|
LI. évfolyam 271. (14323) |
1999. november 20., szombat |
Tegnap délelôtt Radu Berceanu ipari miniszter, a Demokrata Párt alelnöke, a gázvállalatok szakszervezeti föderációja meghívására Marosvásárhelyre látogatott.
A mintegy három órán át zajló munkaülésen félszáz szakszervezeti képviselô vett részt, akiknek így lehetôségük adódott közvetlenül értesülni a minisztérium álláspontjáról. A hangulat – valószínûleg a miniszter jelenlétének köszönhetôen – igen szívélyes és civilizált volt. Tekintettel a tanácskozás munkaülés jellegére, nem születtek a Romgaz átszervezésére vonatkozó látványos döntések. Mindössze "három-négy lehetôséget" vitattak meg, ám egyiket sem véglegesítették, így egyelôre még az erre vonatkozó kormányhatározat is késlekedni fog.
A Romgaz átszervezése egyébként már korábban elkezdôdött a kitermelés, szállítás és forgalmazás különválasztásával. Mivel azonban a földgáz ára dollárban számítva majdnem 20%-kal csökkent, a Romgaz megfelelô mûködéséhez szükséges tôkét valahonnan elô kell teremteni. A felmerülô lehetôségek: a földgáz árának megduplázása vagy a költségvetési pénzek felhasználása – nyilvánvaló okok miatt lehetetlen. Ezért egy harmadik módszert kell az elôbbiekkel közösen alkalmazni úgy, hogy ez utóbbin maradjon a hangsúly: azaz a gázszolgáltatás egy részének a privatizálásán. Ennek a hogyanjáról folyó vita tehát ezen az ülésen még nem ért véget. Amint a Román Gázvállalatok Szakszervezeti Föderációjának szóvivôjétôl, Musoi Catalintôl megtudtuk, a gázvállalatok alkalmazottait nem fenyegeti az elbocsátás veszélye, hiszen még így is újabb munkaerôre volna szükségük. Az egyre mélyebbre történô fúrások, az új gázvezetékek lefektetése, illetve az elöregedô hálózat felújításának szükségessége munkaerôt igényel, ezért a minisztériummal történt egyezség alapján 6-7 hónapig biztosan, de valószínûleg utána sem csökkentik az alkalmazottak számát, ugyanakkor nem is növelik azt.
A tárgyalások eredményeként a szakszervezeti képviselôk azzal a hírrel térhettek haza, hogy valószínûleg sikerül a béreket az inflációhoz igazítani. Egyébként Musoi Catalin véleménye szerint e munkaülés legnagyobb megvalósítása, hogy Radu Berceanu egyáltalán hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni velük.
A miniszter és pártelnök kora délután a Demokrata Párt megyei vezetésével tartott rövid megbeszélést, majd sajtótájékoztatót tartott a prefektúra protokolltermében.
A sajtótájékoztatón mindenféle bevezetô nélkül a kérdéseket várta, mert, mint mondta, negyven perc múlva elmegy. El is ment.
Népújság: Miniszter úr, ön idônként nagyon kimerítôen és koherensen magyarázza a közvéleménynek, hogy miért is kell emelni az árakat, fôleg az alaptermékek árát, ami aztán kihat egy egész sor tevékenységre. Viszont soha nem említett egy "apró" részletet: hogyan történhet meg, hogy a nehéz gazdasági helyzet közepette, egyes vállalatok vezetôi felháborítóan magas, 300 milliót is elérô fizetéseket zsebelnek be? Nem vette észre az ellentétet e között, illetve a között, hogy az egyre szegényedô emberektôl újabb és újabb áldozatokat követelnek?
Radu Berceanu: Én nem tudok a tarifákról csak összehasonlítási árakban beszélni. Az összehasonlítási alap pedig a dollár. Nálunk pedig a dollárhoz viszonyítva, a gáz ára például csökkent, nemhogy nôtt volna. Ez történt, amióta miniszter vagyok. Annak az oka, hogy lejben mégis többet fizetünk, az infláció. De errôl kérdezze meg Isarescut és Remest. Az én fizetésem 7 millió hatszázezer lej, egy vállalati vezérigazgatómnak is mindössze 17 milliós fizetése van. A nagy fizetések tündérmesék. Kérdezhetné Radu Sârbut, hogy miért van az ipari vállalatok vezetôinek csillagászati összegekre rúgó bére. Ha a Romgaz csak 4 százalékkal jobban môködne, Coconea igazgatónak szívesen adnék 14 millió helyett 140 milliós fizetést. Az pedig, hogy felháborodnak ezen egyesek, az kommunista maradvány. Egyébként én sosem érzelmi szempontból közelítem meg a dolgokat. Egyetlen szempont a gazdasági. Megvannak a magam feladatai, saját hatásköröm, felelôsségem, s ehhez tartom magam.
Májusban nyolc marosvásárhelyi képviselô és szenátor aláírásával megerôsített törvényjavaslatot tettek le a képviselôház állandó bürójához, amely arról szólt, hogy az 1989 decemberi események áldozatai emlékére Marosvásárhelyt nyilvánítsák mártírvárossá.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselô azóta többször is nehezményezte a dolog elodázását, és figyelmeztette az állandó bürót. Ezek eredményeképpen az állandó büró november 15-én elemezte az RMDSZ- képviselô észrevételeit, és továbbította Ion Carstoiu képviselôhöz, a közigazgatási és területrendezési bizottság elnökéhez. Viszont a bizottság visszautasította a törvényjavaslat tanulmányozását, azzal, hogy nem ô kompetens határozni ebben az ügyben. Így pedig a törvényjavaslat nem kerülhetett a képviselôház 17-i plénuma elé.
Ezek után Kerekes Károly írásban fordult a képviselôház elnökéhez, Ion Diaconescuhoz. Ebben felsorolja az iménti tényeket, hozzáfûzve, hogy a kormány, a törvényhozási tanács és a 42/1990. számú törvény alkalmazására felügyelô bizottság is pozitívan véleményezte a javaslatot. A képviselô azt is észrevételezi, hogy Resita municípium hasonló kérelme esetével a jogi bizottság foglalkozott, és szeptember 16-ra elkészítette a jelentését. A közigazgatási bizottságnak pedig, ha nem tartja hatáskörébe tartozónak az ügyet, a képviselôház szabályzata értelmében, a törvényjavaslat bejelentése utáni 10 napon belül vissza kellett volna adnia az állandó bürónak, hogy az intézkedjék. Mivel nem tette ezt meg, kötelessége tanulmányozni a javaslatot és jelentést készítenie róla.
Népújság: Miért nem akarják végül is, hogy Marosvásárhely mártírváros legyen?
Kerekes Károly: Nem errôl van szó. Elvben mindenki egyetért a dologgal: a kormány, a 42-es törvény alkalmazására felügyelô bizottság, de a megoldással késlekednek.
Népújság: Miért, milyen indoklással? Miért lehetett más városokat ugyanilyen eljárással mártírvárosnak nyilvánítani? Gondolok Bukarestre, Temesvárra, Brassóra...
K.K.: Azért, mert az 1992-1996 közötti törvényhozási ciklusokban nem így vetették fel a kérdést. Most tulajdonképpen egyetlen emberen múlik. Ugyanakkor azonban érdektelenség érzékelhetô az aláírók részérôl is. Azonban, amíg a bizottság nem készít jelentést, addig nem kerül a plénum elé.
Népújság: Mi lesz a következô lépés? Mert december 21-ig nemigen lesz törvény ebbôl a kezdeményezésbôl.
K.K: Hétfôre meghívtak az állandó büró ülésére. Ezenkívül, helyi szinten felvesszük a kapcsolatot a pártokkal. Igyekszünk intézkedni, s ha nem is készül el december 21-re, én remélem, hogy december 30-ra megszavazzuk a törvényt.
Csütörtök este ünnepélyes szalagavatóval megnyílt a Tudor lakónegyedben, a fôút mellett, a Poklos-patak partján az Euromarket fantázianévre hallgató háromszintes kereskedelmi központ. A megnyitón Eugen Crisan alpolgármester és Gheorghe Nan, a megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondott üdvözlô beszédet, aláhúzva, hogy a most megnyíló létesítmény hozzájárul városunk civilizált kereskedelmének kialakulásához.
Az Euromarket teljes egészében magántôkébôl épült, háromszintes, a földszinten élelmiszeripari termékeket, az emeleteken a legkülönfélébb fogyasztási cikkeket forgalmazza. Eugen Mader, az üzletközpontot felépítô és mûködtetô német-román vegyes tôkéjû Mordia Impex Kft. tulajdonosa elmondta, hogy az üzleti célkitûzések mellett civilizált, nyugati színvonalú kereskedelem meghonosítása a célja, hosszú távban gondolkodik, hisz a befektetés megtérülése tíz évnél többet fog igényelni. A beruházás mértékét azonban nem volt hajlandó elérulni, csupán annyit mondott: az üzletház sok-sok milliárdba került, s három éven keresztül, rengeteg nehézség leküzdése után tudott felépülni.
A beruházás nem áll meg itt, a közeljövôben létrehozzák az üzlet parkolóját, s amennyiben megegyeznek a város vezetôivel, befedik a Poklos-patakot, hogy azon is parkolót építsenek. A távlati tervek hasonló egységekbôl álló üzletlánc kiépítését célozzák.
A közszállítás új rendjének alkalmazása elsô pillanatától újra fellángolt a marosvásárhelyi közszállítási vállalat és a maxi-taxisok közötti háború. A megbomlott közlekedési rendet természetszerûleg kísérô lakossági felháborodással körítve. Az érdekek és indulatok összecsaptak, nyilatkozat nyilatkozat hátán, amit a polgármesteri hivatal és a közszállítás részérôl tûzoltómunkának nevezhetô, kapkodó "kiigazító" intézkedések követtek. Crisan Eugen alpolgármester azzal a meglepô kijelentéssel intézte el a dolgot, hogy "Minden változtatás, újítás az elején elégedetlenséget vált ki".
Tegnap, váratlan fejleményként, nem a közszállítás javult, hanem a tanács alárendeltségébe tartozó vállalat igazgatótanácsának két tagját mentették fel.
A Közszállítási Rt. hirtelenjében összehívott vezetôtanácsi ülésén visszahívták a testületbôl Cornel Briscaru jogászt, a polgármesteri hivatal jegyzôjét, és Angela Roscát, a hivatal köz- és magánterületkezelô igazgatóságának vezetôjét. Információink szerint a jegyzô visszahívása Emil Chiorean, a vállalat igazgatójának kérésére történt, míg a másik felfüggesztést az Álami Vagyonalap kezdeményezte. Mindkét személy esetében a visszahívást azzal indokolták, hogy az említettek "nem képviselték megfelelôen" a vállalat érdekeit. A megüresedett két helybôl egyet be is töltöttek Ignat Ionel, a polgármesteri hivatal községgazdálkodási igazgatója személyében.
Szintén tegnap negyven Egyesülés negyedbeli utas és több maxi-taxis gépkocsivezetô tiltakozott a polgármesteri hivatalban a közszállítás átszervezése ellen. A tiltakozó utasok ezer aláírást tartalmazó beadványban követelték, hogy az Egyesülés lakónegyedbôl a központ és a Kövesdomb érintésével az Azomureshez érkezô, autóbuszok által kiszolgált útvonalon újra kisbuszok közlekedhessenek, mivel az utazóközönség igényeit az autóbuszok képtelenek ellátni. Az ôket fogadó Eugen Crisan alpolgármester megígérte, hogy hétfôn ellenôrzik a helyzetet, és ha valóban kevés az autóbusz a járat kiszolgálására, helyt adnak a kérésnek.
Minden jel arra mutat, hogy a konfliktus, az ígéretek meg felmentések dacára, tovább tart. Az is világos, hogy a dologban illetékesek csak végsô esetben képesek az utazóközönség érdekeire odafigyelni. Pedig csak ez vezethet el a megnyugtató megoldásig, és nem az, ami sejthetôen most folyik, a mögöttes érdekek agresszív érvényesítése.
Mindenekelôtt azt jelentette be Ioan Cotutiu megyei elnök, hogy a PUNR megyei konferenciáját november 27-én tartják, és hogy az eseményre eljön Valeriu Tabara elnök is. A megyei elnök a szervezet véleményének adott hangot a sztrájkokat illetôen, kijelentette, hogy már több a soknál, amit a polgármesteri hivatal csinál, hogy idejük nagy részét külföldön töltik, az adófizetô polgárok zsebére. Ha egy csepp jóérzés lenne Ioan Muresan mezôgazdasági miniszterben, lemondana, mondta, hozzátéve, hogy inkább lenne jó komédiásnak, mint mezôgazdasági miniszternek, mert mire privatizálnák az állami gazdaságokat, nem lesz amit eladni. Végül pedig elmondta, hogy találkoztak a román pártok vezetôivel (PSM,PS,PDSR,PRM,NR,PP. Az ApR is ott volt, de kérte ôket, hogy ha a sajtó kérdezi, mondják, hogy csak megfigyelôként van jelen). Egyelôre nem hoztak össze semmit. A találkozóra nem ment el a Demokrata Párt, a Parasztpárt és a Liberális Párt.
Lazar Ladariu képviselô "elszámolt", mint mondta, heti parlamenti tevékenységével, elmondta, hogy módosító javaslatot nyújtottak be a választási törvényhez, amiben a képviselôk és szenátorok számát felére kívánják csökkenteni, mert "fele úgysem vesz részt a törvényhozási munkálatokon", másfelôl évi 250-400 milliárd lejt spórolnának meg évente. Felháborítónak találta Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter kérését, aki szerint a Romsilva igazgatójának fel kellene emelni a fzetését, mert "csak" 72 millió lejt kap szegény. A PUNR követelni fogja a választott és kinevezett méltóságok vagyonbevallását, s "aki lopott, fizessen". Végül pedig arról szólt, hogy a május 20-án 8 Maros megyei képviselô és szenátor által benyújtott, Vásárhely mártírvárossá nyilvánításáról szóló törvénykezdeményezés mai napig sem került a képviselôház plénuma elé.
Vasile Dobrescu szenátortól megtudtuk, hogy a PUNR jövô héten levelet ír Constantinescunak, amelyben a parlamenti pártok vezetôinek összehívását fogja kérni, a gazdasági válság megoldása érdekében. Ugyanakkor pedig egy nemzeti egységkormány létrehozását követeli, amely elôkészítené a választásokat.
Népújság: Mi lehet az oka, hogy éppen a Vásárhelyrôl szóló kérés megoldását halogatják annyi ideje? Mit tettek az aláíró képviselôk, hogy siettessék a dolgokat? Hogyan lehet az, hogy hasonló kezdeményezéseket különbözô szakbizottságok bírálnak el?
Lazar Ladariu: Parlamenti gyakorlat, hogy egy-egy bizottsághoz passzolnak, így sikerült a dolog. Az aláírók mindent megtettek (csak nem részletezte a mindent sz. m.), különösen Kerekes Károly képviselô. Hogy mi a halogatás valódi oka? Rosszindulat, dac, hogy ne mondjam: hülyeség.
Iliescu, a Nyugat réme cím alatt tette közzé pénteki számában a bukaresti Evenimentul Zilei címû napilap azt a levelet, amelyet az Egyesült Államok kongresszusának Európai Biztonsági és Együttmûködési Bizottsága intézett Romániával kapcsolatban Madeleine Albright amerikai külügyminiszterhez.
Az amerikai törvényhozás Helsinki Bizottság néven közismert testülete november 10-én kelt levelében aggodalmának adott hangot azzal a lehetôséggel kapcsolatban, hogy a jövô évi romániai választásokon Ion Iliescu és pártja, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja a Nagy- Románia Párttal és a Román Nemzeti Egységpárttal koalíciót alkotva kerülne hatalomra. A bizottság szerint ebben az esetben Románia alkalmatlanná válna az EBESZ 2001. évi soros elnöki teendôinek ellátására.
A Helsinki Bizottság kétségeit fogalmazta meg azzal kapcsolatban is, hogy a súlyos pénzügyi- költségvetési gondokkal küzdô román külügyminisztérium képes lesz-e az EBESZ ügyeinek intézésére.
Ezen túlmenôen az amerikai képviselôk súlyos bírálatokat és kifogásokat fogalmaztak meg a Romániában tapasztalható emberi jogi kérdésekkel, az antiszemitizmus megnyilvánulásaival és az állam által a kommunizmus idején elkobzott vagyonok visszaadásával, illetve kárpótlásával összefüggésben is.
Az állami egyetemek és az akkreditált magánfakultások diákjai 2000. január 1-tôl 50 százalékos kedvezményben részesülnek a II. osztályú gyors- és sebesvonatokon évi hat jövet-menet utazásra. Az elôírás gyakorlatba ültetéséért Traian Basescu szállítási miniszter a tanügyminisztériumtól kérte, hogy a vasutasok országos társaságának fizesse ki a 118 milliárd lej értékû hátralékot, valamint 10 milliárd lej elôleget a jövô évi kedvezmények számlájára.
Andrei Marga közölte, hogy megteszi a szükséges lépéseket.
A II. osztályú gyors- és sebesvonatokkal tett decemberi utazások nyomán felhalmozódó különbséget a tanügyi költségvetésbôl fedezik.
A kormány úgyszintén megemelte a diákotthonok pénzsegélyét a IV. negyedévre, ami 140 ezer lejt jelent az eddigi 69.162 lejhez képest. A felszíni szállítási költségek különbségeit november 15-tôl a tanügyminisztérium költségvetésen kívüli alapokból fedezi.
Milyen veszély leselkedik a keresztény családra ma? – tette fel a kérdést csütörtökön este a marosvásárhelyi Tudor negyedi Szent Kozma és Damján épülôfélben lévô katolikus templomban Papp László plébános. A kérdést követô választ kimerítôen taglalta, hiszen a keresztény család belsô értékeirôl múlt héten elkezdôdött elôadássorozatnak éppen ez a célja. A mindennapi gondokkal küzdô szülôk figyelmét idôrôl idôre nem árt felhívni arra, mi a legfontosabb a keresztény családban azért, hogy a gyerekek egészséges légkörben nôjenek fel.
A gyereknek elsôsorban a szülôk szeretetére, s nem arra van szüksége, hogy anyagi javakkal halmozzák el, és hogy minél több "tudományt" sulykoljanak bele. A gyermeknek olyan nevelést kell adni, amely személyiségét formálja. Sok szülô nem érti meg ennek lényegét, s a hangsúlyeltolódások, a kényeztetés miatt a gyermek nem lesz képes szembenézni a nehézségekkel, késôbb nem tud küzdeni mindennapi kenyeréért, anyagi jólétéért. Meddô, sivár élete lesz. Az elôadó a csodálatos halfogás példázatával érzékeltette: hittel, Jézus szavára kell a mélybe evezni! Hittel kell gyereket nevelni, mert ha a gyermek lelkileg talpon áll, akkor mindenütt, minden körülményben megállja a helyét.
Sándor Zsuzsa vallástanár azt a négy alapigényt vázolta fel, amelyet a keresztény családnak a gyerekek számára biztosítani kell: a védettséget, a biztonságot, a szeretetet és az érvényesülést.
A Szent Kozma és Damján plébánián A keresztény család belsô értékei címû, egy-nyolc osztályos gyerekek szüleinek szánt elôadásokat december 17-ig minden csütörtökön este tartják.
Marosvásárhelyen újdonságként utcai szilveszteri ünnepséget szervez a polgármesteri hivatal. A 2000. év érkezését köszöntô rendezvény színhelye a városközpont lesz. A hivatal heti sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint tûzijáték és lézeres fényjáték is növeli majd a látványosságok sorát.
A szabadtéri szilveszterezésen részt vesz majd a polgármester is, helyetteseivel és a hivatal számos alkalmazottjával együtt. A mûsorban szerepel egy ünnepi elôadás is, valószínûleg a Maros Mûvészegyüttes fellépésével. Ha pedig valaki elfelejti idejében beszerezni az újévet köszöntô pezsgôt, az majd a téren található mozgóárusoknál pótolhatja a mulasztást.
A rövidesen érkezô téli ünnepekkel kapcsolatos további újdonság, hogy a tervek szerint idén a Színház téren rendezik majd be a gyerekvárost. Könnyebben megközelíthetô a vár melletti parknál, és egyszerûbben lehet biztosítani a megvilágítást is, ezért szándékszik a hivatal ide költöztetni.
November 18-a Dohányzásellenes Világnap, november 15-21- e között Kábítószerellenes Hetet tartanak. Ennek alkalmából a vásárhelyi Preventio Egészségvédelmi Társaság csütörtökön este megbeszélést tartott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közegészségtani elôadótermében.
Dr. Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár a kábítószerfogyasztás veszélyeire hívta fel a hallgatóság figyelmét. Elmondta, a medicinában a drog ugyan különbözô gyógyszerek nyersanya, ám a mindennapi életben a kifejezés kábítószert jelent. A kábítószer sajátos hatást gyakorol a gondolkodásra, hangulatra és agymûködésre, ez váltja ki a kényszert az újraélvezésre. Függôséget vált ki, a golyamatos használat következtében alakul ki a betegség. A kábítószer-függôség maga után vonja az egyén társadalmi értékének csökkenését, s innen már csak egy lépés van a bûnözésig. A felszólaló ismertette a drog változatait is: a lágy drogok (marihuána, hasis) szedése alkalomszerû, míg az erôsek élvezete arra kényszeríti az egyént, hogy rabjává váljon. Rámutatott, a ma oly divatos szipózás elsôsorban az idegrendszert károsítja és testi leépülést okoz. Megtudtuk, bizonyos társadalmi rétegek különös figyelmet szentelnek ezen káros élvezeti cikkeknek. Elsôsorban a nyomor vezeti rá az embert a kábítózásra (Délkelet- Ázsiában évezredek óta hagyományszerûen kábítóznak), a milliomos gyerekek csemetéi unalomûzés gyanánt nyúlnak a droghoz, de beszélhetünk serdülôk kalandvágyáról, divatról is. "A drog potenciális veszély, de reális veszéllyé válásában a környezetnek és társadalomnak nagy szerepe van" – összegzett dr. Feszt György.
Dr. Ábrám Zoltán a tavaly és az idén Maros és Hargita megye felnôtt magyar lakosai körében készített felmérés eredményeit ismertette a hallgatósággal. A tanulmány során kiderült, az egészséget befolyásoló káros szokások (dohányzás, alkohol- és kávéfogyasztás, rossz táplálkozási szokások, a sportolás elhanyagolása stb.) komoly szerepet játszanak a szív-érrendszeri, daganatos és egyéb betegségek kialakulásában, az egészségi állapot és az életminôség romlásában.
Enyedi Lajos III. éves orvostanhallgató tájékoztatott arról, hogy az év folyamán harminc egyetemista vett részt a Preventio által szervezett elôadássorozaton, s a december 9-én sorra kerülô megmérettetésen sikeresen vizsgázók az elemi és középiskolák tanrendjében szereplô egészségnevelési órák tartására jogosulnak.
Zárómomentumként dr. Ábrám Zoltán Dietetika címû könyvét mutatták be.
A mai álvállalkozó nem feltétlenül oka az ország bajának. Inkább következménye. Olvasom valahol, hogy ez a sör- és Old Spice-röhögésû macsó a legdurvább mutáció, ami a dinoszauruszok kipusztulásával a földön elterjedt. Ugye, az a szupermen-szerelés, a göndörre bodorított mellszôrzet, a hófehér bûnben oly pazarul kontrasztozó szarbarnaság. Ahogy ez berobban a kurva posztmodern életbe, teljes gázfröccsel. Olyan rámenôs, hogy antropológiai sajátossságait a harmadik évezred orvostudományában csak egy második Lombroso doktor tudná egészen pontosan meghatározni. Hogy ez még a legnagyobb fagyban is átvilágítható: arc- és fanszôrzete arany és kék színû árnyalatokban szivárványzik, a vízpára (mint Liliomról pergô harmat) hull a fantáziára: édes mákony a beájult fokhagymaseggû csajoknak.
Ilyeneket olvasok a mai álvállalkozóról, a hátmenet hátmenetének (hátmegyünk megint egy újabb, magasabbrendû hátmenetbe) jellegzetes figurájáról. És föl kell idéznem egy, a mostani kormányzás kezdetéhez társítható idézetet a legszemérmesebb magyar költô nem is pajzán mûvébôl, melyben a cigány nem cigányt jelent, hanem – tessék csak odafigyelni, mit és kit. (Apropó kormányváltás, koalíció, húsosfazék, New Deal.) Íme: "Morog a cigány nép e beszédet hallván, / Sorba löki egymást, könyökén vagy karján: / Baj lenne, de Csóri nem tétováz sokat, / Kiosztja közöttük a hivatalokat. // Legelébb azt nézi, kinek van nagy körme / S kinek keze inkább maga felé görbe; / Fô adószedôvé teszi bölcs Kolopot / Tud az bánni pénzzel, aki annyit lopott." (Arany János: Nagyidai cigányok, IV. ének.)
420 éve, 1579-ben hunyt el Sir THOMAS GRESHMAN angol kereskedô, bankár, pénzügypolitikus. Ô alapította meg 1566- ban a londoni tôzsdét (Royal Exchange). (1518-ban született.)
305 éve, 1694-ben született FRANCOIS-MARIE AROUET VOLTAIRE francia filozófus, író, költô, a felvilágosodás legnagyobb hatású képviselôje. Munkássága rendkívül szerteágazó volt, írt szatirikus gúnyverseket, eposzokat, drámákat, történelmi monográfiákat, filozófiai regényeket. Írásaiban támadta a vallási fanatizmust, az abszolutisztikus rendet. (1778-ban hunyt el.)
25 éve, 1974-ben hunyt el FRANK MARTIN svájci zeneszerzô. A dodekafon technika továbbfejlesztésével alakította ki saját modern zenei stílusát. (1890-ben született.)
180 éve, 1819-ben született GEROGE ELIOT (családi neve Mary Ann Evans) angol írónô. A modern realista angol regény egyik elôfutára volt. Mûvei új színt hoztak a XIX. sz.-i Anglia regényirodalmába, tartalmi és formai szempontból egyaránt. Minden regényének fô témája a társadalmi beilleszkedés. (1880-ban halt meg.)
130 éve, 1869-ben született ANDRE GIDE Nobel-díjas francia író. Jelentôs irodalomszervezô volt, ô alapította a Nouvelle Revue Francaise-t. Naplója értékes kordokumentum. (1951-ben hunyt el.)
55 éve, 1944-ben halt meg RADÓ ANTAL költô, mûfordító, irodalomtörténész. Verseket, irodalomelméleti és mûfordítás-elméleti tanulmányokat írt. Számos nyelvbôl fordított kiválóan. (1862-ben született.)
130 éve, 1869-ben született VALDEMAR POULSEN dán fizikus. 1900-ban feltalálta a magnetofont, 1903-ban új típusú rádióadót szerkesztett. (1942-ben hunyt el.)
605 éve, 1394-ben született CHARLES D'ORLEANS francia királyi herceg, költô. Részt vett a százéves háborúban, huszonöt évet töltött angol fogságban. Költôi világképe teljesebb, mint kortársáé, Villoné, lírája a ritmus, a kép, az idea egységébôl fakadt. (1465-ben halt meg.)
505 éve, 1494-ben hunyt el KINIZSI PÁL, Mátyás király legendás hírû hadvezére, temesi fôispán, délvidéki fôkapitány. Több csatában (Kenyérmezô, Csontmezô) legyôzte a török seregeket, Mátyás halála után II. Ulászló pártjára állt, harcolt Corvin János ellen, megsemmisítette a Fekete Sereg rablócsapattá vált maradványait. Ô építtette a vázsonyi várat és pálos kolostort. (1446 körül született.)
135 éve, 1864-ben született HENRI DE TOULOUSE-LAUTREC francia festô, grafikus. A századvég mûvészeti stílusának, az art nouveau-nak (szecesszió) a legeredetibb tehetsége, a modern plakát és litográfia megteremtôje volt. (1901-ben hunyt el.)
70 éve, 1929-ben halt meg GEORGES BENJAMIN CLEMENCEAU francia politikus (a "tigris"). Kétszer volt miniszterelnök. Elôször (1906-9) keresztülvitte az állam és egyház szétválasztását, másodszor (1917-20) mint a párizsi békekonferencia elnöke Németország és szövetségesei ellen kíméletlen megtorló politikát képviselt. (1841-ben született.)
95 éve, 1904-ben született NÁDASDY KÁLMÁN rendezô. A budapesti Operaház rendezôje, majd igazgatója és a Filmmûvészeti Fôiskola tanára és igazgatója volt. Kodály, Bartók, Puccini operáit rendezte. (1980-ban halt meg.)
70 éve, 1929-ben született EGYED ÁKOS történész, az MTA külsô tagja. Kutatási területe elsôsorban a XIX. sz.-i Erdély gazdasági és társadalomtörténete.
495 éve, 1504-ben hunyt el I. (KATOLIKUS) IZABELLA spanyol királynô. Uralkodása alatt fejezôdött be a mórok kiûzése, megszilárdult a központosított monarchia, s Kolumbusz felfedezôútjával megalapozták az amerikai-spanyol gyarmatbirodalmat. (1451-ben született.)
75 éve, 1924-ben született GEORGE SEGAL amerikai szobrász. A mindennapi élet banális jelenségeit és tárgyait a mûvészet szférájába bevonó pop-art irányzat jellegzetes képviselôje. Nagy hatást gyakorolt a fiatal mûvésznemzedékre.
125 éve, 1874-ben született CHAJIM WEIZMANN izraeli biokémikus, politikus, Izrael elsô köztársasági elnöke. (1952-ben hunyt el.)
95 éve, 1904-ben született RÖSLER ENDRE Kossuth-díjas operaénekes (tenor). Kiemelkedô Mozart-elôadó, oratórium- és dalénekes volt. (1963-ban hunyt el.)
75 éve, 1924-ben hunyt el FRAKNÓI VILMOS történész, római katolikus püspök, az MTA tagja, fôtitkára. Közép- és újkori magyar történelemmel, egyház-, diplomácia- és könyvtörténettel foglalkozott. (1843-ban született.)
Nem kell sokat gondolkodnom, hogy ebben az írásban a csizma és a himnusz hogyan legyen összekötve. Igaz, a csizmát csak képletesen említhetem, mert ahogyan mondani szokták, nem tudjuk, hogy mit keres az asztalon, amikor nem ott a helye. Csakhogy a látvány gusztustalan és megbotránkoztató. Pedig csak képzeljük.
Lázad a munkásosztály. Mintha mást nem tehetne; nagy bánatát és a "mizériát" kiviszi az utcára. Ennyit megengedhetnek maguknak. Elbarikádozhatnak utakat, megverhetik, aki eléjük kerül, randalírozhatnak a megyeházán, apróra zúzhatják a drága berendezést. Munkahelyét félti a munkás; nagyobb fizetést akarna, hát ezért követelôzik. Nem érzi jól magát és forradalmárkodik. Leváltanák az igazgatót, a minisztert, az államelnököt, lecserélnék a hatalmat. A politikában keresik tönkremenetelük felelôsét. Ebben van, lehet valami. Ma a gazdaság ingoványos talaj, a gyárak romlása elkerülhetetlen, változtatni kellene, eret vágni a szervezeten, vagy amit annak nevezhetünk. Ha volna, ki megtegye. Volna bizonyosan, amíg a szavak a refomról szólnak. Több, kevesebb nekibuzdulással a politika ezt noszogatja immár évek óta. A valóságban mégis minden másképpen van. Nincsen akarat, nincsen bátorság (elég) a népszerûtlen intézkedések meghozatalára. Mert a politikus mindig önmagát félti, a megszerzett pozíciót. S tetszeni akar. Neki a pillanatnyi érdek fontosabb. Hiába a körülmények kényszerítô hatása. Az állam eladná a gyárat, de nem kell senkinek; a nyûg marad a nyakán. S napról napra a szaporodó adósság. Tartozik a gyár adóval, az egészségügyi hozzájárulással, tartozik az energiaszolgáltatónak és a nyugdíjasnak. Pedig a munkás dolgozik; szinte fölöslegesen. Amit termel: autó, traktor, olyan, amilyen, nem kelendô. Másutt, a piacon van jobb; mások alkalmasabbak arra, hogy eladják magukat. De ott az életforma sem ilyen. Itt a munkás ma még nehezen hallgatja meg az érveket. Abból, amit keres, nem tud megélni. Ezért aztán követelôzik. Mintha a megoldás csak ennyi volna. Adjon, akinek kutyakötelessége! Csakhogy senki meg nem mondaná: honnan és mibôl? Holott akadékoskodóban nincs hiány. Biztatnak hamis agitátorok, akik az új élethelyzethez alkalmazkodni nem tudnak, s meglehet, a szándék sem az. Eltöltik nosztalgiával az elégedetlenkedôt és politikai erôszakra buzdítanak. Sok maszlag persze nem kell. És képmutató sem. A tanár nem tanít, várja hónapokkal megkésett fizetését; az orvos nem ír gyógyszert a betegnek, mert a kvótát már rég túlhaladta, amit a zsugori hivatalnok kiszabott; a lakótelepi szegénynek a fûtés árát kifizetni nincs mibôl, s a komfortról kelletlen búcsúzni kényszerül. Ami felér a büntetéssel. Valahol kimérték, ez jár nekünk. Csak a kérdés marad: ki mit visel el ebbôl?
A vasutas bosszúból a sínekre telepedik a hideg éjszakában, idegességét levezetni, és megállítja a vonatokat; cirkuszolnak és toporzékolnak az egyetemisták, ahelyett, hogy tanulnának, de hát hideg tanteremben és villany hiányában nemigen lehet. Mert állandósul az elégedetlenség, lázad, akit bátorítanak és hitegetnek. Pedig a bajával az ember rendszerint egyedül marad. Neki az átalakulás egyet jelent munkahelye elvesztésével. A félelem jogosultságához nem férhet kétség. Mert az állásából elbocsátott dolgozónak soha senki nem magyarázza meg, kinek kell még keze munkája, miután elolvad a végkielégítésbôl származó pénze. Az államnak új munkahelyekre nincs tôkéje, s az idegen, akit ide csalogatna, nem jön, mert az messze elkerüli a bizonytalan állapotokat. A kormány persze, jobb híján, a haragot csillapítaná, az elégedetlenkedôket utasítaná rendre. Új gyülekezési törvényjavaslattal rukkol elô. Szorítja a helyzet, ezért a megtorlást helyezi elôtérbe. Nyilván, nem sok benne a megkedvelnivaló. A törvénykezô fantáziája túlságosan élénk. Elveszett az erkölcsi támasz, szereznek másikat. És nem akárhogyan és nem akárhonnan. Egyszer s mindenkorra megtiltják más nemzetek szimbólumainak használatát. És ezzel jó napot szereznek azoknak a türelmetlen nacionalistáknak, akik mesterségük címerét kirakták az ablakba. Természetesen (ha valaki nem tudná) a magyar kisebbséget vették célba. Egészen másról van szó, de valami figyelemelterelôt menten kikártyáznak a divatos nemzetállami politika asztalára. Ami nekem csak egy otromba csizma. Még akkor is, ha megindokolják, hogyan kerül az oda. A nyáron még A. Nastase vészmadárkodott. Erdélyben valami nincs rendben. Most már a belügyminiszter mondja, hogy készülôdik valami; és pontosít, megnevezi, amit kell. Ne csodálkozzunk, ô jobban tudja, Marosvásárhely frontváros lehet megint. (Mint akkor, amikor mások írták a forgatókönyvet.) Azt nem említi, hogy idegen himnusszal meg zászlókkal. Nem illik hozzá, hát nem teszi. De a hirtelen összebütykölt törvény viszont sugallja. Félreérthetetlenül. Hogy az ijesztgetés valójában mire való. Egy füst alatt elintéznek még valamit, hogy másnak nemzeti önbecsülése ne legyen nyugodt.
Engem mégis nyugtatgatnak, a dolog azért mégsem olyan, amilyennek látszik. Mert önmagában nem tiltott a jelképek használata rendezvényeinken; csak akkor, ha ez izgató, felbujtó szándékkal történik. Namármost elképzelhetô, hogy lehet csûrni-csavarni hasonló intézkedéseket. Lehet, de nem biztos, hogy elsimítható mindaz, amit szándékosan borzolnak. Attól függ, ki ítél és kinek mi a sértô és ki miféle zászlótól esik ideges izgalomba. Hisztériásabbja válogatja, nyíltan vagy burkoltan eddig csak kiutáltak minket, ha a magyar nemzet himnuszát énekeltük. Akkor most mi következik? Per és büntetés?
Mi, itteni magyarok olyan sokféleképpen tudunk egymásra nézni. Ha üzleti ügyben nézzük egymást, úgy nézünk, mint a többiek: kissé sóvárogva. A pénzt látjuk egymásban. Ha a közköltséget feltüntetô lista elôtt futunk össze a lépcsôházban, hát alig nézünk egymásra. Többnyire mi vagyunk a "rai platnici"-ok, akikkel az Energomur a tisztességes polgárokat ijesztgeti. Még szerencse, hogy van alkalom másképp is egymásra nézni. Egy ilyen nap volt október 6-a. Örök hála a 13 vértanú tábornoknak, akik révén a Postaréten más a magyar szemében a magyar.
Ám október 9-én este az Electormures líceum étkezdéjében minden magyar pompás emberpéldány volt minden magyar szemében. A 13-as RMDSZ- körzet szüreti bálra hívta meg a tagságot. Lássuk a 13-as magyarok pompás példányainak legpompásabbjait, a választmány lelkes, tevékeny tagjait: Sikó József (tiszteletbeli elnök), Gáll Ábel (mûsorvezetô, rendezô), Tavaszi Zoltán (körzeti elnök), Bíró Árpád, Kacsó Ágoston, Benedek Dénes, Kovács Éva, Madarász Rozália és végül a meghökkentôen rátermett bróker, a nagy koszorú elárverezésének levezetôje, Nagy Géza (hajdani elnök).
És bent a teremben, mintha a választmány holmi Küküllô menti forgatókönyvet rendezne színpadra: magasra felkötözött lopni való szôlôfürtök; az immár saját zenekarnak tekinthetô Tropikál (zenekarvezetô: Fodor Kálmán) és hat pár csôsz, a megye fiataljai, gyönyörû díszmagyarban. És nemsokára robbant az RMDSZ 13-as körzetének házi recept szerint gyártott bombája: a 13-as, szemmel láthatóan rohamosan izmosodó körzetének díszvendégei: derék polgármesterünk, Fodor Imre; nagymúltú megyei elnökünk, dr. Kincses Elôd, Bucsa Géza kíséretében; bájos városi tanácsosunk, Ábrám Noémi, valamint a hatalmas 8-as RMDSZ-körzet példásan aktív elnöke, Gáll Éva, Kádár Zoltán kíséretében.
Milyen a magyar? Ha valamire alkalmatlan, hát az a tolvajlás. Csôszeink, miután elropták kemény, fenyegetô táncukat, minden tolvajt elkaptak. Szerencsére a rendezôk mindent elôre láttak. Az Apolló tánciskola csodálatos növendékei, Szakács Simon Izabella meg Nagy Csongor István magas szintû mûvészi táncbemutatója újra eszünkbe juttatta, hogy nem olyan nagy baj itt magyarnak lenni.
Hát mikor is telt el ez az éjszaka? Valamilyenkor, éjnek évadján kisorsolták a két kisebb koszorú nyertes tombolaszámait, a nagy koszorú meg hosszas, izgalmas licitálás után 120.000 lej ellenében a makacs vállalkozó, Balázs György birtokába jutott.
Fûtés-, melegvízellátás-ügyben (5.)
Az Energomur szakembereinek egyik fô törekvése napjainkban, pontosan fölméri a városban lévô kazánházak és hôközpontok rendbetételének és korszerûsítésének lehetôségeit. Reményeink szerint hamarosan elkészülnek az óhajtott átalakítások és fejlesztések kivitelezhetôségi tanulmányai a Tudor I., VII., X, a kövesdombi III-IV.-V.-VI. a meggyesfalvi I-II. az Állomás negyedi, a Béke utcai, valamint a téglagyári (a régi szerpentin melletti épületeket és a klinikai kórházat ellátó) egységekkel kapcsolatosan. Azt mondják, az 1.170.000.000 lej, amit erre a célra szántak, megtérül azáltal, hogy ha a sikeres pályázóktól megkapják a tanulmányokat, tisztábban látják majd, hova mire lesz szükség a távhô-szolgáltatás jobbá tételéhez s így könnyebben tárgyalhatnak a különféle mûszaki eszközök megvételére ajánlatot tevô cégekkel. Hasonlóképpen saját tervezôik is vizsgálják, mit lehet tenni az Egyesülés negyed, a Bartók Béla utcai háztömb-csoport, valamint a marosszentgyörgyi és nyárádtôi lákótelepek hôközeg és háztartási melegvíz-ellátásának tökéletesítése érdekében. 2000-ben várhatóan már mind a 48 kazánházról és hôközpontról lesz egy-egy tanulmányuk, ami nagymértékben elôsegíti a leggazdaságosabb és hatékonyabb intézkedések meghozatalát.
Mint tájékoztattak, az Energomur Önálló Vállalkozás ISCIR (Kazánok és Emelôgépek Állami Felügyelete) engedéllyel maga is gyárt 1 és 2 gigakalóriás kazánokat. Ezáltal foglalkoztatja a saját szakképzett munkaerejét és pénzt takarít meg, hiszen ezek a berendezések olcsóbbak, mint a külsô forrásból beszerezhetôk. Ilyen új kazánokat szereltek-szerelnek be a Savinesti negyedben (2 db), a Kornisa lakótelepen (4) és a Tudor II-ben (6 darabot). Miután a kazánokhoz szükséges gázégôk hazai gyártását 1990-tôl felfüggesztették, a kolozsvári Ganz Romania cégtôl szerzik be ezt a tartozékot. Mindent összevetve, hatmilliárd lejt fordítottak, illetve fordítanak a vállalat alapjaiból az idei év során új hôfejlesztô berendezésekre. Ugyanakkor 12 kazán fôjavítását is elvégezték.
További egymilliárd lejre becsülik azt az összeget, amelyet hálózatjavításra elôreláthatóan 30-50 évig megbízhatóan mûködô, úgynevezett golyósszelepek ("gömbcsapok") beszerzésére fordítottak és 16 új — állítólag világszínvonalon álló — lemezes hôcserélôt vásároltak, szintén Kolozsvárról, az eddig használt rossz hatásfokú csöves hôcserélôk helyettesítése végett. Ilyen nagy hôterhelésû, de kisebb térigényû, olcsóbban karbantartható, a hideg víz fölmelegítésére alkalmas berendezést kapott a Székely Vértanúk utcai, a Kornisa negyedbeli, a Mihai Viteazul utcai, a Kárpát sétányon lévô III-as, a kövesdombi I-es, a Tudor Vladimirescu lakótelepi I-es, IV- es, VI-os, VII-es és XI-es, a Budai Nagy Antal lakónegyedi egység és hasonló modernizációra számíthatnak a Kövesdombon a II-es, III-as, IV-es, a Tudorban a VIII-as, a Kárpátok sétányon az I-es és a meggyesfalvi IV-es, III-as kazánházhoz, illetve hôközponthoz tartozók.
A Marosvásárhely Kecskeméten címû rendezvényen – 1999. okt. 22-23. – alkalmam volt megismerni a szép alföldi testvérvárost, ezért szeretném Kecskemét város történetét és építészetét röviden ismertetni.
Kecskemét a Duna-Tisza közének legjelentôsebb ipari és kulturális városa. Régi településhely. Régészeti leletek alapján a magyar nép letelepedési helye volt már a X. században. Árpád-kori királyi birtok volt a XV. századig. A város neve Nagy Lajos király 1353-ban keltezett adományozólevelében fordul elô elsô ízben. 1415-ös okirat városként említi.
A mohácsi vész (1526) után, 1541-tôl a várost a budai pasa birtokolta és polgárai a töröknek fizették az adót pénzben és természetben 1686-ig, mikor megszûnt a török hódoltság Kecskeméten is. Lakosai részben álattenyésztéssel, gyümölcs- és szôlôtermesztéssel foglalkoztak. Iparosai céhekbe tömörülve dolgoztak. Az igazságszolgáltatás embere a fôbíró volt, 24 tagú tanáccsal, melyek közt értelmiségiek is voltak. Ez a szerv jogerôsen döntött a közügyek kérdésében. A tanács építési hatóságként követte az építkezések menetét, s megkövetelte bizonyos elôírások betartását. A törököktôl megszabadult város (1689) 1710-ben a császári csapatok kezére jutott.
Természeti csapásként az alföldi város gazdasági életét a "meglódult" homok is nehezítette, a homokveszedelem ellen fásítással és szôlô-telepítéssel védekeztek, és hozták létre a szôlô- és barackültetvényeket, a híres bortermô helyeket.
A kiváltságokkal rendelkezô Kecskemét csak 1870- ben került a szabad királyi városok sorába, s ekkor kezdôdött el a városfejlesztés folyamata, nagyméretû építkezése. A Kecskeméten átvezetô fôutak s az azok mentén kialakult egymásba kapcsolódó terek adták a kedvezô lehetôséget a város rendezésére, középületeinek elhelyezésére, a városias beépítésre. Utcahálózata a sík területen laza, utcái szélesek (a Sugárút 42 m), terei terjengôsek, ahol a gépkocsik forgalmát könnyen le tudja bonyolítani.
Kecskemét széles utcáinak fasoraival, dús növényzetével üdítôen hat a város forgatagára.
Szemmel követhetôk, a XIX-XX. századforduló építkezései, különösképpen az akkori ezeréves ünnepre való készülôdés közmûvesítési és középület- építkezései, melyek Kada Elek (1897-1913) polgármester nevéhez fûzôdnek. Kecskemét századfordulós épületei klasszicizáló, majd szecessziós városképet mutatnak. A Lechner Ödön tervezte Városháza (1893 és 1896 között épült) belsôben neogót építészeti kialakítással készült, de külsô kialakítása már a díszes és színes szecesszió jegyében.
A Városháza szomszédságában épült (1902-ben) a Cifra palota néven ismert városi Kaszinó. Az említett szecessziós épületek erôs hatással voltak a város terein és útvonalain épült emeletes köz- és lakóépületek kialakítására. Így a Református Fôgimnázium és a tervezett bérháza (Népbank) építésére. Az Iparos Otthont Komor Marcell és Jakab Dezsô tervezte, ugyanazon két építômûvész, akik a marosvásárhelyi Közmûvelôdési Házat tervezték.
A következôkben még felsorolok egynéhány jelentôs építményt: templomai közül a római katolikus Nagytemplomot, a barátok és a piaristák templomát, a ferencesek kolostorát, a reformátusok és az evangélikusok templomát. Iskolái közül az Ókollégiumot és az Újkollégiumot, a Tanítóképzô Intézetet és a sok elemi iskoláját. A központban épült a neoklasszikus homlokzatú Katona József Színház épülete, a Katona József Gimnázium, a Városi Múzeum, a Takarékpénztár, a Leszámítoló-bank, a Népbank, a törvényszék és az Iparos Otthon nagy épülete, a Mûvésztelep hat alkotóházzal. Ipari épületei közül említem a gépgyárat, a cipôgyárat, a vasöntödét és konzervgyárait.
Miképpen dr. Bernády György a fôváros és az ország legismertebb építô- és alkotómûvészeit hívta meg építkezéseinek tervezéséhez, ugyanúgy Kada Elek is hasonlóképpen válogatta meg a tervezôket és a kivitelezô mûvészeket.
Mindkét város egy idôben épült, azonos építészeti stíluskorszakban, ennek következménye a két város hasonlatossága, ami egyik alapja a két város testvéri kapcsolatának.
Keresztes Gyula
Egészséges, erôsítô, fiatalító gyógytápanyagok és természetes módszerek
A bolgár módszer: A bolgárok minden más népnél több joghurtot és kefirt esznek. Ezért a vastagbélben történô rothadásból kiinduló toxémia (a méreg vérbe jutása) megszûnik. Bulgáriában minden millió lakosra 1600 százéves esik. A százévesek 3-4 százaléka eszik csak rendszeresen húst. Étrendjük laktovegetáriánus jellegû, tejtermékekkel kiegészített növényi étrend. Joghurtjuk kecske- vagy juhtejbôl készül. A kecsketej rák és ízületi gyulladás elleni hatóanyagot tartalmaz, ezért betegségmegelôzô és élethosszabbító. Ezenkívül sok mézet, savanyú káposztát és napraforgómagot esznek. A bolgár hegylakók táplálkozásuknak köszönhetôen hosszú életûek, megôrzik fiatalságukat és férfiasságukat.
A tejtermékek ízletes, egyszerû, laktatós és egészséges ételek. Könnyen emészthetôk, sok kalciumot tartalmaznak. Könnyen elôállíthatók otthon is, olcsóbb eledeleink közé tartoznak. A bennük lévô kalcium nagyon fontos az izmok mûködésének, a fogak épségének és a csontok terhelhetôségének fenntartásához. A kalciumhiány a csontállomány jelentôs romlásához vezet, ízületi panaszokat eredményez. A változás korát élô nôknek kölönösen ajánlott a sok tejtermék, a túró fogyasztása. A WHO (az Egészségyügyi Világszervezet) napi egy gramm kálciumot tart szükségesnek a változás korában lévôk számára. De a változáskor elôtt álló nôknek is éppoly fontos a tejtermékek rendszeres mindennapi fogyasztása, mert a nôk a harmincas éveikben raktározzák el a késôbbi kalciumtartalékaikat, amelyet a szervezetük a változó korban hasznosít. Jelenkori orvosi kutatások kimutatták, hogy egyenes összefüggés van a klimaxkori csontritkulásos panaszok és a nôk korábbi tejfogyasztása, kalciumbevitele között.
A tejtermékek, a túró a máj méregtelenítô funkcióját is elôsegíti. A bennük található tejfehérje a szervezetünkben teljes egészében felhasználódik és a benne lévô tejcukor a bélflórát igen kedvezôen befolyásolja. Az író az az ital, amelyre már oly sok nemzedék esküdött, amelynek a tartalmi gazdagsága és hasznossága az évszázadok során nem változott. Napjainkban kezdték elfelejteni az író jó tulajdonságait, de ideje újra besorolni a napi étkeink közé, mert energiát ad, frissít és felvídít. Építô és leépítô kettôs szerepe egyaránt egyedülálló, mert bármikor alkalmas arra, hogy a felesleges kilóinkat leépítse. Ez a legkellemesebb mellékhatása. A legfontosabb pedig az, hogy a szervezetünk legjobb lecitinszállítója. Ajánlott a tanuló gyerekeknek és felnôtteknek a gyógyszeres lecitinbevitel helyett. Háromszor annyi lecitint tartalmaz, mint a zsíros és hatszor annyit, mint a sovány tej. Emellett az író igen gazdag vitaminokban, amelyek az anyagcserét serkentik, fôként a B-vitamin különbözô csoportjaiban (ezek rendkívül jótékonyan hatnak az idegrendszerre). Sok ásványi anyagot tartalmaz, mindenekelôtt kalciumot és magas értékû fehérjéket.
(Folytatjuk)
Bernád Ilona
Négy keréken – kocsiszekrény nélkül
Az orsovai Karting Paem cég, illetve az ottani Matarom Kft. (engedélyezett forgalmazó) közös standján találkoztunk ezzel a tulajdonképpen Olaszországból származó járgánnyal, amelynek segítségével a helybéli Catalin Tutuianu a felnôtt-kategóriában elnyerte az országos bajnoki címet. A Birel alvázas go-kart 99,35 köbcentiméter lökettérfogatú, forgószelepes Vortex motorjának percenkénti legmagasabb fordulatszáma 20.000, legnagyobb teljesítménye 30 lóerô. Ez elegendô ahhoz, hogy álló helyzetbôl 5 másodperc alatt 100 kilométer/órára gyorsuljon föl a "pilótával", és ha az tovább nyomja a gázpedált, akár 185-ös tempóval is száguldhatnak. A nemzetközi FIA/CIK-elôírásoknak megfelelô versenygép ára 8.000 dollár körül mozog, amivel vígan lehet két új Daciát vásárolni.
A – többek között – motorkerékpárjaival világhírnevet szerzett Yamaha cég egyik különleges szuperproduktumának számít ez a négykerekû könnyû terepjáró. Egyhengeres, 348 köbcentiméteres négyütemû motorja 34 lóerôt ad le 6000-es fordulaton. A jármû súlya 180 kilogramm, üzemanyagtartálya 9 literes, csúcssebessége 120 km/h. Illetékek nélküli vételára 10.200 német márka. Igazán olcsó mulatság, nemde?
Ajtay László
A hirtelen halál igazságügyi orvosi és közvetve jogi fogalom, mely azon eseteket gyûjti jelkörébe, amelyek látszólag ok nélkül következnek be egészségesnek vélt személyeken. Ezek vizsgálata éppen a felmerülô gyanú miatt kötelezô, valamely lehetséges erôszakos beavatkozás, pl. mérgezés kizárása végett. Néha bonyolódik az ilyen ügy, mert kórosan végállapotba jutott személyek önellenôrzés nélküli cselekedetet hajtanak végre, amelyek agonális sérüléshez is vezethetnek, és ily módon válnak gyanússá.
A bemutatandó esetben ilyen sérülés nem történt, de mert a fiatal jogásznô elôzetesen nem betegeskedett, köztudottan konfliktuskeltô ügye nem volt, szorgalmasan végezte teendôit utolsó napig, de hétvégén nem látták és a hétfôi napon nem jelentkezett a munkahelyén, telefonhívásra nem válaszolt, rávetült a gyanú árnyéka.
A lakására kimenô "látogató" csapat akadálytalanul hatolt be, mert annak ajtaját nem zárták be, szólongatásra senki nem válaszolt, majd éjszakára vetett ágyában fekve, élettelen állapotban találtak rá. A lakásban rendetlenítés, turkálás nyoma nem volt, az értékek és kevéske készpénz hozzáférhetô helyen voltak. Egyetlen szokatlannak tûnô dolog az volt, hogy a nappali ruházatot szétszórtan az ágy körül találták, de azokon szakadás vagy gyanús foltokat nem találtak.
Amikor mi is odaértünk, a háton fekvô holttesten már megjelentek a hullafoltok, a test csknem teljesen kihûlt és a tarkótájon a hullamerevség is kialakult; tehát a halál legalább 8 órával korábban bekövetkezett. A szemek "csodálkozó" állapotban voltak, tág szemréssel és tág pupillákkal. Külsérelmi nyomokat nem találtunk, majd boncolás során sem leltünk erôszakos cselekményre utaló jegyeket.
A koponyagödör vizsgálatakor már az agyhártya sima feszülése, azután az agytekervények lelapítása voltak feltûnôek. Az agy egészében vízzel telt hólyag benyomását keltette, mozgatásra szinte lötyögött benne a folyadék. Felmetszéskor az agyvelô szerkezete durvább eltérést nem mutat, de az agykamrák erôsen tágultak, egymással tág járatokkal közlekednek, össztérfogatuk a félliternyit jóval meghaladja, benne az agygerincvelôi folyadék alig rózsaszínû. Azután figyelmes keresgélésre a kisagy-nyúltvelô szögleteken, a lágyagyhártya alatt egy parányi féregszerû sötét képletet találtunk, amely a likvorkeringést megakadályozta. Ez daganatnak bizonyult a szöveti vizsgálat során.
A szervek vizsgálatakor más érdemleges kóros eltérést nem észleltünk. A halálok tehát a központi idegrendszer bénulása volt, belsô agynyomás fokozódása miatt.
Azután kifaggattuk a volt munkatársakat a kolléganô életében észlelhetô esetleges megfigyelt változásokra, és valóban elôtûnt néhány apró mûködészavar, mint indokolatlan fintor megjelenése az arcon, váratlan elrévedezés, idegenszerû mozdulatok a kéz használatakor és némi késlekedés a tárgyak megfogásakor, egyesek némi egyensúlyi, meg járási "cifrázásokat" is említenek, de ezeket életében szóvá senki nem tette...
Felnôtteken vízfejûség inkább öregkorban, vagy részegeseken alakul ki és az agysorvadás velejárója, ami gyakorta megtalálható elhülyüléses állapotok után. Fiatalkorban gyakran az agygerinc-folyadék áramlásának egyes zavarai vezetnek ide, minthogy az a kamrákban képzôdik, kijut a lágyburok alá és onnan azután visszaszívódik a vérkeringésbe. Az áramlás visszaállítása mûtéti úton lehetséges — ha annak okát idôben felismerik.
Ritka, de klinikai jelek nélkül alakuló belsô vízfejûség végül bármelyik pillanatban balesetezés veszélyét hordozza bármely jármû vezetése során, hiszen a cselekvôképesség sokáig megmarad, az agyvelô mûködésének csôdje robbanásszerûen lepi meg a beteget. Az agyállomány kényszerû alakváltozásai mindaddig elviselhetôek, ami a mûködô szöveti szerkezet meg nem bomlik, vagyis az önreguláló élettani folyamatok mûködésben maradnak. A tûrés rendkívüli magas szintje messze meghaladja más életfontos szervek alkalmazkodási szintjét.
Molnár Vince
Fülöp Erzsébet öt évvel ezelôtt mutatta be a marosvásárhelyi Déry Várban Momo címû egyéni mûsorát. Az Emil Ajar népszerû regényébôl adaptált szöveget, az Elôttem az élet fôszereplôt azóta többfelé sikerrel szólaltatta meg a Tompa Miklós Társulat új tagja. Tegnap a marosvásárhelyi Kebab gyorsétkezdében újította fel produkcióját a mûvésznô. Ebbôl az alkalomból kérdeztük elôadóestje alakulásáról.
— Az eltelt években Momo öregedett-e valamit vagy megmaradt annak a tízéves árvagyermeknek, akinek a premieren megismerhettük?
— Három éve nem játszottam a darabot, Momo azóta talán komolyabb lett. Olyan világot élünk, hogy muszáj komolyodnia. Különben az elôadásaim a közönségtôl függôen folyamatosan változnak.
— Annak idején miért pont ezt a regényt választotta?
— Ez régóta nagy szerelmem, ezzel felvételiztem, hosszú ideje szerettem volna valamilyen nonkonformista megoldással közönség elé vinni. Momo utcagyerek, aktuális a téma, érdekesnek ígérkezett. Bárban, autûk közt koldulnak ezek a kiskorúak, lehetetlen nem látni. Az est végén nem is jövök a tapsra vissza, mert úgy teszek, mintha valós, élô lenne ez az egész.
— Kovács Katalin is segített, hogy minél hitelesebb legyen az elôadás.
— Ô dramatizálta a regényt az egyetemi éveim végén, ez nagy segítség volt. Én a könyv mindenik részét nagyon szerettem, és egyiket sem akartam kihagyni. Kovács Katalin kiválasztotta a Rosa mama szálat és a Momo viszonyt s e kettôre alapozva maradtak ki részek a regénybôl. A felvetett arab-zsidó barátság is nagyon idôszerû probléma, bármely kontinensen érvényes.
— Többfele megfordult az elôadással. Milyen volt a fogadtatás?
— Szerette a közönség, ezért is újítottam fel. Mielôtt elfelejteném, meghordoznám a Székelyföldön, hogy ott is lássák. Persze támadások is értek, például Kisvárdán kitámadtak, amikor koldultam az utcán, hogy "mit , kölyök!" Majdnem pofon is vágtak. A Déry bárban is megtörtént annak idején, amikor magyarul kéregettem s volt vendég, aki nem értette, hogy rámrivalt, mert azt hitte, provokálom. Egyébként ez is a különlegessége az elôadásnak, hogy attól függ, ki jön be s hogy reagál, nem tudván esetleg a színi produkcióról. Nekem is mindig másképp kell viszonyulnom a közönség függvényében.
— A Kebab megint másfajta játékkörnyezet.
— Valószínû, hogy Momo talajtalansága jobban kiütközik itt, a sok étel közt az utcagyerek éhsége is nyilvánvalóbb. Fizikálisan is furcsa helyzet ez.
— Ott nem tudtam bekapcsolni a koldulásba az autósokat is, nem az utcáról kezdtem. De kiültem elôadás elôtt, s úgy kéregettem szótlanul. Karácsony körül volt, össze is szedtem vagy tízezer lejt. A színésznek tehát így is meg lehet élni. Kitettem a kalapomat, s nagyon szuggesztíven néztem az embereket, volt, aki megsajnált.
— Ez az alakítás nyújt valami többletet a színész számára?
— Másnak, összetettebbnek tekintem, mint egy "egyszerû" színpadi szerepet, mert állandó improvizációs készenlétben kell lennem. Fel kell készülnöm arra, hogy a közönség miként reagál, mit szól. A színpadon van egy jól körülhatárolt figura, itt ez folyton változik, hiszen a nézôket is igyekszem bekapcsolni a párbeszédbe.
— Ez az elôadóest végül is mennyiben Ajar, illetve Fülöp Erzsébet sajátja?
— Fele-fele arányban. A szöveg Ajaré, de el is rugaszkodom tôle, nyilván megôrizve Momo gondolkodásmódját, szóhasználatát. Rengeteget olvasom a könyvet elôadás elôtt, s úgy improvizálok, ha kell. Az lenne a csúcs, ha teljesen elfelejteném a szöveget, és éppen akkor, ott, a helyszíntôl, az emberektôl függôen születne a mondandóm.
— És mennyire gazdagította a színpadi tapasztalatát, színészi eszköztárát ez az est?
— A kreativitásomat és a fantáziámat tartja kondícióban. Rengeteg ötletre van szükségem, fogékonyan kell reagálnom a helyzetekre, izgalmas is az egész. Rosa mamával indítok és vele is fejezem be, de közte sok minden változik, történik. Brook kijelentésére is gondolok, miszerint az egyéni mûsor partnerek nélkül nem igazi színházi kommunikációs, interaktív játék, de ahol sikerül megtartani a narrációs szálat, élénken figyelve a közönségre s a jellem, a helyzet autenticitásának megôrzésére, partnerré téve a nézôket, ott mégiscsak megtörténik a "csoda". Erre törekszem.
— Kolozsváron gyakran foglalkoztatták. Átszerzôdött Vásárhelyre. Ez az elôadás pótcselekvésnek tekintendô?
— Azt tartják, hogy a munkanélküli színész folyamodik egyéni mûsorokhoz. Részben így van, mert az idén jöttem át ide és nagy megmérettetések elôtt még nem állok. De remélem, hogy a továbbiakban igen. Viszont azt is szeretném, hogy felhívjam az itteni Momo-kedvelôk figyelmét, hogy visszajöttem, Momo visszatért. Párszor még megelevenítem itt és a székelyföldi turnémon is, majd fájó szívvel elbúcsúzom tôle. Utána jön valami más, mert a színésznek jót tesz megmérettetésül mindig valamit csinálni. Én hiszek az egyéni mûsorok mûfajában.
— Kívánom, hogy ezt minél gyakrabban bizonyíthassa.
N.M.K.
1999 ôszén új név jelent meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának plakátjain. A Szentgyörgyi-díjas Makra Lajos színmûvész neve, aki, bár pályára lépésének negyvenedik évfordulóját ünnepelheti az idén, a vásárhelyi deszkákon mégis "pályakezdônek" számít.
– Minek köszönhetô ez a nem mindennapi helyzet?
– Annak az egyszerû ténynek, hogy a mai napig is, és ezen túl is színházat szeretnék csinálni, és nem pusztán a nyugdíjas pózában tetszelegni, mert azt nem nekem találták ki. Sem vérmérsékletem, sem semmiféle attitûdöm engem erre nem predesztinál. Egyszóval dolgozni szerettem volna Temesváron is, ezt óhajtanám itt is. Szerencsémre úgy néz ki, hogy most talán ez sikerülni is fog. Szeretnék azzal hízelegni önmagamnak, hogy itt, ebben a színházban megtalálom a helyemet, azt a helyet, amire vágyom. A színész helyét. Dolgozni szeretnék a színpadon mindaddig, amíg csak mozogni tudok, nem nyugdíjasként meghúzódni a sarokban, és várni a postást, aztán a többi majd lesz valahogy... Úgy érzem pillanatnyilag, hogy ezt a szándékomat szívesen veszik, játszótársakra, partnerekre találok.
– Az, hogy egy színmûvész negyven évet egy színpadon húz le, ráadásul a szülôvárosában – mert hisz Makra Lajos Temesvár szülötte – nem vall kalandor alkatra. Ha négy évtized után mégis "pályakorrekció" történt, ez azt jelenti, hogy a további tervek Marosvásárhelyhez kötôdnek?
– Határozott igennel kell válaszolnom. Valóban ezt szeretném, mert úgy látom, hogy itt az történik, vagy történni fog, aminek történnie kell. Vagyis színház van, színház lesz... Ebbe nem kívánok különösebben belebonyolódni, hisz ez nem az én játékasztalom. A társulatot sem ismerem még annyira, hogy érdemben hozzászólhatnék az ügyeihez, de ismétlem, nem is az én dolgom. Nekem egyetlen feladatom van: az, hogy elvégezzem a munkámat a színpadon. És úgy érzem, és most már ennyi év után talán nagyképûség nélkül el is merem mondani, hogy erre születtem, ezt is szeretném csinálni, nem valami egyebet.
– A Fiatalság, bolondság-beli alakítások, az István király-beli beugrás után most Dürrenmatt A nagy Romulus címû komédiájában vár feladat Makra Lajosra. Ezeknek a szerepeknek a tükrében milyennek tûnik a mostani vásárhelyi színházi élet, szemben a negyven évvel korábbival, ami a fôiskolás évek idején volt?
– No, ez már fogas kérdés. Nehezebb rá válaszolni. Kétségtelen, hogy amikor a múltkor teremhiány miatt a fôiskolán próbáltunk, megmoccant bennem valami, hogy nicsak-nicsak, szinte észre sem vevôdik, hogy eltelt negyven esztendô.Valahogy az volt az érzésem, hogy újra ugyanott vagyok, újra szembetalálkozhatom azokkal a nagy személyiségekkel, szinte magam elôtt láthatom az olyan hatalmas egyéniségeket, mint Kovács György, Delly Ferenc, Szabó Ernô, Szabó lajos és még hányat lehetne sorolni, de hadd említsem a mostani nagyokat, akik most is köztünk vannak, ha csak Lohinszky Lorándra, Tarr Lacira, Szabó Ducira, Tamás Fricire gondolok. Valóban bizsergetô érzés volt ott próbálni és egyáltalán, az épületben járni. És természetesen jó érzés itt, a nagyszínpadon fellépni, játszani, még akkor is, ha kicsi szerepben, mert nem ez a lényeg. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetértek azzal a színházi közhellyel, hogy "nincs kis szerep, csak kis színész". Az igazság az, hogy színház kell, szerep kell, színész kell és partner kell. Akkor lehet igazán jó dolgokat csinálni.
– Hitvallásához és szándékaihoz méltó feladatokat kívánunk Makra Lajos Szentgyörgyi-díjas színmûvésznek.
Kiss Éva Evelyn
A képzômûvészek többnyire zokon veszik, ha az irodalom felôl közelítünk munkáikhoz. És igazuk is van, a képi, plasztikai látványteremtés természetébôl odaadóan más, mint a nyelvi eszközökkel születô alkotás. Mégis kénytelen vagyok ilyen irányból indítani a textilmûvészek idei tárlatáról tudósító jegyzetemet. A marosvásárhelyi Kultúrpalota galériáiban kedden nyílt kiállítás elsô termében ugyanis egy olyan építményszerû, szokatlan mû — Kántor Zita Bábel tornya — fogadja a belépôt, amely kétségtelenül egy közismert versre, Horváth István Tornyot raktam címû költeményére utal, és magában hordozza a textilesek sokszor sziszifuszinak tûnô munkájának lényegét is, azt, hogy olykor hosszas, fárasztó igyekezet sem vezet a remélt eredményre, mindent újra kell gondolni, s félretéve a csüggedést, el kel kezdeni ismét a munkálkodást elejétôl végig.
Nem tudom, a Nagy Dalma szorgalmazta szalon faliszônyegei, szôttesei, installációi, textilplasztikái és más mûtárgyai közül melyik sikerült egybôl és melyiket kellett menet közben többször is átalakítani, de a nézô szempontjából ennek nincs is jelentôsége, a fontos az, hogy a látogató jól érzi magát közöttük, szinte valamennyit szívesen feltenné lakása falára vagy elhelyezné otthona valamelyik megbecsült helyére, ekképpen is kifejezve elismerését az alkotók iránt. Mert bôven van, aki és ami elôtt leemelheti a kalapját. Sok az ötletes, tetszetôs, kedvére való textília. Persze, a kifejezést a fogalom hagyományos értelmezésétôl elrugaszkodva kell kezelnünk, hiszen, akárcsak az elôzô években, a kiállítók most is használtak olyan anyagokat, amelyek a textilmûvességben rendhagyónak látszhatnak, korábban mûfajidegennek számíthattak. Az elején említett munka például kukoricacsuszából készült. És a gyapjúfonalak, szôttesek, bársony, brokát, csipke, hímzés, varrottas, selyem, makramé, batik, kárpit egyvelege mellett, fémhálótól az üvegig, mûanyagtól a fáig, csontig, üvegszáltól a kagylóig, bôrig, nejlonig, gumiig megannyi színes vagy monokron összetevôt felfedezhetünk. Csak gyôzzük becserkészni a számos nagyméretû installációt vagy apróbb, két, háromdimenziós textilmunkát.
Jó, hogy ilyen rendszeressé vált ez a közös jelentkezés. Nem csak tájékoztatja a közönséget a textilmûvészek tevékenységérôl, ösztönzi is az alkotókat, tudják, hogy ilyenkor mindig valami újjal kell elôrukkolniuk. A fiatlaoknak fontos állomás egy-egy ôszi-téli tárlat a bizonyítás útján, a régebbieket ugyancsak megmozgatja, folyamatos megújulásra készteti. Aki figyelemmel követi ezeket a kiállításokat, már várja az újdonságokat: a megjegyzendô neveket, illetve azok friss próbálkozásait, akikre a lezajlott rendezvényeken felfigyelt. Az idén a nézôk szavazhatnak is az általuk legjobbnak tartott mûvekre, így tárlatzáráskor lesz közönségdíjas textília is.
Színvonalas, gazdag a felhozatal, a bemutatkozó negyven mûvész szinte kétszer annyi munkája megnehezíti a választást, de mindig csak ennyi bajunk legyen. Hunyadi Mária és Csíky Szabó Ágnes, Károly Zöld Gyöngyi és Kovács Gabriella, Puskai Sarolta és Vicze Melinda, Klement Eleonóra és Rodica Regep Banciu, Sajgó Ilona, Orbán Fülöp Irma és Kozma Rozália, Mihali Blaga Bianca, Gliga Maria és Megegi Angela, marosvásárhelyiek és más városbeliek, ifjak és befutott alkotók jócskán rászolgáltak, hogy ki-ki rájuk adja valós vagy képzeletbeli voksát.
Kár, hogy a szervezôk a publicitásra nem fordítottak elég gondot. Több érdeklôdôt érdemelne ez a hangulatos kiállítás. Jövôre ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, de talán most sem késô, a jövô héten a tárlat még megtekinthetô.
N.M.K.
A marosvásárhelyi havi kulturális folyóirat idei 8-as száma kissé késve jelent meg, tartalmára azonban érdemes odafigyelnie a magyar olvasónak, az irodalmároknak. A Cornel Moraru és Al. Cistelecan vezette lap ugyanis körkérdést intézett a Romániában élô magyar írókhoz: Mit jelent magyar írónak lenni ma Romániában? A román íróktól pedig erre a kérdésre vártak választ: Mit tud ön az 1989 utáni romániai magyar irodalomról? A fôszerkesztô-helyettes Al. Cistelecan "mérlege" igencsak lehangoló. "Fata ungureasca. Cultura suspiciunii" – A magyar arculat. A gyanakvás kultúrája – alcím alatt csalódásának ad hangot."Nem tudom, hány magyar író van ma Romániában. Akárhogy is, úgy találom, kevés a válasz, és vagyok bátor elérteni azok ódzkodását, akik elhárították azt. Megérthetem persze azok tapintatát is, akik – Mircea Horia Simionescut idézve – kitérô válaszokat adtak. A gyanakvás kultúrája nem gyógyul egyetlen pirulától. Ha gyógyul egyáltalán... " Tagadhatatlan: ennek a folyóiratnak már a neve is gyanús, mondja az elemzô, hiszen nem minden kultúrmagyar különbözteti meg az iskolában is tanult lapot egy hírhedt szervezettôl, amellyel naponta gyûlik meg a baja. Másrészt azt is szerették volna, írja a szerkesztô, hogy az ankéthoz átfogó tanulmányt csatoljanak az utóbbi évek romániai magyar irodalmi termésérôl. Ezt Borbély Istvántól várták, de próbálkozásaik nem jártak eredménnyel, holott számos román írókolléga saját bevallása szerint Borbélynak köszönheti, amit az erdélyi magyar irodalomról tud. A dolog nem jött össze, így aztán az antológiaszerû összeállítás is esetlegessé sikeredett.
A "román arculat": a tájékozatlanság kultúrája, vagyis a nem tudásé, a közönyé. Az összeállításnak ez a leginkább félresikerült anyaga, mondja Al. Cistelecan. Mert a szövegek annyira semmitmondóak, hogy egyetlen kórusválasznak hangzanak. Ugyanis a román írók számára – olvasói minôségüket tekintve – a romániai magyar irodalom olyasvalami, ami egyáltalán nem létezik. Egyesek szerint saját magának köszönhetôen nincs benne a román olvasói tudatban, mások nagylelkûen önnön tájékozatlanságukat okolják a helyzetért. De ez a bevallott "nemtudás" csak egy óriási jéghegy csúcsa. Ugyanis az egyenes válasznál aránytalanul több az udvarias kitérés, a "sajnos, nem ismerem"-féle bocsánatkérés; a román óvatossága, nehogy már felsüljön vagy valamilyen kényes szituba sodortassa magát.
Következtetés nincs. "Az ankét semmit sem bizonyít. Ez hát a helyzet – zárja keserû szövegét Al. Cistelecan. – Egyfelôl gyanakvás és húzódozás, hallgatás (érdektelenség is talán); másfelôl – az érdektelenség és annak következményeképp, a tájékozatlanság. Azt szeretnôk, ha mindez nem következtetés, hanem (bármennyire bátortalanító volna is) inkább: elôzménye lenne az alig elkezdett ismerkedésnek. Reméljük, öt esztendô múltán, amikor újraindítjuk körkérdésünket, nem ugyanennél a pontnál találjuk magunkat ismét."
A magyar írók közül sorrendben választ adnak: Demény Péter, Mandics György, Vida Gábor, Bölöni Domokos, Borcsa János, Nagy Pál, Jánosházy György, Tóth István, Kántor Lajos, Szabó K. István, Selyem Zsuzsa, Káli István, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Egyed Emese, Lôrincz György, Markó Béla és Lászlóffy Aladár. A román szerzôk közül ismertebbek: Mircea Horia Simionescu, Gheorghe Grigurcu, Mircea Cartarescu, Radu G. Teposu, Dumitru Micu, Zeno Ghitulescu. A magyar költészeti rész szerzôi Méliusz József, Szilágyi Domokos, Szôcs Géza, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc, Kelemen Hunor, László Noémi, Kányádi Sándor, Király László, Orbán János Dénes, Szabó István, Fekete Vince, Farkas Árpád, Szabó K. István, Szôcs Kálmán, Visky András; a magyar prózai rész írói Sütô András, Káli István, Márai Sándor, Varró Ilona és Márton Attila. A BIBLIOTECA BABEL címû rovatban Tandori Dezsô verseit olvashatjuk Anamaria Pop fordításában. A magyar szövegek fordítói egyébként a már említett Anamaria Pop mellett: Kocsis Francisko, Martha Izsák, Gelu Pateanu, Zeno Ghitulescu, Marton Attila (saját szövegét). A VATRA 8. számának képzômûvésze Mohy Sándor.
B.D.
Költô, prózaíró — regények, novellák szerzôje —, kutató történész, szociográfus, kritikus, irodalomtörténész, mûfordító, nyelvünk rejtelmeinek szenvedélyes búvárlója: tehetségekben gazdag nemzedékének talán legsokoldalúbb szellemi egyénisége volt Bözödi György — olyan írástudó, akinek sorsa, pályája beszédes példa tájainkon a forgatagos huszadik században.
Nehéz róla így beszélni: volt... Múlt idôben... Pedig hát kerek tíz esztendeje nem láthatjuk ôt Vásárhelyt felfelé sietni a Bolyai utcán, a Téka csendjében régi folyóiratok lapjait forgatva, a szerkesztôségek háza táján, amint szerényen belép a szobába, s szemüvegét törölgetve kérdi: Hogy virágzunk? Mert lényének lényegéhez tartozott az örök játékosság, a kedély oldottsága, a védekezô derûre való készenlét. Akkor is, ha éppenséggel két házkutatás vagy letartóztatás között múlathatta az idôt baráti társaságban.
Többrendbéli nyomós oka van annak, hogy életmûve tágas körletében a hiánytalan megvalósulások mellett, azok tôszomszédságában (elegendô csupán a Székely bánja címû kiváló munkájára gondolni) nem egy torzóban maradt kézirat, megtervezett kezdemény, vázlat, feljegyzés található — annak következtében, hogy voltak "galibás" idôk, amikor csak átmenetileg adatott meg számára a nyugodalmas alkotó elmélyülés lehetôsége.
Megpróbáltatásokban, üldöztetésekben bôvelkedô férfikorát zord idôk széljárása befolyásolta meg-megújuló hullámokban. Megtörni azonban nem lehetett. Mindenkor a teljességre való törekvés makacs igényével vállalta az erdélyi magyar írástudó felelôsségét, népének gondjait — nagy elôdök példáinak vonzásában. Az értelem, a dolgok velejét kutató ráció józan megszállottjaként, kételyekkel is nemegyszer viaskodva, szárnyakat szegô kényszerûségekkel is számot vetve, folytonos újrakezdések lázában munkálkodott kivételes szakmai odaadással a legkülönbözôbb területeken. Tömören sokatmondó ez a versbe fogalmazott önvallomása: "Ôrült vállalkozás volt / az egész életem, / megírni mindent, / ami történelem (...)"
1989. november 25-én távozott az élôk sorából. Sírja a bözödi temetôben, elárvult szülôházán tábla, szülôfaluja iskolájának homlokzatán neve emlékeztet hajdani ittlétére. Írásos örökségét pedig kultúránk valódi értékei között tarthatják számon mai és holnapi nemzedékek.
Nagy Pál
A televízióból is ismert népszerû budapesti folyóirat szerkesztôi ma délután 6 órakor a Látó Irodalmi Színpadán mutatkoznak be a helyi közönségnek. A Bernády Házban Szakonyi Károllyal, Dippold Pállal és Bágyoni Szabó Istvánnal találkozhatunk. A Magyar Írók Egyesülete lapjának idei októberi számából emeltük ki a mellékletünkben olvasható alábbi két írást.
Egyszer voltak, hol nem voltak, a Séd partján is túl, a láposban úszó szigetek voltak.
Némelyik akkora, mint egy szék, a nagyobbja akár egy asztal. Nádból, hínárból, enyészgetô vízi eggyemásból. Éltek, éldegéltek rajtuk cankók, lilék, kócsagok, vízicsibék, szárcsák, poszáták, nádirigók s ezerféle más vízimadarak. Ott költöttek, szárítkoztak, nevelték a gyerekeket, udvaroltak, vagy egyszerûen csak hawajoztak.
Megirigyelte jó dolgukat a túlparti vállalkozó tiszttartója. Vagy talán a magasságos vállalkozó személyesen, a messze Frankfurtban. Ô egyéb pannóniai birtokairól már elébb is kikergette a bennszülötteket; meglehet, madárban is rühellte az itteni kétlábúakat. Állítólag zavarták az ô tôzegbányászatát. Rájuk jártak a madarászok: elvetemült népség, még képesek lennének a környéket természetvédelmi területté nyilváníttatani, s akkor fuccs az ô befektetésének. Mert hozta ô ide a szentséges tôkét; teljes kétharmad frankfurti telek árát fordította tíz falu határának megvásárlására.
Summa summarum, megkezdôdtek a munkálatok. Az ispán roppant markolókat hozatott, acélnyakú csatornaásókat meg eleven brazil gépsorokat. A lápot ôk lecsapolják, lesz a helyén fejlôdés, még nagyobb tôzegbánya, golfpálya, meg ami kell. Sírtak-ríttak a cankók, a récék, a bölömbikák! Mi lesz az ô fészkükkel, gázlójukkal, napozójukkal! Még a békák meg a halak is zokogtak: a gólyák és a halászsasok ellenében volt tisztességes túlélési esélyük, a bágerekkel meg a haladással szemben nulla.
Hallgatták egy darabig a nagy bánatot az úszó szigetek, aztán hallgattak. Ôk már csak ilyenek: ha elszánják magukat valamire, mukkot sem szólnak. Szép csöndesen megindultak a Séd hídja felé. Ott ágaikkal, bogaikkal, indáikkal derekasan összefogóztak és vártak. Három napot, három éjszakát várakoztak, vagyis éppen egy kerek esztendôt. Azalatt gyönyörûen föltorlódott a víz, elkergette a brazil gépsort, fölburrogtatta a markolókat és az ásószörnyetegeket, a tôzegbányát elárasztotta iszappal, az ispánsági irodát pedig eltörölte a föld színérôl egy erre a célra kidöntött nyárfával.
Ha a lecsapolás tovább tartott vo'na, akkor az én mesém is tovább tartott vo'na.