Ma is élô fálydalommal

Pénteken a megyei RMDSZ-székház Zonda Attila- termében gyûltek össze többen azok közül, akik az 1956-os magyar forradalmat követôen koncepciós perek áldozataiként meghurcoltattak, vagy nehéz börtönéveket szenvedtek. Az '56-os meghívottak: Csorvásy Szabó Gyula, Dénes Dávid, Fülöp G. Dénes, Fülpösi Jenô, Gráma János, Horváth Ferenc, Joó Sándor, Kacsó Tibor, Kelemen Kálmán, Kun Zsigmond, Miklós István, Molnár Mihály, Nagy Géza, dr. Péter Lóránt, Tatárné Péterfi Irén, Lukács Gergely, Séra István, Sipos János, Szántó János, Varga László, Veress Sándor, Veress Zoltán, Bereczki Gyula, Schuller Jenô, Szatmári Zoltán, Molnár János, Sárpataki János voltak. Nem tudtak mindannyian megjelenni, de szép számban eljöttek közülük a megemlékezésre.

A magyar forradalom miatt elítélt Maros megyei szabadságharcosokat meleg szavakkal és egy-egy szál virággal köszöntötte Kincses Elôd megyei elnök. A megemlékezésen részt vett Szente Ibolya, a megyei szervezet ügyvezetô elnöke, Kerekes Károly képviselô és Magos György elnökségi tag.

A meghívottak mindegyike sorban felelevenítette tapasztalatait, a veréseket, kínzásokat, megaláztatásokat. Nem feledkeztek meg itthonmaradt családtagjaikról, feleségükrôl, gyermekeikrôl sem. S arról sem, hogy 1956 okán volt, akinek késôbb is szenvednie kellett. Legalábbis a pénteki rendezvény egyik régeni fiatalabb résztvevôje szerint, akit mint állította, feljelentés miatt ítéltek börtönre. Megköszönték az RMDSZ megyei szervezetének a megemlékezést, s örültek, hogy kilenc év után alkalmuk volt összegyûlni és elmondani, mi történt, mert, mint egyikük megjegyezte, eddig senki sem törôdött velük.

Visszautasították egyes történészek azon állítását, miszerint 1956-ban Erdélyben nem történt semmi, csupán néhány felelôtlen ember ténykedése. Szerintük Erdélyben mindenki megtette, amire képes volt: aki a rádió mellett ült és zokogott, a tanárok és lelkészek, akik elmondták, hogy mi történik, akik felvilágosították az embereket.

Fájó volt a visszaemlékezés, sokuk szemében könny csillogott. Az RMDSZ részérôl szép gesztus volt a meghívás, de hatásosabb lehetett volna, ha nem csupán egymás között lettek volna a forradalmárok, hanem mások, kívülállók különösen a fiatalság is hallhatott volna kálváriájukról, kommunista rendszer megtorlásairól.

Október 23.

Katonai tiszteletadással, a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját Budapesten a Kossuth Lajos téren szombaton délelôtt tíz órakor. Ezzel megkezdôdött az 1956-os forradalom 43., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján rendezett állami ünnepség.

A Parlament elôtti téren rendezett megemlékezésen részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János, az Országgyûlés elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke, Solt Pál a Legfelsôbb Bíróság elnöke, Györgyi Kálmán legfôbb ügyész, a kormány több tagja és Demszky Gábor, Budapest fôpolgármestere.

A forradalom és szabadságharc mártírjainak sírjánál, a Rákoskeresztúri Új Köztemetô 301-es parcellájában a nap folyamán Göncz Árpád, Orbán Viktor és Áder János külön-külön, magánemberként rótta le kegyeletét.

A polgári kormány úgy lehet méltó 1956 örökségéhez, hogy jól gazdálkodik a szabadsággal, s olyan polgári Magyarországot teremt, ahol hinni, dolgozni és élni lehet. Ha ez sikerül, a XXI. század a remény százada lesz — mondta Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter az 1956-os forradalom emlékére megrendezett központi budai ünnepségén.

Homoki János, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára a Corvin közben megtartott ünnepségen beszédében azt mondta: 1956-ban a nemzet újra fel tudott emelkedni létének egyik mélypontjáról. Ha csak néhány napra is, de ki tudta vívni szabadságát.

— Kötelességünk és felelôsségünk átadni a fiatal nemzedéknek a dicsôséges forradalom eszmeiségét, annak tanulságait, hogy példaképet formálhasson a hôsök helytállásából — mutatott rá az államtitkár.

Az ünnepségen részt vett Pongrátz Gergely, a Corvin köziek egykori parancsnoka is.

— Az 1956-os forradalom napja, október 23. a félelem alóli felszabadulást is jelentette — e gondolat jegyében hirdetett igét Tôkés László református püspök szombaton, a történelmi esemény évfordulóján tartott ökumenikus istentiszteleten, a budapesti Szent István-bazilikában.

Tôkés László királyhágó- melléki püspök igehirdetésében a félelemûzô szeretet, mindenekelôtt a hazaszeretet és a szolidaritásban megnyilvánuló testvéri szeretet szerepét emelte ki.

— 1956 októbere a magyarság nagy erôforrása, erkölcsi kútfôje, példa és követelmény minden szabadságszeretô nép számára, máig élô üzenettel: minden önkényuralomnak számítania kell a jelenben és a jövôben egyaránt a népek szabadságösztönébôl fakadó szabadságharcával - mondta ünnepi beszédében Balsai István szombaton a Széna téren.

— 1956-ban újjászületett a magyar nemzet — mondta Mécs Imre szabaddemokrata országgyûlési képviselô szombaton, a IX. kerületi önkormányzatnak a forradalom egyik helyszínén, a Bakáts téren tartott megemlékezésén.

Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt alelnöke a Corvin közi megemlékezésen így fogalmazott: a forradalomban az volt gyönyörû, hogy senki sem vagyonért vagy birtokért harcolt, hanem egységes volt az ország a jövôért folytatott küzdelemben. Lezsák Sándor, MDF-es országgyûlési képviselô arra emlékeztetett: mindig voltak, akik a sötétséget világosságnak, a rosszat jónak mondták. Az igazság azonban nem törôdik az éppen divatos elméletekkel, nem megvásárolható és nem elfogyasztható. Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori parancsnoka arról szólt, meg kell szüntetni a történelemhamisítást, a gyerekeknek meg kell ismerniük 1956 igaz történetét.

— 1848 és 1956 egyaránt a gyôztes forradalmat jelenti nekünk, mert az 1990-es rendszerváltozással az általuk képviselt demokrácia és értékôrzés diadalmaskodott — mondta szombaton a szarvasi megemlékezésen Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter. A 43 évvel ezelôtti eseményeket idézve úgy fogalmazott: az 1956 október 23-i Bem téri tömegtüntetésbôl polgári forradalom és szabadságharc lett, amelyben az 1848- as hagyományt folytatva hazánk függetlenségéért és a polgári Magyarországért indult meg a küzdelem.

Közel hatvan cserefalvi gyerek vett részt az elmúlt hét végén tartott, Játszóháznak nevezett személyiségfejlesztô, kreatív játékokat tartalmazó kétnapos rendezvényen, amelynek a cserefalvi általános iskola adott otthont. A Pro Iuventute Cserefalviensis (a cserefalvi fiatalokért) Alapítvány által elemi osztályosok számára szervezett tevékenység célja — mint Domahidi Csilla, tanítónô, fôszervezô elmondta — játékok, népdalok, bábozás révén fejleszteni a kisgyerekek képzelôerejét, személyiségét. Az 1998-ban két cserefalvi család — Pá Péter és Simon Miklós — által létrehozott keresztyén, karitatív jellegû alapítvány célja: a gyermekeket vállaló, nevelô helybéli szülôk segítése tanácsadás, elôadás, valamint képzés megszervezésével, a kisgyermekek személyiségének fejlesztése, a faluban élô gyerekek hangulatának, moráljának növelése szabadidôs és rekreációs tevékenységek útján.

Ottjártunkkor az I-IV. osztályosok önarcképet rajzoltak, vidáman színezve a kiosztott fehér figurákat. Majd egymás mellé helyezve ôket "megrajzolták" a Ki kit szeret térképet, amelyen mindenkinek volt egy-két barátja, mindenikük tartozott egy kisebb vagy nagyobb közösséghez. Büszkén megmutatták a délelott, sólisztbôl készített nyakékeket, állatkákat, maszkokat. Türelmetlenül várták az esti programban szereplô táncházat is, s közel három órán át figyelmesen meghallgatták Kerekes Boglárkát, aki népdalokat, tánclépéseket tanított nekik, és lelkesen vettek részt az általa bemutatott népi játékokon is. S az Oroszlánkirály címuû rajzfilm megtekintésérôl, megbeszélésérôl, a Henn János és Saracoveanu János által tartott zenés-irodalmi délutánról élményekkel telve, új ismeretekkel távoztak. — Rég nem láttam ennyire felszabadultnak, vidámnak a kisfiamat. Azt mondta, ezután szívesebben megy az iskolába is — mesélte az egyik kisdiák édesanya, miután jólesôen nyugtázta, hogy kipirult arcú kisfia pár percig abbahagyta a játszást, s megpihent.

Figyelemre méltó, folytatást érdemlô kezdeményezés, amely egy kis falu gyerekeit, nevelésüket részesíti elônybe, ezáltal is biztosítva a megmaradását, folytonosságát.

A HIV-vírussal való fertôzôdés veszélyeire, az AIDS megelôzésére, elkerülési módozataira hívták fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákjai figyelmét a szakemberek. A vásárhelyi diákliga keretében mûködô AIDS Ellen Harcoló Csoport (GLAS) és az Alpha Transilvana Alapítvány által kezdeményezett mûhelynek szombaton a MOGYE 1-es számú terme adott otthont.

Európai viszonylatban Romániában él a legtöbb HIV-vírussal fertôzött, illetve AIDS-ben szenvedô gyerek — mutattak rá az elôadók. Toma Felicia, a MOGYE vírustani karának tanára a vírus felfedezésérôl, globális elterjedésérôl, valamint felépítésérôl, szerkezetérôl tájékoztatta a teremben helyet foglaló negyven hallgatót.

— A reprodukálás egészségtana és az AIDS a neve annak a programnak, amelyben valamennyi, az Orvostanhallgatók Szervezeteinek Országos Föderációja tagját képezô diákliga részt vállal. A tavaly a kolozsvári orvosisok szerveztek ilyen jellegû mûhelyt, illetve prevenciós tájékoztatókat a középiskolákban — nyilatkozta Cotoi Ovidiu, a GLAS vezetôje. Kifejtette, megfelelô óvintézkedésekkel, szakszerû felvilágosítással kiküszübölhetô a fertôzés. Ezért a mûhelyen részt vevô egyetemisták novembertôl a megyeközpont líceumaiban felvilágosító kampányt szerveznek, s ha arra lehetôség nyílik, tevékenységüket katonai alakulatokra, valamint vállalatokra is kiterjesztik.

Az ünnepség istentisztelettel kezdôdött tegnap az unitárius templomban, ahol Kiss Károly medgyesi unitárius lelkész teljesített. Az iskolások, az ifjúsági csoport rövid ünnepi mûsort mutattak be. Az orvosi rendelô és lakás avatási ünnepségre délután egy órakor kezdôdött az épület bejárata elôtti udvaron. A külföldi vendégek és a helybeliek nagyszámú közönsége elôtt Rigmányi Benjámin helybeli református lelkipásztor mondott köszöntô beszédet, majd Balázs Sándor szentegericei unitárius lelkész és Kirizsán Károly pénztárnok beszámoltak az épület felépítésének történetérôl, a gondolat megszületésétôl egészen a kivitelezésig. A beszámolóból megtudhattuk, hogy a tulajdonképpeni építkezés kezdetét két fontos dolog elôzte meg: a Tiboldi Alapítvány bejegyeztetése, késôbb pedig a már jogi személynek nyílvánított alapítvány nevére igényelni, bejegyeztetni és telekelni azt a területet, ahova épült az orvosi rendelô és lakás. A terület nagysága 23 ár, a kétszintes épület alapterülete 380, míg a beépített tetôtér 250 négyzetméter. Balázs Sándor unitárius lelkész elmondta: "Ha nem is egészen befejezett, kulcsrakész a munkánk, a készenlét határát megközelítve itt áll önök elôtt három év megvalósítása." Ezek után Bob Tripp a fairfaxi (Amerikai Egyesült Államok) testvérgyülekezet részérôl mondott üdvözlô beszédet. Ebbôl idézünk: az orvosi rendelô építésének gondolata a fairfaxi testvérgyülekezetben született meg az 53 évesen, 1993- ban elhunyt szentgericei unitárius lelkész, Csongvai Attila emlékére, aki 22 éven át szolgált a faluban. Helmich Hammer, amelybôl kiderült: a helybeli református egyház testvérgyülekezetének nevében mondott üdvözlô beszédet. a falut szolgáló programhoz 1995-ben csatlakoztak. A gyülekezet a holland kormány fejlesztési minisztériumától igényelt 20.000 guldent. A szakminisztérium levélben értesítette a gyülekezetet, hogy amennyiben a hívek is összegyûjtenek 20.000 guldent, az igényelt összeget rendelkezésükre bocsátják, a 40.000 guldent így a szentgericei rendelô építésére költhetik. A dronteni gyülekezet egy nôgyógyászati asztalt hozott már a rendelôbe, a további szükséges felszerelések biztosítását is a holland gyülekezet vállalta magára. Ezek után felolvasták Jim Nelson fairfaxi lelkész üdvözletét, amelyet levélben küldött el Szentgericére. A névadó ünnepen köszöntô beszédet mondott még dr. Kisgyörgy Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyházkerület fôgondnoka, a Magyarországon élô, Szentgericérôl elszármazottak nevében (akik jelentôs anyagi támogatással járultak hozzá az építkezéshez: nyílászáró és tetôszigetelô anyagok, a központi fûtés berendezései, villamos huzalok biztosítása révén), majd Zólyomi Ferencné, Tamás Vilma és Csiki József, Backamadaras község polgármestere beszélt.

A névadó ünnepségen kinyilvánították: az orvosi rendelô és lakás a Csongvai Attila nevet viseli. A szentgericeiek tegnapi eseménye ünnepi fogadással, szeretetvendégséggel zárult.

Azt követôen, hogy tavaly kontinensünk 27 olyan helységének egyike és Románia egyetlen olyan városa volt Segesvár, amelyet Európa Diplomával tüntettek ki, idén május 21-én úgy döntött az Európa Tanács keretében mûködô Európa Díjak albizottság, hogy az 1998. folyamán az európaiság eszméjének szolgálatában kifejtett tevékenysége elismeréseként a Nagy-Küküllô menti településnek odaítéli az Európa tanács 1999. évi díszlobogóját.

Regnap délelôtt többnyire borongós, hûvös idôben zajlott le a médiák által beharangozott, a lakosság részérôl azonban csak mérsékelt érdeklôdést kiváltott esemény.

A központban fölállított emelvényrôl elôbb Constantin Stefanescu polgármester mondott köszöntô beszédet, majd Benno Zierer lépett mikrofonhoz. Az Európa Tanács parlamenti gyûlésének tagja aláhúzta, hogy kontinensünk nem egyszerûen földrajzi fogalom, ennél sokkal több: az emberiség történelmének és civilizációjának a központja. Éppen ennél fogva sajnálatos, hogy Jugoszláviában tragédiába torkollottak a nemzetiségi ellentétek, annak jeleként, hogy ott még nem tudtak fölemelkedni a 20. század követelményeinek színvonalára. A szónok annak szükségességét is kiemelte, hogy a népek közötti együttmûködés szelleme ne csak az országvezetôket, ne csak a politikusokat hassa át, de a civil társadalmat, az egyes állampolgárokat is. Európának egységre, összefogásra van szüksége, nem pedig vitatkozó, veszekedô, széthúzó államokra és nemzetekre. Elég sajnálatos – állapította meg a magas rangú vendég —, hogy még messze járunk a tökéletes európai egységtôl és hogy egy ilyen egység létrehozására tett erôfeszítéséket sokan hitetlenkedve szemlélik.

A sárga csillagkoszorús kék zászló átnyújtásakor Benno Zierer mintegy biztatásként megjegyezte, miszerint ennél magasabb kitüntetést is megpályázhatnak a segesváriak, úgy, hogy példásan ápolják a népek, nemzetek és nemzetiségek közötti testvériséget. Erre az ajánlatra válasznak szánhatta a helyi elöljáró annak felsorolását, hogy hány francia, német, svájci, olasz, angol és kínai (lévén itt a szomszédban – sz.m.) helységgel építettek ki testvérvárosi, illetve partnervárosi kapcsolatokat a kultúra, az oktatás, a sport, az idegenforgalom területén és más vonatkozásban. Ennek köszönhetô az is, hogy Blois-ból, Neue Isenburgból, Badenból, Sita di Castellóból, a segesvári szászok egyesületét, de több más helyrôl, szervezettô, és magánszemélytôl is érkeztek ez alkalommal gratuláló üzenetek.

A nap második legfontosabb eseménye az volt, hogy az Andrei Saguna utcai 2-es számú általános iskola épülete elôtt leleplezték Segesvár elsô román polgármesterének, Aurel Mosorának a bronz mellszobrát és azt a zománcozott táblát, amely a tanintézet falára erôsítve hirdeti, hogy mostantól Aurel Mosora állami gimnázium az iskola neve.

Itt is, akárcsak a centrumbeli zászlófelvonás színhelyén csendôr és katona díszszázad tisztelgett, miközben a fehéregyházi magyar fúvószenekar, élén Kövecsi Csabával, eljátszotta a román állami himnuszt és a Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele alapján Herbert Von Karajan által az Európa Tanács himnuszává komponált zenemûvet. A helybéli képzômûvész, Cornel Bizuleanu alkotásáról a vasárnapra virradó éjszaka ugyan valaki elcsente a hófehér selyemleplet, de azt sikerült pótolni, még mielôtt odaért volna az ünneplô tömeg. Az is "érdekes" dolog, hogy bár a municípiumi tanács határozott a szoborállításról és a magyar tagozattal is rendelkezô iskola névadásáról, ezt a két tervet sem a tanintézet vezetôtanácsával, sem a szülôi bizottsággal nem közölték. Hasonlóképpen a legnagyobb titoktartás mellett bontották meg az iskola kerítését, hogy az emlékmû az utcáról megközelíthetô legyen. Továbbá a helyi elöljáróság megfeledkezett arról, hogy a jeles eseményre illene meghívni a városbeli mintegy 8000 magyar anyanyelvû polgár szervezetének, az RMDSZ-nek a vezetôit, vagy legalább Gál Barna elnök megyei tanácsost, ha már büszkén és fennhangon hirdetik az európai szellemû békés együttmunkálkodásra való törekvésüket.

A klub fennállásának 35. évfordulóját ünnepelte a marosvásárhelyi ASA. Az évfordulóra a klub vezetôsége mindazokat meghívta, akik a csapat elmúlt 35 esztendejében fontos szerepet játszottak. Az ünnep alkalmából az ASA öregfiúk-együttese a helybéli újságírók válogatottjával találkozott egy barátságos mérkôzésen. Ezek után fogadáson vettek részt a meghívottak, ahol a klub vezetôsége, Vasile Maghiar elnök díszoklevéllel tüntette ki az egykori játékosokat, s mindenkit, aki fontos szerepet játszott a csapat életében. Az elsô oklevelet jelképesen a marosvásárhelyi foci legnagyobb büszkesége, Bölöni László kapta, aki — mivel Franciaországban edzôsködik — sajnos nem lehetett jelen. Ezután következtek a többiek: Hajnal Gyula, Sólyom Csaba, Florea Ispir, Czakó János, Kiss Madocsa, Szabó István, Kanyaró Attila, Fazakas Árpád, Petru Varodi, hogy csak a legkiemelkedôbb egyéniségeket említsük meg. A polgármesteri hivatal részérôl Eugen Crisan alpolgármester adott át emlékplaketteket. Ezek után Frunda György szenátor, a klub vezetôtanácsának tagja köszöntötte a jelenlévôket, s reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi felnôttcsapat által az ünnepség délelôttjén elért gyengébb eredmény ellenére a mai együttesnek rövidesen sikerülni fog a nagy elôdök nyomdokaiba lépni. Ezután magyar nyelven szólt a meghívottakhoz, mert — mint mondta — ez a csapat a mindannyiunké, ezé a városé. A jó hangulatú fogadás lehetôséget biztosított az "öregfiúknak", hogy felelevenítsék legszebb emlékeiket, azt az idôt, amikor még európai ambíciók fûtötték a vásárhelyi legénységet.

Nem lehet azt állítani a marosvásárhelyi sajtó képviselôirôl, hogy egykönnyen megfutamodnak a nehézségek elôl, hisz íme lehetôséget adtak a vásárhelyi foci egykori sztárjainak, hogy rajtuk gyakorolják a legkevésbé sem elfelejtett technikai tudásukat. Megfogalmazódott ugyan egynéhányukban, hogy azért visszavágóra is illene gondolni, legközelebb majd a szerkesztôségekbe, stúdiókba várják Hajnal Gyusziékat egy újságírói párharcra, ám egye fene, ezúttal, a focisták ünnepén, legyen minden az ô szabályaik szerint. Ezért aztán a sajtó ászai sportszerûen megengedték az ASA volt csillagainak, hogy nyerjenek, hisz miért rontották volna el az ünnepséget? Idôközben pedig úgy tettek, mintha érdekelné ôket, hogy mi történik a pályán. Ilyen nehezen észrevehetô "bunda" sem volt még a sportág történetében! Az újságírók hálóôre néhányszor egyenesen félreállt a labda útjából, s amikor az ASA- soknak így sem sikerült gólt rúgniuk, a sajtó képviselôi rúgtak nekik egyet — természetesen a saját kapujukba. Ezek után a játékvezetô is kimutatta a foga fehérjét: sorba engedte el lesbôl az ASA csatárait, míg a másik oldalon egy bôdületes szabálytalanság kellett, hogy végre megítélhesse a megérdemelt büntetôt. No de hát a sportszerûség ezúttal is gyôzött, ezért a az újságírók csatára a labdát könnyedén a kapus karjaiba gurította. Nem és nem, ma nem rúgunk gólt — harsant fel a jelszó —, csakazértsem rontjuk el az ünnepet. Ez pedig így is történt. A meccs végére az sajtó képviselôinek edzôje benyújtotta a lemondását. A lemondás elfogadását azóta is fontolgatják.

Így volt, nem így volt? Mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána.

ASA-öregfiúk: Bíró II Levente (Nae Emil) – Muntean László, Karda Márton, Márton Sándor, Körtesi Béla, Szabó István, Erôs Károly, Fodor János, Orza Petru, Ilie Costel, Hajnal Gyula, Fazakas Árpád, Kanyaró Attila, Stoica Aurel, Kalló Géza. Edzô: Ördögh Attila.

Újságírók: Szucher Ervin (Krónika) – Nicu Tomuletiu (Mix FM), Stefan Ormenisan (Recurs), Florin Marcel (PRO TV), Sorin Craciun (Radio GaGa), Vajda György (Népújság), Farczádi Attila (Népújság), Czimbalmos Ferenc (Népújság), Marcel Huciu (PRO TV), Sorin Tantos (PRO TV), Doru Netea (PRO TV), Radu Baldean (Recurs), Kádár Zoltán (Marosvásárhelyi Rádió), Natea Virgil (Marosvásárhelyi rádió), Szakács Géza (Radio GaGa), Toganel Zsolt (Radio GaGa). Edzôk: Ratiu Aurel (Marosvásárhelyi Rádió), Constantin Albu (Cuvântul liber).

Kosárlabda, A-osztály

... – zúgott a terem a Herlitz-Mobex – CSU ISA Pitesti A- osztályos kosárlabda-mérkôzés végén. A tetten ért tettesek: Marius Marinescu bukaresti és Aron Vaida nagyváradi játékvezetôk, akiknek sikerült néhány perc alatt teljesen tönkretenni egy mérkôzést, magyarul: megveretni a házigazdák csapatát.

Pitesti együttese a bajnokság elsô szakaszában mindössze egyetlen mérkôzésen szenvedett vereséget, éppen a marosvásárhelyi legénységtôl. Mindenki tudta tehát, hogy egy nagyon erôs gárda az ellenfél, de azt is, hogy megfelelô játékkal legyôzhetô. Sajnos a végelszámolásnál egyetlen pontocskával többet számláltak a vendégek, s ehhez az eredményhez rengeteg szerencsétlen körülmény játszott össze. Az elsô: a játékvezetés gyatra minôsége, amely a Holdról szabad szemmel látható szabálytalanságokat sem volt hajlandó észrevenni; a második: a Herlitz-Mobex játékában tapasztalható gyengeségek, sérülésekbôl adódó objektív gondok, szubjektív taktikai bakik, illetve az idônként bosszantóan gyerekes labdakezelési hibák; a harmadik: a régóta gyengélkedô tabellaóra ismételt csôdje, amely az utolsó másodpercek követését lehetetlenné téve sorsdöntôen befolyásolta a végeredmény alakulását.

De lássuk a történteket: Az elsô félidôben fej-fej mellett haladt a két csapat, bár 8- 4 után 11 pontot ért el Pitesti sorozatban, ami a hazaiakat mindig az egyenlítés hajszolására kényszerítette. Rövidesen kiderült, hogy Viciu még mindig nem lábalt ki a hullámvölgybôl, hogy Cristescunak nem jönnek be a hárompontosai, hogy Kosaninra rászálltak a bírók, s tíz perc után négy személyi hibát gyûjtettek be vele. A Herlitz- Mobexnek pedig csak tíz játékos állt rendelkezésére, a többiek – elsôsorban Nagy Zoltán – sérülése miatt. Ennek ellenére a félidô végét a hazaiak elônyben zárták, 36-33 arányban.

A második játékrészre egyre többen pártoltak át a szomszédban zajló – és rosszul alakuló – focimeccsrôl a csarnokba, ahol az eredeti 800 fônyi nézôsereg másfélszeresére duzzadt. Ez azonban nem akadályozta meg a bírókat, hogy egyre furább ítéleteket hozzanak. Legtöbbször ez olyankor "sikerült be" nekik, amikor a Herlitz-Mobexnek lehetôsége nyílt volna az elhúzásra, s így az eredmény végig szoros maradt. Aztán pedig következett a szívbetegeknek nem ajánlott utolsó perc. Pitesti 67-66 arányban egypontos elônyre tett szert, s Vásárhelynek 18 másodperce maradt a támadásra. Látható óra hiányában ekkor taktikai baki következett. Cristescu betört és kosarat ért el, ám a nagy örömben senki sem figyelt az azonnal indító pitesti-iekre, akik ismét két pontot dobtak. Ám vajon érvényes volt-e ez az utóbbi találat? A kézi idômérést ellenôrzô Radu Draganescu bukaresti szövetségi felügyelô ítélete szerint igen, s Vásárhelynek még kereken egy másodperce maradt támadásra. Túl késô volt azonban bármire. 68-69 maradt a keserûen igazságtalannak tûnô végeredmény.

Kár, ugyanis a mérkôzés megnyerhetô lett volna – minden külsô ellenséges tényezô ellenére – egy kevés odafigyeléssel. Mert szó se róla, a küzdeniakarással nem volt baj, ám idônként az összpontosítással igen. Csak remélhetjük, hogy a jövôben ezek a hibák nem ismétlôdnek meg.

A Herlitz-Mobex pontszerzôi: Ilic 15, Pintea 14, Corui 13 (2 hárompontos), Kosanin 12, Szászgáspár 6 (2), Cristescu 6 (1), Viciu 2.

A következô fordulóban, október 30-án, szombaton 11 órától a Herlitz-Mobex a Poli Moldrom Iasi-ot fogadja. Konkurens focimeccs híján, reméljük, telt ház elôtt.

*

Idôközben megkezdôdött a B-divíziós bajnokság is, amelyben – nem kis anyagi áldozatokkal – indult a Herlitz-Mobex II csapata. A cél – amiért megéri a befektetett pénz –: lehetôséget adni a potenciálisan az A-osztályos csapatba bevehetô fiatal reménységeknek a játékra, a fejlôdésre. A múlt héten a kolozsvári Vointától elszenvedett itthoni vereség után Vásárhely ifjainak ezúttal 50-43 arányban sikerült Nagybányán a helybéli Iskolás Sportklubot legyôzniük.