NÉPÚJSÁG 1999. október 1., péntek
A múlt héten járt megyénkben Victor Ciorbea volt miniszterelnök, aki a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártból kiválva saját pártot alakított Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség néven. A látogatás adott alkalmat, hogy a pártindítás nehézségeirõl, az úgynevezett parasztpárti disszidensek elveirõl, jövõbeli terveikrõl beszélgessünk.
— Ciorbea úr, ön semmiféle támogatottságot nem élvez volt pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt részérõl, de másoktól sem. Mit remél a választóktól? Milyen sávon próbál célba jutni, hiszen minden politikai futópálya foglalt már.
— El kell mondanom, hogy nagyon sok volt parasztpárti tag csatlakozott hozzánk, beleértve a területi szervezetek vezetõit, de a központi vezetõk egy részét is. Központi szinten tagságunk egyharmada lépett ki a Parasztpártból. Olyan emberek õk, akik csatlakoztak azokhoz az elvekhez és értékekhez, amelyeket meghirdettünk, amit Maniu és Mihalache hajdan meghirdetett, majd Corneliu Coposu folytatott, s amely nem ért egyet a Parasztpárt utóbbi idõben történt visszakozásaival, a Demokrata Párt, illetve a PDSR irányában tett engedményeivel. Meggyõzõdésünk, hogy a román állampolgárok nagy része — a közvélemény-kutatások is ezt mutatják — mélységesen kiábrándult a jelenlegi hatalomból, fõleg a Demokratikus Konvencióból és a Parasztpártból, de ugyanakkor elég intelligensek ahhoz, hogy belássák, nem megoldás, ha visszatérnek az Iliescu- rezsimhez. Ez a réteg, amely a választók mintegy 50 százalékát teszi ki, hiteles, komoly alternatívát vár, és nekünk meggyõzõdésünk, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy mi lehetünk ez az alternatíva.
— Kik lehetnek az önök elvbarátai, kik a lehetséges partnerek? A "természetes" ellenfeleit a Parasztpártban találjuk, a "természetes" ellenségeit a mai ellenzékben. Mit remél, hogyan gyõzhet az ellenfelei és ellenségei politikai pragmatizmusával szemben?
— Ha a pragmatizmuson egy teljesen korrupt politikai osztályt értünk, amely a maffiótákkal jár kéz a kézben, s nemegyszer ezek a maffiózók ellenõrzik õket, akkor én nem hiszem, hogy ez lenne a pragmatizmus. Mire alapozunk? A megélt szomorú valóságra, és arra, hogy egyre több polgár idejében felébred. Lényegében arról van szó, hogy a maffióta típusú, csoportérdekeket képviselõ politikusokat kell-e támogatni, vagy azokat, akik valami mást képviselnek. Nem szabad azt hinni, hogy csupán egy maréknyi ember vagyunk, akik egy kolostorból szöktek meg vagy a holdról jöttek, és azt képzelik, hogy Románia egy csapásra szebb, jobb lesz, vagy akik egy apácazárda alapjait akarják lerakni. Politikai pártot akarunk létrehozni — bocsánat a kifejezésért — és nem örömházat, amilyen sajnos a mai politikai palettánkon nem egy van. Tisztában vagyunk, hogy a szupermaffióta struktúrák máris ellenõrzik a gazdaságot, és egyre inkább behálózzák, ellenõrzésük alá vonják a politikai életet is. Közbenjárásukra, ott, ahol nincs állami monopólium, megalakulnak ezek a kartellek, amelyek a saját szabályaikat érvényesítik, s amelyek megakadályozzák a piacgazdaság elemi szabályainak az érvényesítését. Amikor maffiótákról beszélek, nem azokra a szegény emberekre gondolok, aki kénytelenek feketemunkával megszerezni a betevõ falatot, sem azokra a kis- és középvállalkozókra, akiket a túlzott adózás öl meg, hanem arra a néhány családra, akik országos szinten ellenõrzik a politikai és gazdasági döntéseket. Õk azok, akik megakadályozzák a kis- és középvállalkozók fellendülését, a modern kapitalizmus kialakulását, és lebénítják a piacgazdaság mûködését. A politikai életre gyakorolt nyomásuk hatására az állam intézményei mûködésképtelenné válnak. Ha nem üzenünk hadat ennek, akarva-akaratlanul a belorusz és orosz, maffióta típusú állam modelljét követjük.
— Meglehetõsen kockázatos hadüzenet, ha igaz, amit állított, hogy intézményessé vált a korrupció.
— Ne nézzen annyira védtelennek bennünket, hiszen a közvélemény-kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy az embereket elsõsorban a korrupció elburjánzása aggasztja. Sokkal aggasztóbb számukra, mint az áremelkedések, az infláció vagy a munkanélküliség. Ezt mondják a külföldiek is, kezdve az amerikai kongresszus nyilatkozattervezetétõl el egészen annak az európai parlamenti képviselõnek a kijelentéséig, aki szerint Románia stagnálása a korrupciónak és a politikai osztály erkölcstelenségének tudható be.
— A változáshoz talán egy újabb forradalomra lenne szükség.
— Nem feltétlenül forradalomra. Elsõsorban a viselkedés, mentalitás forradalmára van szükség. Ha ez megtörténik, meggyõzõdésem, Románia is elindulhat azon az úton, amelyen Magyarország, Lengyelország és Csehország halad. Nem látom be, miért mûködnének másként Romániában a jogállam intézményei, mint az említett országokban. Azt sem, hogy a román köztisztviselõ, tisztségviselõ miért lenne más, mint az ottaniak. Apropó feketegazdaság! Ennek a belsõ bruttó termeléshez viszonyított aránya fejlett országokban 12-13 százalék, Közép- és Kelet- Európában kb. 23 százalék, a fejlõdõ országokban pedig 33-39 százalék. Romániában '95-ig egyfajta ellenõrizhetõ növekedést mutatott, amikor minket is a közép-kelet- európai országok közé soroltak. 1996-ban ugrásszerûen megnõtt, errõl kevesen beszélnek, és látványosan csökkent 1997-ben, errõl azonban senki sem beszél. 1998-ban a feketegazdaság hihetetlen méreteket öltött, elérte a 41,9 százalékot, s ez csak a tavalyi adat, ma már jóval 50 százalék fölött van. Ékes bizonyítéka annak, hogy a maffióta struktúrák megkapták a részüket az általam vezetett kormány bukása után. Vegyük csak az importügyleteket, amelyeket néhány politikus és maffiótavezér birtokol, erre adta az áldását a központi hatalom, és a határokat ellenõrzõ intézmények. Ez mi, ha nem az intézményesített korrupció?
— Ha így van, akkor ezt csak egy szintén intézményesített antikorrupció gyõzheti le, ugyanis minden a rendszer mûködésébõl ered. Hogyan képzeli el ezt a harcot, és kikkel?
— Az állami intézményekkel s a közvéleménnyel. Mindenekelõtt megfelelõ politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy végigvihessük ezt a nagyon nehéz háborút. Tudatában vagyunk, hogy ez nem történhet meg egy csapásra, hogy a korrupció jelenségét sem szüntethetjük meg pár nap alatt. Ha van politikai akarat, akkor végig lehet vinni nemcsak a szupermaffióták vagy maffiózóvezérek leleplezését, törvény elé állítását, elítélését, hanem azokat a politikusokat is törvény elé lehet állítani, akik ezekkel karöltve falaztak nekik, vagy megkönnyítették a tevékenységüket. Sajnos azonban az 1996 utáni hatalom ugyanabba a bûnbe esett, mint az Iliescu-rezsim. Az õ ideje alatt rakták le az alapjait és virágoztatták fel a nagy korrupciós ügyleteket. Ugyanakkor megszülettek az úgynevezett politikai kiegyezések, az egyik, illetve a másik fél korruptjai, az egyik fél és a másik oldal szélhámosai az egyik, illetve a másik fél nagy maffiózói között. Ez akadályozza, hogy a dolgok többé-kevésbé normális mederbe terelõdjenek és helyreálljon az állami intézmények iránti bizalom.
— Az itt töltött három nap alatt volt ön Régenben, Segesváron, Dicsõszentmártonban. Milyen benyomásokat, milyen tapasztalatokat szerzett?
— Találkoztam a pártomat támogató tagokkal és szimpatizánsokkal, de a meglátogatott helységek polgáraival is sikerült szót váltanom. Meglátogattam néhány kereskedelmi társaságot, megismertem az emberek problémáit, nehézségeit. A helyi sajtó is segített ebben: a rádió, tévéadók és az írott sajtó egyaránt. Ez nagyon fontos, mert köztudott, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség a közszolgálati televíziónál, de a magánadóknál is embargó alatt van. Kellemesen érintett, hogy a helyi sajtó teljes nyitottsággal fogadott, s a segítségükkel sikerült valamelyest kompenzálni a kommunikációs hiányt, áttörni az információs blokádot, s továbbíthattuk üzenetünket a választók felé.
— Az információs blokád csak kiegészíti a párt bejegyzése körüli hercehurcát. Politikai ellenfeleik ennyire tartanak önöktõl?
— Tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy mind a hatalom, mind az ellenzék tart tõlünk. Ez egyértelmû. Innen egyenes út vezet az igazságszolgáltatási szervek és az ügyészségre gyakorolt nyomásig. Oda jutottunk, hogy az aberrációk és a húzás- halasztásra felhozott kibúvók egyre gyerekesebbek. Ismertettük a helyzetet az európai kereszténydemokrata pártokat magába tömörítõ Európai Néppárt vezetõségével, a világ kereszténydemokrata és konzervatív erõit egyesítõ Kereszténydemokrata Internacionálé vezetésével, illetve az Európai Demokrata Unióval. Következõ lépésként hivatalos tiltakozásokat fogalmazunk meg a megfelelõ nemzetközi intézményekhez címezve. Megengedhetetlen a szövetkezési, az alkotmány által garantált jog, az egyetemes emberi jogok nyilatkozatának a megsértése, illetve a hatalmi ágak szétválasztásának a megszegése.
— Az utóbbi két hónapban valóságos politikus invázió árasztotta el városunkat, kezdve Maleºcanuval, el egészen Petre Romanig. Mindannyiuk közös jellemzõje az etnikumok közötti béke miatti aggodalom volt. Annak a reményüknek is hangot adtak, hogy számítanak a magyar választók szavazataira. Viszont — s ez is egyaránt jellemezte a politikai szónoklatokat — egyikük sem fogalmazott meg konkrét üzenetet a kisebbségek felé. Mi az önök ajánlata?
— Szerintem ezt az üzenetet egyetlen mondatban megfogalmazhatom: nem szólamokra, hanem tettekre van szükség!
— Tudja, Ciorbea úr, hogy ön az elsõ móc, akit a magyarok a szívükbe fogadtak? Talán a két elhíresült sürgõsségi kormányrendelet is hozzájárult ehhez, de nem csak errõl van szó...
— Szerintem mindenfajta szólamot — legyen az hazafiaskodó, pacifista, vagy amely mindenáron a magyar kisebbség szimpátiáját akarja elnyerni — a ettek helyettesítenek. Ezért hiszem azt, hogy amit szakszervezeti vezetõként, fõpolgármesterként, de fõleg miniszterelnökként tettem, bizonyította, hogy Románia valóban a békés együttélés modelljévé válhatna.
Mózes Edith
A külkereskedelmi hiány júliusban 64,3 millió dollárra csökkent a tavaly júliusi 367 millió dollár és az idei júniusi 155 millió dollár deficitrõl.
A statisztikai hivatal adatai szerint az idei év elsõ hét hónapjának kereskedelmi deficitje 1,08 milliárd dollárra mérséklõdött az egy évvel korábbi 1,79 milliárd dollárról.
A júliusi export 5,6 százalékkal haladta meg a júniusi és 1,8 százalékkal a tavaly júliusi szintet. Az import 8,5 százalékkal csökkent júniushoz és 26 százalékkal az egy évvel korábbi szinthez képest — közölte a Dow Jones.
Ugyancsak a statisztikai hivatal adatai szerint augusztusban Romániában az ipari termelés 1,7 százalékkal nõtt júliushoz képest, ugyanakkor 6,5 százalékkal elmaradt tavaly augusztushoz viszonyítva.
(MTI) — Az ellenzéki pártok és nacionalista szervezetek aradi szervezetei közös felhívással fordultak a város lakóihoz, hogy tiltakozó akcióval akadályozzák meg a Szabadságemlékmû darabjainak kivitelét az aradi vár katonai raktárából.
Az Adevarul címû aradi helyi lap csütörtöki számában felhívás jelent meg: a város lakói alkossanak csütörtökön és pénteken élõ láncot az aradi vár körül, így akadályozzák meg az emlékmû tervezett elszállítását. Az ellenzéki pártok és szervezetek vasárnap délre tiltakozó nagygyûlést hirdettek a város fõterére.
A felhívást többek között a Szociális Demokrácia Romániai Pártja, a Nagy Románia Párt, a Román Nemzeti Egységpárt, a Szövetség Romániáért párt, a Vatra Romaneasca szervezet, az Avram Iancu Szövetség helyi képviselõi írták alá.
Az MTI helyszíni információja szerint csütörtökön délutánig az aradi várnál tiltakozók nem jelentek meg, csak két rendõrautó, s bár a város a megszokott életét éli, az utcákon a szokásosnál több rendõrt lehet látni. A vasárnapi tüntetést a város polgármesteri hivatala engedélyezte.
Rendkívül fontos lenne, hogy a jövõ évi romániai választásokon a politikusok ne tekintsék a népszerûség növelésének lehetséges eszközének a magyar, illetve Magyarország-ellenes nézetek szítását — mondta csütörtökön Budapesten Göncz Árpád magyar köztársasági elnök, amikor hivatalában fogadta Ion Diaconescut, a román képviselõház elnökét.
A megbeszélésrõl Faragó András elnöki szóvivõ adott tájékoztatást az MTI-nek.
— A kisebbségek a romániai stabilitás egyik legfontosabb tényezõi - hangsúlyozta Göncz Árpád.
Ion Diaconescu megfogalmazása szerint a parlament arra vállalkozik, hogy a két ország kapcsolataiban meglévõ problémás kérdések megoldásához biztosítsa a törvényes kereteket.
Göncz Árpád ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy a problémákat a magyar és a román társadalomnak kell megoldania.
A találkozón szó esett az erdélyi magyar egyetem, az aradi emlékpark ügyérõl, az egyházi javak visszaadásának kérdésérõl, továbbá a Budapest-Bukarest autópálya lehetséges nyomvonalairól.
Magyarország a továbbiakban is támogatja Romániát európai uniós és NATO- csatlakozási törekvéseiben — derült ki Martonyi János magyar külügyminiszter és Ion Diaconescu, a román képviselõház elnöke közötti csütörtöki budapesti megbeszélésen.
A Ion Diaconescu vezette román parlamenti delegáció Áder János, az Országgyûlés elnöke meghívására tárgyal a magyar fõvárosban.
— Felfelé ívelõ szakaszban vagyunk a magyar- román kapcsolatokban, s közös érdekünk, hogy a meglévõ lendületet és irányt megtartsuk és erõsítsük — mondta Martonyi János a találkozó után újságíróknak nyilatkozva.
Mint elhangzott mindkét fél szimbólikus jelentõséget tulajdonít annak, hogy a román hatóságok átadják az aradi szoborcsoportot. Azt is méltatták, hogy október 6-án sor kerül a történelmi emlékpark alapkõ-letételére.
A magyar diplomácia vezetõje reményét fejezte ki, hogy a közelmúltban történtek után nem fogják további provokációk akadályozni a kolozsvári magyar fõkonzulátus mûködését.
— Értékeljük a román kormány állásfoglalását, s azt is, hogy Gheorghe Funar kolozsvári polgármester lényegében egyedül maradt ebben az ügyben — tette hozzá Martonyi János.
A megbeszélésen az erdélyi magyar egyetem témájáról konkrétan nem esett szó, ám arról igen, hogy a romániai magyarság szempontjából kedvezõ lépés volt a tanügyi törvény meghozatala.
A külügyminiszter az MTI kérdésére kifejtette: további olyan törvényjavaslatok vannak a bukaresti parlament elõtt, amelyek a közigazgatásban és az oktatásban egyaránt jelentõs hatással lehetnek a romániai magyar kisebbség helyzetére.
Mint a két ország törvényhozásának vezetõi, mindketten arra törekszünk, hogy megteremtsük a Magyarország és Románia jó kapcsolatát elõsegítõ törvényes kereteket — hangsúlyozta Ion Diaconescu újságíróknak csütörtökön Budapesten azt követõen, hogy megbeszélést folytatott magyar partnerével, Áder Jánossal.
Hozzátette, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt idõszakban harmonikusan fejlõdtek.
Áder János a találkozó után nyilatkozva rámutatott arra, hogy 1990 óta nem került sor a magyar Országgyûlés és a román képviselõház elnökének találkozójára.
Kiemelte ugyanakkor, hogy miniszterelnöki, külügyminiszteri és parlamenti bizottsági szinten az elmúlt években megélénkült a két ország kapcsolattartása.
Áder János hangsúlyozta, hogy Magyarország - immár NATO-tagként- hatékonyabban és eredményesebben tud Románia csatlakozásáért is fellépni.
Ion Diaconescu tájékoztatta magyar partnerét a román képviselõház által nemrég jóváhagyott törvényekrõl, az oktatási, a közigazgatási, valamint az egyházi javak visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályokról, amelyeket a magyarországi és a romániai magyar közvélemény egyaránt élénk érdeklõdéssel kísér.
A romániai magyar egyetemmel kapcsolatos kérdésre válaszolva Ion Diaconescu leszögezte, hogy Romániában bármilyen egyetem létesítéséhez törvényt kell alkotni. Hozzátette: a képviselõk többsége kitart amellett, hogy az említett egyetemnek legyen egy román nyelvû fakultánsa is, bár ezt az oktatási törvény nem írja elõ.
A közép- és kelet-európai, az agrárérdekeket felvállaló jobbközép pártok közötti két- és többoldalú együttmûködés szorosabbra fûzésérõl állapodott meg csütörtökön Torgyán József magyar földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az FKGP elnöke Ion Diaconescuval.
Errõl a politikusok találkozója után a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóosztálya tájékoztatta az MTI-t.
A közlemény szerint a rendkívül baráti találkozón szóba került a két párt hasonló története, szellemisége, valamint az országok közötti együttmûködés elmélyítésének folytatása, különös tekintettel az európai integrációs folyamatra. Az utóbbival kapcsolatban Ion Diaconescu megköszönte azt a töretlen és nyílt támogatást, amellyel Magyarország kiáll a román ügyért.
A Zsil-völgyi bányászok életének valósághû bemutatására, erõszak helyett tárgyalásokra törekszünk a politikai pártok és az ország vezetése képviselõivel — jelentette ki csütörtökön az MTI-nek Ion Vasile Savu, a Zsil-völgyi Bányász Szakszervezetek Ligájának új elnöke.
A három hónapja megválasztott bányászvezér vezetésével ezen a héten a Liga küldöttsége tárgyalásokat folytat Bukarestben a politikai pártok, valamint a kormány képviselõivel. Már találkoztak a Nemzeti Liberális Párt, a Szövetség Romániáért és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetõivel. (A bányamedencében körülbelül 18 ezer magyar él).
A Zsil-völgyi bányászok idén januárban és februárban súlyos belpolitikai válságot robbantottak ki Bukarest ellen indított tiltakozó menetükkel. Az ország és a bányászok számára egyaránt katasztrófális következményekkel járó bányászjárások hírhedt vezetõjét, Miron Cozmát azóta súlyos börtönbüntetésre ítélték.
"A szakszervezet most arra törekszik, hogy eloszlassa a medence bányászairól a közvéleményben kialakult kedvezõtlen képet" - hangsúlyozta Ioan Savu.
A bányászok szeretnék, ha a pártoknak és az ország vezetõinek reális képük lenne a Zsil- völgye súlyos helyzetérõl, amit egyebek között az jellemez, hogy a térségben a munkanélküliség aránya elérte az 56 százalékot. Savu leszögezte, hogy az erõszakot elvetik, az ország felelõs politikai tényezõivel együtt tárgyalások útján akarják a súlyos társadalmi-gazdasági gondok azonnali kezelésének és távlati megoldásának módjait és eszközeit megtalálni.
A gazdasági reform és a szénbányászat szerkezeti átalakítása elkerülhetetlen, ám égetõen szükség van új munkalehetõségekre, a szociális és közegészségügyi gondok kezelésére is. Éppen ezért a bányászok küldöttsége az RMDSZ vezetésétõl egyebek között kérte Hajdu Gábor egészségügyi miniszter segítségét a Zsil-völgye orvosi, egészségvédelmi gondjainak enyhítéséhez.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI- nek elmondta, hogy a szervezet politikai és kormányzati súlyának megfelelõen igyekszik hozzájárulni a Zsil-völgyi gondok megoldásához. Egyebek között azzal, hogy az új munkalehetõségek megteremtése érdekében közvetítõ szerepet vállal a bányamedencében esetleg beruházni szándékozó hazai és magyarországi vállalkozói fórumoknál.
(MTI) — Szabó János magyar honvédelmi miniszter csütörtökön befejezte kétnapos hivatalos romániai látogatását.
A magyar miniszter csütörtökön a Duna-deltában megtekintette a román Dunai Flotilla és Haditengerészet bemutató hadgyakorlatát.
Szabó János szerdán tárgyalt meghívójával, Victor Babiuc román védelmi miniszterrel. A magyar hovédelmi minisztert fogadta Radu Vasile miniszterelnök is. A találkozón Szabó János megerõsítette, hogy Magyarország a NATO tagjaként is támogatja Románia euroatlanti integrációs törekvéseit.
Radu Vasile hangsúlyozta: kormánya oly módon kívánja fejleszteni a román-magyar kapcsolatokat, hogy az mindkét félnek hasznára váljon. Ennek példájaként említette a közös román—magyar békefenntartó zászlóalj keretében megvalósuló együttmûködést.
Az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) azt tervezi, hogy irodát nyit Bukarestben — jelentette be bukaresti tárgyalásai végén Louis Freeh, az FBI igazgatója.
Louis Freeh szerdán budapesti tárgyalásai után érkezett a román fõvárosba, ahol fogadta õt Emil Constantinescu államfõ. Az FBI igazgatója tárgyalásokat folytatott a belügyminisztérium teljes vezérkarával, az igazságügyi miniszterrel, a titkosszolgálatok vezetõivel.
A bukaresti FBI-iroda megnyitásához már minden feltétel adott, az elképzelés csak az amerikai törvényhozás jóváhagyására vár - mondta Freeh.
Az FBI igazgatója csütörtökön Bukarestbõl a moldovai fõvárosba, Kisinyovba utazott.
Az 1953-ban alapított marosvásárhelyi bútorgyárat, az ILEFOR-t 1996-ban privatizálták. Korán vásárlóra akadt, hisz olyan ágazatban mûködik, amely a mostani gazdasági helyzetben is viszonylag könnyen értékesítheti termékeit. A cég 60%-át a tömegprivatizációs program keretében osztották ki a kisrészvényeseknek, míg a 40%-os kontrollcsomagot a bukaresti székhelyû Mobexpert cég vásárolta meg.
A privatizációt természetszerûleg átalakítás követte, ami — más vállalatokhoz képest kis mértékû — személyzetcsökkentéssel is járt. Elsõsorban a nem közvetlen termelõszemélyzet terén szorították a létszámot a minimálisra. A magánosításkor számlált 1400 alkalmazottból mára 1042 személy maradt a gyárban. A városban csupán az Azomureºnek és a másik bútoripari óriásnak, a Mobexnek van ennél több alkalmazottja, hisz azok az — elsõsorban gépipari — vállalatok, amelyek 1989 elõtt több ezer munkást foglalkoztattak, mára 2-300-ra voltak kénytelenek csökkenteni az alkalmazottaik a számát. Hogy ez így alakult, abban döntõ fontosságot játszik az a tény, hogy a bútoripari termékek továbbra is jól eladhatók mind a külföldi, mind a belföldi piacon (ez utóbbi téren a Mobexpert saját üzlethálózata jelent nagy segítséget), s nem hanyagolható el az sem, hogy a vállalat menedzselési stílusa is megváltozott. A teljes egységet kisebb, profitorientált központokra, "sejtekre" bontották, ezek mindegyikének saját költségvetése van, külön költségvezetéssel béralappal és természetesen a keletkezõ saját nyereséggel. Az intézkedés célja, hogy átlátható és gazdaságos legyen minden tevékenység a vállalatban. Azok a részleges veszteségek, amelyek a nagy összvállalati kavarodásban követhetetlenek lennének, azonnal szembeötlõvé válnak ebben a rendszerben. Persze senki nem állítja, hogy minden ilyen sejt maradéktalanul jól mûködik, de vállalati szinten mindenképpen pozitív eredmény mutatkozik.
Az ILEFOR kisbútorokat, nappalikat, könyvszekrényeket, hálószoba-garniturákat, újabban konyhabútorokat is gyárt, a legkülönfélébb faanyagból és kidolgozási módszerrel. Termelésüknek hozzávetõlegesen 70%-a kerül exportálásra, elsõsorban Németországba és Franciaországba szállítanak, kisebb mértékben Belgiumba és Hollandiába, de Magyarországra, Szlovákiába és Moldovába is. Több forgalmazóval dolgoznak, ez biztosítja, hogy egyetlen piac összeomlása esetén a vállalat továbbra is biztonságban maradjon. A gondot a hazai nyersanyag túlzottan magas ára és néha használhatatlan minõsége okozza. Ezért sokszor kénytelenek importból fedezni elsõsorban a préseltlemez-szükségletet, a lakkokat, ragasztóanyagokat pedig szinte kizárólag külföldrõl szerzik be. Ennek ellenére áraik versenyképesek tudnak maradni a nemzetközi piacon.
A közgyûlés döntése értelmében az utóbbi két év profitját teljes egészében befektetésekre, a versenyképesség növelésére fordították. Az idei év elsõ hét hónapjában például 2 milliárd lejt költöttek beruházásokra. Modernebb gépeket vásároltak, s egy új termelési csarnokot is építenek. Az átlagfizetés a gyárban magasabb, mint az országos átlag, ám konkrét adatokat nem kívántak elárulni erre vonatkozóan. Az alkalmazottak körében elterjedt egy olyan nézet, hogy "vállalat nem megy annyira jól, mint amennyire lehetne". ennek oka talán abban keresendõ, hogy az ILEFOR sem légüres térben mûködik, a gazdaság egészének nehéz helyzete itt is érezteti hatását. Talán valóban volna lehetõség a jobb gazdálkodásra, ám viszonylag stabil munkahelyet és jövedelmet biztosít a cég, s a mai körülmények között ez bizony nagy kincsnek számít.
(bálint)
Az állami alapból épített kereskedelmi helyiségek eladását célzó közvetlen tárgyalásokból leszûrt következtetéseket tartalmazó beszámoló volt az elsõ napirendi pontja a marosvásárhelyi tanács tegnap délutáni ülésének. A szûkebb kötetnyi anyaghoz a városatyák elõször egyszerûen hozzá sem szóltak. Következett sorra a többi napirendi pont, szám szerint még húsz, meg három másik, sürgõsségi eljárásban elõterjesztett határozattervezet.
Hozzátehetjük, hogy eme üzlethelyiségek eladásából az idei költségvetésbe mintegy 30 milliárd lejes bevételt terveztek, ezért volt enyhén szólva meglepõ a tanácsosok hallgatása. Azon ellenben élénk és hosszas vita folyt, hogy például a jövõ hónap végén ki utazzon Kecskemétre, a Marosvásárhely tiszteletére szervezett háromnapos ünnepségre, és a Kisinyovi Napokon való marosvásárhelyi részvétel is kiemelt vitatémává lépett elõ. E két pont felett csaknem két órán át idõztek, szinte kivétel nélkül minden városatya hozzászólt a témához, még olyanok is, akik máskor tanácsosi mandátumukat a szavazások alkalmával való egyszerû kézfelemelésben merítik ki.
Végül az üzlethelyiségek ügye csak terítékre került, meglehetõsen különös epizóddal körítve. Az ülésvezetõ ugyabnis a "témát" felemlítve, mindjárt berekesztettnek nyilvánította az ülést, s távozásra kérte az "illetékteleneket". A tanácsosok, s néhány "illetékes" maradt, mint késõbb megtudtuk, folytatva az eszmecserét az említett napirendrõl. Eddig nem derült ki, hogy az ügyben mi titkolóznivalója lehet a tanácstestületnek. Dr. Kolozsvári Zoltán üléselnök lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy nem hoztak döntést az üzletekrõl, mivel nem mindegyik tanácsos volt "napirenden" az információkkal. Rendkívüli ülésen térnek vissza erre a témára. Az ülést pedig azért rekesztették be, hogy ne terjedjenek rémhírek(!) az üggyel kapcsolatban.
A rémhírkeltéssel kapcsolatban elég annyit mondani, hogy ennek táptalaja rendszerint az információ hiánya. Márpedig itt a témával kapcsolatban bõséges információ állt rendelkezésre, hiszen mind a városatyák, mind a sajtó képviselõi megkapták nemcsak a kereskedõkkel folytatott tárgyalások kivonatát, hanem valamennyi tárgyalás jegyzõkönyvének másolatát is. Tehát a félretájékoztatás bûnébe esni csak szándékosan lehet ne.
Talán azt esik nehezére beismerni a tanácsnak, hogy netán a pereskedõ vállalkozók felé hajlana az igazság, akik szerint túl magas árat kérnek a boltokért? Szél fúvatlan nem indul... Ez lehet hogy rémhír, de csak annak tulajdonítható, hogy a nyilvánosságot ezúttal kizárták az ülésrõl, amelynek egyéb részleteire további lapszámainkban térünk vissza.
Benedek István
Timar Liviu, a megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese a tegnap sajtóértekezleten jelentette be, hogy elkezdõdött az Európai Unió által finanszírozott hosszú távú, vidékfejlesztési Sapard-programba foglalt célkitûzések megvalósítása. A program keretében 2000-tõl vissza nem térítendõ támogatásként évente 150 millió eurót utalnak át Romániának, s ezt osztják tovább a megyei igények szerint.
Milyen esetekben igényelhetõk a Sapard-programba foglalt pénzügyi támogatások? Mindenekelõtt üzemszervezési beruházások, gépek, magas genetikai értékû állatok, épületek vásárlásakor, az üvegházi termelés bõvítésekor, az agroturizmus fejlesztését célzó befektetések esetén. Hasonlóképpen a mezõgazdasági termékek feldolgozásának korszerûsítésére vonatkozó beruházások kivitelezésekor (hús- és hústermékek, tej- és tejtermékek, zöldség, gyümölcs), valamint különbözõ gazdasági tevékenységek (szolgáltatások, állásajánlatok, turisztikai infrastruktúra, kisipari tevékenységek) bõvítésekor, a mezõgazdasági infrastruktúra fejlesztésekor (utak, hidak, víz- és csatornahálózatok építése). Az igénylõk lehetnek egyéni termelõk, természetes és jogi személyek, olyan vállalkozások, amelyek teljes egészében magántõkével mûködnek, továbbá helyi közintézmények, olyan helyi közösségek, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek.
A támogatásra pályázó megyénkbeli érdeklõdõknek november másodikáig el kell letenniük kéréseiket a megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóságnál. Ez gyakorlatilag egy hatoldalas iratcsomó, amely tartalmazza az útmutatót is a támogatás felhasználásához. A támogatást igénylõnek tudnia kell, hogy ha például 100 euró támogatást kér, bizonyítékot kell felmutatnia arról, hogy rendelkezik legalább 50 euróval. A vezérigazgató-helyettes magyarázata szerint az EU ezen feltétele nyomán készteti a támogatást igénylõt arra, hogy a beruházásra szánt pénzösszeget minél hatékonyabban használja fel. Végezetül a legkisebb összeg, amely igényelhetõ támogatásként: 1000, a legnagyobb 250000 euró. A kéréseket a mezõgazdasági igazgatóságon õsszesítik, és amelyek eleget tesznek a megszabott feltételeknek, azokat november 26-án elküldik a mezõgazdasági minisztériumba jóváhagyás végett.
(kilyén)
Szeptember 27-én, 72 éves korában elhunyt Módy Jenõ, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora, az Orvostudományi Akadémia érdemes tagja, kiváló tudós és oktató.
Marosvásárhely szülöttje, középiskoláit a Református Kollégiumban, egyetemi tanulmányait (1946—1952) a marosvásárhelyi orvosi karon végezte. 1952-ben érdemokleveles orvosdoktorrá avatták.
Fél évszázados oktatói és tudományos tevékenységét diákgyakornokként kezdte 1949-ben, majd 1952-tõl mint tanársegéd folytatta az egyetem biokémiai tanszékén. 1957-ben adjunktusi kinevezést kap az élettani tanszékre. 1961-ben laboratóriumi fõorvosi képesítést szerez, 1966-ban elnyeri az orvostudományok doktora címet. 1966-ban megszervezi a klinikai biokémia és immunológiai tanszéket és a klinikai központi laboratóriumot, melynek vezetõje egyetemi tanári minõségben 1997-ig és haláláig konzultáns tudományos irányító professzora. 1996-ban az Orvostudományi Akadémia érdemes tagjává választják.
Kimagasló tudományos eredményeket ért el az orvosi alapkutatások, a klinikai biokémia, valamint az immunopatológia területén. Eredményeit monográfiai és több száz tudományos közleménye tükrözi. Több — országos és külföldi — tudományos társaság tagja és nemzetközi orvosi laboratórium munkatársa. Lelkesen és odaadással oktatott és nevelt diák- és orvosnemzedékeket, irányította doktorándusai tudományos kutatói tevékenységét.
Rendkívüli tudományos eredményei, kivételes szellemisége, egyetemes kultúrája, mély embersége és határozott egyénisége pótolhatatlan veszteség mindnyájunk számára.
Dr. Módy Jenõ orvosprofesszor koporsójánál lerójuk kegyeletünket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Szenátusa, oktatói, diákjai és személyzete nevében, és õszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetõsége
nem gyászolunk. Bár hiányodat az eljövendõk is érezni fogják. Mert szabadulás lett utadnak kimenetele: mélységes, gyötrõ, elõrelátott, mondhatni, végzetesen kiszámítható. Megalázó szenvedések biztos vége.
A képlet adott volt. Magad róttad fekete betûkkel vigasztalan táblára. S tudhattuk: ismered a logika csalhatatlan törvényszerûségeit.
Nem szerénységed, közvetlenséged, nem a hivatás elkötelezettsége az, aminek a hiányát sokan fogják megszenvedni: a tudatosan, rendszeresen jövõbe tekintõn mûködött igyekezeted kötelezett el tiszteletedre, amelyet Miskolczy, Haynal, Haranghy, Ludány, Obál, s az utánuk következett professzorok lobbantottak fel az elõkészítésre szánt orvosnemzedékben, s akik a tudósi elhivatottságot az emberség szolgálatának fényében voltak képesek csillogtatni.
Akár a fejedelmi székváros után Rodostó, úgy lett a Mátyusok Marosvásárhelyébõl a korszerû orvosi tudományok bölcsõhelyeinek egyike, Te pedig ennek az iskolának elsõ neveltjei közül való. A tudósi magatartás hagyományainak stafétája, külön bejárat, párnázott ajtó nélkül is elérhetõ, a tanulás támogatására és a segítségre mindig kész ember. S ha történetesen valamiért panaszra nyílt a szád, az nem a magad személyes gondja volt: az ismeretek hozzáférhetõségének és továbbadásának nemes ügye.
Magasba nem a hosszmérték, hanem a szellem dimenziói szerint kívánkoztál. Hogy a két világháború közötti nemzedéknek mit jelentettél valójában, azt az olyan képes felmérni, aki még csak nem is teljes neved szerint emlegetett: hiszen Te öregeknek és fiataloknak, emberségedbõl, közvetlenségedbõl eredõn címed, rangod ellenére ezután is, idõnk végezetéig Módy Öcsi maradsz.
Imreh Ernõ
Évkezdés a Petru Maior Egyetemen
Évente bõvülõ diáklétszámmal, valamint új szakokkal kezdi meg mûködését a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem, miközben a régieket sorra akkreditálják. A mérnöki kar négy szakából három, a kollégium öt szakja közül szintén három már rendelkezik a végleges mûködési engedéllyel, az idén pedig a cégmenedzsment, a gazdasági mérnöki, valamint a matematika-informatika szakok kapnak végleges mûködési engedélyt. Újdonságnak számít az angol nyelv oktatói, valamint két új tandíjköteles szak a távoktatás keretében: a közigazgatás illetve cégmenedzsment, amelyekre még iratkozni lehet.
Dr. Boloº Vasile egyetemi tanártól, az intézmény rektorától elõször is az idei felvételi vizsga tapasztalatairól érdeklõdtünk. Válasza értelmében nem volt különösebb változás az elmúlt évekhez képest, s a színvonalat is elfogadhatónak minõsítette. Mint ismeretes, az 1999-2000-es tanévre is hirdettek meg az államilag támogatott helyek mellett tandíjköteles helyeket. Éppen ottjártunkkor, az elmúlt héten érkezett az értesítés, miszerint költségvetési meggondolásokból 25 százalékkal emelhetik a tandíjköteles helyek számát, a közigazgatási, illetve a cégmendzsment szakokon.
Szintén a múlt héten zajlottak a felvételi vizsgák a posztgraduális képzésre, a mérnöki kar minden szakán 10-10 helyet hirdettek meg a két féléven át tartó elmélyültebb szakosodásra.
— Jó hírnek számít, hogy a mérnöki kar szeptembertõl megkapta az úgynevezett európai akkreditálást, ami azt jelenti, hogy bekerült a Mérnökök Országos Egyesületei Európai Szövetségének jegyzékébe, s ilyenformán karunk diákjai megpályázhatják az európai mérnök címet — mondotta a rektor, majd a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy a mérnökök számára pedagógai szemináriumot szerveznek, amelynek elvégzését követõen nagyobb eséllyel helyezkedhetnek el az oktatásügyben.
A tervek szerint a bevételeket az intézmény felszerelésére fordíthatják, s így ebben az évben 40.000 dollárra vásárolnak számítástechnikai berendezéseket.
— Milyen feltételeket nyújtanak a hallgatóknak, el tudja-e az egyetem szállásolni õket?
— Ettõl az évtõl kezdõdõen vettük át egy 320 férõhelyes bentlakás adminisztrálását, ahol az iskolai bentlakásokkal együtt a kérelmezõk 80 százalékának biztosítanak szállást.
Egyébként egy megszokott egyetemi év elõtt állunk, amelynek során az intézmény fennállásának a jövõ õsszel tartandó 40. évfordulójára készülünk. Decemberben pedig az egyetemi vezetõség tisztújítására kerül sor, az újonnan megválasztottaknak lesz a feladatuk az ünnepség megszervezése — mondotta Bolos professzor.
— Az oktatásügyben zajló reform milyen mértékben érinti az egyetemet?
— Az idén új tantervek alapján oktatunk, amelynek összeállításakor figyelembe vettük az átutalható pontrendszer bevezetését, s a tevékenység gazdasági ésszerûsítését, ami az elsõ években több közösen tartandó elõadást jelent, s így csökkenthetõ az óraszám. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert megváltozott az egyetem finanszírozási rendszere, amelynek alapját ezentúl a hallgatók száma képezi, s e tekintetben el kell érnünk, hogy minél több diák jusson egy tanárra. Arra kell törekednünk, hogy mind a karok, mind a szakok számára pénzügyi önállóságot biztosítsunk, ami nagyobb felelõsséget jelent, s lehetõvé teszi a külföldi rendezvényeken való részvétel költségeinek fedezését is. Saját bevételeinket, ami a tandíjból származik, bármire felhasználhatjuk, a felszerelés bõvítésétõl a tanárok bérezéséig.
Végül egy újabb jó hír, a Petru Maior Egyetem részt vehet a nemzetközi Socrates-programban, ami azt jelenti, hogy 19 hallgató egy féléven át az Európai Közösség valamelyik országának hasonló profilú egyetemén hallgathat elõadásokat, és mi is fogadunk külföldi hallgatókat részképzésre. Továbbá 12 egyetemi oktatónk elõadásokat tarthat valamelyik külföldi egyetemen, amelyikkel kapcsolatunk van, és mi si fogadhatunk külhoni elõadókat. Mindezt nagyon fontosnak érzem az egyetem számára, ami egy bizonyos színvonalat tükröz — vélekedett a Boloº Vasile, aki elmondta még, hogy a programban részt vevõ hallgatóknak és oktatóknak ismerniök kell az ország nyelvét, ahova kiutaznak vagy az angol nyelvet.
— A napokban kell beadnunk az új tervet a 2000-2001-es egyetemi évre. A finanszírozás fele részben európai, fele részben hazai pénzekbõl történik.
Folytatódnak az utolsó Tempus-programok, sok egyetemi káder az idén doktorál — összegezett a Petru Maior Egyetem rektora. Az intézmény két karán és kollégiumában pedig ma kezdõdik az oktatás.
Bodolai Gyöngyi
Sajtótájékoztató a várbeli ásatásokról
— Sejtéseinket meghaladó, több korból származó gazdag leletanyagra bukkantunk a marosvásárhely vár és a református templom udvarán végzett ásatásokon — hangzott el a tegnap délelõtti helyszíni sajtótájékoztatón, ahol a földbõl elõkerült tárgyakat is bemutatták a régészek.
A feltárást a kolozsvári egyetem professzora, dr. Adrian Rusu vezette. A kutatócsoport tagjai: Mihai Peticã, a Maros megyei múzeum igazgatója, valamint Soós Zoltán és Bogdándi Zsolt régészszakos diákok. A Vártemplom oldalán ásott kutatóárkokból elõkerült több mint 100 lelet eredetét kommentálva Mihai Peticã elmondta, hogy eredetileg a XIV. század elején épült volt Ferenc- rendi kolostor maradványainak a feltárása volt a cél. Szerencséjük volt azonban, mert a kutatás során a kõkorszakból származó cserépdarabok is elõkerültek. Láthattunk tehát a neolitikumból származó és a Körösi (Criº) kultúrához (i.e. kb. 6000) tartozó élelmiszertároló edénydarabot és tûzhelyet igazoló égett agyagot. Felbukkantak az i.e. 2000 körülre datálható — a rézkor végi és a bronzor eleji, ún. átmeneti idõszakra jellemzõ, a coþofeni-i kultúra emlékei. A régészek bemutattak ugyanakkor egy bazalt fejszedarabot és egy díszesebb agyagedény-fogantyút a bronzkorból. A fekete tégladarabok pedig már a fejlettebb Hallstadt-beli vaskor "termékeiként" kerülhettek e tájra. Érdekesnek találták egy tagadhatatlanul római kori üvegdarabot is. Kérdésre a tudós elmondta, nem tudták bebizonyítani egyértelmûen, hogy itt castrum létezett, az sem biztos, hogy csupán kereskedés által került ide az üveg. Úgy sejtik, hogy egy néhai települést (villa romana) igazoló használati cikkrõl van szó. Az emberi tevékenységre utaló utolsó korai középkori emlék egy malomkõ volt, amelyet valószínûleg az i. sz. a III.-IV. században használhattak.
Adrian Rusu professzor elmondta, hogy valóságos úttörõ munkát kellett végezzenek a kolostor feltárásnál, ugyanis nem sok dokumentáció állt a rendelkezésükre. 1960-ban Zrínyi Endre, 1963- ban pedig Bogdan Alexandru végzett már a református Vártemplom körül ásatásokat. Ez utóbbinak a leletanyaga Bukarestbe került, s csak részlegesen dolgozták fel. Amit most biztosan állíthatnak: elõkerültek a hajdani kolostor szentélyének falmaradványai, s valószínûleg az az alá helyezett csonttár. A hajdani köztemetõbõl több mint 30 sírt is feltártak, megtalálták a jelenlegi kapubástya széléig húzódó, feltehetõen az elsõ török inváziókor készült várfalat is. A sírok szegényesek, nem került elõ ruházat, fegyver, vagy a korról árulkodó más használati tárgy. Két darab aprópénzre bukkantak mindössze. A kolostorbeli életre utaló rózsafüzér-szem, kódexdíszítõ veretek, bibliai jeleneteket sejtetõ csempe, ablaküvegdarabok kerülhetnek innen még múzemba, s a legérdekesebb, egy, a mester iniciáléit is tartalmazó agyag pecsételõforma. A téglákból kikövetkeztették, hogy a kolostor kisebb méretû épület lehetett. (Sz. m.: Ide tartozott a mai gótikus terem és a templom hajójához csatolt bástya is.)
A professzor mindehhez hozzátette: — Tekintettel arra, hogy Erdély olyan történelmi, kulturális övezet, ahol a múlt feltárása különösen érzékenyen érintheti az itt lakókat, úgy döntöttünk, hogy a különbözõ politikai értelmezések elkerülése végett elzárjuk a nyilvánosság elõl a kutatásokat. Mi a szakmánkat szeretnénk gyakorolni, háborítatlanul — hangsúlyozta a régész. Az ásatásokat is a marosvásárhelyi, de a kolozsvári egyetemen régészetbõl doktoráló Soós Zoltán kezdeményezte. Õ szervezte a csapatot és keresett támogatást a kutatások finanszírozására. Jövõre szeretnék folytatni a munkát, de ez csakis az anyagiak elõteremtésétõl függ.
Vajda György
Mint ismeretes, Marosvásárhelyen ma kezdetét veszi a második Drámafesztivál—Dramfest '99 hét napon át tartó színházi rendezvénysorozata, melynek elsõ napján avatják az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház alagsorában létesített pinceszínházat is. Ez az egyedi kezdeményezés és sajátos színházi létesítmény — idegen szóhasználattal underground — az ún. alternatív színház, az esszé-színház mûvelõi számára kíván teret biztosítani a jövõben. Az eseménnyel kapcsolatban, szerdán az Ariel elõcsarnokában rendeztek sajtótájékoztatót Gavril Cadariu, az Ariel igazgatója, Anca Rotescu színházkritikus valamint Horaþiu Mihaiu rendezõ közremûködésével. Mivel a pinceszínház, illetve, az alternatív színház! mibenlétérõl lapunk hasábjain már szóltunk az ott elhangzottakból a kört szûkítve, a Horaþiu Mihaiu rendezõ által mondottakból idézünk az alábbiakban:
"...A pinceszínház és az alternatív színház mûvészeti szempontból ugyanazt nyújthatja, mint a jól ellátott-felszerelt, hagyományos értelemben vett színpad, színház! Nem kívánja az egyetemes drámairodalom nagy alkotásait színre vinni — bár erre is képes minden szempontból! — az ezredvég színházi kritikusai és a közönség által egyaránt igényelt-várt, megannyi újszerû kifejezési eszköz, alkotó szemlélet, játékstílus színpadi szószólója kíván lenni. Teremtõ módon szakítani mindazzal, ami a színjátszásban mára már elévült, konvencionális. Esztétikai szempontból értéket képviselõ társulatokkal, színházi együttesekkel, különbözõ mûvelõdési-kulturális intézményekkel közremûködve mûvelni kísérleti színházat, nyitni szabadon különbözõ színpadi alternatívák elõtt. Ebben az új játék-és színházstratégiát jelentõ alternatív színházban ki-ki megnyivánulhat, saját, eredeti, ám mindenképpen mûvészi értéket, színvonalat jelentõ elképzelésével, meglátásaival, újításaival, annak ismeretében, hogy az alternatív színházban, a kísérletezés ellenére, nem a középszer a mérce! Esélyt kívánunk bíztosítani elsõ-sorban a fiatal rendezõk számára, akik a társmûvészetek kifejezés- és stílusbeli eszközeivel formabontó módon, kamatoztathatják egyéniségüket. E kétnyelvû város színházlátogatóit az alternatív színház nyelvileg nem oszthatja meg! A színpadon nyújtott mûvészi teljesítmény a befogadó számára anyanyelvi megközelítésben nem határolt... A társulat mindkét tagozata és bárki, kísérletezõ kedvû, egyaránt élhet a marosvásárhelyi alternatív színház adta mûvészi és technikai lehetõségekkel!
Járay Fekete Katalin
Nem szeretek bizonyos új keletû elnevezéseket. Nem szeretek, mert úgy érzem, hogy azok vagy nem fedik kellõképpen az illetõ fogalmakat vagy bizonyos mentalitásból adódóan — tudatosan elferdítik, bagatellizálják vagy éppenséggel kigúnyolják azokat.
Így vagyok a nyugdíjas elnevezéssel is, amelyet — az igazat megvallva — egyenesen sértõnek tartok. Nyugdíjas!? Eltekintve most attól, hogy ez a mai nyugdíj az esetek döntõ többségében még a betevõ falatra sem elég, s mint ilyen, nemhogy nem jelent nyugalmat a nyugdíjasnak, de éppenséggel nyugtalanságot, ez az elnevezés — véleményem szerint — mélységesen sértõ, bántó, lefokozó és igazságtalan. Címkézte-e valaha valaki is "nyugdíjasnak" például Kós Károlyt, Kõszegi Margitot vagy Mátyás Mátyást? Mondta-e ezt a gúnynevet valaki valaha is egy "békebeli" iparosról, földmûvesrõl, vállalkozóról, orvosról, tanárról, kereskedõrõl vagy gazdálkodóról, ha kora meg is haladta a mai értelemben vett úgynevezett nyugdíjkorhatárt? Dehogy mondta, pedig szinte kivétel mind-mind hosszú életûek voltak. Ma egy ötvenöt-hatvan éves ember — különösen városon — már nyugdíjas. Nyugdíjas és más semmi! Várja minden hónapban a postást és várja a...! Itt fáj, ott fáj, ideges, depressziós és kiszolgáltatott. Nyugdíjas — pedig nem az, mert a legjobb esetben is csak legfeljebb szolgálati járadékos. Nem jött el még és ne is jöjjön a nyugalom ideje, sorstársaim! Eljön az is egyszer, de az már nem a mi gondunk, hanem a Teremtõé.
Keressünk csak magunknak még mi valamilyen szakmai-, közösségi foglalatosságot s vele együtt újra és újra célt és értelmet az életünknek. Templomaink, gyülekezeteink, kulturális, szociális és más intézményeink körül van éppen elég tennivaló. Gondozzunk egy kis kertet, parkot, emlékmûvet. Varrjunk, kézimunkázzunk, gondozzunk betegeket, neveljük az unokáinkat, segítsük az árva gyerekeket, a sokgyerekes nagycsaládokat. Szervezzünk a háztömb, az utca, a környék gyermekeinek értelmes játékokat, vetélkedõket, bajnokságokat. Tartsuk rendben a játszótereket. Ültessünk és oltsunk fákat, virágokat, locsoljuk fel a járdát, seperjük el a havat, javítsuk meg a ház körüli javítanivalókat. Hozzuk, vigyük a könyveket, újságokat, folyóiratokat, a szórványban élõknek és más rászorultaknak. Gyûjtsünk gyógynövényeket, méhészkedjünk, tartsunk kisállatokat stb. Járjunk rendszeresen templomba és fõleg vigyük magunkkal a gyerekeket, a fiatalokat is. Járjunk dalárdába, színjátszó csoportba, olvasókörbe, tanuljunk és tanítsunk idegen nyelveket, képzõ- mûvészkedjünk.
Tegyünk, segítsünk, alkossunk, cselekedjünk!
Ne ragadjunk le a televízió képernyõje elé és legfõképpen ne váljunk ennek a kétes értékû kommersz kultúrának a passzív fogyasztóivá. Az élet az elsõ pillanattól az utolsóig mozgás, cselekvés és alkotás. A legfontosabb dolgunk azonban nekünk — úgynevezett nyugdíjasoknak — akiknek azért az igazat megvallva inkább van idõnk rá, mint a mai szülõknek, hogy neveljük rendre, munkára, szorgalomra a környezet tisztaságának megõrzésére, a közösségi együttlét szabályainak kötelezõ betartására a gyermekeket. Nevelni pedig a legeredményesebben a példaadással lehet.
— Fiam, — mondta egyszer Kós Károly egy itt fáj, ott fáj panaszkodó nyugdíjasnak: "— Az öregség az nem betegség, hanem az élet egyik legszebb és legtermékenyebb korszaka. Aztán pedig nem kell elfelejteni azt sem, hogy még csak azután következik a vénség és végül az aggastyánság, s az embernek — ha ember akar maradni — még akkor is tenni, alkotni és cselekedni kell!" Kós Károly kilencvennégy esztendõt élt, viszonylag jó egészségben és ma már mindenki tudja, hogy milyen csodálatos kultúrateremtõ és nemzetmegtartó tevékenységben.
Szabó György Pál
Tevékeny öregkort! Bár az Egészségügyi Világszervezet az Aktív öregkort jelszóval dedikálta a harmadik korosztálynak az évezred utolsó esztendejét, be kell vallanunk, hogy össztársadalmi szinten ennek érdekében oly kevés történt. Pedig nem lehet sem az idõre, sem a folyton szaporodó elfoglaltságainkra, sem az anyagi lehetõségek hiányára hivatkozva felmentést nyernünk az alól, ami a kötelességünk lenne annak érdekében, hogy e korosztály küszöbét átlépve, mi is elvárhassuk majd, hogy a sorban utánunk következõk ránk figyeljenek, és támogassanak a tevékeny, kiegyensúlyozott idõskor megélésében.
Támogatás helyett szûkös anyagiak, a gyógyellátás és gondozás alapvetõ feltételeinek megoldatlansága, a passzivitás és lemondás, az érdektelenség, az emberi kapcsolatok beszûkülése jellemzi ma nyugdíjasaink egy részének életét. Pedig lehetne másképpen is, hisz jövõt vállalni és védeni igazán az idõsek tudnak.
Az öregedés általános és természetes folyamat, hisz az emberi szervezet is az anyag törvényei szerint mûködik. A helytelen életmód, az élvezeti cikkekkel való visszaélés, a túlzott igénybevétel, a hosszantartó nagyfokú megterhelés azonban sietteti ezt a folyamatot. S az öregedést, a valóságos életkort a megviseltség mértéke határozza meg. Életünk a születés elõtt kezdõdik — olvasható dr. David Liana, az Közegészségügyi Igazgatóság egészségnevelési szolgálata orvosának lapunkhoz eljuttatott közleményében. A csecsemõ- és gyermekkorban rosszul táplált személy hamarabb megöregszik, ezt a folyamatot azonban a késõbbi helyes életmóddal késleltetni lehet. Csakhogy van-e lehetõsége nyugdíjasainknak az ésszerû — sok gyümölcsöt és friss zöldséget tartalmazó — táplálkozásra, az alkotás örömét kínáló munkára ott, ahol az utánuk következõ nemzedékek képviselõinek egy része sem talál már állást, s az idõseket nyugdíjba kényszerítik? Van-e lehetõség a mozgásképesség megõrzésére, ha a tárgyi és anyagi feltételek még a fiatalok számára sem biztosítják a tömegsport lehetõségét, s meg tudják-e õrizni az élethez kapcsolódó szálakat olyan körülmények között, ahol ezek a szálak még a fiatalabbak között is egyre gyakrabban elszakadnak?
Pedig számot kell vetniük azzal, hogy fokozatosan öregedik földünk lakossága, a közel hatmilliárd emberbõl 590 millió meghaladta a 60 évet, s ez a szám az elkövetkezõ 25 év során megkettõzõdik — olvashatjuk az Egészségügyi Világszervezet közleményében, amely szerint az idõsek 60 százaléka a fejlõdõ országokban él. Miközben egyre többen érik meg azt a kort, amikor mind nagyobb a krónikus betegségek kockázata, a kihívás az elkövetkezõ években az egészség minél hosszabb ideig tartó megõrzése lesz, ami a harmadik életkor képviselõi számára biztosíthatja azt, hogy minél tovább maradjanak aktív tagjai a társadalomnak — fogalmazta meg az elkövetkezõ évek feladatát az EVSZ. Ezt a célt a társadalmi, fizikai és szellemi jólét talaján lehet megvalósítani, aminek érdekében csökkenteni kell a társadalmi egyenlõtlenségeket, s a társadalom, valamint a család bevonásával, a támogató környezet kialakításával a megfelelõ életmódot kell biztosítani az idõsek számára. A megfelelõ egészségpolitika és gondozás, a nemzedékek közötti szolidaritás a tevékeny idõskor feltételei közé tartoznak — olvaható az EVSZ közléményében, amely a fentiek érdekében szervezi meg azt a világsétát, amely a csendes- óceáni szigeteken kezdõdik és Ausztrálián, Japánon, Kínán, Indián, a Közép-Keleten, Afrikán és Európán keresztül átfogja az egész világot. Az idõskorúak érdekében meghirdetett nemzetközi szolidaritás jegyében mi se sajnáljuk hát erre az idõt!
(bodolai)
Találkozó az Eximbank vezetõségével
Tegnap délelõtt a prefektúra kistermében az Eximbank vezetõségének a kezdeményezésére került sor találkozóra a helyi bankok és érdeklõdõ vállalatok vezetõi között. A házigazda szerepét maga Dorin Florea vállalta el, míg a meghívottak között ott voltak az UGIR 1903 marosvásárelyi kirendeltsége, illetve a kereskedelmi és iparkamara vezetõi is.
A megbeszélés céljaként a felmerülõ gondok tisztázását jelölték meg. Ehelyett azonban majd kétórás ülés alatt jóformán csak az Eximbank szolgáltatásait, elõnyeit stb. ecsetelõ Pop Vasile elnök felszólalásait hallgathatták a jelenlevõk. Szóáradatából megtudhattuk, hogy a híresztelésekkel ellentétben, a pénzintézetnek nem lesz kirendeltsége Marosvásárhelyen, hiszen bukarest központjuk számítógépen keresztül bármikor elérhetõ. A elnök elõadását követõen alig akadt, aki bármit is kérdezni szeretett volna. Az elsõ vállalkozó szellemû hölgy, aki mégis kérdést tett fel, a válasszal együtt egy kisebb kioktatásban is részesült. Természetesen további kérdések nem merültek fel, vagy ha igen, azokat inkább egymásnak tették fel a jelenlevõk. Egyesek ingerülten távoztak, hiszen nem reklámbemutatóra készültek, a helyi bankok jelen levõ vezetõi pedig értetlenkedve kérdezgették egymást a kisterem elõtt: "akkor ez most azt jelenti, hogy arra kért fel minket (ti. Pop Vasile), hogy átmenjünk az Eximbankhoz, vagy hogy ügyfeleinket küldjük oda?!".
Ez tényleg nem derült ki.
KK
"Keresztes hadjárat" készül a RomTelecom ellen
A RomTelecom elõfizetõi átlag 82,43%-kal fizettek többet idén júliusban a társaság szolgáltatásaiért, mint az elmúlt év végén. A Gazdasági Versenytanács vezetõi szerint indokolatlan az állandó emelés, mert ha a fogyasztói árak emelkedését vették volna alapul, a díjszabások eddig csak 47,72%-kal kellett volna hogy növekedjenek. A RomTelecom viszont nem tartozik beszámolni a Versenytanácsnak tervezett áremeléseirõl.
Amióta a társaság részvényeinek többségi hányadát eladták a görög OTE cégnek, a beszélgetések és a hagyományos telefonok használati díját az új tulajdonosok számítják ki, anélkül, hogy külsõleg ebbe valaki beleszólhatna. A kormány 1998. évi 25-ös számú sürgõsségi rendeletében módosította az azonos évi, 7-es számú sürgõsségi rendeletben foglaltakat, eszerint a Versenytanács nem ellenõrizheti többé a RomTelecomot. Valamivel késõbb megjelent egy olyan határozat is, amelynek értelmében a díjszabások módosítását az infláció, adott esetben pedig a lej-dollárár folyamának százalékban kifejezett növekedése függvényében határozzák meg.
A díjszabások indokolatlan emelése azonban nem újkeletû a RomTelecomnál, legalábbis erre látszik utalni az a tény, hogy a Versenytanács most is perben áll a társasággal 146,6 milliárd lej ügyében. Az 1998 május-júniusában elvégzett ellenõrzések során ugyanis fény derült arra, hogy a társaság anélkül emelte árait, hogy a Versenytanácsot arról értesítette volna, a díjszabások pedig indokolatlanul haladták meg a fogyasztói árakat (abban az idõben még ezeket vették alapul a díjszabások növelésénél).
A dolog pikantériája, hogy ennek a közel 150 milliárd lejnek a sorsa miatt az elõfizetõknek pillanatig sem kell aggódni: még ha olyan döntés születik is, hogy a RomTelecom valóban indokolatlanul vette ki elõfizetõinek zsebébõl a többletet, a plusz összeget soha senki nem kapja vissza, ugyanis annak sorsáról mások már döntöttek: irány az államkassza. Magyarán: az embertõl ellopják a magnóját, megtalálják a tettest és a magnót is, a tettest megbüntetik, a magnót pedig nem a tulajdonosának juttatják vissza, hanem a rendõrség vezetõjének adják oda.
Az állandó áremelések és a körülötte csapott nagy hírverés felkeltette a parlamenti képviselõk érdeklõdését is. Pártszínektõl függetlenül szinte mindenki arról nyilatkozik, feltétlenül ki kell vizsgálni, hogy milyen alapon emelkednek olyan nagyon a RomTelecom árai. Már az is elhangzott, hogy kár volt annyi engedményt tenni az OTE cégnek a szerzõdés aláírásakor. Amikor azonban a társaságot eladták, nem volt más választásuk, ugyanis az adásvétel iránt egyedül a görög cég érdeklõdött, a vásárlót pedig nem szabadott elijeszteni a háztól: nagy az ország küladóssága, pénzt kellett szerezni.
A honatyák egyetértenek abban, hogy parlamenti bizottságot kell alakítani a helyzet kivizsgálásáért. Még a legfontosabb ellenzéki erõként számon tartott PDSR is benne van a dologban, bár képviselõi nem mulasztották el ironikusan megjegyezni: nem szép a Demokrata Párttól ilyen kivizsgálást kezdeményezni (a Gazdasági Versenytanács felelõs államtitkára a demokrata párti Dan Ionescu), ha figyelembe vesszük, hogy a DP az országot kormányzó koalíció tagja és képviselõje van a RomTelecom vezetõtanácsában is.
Csak azt mulasztotta el bárki is megemlíteni, mit nyer az elõfizetõk népes tábora ennek a bizottságnak a létrehozásával. Hiszen tudjuk: az ilyen parlamenti bizottságok olykor végeérhetetlenül vizsgálnak egy-egy napirenden levõ ügyet, jó esetben olyan jelentés készül, amelyet ország-világ elé tárnak és kész. Vége.
A görögök ahhoz a szerzõdéshez tartják magukat, amelyet a két fél közös megegyezés alapján aláírt, ennél fogva az OTE azzal sem vádolható, hogy nincsen joga így emelni az árakat. De tegyük fel, hogy a parlamenti bizottság eredményes munkát végez és kideríti, hogy márpedig a szerzõdésbõl nem lett volna szabad kihagyni a fogyasztói árakat. Akkor mi lesz? Visszamenõleg hoz majd a kormány egy újabb sürgõsségi határozatot, amellyel az eleve sürgõsségi határozatként napvilágot látott és egy másik sürgõsségi határozattal már módosított rendelet elõírásait megváltoztatja?
A helyzet már-már groteszk; ahogyan groteszk egy-egy díjszabás alakulása is. A lapunkban minap megjelentetett árlistában érdekes adatokra bukkanni, például: egy impulzus 500 lej, megyeközi beszélgetés esetén pedig 7-tõl 19 óráig 8 impulzust számolnak fel. Egy percnyi beszélgetés tehát, ha Marosvásárhelyrõl felhívunk valakit Csíkszeredában, 4.000 lejbe kerül. Ha ugyanezt valamelyik faluból tesszük, ahol még nincs automata központ, a beszélgetés pedig kezelõszemélyzetes központ közremûködése révén válik lehetõvé, 6.000 lejt fizetünk. Ennél már az sem drágább, ha Moldva Köztársaságba telefonálunk. Az ún. nulladik övezetbe besorolt országba 6.000 lejért lehet egy percig beszélni 7-23 óra között. Érdekes módon a volt szovjet tagállam a görög tulajdonosok színre lépése után is ugyanolyan megkülönböztetett státusban van, mint azelõtt. De ha már így van, érdemes lenne azon is elgondolkodni, miért ne sorolhatnák az összes környezõ országot a nulladik övezetbe? Hiszen a kapcsolatok például a szomszédos Magyarországgal legalább olyan szorosak, mint a Moldovai Köztársasággal. Egy nyereségorientált cég pedig nem hagyhatja figyelmen kívül, mekkora profitot hozhatna egy ilyen (a társaságot látszólag bevételektõl megfosztó) döntés. Az olcsóbb lehetõség ugyanis valószínûleg növelné a beszélgetési kedvet és ebbõl vélhetõen több pénz folyna be, mint a kevesebbszer alkalmazott drágább díjszabások nyomán.
Sorjáznak tehát a kérdõjelek a társaság árpolitikájával kapcsolatosan. A leginkább bántó, hogy szinte korlátlan szabadsággal változtathatók a díjszabások, olyannyira korlátlanul, hogy néhány hónap alatt akár majd 250%-kal is emelkedhetnek, mint történt volt 1998- ban, amikor egy impulzus idõtartama három percrõl egyre csökkent, ára pedig 210-rõl 240 lejre nõtt. A monopolt élvezõ RomTelecomot azonban egyelõre nem látjuk, hogyan billenthetné ki bárki is a helyzetébõl és nyugodt áremelési ritmusából.
A megoldás (ismételten hangsúlyozzuk!) az lenne, mint a mobiltelefonok esetében: a versenyhelyzet megteremtése. Az ún. fix telefonok piacán eredményeket hozott Európa nyugati államaiban, és eredményekkel járt a hazai mobiltelefon- rendszer megteremtésében is. Elképzelni is rossz, milyen volna, ha Romániában egy mobiltelefon- társaság létezne csupán és annak nem kellene leköröznie senkit az áraival, szolgáltatásai minõségével.
Farczádi Attila
A legszebb lány, a csõszkirálynõ: Judit. Piciny szeplõit kicsalta az õszi verõfény, arca is csupa ragyogás; aha, villan át rajtam, ezt a szöszit szereti a G. fia, akiért az apuka megjárta Moldovát, finom szõlõért.
Judit nem olyan zárkózott, amilyennek szerény öltözete sejtetné. Szép és szomorú, hangja mint a haldokló méh zümmögése a bágyadt szeptemberben. – Ezt a bulit még végigcsinálom – mondja kissé kiábrándultan –, aztán megyek…
Harmadik éve felvételizik konokul erdélyi egyetemek magyar karára, jelentkezett (a vizsgarend megengedte) két különbözõ egyetemen is a pszichopedagógiára, a következõ évben a kolozsvári újságírói szakra, idén ugyanott a történelemre, ha jól értem. Sehová sem sikerült bejutnia, mert az „érettségi- átlaga" csak hetes, ezt hozzászámítják a szaktárgy négyévi eredményéhez meg a felvételi jegyhez, s abból vonnak aztán számtani középarányost. Így esett meg vele és sokadmagával – magyarokkal inkább, mert fõleg magyar csoportokban ilyen kevés a hely – az a csúfság, hogy miközben más felvételizõk nem érték el az ötöst sem, „hazulról hozott" jegyük belépõt jelentett az egyetemre. Ezek pedig, akik szívósan készülnek, tanárt fogadnak a szüleik, megírják a kilencest vagy a tízest a versenyvizsgán, lógó orral jöhetnek haza.
Akit az istenek utálnak, tanítóvá teszik, jut eszembe; hogy akármennyire utáltam s utálom máig az iskolát – jelesen azt a fajta iskolát, azt az „intézményrendszert", amely nemzedékek sorát rontotta meg –, belõlem is valami effélét facsart ki a „rendszer"; nyomorúságom, életem átka. Quem Dii odere, paedagogum fecere, próbálkozom kedélyesre venni, miközben a torkom elszorul; mintha Jeszenyint akasztanák.
Elfehéredik az öklöm. A gyermekeim sorsa is megpecsételõdött az örökös „átmenettel". Belekóstoltak az ecetbe, fanyar marad a képük, halálig.
Szilágyi Domokos kabátja. Kányafõi secko jedno.
Az egyetem büszkén hirdeti autonómiáját, és bravúrral táplálja a kontraszelekciót. Judit vigasztalhatatlan, nagyot csalódott apja imádott Erdélyében.
— Ide én nem jövök többé vissza – sírja el magát. – Ez az ország engem csak megalázni tudott. Mikor kitöltöttem Szegeden egy hasonló tesztet, a barátnõmnek leesett az álla. – Azt mondta, startból felvennének.
Hát így táplálja fiataljainkat az Alma Máter (Dolorosa).
Judit majd magával viszi „csõszkirályát" is, a dali legényt, aki esetleg elgondolkozik azon: jelentkezzen-é sor alá. Álljon- é olyan állam zsoldjába, amely korlátozza õt a jogaiban. G. is arra hajlik inkább: összekaparják a pénzt, bevágja valamelyik magánegyetemre, papírt kap, nem viszik el bakának, esztendõkor pedig elhúzza a csíkot Judit után, Szögedibe.
S jönnek majd haza – látogatóba. Gyönyörködni a szülõföldben, amely szép csendben már gazdát cserélt. Tamási még megszállhatott a szülõi házban vagy Ágnes nénjénél, mikor végre hazajöhetett Farkaslakára. Az új éra új Tamásijának vendégfogadóban vetnek ágyat idegenek – a tulajdon „fatornyos" falujában.
Aki teheti, felhasználja kapcsolatait, és mindenekelõtt gyermekeit menekíti a bizonytalanságból. Magyarország nem mennyország, de talán megváltás mégis.
A mi külön (magyar) politikai elitünk idejében dobbantott, jól kiépítette picinyke érdekrendszerét, a kis herbertek és herbertinák elõtt szabad az út, akár a Magyar Parlementig csörtethetnének. – Nézd meg, hány mai csahos iskoláztatja itthon a csemetéit – fakad ki keserûen egy póruljárt szülõ.
Nem adok igazat neki. A mi kis erdélyi magyar korrupciónkról mégis: szinte tabu szólni.
Az irigység beszél belõled, testvér. Mert neked, nektek nem sikerült. De a bezzegelésnek semmi értelme. Beder Tibor, akinek Gyalogszerrel Törökországban címû könyve nemsokára lát napvilágot a csíkszeredai Pro Print kiadónál, ez az egyenes gerincû földrajztanár, akibõl annak ellenére lett fõtanfelügyelõ Hargita megyében, hogy a sajátosan székely demokrácia szerint „jelölt lehet akárki, csak éppen római katolikus és csíki legyen", maga pedig egyébképp: háromszéki, s ráadásul református, azt mondja: minden magyar fajta közül a székelynek volt a legnagyobb intellektuális exportja.
1989 végére viszont a magyar nyelv csaknem teljesen kiszorult az oktatásból. Hol vannak azok a gyönyörû õszök, amikor a falvakból hajnalonta ekhós szekerek hosszú sora indult a havasalji ködben a kollégiumok irányába, vitték tudásra a muskotály- arcú székely fiúkat!…
Beder látta a magyarábokat, értekezett is velük. Tudja, hogy nemcsak a mûholdról készült képen jelzi sötét folt Romániát. Itt nincs elég fény-óra az agyakban sem.
Ismét a pusztában kell bolyonganunk, míg visszanyerjük teljes jogunkat a honhoz, önnön tisztességünkhöz.
Nincsenek Mózeseink. Nincsenek lévitáink. Az elsõ Áronok kétezerhatra-hétre jönnek elõ az egyetemekrõl. A mi egyetemünkrõl kellene érkezniök.
Ördögszekereket görget a szél szeptemberben, októberben.
A pint a régi mérték, nagyapáink még ezzel éltek: tartalma másfél liter, s a magyar, ha férfikorba jutott, minden este odaállította a vacsorateríték mellé a maga adagját – mondja Márai.
A régi mérték mára odalett. Korcs a világ, korcs a mértéke is. Hogy szól a mondás? „Egy rothadt szõlõszem egész gerezdet megveszt." Egyetlen hitvány ember is megronthatja az egész közösség szellemét.
Hitvány emberekben sosem szenvedtünk szükséget.
Pusztakamarásról Vadasdra honosodott barátom, Gyümölcsoltó Gergely fia mindent behord csûrébe, amit a mezõségiek és a bekecsaljiak tudnak az életrõl, a halálról, és arról, ami a kettõ között van. Könyveket ír az életszerben lüktetõ világokról. Egyik dolgozatának függelékében felsorolja, melyek azok az alkalmak, amikor a székelymagyar bort fogyaszt. (Nem több, mint más népeknél). Meg is számozza akkurátusan ezeket: kilencvenhárom a végeredmény. (Az utolsó éppen a vérnyomásemelés.) Az egyik déli fekvésû szõlõsdomb neve Vadasdon – a Vigyorgó. Ha kimondom, nekem az abosfalvi Kukucsi jut eszembe. Székely Feri elmagyarázza, hogy ott a nap állandóan „vigyorog", nem éri el a róka, korábban érik, mert magas. A Kukucsiból viszont, mondom én, a szõlõpásztor szemrevételezhette a látogatót, s könnyedén megállapíthatta: tisztességes-é a szándék, amivel az „feltarisznyálta" magát…Maradt ideje, ha kellett, megpergetni a szarkakergetõt, csimeszteni a kutyát.
Vadasdon volt olyan csõsz is, aki megdézsmálta a gondjaira bízott, jobb fajta (oltott, azaz nemes) szõlõsöket: bicskával szépen lemetszette a fürtöt, aztán a maga parcellájára suvadt a zsákmánnyal, cérnát kötött a gerezdnyélre, s úgy erõsítette a karón úgy-ahogy csüngõ, direkttermõ (nova) tõ csukorékjai közé. Amikor aztán eljött a szüret, a szedés ideje, a kalákás módszer szerint, a „segítõk" ugyancsak elképedtek látván a csodát. „Hogy lehet, hogy a nova tõkék oltott szõlõt teremnek?!"
(Folytatjuk)
Bölöni Domokos
Templomaink 34
A Mezõbándra vezetõ megyei úttól északra fekvõ dimbes-dombos területen, a Rét pataka mentén elterülõ völgyben fekvõ település régi székely falu.
A római katolikus vallást gyakorló hívek már a XI-XIII. század folyamán felépítették nagy templomukat és fizették a pápai tizedet. A tizedjegyzéken János nevû pap által befizetett összegnél a falu nevét PAMBUS formában jegyezték fel. Egy 1431-es okiratban PANIJTH-nak jegyezték, melybõl létrejött a Panit név.
A templom alaprajzi elrendezése a korabeli ferences templomok mintájára készült, de a hajó és a szentély azonos szélességû s minden bizonnyal diadalívvel volt elválasztva. A kis szélességû hajó és a sokszöggel záródó szentély téglaboltozatos volt, melynek élbordatöredékei a helyszínen — a kõtárban — ma is láthatóan. Hogy az évszázadok alatt a boltozatos mennyezet mikor és mi okból ment tönkre, arról írott emlék nem beszél. A templom torony nélkül épült, s a harangját fából ácsolt harangláb tartotta, melyrõl egy 1633-ban keltezett írott emlék tesz említést. A régi templom déli kapujának kõkerete a kései gótika jegyét mutatja. Jelenleg annak a nyílása be van falazva, de kerete jól látható. A pálcatagos ajtókeret ívesvonalú vezetése, a kiváltó gerendánál, vízszintes, egyenes. Ablakai csúcsívesek voltak, mérmûves díszítéssel. A szentély záradékán egy ablak csúcsíves mérmûkerete van befalazva, melynek díszítése négykarélyos, illetve az osztóbordának megfelelõen háromkarélyos; hasonló megoldású a brassói Fekete-templom szentélyének mérmûves ablakaival.A késõbb épített torony földszinti helyiségének falába faragott kõtöredékek vannak befalazva megõrzés végett. Így: csúcsíves ablak, melynek kettõs halhólyagos mintája alatt az osztóbordának megfelelõen egy-egy háromleveles áttört díszes minta látható. Ezenkívül a falba vannak befalazva a templom mág gótikus töredékes részei, melyeknek díszítése lóherelevelû, függõleges-vízszintes, illetve átlós irányú szimmetrikus tengelyekkel. Ezek a 40x40 cm méretû betétek, összehasonlítás alapján, vagy az ablakok parapetjeinek díszítõelemei, vagy a fõpárkányra helyezett attikaszerû díszsor elemei voltak.
A reformáció után a templom a református vallást követõk használatába került. 1800- ban a reformátusok a templom hajóját, nyugati végében meghosszabbították és magas tornyot építettek a nyugati oromfal elé. A torony magassága arányos a templom ereszmagasságával. Fõpárkánya az óralapok helyeinek megfelelõen ívesen kiképezett. Örvendetes, hogy a hajó toldott részénél a régi rész méreteit figyelembe vették. Feltételezhetõ, hogy a templombelsõ falait akkor tagolták — az ablaknyílások figyelembevételével — lizénákkal hét részre, mely osztást a vakolt síkú mennyezeten is betartották. Az így kialakított mezõket stukkódíszekkel ékesítették. Feltételezhetõ, hogy akkor változtatták meg az ablakok formáját is félköríves záródásuakká. Ugyancsak a reformátusok építették a déli fõbejárat elé a fedett és zárt portikust, mely egyben a templom befogadóképességét is növeli. A templom külsõ falai fehérre meszeltek, az oromfalas portikus ajtaja feletti konzolos elõtetõ díszesen, faragással készült.
A templombelsõ egyhangúságát megszüntetik a lizénák, a stukkódíszek és a templom bútorzata. A keleti végébe az orgonakarzat, a nyugati végébe a legények karzata került oszlopokra állítva, melyeknek kialakítása, gyalult deszkaborítása és azok fûrészelt mintás díszítése, valamint az orgona homloksípjainak modern (sima)keretbe helyezése, finom ízlésre vall. A szószék kialakítása is hasonlóan nagyon díszes. A három nagy lámpacsillár ugyancsak fából készült fûrészelt mintás díszítéssel, valamennyi magyaros (székely) motívumokkal. A belsõben körös-körül deszkalábazatot (borítást) készítettek, melynek magassága a padok magasságával és színezésével összhangba került. A szószék közelében két márványtáblába vésve kegyelettel emlékeztek meg az elsõ és a második világháború falubeli hõsi halottjairól.
Annak ellenére, hogy a paniti református templom átalakítva látható, régi gótikus faragott kövei tanúbizonyságot tesznek középkori eredetérõl, mivel azok a gótika hiteles darabjai.
Keresztes Gyula
Gyógyítónk, a természet
"Itt van az õsz, itt van újra" — idézhetjük Petõfi szép sorait. Ismét világosodnak, puhulnak, érnek a szõlõszemek. A szõlõ jókedvre derítõ természetes csodaszerünk. Bortermõ vidéken élünk, ismerjük meg a szõlõ táplálkozásra ideális összetételét és sokoldalú jó hatását. A szõlõtõke az öröm szimbóluma, a régi kultikus gyakorlatban is jelen volt. Bachus botját körülölelve ábrázolták. Fontos gyümölcs a fitoterápiai kezelésben. A szõlõ vitaminban, ásványi anyagokban nagyon gazdag. Száz gramm szõlõ enegetikai értéke hetven kilókalória, amelybõl 90 % felszívódik a szervezetben. A tudományos vizsgálatok mára bebizonyították, hogy jó hatással van az emésztõrendszerre. A benne lévõ gyümölcssavak, a rostanyagok és a pektin összhatást fejtenek ki a székrekedés ellen. A kék szõlõfajták festékanyaga antibakteriális anyagot tartalmaz, az úgynevezett oenint, amely a bélfertõzések megelõzésében segíti a szervezetet. Hasmenés után is ajánlott a szõlõlé, mert az elvesztett sok értékes anyag hamar visszaszerezhetõ vele. A szõlõ és a szõlõkúrák minden esetben ideális vértisztító, vízhajtó és salakmentesítõ szerek, fõként a máj-, epe-, vese-, és ízületi bántalmak, köszvény és reuma esetén ajánlatos a sok szõlõ fogyasztása. Csökkenti a v