|
LI. évfolyam 248. (14282) |
1999. október 23., szombat |
Októberben sok mindenre gondolhatunk. Októberben a római katolikusok a Szûzanyához imádkoznak a loretói litániával, a protestánsok október 31-én tartják a reformáció emlékünnepét. Októberben forr az új bor, s néha-néha forr a világ. Október a forradalmak hónapja is.
Október 23-án emlékezünk az 1956-os vérbefojtott magyar forradalomra: amikor Budapesten a Bem- szobornál összesereglett tömeg a Balassi Bálint utca felôl érkezett a Kossuth térre; amikor a magyar nép hajlandó volt lemondani legbecsesebb földi kincsérôl, az életérôl. Mert a hatalomtól való függetlenséget, a szabadabb és emberibb életet olyan döntô értéknek tartotta, hogy érte az életet is kockára tette. Kôvágó Sándor alezredes 1956. november 29-i írásos jelentésében a következôket írja:"...Olyan nagy volt a tömeg, hogy a Parlamentnél volt az éle, de a téren még voltak, pedig tömött sorokban ember ember mellett mentek át a hídon a pesti oldalra."
1956 nyara és ôsze a kelet-európai történelem egyedülálló pillanata volt, amelyhez foghatóra nem volt példa a XVIII. század, Jan Sobieski óta, amikor Lengyelország katolikus nemessége és a magyar katolikus- protestáns nemesség egyesítette erejét, hogy a keresztény Európát megvédje az iszlám- török hódítók ellen, vallja Fehér Ferenc és Haller Ágnes, az Egy forradalom üzenete címû könyben.
A Kádár-rendszer végéig érvényben volt hivatalos értékelés szerint: "a felkelés október 23-tól kezdôdôen egységes ellenforradalom volt. A Rákosi-rendszer hibái ellen, a párton belül, az 1956. februári XX. SZKP kongresszus után "széles demokratikus ellenzék" bontakozott ki. Ezen belül Nagy Imre csoportja pártellenes magatartást tanúsított, "a kritikát kivitte az utcára", s október 23 után a második Nagy Imre- kormány nem lépett fel erélyesen az ellenforradalom ellen, sôt fegyverszünetet kötött vele." Még késôbb el akarták egészen felejteni, 1956 voltaképpen nem is volt. Nyikita Szergejevics Hruscsov megállapítása szerint "könnyen elejét vehették volna az 1956-os magyar forradalomnak, csak tucatnyi írót kellett volna idejében tarkón lôni vagy felakasztani."
Az emberek elvesztették türelmüket. Bizalmatlanná váltak egy olyan rendszerrel szemben, amely nem tûrt ellenzéket. Az szovjet beavatkozás arra figyelmeztette ôket, hogy a terror mindig visszatérhet, ha intézményes politikai változás nem történik. Ezért a forradalom ötpontos követelése a következôképpen szólt:
1. A szovjet csapatok visszavonása Magyarország területérôl.
2. Többpártrendszeres államrend létrehozása az egypártrendszeres diktatúra helyett.
3. Magyarországnak ki kell lépnie a Varsói Szerzôdésbôl.
4. Magyarországnak ünnepélyesen deklarálnia kell semlegességét.
5. Több párt részvételével szabad választásokat kell tartani nemzetközi ellenôrzés mellett, amint ez lehetségessé válik.
Annak idején a forradalmárok azt várták az ENSZ- tôl, hogy: * az ENSZ-fôtitkár megjelenik Budapesten a kritikus napokban; * nemzetközi rendôrséget küld Magyarországra és igazságos rendet állít helyre; * különleges erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az összes szovjet erôt visszavonják Magyarországról; * garantálja a Nagy Imre-kormány személyes biztonságát és a politikai hatalmat ismét visszahelyezi ennek a kormánynak a kezébe vagy egy hasonló összetételû kormányéba; * biztosítani fogja azt, hogy a magyar nép szovjet beavatkozástól és nyomástól mentesen, szabad országos választásokat tarthasson; * az ENSZ felülvizsgálata alatt fog lezajlani a szabad választás; * érvényt fog szerezni a Nagy Imre-kormány semlegességi deklarációjának; * meg fogja fosztani a Kádár-féle bábkormányt a szervezet tagságától, és Magyarország ENSZ képviselôjeként átmenetileg Kéthly Annát, a Nagy Imre-kormány egyetlen külföldön élô tagját fogadja el.
A felhívás, a Nyugat beavatkozását sürgetô kérések gyakorlatilag hatástalanok maradtak. A nagyhatalmi egyensúlyérdekek megpecsételték a magyar forradalom sorsát.
1956 végétól 1959-ig mintegy 35 ezer ember ellen indult rendôrségi-ügyészségi vizsgálat "politikai bûncselekmények" gyanújával. Huszonhat ezren kerültek bíróság elé. Jogerôsen elítéltek mintegy 22 ezer személyt. 1957- 1960 között körülbelül 13 ezren kerültek hosszabb- rövidebb idôra internáló táborokba (Tököl, Kistarcsa). Az '56-os megtorlásokban az eddigi kutatások szerint 1961-ben volt az utolsó kivégzés. 1989 május 10-én a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján egy 277-es listát ismertettek a halálra ítéltekrôl. A kutatások eddigi eredményei szerint 350-400-ra tehetô az 1956-1960 között kivégzettek száma, 280-300-ra becsülik a politikai perekben a forradalomban való részvételért kivégzetteket.
Az idô azonban azzal, hogy leverték a forradalmat, nem állt meg. Élni kellett tovább. És nem szabad elfelejtenünk, hogy a kis magyar nép, ha csak néhány napra is, megdöntötte a totalitarista rendszert.
Tény — és mi magyarok büszkék lehetünk rá —, hogy az 1956-os magyar forradalom alapjaiban rendítette meg a kelet-európai diktatúrákat, s elindította bukásukat. Akkor is így van ez, ha még évtizedekig tovább éltek ilyen vagy olyan formában, s csak 1989 végén jött el a vég, dôltek össze dominószerûen. Magyarország arra is büszke lehet, hogy a volt szocialiata országok közül elsôként vették fel a NATO-ba, s elsôk között lesz az Európai Unió tagja.
A legnagyobb méretû megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. De börtönbe vetettek olyan román értelmiségieket is, akik nem is Erdélyben éltek, ám a rendszer ellenzôiként leszámolhattak velük. Egy másik csoportba a közös román — magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre.
Erdélyben nem polgári, hanem katonai szék ítélkezett. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsôsorban az értelmiség tartozott. 12-15-re tehetô azoknak a magyaroknak a száma, akiket halálra ítéltek. Romániai magyar kutatók becslése szerint a kínvallatásokba belehalt emberekkel együtt ez a szám az 50-et is meghaladja. A testüket jeltelen sírok ôrzik.
Jellemzô a félelem diktálta megtorlásra, hogy a kolozsvári egyetem diákjainak, tanárainak az volt a bûne, hogy a halottak napján a Házsongárdi temetôben megemlékeztek a harcokban elesett magyar felkelôkrôl. 4-6 évig terjedô börtönt kaptak érte. De kifejezô annak a kolozsvári magyar egyetemistának az esete is, aki — minthogy Budapesten tanult — részt vett az október 23-i tüntetésen, és amikor hazajött 10 év börtön várta — állítja Tischler János történész.
Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság 1998. október 4-6 között úgynevezett kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra, ahol a forradalom áldozataira, az elítéltekre emlékeztek. Tófalvi Zoltán tudósításából megtudhattuk: több mint "40 évvel ezelôtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két vádlottját, Sass Kálmán lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. 56 elítéltet összesen 1300 évi büntetéssel sújtottak. Ugyancsak akkor tartóztatták le az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, illetve a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben, eddigi adatok szerint 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki. Ambrus György a brailai Nagysziget mocsaraiban halt meg, volt, aki fagyhalált szenvedett. Dr. Bogdánfi Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elôtt a börtönben halt meg. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait."
1957-ben kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönévekre ítélt, tudhatjuk meg Varga László nyugalmazott református lelkész visszaemlékezéseibôl. Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra. Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsôt és Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték.
Emil Constantinescu elnök pénteken az Alfa-Kartell vezetôivel találkozott Kolozsváron. Az államfô nyilatkozata szerint a beszélgetésbôl kiviláglott: a reform korlátozásokat hoz ugyan, végrehajtásában viszont hiányosságok észlelhetôk. A szakszervezetiek az elôbbieket megértéssel fogadnák. Az utóbbiakra kell az — államfô szerint — a további tárgyalásokat összpontosítani.
Constantinescu leszögezte: a végrehajtó hatalom feladata a román jogkeret értelmében a gazdaság, a társadalmi kérdések és a közigazgatás irányítása.
Az alkotmány nem hatalmazza fel az államfôt a kormány menesztésére, kötelessége viszont a társadalom és a közintézmények közötti egyeztetôi szerepet vállalni, amikor a tárgyalások zsákutcába jutnak. A bevett eljárás az, hogy elsô szakaszban a szakszervezeti központok és a kormány között folyjanak tárgyalások — emelte ki az államfô.
Kolozsváron Gh. Funar felhívása dacára sem történt semmi. (Leszámítva, hogy egy kocsiból videofelvételt készítettek ismeretlenek.) A provokáció attól még provokáció marad. Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét kérdeztük az ügyrôl a magyar nemzeti ünnep alkalmából tartott tegnapi konzulátusi fogadás után.
— Hogyan kommentálja elnök úr Gheorghe Funarnak a magyar nemzeti ünnep alkalmából végrehajtott produkcióját?
— Gheorghe Funartól megszoktuk ezeket, hiszen évek óta kedvenc foglalatossága a provokáció. Én nem is ezt kommentálnám elsôsorban, amit Gheorghe Funar mondott, illetve amit az általa kiadott közlemény tartalmaz. Nekem azt kell kommentálnom a lehetô legkomolyabban, hogy ezt most már sem a kormánynak, sem az igazságszolgáltatásnak nem szabadna tovább tûrnie. Tehát az igazságszolgáltatás és a kormány, meg a kormánykoalíció gyengesége ad lehetôséget Gheorghe Funarnak meg a hozzá hasonlóknak arra, hogy sorozatos magyarellenes provokációkat szervezzenek. A néhány héttel ezelôtt Aradon történteket ismeri a közvélemény, aminek semmi következménye nem lett, s ettôl csak vérszemet kaphatott az elhíresült polgármester. Nem tudok arról, hogy nyomozást indítottak volna, hogy valakit felelôsségre vontak volna, holott mi tovább kértük. Ennek az elnézô magatartásnak a következménye, hogy Gheorghe Funarnak van bátorsága ismételten izgatni, uszítani a magyarok, és Magyarország ellen. Mi ezt természetesen ezúttal sem hagyhatjuk szó nélkül.
— Ezenkívül mit kíván tenni az RMDSZ, mert ha a magyar kormány meglehetôsen szôrmentén látszik kezelni a hangulatkeltés különbözô formáit nekünk, itt élôknek nem mindegy, hogy milyen hangulati közegben élünk?
— A két ország minél jobb viszonya valóban mind a két félnek egyaránt érdeke. De ez nem jelenti azt, hogy a két ország bármelyikének is el kell hallgatnia a véleményét és hogy szônyeg alá kell sepernie, jelentéktelen incidensként kezelnie olyan dolgokat, mint például a kolozsvári fôkonzulátus elleni provokációk. Ilyen szempontból, be kell vallanom, nekem is volt hiányérzetem, viszont az Alföldi László által kiadott közlemény tartalmát jónak tartom. Ez valóban egyértelmû, világos. Erre most a román kormánynak és a külügyminisztériumnak nyilvánvalóan valamilyen módon reagálnia kell.
— És ha mégsem reagálnak, s továbbra sem történik semmi, mit kívánnak tenni?
— Szerintem a közleményre reagálni fognak, mert a diplomácia szabályai szerint meg kell ezt tenniük. Ami minket illet, ismétlem, a koalíciós vezetôknek, a miniszterelnöknek, s magának az igazságügyminiszternek is még egyszer föl fogom vetni ezt a kérdést, és nyilván kivizsgálást meg eljárást sürgetünk. Nagyon remélem, hogy erre elôbb-utóbb sor kerül, mert nem elszigetelt jelenségrôl van szó. Az utóbbi idôben szó nélkül hagynak számos olyan megnyilvánulást, amelyeket nem volna szabad szó nélkül hagyni. Utaltam már az Aradon történtekre, Kolozsváron sem ez az elsô provokáció a fôkonzulátus ellen. Vagy ahogy az ellenzék a maga nacionalista ostobaságait hangoztatja és erre a kormánytól senki nem reagál, meg ami a történelemkönyvekkel történik, szerintem ezek 1989 elôtti szemléletet elevenítenek föl és nem tekinteném veszélytelennek. Például arról, hogy a Gh. Funar közleményében meg lehet fenyegetni a román állampolgárokat, hogy nehogy bemenjenek egy fôkonzulátusi fogadásra, nem hiszem, hogy sokaknak ne jutna az eszébe, mit jelentett '89 elôtt nagykövetségekkel kapcsolatba kerülni, és hogy a szekuritáté hogyan félemlítette meg az embereket.
— Végül is a kormánynak alkotmányos kötelessége eljárni, s az az ügyészségnek és a rendôrségnek is, mert ez nyílt uszítás.
— Így van. Nem kell ide följelentés, hiszen az uszítás hivatalból üldözendô cselekmény az én véleményem szerint.
— Egy polgármestert fel lehet függeszteni, hiszen pártpolitikusként mondhat, amit akar, de polgármesterként ilyen felhívást nem adhat ki.
— Valóban, csakhogy ehhez erô kellene, határozottság és bátorság, ami sajnos, a kormánykoalícióban nagyon ritkán van meg. S egyre kevesebb a választások elôtt.
A román—német gazdasági kapcsolatok fejlesztésérôl szóló kerekasztal- megbeszélés egyik témája a vízumkérdés volt, mely nehézségeket okoz a német partnerekkel rendelkezô és Németországba üzleti ügyben utazó román üzletemberek számára.
Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter elmondása szerint a román fél több vízumtípus bevezetését kérte a német hatóságoktól, továbbá azt, hogy az üzletemberek vízumkérését soron kívül hagyják jóvá.
A román fél tájékoztatta német partnereit, hogy a határon történô vízumkibocsátás beszüntetését, amire jövô év január elsejétôl kerül sor, az Európai Unió kérte, bár a német üzletemberek szerint az eddigi rendszer megkönnyítette a román vállalkozók bejutását a Schengen- övezetbe. A román fél megkérte partnereit, hogy tájékoztassák az uniós hivatalosságokat eme intézkedés hátrányairól és kérték visszavonását.
Úgy látszik, a meleg évszak nem bizonyult elég hosszúnak ahhoz, hogy Marosvásárhely-szerte a kazánházakat és hôközpontokat a hideg beállta elôtt üzemképessé tegyék. Pedig általános javítás címén a nyár folyamán esetenként két-három hétig is megvonták a melegvíz-szolgálatatást a tömbházakban. Ennek fejében a lakosság elvárta volna, hogy amikor október közepén ismét ránk köszönt a hideg, akkor a lakásokban meleg legyen. Ez idén sem történt így. Például a Budai Nagy Antal negyed tömbházaiban csak szerdától fûtenek, míg a Kárpátok sétányon az 1- es számú kazánházhoz, és a Meggyesfalvi negyedben a 3-as és 4-es számú, (Cisnadiei utcai) kazánházhoz csatolt lakásokban mai napig sincs fûtés. Szász Gyöngyvér, az Energomur sajtószóvivôje szerint ezekben a kazánházakban nem sikerült befejezni a beruházási munkálatokat, s emiatt csak a jövô hét folyamán kezdik meg a próbaüzemeltetést. A hôszolgáltató vállalat ígéretet tett arra, hogy november elsejétôl az említett három kazánház is elkezdi a fûtést.
A polgármesteri hivatalt még nem értesítették
A kormány hétfôi ülésén sürgôsségi rendeletet fogadott el a lakosságnak szállított hôenergia országos referenciaárának megállításáról. Ebben a rendeletben határozzák meg, még milyen kedvezményeket nyújthatnak a a helyi közigazgatási szervek a nehéz anyagi helyzetben élô, kispénzû családoknak. A távhô- és melegvíz-hálózatra csatolt lakások kisjövedelmû lakóinak a helyi közigazgatósági szervek havi pénzsegélyt nyújtanak az egy fôre jutó nettó jövedelem függvényében. Ez a havi segély 100 ezer lejtôl 335 lejig terjedô összeg, de nem haladhatja meg a fûtésért és melegvízért fizetendô költségeket.
Jóllehet a sajtó közreadta a kormánynak ezt a rendeletét, a Hivatalos Közlönyben még nem jelent meg. Így a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Községgazdálkodási Igazgatósága sem kapott kézhez semmiféle írott dokumentumot ezzel kapcsolatban. Amíg hivatalos értesítést nem kapunk — mondotta Ignat Ionel igazgató —, addig nem foglalkozhatnak a kérdéssel.
Egyes lakótársulásoktól ellenben úgy tájékoztattak, hogy a lépcsôházfelelôsök máris elindultak "feltérképezni", hogy a lakók közül ki jogosult és ki nem a beígért pótlékra. Legalább ôk álljanak készenlétben.
Sikkasztás, okirathamisítás és haszonélvezet alapos gyanújával indítottak eljárást a 25 éves C. Mircea, a Mezôgazdasági Bank vásárhelyi kirendeltségének volt referense ellen. A rendôrség tájékoztatása szerint a fiatalembert februárban letartóztatták, amikor fény derült arra, hogy hûtlen vagyonkezelés bûntette elkövetésével 181 millió lejjel károsította meg a bankot. A héten tartott ellenôrzés során ki tudódott, hogy C. Mircea múlt év júniusa és augusztusa között a bank hét letétese számláját zárolta, így 72 millió lejt tulajdonított el. A gyanúsítottnak elôzetes letartóztatásban kell felelnie tettéért.
A megyei rendôrfelügyelôség gazdasági- pénzügyi bûnözéssel illetékes osztálya a hét folyamán 53 gazdasági egységet ellenôrzött. Ennek során 35 jogsértést fedtek fel, közülük 4 csalás, 4 szolgálati visszaélés, egy sikkasztás és egy adócsalás. Az okozott kár 300 millió lej. Ugyanezeknek az ellenôrzéseknek a során 15 büntetést róttak ki az 1990-es évi 12-es számú törvény elôírásainak be nem tartása miatt. A büntetés összértéke 3,4 millió lej, és további 55,1 millió lej értékben koboztak el.
A dicsôszentmártoni rendôrség tetten érte a 15 éves Z. Gheorghét és a 17 éves F. Cosmin Iuliant, miközben azok csütörtökön a helybeli Romcereal lerakatából 300.000 lej értékû gabonát próbáltak elvinni. A rendôrségi kihallgatás során derült ki, hogy a két fiatalkorú másik két lopás is elkövetett. Korábban 800 ezer, valamint 1,6 millió lej értékû gabonát tulajdonítottak el a fent említett egységbôl.
Csütörtökön, egy óra alatt két súlyos kimenetelû közúti baleset történt Szászrégenben. Tiltott helyen kelt át az úttesten a 47 éves Beszterce-Naszód megyei M. Sanda, akit MS-04-HWI forgalmi rendszámú személyautójával a 49 éves R. Vasile gázolt el. Ittas állapotban feküdt az úttesten a 28 éves H. Gyula Róbert, akit MS-03-TNY jelzésû személyuatójával a 40 éves T. Ioan Marcel ütött el. Mindkét gyalogos súlyos sérüléseket szenvedett.
Tegnap délelôtt, a Petru Maior Egyetemen, Horváth Zepeczaner Ágnes, a The Santa Cruz Operation (SCO) amerikai informatikai cég, bécsi székhelyû, Kelet- Európáért felelôs képviselôje átadta a tanintézmény reprezentánsainak a cég adományát. Az SCO ajándéka UNIX rendszerû számítógépes operációs rendszereket, illetve az ehhez kapcsolódó oktató programokat tartalmaz. (Beszámolónk a 6. oldalon.)
Mint a Székelyudvarhelyrôl elszármazott Horváth Ágnes elmondta, Románia az elsô olyan kelet-európai ország, ahol az SCO beindítja az egyetemek, fôiskolák, szakközépiskolák segítését célul tûzô programot, s ennek keretében a bukaresti ASE (Gazdaságtudományi Akadémia) és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem után a Petru Maior Egyetem a harmadik a sorban. A SCO operációs rendszereket elsôsorban a nagy üzembiztonságot és gyors adatfeldolgozást igénylô környezetben használják, mint a például bankok, így Romániában a CEC, a Román Fejlesztési Bank és a Dacia gépkocsigyár van ellátva SCO-rendszerekkel.
A Petru Maior Egyetem prorektora, Adrian Petrescu megköszönte az egyetem tanárainak és hallgatóinak nevében az adományt, és reményét fejezte ki, hogy a SCO céggel gyümölcsözô kapcsolat alakulhat ki. Calin Enachescu dékán elmondta, hogy a SCO rendszerekkel már 1991-ben megismerkedtek, ám mert késôbb más rendszerrel szerelték fel ôket, a kapcsolat megszakadt. Most nagyon örvend az ajándéknak, hisz annak idején meggyôzôdhetett a SCO termékek minôségérôl.
A SCO nem alapítvány, hanem profitorientált cég — mondta el lapunk kérdésére Horváth Ágnes —, amelynek jól átgondolt érdeke ez az akció, hisz azok a diákok, akik hozzászoknak a SCO használatához, és meggyôzôdnek megbízhatóságáról, késôbb a munkahelyükön is ezt fogják választani. A piacon létezô különbözô operációs rendszereket összehasonlítva úgy vélte, hogy valamennyinek megvan és továbbra is meg lehet a helye a piacon, hisz vannak bizonyos szegmensek, ahol az igényeket ôk tudják a legmegfelelôbb módon kielégíteni.
Csütörtök délután újabb fotómûvészeti kiállítás nyílt a marosvásárhelyi Várgalériában, igen érdekes budapesti személyiség, Újhelyi István felvételeibôl. Ô az, aki vidéki és nagyvárosi témakeresô barangolásai és egyéb elfoglaltságai mellett rendszeresen "elôhívja" a történelmet is, miért, miért nem, Napóleon élete, keleti — magyarországi — hadjárata kedvenc kutatási területe, kedvvel foglalkozik a kor kevésbé ismert részleteivel. Mindezeken kívül Budapesten megvan az ô Bocskai Köre. Erre mondják mifelénk is divatosan: sokrétû intellektüel.
Kiállított felvételeibôl jó néhány csakugyan arról tanúskodik, hogy szenvedélyes gyûjtôként aktív köze van a históriához, de egyébként a kiállítást megnyitó, Újhelyi István fotómûvészetét méltató Török Gáspár marosvásárhelyi fotómûvész elmondása szerint a mûvész budapesti lakása — minden túlzás nélkül — valóságos múzeum.
A tárlat anyaga legalább — úgy kapásból — három-négy témakört hoz közelbe, van portré, szocio- és riportfotó, akt, esszéfotó, tájkép, egyszóval arra kattint, ami éppen útjába kerül, fényképez nagylátószögû lencsével. Múzeumi csendjében több önarcképet is készített, minden évben legalább egyet elôhív, önarcképébe — mondja Török Gáspár — beviszi a politikát... Példának okáért, amikor Magyarországon bevezették a személyi számokat, ez a "jel" fanyar tiltakozásul a mûvész homlokán "ragyog". Fekete-fehér felvételein néhol enyhén barna tónusokkal fokozza a hatást. A galéria falain egy egész sor aktfelvétellel hívja fel a figyelmet az "anatómiai idomok" simulékony szépségeire.
Újhelyi István kalandos ember lehet. Nem elég persze neki a világváros Budapest, beton- és kôrengeteg, de mi van akkor, ha közel vannak a budai hegyek? Leutazik alföldi tanyákra, ott szembe megy a tájjal, a foghíjas szocioelemmel, érdekes vagy éppen szánalmas figurákkal, úgyhogy már csak kattintani kell. Azt nagyon jól tudja, hol és mikor.
A várgaléria jelenlegi kiállításának van egy nagy "elônye": a tárlat befejeztével (november eleje) a képeket nem kell csomagolni és visszaküldeni Budapestre. Újhelyi István száz képet adományozott a Marosvásárhelyi Fotóklubnak, úgyhogy ezután kiállítás szempontjából a budapesti fotómûvész Marosvásárhelyen bármikor "kéznél" van. Ahogy ismerjük a Vásárhelyi Fotóklubot, Újhelyi Istvánt múzeumi csendjébôl majd többször elôhívja.
Neve nagy fotókatalógusokban szerepel.
Október 25-e a román hadsereg napja. Ennek alkalmából a Horea, Closca és Crisan 6-os Hadtest csütörtök délután tudományos ülésszakot szervezett.
— 55 évvel ezelôtt, 1944. október 25-én Románia hadserege az utolsó tenyérnyi földet is felszabadította a fasiszta uralom alól — mutatott rá köszöntô beszédében Ciulea Victor ezredes, a 6-os Hadtest parancsnoka. Toganel Ioan megyei tanácselnök az általa képviselt intézmény, illetve a katonai központ, a polgári védelmi felügyelôség, a háborús veteránok, a hôsök kultusza egyesület, a tûzoltók, rendôrség és csendôrség közötti jó együttmûködési kapcsolatot emelte ki. Pora Zamfira, a prefektúrai fôtitkár a prefektus üzenetét olvasta fel. A következôkben felszólaló múzeológusok, ezredesek a második világháború fontosabb mozzanatait elevenítették fel. Virgil Lacatusu alezredes, a 2-es harckocsi- dandár parancsnoka a hadseregnek, a NATO-ba és az unióba való csatlakozás által feltételezett újraszervezésrôl beszélt.
Zárómomentumként középiskolás diákok szavallatai hangzottak el, fellépett az Állami Filharmónia és a Sireagul együttes. Az ünnepség hétfôn folytatódik, amikor délelôtt 10 órakor a vásárhelyi Gyôzelem téri ismeretlen katona szobra elôtt, 11 órakor a hôsök temetôjében helyezik el a kegyelet koszorúit, majd 13 órakor a marosorbói hôsök temetôjében koszorúznak.
25 éve, 1974-ben hunyt el DAVID FJODOROVICS OJSZTRAH orosz hegedûmûvész, karmester. Klasszikus és romantikus mûvek bravúros technikájú elôadója, kortárs orosz szerzôk lelkes propagátora volt. (1908-ban született.)
10 éve, 1989-ben hunyt el MARY McCARTHY amerikai írónô. Szatirikus regényei emancipált nôk és értelmiségi férfiak viszontagságos életútját ábrázolják. Esszéíróként is jelentôs volt. (1912-ben született.)
1100 éve, 899-ben halt meg NAGY ALFRED, Wessex és az angolszászok királya. ÉK-Anglia kivételével felszabadította az országot a dánok uralma alól, majd London bevétele után békét kötött velük. Uralkodása meghatározó jelentôségû az angol feudális társadalom, a jogalkotás és kultúra fejlôdésében. Fordítói tevékenységével az angol széppróza megteremtôje. (849-ben született.)
120 éve, 1879-ben született FEDÁK SÁRI színésznô, legendás hírû operettprimadonna. Kivételes tánctudás, temperamentum jellemezte alakításait. (1955-ben hunyt el.)
560 éve, 1439-ben halt meg ALBERT magyar király (1437-1439). Zsigmond király és császár veje, 1404-tôl Ausztria hercege, 1437-tôl magyar, 1438-tól cseh király, 1438-tól II. Albert néven német—római császár. Uralkodása alatt Magyarországon a hatalmat a nagybirtokos arisztokrácia gyakorolta. Fia a késôbbi V. László király. (1397-ben született.)
240 éve, 1759-ben született KAZINCZY FENREC költô, író, irodalomszervezô, a magyar nyelvújítás vezetô egyénisége. Egyik megindítója volt az elsô magyar folyóiratnak, a Magyar Museumnak. A jakobinus mozgalomban való részvételéért várfogságot szenvedett. Kiszabadulása után Széphalomról levelezés útján irányította a magyar irodalmi életet. (1831-ben halt meg.)
100 éve, 1899-ben született GULYÁS PÁL költô. A népi írók csoportjához tartozott. Ô alapította és egy ideig szerkesztette a Válasz c. folyóiratot. Kiváló mûfordító volt. (1944-ben hunyt el.)
75 éve, 1924-ben hunyt el DÉRI FRIGYES gyáros, mûgyûjtô, mecénás. hatalmas értékû régészeti, képzômûvészeti, numizmatikai gyûjteményét Debrecen városának ajándékozta, s anyagilag támogatta a ma róla elnevezett múzeum építését. (1852-ben született.)
295 éve, 1704-ben halt meg JOHN LOCKE angol filozófus. Fôleg ismeretelmélettel foglalkozott. Alaptétele: nincsenek velünk született eszmék, minden ismeret a tapasztalásból származik. Empirizmusa nagy hatással volt az angol felvilágosodásra. (1632-ben született.)
90 éve, 1909-ben született FRANCIS BACON, ír származású angol festô. Az expresszionizmushoz közel álló figuratív mûvészetét gazdag színhatás, különös drámaiság jellemzi. (1992-ben halt meg.)
70 éve, 1929-ben halt meg OSVÁT ERNÔ szerkesztô, író, kritikus. Neve elválaszthatatlan a Nyugat c. folyóirattól, melynek indulásától (1908) haláláig szerkesztôje, arculatának meghatározója volt. Éles szemû kritikus volt, jelentôs szerepe volt a modern magyar irodalom formálásban. (1877-ben született.)
20 éve, 1979-ben hunyt el CSÛRÖS ZOLTÁN Kossuth- díjas kémikus, az MTA tagja. Kutatási területéhez tartozott a szerves kémia és technológia, a szénhidrátok szerkezete, a mûanyagok kémiája. (1901-ben született.)
160 éve, 1839-ben született STEINDL IMRE építész, az MTA tagja. Mûvei a neoreneszánsz és a neogótika szellemében készültek. Fô alkotása az Országház, amelyben fôleg az angol gótika elemeit alkalmazta. (1902-ben hunyt el.)
365 éve, 1634-ben hunyt el KÁLDI GYÖRGY jezsuita író. Fô mûve a katolikus biblialefordítása, a Szent Biblia — 1626. (1573-ban született.)
85 éve, 1914-ben halt meg ERNST STADLER német költô, irodalomtörténész, kritikus. Az expresszionista költészet kiemelkedô képviselôje volt. (1883-ban született.)
25 éve, 1974-ben hunyt el HARANGOZÓ GYULA Kossuth-díjas balett-táncos, koreográfus. A 20. sz.-i magyar balettmûvészet egyik legnagyobb karaktertáncosa volt. Koreográfusként is jelentôs. (1908-ban született.)
Az 1956-os forradalom emlékére (korabeli dokumentumok újraközlése)
Nemzeti forradalmunk, szabadságunk és függetlenségünk kivívásának legnagyobb erénye az erkölcsi tisztaság.
A magyar írók kivették részüket a forradalom elôkészítésébôl. Kötelességük, hogy ôrködjenek a forradalom tisztaságán is.
Követelik, hogy vonják felelôsségre mindazokat, akik a nép ellen vétkeztek. Ugyanilyen határozottsággal követelik azt is, hogy a bûnösök a szabad magyar bíróság elôtt feleljenek. A nép ne az utcán ítélkezzék, hanem a tárgyalóteremben!
Felszólítunk mindenkit, hogy a vétkeseket bántatlanul adják át a nemzetôrség vagy a honvédség járôreinek. A személyi bosszú méltatlan hozzánk. Meggyôzôdésünk, hogy a magyar nép ebben is egyetért íróival.
A világ szeme rajtunk. Csodálja forradalmunk tisztaságát. Ne essék rajta folt!
Budapest, 1956. november 1.
A Magyar Írók Szövetsége
Nehezen szántam magam arra, hogy megszólaljak. Amikor az elsô puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejembôl a vér: ezért te is felelôs vagy. Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkolók kezét! Én nem tudom egyszerûen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelôsen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben s a vádlottak padjára ültettem magam.
Barátaim, vállalom a felelôsséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva elsô hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az elsô gyôzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amirôl csak félszavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egészében, puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a "suhanc" szó szent elôttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: ájultan hallgatott. Október 23-án felállt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendülten és tisztelettel megemelem a kalapomat elôtte. Úgy, ahogy kívántam és kértem és reméltem: '48 ifjúsága után most támadt a hazának egy '56- os ifjúsága is.
Elsôsorban ôhozzájuk szólók, mert ma az ô kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. '45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára lelünk. De tíz év alatt lépésrôl lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni, s ehelyett vérbôl s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelôsnek érzem magam azért is, hogy késôn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerôsíteni, hogy mindenki értsen belôle. De egy mentségünk van, magyar íróknak: ha késôn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen.
Barátaim, ha szavamnak van valami hitele, hallgassatok meg: óvjátok meg a forradalmat! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bûnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedôket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették ôket.
A forradalom gyôzött, de ha nem adunk neki idôt, hogy erôre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van s egy életünk. Ha szavamnak van hitele: fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk! Bízzunk a nép erejében és tisztességében.
Tisztelet a halottaknak.
Déry Tibor
Az idôk gyógyító lázában él a magyar. Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mely nemzeti hôseink példáit emeli elénk és költônk fénylô szavait idézi.
Nincs módunk kitérni a hûség elôl.
Tizenegy éve élünk ôrhelyünkön: ezen a földön; szomjazva az emberi és a nemzeti lét igaz voltára. Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig vegyes fôzetekkel kábított a hosszú sóvárgás után, emberi és nemzeti létünkben tehettünk-e mást, mint amit tettünk?
Magunk fôztünk enyhítô és éltetô italt magunknak. A kor, melyben élünk s amelynek ablakán a jövôbe nézünk, vért csordított ebbe az italba. Örök intelem ez, mely egyformán szól nekünk magunknak és a világnak. Minket arra int, hogy a kor forradalmát magunknak kellett volna végbe vinnünk. Mivel nem ezt tettük, hanem ajándékba fogadtuk el, olyan esztendôk rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat eéferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendônk felôl kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugodalmát és alkotó erejét bénaság fenyegette.
Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik.
A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltetô italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel ôrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetôséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a mûvelôdés szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hûségében éltek.
Szenvedô lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszûnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy e harcok küzdôit igazságtalan ítélet ne érje.
Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan, munkások, parasztok és ifjúság, nemkülönben jövôt álmodó költôk, akik mind és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak.
Budapest, 1956, október 26.
Tamási Áron
"Október közepe táján érkeztem Budapestre. Beszélgetésekbôl, újságcikkekbôl hamar kiderült, valami nem mindennapi készül. Érezhetô volt egyfajta feszültség. A fiatalok a Petôfi körben, a munkások agyárakban szervezkedtek, elégedetlenek voltak a vezetéssel, a rendszerrel, Szovjetunió-ellenes jelszavak hangzottak el. 23-án délután rokonommal, Sanyival a Parlament elé mentünk. Az ifjúság tüntetést szervezett, a Bem- szobortól a Margit-hídon át jöttek a Parlament elé. Úgy gondoltuk, vannak vagy százezren. A tömeg követelte, hogy jöjjön Nagy Imre, és beszéljen. A hatalom válasza erre az volt, hogy megszûnt a közvilágítás, az emberek pedig meggyújtották a követeléseket tartalmazó röpcédulákat, s olyan világosság támadt, amelynek fényében a Parlament vörös csillaga is látszott. Tankok tûntek fel, mi a Földmûvelésügyi Minisztérium árkádjai mögé húzódtunk, hogy ha lônének, valamelyest védve legyünk. Bejelentették, hogy Gerô Ernô este nyolc órakor beszédet mond a rádióban. Elindultunk haza a Sanyiék Soroksári úti lakására, de útközben a villamosról jól láttuk, hogy a Rádió épülete elôtt is hatalmas tömeg áll. A Gerô beszédét már otthon hallgattuk meg. Felháborító volt, magabiztos, kérkedô hangú, feltüzelte a kedélyeket. Közben telefonált Sanyi egyik barátja, hogy a Rádiónál elszabadult a pokol, az ÁVO lövi a tüntetôket. Szirénázó mentôautók is érkeztek oda, de ezekbôl is ÁVO-s legénység szállt szembe a lázadókkal. Másnap reggel az erkélyrôl figyeltem, hogyan vonulnak be a tankok Csepel felôl a Nagykörút irányába. Az akkor Pesten állomásozó szovjet csapatok fraternizáltak a forradalmi ifjúsággal, tankjaikon magyar nemzeti színû zászlót lobogtató fiatalok ültek, s vidáman járták a várost. Le is cserélték ezeket az egységeket Szovjetunió- beliekkel, akik azt sem tudták, hogy a világ melyik részébe érkeztek, fogalmuk sem volt arról, hogy Magyarországra hozták ôket. A magyar katonák laktanyafogságban voltak, s például a Kilián- laktanya legénysége az ablakon át adogatta ki a fegyvereket a felkelôknek.
A Honvéd, illetve a magyar labdarúgó-válogatott sofôre ugyanabban a házban lakott, ahol Sanyiék. Aznap éppen Tatáról, edzôtáborozásból jött az Aranycsapat, a svéd válogatottal kellett volna megmérkôzniük. Megálltak a háznál megérdeklôdni, mi történik. Hát Sanyi magyarázta...,aztán Buzánszky egy kenyeret nyomott a kezébe. A címkéjébôl egy darab most is megvan. Ez áll rajta: Sütôipari V. Tata. 1. sz. üz. I. cs.
Kimentünk Csillaghegyre, a Sanyi szüleihez, majd visszafelé jövet felmentünk egyik barátomhoz, Pubihoz, aki a Nyugati Pályaudvar közelében lakott. Így fogadtak : "Elôször jöttél Pestre, s kevesebbel, mint egy forradalom, nem várhattunk." Ott maradtunk éjszakára, s úgy emlékszem, akkor hallottam hajnaltájt a rádióban Nagy Imre segélykérô felhívását. Egy darabig ott voltunk Pubiéknál, mert lehetetlen volt hazamenni. De enni itt is kellett, kenyér pedig alig volt. Elmentünk mind a hárman a közeli pékség üzletéhez. Hatalmas sor kígyózott, de az emberek roppant fegyelmezettek voltak. Két forint — egy kenyér, két forint — egy kenyér alapon hamar ment a kiszolgálás, s ha el is fogyott az áru, hamar kiszóltak, hogy ne türelmetlenkedjék senki, nemsokára jön a következô adag. Mint minden zûrzavaros helyzetben, itt is voltak, akik a felfordulást kihasználták. Éppen kenyérért álltunk sorban, amikor jött egy férfi, cekkerében italokat hozott, s mesélni kezdte, hogy egy kitört kirakatú üzletbôl rámolta, bennünket pedig arra biztatott, használjuk ki a lehetôséget. Egy elôttem álló azonban nem sokat teketóriázott, kitépte a neccet az illetô kezébôl, a konyakokat mind a földhöz vágta, "Az ilyen trógerekkel járatjuk le a forradalom becsületét! ", kiáltotta, s még sokáig dohogott magában. Aztán késôbb láttam, hogy betört kirakatok elôtt fegyveres ôrök állnak.
Haza akartunk menni a Sanyiék lakására, légvédelmi pincéken keresztül próbálkoztunk, de nem jutottunk túl messzire. Lehetetlen volt tovább menni, így a felszínen mentünk vissza Pubiékhoz. Az Oktogonon X-alakban két-két tank állt egymással szemben. Kezünket feltartva lassú tempóban haladtunk visszafele. A katonák ránk se hederítettek. Aztán mégis csak sikerült eljutnunk a Soroksári úti lakásba, de útközben rémes dolgokat láttunk. Például egy szovjet tankot teljesen kiégve, a benne lévôk megszenesedve, egy másik helyen egy orosz katonán átment egy harckocsi, teste cigarettapapír- vékonyra volt lapítva. Az Aradi utcában jártunk, tûzharc folyt a Nyugati Pályaudvar felôl az oroszok és az utca másik felén levô forradalmárok között. Kénytelenek voltunk behúzódni egy kirakatmélyedésbe, aztán végignéztük, mint röpülnek az orrunk elôtt a nyomjelzô lövedékek. A Halottak-napi Nagykörutat sem felejtem el. Alaposan szétlôtték, s a romokat, az utat mindenütt gyertyák világították meg.
Haza szerettem volna jönni, hallottam, hogy a csehszlovák állampolgárokat — egy részüket hajóval — kimenekítették, a jugoszlávokat is, de a román nagykövetség nem mozdult. A közönség által hívható telefonjukat kikapcsolták. Ismét a Honvéd sofôre segített. Ismerte a követség gépkocsivezetôjét, s megszerezte tôle a titkos telefonszámot. Így tudtuk meg, hogy a Nyugati Pályaudvar mögül, talán a Lôportár utcából mindennap autóbusz indul Románia felé. Korán reggel Sanyival indultam útnak. Ô is velem jött, mert felesége és fia éppen Erdélyben tartózkodott. Kijárási tilalom volt még, de senki sem törôdött velünk. Az autóbusz csak Lökösházáig vitt, busás összeget kellett viteldíjként fizetni. Aztán Lökösházáról marhavagonnal átszállítottak Kürtösre, majd beértünk Aradra. Éjjel felköltöttük az állomásfônököt, aki érvényesítette a Budapest—Kocsárd útvonalra szóló jegyünket, mert az Nagyvárad irányába szólt, s aztán hazazötyögtünk. Utazás közben hallottam, hogy némelyeknek, akik éppen Budapesten tartózkodtak, a halálhíre jött. Ide tartozik az, hogy a forradalom alatt az úgynevezett Szikla stúdióból folyamatosan ment a mûsor. A rádió üzeneteket vett fel az emberektôl, s hírek közben bemondták, hogy pl. X.Y. jól van, családja ne aggódjék miatta. Én is üzentem a családomnak, hogy élek a lövedéket, ami a ház erkélyét, amjd a plafont átfúrva az ölembe esett, a zsebemben hoztam haza.
Lejegyezte: Horváth Éva
Gyötört szívünk hadd járja át,
Szent hét sebed vérharmatát.
Csiha Kálmán
A fotós régóta nem azt látja, láttatja, ami van — hanem, ami lehetne.
Amíg megrágjuk az aforizmát, javasolom, vessünk még egyszer egy hosszú pillantást a termekre. Feketék-fehérek és színesek a 18. hazai fényképírók biennáléján.
És azt is halkan, de szemtelenül fûzöm hozzá, mi lenne, ha ez a kiállítás, mely ma még a külhoni mûvészeknek csak meghívott helyet nyújthat a karzaton, végre nemzetközi kiállítássá nôné ki magát? Nem ábránd. Hiszen az Alternatív filmfesztivál már féltucatszor került megrendezésre ugyanebben a vásárhelyi miliôben. Vannak esélyeink. (Ugyanaz kérdô hangsúllyal is.)
Régóta nem a lencse elé kerülô pillanat megörökítése a végcél. Nem a pillanaté, hanem az ötletté dagadó eszmélkedésé, a pillanatban rejtôzködô lehetôség, ábránd, sejtés, akarat, vágyálom, érzelmi kitörés kiszabadítása, felpörgetése.
A látványhoz rendelnek technikát, trükköt, sugallatot és vegyszert, mérgeket és fûszerszámokat. A látványért feláldozzák a dokufotó kutyahûségét. Az ugyanis az újságok oldalain is visszaköszön reánk. Ott van már a színes bulvárlapokon, a paparazzók halálba kergetô követelôzésében, a National Geografic pompás allegro majestuosoiban.
Ide valami más kell. Ide több szükséges, mint amit a közember szeme megpillant. A fényképíró más erejû valóságot ír. A képzeletét, a nosztalgiáét, a naiv rettenetét, a szépség rejtvényét adja fel, s legtöbbször reánk bízza a megoldást. A helyes megfejtôk között lelki örömöt, megnyugvást, felkavaró élményeket és olykor kis elégedetlenség-csészéket osztunk ki gôzölgô irigységgel.
A fényképekrôl eltûntek az újságok, eltûnt a közvetlen izgatás, a hétköznapi politika iszapja és a benne dagonyázó zsúrfiúk és nyomoroncok. A politika áttétesen van jelen. Egy megtört öreg tekintetben, egy borostás arcban, a hiányzó fogak között fütyülô szél és nevetés vegyületében, egy reszketô kézben, amint ima után szétválik hasztalan, vagy most készül fohászkodni. Kihez, miért, miféle reménnyel?
Ott van a remény a kilépô hófehér kisgyermekben, a kisherceg elindul a szurokfekete bolygón elôre. Vissza a kezdetekhez. Valamerre. Fogjuk rá, higgyük, hogy a jövô felé. Antoine Saint-Exupéry.
A posztmodern életérzés, a látáskultúra átalakulása mozgásmûvészetté, a szabadság megélése képezés, leképezés által, a világ körvonalainak fölpuhulása, az értékek elcsavarása és szépség- kritériumainak folytonos helyváltoztatása megérintette akaratlanuk azokat is, akik azt állítják magukról, hogy ôk csak géppel járják a világot, nem törôdnek a divatirányzatokkal, jövô-habzó-szétomló homokot, kormot, elmúlást, csonlisztet szitáló hullámokkal.
Az antropológus, a mûvelôdéskutató szemével nézve a képek ma többet árulnak el íróik mûveltségi hátországáról, olvasmányairól, filmélményeirôl, kulturális szokásairól, intellektuális választásairól, mint bármikor máskor. Azokról az öntôtégelyekrôl, amelyekben az egész világ készül. Figyeljük meg az értelmiségi témák, reminiszcenciák, nosztalgiák eluralkodását. A keményvonalas mûves, hagyományos valóságfotó, amely egykor történelmi dokumentum lesz, mindig az utolsó pillanatokat rögzíti a mûvészet eszközeivel. Másfelôl viszont nemcsak mi, hazaiak, de az emeleti fotók tanúsága szerint Európa is újra fölfedezi azokat a mûvészeti manírokat, eszközöket, látószögeket, témákat, amelyek a mûvészettörténet nagy korszakaiban, a festészeti csúcsidôkben vagy a németalföldiek megnyugtató középmezônyében egykor hódítottak. A festészet túllépett rajtuk, a fotó most ismét megkeresi a modernitás és poszt-korszakok kissé ironikus, a távolságtartás illúzióját keltô, laborban bûvölt látásmódjához kölcsönveszi, álarcában tetszelegve nyelvet ölt a hagyománytalanságra.
Gazdagodni akar. Gazdagítni tud.
Nem szoktunk ma már iskolákban, kasztokban gondolkodni. Mégis jelentôs, meglepô azonosságok, együttérzések, motívumfuvallatok fedezhetôk fel váradiak és brassóiak, vásárhelyiek, szeredaiak és szlatinaiak vagy udvarhelyiek, kolozsváriak, craoiovai és câmpinai fotósok, versenyzôk, benevezôk, bezsûrizettek között. A közhelyes válasz úgy szól: egyetlen világunk van. A helyes válasz, ha van: a szabadság és témaválaszték zavarba ejtô gazdagsága a globalizáció térdei elôtt zsibong. Felvonul itt a majdnem szociofotó, a szürrealista szépségideál, a néprajzi ihletettségû vallomás a szülôföldrôl és aktról, és az "egy konzervdobozban elfér a világ" életérzés. Könnyen válik minden szegelet, emberi táj és embermentes bontatlan természet mûteremmé. A hosszas, festôre-szobrászra valló beállítás, az elôre megrendezett happening- kompozíció és a talált object egyaránt bravúrokkal kecsegtet. Pompás gépek, lencsesorozatok, ördöngös kéz, nagyszerû papírok, rutin és találékonyság... mi kell még a jó fotóhoz...?
Hogy milyen feledékeny vagyok!?
Hát persze, a legfontosabb: a szem, az agy, az ujjak tehetsége, hogy az ihlet áldott világosságában, kegyelmében képpé sûrítse a végtelent és a parányt.
(Elhangzott 1999. október 16-án a VIII. Fotómûvészeti Biennálé megnyitóján)
Sebestyén Mihály
Az '56-os forradalom megítélése
Az 1956-os forradalomnak történelmünkben betöltött szerepérôl beszélgetnek a meghívottak a Duna Televízió Heti Hírmondó címû mûsorában vasárnap. Történészek fejtik ki véleményüket arról, mennyire ismertek a 43 évvel ezelôtti események és mennyire megosztottak a hazai szakemberek a forradalom megítélésében. Az adás szerkesztô-mûsorvezetôje Mátay László.
A nagyszebeni tanfelügyelôség visszautasította a Romák Pártja által javasolt azon személy tanfelügyelôi székbe ültetését, aki megyei szinten a roma gyermekek sajátos problémáival foglalkozott volna. A tanfelügyelôség azzal indokolja a romák pártja által tett javaslat visszautasítását, hogy a tanfelügyelôi állásra jelölt személynek mindössze két osztálya van. A tanfelügyelôség felszólította a Romák Pártját, hogy a felelôs posztba jelöljön más személyt. Florin Cioaba, a romák királya annak az aggodalmának adott hangot, hogy megfelelô iskolázottságú roma személy híján a számukra fenntartott állást román nemzetiségû foglalja el, elégedetlenséget gerjesztve a szebeni roma közösség körében.
A Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából nyílt csütörtökön kiállítás a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben. A két ország hét magyar mûvészének alkotásait Dohnál Tibor, az "Európa 24" nevû nemzetközi képzômûvészeti szövetség alapítója és Wehner Tibor, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának mûvészeti fôosztályvezetôje nyitotta meg. A nemzeti ünnep alkalmából a kiállítás megnyitójával egyidejûleg dr. Boros Miklós pozsonyi nagykövet tartott fogadást. Az eseményen jelen volt Rudolf Schuster, Szlovákia köztársasági elnöke, valamint a szlovákiai közélet tagjai és a Magyar Koalíció Pártjának több parlamenti képviselôje.
Belügyi tisztviselôt gyilkoltak meg Tiraszpolban
A Dnyeszter menti Köztársaság székhelyén csütörtökön ismeretlen tettesek agyonlôtték a belügyminisztérium szervezett bûnözés és korrupcióellenes osztályának vezetôjét. Anatolij Burduzsát Tiraszpolban saját háza elôtt gyilkolták meg: közvetlen közelbôl fejbe lôtték. Moldova szakadár köztársaságának belügyminisztériuma úgy véli, hogy a gyilkosság összefüggésben áll Burduzsa szakmai tevékenységével. Ô felügyelte egyebek között több, nagy visszhangot keltô gyilkosság nyomozását. E gyilkosságoknak az alvilág törvénytelen fegyverkereskedelemmel és más bûntettek elkövetésével vádolt keresztapái estek áldozatául.
Újabb, ezúttal nagy erejû földrengés történt péntek délelôtt Tajvan szigetén. A Richter-skála szerint 6,4-es erôsségû földrengés a fôvárost, Tajpejt és más városokat rázott meg hosszasan. Áldozatokról vagy anyagi károkról egyelôre nem érkezett jelentés. A Reuters jelentése szerint a földrengés epicentruma a szigetország középsô, déli részén fekvô Csiaji város közelében volt. A hatóságok még nem kaptak tájékoztatást az esetleges pusztításokról ebbôl a nagyvárosból. (Tajpejben a földrengés magnitudója kettes érték körül volt.) Négy héttel ezelôtt a Richter-skála szerint 7,6-os erôsségû földrengés pusztított Tajvanon, mintegy 2300 ember életét kioltva és több tízezer épületet megrongálva. Azóta mintegy 12 ezer kisebb- nagyobb utólökést regisztráltak. A Richter- skála szerint 6-os értéket elérô vagy azt meghaladó erôsségû földrengések már jelentôs, kiterjedt károkat okozhatnak, különösen lakott területeken.
Papont letartóztatták Svájcban
A berni külügyminisztérium pénteken közölte, hogy Maurice Papont Svájcban letartóztatták. Az emberiség elleni bûntettben való bûnrészesség vádjával tavaly 10 évre ítélt, szökésben lévô egykori francia kollaboránst a Berni-Alpokban tartóztatták le, a nemzetközi elfogatóparancs alapján — mondta a tárca szóvivônôje, Yasmine Chatila.
Tegnaptól román nyelven is megjelenik a Playboy címû havilap. A román változatot ismert irodalomkritikusok, költôk szerkesztik. A lap csütörtöki sajtóbemutatóján Mihail Galatanu költô és kritikus, a romániai Playboy fiatal fôszerkesztô-helyettese az MTI-nek elmondta, hogy a bukaresti szerkesztôség tudomása szerint hamarosan megjelenik a magyar változat is. A chicagói székhelyû Playboy Enterprises cég a görög Attica Publications Kiadót bízta meg azzal, hogy Romániában és Magyarországon helyi partnerekkel közösen adják ki a lapot. Romániában a helyi partner a Mediapro csoport érdekeltségéhez tartozó PBR Publishing cég. A közös vállalkozás a Playboy mellett más kiadványok forgalmazását is tervezi.
Dicsôszentmártonban szeptember 8-tól nincs melegvíz-szolgáltatás a tíz adós lakótársuláshoz tartozó tömbházakban, s a rendesen fizetô öt lakótársulásból csak kettô igényelte a fûtést. Az egyik lakótársulás csak november elsejétôl kérte a távhôszolgáltatás beindítását, míg két lakótársulás egyelôre nem pontosított, mikortól szeretné, hogy fûtsenek. A fennálló melegvíz- és fûtésgondot az adós lakosoktól rendszeresen befizetett összegek és a kormány által jóváhagyott, de egyelôre még át nem küldött állami támogatás oldhatja meg — vélekedett Ani Vasile, a helyi közüzemek igazgatója, aki azt is elmondta, hogy a fogyasztók közel 3 milliárd lejjel adósok az általa vezetett vállalatnak, amely a maga során tartozik a Romgaznak és a Conelnek. Szászrégenben, a Fák negyedben a lakók által felhalmozott közel 5 milliárd lejes adósság miatt félezer lakásban nincs fûtés, s a helyi közüzem csak a tartozások kifizetése után hajlandó megkezdeni a távhôszolgáltatást.
Alaptôke-emelés az Azomuresnél
Az Azomures vegyipari vállalat 165 milliárd lejes alaptôke-emelést szándékozik végrehajtani. A vállalat közgyûlését november 5-re hívták össze, ekkor várható döntés ebben az ügyben. A 165 milliárd lejes tôkeemelést 165 millió új, egyenként 1000 lej névértékû részvény kibocsátásával kívánják elérni, amelyeket készpénz ellenében lehet majd megvásárolni. A vállalat november 1-jéig bejegyzett részvényeseinek a birtokolt részvények hányadában elôvásárlási joguk lesz. Az Azomures egyébként 1.178,1 milliárd lejes forgalom mellett 68,5 milliárd lejes nettó profitot könyvelt el 1998-ra, az idei évre pedig ezt az adatot 108 milliárd lejre becsülik a szakemberek.
Három üzlethelyiség talált gazdára
Jövô hét elejétôl folytatódnak az egyeztetések a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és az üzlethelyiségeket megvásárolni kívánó kereskedelmi társaságok vezetôi között. Tegnap délig három adásvételi szerzôdést kötöttek meg, 24 kereskedô a helyiségek újraértékelését igényelte — tájékoztatott Bakó Attila, a polgármesteri hivatal gazdasági és szociális tevékenységek igazgatóságának vezetôje — A hivatalt az ügy kapcsán hét kereskedô perelte be, közülük páran visszavonták a keresetet, s a felbecsülések után hajlandóak megkötni a szerzôdést — mondta.
Várhatóan jövô hónap elsô napjától lesz vételezhetô az a három új mûsor, amelynek közvetítését a Romsat Cable TV and Radio kábeltelevíziós társaság marosvásárhelyi egysége tervezi. Az Atomic TV a könnyûzene kedvelôinek, az Animal Planet az állatvilág iránt érdeklôdôknek, míg a Fox Kids a gyermekeknek nyújt majd remélhetôen kellemes idôtöltést. Az Atomic TV-ben hazai mûvészek, együttesek is szerepelnek, a Fox Kids mûsorát pedig románul feliratozzák. Az adásokkal kapcsolatosan már október vége felé hirdetések fognak megjelenni az MTV, a Cartoon Network és a Travel csatornán, valamint az írott sajtóban, amelyekbôl megtudhatjuk, hol helyezkednek el a mûsorrácsban ezek az újdonságok.
A Conel marosvásárhelyi fiókegysége értesíti a lakosságot, hogy hétfôn 9-12 óra között Marosszentgyörgyön a Mezô, Borzás, Szondák utcában, valamint a Fô utca 1004- 1092. számai között szünetel az áramszolgáltatás. Kedden 8-13 óra között nem lesz villanyáram Marosvásárhelyen a Stefan cel Mare utcában (a Borsos Tamás és December 1. út sétány közötti szakaszon), a Bradului utcában (a Stefan cel Mare és a Vulcan utca közötti szakaszon). Ugyancsak kedden 8-15 óra között szünetel az áramszolgáltatás a megyeszékhelyi Dózsa György utcában a 19-83., 38-54. számok között, valamint a Vörös Grivica utca 31/A,B,C,D, 35/A,B,C, 37/A, B, C számok alatt.
Dicsôszentmártoni ifjúsági hírek
A Dicsôszentmártoni Magyar Ifjak Szövetsége az alapító tagok részvételével közgyûlést tart, hétfôn 16 órától a helyi Magyar Házban. Napirendi pontok: a DEMISZ helyi szervezetének megalapításával kapcsolatos gondok megbeszélése, az idei programtervezetek véglegesítése. A helyi gimnazisták szövetsége és az Ébresztô nevû havilap ma 15 órától szüreti bált tart a Magyar Házban. A programból: a szüreti hagyományok felelevenítése, a Taligás királyfi címû színdarab bemutatása.
A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem román tagozata évadnyitó elôadásként ma 19 órától bemutatja Ion Sava: Lada (rendezô: Nicolae Cristache) és Peter Schaffer: Komédia vaksötétben (rendezô: Dan Pop) címû darabokat.
Álmatlansággal, alvászavarokkal küszködô személyeket várnak hétfôn 18 órakor a marosvásárhelyi uszoda mögötti sportterembe, ahol a kolozsvári természetgyógyászati egyesület képviselôi természetes gyógymódokat, alvást elôsegítô relaxációs módszereket mutatnak be. A belépés ingyenes, a résztvevôk sportos öltözetet, takarót és jegyzetfüzetet vigyenek magukkal.
Copyright © Népújság - 1999