|
LI. évfolyam 236. (14288) |
1999. október 9., szombat |
Amennyiben fennmarad az Európai Unió mai támogatási rendszere, aligha finanszírozható az EU kibôvítése a közép- és kelet- európai országokkal — állapította meg az EU Statisztikai Hivatala (Eurostat) legújabb jelentésében, amelyet a Die Presse címû konzervatív bécsi lap ismertetett pénteken.
A tanulmány szerint a jelölt országok 89 régiója közül 85 lenne jogosult a fejlôdésben lemaradt régiók támogatását célzó 1. kategóriájú — az EU-átlag 75 százaléka alatti GDP-jû térségeknek szánt — céltámogatásra, legalábbis a tanulmány készítéséhez felhasznált 1996-os adatok szerint, amelyek nem veszik figyelembe az utóbbi három év fejleményeit.
A mai jelöltek felvétele és a támogatási rendszer változatlan fenntartása esetén az elmaradottnak tekintett térségeknek nyújtandó segítség szétfeszítené az EU költségvetését.
Az Eurostat szerint csak a magyar, szlovák, szlovén és cseh fôvárosok körüli térségekben éri el az egy fôre jutó GDP az EU átlagának megfelelô mértéket, míg a többi régiók az EU-színvonal 50 százalékát sem érik el e téren. Különösen Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában, Lettországban és Litvániában drámai a helyzet.
Noha a jelölt országok fejlôdése az elmúlt években kedvezôbb volt, mint az EU-államokban végbement fejlôdés, nem lehet arra számítani, hogy a gazdasági közeledés néhány rövid év alatt befejezôdik — mutat rá a jelentés.
Mindazonáltal a jelöltek között nagy a szóródás: a Cseh Köztársaság az egy fôre jutó GDP tekintetében már 1996-ban az EU- színvonal 65 százalékánál tartott, Szlovénia pedig egyenesen 97 százalékot ért el, akárcsak a Pozsony körüli térség, míg Budapesten és környékén az EU-színvonal 88 százalékát tette ki. Azok a régiók, ahol a legalacsonyabb az egy fôre jutó GDP (az EU-szint 23 százaléka), mind Lengyelországban vannak. Bulgáriában, Romániában, Lettországban és Litvániában néhány vidéki térség helyzete drámai.
Brüsszelben hosszabb ideje vizsgálják a szerkezeti támogatások kérdéskörét, mert szakértôk már korábban is óvtak azoktól a veszélyektôl, amelyeket a bôvítés a jelenlegi támogatási rendszer mellett jelent.
Kelet-közép-európai választási tanácskozás
Szerdán Pozsonyban megkezdôdött a Kelet-közép- európai Választási Szakértôk Szövetségének háromnapos tanácskozása.
A szövetség a rendszerváltozásokkal szinte egyidejûleg, hivatalosan 1991-ben alakult meg Budapesten. Azért jött létre, hogy rendszerváltó szabad választásokra készítse fel a térség egyes országaiban dolgozó köztisztviselôket. Olyan ismeretanyag elsajátítását kínálta nekik, amelybôl megtanulhatók a szabad, demokratikus és tisztességes választások feltételei.
"Tíz év óta fontos célnak tartjuk, hogy a választási törvényalkotáshoz tagországainknak tanácsokat adjuk" — mondta Tóth Zoltán fôtitkár az MTI-nek a 27 ország szakértôinek és megfigyelôinek tanácskozásán. "A szövetség tanácsadóként jó eredménnyel vett részt például az Oroszországi Föderáció és Ukrajna választási törvényeinek elôkészítésében.
"A szövetség célja az is, hogy mintegy megtámassza a köztisztviselôk gerincét olyan esetekben, amikor valakik valamilyen választási csalásra próbálják ôket rábírni,,. Nemcsak ebben az övezetben, hanem mindenütt vannak csalási szándékok, mi több: egyes — politikai okok miatt meg nem nevezhetô — országokban csalnak is — jelentette ki.
A pozsonyihoz hasonló fórumok eredményeképpen lassan mindenki megtanulja, hogy a csalások hogyan kerülhetôk el, hogyan elôzhetôk meg, illetve ha már megtörténtek, akkor melyik az a jogorvoslati fórumrendszer, amelynek döntései nyomán "az elcsalt mandátumok helyükre kerülhetnek".
Tóth szerint a szövetség eddigi legnagyobb feladata a boszniai választások felügyelete volt. Ide közel félezer megfigyelôt küldtek, jóllehet Bosznia egyelôre nem tagország. A szövetség figyelmét minden bizonnyal a balkáni problémák megoldására, így a koszovói választások elôkészítésére fogja összpontosítani. A majdani koszovói választások jogi elôkészítése érdekében az EBESZ egyetértésével Budapesten tartanak majd konferenciát — közölte a magyar szakértô, aki szerint a koszovói választások megtartásának kilátásai években mérhetôk, mivel az ügyeket elôbb politikailag és katonailag egyaránt rendezni kell.
Tegnap már ismertettük a Metro Media Transilvania közvéleménykutató intézet felmérését. Az eredmény megerôsítette, hogy a jövô évben esedékes elnök- és törvényhozási választások gyôztese Ion Iliescu volt államfô (34 százalék), illetve pártja, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR — 37 százalék) lenne.
Újdonságot az idén végzett korábbi felmérésekhez képest az jelent, hogy Emil Constantinescu államfô már az elnökválasztás második fordulójáig sem jutna el. Miközben a megkérdezettek 17 százaléka adná rá a szavazatát, Teodor Melescanu volt külügyminiszter, a Szövetség Romániáért párt elnöke 21 százalékot kapna.
A felmérés arra is kiterjedt, hogy a lakosság mitôl fél, mi nyugtalanítja a legjobban. A válaszadók döntô többsége a gazdasági bajokat említette, s mint a Curentul címû lap fogalmazott, "a románok hagyományos aggodalma, a magyarok és a polgárháború a sor végére került".
Külön kérdéskör foglalkozott a felmérésben Erdéllyel. A megkérdezettek 83 százaléka úgy vélte, hogy a magyaroknak elegendô joguk van. Többségük (58 százalék) azon a véleményen van, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Erdély elszakadását akarja, 57 százalékuk pedig úgy látja, hogy a romániai magyarok "nem lojálisak a román államhoz".
Az országot fenyegetô külsô veszélyek rangsorában a legnagyobb félelmet egy esetleges háború okozza (24 százalék). A megkérdezettek 7-7 százaléka úgy gondolta, hogy Románia számára veszélyt jelent Magyarország, illetve Oroszország.
A román folyami szállítók szövetsége (AAPSR) azt javasolja a magyar félnek, hogy a Duna alsó részén rekedt magyar, illetve az Újvidék fölött veszteglô román hajókat kétoldalú megegyezés alapján használják nemzetközi szállítások lebonyolítására — közölte pénteken az MTI-vel Mircea Toader, a szövetség alelnöke.
Toader elmondta, hogy a jugoszláviai háború után Újvidéktôl délre 36 magyar, Újvidéktôl északra 112 román folyami egység maradt a Dunán. Az érvényben lévô szerzôdések szerint ezek a hajók csak Magyarországon, illetve Romániában feladott árut szállíthatnak, így addig veszteglésre vannak ítélve, amíg helyre nem áll a közlekedés a Dunán.
— A román folyami szállítók már kötöttek egy ilyen megállapodást szlovákiai partnerükkel, Magyarországra pedig diplomáciai csatornákon keresztül küldték el javaslatukat — mondta Toader.
— A magyar közlekedési minisztériumhoz ilyen hivatalos javaslat nem érkezett, de az elképzelés jó megoldás lenne az átmeneti idôre - közölte az MTI érdeklôdésére Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter.
A magyar miniszter, aki aradi látogatása során nyilatkozott az MTI bukaresti tudósítójának, elmondta, hogy a Duna déli szakaszán rekedt magyar hajók közül néhány már kért és kapott eseti engedélyt áruszállításra.
Katona Kálmán úgy vélte, hogy ha a politikai és anyagi feltételek adottak lennének, egy-két hónap alatt helyreállítható lenne a közlekedés a Dunán. Az aknamentesítés, a roncsok kiemelése természetesen éveket vesz majd igénybe — tette hozzá.
— A tél közeledtével azért is sürgetô lenne az elôrelépés, mert valóban komoly veszélyt jelenthet a térségben egy jeges árvíz. Alakul az összefogás, ami remélhetôleg lehetôvé teszi az elmozdulást a holtpontról — hangsúlyozta a magyar miniszter.
A lakosság csaknem kétharmada érzi úgy, hogy életszínvonala jelenleg alacsonyabb, mint a Ceausescu-korszak végén, s csak 24 százaléknyian tapasztalták életkörülményeik javulását — derül ki egy pénteken nyilvánosságra hozott felmérésbôl.
Az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártja által megrendelt közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 64 százaléka állította, hogy az életszínvonal romlott az egykori diktátor bukása óta, 11 százalékuk pedig semmiféle változást nem tapasztalt az elmúlt tíz évben.
A Dow Jones gazdasági hírszolgálat kommentárja szerint a romániai életszínvonal valóban meredeken zuhant az elmúlt években, elsôsorban a reformok lassúsága okozta magas infláció és munkanélküliség, valamint a külföldi befektetések szûkössége miatt. A hírügynökség a zavaros politikai iránnyal magyarázta, hogy a liberális szabadpiaci elkötelezettségérôl ismert Emil Constantinescu államfô népszerûségi mutatója a felmérés szerint 17 százalékra csökkent a tavaly mért 34 százalékról.
Aszlan Maszhadov csecsen elnök a NATO segítségét kérte az észak-kaukázusi válság megoldásához.
Maszhadov csütörtökön a csecsen fôvárosban, Groznijban tette közzé nyilatkozatát, amelyben arra kéri az észak-atlanti katonai szövetség új fôtitkárát, George Robertsont, hogy a NATO járjon közben a Csecsen Köztársaság és Oroszország közötti kapcsolatok rendezése érdekében. A csecsen elnök úgy fogalmazott, hogy a NATO a nemzetközi jog és az általa megteremtett új világrend kereteiben járjon el a közvetítés során.
A dpa pénteki jelentésében emlékeztet rá: az orosz kormány csütörtökön hatátozottan visszautasította az EU-trojka moszkvai közvetítési kezdeményezését, és bárminemû nemzetközi közbenjárás szükségességét.
Tegnap nemhivatalos látogatásra Marosvásárhelyre érkezett Harach Péter, Magyarország szociális és családügyi kérdésekkel foglalkozó minisztere. A délután folyamán a miniszter ellátogatott a készülôfélben lévô Caritas-házi szakápoló és gondozóközpontba, ahová meghívták a szociális kérdésekkel foglalkozó alapítványok és egyesületek, így az Oázis alapítvány, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Medi-Care, a Rheum-Care, a Gecse Dániel Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat képviselôit, a Fraternitas, a Hit és Fény, az Ügyes kezek szervezetek, továbbá a helyhatóság képviselôit, köztük Giugudeanu Marinát, a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetôjét, valamint Domby Károlyt, a Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatóját. A találkozóra meghívást kapott még a református egyház és a Lídia gyermekotthon vezetôje. Kötetlen beszélgetésen vitatták meg azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a családot, a társadalmat foglalkoztatják, továbbá azt, hogyan nyújthatnak segítséget a társadalom elesettjeinek a jelen lévô szervezetek.
Ugyancsak tegnap délután Harach Péter miniszter részt vett A keresztény család belsô értékei címmel szervezett fórumon, amelyet a belvárosi római katolikus plébánia nagytermében tartottak meg.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és marosvásárhelyi fiókegyesülete közös rendezésében tegnap délelôtt a Kultúrpalota kistermében kezdetét vette a szakosztály 1999. évi vándorgyûlése. A rendezvény tárgya az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Erdélyben, annak elôzményei, lefolyása és következményei.
Egyed Ákos kolozsvári történész köszöntötte az immár ötödik alkalommal, ezúttal Marosvásárhelyen ülésezô vándorgyûlés résztvevôit, a magyarországi vendégeket, emlékeztetve arra, hogy a vándorgyûléssel régi hagyományt újítottak fel, ugyanis az EME-vándorgyûlések az egyesület mûködési tradíciójához tartoznak.
Fodor Imre polgármester a város nevében üdvözölte a résztvevôket, a tárgyra térve mondta, hogy a történelem sok mindent a helyére tesz, jó lesz, ha tisztázódnak dolgok, s tán nem utasítják el némelyek Bem József tábornok nevét sem, ha eszébe jut valakinek, hogy utcát nevezzenek el róla. A polgármester külön köszöntötte a város díszpolgárát, a vándorgyûlés korelnökét, fôtisztelendô Léstyán Ferenc érseki helytartót.
Benkô Samu professzor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke a mintegy 3000 egyesületi tag nevében megköszönte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Solvoplant Kft., a Cubi Metal Kft., a MTPROIND Kft., valamint a Comimpexal-Csifó Kft. támogatását.
A tudományos ülésszak elsô elôadójaként Benkô Samu professzor hangsúlyozta, hogy nem a nemzetiségek egymásnak feszülése a negyvennyolcas idôk lényege, hanem az, hogy vége szakadt a több száz éves feudalizmusnak, a forradalom szabad utat nyitott a modern polgári törekvéseknek.
Tegnap az utolsó erdélyi rendi országgyûlésrôl Egyed Ákos (Kolozsvár), Széchenyi Stádumáról és Vörösmarty Szózatáról Murvai Olga (Bukarest), a forradalom és szabadságharc erdélyi akadémitáiról Szabó Miklós (Marosvásárhely), az erdélyi katolikus papság áldozathozataláról Léstyán Ferenc (Gyulafehérvár), a székelységtudat változásairól Hermann Gusztáv Mihály (Székelyudvarhely), az ideiglenes közigazgatás bevezetésérôl Tóth Béla (Budapest), a szabadságharc utáni erdélyi magyar közgondolkodásról Csucsulya István (Kolozsvár) tartott elôadást.
A Bolyai líceum amfiteátrumában a Történelemtudományi Szakosztály ülésszakán Demény Lajos, Ábrám Zoltán, Tófalvi Zoltán, Cserey Zoltán, Bíró Dónát és Sebestyén Mihály, míg a Nyelv-és Irodalomtörténet, Néprajz Szakosztály ülésén Egyed Emese, Gaál György, Nagy László, Adorján Károly, Olosz Katalin, Bónis Johanna, Pál Judit és Pál-Antal Sándor voltak az elôadók.
Ma a Történelemtudományi Szakosztály tovább folytatja tudományos ülésszakát, a Bolyai líceum amfiteátrumában Fodor Ferenc-Rácz Lajos, Józsa András, Rokaly József, Szôcs János, Gaál Kornélia és Zepeczáner Jenô tart elôadást.
13 órakor az egyesület tudományos kirándulásra indul Marosvásárhely — Gernyeszeg — Szászrégen — Marosvécs — Szováta—Marosvásárhely útvonalon.
Alig két hónap leforgása alatt négy, súlyos kimenetelû bûncselekményt követtek el. Valamennyi támadás késô este történt, és nôi taxisofôrök ellen irányult. A múlt héten a megyei rendôrfelügyelôség tanácskozást tartott hasonló események kiküszöbölése érdekében. A megbeszélés végkicsengése az volt: az éjszakai mûszak nem nôknek való. Ankétunkban arra próbáltunk fényt deríteni, mennyire biztonságos a taxizás, mind a gépkocsivezetô, mind az utas szempontjából.
Cotoara Vasile ezredes, a rendôrfelügyelôség parancsnoka elmondta, C. László János augusztusban egymást követô két este erôszakolta meg a Transaldea cég vezetôit. Mi több, második áldozata tudott kolléganôje esetérôl, mégis vállalta a Mezôrücsre szóló késô esti fuvart. Amikor a sötét mezôn megtámadta, az meglepetten kiáltott fel: "Maga az, aki a tegnap este a kolléganômet megerôszakolta?" Lebukása után a támadó kijelentette: "Ha nem fognak el, más taxisofôrnél is próbálkoztam volna." Jelenleg rablás, szabadságfosztás és nemi erôszak bûntette miatt folyik az eljárás ellene. Szeptember 29-én két támadás is történt. M. Traian Kerelôre kérte a fuvart, majd fizetés helyett egy csavarhúzót rántott elô, és szúrt. Jelenleg elôzetes letartóztatásban várja ügycsomója lezárását. Késô este egy férfi — miután végignézte a Fortuna elôtt várakozó taxikat — szállt be a Transaldea jármûvébe. A kormánykeréknél nô ült. Ô volt az egyetlen hölgyvezetô a taxisorban. A Kövesdombot jelölte meg végcélnak, útközben azonban a Surianu utca felé változtatta az irányt. Fizetés helyett egy késsel szúrt. Többször is. A sofôrnek annyi ideje sem maradt, hogy elôvegye bénító spray-ét, a biztonsági öv a szabadulásban fékezte. A kocsiba szerelt riasztó mentette meg életét, annak hangjára siettek segítségére kollégái. A tettes továbbra is szabadlábon van.
Késô este valósággal hemzseg a megálló a kicsi sárga Tico jármûvektôl. Szántszándékkal olyanba ülök, amelyet nô vezet. Szôke, ápolt, negyvenkörüli a vezetô. A kormánykerék mellett a késelô robotképe. Elmondja, biztosra tudják, nem volt bajusza. "Félek, mert a szerencsétlen még mindig szabadlábon van. Mégis vállalom a kockázatot, minthogy 500 ezer lejért valamelyik tonettán áruljak." A könyvelôi végzettséggel rendelkezô nô Németországba készül, onnan vár jobb megélhetést. Elmondta, a 70 Tico autón 18 nô dolgozik, a munkaprogram: reggel 5-tôl éjfélig. Másnap szabadok. Ezért áll fenn annak a veszélye, hogy késô este megtámadják ôket. Sokuknak van bénító spray-ük, de ha valaki megtámadja ôket, gyakorlatilag nincs idô annak használatára.
A városi tanács 87-es számú határozata megjelöli azokat a helyeket, ahol a taxisok megállhatnak, várakozhatnak. A Vásárhelyen mûködô több mint 1200 taxi számára alig 170 parkolóhelyet jelölt ki a tanács. Szász Ferenc, a vásárhelyi taxis szakszervezet elnöke elmondta, a polgármesteri hivatalnak ez évi 800 millió lejes jövedelmet jelent. Ennek ellenére "civil" autók tömege foglalja el helyeiket. "A taxisok 30 százaléka kalóz. Engedély nélkül teszik ki a cégtáblát, s fuvaroznak anélkül, hogy adót fizetnének. Kiszûrésük érdekében kértük a polgármesteri hivatalt olyan nyomtatványok készítésére, amit a szélvédôre tennénk. Kinyomtatták, de nem osztották ki" — fejtegette Szász Ferenc. A hanyagságot és nemtörôdömséget csak tetézi az a tény, hogy immár nem szükséges a valamikori régiség a taxizási engedély kibocsátásához, így 18 éves, alig néhány napos hajtási jogosítvánnyal rendelkezô "zöldfülûek" is taxizhatnak. Azt sem ellenôrzi senki, hogy az illetô sofôr mennyire ismeri a város utcáit, útirányait. Ezért történnek azok a kellemetlen esetek, hogy az utas lépésrôl lépésre kell irányítsa a gépkocsivezetôt. De olyan személyek is taxizási engedélyhez juthatnak, akiket korábban valamilyen kihágás elkövetéséért a rendôrség felelôsségre vont, megbüntetett.
Több, éjszakai mûszakot vállaló taxis is panaszkodott, miszerint akár három-négyszer is megállítják ôket a közrend-fenntartók azon a címen, hogy nem szállítanak-e tolvajokat, esetleg lopott árut. Cotoara Vasile ezredesparancsnok véleménye szerint nem egy esetben bizonyult hasznosnak az ellenôrzés, hiszen a rendôrség név szerint ismeri azokat a taxisokat, akik éjszakánként átveszik a lopott árut, s azt továbbviszik, majd értékesítik. Ugyanakkor közel egy hónapja adta ki azt az utasítást, hogy mindössze a "gyanús" kocsikat ellenôrizzék, ne a már ismerôs taxikat.
— Az idén 26 olyan közúti baleset történt, amelyeket taxisofôrök követtek el — ismertette Chindea Vasile, a vásárhelyi közlekedési rendôrség vezetôje. Kilenc hónap alatt 45 hajtási jogosítványt tartottak vissza, ebbôl kettôt ittas állapotban való vezetésért, 17-et az elsôbbség meg nem adásáért, 8-at szabálytalan elôzésért, 17-et a villanyrendôr tiltó jelzésének semmibe vétele miatt. A jármû mûszaki hiányosságai miatt 65 forgalmi engedélyt vettek el a rendôrök. Tiltott helyen való várakozásért illetve parkolásért 123 pénzbüntetést róttak ki.
Megyénkben hat mezôgazdasági kísérleti állomás dolgozói küszködnek a véget nem érô "átmeneti idôszak" gondjaival. Ezek egyike, a Radnóti Zöldségtermesztô és Kísérleti Állomás, már csak papíron létezik. A zöldségtermesztô részleg átalakult részvénytársasággá. A kísérleti osztály a vidrai zöldségkutató intézet fennhatósága alá került, amely nem képes fedezni a múlt évi szerzôdésben kötött nyolc kutatási téma finanszírozását. A helybeli Zöldségtermesztô Rt. csupán 1,5 hektáros üvegházzal beépített területet bocsátott a kísérleti osztály rendelkezésére, hogy éppen legyen, ahol dolgozniuk. A kísérleti osztályt az akadémia nem finanszírozza, mert arra nincs jogi alapja. A négy kutató a 7 hektáros szabad területen termesztett zöldségmagvak értékesítésbôl tartja fenn magát. Dr. Szabó Sándor, az egység vezetôjének válaszai nyomán képet alkothatunk arról, hogy miképpen is zajlik a tudományos tevékenység Radnóton.
— A hovatartozás szempontjából még mindig tisztázatlan az önök helyzete. A nemrég létrejött Zöldségtermesztô Rt. nem tart igényt önökre, de nem is adja ki a kezébôl. Az akadémia pedig habozik...
— A vidrai Zöldségkutató Intézet a közvetlen felettesünk, évente velük kötjük meg a szerzôdéseket, az utóbbiban nyolc pontban fogalmaztuk meg az alapvetô kísérleti témákat. Ezekre az idén 109 millió lejt utaltak át a zöldségtermesztô és kutató állomás kísérleti osztályának. Ez nagyon kevés mert már meghaladtuk a 250 millió lej költségvetést. A 109 és 250 millió lej közötti különbséget a termelési osztály fizette az üvegházi jövedelembôl.
— Mit tartalmazott a szerzôdésben megfogalmazott nyolc témakör?
— Magába foglalja a növénynemesítést, a konzervatív szelekeciót a környezô zöldségfajtáknál, vegyszertesztelést és növényvédelmi kísérleti témákat. A kísérleti tevékenység összesen hét hektáron zajlik jelenleg, jövôben meglehet, hogy 12 hektáron. A mostani hét hektár számunkra elég, mert a témaköreink szûkek, és tovább szûkítettük a pénzhiány miatt.
— Ön két alkalommal is járt Kínában. Az ottani tapasztalatait itthon miképpen kamatoztatja?
— A kínai kollegákkal amolyan barátságos szerzôdést kötöttünk: együtt tanulmányozzuk a rovarpatogén és endopatogén gombákat, amelyeket majd a növénybetegségek elleni biovédekezésben használunk fel, fôleg az üvegházi molytetû és a levéltetvek ellen, amelyek az uborka- és a paradicsom-termésekben okoznak jelentôs károkat. A kísérletek jelenleg is folyamatban vannak, annak ellenére, hogy erre nincs pénz. Magyarán: önkéntes munka. Azonban eredményeket is fel tudunk mutatni a gombák szaporodási (reprodukciós) szintjén. A kísérleteket folytatnunk kell a termelésben való alkalmazás szintjén is.
— Mi kell ahhoz, hogy az említett kísérletek által szerzett tapasztalatokat, a kitenyésztett gombákat a nagy termelésben is használják bio növényvédôkként?
— A rovarpatogén gombák tömeges szinten való felhasználásához ki kell dolgozni egy tömegtenyésztési technológiát, amely alkalmazható a gyakorlatban is, ehhez biztosak kell legyünk abban, hogy a rovarpatogén gomba hatása jótékony az illetô növényfajra nézve.
— Megkérem mondja el közérthetôbben, mi a rovarpatogén gomba.
— A rovarpatogén gomba egy jellegzetes parazita, amely a rovart támadja, felismeri a gazdát, feléli a rovar belsejét, továbbá spórákat nevel, így szaporodik és terjed.
— Olcsóbb, mint a vegyszeres növényvédelmi kezelés?
— Nem olcsóbb, de a nagy elônye az, hogy nem ártalmas a környezetre, az emberi szervezetre és az integrált növényvédelembe is illeszkedik. E kísérleti folyamat elindításának ötlete Kínában született. Amikor elôször jártam ott, azt tapasztaltam, hogy kísérleteik nagyon elôrehaladottak, felajánlották segítségüket, így kezdtünk mi bele ebbe a folyamatba.
— Mit terveznek a következô mezôgazdasági év végén?
— Jövôre nagyobb mennyiségû zöldségmagot — megfelelô minôségû szinten — szeretnénk termelni, azért, hogy megteremtsük az alapot a kísérleti tevékenységeink finanszírozására. A konzervatív szelekció azt jelenti, hogy a kikísérletezett zöldségmagvakat csak nálunk, a radnóti kísérleti állomáson lehet megvásárolni. Ezek: az új fajtájú vöröshagyma, ôszi káposzta (kétfajta), saláta és a hibrid uborka. A magvakat minôsítette a megyei Vetômagellenôrzô Hivatal. A káposzta újabb fajtáját mi hoztuk létre, nagyon finom levelei vannak, többféle feldolgozása lehetséges és nagy terméshozamú.
A következô évben pedig, ha még létezni fogunk, egy új fehérhagyma-fajtát szeretnénk elôállítani, a hosszú fehér kápia paprikát, egy paradicsompaprikát és még egy jó fajta paradicsomot meghonosítani az Erdélyi- medencében.
Hitelt garantáló alap jön létre
A sokat vitatott 133-as kisvállakozói törvény és az 1999. évi 23-as kormányhatározat értelmében régiónként létrehozható egy kis- és középvállakozói hiteleket garantáló alap. A kormány a nyolc fejlesztési régió számára 40 milliárd lejt különített el, így a hetes számú, közép-erdélyi régiónak — csakúgy mint a többinek — 5 milliárd lej jut. Az alap célja, hogy a bankoktól vagy más pénzügyi forrásokból származó kisvállakozók által igényelt hiteleket garantálja, átvállalva a kockázat egy részét. Az elképzelés szerint minden régióban a kereskedelmi kamarák a vállakozókkal közösen hoznák létre azt a kereskedelmi társaságot, amely a fent leírt alapot mûködtetné. Elônye a bankokkal szemben, hogy rá nem vonatkoznának a Nemzeti Bank által a többi kereskedelmi bank számára elôírt szabályok.
Miután a középerdélyi régióhoz tartozó megyék (Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna, Szeben) úgy döntöttek, az alapot Marosvásárhelyen kell létrehozni, a Maros Megyei Mezôgazdasági, Kereskedelmi és Iparkamara tegnap összehívta az érdeklôdô vállalatvezetôket, hogy ismertesse velük a lehetôségeket és hogy a kérdést közösen megvitassák.
Természetesen a jelen levô 50, különbözô, kisebb-nagyobb cégeket, illetve bankokat képviselô személy azonnali döntésére senki sem számított, hiszen annyi kérdés merült fel, hogy azokat megválaszolni szinte lehetelen, de Pop Vasile, a Kamara alelnöke, aki egyben a rendezvény házigazdája is volt, bizakodó. A kérdések közül a legégetôbb, hogy a létrehozandó alapnak honnan lesz pénze, ugyanis a felajánlott viassza nem térítendô 5 milliárd lej még az induláshoz is kevés. Mindenesetre abban szinte azonnal megegyeztek a jelenlevôk, hogy amennyiben nem gyûl össze elegendô pénz, nincs is értelme belevágni. A leendô társaság egy részvénye egymillió lejbe kerül majd és ez további bevételi forrást jelenthet, de itt azonnal felmerül a kérdés: lesz-e ennek a társaságnak profitja, és ha igen, mikor és mennyi, megéri-e egyáltalán részvényeket vásárolni, hiszen az üzleti életben a befektetéseknek meg kell(ene) térülniük. A mintegy hatvan percig tartó tanácskozáson minduntalan ezekhez a kérdésekhez kanyarodott vissza a beszélgetés, ám válaszadásra nem került sor.
Az alapnak már volna neve (Közép-erdélyi Hitelgarantáló Alap), cégjele, alapszabályzata stb. Most már csak a pénzüket ide befektetni vágyó vállakozók hiányoznak.
Pop Vasile szerint az elkövetkezô hasonló jellegû ismertetôk után, illetve miután kiderül, milyen kedvezmények is járnak a fenti társaság alapító tagjainak (az ezekre vonatkozó információkat ugyanis egyelôre még a központi Kis- és Középvállakozók Ügynökségétôl várják) sokan vásárolnak majd részvényeket és megteremtôdnek a létrehozáshoz szükséges feltételek.
Addig meg ki-ki úgy vállajon garanciát a felvett hiteleiért, ahogyan tud.
Az ötvenes évek közepén készült el az a hivatalos mûemléklajstrom, amelyet idôrôl idôre felújítottak az illetékes szervek annak függvényében, hogy milyen kritériumokat kellett szem elôtt tartani. A mûemlékek 1995—96-ban bekerültek az országos adatbankba. A Mûvelôdési Minisztérium egy fényképarchívumot szándékszik összeállítani azokról a javakról, amelyek részei a nemzeti vagyonnak. A "hivatalos" lista mellett, amelyet a megyei mûvelôdési felügyelôség két szakembere jelenleg készít, létezik egy másik, amelyet Molnár Dénes, a felügyelôség tanácsosa a megyei tanács megbízásából állított össze.
— A már régen létezô lajstromot Kovács Angela mûépítész és Ioan Sulea szaktanácsos ellenôrzi, és valamennyi mûemlékrôl fotót készítenek. Ezt a minisztérium kérésére teszi, mert fel kell térképezni a mûemlékek állapotát, s hogy kinek a tulajdonában vannak. Ezt egyrészt azért, mert a készülô új törvény értelmében a tulajdonosok visszakaphatják az épületeket. Az elmúlt pár évben is bírósági úton elég sok mûemlék, fôleg épület került vissza magántulajdonba. Az új törvénytervezet értelmében magánszemélyek is megvásárolhatnak mûemlékeket, például kastélyokat, udvarházakat, mint pl. Magyarországon. Olyan is volt, hogy egy forintért kelt el egy kastély, de a feltétel az volt, hogy az új tulajdonos az épületet felújítsa, rendbe tegye, természetesen úgy, hogy az építészeti jellegét, sajátosságait megôrizze.
— Mi a sajátossága az ön által összeállított leltárnak, miben különbözik a jelenleg készülô "hivatalos" listától?
— Az én dolgozatom útikalauz tulajdonképpen, s azokat a magyar vonatkozású mûemlékeket is tartalmazza, amelyeket eddig nem foglaltak be az összesítôbe. Természetesen, nemcsak a magyar, hanem a szász mûemlékeket is felleltároztam. Néhol nagyon meglepô hiányok voltak. Tudni kell, hogy csak azok az objektumok minôsülnek mûemléknek, amelyek az elsô lajstromozáskor felkerültek a régi listára, s amelyeket számmal láttak el, a többiek nem. Ha egy Árpád-kori templomot kihagytak a felsorolásból, akkor ez hivatalosan nincs számon tartva, tehát automatikusan kimarad a mûemlék-besorolásból. Az én dolgozatom célja, hogy kollégáimnak, akik most ellenôrzik a meglévô jegyzéket, felhívja a figyelmét arra, hogy ezeket a mûemlékeket is a Mûvelôdési Mminisztériumba terjesztendô mûemléklajstromra javasolják. Az általam végzett leltár hosszadalmas munka volt, hiszen ehhez dokumentációra volt szükség, amelyhez román és magyar bibliográfiát egyaránt használtam. Ezen túlmenôen a helyszínre is kiszálltam, mondhatom úgy, hogy mindenik mûemlék "személyes ismerôsöm". Tízéves munkám áll benne, de nemcsak Maros megyét térképeztem fel, hanem az egész Székelyföld emlékeit.
— Maros megyében körülbelül hány mûemléket tartanak számon?
— Szinte nincs olyan helység, amelyben ne lenne mûemlék vagy emlék, ezek régészeti, mûépítészeti emlékek vagy emlékhelyek, továbbá történelmi eseményekhez fûzôdô emlékmûvek. A megyében rengeteg néprajzi zóna található, sajátos építészettel. Ezeket a vidékeket is feltüntettem. Tehát igen sokrétû a lajstrom, régészeti, mûépítészeti, néprajzi szmepontból egyaránt. Így szinte lehetetlen pontos számot mondani, ami a mûemlékeket illeti.
— A mûemlékeket, emlékhelyeket tartalmazó leltár nemcsak a hivatalos közegeknek, hanem nekünk, a múlt örököseinek is szól. Kiadásának célja éppen az, hogy felhívja a figyelmet arra: ôrizzük meg azokat a tárgyi emlékeket, amelyek még megmaradtak.
— Célunk az, hogy a most összeállított lista eljusson azokhoz, akik felelôsek lehetnek azért, hogy örökségünket megôrizzük. Gondolok itt például a falusi értelmiségiekre, akikben tudatosítani kell: a lakóhelyükön található rom, csata-színhely, régészeti lelôhely, faragott sírkô, régi temetô, mind olyan érték, amit meg kell ôrizni. Azért is neveztem ezt a listát útikalauznak, mert benne található mindaz, amit egy idegennek érdemes megtekinteni, s ami örökségünkhöz tartozik. De ismétlem, ezeket elsôsorban nekünk kell számon tartanunk.
— A tíz évvel ezelôtti változás után arra vártunk, hogy a kommunista rezsim rombolásait valamelyest jóváteszik. Ez nem minden esetben történt meg, sôt, a kastélyok, mûemlékek leromlása, rombolása tovább folytatódott. Mit tehetünk ez ellen?
— Mivel számtalan mûemlék nem szerepel a hivatalos listán, állagukat nem ellenôrzi senki. Ha az új, bôvített lajstromot áttanulmányozzák a polgármesterek, akik kiadják az építkezési engedélyeket, ezután talán jobban odafigyelnek. A régi épületet legegyszerûbb lebontani, csak azt nem veszik figyelembe például, hogy több száz éves mestergerendája van, ami építészeti szempontból érték. Látjuk, hogy falun akár az utcára is kiépítik a nagy villaszerû épületeket, amelyek elrontják a faluképet. Nem szeretném, ha Maros megyében elharapódzna az a jelenség, ami Bánffyhunyad környékén történt, hogy pléhfedeles, tornyos, ízléstelen házakat építettek.
Arról nemigen hallottam, hogy templomot romboltak volna, kivéve a csíkfalvit. Viszont megtörtént, hogy falusi temetôkben a homokkô sírköveket odatették alapnak a betonkeret alá. Ezekkel nem szabad így bánni! Máshol, úgy értem más országban, ezeket összegyûjtik, a templom köré teszik, hogy védett helyen legyenek. Nálunk ezek még nem értékek! Parajdon van egy kis múzeum, ahová összegyûjtötték a régi kopjafákat. Ha külföldrôl nem is, de a Hargita megyeiektôl tanulhatnánk, ott jobban vigyáznak az értékekre.
— Elôfordult már, hogy templomok javításakor például nem vették figyelembe az épület jellegzetességeit, vagy felújításkor lefestették, leverték a freskókat.
— Megtörtént, hogy Árpád-kori kôtemplom ablakait eltüntettek el, pedig ezek a kôablak-keretek — a kozmatelkit említem, nem most volt, régebb —, a XIII. vagy XIV. századból valók voltak. Helyükbe mást tettek. Most, ha Marosvásárhelyen végigmegy az ember, látja, hogy szinte minden homlokzatot elcsúfítottak, kiverték a klasszicista fakereteket, s helyettük alumíniumkereteket tesznek. Vagy a Mûvész mozi elôcsarnokában, ahol éttermet nyitottak, tönkretették egy freskót. Kár érte, még akkor is, ha a "felszabadulást" ábrázolja. Mindent le kell rombolni, ami kikopik divatból?
Miközben az ezredvégi civilizált Európa arra törekszik, hogy azt, amit évszázadok során épített és összegyûjtött, harmonikusan ötvözze a modernnel, az újjal, úgy hogy semmi se vesszen kárba, mi könnyelmûen kezeljük örökségünket. Az, hogy európai viszonylatban szegények vagyunk, elônyt is jelent számunkra, mert nálunk "megállt az idô", ezért falvaink szinte élô múzeumok. Azonban ha hirtelen "ránk törne" a jólét, fennáll az a veszély, hogy mûkincseink iránti közömbösségünkben elveszítjük értékes örökségünk jelentôs részét.
Vajda György felvételei a szentpáli Haller-kastély "maradékáról" készültek.
Anyagi és szervezési okok miatt jócskán megkésve, az idén október 1-3-a között tartották meg a középiskolás diákok Irodalmi Kreativitási Versenyét. A korábbi években erre az eseményre április 11-én, József Attila születésnapja és egyben a költészet napja alakalmából került sor erre az eseményre, amelynek célja keretet, lehetôséget adni a tollforgató diákoknak arra, hogy adottságaikat, tehetségüket bizonyítsák.
A zsûri tagjai közt ez alkalommal is ott volt Simon György, a marosvásárhelyi 13-as Számú Általános Iskola magyar szakos tanára, akit a részvételrôl, a tételekrôl, a színvonalról és a nyertesekrôl kérdeztünk.
A vetélkedôn a megszokottnál kevesebb, 30 középiskolás diák vett részt, sajnálatos módon a versenyzôk és a zsûritagok egy része is távol maradt.
A tételek változatosak voltak, lehetett slágerszöveget írni, egy regény kezdômondatát, egy hosszú bôvített és ugyanazt a jelentést hordozó rövid mondat különbségét elemezni, glosszát, tudósítást írni egy mondatból kiindulva, rondót komponálni, verseket fordítani, s a tételekrôl véleményt mondani valamilyen szépirodalmi mûfajban, akár mépi átkozódásban is. Nos, természetesen ez utóbbira is akadt vállalkozó a versenyzôk körében, akiknek két tételt kellett kidolgozniok. A diákok egy része szerint túl sok volt a kötöttség, az általános vélemény pedig az volt, hogy jövôre egy tétel is elég lesz — tudtuk meg Simon Györgytôl, aki szerint a színvonal valamivel gyengébb volt, mint a korábbi években, s ezért a verseny nagydíját, a Mikó András- díjat nem osztották ki. A kreativitási verseny gyôztese a XII. osztályos kolozsvári Adorjáni Zsolt lett, akit a temesvári Adorján Botond követett.
A megyénkbeli versenyzôk közül a bolyaisok ez alkalommal is jól szerepeltek, Nagy Zsuzsanna II. díjat, Szabadi Zsolt vers-különdíjat kapott. Lapunk Múzsa mellékletének különdíjában Belkovits Katalin részesült.
Ebben az évben a támogatás is kisebb mértékû volt, ami a díjakon is megérzôdött.
A versenyen elhangzott az az ötlet, hogy 2000-ben egy kreativitási tábor legyen a verseny országos szakasza, amely lehetôséget teremt arra, hogy a színvonalas elôadások, az érdekes játék mellett több idô legyen a dolgozatok megbeszélésére. És remélhetôleg az idôpont is visszakerül annak a napnak a környékére, azaz április 11-re, amelyrôl a vetélkedôt elnevezték.
Huszonkét alapító ország — közöttük Románia — kezdeményezésére 1874. október 9-én Bernben megalakult a Postaügyi Világunió, amelynek faladata a nemzetközi postai csere megkönnyítése, az országok közötti együttmûködés fejlesztése, az összes ország postai szerveinek egy szervbe való tömörítése. A világunió megalakulásának emlékére október 9-ét kiáltották ki a Posta Világnapjának. Az idei világnap jelszava: egy világ — egy postai hálózat — tájékoztott Tisler Ana, a megyei Postahivatal vezetôje a tegnap délelôtt tartott sajtótájékoztatón — Az elmúlt két évben több új postai szolgáltatást vezettünk be, korszerûsítettük a megyeszékhelyi 1- es Számú Postahivatalt, felújítottuk a gépkocsiparkot, igyekeztünk javítani a szolgáltatásokon. Jelenleg a megyei Postahivatalnak 1014 alkalmazottja van. Postásaink naponta eljutnak a legtávolabbi, legeldugottabb településre is, havonta 445.000 levelet, képeslapot, üdvözlôlapot kézbesítenek, a legnagyobb távolság, amit egy nap gyalog, kerékpárral megtesznek, 32 kilométer, gépkocsival 300 kilométer — nyilatkozta az igazgatónô, aki kérdésre válaszolva elmondta, hogy havonta 3-4 jogos panaszt kapnak, s minden írásban kapott, valós adatokat tartalmazó panaszt kivizsgálnak. Ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a híresztelések ellenére a postások továbbra is kézbesítik a munkanélküli-segélyt, így az érintetteknek nem szükséges bankszámlát nyitni.
A világnap alkalmából csak a fôvárosban rendeznek ünnepséget, megyénkben — annak ellenére, hogy szabadnapra jogosultak — a Postahivatal alkalmazottai szombati program szerint kiszolgálják az ügyfeleket.
Október 14-én, azaz csütörtökön reggel 10 órakor nagyszabású polgári védelmi gyakorlatot szerveznek Marosvásárhelyen — tájékoztatott Florin Iorga alezredes, a megyei polgári védelmi felügyelôség parancsnoka.
A polgári védelemrôl szóló 106-os törvény értelmében ilyen gyakorlatokat minden településen legkevesebb kétévente szerveznek, a megyeszékhelyen utoljára 1997-ben került ilyesmire sor, amikor egy éjjeli gyakorlat volt soron. A mostani akció egy légitámadást feltételez. Mint az alezredes mondta, természeti csapásokon nem volt hiány az utóbbi idôben, ott volt alkalmuk élesben gyakorolni a polgári védelem ilyen irányú feladatait, így ezúttal egy képzeletbeli háborús forgatókönyvet állítottak össze.
Délelôtt 10 órakor megszólalnak a szirénák. Ezek közül harmincat központilag, míg 15-öt manuálisan mûködtetnek. A két percig tartó négy-négy másodperces, ugyancsak négy másodperces szünetekkel megszakított szirénajel légitámadást jelez. A jelzés megszólalásakor a lakosságnak kötelessége felfüggeszteni minden tevékenységet és az óvóhelyekre vonulni. A lakást élelem- és víztartalékokkal, személyi iratokkal, a villamos berendezések kikapcsolása, a víz- és gázcsapok gondos elzárása után azonnal el kell hagyni, az utcán közlekedni a riadó ideje alatt tilos. Az autók a jelzés megszólalásakor kötelesek az út jobb oldalára állni, miközben az utasok kiszállnak és az óvóhelyre sietnek. A légiriadó mintegy 10 percig tart, eközben csupán a tûzoltók közlekedhetnek a "bombázás" által elôidézett tûz oltására sietve, de ôk is csupán a bombázók (figyelem, valódi repülôgépek szelik át a várost!) elhaladása után. A riadó lefújását egy kétperces, folyamatos szirénahang jelzi, ezután a lakosság folytathatja megszokott tevékenységét. A gyakorlat azonban 12 óráig folytatódik, hisz a támadás okozta károk elhárításában szerepet kapó polgári védelmi hatóságok beavatkoznak, hogy a "sérülteket" ellássák, az "égô házakat" eloltsák, megfékezzék a "helyzetet kihasználó garázdákat", helyreállítsák a "megrongálódott vezetékeket", stb.
A gyakorlat eme második része a központban, a Grand Szálló környékén zajlik, ahol harckocsikkal, helikopterrel is beavatkoznak. Az akció fontossága miatt a polgári védelmi hatóságok kérik a lakosság együttmûködését, fegyelmét és a kellemetlenségek miatti megértését.
Legutóbbi választmányi ülésén az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya elhatározta, hogy a jövôre esedékes X. tudományos ülésszakra 2000. május 11-13-a között Székelyudvarhelyen kerül sor. A rendezvény központi témája: "A hipertónia betegség kórtanának és kezelésének korszerû szemlélete".
A választmány arról is döntött, hogy létrehozza a Pápai Páriz Ferenc-díjat és emlékérmet, amelyet minden évben a szakosztály tudományos ülésszakán ítél oda értékes életmûvel rendelkezô, kimagasló kutatási eredményt elérô, illetve jelentôs tanulmányt, orvosi szakkönyvet alkotó orvosoknak, gyógyszerészeknek.
A választmányi ülésen beszámoló hangzott el az EME Orvostudományi Értesítô 72. kötete szerkesztésérôl, a szakosztályi névsor kiegészítésérôl, valamint soron következô rendezvényekrôl.
Dr. Ábrám Zoltán, az EME Orvostudományi Szakosztályának jegyzôje
150 éve, 1849-ben végezték ki Pesten CSÁNYI LÁSZLÓ liberális politikust. 1848-ban a dunántúli sereg, majd a fôváros és Erdély kormánybiztosa, közmunkaügyi és közlekedési minisztere volt. (1790-ben született.)
145 éve, 1854-ben született SZACSVAY IMRE színész. Elsôsorban hôs- és jellemszínészi szerepkörben játszott. A bp-i Nemzeti Színház tagja volt. (1939-ben hunyt el.)
575 éve, 1424-ben halt meg JAN ZISKA cseh huszita hadvezér. A huszita hadak fôvezéreként sikeresen harcolt Zsigmond német-római császár és magyar király ellen. (1376 körül született.)
495 éve, 1504-ben halt meg CORVIN (KORVIN) JÁNOS, Mátyás király természetes fia. Apja hatalmas vagyonnal ruházta fel, hercegi rangra emelte és utódjául jelölte ki. A csonthegyi csatában azonban II. Ulászlóval szemben vereséget szenvedett, s végül elismerte II. Ulászló uralmát. (1473-ban született.)
305 éve, 1694-ben hunyt el SAMUEL VON PUFENDORF német jogtudós, filozófus, a német felvilágosodás képviselôje. A világon elsôként oktatott nemzetközi jogot a heidelbergi egyetemen. (1632-ben született.)
95 éve, 1904-ben hunyt el LOTZ KÁROLY festômûvész. Tevékenységének legfontosabb területe a monumentális, dekoratív történeti falképfestészet volt (bp-i Vigadó, Nemzeti Múzeum lépcsôháza stb.) (1833-ban született.)
105 éve, 1894-ben született FÖLDI MIHÁLY író, szerkesztô. A két háború közötti idôszak jellegzetes bestseller-írója volt. Elbeszéléseket, regényeket, vígjátékokat írt. (1943-ban hunyt el.)
15 éve, 1984-ben hunyt el MARTIN RIGLE Nobel-díjas angol fizikus, csillagász. A rádiócsillagászatban kidolgozta a nagy felbontóképességet nyújtó aperturaszintézis módszerét. (1918-ban született.)
10 éve, 1989-ben hunyt el THÚRY ZSUZSA írónô. Regényeiben fôként a század törénelmi-társadalmi változásaival foglalkozik. Ifjúsági regényei nagyon népszerûek. (1901-ben született.)
185 éve, 1814-ben született MIHAIL JURJEVICS LERMONTOV orosz költô, író. Költeményeiben az élet és a szépség elveszített harmóniája után vágyik. Korunk hôse c. regényével az orosz pszichológiai realizmus megalapozója. (1841-ben halt meg.)
155 éve, 1844-ben született FRIEDRICH WILHELM NIETZSCHE német filozófus. Ellentmondásos filozófiájában átértékelte az európai civilizáció értékeit, megteremtette a felsôbbrendû ember utopisztikus képét. (1900-ban halt meg.)
35 éve, 1964-ben hunyt el COLE ALBERT PORTER amerikai zeneszerzô. Számos sikeres musicalt írt. (1891-ben született.)
145 éve, 1854-ben született KARL JOHANN KAUTSKY osztrák közgazdász, történész, politikus. A II. Internacionálé vezetô teoretikusa, a marxizmus eszméinek fô terjesztôje a német szociáldemokrata mozgalomban. (1938-ban halt meg.)
145 éve, 1854-ben született OSCAR WILDE ír származású angol költô, író. Drámái sziporkázóan szellemesek, lírai meséi nagyon szépek. (1900-ban hunyt el.)
90 éve, 1909-ben született MEZEY MÁRIA színésznô. A tragikus nôalakoktól a kabaréfigurákig sikeresen alakított minden szerepet. Kiváló versmondó és sanzonénekes is volt. (1983-ban halt meg.)
Vízum a határon túli magyar íróknak
A Magyar Írószövetség közremûködése révén még csütörtökön megkapják a német vízumot azok a határon túli magyar írók, akiket meghívtak a frankfurti könyvvásárra és kiállításra. Az erdélyi magyar írók, Kányádi Sándor és felesége, valamint Szilágyi István, illetve Kovács András Ferenc ígéretet kaptak arra, hogy csütörtökön délután átvehetik a vízumot, ha megjelennek a budapesti német nagykövetségen. Sütô András, aki a frankfurti rendezvény meghívottja, francia közvetítéssel jutott vízumhoz, mivel több rendezvényen is részt vesz: így például az Europalia Hungaria '99 brüsszeli programjain.
Donald Trump, ingatlanügyletekkel foglalkozó és kaszinótulajdonos amerikai milliárdos csütörtökön bejelentette, hogy fontolgatja indulását az elnöki tisztségért megvívandó küzdelemben. Az amerikai CNN hírtelevíziónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az 1996-ban alakult Reform Párttól próbálna jelöltséget szerezni a jövô novemberben esedékes elnökválasztásra, ha csakugyan ringbe száll. Véglegesen csak késôbb, talán januárban dönt. Mint mondta, Jesse Ventura minnesotai szenátor kérte fel, hogy vállalja ezt a küzdelmet, lépjen fel Pat Buchanan ellenjelöltjeként. Ventura nyíltan ellenzi ugyanis, hogy Buchanan legyen a párt jelöltje. Az amerikai Forbes Magazine 1,6 milliárd dollárra becsüli az 53 éves Trump vagyonát.
Megnyílt a 15. Varsói Filmfesztivál
Az I. (Tudor) Erzsébet angol királynôrôl szóló Erzsébet címû kosztümös történelmi filmmel csütörtök este megkezdôdött a 15. Varsói Filmfesztivál. Az idei fesztiválon 29 ország 60 filmmel vesz részt. A mûsoron szerepelnek hagyományosan a nagy filmfesztiválok — Cannes, Toronto, Locarno, San Sebastian, Velence, Berlin, Karlovy Vary — díjnyertes filmjei, és 19 elsô filmes rendezô munkáját is bemutatják. A filmfesztiválon megtekinthetô többek között Carlos Saury spanyol rendezô Goya címû mûve, vagy az orosz Nyikita Mihalkov Szibériai borbély címû alkotása, amelyben III. Sándor cárt a rendezô alakítja, és egy mellékszerepben feltûnik a lengyel Daniel Olbychski is. Bemutatják Franco Zefirelli Teadélután Mussolinivel címû filmjét, és három lengyel film is lesz a fesztivál mûsorán. Tavaly 45 ezer nézô volt kíváncsi a bemutatókra, idén 70 ezer jegyet kínálnak eladásra. A fesztivál legjobb filmjét a hagyományoknak megfelelôen a nézôközönség választja ki.
Az amúgy igen jó nevû strasbourgi földrengéskutató és -jelzô intézet csütörtökön kínos magyarázkodásra kényszerült, miután elôzô nap a La Manche csatorna térségéban a Richter-skála szerint 4,4-es erôsségû földrengést mutatott ki, riasztva a régió hatóságait. Mint utóbb kiderült, Cherbourg vidékén a tengerben a prefektúra rendeletére a "szokásos", évenkénti muníciómegsemmisítést végezték el, ily módon szabadulva meg a második világháborúból visszamaradt, s azóta is folyamatosan feltárt lôszerektôl, de ezúttal elfeledkeztek a földrengéskutatók elôzetes értesítésérôl. A kelet-franciaországi Strasbourgban levô tudományos intézet szakemberei szerint "normális esetben jól meg tudják különböztetni a földrengést egy robbanástól, fôként ha az utóbbi víz alatt történik, hisz az így keletkezett rezgéshullámok más természetûek", de ezúttal nem volt számukra egyértelmû az esemény. A cherbourgi "robbantók" szerint rutinszámba megy, hogy évente így szabadulnak meg néhány ezer lövedéktôl, de tény, ismerték el, hogy a mostani detonáció lényegesen erôsebb volt a vártnál.
II. János Pál pápa csütörtökön fogadta az európai püspökök szinódusán részt vevô római katolikus egyházi méltóságok egy csoportját. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mellett — többek között — ott volt három osztrák püspök, Christoph Schönborn bécsi bíboros, Georg Eder salzburgi érsek és Egon Kapellari, továbbá Karl Lehmann, a német püspöki konferencia vezetôje, Fernand Frank luxemburgi érsek, és az Oroszországban tevékenykedô Klemens Pickel címzetes püspök. A szentatya ebéden látta vendégül ôket, majd beszélgetést folytatott velük, jelentette a Kathpress.
Eddig több mint 250 ember halálát okozták a szüntelen esôzések miatti áradások és földcsuszamlások Mexikó számos szövetségi államában, és a mentési munkálatokat továbbra is nehezítô heves esôk növelik a járványveszélyt. Az ország közepén fekvô Puebla államban hivatalos források szerint 170 ember vesztette életét, a Mexikói-öböl partján húzódó Veracruzban pedig ötvenen váltak az áradások és a sárhullám áldozatává. Mintegy 200 az eltûntek száma, és néhány, a külvilágtól teljesen elzárt településrôl semmi információ nincs. A katasztrófa által leginkább sújtott Puebla állam hatóságai 125 személy hollétérôl nem tudnak, és 24 településen mintegy 38 ezren vannak fedél nélkül az áradások miatt, amelyek 76 települést sújtottak. A közép-mexikói Hidalgo államban tíz, az öböl menti Tabascóban és a déli Oaxacában pedig hat-hat áldozatról számoltak be. Országszerte falvak százai vannak elvágva a külvilágtól, és a hajléktalanná váltak száma meghaladja a 200 ezret. Csaknem 200 mentôalakulat végzi rendkívül nehéz munkáját az említett államokban, valamint a déli Chiapasban. Juan Ramón de la Fuente egészségügyi miniszter azt ígéri, hogy a szükséges gyógyszereket és egyéb cikkeket a legnehezebben megközelíthetô helyekre is el fogják juttatni.
A világ legdrágább fényképe a Ford Mûvek detroiti üzemét ábrázolja, és 1927- ben készült. A Sotheby's aukciós ház New York-i árverésén több mint 600 ezer dollárért kelt el Charles Sheeler amerikai fotós felvétele, és ezzel vált a világ legdrágább fotójává, közölte az árverési cég képviselôje. Az AFP jelentése szerint egy San Francisco-i galéria bocsátotta árverésre a felvételt. Az nem derül ki a jelentésbôl, hogy kinek ért meg ekkora összeget a szóban forgó fénykép. Eddig a szintén amerikai Alfred Stieglitz fotója viselte a "legdrágább fénykép" büszke címet: csaknem 400 ezer dollárt adtak érte a Christie's aukciós ház egyik árverésén. Azon a felvételen Georgia O'Keefe festônô keze látható.
Társadalmi dialógus a Prefektúrán
Hétfôn 12 órától a megyei kormányhivatal székhelyén ülésezik a megyei társadalmi dialógus bizottsága. Ioan Iacob szóvivô szerint a szakszervezetek kérték a patronátus, a szakszervezetek, illetve a kormány megyei intézményeinek képviselôit magába foglaló bizottság összehívását, idôszerû problémák megvitatása érdekében.
Ártámogatott gyógyszerek 600.000 lejig
Tegnaptól a gyógyszertárakban az Országos Egészségbiztosítási Pánztár 174-as számú rendelete értelmében, 600.000 lej értékben írható fel az egy receptre kivocsátható ártámogatott gyógyszer. Újdonság még, hogy 50.000 lejig 60%-ban, míg 50.000 lejen felül a gyógyszereket 80%-ban kompenzálják.
A megyei közegészségügyi igazgatóság egészségnevelô osztályától kapott közlés szerint holnap ünneplik a lelki egészség világnapját. A közlemény emlékeztet rá, hogy az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a lélek egészsége az egyén fizikai, szellemi és szociális harmóniáját feltételezi.
Lesz-e tengerentúli testvérváros?
Toganel Ioan, a megyei tanács elnöke nemrégiben egy, a gyerekek jogainak védelme témakörében szervezett rendezvényen vett részt az egyesült államokbeli Floridában. Ez idô alatt szeptember 28-án egy barátsági szándéknyilatkozatot írtak alá a Maros Megyei Tanács, illetve a floridai Coral Springs város polgármesteri hivatala között. A szándéklevél szerint az aláíró felek kölcsönösen fejlesztik baráti kapcsolataikat, az eljövendô együttmûködést pedig fôként az oktatás, a tudomány, a kultúra, az egészségügy, a sport, az idegenforgalom, a környezetvédelem, illetve a gazdaság szakterületein mélyítik el.
A volt hadifoglyok megemlékezése
Ma 10 órától a marosvásárhelyi református temetôben lévô emlékmûnél a Volt Szovjetunióbeli Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetsége tart találkozót, amelynek során megkoszorúzzák az 1997-ben felállított emlékmûvet.
Ma délután öt órától harcmûvészeti bemutatót tartanak a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. A hagyományos japán harcmûvészeteket oktató Román Budo Liga, illetve a hazai japán nagykövetség közös szervezésében tartandó rendezvényen, amelyre a belépés díjtalan, jeles japán mesterek vesznek részt: Toru Arakawa, a japán karatedo szövetség igazgatója (Wado ryu, 8 dan), Seiji Nishimura (Wado ryu, 6 dan), Mitsuhiko Yabe (Shito ryu, 6 dan), Tomio Imamura (Shotokan ryu, 8 dan), Kazuaki Matsumoto (Goju ryu, 5 dan).
Rezidens elmegyógyászok kongresszusa
Tegnap kezdôdött Marosvásárhelyen a romániai rezidens elmegyógyász orvosok szövetségének harmadik kongresszusa, amelyet a marosvásárhelyi I. és II. számú elmegyógyászati klinikák, valamint az OGYE védnöksége alatt a marosvásárhelyi ifjúsági házban szerveznek. A háromnapos kongresszuson, amelyen az ország valamennyi egyetemi központja képviselteti magát, szervezési és tudományos kérdéseket vitatnak meg, ez utóbbi témakörben ma különbözô pszichoterápiai módszereket mutatnak be neves hazai szakemberek.
Tehetséggondozás a Teknôc Gyermekklubban
A Talentum Alapítvány folytatja az óvodások és kisiskolások képességfejlesztô tevékenységeit (játékos angol nyelvtanulás, ismerkedés a számítógéppel, rajzkészség, kézügyesség, zenei adottságok fejlesztése, anyanyelvmûvelés, környezeti nevelés, ritmikus torna, személyiségfejlesztés). Az érdeklôdôk október 11-én és 12-én 17-19 óra között jelentkezhetnek a Vihar utca 13. szám alatti székháznál, telefon 167-593.
Rövid szünet után újrakezdte tevvékenységét a Nyílt Szívek német ifjúsági szervezet tánccsoportja. Minden csütörtökön 18 és 20 óra között a marosvásárhelyi Cuza Voda utca 22. szám alatti szakszervezeti mûvelôdési házban német néptáncokat is oktatnak az érdeklôdôknek. A csoport idén több elôadáson is sikeresen szerepelt.
A Marosvásárhelyi Egyetemi SK vívószakosztálya 9 év feletti fiúk, illetve lányok részére válogató versenyt szervez. A marosvásárhelyi OGYE sporttermében rendezendô vetélkedôt hétfôn, október 11-én, szerdán, október 13-án, illetve pénteken, október 15-én tartják délelôtt 8-10, valamint délután 16-18 óra között, jelentkezni a helyszínen lehet.
Hatodik forduló a megyei bajnokságban
A megyei labdarúgó-bajnokság hatodik fordulójának keretében a következô mérkôzéseket játsszák: északi csoport, ma 15 órától: Progresul Sáromberke — Partizanul Petele; Körtvélyfáji Egészség — Magura Görgényorsova; SC Marosfelfalu ISK — Zorile Lövér. Holnap 11 órától: —nfratirea Szászrégen — Holtmarosi Jövô (a Metalul pályán); 12 órától: Viitorul Görgénysóakna — Maviprod Szászrégen. Mezôfüle áll. Déli csoport, ma 15 órától: Marosernyei Kitartás — Segesvári Küküllô; Galambodi Gyôzelem — Szentgericei Egyetértés (a marosvásárhelyi Matricon- pályán); Piscicola Mezôzáh — Vámosgálfalvi Jövô; Phoenix Nyárádszereda — Mezôgerebenesi Akarat; Szovátai Bútor — Mezôsármási FC. Teremiújfalu áll.
Szerdán, a D-osztályos labdarúgó-bajnokság 10. fordulójának mérkôzésein a következô eredmények születtek: Gernyeszeg — Marosszentanna 1-4, Elektromaros FC — Mezôméhes 2-0, Mezôrücs — Sóvárad 5-1, Nyárádszereda — Szováta 0-3, Havad- Erdôszentgyörgy — Marosvásárhelyi Gaz Metan 0-1, Marosludas — Radnót 4-3, a Marosvécs — Segesvár mérkôzést nem játszották le, Nyárádtô állt. Közben az illetékesek döntése értelmében a 8. fordulóban sorra került Radnót — Gaz Metan mérkôzés eredményét a pályán való rendbontások miatt 3-0-ra változtatták a Gaz Metan javára. A mai forduló elôtt a tabellát a Marosludas vezeti.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház román társulatától sohasem volt idegen Shakespeare. Az elmúlt évek, évtizedek Shakespeare- bemutatóiból ma is elevenen él emlékezetünkben a Kincses Elemér rendezésében színre vitt Vihar. És most a második Dramafest keretében olyan újabb Shakespeare-elôadással szolgál ez a társulat, amely — ugyan más módon — alighanem szintén emlékezetes marad. A Macbethrôl van szó, amely sok évvel ezelôtt Harag György rendezésében került itt színre — magyarul.
Stefan Iordanescu vendégrendezô nyilván arra törekedett, hogy a középkori történetet a mába — vagy méginkább meghatározatlan, bármikorra tehetô idôbe — ágyazva jelenítse meg. A Macbeth kiválóan alkalmas erre: a Shakespeare királydrámáiban és legtöbb tragédiájában uralkodó téma, a hatalomért folytatott könyörtelen harc mintegy "vegytiszta" formában, idôtlen lényegére sûrítve mutatkozik meg itt. Az egyetlen komoly nehézséget a boszorkányok jelentik, a misztikus jóslatok, amelyeknek döntô szerepük van a tragikus cselekmény elindításában és kiteljesedésében. Az olvasó úgy is felfoghatja a dolgot, hogy ezek a boszorkányok a Macbeth tudatában mûködô ösztönzô erôket jelképezik — de a nézô számára óhatatlanul többé-kevésbé konkrét valóságot jelentenek.
A rendezô — a boszorkányokkal való elsô találkozást leszámítva, amely így értelmezésében feltûnôen ki is áll a boszorkányjelenetek sorából — nem is igyekezett tompítani konkrét jellegüket, átvetíteni ôket a képzelet síkjára, ellenkezôleg: funkciót adott nekik magában a cselekményben; ôk koronázzák meg (ez a mozzanat teljességgel hiányzik Shakespeare-nél!) Macbethet és Ladyjét, óriási vörös (!) palástot kerítve köréjük. Az elôadás legszebb pillanata ez, nemcsak kivitelezésében, de tartalmassága, jelképi értéke tekintetében is. Sajnos, ez a jelképiség egyben el is tolja a darab értelmezését — nagyon nemkívánatos irányba. Mert teljes mértékben felelôs-e tetteiért (márpedig egy tragikus hôs szükségképpen ez), aki felsôbb hatalmak bábja és eszköze? S Macbeth halálának megjelenítése — a rendezés ugyanis színpadra hozza ezt az eredetileg kulisszák mögé szánt mozzanatot — ezt a végzetes kiszolgáltatottságot hangsúlyozza.
Iordanescu egy titokzatos figurával szaporítja a darab misztikus "törzskarát". Ez a Dan Glasu megszemélyesítette, és Az éjszaka szépei címû hajdani francia film Mefisztójára emlékeztetô frakkos alak hol a Middleton-féle boszorkány-show Hekatéjának helyébe lép, hol a sebesült százados, a harmadik gyilkos, a királyné orvosa szerepében toppan elénk, s Macbeth és Macduff párharcában Macduff kezét megállítva, ô vágja el Macbeth torkát. De ha Macbeth nem annak a Macduffnak a kezétôl szenvedi el jogos büntetését, akinek asszonyát és gyermekét lemészároltatta, hanem a Végzet dobja el mint maga teremtette és elhasznált eszközét — akkor voltaképpen nincs is tragédia: ennek elengedhetetlen feltétele a tetteiért legmagasabb fokon felelôs, autonóm tragikus hôs. (Oidipusz kivételes esetére itt most nem térhetek ki.) Valahogy ezt sugallja az elôadás is: a halott Macbethet mintha váratlan isteni kegyelem, egy jó angyal (a Lady?) kimentené végül a kárhozatból, mint Marlowe és Goethe Faustjának lelkét. Talán ezért is válik a jó Duncan király Ion Fiscuteanu tolmácsolásában kissé komikus alakká, hogy meggyilkolása bocsánatosabbnak tûnjék? No, de úgy látszik, a királyok végzet szabta sorsa ez: az utolsó jelenetben magára maradt Malcolm baljós démoni kacagástól kísérve emeli feje fölé a koronát.
Ilyen felfogásban Macbeth lelkiismereti drámájának alig lehet helye. Az elôadás nem is holmi divatjamúlt pszichologizálásra, hanem — el kell ismerni, sok munkával pontosított, jól begyakorolt — felfokozott mozgásra, túlfeszített hang- és fényhatásokra épül. Fôleg az utóbbiakra. Néha úgy érezhetjük, nem is Macbeth itt a fôszereplô, hanem a szúrófények játékát irányító világosító. Mert a színpad nagy része ,ajd mindig sötétben/félsötétben van, a szereplôk arcából nem sokat látunk, bizonyára ez magyarázza, hogy a Macbethet alakító Claudiu Bleont végigharsogja szerepét, és a Lady (Diana Vacaru) híres "nagy jelenete" rohangálásba és hadonászásba vész.
A szövegnek nem sok becsülete van ebben az elôadásban. Hadd tegyem hozzá mindjárt: nem igazi shakespeare-i szövegrôl van szó. A Macbethnek — szinte hihetetlenül hangzik — nincs méltó román fordítása; egy gyatra régi fordítást toldoztak-foldoztak a szereplôk menetközben. Nem csoda, hogy egyik- másik jelenetre alig lehet ráismerni. Méltatlan dolog ez a drámaköltôhöz, méltatlan egy nemzeti színház rangjához is. Érvényes Shakespeare- elôadás csak az eredetihez mérhetô, költôi értékû szövegbôl és annak mélységes tiszteletébôl indulhat ki. Shakespeare szövegét nem pótolhatja semmilyen külsôség, semmilyen bûvészkedés.
Huszonhárom éve színházi ember. Regôs János bölcsészkaron, magyar népmûvelés szakon végzett , l977-ben, és 20 évvel ezelôtt került a budapesti Szkéné Színházhoz. Ma rendezô-igazgatója. Itt alapított alternatív színházi központot édesapjával, Regôs Pállal, akivel mindmáig közös irodában dolgozik. Édesapja a színház nemzetközi projektjeinek szervezôje, és immár két évtizede alapvetô feladata az ún. alternativitás jegyében színvonalas és érdekes elôadások születése.
Az eltelt két évtized során Regôs János angol irodalmat fordított, színházi kritikát írt, közben ez utóbbival felhagyva, három évig az Alvisúra színház színésze. Tavaly e csoport megszûnt ugyan, ám Regôs János számára néhány nagysikerû elôadást jelentett. Játszott a Mester és Margaritában, A szentivánéji álomban... Ez utóbbival több alkalommal jártak Erdélyben is. l989- ben a Szkéné Színházba beépült a — hivatalos nevén — Az utolsó vonal érdektömörülés. Mely, amint a rendezôtôl megtudtuk, színmûvészek laza társulását jelentette. Lényegi meghatározója, hogy benne, általában, szerzôi elôadásokat készítenek. Író és rendezô egyazon személy! 1993-ban színi mûködése megszûnik az Alvisúrával, ám azóta is játszik különleges esetekben. Fôszerepet alakított például egy Dárday- filmben .
Szûkítjük a kört a marosvásárhelyi bemutatkozásra: a Piroska...családi hisztériák címûre. Ön írta, rendezte.
— Ez az elsô, egész estét betöltô, általam írt és rendezett darab! Az l993-94-es évad óta játsszuk a Szkéné Színházban, késôbb pedig a Katona József Színház Kamaraszínházában is, egy teljes évadot. Közönség, kritika egyöntetûen elfogadta. Elmentünk az elôadással a 700 lelket számláló Mákóba is például, ahol a nézô maga a falu volt. Valóságos hangulatot teremtett ott a darab. Egyesek szabályosan közbekiáltottak: Micsoda dolog ez? Mikor jön vissza Béla...? Szóval fantasztikusan, teljesen élô módon reagáltak a színpadi eseményekre. Arra példa viszont sosem volt, hogy közönnyel fogadták volna! Mert állásfoglalásra készteti az embert valamiképpen a történés. Hisz jóllehet, két ember pusztulásáról szól a darab, mindez játék közben vadul, röhejesen zajlik a színpadon.
— Nem beszélve a számunkra meglepô szereposztásról, mely "felerôsíti" a színpadi szituációt!
— Piroska és Anikó bôrében férfiakat látunk, anélkül, hogy mindketten nôimitátorokként mozognának a színpadon. Az alapinstrukció így szólt ugyanis: azok legyetek, akik vagytok! Saját természetükbôl indultak hát ki, szerepformálás közben, rájátszás nélkül. Tehát ez egy olyan csoport, melynek tagjai között sok a vita. A feszültség. Ha túlzó is kissé a kijelentés, túlságosan is erôs egyéniségek ezek az emberek!
— Valamennyien írtak, rendeztek. Szerintem a színészetben nem az a lényeges tulajdonképpen, hogy akad bennünk hiúság, némi magamutogatás! Hanem az, hogy belülrôl ôket másfajta indulat is fûtheti, amikor a színpadon veszekszenek egymással, például...
— Az érzékenységükre gondolok. És ezzel kívántam jelezni azt is, hogy a háttérben valóban komoly feszültség is meghúzódik a figurák között. Mármint, más irányból érkezô — magamat is beleértve — hisz, miért is tagadnám, önéletrajzi ez a darab. A benne zajló történéseket, részleteket, szövegszilánkokat csak úgy képes megközelíteni az ember meggyôzô módon, ha benne is élt! Hogy aztán mindez miként minôsül olyanná, hogy e siralmas történeten már kacagni is lehet, ezt a színház, a színészek együttmûködésének csodája hozza össze. Ha ezt az elôadást a nézôk csak végigsírnák, unalmas lenne. Naturális és érdektelen.
— Értsük hát ebbôl, hogy Regôs János igyekszik távol tartani magát mindattól, ami elszomorító?! Hogy távol tôle mindaz, ami rossz!
— Tényleg nem szeretem a szomorú színházat. Szerintem az a színház, amely nem tudja megtalálni az oldás pillanatait, és mindig csak a feszültségekre alapoz, az nem képes e súlyos színpadi kulcshelyzeteket láttatni az embereknek,lelkükben nem is tudja ôket feloldani. Ez volt egyébként a Piroska-kísérlet tárgya is.
— A katarzis végül bejön. Szó esett az alternativitásról is. Mi most ismerkedünk, barátkozunk ezzel. Magyarországon?
— Nem vagyok ugyan avatott ismerôje a romániai színjátszásnak, ám elég sok olyan elôadást láttam, melybôl következtethettem arra, hogy Romániában kevésbé szétválasztottak ezek a területek. Folynak itt is a kísérletezések. Ám úgy tûnik, az állami színházi rendszer itt inkább felvállalja az alternativitást. Nálunk külön társulatokba rendezôdtek. Budapesten 8-l0 ilyen önálló társulat mûködik, vidéken is gyarapodik számuk.
— Hogyan viszonyul Regôs János ehhez a mozgásszínházhoz, szemléletéhez?
— Számomra az alternativitás nem értékmérô! Fontos az, hogy a nézô értse, amit csinálok. Az elôadást. A kísérletezés számomra nem csak a formára vonatkozik. Ki kell lépni valahogy a színháznak ebbôl a belterjes, zárt világából!
— Ami talán nem megy könnyen...
— Idealizmus lenne ezt hinni! Nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor úgy érzi az ember, összejön valami. Ez az elôadásunk ilyen ritka pillanat számunkra.
— Ennek ellenére szívesen rendez!
— Szerencsés ember vagyok. Eddig nem munkált bennem soha kényszer arra nézve, hogy rendezzek. A Szkénében mint igazgatónak alapvetôen az a dolgom, hogy másokon segítsek abban, hogy a közönség számára jó elôadásokat hozzanak létre. Szolgálat az, amit végzek. És jól érzem magam benne!
— Ez azt is jelenti tehát, hogy Regôs János szereti a nézôteret.
— Hogyne! Mivel olyan színházban élek és vezetek, ahol nem történik közönségszervezés,nincs nagy stáb és jószerével magunk csinálunk mindent, igen fontos, hányan ülnek be a nézôtérre. A Budapesti Mûszaki Egyetem, ahol mûködünk, igen nagy szabadságot biztosít számunkra. Amivel igyekszem is élni! Azzal együtt, hogy a portástól a rektorig, tisztelek mindenkit munkájában. Megpróbáltuk kiépíteni társadalmi kapcsolatainkat, és azokat a körülményeket, melyek lehetôvé tették, hogy ne kelljen kényszeresen együtt lennünk senkivel. Legalábbis annyit nem, mint amennyit általában a társadalomban együtt kell tölteniük az embereknek. Szabadon társult emberek együttmûködését jelenti hát a Szkéné Színház.
— Most, az ezredfordulón, és az itt elhangzottak alapján, Regôs János szerint szükségünk van-e a színházra, színjátszásra?
— Jobban, mint eddig bármikor! A színház az egyetlen azonnali, élô és jelenlétet ígénylô mûvészet!
Kedden este a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében Beethoven-szimfóniát hallhattunk, zongoraátiratban. A budapesti Ránki Dezsô- Klukon Edit, neves mûvészpár — férj-feleség — rendkívüli mûvészi teljesítményeként. Mielôtt átadnánk a szót a mûvésznônek, mindenképpen ide kívánkozik e házaspárt illetôen néhány emberi vonatkozás is. Mert emberközelben is rendkívüliek! Nem lehet nem jelezni róluk, hogy mûvészi kvalitásaikat mennyire szerényen "viselik". Hogy mindarról, ami a mûvészettel, elôadómûvészetükkel kapcsolatos, mennyire készségesen, természetesen, közvetlenül szólnak. Teljes alázattal a zene iránt. Lélekderûvel...
Köszönet e találkozás különleges öröméért, és azért az Örömért is, melyet, Párizs és Budapest után, épp Marosvásárhelyen kívántak megszólatatni újra. Másrészt kíváncsiak lennénk, hogy általában milyen szerzôktôl milyen alkotásokat játszanak zongoraátiratban
— Klukon Edit: Fôként eredeti zongoradarabokat játszunk. Olyanokat, amelyeket eredetileg négykezesre vagy kétkezesre írtak. De természetesen, nagyon érdekel az is bennünket, hogy olyan zenei egyéniséget, mint Liszt Ferenc, mi késztetthetett arra, hogy Beethoven e nagyszimfóniáját, a IX.-et, átírja zongorára. Megnézzük, de nem valószínû, hogy fogjuk játszani! Kezdetben így közelítettünk a mûhöz. Rendkívül kíváncsivá tett bennünket, és mint utóbb kiderült, belôle az átírás nyomán szonáta született...
— Biztos, hogy nem véletlenszerû ez az átírás. Annál is inkább, mert nem egy nagyszimfonikus mû zongorakivonatává vált. Egy valódi szonáta jegyeit viseli magán.
— Ránki Dezsô: Valóban nagyon sok olyan dolog szólal meg a zongoraátiratban, amire az ember a zenekari játék során talán nem figyelt fel. Rengeteg részlet plasztikusabban és egyértelmûbben hangzik fel. Mert két olyan ember, aki nagyon összeszokott az elôadómûvészetben, talán sokkal egységesebb koncepcióval tud egy-egy mûvet eljátszani.
— Beethoven vajon örülne-e ennek az átiratnak? Annak, hogy zenekari darabjának megszületett ez a változata?
— Biztos, hogy igen. Mert, zseniális ez az átirat, fôleg azért, mert Liszt Ferenc tudta, hogy ebben a hatalmas partitúrában, mely rengeteg szólamból áll, mit, pontosan hová, milyen arányban, és a zongorán hol kell hogy elhelyezzen, és melyik zongorán! Tudniillik, ez bizonyos plaszticitástöbbletet kölcsönöz a szólamoknak. Ezért tehát több minden szólal meg az átiratból, mint a zenekari alkotásból.
— A Ránki-Klukon páros bôven tizenöt esztendônyi együttjászása sok-e, kevés-e ahhoz, hogy ilyen színvonalon szólaltathasson meg egy-egy ilyen zongoraátiratot?
— Klukon E.: Pont jó így! Az idônek valóban nagyon sokat köszönhetünk. A többszöri koncertezéssel együtt. Másrészt, kezdettôl fogva mindkettônket izgat az, hogy mennyi idô jut az összecsiszolódásra...
— Ami valószínûleg, hogy kérdés is.
— Klukon E.: Igen. Mert elôfordulhat, hogy adott két olyan ember, aki, ha húsz évig is játszik együtt, sem megy a dolog. Ám, egymásra találhat más is, két olyan elôadó, aki egyszeri együttjátszás után máris rájön arra, hogy gond nem adódhat ilyen szempontból.
— Hogyan kommunikálnak játék közben? Puszta tekintetváltást sem sikerült "elcsípnem".
— Ránki D.: Tekintettel arra, hogy 80-an alul tartunk még és nincs még csôlátásunk, azért ott vagyunk egymás látókörében... Bár, elsôsorban nem látni kell. Érezni egymást, egymás játékát. Visszatérve az elôzô gondolatra, az összecsíszolódásra. Ez nem egy általános dolog. Darabonként kell megtörténnie. Vannak olyan da