|
LI. évfolyam 251. (14285) |
1999. október 27., szerda |
Olvasóinkat tájékoztattuk arról, hogy a múlt pénteken az RMDSZ megyei szervezete meghívta azokat a Maros megyei személyeket, akik az 1956-os forradalmat követôen koncepciós perek áldozataiként meghurcoltattak vagy nehéz börtönéveket szenvedtek. Arról is írtunk, hogy a néhány megjelent "'56-os" felelevenítette a szenvedés éveit.
Valami azonban mégsem volt teljesen rendjén a meghívások körül. Nagy Lakatos János olvasónk azt nehezményezte többedmagával, hogy ôt és bajtársait elfelejtették meghívni az emlékezô ünnepségre. Elmondta, hogy 1994-ben negyvenkettedmagával (mindannyian erdélyiek) Budapesten abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád, a miniszterelnök elôterjesztésére, "az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a nemzet szolgálatában és a haza szabadságának védelmében szerzett érdemeik elismeréseként az 1956-os emlékérmet adományozta" nekik. Az emlékérmet a magyar államfô a Parlament vadásztermében nyújtotta át.
Az akkori Népszabadságban megjelent újságcikk név szerint felsorolja mind a negyvenkét erdélyit, akik a magas kitüntetést kapták. Voltak közöttük Maros megyeiek és mások, közöttük Nagy Lakatos János, volt vadászrepülôs fôhadnagy. Az idôs ember könnybe lábadt szemmel mesélte el, mi mindenen ment át, amiért részt vett 1956-ban a magyarországi megmozdulásokban. Annak idején Magyarországon, Sátoraljaújhelyen érte a forradalom. És, mint mondta, ô is ott tüntetett a tömegben. December 31-én jött haza és 1957. február 7-én tartóztatták le. Hat év nehézbörtönt húzott le Szamosújváron, 1964. augusztus 4-ig. Visszaemlékezve kijelentette: magam sem hiszem el, hogy mi mindent kibírtam, kibírtunk.
— Az fáj nekem és néhány társamnak, akik az újsághírt olvasva felhívtak, hogy miért nem értesítettek bennünket? Megdöbbentett, mondta Nagy Lakatos János, mert amikor végignéztük egy-két sorstársammal a meghívottak listáját, láttuk, hogy a kitüntetettek közül Kacsó Tibort kivéve, egyikünk neve sem szerepel. Nem akarunk senkit bántani, de igazságtalannak tartjuk, hogy minket elfelejtettek meghívni, fejezte be.
Végül, az erdélyi '56-os megtorlás áldozatai által megfogalmazott üzenetet idézve kijelentette: Hálát adunk Istennek azért, hogy a súlyos megpróbáltatások között is megôrizhettük keresztény hitünket, emberségünket és magyarságunkat. Isten kezét látjuk abban is, hogy az a zsarnoki világrendszer, amelynek nevében minket üldöztek, összeomlott, s különösen azért, hogy az eltiport országok — köztük Magyarország — földjérôl az idegen hadak kivonultak. Nincs szívünkben sem gyûlölet, sem bosszúvágy üldözôink iránt: mi az igazságos és irgalmas Istenre bíztuk az igazságtételt.
Az OSZT, az Alfa-Kartell, az RSZSZOSZ-Fratia és az RDSZSZ szakszervezeti szövetségek vezetôi kedden a parlament székházában találkoztak Ion Diaconescu házelnökkel.
A szakszervezetiek a kormánnyal kötött protokollba foglalt törvények elfogadását sürgették.
A megbeszélések végeztével Dumitru Costin OSZT- elnök úgy nyilatkozott: olyan törvényekrôl van szó, melyek elfogadásában a szakszervezetek érdekeltek és amelyek jóváhagyása nem csupán a jelenlegi, de minden kormányt érint. Costin elmondása szerint a jegyzôkönyvbe foglalt törvények némelyike megtalálható Románia EU-val való Társulási Egyezményében is.
A szakszervezetiek a köztisztviselôi, a bírósági hatóság megszervezését és mûködését illetô, valamint a nyugdíjtörvény elfogadását szorgalmazzák. A szakszervezeti vezetô közölte továbbá, hogy a képviselôház elnöke megígérte: beszélgetni fog a kabinet tagjaival. Elmondta továbbá, hogy a megbeszélések fényt derítettek a koalíció parlament elôtti felelôsségének egyes vetületeire.
Norica Nicolai társadalomvédelmi államtitkár, aki részt vett a megbeszéléseken, elmondta: mind a parasztpárt, mind a munkaügyi tárca támogatja a szakszervezetiektôl igényelt törvények elfogadását. Közölte, hogy a szaktárca különösképpen a munkatörvényszékek megalakítását célzó jogszabály, illetve a köztisztviselôi törvény elfogadását szorgalmazza. Az elôbbi a szenátus vitáját képezi, és hamarosan elfogadásra kerül. A köztisztviselôi törvényért pedig a kormány felelôsséget fog vállalni.
A Gépkocsivezetôk Szakszervezeti Szövetsége a tiltakozások újravételét határozta el az ATA és a miniszterelnök közötti tárgyalások eredményeképpen tavasszal létrejött egyezmény rendelkezéseinek meg nem valósítása következtében — nyilatkozta keddi sajtóértekezletén Ion Stan szövetségelnök.
A szakszervezetek elégedetlenségét az egyezmény gyakorlatba ültetésének elmaradása váltotta ki, és szándékukban áll beperelni aláíróját, Radu Vasile miniszterelnököt. Kérik Traian Decebal Remes pénzügyminiszter lemondását, akit a jelenlegi társadalmi válság felelôsének tartanak.
Revendikációik közül említjük: az üzemanyag-védôvám befagyasztása 1999 végéig, az útdíj és a megvásárolt jármû árának 5 százalékát kitevô adó beiktatása az üzemanyagok árába, a 2 millió lejesnél kisebb bérek adójának megfelezése, valamint a közúti utas- és áruszállításra számított HÉA 11 százalékra való csökkentése.
A bukaresti mûszaki és tudományegyetemek hallgatói kedden délben általános sztrájkba léptek 48 órára.
Luis Lazarus, a tudományegyetemi diákszövetség elnöke elmondta, hogy az egyetemhez tartozó 12 kar (filozófia, jog, pszichológia, újságírói, geológia, biológia, ortodox teológia, idegen nyelvek, társadalmi gondozói és fizika, történelem, filológia) tanárai támogatják a diákok revindikációit, és a tiltakozások idején nem írnak be hiányzásokat. Közölték továbbá, hogy hétfôn a miniszterelnök telefonon kérte, hogy mondjon le a tiltakozásról, mivel találhatók megoldások, és szerdán a diákokat tárgyalásokra hívják. — Amennyiben szerdán megoldásokat találunk revindikációinkra, felfüggesztjük az általános sztrájkot — mondotta Lazarus. Ellenkezô esetben a sztrájkot meghatározatlan idôre hirdetik meg, csütörtökön pedig tiltakozó felvonulást szerveznek a diákok, negyedórás megállóval a kormánypalota elôtt, ahova beterjesztik kérelmeiket.
A tudomány- és a mûszaki egyetem diákszervezetei az ösztöndíjak, diákotthonok és - étkezdék költségvetésének 100 százalékos kiegészítését kérik, továbbá ingyenes városi közlekedést a felszíni járatokon, és 50 százalékos kedvezményt a vonatokon.
alapszabályzatának, illetve az országos szakszervezetek közös közleményének értelmében, rendkívüli ülésre gyûlt össze 1999. október 26-án. A tanácskozáson elhatározták: 1. Az MMSZSZSZ kéri Emil Constantinescu elnököt, hogy az alkotmány 89-90. számú cikkelye értelmében oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki elôrehozott választásokat; 2. A Fratia Szakszervezeti Szövetség 1998-as kongresszusi határozata értelmében a Maros Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetsége támogatja egy szociáldemokrata pólus létrehozását, amely a parlamentben, a kormánynál és a jogállam más intézményeiben a szakszervezetek érdekeit támogatja.
Határozataink motivációja: az életszínvonal létminimum alá csökkent; a kormány nem tartotta be az 1999 tavaszán a szakszervezetekkel közösen aláírt memorandum vállalásait; a hatalom, a román nép érdekeivel ellentétesen, szolgamódra kiszolgálja a Nemzetközi Valutaalapot; Románia elnöke nem tartja tiszteletben az Alkotmány 80., a 43. cikkelyre vonatkozó elôírásait.
A magyar—román közös zászlóalj elsô hadgyakorlata
Az újonnan felállított magyar-román közös békefenntartó zászlóalj elsô hadgyakorlatára meghívták Göncz Árpád magyar és Emil Constantinescu román államfôt — közölte kedden a román védelmi minisztérium sajtóosztálya az MTI bukaresti irodájával.
A közös zászlóalj bemutatkozása Aradon történik majd meg. November 15-19. között "Nyitott ablakok" fedônévvel rendezik meg az elsô terepen lefolytatott törzsvezetési gyakorlatot híradós csapatok bevonásával. A feladat az, hogy parancsnoki szinten gyakorolják az interoperabilitást békefenntartó, illetve humanitárius akció közben.
A magyar-román közös békefenntartó zászlóalj felállításáról 1998. március 22-én kötöttek megállapodást Budapesten. Az egyezményt a magyar törvényhozás tavaly szeptember 22-én, a román képviselôház, illetve a szenátus az idén február végére ratifikálta.
A zászlóaljba román részrôl egy aradi, magyar részrôl egy hódmezôvásárhelyi alakulatot jelöltek ki. A törzstisztek elméleti felkészítése már tavaly novemberben megtörtént.
A parancsnoki posztot évenkénti váltással egy-egy román, illetve magyar tiszt látja el. Az elsô parancsnokot a román hadsereg jelölte ki. A zászlóaljban az angol a hivatalos munkanyelv.
Románia és Szlovákia szorosabbra fûzi együttmûködését az európai integrációs folyamatban — hangsúlyozták Bukarestben Pavol Hamzík szlovák miniszterelnök-helyettes látogatása során.
Hamzík, aki a szlovák kormányban az európai integrációs ügyek felelôse is, Radu Vasile miniszterelnökkel és Andrei Plesu külügyminiszterrel tárgyalt.
Radu Vasile és Pavol Hamzík hétfô esti találkozóján a román kormányfô hangsúlyozta, hogy Bukarest "elégedetten és felelôssége tudatában" fogadta az Európai Bizottság országjelentését, amelynek alapján lehetôség van arra, hogy Romániát is felkérjék a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.
A szlovák politikus szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásban a jelöltek gazdasági teljesítménye lesz a döntô. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy Szlovákiának érdeke szorosabb gazdasági és politikai együttmûködést kialakítani Romániával az európai integrációs folyamatban.
Andrei Plesu is azt emelte ki, hogy az integrációs folyamatban Romániában együttmûködési partnerként és nem vetélytársként tekint Szlovákiára.
Plesu elmondta, hogy a szlovák miniszterelnök-helyettessel folytatott tárgyaláson egyetértettek a jugoszláv politikai rendszer demokratizálásának szükségességével, megvitatták a dunai hajózás problémáját és a Vajdaság kérdését.
Ez itt a hurrikánok évadja. Alig távozott Irene, máris megérkezett Jose. Egyik sem volt olyan pusztító, mint Andrew, amely keményen átsöpört a földrésznyi országon, de akiket érintett, azok biztosan megemlegetik. Az egész napos idôjárás-tévécsatorna pedig élénk érdeklôdéssel követi nyomon mindahányat. De persze, ahol nem tombol az orkán, a felhôszakadás és a szélvihar, ott a pillanatnyi szenzációnál többet nem jelentenek. Nagyobb érdeklôdés övezi a hagyományos Halloweent. A családi otthonok körül, az üzletekben és minden elképzelhetô, illetve elképzelhetetlen helyen megjelentek az ilyenkor nélkülözhetetlen töklámpások, boszorkányfigurák, szellemek, hollók, baglyok, Frankensteinok, madár- és emberijesztô szörnyetegek. A halottak napja nem olyan Amerikában, mint mifelénk, a gyermekeket maskarás riasztó szokása inkább a mi farsangunkra vezethetô vissza, de ebbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy rendkívül népszerû az Államokban mindenütt. Ennél már csak a közelgô ezredfordulóról, a millenniumról beszélnek, írnak többet, hátborzongató mesékkel is zavargatva a hétköznapok csendes vizét.
A millennium, a 3. évezred közeledte külön attrakció minden tagállamban. Mindenki készül arra, ki hatalmas élelmiszer- és italtartalékkal, ki a számítógépei átállításával, ki pedig reklámfigurákkal, rendezvényekkel. Itt, a fôvárosban, Washingtonban például millió jel utal erre, a Kennedy Center például naponta kínálja a maga vonzó eseményeit. Alig érkeztem meg, máris ott találtam magam az óriási elôcsarnokban, ahol koncert várta, természetesen ingyen, az érdeklôdôket. Voltak is elegen. Két kiváló olasz zongoramûvész hangversenyezett, Franco Nicolosi és Vittorio Bresciani, kétzongorás Liszt-darabokat adtak elô hatalmas sikerrel. Milyen az ember, folyton hazagondol, mondtam is vendéglátómnak, az erdélyi kultúrát oly lelkesen támogató Györffy Ilonának, hogy nemrég otthon is hasonló élményben lehetett részünk, amikor Ránki Dezsô és Klukon Edit négykezesezett a Kultúrpalotában.
Az amerikai magyarok számára október a megemlékezések hónapja. Alulírott is részese volt egy ilyen megnyilvánulásnak Philadelphiában, ahol az elegáns Adam's Mark hotelben Petôfi, az aradi vértanúk és az 1956-os hôsök emlékét idézték fel. Elôadások, versek, dalok hangzottak el, az otthoniak a közügyekben mindig fáradhatatlan Péterffy Gyöngyi nevét ismerhetik a szereplôk közül, aki nagy költônk versét is szavalta, saját költeményeibôl is elôadott. Petôfi alakját, életmûvét New Yorkban is közönségközelbe hozzuk majd november 7-én. Addig a washingtoni magyarok inkább a jelenre, jövôre kíváncsiak, irodalmunk, mûvészetünk esélyeirôl értekezünk a következô napokban. Így lesz ez New Brunswickban is, ahol szintén jelentôs számban élnek magyarok. De minderrôl majd részletesen is érdemes lesz szólni otthon.
November 4-én délelôtt 10 órakor a Nemzeti Színház elôcsarnokában a Romániai Magyar Könyves Céh fôszervezésében megnyílik az V. Marosvásárhelyi Könyvvásár. A frankfurti nemzetközi könyvvásárról alig hazaérkezett Káli Király Istvánnak, az RMKC elnökének máris újabb és bokros teendôi vannak, egyrészt, mert az idô sürgeti kiadóját, a kiállításig ugyanis még több könyvnek kell elhagynia a nyomdát, másrészt alig egy hét választ el a nagyszabású rendezvénytôl, utánajárás ilyenkor nyilván bôven akad.
Káli Király István a Népújságnak elmondta, hogy az ötödik, vagyis a jubileumi könyvvásár elôkészületei már néhány hónapja tartanak, szerettek volna az évfordulóhoz méltó könyvvásárt tartani, csakhogy: a magyar kiadók jó részét távol tartja az a költség, amellyel részt vettek a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron, a romániai román kiadók nagy részét pedig távol tartja az esedékes bukaresti Gaudeamus könyvvásár, arra koncentrálnak anyagilag. Akik bejelentkeztek még szeptember elején, például a rangos Humanitas kiadó, visszavonták részvételüket, nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból.
A Romániai Magyar Könyves Céh elnöke kicsit keserû szájízzel mondotta el lapunknak, hogy a vásárhelyi kiállítófelület jócskán leszûkült, de reméli mégis, hogy a könyvfelhozatallal ezt valamelyest ellensúlyozni fogják, hiszen a marosvásárhelyi könyvvásár standjain jelen lesznek a Romániai Magyar Könyves Céhhez tartozó kiadók, marosvásárhelyi román nyelvû kiadók, és eljönnek magyarországi keresett könyves vállalkozások, könyvkereskedések.
Akárcsak valamennyi kiállítás alkalmával, a kiadók nemcsak könyvet kínálnak, többen szerzôket is hoznak magukkal, akik természetesen dedikálnak az olvasónak, így számos új kiadvány is bemutatásra kerül. A háromnapos rendezvény végén a hagyományos Vásár Könyve közönségszavazást is megejtik. Mindezekre a késôbbiekben részletesebben visszatérünk.
Parázs indulatoktól ez alkalommal sem volt mentes az Általános és Családorvosok Megyei Egyesületének keddi közgyûlése. A vitára elsôsorban az a tény adott alkalmat, hogy sok családorvos állítólagos kényszerbôl, véleményük szerint megalázó körülmények között — öt-hat órai várakozás, a pénztár vezetôségének teljes hiánya stb. — írta alá a keretszerzôdést a biztosítási pénztárral, amelynek alapján a rendelô mûködtetéséhez, a praxis folytatásához szükséges anyagiakban részesülhetnek.
Bár az egyesület vezetôsége a sajtó révén figyelemeztette tagjait, hogy ne siessenek a szerzôdés aláírásával, egyesek azt rótták fel, hogy ott kellett volna állniok egész nap, hogy a buzgóbbaknak ezt a gesztusát megakadályozzák.
A keddi közgyûlésen dr. Sánta Dóra, az egyesület elnöke arról számolt be, hogy alaptalan volt ez a sietség, mivel rendelet van arra, hogy a szerzôdések megkötésének december 31-e a határideje, s addig a pénztár köteles fizetni a családorvosokat. Az elnök ugyanakkor beszámolt arról is, hogy az egyesület egyre nagyobb tekintélyt vív ki magának, ami a 250 tag összefogásának tulajdonítható. A helyzet javítása érdekében jogászok bevonásával a keretszerzôdéshez egy függeléket állítottak össze, ami változtatni kíván a megkötendô megállapodás azon pontjain, amelyek nem felelnek meg a családorvosok érdekeinek.
Mivel nincs lehetôségünk valamennyi módosításra kitérni, néhányat említünk meg a függelék bekezdései közül. Elôször is a családorvosok azt szeretnék elérni, hogy a biztosító pénztár kötelezettségei is kiegészüljenek, továbbá, hogy ne lehessen a szerzôdést felbontani, anélkül, hogy 30 nappal korábban ne jelezze a pénztár ezt a szándékát a szóban forgó családorvossal. Szintén lényeges módosításként szerepel, hogy a családorvosok ne csak a hónap végén, hanem legalább annak közepén kapják meg a rendelô mûködtetésére szolgáló anyagi keret egy részét, hogy a számláikat egyenlíteni tudják. Kérik továbbá, hogy ne csak a biztosító követeljen, hanem a családorvosoknak is legyen lehetôségük a jobbító szándékú javaslatok megfelelô keretek közötti továbbítására. Az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekkel kapcsolatosan fontosnak érzik, hogy a biztosítottak tudomására jusson az a tény, hogy a pénztárnak joga van megszabni egy keretet a családorvos számára, kérésünk pedig az, hogy ezt a keretet az orvos által leadott lista összetételét figyelembe véve, és ne csupán a páciensek száma alapján szabják meg, hisz van akinek a kétezer betegébôl ezer nyugdíjas, másoknak viszont csak kétszáz szerepel a listáján. Szintén a gyógyszeralappal kapcsolatos kérés, hogy az esetleges túllépést ne a családorvos keresetébôl, hanem a következô havi gyógyszerkeretbôl vonják le.
A módosításokat tartalmazó okiratot valamennyi orvos kézhez kapta, azzal a biztatással, hogy, akik már utólag aláírták a szerzôdést, akik meg ezután írják alá, azzal egy idôben nyújtsák be a pénztárnak a függeléket.
A gyûlésen ez alkalommal is kiosztották azt a jegyzéket, amely a kollégiumba javasolt családorvosok nevét tartalmazza, arra kérve a kollégákat, hogy pénteken és szombaton minél nagyobb számban menjenek el szavazni, hogy a választások után megfelelô képviseletük legyen az orvosi kamara (kollégium) vezetôségében.
Közel két hete felújítás alatt áll az 1937-ben épített Szabadi úti református templom, s a javításokkal párhuzamosan épül a dr. Juhász András volt lelkipásztor nevét viselô gyülekezeti otthon is.
— Jó idô esetén két hét alatt befejezzük a templom és templomtorony külsô felújítását. Az évek során az épületet többször lemeszelték, de alapos javítást nem végeztek. Úgy véltük, hogy az új gyülekezeti otthonnal — amit májusban, a Református Világtalálkozó elôtt szeretnénk felszentelni — összhangban kell lennie a templomnak is, ilyen irányban is változtatunk a külalakján — tájékoztatott Szász Zoltán lelkipásztor. — Elmondhatom, hogy a presbitérium és a gyülekezet összefogott, közösen építi a gyülekezeti otthont, s javítja a templomot s a tornyot. Jelen pillanatig 1350 önkéntes munkanappal, adományokkal bizonyította önzetlenségét, hitét. Mindannyian megértették, hogy az újításra, az építésre szükség van, hiszen a Maros innensô partján nincs egyetlen épület, még egy moziterem sem, ahova a fiatalok összegyûlhetnének, ahol együtt lehetnének — vélekedett a lelkipásztor, aki arról is beszámolt, hogy november elejétôl — szintén a gyülekezeti tagok adományaiból — újrakezdik a napi ötven, 2,5 kilogrammos házi kenyerek kiosztását a gyülekezet azon tagjainak, akik rászorulnak.
Az Európai Unió statisztikai intézetéhez, a Brüsszelben székelô Eurostathoz beérkezett jelentés szerint 1998-ban Romániában a munkanélküliek aránya 6,3% volt. Ugyanazon idôre itthon 10,3%-os szintet tettek közzé, ami az idén júliusra 11,3%-ra emelkedett. Ha ezeket a számokat összehasonlítja az ember néhány ország adataival, talán elfogadhatók lennének. Ugyanazon nemzetközi forrás szerint Kelet-Európában a tavalyi munkanélküliségi ráta 12,7%, az EU államaiban a tavalyi év közepén 10,9%-os, az idén 10,3%-os volt. Spanyolországban 1998 júliusában 18,8%, az idén 15,9%, Németország keleti tartományaiban a tavaly augusztusban 16,6% volt a munkanélküliek aránya. Ha abból indul ki az emebr, hogy a hazai munkanélküliség relatív nagyságát kiszámítandó különbözô módszereket használnak, nem kell csodálkozni az annyi féle adat olvastán.
A modern közgazdaságtan módszertana a munkanélküliségi rátát úgy határozza meg, mint a munkát keresôk száma és a munkaerôállomány — azaz a foglalkoztatottak plusz a munkát keresôk — közötti arány. Ez a számítás a ténylegesen dolgozók mellett csak azoknak a számát veszi figyelembe, akik valóban dolgoznának (nemcsak panaszkodnak). Ilyen alapon számítva a hazai munkanélküliségi ráta bizony szinte duplája annak, mint amit közhírré tesznek. Ha lehet hinni az abszolút számokban, akkor nálunk a munkanélküliségi ráta közel van a 19%-hoz.
A fenti számot — akár a 11%-ot, akár a 19%-ot — összevetve az ország gazdasági teljesítményével, bizony elég érthetetlen kép alakul ki.
Az ország bruttó nemzeti termékének a nagysága 1997-ben 6,9%-kal, 1998-ban 7,3%-kal, az idén 5%-kal (így mondják) csökken. Érdemes szemügyre venni az ipar teljesítményét is, már csak azért is, mert a munkanélküliek számát ez az ágazat duzzasztja leginkább. 1997-ben az ipari termelés 5,9%-kal, 1998- ban 17%-kal, míg ez évben azt mondják, 10%-kal lesz kevesebb, mint az elôzô évben.
Az infláció az év elején beharangozott 25% helyett már a duplájánál tart, és nem lesz meglepô, ha az év végére megközelíti a 70%-ot. Az év elején 100 ezer lej 9 US-dollárt ért, ma 6 dollárt, az év végén pedig még ennyit sem fog érni.
A fenti számok kényszerítik ki a kérdést: a román gazdaságban oly sok a tennivaló, mégis miért van 1 millión felül a munkanélküliek száma?
Azért, hogy a mai munkanélküliségrôl legalább hozzávetôlegesen valós képet kapjunk, el kell mondanunk azt is, hogy '89 elôtt is voltak munkanélküliek. Az akkori munkanélküliség a maitól abban különbözött, hogy az kapun belüli volt, de megegyezett vele abban, hogy szintén a társadalom által elvesztett munkaidôt jelentett. Ma, amikor a piaci viszonyok szorítójába kerültek a vállalatok, most derült ki a felesleges létszám, amit akkor a szocialista felsôbbrendûség nevében bújtattak.
Ezenkívül jó tudni azt is, hogy világviszonylatban állandóan nô a munkanélküliek aránya. A fejlett országokban a '60-as években 3% körül volt a természetes munkanélküliségi ráta, ami mára a 6%-ot is eléri. Ennek az emelkedésnek az az oka, hogy mind több nô igyekszik munkát vállalni, nô a fiatal munkások részaránya, a kormányok humanitárius megokolással vagy politikai meggondolásból adják a munkanélküli- segélyt. Ezeken kívül még közrejátszik az is, hogy a munkaerôpiac nem képes gyorsan összekapcsolni a munkahelyeket a munkavállalókkal.
A munkanélküliségi ráta a bérezés oldaláról tekintve kétféle hatásnak lehet kitéve. Az alacsony bérezés esetén az emberek azért is munkanélküliek, mert elônyben részesítik a szabadidôt, a segélyeket, esetleg a nem piaci elfoglaltságot. A magas bér pedig annyira megemeli a költségeket, hogy vagy marad az alacsony foglalkoztatottsági szint, vagy emelkednek az árak. Akkor, ha az árak és a bérek aránya tartós, létrejön a munkanélküliség természetes rátája, ami még nem gyorsítja fel az inflációt.
A természetes munkanélküliségi rátát elôidézô tényezôk a román gazdaságban is érvényesülnek, de emellett más hatások is léteznek.
A magánosított vállalatokban az új tulajdonos — különösen, ha nyugati — elôször is a régi technikát és technológiát újjal cseréli fel, korszerûsíti az üzemszervezést, újragondolt know-how-t honosít meg. Mindez együttjárt azzal, amit a szakirodalom technológiai munkanélküliségnek nevez.
Szólni kell még a gazdasági ágak és ágazatok közötti arányok megváltoztásáról is, ami szerkezeti munkanélküliséget jelent. Viszont Romániában ez már elvesztete a jelentôségét, mert a hanyatlás annyira általános, hogy az egész gazdaság jóval a termelési lehetôségek határán belül van. Ennek okozója a szervezetlenség. Ilyen helyzetbe kerül a gazdaság, ha azon belül a monopóliumok érdekei érvényesülnek, vagy ha a túl-, illetve felületes szabályozások tömkelege uralkodik el, vagy ha a bürokraták önkényének van alávetve.
A román gazdaságpolitikának a munkanélküliség (és egyben az infláció) mérséklése végett nagyobb piaci részesedésre kellene törekednie. Ehhez adott az olcsó munkaerôn kívül a könnyûipar, a bútoripar, a konfekcióipar, a gépipar egyes ágai, amelyek mind jó feltételeket biztosíthatnának. A gyakorlatban ahelyett, hogy ezeket az ágazatokat segítenék, a jelenlegi protekcionizmussal a gyenge hatékonyságú ágazatokat támogatják. Ezt a gazdaságpolitikai felfogást a XX. század gyakorlata már rég megcáfolta.
Mindezek mellett a munkanélküliségi rátát a gazdaságirányítás magasabb szintû ismerete is csökkenthetné, de az országnagyok inkább saját vadászterületükkel vannak elfoglalva, mintsem az ország ügyeit a piacgazdaság globális követelményeihez igazítsák. Fogadkozásaik pedig arról szóltak és a jövôben is arról fognak szólni, hogy... Felesleges felsorolni, hiszen már zúdulnak is ránk az ígéretek.
Szerencsére nekünk más politikusok közül kell választanunk.
Végül is a Runcan Petru Stefan repülôtér- igazgatóból, Peltan Liliana Tarom-igazgatóból (a skandináviai charter járatok felelôse), Geamanu Mariana TAROM-képviselôbôl, Grigorut Adriana, a Cornhet Kft. reprezentánsából és Szabó Zoltán Transtur Kft.-megbízottból álló csoport utazott el arra a turisztikai témájú szemináriumra, amelyet Románia finnországi nagykövetsége szervezett a skandináviai idegenforgalom fejlesztésével foglalkozó román hivatallal közösen.
Október 18-án a helsinki román külképviselet épületében Smaranda Enache nagykövetnek és Liviu Popisca, a stockholmi turizmusfejlesztési hivatal igazgatójának védnöksége alatt került sor a román küldöttség, illetve nyolc finnországi és három észtországi idegenforgalmi ügynökség képviselôjének találkozójára.
A megbeszélésen egy olyan közös tevékenység terve körvonalazódott, amely magába foglalja az információcserét (telefonon, faxon és e- mail-en) turisztikai témájú reklámfilmek bemutatását és a romániai valóságot ismertetô cikkek megjelentetését, a finnországi Vantaa és a vidrátszegi repülôtér együttmûködési protokolljának véglegesítését, valamint a Finnair, a Tarom, a Jaro, az Air 2000 és a Veg Air légitársaságok közül annak kiválasztását, amely a két város közötti szállítást lebonyolítja. A tárgyaló felek hasonlóképpen kölcsönösen kifejezték óhajukat azt illetôen, hogy dolgozzák ki a teljes szolgáltatás-csomagot, Románia vegyen részt a Helsinki Idegenforgalmi Vásáron, a marosvásárhelyi Ipari, Mezôgazdasági és Kereskedelmi Kamara mûködjön együtt a finn fôvárosbeli hasonló kamarával, továbbá hazánkból utazzanak üzletemberek ebbe az országba, Románia viszont fogadjon egy, a skandináv turizmus és a vele kapcsolatos szaksajtó képviselôibôl álló delegációt, és végül abban is megállapodtak, hogy jó lenne 2000 szeptemberétôl beindítani a nem menetrend szerinti járatokat Marosvásárhely és Helsinki röptere között.
A román vendégeknek Jorma Nyrhillo, a Helsinki Kereskedelmi Kamara alelnöke vázolta a város körüli övezet gazdaságának hasonló jellegét (vegyipar, faipar, elektronikai ipar) és a finn kormánynak azt a szándékát, hogy bútort, textíliát, lábbelit meg vegyi cikkeket importáljon. Ugyanakkor Kirsti Paananem szervizmenedzser ismertette, hogyan vált a Vantaa repülôtér az év legsikeresebb ilyen létesítményévé, Rony Ronnqvist, a Finnair légitársaság alelnöke pedig, aki meglepetésel szerzett tudomást a régiónkban rejlô lehetôségekrôl, kijelentette, miszerint hajlandó szakértôket küldeni hozzánk annak pontos fölmérése végett, hogy milyen méretû repülôgépek lennének a legalkalmasabbak az alkalomszerû utas- és teherszállításra.
Idén immár hatodszorra rendezték meg a területi Mezôgazdasági, kereskedelmi és Iparkamarák a cégek legjobbjainak díjazását. A 8196 megvizsgált cég közül 539-et választottak ki hatékonysági mutatók alapján.
Idén a besorolási kritériumok közül a leghangsúlyosabb a produktivitás volt, de persze a korábbi évek gyakorlatához hûen figyelembe vették a forgalmat, a profitrátát és a fejlesztésre tett erôfeszítéseket, a kamarák által szolgáltatott adatok alapján.
Az idei "versenyben" olyan új kategóriák jelentek meg, mint a fafeldolgozás, a cellulóz- és papírgyártó ipar, a massmédia, társadalmi és általános szolgáltatások, kiadók és nyomdák, ugyanakkor a már meglevô kategóriák további alcsoportokkal bôvültek.
Ezzel szemben csökkent az alkalmazottak száma szerinti besorolások száma, így a 49 személynél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások kis cégnek, a 250 alattiak közepesnek az 1000 fölöttiek nagyon nagynak, míg a többiek egyszerûen nagynak minôsültek. További újításnak számít, hogy az alkalmazott személyek közé számították idén a civil szerzôdés alapján dolgozókat is.
Nem kerülhettek a díjazottak közé olyan vállalkozások, amelyek szerepelnek a kereskedelmi nézeteltéréseket nyilvántartó rendszerben.
A Maros megyei cégek szép számban szerepelnek a díjazottak között. Második helyezett lett a marosludasi Amroprod (kis cégek) a kitermelô és elsôdleges termékeket gyártó csoportban. Ugyanebben a csoportban a közepes kategóriában a marosvásárhelyi Pharmatech Kft. (V. hely) és a nagy cégek közt az Azomures (VI. hely) szerepel. A gépgyártóiparban csak a kis cégek közt találunk Maros megyeit, éspedig az Allstar Prod Kft.-t. A könnyûiparban a szászrégeni Hora Rt. ért el hetedik helyezést a nagy cégek közt. Kiemelkedô teljesítménnyel büszkélkedhetnek a fafeldolgozás a cellulóz és papírgyártó ipar területén a megyénkbeliek: köztük elsô helyezett a Mobex és hatodik az Ilefor. Nem ilyen fényes a helyzet az élelmiszeripar terén, ahol egyetlen Maros megyei cég sem érdemesült díjra. A mezôgazdaságban és erdészetben a kicsik között hatodik a segesvári Inter Agro Furs, nagyok közt pedig a radnóti Nutrimur a hatodik. Külkereskedelem terén a nagy vállalatok közül szintén a hatodik legjobb teljesítményt a Holland Technolemn Kft. nyújtotta.
Sokatmondó adat, hogy a mass-média kategóriában a reklámipari cégeket leszámítva csak az Antena 1 televíziónak sikerült magát középkategóriában második helyre feltornázni, míg a kiadók és nyomdák közé sorolt írott sajtótermékek közül csak az Adevarul érdemesült egy második helyre.
További érdekesség, hogy a díjazott cégek közt V. helyen szereplô Romagra Rt. a nem ennyire megtisztelô 45. helyezést érte el a Mezôgazdasági Bank legnagyobb adósait egységesítô listán.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a korábban említett cégek teljesítménye nem kiemelkedô, de sajnos arra utal, hogy az elbírálási kritériumokon még akad javítanivaló.
Néhány nap múlva, október 29-én kerül sor hetedik alkalommal a magáncégek díjazásra, amit a Kis- és Közepes Vállalkozók Országos Tanácsa az Állami Vagyonalappal és az angol Rising Star Alapítvánnyal illetve a Kis- és Közepes Vállalkozók Ügynökségével együtt szervez.
David Murray brit üzleti tanácsadó, nemzetközi hírnevû szakember, az üzletvezetés elismert szakértôje, több témába vágó könyv szerzôje Marosvásárhelyen járt a közelmúltban, ahol elôadásokon ismertette a tisztességes üzletpolitikához fûzôdô meggyôzôdését. Nagy-Britanniában — mondta — tíz éve még csak a cégek 15%-ának volt etikai kódexe, mára ez az arány 60%-ra változott. Példaértékûként a Johnson&Johnson kozmetikaipari cég etikai kódexét mutatta be, amely elsôsorban a termékek felhasználói iránt érzett felelôsséget hangsúlyozza ki, másodsorban az alkalmazottak, harmadsorban a környezet és a tágabb emberi közösség irántit, s csak negyedsorban, s az elsô háromból következôen tartja fontosnak a részvényesek iránti felelôsséget. Ez a cégpolitika — állítja David Murray — teszi a Johnson&Johnsont a világ egyik legsikeresebb vállalkozásává. A vendéget a felvetôdött kérdésekrôl faggattuk.
— Nagyon sokaknak az a véleménye, hogy az üzlet és a tisztesség két párhuzamos fogalom, tökéletesen tisztességes üzletemberek nem léteznek. És most nem a nagy szélhámosokra gondolunk, hanem azokra az alapjában véve becsületes vállalkozókra, akik a túlélés érdekében folyamodnak kisebb-nagyobb, néha nem egészen egyenes módszerekhez. Mi errôl az ön véleménye?
— Ez egy olyan kérdés, amelyet már nagyon sokan, sokhelyütt felvetettek, s rengeteget vitatkoztak rajta. A történelem azonban azt bizonyítja, hogy azok a cégek maradtak fenn hosszabb ideig, amelyek a tisztességet üzleti politikának tekintették. Nagyon sokszor, ha másként járunk el, az rövid távon eredményes lehet, de hosszú távon csakis a tisztességgel, becsületességgel kivívott jó hírnév a kifizetôdô.
— Amit ön mond, az nagy cégek esetében kétségkívül igaz lehet. De mi történik egy olyan kisvállalkozó esetében, akinek a túlélése múlik azon, hogy egy apró törvénytelenséghez, cselhez folyamodik-e vagy sem?
— Bizony sokszor nagy a kísértés, hogy ne a legegyenesebb utat válasszuk. Jómagam is találkoztam ezzel a kísértéssel, hisz lényegében én is egy egyszemélyes vállalatot vezetek. A végén azonban mindig azt fedeztem fel, hogy bármekkora is a kísértés, annak ellenállni még mindig a jobbik megoldás. Ne feledjük: minden nagy cég valamikor kis cégként kezdte, s az alapelvek minden esetben ugyanazok maradnak.
— Tehát önnek meggyôzôdése, hogy minden esetben a tisztességes utat érdemes választani...
— Igen, ez a meggyôzôdésem, de engedje meg, hogy egy rövid magyarázatot fûzzek hozzá. A tisztesség nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindig mindenkinek mindent el kell mondani. Bizonyos információkat idônként célszerû bizalmas adatként, üzleti titokként kezelni, ez nem jelent tisztességtelen eljárást. De az, amit végül is kimondunk, annak az igazságnak megfelelônek kell lennie.
— Ön, ugye, Nagy-Britanniában foglalkozik üzleti tanácsadással?
— Ott élek, de a világ számos országára kiterjedô üzleti tanácsadással foglalkozom.
— Hatodszor járok az önök országában, a legtöbbször elôadásokat tartottam, de segédkeztem egy európai pénzbôl finanszírozott terv megvalósításában is.
— Azért kérdem mindezt, mert érdekelne, hogy az ön nyugati üzleti tapasztalata, az, ami Európa nyugati felében érvényes, alkalmazható-e ön szerint Románia esetében is? Nincsenek esetleg olyan alapvetô eltérések, amelyek miatt a nyugati üzletvezetési tapasztalat itt kevésbé vezet eredményre?
— Minden ország természetesen más és más, hisz eltérôek a kulturális hagyományok. Ugyanakkor minden állam lakói hajlamosak azt hinni önmagukról, hogy annyira eltérôek, annyira egyediek, hogy ami másokra érvényes, az az ô esetükben nem alkalmazható. Én ezt nem hiszem. Noha minden államban a gondok sajátosak, a tisztességes üzletvezetési elvek szerintem az egész világra általánosan érvényesek, tehát Romániára is.
Kifütyültek Párizsban a Montparnasse-i temetôbôl. Ismerni kell a temetôi szokásokat, mert a holtak házának is illemtana van. Elôbb hosszan szólt a lélekharang, s balgán azt hittem, hogy halottbúcsúztató részese is lehetek, ám a sûrû kondulásokat éles füttysorozatok követték. Közlekedési vétségek csak nemigen adódnak a temetôben, véltem, s e pillanatban feltûnt a kék egyenruhás, sapkás menyecske síppal a szájában, s hogy kóbor személyemet felfedezte, már beszédre váltott, felszólítván: hagyjam el a temetôt, mert záróra. Amíg él az ember, efféle felszólítást kézséggel teljesít, utána pedig már úgyse parancsolják ki, legalábbis addig nem, amíg szerettei megfizetik nyughelyének bérleti díját. A temetô derekánál jártam a sírokat, társának füttyjelei a fôút túloldaláról hallatszottak, arról is szivárogtak fôként turisták, kezükben útikönyvvel vagy térképpel. A temetô nagykapuját már bezárták, egy portás készséggel nyitotta a kiskaput, amit akár mûvészkijárónak is nevezhetünk. Búcsúpillantásom egy kézzel írott hirdetményre vetem, mely szerint Jim Morrison sírját ne itt, hanem a Pere-Lachaise-i temetôben keressék. Talán a halhatatlanulás egyik felsô foka az, hogy valaki után több temetôben is nyomoznak. Egy szálloda fürdôszobájában a mámoros fulladás a popsztárnak Párizs a végállomást s épp ettôl minden halottnál nagyobb eleven legendát jelentett és jelent. Az énekes, aki az életet a senkiföldjének tekintette, holtában a párizsi temetôk toplistájának elsô helyezettje; sírjának hiányával a Montparnasse-on és hantjával a Pere-Lachaise-i panteonban — mai világunk jellemzôjeként.
Mert a holtak sírjukkal is beszélnek.
S megszólítják bennünk az idôt.
A játszma vége: Samuel Beckett 1906-1989. A sírnál összekulcsolt kézzel egy fiatal pár áll, arrébb egy ifjú töröküléses áhítatban, s a sírkövön három szál cigaretta. Nem tudom, hogy mormolják-e a mester valamelyik reménytelenség — igéjét, azt például, amely dantei ihletettségben fogant: "Pokol helyett menny kapujára tûzöm én: / Adj fel minden reményt a küszöbön." Báthori Csaba fordítása. Beckett úr engem a Montmartre-i temetôbe tessékel, Pierre Dux sírjához, aki 82 évesen, 1990- ben halt meg, s volt a Comedie Francaise igazgatója is, ám én rendkívüli színészvoltára emlékszem. Néhány évvel halála elôtt színpadon már eljátszotta halálát. Beckett- darabokat a színészek gyakran jutalomjátékul választanak, vagyis virtuóz önmagukat ünneplik és ünnepeltetik. Pierre Dux a létküszöbön emberi sorsunk végjátékát mutatta meg, a lét természetes folytatását a halálban. S nem az elmúlás fölött szenvedett melodramatikus melankóliával, mint annyi színielôadás szokott hangvétele elégiát, percnyi járással arrébb Hektor Berlioz heroikus fekete síremléke most nem dallamokat s nem magyar fantáziát hullámoztat, hanem esztendôvel ezelôtti pillanatot, amikor a Várszínház refektóriumában örökre kihunyt a mécses. Hubay Miklós Ôk tudják mi a szerelem címû elôadásában Sinkovits Imre Berlioz lassan elhagyta a színt, hogy aztán Estelláját többet sose lássa, s akkor örökre elköszöntünk Tolnay Kláritól. A szerzô Hubay Miklós meghatottságából bizonyára gyorsan ébredne és tovább sürgetne, mert legújabb darabja fôszereplôje, Nizsinszkij is a Montmartre-i temetôben nyugszik. A második világháború idején elborult elmével sokáig Budán, a Márkus villának, kertjében látták sétálni délutánonként, aztán feleségével, Pulszky Romolával továbbvándorolt nyugatra. De holtában tovább utazott. mert a temetôk is segítik a halhatatlanulás. A zseniális táncos, aki éppen 110 éve született, 1950-ben Londonban hunyt el. Nizsinszkij sírján egy nemrégen állított szobor, a magába roskadó-tûnôdô sorsot idézi (Abazie alkotása). A szobor tövében margaréta csokor, s ami Hubay szívét megindítaná: egy szál piros rózsa az öröklét igézeteként.
Szürke folyondáros ôszi napnak írta le Szomory Dezsô a Montmartre-i temetôt, amikor Grünwald Bélát temették. Hazától távol elpihenni csak szürke folyondáros idôben lehet, s nincs utólagos dicsôülés sem, Apponyi hiába küldte sírkövére a feliratot, hogy "a magyar állameszme törhetetlen apostola". Minap ismeretlenként is tisztelettel zarándokoltam egy Montmartre-i temetésre, a magyar modern festészet, majd talán azután igazán becsült személyét, Rozsda Endrét temettük. Akirôl a Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítója még azt sem tudta, hogy a párizsi esztendôk után a negyvenes években hazatért, s 1948 után nyomorúságos körülmények között alkalmi megbízásokból élt, jobbára névtelenül a Móra Kiadónak dolgozott. 1956-ban egyszer s mindenkorra elege lett ebbôl a hazából, melyet egy párt kisajátított; pusztította a lelkeket és a teremtô kedvet, s visszatért Párizsba. A nyolcvanhat éves korában elhunyt festô azt kérte, hogy Montmartre-i lakásához, mely a század eleji mûvésztanyán, az újjáépített Bateau-Lavoir-ban volt, közeli sétával jusson el végsô nyughelyére. Most csak azok tudják, hol nyugszik Rozsda Endre, Zola síremlékének közelében, akik ott voltak a temetésen és hallották Rozsda tanítványának, Picasso egykori feleségének, Francoise Gilot-nak viszontlátással elköszönô szavait, mert az elfonnyadt virágok halmából nem bújik elô a nálunk szokásos vett fejfa, mely a kôavatásig tudatja lakóját.
A franciák szeretik a társaságot még holtukban is, mondja találóan Illyés Gyula, s talán azért temetkeznek oly szorosan. Térképek és temetôi táblák sem könnyítik olykor a bolyongó sorsát. Cioran a Montparnasse-i temetôben holtában sem enged szigorából, többszöri kísérlet után sem bukkanunk rá. Ionesco sem segít, aki a sírfelirat szerint nem tudja, hogy kihez imádkozik, de reméli, hogy Jézushoz, — amennyiben létezik. Jó hír: hazakészül Teleki Blanka, aki 1862 óta nyugszik a párizsi temetôben. Hosszúfalva szülötte az elsô magyar lénynevelô intézet alapítója, 1849-es forradalmat megtorló hadjáratában börtönbe zárták. S már súlyos betegen érkezett Párizsba. Irányi Dániel sírjánál remélte: "hazaköveteli egyszer a Haza szent földje, amelynek lakói akkor boldogok és szabadok lesznek". Családi háborúság sem engedte Teleki Blanka hamvainak hazaszállítását. S e perpatvar most elült és szabad lett a haza is. Olykor egy sírfelirat egy kis történelmet is elbeszél. Mint Josephat Znagovea emlékmûve, aki a párizsi román kápolnát alapította, s ahol Brâncusi is kántorkodott, s utódait is befogadta ez a sír, amely felirataival az emigrációs ortodox egyház históriájának adatait is tartalmazza.
A holtak is fütyülnek — a Temetôüzem rendészeteinek fütyürészésére. Hozzászoktak a világváros és a kert életzajaihoz. A Montmartre-i temetô felett közúti hídon jármûvek robognak, a Pere-Lachaise-ben kövezik a burkolatot, s a munkások angol popzenét hallgatnak; a Montparnasse-on vijjogó fûrészek stuccolják a fákat. Másnap sem másként, és Brassai sírján, talán kavicsok helyett az életmûvét is jelképezve, üres filmdobozok állnak, Brâncusi örök szerelmesei 1910 óta csókoloznak a kert szegletében; a bejáratnál Sartre sírján egy csokor virág. Most nincs levél, mint tavaszi ittjártamkor, amikor is kérlelhetetlen üzenet állt egy cédulán. "Az írás erkölcs is. Camus él. Ön halott." Már a hátsó pályaudvari kijárat felé tartok, amikor a távolban egy kopjafa tûnik fel. Nem sajnálom a kerülôt, s egy szívmelengetô meglepetés: Bánffyhunyad szülôtte, Albrecht Dezsô nyugszik itt feleségével, aki 1947-ben távozott Magyarországról, de egész életében nemzetét szolgálta. Az ötvenes évek elsô felében Strasbourgban a nyugaton élô magyar fiatalok egyetemét szervezte meg, lapot szerkesztett és segített, akin csak tudott. Cs. Szabó László Illyés Gyula írásaiból kedves ismerôsöm, s legutóbb, ez év nyarán megjelent Szônyi Zsuzsa A Triznya-kocsma címû mûvében idézi fel, milyen boldog órákat, napokat töltöttek a Loire menti Albrecht- tanyán.
Megkopott színeivel a tulipán még mindig a távoli hazát virágozza, s fába vésett asszonyportré balladásan kelet felé tekint. Albrecht Dezsô emléke elôtt tisztelegve a Halottak Napján Jékely Zoltán házsongárdi bátorításával mécsvilágot gyújtók, "mely most itt lobog / majdnem halott ôszi szívem felett."
A minap olvasom a Népújság hasábjain, hogy Klósz Bálint urat milyen förtelmesen felháborítja "a jövôt unzsenír ragozók", a "közvéleményt vesézôk" munkája. És azonmód teszem fel a kérdést, hogy mitôl ez a felháborodás, már-már sértettség. Nem Klósz tanár úr munkáját veszik el a demokráciával együtt társadalomra tört közvélemény- kutatók, szociológusok, sôt közhelyszerûen azt kell mondjam, hogy még "a légynek sem ártanak". Talán nem tudja a tanár úr, hogy a szociológus is ember, és nem "más állatfajta", hogy a szociológia szakma, éppen annyira, mint a tanárkodás. Sôt, bár balkáni demokráciánkban nem nagy megbecsülésnek, de Nyugaton társadalmi elismerésnek örvendenek a szakma mûvelôi. Úgy érzem, hogy azért az újságolvasó állampolgárral meg kell ismertetni a szociológust, illetve a szociológiát a maga valóságában, hiszen ez a munka is csak a kölcsönös bizalom alapján mûködik.
Nagyon jó megfigyelô a cikkíró, valóban, a nyár elteltével a közvélemény-kutatások száma is növekedett. Viszont, ha Klósz úrnak fogalma lenne a társadalom és a politikai élet mûködésérôl, akkor tudná, hogy ôszi napokon kerülnek újból terítékre a társadalmi problémák (nem aluttej módjára alszanak el), ekkor indul be a parlamenti munka és ezzel együtt a "politikai harc". Éppen ezért erre az idôre aktivizálja magát a népesség is (nem Klósz tanár úr, hanem az emberek egyenként és tömegesen). Ezzel magyarázható, hogy ebben az idôszakban jelennek meg a közvéleménykutatások eredményei is, ekkor rendelik meg a pártok a kutatásokat, mert ekkor van szükség rá.
A cikk írója a következôt fogalmazza meg: "magukat tökéletesen tárgyilagosnak kikiáltó" intézmények. Igen, Klósz úr, valóban, a közvélemény- és piackutatást ma felkészült, tudományos alapokra (bár nem a biológiai pontossággal járó természettudományos alapokra) helyezett szakmai tevékenységet végzô cégek készítik, nem úgy, mint 10 évvel ezelôtt, amikor pártelvtárs bejelentette, hogy mit hova kell tenni. Azok az idôk lejártak, tisztelt úram, más idôk járnak, fel kell ébredni.
Valóban vannak eredmények, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, azonban nem kell elfeledni, hogy ezek nagyon kis arányban vannak jelen. A magára valamit is adó közvélemény-kutató cég nem engedi meg magának, hogy nagyot tévedjen. És az egész elôrejelzés nem a véletlen mûve, nem totó, a választások eredményeinek meglepôen pontos meghatározása sem az. Vitathatatlan, hogy a közvélemény-kutatások gyakran a legapróbb részletekig pontos képet adnak a közvéleményrôl, és éppen ezért eredményeiket figyelembe kell venni. Egy közvélemény- kutatás eredményességét éppen az mutatja, hogy viszonylag pontosan tükrözi a valóságot.
Ugyanakkor nem "vallatóíveket" varrnak a válaszolok nyakába, hanem módszeresen kialakított kérdôíveket, nem kérdezz-felelek játékról van szó, de nem is szekus- egyszerûségrôl, -rámenôsségrôl. Nem kötelezô a válaszolás, hanem az alanyra van bízva, hogy akar-e válaszolni. A minta kiválasztása sem biológiai módszerrel történik, mint ahogy a tanár úr látja, hanem annak is megvannak a maga szabályai.
A szociológusi szakma egyike a legdemokratikusabb foglalkozásoknak, hiszen éppen átalakuló társadalmunkban a közvélemény-kutatások adják meg a lehetôséget arra, hogy a polgárok a négyévenkénti választások keretein túlmenôen is beleszólhassanak a politikai életbe. Bármilyen furcsának tûnik, valóban adnak ezekre az eredményekre a politikusok, hiszen egy demokratikusan mûködô felelôs politikus tudja, hogy hosszú távon nem lehet a közvéleménnyel ellentétesen cselekedni, oda kell figyelni arra, hogy mit mond a nép. Tette ezt annak idején Mátyás király is. Nem egy politikus bukását éppen a közvélemény- kutatásokra való legyintgetésnek köszönheti (lásd: néhai Antall József, de beszélhetünk akár Ronald Reagenrôl is). Aki ezekre az eredményekre nem figyel oda, az az emberek szavára nem figyel oda.
Az már más kérdés, hogy nagyon sajátos a demokrácia hazánkban, azonban vannak törvényszerûségek, amelyek ránk is vonatkoznak, és a politikai, valamint állampolgári kultúra alakulását a szociológusi munka nagymértékben befolyásolhatja és mindenekelôtt jó írányban.
Nem az egyszerû emberek tiltakoznak a szociológus munkája ellen, hanem azok, akik félnek,, az eredménytôl. Ilyen nemzetféltôk szólaltak meg az RMDSZ által megrendelt közvélemény-kutatás eredményeinek közlésekor is. Talán Klósz úr sem a szociológusoktól, hanem a mostani eredményektôl fél. Azonban, ahogy ô maga fogalmaz: "az impotencia nemcsak a házasságban büntetendô", a nem cselekvést, a társadalmi részvétel hiányát, az álcselekvést jelentô sírást a demokráciákban súlyosan bûntetik. Bízni és imádkozni kell, de cselekedni muszáj. Bízom abban, hogy a társadalom nagy hányada a szociológusokon segítve önmagán segít azzal, hogy elmondja véleményét, ha megkérdik (nem úgy, mint a múlt rendszerben, amikor nem kérdezett senki semmit).
A marosvásárhelyi közszállításban
Alighanem csalódniuk kell azoknak, akik abban reménykedtek, hogy annak a szerzôdésnak a megkötésével, amit a maxi-taxikat üzemeltetô cégek írtak alá a múlt hét folyamán a polgármesteri hivatallal, megoldódnak a marosvásárhelyi közszállítást érintô gondok és viták. Chiorean Emil, a Közszállítási Rt. igazgatója szerzôdésszegéssel vádolja a polgármesteri hivatalt, s állítása szerint kész akár jogi úton is elégtételt követelni.
Chiorean igazgató sajtótájékoztatón mutatta be azokat a nehézségeket, amellyel a vállalat küszködik. Mint mondta, a cég havi 300-400 millió lejt veszít azért, mert a maxi-taxi-üzemeltetôket a polgármesteri hivatal közlekedni engedte a Közszállítási Rt. vonalain július 1-je után is, noha ezt érvényes szerzôdéssel ôk kapták meg. Hangsúlyozta, hogy nem Fodor Imre polgármester ellen emel szót — hisz nála mindig megértésre talált —, hanem Briscaru Cornelt, a hivatal jogászát kárhoztatja, aki gyakorlatilag elárulva azt a céget, ahol a vezetô testületnek a tagja — mármint a Közszállítási Rt.-t —, továbbra is tárgyalt a maxi-taxisokkal. Chiorean igazgató meglátása szerint ezzel a polgármesteri hivatal tulajdonképpen a maxi-taxisokat szubvencionálta, hisz a Közszállítási Rt. veszteségeit végsô soron neki kell majd állnia.
A tájékoztatón megkondult a vészharang a Grazból lízingelt 27 autóbusz fölött is, amelyeket az idén állítottak a vásárhelyi vonalakra. A veszteségek miatt — mondta Chiorean igazgató — a cég nem volt képes kifizetni a második negyedévi lízingrészletet, s ha a hamarosan esedékes harmadik negyedévi lízingrészletet sem lesznak képesek törleszteni, az autóbuszok visszaszállnak a MAN cég tulajdonába. Az rt. egy ideje hitelbe veszi az üzemanyagot is, mert a polgármesteri hivatal 1,5 milliárd lejjel tartozik a jegyek ártámogatásának fejében.
Chiorean Emil szükségesnek tartotta, hogy néhány szót ejtsen a nemrég megtartott, általa megnyert, ám állítólag megóvott adminisztrátori versengésrôl is. Állítása szerint ellenfele, Curtifan Petru — aki a liberális párt tagja — politikai indokokból támadja ôt, aki pártonkívüli. Curtifan — állítja Chiorean — olyan embereket akar visszahozni a vállalathoz, akiket ô szakmai hozzá nem értés miatt kirúgott. Név szerint Blaj Virgilt, a SURM Rt. jelenlegi igazgatóját és Tarta Mihait említette. Ô szívesen átengedné a helyét egy nálánál jobb vezetônek, de nem nézheti tétlenül, ha valaki tönkre akarja tenni a város közszállítását — összegzett Chiorean igazgató, aki hozzátette: ellenfele a fenyegetôzésektôl, éjszakai telefonálgatásoktól sem riadt vissza céljai elérése érdekében.
Ha a sajtótájékoztatóból végkövetkeztetést szeretnénk levonni, az nem lehet más, mint hogy távolról sem nyugodtak meg a kedélyek a közszállításban, s az, hogy végre valaki az utasok érdekeivel törôdjön, csak álom marad. A szállítás minôségi javításának elmaradását nyilván a pénzhiánnyal magyarázzák, ezért azt kérdeztük meg olvasóink nevében, hogy mikor várható új megállók kialakítása, a megállók sûrítése, hisz azok szinte sehol a világon nem találhatók ilyen nagy távolságokra. Chiorean igazgató szerint részérôl semmi akadály, ez a megállók tulajdonosára, a polgármesteri hivatalra tartozik. Ionel Ignat, a polgármesteri hivatal közszállításért (is) felelô igazgatója szerint a megállók sûrítésének nincs elvi akadálya. Akkor pedig meg kell kérdeznünk: milyen akadálya van?
A németországi Geiger útépítô cégcsoportosulás 1994-ben kezdte kialakítani gazdasági kapcsolatait a romániai hasonló profilú cégekkel. Legelôször Hargita megyében kötöttek munkaszerzôdést Csíkszereda útjainak, utcáinak felújítására. Az elmúlt öt évben a Geiger számos romániai beruházás kivitelezôjeként dolgozott Bákóban, Nagybányán, Konstancán, Bukarestben. A Geiger, fôvállalkozóként, a Contransimex Vest Déva Rt. alvállalkozóval együtt elkezdte a a Marosvásárhely és Segesvár közötti 48 kilométeres útszakasz feljavítását. Azóta valóságos gyártelep alakult ki Balavásár Kóród felôli bejáratánál. Florian Lungu mérnököt, a Geiger romániai képviselôjét arra kértük, mutassa be az általuk létrehozott munkatelepet és vázolja, miben áll a 48 kilométeres útszakasz korszerûsítése.
— A múlt évben vettünk részt azon a versenytárgyaláson, amelyen meghirdették a 13-as (DN) országút említett szakaszán a javítási munkálatokat. Cégünk, a dévaival együtt, a 104-es számú szerzôdéssel nyerte el a beruházás kivitelezésének a jogát. A beruházás értéke 150 milliárd lej, amelyet a román állam biztosított a BERD-program keretében. Áprilisban láttunk hozzá Balavásáron az építôtelepünk megszervezéséhez és a munkálatokhoz is. A református egyháztól béreltünk öt hektár területet, azzal a kikötéssel, hogy amikor 2001 szeptemberében befejezzük a munkánkat, a területet "letisztítjuk" és mezôgazdasági termelésre alkalmassá tesszük.
Az építôtelepen három kétszintes épületben vannak az irodák, az emeleten a hálószobák, ahol a nem helybeliek alhatnak, továbbá kantin, gépjavító mûhely, különbözô anyagraktárak. Itt kapott helyet a betonkavaró állomás, a bitumenes emulziót készítô gépcsoportok, az aszfaltkészítô állomás és más gépcsoportok. A nagy teljesítményû szállítógépkocsikat, kis- és nagy rakodógépeket Németországból hoztuk, mint a betonkavaró és emulziós bitument elôállító állomást is.
Összesen 350 emberrel dolgozunk, ezek a Geiger és a dévai Contransimex dolgozói, valamint helybeliek. Balavásárról és környékrôl 150 munkást alkalmaztunk. A Geiger a gépekkel, berendezésekkel együtt szakembert is küldött, aki betanította az itteni dolgozókat. Mondhatom, sikeresen, hiszen már jó néhányan tudják használni a gépeket, szállítóeszközöket.
— Hogyan korszerûsödik a Marosvásárhely—Segesvár közötti útvonal?
— Az infrastruktúra feljavítása azt is jelenti, hogy egy bizonyos meglévô utat az európai standardok, követelmények szintjére kell emelni. A szóban forgó útszakasz szélessége 7 méter volt, az átalakítás után 8,5 m lesz. Ezzel párhuzamosan elvégezzük a sáncok, vízelvezetô árkok rendbetételét, forgalmi jelzôtáblákat helyezünk el, út menti parkolókat létesítünk, és természetesen az aszfaltburkolatra festünk bizonyos jelzéseket. Az útvonal mentén az emelkedôkön kijavítjuk az utak alapját védô támfalakat. Az út és a lakóházak közötti sánc fölötti átjáró-hidakat is kicseréljük. Az országúti hidakat is kiszélesítjük, járdát építünk és karzatokat is állítunk. Gondolkodunk egy egységes megoldáson, hogy ne csak az út minôsége változzon meg, hanem szép is legyen.
Radu Vasile miniszterelnök lehetségesnek tartja, hogy Románia 2003 vagy 2004 folyamán csatlakozzon a NATO-hoz. A kormányfô a fegyveres erôk napja alkalmából rendezett egyik bukaresti katonai ünnepségen nyilatkozott így a sajtónak. Arról nem szólt, hogy milyen új fejlemények, tényezôk alapján tartja lehetségesnek Románia négy-öt év múlva történô NATO-belépését. Az AFP, amely beszámolt Radu Vasile nyilatkozatáról, emlékeztetett rá, hogy a NATO 1977-es madridi csúcstalálkozóján Románia csatlakozási kérelme az Egyesült Államok vétóján bukott el, Franciaország viszont támogatta azt.
A kelet-európai országok integrációjáról
November 4-ére tervez tanácskozást a kelet- európai országok európai integrációjáról a holland gazdasági és külügyminisztérium, jelentették be hétfôn Hágában. A konferenciához igazítva mutatják be a témáról szóló könyvet is, amelyben magyar részrôl Inotai András fejti ki álláspontját, és megtalálhatók benne Hans van der Broek volt bôvítési EU-felelôs és más szakértôk tanulmányai is.
Hétfôn mintegy 160 ország képviselôinek részvételével megkezdte munkáját Bonnban az ENSZ 5. Klímakonferenciája. A 11 napos tanácskozást megnyitó Gerhard Schröder német kancellár leszögezte, hogy Németország tartja magát a korábbi értekezleteken vállalt kötelezettségeihez, és célirányosan mérsékli a levegôbe kibocsátott káros anyagok mennyiségét. Ennek érdekében a német kormány 2000 júniusában átfogó stratégiát terjeszt elô az üvegházhatást okozó gázok (elsôsorban szén-dioxid, fluor- klórozott szénhidrogének, halon) emissziójának mérséklése végett. A kancellár az ipari államok felelôsségét hangsúlyozta a légkör védelmének érdekében. Az 5. Klímakonferencia elnöke a lengyel kormány környezetvédelmi minisztere, Jan Szyszko lett.
A jemeni Abu Nidaltól (mozgalom- és terrorista kiképzôtábor) az Ordine Nuovón át egészen a Rote Armee Fraktionig számba veszi a világon található terrorista szervezeteket a Párizsban megjelent "Encyclopédie des terrorismes" (A terrorizmus enciklopédiája). A katonai kérdésekben szakértônek számító Lavauzelle kiadó gondozásában megjelent enciklopédiában országokra lebontva megtalálható a XX. századi európai terrorizmus áldozatainak száma. Közli továbbá az utóbbi negyed században elkövetett merényletek áldozatainak számát is. Az enciklopédia szerkesztôje, Jaques Baud, aki korábban elismerést szerzett "Encyclopédie du renseignement (A felderítés enciklopédiája) címû kötetével, ezúttal, az AFP szerint, kevésbé részletes ismeretekkel szolgált egyes terrorista szervezetekrôl, ugyanakkor néhol eltúlozta azok jelentôségét vagy tagjaik számát.
A Vatikán jó kapcsolatokat akar Pekinggel
A Szentszék jó viszony kialakítására törekszik Pekinggel, de még nem folytatott közvetlen megbeszéléseket Kínával a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, közölte Joaquin Navarro Valls vatikáni szóvivô. A szóvivô a honkongi The Sun címû napilap egyik cikkére reagált, amely szerint az egy éven át tartott titkos megbeszélések után hamarosan helyreáll a Vatikán és Kína között negyven éve megszakadt diplomáciai kapcsolat. Navarro Valls elmondta, hogy a Vatikán tudomásul vette a különbözô forrásokból érkezô jelzéseket, de ennél többet jelenleg nem akar az üggyel kapcsolatban mondani. A kínai kapcsolatokkal foglalkozó egyházi körök szerint optimista híreszteléseket hallani a Vatikán és Kína kapcsolatának normalizálásáról, írja az AFP.
A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszék 67 hivatalos vádlottja közül immár 35 jutott a nemzetközi igazságszolgáltatás kezére, miután hétfôn ôrizetbe vették a boszniai szerb Damir Dosent. A 32 éves Dosen az északnyugat-boszniai Prijedor melletti Keraterm fogolytábor egyik ôrsparancsnoka volt 1992-ben. A táborban foglyokat kínoztak, vertek és öltek meg. Dosen ellen 1995-ben emelt vádat a hágai Nemzetközi Törvényszék (TPI) emberiség elleni bûntettek és háborús bûntettek címén. A férfit a Prijedor környéki vádlottak listáján tartották nyilván. A törvényszék eddig összesen 67 hivatalosan körözött vádlott nevét hozta nyilvánosságra, köztük Boszniában Radovan Karadzic volt szerb vezetôét, Ratko Mladic volt hadvezetôét, a koszovói válság miatt pedig Slobodan Milosevic jugoszláv államfôét és Milan Milutinovic szerb elnökét. Kilenc esetben már legalább elsô fokon ítélet született, további nyolc per pedig elkezdôdött. Immár nyílt titok azonban, hogy létezik a törvényszéknek egy titkos listája is, amelyen további vádlottak neve szerepel. Ezt feltehetôen azért nem kívánják közzétenni, nehogy lehetetlenné tegyék a rajta szereplôk kézre kerítését.
Egy nyugdíjas japán professzor saját készítésû búgócsigája 81 perc 35 másodpercig forgott egyhuzamban, megdöntve ezzel a világrekordot. A japán újságok beszámolói szerint a 69 éves Mori Inoszuke Sikoku szigetén, egy vidámparkban vállalkozott a rekordkísérletre, és reményei szerint csúcsteljesítményével bekerült a Guinness rekordok könyvébe. A nyugalmazott professzor által készített, 13 kilogramm súlyú, 90 centiméter magasságú és átmérôjû búgócsiga 16 perccel és 7 másodperccel pörgött hosszabb ideig, mint az eddigi rekordtartó pörgettyû, írta a DPA hírügynökség.
Magyarországi vendégek a Látó Irodalmi Színpadán
Október 29-én délután 6 órakor a vásárhelyi Kultúrpalota kistermében, a Látó Irodalmi Színpadán a pécsi Jelenkor címû szépirodalmi folyóirat szerkesztôi és munkatársai mutatkoznak be. Ágoston Zoltán, a Jelenkor új fôszerkesztôje mellett fellép Bertók László, Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre és Márton László, valamint a rangos irodalmi lap "hazai" szerzôi: Bogdán László, Fekete Vince, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Lövétei Lázár László. A belépés díjtalan.
Évadnyitó a Demokrácia Kollégiumában
A Pro Európa Liga által kezdeményezett, valamint a hollandiai Bilance Alapítvány és a németországi Heinrich Böll Alapítvány által támogatott Demokrácia Kollégiuma immár hatodik alkalommal nyitja meg kapuit a demokratikus jogokat és a jogállam mechanizmusát megismerni szándékozók elôtt. A VI. évfolyam megnyitó ülését csütörtökön 14 órakor tartják a vásárhelyi Kultúrpalota kistermében. Meghívott Stephan Strain, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövetségének képviselôje. Az ünnepélyen elôadás hangzik el Románia euroatlanti integrációjának esélyei címmel.
Elárverezik a tejfeldolgozó rt.-t
Hétfô délután Dorin Florea prefektus fogadta az Állami Vagyonalap képviselôjét, valamint az olaszországi Parmalat cég vezérigazgatóját. A találkozó témája a vásárhelyi tejfeldolgozó vállalat közeljövôben sorra kerülô magánosítása volt. A Parmalat képviselôje kifejtette: érdekelt a részvények megvásárlásában. A prefektus támogatásáról biztosította, azzal a feltétellel, hogy az olasz cég a vásárlást követôen kizárólag belföldi tejbôl állítja elô termékeit.
Mostanig 125 marosludasi család kérte a helybeli SECOM Rt. hôszolgáltató vállalatot, válasszák le ôket a hálózatról. Az ok: a kis jövedelembôl fakadó fizetésképtelenség.
Ma és holnap tartják a szászrégeni szakszervezetek házában az állásbörzét, amelyre munkát keresô és ajánló személyeket egyaránt elvárnak.
Október 29-én, este 7 órától a Philotea- házban (Kossuth u. 2. szám) a filmmûvészetrôl beszél Beluszky Tamás bölcsész Budapestrôl. Másnap, szombaton este 7 órakor ugyanott Andrei Tarkovskij orosz rendezô Tükör címû filmjét nézhetik meg az érdeklôdôk.
Az állatok teleltetéséhez szükséges takarmány 90 százalékát szerezték be, így a szükségletek áprilisig fedezve vannak, nyilatkozta dr. Bereczki Boldizsár, a marosvásárhelyi állatkert igazgatója. A nyár folyamán az egzotikus állatok és madarak téli szálláshelyét képezô négy épületet fôjavításnak vetették alá, rendbe tették a kifutókat. Az igazgató elmondta, az utóbbi tíz évben ez volt az egyetlen nagyobb munkálat. Összértéke 250 millió lej.
Régi hagyományt szeretne felújítani a marosszentgyörgyi Kolping Család és a helybeli ifjúság az október 30-án, szombaton 20 órától a községbeli kultúrotthonban sorra kerülô szüreti bállal. Az érdeklôdôket népviseleti ruhába öltözve várják. Meghívók a szentgyörgyi római katolikus plébánián, a Pálma virágüzletben, az Iza-Zsuzsa üzletben és a Kolping-tagoknál.
November 22-én Brzesko városában (Lengyelország) tekeversenyt tartanak. Erre kapott meghívást Zsigmond Ferenc, Szováta alpolgármestere, valamint a helybeli tekecsapat. Mátyás Endre polgármester elmondta, a szovátaiak legutoljára 1997-ben jártak a lengyel városban, Brzesko küldöttsége pedig a Téli Játékokon vett részt. Annak ellenére, hogy immár hat hivatalos testvérvárosa van Szovátának — mindegyik magyarországi település —, a jövô hónapi kiszállás célja a közel 40.000 lakosú tartománnyal is testvérvárosi kapcsolatot kialakítani, elsôsorban turizmus és gazdasági vonalon.
Németh László: A két Bolyai címû drámájával lép színre a Békés megyei Jókai Színház november 3-án, szerdán este 7 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.
A hét végén meggyúlnak a gázégôk a harcói és a székelykövesdi elemi iskolák tantermeiben, tájékoztatott Gálfi Sándor paniti alpolgármester. A nyár folyamán vezették be a Panit községhez tartozó két település lakóházaiba a gázt. A megközelítôleg 40 millió lejes munkálatokat a vásárhelyi Petristar Kft. vállalta fel. Kövesd hollandiai testvértelepülésének anyagi segítsége nagymértékben hozzájárult a terv kivitelezéséhez.
Csütörtökön délután 3 órakor szerkesztôségünk — Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba — jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az iratokat arról az ügyrôl, amellyel kapcsolatban a szakember tanácsát kérik.
Nincs eldöntve az emlékmû sorsa
Egy hónappal ezelôtt állították fel a maroskeresztúri polgármesteri hivatal elé a II. világháborúban, a település felszabadításáért vívott csatában elesett hôsök emlékmûvét. A kereszt elhelyezését a megyei tanács jóváhagyta, a helyi tanács elutasította. A 15 tanácsosból a kilenc magyar szavazott ellene. A polgármester azonban figyelmen kívül hagyta a határozatot. A csütörtöki tanácsülés egyik napirendi pontja ezen emlékmû sorsának eldöntése, amikor a községi tanács újra szavaz annak felállításáról.
150 millió lejt fordított az alsóidecsi polgármesteri hivatal a helybeli iskola és óvoda épületeinek rendbetételére, fertôtlenítésére. A 80 éves iskola fôjavítása százmillióba került, s Feier Laurean polgármester tájékoztatása szerint egyes munkálatokat hitelbe végeztek.
Copyright © Népújság - 1999