|
LI. évfolyam 276. (14328) |
1999. november 26., péntek |
Az idén várhatólag 55 százalék körül alakul az éves infláció, de van esély arra, hogy jövôre a pénzromlás ne haladja meg a 25 százalékot - jelentette ki Teodor Buftea, a Román Nemzeti Bank (BNR) pénzügypolitikai igazgatója a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában.
Románia azzal vágott neki az idei esztendônek, hogy az 1998-as 42 százalék után 1999-ben az infláció 25 százalékos lesz, és ezt az elôrejelzést foglalták a költségvetési törvénybe is.
Az elôrejelzések aztán folyamatosan egyre magasabb – 32, 37, 42, majd 47 százalékos – inflációról szóltak.
Buftea szerint jövôre akkor lehet a 25 százalékos inflációs szintet tartani, ha sikerül a fizetési mérleg egyensúlyát helyreállítani, feltöltik a valutartalékokat, a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval olyan megállapodásra jutnak, amely biztosítja a folyamatos külsô finanszírozást. Feltétel az is, hogy a költségvetés konszolidált hiánya ne haladja meg a GDP 1-2 százalékát.
A bankszakember ugyanakkor a legnagyobb kockázati tényezônek azt nevezte, hogy jövôre választási év lesz Romániában, és a hatalmon lévô politikai erôk nagyon erôs kisértést éreznek majd arra, hogy a költségvetési szigor enyhítésével próbálják majd választói táborukat szélesíteni.
A Szocialista Internacionálé Párizsban nemrég tartott XXI. kongresszusán nyilatkozatot fogadtak el, amely a politika elsôbbségét, a megfelelô válaszadás szükségességét hangoztatja a "globalizáció kihívásaival szemben". A világ minden földrészérôl érkezett szociáldemokrata és szocialista párt vezetôje és küldötte többségi szavazással hagyta jóvá a határozattervezetet, amely szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy "szociális dimenziót kell adni a végbemenô globalizációnak, azt az emberi lét szolgálatába állítva". A dokumentum megállapítja: a demokratikus szocializmus a kapitalizmussal állandó kritikai viszonyban született és fejlôdik. Elfogadva a "piac gazdaságteremtô funkcióját" és támogatva a vállalkozási szellemet, egyben hangoztatja: "nem szabad elvárni a piactól azt, amire nem képes".
A párizsi nyilatkozat azt is megállapítja:"szûkebbé váltak a gazdaságpolitikai manôverezés lehetôségei", de ezzel együtt a "globalizáció idején a kormányzás a demokratikus részvétel kiterjesztését, megfelelô minôségét és a politika megerôsítését" követeli. Szemben a "neoliberális fundamentalizmussal", amely azt javasolja, hogy a mindent a "piac láthatatlan keze irányítson, az elfogadott dokumentum szerint "olyan válaszokat és cselekedeteket kell megvalósítani, melyek több szabadságot, több egyenlôséget, több szolidarítást" teremtenek, különösképp a férfiak és nôk viszonyában.
A politika feladata az, szól a szöveg, hogy a "szabadságot valósággá tegye", egészséges, a növekedést és a foglalkoztatást elôsegítô gazdaságpolitikát valósítson meg, erôsítse a vállalkozások versenyképességét, és juttassa érvényre az egyetemes emberi jogokat (egyebek között az egészségügy, az oktatás terén), biztosítsa mindenki számára az alapvetô közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, védje a környezetet.
A Szocintern tagjai hangoztatták: olyan átfogó gazdasági és pénzügyi rendszer megvalósítására törekszenek, amelybe szervesen beépülnek és jobban alkalmazkodva, hatékonyabban mûködnek a fél évszázaddal korábban létrehozott nagy intézmények, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet és a többi.
A Szocialista Internacionálé további meghirdetett céljai között szerepel a szegénység és az éhezés elleni küzdelem, az emberi jogokért és a demokrácia érvényesítéséért való folyamatos fellépés, a békéért és a biztonságért folytatott politika. Külön kitértek arra, hogy a "nyitott regionális modellek" védendôek és támogatandóak, mert "ez a legalkalmasabb forma az olyan kihívásokkal való szembenézésre, melyet az egyes nemzetállamok nem tudnak megtenni".
A Szocialista Internacionálé Románia iránti elvárásai nem változtak meg. A Közép- és Kelet-európai Bizottság Bukarestben megtartott februári ülésén hangsúlyozták: egyetlen nagy és erôs román szociáldemokrata pártot szeretnének létrehozni, amelynek a választások nyertesei között kell lennie, és részt kell vennie a kormányzásban.
A Szocialista Internacionálé a romániai pártok közül csak az Alexandru Athanasiu által vezetett Szociáldemokrata Pártot (PSDR) és Petre Roman Demokrata Pártját (PD) hívta meg a párizsi kongresszusra. A Teodor Melescanu vezette Szövetség Romániáért Párt szintén tagja szeretett volna lenni az Internacionálénak, s régi vágya ez a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR), amelynek mindeddig még a megfigyelôi státust sem sikerült kivívnia magának. Ion Iliescu szerint Petre Roman aknamunkája miatt maradt el a meghívás, aki "néhány külföldi szociáldemokrata barátjánál érte el ezt". A pártvezér sajnálatosnak nevezte, hogy a Szocialista Internacionálé nem vett tudomást a legjelentôsebb szociáldemokrata pártról. A román politikai élet néhány törpepártjának nyújtott támogatásával a Szocialista Internacionálé egyáltalán nem segíti azt, hogy egységes szociáldemokrata pólus jöjjön létre Romániában. Ellenkezôleg, a szektás magatartást és a szakadást bátorítja a szociáldemokrata mozgalom, nyilatkozta Ion Iliescu, anélkül, hogy belegondolt volna: az élezôdô választási harccal motiválható szociális demagógián kívül, mitôl is lehetne pártját szociáldemokratának nevezni.
A két meghívott, a Szociáldemokrata, illetve a Demokrata Párt a kongresszustól várta hazai és külföldi politikai súlyának a növekedését.
Négy párt vallja magát szociáldemokratának: a Szocialista Párt, Társadalmi Demokrácia Pártja, a Szociáldemokrata Párt és a Szövetség Romániáért, Octavian Paler szerint az elsô olyan mint egy "politikai meteorit", amely kering a térben, és egyelôre fogalma sincs, melyik "planétára esik rá". A Szociáldemokrata Párt olyan mint egy hétszilvafás nemes, már csak az emlékekbôl él. A világ megfeledkezett róla. Sokat nem tud nyújtani, csak az autenticitását igazoló megsárgult papírosokat. Ezt pedig a parvenük nem fogadják kitörô örömmel. A PSDR a Szociáldemokrata Unióban egy ideig a zergetoll volt Petre Roman kalapján, ma pedig a Melescanu pártjával keres szövetséget. A Szövetség Romániáért a vezetôje karizmájára alapoz, reméli ô lesz a párt vontató és vonzóereje, s ad ragyogást az egyelôre még a PDSR disszidensei szerepében tetszelgô formációnak. Végül, de nem utolsó sorban ott van a PDSR, a baloldal szociáldemokrácia önjelölt "zászlóvivôje". Igazi, az európaiakhoz hasonló szociáldemokrata doktrínát ennél sem találunk, sokkal inkább vissza-visszatérnek a régi beidegzôdések.
Végül is a lényeg az, hogy két pártot felvettek a Szocialista Internacionáléba, kettôt pedig nem. Ezek közül kérdeztünk meg egyet-egyet, hogyan kommentálják az eseményt.
Alexandru Frateanu, a Demokrata Párt megyei elnöke a Népújságnak kijelentette: a tény, hogy a Demokrata Pártot teljes jogú tagként felvették a Szocialista Internacionáléba, a párt helyes politikai vonalvezetésének az elismerése. A teljes jogú tagság elnyerését hosszú "utánajárás" elôzte meg: már 1992- ben elnyertük a megfigyelôi státust, késôbb 1996- tól konzultatív jelleggel vettünk részt a szervezetben, Párizsban pedig megkaptuk a teljes jogú tagságot. Ez nagy öröm számunkra, mert azon kívül, hogy beigazolódott, mi képviseljük az igazi szociáldemokráciát, ezentúl jobban lobbizhatunk Romániáért a nemzetközi szervezetekben. A Szocinternen belül szerintem nagyon hasznosak lehetünk Romániának az európai integrációs törekvéseiben.
Adrian Nastasét, a PDSR elsô alelnökét kérdeztük, hogyan fogadta a Szocintern döntését?
— A Szocialista Internacionálé szokásos eljárása, hogy egyszerre egyetlen, kivételes esetekben két pártot vesz fel teljes jogú tagként a szervezetbe. A kérelmünk benyújtása elôtt két párt már megtette ezt a lépést és megfigyelôi státust is kapott. A Szocintern egyes tagjai javasolták, hogy ne vegyenek fel egyetlen román pártot sem a párizsi komnferencián, várják meg a jövô évi választások eredményeit. Végül mégis azok kerültek be, akik megfigyelôi státussal bírnak. Ettôl azonban mi nem idegeskedünk, kivárjuk a megfelelô pillanatot, majd a választások eredménye, illetve az általunk készített program meghozza a maga gyümölcsét.
— Ion Iliescu elnök viszont elég idegesen nyilatkozta, hogy Petre Roman lobbijának tudható be, hogy önöket meg sem hívták a Szocialista Internacionálé kongresszusára...
— Nem óhajtok errôl a kérdésrôl nyilatkozni. Eljön még a mi idônk is.
— A Szocialista Internacionálé egyetlen erôs román szociáldemokrata pártot szeretne látni Romániában.
— Lehet szó róla, ha ezt a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának nevezik.
Mindent egybevetve, két román szociáldemokrata pártot felvettek a Szocialista Internacionáléba, ezzel pedig ellentétet szított az úgynevezett gyôztesek és vesztesek között. Petre Roman gyôztesnek hiheti magát, azonban, ha valóban gyôztes akar lenni, akkor véget kell vessen az üres szólamoknak, tetteket várunk tôle. A társadalmi problémákat nem lehet szlogenekkel megoldani. Nem lehet a be nem tartott választási ígéreteket sem elfelejteni.
Szocinternnel vagy anélkül, a PDSR népszerûsége egyre nô, s nagy esélye van arra, hogy megnyerje a jövô évi választásokat. Akkor pedig kíváncsiak vagyunk, mit fog tenni, mert a politikai pártok doktrinális identítása mindig akkor kerül elôtérbe, amikor ellenzékben vannak. Az pedig, hogy a román baloldal a nemzetközi mozgalmakban keresi saját identitását, arra vall, hogy valójában nemigen találta meg itthon a helyét, és nemigen tudja, mit tegyen.
(MTI) – Reális esélye van annak, hogy az Európai Unió Romániát leveszi a vízumkötelezett országok listájáról, és Magyarország EU-csatlakozásával összefüggésben nem kell bevezetni a vízumkényszert Románia állampolgáraival szemben – jelentette ki szerdán Brüsszelben Németh Zsolt.
A magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára Günter Verheugennal, az Európai Bizottság bôvítési felelôsével találkozott. A két politikus megvitatta a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseit. Mint késôbb magyar újságíróknak elmondta, Németh Zsolt paradoxonnak nevezte, hogy az EU jövôre a vízumkötelezettség fenntartása mellett kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat Romániával.
A vízum megszüntetése magyar nemzetpolitikai érdek is – mutatott rá a magyar államtitkár, aki szerint érveit Verheugen kedvezôen fogadta. Az MTI kérdésére Németh Zsolt közölte: Verheugen megerôsítette, hogy a helsinki csúcsértekezlet nem fog feltételeket állítani Románia és Bulgária csatlakozási tárgyalásainak megkezdése elé.
Az EU állam- és kormányfôinek decemberben Helsinkiben rendezendô csúcstalálkozója történelminek minôsíthetô, mert az unió hat újabb országgal kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat – hangoztatta Németh Zsolt. Magyarország üdvözli ezt, mert nem érdekelt abban, hogy új választóvonalak alakuljanak ki – tette hozzá.
William Cohen amerikai védelmi miniszter is részt vesz a délkelet-európai országok védelmi minisztereinek november 30-i bukaresti találkozóján – közölte csütörtökön az MTI bukaresti irodájával az illetékes katonai szóvivô.
Dan Mircea ôrnagy elmondta, hogy az egynapos találkozót A stabilitás és az együttmûködés új dimenziói Délkelet-Európában címmel rendezik. A tanácskozáson részt vesz Albánia, Bulgária, Görögország, Macedónia, Olaszország, Románia, Szlovénia, Törökország és az Egyesült Államok védelmi minisztere.
A térség országainak védelmi miniszterei 1996 márciusában Tiranában, 1997 októberében Szófiában, 1998 szeptemberében pedig Szkopjében találkoztak.
Azon a találkozón az albán, a bolgár, a görög, a macedón, az olasz, a román és a török védelmi miniszter aláírta a Délekelet-európai Államok Soknemzetiségû Békefenntartó Erôinek (MPFSEE) létrehozásáról szóló megállapodást.
A bukaresti találkozón a hét alapító tagállam miniszterei jóváhagyják a békefenntartó dandár 1999-2000-re szóló költségvetését, valamint az alakulat közös gyakorlatainak programját.
Tíz év alatt negyvenezer fôvel tervezik csökkenteni a hadsereg jelenlegi száznyolcvanezres létszámát a most elfogadott katonai reform keretében.
A 2010-ig tartó katonai reform Fehér Könyvét szerdán fogadta el egyhangúan a parlament.
A parlamenti vitában felszólaló Victor Babiuc védelmi miniszter elmondta, hogy a katonai reform végére a hadsereg létszáma 140 ezerre csökken, s ezen belül a polgári alkalmazottak száma 28 ezer fô lesz.
A védelmi költségvetésrôl szólva, Babiuc hangsúlyozta, hogy a jövô évre tervezett 710 millió dollárnyi összeg 2007-re legalább 1,190 milliárd dollárra emelkedik. Ehhez az összeghez hozzá kell számítani még évi 75 millió dollárt, amit a polgári védelemre, a bírósági intézményekre, egészségvédelemre, mûvelôdésre és már lekötött felszerelési beszerzésekre fog költeni a védelmi tárca.
A katonai Fehér Könyv szerint Románia euroatlanti integrációja érdekében a hadsereg részt vesz a békepartnerségi program tevékenységében és hadgyakorlatain, tervezési és elemzési folyamatában, a NATO biztonsági beruházási pogramjában, kidolgozza nemzeti csatlakozási tervét és növeli a román jelenlétet az észak-atlanti szövetség katonai struktúráiban.
(MTI) – A szlovák kormány kisebbségi kérdéseket felügyelô alelnöke, Csáky Pál irodájának közleménye szerint Csáky javaslatára csütörtökön a kabinet egymillió korona rendkívüli támogatást szavazott meg öt szlovákiai magyar iskola számára.
Az összeget a karasznahorkaváraljai, az ipolyvarbói, az ipolybalogi és rimaszombati magyar alapiskola, valamint a füleki magyar óvoda között osztják meg. Az iskolák a pénzt elsôsorban a legszükségesebb beruházásokra és az iskolaépületek felújítására fordítják.
Tegnap délután soros ülését tartotta a marosvásárhelyi tanács. Bár a testület napirendjén nem szerepelt a helyi közszállításnak az utóbbi idôben mély vizeket felkavart problémája, a tanács mégis állást foglalt a kérdésben. Az ülés végén jelentette be dr. Kolozsvári Zoltán üléselnök, hogy a tanács általa vezetett, költségvetési szakbizottságának címére számos lakossági bejelentés érkezett a helyi közszállítás átszervezését követô idôszakban. A bizottság kihallgatta a magán utasszállítókat, tárgyalt a polgármesteri hivatal illetékeseivel, majd arra a következtetésre jutottak, hogy a polgármesteri hivatal tévesen alkalmazta a tanács április 29-ei, 66-os számú határozatát, amelynek alapján e hónap közepétôl megtörtént az átszervezés. Ezért az üléselnök utasította a hivatalt, hogy tíz napon belül ennek illetékesei készítsék el az összes közszállítási útvonalat feltüntetô térképet, és dolgozzanak ki olyan közszállítási stratégiát, amely a maxi- taxis magánfuvarozókat az autóbuszokkal lebonyolított utasszállítást kiegészítô szolgáltatókként kezeli, vagyis nem választja szét teljes mértékben a két szállítási módozatot.
A tanácsülésen arról is döntöttek, hogy jövôtôl 50%-kal megemelik a helyi adókat és díjszabásokat, amelyeket az 1994. évi 27-es számú törvény szabályoz. Ezek mértékét a törvény szerint évente a pénzromlás függvényében idôszerûsíteni kell. Emellett pedig már a tanács elé tárták a polgármesteri hivatal jövô évi költségvetésének elôvetítését is. Az elôzetes számítások szerint a város jövôre 205,710 milliárd lejnyi jövedelemre számíthat, ám ezzel szemben a kiadásokat egyelôre 342,170 milliárd lejnyire becsülik, vagyis egyelôre a város várható bevételei 137 milliárddal maradnak el a szükségletek mögött. További részletekkel holnapi lapszámunkban térünk vissza.
Az RMDSZ különbözô szervezôdési szintjein észlelhetô szervezési és mûködési hiányosságok arra késztették a Maros megyei tömbmagyarság zömét tömörítô erdôszentgyörgyi, nyárádszeredai és szovátai kerületek választmányainak elnökségeit, hogy — hosszas mérlegelés után — a megyei és országos alapszabályzat vonatkozó elôírásaival összhangban, közös munkaülések keretében vitassa meg a nevezett kerületekben és a megyei szervezetben felmerült, általuk fontosnak tartott problémákat.
A tanácskozásokra Erdôszentgyörgyön és Szovátán került sor 1999. november 13-án, illetve 20- án. Jelen volak a három kerület elnökségi és választmányi tagjai, valamint meghívott személyek. (Tanácskozásainkat a közeljövôben vidéki körzetek bevonásával kívánjuk folytatni.)
Észrevételeinket, javaslatainkat elsôsorban a megyei elnökséghez juttatjuk el, sajtónyilvánosságot csak olyan kérdésnek kívánunk adni, amely kétségkívül hátrányosan érinti a régiót, s amelynek orvoslását többször is kértük az illetékes megyei fórumoktól (küldöttgyûlés, TKT), de ésszerû, jogos és demokratikus kérésünk mindeddig nem talált meghallgatásra.
Röviden arról van szó, hogy az utóbbi parlamenti választások alkalmával a vidék adta az RMDSZ- szavazatok több mnt 60%-át, s annak tekintélyes részét a három szóban forgó kerület. Ennek ellenére e három kerületnek összesen hat TKT- képviselôje van, míg e testület több mint felét Marosvásárhely küldöttei teszik ki.
A tömbmagyar régió diszkrimináltsága ez esetben nem szorul különösebb magyarázatra. Különben is, a Maros megyei TKT jelenlegi összetétele nincs összhangban a szövetségi alapszabályzat 21. szakaszával.
Nevezett kerületek választott tisztségviselôi arra a következtetésre jutottak, hogy a Maros megyei TKT jelenlegi összetételében nem készítheti elô, nem szervezheti és nem irányíthatja a rövidesen kezdôdô helyhatósági, majd pedig a parlamenti választási kampányt, mert nem tudja garantálni, biztosítani a Maros megyei régiók, kerületek esélyegyenlôségét és az azokhoz való pártatlan viszonyulást. Ezért felkérjük a Maros megyei elnökséget, tegye meg a szükséges intézkedéseket a Szövetségi alapszabályzattal összhangban levô és az általános etikai elveknek megfelelô új TKT létrehozására.
Ugyanakkor kérésünk támogatására felkérjük a vidéki kerületi választmányokat és azok elnökségeit.
Az erdôszentgyörgyi kerületi választmány elnöksége a nyárádszeredai kerületi választmány elnöksége, a szovátai kerületi választmány elnöksége
Állandóan meglepetések érik Romániát. Most például beállt a tél. Télen pedig hideg van, fúj a szél, esik a hó, s egyéb "csodák" történnek. Hogy miért? Mert — amint Traian Basescu szállításügyi miniszter summázta — a tél nem olyan mint a nyár. Bizonyára ezt is meglepetésnek szánta. Mert lehet, hogy sokan nem tudták, mármint, hogy a tél más, mint a nyár.
Na de, hál'istennek megjött tél, s van oka a kormányzatnak további meglepôdésekre. Elôször minden esztendôben meglepôdik attól, hogy megjön tél. Aztán az is meglepi, hogy lehull a hó, belepi az utakat, elakadnak a jármûvek. Azon is meglepôdnek, az illetékes szolgáltatókkal együtt, hogy télen hideg van. Ha pedig hideg van, fûteni kellene. Csakhogy nincs pénz, nincs fûtôanyag, nem végezték el a nyári karbantartási munkálatokat...
Ezen kívül meglepi ôket, hogy az utak jegesek, csúszósak. Az is bizonyára meglepetés számukra, hogy a létminimum határán vagy az alatt sínylôdô emberek nem képesek kifizetni a csillagászati összegre rúgó közköltséget, s egyéb számlákat. Mi, az utca embere, ahogy a politikusok emlegetnek, viszont már meg se lepôdünk azon, hogy nem takarítják az utakat. Azon sem lepôdtünk meg ma reggel például, hogy a korcsolyapályának is beillô utakon vígan csúszkáltak az autók. Az illetékes szolgáltatónak eszébe sem jutott hajnalban körülnézni, vajon nem kellene-e esetleg homokot szórni erre-arra. Bizonyára meglepôdnének, még fel is háborodnának, ha valaki figyelmeztetné erre ôket.
Számunkra viszont meglepetésszámba megy, ha meleg van a lakásban, ha pedig egyazon idôben van fûtés és meleg víz, már azt hisszük, hogy itt járt a Jézuska.
A hatalom és a politikusok meglepôdnek, sôt felháborodnak, ha a szakszervezetek vezetésével az emberek kivonulnak az utcára. Meglepôdnek, hogy mi a csudát akarnak már megint? Radu Berceanu iparügyi miniszter egyenesen kommunista maradványnak titulálta az elégedetlenséget, s bizonyára meglepte, hogy a nép felháborodott az egyes vállalatok vezetôinek többtízmilliós jövedelme és a saját nyomora közötti szakadéknyi különbség miatt.
A lényeg, hogy itt a tél, hideg van, fûtés alig, de ezt még elviselnénk, ha ettôl alacsonyabb lenne a számlánk. De nem lesz alacsonyabb. Mert tél van, s akor a szolgáltatások minôségétôl függetlenül magasabb számlákat kell gyártani. Az sem számít, hogy a bérek alacsonyak, a munkanélküliség nagy. Azon fogunk leginkább meglepôdni, ha valami csoda folytán kibírjuk ezt a telet is. Aztán már jön a nyár, ami "nem olyan mint a tél".
Ioan Opreanu, a marosvásárhelyi ANCONA építkezési cég igazgatója tegnap a sajtó képviselôi elôtt azokról a hiányosságokról beszélt, amelyek a nagyobb munkálatok versenytárgyalásaival kapcsolatban elôfordulnak. Opreanu igazgató szerint ezeken nem feltétlenül a legjobb ajánlatot felmutató, minôségi munkát végzô cégek kerülnek ki gyôztesen.
Az ANCONA jelenlegi elégedetlenségét a Maros szabadidôközpont, népszerû nevén víkendtelep felújítási munkálatainak licitje váltotta ki. Íme az Opreanu igazgató által sorolt tények: A munkálat elvégzésére öt cég jelentkezett, ezek közül kettô nem teljesítette a minimális feltételeket. A három versengô ajánlata közül (ACSA Aranyosgyéres 31,350 milliárd; Insta Service 31,640 milliárd; ANCONA 31,640 milliárd, amelybôl levonódik 1,026 milliárd lej kedvezmény) az ANCONA ajánlata volt a legkedvezôbb, ám az aluljáró-építéssel kombinált formai kifogásokra hivatkozva a céget kizárták a licitbôl, s gyôztesnek az aranyosgyéresi céget kiáltották ki. Tényleg: mi köze az aluljárónak a víkendtelepi beruházáshoz?
Opreanu igazgató azt is elmondta, hogy hasonló ok miatt veszítették el az Egyesülés negyedben épülô szociális tömbház építésének jogát is, amelynek az alapozását ôk végezték – amit máig nem fizettek ki –, s amely nem készült el határidôre. Többek között pedig ez is hátráltatja az aluljáró munkálatait, hisz a lebontandó ún. Bem-Bem tömbház lakóit ebbe a tömbbe szeretnék költöztetni.
A polgármesteri hivatal fizetésképtelensége – amely a folyó számlákat tekintve 929 millióval tartozik az ANCONA-nak különbözô munkálatok fejében – tehát lehetetlen helyzetbe hozza a céget, s fennáll a veszély, hogy 2000 tavaszától nem tudnak majd munkát biztosítani legkevesebb 300-nak a 700 alkalmazottból.
A cég megfellebbezte a víkendtelepre kiírt licit eredményét, amelyet êvalaki nem akarta, hogy megnyerjünk – mondta Opreanu igazgató, akit azonban név szerint nem kívánt megnevezni. Gyanúsnak nevezte továbbá, hogy egy teljes hónap kellett a versenytárgyalási bizottságnak az eredmény kihirdetéséhez.
Az igazgató elszánta magát, hogy ha kell a lehetô legtávolabb megy az ügyben. Maga mellett tudja – állította – Dorin Florea prefektus és Fodor Imre polgármester támogatását, hisz amint mondta, mindketten tisztában vannak azzal, hogy elsôsorban a helybéli munkaerôknek tartoznak felelôsséggel.
A vásárhelyi Romsat Cable TV and Radio részvénytársaság saját csatornáján egy közleményt jelentetett meg állókép formájában. A szöveg magyarra fordítva ilyenszerûen hangzik: "Elnézést kérünk, ha esetleg nem tudja követni az ön által kedvelt mûsorokat a vételezô- és átjátszóállomásunknál folyó munkálatok miatt."
Amikor bôvebb magyarázatot kértünk a kábeltelevíziós társaság vezetôitôl, elújságolták, hogy a múlt hét végén a túlhaladott mûszaki színvonalú fejállomást kicserélték egy, a nyugati normáknak megfelelô 45 csatornás új berendezéssel. A szakmában járatlan olvasók számára elmondattuk, hogy a fejállomás a mûholdas, meg a szabadtéri adások vételezésére és egy másik csatornára való átjátszására alkalmas felszerelés. Nagyon-nagyon köznyelven fogalmazva ez az agya, vagy ha úgy tetszik, a szíve az egész kábeltelevíziós rendszernek, minthogy a tányérantennával felfogott jelet itt dolgozzák át és küldik tovább kábelen az elôfizetôkhöz. A korszerû fejállomástól a kép- és hangminôség érzékelhetô javulását remélhetjük, nem mellékesen azt, hogy akinek sztereó tévéje van, az majd élvezheti a mûholdas zenei adások térhatását.
A változások indítékának és értelmének jobb megértése végett meg kell említenünk, hogy a román távközlési minisztérium a fejlett országok gyakorlatának megközelítésére törekedve még 1996-ban ajánlásokat tett a hazai kábeltelevíziós sugárzás minôségének tökéletesítésére. A mûszaki befektetések szempontjából azonban csak most sikerült- sikerül megyeszékhelyünkön oda eljutni, hogy a kelet- európai hangsávból áttérjünk a nyugat- európai hangsávba. Gábor Ferenc igazgató szerint Romániában a legtöbb kábeltelevíziós társaság vagy már eleve a modernebb CCIR-szabványnak megfelelôen kezdte el a mûsorszóró tevékenységét, vagy már áttért erre az OIRT-rôl. Mint kijelentette, az átállás elkerülhetetlen, mert az a hazai frekvencia-gazdálkodásnak szerves része. Ugyanakkor abból a tévéelôfizetôk nagy tömegének csak elônye származik, ha felzárkózunk a magasabb szintû távközlési rendszerekhez.
A technikai elôrelépés érdekében azonban nemcsak a vonalerôsítôket szükséges áthangolni az új paraméterekre, hanem a vevôkészülékeket is. A lakótömbök lépcsôházaiban már mindenütt kicserélték a kábelelosztókat, s ettôl is remélhetô a mûsorvétel valamelyes minôségi javulása. A kábelcserével együttjáró beruházás azonban egy évig is elhúzódhat, ezért sem ígérhetik, hogy zökkenômentes lesz az átállás és kérik az elôfizetôket: legyenek megértôk, türelmesek.
További gond az, hogy amíg a korszerû vevôkészülékek nagy többségének a nyugati rendszerre való átkapcsolását (a hangminôség kiválasztását és a programok újrarendezését) maga a nézô is meg tudja oldani odahaza, addig a régi fajta tévék adaptálásához már több szakértelemre van-lesz szükség. A Romsat-vezetôk úgy tudják, hogy a hálózatukra kapcsolt vevôberendezéseknek mintegy 70-80 százaléka mind a két szabvány szerint mûködik. Nehezebb helyzetbe a fönnmaradó 20-30 százalék tulajdonosai kerülnek, akik vagy rendelkeznek a készülékhez mellékelt kezelési könyvecskével, vagy el kell azt még kérniük, ha tudják, az elôzô tulajdonostól, vagy kénytelenek bevinni a tévét a javítómûhelybe, amennyiben onnan nem hajlandó kiszállni a szakember.
Tekintettel a téli ünnepek közeledtére, a Romsat helyi kirendeltségénél úgy döntöttek, hogy január elôtt nem erôltetik a teljes átállást, mert senkit sem szeretnének megfosztani a televíziózás örömétôl. Ezért két lépcsôben változtatnak a mûsorközvetítés módján. Hétfôtôl (november 29.) csak a kisebb nézettségû csatornákat (számszerint 13-at) állítják át a nyugati szabványnak megfelelôen, a 21 legnépszerûbb mûsor tehát továbbra is a keleti normák szerint vételezhetô. Hasonlóképpen nem mozdítják el a mostani helyérôl (231,25 MHz frekvencia — a Tele 7 ABC és az Animal Planet között) a Romsat Info csatornát, amelyen hasznos közérdekû tudnivalókat továbbítanak a nézôk felé.
Az elkövetkezôkben visszakerülnek a mûsorrácsba azok a mûsorok, amelyeket az átállás miatt ideiglenesen kivettek a programból. A mûsorrácsot egyébként teljesen átrendezik és közzéteszik ígéretük szerint, a Népújságban is.
Bemutató elôtt áll a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Mûsoron Friedrich Dürrenmatt A NAGY ROMULUS címû színmûve, mely ma kerül közönség elé. A címszereplô FERENCZY ISTVÁN Tamási és Szentgyörgyi-díjas színmûvész, akit a fôpróbák idején faggattunk legújabb alakításáról.
– FERENCZY ISTVÁN színmûvészként volt már nemesember - mint Bodor Péter, márki - mint Posa, herceg - mint Orsino, király - mint Szent István. A Nagy Romulusszal – ezek szerint – eljött a "császárság" ideje. Hogy érzi magát ebben a szerepben?
– Egészen jól érzem magam, mert kényelmesek a ruháim, és a bôrömben is jól megvagyok, ha nem is annyira kellemesen, mint ahogy a habos élet itt körülvesz. Annyi szépséghiba azért van a "ranglétrával" kapcsolatban, hogy még egy szerepkör, a ranglétra egyik foka kimaradt az életembôl, de remélem, hogy a jövô évezredben ezt a hiányt is pótolom. Még nem voltam Erdély fejedelme, és nálam ez egy óriási kihagyás. És egyáltalán, ez a marosvásárhelyi színház történetének is egy nagy hiányossága. Tudniillik anyósom egyszer Sáromberkén, valamikor a hatvanas évek elején, egy lyukas fazékkal "megkoronázott", mint Erdélyország fejedelmét, és én azóta várok erre a címre. Ami a Romulus szerepet illeti: lehet, hogy egy picit korán jött, mert ezelôtt egy jó félévvel rámijesztett a fennvaló. Az energiám – sem ami a szellemet, sem ami a fizikumot illeti – még nincs ott, hogy ilyen "császári" szerepekkel birkózzam. Ám az író, Dürrenmatt, egy zseniális ember, a darabja is zseniális, pláne a császár szerepe. Remélem, hogy a közönség nem fog kifütyölni.
- Romulus császárnak arany babérkoszorúja van, ennek levelei fogyogatnak, nem véletlenül. Hogyan körvonalazódik a birodalma romjain álló császár személyében az ember?
- Nagyon jól érzi magát benne, ugyanis életfilozófiája és célja, hogy a birodalmát szétzüllessze, egyszerûen megszüntesse. Mert a birodalom mivel jár? Zsarnoksággal, több nép sanyargatásával, és ezt ez a nagy, humánus lelkû öreg vagány nem akarja. Feltünteti magát egy könnyelmû, zabáló, iszákos, semmittevô embernek, pedig neki nagyon komoly céljai vannak. Sikerül is szétzüllesztenie a Római Birodalmat. Hát ez a dürrenmatti nagy igazság, ami itt megfogalmazódik, hogy minden birodalom zsarnoksággal, kis népek megnyomorításával, és ha lehet, megszüntetésével is jár. Ezt persze nagyon színesen, és ami a legfontosabb: a komédia szintjén kell megoldani. Történelmietlen történelmi komédia – ez a dürrenmatti meghatározás, ennek kellene megfeleljen az egész elôadás, velem együtt.
- A darab ugyan "történelmietlen", de az elôadás egy jól meghatároztt térben és idôben születik, azaz itt és most. Van ennek jelentôsége?
- A NAGY ROMULUSt ötvenhatban írta újra Dürrenmatt, de ritka az a darab a világ drámairodalmában, ami ilyen félelmetesen aktuális, mint ez. Nyilvánvaló, hogy ennek a – divatos fogalommal élve – régiónak is szól. És ezzel túl is szállunk ilyen-olyan határokon is. Abszolút hozzánk szól. Van ilyen mondat, hogy "Jönnek a germánok" és ettôl féltünk már nagyon rég. Ugyanakkor van egy olyan válasz, ami igazolja, hogy ezer éve itt vagyunk, s még leszünk, az, hogy "azok a germánok már ötszáz éve folyton jönnek." És még sorolhatnék egypár ilyent. Hát ebbe nyilván belekapaszkodunk: rendezô, színész, mindenki, és szenzációs dolgok, napi igazságok bomlanak ki belôlük.Tehát én azt mondom, mint nagy-nagy pesszimista-optimista, hogy ne féljünk, ha "jönnek a germánok." Ha idejönnek, mi civilizáljuk ôket, nem lesz nagy baj. Én mindig is politikus színész voltam, ha csak egy szó, vagy egy mondat erejéig is a színpadon. Ezért nagyon szeretem ezt a darabot, mert itt most végre elejétôl végig azt csinálhatom, amit igazán szeretek.
A Népújság november 13-án megjelent A maxi- taxikat kiszorították a fôtérrôl címû cikkre
A polgármesteri hivatal a következôket szeretné közölni az utazóközönséggel.
Folyó év elsô évharmadában elkészült Marosvásárhely közszállításának rendezésére és korszerûsítésére vonatkozó tanulmány, amely az utazóközönség számának és az útirányok fontosságának alapján megállapított 24 útvonalat, amelyekbôl 15-ön utóbuszokkal, kilencen pedig maxi-taxikkal történik az utasszálítás.
A városközpont — Rózsák tere — közlekedést illetô zsúfoltságának megszüntetése érdekében a maxi-taxik egyrészét, amelyek ahhoz, hogy megfelelôen kiszolgálják az utazóközönséget (mivelhogy a férôhelyek száma 9-15 utas), sokkal nagyobb számban kell közlekedjenek, mint az autóbuszok, így azokat a központot kikerülô útvonalakra terelték.
A közszállítást végzô gépjármûvek mûszaki állapotának ellenôrzése a cikkben említett bizottság által elsôsorban a maxi-taxikra terjedt ki, mivelhogy ezek eredetileg nem közszállításra voltak gyártva ellentétben az autóbuszokkal, amelyek kizárólag erre készültek, és a maxi-taxik között megjelentek olyan jármûvek, amelyek nem felelnek meg a közszállítást végzô jármûvekre vonatkozó elôírásoknak.
Igaz, hogy a november 15-én életbe lépett intézkedések az utazóközönség megkérdezése nélkül történtek, de ezek, az érintettek észrevételeinek, kéréseinek alapján kiegészíthetôk, megváltoztathatók.
Kérjük a lakosság megértését és együttmûködését a közszállításban adódó problémák megoldásához.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete gyakorlatilag egy hagyományt élesztett fel, amikor 1996-ban beindította az elsô Ezüstkalász gazdatanfolyamot. Miként indultak és ma hol tartanak a téli oktatás szervezése terén? - kérdeztük Máthé László mérnököt, az RMGE Maros megyei szervezetének titkárát.
— Az elsô próbálkozások után rájöttünk, hogy két alapvetô követelménynek kell eleget tennünk: állandó helyiséget és szakelôadókat biztosítani. Az RMGE Maros megyei szervezete 1996-ban saját székházat vásárolt, ahol a biokertészekkel közösen indított három hónapos tanfolyamot 14 hallgatóval. Köszönet jár az elôadó és vizsgáztató tanároknak: dr. Tamás Lajosnak, dr. Márkus Istvánnak, György Sándor mérnöknek díjmentes munkájukért. Akkoriban csak Marosvásárhely és közvetlen környékérôl iratkoztak fel a tanulni vágyók. Érdekességképpen említem, hogy a tanfolyamra beíratkozott a ma 86 éves id. Kedves Domokos is, akinek 1997-ben átadtuk az 1-es számú Ezüstkalászos bizonyítványt.
Az RMGE országos vezetôsége 1997 ôszén határozatot hozott, amelynek alapján egész Erdélyben egy pontosan körvonalazott program
szerint történik a kisgazdálkodók szakmai továbbképzése. A továbbtanulókat köteleztük a 80 elméleti és 10 gyakorlati órán való részvételre. Korhatár nélkül bárki jelentkezhetett. Így Az RMGE marosvásárhelyi székházában 1997 telén újabb szaktanfolyam indult, továbbá Sáromberkén és Héderfáján is, ahol az új program szerint zajlott a gazdák téli oktatása. A résztvevôk száma 51 személyre növekedett. A három oktatási továbbképzôn már tíz szakember adott elô. A vizsgázott hallgatók mindannyian átvehették az Ezüstkalászos bizonyítványokat, amelyek itthon is elismertek.
— A múlt év ôszén 116-an iratkoztak be a hat Ezüstkalászos tanfolyamra: Marosvásárhelyen (általános és bioorientált képzés) Marosmagyarón, Udvarfalván, Vámosgálfalván, Kiskenden. Sikeresen 106-an vizsgáztak. Úgy vélem, ez utal arra is, hogy az oktatás minôségi szintje emelkedett. Örvendetes tény az is, hogy a településeken, az RMGE-nek sikerült bevonni a mezôgazdasági kistermelôk szakoktatásába az iskolákat, az egyházakat. Továbbá sikernek könyveljük el, hogy: míg 1996- ban javarészt idôs emberek vettek részt az elôadásokon, addig 1998-ban a 116 tanulónk 70%-a fiatal volt. Az RMGE idôközben hozzásegítette azon fiatalokat, akik nem töltötték be 28. életévüket, hogy Németországba vagy Svájcba utazhassanak, ahol a 6-18 hónapos gyakorlati munkán vehettek részt, jelentôs kereseti lehetôségekkel. Megyénkbôl már tizenöten voltak külföldi gyakorlati munkán. További húsz fiatalember már elvégezte Magyarországon az egy hónapos hentes tanfolyamot. A fiatalok külföldi tanfolyamokon való részvételét a jövôben is támogatjuk.
Az Ezüstkalászos tanfolyamokon ma 14 nagyon jól felkészült szakember ad elô, közülük heten a Budapesti Kertészeti Egyetem nyárádszeredai távoktatási központjában elôadó tanárok.
— A múlt évben az Ezüst fôzôkanál tanfolyam megszervezése számított újdonságnak.
— Valóban az egyház segítségével szerveztünk az Ezüst fôzôkanál gazdasszonyképzô tanfolyamot Marosmagyarón . A 35 lány és asszony negyven elméleti órán bôvíthette ismereteit. A magyarói érdeklôdôk idén is beiratkozhatnak a nevezett továbbképzô tanfolyamra.
— Hogyan alakul az oktatás ezen a télen? 1999-ben a marosvásárhelyi székházban két gazdatanfolyam indul, terveink szerint az egyik gazdasszonyok számára. Ezüstkalászos tanfolyamokat szervezünk az Alsó és Közép-Nyárádmenti, A Felsô-Maros-menti (Marosfelfalu, Marosvécs és környéke) településeken. Újdonságnak számít, hogy külföldi segítséggel Mezôfelében is továbbtanulhatnak a gazdák a téli idôszakban. Ludason is kérték a téli oktatás ezen formájának megszervezését. El kell mondanom, hogy bárhol szervezhetô tanfolyam, a feltétel az, hogy legkevesebb húsz továbbtanulni vágyó gazda jelentkezzen. Az érdekeltek bôvebb felvilágosítást az RMGE marosvásárhelyi székházában kaphatnak, vagy a 168-125-ös telefonszámon, valamint a gazdaköri elnököknél. Kérjük, mielôbb jelentkezzenek, hiszen december elején kezdôdnek a téli továbbképzô tanfolyamaink.
Sokat töprengtem azon, hogy miképpen tegyem meg észrevételeimet úgy, hogy ne legyek ünneprontó. Az egyévi megvalósításokról valóban csak az elismerés és diséret hangján lehet szólni. Kimozdult az iskola —s látványosan mozdult ki — abból a tespedtségbôl, ami az elôzô kilenc évben jellemezte. Elsô, bátortalan megjegyzésem a tudósítás azon mondatához kapcsolódik, hogy: "mind a tanári közösségtôl, mind a diákságtól minôségi feltételek biztosításával lehet minôségi munkát elvárni". Pillanatok alatt ugrott be nekem az a számos erdélyi magyar értelmiségi (pl. Kôrösi Csoma, de a Bolyaiak is), akik nem éppen minôségi feltételek között is tudtak minôségit, maradandót alkotni. A minôségi feltétel nem jelent egyúttal minôségi munkát is. Erre maga az igazgatói beszámoló is utal, egyetlen félmondatban: "a tanítási szint minôségi javulása nem valósult meg". Ezt, nézetem szerint, nem lehet csak a törvénymódosítások, az új tanévrendszer vagy a szemléletváltás lassúságának számlájára írni. Vajon egykori elôdeinknek nem kellett-e szembenézniük koruk akkori akadályaival? Az a baj, hogy modern korunkban elkényelmesedtünk és nem tudjuk elképzelni a minôségi munkát minôségi feltételek nélkül. Pedig elképzelhetô szerényebb körülmények között is, több áldozattal, energiával és felelôsségtudattal. Elôdeink, akikre csak hivatkozunk, de példájukat nem követjük, számtalanszor bizonyították. Nyilván, hogy a tanítási-tanulási szint javulása nem látványos folyamat, az eredményei nem, vagy csak alig kimutathatóan jelentkeznek egy év alatt.
Ami nem hagy megnyugodni, az, hogy az iskolavezetôség "fontossági sorrendjében" a további, ambiciózus tervekben sem lelhetô fel a tanítási- tanulási szint javításának mikéntje. A terv "abszolút cél"-ként az "intézmény" (gondolom, annak dolgozóit is beleérti) minôségi felkészítését jelöli meg a bolyais világtalálkozó megszervezésére. Nehogy félreértsenek! Minden felsorolt feladat szükséges és megvalósításra vár! Én egy kicsi súlypontáthelyezést láttam volna szívesebben, a látvány és a kívülrôl sokkal szürkébbnek tetszô minôség, az oktató- nevelô munka között.
Természetesen, egy sajtótudósításba nem fér bele minden, ami a megbeszélésen elhangzott. Erre utalnak a tudósítást záró sorok is, melyek az én reményeimet is éltetik. Mert az iskola önálló magyar líceummá válásával kapcsolatban bizonyára esett szó arról, hogy végre tiszta vizet kellene önteni a pohárba (sa nu ne ascundem dupa degete). Minden vásárhelyi tudja, hogy egyikünk célja a magyar líceum visszaállítása, másikunké pedig ennek megakadályozása. Azt nem tudom elképzelni, hogy az iskolavezetôség magyar szárnya ne az elsô változatot, de azt sem, hogy a román szárny ne a másodikat támogassa. Azt viszont el tudom, hogy addig, amíg egymás mellett kell létezni, mindkét fél, nyíltan vállalva saját álláspontját, együtt munkálkodjon az iskoláért. Rengeteg idô és energia megy veszendôbe, amikor a mosolypolitika leple alatt szurkáljuk egymást hátba. Az is egyértelmû, hogy a nemzetiségi érdekeink melletti kiállás kozkázattal jár. Érette még fejek is hullhatnak. Gondoljunk azokra a szlovákiai magyar iskolaigazgatókra, akiket, a kétnyelvû bizonyítványok kapcsán, rövid úton távolítottak el az iskolák élérôl, de kockázatvállalásuk gyümölcse, ha késôbben is, mikor ôk már a süllyesztôben voltak, beérett. Ezekre a volt iskolavezetôkre a szlovákiai magyarság ma is tisztelettel és megbecsüléssel gondol (kolozsvári példát is tudnék mondani).
Bizonyára volt szó a még mindég sok üresjáratú óráról is. Vajon tanár és tanuló kihasználja-e teljesen a napi mintegy 300 órát, amit a Bolyai kb. 50 osztályában tartanak úgy, hogy a tanár adjon, a tanuló pedig kapjon is valamit? Persze, az üresjáratoknak objektív és szubjektív okai lehetnek. Kóstoló az objektív okokból: tantárgyversenyek iskolai szakasza, más versenyeken való részvétel, az ezekre való felkészülés, indokolatlan hiányzások, vakációk elôtti és utáni napok stb., stb. A szubjektív okokat az olvasó fantáziájára bízom. Számoljunk egy kicsit. A tanár-tanuló adok- kapok viszonyában egy osztály napi egyetlen óra vesztesége (kíméletes vagyok) heti 5, évi 170 órát jelent, azaz, 50 osztály 8500 órát, az összóraszám kb. 17%-át veszíti el évenként. Sok vagy kevés, döntse el ezt is az olvasó. Nekem elképesztôen sok, ha figyelembe vesszük, hogy pl. egy heti háromórás tantárgy évi óraszáma 102. Bizonyára ezen is segíteni akar az iskola vezérkara.
Szó eshetett a megbeszélésen az annak idején könnyelmûen és felelôtlenül feladott általános iskolai tagozat mielôbbi visszaállításáról is. Én kulcskérdésnek tartom. Egy líceum saját alsó tagozata a líceumi osztályok aranytartaléka. A Bolyai IX. osztályai 70-80%-ban ebbôl töltôdtek fel, amikor még létezett ez az aranytartalék. Kell-e magyarázni, hogy mekkora elônyt jelent egy IX.-es osztályfônöknek vagy tanárnak, ha az osztály zömét már az elsô tanítási napon ismeri, mert elôtte naponta együtt volt az alsó tagozaton tanítókkal, sokszor maga is tanított ott. Egy negatív példa: az 1998-99-es tanévben a két kémia-biológia osztály 51 tanulója 32 iskolából verbuválódott és 36 tanár tanította ôket a VII-VIII. osztályban kémiára. És ez nem csak egyetlen tantárgyra és egyetlen évfolyamra jellemzô. Felesleges részletezni, hogy ezekbôl az osztályokból mennyi idô alatt és mennyi munkával lehet az eredményes oktatás-nevelést biztosító, egységes közösséget kialakítani. Sokszor négy év alatt sem sikerül. Ez addig marad így, amíg a líceum saját utánpótlással nem rendelkezik (irigylem az Unireát).
Bizonyára sok szó esett a református osztályokról is, melyek még mindig albérlôk a saját iskolájukban. Mert az egyház tulajdonjogát elkobzott iskoláihoz a hatalom is elismeri akkor, amikor azok visszaszolgáltatásáról beszél, csak éppen ennek ideje tolódik el a jövô homályába ugyanúgy, mint az EU-ba való bekerülésé. Bizonyára az is tisztázódott, hogy a tanügyminiszter 4168-as rendelete alapján önállóvá nyilvánított Református Teológiai Líceumot 4418-as rendeletével miért minôsítette vissza, alig egy hónap múltán, albérlôvé. Feltehetôen mélységes sajnálkozással tette, a megyei tanfelügyelôség kérésére hivatkozva (dr. Á. A., Nú., szeptember 23.). Ilyenkor mûködik a helyi autonómia?! Az iskola vezetôsége bizonyára ebben a kérdésben is állást foglalt, mert azt sem tudom elképzelni, hogy ellenezné az egyházi javak visszaszolgáltatását.
Nekem ebben a pillanatban az 1948-49-es tanév elsô órája jut eszembe, amikor osztályfônökünk, Kónya Elemér tanár úr (már elvtárs) bejöttekor, jóhangú elôénekesünk után, az osztály a 79. zsoltárra zendített rá. A tanár úr, feltörô könnyeivel küszködve, leintett bennünket, mondva: "gyerekek, ezt már csak otthon énekelhetjük". Így kezdôdött nekünk az államosított iskola elsô tanéve.
Ui. A 79.s zsoltár úgy kezdôdik: "Öröködbe uram...."
Mint aki halkan belelépett, avagy a tócsában landolt ejtôernyôs esete az Európai Unióval
Óhatatlanul Karinthy Frigyes Kosztolányi- paródiájának elsô sora ugrott be, idônként már lustálkodó memoriámba, amikor is lojális állampolgári minôségemben nyugtáztam a hírt: az Európai Bizottság országértékelésében megpendíti mint lehetôséget "az ám, hazám!" számára, az EU-hoz való csatlakozási tárgyalások közeljövôbeli beindítását.
Heuréka, pattanj Réka! Dörzsölöm máris elégedetten össze mancsaimat, csak beteljesedik a szabályos (néha napján szabálytalannak áhított) ôrségváltásoknak magukat, átkozódva bár, de alávetô hochpolitikusaink tíz éve szajkózott óhaja: az anyakontinens felállít a kukoricaszemekrôl és szóba áll velünk. Ez a lényeg és elvetemült mazochistaként, hátralevô éveimben a tükörnek hátat fordítva elvégzett sörtétlenítésre ítélném magam magam, ha nem jubilálnék emberként, honpolgárként, minoritáriusként a felcsillantott lehetôség miatt. Íme, a prosperáló Unió hajlandó fátylat borítani évtizedes politikai botladozásainkra, megbocsájtani a nemzetgazdaságot sereghajtó szerepre ítélt involúcióért, eltekinteni egy jogállamra nem jellemzô, tökéletlen jogrend bizonytalanságai felett, feloldani a szociális védôháló majdnem kibogozhatatlan összegubancolásának vétsége alól. Egyszóval hajlandó a hónunk alá nyúlni, kiemelni a tócsából, avagy a hazai újságírás kedvenc metaforájával élve:, kivezetni az alagútból. Persze, az Arafat doktor- szintû közbeavatkozásért érthetôen ésszerû feltételeket szab: a makroökonómiai rendezôdést és a szigorított gettó szinten tartott, csupán az isteni gondviselére bízott, önhibájukon kívül életre avagy korai elmúlásra ítélt gyermekek és fiatalok sorsának felelôs továbbgondolását. Ezen alapkritériumok teljesítésének módszeres elodázása sajnos egy 23 milliós ország anyagi és morális összeomlását jelentheti a nagyon sarkunkban lévô közeljövôben. A felsejlô lehetôséget mind a Szerzôdés Romániával névvel ellátott, a vállalt 200 napos garanciaidôt ötszörösen túllépô, csupán kötôszavaiban és írásjeleiben megvalósított koalíciós kormányprogram hirdetôi, mind az acsarkodó, a váltóbotot görcsösen szorongató ellenzék fôcsahosai, "példás" együttmûködésük elismerésének vélve, kitörô, ország- világ felé kikürtölt lelkesedéssel fogadták, és ezen harsány lelkesedés decibeljei megnyugtatóan hangzottak minden kisember fülének. Úgy tûnt, hogy a jóságos, minden eddigi ballépést feledni és feledtetni tudó Unió, elnézô vizsgabiztosként, kabarészinten teljesítô parlamentereink számára megadja az átmenô jegyet és ha a gazdaság- és a szociálpolitika tantárgyakból is javítani tudunk, menten a keblére ölel. Jóindulatát bizonyítandó, küldte el hozzánk tájékozódásra bôvítési fôbiztosát, Günter Verheugent. A politikus jött, tárgyalt, észlelt, felmért, majd elhíiresült levelében megtette konkrét javaslatait a feneketlen pocsolyából való kievickélés siettettésére. És ekkor robbant a bomba, felborult a törékenységében is ésszerûnek, célratörônek tûnô konszenzus. A nemzetféltôk, a senki által nem veszélyeztetett politikai és gazdasági szuverenitás ádáz katonái, a ceausista eszmerendszer egyik legcsillogóbb, minden racionalitást kizáró gyöngyszemének, a bel(sô) ügyekbe való bárminemû beavatkozás elméletének elvbarátai rozsdátlanították a 90-es évek elején gyakran hangoztatott szlogent: nem adjuk el az országot! (nu ne vindem tara!). Még a jólét, a prosperitás, a csávából kivezetô ösvény fellelésének reményében sem. És a rikácsolók egyikének sem tûnt fel, hogy határaink mentén, sûrû kinyilatkozásainkat komolyan véve, nem is tapossák le egymást a külföldi befektetôk. Üres bolt elôtt magam sem láttam soha vevôket sorban állni.
Az európai vonat (Plesu külügyminiszterünk szerint, lehet, hogy az utolsó), a kisállomásokbeli csetepatékra rá se rántva, robog tovább. A kalauz, a folyoósó végében már a torkát köszörüli a bejelentésre: Helsinki, végállomás! Nekünk, állóhelyeseknek nem marad más hátra, mint a nagy tréfamester, a már emlétett Karinthy Frigyes újabb négy során meditálgatni:
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok.
A történelemkönyvek vitájában már jóformán mindenki hallatta a hangját. Nüná, a focihoz és a históriához, nincs oly született honfi, ki ne konyítana.
A romániai magyarokat, közelebbrôl a magyar értelmiséget ez a vita igazából csak külsôsként érintheti. Nem ingatja meg jelentôsen történeti tudatunkat, magabiztosságunkat, hiszen akik az alternatív tankönyvekben a mítoszok rombolására vállalkoztak – nekünk dolgoznak: csupa olyan állítás talmi természetét bizonyítják, hamisítvány voltát igazolják, amikrôl mi kisebbségiek eleve nem hittük, nem hihettük el, hogy rendelkeznének igazságtartalommal, valóságosak és bizonyíthatóak volnának, hitelt érdemelnének avagy elfogadhatók lennének számunkra is. Trianon elôtt (v.ö. Ady Endre) és után ösztönösen és/vagy titokban, magánbeszélgetésekben, otthon a négy fal között, bizalmas körben - 1989 után pedig újra nyíltan nyomtatásban, élôszóban is – elutasítottunk.
A kisebbségi magyar tudta, hogy az iskolai oktatásban elôadott történelem(könyv)et az elnemzetlenítés eszközeként hozták közénk és kardként forgatták; az erôszakszervekkel megtámogatott hatalmi struktúrákban az egyarcúsítás és egybemosás eszköze volt. Receptgyûjtemény a kisebbség és a másként gondolkodás ellen. Hogyan kell leszoktatni az ember kisfiát-lánykáját az egészséges kétkedésrôl, esélyt sem nyitva számára, hogy saját nemzetét, az idôbe vetettet kritikusan szemlélhesse. Aki a hivatalos tankönyvvel, az egységes tantervvel ellentétes irányú igazságot állítani merészelne, az felségárulásban, fôben járó bûnben, nemzetgyalázásban marasztalható el.
199o után azt még nyögve nyelôsen el kellett tûrniök, hogy a folyóiratok és Humanitas- kiadványok másról-másként szólnak, hogy az emberekben felébredt a kétely, viccelnek, nem tekintik a nemzeti történelmet szent tehénnek, üdvser(l)egnek, oltárnak, reszketô ikonnak. De hogy mindez a veszedelem az állami iskolába is berágja magát, arra a helyre, amit a nacionalista pártok és hordák régen kinéztek maguknak… Hát nem, a kútmérgezôk legnagyobb félelme, hogy kutat mások mérgezik meg, illetve fertôtlenítik elôtte. Nélküle, ellenére.
Ezért féltek, tartanak attól, hogy a kisebbségi besétálhat a levéltárakba és mindannak, mit állítanak, állítottak nem 5o, de száz éve, a cáfolatát könnyûszerrel megszerezheti. Ezért temették vissza a régészeti ásatások telephelyeit, ahol a honfoglalás vagy a magyar népesség (a nem román etnikumok) történeti jelenlétére nyerhettünk volna újabb bizonyítékot, tanúságtételt.
Mert kettôzött történelemben éltünk, kettôs szemlélettel nôttünk fel. Miként kétszer ünnepeltük az újévet. Bár ebben az esetben mindkét pillanattól vakon reméltük sorsunk jobbulását. Ezért is sántít a hasonlat. Ugyanis a kisebbségi magyar – már magyar történeti elôképpel, — ítélettel, tudati csírákkal érkezett az iskolába. Ahol a szülôk és nagyszülôk nem voltak gyávák, ott a gyerek korán hallott a honfoglalásról vagy Kossuthról, a Rákócziakról és Gábor Áronról. Minderrôl viszont az iskolában semmit, vagy torzítva, ellenségesen elôadva nyert képet. A magyar etnikumú tanár kénytelen volt hivatalos maradni, füllenteni legjobb meggyôzôdése és civil-tisztessége ellenére. Ha a gyermek fellapozta történelemkönyvét, csak saját népét és elôdeit nem látta viszont, vagy ha mégis elkerülhetetlen volt említése, nem sok köszönet volt a nevesítésben. E könyvek szinte beletaszították az ellenzékiségbe, a hitetlenségbe az iskolába kerülô és onnan szkeptikusan kikecmergôket. Gyártották az állami, a királyi szocialista történelemszemlélet ellenségeit, közömböseit. Azokat akik örökre hátat fordítottak a mitikus képzetek kertjének. Akik nem jelentkeztek a történelem karra, nem akartak hallgatói lenni a folytonosság- és superlatívus-üzemnek.
Sorin Mitu vagy Lucian Boia végtére azokat az igazságokat mondja ki, azokat az állításokat (gyanúnkat) erôsítik meg, amelyeket a magyar (értelmiségiek) régrôl tudtak, sejtettek. Ugyanis a magyar történelemtudomány már szinte egy százada folyamatosan számol le saját mítoszaival és romantikus téveszméivel. A Rákosi-korszak zavarosan diktált és agyaggal maszatoló éveitôl eltekintve, gyakorlatilag a Kádár korszak végére az MTA nevével fémjelzett történettudomány már szalonképes lett a legigényesebb európai mérce szerint is.
A primitív történeti hamisítványt, a tudatlanságot könnyû cáfolni. A román történelem, ha lemond rólunk, nem olvassa el eredetiben forrásainkat és feldolgozásainkról, kutatásainkról tudomást sem vesz, féloldalas, csonka evezôkkel és könnyen felboruló sajkával vág neki Európa kritikus tengereinek.
Akiket az igazságok, a másság ereje és virtusa sokkol – azok tiltakoznak vagy kétségbe esnek. Át kell evezniök a kétségek és kételyek sziklaszirtjei között. Bennük, a józanodni kívánókban kell bíznunk. Sok ilyen, másként gondolkozó román fiatalemberrel beszélgettem, találkoztam a Pro Europa Liga és a Soros fórumain az utóbbi években. Számuk, igazságkeresésük, velünk szövetkezô hajlandóságuk remélhetôleg tíz-húsz évvel késôbb a beérés korszakában, a felelôsség-, a politikai és tudományos szerepvállalás délszakában sem enyészik majd el. Feltehetôen nem múló divatról, hanem tartós tudati áttörésrôl, hosszú távú paradigmaváltásról beszélhetünk. Barátaink lesznek az igazságban és/bár szeretni fogják Platónt.
Dánia parlamentje 179 képviselôt foglalkoztat. Közöttük van az a két-két képviselô, akik az egyaránt 50 ezer lakosú Grönlandot és a Feröer-szigeteket képviselik. Hivatalból, tehát nem az általános választások eredményeként, dehát nem is lehetne, hiszen ezek autonóm területek! Ez a tény már ismét egy olyan területre vezet bennünket, amely egyesek számára tabunak számít. Ott nem az, pedig alig 30 éve, 1979-ben adták meg Grönlandnak az önálló státust, tehát nem lehet azt állítani, hogy már "ôseink idejében is így volt". Ehhez képest a honi (és általában közép-európai) csatározások valóban bizarrul hatnak az egyszerû dán polgárra és bárhogyan igyekszik, képtelen megérteni, miért ez a nagy acsarkodás? Természetesen nem is volt sem helye, sem ideje a részletekbe menô történelmi magyarázatoknak, de így is kissé restelltem magam, ha ilyen értelmû kérdéseket feszegettünk. Úgy éreztem, nincs az az ésszerû, megalapozott magyarázat, amely indokolná az elmúlt évek történéseit egy kívülálló számára. Hogyan várható akkor el, hogy nem európai hatalmak megértsék: mi is történik mifelénk? Talán még annyit hadd jegyezzek meg, hogy most már negyven éve nincs felsôház, a dánok megelégszenek a törvényhozásban az egykamarás rendszerrel. Pedig királyságról szólok, ahol bizonyos "történelmi jogon" szerzett kiváltságok is lehetnének. Persze, tudom, nemcsak ilyen értelmû okai vannak a román közéletben a felsôház létezésének és nyilvánvaló, hogy vannak komolyabb érvek is megtartására, de talán meggondolandó az egykamarás rendszerre való áttérés és az általános létszámcsökkentés a mi törvényhozásunkban is.
Ôszintén sajnálom, hogy egy kissé elkalandoztam a napi politika irányába, a kedves olvasó bizonyára megérti, hogy folyamatosan összehasonlításokra ragadtatom magam. Hiszen mindannyian szeretnénk egy kissé jobban és nyugodtabban élni, és amikor azt tapasztaljuk, hogy ez csodák nélkül, történelmileg rendkívül rövid idô alatt másoknak sikerül(t), elfog a saját tehetetlenségünk fölötti pulykaméreg. Mert bizony láttuk, hogy az akkor megépült objektumok azóta is állanak és kiszolgálják a lakosságot, míg mi nem voltunk képesek tíz év alatt egy km-nyi autóutat minôségileg kifogástalanul elkészíteni, miközben számtalanszor nyilatkoztunk a nagy hitelekrôl, amelyeket elnyertünk, vagy húsz évig fizetni is fogjuk, de út az nincs, és nemcsak autóút nincs. Évek óta nem építünk lakásokat, iskolákat elvétve, kórházakat hébe-hóba és mindezt milyen minôségben és milyen áron?! A következtetés keserû volt számunkra, magyarországi barátaink velünk együtt fogalmazták meg, önmagukra is érvényesen: a munkához való viszony az alap! Az, hogy mindenki tudja, mi a feladata és azt képes ellátni a legteljesebb mértékben. És tisztában van azzal, hogy azt a részfeladatot senki más el nem fogja végezni helyette, de nem is nézik el neki, ha esetleg hanyag munkát végez. Ha pedig nem képes megtenni, azt meg is mondja és olyan áll a helyére, aki megfelel az elvárásoknak.
A fentiekre lehet legyinteni türelmetlenül, hogy jó- jó, ezt már hallottuk, olvastuk, könnyû volt a Marsall- segéllyel talpraállani gazdaságilag, meg aztán a világháború közbejötte esetleg "elolvasztotta" a magas kamatokkal felvett külföldi hitelek egy részét (mintha mi, vásárhelyiek is hallottunk volna "harangozni" errôl, dr. Bernády György nagyszabású városfejlesztési munkálatai finanszírozása kapcsán...), csakhát attól még mindig állanak azok az épületek, amelyeket a dánok megalkottak a század harmincas-negyvenes éveiben (és azután is), meg a Kultúr-Palota, a Városháza és számos patinás épület, ipari vagy tanügyi, egészségügyi vagy mûvelôdési objektum a századelô idejébôl máig hirdetik az egykor volt szakemberek, mûvészek hozzáértését, nem ritkán zsenialitását. Közben pedig a szocialista idôkben hirtelen felhúzott tengernyi épület "minôségi" munkánk következtében napi rettegés forrásává vált. Mert nehogy valaki azt állítaná, hogy ezeket a monstrumokat valaki más (netán a dánok?!) építette volna fel!
Jeleztem már, hogy dániai tartózkodásunk elsô hetében leginkább polgármesteri hivatalokban fogadták csoportunkat. Térben ezt úgy kell érteni, hogy Viborg megye, Bács-Kiskun megye "testvére" egyike Dánia 14 megyéjének, a Jütland-félszigeten fekszik és 17 "municipalitás", inkább azt mondanám: közigazgatási-helyhatósági jogi személy tartozik hozzá. Megjegyzem, hogy az 1970-ben végrehajtott közigazgatási reform csökkentette a megyék számát 25-rôl 14-re, a helyhatóságok számát pedig 1300-ról 275-re. Érzékelhetô lenne ennek alapján bizonyos központosítási törekvés, de a legcsekélyebb mértékben sincs szó errôl, csupán az élet által igényelt szerkezet megtalálása volt a cél. A modell mûködik és bár állandóan tökéletesítik, soha nincsnek elragadtatva az eredménytôl, folyamatosan finomítanak a mechanizmuson. Ebben a szándékban viszont semmi jele a beavatkozásnak, a felülrôl jövô utasításnak, mint nálunkfelé gyakran megtörténik. Egyébként itt mondanám el azt is, hogy Dánia tagja ugyan az Európai Uniónak, de határozottan törekszik sajátosságai megôrzésére, és sajátos álláspontjának tiszteletben tartását igencsak fontosnak tartja a mindenkori vezetés. Ez az álláspont pedig nem egy irodában, néhány (mégoly legitim!) felkent személy véleménye, hanem világosan megfogalmazott alternatívák közötti, referendummal kialakított választás.
Valamennyiünket mint helyhatósági vezetôket leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy miként mûködik az adózási rendszer, mi marad meg a helységeknek, mi a megye "jussa" és mit tart magánál a központi vezetés, a kormány? Errôl a továbbiakban.
Újra üzemel a cernavodai atomerômû egyes reaktora
Szerda reggel fél tízkor újra üzembe helyezték a cernavodai atomerômû egyes reaktorát — nyilatkozta a Rompresnek Viorel Marcuiescu, a Nuclearoeletrica Országos Társaság vezérigazgatója. A reaktor 80 százalékos kapacitással fog üzemelni a délután folyamán, éjszaka pedig "teljes gôzzel". A reaktort nem indíthatták újra a tervezeti idôpontban, november 3-án, mivel nem találtak pénzt az általános felülvizsgálási munkálatok befejezésére.
Elutasították a magyar kamionsofôrök fellebbezését
A ploiesti táblabíróság elutasította a csempészés vádjával elsô fokon 11 évi börtönbüntetésre ítélt két magyar kamionsofôr fellebbezési kérelmét - közölte Szász Zita védôügyvéd az MTI bukaresti irodájával. Debreczeni Ferencet és Ulicsnyi Ferencet csempészés, sikkasztás, lopás, valamint a vámtörvények megsértése miatt ítélték a súlyos büntetésre. A két sofôr másfél évvel ezelôtt a magyar- román határ román vámparkolójában hagyta azt a kamiont, amellyel nagy mennyiségû kávét szállítottak Romániába, s a kocsinak másnap már csak hûlt helyét találta. Az ügyben elsôfokon hat személyt ítéltek el. A két magyar állampolgár mellett egy magyar nemzetiségû román állampolgár szintén 11 évi börtönbüntetést kapott, a többi vádlottra ennél jóval enyhébb ítéletet szabtak ki. Szász Zita elmondta, hogy már csütörtökön fellebbezést nyújt be a román Legfelsôbb Bíróságnál. Az elsôfokú ítélet kihirdetése után tíz fellebbviteli tárgyalást is meghirdettek, majd elhalasztottak, mire az elutasító döntés megszületett.
A semmítôszék helybenhagyta Öcalon halálos ítéletet
A török semmítôszék csütörtökön Ankarában helybenhagyta az Abdullah Öcalan kurd lázadóvezérre árulásért és szeparatizmusért június 29-én kimondott halálos ítéletet. A fellebbviteli bíróság megfelelônek találta a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezetôjének perét, amelyet Imrali börtönszigeten folytattak le. Öcalan sorsa azonban még korántsem pecsételôdött meg. Az ítélet az ankarai parlament és Süleyman Demirel elnök jóváhagyására vár. Ezután pedig a kurd vezetô védôi bizonyosan az Európai Emberi Jogi Bíróság elé terjesztik az ügyet: a testület aligha hozza meg verdiktjét másfél évnél hamarabb. A Reuters megjegyezte, hogy Törökország nagyon szeretne belépni az Európai Unióba, márpedig ezt a törekvését a halálbüntetés végrehajtása bizonyosan visszavetné.
Türkmenisztánban is többnejûség lesz?
Türkmenisztán, a Szovjetunió egykori tagköztársága a többnejûség engedélyezésére készül – közölte szerdán Szaparmurat Nyijazov, a túlnyomórészt muzulmán lakosságú közép-ázsaiai ország elnöke. A "klasszikus" mohamedán modelltôl eltérôen azonban Türkmenisztánban a második feleséggel kötendô frigyhez szükség lesz az elsô feleség írásos beleegyezésére is – idézte az AFP az Interfax hírügynökság közlését. A szomszédos Tádzsikisztánban – amely ugyancsak a Szovjetunió tagköztársasága volt – a többnejûség már régebben gyakorlattá vált, bár a törvény betûje tiltja. Az Oroszországi Föderáción belül Ingusföld engedélyezte az iszlám elveinek megfelelô többnejûséget, noha Moszkva igyekezett azt megakadályozni.
II. Erzsébet a visszavonulást fontolgatja?
Fülöp, edinburgh-i herceg szerint II. Erzsébet uralkodó gondolkodik azon, hogy öregkorában átadja trónját, mert úgy véli, nem tesz jót a királyi család arculatának egy 80 éves uralkodó a trónon. Annak ellenére, hogy Károly herceg, trónörökös tavalyi 50. születésnapja kapcsán mind a Buckingham-palota, mint a St. James-palota határozottan állította, hogy szóba sem kerülhet II. Erzsébet valamikori lemondása a trónról, az edinburgh-i herceg egy brit magazinnak adott nyilatkoztában kijelentette: nincs megggyôzôdve arról, hogy egy öregedô király és általában bármely intézmény élén egy idôs vezetô a legjobb megoldás.
Immár a második egymást követô évben idén is Harrison Ford bizonyult a felnôtt amerikaiak legkedveltebb színészének. A New York-i Harris intézet által elvégzett közvélemény-kutatás adatai szerint az egyebek között Indiana Jonest, valamint a Csillagok háborújában Han Solót eljátszó színész a népszerûségi listán megelôzte John Wayne-t, Mel Gibsont és Clint Eastwoodot. Tavaly egyébként ugyanez volt a sorrend. A listán – Julia Roberts személyében – csak a nyolcadik helyen bukkan fel az elsô nô. Ôt még megelôzi Tom Hanks és Jimmy Stewart (holtversenyben az ötödik helyen), valamint Sean Connery – derül ki az AFP által ismertetett eredményekbôl. Az ország egész területére kitejedô telefonos közvélemény-kutatás október 27. és november 2. között 1011 felnôtt kikérdezésével készült.
A világ legnehezebb polgármestere
Egy északnyugat-spanyolországi város polgármestere szerdán hivatalos okmányt kapott a Guinness rekordok könyvétôl arról, hogy ô a világ legsúlyosabb polgármestere. José Manuel Barros, a Galícia tartományban fekvô Porrino elsô embere 179,3 kilogrammot nyomott, amikor beadta pályázatát a furcsa címre. Azóta tovább "javított" rekordján, elérve a 185 kilogrammos testsúlyt. Az AFP szerint a világ legkövérebb polgármestere reméli, hogy új titulusa növeli városának idegenforgalmi vonzerejét.
Lehet, hogy nem szép, de egészséges a káröröm – fedezték fel német kutatók. Állításuk szerint azért tesz jót más baján nevetni, mert oldja a stresszt – mármint a kárörvendôben. Ráadásul segít önmagunk jobb megismerésében is, mivel általában mások azon kudarcain tudunk a legjobban derülni, amelyektôl mi a leginkább tartunk. Claudia Sies düsseldorfi pszichoanalitikus a Bild címû lapban azt tanácsolta a kárörvendôknek, ne legyen bûntudatuk amiatt, hogy a más kárán kacagnak. A kárvallottaknak pedig az a legjobb, ha együtt röhögnek az ôket kinevetôkkel – javasolta Sies.
November folyamán a megye több gazdasági egységében voltak elbocsátások. A segesvári Siltextôl 111, a marosludasi len- és kenderfeldolgozóból 39, a cukorgyártól 90, a dicsôszentmártoni Bicapatól 96, a radnóti Agroind Rt.-tôl 75 alkalmazott került ki. A 98-as kormányrendelet értelmében valamennyien végkielégítésben részesültek. További elbocsátásokra számíthatnak az Azomures, a SCIL tejfeldolgozó vállalat, a Cora Rt. dolgozói is. A megyei Munkaerôelosztó és Fejlesztési Ügynökség jelenleg 21.627 munkanélkülit tart számon, amelybôl 18.447 személy kap munkanélküliségi segélyt, a többi 3.180 személy semmiféle anyagi juttatásban nem részesül. A munkanélküliségi ráta 8,1 százalék.
Aláírták a Salubriserv Rt. magánosítási szerzôdését
Tegnap reggel az Állami Vagyonalap székhelyén az ÁVA képviselôi és a pécsi székhelyû Dél-Dunántúli Hulladékgazdálkodási Kft. megbízottjai aláírták a Salubriserv Rt. magánosítási szerzôdését. A versenytárgyalás gyôztese, a DDHG Kft. január 25-ig köteles törleszteni a 9,5 milliárd lejes vételárat. Addig is, december hónap folyamán a cég bemutatót szervez azokkal a gépekkel és berendezésekkel, amelyeket üzembe szeretne helyezni Marosvásárhelyen.
Megszüntették a hôenergia-szolgáltatást
A felhalmozódott 6,7 milliárd lejes behajtatlan adósság miatt az Energomur ÖV több lakótársulásnál és gazdasági egységben beszüntette a hôenergia-szolgáltatást. A lakótársulások 5,2, míg a gazdasági egységek 1,5 milliárd lejjel tartoznak. Legnagyobb adóssága a 66-os (212 millió lej), a 186-os tudori (211 millió lej) és az 1-es marosszentgyörgyi (202 millió lej) lakótársulásnak van. A gazdasági egységek közül a nyárádtôi Icomcoopnál és az Electromaros Szállóban zárták el a melegvíz- és távhô- szolgáltatást, míg a kövesdombi Extrát beperelték.
Ma délután 4 órakor a marosvásárhelyi unitárius egyház tanácstermében (Bolyaiak tere 13. szám), valamint ugyanaznak este 7 órakor a nyárádszeredai mûvelôdési otthonban mutatják be Jakab Sámuel: Talaj és környezet címû könyvét. A kötetet dr. Tamás Lajos nyugalmazott kutató méltatja.
Nem fizetik a munkanélküliségi alapot
A megyében egyre több gazdasági egység nem fizeti ki a kötelezô hozzájárulást a munkanélküliségi alaphoz. A felhalmozódott adósság 19 milliárd lej - nyilatkozta a Munkaerôelosztó és Fejlesztési Ügynökség. Az ellenôrzô osztály szerint 162 egység esetében elkerülhetetlen a végrehajtás. Legnagyobb adós a Carbid Fox 2,2 milliárd lejjel, a tejfeldolgozó vállalat 1,5 milliárd lejjel, a szászrégeni Vestel 1,4 milliárd lejjel, a dicsôszentmártoni Bicapa 1,2 milliárd lejjel, a segesvári Agroind 950 millió lejjel. Nagy összeggel tartozik még a fehéregyházi Agroindustriala, a marosvásárhelyi Sumel, a szászrégeni Metalurgica, az Iseco, a segesvári Nicovala és a ludasi Romvelo.
Nem érkeztek meg a típuskérvények
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal illetékese, Colceriu Violeta közölte, még nem érkeztek meg azok a típusnyomtatványok, amelyeket a 162-es sürgôsségi kormányhatározat értelmében a lakótársulásoknak, illetve az érdekelt tömbházlakóknak kell szétosztani a fûtési pótlék igénylésére. A típuskéréseket valószínûleg e hét végén postázzák a fôvárosból. Az ígénylôknek tudniuk kell, hogy a hátrányos helyzetûek segélyei, a gyerekpénz, a munkanélküli segély, az ösztöndíj vagy bármilyen más anyagi forrás jövedelemnek számít. Kivételt képez az érdemösztöndíj.
Több mint 20 milliárdos tartozás
Tegnap a megyei nagykórház 7 milliárd lejt fizetett ki a szállítóinak. Az összeg az adósság egynegyedét fedezi. A kórház további 18 milliárd lejjel tartozik még gyógyszerszállítóknak, és 2,4 milliárddal a földgáz és áramszolgáltatóknak. Az Egészségügyi Minisztérim Laurentiu Petru gazdasági igazgatónak megígérte, december elején nagyobb összeget folyósít a többi számla kiegyenlítésére.
Továbbra is szennyez a kombinát
Marosvásárhely térségébôl a begyûjtött levegômintákban nem észleltek határérték-túllépést. A Marosból begyûjtött vízminták igazolják, hogy a víz Marosvásárhely fölött megfelel a környezetvédelmi normáknak, de Marosvásárhely alatt ammónium- és nitrátionnal szennyezett. A szennyezôdést a marosvásárhelyi vegyi kombinát és a tisztítatlan vízbeömlése okozza.
A Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzô Központja csupán 36 influenzás megbetegedésrôl kapott jelentést. Mint dr. Iancu Maria Magdalena elmondta, ez még nem igazolja azt a feltételezést, miszerint járványról lenne szó. A léguti megbetegedések száma viszont sokkal magasabb. Tegnapig 1310 esetet jelentettek.
Nyárádszeredában a MVSZ küldöttsége
Okos Márton Erdélyért Budapesttôl Párizsig címû könyvét Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese november 28- án, vasárnap délben 12 órakor mutatja be a nyárádszeredai mûvelôdési otthonban. A könyvbemutató után Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségérôl és a Reményforrás-ház mozgalomról beszél. A rendezvényt a helyi RMDSZ, az EMKE és a nagycsaládosok egyesülete szervezi.
Az értelmiségi bibliakör folytatja havi kerekasztal- megbeszéléseit. A november 30-i, kedd délután 6 órai találkozóra a Gecse utcai református egyházközség tanácstermében kerül sor. Témája: Létezhet-e anyag egymagában? A holografikus világkép elméletének bemutatása folytatódik. Elôadó Moldován Béla.
A Kemény Zsigmond Társaság november 30-án délután 6 órakor tartja a Kultúrpalota kistermében. Meghívott vendég Dávid Gyula, elôadásának címe: Transzilvanizmus az irodalomban. Közremûködik a filharmónia rézfúvós együttese, tagjai: Molnár Géza, Dávid János, Fábián András és Lázok Gergely.
Rendkívüli Hit és Fény találkozó
A marosvásárhelyi-marosszentgyörgyi Hit és Fény november 27-én, szombaton délután 3 órakor tartja soronlevô, de többletet nyújtó nagytalálkozóját. Ez alkalommal bemutatkozik a Bethesda- klub – amely súlyosan sérült gyerekekkel foglalkozik –, az Ügyes kezek mûhelye pedig a gyerekek munkáiból állít ki. Lesz meglepetés, tombola és bemutatkozik a marosszentgyörgyi Mécses csoport.
A Teszerakt Sci-fi Klubban a szfinxrôl lesz szó ma délután 5 órakor. Helyszín a marosvásárhelyi Madisz-székház – Dózsa György utca 9. szám, 81-es szoba –, elôadó Szatmári Zsolt.
November 29-én, hétfôn 17 órai kezdettel a Bernády Házban Gáspárik Attila színmûvész és meghívottai vídám perceket, jó szórakozást ígérnek. A rendezvényre szeretettel várja tagtársait és minden érdeklôdôt a marosvásárhelyi 4-es számú körzet választmánya.
A marosvásárhelyi Állami Filharmónia ma este 7 órakor kezdôdô koncertjének mûsorán August