|
LI. évfolyam 244. (14296) |
1999. október 19., kedd |
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Unió jövôre nyissa meg a csatlakozási tárgyalásokat újabb hat országgal: Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával. A nemrégiben nyilvánosságra hozott országértékeléseiben a brüsszeli testület azzal érvel, hogy az európai drámai változások — köztük a koszovói válság — következményeképpen minden olyan országot be kell vonni a tárgyalásokba, amelyek tiszteletben tartják a demokrácia szabályait, a törvényesség szerepét, az emberi és kisebbségi jogokat. A javaslatok között az is szerepel, hogy Törökországot az Európai Unió tekintse hivatalos tagjelöltnek, de még ne kezdjen vele csatlakozási tárgyalásokat.
A tárgyalások megkezdését két ország esetében a végrehajtó szerv elôfeltételhez kötné. Bulgáriának még az idén döntenie kell arról, hogy elfogadható idôn belül bezárja a kozloduji atomerômûvet. Romániának a költségvetési források megfelelôvé tételét és a gyermekekrôl gondoskodó intézmények reformját állították feltételül. Bukarest esetében a tárgyalások megnyitását a bizottság szerint meg kell elôznie egy újabb részletes helyzetértékelésnek.
A bizottsági értékeléseket és ajánlásokat az EU- tagországok állam- és kormányfôi helsinki csúcsértekezletükön decemberben megvitatják, és annak alapján határoznak az újabb tárgyalások megnyitásáról és a bôvítéssel kapcsolatos egyéb kérdésekrôl.
Romano Prodi bizottsági elnök európai parlamenti beszéde szerint az Unióba való elsô belépésekre 2003. elsô napjától kerülhet sor, és ez kizárólag azon múlik, lesz-e tagjelölt ország, amely addig be tudja fejezni felkészülését és tárgyalásait.
A bizottság ugyanakkor üdvözölte, hogy a tagjelöltek egy része önmaga elé csatlakozási céldátumot állított, ezzel is jelezve eltökéltségét, hogy adott idôponttól készen áll a belépésre. Erre biztatta Brüsszel azokat a tagjelölteket is, amelyek még nem tûztek céldátumot maguk elé.
A tárgyaló országok között az eddiginél differenciáltabb megközelítést kívánnak alkalmazni. A testület úgy véli, fel kell hagyni azzal az elvvel, hogy a tárgyalásokon minden országgal egy idôben ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak. Egy-egy tárgyalási fejezetet nem szabad megnyitni az elôtt, hogy a bizottság nem látja pontosan, hogyan áll az adott területen a tagjelölt. Mindez a bizottság szerint lehetôséget teremt arra, hogy a tagjelöltek a tárgyalásokon is saját tempójuk szerint haladjanak, képességeik és erôfeszítéseik mértékében.
A testület elfogadhatónak tartja, hogy a csatlakozás után a tagjelöltek bizonyos uniós szabályok gyakorlatba iktatására átmeneti idôszakot kapjanak. Az energiaügyekben, a környezetvédelemben és az infrastruktúra egyes kérdéseiben ezek lehetnek hosszabbak is, azokon a területeken azonban, amelyek az unió egységes belsô piacának szabályait érintik, csakis kevés és rövid átmenet az elfogadható.
Az értékeléseket bemutatva Prodi is, Günter Verheugen bôvítési fôbiztos is hangoztatta, hogy a felkészülésnél a gyorsaság mellett fontos annak minôsége is. Az Európai Unió mindenképpen el kívánja kerülni, hogy másodosztályú tagjai legyenek, a belépôket teljes jogú és kötelességi körû államokként kívánja fogadni.
Ezek a javaslatok egy szélesebb körû bôvítési stratégiába illeszkednek, amelyben helyet kaptak a volt Jugoszlávia államai és Albánia, illetve a volt szovjet és a Földközi-tenger menti államok is. Elôbbiek esetében a csatlakozás kilátásának megerôsítését javasolja a bizottság, elôfeltételnek szabva a határok kölcsönös elismerését, a kisebbségi jogok rendezését. A volt szovjet és a déli országok esetében egyelôre csupán az együttmûködés kiterjesztését látják idôszerûnek.
Románia útja az európai integráció felé az árva gyerekekkel való törôdésen át vezet
Fokion Fotiadis, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetôje szerint a jelentés tulajdonképpeni célja az, hogy impulzust adjon a csatlakozni kívánó országoknak a feltételek teljesítésére. Fotiadis véleménye szerint, ha a kormányok sokáig "húzzák-halasztják a döntéseket, az állampolgárok megunják, és hátat fordítanak az uniónak". A dokumentum ugyanakkor jelzés, hogy az Európai Unió komolyan veszi a bôvítést.
Az országjelentés szerint Románia teljesíti a politikai kritériumokat, de tavaly óta súlyosan romlott az intézetben nevelkedô gyermekek helyzete. A hatóságok továbbra is késznek mutatkoznak a magyar—német egyetem felállításának segítésére, bár a tényleges haladás e téren csekély. Az országot gazdaságilag súlyosan érintette a koszovói válság, harmadik éve folytatódik a recesszió, a makrogazdasági bizonytalanság, a reformokat kísérô intézményes átalakítások. Romániának középtávon is igen nagy erôfeszítéseeket kell tennie a mûködô piacgazdaság megteremtése érdekében, és végre kell hajtani a közigazgatási reformot.
Rövid-, illetve középtávú politikai és gazdasági prioritásokat is megállapítottak Románia számára. Rövid távon, azaz 2000-ig megfelelô költségvetést kell garantálnia a gyermekvédelemre, törvényes elôírásokat a gyermekek és felnôttek krónikus betegségeinek és a hátrányos helyzetûek kezelésére; szoros dialógust kialakítani a kormány és a roma közösségek között, azok társadalomba való beilleszkedése érdekében. A gazdasági prioritások között a makrogazdaság stabilizálása mellett alkalmaznia kell az EU-val, a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezményeket; folytatnia kell a közpénzek restrukturálását; átszervezni a kohászatot. A hazai piacon biztosítania kell az áruk szabad áramlását, a mezôgazdaság, a szállítás területén meg kell történnie a jogharmonizációnak. A belügyminisztériumnak meg kell erôsítenie a határôrséget az illegális imigráció, a szervezett bûnözés és a kábítószercsempészés elleni harc folytatásának biztosítása érdekében; olyan törvényeket kell elfogadni, amelyek megelôzzék, illetve harcoljanak a korrupció ellen, és létre kell hozni egy független antikorrupciós fôosztályt. Törvényeket kell megszavazni az idegenek és menekültek státusára vonatkozóan stb.
Középtávon nagyvonalakban ugyanezek szerepelnek, azzal a feltétellel, hogy a megszavazott törvényeket alkalmazni is kell.
Ezek függvényében immár be kell látnia a hatalomnak, hogy nem megy tovább a hazug mosolydiplomácia, a mindent megígérünk, s majd csak lesz valahogy politika. Ha tényleg sor kerül Románia felvételére korábban, mintsem valóban megérdemelné, az mindenekelôtt gepolitikai helyzetének köszönhetô. Mert a gazdasági helyzet annyira sehol sincs, hogy nagyon távoli és ködös az az idôpont, amikor esetleg teljesít(het)né a tagság kritériumait.
Másrészt, amint az Európai Bizottság is hangsúlyozta, senkinek sem lenne jó, ha olyan országok is bekerülnének idônap elôtt az unióba, amelyek nem képesek felvenni a versenyt az uniós országok gazdaságával. Románia akkor valóban másod- vagy harmadrendû tagországgá, amolyan európai ócskapiaccá válna, az uniónak pedig púp lenne a hátán. Ezért alkalmaznak differenciált megközelítést, illetve azt az elvet, hogy netalán a csatlakozást követôen a tagjelöltek bizonyos uniós szabályok gyakorlatba ültetésére türelmi idôszakot kapjanak az energiaügyekben, környezetvédelemben és egyes infrastrukturális kérdésekben. Viszont azokon a területeken, amelyek az unió egységes belsô piacának szabályait érintik, nincs türelmi idô, a feltételeket teljesíteni kell. Erre kell odafigyelnie a hatalomnak.
A politikusok nyilatkozataiból
Lássuk, mit mondanak a politikusok, akik, mint minden adódó alkalommal, most is siettek kommentálni a valóban fontos fejleményt.
A feltételek teljesítése a kormány feladata — jelentette ki Emil Constantinescu elnök. Véleménye szerint december 31-ig Romániának meg kell oldania az Európai Bizottság gyermekvédelemre, illetve a makrogazdaság stabilizálására vonatkozó feltételeit. Kijelentette: a problémák megoldása kizárólag a kormány feladata. Igaz, hozzátette, hogy személyesen is kiveszi majd részét a munkából, de ehhez, hangsúlyozta, "az összes politikai erôk, sôt Románia lakosságának az összefogására lesz szükség".
A Demokrata Párt elnöke, Petre Roman szerint Románia nyolc év múlva az EU tagjává válhat, amelyet 4-5 évnyi tárgyalások és szintén 4-5 éves átmenet elôz majd meg. "Remélem — jelentette ki —, hogy az Európai Bizottság által szabott feltételeket — a gyermekvédelmet és a makrogazdaság stabilizálását — relatív rövid idôn belül megoldjuk".
Románia könnyebben átmegy a vizsgán, mint Bulgária — fejtette ki véleményét Vasile Lupu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke. Hozzátette, hogy az Európai Bizottság észrevételei "helyénvalók". Románia helyzetét a szomszédos országokéval összehasonlítva kijelentette: Bulgáriának sokkal nehezebb lesz bezárnia a kozloduji atomerômûvet, mint nekünk megoldani az intézetekben nevelkedô gyermekek helyzetét.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy véli, Románia akkor fogja tudni teljesíteni a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeit, ha a kormánykoalíció tagjai "szolidárisk lesznek". "Meggyôzôdésem, hogy megtesszük az összes intézkedéseket ahhoz, hogy a kérelmeknek eleget tehessünk az év végéig", mondta Markó.
Románia képes teljesíteni a feltételeket véli Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elsô alelnöke. Ami az árva gyermekek problémáját illeti, Valeriu Stoica azt hiszi, hogy az Európai Bizottságot elsôsorban a pénzügyi források elosztásában várható változások érdeklik.
Az OSZT Alfa Kartell szakszervezeteinek eltökélt szándékuk rátérni a radikális tiltakozási formákra, pontosabban az ország- és megyei utak lezárására, amennyiben nem oldódnak meg a kormány elé terjesztett követeléseik — nyilatkozta hétfôn a Rompresnek Bogdan Iuliu Hossu, az Alfa Kartell elnöke.
Elégedetlen lévén azzal, amiként gyakorlatba ültették a négy szakszervezeti szövetség és a kormány között megkötött memorandumot, a kartell szakszervezetei megoldás végett az alábbi követeléseket terjesztették a kormány elé: a béradó legkevesebb tíz százalékkal való csökkentése, az alaptermékek — kenyér, tej, tojás — hozzáadott értékadójának törlése, az állami költségvetés 29. szakaszának 2. bekezdése módosítása a béralku liberalizálására vonatkozóan, a béralapra alkalmazandó 2,5 százalékos kvóta kijelölése, az 685/99. számú kormányrendeletben megállapított kompenzálási mûveletek díjmentesítése.
— Reméljük, hogy követeléseink megoldódnak és nem leszünk kénytelenek a kemény tiltakozási formákra térni — húzta alá az Alfa Kartell vezetôje.
A kormány nemrég határozatot bocsátott ki, idén a 364.-et, mely alapján egyes, az állam alárendeltségében mûködô kereskedelmi társaságok és önálló ügyvitelû egységek igazgatói 150 milliót meghaladó havi bért kaphatnak.
Vasile Lupu parasztpárti alelnök a párt heti sajtóértekezletén bírálta a fenti döntést, mely révén a végrehajtó hatalom jóváhagyta a többséggel állami tôkével mûködô országos társaságok ügyvezetését szabályozó idei 49-es rendelet alkalmazási metodológiáját, melyet az Országos Fejlesztési Ügynökség dolgozott ki.
A fenti határozat meghatározza az említett egységek igazgatóinak kinevezésével megbízott bizottsági tagok, valamint az egységvezetôk fizetését is. Lupu elmondásából eszerint kiderül, hogy a CONEL igazgatójának havi bére 160.375.000 lejre rúghat, a Kereskedelmi Bank igazgatójáé pedig 247.650.000 lejre. Az igazgatók kinevezésével foglalkozó bizottságok az egységvezetôk bérének el egészen 40 százalékára jogosultak, amit Lupu megbotránkoztatónak ítél. A parasztpárti alelnök számára érthetetlen, hogyan fogadhatta el a kabinet ezt a rendelkezést, melynek törlését kéri a határozat szövegébôl.
A tulajdonosok egyesületei árverés útján eladhatják azon lakosok lakását, akiknek három hónapi közköltségi adósságuk van — közölte hétfôi sajtóértekezletén Adrian Cristea, a bukaresti fôpolgármesteri hivatal közszolgáltatási osztályának igazgatója.
Az intézkedés az 1996. évi 114-es számú lakástörvényt módosító és kiegészítô 1999. évi 145-ös számú törvény alapján alkalmazható, mely értelmében a tulajdonosok egyesületei visszaszerezhetik a költségeket a tulajdonosok egyes javainak, inkluzíve a lakás eladása révén.
A tulajdonosok egyesületei beperelhetik a lakost, aki nem fizette ki a közköltségi adósságokat, s a bírói döntés után eladhatják az illetô lakást a költségek behajtása érdekében — jegyezte meg Ion Dragoicea, a fôpolgármesteri hivatal Törvényhozás osztályának vezetôje. Az intézkedés, bár ez ideig nem alkalmazták, az állampolgárok jelenlegi pénzügyi helyzete miatt, megteremtheti az ilyen jellegû akciók elôfeltételeit — mondta Dragoicea, megjegyezve, hogy az intézkedés csakis a tulajdonosok egyesületeire vonatkozik; a lakosok egyesületei, amelyek az összegyesületek 80 százalékát teszik ki, nem kerülnek a jelenlegi törvénykezés hatása alá.
A múlt héten Marosvásárhelyen járt Sarau Gheorghe, a tanügyminisztérium roma felügyelôje, a Bukaresti Egyetem romani nyelv katedra adjunktusa, az Asul de trefla folyóirat fôszerkesztô-helyettese. Ôt kérdeztük a roma nyelvû tanítás jelenlegi helyzetérôl, perspektívájáról.
— A Bernády Házban tartott kétnapos tudományos ülésszakon több alkalommal is hangsúlyozta: a roma tanfelügyelôi állásokat kizárólag romák tölthetik be, hogy csakis velük és általuk oldhatók meg a roma nemzet sajátos problémái.
— Figyelembe véve ennek a nemzetnek a sajátosságait, érzelmi rezdüléseit, elônyösebb, ha roma nemzetiségû személy tölti be a tisztséget. Ôk azok, akik nemcsak kívülrôl, de belülrôl is ismerik a cigány közösségeket, ellenben a magyar vagy román nemzetiségûekkel, akik elkerülik azokat. A távolságtartás oka, hogy nem ismerik eléggé, és emiatt félnek tôlük. Ezzel szemben a roma tanfelügyelôk tudják, hogyan gyôzzék meg a szülôket a gyerekek iskoláztatásának fontosságáról. Tíz éve töltök be különbözô tisztségeket a cigány közösségben, ezalatt megtanultam a nyelvet is. Tíz év alatt, ha saját megítélésem szerint próbáltam valamit véghez vinni, nem élveztem a romák támogatását. Taktikát kellett változtatnom. Rájöttem, hogy a romák számára nem tehetsz valamit mint "gadzsiu", velük együtt kell cselekedni, be kell vonni ôket a munkába.
— A gorji roma tanfelügyelô azt nyilatkozta, személyes ismeretség révén jutott az álláshoz. Hányan vannak hasonló helyzetben?
— Tudomásom szerint ô az egyetlen, de nem beszélhetünk ismeretségek árán való álláshoz jutásról. A nyáron háromhetes továbbképzô tanfolyamot szerveztünk Szatmárnémetiben, amelyen a szóban forgó személy bátyja, a szatmári tanfelügyelôség alkalmazottja is részt vett. Itt szerzett tudomást a gorji betöltetlen állásról, s értesítette testvérét. Mivel más jelentkezô nem akadt, így foglalhatta el a tisztséget.
— Tudomásunk szerint október elseje volt a határidô a megyei roma tanfelügyelôk kinevezésére. A 42 megyébôl 30-ban foglalhatta el tisztségét a szakfelügyelô. Mi lesz az eljárás a kinevezések megsürgetésére?
— Minisztériumi szinten legtöbb egy-két hetes terminust szabunk meg. Ha ez idô alatt sem telik be a jelenleg üresen álló 12 állás, a minisztérium jelöli ki azokat. Akkor viszont már nem lesz mérvadó, hogy roma nemzetiségû az illetô vagy sem.
— Említette, hogy felmérések igazolják, a roma gyerekek akarnak iskolába járni. Ezzel szemben tudomásom van olyan esetekrôl, amikor a cigány gyerek elszaladt az iskolából, elbújt otthon, s ha a tanító kérdôre vonta a szülôket, azok mindent letagadtak.
— Ebben nagymértékben hibás a társadalom is. A többi gyerek taszítja ki közösségükbôl, a cigányokat elzárkóznak a roma gyerekek elôl. Az iskolakerülés elsôdleges oka a szegénység. A szülôknek nincs pénzük tanfelszerelésre, ruházatra.
— A rendôrségi statisztikák igazolják, hogy az erôszakos bûncselekmények nagy hányadát romák követik el.
— Véleményem szerint semmivel sem követnek el több bûntettet, mint a más nemzetiségû jogsértôk. Talán azzal magyarázható, hogy ôk "láthatóbbak", a sajtó elôszeretettel bélyegzi meg ôket. Többször elhangzott, hogy képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Pedig ôk már a társadalom szerves része. Legfeljebb arról szólhatunk, hogy nem került még sor speciális beilleszkedésükre. A társadalom számára kényelmesebb a romák mellôzése, akik az évszázadok során azonosultak a mellôzés szolgáltatta elônyökkel. Saját törvényeket szabnak, saját eszközöket és utakat találnak a túléléshez.
— Egyesek romáknak, mások cigányoknak nevezik magukat. Ön mint szakfelügyelô melyik elnevezést tartja helyesnek?
— A cigány elnevezés pejoratív értelmû, amely 1068-ban jelent meg elôször. A nyelvészeti tanulmányok azt mutatják, azok nevezik magukat cigányoknak, akik nem ismerik vagy elfelejtették a romani nyelvet.
— Hány iskolában tanítják a romani nyelvet?
— A múlt év végén országos szinten 2.000 gyerek tanulta a roma nyelvet. A július 19. — augusztus 9-e közötti szatmári továbbképzô tanfolyamon 60 tanár vett részt, velül bôvül az iskolák tanári kara, s természetesen a roma nyelvet tanuló diákok száma is gyarapodik.
— Beszélgetés Sabin Pacuraru mérnökkel, a Distrigaz Nord gazdasági társaság kereskedelmi igazgatójával —
— A szaküzletekben román, magyar, cseh stb. gyártmányú új és nyugati országokból használtan behozott gázkonvektorok, hôsugárzók is kaphatók már. Olyan kis helyigényû, jó hatásfokú, tehát takarékos és biztonságos fûtôtestek, amelyeknek automatikája kizárja a gázmérgezés vagy gázrobbanás veszélyét, és gondoskodik a beállított hômérséklet állandó szinten tartásáról. Sokan szeretnének ilyesmit vásárolni és mûködtetni, akár kiegészítô fûtôtestként is a lakásokban. Van-e az önök részérôl ennek akadálya?
— Elvileg nincs. De a beszerelésnél eleget kell tenni egy egész sor követelménynek. Mindenekelôtt tisztáznunk kell, hogy milyen épületrôl van szó. Családi ház esetében sokkal egyszerûbb a kérdés megoldása. Az ingatlantulajdonos egyben a gázhálózat tulajdonosa is, tehát általában nem szükséges társtulajdonosokkal vagy lakótársakkal egyeztetnie ahhoz, hogy a tervét keresztülvigye. A tömbházaknál már bajosabb. Minden blokk esetében szem elôtt kell tartani a sajátos körülményeket. Ha csak egy lakó, család kíván gázüzemû fûtôtestet beszereltetni, akkor is szükséges a lakó- vagy tulajdonosi társulás beleegyezése, s ha többen vagy valamennyien így határoztak, akkor is kérniük kell a társulás igenlését. Helytelen lenne ugyanis például egy-két lakás gázellátásáért egy olcsóbb, vékonyabb csövet választani, mert amint késôbb mások is úgy döntenének, hogy gázfûtôtestet vásárolnak, utólag nagyobb átmérôjû csövet kellene ugyanoda beszerelni. Tehát távlatokban szükséges gondolkodni, számolva a lakóközösség többi tagjainak a lehetséges igényeivel is. Vagy: egy tömbház földszintjére könnyebb bevinni a földgázt külön vezetéken, a legfelsô emeletre viszont már költségesebb és bonyolultabb. Hasonlóképpen, a fogyasztások elszámolása is komplikáltabbá válik, miután már nemcsak a konyhában használják a tüzelôanyagot.
— Véleményünk szerint igazságos, méltányos gázdíj-fizetésrôl csak ott lehet szó, ahol minden lakásnak van gázórája, és nem a személyek száma szerint bontják le a fûtési közköltséget.
— Most itt azt is meg kell vizsgálni, hogy egy apartmantba hova akarnak konvektorokat szereltetni. Én például nem tartom indokoltnak, hogy a konyhába, ahol már van egy takaréktûzhely, olyan érvvel, hogy onnan szoktak meleget engedni a lakás többi részébe, gázmelegítôt tegyenek.
— Hát aki a fürdôszobát szeretné ugyanúgy komfortosabbá tenni, illetve mindkét helyiséget? Esetleg egy szobát, ahol többet tartózkodnak vagy abban idôs, beteg, fázós felnôtt, illetve kisgyerek van.
— De az is elképzelhetô, hogy teljesen függetleníteni szeretnék magukat a távhô- szolgáltatástól — a kazánháztól, a hôközponttól. Minden ilyen esetben engedélyt szükséges kérni attól a vállalattól, amelyik számukra a központi fûtést biztosította, a fûtési rendszer módosításához. Továbbá, véleményem szerint a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályához is el kell menni, amennyiben az új konvektorok, égôk beszereléséhez a falakat át kell törni, és a füstgázokat el kell vezetni. Mert olyan gázüzemû fûtôtest is van, amelyiket a kéményhez szükséges csatlakoztatni és egyes háztömbökben léteznek beépített füstelvezetô csatornák, kéményjáratok.
— Tegyük hozzá, hogy kétféle modern gáztüzelésû melegítôt vagy "kályhát" (konvektort) árulnak. Az egyikhez füstcsövet kell venni és az a helyiség levegôjébôl nyeri — fogyasztja el — az oxigént, míg a másik, ez az egészségesebb megoldás, a falon közvetlenül kivezetett kettôs csô egyikén szívja be a külsô levegôt, a másikon pedig eltávolítja az égéstermékeket.
— Mindenképpen nagy körültekintésre van szükség. Mert egy dolog az, hogy valaki hozzápiszkál a vízvezetékhez, minek következtében elárasztja a szomszédját vagy szomszédait és más dolog az, hogy egyéni elképzelése szerint megbontja, átalakítja a gázelosztó hálózatot, s felrobban az épület. Éppen ezért senkinek sem szabad a saját felelôsségére módosítania a gázberendezéseken elôzetes terv nélkül, amit mi jóváhagytunk. Nem engedhetjük meg azt, hogy tudatlan és felelôtlen emberek mások életét és vagyonát veszélybe sodorják. Én nem mondom, hogy nincsenek ilyen jellegû vakmerô próbálkozások, de az bebizonyosodott, hogy a legtöbb gázrobbanást nem a szolgáltató vállalat hanyagsága okozta, hanem a szakszerûtlen, amatôr beavatkozások.
— Ön azt mondta, hogy családi házaknál könnyebb elintézni az újszerû égôk, melegítôk, fûtôtestek üzembe helyezését. Hol kell az engedélyezési eljárást elkezdeni?
— Az épület birtokosának egy kérelmet kell beadnia a gázszolgáltató vállalat területi fiókjához. Marosvásárhelyen például a Barajului (Új Gát utca, a Szabadság utca végét köti össze a Marosszentkirályra vezetô úttal — sz.m.) utca 4. szám alatt, de vidéki városainkban is vannak kirendeltségek. A gázhálózat módosításához tervet kell készíttetni, akár nálunk, akár a közüzemeknél, akár egy olyan magánszeméllyel, aki ehhez mûködési engedéllyel, "autorizációval" rendelkezik. A tervet annak is kell láttamoznia, aki vállalja a kivitelezést.
— Itt álljunk meg egy pillanatra. Tegyük föl, hogy a polgár leírja a kérvényében, hogy mit akar: konvektorokat szereltetni az eddig fûtetlen szobába vagy szobákba. Illetve oda, ahol mostanig nem volt gáz, mert tilos volt égôt tenni a kályhákba. Milyen választ várhat a kérelmére?
— Azt is, hogy egyetértünk. Tudniillik hatályba lépett egy olyan döntés, amely ezt lehetôvé teszi. A Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) 1999. július 7-i számában megjelent 538-as kormányhatározat hatályon kívül helyezte az 1991. évi 429-es, az 1992. évi 138-as, az 1993. évi 623-as kormányhatározatot, meg az iparügyi miniszter 1994. évi 1.532-es rendeletét, amelyek korlátozták és megnehezítették a gáztüzelés kiterjesztését. Mi nagyon sokat harcoltunk azért, hogy ne a legfelsôbb szinten kelljen engedélyeztetni, a fél országban például egy település gázhálózatának a megépítését, azt a mi területi szerveink dönthessék el, mennyire indokolt és kivitelezhetô az elképzelés. Az új, érvényes kormányhatározat azonban olyan megfogalmazást is tartalmaz, amely szerint minden új fejlesztés elôtt mérlegelni kell a beruházás hatékonyságát. Szó ami szó, részünkrôl nem minden távoli, kis lélekszámú, szétszórt település "gázosítása" indokolt. De amennyiben a községi tanács azt mondja, hogy a falubeliektôl összegyûjtött pénzbôl és más forrásokból fedezni tudják az összes költséget, mi nehezen mondhatjuk azt, hogy a terv megvalósítása gazdasági szempontból kedvezôtlen lenne.
— Közelítsük meg még jobban az elôbb föltett kérdést: ha van nekem a házamban egy 500-as égôm, és azt ki akarom cserélni ezresre, vagy egyik szobából át szeretném költöztetni a másikba az égôt, most még megtehetem?
— Meg, ám minden ilyen lépéshez tervet kell készíteni, amit mi — a kötelezô normatívák szerint — jóváhagyás esetén elteszünk az irattárunkba és megfelelôen módosítjuk a gázhálózat- nyilvántartásunkat.
— De garázsokba ugye ezután sem szabad tûzoltósági engedély nélkül a legmodernebb gázüzemû fûtôtesteket sem beszerelni? — a fokozott tûz és robbanásveszély miatt...
— Természetesen. Viszont olyan lakóházakban, ahol a korábbi szigorú szabályoknak megfelelôen csak a konyhába és egy szobába adtak gázégôre jóváhagyást, most már mindenüvé lehet gázkályhákat tenni, a már említett elôzetes aprobálásokkal, a fölsorolt követelmények teljesítésével.
Kiss László a bányavidéken, Lupényban lelkész, dicsôszentmártoni, felesége, Matild dombói. Nôs, egy kislány édesapja, és ahogy a beszélgetésünkbôl kitûnik, családja mellett a hivatása a legfontosabb az életében.
A bányavidék a szórvány olyan része, ahova a lelkészek nem igazán kívánkoznak, és sok ideig nem is maradnak. A Kiss házaspár esete más, ôk már öt éve ott vannak, megszerették a tájat és az embereket.
— Én 1994-ben végeztem az unitárius teológiát, ezután két évi gyakorló segédlelkészként oda kell menni, ahova a fôiskola küld. Engem Lupényba helyeztek, akkor még legényember voltam. Abban az idôben vettük a templom épületét, ugyanis korábban kétszer bontották le a templomot, mert a bánya helyezkedett el alatta és veszélyeztette az épület biztonságát. Ugyanabban az idôben kaptuk a kétemeletes papilakot is.
Bár Lupényba helyeztek ki, de az egyházközséghez tartozik Vulkány, Déva, Vajdahunyad és Hátszeg is, ahová mint beszolgáló lelkész járok el. Már kezdetben végiglátogattam a híveket, próbáltam összeszedni ôket, nagyon optimista voltam, úgy mentem oda, hogy lehetôségeim szerint végzem a kötelességemet.
— Milyen a környezet, nehéz volt-e a beilleszkedés?
— A környék nagyon szép, télen lehet sízni, közel van a Parâng-hegység. A bányászok nem rossz emberek. Általában a székelyföldrôl és a Nyárádmentérôl jöttek a bányavidékre a század elején és késôbb, a kollektivizálás idején. A beilleszkedés tehát nem volt nehéz, ott tart a táj, a környék és az emberek, akik tisztességesek és nagyon ragaszkodók.
— És hogyan boldogul a lelkészfeleség?
— Azt szoktam mondani, hogy ahova megy a férjem, oda megyek én is. Az emberek felkaroltak, bátorítottak. Még az elején beindítottuk a nôszövetséget, s késôbb aztán engem ért a megtiszteltetés, hogy az elnöke legyek. Két-három éve rendszeresen összeülünk, varrogatunk az egyházközség és a testvérgyülekezet részére, teadélutánokat szervezünk, s az így gyûlt pénzbôl a templomnak bizonyos dolgokat vásárolunk. Találkozóinkat a papilak tanácstermében szoktuk rendezni, de mivel ez a város szélén van, nehéz megközelíteni. Felmerült az ötlet, hogy ezután minden alkalomkor más-más nôegyleti tagnál találkozzunk. Nagyon jó a viszonyom a tagokkal. Sokan közülük nagyszüleim lehetnének. Tisztelettudók, ragaszkodók, jó velük együtt lenni.
— Vannak-e olyan fiatalok, milyen azokkal a lelkész házaspár kapcsolata?
— Kevés fiatal van a bányavidéken, ugyanis a fiatalok elmennek iskolába más városokba, és az iskola elvégzése után már nem térnek haza. A férfiak bányászok, a nôknek pedig nincs sok választásuk, hiszen a szövödén, selyemgyáron, tanügyön és egészségügyön kívül más munkalehetôség nincs, így semmi sem tartja ott a fiatalokat. A gond tehát az, hogy folyton fogyunk és gyerek is kevés van.
— Az Egyesült Államok melyik részén tartózkodott a Kiss házaspár, mivel teltek ott a napok? Hogy jutottak ki Amerikába?
— A Starr King School által biztosított ösztöndíj segítségével, az unitárius teológia ajánlásával. A két intézet közötti kapcsolat már a világháború elôtt is létezett, '94-tôl látogatnak ki a lelkészek Amerikába, én voltam a negyedik ösztöndíjas. Kolozsváron vizsgáztam gyakorlati teológiából és angol nyelvbôl. Ott- tartózkodásunk idején több amerikai egyházközség, valamint a lupényi és a vulkányi testvérgyülekezetek is támogattak. Egy évig voltunk kint.
— Melyik részén voltak az Egyesült Államoknak?
Berkeley-ben, amely San Francisco keleti részében található, híres egyetemi város. Itt lehetôségem volt, hogy különbözô szakcsoportokban tökéletesedjen, és persze mindemellett a nyelvtudásom is tökéletesítsem. Eljártam olyan elôadásokra is mint lelkipásztori gondozástan, vagy egyházszervezés. Szükségesnek tartom azt, amit Amerikában már gyakorolnak: felajánlják az embereknek, hogy ne csak a papot, hanem a lelkészt is lássák benne. Gondjaikkal, panaszaikkal forduljanak bizalommal hozzá. Ott hivatalos órák vannak, amikor csak kimondottan ezzel foglalkoznak. A lelkészt a teológiai évek ideje alatt pszichológusként is felkészítik.
— A kinttartózkodás alatt a gyermekáldás is bekövetkezet. Hogyan készülnek fel erre az Államokban?
— Mi 1998 nyarán mentünk ki és 1999. január 18-án született Anna-Andrea — meséli büszkén az anyuka. Mivel a család gondja a gyerekáldás és a nevelés, így együtt jártunk el a felkészítôkre, ahol mindenre megtanítottak, ami a szüléssel kapcsolatos. Választási lehetôségem volt, hogy hogyan kívánok szülni. Ott természetes, hogy egy hónappal a szülés elôtt elmegy a fiatal pár az általuk kiválasztott kórházba, ahol bejárják az intézményt. Bemutatják a kórházat, a szülési módszereket és minden más dolgot, ami a szüléssel kapcsolatos és közülük a kismama azt választja, ami neki a legmegfelelôbb. Én külön szobában szültem, ami valóságos hotelszobának illett volna be. Nem volt klór vagy egyéb fertôtlenítô szag, kellemes és bartáságos volt minden. — Négyen voltunk ott a szülésnél — szól közbe az apuka —, Matild, a szülésnô, a családorvosunk, aki minden alkalommal részt vesz a szülésnél, és jómagam. A legcsodálatosabb érzés az volt, amikor elvágtam a köldökzsinórt. Az elején én is nagyon féltem, elôadásokra jártam, ahogy közeledett a szülés idôpontja, állandóan gyomoridegem volt, távol voltunk a családunktól, szüleinktôl, de amikor láttam a körülményeket és magát a hozzáállást, megnyugodtam valamennyire. Végtelenül figyelmesek, ha az anyáról és a babáról van szó. Két nap után kiengedték a kórházból ôket, de ellátták még két hétre való dolgokkal a babát.
— Kocs Júlia, aki ugyancsak kint tartózkodott abban az idôben, egy hétig volt nálunk és segített Matildnak. Az oaklandi gyülekezet karolt fel, minden este hoztak meleg ételt. Mi a többit rendeztük, én fôztem, mosogattam, mindenben segítettem Matildnak. Öt nap után kivittük a babát és három hét múlva mentünk templomba. Nagyon ügyes kislány, s mivel az Egyesült Államokban született, amerikai állampolgár.
— Az Amerikában tanultakat hogyan lehet itthon felhasználni, és melyek a lelkész házaspár további tervei?
— Angolnyelv-tudásomat szeretném "értékesíteni", mégpedig angolból magyarra fordítani, angolt tanítani, amit eddig is csináltam, és a kapcsolatokat ápolni. Szeretném, ha a lupényi a papilakban néhány vendégszobát alakítanánk ki, mivel van erre lehetôség. A lelkipásztori gondozást szeretném alkalmazni, prédikációban vagy a személyi kapcsolatokon keresztül. A petrilai öregotthont kellene rendbehozni, van remény, hogy külföldi segéllyel ez sikerülni fog. Az istentisztelet utáni társalgási órát is megpróbálnám bevezetni a hívek beleegyezésével, mindenképpen a gyülekezetet szeretném építeni úgy, hogy a szellemét hanyagoljam el.
Kilyén Ilka és Ioan Ritiu színmûvészek úgy gondolták, jó ha megisznak egy feketét nyár végén Varsóban, útban Svédország felé, elôadói körútra szólt a meghívó. Útitervükben elôször Skandinávia, aztán a "balti-kompon" retur: Hollandia. A meghívó feladója a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége volt, ehhez postailag társult a hollandiai Mikes Kelemen Kör: Baarnban elôadások közt elkelne az erdélyi szép szóversben, balladában.
Szóval Varsóban volt, ám meleg kávéból és szendvicsbôl több nem az egykori nagy keleti presszóban, ugyanis egy pillanatnyi figyelmetlenség és bottal üthetô az autófosztogatásra kiválóan specializálódott nagyvárosi zsiványok nyoma...
Az erdélyi konyhán edzôdött gyomor nagy nemzetközi utakon, lám, mirôl álmodik: szólt a színészférj: majd Svédországban tán lesz töltött káposzta is. Az erdélyiséggel valamelyest együtt jár a gasztronómia is? — az eshetôségek valóban kiszámíthatatlanok. A svédországi magyarok töltött káposztával fogadták a transzilván konyhától idôlegesen elszakadtakat. Mindez mellékes, mondja a színmûvésznô, én meg azt: dehogy, hiszen jó Mikes Kelementôl tudjuk, rodostói számûzetésekben az íz sem felejthetô.
Az egykoron vagy közelmúltban elmenteket mintha megvámolták volna a nyugat-európai vámvizsgálaton, mondván: szokásrendjeiket dobják a szemétládába, használatra becsempészni nem érdemes. Ezt mindenképpen megerôsíti Kilyén Ilka: germán pontossággal szerveznek meg mindent a magyarok is, jó évvel elôre tudják, hogy kit, hova, hány órára várnak, s ehhez mi minden társítható. Az anyaországból vagy az elszakított történelmi részekrôl érkezô magyar kultúra reklámja pedig a svédországi magyarok közt úgy történik, hogy telefonon, faxon, interneten, kézügyben álló távközléssel beszólnak egymáshoz: szeretettel várunk... A színmûvésznô újságolta, hogy a marosvásárhelyi születésû Molnár Gergely svédországi magyar kultúraszervezô, ha tanulta volna valahol, hogyan kell professzionista módon megszervezni bármiféle kulturális vonatkozású rendezvényt, akkor sem tenné jobban, egyébként egy gyárban keresi kenyerét.
A svédországi — jóléti társadalom. Elmennek dolgozni, délután füvet és díszcserjét nyírnak, kemény a skandináv tél, újrafödik házaikat, elmennek szörfözni, szabadság idején megnézik a gleccsereket, s ritkábban a Bolyai utcában a kirakatokat — mondom én.
— Az kevés, a "jóléti" emigráns mindig keres valamit, a nyugati összkomfort elszakadt hazánkfiainak nem elég, kell a szó is — mondja Kilyén Ilka. Hosszú éjszakákba és hajnalokba nyúló beszélgetés felüdülést jelent, elvégre sosincs elég az anyanyelvbôl. Egyébként ilyentájt már beáll a skandináv sötétség. Sarkkörökrôl érkezett Szávuly István nem a szeles, esôs téli idôt kesergi, azt mondta az erdélyi vendégeknek, elkelne ott is egy jó kiadós gyergyóalfalusi tél. Szikrázó fehérség, fagyban hulló meleg szó. Dehát a csipkés fjordok maradnak — új táji motívumként.
Kilyén Ilka bejárta a fél Svédországot a Tûz címû mûsorával. A Magyarok Szövetsége vendégkönyvébe egyébként állandóan jelenlétet írnak az erdélyiek és az anyaországiak. Csak megyénkbôl legutóbb szaggatott idôrendben: a marosvásárhelyi színház magyar tagozata, a Gruppenhecc, a dicsôszentmártoni Népszínház, de ott jártak nemrég a szegedi mûvészek, a beregszásziak, és széles a magyar kultúrtáj.
Aki csak figyel valamelyest a nyugati magyarság szellemi mûhelyeire, az tudja: Hollandiában, rendkívüli hozzáállással, évtizedek óta mûködik a Mikes Kelemen Kör, az idei tanulmányi napokkal 40. jubileumát ünnepelte. Kónya Melindának ismerôs volt Kilyén Ilka elôadómûvészete, s mint a Mikes Kör egyik szervezôje, küldte is a meghívót: a marosvásárhelyi színmûvésznô ha elôadóestjével megtisztelné a Baarn melletti tanulmányi napokat.
Az elôadómûvésznek mindenképpen szép élmény: ott voltak Nyugaton és Keleten élô írók, költôk: Kemenes Géfin László, Kányádi Sándor, Gömöri György, Grendel Lajos, Lászlóffy Aladár, a névsor persze nem teljes. Még többen az állandó "tagságból", ki honnan jött, autópályán vagy repülôn. Tanulságosan izgalmas elôadások szép környezetben. Az idei ülésszaki témakör: mikor voltunk, mi magyarok, közelebb Európához? A kérdéskör Hollandiában bôséggel ki volt merítve. Az Ágról szakadt madár címû elôadóestjével lépett fel a körön a színmûvésznô. Aztán bárhogy is legyen odakint — mondta a mûvésznô — mégis jó volt hazajönni...
A Duna Televízióban láttunk villanásokat a Mikes Kör tanulmányi napjairól. Mellékes, de hát mit nem figyel meg az ember: nem a Bandi Kati tervezésû egyedi ruha volt a színmûvésznôn. Pedig nem kétlem, elôadásokra mindig magával viszi.
Most is úgy volt, csakhogy a bôröndöt ellopták Varsóban.
Kakasi István Nagyteremében született, 1975-ben mezôgazdasági mérnökként került Mezôzáhra. Jövô év márciusában jubilál: kerek 25 éve annak, hogy a községben dolgozik. Amint mondotta: "én már itthon vagyok". Jól ismeri a helyi viszonyokat, az embereket. Az elmúlt évek történései felôl érdeklôdve jegyeztem meg, hogy annak idején, miközben a Nyárád, Küküllôk mentén a volt kollektív gazdaságok nagy részét széthordták a volt tagok, a Mezôségen óvatosabban bántak a gazdaságok vagyonaival, és a földterületeket sem szabdalták annyira fel. Kakasi István így válaszolt.
— Volt egy idôszak, amikor egyes községekben megmaradtak a tagosított területek, de aztán elszabadult nálunk is a pokol — igazi ki némiképppen Kakasi István. Mi 1991-ben alakítottuk meg a Mezôzáh Agromec Mezôgépészeti Rt.-t, akkor, amikor mindenki kezdte visszakérni 50, 40, 20 ár területét. Három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emberek megértsék: kis területeken nem lehet alkalmazni a gépesített termesztési technológiákat. Évente átlagban 300-400 hektár — zömében bérelt — területet mûvelünk meg. Az emberek az évek során látták, hogy a tagosított területeken nagyobbak a terméshozamok, így aztán megengedték, hogy összevonjuk a termôterületeiket. Az elsô években átlagban hektáronként 600 kg búzát adtunk. A múlt évben, akik nem adták át mezôgazdasági értékjegyeiket, hektáronként 150-200 kg gabonával kevesebbet kaptak. Ebben az évben sajnos csak 250 kg búzát és 150 kg árpát osztunk, mert nagyon gyenge évet zártunk. Ismeretes, hogy milyen mostoha idôjárás közepette vetettünk, késôbb jég verte el a növényeket, majd az esôzések okoztak károkat.
— Mivel magyarázza, hogy az elsô években a mezôgépészeti rt., amelynek ön megalakulása óta igazgatója, nyereséggel dolgoztak, az utóbbi két évben pedig alighogy megéltek?
— Nézze, az iparban minden termék, (gázolaj, alkatrészek, stb.) árát dollárban számítják, miközben a gabona árát nem viszonyíttják például a chicagói tôzsdeárakhoz. Arról nem is beszélve, hogy a hazai gabonaárak nagyon alacsonyak. Minden gazdálkodó arra törekszik, hogy minél kevesebb költséggel minél nagyobb nyereséghez jusson. Nos, a mi kezünk gúzsba van kötve. Gépparkunk régi, a "legfiatalabb" traktorunk 10 éves. Újakat pedig nem tudunk vásárolni. A múlt évben kis szerncsénk volt, mert szerzôdés alapján sikerült értékesítenünk az árpát, amelyet az enyedi sörgyár vásárolt fel kilogrammonként 1400 lejt fizetett. Az idei mezôgazdasági évre (1999-2000) még nincs semmilyen szerzôdésünk. Emellett meg kell említenem azt is, hogy egységünknél az induláskor 170 ember dolgozott, ma összesen 45-en vagyunk. Ha minden jól megy, ebben a hónapban sikerül a júniusi fizetést kiadni. Ennek is van magyarázata: elveszítettük a szolgáltatói piacot, ugyanis nagyon sok magángazda vásárolt traktort, mezôgazdasági felszereléseket. Mezôcikud község 2200 hektár szántóval rendelkezik, három-négy évvel ezelôtt még dolgoztunk azokon a földeken, ma már nem, ugyanis a községben 150 traktor van magánkézben.
A felsorolt okok miatt az idén — elsô alkalommal — veszteséggel zárjuk a mezôgazdasági évet. Most már valóban érezzük: naponta szegényedünk. De újra és újra próbálkozunk és reménykedünk abban, hogy nemsokára változik az agrárpolitika is, mert ha nem, valóban csôdöt jelentünk majd.
Ma már érdekességnek tûnik az, hogy 1975-ben, amikor idejöttem Mezôzáhra, egy liter gázolaj ára 80 bani volt, egy kilogram búzáért 1 lej 10 banit fizettek. Ma egy liter gázolaj 6100 lej, egy kg búza 1500. Hol vannak az arányok?
Valaki jár a liftben. Tömbházunknak ez ideig még nem voltak sem dulimanói, sem lüdérckéi. Lehet azonban, hogy liftbogarak keletkeztek. Ezek elôbb csak akkorák, mint valami közönséges házi bogár, még a színük is olyan rôtvörös, de aztán, ahogy a lakók elkanászosodnak, ôk maguk is gyors fejlôdésnek indulnak. Növésük mondhatni egyenesen arányos a lakók eltrehányodásával. A mi liftünkben például rendszeresen köpköd valaki. Ezt a liftbogár nagyon szereti, sôt imádja. Mire a takarítóasszony a bejáratig eljut söprûjével és vizes rongyával, a liftbogár már felfalta a zsákmányt, nôtt egy kicsit, és az oldallemezek valamelyik résén, melyeket a késeiket próbálgató ifjak meg a részegek fúrnak és ütnek hétrôl hétre, már meg is lógott az aknába. A liftaknák egyébként a liftbogarak valóságos kincsesbányái, mert itt ugyannyi az érték, mint pl. egy turkálóban és egy mini abc-ben együttvéve.
Egyébként a liftbogár ártatlan állat, soha nem bánt senkit, esetleg néha elrontja a liftet. Ilyenkor kijönnek a javítók, és hipp-hopp, máris újra közlekedünk. De a mi liftünkben még senki sem látott élô liftbogarat.
Valószínûleg azonban valami nagy riválisa támadt ennek az ártalmatlan liftlakónak. Lehet, hogy a dulimanók egyik nemzetsége átváltott liftre; vagy maguk a blokklüdérckék szórakoznak velünk. Egyik éjszaka ugyanis arra döbbentünk, hogy a tíz emelet között folyamatosan jár a szekrény. Amikor nagy nehezen leért B.-né a földszintre (a többi emeleten nem akart megállni!), megrémülve tapasztalta, hogy teremtett lélek sincs a függôjárgányban; viszont alig szállt be, már indult is, fel a kilencedikig, ott pihent egy kicsit, majd ugyanolyan rendszeretettel, mint amilyent korábban is mutatott, lement a hatodikra, onnan meg rögtön ismét vissza.
B.-né elájult. Amikor azután valamikor (hiszen fogalma sincs, mennyi idô telhetett el) magához tért, hát egy kis ember kólát itat vele. Mire ismét csak elájult B.-né.
Ennél többet a liftmanóról vagy liftlüdérckérôl nem tudhatunk. Annyit talán még csupán, hogy B.-nét végül G. bácsi engedte ki. G. bácsi szüreti mulatságról érkezett, és volt nála valami szôlô meg valami bor is. Érdekes módon nem a szôlôt, hanem a bort felejtette a liftben.
A kezelôk aztán megállapították, amit G.- bácsi amúgyis tudott, sôt két kemény rávágással meg is oldott: ezek a régi, szovjet mintájú liftek gyakran ragadnak le. Olyanok, mint valami kivénhedt tangóharmonika gombjai, az indítók. Jó tehát, ha az ember keményen viszonyul a problémához.
A javítók hol magas, hol egészen mély hangú gajdolászást is hallottak az akna irányából. Mintha egy mutáló kamasz mulatérozna.
Bevilágítottak, amennyire lehetett, de hát ott – a turkáló-féle holmikat meg a mini abc-s kajamaradékot leszámítva – most se volt semmi.
A közelmúltban Szovátán, a református templom felszentelésének 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezôn idézet hangzott el az egykori presbiteri jegyzôkönyvbôl. "Elnök jelenti, hogy özv. Bartha Péterné nagytiszteletû asszony és Nemes Irénke úrlány, festôiskolai növendék, folyó év. júius 5- tôl 23-ig minden mukanapon a templomunk kazettás mennyezetének mintáit festették mûvészi hozzáértéssel, és az ez idô alatt a fürdôtelepen lakó Kádár Józsefné úrnô villájából gyalogoltak ki a református iskoláig... A kazettabetétek festéséért az egyháztól fizetést nem fogadtak el." (Ref. Presbit. Jegyzôkönyv, 1939. 243. o.) Olvasóink minden bizonnyal sejtik, ki az, akit az utókor tisztelete, szeretetteljes emlékezete megillet. Józsa Nemes Irén festômûvészt, az egykori festôiskolai növendéket. Életének immár a nyolcadik évtizedében jár, frissen, telve alkotókedvvel. A szovátai ünnepségen nem vehetett részt, azonban utóbb mûtermében kerestük fel.
— Lélekben ott voltam. Sôt, teljesen tisztán emlékszem még a templomszentelésre is. Nagyon sokan voltunk. Annyi nagytekintélyû pap, lelkész, vendégek, meghívottak és mi, még majdnem gyerekek. Hisz csak menyasszony voltam... — derül ma is a helyzeten a festômûvész.
— De azért mindmáig presbiteri jegyzôkönyv ôrzi a "gyermekkezek" munkájának emlékét!
— Pedig kicsik voltunk még mi, csak növendékek ahhoz. De azért jól esett, hogy felnéztek ránk. A gyülekezet?! Nagyon örvendett. Emlékszem, még kezet is csókolt nekem az egyik korosabb lelkipásztor. Az alig húszéves lánynak! Hogy is mondta?! Ilyen kicsi kézzel olyan nagy munkát...! A mennyezetet Bartha Péterné, a lelkipásztor özvegy édesanyja tervezte. Ô volt akkor a tekintély. Igaz, én csak fôiskolás voltam, és tettem, amit mondtak nekem, de azért volt már véleményem. Nagyon szívesen dolgoztam. Baj csak amiatt volt, hogy kevés idô állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy a mennyezetet megfesthessük. Nagybátyám, Debreczeni László felmérô tervezô is eljött, megnézni, mit és hogyan csinálunk. Tanácsot is adott. Papírra kellett rajzolni, elôbb a felületet megszerkeszteni, a díszítô motívumokat arányosan bekomponálni, aztán másolni, festeni, várni, míg megszárad az alap, hogy el ne mázolódjék. A Bartha fiúk ôrölték a festéket, még az állomásfônök fia is segített. Pár hétig tartott a munkánk. Nekem könnyen ment minden, az volt fontos számomra, hogy nekem tessen az, amit végzek.
— A kazetták csupa gyönyörû, stilizált tulipán! Ennyire járatos volt Nemes Irén már akkor a népi díszítô motívumokban?
— Hát persze! A faragott kapuk faluszerte tele voltak csodálatos aszimmetrikus tulipánmintákkal. A legtöbbel belôlük Madarason találkoztam, ahol szinte egy kötetre valót rajzoltam magamnak belôle. Gyermekkorom is magyarázza vonzalmam a népi díszítômûvészet iránt. Nanóék háza olyan volt, mint a legszebb néprajzi múzeum. A sütô fala például az egyik oldalon tele nyársakkal, háromlábú lábasokkal, akkora villákkal, hogy nyelük egy-egy méter. Aztán a köpülôdézsa, amiben a vajat köpülték. A sütô másik oldalán a nyüst... Hogy mindez milyen szép volt! Meg is festettem azóta valamennyit. Ezért szerettem hát azokat a mintákat is a kazettákon. A tulipán is belôlünk sarjadt. És mi szóltunk általa. A mi beszédünk volt a virága.
— Példásan viselkedett Marosvásárhely lakossága az október 14-i védelmi gyakorlat alkalmával — mutatott rá Iorga Florin alezredes, a municípiumi polgári védelmi felügyelôség vezetôje a tegnap tartott kiértékelôn.
Iorga Florin szerint valósághû légitámadást szimuláltak, amelyen a jó szervezésnek köszönhetôen, a különbözô csoportok tevékenységét összehangolva kiküszöbölték a pánikot és fejetlenséget. Az ezredes kiemelte: a lakosság nagy hányada még mindig nem tudja, hogy melyik épületek alatt vannak az óvóhelyek. Ezek fekete színû körrel vannak megjelölve, benne egy A betû (adapost), valamint egy balra vagy jobbra mutató nyíl, az óvóhely irányától függôen. Vásárhelyen több mint 90 ilyen óvóhely létezik.
A támadás okozta károk csökkentését és felszámolását célzó bevetésen több mint 120 szakember — rendôrök, polgárôrök, tûzoltók, csendôrök, mentôk, vöröskeresztes alakulatok — vettek részt. A gyakorlat idején készített videofelvételt országos szinten mutatták be, és 15 megye polgári védelmi felügyelôsége kérte a kazettát megtekintés céljából.
— A gyalorlat érdekessége a polgárôrség antiterrorista- csapatának akciója volt, amikor is a zûrzavar kiváltotta helyzetet kihasználva néhány "bûnözô" üzleteket "rabolt" volna ki. Szerencsére, a valóságban nem történt ilyen jellegû kihágás — mondta az ezredes.
Felháborodással olvastam az október 7-i számban Deák István Nem csak a vadállatok okolhatók címû cikkét. Ilyet csak egy szenvedélyes vadász és a falusi ember életét, kínlódását nem ismerô ember írhat. Felteszem a kérdést, mit szólna akkor, ha munkájáért nem kapna fizetést? Mi a Nyárádmentén így vagyunk. Elvetjük a krumplit, a kukoricát s megeszik a vaddisznók. Egy gazdának több helyen van földje a határ különbözô részein, melyiket ôrizze? Nem a szarvasok, ôzek szedik ki a krumplit, ezt senki sem mondta, de ôk eszik meg a kukorica közepét és a paszulyt a kukorica közül. Nem tudom, hogy értelmezheti úgy Deák úr, hogyha letörik egy-két gyümölcsfa ág, nem baj, jövôre több terem! Látogasson el Nyárádmagyarósra, s nézze meg a cseresznyefákat. Két-három éve a medve letöri a nagy ágakat, s a csonkok soha nem teremnek többet.
Nem tanfolyamra van szükségünk, hanem segítségre. Nem kell megmagyarázni a földmûvelônek, mit tegyen a károk megelôzéséért! Egyszerû — tavasztól ôszig ôrizni kellene a határt. Viszont a szétszórt parcellákat bekeríteni nem lehet. Volt olyan is, aki bekerítette, de a vaddisznók úgy is kitúrták a krumplit.
Szomorú, hogy a kis kollektív nyugdíjunkból potyára fizetjük a szántást, tárcsázást és a többi munkálatot. Tudják, ugye, hogy mennyi a kollektív nyugdíj és mennyibe kerül egy hektár föld megmûvelése?
Leszûkült a vadak élettere - igaz, de ez nem ok arra, hogy a mi munkánk kárba vesszen! Se termény, se kártérítés. Mi semmilyen állatot nem irtunk ki, az énekes madarakat pláne nem, de az okozott károkért valaki csak kellene felelôsséget vállaljon!
Jól tették az újságírók, hogy segítô szándékkal ellátogattak a Nyárádmentére. Miért zavar az, ha a polgármester elmondta a színtiszta igazat? Tessék kijönni a mezôre s meghallgatni a vonító kutyákat, megnézni az égô tüzeket, a földjüket ôrzô embereket. Nem csak a segítséget várjuk, hanem kínlódunk.
Volna egy javaslatom, tessék kijönni Magyarósra, adunk öt hektár földet, ingyen, több parcellában, ahogy nekünk van, vesse be, s a terményt díjmentesen hazaszállíthatja. Vagy: a vadállomány védelmére szállók kerítsék be, s ôrizzék, hogy a hurokvetôk és a vadorzók ne tehessenek kárt bennük.
Nagy Albert, Nyárádmagyarós
— hangzott el a kijelentés a magyarság gyásznapján, az aradi tizenhárom vértanú tiszteletére szervezett megemlékezésen. 150 éve annak, hogy a világosi fegyverletétel után kivégezték az aradi vértanúkat.
150 éve annak, hogy nemcsak felvetôdött a nemzeti függetlenség kérdése, hanem ôseink ki is álltak céljaik mellett, s bár a csatában vesztesek voltak, emlékük megsemmisíthetetlen.
Vigaszunk, hogy vannak még olyanok, akik ismerik a célt, akik ébren tartják a magyarságtudatot, olyanok akik a mindennapok nehézségei ellenére megállják a helyüket, s nem adják fel a harcot. Szülôföldjükün maradnak s vállalják az anyanyelven való tanulást, s a magyar kultúra mûvelését. Bennük a remény.
Magyarosi Éva
A tizenhárom aradi vértanú tábornok kivégzésének 150. évfordulója tiszteletére a zuhogó esô ellenére megtelt a plébánia nagyterme, hogy Marosszentgyörgy magyar lakossága is közel 80 évi hallgatás után méltón emlékezhessék a mártír tábornokokra.
Az emlékezés este 6 órakor a templomban kezdôdött, ahol Baricz Lajos plébános az aradi tizenhárom eszmeiségét méltatta. A nagyteremben az ifjúsági kórus latin nyelvû rekviemje hangzott el Simon Kinga vezetésével, melyet Hajdó Károly nyugalmazott zenetanár Mozart Rekviemjébôl vett át.
A Mûvészeti Líceum kisiskolása: Iszlai Adél és Alpár, Puskás József-Attila és Brassai Zoltán Lavotta János toborzójának bemutatásával mindenkivel megértette, hogyan sarkallták ezek a dallamok az ifjakat, felnôtteket Kossuth zászlaja alá megvédeni a haza szabadságát, mely annyi küzdelem után a cári beavatkozás következtében mégis elbukott. Külön köszönet Nagy Géza és Trombitás György tábornoknak, akik tanulóikat e megemlékezésre elôkészítették.
Magam a kivégzett hôsök egyéniségét méltatva kifejtettem, mi volt a tizenhárom bûne, hogyan viselkedtek a várfogságban, hogyan folytak a kihallgatások a vérbíróság elôtt, majd az ítélet kihírdetése során. Hogyan töltötték a délutánt, az éjszakát, hogyan viselték a kivégzés drámai pillanatait, továbbá hová lett megszenvedett holttestük. Arról is szóltam, hogyan folytatódott a bosszúhadjárat, mikor kezdôdhetett meg a rájuk váró hálás megemlékezés, s végül, milyen példával szolgálnak a ma nemzedékének.
A megemlékezést Józsa Tünde, Ivácson Rebeka, Palkó Réka és Ivácson Zsuzsa szavalata, valamint a felnôttek október 6-tal kapcsolatos alkalmi dalai tették felejthetetlenné.
Mint ahogy ünnepi alkalmakkor megszokottá vált, Marton Erzsébet préselt virágai ez alkalommal is gyönyörködtettek bennünket.
Pupp József nyugalmazott magyartanár, Marosszentgyörgy
Az idôsek kiszolgáltatottságban címû cikkhez volna egypár megjegyzésem. A prefektúra vezetôsége, a munkaügyi igazgatóság és a nyugdíjhivatal, valamint a nyugdíjasok szakszervezete közötti megbeszélésen senki sem szólt arról, miért nyugdíjaznak olyan sok embert nyugdíjkorhatár s a kötelezô szolgálati évek letöltése elôtt. S arról, hogy tulajdonképpen ezek duzzasztották fel a nyugdíjasok számát. Hogy mi történik a betegnyugdíjazások körül, még az utolsó utcaseprô is tudja. Ha teszem azt, egy pártatlan, például külföldi bizottság átvizsgálná a dossziékat s a betegnyugdíjasokat, akkor 80 százalékuk "elesne" a betegnyugdíjtól. Pálinka, hús, pénz-, s meg is van a betegnyugdíj.
Még egy dolog amirôl szólni kellene. Miért van az, hogy ha nyugdíjasként üdülô- vagy kezelési jegyet igénylünk, akkor csak intézkedések, ismeretség segítségével lehet hozzájutni? Miért nem lehet hivatalosan, csúszópénz nélkül tisztességesen érvényesíteni az amúgy is kijáró jogokat? Mi a véleményük az illetékeseknek?
Nagyon furcsa: az irodák tele vannak emberrel, de minél többen vannak, annál többet kell sorban állni. Ezt csupán azért írom, hátha valaki felfigyel rá és próbál javítani a dolgok menetén.
Zalányi Géza, Szászrégen
Tekintettel az oktatási rendszer decentralizálódására, a felmerülô konkrét problémákat az egyetemi autonómia keretében, a különféle szinteken: kar, fakultás, egyetem kell megoldani — olvasható az oktatási minisztérium közleményében. Az egyetemi reformintézkedések: a diákok számának növelése, a programok reformja, az egyetem utáni oktatás megszervezése, az informatizálás, az egyetemek pénzügyi autonómiája stb. azonosak a világ civilizált országaiban levôkkel — jegyzi meg a közlemény. A minisztérium a jövô évi költségvetésben szándékszik növelni az egy diákra jutó állami juttatást, következésképpen nagyobbak lesznek az ösztöndíjak. A diákok elszállásolása kapcsán a közlemény kiemeli, hogy az idei tanévben 102.000 diák lakik bentlakásban, ami 42%-ot jelent, szemben az EU-országok 2-8%- ával.
Koszovó: gyújtogatás Pristinában
Gyújtogatás miatt tûz ütött ki hétfô hajnalban egy pristinai raktárban, és a lángok átterjedtek a közelben álló televízió épületére. A NATO és az ENSZ tûzoltói mintegy kétórás küzdelem után tudták csak lokalizálni a tüzet, amely valamivel két óra után terjedt át a televízióra. Az épületet kiürítették, de egyelôre nem tudni, van-e sérültje az esetnek. A tûzoltók az AP-nek elmondták, hogy a televízió épületének közvetlen közelében van a NATO egyik raktára, amelyben propángázpalackokat és más robbanóanyagokat tárolnak, de már nem fenyeget a robbanás veszélye. Egyelôre nem tudni, hogy ki vagy kik, és miért gyújtogattak az éjjel. A NATO és az ENSZ rendôrei vizsgálják az ügyet.
Mihail Gorbacsov volt szovjet államfô, George Bush volt amerikai elnök és Helmut Kohl volt német kancellár is részt vesz a berlini fal leomlásának 10. évfordulójára rendezett megemlékezô rendezvényeken november elején. A moszkvai székhelyû Gorbacsov Alapítvány közlése szerint a három politikus a Berlinben november 6-án rendezendô vitafórumokon szólal majd fel. (A berlini fal leomlásának idején, 1989-ben Gorbacsov, Bush és Kohl állt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, illetve az NSZK élén.) Az AFP jelentése szerint Gorbacsov november 10-én ott lesz a német parlament rendkívüli ülésén is, amelyet szintén a 10 évvel ezelôtti esemény alkalmából tartanak majd. A volt szovjet elnök elôzôleg — november 2-án — Svájcban tesz látogatást, ahol ugyancsak a berlini fal leomlásának 10. évfordulója alkalmából tartandó konferencián vesz részt.
Görögországban élnek a legerôsebb dohányosok, a finnek közül lesznek a legtöbben öngyilkosok, Portugáliában a legveszélyesebbek az utak az Európai Unión belül — állapította meg egy Brüsszelben közzétett felmérés. A görögök évente átlagosan 3.020 cigarettát szívnak — szemben az 1.646-os EU-átlaggal. Az utolsó helyen a finnek állnak évi 817 szállal. A felmérés további adatai szerint a nôk Franciaországban érik el a legmagasabb élketkort — 82,1 évet. Ezzel szemben a portugál nôk csak 78,7 évre számíthatnak. Az Európai Unió országai közül a leghamarabb a portugál férfiak halnak meg — átlag 71,4 évet élnek. Ezzel szemben a svéd férfiak átlag 76,7 évvel a legmagasabb életkorra számíthatnak az EU-n belül — olvasható az AP jelentésében.
Megkezdôdött a pápa tervezett iraki útjának szervezése: egy vasárnapi bagdadi bejelentés szerint elôzô nap az elôkészítésrôl folytatott megbeszéléseket a Vatikán bagdadi nagykövete, Giuseppe Lazzarotto érsek és Mohamed Szaid asz- Szahaf iraki külügyminiszter. Az iraki külügyminisztérium egyelôre nem adott egyértelmû választ a szentatya látogatására vonatkozólag. A párbeszéd azonban folytatódik — közölték a Vatikán bagdadi nagykövetségén. A 79 éves II. János Pál pápa már korábban bejelentette, hogy a 2000., jubileumi év alkalmából szeretne több utat tenni a Közel-Keleten, bejárva az Ó- és Újtestamentum színhelyeinek egy részét. Ezen utak sorába illeszkedne az iraki látogatás is. Az utazást eredetileg december elejére akarták idôzíteni, de a tervet az iraki rendszer ellenfelei bírálják, s — mint a Reuters írja — az Egyesült Államok is aggodalmának adott hangot, mondván: a pápai látogatást a bagdadi rendszer megpróbálhatja kiaknázni politikai célokra.
A washingtoni St. Dominic katolikus templomban vasárnap ünnepi szentmisével emlékeztek meg arról, hogy Mindszenty József bíboros Nyugatra való kijutása után, 25 esztendôvel ezelôtt látogatott el az Egyesült Államok fôvárosába. Mindszenty elôzôleg hosszú éveket töltött a budapesti amerikai nagykövetségen, ahol az 1956-os forradalom leverésekor keresett menedéket. Az emlékmisén részt vett Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet.
Bulgáriában is terjeszkedik az OTE
Bulgária eladja állami többségi tulajdonrészét a nemzeti telekommunikációs cégben egy görög—holland konzorciumnak. A bolgár vállalat 51 százalékát a görög állami telefontársaság, az OTE és a holland KPN szerzi meg. Emellett a konzorcium elnyerte a második bolgár GSM licencet. A várhatóan novemberben aláírásra kerülô ügylet értéke 510 millió dollár. Az OTE és a KPN ezen felül a következô három évben 200 millió dollárt tervez fordítani a meglévô telefonhálózat korszerûsítésére és a második GSM rendszer létrehozására.
A Dakino Nemzetközi Filmfesztivál, amelyre idén október 25-e és 30-a között kerül sor Bukarestben, vendégül látja az Aranyoroszlán-díjjal kitüntetett filmrendezôt: Emir Kusturicát. A rendezvényre érkezô neves rendezô a megnyitó ünnepségen lesz jelen, majd a No smoking együttessel együtt fellép gitározni. Természetesen a fesztiválon Kusturica új "cigány-western" komédiáját, a Macskajajt is bemutatják.
Burkhárdt Árpád alispán és Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára tegnap délelôtt a Mezôgazdasági Igazgatóság képviselôivel a volt állami mezôgazdasági vállalatok magánosításáról tárgyalt — tájékoztatott Ioan Iacob, a prefektúra szóvivôje, aki azt is elmondta, hogy a héten a prefektúra és az igazgatóság képviselôi az épületek bérlôivel tartanak azonos témájú megbeszélést.
Csütörtöktôl lesz fûtés a Budai Nagy Antal kazánházához tartozó tömbházakban is — nyilatkozta Szász Gyöngyvér, az Energomur ÖV sajtószóvivôje, aki azt is elmondta, hogy a korszerûsítési munkálatok miatt a vállalat egyelôre nem tudja megkezdeni a távhôszolgáltatást a Kárpátok sétány 1-es, a meggyesfalvi 3-as és 4-es (Cisnadiei utcabeli) hôközpontoknál. Ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a Mihai Viteazul hôközponthoz tartozó 4-es számú lakótársulás kérte a fûtés elhalasztását november elsejéig.
20 éve az utca másik oldalán címû mûsorát mutatja be Bródy János október 26- án, kedden este 7 órától, a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban.
Sipos Lajos Marosvásárhelyi mesélô házak címû kötetét csütörtökön 17 órától mutatják be a marosvásárhelyi Bernády Házban. Méltató beszédet mond Kuti Márta, a könyv szerkesztôje és Kelemen Ferenc, a bukaresti rádió magyar adásának marosvásárhelyi tudosítója.
Szakképzett pótmamamtanfolyam Segesváron
A segesvári polgármesteri hivatal gyámhatósági szaktanácsadója, Giurca Maria várja azoknak segesvári és Segesvár környéki személyeknek a jelentkezését, akik szeretnének részt venni a nemsokára beinduló szakképzett pótmamaprogramon. A megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság által szervezett párhetes tanfolyam sikeres elvégzése után az érintettek elhagyott, árva gyerekeket nevelhetnek fizetés és munkakönyv ellenében. Mint Domby Károly igazgató elmondta, tegnap délig 17 személy jelentkezett, a programot legkevesebb 25-ös létszámmal kezdik.
Demény Árpád, a Maros megyei Romtelecom mûszaki igazgatója felel a hallgatók kérdéseire a Marosvásárhelyi Rádió szerda délelôtti Terefere-mûsorában. Toth Béla szerkesztô a 120-244-es telefonszámon várja az érdeklôdôk kérdéseit.
Még osztják a kedvezményes buszjegyeket
Az ingyenes és kedvezményes buszjegyek közel 80 százalékát vették át — tájékoztatott Todea Eugen fôfelügyelô a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz tartozó szociális iroda vezetôje, aki arról is beszámolt, hogy azok a nyugdíjasok, akik igénylik az október-december hónapokra szóló 15 buszjegyet, személyazonossági igazolványukkal és nyugdíjszelvényükkel jelentkezzenek hétfôn és szombaton 8-15, szerdán és pénteken 13-18 óra között a Rózsák terén levô irodánál.
októberi meghívottjai Ferenczy István és Mózes Erzsébet mûvészházaspár, akik október 21-én 18 órakor a cserealji református egyházközség tanácstermében találkoznak az érdeklôdôkkel. A beszélgetés témája: 40 év a színpadon és az életben.
Beszerezték a szükséges tüzelôt
Közel 20 millió lejre vett tûzifát a makfalvi polgármesteri hivatal a község területén mûködô tanintézmények számára — tájékoztatott Kutasi Zoltán polgármester, aki azt is elmondta, hogy a hat iskolából csak a kibédiben fûtenek gázzal.
Gázbevezetés Nyárádmagyarós községben
Hamarosan kész lesz a marosvásárhelyi szakember által készített gázbevezetési terv, amelynek alapján Nyárádmagyarós községben megkezdik a munkálatokat — tudtuk meg Kovács József alpolgármestertôl. A polgármesteri hivatal tárgyalásokat folytat holland szakemberekkel — ôk, az Európai Unió képviselôiként keresték fel a községet —, akik ígéretet tettek, hogy biztosítják a fôvezetéket.
A náznánfalvi kultúrotthon felújítása — amely 67 millió lejbe került — után a marosszentgyörgyi Oanea kft. munkásai a marosszentkirályi mûvelôdési otthon korszerûsítésén dolgoznak — mondta Kádár György alpolgármester, aki arról is beszámolt, hogy az utóbbi, még közel két hétig tartó munkálatért 84 millió lejt fizet a helyi polgármesteri hivatal.
Közel 200 millió lej gyûlt be Mikefalva községben az adókból és illetékekbôl. Ez a tervezett évi bevétel 70 százaléka — értesített Réti György polgármester. Október elsejétôl az átszervezés nyomán a polgármesteri hivatal hatáskörébe került az adók és illetékek begyûjtése is, amit jelenleg saját személyzettel oldanak meg. Az idei kiadások fedezésére a hivatalnak szüksége van a be nem fizetett adókra és illetékekre is — nyilatkozta a község vezetôje.
Copyright © Népújság - 1999