|
LI. évfolyam 237. (14289) |
1999. október 11., hétfô |
Valeriu Stoica igazságügyi miniszter sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy október 6-án egy csoport tüntetô igyekezett megakadályozni az aradi vértanú tábornokok kivégzésének 150. évfordulóján rendezett megemlékezéseket.
Stoica szerint teljes mértékben az ellenzék a felelôs a történtekért — hangsúlyozta a Mediafax hírügynökség a miniszter vidéki sajtóértekezletérôl adott szombati hírében.
Stoica szerint ismételten bebizonyosodott, hogy a PDSR két nyelven beszél. Ha a politikai gyakorlatról van szó, a PDSR elfeledkezik az elvekrôl, "nyelvezete a civilizáltság határán mozog, a szélsôséges pártoktól kölcsönzi szókincsét".
Mintha már választási kampány volna
A Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) Ion Iliescut, a párt szombaton újraválasztott elnökét jelöli a jövô évben esedékes elnökválasztásra.
A PDSR országos konferenciájának hét végi döntése hangsúlyozta, hogy Iliescu jelölése minden szempontból megfelel az alkotmányos elôírásoknak. Korábban már vita volt arról, hogy indulhat-e Iliescu a választáson, mivel az alkotmány szerint ugyanaz a személy csak kétszer lehet az ország államfôje.
Elôször 1990 elején lett elnök, majd ô gyôzött az 1992-es elnökválasztáson is. 1996-ban alulmaradt a jelenlegi államfôvel, Emil Constantinescuval szemben. A PDSR azzal érvel, hogy az említett tilalmat tartalmazó alkotmány 1991 végén lépett életbe, tehát Iliescu elsô elnöki mandátumára nem vonatkozik.
A párt szombaton tartott országos konferenciáján Bukarestben megújították a párt vezetését, és jóváhagyták a jövô évben esedékes választásokra szóló stratégiát. Az elsô alelnök ismét Adrian Nastase, akinek a választási gyôzelem esetén a kormányfôi tisztet szánják.
A párt elképzeléseiben kiemelt helyet kapott az erdélyi választók megnyerése. A politikai stratégiát ismertetô Adrian Nastase szerint a PDSR "a nemzeti eszmék szellemében" fog cselekedni, biztosítani fogja, hogy "Erdély román föld legyen és maradjon". Nastase elemzése szerint az erdélyieket egy hatékonyan mûködô "gazdasági gyarmatosító politika" fenyegeti, ez okozza az Erdélyben tapasztalható zavarodottságot, reménytelenséget.
Kedden nyílik — idén 51. alkalommal — az ôsz kiemelkedô kulturális-kereskedelmi világrendezvénye, a Frankfurti Könyvvásár. Szerdától kezdve hat napon át a nagyközönség is megpróbálja majd áttekinteni az áttekinthetetlent: keményfedeles és puhaborítású könyvek és elektronikus kiadványok százezreit, régebbi kiadásokat és újdonságokat.
Az idén Magyarország a frankfurti bemutató úgynevezett díszvendége: az országot nem csupán a kiadók képviselik régi és új köteteikkel, páratlan lehetôség nyílik egyéb kulturális-szellemi értékek bemutatására, a vásár elôtt és után is, Németország más városaiban úgyszintén.
A ,,csúcs" azonban a Majna parti Frankfurt, a hat nap, október 13. és 18. között.
A díszvendég státusa 1986 óta létezik, a sort India nyitotta, tavaly Svájc volt a vendégország, jövôre Lengyelország, majd Görögország kerül reflektorfénybe.
Magyarország a volt keleti tömb országai közül elsôként élvezheti a díszvendég státusát, amelyet formailag pályázat útján lehet elnyerni. Magyarország az 1997-es évre már szóba jött, de akkor Portugália volt a ,,befutó".
A fôszereplô ország a gigantikus méretû frankfurti vásárváros legelôkelôbb helyén rendezheti be pavilonját, amelyet a tapasztalatok szerint naponta legkevesebb 12-15 ezer ember keres fel. Magyarország pavilonjávan az erdélyi magyar könyvkiadók is jelen lesznek.
Október 30-ra ígérik az új magyar nyelvû országos napilap, a Krónika megjelenését. Vezetôinek vasárnap délelôtt a marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában tartott sajtótájékoztatóján megismerkedhettünk a lap elôtörténetével, amelyet a téves és félinformációk elkerülése végett Stanik István felelôs szerkesztô mutatott be. A kilenc éve felismert igényre, azaz, hogy a helyi lapok mellett létesíteni kell egy erôs, mindenkihez eljutó magyar napilapot, csak most valósultak meg a gyakorlati lépések — hangsúlyozta Stanik István —, aki szerint a piacgazdaság mûködésének elengedhetetlen feltétele a konkurencia és ez alól a lapkiadás sem kivétel. A tájékoztatón a felelôs szerkesztô mellett jelen volt Ágoston Hugó, Gazda Árpád fôszerkesztô-helyettesek, Szucher Ervin a vásárhelyi kirendeltség vezetôje.
Ami a kiadványt illeti, a magát független közéleti napilapként meghatározó sajtótermék 12 oldalon, nagy formátumban megjelenô, modern arculatú újság lesz, esetenként különbözô mellékletekkel. Tulajdonosai 90%-ban magyarországi befektetôk, a fennmaradó tíz százalékos részesedéssel romániai magánszemélyek szerepelnek.
A hagyományôrzô, ugyanakkor korszerûségre törekvô napilap bemutatkozó számát október nyolcadikán jelentették meg és azóta osztogatták ingyenesen itt-ott, többek közt Marosvásárhely fôterén is. A hónap végén startoló újság kezdetben 30.000 példányszámban jelenik meg, várható ára 2500 lej lesz, a pénteki lapszám pedig a tévémelléklettel mintegy 4000 lej.
A Népújság nevében sikert kívánunk az induláshoz.
Volt már a népi kultúrának "farsangvégi" elsiratása, vagy ezredvégi ócsárlása bôséggel, noha tájegységenként, stílusvidékenként rendre gyökeret ver, azaz újrasarjadzik, néhol pedig — bárhogy is legyen — élô-eleven valóságként él, mindenféle "korteskedés" és divatos szlogenek nélkül tömegeket mozgat a népi kultúrába ágyazódó hagyomány — ha van egy kis odafigyelés. Márpedig van, ezt bizonyítják a rendszeressé váló Gyöngykoszorú- találkozók különbözô vidékeken.
Nem véletlenszerû, hogy az ôszi Gyöngykoszorút Kibéden szervezték október 9-én, ahol a "Jánosok" — Ôsz, Seprôdi, Ráduly — bô évszázada, népüket befogva, a megôrzésen fáradoznak, ahol még (és mindig) virágzik a népmese, a népzene, a néptánc.
Szüret lévén, csöbrök ideje, az EMKE ötletére rábólintott a helyi értelmiség: miért szûrjön a jónép csendben, ha lehet csöppnyi idôt vigassággal is élni, és szétküldték a meghívót. Társuljon a Gyöngykoszorú a híres falu elsô okiratos említésének 500. évfordulójához.
Szombat reggel — mintha az egyébként zord és kiszámíthatatlan Bekecs is rákacsintott volna a Küküllô mente eseményére — enyhült az idô valamelyest, hosszú sorban pompázott a népviselet: Parajd, Erdôszentgyörgy, Mezôpanit, Gernyeszeg, Vajdaszentivány valamennyi hagyományôrzô csoportján, s mert úgy szép a kezdet és a menet, indultak ökumenikus istentiszteletre a kibédi templomba. Móricz Zsigmond egykori erdélyi-kalotaszegi körútján tett vallomása fél évszázad távlatából Kibédre is lehozható: micsoda pompás nép, ünnepnap reggelén templomba menet...
Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke mondta: "... Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy a Gyöngykoszorú néptánctalálkozó eljutott Kibédre is. Kibédrôl tudjuk azt, hogy itt a kultúrának nagy a jelentôsége, nagy a környezô vidékre kisugárzó ereje. Annál is inkább mindannyiunk öröme, mert ez az elsô olyan találkozó, ami egy vidék, egy stílus Gyöngykoszorú-találkozója". Ráduly János, Kibéden élô néprajztudós: "... Seprôdi János úttörését követve számos adatgyûjtô munka jelent meg, kivételes értékû alkotások, gyûjtemények, leírások születtek. A megjelent munkák fôleg azt a célt szolgálták, hogy az egyetemes magyarság megôrizze az ôsök dalait, táncait". Kutasi Zoltán polgármester a Kibéden is gyûjtô Bartók Bélára emlékezett, elmondva, hogy a nagy népzenegyûjtô gramofonjára 1906- ban a kibédi Dósa Lídia is népdalokat és balladákat énekelt, majd Tamásit idézve hozta a nép szellemét: termésre kényszerítik a földet is...
Nagy Mihály kultúrigazgató, Szilveszter László tanácsos, és a fôszervezô Barabási Attila-Csaba — számba véve a találkozóra eljötteket — megelégedéssel mondott köszöntôt.
Színpadra állt s kezdett a Kibédi Seprôdi János Mûvelôdési Egylet ez évben alakult tánccsoportja, Bartók által gyûjtött kibédi népdalokat Korondi Erzsébet és Madaras Enikô énekelt, Szent István királyról szóló éneket és dalokat Rapsonné unokái Parajdról, Orbán Izabella tanítónô helyi és más vidékek népdalaival állt a dobogóra. Szabad táncot eredeti parajdi formában a bányaközség Sóvirág nevû együttese adott elô, és jöjjünk újra haza: a kibédi öreg táncosok is élményt nyújtottak, akár Marosvásárhelyen vagy más vidékeken tartott néptánc-fesztiválokon látott eredeti táncukkal. Fellépett az erdôszentgyörgyi Boróka táncegyüttes, a kibédi Napsugár, amikor beköszöntöttek a szüreti bálra hívogató hármasfalusi csôszök, s színpadon eljárták a hagyományos hármasfalusi csôsztáncot párosban. Eljöttek Kibédre a gernyeszegi hagyományôrzôk, és eljöttek szép, színpadot betöltô létszámmal a mezôpanitiak, elhozva a székely-mezôségi táncokat, népdalaikat, a Deák- házaspár hozzáállását dicsérôen. És végezetül — nem véletlenül utoljára — úgy a Mezôség, mint a Nyárádmente jegyeit ötvözô néptánccal zárták a találkozót a vajdaszentiványi hagyományôrzôk.
Rangsorolást ezúttal nem célunk végezni, minthogy nem is az a Gyöngykoszorú lényege, de jelentôségérôl lesz még alkalmunk újra és újra szólni. Addig is búcsúzzunk Seprôdi János szép gondolatával: " Ti kopott- nadrágos pásztorok, mesterek, professzorok, írók és gazdák, ti vagytok az erdélyi magyar nemzetünk világosságai!" S hogy a mûsorvezetô Lôrincz Lajost se felejtsük, idézzük ôt is: a kibédi hagymához ád az Úr szalonnát is, s pásztorkodhatunk az elemózsiával. A kibédi Gyöngykoszorút táncház, este pedig hagyományos bál követte.
Mint elôzô lapszámunkban beszámoltunk róla, a hét végén nem hivatalos látogatásra Marosvásárhelyre érkezett Harach Péter, Magyarország szociális és családügyi kérdésekkel foglalkozó minisztere. Pénteken délután a Tudor negyedbeli Caritas-házi szakápoló és gondozó központban, valamint, a belvárosi római katolikus plébánia új nagytermében találkozott a római katolikus és a református egyház, valamint a helybeli szociális téren tevékenykedô nemkormányzati szervezetek képviselôivel, Marosvásárhely polgármesterével, illetve RMDSZ-politikusokkal.
A résztvevôk az árva gyerekek, idôsek, munkanélküliek, nagycsaládok, testi és szellemi fogyatékosok helyzetét, illetve azokat a próbálkozásokat ismertették, miként vállalja fel a civil társadalom és az egyház helyi szinten azt, amit az állam nem. A jelen lévô alapítványok, szervezetek képviselôi az anyagiak és székházak, valamint az állami támogatottság hiányára panaszkodtak. Mint Lôrincz János református lelkész, az Add a kezed nevet viselô, fogyatékos gyerekek óvodájának létrehozója jelképesen mondta, a gondok góliátiak, amelyekkel csak dávidi parittyával állunk szemben. Mert az állam levette a gondját a társadalom elesettjeirôl, pénzügyileg egyátalán nem, vagy nagyon kis mértékben támogatja a magán- és egyházi kezdeményezéssel létrehozott intézményeket, pedig olyan súlyosan fogyatékos gyerekek nevelését vállalják fel, amelyeknek az állami intézményben való ellátása az államnak sokkal többe kerülne. Intézményük, bár óvoda, 16 éves gyereket is foglalkoztat, mert nincs egy olyan hely, ahová a nagyobbak mehetnének. Kétségbeejtô helyzetben vagyunk — összegzett gróf Bethlen Anikó —, mert akárcsak a többi alapítvány, szervezet, a magánkapcsolatoknak köszönhetô külföldi segélyekre támaszkodhatunk.
— Beteg társadalmat örököltünk, s az ebbôl adódó bajok csak egyre fokozódnak —, mondotta Kelemen Atilla, az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetôje, s hozzátette, stratégiát kellene kidolgozni, hogy az egész társadalmat egészséges irányba tereljük. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a következô évezred demográfiai alakulását vetette fel, éspedig azt, hogy csökkenôben a magyarok lélekszáma a Kárpát-medencében. A jelenlegi prognózisok szerint az anyaország lakossága 2020-ra 8 millióra csökken. Ez annak a következménye, hogy évente kisvárosnyi lélekszámmal, 40 ezer emberrel vannak-lesznek kevesebben. Sajnos, hasonló a helyzet Erdélyben is, s az életszínvonal tartós romlása miatt egyre nagyobb számú kivándorlással kell szembenézni, mert Magyarország, amely jelentôsen magasabb életszínvonalat biztosít, porszívóként szívja el a Kárpát- medence lakosságának jelentôs részét. Ezért kellene szabályozni például az ottani munkavállalás vagy a továbbtanulás ügyét, hogy az ott huzamosabb ideig dolgozók, illetve tanulók ne telepedjenek le, hanem az ott szerzett anyagi és szellemi tôkével visszatérjenek szülôföldjükre. Csató Béla katolikus fôesperes szerint a legnagyobb gond az, hogy az összmagyarság elbizonytalanodott, s a magyarok körében egyfajta inercia tapasztalható. Nincs fantázia, kezdeményezôkészség a krízishelyzetek megoldására. Nem vagyunk képesek szemléletet váltani, s európai módon gondolkodni. Válságban a család, az ifjak nem kötelezik el magukat házasságkötéssel, gyerekvállalással.
Miután Harach Péter miniszternek felvázolták a romániai szociális és családügyi helyzetet, röviden ismertette az anyaország politikáját e területen. A jó szociálpolitikának jó gazdaságpolitika az alapja — ez a kérdés nyitja, mondotta. A jelenlegi polgári kormány éppen ezért hozta létre az általa vezetett minisztériumot, hogy kezelje a szociális kérdéseket, így a fogyatékosok, az idôsek, a hajléktalanok, a szenvedélybetegek, a munkanélküliek ügyét. Idén százmillió forintot utaltak ki az idôsügyi tanácsnak a különbözô programok megvalósítására, a fogyatékosügyi tanács idén 30 millió forintot fordít például az épületek akadálymentesítésére, amelyet 2001-ig be kell fejezni. A kormány támogatja azokat a programokat, amelyek a nagylétszámú otthonok helyett kislétszámúakat, például 8-12 gyereket gondozó otthonokat hoznak létre. Eddig 200 ilyen otthon létesült, s még 600-at terveznek. Továbbá több olyan program létezik, amely a munkanélküliség fokozatos felszámolására irányul, s amely segít abban, hogy meggátolják a munkanélküliek mentálleépülését. Az új törvény értelmében például a frissen munkanélkülivé vált egyéneknek 30 napos közhasznú munkát kell vállalniuk.
A miniszter szerint a jelenlegi családpolitikai koncepció kezeli a demográfiai krízist, s a Bokros-csomag miatt kialakult bizonytalanságot optimista szellem váltja fel. További cél, hogy a polgár maga tudja megteremteni, ami életéhéz szükséges, hogy ne sorvadjon el az önerô.
Egybevetve az elhangzottakat, s párhuzamot vonva a két ország szociálpolitikája között, egyértelmû, hogy — bár az anyaország gazdasági, társadalmi téren jóval elôttünk jár —, gondok mindenkét helyen vannak. Ami lényegesen eltér, az a kezelésükhöz való hozzáállás.
A dicsôszentmártoni kerületi RMDSZ, a vámosgálfalvi helyi szervezettel, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete helyi szervezetének, a polgármesteri hivatalnak és a helyi tanácsnak a közremûkôdésével szombaton Vámosgálfalván a kultúrotthonban szervezte meg a VII. Küküllô menti borversenyt. Dr. Kakassy Sándor RMDSZ- képviselô elmondta, hogy az elsôt Dicsôszentmártonban a Magyar Házban tartották meg, akkor azzal a céllal, hogy egy rendszeres versenysorozatot indítsanak el. Ez sikerült, hiszen már a hetediknél tartanak. Ami a szervezôk számára ma még egy elégtétel: azokon a településeken, ahol eddig ilyen versenyeket szerveztek, a gazdák el kezdték nagyobb mennyiségben és jobb minôségben termelni a szôlôt.
— A célunk az — jegyezte meg dr. Kakassy Sándor —, hogy minden egyes település szôlôtermesztô gazdái a sajátos boraikkal, jellegzetes alakú palackkal és sajátos címkével jelentkezzenek a piacon. Távlati terv, amely ha megvalósul, akkor a boraink valóban visszaszerzik egykori, megérdemelt hírnevüket.
A zsûri tagjai, dr. Csávossy György, Bartók Árpád szakíró, a csonbordi szôlészeti iskola tanára, Kovács Adorján, a balázsfalvi szôlészet és a borkutató állomás fômérnöke, igazgatóhelyettese, Bolgár Jenô dicsôszentmártoni borász, mérnök, Szilágyi István, a szôkefalvi szôlészeti rt. technikusa, az esti órákban nevezték meg a három elsô nagydíj birtokosát: az ötvedres hordót (az RMGE adománya, egy milliólej értékben) Ozsváth Jenô szászcsávási szôlôtermesztônek ítélték, a kézi permetezôt (a Fitocom adománya, 600000 lej értékben) a szászcsávási Keszegh József vehette át, az öt kilogrammos növényvédô szer (a Fitocom adománya) tulajdonosa pedig a dicsôszentmártoni Dézsi Peti János lett.
Dr. Csávossy Györgyöt arra kértük, foglalja össze röviden a vámosgálfalvi borverenyen tapasztaltakat.
— Ezen a borversenyen meglepett a nagy felhozatal és az a tény, hogy a 46 minta között számos szép és jó bor is volt. A vámosgálfalvi bizonyította a borversenyek célját és értelmét: vetélkedésre ösztönöz, hogy a gazdák évrôl évre igyekezzenek jobb borokat készíteni, hogy a megmérettetésen jobban tudjanak szerepelni. Ez a borversenyek legfontosabb célja: a borok minôségi javulása.
— Mi a Vámosgálfalván szervezett VII. Küküllô menti borversenynek a sajátossága?
— Különleges jellegzetessége az, hogy itt megismerhetjük a környékbeli tájborokat, illetve, hogy ezek különbözôek a nagykárolyi, székelyhidi, érmihályfalvi, és az enyedi boroktól. A nyáron, augusztusban vettünk részt a Magyar Borok Házában, Budapesten megszervezett Borfesztiválon Erdélybôl vitt mintákkal. Akkor többek között a Küküllô mentérôl, errôl a tájegységrôl is gyûjtöttünk össze 4-5 mintát. Nemzetközi zsûri elôtt mutattuk be, hogy mit tudnak az erdélyi, azon belül pedig a Küküllô menti szôlôtermesztôk, borászok. Az elért sikerhez természetesen hozzájárultak az elôzô, a kendi, a balavásári borversenyek is."
A Kolozsváron székelô Református Pedagógiai Intézet egynapos konferenciát szervezett egyház-iskola- család témakörben a marosvásárhelyi Vártemplomban. Kovács Lajos, az intézet igazgatója a konferencia céljáról: — Kötelesek vagyunk a jôvôre gondolni, gyermekeink nevelésére hangsúlyt fektetni, s szükségszerû idônként a pedagógusokat és a lelkészeket érzékennyé tenni e feladat iránt. A szombat délelôtti nyitó áhítaton a közel 250 jelen levô lelkésznek, tanárnak, kántor- tanítóképzôs diáknak dr. Erdélyi Géza szlovákiai református püspök hirdetett igét, majd A felekezeti nevelés jelenlegi helyzete címmel Tôkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa tartott elôadást. Felszólalásában hangsúlyozta a felekezeti iskolák és továbbképzô intézmények szükségességét, kiemelve, hogy a közel 450.000 reformátusnak hitvallásos kötelessége fenntartani azokat az iskolákat, ahol a megmaradáshoz szükséges értelmiségi magot képezik. Dr. Molnár János színvonalas elôadásában megfogalmazta a református nevelés alapkritériumait: biblikus (értékteremtô), hitvallásos (templom- és gyülekezetközpontú), magyar, európai. Eszerint a felekezeti iskolákban a gyerek általános és szakismereteket, hitvallást és munkakedvet kell hogy tanuljon. Több költôi kérdést is feltett: betartják-e a felsorolt alapkritériumokat a református iskolákban, családokban, van-e a kerületnek korszerû családnevelô, értelmiségnevelô programja? A holland Jan Muldertôl a résztvevôk megtudhatták, hogy 1920-tól a holland állam egyenjogúakként kezeli az állami és felekezeti tanintézményeket, s egyformán támogatja ôket. Jelenleg Hollandiában felekezeti óvodák, elemi és középiskolák vannak, legtöbbjüket egy-egy egyházközség, gyülekezet hozta létre. Az egyház és iskola között szoros az együttmûködés, s a tanügyi intézményeket a politikai pártok is támogatják.
A Marosvásárhelyen mûködô Református Diakonissza-képzô jelenérôl dr. Nagy Attila igazgató beszélt, elmondva, hogy az intézetnek immár 190 végzôse van, legtöbbjük asszisztensként dolgozik állami és magánrendelôkben. Barabás László, a Kántor-tanítóképzô Fôiskola nehézségeirôl szólva tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a fôiskola még mindig a magyarországi nagykôrösi fôiskola kirendeltségeként mûködik, a hazai jogi keretek nem engednek másra lehetôséget. A Református Kollégiumról László Zoltán igazgató és D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszélt. A fôtiszteletû püspök elmondta: bár Andrei Marga tanügyminiszter rendelettel jóváhagyta a marosvásárhelyi Református Kollégium önállósodását, a megyei tanfelügyelôség közbenjárására, két hétre rá visszavonta azt.
S bár a konferencia-programban "rövid és hosszú távú stratégiák kidolgozása is szerepelt", ezek sajnálatos módon elmaradtak.
Négynapos A-osztályos kosárlabdaturné a Sportcsarnokban
A várakozásokkal ellentétben, nem tudta a Herlitz-Mobex kihasználni a hazai pálya elônyét a Sportcsarnokban rendezett férfi A-osztályos kosárlabdaturnén. Miután az elôzô bukaresti mérkôzés- sorozatokon több értékes gyôzelmet szerzett, úgy tûnt, hogy itthon a négy mérkôzésen négy gyôzelemre számíthat, ami az utolsó turné elôtt már biztosította volna a bejutást a bajnokság 1-8. értékcsoportjába. Nem így történt. Brassó könnyed legyôzése után a két amerikai játékossal megerôsített Steaua következett, s bármilyen hôsiesen küzdöttek is a hazaiak, a találkozó bukarestiek gyôzelmével végzôdött. Az a tudat, hogy ezzel talán a továbbjutás került veszélybe, másnap is rányomta a bélyegét a csapat teljesítményére, s Kolozsvártól, az egyik közvetlen ellenféltôl rég nem látott gyenge teljesítmény után kaptak ki. A hideg zuhany után szombatra ismét összeszedték magukat a vásárhelyiek, s a mindeddig veretlen Pitesti legyôzésével bizonyították, hogy az elsô értékcsoportban lenne a helyük. Hogy ténylegesen odakerülnek-e, arra a Bukarestben, október 15-17. között rendezett utolsó turné ad majd feleletet. Normális körülmények között az Erbasu és a Sportul Studentesc legyôzése nem jelenthet komolyabb gondot, de hogy ne más mérkôzések eredményeitôl függjenek, a vásárhelyieknek a Dinamót is meg kell verniük, s ez — már a helyszín miatt is, no meg az elôzô mérkôzésen tapasztalt játékvezetôi ténykedés alapján — kemény diónak ígérkezik. A lényeg: esély van, s ezt csak erôs pszichikai felkészültséggel lehet kihasználni.
A vásárhelyi turné legjobb teljesítményét a Steaua nyújtotta, amely mind a négy mérkôzését megnyerte, igaz, a helybéliek kivételével, ellenfelei a tabella alsóházából kerültek ki. Ezzel alaposan meg is kavarta az állást, de még nem lehet biztos a továbbjutásban. Ha a tabellavezetô Pitesti-tôl kikapnak, a Dinamóval játszott mérkôzésük döntô jelentôségûvé válik. Ha nem, tovább bonyolódik a helyzet, s Vásárhely is veszélybe kerül. Szerencsére egyenlô pontszám esetén, a Herlitz-Mobex a két mérkôzés összesített eredménye alapján, a Steauával is és a Kolozsvárral szemben is elônyben van. Az Erbasu, Brassó és a Sportul Stud. már biztos a 9-16. helyért folytatja majd a bajnokságot.
Miután elveszítették a Steaua elleni szépségdíjas találkozót, úgy tûnik, a marosvásárhelyi csapat játékosaiban egy világ omlott össze, hisz nagyon rég az ideje, hogy ilyen gyenge teljesítményt láthattunk a csapattól, mint éppen ezen a mérkôzésen, amikor a feljutáshoz közvetlen ellenfélnek számító Kolozsvár együttesével találkoztak. Jellemzô volt a mérkôzésre, hogy Ilic, aki általában a csapat legtöbb pontját szerzi, az elsô félidôben mindössze egyetlen pontocskát tudott dobni. A kolozsváriak sem remekeltek, mégis sikerült elhúzniuk, mert — a szegény embert még az ág is húzza alapon — szinte törvényszerûen pattogtak le az ellenfél palánkjáról a vásárhelyi kosárra dobási kísérletek. Az elsô félidôben felgyûlt hátrányt pedig a második játékrészben kissé jobban — ám sérülten! — játszó Ilic feljavulása sem volt képes semlegesíteni.
A Herlitz-Mobex pontjait Kosanin 17, Cristescu 14 (1 hárompontos), Ilic 10, Szászgáspár 9 (2), Pintea 8, Viciu 5 (1), Dénes 3, Nagy Zoltán 1 szerezték. A kolozsvári csapatból Tenter 23 (1) és Saftescu 17 pontos teljesítményekkel emelkedtek ki. A nagyváradi Rosu és a bukaresti Dima néhány hibával tarkítottan vezette a mérkôzést.
Baljós jelek elôzték meg a mérkôzést. Pitesti az eddigi 10 találkozón valamennyi esetben gyôzött, ráadásul a Herlitz-Mobex legjobb játékosa, Ilic húzódás miatt nem tudta vállalni a játékot. Ehhez még az is hozzáadódott, hogy a labdarúgó- mérkôzés konkurenciája miatt sokkal kevésbé élvezhette a csapat a közönség támogatását. Minden jó azonban, ha a vége jó. Ilicet honfitársa, Kosanin ezúttal remekül helyettesítette, Cristescu egymás után szórta a hárompontos kosarakat (máskor miért nem vállalkozik többször ezekre a kísérletekre?), s a focimeccs vége után, az utolsó tíz percben a terembe özönlô tömeg kellôen fellelkesítette a csapat tagjait ahhoz, hogy a végén magukhoz térô pitesti-iek — akik egész az utolsó percekig nemigen hitték, hogy itt még ki is kaphatnak — egyenlítését meg tudják akadályozni.
A vásárhelyi csapat pontjainak szerzôi: Kosanin 27, Cristescu 26 (8 hárompontos!), Dénes 10 (3), Corui 9 (1), Nagy Zoltán 7 (1), Pintea 5. A pitesti-ieknél a legjobbak a Vásárhelyrôl átigazolt Zindovic 24 (4) és a Franciaországból hazacsalogatott Scobai 22 (2) voltak. A mérkôzést a bukaresti Badila és a nagyváradi Vaida jól vezette.
Sportul Studentesc — Steaua 61-80
Herlitz-Mobex — CSU Romradiatoare Brassó 87-71
CSU ISA Pitesti — U Carbochim Kolozsvár 66-55
Herlitz-Mobex — Kolozsvár 65-74
2. Kolozsvár 11 8 3 820-689 19
4. Herlitz-Mobex 11 7 4 835-779 18
8. Sp. Stud. 11 0 11 622-886 11
A bajnokság elsô szakaszának utolsó turnéját Bukarestben, október 15-17. között szervezik. A Herlitz-Mobex ellenfelei a Sportul Studentesc, a Dinamo és az Erbasu lesznek.
Csalódott vagyok, hogy a csapat visszaesô formát mutatott ezen a turnén. A Steauát is és Kolozsvárt is tisztán megvertük Bukarestben, s most a saját közönségünk elôtt ez nem sikerült. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi okozta ezt a formacsökkenést, de a következô napokban azon leszünk, hogy az okokat kiderítsük, s hogy javítsunk a helyzeten. Egyes játékosok lelkileg nem bírták feldolgozni a Steaua elleni vereséget — s ezen a mérkôzésen semmit nem tudok a szemükre vetni, becsülettel küzdöttek — s talán innen ered a Kolozsvár elleni gyengébb teljesítményük. Viciu például két nap eltávozást kért, hogy hazautazhasson, hogy lelkileg rendbe jöjjön. A Steauánál sokat számít a két amerikai csatasorba állítása, akik a román bajnokság színvonala fölött állnak, bár nem olyan jók, mint amilyennek kikiáltják ôket. Remélem, hogy csapatunk az utolsó bukaresti turnén be fogja bizonyítani, hogy sokkal többre képes, mint amit most mutatott, s csak átmeneti formaingadozásról volt szó.
Meggyôzôdésem, hogy csapatom a továbbjutók között lesz. Nem tudom, hogy a lehetséges négy közül mely csapat kerül a kiesést jelentô ötödik helyre, de elsôrendû célunk, hogy megverjük a Dinamót, amely így mögénk kerül. Ha pedig ôk megverik Vásárhelyt, akkor Vásárhely esik ki. Ez azonban már nem érdekel. A lényeg az, hogy mi továbbjussunk.
Az elsô napon játszott Herlitz-Mobex — Brassó mérkôzés második félideje elôtt a játékosok és a közönség néma felállással adózott az egykori nemzetközi marosvásárhelyi játékvezetô, Szilveszter Ernô emlékének.
A botrány ezt a turnét sem kerülte el. Az elsô estén játszott Pitesti — Kolozsvár találkozón, néhány perccel a lefújás elôtt, a kolozsváriak hevesen tiltakoztak egy játékvezetôi döntés ellen, s hajszál híján levonultak a pályáról. Másnap egy tiltakozó jegyzéket nyújtottak át a csarnok bemondójának, Bara Péternek, felolvasás végett, melyben a kosárlabda-szövetség machinációi ellen tiltakoztak. Az elsô mondatok elhangzása után, a szövetséget képviselô Mircea Cîmpeanu megpróbálta megakadályozni a folytatást, s csak a közönség felháborodására engedte tovább olvasni. — Mi a fenét csinálsz? Most kit büntessünk meg ezért az aláírás és pecsét nélküli fecniért? — tette fel a bemondónak a költôi kérdést. — Engem — válaszolt a kérdezett. Egy morgás volt a válasz, majd a szövetségi képviselô egy legyintéssel kíséretében tette el a tiltakozó iratot.
A Herlitz-Mobex — Steaua mérkôzésen, amely a turné leginkább várt találkozója volt, s amelynek végül az eredménye a legnagyobb kihatással volt a bajnokság további menetére, a pszichológiai csata már az elsô labdafeldobás elôtt kezdetét vette. Anton Netolitzchi, a Steaua edzôje, a szabályra hivatkozva, labdát követelt a hazaiaktól a bemelegítéshez, pedig volt nekik elég. Hogy miért? Csak ... A szabál az szabál, s nem árt kissé fokozni a feszültséget. Késôbb, a mérkôzés folyamán is folyton reklamált az asztalnál. "Én azt hittem, hogy Vásárhelyen vannak az egyedüli rendes emberek" — mondta, mikor úgy vélte, hogy ellene tévedtek, és senki nem gyôzhette meg az ellenkezôjérôl. De vajon miért gondolta, hogy itt vannak az egyedüliek?
A legtöbb nézô a Herlitz-Mobex — Steaua mérkôzésre látogatott ki, az 1500-1600 fô lelkesen próbálta gyôzelemre buzdítani a csapatot. Köztük voltak — más notabilitások mellett — Burkhárdt Árpád alprefektus és Frunda György szenátor is, akik szintén visszafogás nélkül szurkoltak kedvenc együttesüknek. Kár, hogy ezúttal hiába.
A bukaresti Steaua férfi kosárlabdacsapata a közelmúltban két színes bôrû amerikai játékossal erôsödött. A két amerikai, Hijr Sabree, illetve Tyron-Bartel Lee a szerb játékosok egyeduralma után új színfoltot jelent a hazai kosárlabda palettáján. Sajnos éppen a marosvásárhelyiek ellen mutatták meg elôször, hogy ezentúl számolni kell velük annak, aki a Steauát le szeretné gyôzni.
Sabree a magasabb, de ha kell, úgy vezeti a labdát, mint egy vérbeli játékirányító. Akkor közelítem meg, amikor az Erbasu elleni gyôzelem után levonul a pályáról. Néhány szót a helyi lapnak? Okay, man — mosolyog, de nem bizonyul túl bôbeszédûnek. Két mondat, ezzel nála el van az interjú intézve. Hallottam — mondom —, hogy kifejezte szándékát, hogy a román válogatottban játsszon. Igaz ez? A szezon végén meglátjuk — s már várja is a következô kérdést. Jó, válaszolom, de beszélt már errôl a témáról valakivel a szakszövetségbôl? Majd a szezon végén... A téma ezzel le van zárva, hát másról kérdezem: Továbbjut a csapata az idén? Ó, igen, persze. Semmi kétely nem fogalmazódik meg benne. Talán nem mondták meg neki, hogy ahhoz mindenkit le kell gyôzniük, vagy teljesen biztos abban, hogy sikerül? Of course..., fel sem merülhet az ellenkezôje. Amerikában az embereket nem veszíteni tanítják. Rendben, beszéljünk másról. A helybéli csapatról hogyan vélekedik? They're okay — rendes fiúk. Hát azért ez a mondat többet jelent, mint a szavak önmagában. Rendes gyerekek, vállon lehet veregetni ôket, de kosárlabdázni én jobban tudok. Hát rendben, Mr. Sabree, majd meglátjuk, ha netán még lesz alkalom találkozóra a bajnokság második felében. S a közönség? Végre kissé felélénkül. Két mondat is belefér. Very nice... Nagyon kedves gyerekek. Igazán remek hangulat volt a mérkôzésen, nagyon élveztem. (Naná, el is hiszem, hisz gyôztek!) S úgy általában, a román kosárlabda mennyire hozza izgalomba? Zavarba jön, láthatólag nem akar megsérteni. So-so, nyögi ki. Ilyen-amolyan — nem túl jó. Mindenesetre nagyon különbözik attól, amit az Államokban játszanak (ki hitte volna?). Látszik a pénz hiánya? Megkönnyebbül, hogy nem próbálok mindenáron dicséretet kicsikarni tôle. Ajaj!, s azzal már megy is. Talán az egész mérkôzés nem fárasztotta annyira ki, mint ez a néhány mondat. Két méter után azonban hirtelen eszébe jut valami, visszafordul s még vállon vereget, ahogy a 187 cm magasságommal nyakizom- zsibbasztó helyzetben felnézek rá: Thanks, man. Ô még úgy tudja, hogy az újságírót is meg kell becsülni. Én is kösz, haver.
Péntektôl vasárnapig folytatódott Nyugat- Európában a rögbi-világbajnokság a csoportmérkôzések második fordulójának találkozóival. A sztármérkôzésen a B- csoportban Anglia Új-Zélandot fogadta a londoni Twickenham stadionban. Hiába azonban a hazai pálya elônye, no meg az a tudat, hogy ezt a sportágat (is) ôk találták ki, az angolok nem voltak képesek felvenni a harcot a Jonah Lomu névre keresztelt új-zélandi úthengerrel és társaival. A déli félteke rögbijátékosai bebizonyították: ezt a játékot ôk uralják, s alaposan kösse fel a gatyáját, aki ôket le akarja gyôzni. 16-16-ig az angoloknak még futotta valahogy az erejébôl, majd Lomu megrázta magát, s négy védôvel a nyakában, negyven méteres futás után ragyogó célt ért el. Ettôl kezdve csak Új-Zélend maradt a pályán, s 30-16 arányú gyôzelmük egy pillanatig sem kérdôjelezhetô meg.
A forduló legkiegyensúlyozottabb találkozója az E-csoportban játszódott az Egyesült Államok és Románia között, melynek kimenetele végül az amerikai pontrúgó, Dalzell gyenge formáján múlott. Öt kedvezô helyzetû büntetôt is mellérúgott, amivel gyakorlatilag 15 pont elônyt adott a románoknak. Mindkét csapat négy-négy célt ért el, a különbséget a román rúgóember, Mitu jobb teljesítménye adta, aki két célt felmagasított, s értékesítette az egyetlen berúgható büntetôt. A célokat Solomie (2) és Petrache (2) szerezték, végeredmény 27-25 a román válogatott javára. Ezzel a román küldöttség teljesítette kiutazásának célját, s nem marad más hátra, mint megpróbálni a lehetô legjobb eredményt kicsikarni jövô pénteken Dublinban a jóval esélyesebb írek ellen.
A forduló egyéb találkozóin az A-csoportban Skócia biztosan verte Uruguayt 43-12 arányban, a C-csoportban Franciaország a vártnál nehezebben gyôzött Namíbia ellen (47-13), s a Fidzsi-szigetek az elvárásoknak megfelelôen legyôzte Kanadát (38-22), míg a D- csoportban Wales 64-15 arányban valósággal lelépte Japán együttesét. A vasárnap este, lapzárta után játszott találkozók: Dél-Afrika — Spanyolország; Olaszország — Tonga; Nyugat-Szamoa — Argentína, és egy másik rangadó: Írország — Ausztrália.
Az utolsó fordulót a csoportokban az alábbi rend szerint játsszák: okt. 14., csütörtök: Új- Zéland — Olaszország; Kanada — Namíbia; Wales — Nyugat-Szamoa; Ausztrália — Egyesült Államok. Okt. 15., péntek: Dél-Afrika — Uruguay; Anglia — Tonga; Írország — Románia. Okt. 16., szombat: Skócia — Spanyolország; Franciaország — Fidzsi-szigetek; Argentína — Japán.
Kétszer már vesztett a magyar válogatott
Szûk egy hét leforgása alatt háromszor is összecsapnak a magyar és a portugál foci képviselôi. Pénteken az utánpótlás válogatott kezdte a sort, egyben ez volt a legkisebb érdeklôdésre számot tartó összecsapás is. A magyar fiatalok a második félidô elején megszerezték a vezetést, azonban alig két perc alatt fordítottak a hazaiak, végül pedig 2-1-re legyôzték a piros-fehér-zöldeket.
Szombaton a nagyválogatottak találkoztak. Mindkét oldalról nagy fogadkozások hangzottak el: Bicskei szerint figyelni kell az eredményre, hiszen ez a jövô évi vb- selejtezôk sorsolásánál fontos lehet. Éppen ezért kellô figyelemmel készítette elô a mérkôzést, ami Henk Ten Cate (az MTK holland trénere) úrnak nem tetszett, hiszen 7 kék-fehér játékos is helyet kapott a magyar keretben. Az MTK pedig létfontosságú UEFA-kupa mérkôzés elé néz.
A portugálok szövetségi kapitánya ennél jobban készült, hiszen egy háromgólos, vagy annál nagyobb gyôzelem esetén ôk jutnak pótselejtezô nélkül az Eb-re. A portugál sajtó rendkívül optimistán írt a mérkôzés elôtt: az év legfontosabb összecsapásának nevezték. Közben egyéb is kavarta a közvéleményt Portugáliában: vasárnap választásokra készültek. A választásokról az is tudott, akit ez nem érdekelt: úton-útfélen sarlós-kalapácsos transzparensek lógnak, hirdetve a portugál kommunista párt és a zöld párt szövetségének nagyratörô terveit.
Az elôzmények sem voltak biztatóak: a magyar nemzeti tizenegy még soha nem gyôzött Portugália ellen.
De lássuk, mi történt szombaton este:
PORTUGÁLIA—MAGYARORSZÁG 3-0 (2-0)
Lisszabon, Luz-stadion, 60.000 nézô. Gólok: Rui Costa (13. — 11-esbôl, Joao Pintót buktatta Halmai), Joao Pinto (16. — Figo szögletébôl fejjel) és Abel Xavier (58. Figo ívelésébôl)
Gyorsan vezetést szereztek a hazaiak, amelyet növelni is tudtak. A magyar válogatott szinte végig alárendelt szerepet játszott, hosszú percekig saját térfelére szorult, és a portugálok könnyelmûségének köszönhetô, hogy nem született nagyobb arányú vereség. A 47 perctôl tíz emberrel játszott Portugália, Pauletát a bíró két sárga miatt kiállította (elôbb a sípszó után rúgta el a labdát, majd kézzel ért hozzá). Sajnos, az emberelôny sem változtatott a magyar nemzeti tizenegy játékán.
A magyar válogatott a következô összeállításban játszott: Király Gábor - Lakos Pál, Korsós György, Dargóner Attila, Mátyus János - Lendvai Miklós, Halmai Gábor, Pisont István (25. Dárdai Pál) - Thomas Sowunmi (82. Kovács Zoltán), Egressy Gábor, Horváth Ferenc (76. Herczeg Miklós)
Ezzel a második fejezet is lezárult a magyar—portugál összecsapások egy hetes történetében. Még hátravan egy, ugyanis kedden dönt az UEFA, hogy kinek adja a következô Eb rendezési jogát. Itt újra találkozunk a portugálokkal, akik a spanyolok mellett a harmadik jelentkezôk. Mindenki a spanyolokat jósolja, azonban bizakodó az osztrák—magyar közös pályázat is, hiszen ezzel megvalósulhat a régen megálmodott Dunai játékok. Ugyanakkor természetesen nem a foci-nagyhatalmakat támogatja ez a döntés, illetve újból két csapatnak kell megadni a selejtezô nélküli szereplés lehetôségét. Reméljük, hogy a magyarok kedden nemcsak a portugáloknak vágnak vissza, hanem a spanyolokat is legyôzik. Nekünk is közelebb lenne Debrecenbe vagy Gyôrbe utazni ahhoz, hogy Eb-mérkôzést lássunk.
Copyright © Népújság - 1999