|
LI. évfolyam 252. (14286) |
1999. október 28., csütörtök |
Alexandru Herlea integrációs miniszter a minap meglepô kijelentést tett: Románia jogosan kéri a csatlakozási tárgyalások megkezdését, mivel a feltételek zömét teljesítette. Hozzátette, hogy az Európai Bizottság jelentésében szereplô problémák — az állami gondozásban levô gyermekek helyzete és a makrostabilitás — megoldódik, és nem képezi egy újabb jelentés témáját. Kinek a szemébe próbál port hinteni a miniszter? Csak a naiv tévelygôket tévesztheti meg.
Mi, akik mondhatni alulnézetbôl szenvedjük el a mindennapok megpróbáltatásait, s van némi fogalmunk az európai integráció bonyolult folyamatáról, joggal csodálkozunk rá, hogy az európai integrációért felelôs miniszter ilyen zöldségekkel áltatja a közvéleményt. Mert ha Románia így készül az európai csatlakozásra, illetve a decemberi helsinki tárgyalásokra, nem csoda, hogy a sor végén kullog. Egy Alexandru Herleának illenék tudni, mi minden kell(ene) ahhoz, hogy Románia is készen álljon az uniós csatlakozásra. Példának okáért az állami intézmények, a gazdaság és egyebek reformja, nem döcögô, hanem mûködô piacgazdaság. A kompatibilitás másik vonulata a jogharmonizáció, vagyis a politika, a gazdaság, a szociális szféra mûködési jellegzetességeinek közelítése a nyugatihoz. Mindezektôl távol áll Románia.
Vagy vegyük csak a szociális szférát, hisz az újkeletû botrányok (bûnözés, fûtés stb.) nem igazán pozitív imázsépítô jelenségek. Tehát Románia gyakorlatilag semmilyen összevetésben nem mondhatja el, hogy a feltételek zömét teljesítette.
Pillantsunk bele például az ENSZ Fejlesztési Programja és a román statisztikai hivatal által közösen készített tanulmányba, amely nyíltan kimondja: Románia lakosságának több mint egyharmada a szegénységi szint alatt él. Harminchat ezer háztartás adatainak felmérése alapján állapították meg, hogy 1998-ban 7,6 millió állampolgár élt szegénységben. A szakemberek szerint az aggasztó elszegényedés évrôl évre gyorsul. Ugyanis 1995-ben a lakosság 25,2 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt. Ez az arány 1997-ben 30,8 százalékra ugrott, s tovább növekedett 1998-ban, 33,8 százalékra.
A tanulmány szerzôi szegénynek tekintették azokat az embereket, akiknek a mindennapi alapvetô szükségletekre (élelem, lakás, ruházat) nem jut több az országos átlag 60 százalékánál és szegénynek számít az a személy, akinek a havi jövedelme nem haladja meg a 683 ezer lejt.
A jövedelmi kategóriák szerint a lakosság 2 százaléka nagyon gazdag, 10 százaléka gazdag, 35 százaléka közepes, 19 százaléka pedig szerény jövedelemmel rendelkezik. És 34 százalékot tesz ki a szegények, illetve nagyon szegények aránya. Ez utóbbiakból a legtöbben Észak- Moldovában élnek. A lakosság 42,7 százaléka, Bukarest lakosságának 23 százaléka szegény, a falusi háztartások körében 57,3 százalékos a szegénység. Ennél is rosszabbul élnek a munkanélküliek és családtagjaik, 59,7 százalékos szegénységi aránnyal.
Emellett csak hab a tortán, hogy Romániában az egy fôre esô lakterület 11,5 négyzetméter, szemben Lengyelországgal, ahol 17,2 négyzetméter, Magyarországgal, ahol 25, nem szólva Németországról, ahol az egy fôre esô lakófelület 34 négyzetméter. Ezzel is sikerült Európában az utolsó helyre tornásznunk magunkat. Nem beszélve az úgynevezett komfortról, aminek az értelmét lassan elfelejtjük.
A bukaresti Közegészségügyi Intézet kutatói szerint közvetlen összefüggés van a lakáskörülmények a lakosság egészségi állapota között. 33 helységben végeztek felmérést a tömbházlakások állapotáról. Csak néhány adat: a nem megfelelô fûtés miatt a lakók 87 százaléka légúti és légzôszervi megbetegedésektôl szenved; a ventiláció hiánya allergiát, szénmonoxid-mérgezést okoz; az akadozó vízellátás, a rossz kanalizálás, a csátányok jelenléte következtében az utóbbi idôben ugrásszerûen megnôtt a fertôzéses megbetegedések, az élelmiszer-mérgezések száma.
Mindent összevetve, jobban tenné Herlea úr, ha nem vetné el a sulykot. Egyetlen dologban következetes Románia: — legalább is nyilatkozatokban — mindig hôn óhajtotta a csatlakozást. Azonban — a politikai osztály ideológiájától függetlenül — soha nem tett igazán lépéseket azért, hogy alkalmassá váljon az integrációra.
Jó lenne, ha Alexandru Herlea és mások is, pontos programot állítanának össze arról, hogy melyek is azok a tényleges teendôk ahhoz, hogy a folyamatot bár beindítani lehessen ebben az országban. Ilyen statisztikákkal soha nem válhatunk az Európai Unió tagjává. Mindenekelôtt Romániának lenne rossz, ha felkészületlenül kerülne be egy olyan szervezetbe, ahol a piacgazdaság magas fokon mûködik, ahol a termékek versenyképesek, ahol az életszínvonal olyan, amilyent nálunk is minden becsületes ember megérdemel(ne). De ugyanolyan rossz lenne Európának, ha púpnak venné Romániát a hátára. Ezért kellene Herlea úrnak is reálisabbnak lennie, s ne nézzen bennünket, de Európát se gyengeelméjûnek.
A Romania Investment Summi nevû beruházási összejövetelen, melyet az International Heraldne szervezetterdán a fôvárosi Hilton-Athene Palace szállodában, Radu Vasile miniszterelnök felhívta a figyelmet: ma lehet a jövô Romániájába beruházni.
Kijelentését a romániai társadalomról adott átfogó képpel támasztotta alá, hogy a vendégek a lehetô legtisztább képet nyerjék a késéssel indított reform útvonaláról. Megítélése szerint nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a '90-es évek elején nem léptették életbe a versenygazdasághoz való áttérést célzó merész reformintézkedéseket. A politikai tényezô elôtérbe helyezésével páratlan lehetôségeket mulasztott el az akkori vezetôség, fôként a beruházások terén — jegyezte meg a miniszterelnök.
E nehézségek ellenére Romániának sikerült törlesztenie hárommilliárd dolláros küladósságát, és a borúlátó becslések dacára megkötni egyezményeit a Világbankkal, valamint a Nemzetközi Valutaalappal. A kormány idejében beterjesztette továbbá az 1999-es költségvetést, a PSAL- és az ASAL-programok alapján felgyorsította a bankrendszer privatizálásának, átszervezésének és reformjának ütemét — emlékeztetett a kormányfô, aki szerint figyelemre méltó sikereket értünk el, de a BANCOREX-nél történt események megengedhetetlenek, mivel a bank kontójára utalt pénzösszegeket beruházásokra lehetett volna fordítani. A gazdaságot még nem tartja fenn szilárd bank- és pénzügyi rendszer, továbbá gyûlnek egyes nagy vállalatok veszteségei, a magánszektor meg lassú ütemben fejlôik. Az ország nehéz, de nem válságos gazdasági pillanatot él át — hívta fel a figyelmet a kormányfô, hozzátéve: ezek a reform, de nem a stagnálás nehézségeiként könyvelhetôk el, de 2001-re reális gazdasági növekedést jósolt.
Szükségesnek ítélte a VB-vel és az NVA-val, továbbá más nemzetközi pénzügyi intézményekkel való közremûködés folytatását, mely intézmények mind rövid, mind hosszú távon támogathatják a romániai reformfolyamatot, olyan stratégia életbe ültetése érdekében, mely végeredményben biztosítja az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeit.
Kiemelve, hogy a jövô év választási év, elmondta: választási kínálatok tekintetében nem fogunk hiányt szenvedni. A lakosság politikai opcióitól függetlenül a magánágazatot nem szabad visszaszorítani a központosított rendszer javára — mondotta. Véleménye szerint nincs választásunk, drasztikusan korlátozni kell az állami ágazat kiadásait, ösztönözni kell a magánszektort, és az EU-ban hatályos pénzügyi törvénykerethez felzárkózó adórendszert kell kiépíteni.
A következôkben a miniszterelnök ismertette a kabinet néhány közeljövôre tervezett intézkedését. Ilyen lenne a nagy és közepes vállalatok csoportosítása és vállalateladással foglalkozó ügynökségeken (beruházási bankok által vezetett konszerneken) keresztüli privatizálása, a kis- és középvállalatok magánosításának felpörgetése, a közhasznosságok átszervezésének és privatizálásának folytatása. Mindeme intézkedésekhez azonban magántôkére van szükség — jegyezte meg Radu Vasile kormányfô, áttérve a korrupció visszaszorításának szükségére és lehetséges eljárásaira.
(MTI) — Élesen bírálta a vajdasági autonómiatörekvéseket és a vajdasági magyarság helyzetének rendezését sürgetô magyar kormányzati fellépést Ivan Sedlak kisebbségi ügyekkel megbízott tárca nélküli szerb miniszter a Magyar Szó címû újvidéki lapban kedden közölt nyilatkozatában.
Sedlak szerint a nemzeti egyenjogúság mindig a belgrádi vezetés politikai törekvéseinek egyik alappillérét képezte: a polgárokat nem osztják fel sem nemzetiségi, sem másféle hovatartozás alapján, miközben tiszteletben tartják a különbözôséget.
— Éppen ezért mindenféle autonómiatörekvés, autonómiakoncepció nagyon veszélyesnek minôsíthetô, hiszen elôbb- utóbb a közös lét megbontására irányul. Az autonómia nemzeti keretekben gondolkodik és ilyen keretekbe zár be bennünket — mondta egyebek között.
Sedlak megjegyezte: "az utóbbi idôben Budapestrôl kezdik feszegetni a vajdasági magyarok helyzetét, ami véleményem szerint egyáltalán nem elvszerû, hiszen mindeddig elismert tény volt, hogy a magyarok helyzete (a) Vajdaságban és Szerbiában kedvezô, sôt mi több, nem lehet összehasonlítani az itt élô magyarok helyzetét a más államokban lévô magyarokéval".
A politikus szerint "a magyar állam, a magyar kormány" annak ellenére gyakorol nyomást a Vajdaságra és Szerbiára — és csakis ezekre -, hogy a kétmillió magyarnak otthont adó Romániában, a 800 ezer magyarnak otthont adó Ukrajnában és a 600 ezres magyarsággal bíró Szlovákiában "jóval kedvezôtlenebb" a magyarok helyzete.
Sedlak ennek világos magyarázatát abban vélte felfedezni, hogy "a többi országban az ottani kormány politikája a NATO-gazdáknak megfelel, mert a román és a szlovák kormány poliitkájával a Nyugat elégedett". Ukrajna pedig atomhatalom — tette hozzá a politikus.
Az idei év elsô kilenc hónapjának eredményei jelentôs visszaesést mutatnak a romániai autópiac minden területén. A piaci szakértôk szerint már a gazdaság szürke zónájában sem képzôdnek olyan jövedelmek, amelyek képesek lennének az üzletág menetét fenntartani.
Az elôzô év hasonló idôszakához képest 1999 elsô kilenc hónapjában az új autók értékesítése 14 százalékkal, a hazai autógyártás 8,5 százalékkal csökkent. Az import 50 százalékkal esett vissza, míg a már tavaly is csak jelképesnek mondható export további 30 százalékkal lett kisebb.
Az autópiaci szakértôk szerint a teljes visszaesés oka egyértelmûen a vásárlóerô apadása. Bár a gazdaság már tavaly is általános hanyatlást mutatott, az autópiac az eladott új autók számát tekintve akkor még rekordévet zárt.
— A mostani tendencia viszont azt mutatja, hogy feltehetôen a szürkegazdaságban is beállt a recesszió — idézte a szerdai gazdasági sajtó Marius Carpot, az Autógyártók és Importôrök Szövetségének elnökét.
Carp arra is felhívta a figyelmet, hogy a román "népautó", a Dacia is egyre nehezebben értékesíthetô. A Daciát három évi futamidejû részletre is árusítják. A havi mintegy 2 millió lejt kitevô részletet a munkások eddig sem tudták kifizetni, s az eladások visszaesése azt mutatja, hogy a recesszió már más társadalmi rétegeket is elért — mondta.
A szakértôk szerint egyedül optimizmusra az adhat reményt, hogy a tájékoztatás hiánya miatt a vásárlók egyelôre bizonytalanok, mi történik, ha jövô év január elsejétôl Romániában sem lehet már katalizátor nélküli gépkocsit forgalomba hozni.
— Bár ez nem igaz, de az emberek attól félnek, hogy a meglévô katalizátor nélküli gépkocsikkal közlekedni sem lesz majd szabad. Ezért sokan lehetnek, akik kivárnak a vásárlással — mondta Carp.
A Romániában élô nemzeti kisebbségek saját anyanyelvükön szóló mûsorokat igényelnek a közszolgálati televíziótól — jelentette ki kedden Bukarestben Eckstein-Kovács Péter, a kormány kisebbségügyi minisztere.
A miniszter sajtóértekezleten számolt be arról a találkozóról, amely a kisebbségvédelmi hivatal szervezésében jött létre a közszolgálati vezérkara és a Romániában élô 18 nemzeti kisebbség képviselôi között.
— A találkozón nagy hangsúlyt kapott az, hogy valamennyi nemzeti kisebbség — a romániai magyar és a német kisebbség számára készült mûsorokhoz hasonlóan — saját anyanyelvû programokat szeretne. Ezeket a kisebbségeket nem elégíti ki a televízió Együttélés címû mûsora, amely román nyelven szól a kisebbségekrôl.
A találkozón résztvevô kisebbségi képviselôk azt kezdeményezték, hogy a saját anyanyelvükön készült kisebbségi mûsorokat az ország egész területén fogható TVR 1, a nemzetiségek életét a román többség számára román nyelven bemutató mûsorokat pedig a TVR 2 sugározza.
A televízió vezetôi — köztük Cristian Hadjiculea, a TVR elnöke - nyitottaknak mutatkoztak a kisebbségek igényei iránt. A tervek között említették, hogy a közszolgálati televízió további területi stúdiókat hoz létre, növelik a területi tévéstudiók nemzetiségi mûsoridejét és igyekeznek bevonni a kisebbségi mûsorok szerkesztésébe a nemzetiségi szervezetek képviselôit.
Hangoztatták, hogy a televízióban most megvalósuló reform jótékony hatással lesz a kisebbségi mûsorokra is.
Többször leírtuk már, hogy az egészségügy átalakítása számtalan elôre nem látott gonddal, problémával jár. Mivel most a nagy teher, a legtöbb utánajárás elsôsorban családorvosokra nehezedik, ezzel magyarázható az a fokozott ingerültség, ideges hangulat, ami találkozásaikat jellemzi.
Keddi közgyûlésükön a megyei egészsésgbiztosítási pénztárral szemben fogalmazták meg fenntartásaikat, és kaptak kézhez egy függeléket, amelynek alapján a pénztárral megkötött vagy megkötendô keretszerzôdés módosítását kérik. A családorvosok által kifejtett véleményekkel kapcsolatosan Csomóss Benedek, a biztosítási pénztár alelnöke kívánt nyilatkozni lapunknak.
— Honnan ered ez a konfliktus az orvosok és a pénztár között?
— Az igazság az, hogy kezdettôl fogva feszült helyzet alakult ki az Egészségbiztosítási Pénztár és a Családorvosok egyesülete között. A helyzeten diplomáciával, a személyes kapcsolatok révén próbáltam javítani. Úgy tûnt, hogy ezen a téren megfelelô partnerre találtam az egyesület elnökében. A jó kapcsolat fenntartása érdekében minden rájuk vonatkozó dokumentumot a kezükbe adtam, részt vettem a gyûlésükön, amikor hívtak, s úgy tûnt, hogy dr. Sánta Dóra is megértette, hogy, ha együtt dolgozunk, akkor ennek lényeges ereménye lesz. Ilyen körülmények között jött el a szerzôdéskötés ideje. A keret-szerzôdés mintája szeptember 17-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Ehhez mindenki hozzáférhetett, átadtuk a családorvosok egyesületének is, közös megbeszélést tartottunk velük, s véleményünk szerint lett volna idejük arra, hogy kifogásokat emeljenek a mintaszerzôdés különbözô szakaszait illetôen, erre azonban nem került sor.
— Elkezdôdött viszont a szerzôdéskötés, aminek módját a családorvosok hevesen kifogásolták...
— Tôlünk telhetôen mindent elôkészítettünk, s 30-35 orvost programáltunk minden napra, arra számítva, hogy tíz nap alatt mind a 350 orvos jelentkezik. De nem tartották be a programálást, s egyik nap heten, másik nap tizenheten, harmadik nap pedig hatvanan jöttek. Ilyen helyzetben természetes, hogy nagy volt a zsúfoltság. Elismerem, hogy helyszûke, valamint a programálás be nem tartása miatt valóban nem voltak mefgelelôek a körülmények, s elôfordult, hogy egyes orvosok 12 órától délután 4-5-6 óráig álltak. Viszont én úgy értékelem, hogy abban az esetben, ha az egyesület felkészítette volna bizonyos dolgokra a tagjait, s nem a szerzôdéskötés idején kellett volna megmagyarázni, hogy hol kell fizetni a gázt, villanyt, hogyan kell bánni egy munkakönyvvel, mit jelent az egyezkedés a beosztottal, akkor nem kellett volna minden orvosra 15-20 percet szánni.
— Mi történik a kifogásokat tartalmazó függelékkel, hisz van, aki utólag, mások a szerzôdéssel egy idôben nyújtják be azt?
— A helyzet adott, az a 140 orvos, aki aláírta, gyakorlatilag kifogás nélkül írta alá a szerzôdést. Ami a függeléket illeti, utólag elfogadhatjuk vagy sem. Egyesek tegnap beadták, s volt, aki vissza is vette. Pontosan abból a meggondolásból, amit az egyesület vezetôségének is tudnia kell, hogy egyetlen lejt sem utalhatunk át a rendelô mûködtetésére annak az orvosnak, akivel nem kötöttük meg a szerzôdést. Akik viszont aláírták, azoknak ma, holnap elkezdünk folyósítani egy 30 százalékos elôleget.
Azok esetében, akik a szerzôdéssel együtt adják be a módosítási kérelmet, el kell fogadnunk azt. Az eljárás jogi következménye, hogy 10 napon belül le kell ülnünk tárgyalni, s amennyiben továbbra is fenntartják a kifogásokat, kötelesek vagyunk a dossziékat felküldeni Bukarestbe. A központi elbíráló bizottság által hozott döntés lesz a végleges, ami egy-másfél hónapba is telhet, s ezalatt, mint már megjegyeztem, egyetlen lejt sem folyósíthatunk a szóban forgó családorvosoknak, mivel a törvény így írja elô.
— A családorvosok kérései végül is nem teljesíthetetlenek, és teljes mértékben jogosaknak tûnnek, például, ha arra gondolunk, hogy a gyógyszeralapra szánt pénzt nem csupán a páciensek száma, hanem a pacientúra összetétele alapján állapítják meg...
— Ezeken a kérdéseken mi is gondolkodunk. A gyógyszeralap meghatározását illetôen azt várjuk, hogy véglegesítôdjenek a listák, mivel azokon nem egy orvos esetében sok a fiktív név, továbbá megkapjuk a kimutatást, hogy milyen különleges gyógyszerelést igénylô betegek tartoznak a családorvos pacientúrájába, s akkor lehet majd differenciálni a gyógyszerekre szánt összeget.
— Másik kérés, hogy a rendelôk mûködtetésére szolgáló összeget két részben folyósítják ....
— Ezt is meg lehet oldani, de hangsúlyozom , ahhoz el kell indulni valamiképpen. — Az sem tûnik megvalósíthatatlan javaslatnak, hogy ne csak a családorvosi rendelôben, hanem a pénztárnál is legyen egy panasz-, vagy javaslatfüzet, amelybe a családorvosok jegyezhetik be a saját és pácienseik kifogását. — Ennek a megoldása is felmerült, de egészen más formában, panaszfüzet helyett egy korszerûen felszerelt ügyfélfogadó irodában gondolkodunk, ha erre lesz helyiség.
Véleményem szerint a családorvosok egyesülete és a biztosítási pénztár között a kölcsönös bizalom kiépítésére lenne szükség, s ennek megteremtésében nagyobb szerepet kellett volna vállalnia az egyesület vezetôségének. Ha a kért módosítások miatt a családorvosi ellátás megszakad, ezért ôket terheli a felelôsség. Ez elkerülhetô lett volna, ha mindkét fél mindent megtesz a megegyezés érdekében.
Az utóbbi napokban újabb sajtóluftballon tévelyeg a közélet egészségtelen légterében. Mint ahogy eddig is tettük, igyekeztünk kimaradni ebbôl , mígnem a Romániai Magyar Szó névtelenségbe burkolózó buzgólkodója lapjában meg nem jegyzi, hogy "a helyi sajtó hallgat", s tovább fújja a mások által már alaposan megtöltött léggömböt.
A történet maga akár mindennapinak is mondható. A múlt heti 1956-os megemlékezésen az RMDSZ által meghívottak hosszas és érdekes beszámolói sorában a régeni illetôségû Csorvásy Gyula azzal állt elô, hogy noha 1950-ben született, és semmi köze nem volt a magyar forradalom idején történtekhez, mégis szenvedô alanya lett. '56 miatt kellett szenvednie, mert egykori tanára, Ágoston Hugó, a napokban megjelenô Krónika címû napilap fôszerkesztô-helyettese, feljelentette az állambiztonsági hatóságnál. Állítását azonban a szóban forgó semmivel sem támasztotta alá. Ez a "megfontolt, 30 év után is fenntartott" gondolata (lásd RMSZ, október 27.), így aztán az RMDSZ-rendezvényrôl készült tudósításunkban, az említett epzódról mi mindössze annyit jegyeztünk meg, hogy:"... '56 okán volt, akinek késôbb is szenvednie kellett. Legalábbis a pénteki rendezvény egyk fiatalabb résztvevôje szerint, akit, mint állította, feljelentés miatt ítéltek börtönre".
Újságírói felelôtlenség lett volna ennél többet közreadni egy egyszerû kijelentés nyomán, akkor is, ha jól tudtuk, hogy a szenzációra éhesek etikával és személyiségi jogokkal nem törôdve nyomban rávetik magukat a "témára". Most sem történt másként.
Mint jeleztük, mi magunk igyekszünk elkerülni a hasonló etikátlan eljárást, s azt tartjuk, hogy akinek tényleges sérelme van, puszta állításokkal nem állhat a közönség elé, hanem csak bizonyítékokkal, mert senkit sem lehet alaptalanul a közvélemény elôtt meghurcolni. Nem mi tehetünk róla, hogy etikátlan világunkban a sajtó nem kis része folyamatosan lábbal tiporja a személyiségi jogokat, s az ártatlanság vélelme legelemibb követelményeinek sem tesz eleget, szóbeszédekbôl, bizonyítékok nélkül állításokból kreál szenzációt. A félrevezetés szakértôi tudják, hogy az ártatlanság védelmét hogyan lehet kijátszani. Az "azt beszélik" mûfajtalankodáshoz folyamodva keltik (rossz!) hírét valaminek vagy valakinek, majd a tárgyilagosságot mímelve az érintettett is megkérdezik. Ezzel a felelôtlen "technikával" így fordul — mert fordítják — visszájára az ártatlanság vélelme elvét — miszerint senki sem kiáltható ki bûnösnek mindaddig, amíg bûnössége hitelt érdemlôen be nem bizonyosodik — s késztetik védekezésre a bevádoltat. A sajtókampány azonban nem jelent semminemû hitelesítést. Nem tudjuk, hogy Ágoston Hugó vétkes-e vagy vétlen, s így amit tettünk, nem elhallgatás volt, hanem az ilyenszerû ügyekben indokolt körültekintés.
Jó lenne végre megérteni, hogy az ártatlanság vélelme szellemében nem a megvádoltnak kell bizonygatnia ártatlanságát, hanem a vádlónak bizonyítania a vád megalapozottságát. Ez a jogszerû és erkölcsileg egyetlen elfogadható változat a "témára". Ehhez igyekszünk tartani magunkat ebben és minden más kérdésben. A felelôtlenül keltett szenzáció kísértésének sem engedve, bármennyire is "viszi a lapot". Mi nem vesszük a lapot!
A marosvásárhelyi központi CEC-hivatalba a hét elejéig nem érkezett meg az a pénz, amely a 9-es rendelet elôírásai alapján a munkahelyükrôl elbocsátott személyeknek szeptemberre járna.
A gond nem helyi jellegû: a pénz az országban sehová nem jutott el a bukaresti Országos Munkaerôelosztó és Továbbképzô Ügynökségtôl. Eddig augusztus az utolsó hónap, amikorra fizettek, a szeptemberre esedékes összegek leosztásáról pedig egyelôre nem sokat tudni.
Maros megyében ötezer körüli azoknak a száma, akik hiába érdeklôdnek nap mint nap a fizetés napja iránt. Olyan személyekrôl van szó, akiknek más bevételi forrásuk nincs, ráadául a hivatalosságok ebben a hónapban a munkanélküli segély kiosztásával is megkéstek. (Ez idôközben megérkezett a postahivatalokba — a szerk.). Ettôl függetlenül a Letéti és Takarékpénztár révén kiosztott összegeket mindenki úgy várja, mint az áldást, hiszen a családi költségvetésben keletkezett hiányt nincs honnan pótolni, a következô hónapokban pedig a rezsiköltségek vészes növekedésére lehet számítani.
Javulásra nincs sok remény az elkövetkezô idôszakban sem. Lehet, hogy még rosszabb lesz — tudtuk meg a megyei munkaerôelosztó és továbbképzô ügynökség illetékesétôl. Könnyen elôfordulhat, hogy a pénzek még többet fognak késni, sôt az is elôfordulhat, hogy az ügynökség alkalmazottai sem kapják meg idôben a fizetésüket.
Szakemberek véleménye szerint a 9-es rendelet alkalmazását kétszer is meg kellett volna fontolni, mielôtt kiadták volna; arra ugyanis nem gondoltak, hogy nem lesz ahonnan elôteremteni a szükséges összegeket. A megyei ügynökségek begyûjtik a bérekbôl levont különbözô illetékeket és azokat Bukarestbe küldik. Miután ez országszerte megtörtént, sor kerülhet a pénz el- és visszaosztására a megyékbe. Maros megyében nincsenek gondok a szóban forgó összegek befizetésével, a vállalatok általában rendesen eleget tesznek kötelezettségüknek; más megyékben viszont igencsak megkéstek vele. Innen adódnak a gondok: nem gyûl be a pénz, nincs amibôl fizessenek a 9-es rendelet elôírásai alapján elbocsátott személyeknek.
Az ellentmondás pedig felháborító: azok is szenvednek, akiknek pedig nem kellene; Bukarest ugyanis nem veszi figyelembe, honnan érkezik idôben a fizetôeszköz és honnan nem. Az elosztásnál nem élveznek elônyt azok a megyék, amelyek idôben törlesztik kötelezettségüket, egyformán kezelik mindeniket. A pénz kettôs utat tesz: a fôvárosig és vissza, ahelyett, hogy a helyben begyûjtött lejeket helyben osztanák el.
Erre azonban egyelôre nincs lehetôség. A román törvénykezés központosító jellege jólismert és régóta vitatott; de egyelôre érvényes és aszerint kell élni.
Arra senki nem mer gondolni, mi történhet, ha még ennél is rosszabb lesz a helyzet; mi történhet, ha még nagyobbak lesznek a késések, vagy a hivatalosságok netalán nem is tudják majd kifizetni a pénzt.
Lapunk olvasói valószínûleg nem most találkoznak elôször dr. Marx György nevével, aki a Kemény Zsigmond Társaság kedd esti összejövetelének volt a vendége. Fülöp Géza, a KZST titkára mutatta be a nagyszámú közönségnek a társasági összejövetel tekintélyes meghívottját, a Budapestrôl érkezett fizikusprofesszort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméletfizikai Intézete és az Atomfizikai Tanszék munkatársát, a Magyar Tudományos Akadémia Kossuth- díjas tagját. Ô az, aki a világhírû magyar fizikusok — Eötvös Loránd, Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó — nyomdokain jár, nemzetközi hírnévvel és tekintéllyel, hiszen jó ideje tagjává választotta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia, a Nemzetközi Csillagászati Unió és az Európai Fizikai Társulat.
Mielôtt a professzor rátért volna a XXI. század története címû elôadására, Farkas Ibolya színmûvésznô a Kanadában élô Zend Róbert magyar költô apokaliptikus hangulatú versét adta elô beleéléssel. A fizika professzora nyilván nem elégedik meg a mikrovilág titkaival, miként az elôadásának címébôl is eleve kiderül, hanem igencsak foglalkoztatja az emberiség sorsának XXI. századi alakulása.
A tanáros és elsôsorban tanárokhoz címzett elôadásának történeti kiindulópontja az ókor története volt, amikor még a háborúkat karddal, szuronnyal aranyért vívták, idôutazásban érkezve aztán azon korszakokba, amikor a háborúk úgy általában az olajért zajlottak. Ezzel nyilván beléptünk a XX. század kapuján, ahol a tudomány, az ember modellje a számítógép, a modern idôk aranya az elektron és a rádióhullám, amikor a fogyasztói társadalmakban, jellemzôen, nem azt írják a lapok, mennyi egy kg krumpli, hanem mit taksál egy elfogyasztott kilowatt.
Alig egy-két év múlva máris abban a helyzetben találjuk magunkat — véli a fizikus —, amikor az atomfizikát, a kvantummechanikát úgy emlegeti a fiatal nemzedék, mint múlt századi ócskaságot, vagy a történelem: a nagy októberi forradalmak, a holocaust, a 68- as nagy diáklázadás immár az "igen régi" múlt század. Minden birodalom, tábornokok terjeszkedô álma-illúziója sorra összeomlik, mert hajlamosak felejteni: múlik az idô. Az olaj, arany, acél volt az érték, ezentúl az információ. És ott állunk a globalizációban, vagy annak küszöbén ("legyünk büszkék anyanyelvünkre, de azt se felejtsük, hogy az olajat messzirôl kell hozni")
Nos, a kérdés: hogyan engedjük át az ifjú nemzedékeket abba a századba, amely ismeretlen, de bizonyosan más lesz, mint amilyen volt a huszadik század? Egyre inkább gyorsul az idô. Szédítô korunkban a tanítók, a tanárok, oktatók állnak a legkritikusabb poszton. H. G. Wells-idézet: " A jövô versenyfutás a nevelés és a katasztrófa között". Nem tanítható végsô igazság — szól a fizikus figyelmeztetése, továbbá az ismeretlenre felkészíteni erkölcsi feladat. Olyan pedagógusra lesz szükség, aki eltûri, ha a diák váratlanul kérdez. Végsô soron olyan nemzedéket kell "beereszteni a XXI. századba, aki a legnagyobb tudósokra, elmékre, vagy a kisgyermekekre hasonlít. A legtehetségesebb fiatalok közül kellene verbuválni a jövôbe induló nemzedék oktatóit, a legjobbakat kellene megnyerni minden módon, az anyagi ösztönzés — ma már látjuk, nem szégyellni való — eszközeivel is. Saját jövôjén spórol az a társadalom, amely erre nem gondol. Szülôi, szexuális, írástudói erkölcsrôl értekezett a professzor, más kérdésekre keresve a választ: mit jelent az, hogy Európában vagyunk, milyen lesz a környezetünk, mi fogja jellemezni a határokat. Farkas Ibolya a professzor elôadásának szünetében elmondta Székely János Zene címû versét.
— Professzor úr, a XX. század végét járjuk, gyorsan átlépünk a huszonegyedikbe. A hátunk mögött maradó évszázadra, mint ön is mondta, a nagy technikai haladás jellemzô, de a politikum, s ebbôl kifolyólag a háborúskodások sem maradtak alul, volt két világháború, holocaust, határmódosítások, egyebek. Nincs mit tennünk, XXI. században is Kelet-Európában maradunk, legalábbis földrajzilag. A nagy globalizációban lesz még esélyük a nemzetállami eszméknek? — kérdeztük Marx György professzort.
— Pillanatra: a korábbi századokban is voltak háborúk, valahogy én azt érzem, a most folyó háborúk anakronisztikus küzdelmek. A volt Nagy- Jugoszláviában a szerbek, bosnyákok, horvátok gyakorlatilag ugyanazt a nyelvet beszélik, megértik egymást, de attól függôen, hogy a török hódoltság alatt egyesek áttértek mohamedán vallásra, mások meg görögkeletinek maradtak, vagy Ausztria befolyása alatt katolikusok lettek, ezen a jogcímen elkezdték egymást öldökölni. Ebben van egy borzasztó anakronizmus. Nincs mit tenni, meg kell várni, hogy ez megszûnjön, azt, hogy kicsit ha odébbmegyek, akkor egy más kultúrát élvezhetek. Azért érdemes Európába jönnie az amerikainak vagy japánnak, mert itt egy-két órát kell vonaton vagy autón utaznia, s máris egy más kultúrát lát, más légköre van az adott országnak. Nem kell bôvebben megmagyaráznom most azt, hogy például Bukarest és Budapest között van némi jellegbeli különbség, mindenik büszke saját magára természetesen, de mégis érdemes átlépni a határokat, mert úgy ajánlkozik a többféle modell. Van egy olyan trend, mint az Európai Unió, vagy más, amit az emberek kezdenek érteni. Ezzel nem azt mondom, hogy a politikusok azt meg is szeretik csinálni... Van esélyünk fokozatos javulásra, hiszen a németeknél és a franciáknál senki sem utálta jobban egymást, elég csúnya háborúkat vívtak, most pedig a német fiúk francia lányoknak udvarolnak. Tudjuk azt is, hogy a román és a magyar politika nem a legharmonikusabban szól egymásról. Egyszer az UNESCO-ban amerikaiak és nyugat- európaiak azt mondták nekem, hogy a magyarokat és románokat meg másokat a Balkánon meg kell tanítani európai módon viselkedni, mire én meghajtottam magam, mondván, hogy az amerikaiaknak most már könnyû beszélni, mert ôk az etnikai tisztogatást már a múlt század végén befejezték az indiánok kiirtásával, de az angolok segíthetnek, mert Észak-Írországban most is ölik egymást, vagy ott van a baszk—spanyol viszony. A románok és a magyarok nem ölik egymást, mondtam nekik, amire csúnyán néztek rám a nyugat-európai jól viselkedôk...
— Min csodálkozna leginkább a jövô században?
— Önzô vagyok fizikusként, és annak drukkolok, hogy lássam, melyik fizikai törvényrôl derül ki, hogy nagyon korlátolt, nem hatályos végsô szentírás.
Közel egy tucat panasz érkezett az utóbbi három hónapban a megyei fogyasztóvédelmi hivatalhoz, miszerint a vásárhelyi Axa Dinamic Impex Kft. alkalmazottai rendeléseket vettek fel, melyeket késôbb nem teljesítettek. A meleg- és hidegvíz-órák szerelésére szakosodott cég több vásárhelyi lakás tulajdonosától átvette ugyan a szerelés ellenértékét képezô összeget, de többet nem jelent meg a helyszínen. Máskor pedig az óra üzembe helyezése után nem olvasták le azt, így a lakos nem tudta kiegyenlíteni az elfogyasztott vízmennyiség árát.
A fogyasztóvédelmi hivatal szeptember 13-án megbírságolta a cég vezetôjét, s felszólította, záros határidôn belül szolgáltassa vissza a megrendelôktôl jogtalanul felvett pénzösszegeket, valamint a hivatalnak is mutassa be a megkötött és tiszteletben nem tartott szerzôdéseket. Mivel Gligor Radu Vasile, a kft. adminisztrátora nem tett eleget a felszólításnak, újabb két pénzbírságot róttak ki. A büntetések ki nem fizetése miatt a fogyasztóvédelmi hivatal a vásárhelyi bírósághoz továbbította az ügyet.
A hivatal felkér valamennyi, az Axa Dinamic Impex Kft.-vel szerzôdést kötött lakost, minél elôbb jelentkezzen a bíróságon az ügy elômozdítása érdekében. Ugyanakkor megfogalmazhatják a cég által okozott károkért járó anyagi kártérítés-igényüket is.
Miként azt Borbély Lászlónak, a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány elnökének elôzetes tájékoztatója szerint lapunkban már közöltük, holnap délután kezdetét veszi a Bernády Napok kétnapos rendezvény, melynek keretében városunk nagy polgármesterére emlékeznek. Pénteken délután 5 órakor Bernády György egykori lakóházán, a Szentgyörgy — ma Revolutiei (Forradalom) 7— utca 31. szám alatt emléktáblát avatnak, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész alkotását. Köszöntôbeszédet mond Borbély László, a kuratórium elnöke és Marosvásárhely polgármestere, Fodor Imre. A Nagy István vegyes kar Kovács András vezényletével Maróthy György- kórusmûveket és a Szózatot adja elô.
Október 30-án, szombaton délelôtt 10 órakor az alapítvány kuratóriuma megkoszorúzza dr. Bernády György sírját, a polgármester szobrát. Délután 17.30-kor a Kultúrpalota elôcsarnokában a "Bernády György emlékezete" címû könyvet Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztô-helyettese mutatja be. Este 6 órakor a Kultúrpalota nagytermében Irodalom és mûvészet Bernády korában címmel mûsoros emlékestre kerül sor.
Miután a Megyei Orvosi Kollégium által október 15-ére és 16-ára kiírt tisztújítási választások elsô fordulója kudarcba fulladt, a 19 tagú tanács létrehozására e hét végén — pénteken és szombaton — ismét szavazni várják az orvosokat a megyei kórház 1-es számú amfiteátrumába. A tanácsba javasolt orvosok listáján 70 orvos, míg az országos választmányba javasolt képviselôk jegyzékén 48 orvos neve szerepel, ami azonos az elsô választás alkalmával összeállított névsorral. Az érdekképviseleti szervezetünk tizenhárom tagú elektor-bizottsága a megye övezeteibôl beérkezett javaslatokat, a szakmai téren elért eredményeket, illetve tekintélyt, a köz érdekében kifejtett munkát, a köztiszteletet és megbecsülést vette figyelembe a jelöltlista összeállításakor.
A második forduló megszervezésére azért kerül sor, mert elsô alkalommal a megye körülbelül 1800 orvosából csupán 694-en mentek el szavazni, s így a leadott voksok nem összesítették a kétharmados többséget. A szabályzat értelmében második alkalommal már nincs szükség a kétharmados többségre e fontos szakmai testület megválasztására, így az a személy jut be a 19-es keretbe, aki a legtöbb szavazatot kapja. Tehát minden leadott voks számít.
Tegnap a Maros Megyei Családorvosok Egyesülete közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe. Ebben felhívják a Maros megyei család- és általános orvosok figyelmét a közelgô orvos kollégiumi választások rendkívüli fontosságára, melyek eredményétôl 450 család- és általános orvos szakmai sorsa függ az elkövetkezô években, s hogy ez az alapvetô orvoskategória méltóképpen kell képviseltesse magát — számbelileg is — e fontos szakmai testületben. Ennek érdekében ismételten kérjék kollégáikat, vegyenek részt a szavazáson, s szavazzanak a Családorvos Egyesület plenáris ülésein jelöltekre.
Az érez ige meglehetôsen gazdag jelentéskörû szavunk. Számos jelentésváltozata él mindennapi beszédünkben. Jelentésváltozatai közül egyik legjelentôsebb: érzékszerveivel, idegrendszerével felfog valamilyen érzetet, azaz érzékel valamit: fájdalmat, hideget érez. Egy másik jelentésváltozata: saját testi és lelki állapotáról közvetlen tudomása van. Pl. jól érzi magát. Azt is jelentheti, hogy valaki valamilyen esztétikai hatást felfog, értékel, illetve általában valamilyennek talál, minôsít valamit: érzi a vers szépségét; könnyûnek érzi a feladatot. Jelentheti a továbbiakban azt is, hogy valakit valamilyen érzelem tölt el: bánatot, örömöt, undort érez. Egy másik jelentése: gyanít, sejt, vél, illetve gondol, tud valaki valamit: vesztét érzi; érzi, hogy szeretik.
A választékosság kedvéért vagy stiláris szükségbôl gyakran használjuk bizonyos érzetek kifejezésére az (erôs) fájdalmat, (epesztô) szomjúságot stb. érez szókapcsolatokat. Ha mondanivalónk szempontjából szükség van ezekre a fordulatokra, bátran élhetünk velük. Máskor azonban inkább az egyszerûbb — az egyelemû igei vagy névszói állítmány — a célszerû: aggodalmat, félelmet érez (egyszerûbben: aggódik, fél); bánatot, boldogságot, nyugalmat, örömet érez (inkább: bánatos, bánkódik, búsul, szomorú, nyugodt, boldog, örül); boldognak érzi magát: boldog; éhséget, fáradtságot, levertséget, szomjúságot érez: éhes, fáradt, levert, szomjas; hideget, meleget érez: fázik, melege van; híját, szükségét érzi valaminek: hiányzik neki valami, szüksége van valamire, kell neki valami; sajnálatot, szánalmat érez valaki, valami iránt: sajnál, szán valakit, valamit; sajnálkozik, szánakozik valakin, valamin.
Nem egyszerûsíthetôk az ilyen, sajátos stílusértékû (rendszerint egy kissé választékos, sajtónyelvi) kifejezések: bûnösnek érzi magát; elemében érzi magát; feljogosítva, hivatva érzi magát valamire; találva érzi magát stb. Kissé mesterkélt voltuk ellenére is szükségesek; csak még hosszabb körülírással helyettesíthetôk.
A társalgási nyelvben általános a szerénykedô úgy érzem kifejezés — az úgy sejtem, úgy hiszem, úgy vélem, úgy gondolom, úgy tudom helyett.
1. Zakatol a vonat állomásról állomásra; ha valahová pontosan megérkezik, nincsen annak semmi különös jelentôsége; csak igazodik az idôhöz, hiszen a menetrend nem tûri sem a sietést, sem a késést. Megjelölt ideje van mindennek, ami a végtelenbe veszô síneken megtörténhet. Valahol a Baraganon a masiniszta meghúzza a féket, nagyokat füttyent, csikorogtatja a kerekeket. Se jelzôlámpa, se állomás; csak egy elárvult diófa terebélyesedik a sínek mentén. A mozdonyvezetô már régóta kinézte magának, hogy ha ôsszel erre jár egyszer, megszedi zsebeit dióval.
Kedves történet különben, akár humorizálhatnánk is rajta; ugranak az utasok is, serénykedik mindenki, ki ezzel, ki azzal hajigálja a nyúlánkozó ágakat, mert a siserehadnak nem elég annyi, amennyi lehullott. Már félórája áll a szerelvény, sanyargatják, rohamozzák szegény fát, kapaszkodik, ki ahogyan hozzáfér; a masiniszta már az ágak hegyén jár s még a felelôsség sem tudja onnan leparancsolni, csak rázza, rázza a héjából alig kifeslett gyümölcsöt, hogy mindenkinek jusson belôle. De túlságosan messze merészkedik, a diófa recsegve- ropogva megadja magát, egyik ága a mélybe zuhan és magával rántja a csöppet sem óvatos embert. Kész a tragédia, a masiniszta nyakát töri. Vesztegelhet immár a vonat, nincs ki tovább kommandírozza; a síneken elôzni nem lehet, ezért a környezô állomásokról az érkezô újabb szerelvényeket nem engedik tovább. A forgalom órákra megbénul, kiszál a bürokrácia, hogy megállapíthassa a rendellenességet...
2. Veri a szülô a gyermekét, az ember nem akar hinni a szemének, a kórházak tele vannak az áldozatokkal. Nem holmi vásott kölykök, kik megérdemelnék az anyai fülhúzást; párhónapos csecsemôket mutatnak a tévében felsebzett arccal, törött bordával, lábbal. Nekik csak az a "bûnük", hogy megszülettek, hogy felsírnak néha-néha, amikor nem kellene, és megzavarják az alkoholba kábult felnôttek nyugalmát. És az apa, az anya menten kivetkôzik magából és félholtra csapkodja a magatehetetlen emberpalántát. Pedig szülôk ôk, s nem is közveszélyesek; csak utálják családjukat, s meglehet, még önmagukat is rongyos életükért. Szülôk, akikben morzsányi felelôsség sincs. Csak töltik az éveket, tékozolják emberségüket. Ami valamikor lehetett nekik. Ráfoghatnám a körülményekre, hogy amiatt ilyenek. Az lenne a legkönnyebb. De nem teszem. És nem is keresem, hogy mitôl ilyenek. A társadalom bizonyítványát sem magyarázgatnám szívesen. Mert a sértett gyermek esete rendszerint akkor kerül napvilágra, ha az orvos beavatkozása már elkerülhetetlen. Amikor már késô. Csak annyit tudunk, hogy a gyermek, a kiskorú nem védett lény eléggé. Sajnos. Bántja a szülô a tulajdon gyermekét máshogyan is. Ahol apát cipelhetnek törvény elé, mert gyermeklányát megrontotta, ott a család egyáltalán nem az, ami kellene legyen. Ott elveszett a tiszta hûség egymáshoz. Ott kihûlt a morál és a felelôsség. A tény szégyenletes: ebben az országban az utóbbi tíz esztendôben a családban megesett nemi erôszak miatt ötszáz ítéletet hoztak. Ennyi legalább kiderült.
3. A helyzetek sosem egyformák. Ha mégis egymás mellé rakom ôket, azért teszem, hogy látható legyen, mi minden lehetséges. Hogy észre vehesse akárki, van valami közös bennük, van valami, amire visszavezethetô mind a jelentéktelen, mind a legfontosabb, de elviselhetetlen szituáció. Együtt élünk az emberi felelôtlenséggel. Mert muszáj, mert így hozta a sors. A felelôsség vállalása ritka erény manapság. Utálják is sokan; esetleg dicsekednek vele. Még a választott "hatalmasok" is kibújnak alóla, amikor tehetik. De a mai politikus osztály nem lenne az, ami, ha nem tehetné. Nyilvánvaló, beszélni tudnak, a hangzatos ígérgetésekben nincs hiány, aztán marad minden a régiben. Vagy még úgy sem. A meséknek nincsen hitelük. Senki nem intézkedik, mert ahhoz holmi mersz kellene, de az is lehet, hogy nem akar, mert úgy kényelmesebb. Aki tétlen, fôleg a kisember, sokkal többet nem tehet, aki meg tülekedik a politika magasságaiba, teszi, hogy messzire lát és mással soha nem ér rá törôdni. Így van ez az ország beosztva.. Szekere kátyúban és nincsen, ki húzza. Az összeomlott nagyiparnak csak maradványai látszanak, elloptak onnan sok mindent, senki nem dolgozik, tán csak ímmel-ámmal; nincs mit és nincs miért. És mégis, a vezérek zsebre vághatják százmillióikat havonta. Az egyáltalán nem számít, hogy mibôl. Kinek bôven jut hely a szegénységi küszöb alatt, annak adójából ez is kitelik.
Most három éve, amikor jöttek az új demokraták, senki nem gondolta volna, hogy döntéseik üresjáratban nem vezetnek sehová, hogy szavaikra nem érdemes elmenni a legelsô sarokig sem. Csak a múlt kísért azóta is folyamatosan, a sanyarú élet, a hideg lakás; sok a munkanélküli, a lecsúszott ember, akinek vásárlóereje híján még a tisztességes élelemre sem futja. Kinyilatkoztatott megértésben, jóakaratban persze nincs hiány. A politika elhihetné velünk, hogy a nép választott képviselôi felvállalják kötelezettségeiket ebben az elkeseredett világban. De az agitációra már nemigen figyelünk oda. Mert az csak a magatehetetlenséget takarja, meg felelôtlenségét a mindenkori felelôsöknek...
A mozdonyvezetô, vesztére, a diófát fosztogatja, mintha egyéb dolga nem lenne; a szülô ütlegeli gyermekét, amíg ki nem derül; a politikus kormányoz, hogy közel lehessen a konchoz. Mást hiába várunk tôlük.
Nem sokkal azután, hogy megírtuk, miszerint az elôfizetônek jogában áll menet közben módosítani a kiszámlázásra kerülô — várható — árammennyiséget, egy olvasónk betelefonált, hogy a Conel-Electrica részvénytársaság ügyfélfogadási hivatalában nem hallottak errôl. Amikor ezt egy újabb találkozásunk alkalmával elmondtuk Dénes József igazgatónak, ô bekéretett két nyomtatványt, ami idôközben elkészült, és megmagyarázta, hogyna kell eljárnia az elôfizetônek. Eszerint az a háztartási vagy más néven lakosságiáram-fogyasztó, aki biztos abban, hogy az elkövetkezô idôszakban a szokásosnál több vagy kevesebb villanyenergiát fog felhasználni, most már kérhet egy Declaratie de consum (Fogyasztási nyilatkozat) címû ûrlapot. A formanyomtatványra a lakcímen kívül be kell írni annak a hónapnak vagy azoknak a hónapoknak az elôfizetô által elôre látható fogyasztását, amelyek eltérnek a Conel részérôl korábban egy több színben nyomott értesítésen közölt mennyiségektôl. Ajánlatos azonban figyelmesen elolvasni a nyilatkozatnak azt a mondatát, mely szerint az aláíró egyetért azzal, hogy csak a kérelmének beadását követô második hónaptól eszközöljenek változtatást. Így ne feledkezzünk meg arról, hogy példaként a decemberi elôlegszámlát novemberben nyomtatják ki, és ahhoz, hogy azon az elvásárunk szerinti adat jelenjen meg, már most, októberben közölnünk kell az áramszolgáltatóval a szándékunkat.
Amikor fölvetettük azt a kérdést interjúadónknak, hogy elég nagyvonalúan becslik meg a vállalatnál azt az összeget, amivel az egyes elôfizetôket úgymond elôlegként megterhelik, Dénes igazgató azzal hárított el, hogy ôk nem lesznek azzal gazdagabbak, ha egyesektôl netalán átmenetileg többet bevételeznek, hiszen lehet, hogy ugyanennyi polgárnak a kelleténél kevesebbet számláznak, sôt olyan is, akitôl nem kérnek "elôleget", mert kicsi a fogyasztása és többe kerülne a számla nyomtatása, kitöltése és kivitele, mint amennyit inkasszálnának. Másként fogalmazva, ha történetesen néhány tízmillió lejjel többet is bevételeznének a kétszázezer elôfizetôtôl, mint amennyi a tényleges fogyasztás után járna (habár ennek az ellenkezôje is megtörténhet), azzal még nem könnyítene saját helyzetén az áramszolgáltató, hiszen még mindig 29,5 milliárd kintlevôsége van. Ennyivel tartoznak ugyanis a Maros megyei Conel-Electrica kirendeltségnek a vállalatok, intézmények — ipari és mezôgazdasági üzemek, kórházak, iskolák stb. — valamint, kisebb mértékben, a lakosság. Végsô soron pedig, az órák leolvasását követôen, negyedévenként pontosan elszámolnak mindenkivel, s így az elôzetes fizetés "felszívódik" a havi díjba. Ezáltal pedig megszûnik a fogyasztó látszólagos és idôleges "vesztesége" vagy "nyeresége" és vele szinkronban az Országos Villamossági Részvénytársaság átmeneti többlete vagy hiánya is.
Amit még egyszer megbeszéltünk a választott tarifával kapcsolatban: az általános szabály az, hogy a tarifa válfaját csak egyéves alkalmazás után lehet megváltoztatni. Az alkalmazási periódus kezdôdhet január elsejével éppúgy, mint bármely más hónap elsô napjával. Például tarthat egyik év novemberétôl a másik év novemberéig. A lényeg az, hogy 12 hónapig nem módosítható a választott tarifa és ez a 12 hónap nem feltétlenül kell illeszkedjen a naptári évbe. A fenti általános — 2000- tôl kötelezô — szabálytól eltérôen az idei évben kivételesen, minthogy egy új rendszerrôl van szó, amit mindenkinek meg kell ismernie és szoknia, a felsôbb vezetés megengedte, hogy 1999. végéig bárki még egyszer módosíthassa a díjszabás besorolását. Így október, november és december folyamán még fel lehet keresni az áramszolgáltató ügyfélfogadási hivatalát ilyen szándékkal. A kapott ûrlapot (Act aditional), mely lényegében egy újabb kiegészítô okirat lesz a felek közötti szerzôdéshez, kitöltjük a személyi adatainkkal, a nagy betûvel szedett TARIFUL szó után beírjuk, hogy milyen új díjszabást kérünk esetünkben bevezetni (social, standard vagy standard-diferentiat), beírjuk az aznapi dátumot, ellátjuk kézjegyükkel és kész. A beadott kérésünket az energiaszállító azonnal köteles figyelembe venni, meg sem várva a hónap végét! Ami nincs rajta a formanyomtatványon, de jó tudni: a díjszabás-besorolást nem lehet visszamenôleg kérni, csak attól a naptól "elôre", amikor az ûrlapot kitöltöttük.
A Népújság szeptember 3-i számában Nem drágul az áram címmel egy kis hírt közöltünk (a Rompres nyomán) arról, hogy Radu Berceanu miniszter nyilatkozatot tett: "A villamos energia ára egyáltalán nem növekedett, amióta átvettem ipari és kereskedelmi miniszteri tisztségemet és nem is fog megemelkedni e hónapban sem. Ha módusul is az energia ára, ez elenyészô lesz, pontosabban tíz százalék alatt és nem fog nagyon sok háztartási fogyasztót érinteni". Október elsejétôl aztán felemelték az energia árát. A szociális díjszabás szerint fizetôktôl 3,6 százalékkal, a standard tarifásoktól 9,1 százalékkal kérnek ezután többet. Tehát abszolút mindenkit érint az intézkedés, e tekintetben egyszer mellébeszélt a tárca vezetôje. — De mi a véleménye Radu Berceanu nyilatkozatának másik részérôl? — kérdeztük interjúadónkat. A mérnök igazgató megmagyarázta, hogyan csúsztatott vagy a miniszter, vagy a hírügynökség tudósítója. A villamos energia árát tagadhatatlanul módosították, de az csak lejben növekedett. Ha visszakeressük, hogy mennyi volt dollárban kifejezve az áram ellenértéke Berceanu beiktatásakor és mennyi most, akkor kiderül, hogy valutában jelenleg még annyit sem kér a Conel-Electrica elôfizetôitôl, mint annak idején. Ennek a jelenségnek a magyarázata közismert: idôközben az amerikai pénznem megerôsödött, a román pedig veszített az értékébôl.
Az egészségügyi minisztérium utasítása szerint október 26-tól átlag 50 százalékban változtak a törvényszéki orvostani intézetek által alkalmazott díjszabások. Ennek értelmében a testi sérüléseket megállapító vizsgálatért 128.000 lejt kell fizetni; a szüzesség, szûztelenítés, terhesség vagy patológiai terhességmegszakítás megállapítása 195.000 lejbe kerül; a kóros bántalmak kiváltotta fogyatékosság, illetve munkaképtelenség megállapítására a vizsgálat ára 172.000 lej; a fegyver- és lôszertartási engedély kibocsátásához szükséges vizsgálatért 375.000 lejt kell fizetni; a vér alkoholszintjének megállapítása 97.000 lejbe kerül; egy elektroencefalogram-vizsgálat (EEG) 22.000 lej. Ugyanezen idôponttól egy boncolás ára 930.000 lej; a kihantolás után kért boncolás vagy újraboncolás ára 1.185.000 lej; holttestek balzsamozása 232.000 lej; a holttest szállítása a kórházak hullaházából vagy a közúti balesetek színhelyérôl a boncterembe 225.000 lej; holttestnek hûtôházban való tárolása 125.000 lej/nap; holttestek kozmetikálása és higiénizálása 135.000 lej; holttestek helyszíni vizsgálata és boncolása 435.000 lej. Az apaság megállapítása ADN-vizsgálat alapján 12.000.000 lejbe kerül.
A Hajdú Gábor miniszter által kiadott utasításról a tegnap délben a vásárhelyi törvényszéki orvostani intézetben még nem volt tudomásuk, és a régi díjszabásokat alkalmazták.
A vásárhelyi vérközpontban többet fizetnek a vérért. Megtudtuk, országos szinten háromhavonként emelik a véradóknak járó ételjegy értékét. Jelenleg egy jegy értéke 113.000 lej (a múlt hónapi 108.000 lejjel szemben), melyet a Prima Kft.-nél, az Unic, a Rolex, a Rapid üzletekben lehet beváltani. Aki két év leforgása alatt öt alkalommal ad vért, az ötödik alkalommal a 113.000 lejes ételjegy mellett egy 280.000 lejes prémiumot is kap. A juttatások mellett a Helyi Közszállítási Rt. két hónapos idôtartamú, egy vonalra szóló buszbérletet bocsát ki. A véradónak a bérlet felét (53.000 lej) kell kifizetnie, a fennmaradó összeget a vérközpont állja. Legközelebb január elsején változnak a donoroknak adott juttatások, elôreláthatóan 4-5 százalékkal.
Október 31-tôl (vasárnap) hatályba lép a Tarom légitársaságnak a hideg évszakra kidolgozott menetrendje. Ennek megfelelôen a hét elsô négy napjának bármelyikén repülhetünk Bukarestbe, de onnan csak három alkalommal jöhetünk haza. A fôváros és a megyeközpont között nem mindig választja a legrövidebb utat a pilóta, viszont nyerünk azzal, hogy törölték a szebeni közbelsô leszállásokat, és jól járnak azok, akik Amerikába igyekeznek, mert Szatmárnémetit is érinti a Bukarestbôl induló nemzetközi járat, az elôbbi helyre ingyenesen elviszik az utasokat Marosvásárhelyrôl.
Hétfôn a baneasai röptérrôl 7.45-kor indul a gép Nagybányára, ahonnan visszafordulva 9.50-kor ér Vidrátszegre, ahol 10.10-kor emelkedik ismét a levegôbe, hogy 11-re Bukarestbe érjen. A Rózsák terérôl 8.45-kor van autóbusz.
Kedden 8 órakor Nagyváradon száll föl az az utasgép, amelyik elôzô este Bukarestbôl odarepült. Félóra múlva már Vidrátszegen található, s 30 perc múlva, azaz pontban 9 órakor rajtol, majd újabb 50 perc elteltével landol Baneasán. A Tarom-ügynökségtôl 7.30-kor megy le busz Marosvásárhely röpterére.
Szerdán délután 5-kor gyorsul fel a fôvárosi kifutópályán az a repülô, amelyik elôbb Nagyváradot célozza meg, ahonnan jövet 19.05-kor érkezik Vidrátszegre. Felszállás 19.25- kor, érkezés Bukarestbe 20.15-kor. A vásárhelyi menetjegyiroda elôl 18 órakor lehet lemenni a repülôtérre.
Csütörtökön 13.45-kor lendül neki Baneasán a gép a repülésnek, 14.40-kor leszáll megyeszékhelyünk légikikötôjének betonján, 15-kor újból fölemelkedik, hogy 17.20-kor Szatmárnémetibe érkezzen. Az autóbusz 13.30-kor hagyja el a fôtéri indulóállását. Ez az a járat, amelynek utasait egy éjszkaára elszállásolja Szatmárnémetiben a Tarom, hogy a pénteken Bukarestbôl jövô és az óceánon túlra tartó gépre átszállhassanak. (A vásárhelyi ügynökség máris eladott 2-2 jegyet a november 18- án Montraelba és Chicagó-ba utazóknak.)
Az újonnan kiadott menetrend 2000. március 25-ig érvényes.
Kétségtelenül a megye legnagyobb környezetvédelmi beruházása lesz a tervezett regionális szeméttelep megépítése. A megyei tanács vezetôsége ebbéli szándékát egy gyûlésen több érintett település polgármesterének és jegyzôjének a tudomására hozta. Alapos üzleti terv bizonyítja a szeméttelep létesítésének szükségességét. A szakemberek úgy vélik, a számítások nem tükrözik a valóságot. A legnagyobb "hulladéktermelô" Marosvásárhely polgármesteri hivatala már korábban egy másik terv megvalósítását kezdeményezte, így az ottani szakemberek egyelôre várakozó állásponton vannak. Nélkülük a regionális szeméttelep mûködtetése nem lenne rentabilis. Ennek ellenére a megye több településérôl visszajeleztek a tanácshoz: szükség van a telepre. A fôvállalkozó németországi cég képviselôjét a hónap végén Marosvásárhelyre várják. Ô sok mindent tisztázna, hiszen az említett gyûlésen az üzleti tervet csak részlegesen mutatták be az illetékesek. A következô találkozót megelôzôen, a pontos tájékoztatás érdekében röviden ismertetjük az elképzelést.
A jelenlegi szeméttelepek törvénytelenek
Mindamellett, hogy a megye nagyobb településeinek szeméttelepei már megteltek, egyiknek sincs a jelenlegi közegészségi és környezetvédelmi szabályoknak megfelelô engedélye. Ugyanakkor a községekben sem létesítettek szeméttelepeket, így a regionális telep létesítése és a szolgáltatás mûködtetése a helyi tanácsokat is mentesítené e gondoktól. Kimutatták, hogy az ellenôrizetlen szeméttelepek leginkább a talajvizet szennyezik, s a különbözô fertôzô betegségeknek is elôidézôi.
A tervezett nyárádtôi szeméttelep elôtanulmányait a mai követelményeknek megfelelôen készítették el. Természetesen a közegészségügyi érvek és gazdasági megfontolások szólnak a regionális szeméttelep létesítése és a korszerû szemétkezelés meghonosítása mellett. Ez olcsóbb, mint az, ha minden település maga gondoskodna egy- egy lerakat megépítésérôl. A vállalkozást nyereségessé a tárolási díj teheti. S hogy ez a legkevesebb legyen, a polgármestereknek kell olyan cégeket keresniük, amelyek a terv kivitelezéséhez társulnának. Ebben az áll, hogy az elsô lépésben Nyárádtô mellett a terv szerint mintegy 7, 7 hektárból 1, 2 hektáron elkészítenék az elsô cellát. A továbbiakban szükség szerint bôvítenék ezt, illetve újabb szolgáltatással is kiegészülne e tevékenység: a begyûjtéssel és a hulladékok újrahasznosításával. Így a terv szerint az érintett övezetben a szemétkezelés gondjait 50 évig az európai szabványoknak megfelelôen rendeznék.
Tranzitállomások – a szeméttároló
A szemetet elôször egymástól mintegy 10-15 km távolságra levô ún. tranzitállomáson tárolnák. Ezeket a helyeket 150 – 200 négyzetméteres, bekerített betonfelületen képeznék ki. Az állomásokon elektronikus mérleget, gépkocsimosót, konténerûrtartalom- sûrítôt, a kiválogatott anyagok számára raktárt, a személyzetnek öltözôt és mosdót helyeznének el. E gyûjtô állomásokon válogatnák ki az újrahasznosítható anyagok egy részét, ugyanakkor préseléssel csökkentenék a szállított mennyiségeket. A hulladékot idáig a helységek köztisztasági vállalatai kezelik, ôk mûködtetnék az állomásokat is. Elôreláthatóan Marosvásárhelynek három, Régennek, Ludasnak, Radnótnak, Dicsôszentmártonnak, illetve Erdôszentgyörgynek és Szovátának (együtt) egy-egy ilyen állomásra lenne szüksége. Egy konténeres autó e helyrôl egy alkalommal 35 – 40 tonna szemetet szállítana, ami hagyományos módszerrel ugyanennyi konténert jelentene. Érthetô tehát, hogy a kompaktálással jelentôsen csökkenne a szállítási költség is. A számítások szerint az említett településekrôl naponta 360 köbméter szemét kerülne a szeméttárolóba. A munkafolyamatot 8 óra alatt egy személy felügyelné. Ezenkívül mindössze két talajgyalura lenne szükség, így összesen három alkalmazott dolgozna a telepen. Az évi 115. 000 köbméter szilárd hulladék 18 százalékát vélik újrahasznosítónak.
A szeméttárolás egységára 8, 5 dollár lenne tonnánként. Ez azt jelenti, hogy a tevékenységbôl évente 965. 700 dollár jövedelem származna. A 7 tranzitállomás létesítése 18. 405 dollár lenne, a szeméttelep kiképzése pedig összesen 6. 994. 439 dollárba kerülne. A szállítási költségek jelentôsen csökkennének. Míg jelenleg Marosvásárhelyen évente, köbméterenként 109.504.000 lejt költenek, addig a tranzit állomástól a szeméttárolóig a szállítás csak 28.543.000 lej lenne. A német beruházó az összérték, azaz 6.994.439 dollárnak a 30%-át, 2.098.332 dollárt, míg a román fél a fent maradt 4.896.107 dollárt állja. Mindegyik település a szállítandó hulladékmennyiségnek megfelelô arányban járulna hozzá a beruházáshoz. Így például Marosvásárhelyrôl az összes mennyiség 44%-át szállítanák Nyárádtôre, ezért 2.154.287 dollár a részaránya. Ahhoz, hogy saját szeméttelepet létesítsen 4.677.000 dollárra lenne szüksége. Ezek a számok a következôképpen alakulnak a más helységek esetében: Dicsôszentmárton 14% — 685.455 — 4.144.000; Szászrégen 24% — 1.175.066 — 5.768.400; Ludas 8% — 391. 689 — 2.208.000; Radnót 3% — 146.883 — 713.000; Szováta 244. 805 — 543.000; Erdôszentgyörgy 2% — 97.922 — 351.000. Amennyiben a beruházást támogatnák községek is, akkor a fent említett részarányok csökkennének. A jóval kevesebb karbantartási és üzemeltetési költségek is a regionális szeméttelep létesítése mellett szólnak.
A tervbemutató gyûlésen a jelenlevôk nem kis meglepetésére a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal képviselôi bejelentették: már megelôzték ezt az ajánlatot, elkészítettek egy másik tervet, így nem biztos, hogy társulnak a regionális szeméttelep létesítéséhez. A megyeszékhely hozzájárulása nélkül azonban nem lesz kifizetôdô a beruházás, így a marosvásárhelyiek álláspontjától függ, hogy valóra válik-e a terv vagy sem. A megyei tanácshoz érkezett visszajelzések szerint más települések kisebb – nagyobb kikötésekkel, megjegyzéssel támogatják e kezdeményezést és üzlettársként is részesei kívánnak lenni lenne a vállalkozásnak. Ami a vásárhelyieket illeti, november elején tanácsi küldöttség látogat Németországba, ahol alkalmuk lesz tanulmányozni más típusú hulladékkezelési eljárást. Ennek nyomán alaposabb tanulmány alapján döntik majd el a tanácsosok, hogy szeméttelepet vagy hulladékfeldolgozó üzemet hoznának létre. A regionális szeméttelephez való társulás gondolatát sem vetették el.
A Salubriserv Rt. szakemberei úgy vélik, a gazdasági számítások nem tükrözik a valóságot, szépítenek a beruházó javára. A számok és az érvek harcában azonban eddig még senki nem adott választ arra a kérdésre, hogy a lakosság mit nyer a regionális szeméttelep által. Mennyire csökkenti ez a szemétdíjat, javul-e ezáltal a szolgáltatás oly módon, hogy civilizáltabb arculatot kapnak a lakótelepi szemétlerakó-helyek, egyebek között az által, hogy sûrûbbé teszik az elszállítást. Talán erre is kaphatnak majd konkrétabb választ az érdeklôdôk a németországi beruházó cég képviselôjétôl, aki a jelek szerint nemsokára Marosvásárhelyre látogat.
Hétfôn mintegy 160 ország képviselôinek részvételével megkezdte munkáját Bonnban az ENSZ 5. Klímakonferenciája.
A két évvel ezelôtti kyotói értekezleten elfogadott, a világméretû széndioxid- kibocsátás csökkentését célzó határozat megvalósítása felé mutató gyakorlati lépéseket vár az ENSZ a klímakonferenciától.
Az ENSZ Környzezetvédelmi Programjának (UNEP) igazgatója, Klaus Töpfer a Kohl-kormány egykori környezetvédelmi minisztere a Welt am Sonntag címû lapnak elmondta: konkretizálni kell a Kyotóban megfogalmazott eszközöket, hogy használni is lehessen ôket. Mint hangoztatta, emellett bizonyító erejû kimutatási rendszerre van szükség, hogy ellenôrizni lehessen az egyes államok által vállalt kötelezettségek teljesítését.
Töpfer meglátása szerint az eddig jóváhagyott intézkedésekkel nem lehetséges az 1997-ben kitûzött cél elérése, nevezetesen az, hogy az aláíró államok 2012-ig 5,2 százalékkal mérsékeljék a légkörbe kibocsátott széndioxid mennyiségét. Két év alatt nem sikerült közelebb jutni a célhoz, sôt a világ CO2- emissziója évente 1,3-1,5 százalékkal emelkedik. Emiatt Afrikában, Közép-Amerikában és Ázsiában hamarosan számolni kell a légkörbeli változások káros következményeivel.
A német szakember elsôdleges feladatnak tartja olyan lépések megtételét, amelyek hozzájárulnak az energiafelhasználás hatékonyabbá tételéhez. Meggyôzôdése, hogy ezáltal elindítható az a technológiai fejlôdés, amelynek eredményeként a Kyotóban vállaltnál is nagyobb mértékben csökkenthetô a Föld légkörének melegedését, az úgynevezett üvegházhatást okozó széndioxid kibocsátása.
A 11 napos tanácskozást megnyitó Gerhard Schröder német kancellár leszögezte: Németország tartja magát a korábbi értekezleteken vállalt kötelezettségeihez, és célirányosan mérsékli a levegôbe kibocsátott káros anyagok mennyiségét. Ennek érdekében a német kormány 2000 júniusában átfogó stratégiát terjeszt elô az üvegházhatást okozó gázok (elsôsorban széndioxid, fluor- klórozott szénhidrogének, halon) emissziójának mérséklése végett.
A kancellár az ipari államok felelôsségét hangsúlyozta a légkör védelmének érdekében. Mint mondta, aki vállalja ezt a felelôsséget, annak most kell cselekednie. Németország kitart vállalása mellett, és 2005-ig 25 százalékkal fogja mérsékelni (az 1990-es szinthez képest) a kibocsátott széndioxid mennyiségét. Az utóbbi kilenc évben 13,2 százalékos volt a csökkenés, marad tehát még tennivaló — állapította meg Schröder.
A kyotói 4. Klímakonferencia elnöke, az argentin María Julia Alsogaray beszédében bírálta a Kyotó óta megvalósult haladást, mivel szerinte ennek üteme elmarad a várakozástól. Egyúttal arra intette a fejlôdô országokat, hogy csatlakozzanak az önkorlátozás elvéhez, mivel ôk maguk is jelentôs mértékben hozzájárulnak Földünk légkörének melegedéséhez. Alsogaray utóda az ENSZ Klímakonferenciájának élén a lengyel kormány környezetvédelmi minisztere, Jan Szyszko lett.
A Klímakonferencia azzal a céllal kezdte meg munkáját, hogy pontosítsa a két évvel ezelôtt Kyotóban elfogadott jegyzôkönyvet, és konkrét feladatokra kötelezze az aláíró országokat.
A Föld légkörének védelme nehéz dolog. A tapasztalat azt mutatja, hogy miközben a kormányok képviselôi tárgyalnak, a légkör melegedését ("üvegház-hatás") okozó széndioxid kibocsátása folyamatosan növekszik, mégpedig évi 1,3-1,5 százalékkal.
A légkör védelmének történetébôl kitûnik, hogy nekiveselkedésben nincs hiány; a nagy ugrások meglehetôsen ritkák, apró lépések már gyakoribbak, ám minden elôrelépés nagy fáradsággal jár. Minél késôbb érnek el a küldöttek sikereket, annál több lesz a tennivaló. Évrôl évre ugyanis nemcsak millió tonnákkal több CO2 kerül a levegôbe, de egyben rövidebb is lesz az az idô, amely a melegedési folyamat megfékezéséhez rendelkezésre áll.
A bonni tanácskozás egyik oka éppen az, hogy 1997 végén Kyotóban számos döntô fontosságú kérdés nyitott maradt. Ezek közé tartozik a rugalmasság: e címszó alatt arról folyik a vita, milyen mértékben kell egy kormánynak az általa vállalt emissziócsökkentést saját országában végrehajtania. Az EU ragaszkodik a legalább 50 százalékos értékhez, az Egyesült Államok azonban sokallja ezt.
A másik vitatott kérdés az emissziós joggal való kereskedelem. Elvben egyezség van arról, hogy ez megengedett — a kérdés csak az, vajon ennek mértéke korlátozható-e. Magyarán: egy (többnyire fejlett ipari) ország, amely kevesebb CO2-t bocsát ki, mint amekkora a kvótája, eladhatja a különbséget egy másik országnak, amely viszont az így szerzett széndioxidmennyiséget jóváírhatja mint saját maga által elért csökkentést. Itt is EU-USA ellentét mutatható ki: az Egyesült Államok ugyanis hét év alatt 11 százalékkal növelte CO2- kibocsátását, s nagy kedvet érez az emissziós joggal folyatatandó korlátlan kereskedelemhez — Európa viszont felsô határt szabna neki.
További téma lesz Bonnban az a terv, amely lehetôvé tenné a fejlett államoknak, hogy a CO2- kibocsátást csökkentô beruházásokat hajtsanak végre a fejlôdô országokban. Ennek fejében bónuszpontok illetnék meg ôket a "klímaszámlájukon". Vitára lehet számítani arról, hogy bevonják-e az emissziós kvóták rendszerébe a fejlôdô államokat is, amelyek Kyotóban még semmiféle kötelezettséget nem vállaltak e téren.
Dorogman László
A holland kormány és a Novem cég által támogatott Pacsirta-program újabb mozzanataként Maros és Brassó megyei környezetvédelmi szakemberek, közüzemek képviselôibôl, közigazgatási hivatalnokokból álló küldöttség e hónap elején Hollandiában járt. Ez utóbbiak a holland kormány által támogatott Impact-programot szervezôk jóvoltából meglátogattak több polgármesteri hivatalt, tartományi székhelyet, ahol az EU- tagországok jogharmonizációját, a közigazgatásbeli különbségeket és hasonlóságokat mérték fel Románia és Hollandia között. A küldöttség ellátogatott környezetvédelmi nevelô központokba is, ahol nemcsak a hollandiai környezeti nevelés módszereivel ismerkedhettek meg, hanem a szakembereket olyan tervek elkészítésére oktatták, amelyek gyakorlatba is ültethetôek. A marosvásárhelyieknek például ki kellett dolgozniuk a szelektív hulladékgyûjtés tervét. A Pacsirta-programban résztvevôknek ez volt az utolsó külföldi útjuk, mert mint a házigazdák mondták, minden ismeretet átadtak, most a romániaiakon a sor, hogy alkalmazzák, a gyakorlatba ültessék a látottakat, hallottakat. November 4-5-én Brassóban lesz egy tanácskozás, ahol elemzik a külföldön tapasztaltakat. A holland szakemberek elmondták, hogy a romániai környezetvédelmi törvény és más rendelkezések megfelelnek az EU elvárásainak, azonban az alkalmazásukkal baj van. Azzal is tisztában vannak, hogy a törvény elôírásainak szigorú betartása társadalmi gondot okozna az országban, hiszen szinte mindegyik ipari egységet be kellene zárni. A hollandok olyan elôrelátó törvényeket alkalmaznak, amelyekkel közvetett módon a környezet kíméletére ösztönzik az állampolgárokat. Például építkezési engedélyt csak bizonyos pontszám elérésével bocsátanak ki a polgármesteri hivatalok. E pontszámot azzal lehet növelni, ha például az építtetô környezetbarát anyagokat, technikai megoldásokat használ, alkalmaz, illetve ilyen szempontok szerint tervezteti a házát. Így teszik érdekeltté a lakosokat is a környezetvédelemben.
Most már a "Pacsirtákon" a sor, hogy a tulipánok országában látottakból valami konkrét elképzelést nálunk is valóra váltsanak.
Egyre több olyan bûncselekményrôl érkezik értesítés, miszerint két-három tagú csoportok késô este egyedülálló nôket támadnak meg s fenyegetést és fenyítést használva elveszik a náluk levô értékeket. A megyei rendôrfelügyelôség jelenleg több olyan kis- és fiatalkorú ellen folytat eljárást, akik hasonló bûntetteket követtek el.
A rendôrség tájékoztatása szerint a 22 éves U. Sandu és H. Ilie Nelu október 21-én este támadta meg a vásárhelyi Csalhó utcán haladó 45 éves Z. C.-t, s tulajdonították el a nála levô értékeket. Az okozott anyagi kár 2 millió lej. Egy nappal késôbb három kiskorúból álló csoport támadta meg a vásárhelyi illetôségû S. D.E.-t. A 16 éves M. András, a 12 éves G. Sándor és a 10 éves G. Zsiga a megyeközponti Pandúrok útján rabolta ki az egyedül haladó nôt s tulajdonította el válltáskáját, benne személyi irataival és 100.000 lej készpénzzel.
Szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben a 48 éves szászrégeni illetôségû C. Ioan, aki októberben több alkalommal is megkárosította a régeni Agroindustriala Rt.-t. A férfi záróra után "látogatta" az egységet, ahonnan összesen 6620 kiló almát vitt el, 36 millió lejes kárt okozva.
A marosludasi rendôrség tetten érte a 16 éves helybeli G. Horatiu Luciant, miközben az betörte egy személygépkocsi ablakát, s úgy próbálta elvinni a jármûben levô 2,5 millió lej értékû rádiókazettofont. Az elkövetô szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben.
A terepjárókat gyártó ARO Câmpulung gyár vezérigazgatója novemberben tárgyalásokat kezd a japán Toyota elnökével a gyár esetleges privatizálásáról — jelentette szerdán a Rompres hírügynökség. Aurelian Nicolae november elsô felében Tokióba utazik. Úgy véli, az együttmûködés egyéb formái is lehetségesek. Emlékeztetett az ARO 244-es modellre, amelyet Toyota-motorral szerelnek. A vezérigazgató elmondta a hírügynökségnek, hogy az ARO több mint száz országban értékesíti jármûveit. Adósságát az idén 20 százalékkal 200 milliárd lejre (12 millió dollár) csökkentette.
A Világbank támogatja a tankönyvek reformját
A Világbank támogatja a tanügyi programok és könyvek reformját — mutat rá a tanügyminisztérium szerdai közleménye. A szaktárcához október 25-én érkezett közleményben a Világbank aggodalommal veszi tudomásul a parlamenti bizottságokban a líceumi alternatív tankönyvek kapcsán felmerült nézeteltéréseket. A Világbank szerint a tanügyi programot reformáló tanács a felelôs hatóság az új tanügyi programok kidolgozásáért, jóváhagyásáért és gyakorlatba ültetéséért. Ez ideig a projekt sikernek örvendett a tanügyi programok reformálásában és az új tankönyvek kidolgozásában — vélekedett a VB, megjegyezve, hogy a projekt gyakorlatba ültetését szorgalmazza a román hatóságok és a Világbank között már 1995-ben létrejött megállapodásához híven — összegezte a szerdai közlemény.
Megtörtént az elsô mûszív- beültetés a világon. A mûtétet a németországi Bad Oeynhausen szívközpontjában végezték el. A kórház szóvivôje szerint a 67 éves férfi, aki a mûszívet kapta, jól bírta a beavatkozást. Az Egyesült Államokban elôállított mûszív — ellentétben a szívmûködés támogatására szolgáló eddigi rendszerekkel — nem szorul külsô energiaellátásra. A mûszívet mûködtetô elemet a recipiens bôre alá ültetik, feltöltése ugyancsak kívülrôl történik. Mivel ezáltal nincs szükség nyílt seb kezelésére, a fertôzés kockázata jóval kisebb, s javul a beteg életminôsége. A beteg szíve egyébként a testében marad, a mûszív annak mûködését segíti — jelentette a DPA.
Magyar gasztronómiai napok Bukarestben
Csütörtöktôl magyar gasztronómiai napokat rendeznek a fôváros egyik legelegánsabb szállodájában, a Sofitel Hotelben. A vasárnapig tartó rendezvényen a Badacsonyi Halászkert két szakácsának felügyeletével készülnek a balatoni régió jellegzetes ételei, a badacsonyi borvidék legjobb italai között négy magyar pincemester segít eligazodni. A balatoni vendéglátás hangulatának felidézéséhez egy nyolcfôs népi táncegyüttes mûsora járul hozzá. A bukaresti Sofitel Szállodában tavaly ôsszel rendeztek elsô alkalommal magyar gasztronómiai hetet. A bukaresti luxusszálloda annak a francia Accor társaságnak a tulajdona, amely Magyarországon megvásárolta a Pannónia Szállodákat. Az igazgató elmondta, hogy a francia társaságnak Romániában is igen komoly tervei vannak, de ezek megvalósítását egyelôre nehezíti a román idegenforgalom rendkívül lassú, bizonytalan privatizációja.
Megszûnik a született lordok szavazati joga
A brit parlament felsôháza kedd este történelmi jelentôségû törvényt fogadott el, amely megfosztja az örökös (született) lordokat azon jo