|
LI. évfolyam 254. (14288) |
1999. október 30., szombat |
Tegnap délután 5 órakor a marosvásárhelyi Szentgyörgy — ma Forradalom — utca 31. szám alatt emléktábla-avatással vette kezdetét a Bernády-napok rendezvénysorozat. Az ünnepségen részt vett Dorin Florea prefektus, üdvözölte a város Bernády Györgyre emlékezô polgárait, elmondott beszédében megjegyezve, hogy az emléktáblának ott a helye, a polgármester egykori lakóházán.
Borbély László, a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának elnöke a polgármester egykori házában járva a kályhája fölött megmaradt írással kezdte megemlékezô beszédét, miszerint a halál nem az elmúlást, hanem a feltámadást jelenti. Indokolt-e hagyományt teremteni a Bernády-napokkal? Fölöttébb igen, szükségünk van abból meríteni, ami közösségünk épülésében volt meghatározó. Az államtitkár, kuratóriumi elnök megköszönte Hunyadi László, Kiss Levente képzômûvészek, Balogh József öntômester munkáját. Befejezésül abbéli meggyôzôdésének adott hangot, hogy szükségünk van szimbólumokra, szükségünk van tevékeny emberekre, ezáltal lesz remélhetôleg Petôfi Sándornak, Bem József tábornoknak szobra Marosvásárhelyen.
Az emlékünnepséget megtisztelte jelenlétével Barabás T. János, a magyar nagykövetség kulturális- és sajtóattaséja, méltatva a nagy polgármester teremtô szellemét, méltatva, hogy Bernády György nem csak anyagból építkezett, a kultúra jeles pártfogója is volt.
Fodor Imre polgármester elmondta, hogy ma, Bernády György halálának 61. évfordulóján koszorút helyeznek a polgármester sírjára.
A Nagy István vegyes kar elénekelte a Szózatot, továbbá Maróthy György kórusmûveibôl adott elô Kovács András vezényletével.
Ma délután 17.30 órakor a Kultúrpalota elôcsarnokában Gálfalvi György bemutatja a Bernády emlékezete címmel megjelent reprezentatív kiadványt, emlékplakettet nyújtanak át, majd zenés-irodalmi elôadáson vehet részt a közönség.
Erdély fejlettségének Románia egész gazdasági fejlôdésének hajtóerejévé kell válnia, egyszersmind gondoskodni kell a Magyarország és Erdély közötti különbség csökkentésérôl — jelentette ki Virgil Magureanu, a Román Nemzeti Párt (PNR) elnöke a Transilvania Jurnal címû lap pénteki számában megjelent interjújában.
A PNR erdélyi választási stratégiájáról szólva Magureanu hangsúlyozta, hogy "tisztelni kell a nemzeti nyelvet, és el kell oszlatni az olyan homályos és gyanús jogszabályok teremtette kétértelmûséget, mint amilyen például a multikulturális egyetem vagy a magyar állami egyetem. Kovászna és Hargita megyében pedig helyre kell állítani a román értelmiségiek jogait."
A Román Nemzeti Párt arra készül, hogy a választások gyôztesével lépjen koalícióra — szögezte le a pártelnök. A választási esélyeket latolgatva úgy vélekedett, hogy a mostani koalíciónak semmi reménye nincs. A szavazás eredménye jóval megosztottabb lesz, mint 1996-ban volt, 2000-ben sokan szavaznak majd az addigra jobban tömörülô centrumpártokra.
— A PNR centrumpárt, s az év végére kidolgozott "ambíciózus gazdasági programja" olyan politikai ajánlatot jelent, amelynek alapján a mostani kormánykoalíciónál sokkal szilárdabb koalícióra léphet a választásokon gyôztes párttal — mondta.
Magureanu, aki hét éven át a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) vezetôje volt, mielôtt létrehozta a Román Nemzeti Pártot, arra figyelmeztetett, hogy Romániában az 1989-es fordulat utáni elsô három hónapban a Securitate mintegy százezer dossziéja tûnt el. Ezeket garmadával vásárolták fel a szerkesztôségek, "de vannak egyéni vetélytársak is", akik most választási célokra használhatják fel az okmányokat.
Sajtótájékoztató a Magyarok Világszövetségénél
(MTI) — A bukaresti táblabíróság jövô héten tárgyalja másodfokon a tíz évvel ezelôtti forradalom alatt, Kézdivásárhely fôterén történt lincselés ügyét, amelyben elsôfokon már több személyt börtönbüntetésre ítéltek - közölte Fazakas Csilla, a vádlottak ügyvédje pénteken Budapesten, a Magyarok Házában tartott sajtótájékoztatón.
Az ügy Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke szerint etnikai alapú, koncepciós pernek nevezhetô, amelynek célja a székelyföldi magyarok megleckéztetése.
Tájékoztása szerint a tíz évvel ezelôtti véres események idején több más településen is történtek hasonló esetek, azonban eljárások csak a magyar nemzetiségûek ellen indultak.
1989. december 22-én Kézdivásárhely fôterén a népharag végzett Aurel Agaché-val, a "rettegett" rendôrfônökkel, aki az érintettek vallomásai szerint több ártatlan embert hurcolt meg és bántalmazott mûködése alatt — hangzott el a tájékoztatón.
Az ügyet ismertetô Patrubány Miklós elmondta: 199O- ben Ion Iliescu államfô kegyelemben részesítette azokat, akik 1989. december 22-én éjfélig részt vettek a véres eseményekben.
A volt rendôrfônököt 1993-ban Ion Iliescu mártírhôsnek nyilvánította, majd ez a döntés üldözések sorozatát indította el Romániában, hét évvel a történtek után pedig vádat emeltek a Kézdivásárhelyen történtek ügyében.
Az idén februárban Sepsiszentgyörgyön kihirdetett ítéletben több évi börtön- és pénzbüntetésre ítélték Paizs Ottót, Filip Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezsô Gyulát, és felfüggesztett szabadságvesztésre Reiner Antont.
Fazakas Csilla egyebek között rámutatott arra is, hogy képtelenség néhány embert felelôségre vonni egy olyan tettért, amelyet egy tömeg követett el.
Hozzátette: abban az esetben, ha az igazságszolgáltatás nem menti fel az érintetteket, a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulnak.
Románia lakossága körében az egyház, a hadsereg és a sajtó örvend a legnagyobb bizalomnak, miközben a parlamentnek, a kormánynak és az államfônek a legkisebb a hitele — derült ki az egyik bukaresti közvéleménykutató intézet legújabb felmérésébôl.
Az IMAS pénteken közzétett adatai szerint a románok körülbelül kilencven százaléka az egyház iránt viseltetik a legnagyobb bizalommal. A hadsereg 78,6 százalékos bizalmi mutatójával a második, a média pedig 65,5 százalékkal a harmadik a sorban.
Sajátos kettôsséget mutatnak a bizalmi rangsorolások a belügyminisztérium és a karhatalmi erôk esetében. Miközben a véleménynyilvánítók csaknem 52 százaléka nem bízik a rendôrségben, ugyanennyien vannak bizalommal a belügyminisztérium iránt. A legkisebb a bizalom a rendôrség iránt Bukarestben (33), a belügyminisztériumnak pedig a legnagyobb (53 százalékos) a hitele Erdélyben.
A románok egyáltalán nem bíznak a parlamentben: a törvényhozás bizalmi mutatója alig magasabb 17 százaléknál. Nem egészen 20 százalékos a kormány bizalmi mutatója, az államfôé pedig 33 százalék.
A megkérdezettek 60 százaléka nem bízik a polgármesteri hivatalokban, 58 százalékuk bizalmatlan az igazságszolgáltatással és a magánvállalatokkal, 56 százalékuk pedig a szakszervezetekkel szemben.
Külföldi befektetô bevonásával rövidesen privatizálják Romániában a piacvezetô állami dohánygyárat, az SNTR-t — közölte Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter.
A Ziarul Financiar címû gazdasági lap pénteki számában megjelent nyilatkozatában a miniszter nem mondott semmit az esetleges befektetô, vagy befektetôk kilétérôl, vagy az ajánlatok más érdemérôl. Még annyit árult el, hogy a külföldi befektetô vagy a többség megvásárlásával, vagy tôkeemeléssel szállhat be.
Az SNTR-é a román piac 43 százaléka. Privatizálásának szervezésével júniusban bízták meg az ABN Amro Bankot. Az SNTR a kormány magánosítást meggyorsítani hivatott, tavasszal meghirdetett programján szerepel, ezért eladásának végsô határideje is van: jövô tavasz.
A mezôgazdasági miniszter korábban 200-300 millió dolláros árat nevezett méltányosnak, de az SNTR értékét késôbb, a nyáron, rontotta az új illetékrendszer, amelyben a cigaretták illetéke 37,5 százalékkal nôtt.
Az SNTR-nek hat üzeme, nyolc érlelôje, egy alkatrészgyártó telepe és egy kutatóintézete van. Tavalyi forgalma 2381 milliárd lej volt (10 951 lej/dollár tavalyi átlagárfolyam). A cigaretták árának körülbelül 75 százaléka már tavaly is közvetlenül a költségvetést illette. Az SNTR teljes hozzájárulása a GDP-hez 4 százalékos volt tavaly — idézte a lapjelentést a Rompres hírügynökség.
A tegnap reggel dr. Dorin Florea terepszemlét tartott Pagocsavölgyén, ahol a helybéli lakosok kérésére másfél hónappal ezelôtt hozzáfogtak egy területcsapolási munkálathoz, amelynek eredményeként 57 hektár termôterület kerül vissza mezôgazdasági használatba. (Felvételünkön balról jobbra dr. Dorin Florea prefektus Câmpeanu Romulus a RAIF igazgatójának és Florea Petre, Mezôpagocsa polgármesterének társaságában.) Amint Florea Petre, Mezôpagocsa polgármestere elmondta, a keskeny távú vasútvonal kétoldalán levô parcellákon valamikor lucernás volt, majd késôbb pártrendelet alapján halastavat létesítettek. A rendszerváltás és a 18-as földtörvény kibocsátása után 26 pagocsavölgyi gazda igazoltan visszaigényelte e területet. Mivel a környéken nem volt földfelesleg, illetve e természetes vízgyûjtôként is mûködô völgyben a nagyobb esôzéskor a víz elárasztotta a környéken levô 23 házat, úgy döntöttek, hogy lecsapolják a szóban forgó területet. A munkálatot a RAIF (mezôgazdasági területfeljavító vállalat) végezte el. Két nagy teljesítményû kotrógéppel 2500 köbméter, míg kézi erôvel 800 köbméter földet mozgattak meg. E beruházás összesen 1 milliárd lejbe került, amit a prefektúra közbenjárásával közpénzbôl fizettek ki. Jelenleg Pagocsa területén 4 hektár tó marad, és amennyiben ennek az alját kitisztítják, a vízelvezetô arkokon további területek csapolhatók le, így elméletileg 80 hektárig szabadulhat fel föld a víz fogságából. A polgármesteri hivatal és az érintett gazdák a télen felégetik a sást, tavasszal pedig az iszapra trágyaréteget kell majd hordani. Így is 5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a majdnem két méter mélységig átitatott föld termôvé váljon.
Dolgokban nem nyugvó ember meditál, átvertnek érzi magát már megint. Szaporodik benne a csönd, s mert önzô teremtés, számolgatja övéit: elment a szálfatermetû nagyapa, nagyanya már régebben, barátot infarktus és öngyilkosság tepert föld alá, s hoz a posta is levelet napnyugatról, idegen férj mellôl zsörtös nagynéni még titokban hazaszól, magányába szívesen belehalna, de bele is fog bizonyosan, s írja: bánata magasabb, mint az üveg felhôkarcoló.
Legyen ennyi nektek örökségül.
Az öregasszony maradt, szép ôsz hajszálakkal, még nyáron vagy ôszelôn fölszedte a vadalmát, darált csöbörbe masszát, ha jön, s újra együtt lesz a közelebbi család halottak napján legalább.
Virágoskertben szôtt pokróc alatt valami ittmaradt a nyárból. Öregasszony hóharmattól védi a krizantémokat, kitakarja félig, a felhôk még szûrnek tejes napfényt, csak úgy öntözôül, már megtart a virág harangszóig. S szét lehet nézni háztájon, amíg az öregasszony jászolból begyûjti a tojásokat, minden családtag és rokon itt van, rámában, üveg alatt, szépen simogatva. A Don- kanyarból nagybácsi is hazajön ilyenkor, a pödört bajuszú dédapa is lefütyörészik a doberdói nagyhegyrôl kigombolt zubbonnyal, s iszik egyet a kúton a vödörbôl. Ej, vizeteknek mindig jó íze van!
Kôrösi Csoma is ott pihen a karosszékben, hárászkendôben a háládatlan, eltekintett régen a rokonságtól, távolabbiakat keresett magának. De jut neki is fénybôl s erdélyi gyertyalángok melegébôl, mondta egykoron az öregember, s elment ki a temetôbe végleg. Gyertek ki hozzám — szólogat be ilyenkor —, mert kondult már néhányat a harang is. Megyünk, mehetünk — mondja az öregaszony, s int, indulhat a család kifelé.
Rozsdás avarba vadgesztenye hull, gyertyák lobbannak lángra sírokon s az elment ôsök szellemének megôrzésérôl fogadkozik az ember már megint, s szorosabbra húzza magán az uniformizált bánat köpönyegét.
— Jó, hogy együtt van a család, mondja az öregasszony, s számba vesz tekintettel valamennyi befogható gyertyafényt.
Este fennhangon olvas a fiú: "Ôriznek bizony bennünket holtjaink is e század végi nagy-nagy kopásunkban, méltó lenne hát, hogy emlékükben magunkat s egymást jól megôrizzük". (Farkas Árpád)
A Reformáció Emléknapja tiszteletére számos településen rendeznek ünnepségeket vasárnap, október 31-én, a csaknem ötszáz évvel ezelôtti vallástörténeti eseményre emlékezve.
A templomokban annak jegyében tartanak ünnepélyeket, hogy 1517-ben az Ágoston-rendi szerzetes, Luther Márton, a reformáció megindítója ezen a napon függesztette ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.
Tételeivel az úgynevezett búcsúcédula- árusítások körüli visszaélések ellen tiltakozott, és kétségbe vonta, hogy a pápának joga, vagy hatalma volna a bûnök megbocsátására.
X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kiközösítette Luther Mártont. A pápai oklevelet Luther Márton Wittenbergben nyilvánosan elégette és kijelentette, hogy szakítani kíván a katolikus egyházzal.
A nap világegyházi jelentôségû, ekkor írják ugyanis alá a németországi Augsburgban a katolikus és a lutheránus egyház közös nyilatkozatát. A dokumentum többszáz éves ellentétet tisztáz azáltal, hogy visszavonja a két egyház közötti, a megigazulás teológiai tanával kapcsolatos kölcsönös kiátkozásokat.
Jelzés értékû az is, hogy éppen Augsburg városában kerül sor az aláírásra, mivel 1530-ban itt terjesztették az evangélikusok a császár elé az Ágostai Hitvallást.
— Válasz dr. Sánta Dórának, a Családorvosok Maros Megyei Egyesülete elnökének —
Orvostársadalmunk egyik alapelve az, hogy nehézségeinket, nézeteltéréseinket saját körünkben oldjuk meg, s a lehetôségekhez mérten mellôzzük a sajtónyilvánosságot. Mivel Sánta doktornô ezt az alapelvet nem vette figyelembe, a valós tájékoztatás érdekében kénytelenek vagyunk válaszolni az általa megfogalmazott vádakra.
A doktornô és a megyei Egészségbiztosítási Pénztár között kezdettôl fogva feszültségek voltak, mivel az orvosnô kétségbe vonta az ország egyik legszervezettebben mûködô pénztárának szándékait, amelyben érdekképviseletünk számos elismert tagja tevékenykedik a megfelelô számarányban. Ezen túlmenôen többszörös felkérésünkre, írásbeli meghívásunkra sem volt hajlandó válaszolni. Egészen pontosan utólag jelezte, hogy személyes küldöttet bízott meg, hogy részt vegyen a jelölési tárgyalásokon. Sánta doktornô a pénztár olyan tevékenységét illetôen keltett negatív közhangulatot, amit törvényes keretek között kellett lebonyolítani, hisz a törvényt nem lehet kommentálni, csak alkalmazni, illetve megváltoztatni a megfelelô törvényes kereteken belül. Azokat a doktornô által megfogalmazott észrevételeket, amelyeket orvostársadalmunk is szükségesnek tartott támogatni, beadványban juttattuk el az Egészségügyi Minisztériumba, az Országos Pénztárhoz valamint képviselôinkhez, hogy megoldást nyerjenek.
Megértjük Sánta doktornô tennivágyó természetét, amire igényt tartunk az elkövetkezôkben is, viszont törvénybe ütközô cselekedeteiért nem vállalhatjuk a felelôsséget. A doktornô azon állítása, amellyel kétségbe vonja a 13 tagú jelölôbizottság legitimitását, enyhén szólva csúsztatás. A hiteles tájkoztatás érdekében elmondjuk, hogy az orvosi kollégium vezetôségébe minden hivatalos, magán- valamint nemkormányzati intézmény képviselôinek jelentlétében hangzottak el a javaslatot, amelyeket az említett testület 13 elektore titkos szavazattal próbált elbírálni. Igyekeztünk a családorvosok mellett szakorvosokat, egyetemi tanárokat és fôorvosokat is jelölni, hogy mind szakmai, mind közérdekû tevékenységükben számíthassanak orvostársadalmunk támogatására.
A családorvosok egyesülete által közölt névsorral kapcsolatosan az a kifogásunk, hogy azon szerepelnek olyan személyek is, akik az utóbbi idôszakban nem a legbarátságosabban viselkedtek érdekképviseleti szervezetünkkel szemben. Véleményünk szerint Sánta doktornô azoknak a tevékenységét kérdôjelezi meg, akik érte is tevékenykedtek, s elérték, hogy érdekképviseleti szervezetünk családorvosai törvényes munkaviszonyhoz jussanak.
Hogy kizárjuk azt az esetleges vádat, miszerint román orvoskollégáinkat nem kívánjuk támogatni, el kell mondanunk, hogy testületünk azért nem készített teljes listát (28 személy), hogy orvostársadalmunk tagjai a román kollégákat illetôen saját belátásuk szerint döntsenek.
Részünkrôl a kompromisszumkészség, az alternatívák, valamint az együttmûködés kapui továbbra is nyitva vannak, de az elkövetkezôkben is ragaszkodunk a beveztôben leírt elveinkhez, vagyis továbbra is szeretnénk kiküszöbölni, hogy problémáinkat a nyilvánosság elôtt vitassuk meg.
Nincs szándékunkban kétségbe vonni a családorvosk egyesületének legitimitását, de szeretnénk a kolléganô figyelmét felhívni arra, hogy az egyesület csak a családorvosok egy bizonyos százalékát képviseli.
Orvostársadalmunk tagjait pedig arra kérjük, hogy a legitim érdekképviseletünk tagjai által összeállított lsitát vegyék figyelembe. Pillanatnyilag az a legfontosabb, hogy minden arra jogosult orvos menjen el szavani, mert, ha elcsépelt szólam is, de egységben az erô.
Az érdekképviseletünk által támogatott orvosok: Aberle András, Balázs József, Bartha Jenô, Benedek István, Bereczki Éva, Incze Sándor, Jung János, Kerek István, Láday Matild, Madaras Sándor, Nagy Örs, Ozsváth Mihály, Pap György, Sóos Béla, Szabó Béla, Szabó Mónika, Finna Judith, Barabás Dénes, Máthé Zsombor.
Felelôs intézményvezetôink és a jelölés során részvevôk nevében
A Megyei Orvosi Kollégium által kiírt tisztújító választások második fordulóján tegnap délelôtt elég gyér volt a választók jelenléte. A szavazáson való masszívabb részvételt péntek délutánra, illetve a mai napra várják — mondta dr. Sita Ioan, a választóbizottság elnöke. Az urnákat ma este 8 órakor zárják le, s megkezdôdhet a szavazatok számlálása.
Mint már jeleztük, a választások két héttel ezelôtt megszervezett elsô fordulója meghiúsult, mert a szavazatok száma nem összesítette a szabályzat által elôírt kétharmados többséget. A második fordulón már nincs szükség erre az arányra. Az egyszerû többség dönti majd el, ki került be a tanácsba, így minden leadott szavazat számít. Az orvosi kollégium jelenleg 1845 tagot számlál. A jelöltek listájára 70, az országos választmányba javasolt képviselôk listájára 48 orvos neve került fel. A megyei tanácsba és az országos közgyûlésbe egyaránt 19 teljes jogú és 9 póttagot kell megválasztani.
Anyaszentegyházunk november 1-jén mindenszentek ünnepét tartja. Egyházi nyelvhasználatban "szent"-nek azt az embert nevezzük, akirôl gondos és szigorú vizsgálat is bizonyítja: ez az ember földi életében hôsi fokban gyakorolt legalább egy erényt, vagyis szerzett jó tulajdonsága például a szeretetben, hitben, türelemben, tisztaságban, szelídségben stb. való élet. A "szent" jelzôt egy-egy személyiség halála után, az említett kivizsgálás bizonyságai alapján, az anyaszentegyház nevében mondják ki.
Az elhangzottakból mindenki számára érthetô: szentté nem az örök életben, nem halála után lesz az ember, hanem földi élete folyamán, mindennapi teendôinek végzése közben, amely tetteket szeretettel, hittel, türelemmel végez, vagy elvisel.
A mindenszentek között mi is jelen vagyunk, mi, akik meghívást nyertünk az Atya országába, és fehérre moshatjuk köntösünket a Bárány vérében. Szent — ez a kifejezés számunkra elsôsorban nem állandó jelzô, de hívó jel. Jelzi azt, hogy minden embernek egy erkölcsi szintre el kell jutnia és annak az embernek sikerült az élete, akit a trón közepén álló Bárány legeltet, és az élô vizek forrásához terel. A lelkileg-szellemileg Krisztusból táplálkozók lesznek az igazi gyôztesek, azok, akik isszák az Isten hömpölygô igazságait.
November elsején délután gyertyát gyújtunk szeretteink sírjánál, mert mi hisszük és reméljük azt: elôdeinknek szellemi-lelki lámpása volt az Isten, és ezért ôk most Isten trónja elôtt állnak, a "trónon ülô közöttük lakik, és ôk éjjel-nappal szolgálnak templomában.
Íme, a mi halottkultuszunk, mely nem az elmúlás, de az új, örök Istenben és gyôzelemben kiteljesedett emberi élet hitvallása. Ez azt jelenti a keresztény számára, hogy itt, a földön élni szép, küzdelme nagyszerû, reménye a hazatérés az Atya házába.
Ez azt jelenti: a földi életen túl soha nem sejtett valóságok várnak ránk, melyekre még összehasonlítási alapunk sincsen. Valóságok Istenben.
15 éve, 1984-ben lett merénylet áldozata INDIRA GANDHI, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. Nehru leánya apja politikájának folytatója volt. (1917-ben született.)
120 éve, 1879-ben született gr. TELEKI PÁL földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, politikus, Magyarország miniszterelnöke. Politikusként sürgette az európai államok összefoását a Szovjetunió ellen, de felismerte a hitleri Németország veszélyességét is. Amikor Németország megtámadta Jugoszláviát, látva, hogy nem tudja Magyarországot távol tartani a beavatkozástól, 1941. április 3-án öngyilkos lett.
35 éve, 1964-ben hunyt el BÓKA LÁSZLÓ irodalomtörténész, író, kritikus, az MTA tagja. A XX. sz.-i magyar irodalom volt a kutatási területe. Regényeket, verseket is írt. (1910-ben született.)
260 éve, 1739-ben született KARL DITTERS von DITTERSDORF osztrák zeneszerzô. A bécsi klasszicizmus képviselôje, a német vígopera úttörôje volt. 1765 és 1769 között a nagyváradi püspöki zenekar karmestereként mûködött. (1799-ben halt meg.)
145 éve, 1854-ben hunyt el ANTON PANN író, folklorista, muzsikus, kiadó. Verseket, adomákat, bordalokat írt. Görög melódiákat használt fel a román szövegekhez. A templomi ének teoretikusa volt. (1796 körül született.)
400 éve halt meg BÁTHORI ANDRÁS bíboros, Erdély fejedelme (1599). Báthori István fejedelem és lengyel király unokaöccse volt. Báthori Zsigmond lemondása után választották fejedelemmé, de Mihály havasalföldi vajda a székelyek segítségével a sellemberki csatában legyôzte. Menekülés közben meggyilkolták. (1566 körül született.)
150 éve, 1849-ben született id. LÓCZY LAJOS geolóus, földrajztudós, utazó, az MTA tagja. Megszervezte az Erdélyi-medence rendszeres földtani vizsgálatát. Részt vett gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína legnagyobb részét. Utazásairól több könyvet írt. Legjelentôsebb mûve A Balaton környékének geológiája. (1920-ban hunyt el.)
85 éve, 1914-ben halt meg GEORG TRAKL osztrák költô, a korai expresszionizmus egyik vezéralakja. Költészete tragikus alaphangú, versei a pusztulás és halál vízióval telítettek. (1887-ben született.)
125 éve, 1874-ben született CSUTAK VILMOS történész. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, fôleg helytörténeti kutatásokkal foglalkozott. (1937-ben halt meg.)
75 éve, 1924-ben hunyt el GABRIEL URBAIN FAURE francia zeneszerzô, orgonista, egyházi karnagy. Késô romantikus stílusú zenéjét francia elegancia, lágyság, simulékonyság jellemzi. (1845-ben született.)
30 éve, 1969-ben hunyt el SZABÓ FERENC zeneszerzô. A népi-nemzeti stílusirányzat követôje volt. (1902-ben született.)
505 éve, 1494-ben született HANS SACHS német mesterdalnok. Híres cipészmester és mesterdalnok volt. Népi humorú farsangi játékokat, több ezer dalt, tanító célzatú költeményt írt. Alakját Richard Wagner örökítette meg A nürnbergi mesterdalnokok c. operájában. (1576-ban halt meg.)
145 éve, 1854-ben született PAUL SABATIER francia vegyész. Szerves vegyületek finom eloszlású fémekkel történô katalitikus hidrogénezésének kidolgozásáért kapott Nobel-díjat. (1941-ben hunyt el.)
100 éve, 1899-ben hunyt el PÉTERFY JENÔ kritikus esszéíró. Jelentôsek kortársairól írott, új szemléletet tükrözô esszéi, drámaelméleti munkái, zenekritikái. (1850-ben született.)
100 éve született RADÓ SÁNDOR geográfus, kartográfus, politikus. Irányítása alatt készült el Magyarország Nemzeti Atlasza, a Föld nemzetközi világtérképe. 1936-45 között szovjet hírszerzô volt Nyugat-Európában. (1981-ben hunyt el.)
115 éve, 1884-ben született GERMANUS GYULA nyelvész, orientalista. A mohamedán népek mûvelôdéstörténetével foglalkozott. Felvette a mohamedán hitet, mekkai zarándokútjáról szól Allah Akbar c. könyve. Megírta az arab irodalom történetét. (1979-ben hunyt el.)
Európai Parlament Szaharov-díj a Gusmaónak
Xanana Gusmao kelet-timori vezetô kapta az idén az Európai Parlament Szaharov-díját az emberi jogok tiszteletben tartásáért vívott küzdelméért. A kitüntetést évente adják át egy-egy olyan személyiségnek, aki a szellem szabadságának kiteljesülése érdekében alkotott vagy tett maradandót. Gusmao a kelet-timori függetlenségi mozgalmak egyik vezetôje, esélyes az elnöki posztra is. Hét évet politikai nézeteiért indonéz börtönökben töltött, csupán az elmúlt hónapban szabadult onnan. A parlament 626 képviselôje közül 530-an szavaztak rá. Gusmao decemberben veszi át a díjat, amellyel 15 ezer ECU (16 ezer dollár) pénzjutalom is jár.
52 holttest kihantolása Boszniában
Ötvenkét, 1992-ben megölt muszlim polgári személy holttestét hantolták ki a délkelet-boszniai Jelecben — közölte az eltûntek után kutató bosnyák bizottság elnöke csütörtökön Szarajevóban. Mint Amor Masovic az AFP-nek elmondta, a (férfi és nôi) tetemeket két tömegsírból és több egyéni sírból ásták ki a Foca melletti faluban, amelyet az (1992 és 1995 közötti) boszniai háború elôtt muszlimok laktak. Masovic jelezte, hogy a kihantolás még tíz napig tart Jelecben, ahol túlélôk szerint összesen 80-90 holttest lehet. Foca körzetében, ahol elsô ízben exhumálnak, a szerb erôk 1992-ben mintegy ezer muszlim civilt végeztek ki — tette hozzá.
Számítógépet mindenkinek Nagy- Britanniában
A brit kormány az online-nemzedék vezetô államává akarja tenni Nagy-Britanniát, és meghirdette, hogy a legszegényebbek számára is lehetôvé teszi a számítógéphez való hozzájutást. Gordon Brown pénzügyminiszter a Londonban csütörtökön megtartott országos Internet- konferencián bejelentette: százezer szegény család számára biztosítja a kormány, hogy havi öt font bérleti díj fejében számítógéphez jusson. A munkavállalók számára pedig adókedvezményeket biztosít, ha munkáltatóiktól számítógépet vennének kölcsön otthoni, személyes használatra. Mindenki, aki kimarad az új tudás forradalmából, lemarad az új típusú gazdasági ismeretektôl. Az új évszázad küszöbén mindenki számára biztosítani kell korunk technológiájához, a számítógéphez való hozzáférést. Nem engedhetjük meg az egyenlôtlenséget ezen a téren, mert az az egyenlôtlenségek alapjait vetné meg a következô nemzedék életében — hangsúlyozta Brown tervének ismertetésekor.
ENSZ-misszió megy Csecsenföldre
Humanitárius ENSZ-misszió indul útnak Csecsenföldre a közeli napokban, Moszkva belegyezésével — jelentette be csütörtökön New Yorkban Fred Eckhard, a világszervezet szóvivôje. "A küldöttség hamarosan, talán már a hónap végén elindul" - tette hozzá. Kofi Annan ENSZ- fôtitkár elôzôleg Moszkvába küldte egy magas rangú megbízottját, hogy tárgyaljon az orosz illetékesekkel a csecsenföldi misszióról. A moszkvai hatóságok hozzájárultak az ENSZ- küldöttség utazásához — idézte a szóvivô bejelentését az AFP.
Egy csütörtökön nyilvánosságra hozott amerikai tanulmány szerint vészes gyorsasággal terjednek az eddig alkalmazott legtöbb gyógyszerrel szemben ellenálló tuberkulózis-baktériumok. Több mint száz országban észlelték a baktériumot, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is — áll abban a tanulmányban, amelyet a Harvard Egyetem orvosi kara és a Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) készített. Mint a szakemberek megállapították, Oroszországban, Észtországban és más országokban eddig példátlan módon terjed a sok gyógyszerrel szemben ellenálló tûdôbaj-kórokozó (MDR-TB). A csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentést Soros György, a magyar származású, nemzetközileg ismert pénzember finanszírozta.
Millenniumi magyar fesztivál Japánban
"Megtisztelô, hogy a több ezeréves kultúrájára joggal büszke Japánban lenyûgözôen gazdag magyar fesztivállal ünneplik 2000-ben a magyar államiság ezredéves évfordulóját" — jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter a millenniumi magyar fesztivál szervezôbizottságának vezetôivel folytatott tokiói megbeszélésén. A szervezôbizottságban a Japán-Magyar Baráti Társaság és a Japán-Magyar Üzleti Fórum is tevékenyen részt vesz. A Japánban jövôre megrendezendô eseménysorozat az egyik legszerteágazóbb külföldi millenniumi rendezvény lesz 2000-ben — tette hozzá. A mintegy 30 helyszínen, közel 150 különbözô kulturális rendezvény lesz. Az események január 4-én ünnepi koncerttel kezdôdnek, majd december 31-én operettgála zárja a különleges millenniumi magyar fesztivált.
A podgoricai parlament csütörtökön törvényben vezette be a montenegrói állampolgárság intézményét a kisebbik jugoszláv köztársaságban. A törvényhozás a kormánypárti képviselôk szavazataival fogadta el a jogszabályt. A montenegrói ellenzék fô erejét adó, Momir Bulatovic jugoszláv kormányfô vezette Szocialista Néppárt (SNP) és a Liberális Párt honatyái a voksolás elôtt elhagyták az üléstermet. Az elôbbiek a köztársaság függetlensége felé mutató "szakadár cselekedet"nek nevezték a törvényt, utóbbiak pedig úgy vélték, hogy "elôbb államot kell teremteni, s utána állampolgárságot osztogatni".
A nemdohányzók védelmérôl szóló törvény Magyarországon
November 1-jén, hétfôn életbe lép a nemdohányzók védelmérôl és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény Magyarországon, amely elsôsorban a munkahelyek és az úgynevezett közforgalmú intézmények rendjében hoz változásokat. Hétfôre a munkahelyi vezetôknek kötelezô lesz kijelölniük azokat az önálló vagy elkülönített dohányzóhelyiségeket, ahol a dolgozók, valamint ügyfeleik, látogatóik, rendezvényeik résztvevôi kulturált körülmények között kiélhetik szenvedélyüket. Ettôl a naptól kezdve azonban a dohányosok is kizárólag az elkülönített épületrészekben füstölhetnek. Tilos lesz a dohányzás az egészségügyi, a gyermekjóléti és a szociális intézmények olyan helyiségeiben, amelyek nyitva állnak a lakosság elôtt, valamint az oktatási intézmények azon helyiségeiben, ahol a tanulók megfordulnak. Nem jelölhetô ki dohányzóhely a helyi közforgalmú közlekedési eszközökön és a távolsági autóbuszokon. A vasúton továbbra is lesznek dohányzásra kijelölt kocsik, kötelezôen azonban csak akkor, ha a menettávolság meghaladja a 100 kilométert. A jogszabály megengedi a dohányzást azokon a szórakozó és vendéglátó helyeken, ahol nem, vagy csak kiegészítô jelleggel fogyasztható hideg- és melegkonyhai vagy cukrászati termék.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének országos szervezete november 6-7-én a Torda melletti Várfalván vásárral egybekötött ôszi termény- és termékvásárt szervez. Kiállítókat várnak mezôgazdasági termékekkel (zöldség, gyümölcs), élelmiszeripari termékekkel (sajt, vaj, pékáru, bor, méz), valamint népmûvészeti tárgyakkal (gyékény, kukoricaháncs, fafaragvány, kerámia). Jelentkezni az RMGE Laposnya utca 23. szám alatti székházában lehet naponta 9-16 óra között, valamint a 168-125-ös telefon- és faxszámon.
Hogyan tanult Hollywood történeteket mesélni
Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett filmrendezôt látnak vendégül a Philotea-klub hétfôi találkozóján. Chris Simmon elôadásának címe Hogyan tanult Hollywood történeteket mesélni. A rendezvény este 7 órakor kezdôdik és a Philotea-házban kerül rá sor Marosvásárhelyen, a Calarasilor utca 2. szám alatt.
A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ idén is megrendezi a már szokásos vetélkedôt a Csomagolóanyagok Világnapja alkalmából. A szervezôk V-IX. osztályos, négyfôs csoportok jelentkezését várják november 7-ig a Fókusz Öko Központ székhelyén (Crinului utca 22. szám), vagy a 162-170-es telefonszámon. A verseny idôpontja november 13-a, szombat.
Csapónál most is szennyezett a Maros
Egyetlen esetben sem észleltek határérték- túllépést a Marosvásárhely térségébôl október 21-e és 27-e közötti idôszakban begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintában — olvasható a helyi Környezetvédelmi Kirendeltség lapunknak leküldött tájékoztatójában. A vizsgált periódusban a Maros folyó három ellenôrzô szelvényébôl (Vásárhely felett, alatt és Csapónál) huszonegy vízmintát gyûjtöttek, minôségi határérték- túllépést pedig Csapónál észleltek, ahol az ammóniumion-koncentráció hét esetben (a legmagasabb mért érték 3,10 mg/l, a megengedett 1,00 mg/l), a nitrátion-koncentráció pedig öt esetben (11,25 mg/l — 10,00 mg/l) haladta meg a megengedett értéket. A szennyezést az Azomures Rt. és a városi szennyvíztisztító okozta.
Az A-osztályos férfi kosárlabda-bajnokság I. értékcsoportjának második fordulójában, szombaton délelôtt 11 órai kezdettel, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban rendezik meg a Herlitz Mobex — Iasi-i Poli Moldrom mérkôzést. A B- osztályos labdarúgó-bajnokság II. csoportjának 15. fordulójában, szombaton délelôtt 11 órakor, a ligeti stadionban a Marosvásárhelyi ASA a Temesvári UM együttesét látja vendégül. A D-osztályban a 15. forduló hátramaradt mérkôzéseit rendezik meg ma délelôtt 11 órától. A program: Radnót — Gernyeszeg, Sóvárad — Marosvécs, Mezôméhes — Nyárádtô, Mezôrücs — Nyárádszeredai Nyárád. Az A-osztályos férfi kézilabda-bajnokság Nyugati csoportjában a Marosvásárhelyi ASA a Kiskapusi Metalul együttesét látja vendégül szombaton reggel 9 órai kezdettel a Sportcsarnokban, a B-osztályos nôi röplabda-bajnokság keretében pedig a szintén marosvásárhelyi Egyetemi Sportklub és az Iskolás Sportklub közös csapata a Nagyszebeni Astral együttesét fogadja.
Közel huszonkétezer munkanélküli van a megyében
A huszonkétezerhez közelít a megyében október 25-én nyilvántartott munkanélküliek száma. A munkahelyérôl kitett 21.488 személy közül 17.866-an kapnak segélyt, 3.622-en semmilyen anyagi juttatásban nem részesülnek. A munkanélküli nôk száma 7.550, ebbôl 175-en felsôfokú végzettségûek, 1558-an pedig nem kapnak munkanélküli segélyt.
Miután egy ideig az a veszély fenyegette a Marosvásárhelyi Iskolás Sportklub úszó szakosztályát, hogy anyagi támogatás hiányában megszûnik, a helyzet látványosan feljavult a klub, a prefektúra és a fedett uszodát adminisztráló Holding Rt. képviselôi között. Utóbbi nem csak a sportolók ingyenes felkészülésének a lehetôségét biztosította, hanem támogatja is a sportklubot, hogy részt vehessen a Bákóban december 4-5-e közötti idôszakban megrednezésre kerülô országos bajnokság döntôjében is. A Holding vezetôsége ugyanakkor döntött arról is, hogy azért, hogy többletbevételhez jusson, este 8 óra után is nyitva tartja az uszodát.
A Svéd Akadémia Günter Grass német írónak ítélte oda az idei irodalmi Nobel- díjat. Az akadémia indoklása szerint azért adták Günter Grassnak a díjat, mert a német író fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be. Az akadémia Grass elsô, A bádogdob címmel 1959-ben megjelent regényét emelte ki. Az indoklás szerint "nem túl nagy merészség azt állítani, hogy A bádogdob a huszadik század egyik maradandó irodalmi mûve". A Svéd Akadémia képviselôje megjegyezte, hogy a díj odaítélésekor az író teljes életmûvét figyelembe vették, beleértve legújabb alkotását is, amely idén jelent meg Mein Jahrhundert (Századom) címmel. Horace Engdahl, az akadémia titkára a döntés bejelentésekor megjegyezte, hogy a díj odaítélésekor nem vették figyelembe Grass egyes, vitákat keltô nézeteit, egyebek között az 1990-ben hangoztatott ellenvéleményét az általa elsietettnek ítélt német újraegyesítéssel szemben.
Kisesszé
Kundera élet-megközelítése sajátosan áttekinthetetlen lepel a valóságon. Egyfajta új, teremtett világ fogadja az olvasót cinikus, néha groteszk mosollyal. A gondolkozó ész hogyan is közeledhetne másképp a magánélet és a közélet kereszttüzében vergôdô emberhez, aki noha értékválságról panaszkodik, nem képes újakat elvonni saját élettényeibôl? Lehet, hogy csak szellemi kényelemrôl van szó, amely elhatalmasodott az idôkrízisben szenvedô világon? A szentnek érzett idônkbôl azonban mind fukarabban áldozunk a gondolatébresztô cselekvésekre. Így nem csodálkozhatunk, ha csak megszokott életünk vágányát koptatjuk visszafordíthatatlanul.
A banálisnak tûnô események mögött pedig olyan "apró" emberi tragédiák zajlanak, mint az erôfeszítések az egyéni élet mederben tartására, rendezésére. Ahogyan például a Búcsúkeringô végkicsengése is sugallja, kínzó törekvésünk csak folytonos keringô önproblémáink körül. Ha egy pillanatig is megérezzük az elégedettség édességét, már fáradhatatlanul ott tetszeleg az elérhetetlen teljesség — a múltban tragikusan kitervelt cél —, amelytôl ismételten elbúcsúzhatunk.
Kundera regénycímei — Halhatatlanság, Nevetséges szerelmek, Tréfa, A lét elviselhetetlen könnyûsége, Lassúság, Az élet máshol van — meditációra késztetnek minden kíváncsian érdeklôdô befogadót. Az emberiség örök határkérdéseinek a kulcsszavai bûvös pálcaként vezénylik elô a velük kapcsolatos ismereteinket, tapasztalatainkat, és felbolygatják képzeletünk mélyrétegeit. A regények szövegei azokat a kétélû, ambivalens válaszelmélet-lehetôségeket tartalmazzák, amelyeket a XX. századi ember elfogadhatónak tarthat.
A halhatatlanság, melyet mind a vallásos, mind pedig a profán gondolkodás ápolgat, nemcsak elérhetetlen vágykép, hanem emberközeli motiváció is lehet a rezignált életmód küszöbén, ugyanis a legáltalánosabb öröklét a génátörökítésben van. Ezt nevezhetjük fizikai túlélésnek, melynek egy speciális formája az emlékezés: minden ember halála után egy olyan elvont emlékképpé válik, ami hatásossága miatt fennakadt az utódok memóriafogasán. A szellemi halhatatlanság azonban jóval bonyolultabbnak tûnik, mert a külön magánélettel rendelkezô mûalkotások sötét terhet vagy intellektuális gyönyört jelentenek az utókornak.
A szerelem isteni fogalmának egyéni értelmezése — a nagy elôdök nyomán — elôsegíti egyéniségünk kibontakozását. Milyen sivár is lenne az életünk az elsô szerelem nélkül! Érezzük annak varázsos hatását egész életünkben, az lesz a mérce minden kapcsolatunk megítélésében. Be kell vallanunk, hogy szükségünk is van a szerelem bûvös emlékére, hiszen üdítô táplálékként siet segítségünkre lelkünk ínséges viharaiban. Ha a szerelem emlékfoszlánya hiányzik, akkor már csak hazudjuk az életet magunknak.
A tréfa újabb ópium a búskomorság elûzésére. Egyszerûen velünk született, és velünk kíván élni! Létezését csak akkor ismerik el, ha a komolynak kikiáltott élettényekkel kölcsönhatásban van, hiszen a tréfa tárgya a komoly gondolat, és ez fordítva is igaz. Csak egymásra vonatkoztatva lehet a lényegük mélyére látni. A tréfa érdekessége kétarcú: lehet jó vagy rossz, együttérzô vagy cinikus, attól függ, hogy ki nevet rajta. Az eredmény azonban diadalmasan mindig ugyanaz: feloldoz a nevetés.
Az élet máshol is lehet, ha a valódit lebecsüljük: az álmokban, az emlékekben, a múltban, de akkor már megtagadtuk az élô pillanatot, vonszolt jelenünk. Így azonban mit ér a mai létezésünk?
Kiss Hajnal
Nehéz a szerkesztô dolga, amikor olyan könyvrôl kell beszélnie, amit maga hozott tetô alá, azaz formált könyvvé. Mert mi is a szerkesztô dolga? Ha megkérdeznénk tisztelt olvasóinkat, mi az elképzelése a szerkesztô munkájáról, úgy hiszem, nemigen tudnák elmondani. A szerkesztô van, még neve is van olykor, valami felelôsségféle is hárul rá a tekintetben, hogy milyen lett a kiadvány — könyv, folyóirat stb. —, de a szerzô a fontos. A szerkesztô a szürke eminenciás, aki sokszor egy halom kéziratból kell hogy könyvet csináljon. S teszi ezt — ha lelkiismeretes — legjobb tudása szerint. Ha jó a könyv, a szerzôt dicsérik, ha rossz, a szerkesztôt szidják. S ez talán így is van rendjén.
Nos, kedves olvasó, ha kezébe veszi Sipos Lajos Marosvásárhelyi mesélô házak címû könyvét, ne fogja vissza magát, ha tetszik, dicsérje a szerzôt, ha nem, szidja a szerkesztôt. De remélem, ez utóbbira nem kerül sor, mert öröme telik benne. Különösen akkor, ha egy kicsit lokálpatrióta is.
Városunkról az utóbbi idôben elég sok írásmû látott napvilágot, történelmi és szépirodalmi mû egyaránt. Hogy csak Keresztes Gyula munkáit vagy Berde Mária Vásárhelyrôl szóló Szentségvivôk címû regényét vagy a Zord idô antológiát említsem. Ezt a sort szaporítja most Sipos Lajos tanár úr könyve. De ez a könyv más, mint a többi. Nemcsak múltunk, de jelenünk is benne van. Sétára és meseolvasásra invitál. Házakról és azok lakóiról mesél. S a házak most nem azért fontosak, mert mûemlékek, hanem mert barátok, ismerôsök lakták-lakják, a város hajdani és mai polgárai, akik nagyszerû tárgyi és szellemi értékeket alkottak.
Vegye kezébe e könyvet, kedves olvasó, és induljon el velünk, szerzôvel és szerkesztôvel, és ismerkedjen városunkkal, illetve szeretett szülôvárosával. Körséta lesz, a fôtér, a Bolyai utca, a Gecse utca, a Kossuth utca és környéke mintegy 60 épületére kell ég felé felé emelnie tekintetét. Vagy ha már nincs ideje, olykor a napi rohanás közben álljon meg egy pillanatra egyik-másik épület elôtt, és vessen rá egy pillantást, s otthoni pihenés közben olvassa el, hogy kik voltak építôi, lakói, tulajdonosai, és mit tettek a városért. Ugye, hogy nem is tudta? Ugye, hogy sejtette? Vagy nem is sejtette, most olvas-hall róla elôször? Ugye, hogy ismerte ôket vagy hallott róluk? Ó, igen, naponta elrohanunk mellettük, s csak most döbbenünk rá, hogy szólnak hozzánk. Legyen fülünk a meghallgatásukra.
60 házról és lakóiról mesél a könyv. Talán a többi is szóhoz jut egyszer. Hiszen vannak még, s mondanivalójuk is bôven.
Induljon hát útjára a könyv, fogadják szeretettel, forgassák haszonnal.
*Elhangzott 1999. október 21-én, a kötet bemutatóján, a Bernády Házban
Kuti Mária
Vö Gabriella, Szaván fogjuk. Erdélyi Gondolat Kiadó, 1999. (Szaván fog valakit = ígérete megtartására kényszerít valakit, id. mû p. 303)
Vannak könyvek, képek, filmrészletek, amelyek mindennél élesebben döbbentik rá a nézôt, olvasót a kultúrával való foglalatoskodás törékeny, illékony, sokszor megkérdôjelezhetô voltára. A Szerelmes Shakespeare címû 1999-es amerikai játékfilm egyik jelenetében a színházban — színházért élô fiatal költô kardpárbajt kénytelen vívni Wessex gróffal. A döntô pillanatban derül ki, hogy Will Shakespeare kardja amolyan színpadi kellék, sem éle, sem hegye nincsen: gyenge kis játékszer ellenfelének fegyverével szemben. Ez a helyzet akár metaforája lehetne Vöô Gabriella erdélyi magyar szólásgyûjteményének is: hatalmas kutatói-rendszerezôi munka áll mögötte, ám feltehetôen illúzió az, hogy leírhatja, befolyásolhatja napjaink nyelvhasználatát. Hiszen a nyelv percek alatt alakot és színt vált, az átlag nyelvhasználót pedig kevéssé érdekelhetik létfontosságú kommunikációs eszközének kimerevített, rendszerezett szépségei, találékonysága, humora. A Szaván fogjuk címû kötet olvasói nem valószínû, hogy módosítanának nyelvhasználatukon, tudatosan elhagynának vagy hozzátennének szóláskészletükhöz, minekutána végigböngészték a gyûjteményt. Ez lehet az a pillanat, amikor kétkedôvé válunk: pusztába kiáltott szó lenne az Erdélyi Gondolat Kiadó ez évi kiadványa?
A kötet lehetséges rendeltetését (leszámítva természetesen a szaktudományok érdeklôdését, illetve a frazeológiai kutatásokban elfoglalt helyét) létrejöttének körülményeiben lelhetjük fel. A törzsanyagot képezô szólásmódokat és szóláshasonlatokat romániai magyar kisdiákok gyûjtötték az 1960-as években, tanáraik felkérésére, akik a maguk során a Pionír, a Napsugár és a Dolgozó Nô hasábjain megjelent, Faragó József által közzétett felhívásoknak tettek eleget. Az amatôr gyûjtômunka 38.000 proverbiumot eredményezett, ezt egészítette ki Vöô Gabriella három régebbi szólásgyûjtemény* anyagával. A szólások kulcsszavaik alapján ábécésorrendbe rendezettek, szómutató segíti az eligazodást. E frazeológiai egységek állandósult formája mellett szerepel megközelítô értelmük ("Tessék kisasszony seggfû — selypnek mondják") valamint származási helyük, amennyiben egyedi/ritka elôfordulásról van szó.
Vöô Gabriella feldolgozó munkáját sok-sok diák és tanár együttmûködése, körmölése tette lehetôvé: feltehetôleg ma is ôk azok, akik a leginkább hasznát vehetik e szólásgyûjteménynek. A maguk kétpólusú struktúrájával — egy rögzült szerkezet révén minôsítenek egy sajátos, éppen történô eseményt, jelenséget — a szólások érdekes példáját kínálják a magyar nyelv világnézetének... Ennek felfedezése, tudatosítása (e gyûjtemény alapján nyelvünkben szinte ugyanannyi "árnyékos" szólás van, mint az apa szóhoz kapcsolódó, az iskolai magyartanítás egyik legvonzóbb feladatává lehet.
1. Konsza Samu — Faragó József: Háromszéki magyar népköltészet. Bukarest, 1958.
2. Kovács Ferenc: Iratosi kertek alatt. Kisiratosi népköltészet. Bukarest, 1958.
3. Kriza János — Orbán Balázs — Benedek Elek — Sebesi Jób: Székelyföldi gyûjtés. 1882.
Virginás Andrea
2000. június 1-jétôl hat héten keresztül írók különvonaton utazzák be Európa nagy részét. A különvonat a lisszaboni Santa Apolónia pályaudvarról gördül ki Európa 48 országának mintegy 120 szerzôjével, valamint közel 100 kísérôvel, tolmáccsal, szervezôvel. A különvonat az Észak-Dél-expressz egykori útvonalát követve a földrész 10 országán halad keresztül és 21 európai városban idôzik: Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot, Belgiumot, Németországot, Lengyelországot, Litvániát, Lettországot, Észtországot, Oroszországot és Fehér- Oroszországot érintve fut be a finálé helyszínére, a berlini Ostbahnhofra.
Az új évezred elsô nagyszabású, Európa valamennyi országát összekötô kulturális-irodalmi eseménysorozata azt a kérdéskört igyekszik körüljárni, mi is az irodalom szerepe Európában, mi volt az akkor már elmúlt 20. és mi lehet az akkor már beköszöntött 21. században. Mennyiben befolyásolja kommunikációs szokásaink rohamos változása, az Internet, a globális "hálósodás" a nyelvhez, a szóhoz és a könyvhöz mint formához oly nagyon kötôdô irodalmat. Létezik-e valamiféle közös európaiság, és mi az európai ezen a soknyelvû és soknemzetiségû kontinensen?
Az eseménysorozaton részt vevô szerzôk élményeikbôl, tapasztalataikból — nemcsak földrajzi, hanem kulturális, esztétikai, szellemi határokat is be- és átutazva — közösen alkotják meg a 21. század elejének reprezentatív szellemi-irodalmi térképét, az eurobylon antológiát.
Az irodalmi Európa-expressz 2000 rendezvénysorozat koncepcióját — hosszú elôkészítô munkálatok után — a program kitalálója és koordinátora, a berlini literaturWERKstatt vezetôje, Thomas Wohlfahrt 1999. június 17- én Párizsban hozta nyilvánosságra.
A berlini literaturWERKstatt 36 európai ország partnerintézményével közösen készíti elô ezt a nagyszabású, összeurópai kulturális eseményt.
A koordinációs központ 1999. elején azzal a kéréssel fordult a Petôfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ Kortárs Irodalmi Központjához, hogy legyen partnere és magyarországi szervezôje-összekötôje. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999. áprilisában támogatásáról biztosította intézményünket.
Prôhle Gergely államtitkár úr 1999. április 9-i levelébôl:
"A kezdeményezés — reményeink szerint — jó alkalmat teremthet arra, hogy kortárs irodalmunk a nemzetközi figyelem középpontjába kerüljön, együtt a többi európai nemzet irodalmának képviselôivel. Ezért szándékunkban áll a program erkölcsi és anyagi támogatása is."
A Kortárs Irodalmi Központ által felkért bizottság (Pomogáts Béla, Kulcsár Szabó Ernô, Ágoston Zoltán, Károlyi Csaba és Wernitzer Julianna) javaslata alapján a Magyarországot képviselô három szerzô:
Márton László, Garaczi László, Kovács András Ferenc
Koboznak pöngése
Párizs: kilencévenként. Sütô András elôször 1980 májusában az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem németországi találkozójáról magánemberként látogatott Párizsba. Második alkalommal a vásárhelyi pogromot követôen a gyógyulás hónapjaiban 1990 novemberében Strasbourgból az Európa Tanács fôtitkárával, Catherine Lalumiére-rel való találkozást és egy irodalmi estet követôen járt a francia fôvárosban. Akkor néhány francia lap ôt megszólaltatva is tárgyalta a Romániát és a románság jó hírét máig is ártóan befolyásoló horda-órák eseményeit. Most, 1999 októberében elôször hivatalosan, a Magyar Intézet meghívására töltött itt néhány napot, abból az alkalomból is, hogy André Doms és Vígh Árpád fordításában franciául is megjelent a Csillag a máglyán címû drámája. Szomorú emlékezés tölt el bennünket a borítóra pillantva. Egy soha meg nem ismételhetô elôadás képe: a Harag György rendezte, 1976 márciusi, kolozsvári elôadás pillanata, a genfi Kálvin és Szervét találkozása. A nagy alkotó-együttesbôl ketten már vásárhelyi földben pihennek; Héjja Sándor, Szervét alakítója a református temetôben, Harag György pedig a zsidó temetôben az örökké élôk házának nagy lakója.
A Frankfurti Könyvvásárról elôbb Münchenbe utazott Sütô András. Ahol a Stuttgarti Magyar Intézet kezdeményezésére a magyar konzulátus, személy szerint Püspök László fôkonzul házigazdaként fogadta, s rendezte az irodalom és az erdélyi helyzet iránt érdeklôdôk által a termet zsúfolásig megtöltô estet. Párizsban sem történt másként, mintegy kétszázan, sokan állva hallgatták Fejtô Ferenc bevezetô gondolatait, benne a dráma születésének történelmi hátterét rajzolva fel, és az író munkásságát méltatva, mindig törhetetlen hitvallását az emberi méltóság és a tolerancia mellett. A. Szabó Magda kérdéseire válaszolt a szerzô, a közönség megtekintette a dráma filmváltozatának egy jelenetét, melyet Ádám Ottó rendezett. Ezt követôen hosszú idôn át dedikálta mûveit. A hivatalos program és baráti találkozások befejezéséhez közeledve beszélgettünk a párizsi napokról. Ihletô lett volna úgy kezdeni, hogy párizsi sétánk során elmentünk a Pantheon környékére is, amely a kálvini idôket idézi. Ám azt a házat és a toronyszobát lebontották, ahol Sütô András drámájának képzeletbeli elsô jelenete játszódik, s ahonnan a valóságban Kálvin a háztetôkön át menekült.
— Azért kezdjük személyes vonatkozással, kedves Sütô András, hiszen a nagyenyedi Bethlen- kollégiumban az a Vita Zsigmond tanította és indította el írói útján, aki a párizsi Sorbonne-ról tért haza szeretett ôsi iskolájába. Vita Zsigmond beszélt-e párizsi élményeirôl?
— Kitûnô franciatanár volt Vita Zsigmond, de Párizsról és Franciaországról nem beszélt nekünk. S azért nem, mert akkor meglehetôsen zavaros, kényes és nehéz periódust éltünk 1940 után Dél-Erdélyben. Német egységeket szállásoltak el a kollégiumban, s már ezért sem lett volna veszélytelen a németek által megszállt Párizsról beszélni. De akkor nekem nem is Párizs volt az álmaim álma, noha Kálvinról írott pályázatomhoz olvasgatva az életrajzokat, eljutottam a Sorbonne tájára is, mert engem Vita Zsigmond folyamatos biztatása írói próbálkozásaimmal örökre megfertôzött a közlés vágyával.
— Az Intézet számára, de gondolom, az író számára is kitüntetô érzést jelentett, hogy Fejtô Ferenc vállalta az irodalmi találkozó bevezetôjét...
— Fejtô Ferenccel három évvel ezelôtt kerültem kapcsolatba. Váltottunk is néhány levelet. Engem nagy örömmel töltött el az, hogy nem az udvariassági levélváltás formalitásában merült ki ez, mert ô kezdettôl fogva olyan érzékenyen reagált a mi erdélyi, kisebbségi kérdéseinkre, hogy újabb és újabb tájékoztató levelek írására serkentett. Különösen hasznosnak véltem azokat a tanácsait, amelyek arra vonatkoztak, miként is lehet a francia közvéleményt egyrészt tájékoztatni, másrészt megnyerni az erdélyi magyarság ügyének az egyenjogúság dolgában. Emlékezetes marad számomra és nagy öröm, hogy ez alkalommal otthonában találkozhattunk. Amikor is emlékezhettünk és beszélgethettünk közösen becsült, nem élô klasszikusokról, közös barátainkról, ismerôseinkrôl. Örülök, hogy elmondhattam neki: mennyire fontosnak tartom azt az írását, amelyben egyik legilletékesebb személyként nyíltan és határozottan tisztázza Flóra és József Attila makulátlan kapcsolatát, és örültem annak, hogy mint legilletékesebb, hiszen József Attila barátja volt, bebizonyította, hogy azok a rágalmak, amelyek mindenekelôtt Illyés Gyulát próbálták lejáratni az ötvenes-hatvanas években, valójában a gyûlölet következményei. S megtisztelô volt számomra, hogy az irodalmi estet ô nyitotta meg, s hiteles közép-kelet-európai polgárként beszélt közös álmunkról, a tolérance beteljesülésérôl a Duna-medencében.
— Nagy írókat említett, akik Párizs lakói is voltak...
— Rövid lévén az idô, annyi lehetôséget tudtunk magunknak kiszakítani, hogy Ady Endre emlékének áldozzunk a Casimir Delavigne utcában az Hotel des Balcon falán elhelyezett dombormû alatt, tisztelegjünk a Cujas utcában Radnóti márványtáblájánál és az Atlantis Szállóban, ahol Agárdy Gáborral, ezúttal az advent emlékezetében, portréfestôként is találkozhattunk. Az igazság az, hogy az ô József Attila-portréját az erre járó magyarok éppúgy megnézik, mint ahogy színházjegyet vásárolnak annak hírére, hogy ô és az ô testi-lelki jó barátja, Sinkovits Imre fog fellépni.
— Ahogy a találkozó után láttam, sokan ismerôsként üdvözölték a dedikáció során.
— Párizs ma már a találkozásoknak ugyanolyan csodaszámba menô helye, akár New York vagy Csíkszereda. A párizsi est jóvoltából, melyért e helyütt is köszönet Csernus Sándor igazgató úrnak és A. Szabó Magda kulturális titkárnak, találkozhattam gyergyószentmiklósi, vásárhelyi, kolozsvári származású ismerôsökkel, akik régi könyveiket is elhozták dedikálni. Ugyanúgy találkozhattam bukaresti román kollégám barátjával, mint debreceni író barátaimmal, vagy a hetvenes években
Sármáson született, Kolozsvárról Párizsba került festôvel, akivel földiként köszöntöttük egymást és szót válthattam a Teleki-grófok leszármazottaival. S ez utóbbi nem könnyed odavetése a változatosságnak, mert Marosi Ildikónak Teleki Mihályról készített remek emlékiratát beszélhettük meg a gernyeszegi kastély utolsó tulajdonosával. Gondjainkról szót válthattam Borsi- Kálmán Bélával is, akinek a román—magyar kapcsolatokról franciául megjelent könyvbemutatóján a párizsi Magyar Intézetben Románia párizsi nagykövete és Magyarország nagykövete egymás mellett ült. Ez talán jelképesen is kifejezi, hogy közös dolgainkról csak így lehet európai módon tárgyalni. Mert az már bizonyosnak látszik, hogy az európai közvéleményt a történelem meghamisításával nem lehet megtéveszteni. Gazdasági, jogi és szellemi értelemben a tényekre alapozott emberi és országok közötti kapcsolatokat tartják elfogadhatónak. Zászlófóbiában szenvedô polgármesterek és tömegeket hergelô politikusok elfogadhatatlanok az Európai gondolat számára. S minden ilyen gesztus Románia hírét és hitelét rombolja, ezt végre már fel kéne ismerni minden felelôs személynek, aki hivatva van Románia s benne az erdélyi magyarság jobb sorsát szolgálni.
— A Csillag a máglyán rétegeit elemezve Fejtô Ferenc egy ma különösen felerôsödött mozzanatra hívta fel a figyelmet: Szervét és Kálvin küzdelme egy barátság története és drámája is.
— Ma tömeges jelenséggé vált a világban, Budapesten éppúgy, mint Nyárádszeredában: régi barátságok helyén irodalmi, szellemi, politikai konfliktusok támadtak. Nemzedéki konfliktusok, teszem hozzá. Egykor, az 1945 utáni években morális feladatunknak éreztük, hogy mi, nimolista fiatalok, kiálljunk a különféle támadásokat szenvedô idôsebb írók mellett. Ha megszólalni nem lehetett, terjeszteni, olvasni mûveiket lehetett. Amikor leghevesebben üldözték Németh Lászlót, a Móricz Kollégiumban valóságos kultuszt teremtettünk. Amikor mûveit Magyarországon zúzdába szánták, abból sok példányt átcsempésztek a határon, s olvastuk és terjesztettük Kolozsváron. Védtük Kós Károlyt minden idôben, védtük Tamásit, a "klerikális misztikust", védtük az "ahogy lehet" morális elkötelezettséggel. Változott a világ, ifjú akasztológusok új értékrendet teremtenek új értékek teremtése nélkül...
... — Talán a provincializmus görcsétôl vezettetve. Erre utalóan — mondta Illyés: nem az az igazi provinciális, aki Párizsban bugacimód viselkedik, hanem aki Bugacon párizsimód gondolkodik....
... — Igaza van Illyésnek. Egy Szemlér Ferenc egykor Babits Mihály becsülô szavát érdemelte, honnan veszik a felhatalmazást mai nimolista fiatalok, hogy Babits véleményét érvénytelenítsék?
— Korábbi irodalmi találkozásait összevetve mostani nyugati útjának tapasztalatával változott-e a közönség érdeklôdése?
— Egyrészt azt tapasztaltam német szellemi területen, hogy ha könyveinket senki nem ismeri, egy irodalmi esten egy ház akkor is megtelik magyarokkal és nem magyarokkal. Valahogy úgy tûnik a mostani találkozásaim nyomán, hogy hangsúlyozottabb az irodalmi érdeklôdés, mint régebben, amikor is a politikai kérdésekre helyezôdött a hangsúly. Ma ott az RMDSZ, a politikai gondokat is válaszolja meg a szervezet, politikai és minden más fórumokon.
— A Nyugaton élô magyarokkal találkozva hogyan észlelte, mennyire ôrzik anyanyelvüket a nyelvek tengerében?
— A dedikálásoknál érdekes megfigyelésem volt például, hogy a Csillag a máglyán francia kiadásába a szülôknek magyarul, a gyerekeknek franciául írtam be — ez jelzésértékû arra nézve, hogy elég erôteljesen érzékelhetô a kétnyelvûség kiterjedése. De ebben a kétnyelvûségben a ragaszkodás az erdélyi emlékekhez: változatlan.
— Már több mint egy hónapja távol van vásárhelyi otthonától. Gondolom, egyre sietôsebb a hazavezetô út.
— Induláskor úgy búcsúztam Nagy Pál barátomtól: "Szervusz, Pali, bár már holnap ölelnél újra". Élet és irodalom otthon van együtt. Ebbôl már nem lehet kimenekülni. Annyira összenôtt Balassi óta, másként nem is lehet elképzelni az életet. Megyünk, sietünk, hogy folytassuk tovább, ahogy eddig tettük.
Ablonczy László
—Kedd esti marosvásárhelyi koncerteden úgy köszöntél el a közönségtôl, hogy többen megkérdezték: végleg távozol?
—Nem szoktam visszavonhatatlan kijelentéseket tenni. Ez már a harmadik erdélyi turném és a jövô évi zsúfolt programom nem engedi, hogy újból itt legyek.
— A pályatársak, barátok más utat választottak az elmúlt tíz évben. Az egyéni turné annak tudható be, hogy egyedül maradtál?
—1978 óta járom ezzel az önálló mûsorral a világot. Már az Egyetemi Színpadon az volt a címe: Az utca másik oldalán. Valószínûleg akkor más asszociációk kötöttek ehhez. Ez a sajátos megnyilvánulási forma nem nevezhetô a leginkább elfogadottnak vagy divatosnak ebben a technicizált világban. Bár nincsenek különösebb elôadói képességeim, ragaszkodom ahhoz, hogy amit el lehet mondani egy szál gitárral, amennyiben kíváncsiak rám, elmondjam.
— A dalszövegekben most is, mint három évtizeddel ezelôtt, nagyon sok a politikai áthallás.
—Ez ellen soha nem tiltakoztam. Én ugyan nem vagyok politikus, de amennyiben a politika feljogosítva érzi magát, hogy beleszóljon az emberek életébe, akkor elkerülhetetlen, hogy dalaimba bekerüljön a politikum. Amikor a saját érzéseimet, környezetem hangulatát leképezô dalokat írom, akkor benne van a társadalom mindenkori állapota.
—A nemzethez való viszonyulásod?
—Én elsôsorban a kultúrában érzem otthon magam. A kultúra mindenképpen egységes és közös, még akkor is, ha soknemzetiségû egy ország. A kultúra összefogja az embereket, még akkor is, ha ezt különbözô erôk megpróbálják megosztani. Pedig hát a kultúra egységében és nagyon tarka szövetében igazán erôs, igazán fenntartó erô a benne élô emberek számára.
— A ma esti koncerten valóban érezni lehetett az együvé tartozást. A színpad szélén ülô fiatal lányok, kisgyerekek és nagymamák együtt dúdolták a Micimackót. Örömteli pillanat volt, benned mégis keserû dalok születnek. Miért ?
— Mert az élet kicsit keserû. Így van ez rendjén. Életünk szinte folyamatos kétségbeesésben zajlik. Csak az együttlét és a közös szemlélet tudna feloldást adni. Ha a közös szemlélet olyanná tud változni, amely nem szembeállítja az embereket...
— ...és akkor észrevesszük az utca túloldalán az ismerôst.
— Sajnos az európai, nyugati kultúra meglehetôsen eredménycentrikus és ezért hajlamos az embereket kifordítani önmagukból. Pontosabban olyan eredmények elérésére sarkallja, amelyeket már nem lehet elérni anélkül, hogy a belsô egyensúlyuk meg ne bomolna. Már nagyon rég kiderült, hogy az a fajta termelés, amit a mi civilizációnk hozott létre, nem fokozható minden határon túl. Meg kell tanulnunk együtt élni környezetünkkel, a körülöttünk levô többi emberrel. A más kultúrákkal, a más szemlélettel. Nem lehet mindenáron a gyôzelemre hajtani. A folyamatos harcnak újabb és újabb áldozatai vannak. A nyugat-erópai kultúrában, ahol évezredek óta az a mérce, hogy harcolni kell igazunk érvényesítéséért, nehéz elfogadtatni egy másfajta életértelmezést. Nem állítom, hogy a keleti kultúrák önmagukban tiszták vagy magasabbrendûek lennének, mint a nyugatiak. De nagyon sokat tanulhatnánk a keleti kultúráktól annak a harmóniának a megteremtéséért, melyben mindenki úgy érzi, hogy a saját sorsát felelôsen tudja irányítani.
— A fejlett demokráciákban majdnem így van.
— Sajnos Kelet-Európában a hatalom birtokosai azt gondolják, hogy a demokráciára érvényes törvények alól kivonhatják magukat. A hatalom szûklátókörûsége, egyes emberi akarat korlátozottsága mind olyan, aminek a megváltoztatásáért a legtöbbet a mûvészet és a mûvészek tehetnek. Kétségkívül, a mindenkori hatalom birtokosainak is súlyos felelôsségük van abban, hogy nem engedik és nem segítik az ôket megválasztó emberek életét nyugodtabbá, harmonikusabbá és elfogadhatóbbá tenni.
— Ezen a világon annyiféle kábítószert tiltottak be; miért nem tiltják be azt, amibôl néhányan túl sokat szippantanak? Be kellene tiltani ezt a hatalom nevû kábítószert. A legjobb betiltási formája a tisztességes demokrácia lenne, ahol senki nem juthat olyan hatalomhoz, amit nem ellenôrizhet a közösség. Ne keverje össze senki a szeretet hatalmát a hatalomszeretettel.
Karácsonyi Zsigmond
A korán beköszöntô hidegfront nemcsak a gazdát, de négylábú társát is kellemetlenül érintheti. A "gazdinak" könnyû, mert esetleg sálat tehet, de mi legyen szegény négylábúakkal a hirtelen beköszöntô éghajlati változások közepette?
Kezdjük talán a látszólag ártalmatlannak tûnô megfázással, mely kellô kezelés híján akár vírusos, bakteriális, illetve gombás fertôzéssé is fajulhat.
"Megelôzhetjük" tehát az állatorvosunkat, ha megelôzzük a megfázást, elsôsorban energiapótló étrend biztosításával (növelni lehet az étel zsírtartalmát, természetesen nem kell túlzásba vinni), kellô vitaminozással (nemcsak nekünk, de kedvencünknek is jót tesz a C-vitamin), és az esôzések okozta átfázás elkerülésével (mert a hideg, párás levegôtartalom nagyobb hôveszteséget okoz). A megfázás elsô biztos jele a gyakori tüsszentés, orrfolyás, köhögés vagy krákogásszerû, felületi köhécselés, sôt, nem ritka a hasmenés sem.
A megbetegedések leggyakoribb esetei a torok- és a légutak gyulladása. A torokgyulladás majdnem állandó velejárója a mandulagyulladás (tonsillitis), melynek tünetei megtéveszthetik a gazdát, mert jellemzô rá az étvágytalanság (a fájdalom miatt), az öklendezés (a nyelési nehézségek miatt), esetleg kellemetlen szájszag. Ha idejében nem fordulunk állatorvoshoz, számolnunk kell a továbbiakban például ízületi gyulladással (poliarthritis, mely akár több lábra átterjedô sántítást is okozhat) vagy szívizomgyulladással (miocarditis).
A légutak gyulladásának elsô tünete a hosszan tartó, száraz, rekedt, mélyrôl jövô, asztmás köhögés. Ha nem fedezik fel idejében és nem kezelik, ez a gyulladásos folyamat átterjedhet a légutak mélyen fekvô részeire és különbözô tüdôgyulladásos megbetegedést okozva, szabad út nyílik a vírusos és bakteriális fertôzéseknek. A rövid szôrû kutyák esetében — mivel érzékenyebbek az átmeneti éghajlati változásokra — a felsorolt megbetegedéseken kívül, a hideg okozta másfajta gyulladások is elôállhatnak, pl. reumatikus megbetegedések, vesegyulladás, húgyúti gyulladások, szukáknál a nemi szervek gyulladása.
Felhívnám a fiatal, oltatlan egyedek esetében a figyelmet a parainfluenzás fertôzésre (Kennel- köhögés). A védekezés legfontosabb és legmegbízhatóbb módja a megelôzô védôoltás, melyet vagy külön, vagy az általános oltásokkal együtt biztosíthatunk (vannak olyan általános oltások, melyek parainfluenza elleni védôanyagot is tartalmaznak).
Mivel tanácsaimat a korai lehûlés megelôzte, ezért befejezésül, hogy idejében "elejét vegyem" a hóhullásnak, e heti utolsó tanácsom: vigyázzunk a hóevésre! A nagy mnnyiségû hónyelés a fent leírt tünetcsoport mellett heveny gyomorgyulladást is kiválthat.
Végezetül: az aszpirin használatát egyértelmûen ellenjavallom!
Dr. Bob Miklós
Végre egy jó hír! A vizeinkben megjelent a süllô. Volt telepítés is, de mint ahogy azt mondani szoktuk: "minden rosszban van valami jó", az árvíz besodorta a Marosba a mezôségi tenyészetekbôl a süllôket. Mindegy, hogy kerültek oda, fô, hogy vannak. Igen finom, fehér húsú ragadozó hal, tápláléka fôleg apróhal. Szálkátlan, igez ízletes, a csukánál levébé száraz. A vizeink tisztasága is javult, az idén részben a nyári bô esôzések, részben a soványabb pénztárcák jóvoltából. Kevesebb üzem mûködik, ami nagyon szennyezte a vizeket, és kevesebb mûtrágyát használnak a magas árak miatt. Ha még arról is leszoknának az autósok, hogy a szemetet, akkumulátorokat és egyéb kacatot, a vizek partjára és az erdeinkbe hordják, Európában, éreznénk magunkat. Tavaly a Bözödi-tóba telepítettek süllôt. Már fogtak az idén 1 kilón felüli példányokat is. Nagyon finom sülve, paprikás lisztben, prézlisen, párizsiasan, de mivelhogy fehér hal, finom párolva, fôve, mártásokkal, melegen, hidegen. Kezdeném egy igen finom elôétellel, nemcsak süllôbôl, hanem bármelyik szálkátlan fehér halból is készíthetô (pisztráng, csuka stb.).
Süllôsaláta besameles tartármártással, 6 személyre:
Hozzávalók: 1 kg tisztított süllô, 1-2 murok, 1 petrezselyem, 1 fej hagyma, 1 k.k. szemes bors, 2-3 babérlevél, 1-2 citrom, 1 tojássárgája, 1 kk. mustár, 1 dl olaj, 1 ek. liszt, 10 deka vaj, 2 dl bor, 2 dl tejföl, só.
Elkészítés: a halaknak tisztítás után levágjuk a fejét, farkát és 2-3-ba vágjuk, a mérettôl függôen. Sózzuk és citromlével bekenjük. Egy órát pihentetjük, majd a citromos-sós vízbe beletesszük a felkarikázott zöldséget és hagymát, borsszemeket, babérleveleket sót. 15-20 percig fôzzük, majd a süllôdarabokat belehelyezzük a lébe és lassú tûzön együtt is fôzzük 15-20 percig. Hagyjuk kihûlni. (A levet a zöldségekkel együtt a fejekkel, farkokkal felhasználhatjuk egy leveshez.) Kiemeljük a haldarabokat, kiszedjük belôle az uszonyokat és a gerincet. A szeleteket tálra helyezzük. A vajat felforrósítjuk, a lisztet belekeverjük, kevés pirítás után felöntjük a borral, tovább forraljuk kevergetve. Egy mártásunk lesz, ha szükséges, a hallével is hígíthatjuk. Ezt is kihûtjük. A tojásból, mustárból olajjal majonézt készítünk és belekeverjük a mártásunkba. Sózzuk, citromozzuk és a tejföllel összekeverjük, majd a már lehûlt halakra öntjük. Citromszelet és olajbogyókkal díszítjük. Hagyjuk még egypár órát hûvös helyen a tálalásig, hogy érjen össze.
Gombával tûzdelt süllô borban 4 személyre: Hozzávlaók: 1 kg süllô, 10 deka vaj, 15-20 deka gomba (csiperke, vagy erdei vegyes gomba), 3 deci savanykás fehér bor, 1 citrom, 2 deci tejföl, só.
Elkészítése: a süllôt tisztítjuk, sózzuk és egy órát pihentetjük. A gombákat tisztítva vékony cikkekre vágjuk. Hegyes késsel beszúrunk a halba és a gombákat belenyomjuk (spékeljük). Tûzálló edénybe helyezzük vajdarabokra és a tetejére is vajat teszünk. A bort alája öntjük. Sütôben szép zsemleszínûre sütjük, közben gyakran locsoljuk a saját levével. A halat forró tálra helyezzük, a levet betejfölözzük, citromozzuk ízlés szerint és külön edényben adjuk mellé. Jól illik hozzá a párolt petrezselymes rizs, vagy hasábokra vágott krumpli sós vízben fôve. Petrezselymet szórhatunk erre is.
Citromos süllô fehér borban 4 személyre: hozzávalók: 1 kg süllô (bármilyen fehér halból is készíthetô, süllô, merlucius, csuka stb.) 10 deka vaj, 1-2 citrom, törött bors, 1 ek. fehér liszt, 1 tojássárgája, 3 deci fehér bor, 2 deci tejföl, só. A hal fejét, farkát levágjuk, uszonyukat kimetsszük, a hátát végigvágjuk, s a húst a bordákról levágjuk. Két filét kapunk, amit még 3-4-be vágunk. A halszeleteket sózzuk, borsozzuk, citromozuk, majd pihentetjük egy órát. A vajat felforrósítjuk és a halszeleteket kicsit megpirítjuk benne. A borral felöntjük, és egy kis ideig még fedô alatt pároljuk. A halat egy meleg tálra kiszedjük. A tejfölben elkeverjük a lisztet és a tojássárgáját. A mártásba keverjük és kevergetve besûrítjük. Sózzuk és citromozzuk. A halakra öntjük. Minden szeletre egy vékony citromkarikát helyezünk, és meleg sütôbe tesszük a tálalásig, de nem sütjük. Párolt rizset vagy hasábokra vágott, sós vízben fôtt krumplit adhatunk hozzá, pertezselyemzölddel megszórva. Amiért borban készült a hal, le lehet öblíteni egy-két pohárka rizlinggel.
Kolozsvári Puskás Sándor
Igazságügyi orvosi észlelések (18.)
Nôgyógyászati szûrôvizsgálatra hívták egy textilüzem nô dolgozóit, amit egykoron komolyan is vettek az illetékesek. Ennek során sor került egy asszony vizsgálatára, aki az orvos ismerôsei közé tartozott, minthogy a mérnök férj hajdan iskolástársa volt még a liciben. Vizsgálat közben szinte felkiáltott: "de hát, Licike, maga nem a felesége a Gyuri barátomnak?"
— Hogyne, már kilenc éve házasok vagyunk.
— Talán szüzességi fogadalmat tettek, hiszen maga még szûz!
— Ne tréfáljon velem, doktor úr, hiszen talán túl gyakran is együtt vagyunk, már gyereket is szeretnénk, de az nem jön.
— Ne pirítson, doktor úr, hiszen egymással nagyon is elégedettek vagyunk.
— No, és mással soha nem próbálkozott?
— Ez már sértegetés, doktor úr, hiszen én tisztességes asszony vagyok, és kérem, hagyjon engem békén a zaklató kérdéseivel!
— Rendben, csak furcsállom, hogy annyi házasév után érintetlennek találom. Itt azonban a történés nem zárult le, mert Lici barátnôivel megtárgyalta az ôt ért sértegetést, akik azután egymás közt körbeadták a furcsa értesülést, majd tanácsolták, vizsgáltatná meg magát egy másik nôgyógyásszal, esetleg egy igazságügyi szakorvossal is, hiszen ez rágalmazás. Itt kapcsolódtunk mi is az esethez.
Vizsgálatra rendesen fejlett fiatal nô jelentkezett, másodlagos nemi jellegei arányosan jelen vannak, más vonatkozásokban is jól fejlett testarányokkal, magát rendesen gondozza, intelligens, kellemes hanghordozású. Szembetûnô betegség jeleit nem mutatja, a vizsgálathoz készségesen hozzájárul, a hozzánk fordulás okát itt még tôle tudjuk meg. Helyi vizsgálatkor rendesen fejlett, érett nôre utaló állapotok vannak, a hüvelybemenet valamivel mélyebb, azt ép, kissé vaskosabb szûzhártya zárja le, ujjkúpot alig befogadó nyílással.
Nem akarta elhinni a leletet, de amikor rákérdeztünk, elmondta, hogy férje igen szemérmes típusú ember, "olyankor" mindig elfedi magát, különben azután rendesen viselkedik. Nem érti az egész dolgot, hiszen ô mindig, de legalábbis az esetek többségében megelégedett, az esemény örömöt okoz és házasságuk mindenben boldognak mondható. Talán a férje nem lenne rendes férfi?