôs lettél, már kívülról tudtad mind a négy osztálynak az anyagát.
Yvette hallgatja a néniket, érti is, nem is. Aztán a tanító néni, neki is olyan szôke a haja, mint Ívé, csak nem olyan huncut és göndör, megsimogatja a buksiját, és picikét lódít rajta, eredj Gyöngyöm a többihez, játszani.
Nem idegen ô itt. Ha a tanci is így szólítja már.
Ott, ahol az egymásra torlódó hegyek közül elôbukdácsoló három csacsogó csermely egyetlen patakká izmosodik, és a vad, nyugtalan vizek harsogva fogják közre az ormótlan, zöldkabátos, mohasipkás köveket, ijedten lapul az égerfák tömött árnyékában a régi vízimalom. Komorbarna kerekének megfeketedett, korhadó lapátjai dús mohaszakállt növesztenek. Mozdulatlanság. Az idô múlását az jelzi, hogy a malomház zsindelye tetején egyre nagyobb lyuknak örvendeznek a tomboló szelek, a málnát követôen szeder mosolyog a vízpart bokrain s a bükkök közül elôóvatoskodó ôzbaknak egy ággal dúsabb az agancsa. Múlnak az évek...
A havasjáró emberek messze elkerülik ezt a helyet — azt mesélik, hogy kísértet lakik a házban. Egyszer lobogó fényeket is láttak az éjszakában. A patak ezüstcsíkja mentén idáig kúszó keskeny utat egészen belepte a gaz.
Fátyolos tekintetû, reszketeg hangú öregek emlékeznek, hogy az ô idejükben még forgott a malomkerék és lóháton hordták ide az ôrölni való gabonát. A sánta molnár mindenkit név szerint ismert. Róla senki sem tudta, honnan vetôdött ide. Egyszerûen ô volt a "mónár", s az emberek tisztelték, befogadták, bár furán ejtette a szót. Ez elárulta, hogy más vidékrôl való. Ancsura, a szépséges molnárleány ott éldegélt apjával a kis erdôszéli házban. Tekintetében a szederbogyók pajkos fénye villogott, s bizony sokáig nem bírt elaludni az a legény, akire Ancsura rámosolygott...
Azt követôen állt meg és mohosodott be a vízimalom lapátkereke, hogy a sánta molnár lányát egy fakitermelô traktor kabinjában látták utoljára a traktorista legény vállába kapaszkodva. A döcögôs úton zötykölôdô behemót jármû ide-oda vetette utasait, néha a fejük is összekoccant. Ilyenkor a legény fején félrecsúszott a kis fekete, pörge kalap. Olajos medvemancs-kezével idegesen kapkodott hol a tarkójához, hol a homlokához. Egyszer a leány arcát is megsimogatta. Ettôl kezdve szelídebben vezette a masináját.
Nem is történt semmi baj, csupán a molnár elméje zavarodott meg, amikor este a tejespuliszka helyett egy levelet talált az asztalon. Megértette belôle: Ancsura nincs többé.
Elsô elkeseredésében fejszefokkal széttörte azt a deszkavályút, amelyik a vizet vezette a malomkerékre. Azóta áll a malom, a molnár pedig úgy él, mint egy remete: gombán, erdei gyümölcsön, hurokkal fogott madarakon. Külseje elvadult, ruhája tépett, szakálla teljesen belepte az arcát. A sûrû bozótból csak két fekete szeme villog, mint a parázs. S csak ül és egyetlen szót motyorog: "Reménykedjetek!"
A falubeli asszonyok ennivalóval keresik meg az erdei tisztásokon kaszáló emberüket, és letérnek az útról. Kis batyuban, tálkában kevéske ennivalót adnak a buggyant molnárnak. Egyik- másik sebes szóval elmondja a falu híreit is: hogy pap nélkül maradtak és azt is, hogy bezárták az iskolát, meg mindenféle hírt. Ha jók a hírek, az öregember csöndesen mosolyog, ha rosszak, akkor ezt motyogja: "Reménykedjetek!"
Egyszer meglátogatta a remetét a községi erdész is, és városi híreket hozott. Sokáig maradt. Akkor este a molnár addig virrasztott, míg az egy szál faggyúgyertya sápadt lángja gyôzte az árnyüldözést... Másnap baltát ragadott, és egész nap zengett az erdô, recsegtek a fák. Egy hét sem telt el, és a rozoga malomkerék megtisztítva, tatarozva, nyögve mozdult. Az örömhír könnyû szárnyakon járta be a völgyet, és a málnahordó fanyergek ismét felkerültek a lovak hátára. Nagy rôzsekötegek vándoroltak a gombászó gyerekek hátán a kormos homlokú sütôkemencék elé.
Azon a nyáron történt, hogy az iskola ablakairól lerángatták az éktelenkedô deszkákat, és tatarozni kezdték az épületet. Poli néni, az önkéntes hírvivô éppen tiszta kendôbe kötött friss lepénnyel közeledett a malomházhoz, amikor váratlanul szembe találta magát a sánta molnárral. Bizony megszeppent, mert azt gondolta, kísértetet lát. Az öreg vállán csíkos átalvetô csüngött, a könyöke hajlatában pedig széles fejsze vicsorgott. Kérdezés nélkül, csöndes szóval mondta a megdöbbent asszonynak: "Itt elvégeztem minden dolgom. Menyek, megjavítom a patak forrásánál a pásztorszállást. Hát ott leszek. De ti maradjatok és reménykedjetek!"
Az asszony megilletôdve dadogta el, miért jött: "A faluban meszelik az iskolát..." A molnár rándított egyet az átalvetôjén, és lassan végighúzta ujját a fejsze élén: "Én megmondtam, reménykedjetek!"
A patak harsogva ostromolta a sziklákat, a szederbokrok indáin mosolyogtak a fekete-fényes szemek, és kedvesen bólogattak a szélben. Így van ez jól... A komoly bükkök smaragdkoronáján felragyogtak az aranyszalagok és az útszéli fákat finommívû ökörnyál kötözte egymáshoz, hogy szét ne fussanak a világba... És megmaradnak, akár az emberek!
A modern orvostudomány az ezredforduló küszöbén csodákra képes. Vidéki környezetben azonban léteznek olyan emberek, akik egyszerû módszerekkel is tudnak enyhíteni embertársaik fájdalmán. Ilyen segítôkész "gyógyító" Kovács Ferenc, azaz Fiú bácsi. Radnóton született hetvenhét esztendôvel ezelôtt. Ô a környék oklevél nélküli orvosa: masszírozással, kenegetéssel gyógyítja a kificamodott, megrándult, megütött végtagokat. Ismerôsök és idegenek, fiatalok és idôsek, magyarok és románok egyaránt hozzá járnak.
Tiszta, takaros ház, virágoskert, szôlôlugas, pajta, gabonás, kukoricakas — ez a látvány fogad a kenôember udvarán. A gazda a feleségével, Anna nénivel és még két asszonnyal ül a padon a ház elôtt, a délelôtti ôszi napsütésben.
— A feleségem szereti, hogy járnak ide, ha jön egy- egy asszony, itt eltiricselik a szót. Napközben fejtem a kukoricát, de ha jön valaki, hagyom ott a munkát, s én is beszélgetek. Mikor elmennek, mindenki végzi a dolgát — kezdi a mesélést Fiú bácsi.
Mesterségérôl, a kenésrôl érdeklôdöm.
— Ezt csak úgy loptam anyámtól, ô pedig tizenhárom éves korában tanulta az édesapjától. Édesanyámnak voltak kliensei, akiket kent. Hozzá jártak masszírozni, ha kificamodott, megrázkódott a kezük vagy a lábuk, félrecsúszott vagy leesett a hátpecsenye — így mondják a lapockának. Édem — így szólítottuk édesanyámat, vagy máminak — be-behívott, ha betege volt, s megmutatta: ennek ez a baja, a másiknak más. Kérdezgettem tôle, s idôvel odatett engem is masszírozni. Legénykoromban nem sok kedvem és idôm volt ezzel foglalkozni, mindennap dolgozni jártam a mezôgazdaságban. Édesanyám most tizenegy éve halt meg kilencvenkét évesen, de utolsó percig kent. Halála elôtt két nappal még megkent egy asszonyt. Ugyanaz a fiatalasszony azután megkeresett: "Fiú bácsi, magához jöttem." Mondom: — Én öreg vagyok, maga mért jön hozzám? — Hát azért, hogy csináljon egy jó masszírozást a nyakamon s a hátamnál. Mondom neki: — Én nem foglalkozom ilyesmivel. Dehogy nem — aszongya —, maga látta az édesanyját, hogy csinálja. Jöjjön, mert megfizetem. Mondom — nekem nem kell fizessen semmit, én nem csinálom pénzért. Édesanyám sem vett el fizetséget.
S az asszony nem ment el addig, amíg meg nem masszíroztam.
Aztán jöttek mások is, édem volt kliensei mind hozzám szoktak, pedig én mint férfi nem akartam folytatni. Van három nôvérem, akik megtanulhatták volna a kenést, de a nagyobbik korán férjhez ment, a másik kettô pedig még a háború elôtt elköltözött Marosvásárhelyre, s egyiket sem érdekelte. Én voltam a háznál a kicsi is, a nagy is.
A "Fiú" nevet is úgy kaptam, hogy miután megszülettem, eljött hozzám nagyapám, s kérdezte apámtól:
— Az Isten tartsa meg! Hoztam egy liter pálinkát! Na, lássuk azt a fiút!
Az ágyban voltam, levette a takarót: Nagyott nôjj, fiú!
Nagyapám azután mindennap eljött: — Na, mit csinál a fiú? Aludt jól a fiú? A lánytestvéreim is fiúnak szólítottak, azóta rajtam maradt.
Miközben beszélgetünk, egy fiatal anya érkezik gyermekével a karján. A pár hónapos csöppségnek a keze fáj, megrándult. Anna néni egy mûanyag dobozban szappanos vizet hoz, férje mellé teszi a padra, hogy keze ügyében legyen. Fiú bácsi rögtön hozzáfog a masszírozáshoz. A szappanos lével, felfele irányuló gyors és egyenletes mozdulatokkal keni a gyerek bal csuklóját. Minden bizonnyal jól esik ez a kisfiúnak, mert csendben tûri a kezelést, csak néha-néha nyöszörög, amikor fájdalmas pontot érintenek.
Ezalatt Fiú bácsi tovább magyaráz.
— Én, mikor ráteszem a kezem a beteg lábára vagy kezére, mindjárt megmondom, hogy hol a baj. Érzem, pláne, ha ki van egy kicsit rándulva, oda van gyûlve a vér, s észreveszem, hogy szökik rajta a kezem olyan helyen. Ez a vér kenés közben eloszlik. Ha már eloszlott — így mondta édesanyám —, akkor már szabadok az inak, jobban tudnak mûködni. Az ín nem szereti a vért, hogy köréje tömörüljön, s ez fáj.
Szappanos lével kenek, mert jobban csúszik a kezem. Mindig felfele kell masszírozni, mert az ín viszi felfele a fájdalmat, s ha elsô nap nem, de másnap biztos a sérült hely fölött is fáj a betegnek.
Inkább tavasz felé jönnek sokan, vagy télen, amikor síkság van, le-leesnek, félremegy a bokájuk, kificamodik a karjuk. Masszírozással helyre lehet hozni. Utána kissé szorosan fáslival kötöm be. Édesanyám tanította, hogy ha a csontot megütik, vagy egymásra mennek az inak, a masszírozás után egy kis pálinkát kell tenni rá, vagy egészségügyi szeszt, mert gyógyítja. Nekem ez a gyógyszerem.
Van, aki hirtelen elesik és kimegy a lába vagy a karja a helyérôl, s akkor rögtön eljön, kétszer, háromszor felkenem, s nincs semmi baja. Ha lehordja az ütést, rándulást egy-két hétig, akkor több napig kezelem. Reggel és este messzírozok, egy-egy fél órát. Van olyan helyzet is, hogy kenem, s megérzem, hogy ô kenés közben hol húzza le a kezét vagy a lábát, ahol fáj. Látom a harmadik kezelésnél, hogy nem bírja azon a helyen, ahol én egy kicsit megnyomom, akkor azt javasolom, hogy menjen el a doktorhoz, kérjen beutalót, s röngeneztesse meg magát, mert lehet, hogy meg van repedve a csont. A vér eloszlott ugyan egy kicsit, de komolyabb a helyzet. Ha mégsincs baj — mondom ilyenkor — jöjjön vissza. Még senki nem jött vissza, gipszbe is tették. Olyan eset is van, hogy valaki idejön, s rögtön felismerem, hogy törése van. A törés meg van dagadva, s meg van kékülve. Arra rá sem teszem a kezem. Egészségügyi fáslival bekötöm, s a doktorhoz küldöm.
A radnótiak között, fôleg az idôsebbek között alig van olyan, akit Fiú bácsi még ne kent volna. Sokan mennek el a kapuja elôtt, ráköszönnek, de bizony nem mindenkit ismer meg. Az elmúlt tizenegy esztendôben minden hónapban volt legalább hét-nyolc betege. S mindenik elégedetten hagyta el Fiú bácsi udvarát az utolsó kezelés után. A helybéli futballisták is hozzá járnak, ô keni, masszírozza a csapatot. Ezt csak az csinálhatja, akinek van egy kicsi hajlama és fôleg türelme — mondja a kenômester. — Akarat és szeretet is kell hozzá, mert ha nem szereti, hogy valakin segítsen, akkor ne is csinálja, mert nem csinálja jól.
Idén szeptemberben hetvenhetet töltök. Már csak itthon vagyunk az öregasszonnyal. A kertben dolgozgatunk, tartunk három disznót, kettôt a gyermekeknek, egyet nekünk. Aztán az idô mindent elhoz. Amit lehet, csinálunk, s ameddig lehet, még segítünk mindenkin, s amikor már nem lehet, feladjuk: jöjjön egy új generáció.
Költségvetésnövelést kér a külügyminisztérium
Simona Miculescu ismertette a külügyi tárca rózsásnak nem nevezhetô pénzügyi helyzetét. Az idei 417 milliárd lejjel számoló költségvetésbôl az év elsô felében 252 milliárd lej kelt el. A második félévre fennmaradt összeg, 165 milliárd távolról sem elég a kiadások fedezésére. A tárca szakértôi által végzett számítások azt mutatják, hogy az év végéig minimum 351 milliárdra lenne szükség, ami azt jelenti, hogy 186 milliárdos kiegészítésre van szükség. Amennyiben a tárca nem kapja meg az említett összeget, kénytelen lesz tovább szûkíteni a tevékenységét, ami konkrétan azt jelenti, hogy 25-30 százalékkal csökkenti a létszámot mindegyik diplomáciai kirendeltségnél, elhalasztja a tagsági díj folyósítását különbözô nemzetközi szervezeteknél, lemond egész sor idénre tervezett akcióról.
Emil Constantinescu államfô szeptember 3. és 5. között a kanadai Monctonban részt vesz a frankofónia nyolcadik csúcstalálkozóján. Az elnök jelen lesz mind a teljes korú, mind pedig a tagozatonkénti munkálatokon. A találkozó jelszava Az ifjúság a harmadik évezred küszöbén.
Tinca támogatja a haditechnika exportját
Gheorghe Tinca volt nemzetvédelmi miniszter, jelenleg a Szövetség Romániáért végrehajtó bürójának tagja, úgy véli, hogy a román állam külföldi reprezentánsainak — diplomatáknak, katonai attaséknak, külkereskedelmi dolgozóknak — állandó legális feladatuk kellene hogy legyen a román haditechnika exportjának elômozdítása. Ez lenne a román védelmi ipar fenntartásának egyik fontos eleme a jelenlegi körülmények között — nyilatkozta a Szövetség Romániáért szerdai sajtóértekezletén. Kifejtette, hogy pártja véglegesítette a védelmi iparra vonatkozó programját, s ennek lényege az állami beavatkozás az iparág támogatása végett.
Román határsértôk a magyar zöldhatáron
Négy román állampolgárságú férfit fogtak el a hidasnémeti határvadászok a magyar—szlovák államhatár Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szakaszán, miután a zöldhatáron próbáltak átjutni Szlovákiába. A négy szatmárnémeti lakos augusztus 30-án indult el otthonából. A magyar—román határt is illegálisan lépték át, majd Mátészalkán egy taxit béreltek, ami fejenként 50 német márkáért Hidasnémetibe vitte ôket. A határsértôket a nyírbátori közösségi szállásra szállították, ügyük kivizsgálása után hazatoloncolják ôket.
A pápa a Sínai-félszigetre látogat
II. János Pál pápa december ötödikén, iraki látogatása után elzarándokol az egyiptomi Sínai-félsziget azon helyeire, ahol annak idején Mózes is megfordult — közölte szerdán a Sínai-félsziget görögkeleti érseke, Damianosz, aki mindössze annyit fûzött a pápai látogatáshoz, hogy a katolikus egyházfô "látogatásának elôkészületei még nem értek véget". A Vatikán kairói képviseletén nem nyilatkoztak arra hivatkozva, hogy "egyelôre" semmi sem hivatalos. A görögkeleti érsek mindenesetre úgy tudja, hogy II. János Pál felkeresi a Szent Katalin-kolostort. Hozzáfûzte, hogy "a hozzánk intézett levél szerint magánlátogatásról van szó". A Sínai-félsziget — tette hozzá magyarázólag Damianosz érsek — "az ótestamentum bölcsôje".
Sydney lakói menekülnek az olimpia elôl
Sydney lakóinak negyven százaléka a 2000-es nyári olimpia idejére elhagyja az ausztrál várost — jelentette kedden az APA osztrák hírügynökség. Egy közvélemény- kutató cég felmérése szerint Sydney lakossága az olimpiára érkezô sok turista és a magas árak elôl kíván elmenekülni. A "menekülôk" közel háromnegyede a város közelében, ismerôsöknél várja ki az olimpia végét. A megkérdezettek kilencven százaléka nyilatkozott úgy, hogy televízión követi majd nyomon a versenyeket, és a válaszadók tizenöt százaléka vesz ki a munkahelyén szabadságot, a többiek ideiglenes lakóhelyükrôl is bejárnak majd dolgozni.
Feltehetôen világrekord született vécépapírrablásból Ausztráliában: a tolvajok egy teljes kamionnyi, csaknem 20 ezer amerikai dollár értékû tekerccsel szeleltek el, és persze a kamionnal. A rablás Melbourne délkeleti peremvárosában történt. A vécépapírral megrakott kamiont egy udvarból kötötték el a tolvajok.
"Óceánjáróvá" átalakított autókkal érkezett meg Európából Amerikába két olasz fiatal. A 21 éves Marco Ameretti és a 23 esztendôs Marco de Candia 120 nap elteltével "parkolt" le Martinique Karib-tengeri francia szigeten. A két tengeri autós New-Yorkba szándékozik eljutni. Kétéltûvé átalakított gépkocsijaikat — egy Volkswagent és egy Fordot — útközben drótkötél kapcsolja egymáshoz, nehogy elveszítsék egymást. Amerittinek és Candiának, akik május elején indultak útnak a Kanári-szigetekrôl, a legnagyobb gondot természetesen nem a közlekedési dugók okozták, hanem a heves viharok és a "hullámhegymenet". Most pár napot pihennek Martinique szigetén, mielôtt folytatnák útjukat New- Yorkba.
A megye 43 ezer hektáros szántóterületébôl csupán 12.200 hektáron végezték el az ôszi szántást — közölte Liviu Timar, a Mezôgazdasági Igazgatóság igazgatója. Ennek legfôbb oka, hogy a gazdálkodók nem tudják kifizetni a munkálatok ellenértékét, amely a magas üzemanyagárak miatt nagyon megugrottak. Az olcsó, 3600 lejes, vörösre színezett gázolaj csak az ígéretek szintjén létezik, mert a forgalmazását szabályozó sürgôsségi kormányrendelet még nem látott napvilágot a Hivatalos Közlönyben.
Dorin Florea prefektus szeptembertôl kezdôdôen havonta egyszer Dicsôszentmártonba, Segesvárra és Szászrégenbe is kiszáll. A fogadónapok pontos idôpontjáról a sajtóból és a helyi önkormányzatoktól szerezhetnek tudomást az érdekeltek.
Jelenleg a megyében 87 vírusos agyhártyagyulladásos megbetegedést jegyeznek az Közegészségügyi Felügyelôség járványmegelôzô osztályán. A szemészeti klinikák augusztus 23-31. között 419 kötôhártyagyulladásos esetet jeleztek. Az érintett személyek több mint egynegyede 14 év alatti gyerek. A betegek között többnél a gyulladás ráterjedt a szaruhártyára is — tájékoztatott dr. Márialaki Ella fôorvosnô.
Az egészségügyi minisztérium rendeletei, valamint az érvényben lévô törvénykezés értelmében az oktatási rendszer alkalmazottainak tanév kezdetekor kötelezô módon el kell végeztetniük a tüdôszûrô (M.R.F.) és vérvizsgálatot, míg az internátusok személyzetétôl ezeket a vizsgálatokat félévente kérik. A Közegészségügyi Felügyelôség az eredményeket már év elején kellene ellenôrizze, de mivel az idén két héttel hamarább kezdôdött a tanév, az ellenôrzések is eltolódnak. A Közegészségügyi Felügyelôség saját laborjában naponta 50, elôre beprogramált személynek végzi el a vérvizsgálatot, amiért nem kell fizetni. Ha valaki fizetéses vagy magánrendelôben végezteti el a vizsgálatot, az eredményt kivételesen csak idén fogadják el. A tüdôszûrést a tüdôklinikán és a 2-es számú poliklinikán végzik.
A megyei tanács állandó bizottsága kedden elfogadta egy öregotthon építkezési engedélyét, amelyet Backamadaras központjában létesít a Diakonos marosvásárhelyi egyesület. Az öregotthont 24 idôs ember befogadására tervezik. A telket a middelburgi holland gyülekezet vásárolta meg, s a 200 ezer német márkás beruházás finanszírozását is ôk vállalták - tájékoztatott Gáspár András helybeli református lelkész.
Református templomot, ifjúsági házat és harangot szentelnek Nyárádszentlászlón szeptember 12-én 11 órai kezdettel. Az ünnepen jelen lesz D. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Székely András, a Küküllôi Egyházmegye esperese, az innen elszármazott angliai dr. Lemhényi András, a hollandiai middelburgi testvérgyülekezet tagjai, akik anyagilag támogatták az egyházi építkezést, svájci vendégek és meghívottak.
A Japán Kultúra Napjai rendezvénysorozat keretén belül a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében szeptember 4-én 11 órakor japán teaszertartást mutat be Midori Hosoi, a Shido-társaság önkéntese. A japán tea elkészítése, felszolgálása, elfogyasztása igazi különlegesség. A kellékek, a szertartás történetének bemutatása után gyakorlati rész következik, amely rávilágít a lelki- szellemi háttérre.
Szeptember 5-én délelôtt 9 órától és délután fél négytôl Borzási István lelkipásztor beiktatási ünnepségére, illetve a baptista misszió 75 éves jubileumi ünnepélyére kerül sor a magyar baptista imaházban, amely a Tudor Vladimirescu utca 50. szám alatt található.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság szeptember 17-19-e között Szováta- fürdôn megrendezi a Körmöczi János Fizikusnapokat. Jelentkezni szeptember 10-ig lehet. A részvételi díj, azaz a szervezési költség nem EMT-tagoknak 75, EMT-tagoknak 50, míg diákoknak 25 ezer lej. Érdeklôdni a 064/190-825- ös telefonoszámon lehet.
A marosvásárhelyi Népi Egyetem harmadéves néprajzos hallgatói számára szeptember 4-én, szombaton délelôtt fél tizenegytôl folytatják az elôadásokat a Rózsák tere 57. szám alatti nagyteremben.
Szeptember 6-án 8-16 óra között hálózati fôjavítások miatt szünetel az áramszolgáltatás a marosvásárhelyi Grivita Rosie utca 19-21/A, illetve a 16-56. házszámai között, valamint a Slatina, a Kakukk, a Dobrogeanu Gherea, a Kövesdomb és a Vöröstorony utcákban.
A Radnóti Napok alkalmával az Impact 9 extrém sportegyesület szeptember 5-én 16 órakor kaszkadôrmutatvánnyal lép a közönség elé.
Copyright © Népújság - 1999