|
LI. évfolyam 277. (14329) |
1999. november 27., szombat |
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is részt vett a péntek délutáni TKT-ülésen, amelyre a megyei elnökség hívta meg, az 1989-es temesvári kilakoltatási per, illetve a decemberi forradalom 10. évfordulóján. Köszöntô szavaiban Kincses Elôd megyei elnök méltatta Tôkés László szerepét az akkori eseményekben, ô volt az a szikra, amely a forradalmat kirobbantotta.
Amíg nincs igazságtétel, nincs folytatás
— mondta egyebek között Tôkés László püspök, aki "erkölcsi kötelességének érezte, hogy eleget tegyen a TKT meghívásának. Miután vázolta az 1989 elôtti és 1989 utáni pereket, eseményeket, kezdve a kilakoltatási perével, el egészen a 10 évig tartó székházperig, az igazságtétel elvi kérdésének exponálásával fejezte be szavait.
Figyelmeztetett: tudatosítani kell, hogy amire ma emlékezünk, annak a folytatására kell törekednünk. De amíg nincs igazságtétel, nincs folytatás. Igazságtételre pedig legalkalmasabb a romániai magyarság érdekképviseleti szervezete és az egyházak. Ne hagyjuk elfeledni ezeket az ügyeket, erre alkalmas a 10. évforduló. Ami akkor elkezdôdött, azt valamiképpen folytatni kell, zárta szavait Tôkés László.
Ezután rövid szóváltás alakult ki az RMDSZ megyei elnöke, Kincses Elôd, illetve a TKT elnöke, Kelemen Atilla között. Elôbbi arra a javaslatra replikázott, miszerint a TKT állandó bizottsága zárt ülést óôhajt tartani, mivel "súlyos kérdéseket kell megvitatni, lehetôleg operatívan". Kincses kijelentette: neki nincs rejtegetnivalója, s "akinek tiszta a lelkiismerete, nem kell féljen a közvéleménytôl". A testület szavazott, a sajtónak távoznia kellett. A tanácskozás végén, a késô esti órákban, lapzárta után sajtótájékoztatót tartottak. Erre egy késôbbi lapszámunkban térünk vissza.
Mint ismeretes, a magyar kormány kétmilliárd forintos támogatást szándékszik nyújtani a romániai magyar felsôoktatás támogatására. Mivel az adományozó mindeddig nem pontosította, hogy mire is szánja ezt az összeget, az RMDSZ civil szervezetek, valamint szakmabeliek részvételével több tanácskozást szervezett. Pénteken délben a marosvásárhelyi Bernády Közmûvelôdési Ház volt a színhelye a Felsôoktatási Tanács zárt ülésének. A megvitatott témákról, a tanács elképzeléseirôl Nagy F. Istvánt, az RMDSZ oktatási ügyvezetô alelnökét kérdeztük.
– A mai napon a Felsôoktatási Tanács ülésével zárul az a konzultációs folyamat, amit három részben tartottunk a magyar felsôfokú oktatás ügye iránt elkötelezett személyek – önkormányzati képviselôk, a már mûködô magyar tannyelvû felsôoktatási intézmények vezetôi, szakemberei s az e téren érdekelt civil és szakmai szervezetek képviselôi – számára. A konzultációs sorozat lényege, hogy az RMDSZ kialakítsa azt az álláspontot, amit képviselnie kell a magyar kormány képviselôivel november 29-én Budapesten folytatandó további konzultációkon a magyar magánegyetem létesítése ügyében.
– Körvonalazódott-e végül is egy egységes koncepció?
– Megfogalmazódott néhány olyan alapelv, amelyeket feltétlenül tiszteletben kell tartanunk. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az RMDSZ programjának szellemében továbbra sem mondunk le az eddig hangoztatott állami magyar tannyelvû egyetem létrehozásáról. Ez azonban a román állam feladata és kötelessége, hisz minden magyar nemzetiségû állampolgárnak adófizetôként joga van erre. De addig is, amíg a kedvezô politikai feltételek megteremtôdnek, ki kell használnunk azt a lehetôséget, amirôl konzultálni fogunk.
– A tanács miképpen látja célszerûnek a kétmilliárd forint felhasználását?
– Én nem említenék egy adott összeget, és remélem, hogy a kettes szám mögött még néhány kettes elôfordul, mert egy egyetem létrehozásáról nem beszélhetünk komolyan – bármennyire is mások a hazai arányok – akkor, amikor a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem évi költségvetése 27 milliárd forint. Nyilván, ezzel nem azt akartam mondani, hogy nem egy igen jelentôs és az eddigieket messze meghaladó támogatásról van szó, amit nem értékelnénk megfelelôképpen.
A felhasználásról nem született konkrét elképzelés, viszont megindult egy olyan folyamat, amelyet további megbeszélések fognak követni, az egyházfôk bevonásával is, hisz abban mindenki egyetért, hogy szükség van egy egyházi háttérintézményre. Történelmi egyházaink képviselik azokat a garanciákat, amelyek a pénz fogadására alkalmassá tesznek minket. A többi a az egyetem szervezésében jártas szakemberek feladata, illetve a cselekvô módon részt vállaló önkormáyzatok dolga.
– A támogatás mindenképpen magánegyetem létesítésére szól?
– Ezt az adományozótól kellene megkérdezni, amit meg is teszünk. Mi olyan háttérintézményeket szeretnénk létrehozni, olyan szerkezetet képzelünk el magyar közösségi tulajdonban – dokumentációs központokat, a tanárok és a diákok egzisztenciális problémáit kezelô szociális rendszereket – amit egyformán hasznosíthatnak azok az oktatók, illetve tanárok, akik az állami, illetve azok is, akik a magyar magánegyetemi hálózat haszonélvezôi.
VI.közös Orvoskongresszusukat tartják két napon át a marosvásárhelyi Continentál Szállodában a Pest megyei illetve az erdélyi orvosok a nemzetet különösen sújtó népbetegségekrôl. Az In vivo elnevezést viselô tanácskozás kezdeményezôje és szervezôje Pest Megye Közgyûlése illetve a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága. A kongresszus keretében a tüdôbetegségekrôl szombaton a parajdi sóbányában hangzanak el az elôadások.
A Pest megyei és az erdélyi orvosoknak a két ország egészségügyi minisztereinek a védnöksége alatt szervezett hatodik összejövetelét tegnap délelôtt dr. Péter Mihály akadémikus, egyetemi tanár nyitotta meg. A népbetegségek kapcsán van mirôl beszélni, hisz a daganatos, a szív- érrendszeri betegségekkel kezdôdôen a fertôzô betegségeken át a szenvedélybetegségekig rendkívül széles a problémakör, amelynek kifejezetten gazdasági-szociális jellege is van, s éppen ezért a megoldás az orvosok és a politikusok közös dolga – fejtette ki Péter professzor, aki kitért a hollisztikus szemlélet valamint az orvos- beteg közötti valóban emberi kapcsolat fontosságára is.
Patrubány Miklós, a VET elnöke az öt évvel ezelôtt indult rendezvény szervezésében és továbbéltetésében elévületlen érdemeket szerzett dr. Réti Miklósnak, a Pest Megyei Közgyûlés alelnökének, illetve dr. Horváth Szabolcsnak, a Szent Rókus Kórház sebészfôorvosának a nevét említette, akik óriási szellemi, szakmai és anyagi erôforrásokat mozgattak meg ez idô alatt a szervezés érdekében.
Vannak jellegzetes magyar népbetegségek, hisz köztudott, hogy Erdély többségében magyarok lakta vidékein nagyobb az öngyilkosságok száma, s gyakori az alkoholizmus, valamint az egyéb szenvedélybetegségek – hangoztatta Patrubány Miklós, aki kitért a határon túli magyarok anyaországi gyógykezelésének, valamint a továbbtanulni akaró fiatalok problémáira is.
Fodor Imre polgármester, a rendezvény védnöke, a tôle megszokott módon a derûlátás fontosságát emelte ki, majd felsorolta, hogy a különbözô egészségügyi rendezvényeket – lehetôségeinek függvényében – hogyan támogatja Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala.
Jó lenne, ha az évi 146.000 elhalálozásra, az anyaországban legalább 200.000 élve születés jutna, és ne 100.000 alatt, mint a valóságban – hisz a jövô a gyermekeké – hangzott el dr. Réti Miklós beszédében.
Az öszefogásra való törekvés szakmai szükséglet, amit a kongresszus jelképe, az életfa is szimbolizál, s ezt szolgálják a közösen szervezett tapasztalatcserék, az erdélyi kollégák számára biztosított továbbképzési lehetôségek, adományok, s a szakmabeliek között kötôdô barátságok is. E célból hirdetnek pályázatot a XV. Pest megyei Orvosnapokhoz kapcsolódva a 35. év alatti erdélyi kollégáknak, akik közül a három legjobbnak biztosítják a rendezvényen való részvétel költségeit – mondotta dr. Horváth Szabolcs fôorvos, majd az említett rendezvényrôl szólt dr. Ecsedy Gábor sebészlôorvos is. A megnyitó plenáris ülés keretében dr. Jung János egyetemi tanár tartotta meg az erdélyi magyar nyelvû orvosképzést áttekintô elôadását, majd a tanácskozás tagozatokban folytatódott.
Tegnap, tekintettel a nem marosvásárhelyi tagokra, a Solidaritatea szakszervezeti tömörülés a szászrégeni szakszervezetek házában tanácskozott. A találkozó alkalmával öt új jelentkezôt vettek fel a tömörülésbe: az Imatex, az Iseco, az IRA, a repülôtér és a Romtelecom szakszervezeteit. Amint lapunknak Rusu Sabin, aki a Solidaritateában vállalt aktivitása mellett a tejgyár szakszervezetének képviselôje, elmondta, tegnap elsôsorban a tömörülés elsô közös akciójáról tárgyaltak, megállapodva, hogy Maros megyében felvonulással és más tiltakozó megmozdulásokkal próbálnak érvényt szerezni követeléseiknek. Amennyiben semmi elôreláthatatlan romlás vagy — miért ne — javulás nem történik, az elsô színre lépésre december 16-án kerül sor.
Valahol feltûnik most egy csillag, hogy fényben úszóvá tegye ezt a világot. Csillaghullás félelmében nyugtatóan, biztatóan indul egy csillag most is felénk. Isten elindul az embert megkeresni. Adventi idôben ez a keresés-találás, zörgetés- megnyittatás feszültsége szépíti meg a várás hétköznapjait és tisztítja meg a reménység négy vasárnapját.
Betlehemi csillag elôrevetített fényében tisztul meg a világ és az adventi ember szépreményû várása. Az eljövetel biztos ígérete békés, lelki nyugalmat ad a bizonytalanság emberének. Advent idejével új egyházi év indul, kezdôdik a "nagy átmenet ideje". Ez az egyházi év még 1-essel kezdôdik, de lassan átmegy a 2000. év ünneplésébe, és mi nagy idôk változásának történelmét élhetjük.
A Biblia elsô részét, az Ószövetséget záró Malakiás nevû próféta könyvének végén van egy élethordozó szó, egy le nem záró befejezés: "eljövök". Azután nagy csend következik, több évszázados, "próféták nélküli idô", egy hosszú csillagváró idôszak.
Ódon könyvekben és kéziratokban gyakran használtak ún. ôrszavakat, olyanokat, amelyek egy oldal utolsó szavai voltak és a következô, új oldalon ugyanazt az ôrszót megismételve folytatták az események leírását. Az advent nagy ôrszava az "eljövök", hiszen Malakiás prófétai feljegyzése után az új lapon, azaz az Újszövetségben ott folytatódik az esemény, amikor eljön az Úr angyala, hogy megszólítsa Zakariás papot, az advent kedves öregjét.
Valahol indul már a csillag, hogy a csángósorsú bukovinai faluban ébressze múltidézôben és jövôtálmodóan azt a kérést, ahogy még ma is nevének tudatában hordozza: Isten, segíts.
Valahol indul már a csillag, hogy karszti sorsú, kivándorolt, ékezetkopott, de magyar ôsökre hivatkozó amerikás magyarokat keressen meg együtt ünneplésben.
Valahol indul már a csillag, hogy a Trianon után elválasztott határon inneniek és határon túliak egyszerre tekintsenek az égre, a földre és a Bibliára, ahol egyszerre olvassuk: "csillag tör fel Jákóbból, királyi pálca támad Izraelbôl." (4Móz. 24,17).
Valahol indul már a lappföldi Mikulás szarvashúzta szánkójával, hogy piros hagymát hozzon "rossz fiúk" csizmájába, diót és almát "jó kisányok" cipôjébe. És indulnak az angyalok adventi csillagok fényében, hogy világosságot hozzanak sötét éveinkre. Annyi csillagtalan év után úgy kell nekünk a fény, a csillag.
Advent idején el lehet gondolkozni azon is, mi a csillag? "Sötét égen fényes pontnak látszó égitest" – a Magyar értelmezô kéziszótár szerint. A betlehemi csillag adventi férnyhírnökei gyúlnak fel most székelyföldi falvak, erdélyi városok istentiszteletes- misés vasárnapjain. Csillagtalan, kisebbségi égen fényes pontként látszik felénk induló adventi fényben a "betlehemi égitest", AKI élettel tölti meg a hazát és házat.
Négy gyertya gyúl ki vasárnapról vasárnapra, felénk is meghonosodott szokás szerint, templomokban és családi otthonokban. Négy adventi csillag gyúl ki, hogy megszépítse tél- hétköznapjainkat.
Lassan birtokba vesszük a 43 országban élô magyar reformátusok számára összeállított új énekeskönyvet; ebben van egy 1599-bôl (éppen 400 éves) származó német adventi ének. Ezzel a Nicolai Fülöp nevû hamburgi lelkész által szerzett énekkel kívánunk kedves készülôdést és boldog adventet olvasóinknak is!
Kellemetes, ékes és gyönyörûséges,
Gazdagsággal dicsôséges."
Névadó ünnepség az Építészeti Iskola a központban
Egy eseményekkel zsúfolt hét után, tegnap a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont elérkezett jubileuma utolsó ünnepi mozzanatához. Az iskola alapításának 50. évfordulóján felvette a Constantin Brâncusi nevet. (Vitatható lehetne a név megválasztása, ajánlhatnánk indokoltabb nevet is, elég Kós Károlyra gondolnunk, akinek több köze van a helyi építészethez, de hadd ne legyünk ünneprontók.) A névadó ünnepségen jelen volt Burkhárdt Árpád alprefektus, Fodor Imre polgármester, Socol Ilena volt iskolaigazgató, dr. Pop Ioan, a kolozsvári Építészeti Egyetem rektora, Todea Alexandru fôtanfelügyelô-helyettes és a közélet sok más személyisége. Meghívottak voltak különbözô iskolák képviselôi, köztük a bákói Építészeti Iskolaközpont és a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai, Unirea, Mezôgazdasági, Avram Iancu és Faipari líceumok igazgatói. Az üdvözlô beszédek mellett az esemény kiemelkedô momentuma volt, amikor felolvasták Smaranda Enache, az iskola volt tanára, jelenleg Finnország nagykövetének telefaxon eljuttatott üdvözletét. Ugyancsak kellemes meglepetés volt, hogy a fôtanfelügyelôség ezt az alkalmat választotta ki arra, hogy kiváló munkájáért elismerô diplomát adjon át Socol Ilenának és Radó Katalinnak. (Sajnos ez utóbbi nem lehetett jelen, hogy átvegye.) Ugyanekkor az iskola jelenlegi igazgatónôje, Tibrea Adriana és aligazgatónôje, Gergely Erzsébet egy-egy diplomát kapott, nyilvános köszönetként lelkes munkájukért. A tavalyi évben kiemelkedô eredményeket elért diákok pedig okleveleket vehettek át. A rendezvény az iskola tanulóinak mûsorával zárult.
A tervek szerint sor került volna egy, az iskola nevét tartalmazó tábla leleplezésére is, ám mivel a már tegnap felszerelt tábla még nem a végleges, az ünnepélyes leleplezést egy késôbbi alkalomra halasztották. Ekkor majd egyházi áldással egybekötve, ünnepélyesen leleplezik a végleges plakettet.
Októberben 40 milliárd lej bevétele volt a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak, ami a kezdeti, korántsem jelentéktelen 28-30 milliárdos bevételhez képest folyamatos növekedést jelent. Továbbá azt is garantálja, hogy a megyei egészségügy mûködtetésére – kórházak, családorvosok, gyógyszerártérítés, különbözô egészségügyi programok – több pénz jut – nyugtázta kérdésünkre Kacsó Márton közgazdász, a pénztár gazdasági aligazgatója. Természetesen a jó mûködéshez, a korszerûsítéshez lenne helye a többnek, ami annak a függvénye, hogy a biztosító a továbbiakban is mennyire eredményesen tudja megszervezni a pénz begyûjtését, s az intézmények, valamint a lakosság mennyire van tudatában annak, hogy a biztosítási díj rendszeres befizetésével éppen a jobbító szándékot segíti elô.
– Hogyan sikerült elérni a bevételek növelését? – kérdeztük az aligazgatót?
– Háron mozgó begyûjtôpontot hoztunk létre vidéken, a Mezôségen, a Felsô-Maros illetve a Nyárád és a Kis-Küküllô mentén, s most próbálkozunk a segesvári beindításával. Ezáltal szeretnénk megkönnyíteni a díjfizetôk dolgák, akik ezért nem kell nyakukba vegyék a világot és lakhelyükön vagy ahhoz közel rendezhetik biztosításukat. A pénztár belsô szervezettsége is hozzájárult az eredményesség növeléséhez, kinevezett felügyelôink a helyszínre kiszállva jegyzôkönyv alapján állapítják meg a kintlevôségeket, s aki hajlandó fizetni, attól inkasszálják is a pénzt.
Segítségünkre van továbbá a 11-es számú kormányrendelet, amelynek alapján, ha a felszólításunkra nem válaszolnak, az adós cégek bankszámláit zárolhatjuk, ami a bankok segítségével hatásosan mûködik, s az utóbbi idôben 10 milliárd lejt sikerült ilyen módon begyûjteni.
– Említette, hogy az eredmények ellenére vannak még tisztázatlan helyzetek...
– Azokkal az egységekkel van gondunk, amelyeknek nem itt van a székhelyük, s csak a kirendeltségük mûködik megyénkben, útjavítók, bankok, gázasok stb., de megközelítôleg tízezer személy munkahelyét jelentik. Ezek az alkalmazottak megyénkben vannak családorvoshoz feliratkozva, itt részesülnek egészségügyi ellátásban, a cég viszont a székhely szerinti megyének folyósítja a biztosítási díjat. Ezekkel a cégekkel felvettük a kapcsolatot, felleltároztuk a személyzetet, egy részük megértette a kérésünket, és sikerült egyezséget kötnünk, másokkal nem, de végül is csak a megegyezés lehet a megoldás.
Egy másik megoldásra váró gond a két párhuzamosan mûködô biztosítási pénztárral adódik, mint ismeretes, a szállítóknak és a katonaságnak külön pénztára van, s az e területen dolgozók megyénkbôl is ezekhez a pénztárakhoz tartoznak, az alkalmazottak családtagjai azonban a mi családorvosaink listáin szerepelnek, de az értük járó pénzt más kapja. Az említett esetekben a gyógyszerártérítést sikerült megoldani, a térítendô recepteket áttesszük a másik két pénztárhoz.
– Rendezôdött-e a megyei kórházban ellátott más megyei illetôségû páciensek helyzete?
– E téren sincs elôrelépés. Mindössze annyi, hogy az országos pénztár által visszaosztott pénzbôl több jut azoknak a megyéknek, ahol – lévén egyetemi központok – más megyékbôl származó betegeket is kezelnek. Ilyenformán Maros megye is többet kap vissza, mint az a 25 százalék, amit havi jövedelmébôl az országos pénztárnak átutal.
– A szervezettség ellenére, továbbra is vannak notórius adósai a pénztárnak...
– Sajnos van hat, úgynevezett "halott" egység a megyében, amelyeknek az adóssága meghaladja az egymilliárd lejt, nyolc pedig közel áll a 800-900 millióhoz, és a kintlevôségek behajtása jelen pillanatban reménytelennek tûnik.
– A bevétel nôtt, változott-e valami az elosztás terén?
– Az elosztás módját a 143-as kormányhatározat szabja meg, 15,5 százalék jut a családorvosoknak, 40 százalék a kórházaknak, a többi gyógyszerártérítésre, 4,25 százalék a fogorvosknak. Ezenkívül a megelôzést illetve a kezelést szolgáló 33 országos program közül a pénztár 16-ot támogat (TBC, onkológia, szív- érgyógyászat, AIDS stb.). A kórházaknak juttatott pénz 70 százalékát a korábbi normák szerint, a fennmaradó 30 százalékot a hatékonyság (többek között a jobb ágykihasználás) függvényében utaljuk át.
– Ennek ellenére a kórházaknak a mai napig sem sikerült törleszteniük a felgyülemlett adósságot?
– Vannak még tennivalók e téren, hisz valóban nem elég gyors az átutalás, az adósságokat pedig szeptemberrel bezárólag törlesztették, és ez folyamatban van. Ami a kórházakat illeti, keményebb vezetéssel vissza lehetne szorítani a költségeket.
– Sokat beszéltünk a szervezettségrôl, ennek ellenére a pénztár számlájára is hallani panaszt, például legutóbb a családorvosok részérôl... Hogy állnak a szerzôdéskötéssel?
– A családorvosok 99 százalékával (342) megkötöttük a szerzôdést, gond a középkáderekkel van, ahol ez a folyamat sántít. A családorvosok általában egy, ritkán két asszisztenst alkalmaztak, viszont a rendszer korábban túlméretezett volt, és három középkáder is jutott egy orvosra.
Ami a szervezési problémákat illeti, el kell ismernünk, hogy a pénztár túlzsúfolt, növelni kellene a személyzet számát és a számítógéppark is bôvítésre szorul. Ezen próbálunk programálással segíteni, ha viszont a másik fél nem tartja be, akkor valóban kialakul a torlódás és a zsúfoltság, de remélhetôleg a jövôben változni fog a helyzet.
Tegnap délután soros ülését tartotta a marosvásárhelyi tanács. Bár a testület napirendjén nem szerepelt a helyi közszállításnak az utóbbi idôben mély vizeket felkavart problémája, a tanács mégis állást foglalt a kérdésben. Az ülés végén jelentette be dr. Kolozsvári Zoltán üléselnök, hogy a tanács általa vezetett, költségvetési szakbizottságának címére számos lakossági bejelentés érkezett a helyi közszállítás átszervezését követô idôszakban. A bizottság kihallgatta a magán utasszállítókat, tárgyalt a polgármesteri hivatal illetékeseivel, majd arra a következtetésre jutottak, hogy a polgármesteri hivatal tévesen alkalmazta a tanács április 29-ei, 66-os számú határozatát, amelynek alapján e hónap közepétôl megtörtént az átszervezés. Ezért az üléselnök utasította a hivatalt, hogy tíz napon belül ennek illetékesei készítsék el az összes közszállítási útvonalat feltüntetô térképet, és dolgozzanak ki olyan közszállítási stratégiát, amely a maxi- taxis magánfuvarozókat az autóbuszokkal lebonyolított utasszállítást kiegészítô szolgáltatókként kezeli, vagyis nem választja szét teljes mértékben a két szállítási módozatot.
A tanácsülésen arról is döntöttek, hogy jövôtôl 50%-kal megemelik a helyi adókat és díjszabásokat, amelyeket az 1994. évi 27-es számú törvény szabályoz. Ezek mértékét a törvény szerint évente a pénzromlás függvényében idôszerûsíteni kell. Emellett pedig már a tanács elé tárták a polgármesteri hivatal jövô évi költségvetésének elôvetítését is. Az elôzetes számítások szerint a város jövôre 205,710 milliárd lejnyi jövedelemre számíthat, ám ezzel szemben a kiadásokat egyelôre 342,170 milliárd lejnyire becsülik, vagyis egyelôre a város várható bevételei 137 milliárddal maradnak el a szükségletek mögött. További részletekkel holnapi lapszámunkban térünk vissza.
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal csütörtöki sajtótájékoztatóján értesültünk Ignat Ionel községgazdálkodási igazgatótól, hogy a polgármesteri hivatalba megérkezett azoknak a formanyomtatványoknak a mintapéldánya, amelyekkel majd a hôenergia-támogatást lehet igényelni a távfûtési idôszakban. Ezen a télen a polgármesteri hivatal számításai szerint 4-5 milliárd lejt költenek erre a célra. Mint ismert, az októberben hozott 162-es kormányhatározat szerint a távfûtött lakásokban élô hátrányos helyzetû családok jövedelmük függvényében havi 100-335 ezer lejes hôenergiaköltség-támogatásban részesülhetnek.
Az igazgató lapunknak elmondotta, néhány napot igénybe vesz, amíg a mintapéldány alapján kinyomtatnak mintegy harmincezer formanyomtatványt. Ezeket majd elküldik a lakótársulásoknak, itt kaphatják meg a támogatást igénylôk a nyomtatott kérvényeket. Ezeket a lakóknak kell kitölteniük, majd a lakótársulásokon keresztül a polgármesteri hivatalba kell eljuttatni. Két évvel ezelôtt is hasonló volt az akkori "fûtéskuponokkal" kapcsolatos eljárás, és a polgármesteri hivatalban meglehetôsen hosszú ideig elhúzódott az iratok ellenôrzése. Ezért azt is megkérdeztük, mit tesznek annak érdekében, hogy most gyorsabban haladjon a folyamat, hiszen a lakótársulások kérdéseivel foglalkozó irodának csak két alkalmazottja van. Az igazgató úgy vélte, az elsô hónapban lehetnek problémák az iratok feldolgozásával, de ezeket majd az igazgatóság személyzetének alkalmi átirányításával igyekeznek megoldani, vagyis több hivatalnokot is bevonnak ebbe a munkába. Emellett az elsô hónap során számítógépes nyilvántartásba veszik a támogatást igénylôk adatait, így a következô hónapokban remélhetôleg felgyorsul majd az ügyintézési folyamat.
A Bonyha községhez tartozó Gogán faluban tegnap a több hónapos fizetési elmaradás miatt felháborodott tejtermelôk foglyul ejtették a nyárádtôi Prodlacta tejfeldolgozó vállalat tartályautóját. A követelésük: a tejet felvásárló üzem fizesse ki a tartozásait, egyébként az autót nem engedik ki a faluból.
A helyszínrôl a szerkesztôségbe érkezett telefonriasztásra kiszállva a Népújság munkatársai mintegy 50-60 embert találtak, akik körülállták a tartályautót. Az emberek elmondták, hogy ez csak a töredéke azoknak, akiknek a faluból a Prodlacta tartozik. A tejfeldolgozó már négy hónapja semmit nem fizetett ki a leadott tejbôl, így kinek 1-2 millióval, kinek 3-4-gyel, de olyanok is akadnak akiknek 8-9 millió lejjel tartozik. Az ünnepekre készülôdô, tûzifa vásárlására kényszerülô falusiak megelégelték az eddigi hitegetéseket, most már a pénzüket szeretnék látni.
A Prodlacta egyébként nyáron 1500-1700 liter tejet is elszállított a faluból, az utóbbi idôben azonban jóval kevesebbet, mert megjelent a helyszínen a Sanlacta is, amely – egyelôre, mondják a termelôk – fizet, s ezért sokan inkább oda adják le a tejüket.
Ki vannak szolgáltatva a felvásárló kényének-kedvének, tudtuk meg továbbá a panaszáradatból. A tejfeldolgozó annyit fizet, amennyit akar, a tej minôségét ô állapítja meg és közli a falusiakkal, az ellenôrzés lehetôsége nélkül. Ráadásul azt sem fizeti ki, amit ilyen körülmények között elismert, hogy átvett. Szerzôdést sem kötöttek, de a tejrôl létezik átvételi elismervény. Hát lehet ilyen ebben az országban, hogy valaki meggazdagodik a parasztok munkájából, s senki nem tesz semmit ellene?! – teszik fel a retorikai kérdést. Megtudhatjuk azt is, hogy nem ez az elsô eset, februárig egy Szeben megyei cég vette át a tejet, ám miután több hónapos elmaradása volt, egyszerûen eltûnt. Azóta sem láttak egy krajcárt sem a tartozásból.
A tartályautó sofôrje nem kívánja elárulni a nevét, és láthatóan kényelmetlenül érzi magát. A falusiakkal Nyárádtôrôl telefonon közlik: egy hónapot kifizetnek, de a termelôk nem állnak kötélnek. Az újabb közlés szerint rövid idôn belül a helyszínre érkezik a fônök, hát türelmesen várják. Mi közvetlenül a nyárádtôi központban próbálunk érdeklôdni. A kapuról a portás felszól, hogy az újságtól szeretnének beszélni a vezetôséggel. Az üzenet: újságírókkal csakis a tulajdonos tárgyalhat. És ô hol van? Két hete nem láttam – vallja be a kapus. Akkor meg vajon milyen efônökkel egyezkedtek a gogániak?
Köztudomású, hogy minden hatáskör ellátása anyagi alapok biztosítását igényli. Ez teremti meg a lehetôségét egy-egy feladatkör tisztességes ellátásának és természetesen ugyanez teszi lehetôvé a számonkérést is, esetenként a felelôsségrevonást és a következmények vállalását. Dániában úgy tûnt, ezt mindenki kristálytisztán megértette és alkalmazza.
Kezdeném azzal, hogy Európában az állami adók szintje tekintetében a dobogó elsô három helyét skandináv országok foglalják el: Dánia 53%, Svédország 52,3%, Norvégia 50%! Figyelem, ez csupán a központi, állami adó. Ehhez jön még a megyék által kiszabható adó (olyan 10- 12%-ban) és a helyhatóságok által behajtott adó, ami 16 és 24% között változik. Könnyû megállapítani, hogy ez bizony akár 80%-ot is jelenthet a "szegény" állampolgár számára. Csakhogy...
Az általános oktatás 10 éve teljesen ingyenes, beleértve a tankönyveket is. Ha történetesen valaki összeesik az utcán, azt azonnal a legközelebbi egészségügyi intézetbe viszik és kezelik, teljesen ingyenesen (beleértve a gyógyszerellátást is) felgyógyulásáig, hiszen személyi biztosítási kártyája alapján elszámolják a költségeket azzal a megyével és helyhatósággal, ahol az illetô lakhelye szerint adózik. Nem ismerik a borítékban dugdosott hálapénzt, a kivételezést, bárkinek joga van kérni áthelyezését egy másik kórházba kezelésre, a feltételek egyformán kitûnôek és a kiegyenlítô elszámolás alapján senkinek nem okoz gondot, hogy lakhelyéhez közelebbi vagy távolabbi intézetben kezelik. A megyék közötti, nemcsak az egészségügyi szolgáltatások területén való, kiegyenlítô elszámolások mértéke a bevételi oldal 9-10%- át jelenti. Gondolom, gyakran foglalkoztatott sokunkat ezeknek az elszámolásoknak az itthoni elmaradása, hiszen rangos egészségügyi-egyetemi központ lévén, Marosvásárhely például igencsak hátrányosan kerül ki az egészségügyi intézetek fenntartására, fejlesztésére fordítandó összegek elôteremtésében. És nem csak...
A hatáskörök és azok finanszírozása a következôképpen alakul egy átlagos, Viborg megyei helységben. A bevételi oldal 80%-a a jövedelmi adóból származik, a további 20% pedig egyrészt az állam által biztosított összeg (10- 15%) és az említett, helységek közötti elszámolás (5-10%). A feladatok leosztása a kiadási oldalon válik világossá. A bevételekbôl fedezi ugyanis a helyhatóság a következôket:
52% a szociális kiadásokra megy el, ebbe a kategóriába számít az iskoláskor elôtti gyerekek és az idôsek ellátására fordított összeg;
27% a tanügyi kiadásokra használt összeg, a megyében 100 tanuló nem jár semmilyen iskolába, oktatásukat szüleik végzik, a tanköteleskorúak 12%-a jár magániskolákba, amelyek kiadásait az állami költségvetés 85%-ban fedezi (!!!), egész Dániában egyébként 1600 állami és mintegy 400 magán tanintézmény mûködik;
3% a helyi utakra fordított összeg;
2% a közszállítás, csatornázás karbantartására;
2% urbanisztikai fejlesztésre;
14% adminisztratív kiadások megnevezéssel szerepel az elfogadott költségvetésben.
A megyei költségvetés hasonló hatásköri feladatai így alakulnak a kiadási oldalon:
52% egészségügy, amelybôl 10% a családorvosokra, 42% pedig a kórházakra fordított kiadás;
25% szociális kiadások, melyek magukba foglalják a rokkantaknak nyújtott támogatást, a családtól morális okokból kiemelt gyerekek nevelését és a hajléktalanok ellátását;
13% tanügyi kiadások, melyek a líceumi szintû oktatást jelentik, ahol az ilyen korú gyerekek 40%-a tanul, míg 60% (!!!) az állami költségvetésbôl fizetett szakközépiskolákban nyer képzést;
2% megyei utak karbantartására;
2% csatornázás karbantartására;
(Folytatjuk)
A December 21. Egyesület értesíti valamennyi Maros megyei forradalmárt, hogy Tôkés Albert tagja a 42/1990-es Törvény Bizottságának, amelynek feladata az 1989-es Decemberi Forradalom Gyôzelméért Harcolók Igazolványával rendelkezô forradalmárok (leszármazottak, sebesültek, kiváló érdemû harcosok vagy résztvevôk) iratcsomóinak ellenôrzése.
Tudomásukra hozzuk, hogy valamennyi, forradalmár igazolvánnyal rendelkezô személy, valamint azok, akik benyújtották ugyan dossziéjukat, de még nem kapták meg az igazolványt, jelentkezzenek személyesen az egyesület vásárhelyi székhelyén (Calarasilor u. 10. szám), naponta 10-13 óra között, legkésôbb december 1-jéig, szerdáig, hogy dossziéjukat a 42/1990-es törvény bizottsága által Románia elnökségéhez továbbítsák.
Felhívjuk figyelmüket, hogy a fent említett idôpontig való nem jelentkezés esetén az illetôt nem képviselheti a bizottság.
Negyven megyei árvízkárosult családot segített meg a csütörtökön az országos lottótársaság. Az egyenként 5 millió lejes összeg az idei árvizek okozta károk elhárítását szolgálja.
A prefektúra kistermében Dorin Florea prefektus fogadta Nicolae Cristeát, a lottótársaság vezérigazgatóját és Petru Radu Paun-Jurát, az elnök tanácsadóját. Jelen volt a segélyben részesülô személyek egy része.
– Az augusztusban piacra dobott ötmillió darab sorsjegy felét sikerült értékesíteni. A befolyt összeg felét a január közepén sorra kerülô sorshúzás nyertesei között osztjuk ki, a többit az árvízkárosultaknak juttatjuk – nyilatkozta Cristea. Elmondta, tovább folytatják a sorsjegyárusítást, míg 17 milliárd lejt nem gyûjtenek össze. Felmérések szerint ennyire lenne szükség országos szinten a károk kiküszöbölésére. Eddig Mehedinti, Gorj, Hunyad és Buzau megye károsultjait támogatták, ezúttal Maros megyében voltak, innen Fehér megyébe látogatnak. Megtudtuk, a Loteria Solidaritatii nem újkeletû dolog, hiszen 1927-ben és '70-ben is segítô jobbot nyújtott a természeti katasztrófa áldozatainak.
Megyénknek 450 millió lejt juttattak az elnöki hivatal kezdeményezése nyomán szervezett szerencsejétákból. Ebbôl 250 millió lejt fordítanak az utak és hidak javítására, a többit magánszemélyeknek folyósítják. Tízmillió lejt juttattak Marosoroszfalu tanácsának, 80 millió lejbôl tesznek rendbe Görgényszentimrén két kilométernyi utat és két hidacskát. Két hidat javítanak Görgényoroszfaluban 40 millió lejes segítséggel, a felsôrépai út járhatóvá tételére 40 millió lejt utaltak ki. Egyenként ötmilliós segélyben részesültek Dózsa György, Szászrégen, Segesvár, Nyárádmagyarós, Maroskeresztúr, Radnót, Kutyfalva, Marosludas, Mezôzáh és Dicsôszentmárton árvízkárosultjai.
170 éve, 1829-ben született ANTON GRIGORJEVICS RUBINSTEIN orosz zongoramûvész, zeneszerzô, karmester. Udvari zeneszerzô és karmester volt Szentpétervárott, majd megalapította az ottani konzervatóriumot, melynek elsô igazgatója volt. (1894-ben hunyt el.)
150 éve, 1849-ben született GOZSDU ELEK ügyvéd, író, újságíró. A múlt századvég magyar prózájának megújítói közé tartozik. Regényeket (Az aranyhajú asszony, Köd), színdarabokat (A félelem, A karrier stb.) írt. (1919-ben halt meg.)
685 éve, 1314-ben hunyt el IV. FÜLÖP (SZÉP FÜLÖP) francia király (1285–1314). Visszafoglalta az angoloktól Normandiát és Bretagne-t, uralkodása alatt kezdôdött el a Louvre építése, és kapta mai formáját a párizsi Notre Dame. (1314-ben halt meg.)
55 éve, 1944-ben hunyt el KOMOR MARCELL építész. A nemzeti szecesszió kialakítására törekvô irányzat képviselôje, ebben Lechner Ödön követôje volt. Fô mûvei közé tartozik a Jakab Dezsôvel közösen épített marosvásárhelyi Városháza és a Kultúrpalota. (1868-ban született.)
125 éve, 1874-ben született WINSTON LEONARD SPENCER CHURCHILL angol liberális, majd konzervatív politikus, író, újságíró. Mint a konzervatív kormány elnöke a Hitler-ellenes koalíció egyik megteremtôje volt. Jelentôs szerepet játszott a Németország és szövetségesei fölötti gyôzelemben. Az ENSZ egyik alapítója, az Európa Tanács és a NATO létrehozásának egyik kezdeményezôje volt. Emlékirataiért, amelyek fontos kordokumentumok, Nobel-díjat kapott (1965-ben hunyt el.)
45 éve, 1954-ben halt meg WILHELM FURTWANGLER német karmester, zeneszerzô. A Berlini Filharmonikusok és a Staatsoper vezetô karnagya, ill. igazgatója volt. Klasszikus és romantikus mûvek elôadójaként az alkotó interpretálást képviselte. (1886-ban született.)
25 éve, 1974-ben hunyt el ZILAHY LAJOS író. A két világháború közötti magyar irodalmi élet egyik legjelentékenyebb alakja volt. Életmûve rendkívül egyenetlen, mûvei között vannak kitûnô és elnagyolt, gyenge alkotások egyaránt. (1891-ben született.)
90 éve, 1909-ben született KESZTHELYI ZOLTÁN költô, mûfordító. Nagy formakultúra, mûgond, klasszicista fegyelmezettség jellemzi verseit. Mûfordítóként is kiváló. (1974-ben hunyt el.)
405 éve, 1594-ben hunyt el GERHARDUS MERCATOR németalföldi földrajztudós, térképész. Az elsô modern térképek megalkotója volt. Világtérképe 107 térképbôl áll. (1512-ben született.)
185 éve, 1814-ben halt meg DONATIEN ALPHONSE FRANCOIS SADE francia író. Kicsapongó életmódja, írásai, politikai nézetei miatt többször ült börtönben. Leghíresebbek börtönben írt pornográf, a kegyetlenkedésben való kéjelgést ábrázoló mûvei. Róla nevezték el a szenvedésben való gyönyörködést szadizmusnak. (1740-ben született.)
140 éve, 1859-ben született GEORGES SEURAT francia festô. Továbbfejlesztette az impresszionisták színelméletét. Képeit keveretlen színû pontokból építette fel, ô a pointilizmus elsô képviselôje. (1891-ben hunyt el.)
80 éve, 1919-ben hunyt el PIERRE AUGUSTE RENOIR francia festô, szobrász, az impresszionizmus kiemelkedô mestere. Az impresszionizmus esztétikáját alakos kompozíciókra, aktokra és portrékra alkalmazta. (1841-ben született.)
40 éve, 1959-ben hunyt el MÁRFFY ÖDÖN festô, grafikus. Életörömet sugárzó, franciásan elegáns mûvei a cirkusz világát, lovakat örökítenek meg, de festett tájképeket, portrékat, csendéleteket is. Csinszka (Boncza Berta) második férje volt. (1878-ban született.)
80 éve, 1919-ben hunyt el ENTZ GÉZA orvos, zoológus. A kolozsvári egyetem elsô állattantanára volt, az egysejtûek kutatásával foglalkozott. (1842-ben született.)
35 éve, 1964-ben hunyt el FELVINCZI TAKÁTS ZOLTÁN mûvészettörténész. A szegedi, ill. a kolozsvári egyetem tanára volt (1939–50), elsôsorban a Kelet mûvészetével foglalkozott. (1880-ban született.)
Igazságügyi orvosi észlelések (22.)
Gombászó gyerekek járkáltak a besenyei tó mögötti erdôben és rábukkantak a "fekete rém" ruháira. Azután a belügyisek illô készültséggel kimentek a helyszínre és egy kis csermelyen törmelékgát képezte tavacska szélén fekete kalapot meg kabátot találtak, míg a nadrág és lábbeli a falevelek által nagyrészt befedett víztükör alá merültek. A kalap felemelése után csaknem teljesen lecsupaszított koponyacsontot leltek – azután azt mindjárt vissza is helyezték, ôrt hagytak és elindultak a faluba, megtudni valamit a riogató rémrôl, hogy kiderüljön: három nappal korábban ugyancsak gombászó gyerekek közelrôl láttak egy szakállas, fekete kalapos meg kabátos alakot, aki feléjük integetett, száját mutogatta mindkét kezével, majd nyelvét is öltögette, mire ôk hazáig meg sem álltak. A felnôttek amúgy megfedték a gyerekeket, hogy a lustaságot nem kellene ördögökkel magyarázni. Azzal az ügy lezárult. Amikor azután az "álruhákat" három nap múltán – ugyancsak egy gombászó gyermekcsoport – megtalálta, már rejtôzködô rablokról indult el a szóbeszéd.
Csepergô esôben értünk az ôszi erdô szívébe és ami a helyiek gombászó kedvét igazolta, tömegesen találtunk piruló ôzlábgombát, lilapereszkét meg néhány óriáspöfeteget is, de minket most más célból hívtak ide...
A vizsgálódás során egy bot segítségével félresodortuk a leveleket a tavacska felületérôl is, mindjárt szembetûnt, hogy az öltözék egész emberi holttestet takar, melynek fele a parton, másik fele a vízben fekszik. Az öltözéke annyiból volt meglepô, hogy felül amolyan "úri" jellege volt: fekete kalap, fekete zakó, csíkos fehér ing, fekete nyakkendô, majd vörös tréningnadrág és fehér "adidász" – egyéb alsónemû. Ami még feltûnô, a vízbôl kiálló fej, nyak törzs és felsô végtagok nagyszámú légylárvától fedettek, ezeken a részeken a lágyrészek gyakorlatilag teljesen hiányoztak, míg a víz alatti részek egészen épek, friss holttestre jellemzôek.
Az elsô felmerülô kérdés: ki lehetett az elhunyt, azután, hogy mióta halott, majd a halál oka következett. A bonctani kép és a gyermekinformátorok megfigyelése, akik három nappal korábban még láttak volna egy ijesztô fekete rémet egyeseknek úgy tûnt – nem lehetséges, magunk viszont hitelt adtunk azoknak, mert idézhettük Linnét, miszerint három légy gyorsabban eltünteti egy ló holttestét, mint egy oroszlán. A felsô és alsô testrészek közötti különbség a hideg víz óvó hatása folytán nyilvánvaló magyarázatra lelt. A hajzat, szakáll és mellszôrzet tömegben lecsúszó sötét színû maradványai, azután a fogazat állapota (a metszôkön másodlagos, az ôrlôkön elsôfokú lecsiszolódás – abrazio –) 40 év körüli egyénre utaltak, kinek magassága 160 cm. A halálokot illetôen közvetlen jeleket (a lágyrészek "elfogyasztása" miatt) nem találtunk, de a csontokon sehol sem találtunk sérülési nyomokat. Ezt a helyszínnel és egyéb megfigyelésekkel összevetve úgy ítéltük meg, hogy a vízbe csúszó, kimerülésben lévô egyén azután részben kimentette magát, de a hideg vízben maradó alsótest és az átnedvesedett ruházat elegendô ok a lehûléses halál bekövetkezésére. Hogy megelôzôen a szervi kórállapota milyen lehetett és az milyen mértékben szerepelt a végsô kimenetelben, arra közvetlen bizonyíték nem kínálkozott.
A bizottság elôtt felmerült egy fegyházból, vagy zárt intézetbôl való elcsavargás lehetôsége, mivel a helyi nyilvántartásban nem volt olyan eltûnt személy, akire ráillett volna a személyazonosság, ami azután igazolódott is. Tíz nappal korábban a tölgyesi elmeosztályról eltûnt M. T. 42 éves beteg, akire ráillettek az említett személyazonossági jegyek, majd a hozzátartozók a fogazat és a tréningruha alapján azonosították. A felsô ruhák pedig hiányoztak egy tölgyesi polgár ruhatárából, akinek lakásán – az eltûnés napján – "látogatás" történt, de helyettük egy kopott vörös tréningfelsôt hagytak.
Tölgyestôl Felsôháromszékig elég nagy a távolság, hogy áldozatunk hogyan jutott odáig, ez rejtély maradt, de mintegy hétnyi idô állott rendelkezésére.
A tömbház tetején már csak hárman maradtak, a többi lement. Lent éppen fizetett a góré, és azonnal tértek is be a Szôlôhegyhez címzett korcsomába, egy picit innya.
Rendszerint pénteken fizetett a góré, de ha szombatra is vállaltak melót, akkor: akkor. Samu nem szerette ezt a bandát, ô annakelôtte cukorgyári melós volt, akkor hirtelen csak taccsra tették, pedig a harminchatot sem rúgta még el, aztán néhány hónapig a vasútnál dolgozott, jegyellenôrként, de egy balhé miatt letartóztatták, vizsgálati fogságban töltött pontosan ötvenhét napot, akkor elengedték, de azzal, hogy többé a környékére se tegye a lábát annak a városkának, ahol a baleset történt. Egy nagy karatéka, bokszoló meg minden, egy szájhôs csóró az öttagú bandájával rendszeresen "vonatozott", és fülkérôl fülkére vándorolva rémületben tartotta az utasokat, zaklatta ôket, pénzt követelt tôlük, elvette értékesebb tárgyaikat, sôt egy lányt meg is erôszakolt ez a tizenhat éves bandita, de a szülôket annyira megfélemlítették, hogy visszavonták a feljelentést, a lány pedig egyik klinikáról ki, a másikba be.
Samuék Szentgyörgy után már nem nagyon törôdtek az utasokkal, beültek a maguk fülkéjébe, elô a piát, és neki a kártyának. Ha nem kezdenek ki velük is, az a srác ma is élne, és rémítgetné az utasokat. De most már nagyon nyugodt az a szakasz, mióta...
— Me, igyál te is! — nyújtotta oda az üveget az Új. Errôl nem tudtak semmit, a góré csak néhány napja vette fel, jó melós volt, nem kérdezett, nem pofázott, és mindig volt nála egy üveg pálinka, de ez idáig sosem vette elô a blokk tetején. Ott fenn tilos a piálás, ezt még a notórius iszákosok is betartották, csak odalent csinálták össze magukat, a kocsmában, hat vodka után. Most az Új idefent kínálta a piát, Samu habozott egy ideig, de miután a harmadik, Kovrig beleivott, és elismerôen krákogott, elfogadta. Aztán lefelé fordították a vödröket, és rágyújtottak. A góré úgyis megvárja ôket. Maszekba vállalja fel ezeknek a tömbházaknak a tetôszigetelését, aztán direkt a kocsiból adja a lóvét, mellette gorilla is ül, egy belapított orrú kapaszökevény.
Az a fiatal srác behatolt a fülkébe, és beléjük kötött, hogy miért kártyáznak is isznak. Miért nem teljesítik a kötelességüket, ha egyszer mundért adott rájuk a vasút, vagyis az állam. Samu hallgatott, a román kollégái vették fel vele a harcot, elôbb csak szóban, aztán már dulakodtak, végül ártalmatlanná tették a másik négyet, ez pedig elôrelódult a folyosón, a postavagon irányába. Samu utánaeredt. Elérte. Kinyitotta az ajtót, éppen a folyó hídján haladt át a szerelvény. Kezében megvillant a kés.
A kölyök kiugrott. Samu becsukta az ajtót, elpakolta a kést, és visszament a kollégáihoz. A városba érve átadták a fiúkat a rendôrségnek, de ezzel a sráccal nem tudtak elszámolni. Ezt nem látta senki.
Késôre tudta csak meg, hogy van egy nagybácsija a bûnügyi osztályon. Nem tudtak semmit sem rábizonyítani, de a rokon bejött hozzá, nem szólt semmit, csak sokáig, nagyon sokáig nézte. Samu nem törôdött vele, sokszor és sokat zaklatták már ôt emiatt a balhé miatt.
— Kiszökött, mi? — kérdezte nagy sokára a rokon.
— Valószínû — mondta, ki tudja, hányadszor, közönyt mímelve, Samu. — Nem láttam, mi lett vele.
— T is kiszöksz majd egyszer — mondta a fekete arcú ember, és otthagyta.
Szivaroztak, pálinkáztak, a góré alulról dudálni kezdett. A másik kettô felállt, vödrüket kissé arrább tolták, a Samu háta mögé.
— Mehetünk — rázta meg az üveget az Új, aztán óvatosan visszarakta rá a dugót, és ingázótáskájába dugta. Mindig ugyanabban a zöld színû üvegben hozta az italt.
Kovrig elnyomta cigarettáját, és lement a befelé vezetô lépcsôn a szárítóba. Samu várta, hogy az Új is elinduljon, de az csak nézte ôt merôn, és nem mozdult.
Akkor Samu megfordult, belebotlott a vödörbe, és hátratántorodott.
A góré hamar kihívta a mentôket, de mire megérkeztek, pedig hamar jöttek, Samu belehalt a tizennégy méteres zuhanásba. Politrauma, ezt írta róla az újság. Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, olvashatták a gyászjelentésben az emberek, hogy Barabás Sámuel 36 éves korában tragikus körülmények között hirtelen elhunyt. Temetése vasárnap 13 órakor lesz a hajnaludvari temetôben.
A rendôrség persze kivizsgálta az ügyet, de csakhamar kiderült, hogy ez az ember notórius alkoholista, már két munkahelyérôl is kirúgták, legutóbb gyilkosság alapos gyanújával ült vizsgálati fogságban, két munkatársa is vallotta: mindig ezzel a zöld színû üveggel járt, és amit nem szabad, a tetôn is ivott. Ott is örökké csak tántorogva járt.
A góré tetemes összeggel segítette a családot. Mosta a kezeit, ô napszámba dolgoztatott, minden aktája rendben.
Maradt Samu után egy feleség, két kisgyerek, egyik elsô osztályos, a másik ötéves. Az örök világosság fényeskedjék neki.
*A Bot és fapénz címû Mentor-kötetbôl
Ismerjük, használjuk ezeket a magyar szavakat? Magyar szavak ezek egyáltalán? S ha azok, mit jelentenek? A Kis kece lányom kezdetû népdalból fényeskedik elénk a kece szavunk, és a népdal segít is jelentésének megfejtésében. Ki is az a "kis kece" leány, aki — mint a szövegbôl megtudjuk — "fehérbe vagyon"? Azaz fehér ruhában és "fehér a rózsa", ami a "kezében vagyon". Nos, nem vén szipirtyó, hanem a menyasszony, aki általában fiatal és karcsú, kecses, keskeny derekú s egyúttal becézni való teremtés. (Lám, a teremtés szavunk nôre illik, hölgyekre, leányokra, asszonyokra mondjuk, hogy kedves teremtés stb. Talán ez sem véletlen, hiszen sokkal jobban részt vállalnak az ember teremtésébôl, mint a férfiak. S ha szabad, akkor fogalmazzunk komolyan és pontosan: a nôkben nô meg, teremtôdik meg, lesz a magzatból csecsemô — csecs+emlô —, azaz gyermek. S talán a nô, valamint a nôl, növekedik, nevelkedik szavunk sem véletlenül azonos, illetve közeli?!) De folytassuk a kece-bece kedvesítô, becézô szópáros finom körüljárását azzal a logikával, ami a valóságból, az életbôl származik. Hiszen a nyelvet, amely a legnagyobb közösségi alkotás, a való élet és a földrajzi, társadalmi, élettani stb. körülmények formálták. S aligha a nyelvtan volt elôször, az csak a fejlôdés terméke, s éppen azért alakult egyrészt természetesen, másrészt egyre többször már tudatosnak mondható beavatkozással, hogy a nyelvet használni lehessen. Itt jegyezzük meg, hogy a szavaink és jelentéseik sem véletlenül alakultak, hanem ok-osan. A legnagyobb szerepe a nyelvek kialakulásában hajdan is annak volt, aminek ma: a hangutánzás! Ennek gyakorlatát minden mai csecsemô, kisgyermek átéli. S minden gyermek-ember úgy beszél, olyan finomsággal, árnyaltsággal, ahogy hall. Csak a hajdani, több százezer éves beszédtörzsfejlôdés rövidebb idôre zsugorodik. De tény, a csecsemôk, pólyások, icipici kicsik, csöppek, csöppségek jó néhány hónapig a világon mindenütt egy nyelven beszélnek. Valójában ez a legnagyobb világnyelv!
A kece-bece szópáros mindkét tagjában ott találjuk a Cé hangzót. De hát honnét is való ez a cirmos, cicás, cirógató, cuppantós hangzó? Ennek eredete is egyetemes, csakhogy nem maradt ilyen valós és logikus nyoma más nyelvekben, mint a magyarban. ez a Cé a szopáskor is több milliószor hallatott és hallott hang, amit a csecsszopó elôször érzékelt. De ott van a "felnôtt" nyelvben is, hiszen amikor jólesôn ettünk és ittunk, akkor magunk becézzük az érzést, amikor elismerôen cuppantunk: ccö-ccö-cö. (Talán a magánhangzó inkább az ö-ü-i keveréke?) Ezt csinálja öcsi, ácsi-bácsi , Laci, Juci és így tovább. Vagyis a magyar nyelv mintha megnevezné bizonyos hangzók használatát, azok szereplését vagy éppen hibás jelenlétét. Godoljunk a pösze kifejezésre, a pöszének az eSZ hangzóval vannak gondjai. A selypítônek az eS-sel, a raccsolónak az eR hangzó ejtésével stb. Még sokféle, lényegét tekintve hasonló példát tudnánk említeni — másutt emlegetjük is legalább két évtizede —, de most itt is kimondjuk: beCÉzéskor a Cé hangzó belekerül a szóba, ezáltal a becézésnek szó szerinti, hangzó szerinti értelme is van! Tehát az ôsi és egyetemes hangadás megjelenítôdik és maradandó tulajdonsága lesz nyelvünknek. Alapjához tartozik még, hogy gyermeknyelvként is emlegetjük, noha egyáltalán nem külön része a nyelvünknek. Annyi igaz, hogy a nagy marha, azaz a tehén a gyermek szemszögébôl nézve lesz becce vagy böcce, a borjú boci, a nagy ló paci, a szamár csacsi. Vagyis a csecse-becsés kiindulás ad szép és pontos magyarázatot. Mert a becézés következtében lesz a László Laci, az Ödön Dönci, az apróság icipici-kicsi, csepp, csöppség, csöppnyi, a rút csúnya és így tovább. Mielôtt a példákat szaporítanánk, hadd mondjuk el, hogy mostanra a becézés fogalma kitágult, és magába foglalja a kedvesítést, kicsinyítést. Mindez logikus. Hiszen kiegészül a cirógató cé, a kicsinyítô -ka-ke-kó stb. képzôkkel és a ke jelzi a ke-sítést, kee, kend, kegyelmed, ôkelme stb., vagyis a ked-vesítést is. Így aztán egyúttal másik érdekes nyelvi tulajdonság is kialakult, aminek következtében az "i", ez a kis lukon formált magánhangzó is logikusan vesz részt a kicsinyítésben, kedvesítésben. (Ez a gyorsan formálható hangzó nem véletlenül hallható a sikolyban és található a sikoltást megnevezô magyar szóban!) A mai gyakorlatban az Ildikó Ildi lesz, az Aladár Ali, vagyis a három szótagú nevek két szótagúvá alakulnak, az egy szótagú Pál is Pali, tehát két szótagú lesz. De ezáltal nemcsak a Júlia lesz Juli, a Mária Mari, Marika, hanem kialakulnak a Luci, Picu, Lonci, Juci, Vica stb. becézett nevek is. De ez a nyelvi lehetôség vagy tulajdonság teszi lehetôvé, hogy például legyen öcs, öcsi, öcskös szavunk – ami a világ többi nyelvében nem található meg –, miként ácsi-bácsi is. De emiatt lesz maci-baci, cici, cicc, cica, cicus, s mindezek kedvesítve: Jucika, Vicuska, öcsike, cicuska és így tovább. Azonban a kicsinyítô képzô is sokféle lehet. Íme: ahogy említettük, a borjú boci lesz, a kis ló lehet pacika, de csikó is. Ebben az utóbbiban már benne van a ki-csi vagy ki-csi-ke szavunkból a "csi", illetve a mély hangú "kó". De jelen van a csi-be szavunkban is. A kó-fic szavunkkal már korábban is játszottunk: KÓ-FIC – FIC-KÓ. Érdekes, ha a "kó", vagyis a mély magánhangzójú kedvesítô szóttag kerül elôre, akkor jobban illik gvyerekre a szó. Ám, ha a "fic" kezdi a szót, akkor már lehet az illetô modortalan fickó is. Ez a nyelv gyönyörû rugalmassága. Csalafinta dolog ez, mert a szép nyelvi szabály érvényesül ugyan, de a nyelv élô volta olykor-olykor fittyet hány vagy fütyül erre így-úgy, amúgy. Mert végül is az icipici vagy a kicsike, kecses, csip-csup, csipet, csöppség, pinduri, picur stb. szavainkban érvényesül mindaz, amit elmondtunk. Olyannyira igaz ez, hogy a szép hangutánzó szótôhöz például a cin-ke szavunkban már szükségtelen a kicsinyítés, kedvesítés. Nem mondjuk, hogy cinkeke vagy fecskeke, lepkeke stb. Mint ahogy a ka-r-csú vagy kecses (keskeny) derekú jelzôknél sem mondjuk, hogy karcsúka, kecseske, keskenyke.
* A Lyukas Óra 1999/11-es számából
Vallomásos mûvész Kedei Zoltán. A színek kimondhatatlanok, el nem mesélhetôk, mégis van a képzômûvészetben epikusság: mert a bajról és a boldogságról egyaránt szól, az életrôl, az pedig maga a történet. "Kedei Zoltán a színek bûvkörében él – írja Nagy Miklós Kund a mûvész születésnapját ünneplô album elôszavában –, ez festményei legfôbb meghatározója. Nyugtalanító színegyvelegek, felkavaró disszonanciák, pihentetô színharmóniák közvetítik a festô hangulatait, sugallják lelkiállapotát. Ismerve vergôdô, forrongó egyéniségét, érzékeny belsô rezdüléseit, nem kell csodálkoznunk, hogy számos képét a mozgalmas, a lángoló vörös uralja. De gyakori nála a kék is. Ami ellensúlyoz, hûsíti, tompítja lángolásait, megteremti a maga végtelenbe mutató csendjét."
Életének alapélménye családja elûzetése a szülôfaluból, Ravából, a marosvásárhelyi kényszerlakhely, a társadalom peremére szorított fiatal értelmiségi jajdulásai, sajdulásai. A festészet voltaképpen "kényszerpálya", a cukorgyári alkalmazott "pótcselekvése": az epika legyôzése. Amit nem lehet, nem szabad kimondani, azt talán le lehet rajzolni, meg lehet festeni. Üzenet ez a megverteknek: ne adjátok fel! A falusfeleknek: ne higgyetek a maszlagban! A városnak: ne gondolja szocialistának magát, mert nem az. A fogalmat bakacsin takarja, erre pedig szovjet imprimét tarkítottak perzsaszônyeg gyanánt.
"Az idôs festô..." – akartam írni. Ha Kedei idôs, akkor én, aki a szárazság évében születtem, kilencszáznegyvenhatban, Matuzsálem vagyok. Ôurasága egy kicsit apám is; amit a sors megtagadott tôlem ilyen szeretetben, azt hiszem, általa juttatta vissza a szívemhez. Jártam falujában, fájok fájdalmában. Osztom ragaszkodását ahhoz a földhöz, néphez, melyet a tíz éve nagyhalott Bözödi György tett igazán székellyé, amikor kendôzetlenül mert szólni bajairól.
"A szülôi ház, a családi közösség kitörölhetetlenül mellém szegôdött – olvasom a szép album 9. oldalán. – A szellemi sûrûsödés meghatározta az életformámat, az etikai magatartásomat, amit édesanyámtól és édesapámtól örököltem. A magammal hozott szellemi örökség semmi esetre sem jelentette a kétarcú világot. Nem készítettek fel a Janus-arcú világ buktatóira, kimondottan pozitív töltetû szellemi kisugárzásra hívták fel a figyelmemet: szerénységben, tisztességben, közelségben élni, és hûnek maradni e földhöz, népünkhöz, hazánkhoz."
Kedei Zoltán: égô tövis-oltár.
Pont.
Csupa irónia ez a kötet, csupa ötlet, csupa játék. És nosztalgia: csupa Márkus, mondaná, aki személyesen is ismeri a ravaszkás mosolyú Rôtszakállút. Nem hegedût, régi hangszert keresô kuncsaftjai bécsi belvárosi üzletében, azok más oldalát becsülik Barbarossa összetett egyéniségének. Korábbi ismerôsei, barátai, akik már zenész, beates korszakának is tanúi voltak, színházi és magánéletét is nyomon követhették Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és egyebütt. Bár úgy vélem, közülük is soknak meglepetés ez a verseskönyv. *Márkus János dalszövegeirôl tudhattunk, zeneszerzeményeirôl, sôt képzômûvészeti próbálkozásairól is lehetett tudomásunk, de hogy kötetnyi verse is van, arra kevesen gondolhattak. Talán azért, mert kissé érdes, szarkasztikus köznapi stílusával elleplezte, hogy valahol mélyen, a látszólag hányaveti külsô alatt költôi lélek lakozik benne. Ez most e könyvbôl egyértelmûen kiderül, még akkor is, ha mindaz, amit Barbarossára mindeddig jellemzônek véltünk, verseiben is benne van, olyannyira, hogy akadhatnak majd olvasók, akik egyik- másik költeményét nem tekintik szalonképesnek. Ezzel viszont a szerzô vajmi keveset látszik törôdni, ellenkezôleg, meghökkenteni igyekszik közönségét, ami a mai szókimondó, mutogatós világban nem is olyan egyszerû dolog. "Nem én volnék, de annak látszom" – írja kötetnyitó Önarcképe elsô sorában. Mire a tetszetôs küllemû kiadvány végére érünk, biztosan többet tudunk a költôrôl, mint azelôtt. Önmagáról, családjáról, környezetérôl, olvasmányélményeirôl.
Az utóbbiakat külön kell hangsúlyoznunk, mert több verse parafrázis, kedvelt lírikusai valamelyik gondolatára, attitûdjére épül. Vagy közösen megélt élményeikre utal. Többnyire itthoniakra, mert bármennyire européer Márkus, bármint is jellemzô rá tömör vallomása ("1955-ben születtem Európában, most is itt élek."), a költemények elárulják: gondolatban nagyon gyakran itt idôzik, velünk van szûkebb pátriájában. Ez magyarázhatja a sokfelé távolságtartó, a versekbôl cinkosan kikacsintó szerzôi magatartás dacára is erôteljesen kirajzolódó nosztalgikus vonulatot is, amely az erdélyi olvasók számára mág rokonszenvesebbé teszi a lírai gyûjteményt.
* Márkus–Barbarossa János: Éjfél a repülôtéren, Medium Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1999
...A ló a távolság fölötti uralmat kölcsönözte az embernek, a ló hátán az idôt lehetett legyôzni. Ma csak elcsodálkozunk azon, hogy mekkora utakat tettek meg ôseink lóháton, hogy milyen rövid idô alatt képesek voltak eljutni a világ – nyilván az akkori világ – egyik szélétôl a másikig. Ma már csak a szép állatot látják sokan a lóban, amikor utcán vagy faluban, esetleg mezôn, szekér elé fogva találkozunk vele. De mennyire más, amikor a ménes szilajon hempergô csikóit láthatjuk, vagy a csillogó szôrû kancák méltóságteljes legelészését. És mennyire más lehetett, amikor tudták, hogy a vezérnek táltos lova van, a tudós, a látó, a nézôember lova parazsat szippant és úgy rúgtat föl a csillagok közé, a világfa tetejére. A valós világ és a képzelt valóság, a hit világa között harmonikus volt a kapcsolat, a tapasztalat erôsítette a hitet, a hit erôt nyújtott a tapasztaltak megfejtéséhez.
Ekkor már ráérezhetünk a nagy titokra, de még nem jutottunk a közelébe sem. Ez még mindig csak a felszín, mert a lényeghez itt, a lovakról, a lovak ürügyén készült mûalkotások körében juthatunk közel. A ló ugyanis több ezer év óta mágikus mûvészeti lény is, tárgy is. Isten is, társ, fegyvertárs, munkatárs is, eszköz is, de gondolat is, sôt eszme.
A magyarban a táltos mindannyiunknak lovat jelent meg varázslót, tudóst. A táltos ló a világ valamennyi mitológiájában helyet kapott. Nekünk talán a legfontosabb volt, elpusztult ôsi hitvilágunk egyetlen, ma is jól megrajzolható alakja a táltos paripa, amely parazsat eszik, villámnál sebesebben száll, okosan és rettenthetetlenül küzd, tehát legyôzi a teret. Ráadásul elôre látja a jövôt, sôt az eseményeket javunkra tudja fordítani, tehát legyôzi az idôt is.
Legyôzi az idôt, megteszi azt, amit elvárunk a képzômûvészettôl is. A pillanat formájának rögzítése, a lendület vagy a tömeg idôtlenné alakításával tölti be hivatását a képzômûvészet.
Ebben a teremben négy nagy kiállítás anyagának töredékét láthatjuk. Az Incitato mûvésztábor a magyar társadalom megújulásának egyik kulcsfontosságú eseményét idézi nevében is. Incitato a csodálatos magyar versenyló, vérvonala szakmai alapfogalom. Neve mozgásra, serkentésre biztat, a szó képzômûvészeti táborként jelzésértékû. Ma is megújulásra törekszik a világ, a mûvészet különösen. Évszázados kísérletsorozat igazolja, hogy az állandó útkeresés, kísérletezés csak a mûhelynek fontos, a világot – közönséget, társadalmat, az idôt – az állandó értékûnek bizonyuló nagy alkotások érdekelik. Az Incitato tábor állandó kiállítása Szentkatolnán van, vándorkiállítása hol Kecskeméten, hol Marosvásárhelyen. Ezek a képek csak töredékét és kisebbik részét jelentik a szentkatolnai állandó kiállításnak. Ha ez a töredék, milyen lehet az egész? A többi is ugyanilyen, de több, nagyobb, gazdagabb. Értékelésünk emberi, tehát esendô, de mûalkotásokra vonatkozik, amelyeknek lényegük, hogy tökéletesek.
Ezer esztendôvel ezelôtt ló nélkül nem lett volna honfoglalás, ló nélkül nem születik meg sem a csodaszarvas, sem a fehér ló mondája, de ló nélkül nincs mese a táltosokról sem, és ló nélkül nincs magyar nép. Nem születik meg és nem maradt volna meg a történelem folyamán.
Ló nélkül mûvészet sincs. Altamira barlangrajzai, a szibériai tajga meg a sztyeppe sámánjainak eszközei, a görög Pegazus, de Fadrusz János érclova Mátyás alatt Kolozsváron mind mást jelentenek, de mindegyikükben ott érezzük azt a csírát, ami Dálnok – Szentkatolna – Fortyogó-fürdô, Sepsibesenyô-Katrosa-Bálványos-Szent Anna-tó vonalán, Háromszéken szökken szárba és ezekrôl a falakról is eláraszt bennünket.
A mûvésztábor rendezô elve – a megadott téma – a találkozás két-három hetes szakaszát kinyújtja egész esztendôsre. Már most készülnek a vázlatok, már mérlegelik az ötletet, elemzik, melengetik, csiszolgatják, aztán elvetik, újat keresnek. A megadott téma sokaknak szilárd kiindulópontot nyújt, amelyre bizton támaszkodhatnak.
36 mû tekint le ránk a falakról, nincs közöttük két egyforma, de mindegyiken szerepel a ló. Ménes vagy egy szál csikó, olykor kanca vagy akár herélt is, mindegyik más, mint ahogy alkotóik is másak, sôt eltérnek azok a kultúrkörök is egymástól, amelyeken fölnôttek a mûvészek. Fontos nekünk azt is látni, megtudni, miképpen lát bennünket a fapapucsos-tulipános holland vagy a buja, tûzpiros világú hindu festô, hogy mennyire sokat és milyen sokféleképpen jelent a festônek is a ló a formák-vonalak-színek, tömeg és ûr, tér világában. E három tucat alkotás sokféleségében mégis megdöbbentôen egységes. Technikájában ugyan talán minden lehetséges eljárást megtalálunk, de szemléletében közös, hogy a természet nagyszerû alkotásában, a lóban fölmutatja a testi erô mellett a világ mitikus újrateremtésének szándékát is.
Mintha újra szintézis felé tartana a mûteremtés. A szilánkokat, a világ széttöredezettségét felmutató munkák után a részek összekapcsolódásának, a tárgyak és élôlények, a vonalak és foltok egymást kiegészítésének élményét mondják el, azt az üzenetet, hogy a ló segítségével ki-ki újrateremtheti magának a világot, akkor is, ha ellenséges erôk kizárták belôle. A világ kozmikus megpróbáltatásait egyszerû erôpróbaként éli meg Miholcsa József lova, amely hátával fogja föl a rázuhanó üstököst, s ezzel feladatot is adva neki: világítson csak, legalább addig, amíg megtûri a nyeregben, mert ô a házigazda, a jövevény fényhordozó csak közvetítôje az isteni tulajdonságnak, reá is kötelezô az alázat, a ló viszont isteni természet, a legfelsôbb hatalommal bensôséges viszonyban van.
Az avangardon edzôdött eljárásokkal dolgoztak, korszerû és hagyományos, sokszor természetes anyagokat egyaránt fölhasználnak, a gyapjúfonaltól a deszkalapon át a legújabb krétakészletig, összességében a lendület és az erô, a tömeg, a test, a tér és mozgás viszonyát fogalmazza újra mindenki. De az ember útja nem magányos. Legösszetettebb kísérôjével találkozunk e mûveken, amelyek alapvetôen arra figyelmeztetnek, hogy, noha megváltozott a világ, s emiatt más benne a mi szerepünk is, a szereplôk lényegében ugyanazok.
Sokszor elnagyolt a ló alakja. Néhány lendületes ecsetvonás, szinte fröccsentett vonalak, egymásba mosódó árnyalatok. A kép kiáltó információja más, uralkodó vonalai-színei is másak. De nagyon fontos a térnek az a szelete, ahol a ló és a ház, a ló meg az ember találkozik, ahol nem kerülhetik el egymást, ahol nélkülözhetetlen. Az ellenpélda mutatja, hogy objektív erôvel találkozunk. A holland mûvész képén a lónak nincs helye az emberek világában. A fal mögé, a házak közé nem juthat be, ott legel az elôtérben, kissé haloványabban, mint a kép fôfelületét mutató városka, de a ló az egyetlen élôlény a mûvön: jelzi a várakozást, a látható világ mögötti jelentéseket.
*Részletek a marosvásárhelyi Bernády Házban 1999. nov. 19-én elhanzott kiállításnyitó beszédbôl
Románia második legnagyobb, de 188 fiókjával legerôsebbnek mondott bankjában, a BRD-ben a francia Société Générale pénzintézet után a londoni székhelyû nemzetközi EBRD is részesedést szerzett – a Dow Jones hírügynökség jelentése szerint 20,8 millió dollárt fizetett 5 százalékáért. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tudatta azon szándékát is, hogy a román állam garanciája mellett nyujtott 45,2 millió dolláros kölcsönét a román bank felé közvetlen kölcsönné alakítja 2006. évi lejárattal.
Göncz Árpád, Magyarország köztársasági elnöke pénteken a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adta át Habsburg Ottónak, a Nemzetközi Páneurópai Unió elnökének. Az államfô – a miniszterelnök elôterjesztésére – Magyarország demokratikus átalakítása és európai integrációjának elômozdítása érdekében kifejtett kiemelkedô tevékenysége elismeréseként adományozta a kitüntetést Habsburg Ottónak.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar a millenniumi évben valamennyi jelentôsebb egyházi eseményre meg kívánja hívni az egyház határon túli magyar képviselôit – nyilatkozta Veres András püspökkari titkár az MTI-nek. Veres András annak a kétnapos konferenciának az összefoglalásaként beszélt errôl, amely szerdán zárult le Dobogókôn magyarországi és külhoni magyar püspökök részvételével. A tanácskozásra, amelyen a magyar püspöki kar teljes létszámban jelen volt, Jugoszláviából, Erdélybôl, a Felvidékrôl és Kárpátaljáról érkeztek meghívottak. A püspökkari titkár elmondta: az egyház határon túli magyar képviselôit invitálják például a július 1-jén a Budapest Sportcsarnokban kezdôdô katolikus nagygyûlésre, valamint családi és ifjúsági táboraikba. Emellett számítanak részvételükre augusztus 20- án, a nagyszabású Szent István-napi fôvárosi rendezvényen.
Pénteken egy forinttal emelte a motorbenzinek és 3 forinttal a gázolajok árát a Mol Rt. A Mol minden héten felülvizsgálja a motorbenzinek és gázolajok árát. Az emelést vélhetôen a nemzetközi tôzsdéken növekvô árak alapján határozták el, amelyek a magas olajárakat követik. Az értékesítési árak a kutak elhelyezkedésétôl függôen változhatnak.
Milosevic ellenes összeesküvés?
A francia külügyminisztérium pénteken tagadta azokat a belgrádi vádakat, amelyek szerint a francia titkosszolgálat merényletet készített volna elô Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ellen. Hírügynökségi jelentések szerint Goran Matic jugoszláv tájékoztatási miniszter csütörtökön Belgrádban bejelentette: a jugoszláv hatóságok letartóztattak öt, a francia titkosszolgálattal kapcsolatban álló férfit, akik a jugoszláv államfô meggyilkolását tervezték. A "Pók" fedônevû csoportot a Dominique néven is ismert, Jugoslav Petrusic francia-jugoszláv kettôs állampolgárságú férfi vezette.
Szlovéniában megjelent Petôfi Sándor elsô gyûjteményes verseskötete.
A könyvet a maribori Zalozba Obzorja kiadó jelentette meg a Magyar Könyvalapítvány és a szlovén kulturális minisztérium támogatásával. Petôfi verseit Kajetan Kovic költô és Joze Hradil mûfordító fordította szlovénra Lator László támogatásával. A kötetet csütörtökön mutatták be a sajtó és a szakma képviselôinek az évente megrendezett Ljubljanai Könyvvásár idei eseménysorozatának keretében.
Kolba Judit, valamint a Liszt Ferenc Kamarazenekar és vezetôje, Rolla János vehette át az idén a Széchényi Ferenc nevét viselô érmeket Kovács Tibor fôigazgatótól csütörtökön, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott ünnepségen. A nemzeti intézményben immár tizenegyedik alkalommal jutalmazták azokat a szakembereket, mecénásokat, akik vagy amelyek a gyûjteményalapító szellemi örökségének ápolásában kiemelkedô érdemeket szereztek. Az ünnepséget követôen Új szerzemények ,99 címmel kiállítás is nyílt.
Az orosz elnök csak kissé megfázott, egyszerûen elment a hangja – jelentette ki Borisz Jelcin újabb betegsége kapcsán Vlagyimir Putyin. Az orosz kormányfô ezzel magyarázta, hogy Jelcin helyett ô hívta fel Alekszandr Lukasenkót, s mondta le a fehérorosz elnök pénteki moszkvai látogatásának prgramjait. Putyin emlékeztetett arra, hogy Jelcin még reggel a Kremlben tanácskozást tartott a csecsen problémákról. Ezzel összefüggés az orosz kormányfô közölte: Kofi Annan ENSZ-fôtitkár felhívta telefonon, s 16 millió dollár értékû segélyszállítmányokat ígért a csecsenföldi menekülteknek. Borisz Jelcin most tizenharmadszor betegedett meg azóta, hogy 1996-ban újjáválasztották elnöknek, s az utóbbi egy évben influenzával, gyomorfekéllyel, megfázásokkal, illetve gerincbántalmakkal küszködött.
Csehországi – autópálya matricák 2000- re
Tíznapos, illetve egyhónapos autópálya matricát is vehetnek a jövô évben a cseh autópályákat használni kívánó autósok. Ugyanakkor a korábbi évekhez hasonlóan egyéves matrica is kapható lesz. További változás, hogy az eddigi szabályozástól eltérôen a jövô évi matricákra rá kell írni a gépkocsi rendszámát is. Rendszám nélkül a matrica érvénytelen. A gépjármûvek éves, havi és tíznapos matricáinak ára, 3,5 tonna önsúlyig, 800, 200 és 100 korona. Ez a matrica kék színû.
Ausztriában, Klagenfurt mellett ünnepélyesen megnyitották az A2 autópálya sok éve hiányzó, és végre felépült szakaszát. Az utolsó 18,1 kilométeres szakasz átadása után Bécstôl egészen Palermóig lehet hajtani az autópályán. A pályaszakasz 32 hónap alatt épült fel 1,6 milliárd schillingért. A kiadásokon mintegy 400 milliót spóroltak meg az építtetôk azzal, hogy 12 részre bontva adták ki a megrendeléseket. A hatalmas építkezésen 1,45 milliárd köbméter földet és követ hordtak el és kétmilliárd köbméternyi töltést, valamint 24 hidat építettek egyebek között.
Némileg lassúlva 0,6 százalékkal bôvült az Euró-zóna országainak ipari termelése az év harmadik negyedében – tette közzé az unió statisztikai szervezete, az Eurostat. (a megelôzô negyedév ipari növekedése a régióban 0,7 százalékot ért el) Az EU szintjén a növekedés július-szeptember hónapokban elôzetes adatok szerint 0,5 százalékos volt, azaz üteme nem változott a megelôzô évnegyedhez képest. Kiemelkedôen gyors fejlôdést ért el az ipar – 1,9 százalékos növekedéssel – Olaszországban, ami Japán iparának 1,8 százalékos növekedését is meghaladta, továbbá Spanyolországban, ahol 1,3 százalékot ért el az elôzô évnegyedhez viszonyítva. Ez is jócskán meghaladja az amerikai iparnak a fenti idôszakban mért 1 százalékos bôvülését.
Szlovákia Kárpátok Eurorégióban
A Kárpátok Eurorégió teljes jogú tagjává lépett elô Szlovákia. Errôl Zachariás István, a szlovákiai Szepsi város polgármestere, a Kárpátok Eurorégió Társulás elnöke azt követôen tájékoztatta az MTI pozsonyi tudósítóját, hogy a Kárpátok Eurorégió Szlovákiában, a Sáros-megyei Eperjesen ülésezô nemzetközi tanácsa csütörtökön este szavazással döntött Szlovákia teljes jogú tagságáról. Zachariás elmondta: Szlovákiát a Kárpátok Eurorégióban – a megyei nagyságrendû két közigazgatási egység – a kassai és az eperjesi kerület által alkotott régiók képviselik.
A halálbüntetés akadály a tagság útjában
Az Európai Unió soha nem fogadna tagjai sorába olyan államot, amely jogi eszközeinek tárában tartja a halálbüntetést – jelentette ki az EU brüsszeli végrehajtó testületének egyik szóvivôje. Az Európai Bizottság ezzel reagált arra, hogy a török legfelsôbb bíróság megerôsítette a halálos ítéletet Abdullah Öcalan kurd pártvezetô ellen. Törökország ugyanis EU-tagjelöltnek tekinti magát, miután 1987-ben beadta jelentkezését, és várhatóan már decemberben az unió is hivatalosan annak nyilvánítja.
Az eddigi legerôsebb támadás Groznij ellen
Az orosz haderô csütörtökön este minden eddiginél erôteljesebb tüzérségi támadást zúdított Groznij nyugati részére. Az AP tudósítója szerint a fôvárostól nyolc kilométerre délnyugatra fekvô Alhan-Jurtban állomásozó orosz haderô egymás után négy tüzérségi sorozatot lôtt ki t&oum