|
LI. évfolyam 267. (14319) |
1999. november 16., kedd |
Magyar vezetô politikus szerint a legfontosabb megtörtént, s ez a Magyar Állandó Értekezlet politikai döntése a határon túl élô magyarok "különleges jogállásáról". A többi, hangzott továbbá, technikai kérdés. A hírt a magyarországi sajtó lelkendezve adta közre, mondhatnám, nagy megkönnyebbüléssel, mint amikor valakinek nagy kô esik le a szívérôl. A szerencsésnek mondott fejleményt nem tudom hasonló buzgalommal körbeörülni, s az "örömöm" is a peches emberé, akinek, ha kô esik le a szívérôl, egyenesen a lábára esik!
Idehaza akad, akit úgy elkap a lelkesedés, hogy egyenesen valamiféle történelmi igazságtételt emleget. Ami nem csak a történelminél, hanem az igazságtétel körül is hibádzik némiképp. Ezért mondom is mindjárt, hogy ne galoppozunk messzire ekkora sietséggel.
A különleges státus elsô pillantásra elmozdulás az anyaország alig vagy alkalmi törôdésétôl a jog-szabályozott törôdés irányába. Ennek magyarázatát Orbán Viktor miniszterelnök abban látja, hogy Magyarország ma már felemelkedô, jó perspektívákkal rendelkezik, s tud foglalkozni a határon túli magayrokkal. Lesz tehát státustörvény — ha majd a magyar országgyûlés is úgy akarja, valamikor. S ez a valamikor nem valamiféle sanda utalás a jogszabályszületésig tartó "átmenet" esetleges elhúzódására, hanem csupán a már jelzett "technikai" kérdések nem mindennapi voltára. Egyes magyar politikusok szerint ugyan, kellô igyekezettel már az idén tetô alá hozható a vonatkozó jogszabály.
Nem könnyû mondani, de meglehetôsen kockázatos "majd csak kisütjük" alapon elvi-politikai döntést hozni olyasmiben, amirôl pillanatnyilag egyebünk sincs, mint temérdek ellentmondásos spekuláció. Ez akkor sem hallgatható el, ha csupa üdvrivalgástól teli az éter. Akár a kettôs állampolgárság ideájának "beetetésekor", amelytôl némelyek szép politikai tôkegyarapodást reméltek, hiszen, el lehetett vele játszani a jó magyar, rossz magyar operettet, majd miután kifogyott belôle a szusz nyögve-nyelve "hivatalosan" is levették a napirendrôl. A különleges jogállásból feltehetôen nem lesz hasonló színjáték, hiszen egyhangúlag egyetértett vele a határon túli magyarok minden legitimnek nevezett szervezete. Mellesleg népszerûtlen lett volna, ha nem ezt teszik, hiszen ki az az elvetemült magyar, akin kipróbálták a diszkrimináció egész Kárpát-medencei kelléktárát, és ne vágyna egy parányi kedvezô megkülönböztetésre. Netán különleges jogállásra, legalább az anyaországban. Ha már szülôföldjén krónikusan hátrányos a megkülönböztetése. Pedig nekünk a szülôföldünkön kell normális jogálláshoz jutnunk, amit semmilyen magyarországi különleges státus nem helyettesíthet. Ahogy az önálló állami magyar egyetemhez való jogunk sem helyettesíthetô be "magán" megoldásokkal, bár kétségkívül, ennek is az itt- és megmaradást szolgálja.
Hallgatom s olvasom felelôs politikusok vélekedéseit a különleges státusról, s egyre tanácstalanabb leszek, mert úgy érzem, maguk sem igazán tudják, mirôl is beszélnek. Anyaországi tanulási lehetôségek, egészségügyi ellátás, munkavállalás, vállalkozások, sokkal többre egyelôre nem futja. Legfeljebb másként. Egy MDF-es képviselô önálló indítványként beterjesztett elképzelése szerint a státus birtokosa a magyar állampolgároknak járó szolgáltatások "korlátozott igénybevételére", "korlátozott vízummentes beutazásra", valamiféle vámkedvezményre lenne jogosult, a külföldiekre vonatkozó "munkavállalás- könnyítést" élvezne, magyarországi felsôfokú tanintézményeket és egészségügyi ellátást vehetne igénybe "meghatározott keretek között" stb.
S akkor elgondolom, hogy mi is történik, ha például az erdélyi fiatalok "különleges" alapon tanulhatnak majd Magyarországon. Azt már jól érezzük, hogy ilyen-olyan úton szép számmal tanultak és tanulnak ott, ám többségüknek esze ágában sincs szülôföldjére visszatérni. Az ottani, amúgyis vonzó egyéb körülmény ("felemelkedô, jó perspektívákkal") további kedvezményekkel megtoldva, a szívó hatást fokozzák. Miközben itt állami meg magánegyetemekben, önálló iskolarendszerben gondolkodunk. Kinek? Vagy itt, vagy ott!
Hasonló, korántsem spekulatív forgatókönyvben képzelhetô el a munkavállalás dolgában. Magyarországon konjunktúra, nálunk tartós csôdhelyzet. Könnyen belátható, hogy az esetleges különleges jogállás az elvándorlás folyamatát pörgetné fel, mi több, aktivizálná. A vállalkozók? Talán az segíthetne ténylegesen, ha magyarországi befektetôknek tennék vonzóbbá Erdélyt, ha majd kisütik, hogy az ilyesmi, hogyan illeszthetô a nemzetközi követelményrendszerbe. Persze, marad még elgondolkozni azon, hogy ez a piacgazdaság természetébôl adódó, mondhatni kézenfekvô reláció, miért nem mûködött eddig, hiszen maholnap tíz esztendeje bukkan elô újra és újra. Hatástalanul. Aztán egészségügyi ellátás, ami gyerekség.
Az sem maradt politikusi vélekedések nélkül, hogy kinek is jár majd ki a különleges jogállás. Ha lehet, ez még gubancosabb, mint az imént jelzett "technikai" részletek. Föl sem merem tenni a kérdést: hogy ki a magyar? Avagy ki nem magyar, mert a két kérdés, más-más árnyalású választ szülhet. Martonyi János külügyminiszter érzékeli a dilemma mélységét, mert, a hiradások szerint máris kijelentette: arról, hogy kik is kerülhetnek és milyen kritériumok alapján a határon túli magyarok kategóriájába "nem biztos, hogy meg lehetne fogalmazni egy általános klauzulát." Lesz hát speciális klauzula? — kérdezhetnénk tovább. Így sem kevésbé bonyolult. Ahhoz meg jelzôvel nehezen illethetô bátorságra lesz szükség, hogy jogszabályba foglalják azt, aminek a végrehajtásához elengedhetetlen kellék valamiféle magyarság meghatározó-hitelesítô intézmény is. A már említett MDF-es honatya mindezt úgy gondolja, hogy a különleges jogállást az "anyaországi intézmények ismernék el, "adminisztratív eljárás (kérelmezés, regisztrálás) keretében." Lesz hát amin eltöprengenie a különleges jogállás kidolgozóinak. A technikainál alighanem bonyolultabb feladvánnyal kell megbírkózniuk.
Van, aki már azt is tudni véli, hogy kik lehetnek a különleges jogállás haszonélvezôi. Az "arra érdemesek". Hogy az "arra" mit jelent, mindössze annyit tudhatunk egyelôre, hogy a nyilatkozó büntetlenséghez kötné. Aki kéri, majd a romániai hatóságoktól fog feltehetôen büntetlenségi bizonyítványt fölmutatni... Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy legkönnyebben azok jutnak majd különleges jogálláshoz, akiknek a státusával eddig sem volt gond. Gyerekeik Magyarországon tanultak-tanulnak, kisebbségi VIP-ekhez illô bánásmódban van részük. Szóval tudják, hol merre nyílik az ajtó, s gyakorlottan nyitogatják. Nem kevesen már az ottani ágyukat is megvetették, miközben két útlevéllel a zsebükben itt megôriztek legalább egy priccset. Haza- hazaruccanva ugyanis elláshatnak bennünket magyarságmentô ötleteikkel. Szóban forgóknak tehát a különleges jogállás már csak egy szélesebb perspektíva az érvényesüléshez. Amihez a szülôföldjükön megmaradni akaróknak sok közük nincsen. A többségnek mindenképpen vonzó kísértés a jelzett, már most belátható következményekkel.
Duray Miklós szerint a különleges jogállás vezethet el a "magyar—magyar egymásra találáshoz és integrációhoz". Kérdés, hogy ezt a szülôföldünket megôrizve — nem feledve képzeljük el, vagy anélkül.
"Nehéz itt okosnak lenni" — idézhetem újra Orbán Viktor miniszterelnök egyetem-ügyben elhangzott szavait, amivel azt, hogy hol és milyen felsôoktatási intézmények létesüljenek, az erdélyi magyarokra bízza. Joggal. A különleges jogállással sincs másként, ami az itteni magyar közösség számára egyenesen önveszélyessé válhat, ha demagóg lelkendezéssel, körültekintô mérlegelés nélkül születik döntés akár "technikai" részletekben. Mindenképpen a legitimnek mondott képviselôink felelôssége, hogy státus- ügyben érdemi (tehát nem érzelmi) vitát kezdeményezzenek, ami a magyar országgyûlést segíthetné a szülöföldünkön való megmaradást szem elôtt tartó jogszabály megalkotásában.
Ami igazán fontos nekünk: a Magyarország uniós csatlakozásával óhatatlanul lehulló Schengeni- függöny átjárhatósága, itteni gondjaink megoldásának támogatása.
Végül, a különleges jogállásról folyó — reményeim szerint — közös godolkodás során hasznos lesz elidôzni a kérdésnél: vajon a magyar-fóbiából élô román nacionalisták, miért kezelték korábban feltûnô közömbösséggel a kettôs állampolgárság dolgát, s most a különleges jogállás ügyében sem hegyezik az egyébként éles fülüket? Esetleg beteljesülni vélik "ôsi" reményüket, Erdély magyartalanítását? A különleges jogállással elérhetô esetleges kedvezmények buzgó listázása errôl, vagy éppen errôl ne feledkezzünk meg.
A Magyar Állandó Értekezlet résztvevôi megemlékeznek a Szent István-i államalapítás és a kereszténység felvételének ezeréves évfordulójáról. Elsô királyunk, István megkoronázásával a magyar nemzet a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Az ezredforduló közeledtén mind a magyarországi, mind a határon túli magyarság élve a történelmi pillanat felemelô, ám ugyanennyire felelôsségteljes lehetôségével, egyaránt tekint a múltba, hogy számvetést készítsen a magyar nemzet elmúlt ezer esztendejérôl, s a jövôbe, hogy hagyományait, szellemi és tárgyi hagyatékát tovább örökítve felkészülhessen a következô évezredre. A határon túli magyarság üdvözli, hogy a Magyar Országgyûlés törvényben kíván emléket állítani Szent István államalapító tevékenységének és a Szent Koronának.
A XX. század történelmi viharai több részre szakították a magyar nemzetet, amely azonban a szellemi régiókban végig egységes maradt. Az új évezredre készülô magyarság ma is sokat tanulhat Szent István életmûvébôl. A magyar kormány mélyen átérzi és vállalja azt a felelôsséget, amellyel a határokon kívül élô nemzetrészek sorsa iránt viseltet. Meggyôzôdése, hogy az egységesülô Európában közösen fogja megtalálni boldogulását Magyarország és szomszédai, a magyarországi és a határon túli magyarság és a velük élô többi nemzet.
A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) résztvevôi, a magyar kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetôleg tartományi képviselettel rendelkezô határon túli magyar politikai szervezetek és a nyugati magyarság képviselôi, eleget téve az Alkotmány 6. paragrafus (3) bekezdésébôl adódó kötelezettségeknek, valamint megerôsítve a magyarországi rendszerváltozást követô idôszakban a "Magyarország és a határon túli magyarság" címmel megrendezett konferencia- sorozat nyilatkozatait, továbbá alapul véve a MÁÉRT elsô ülésének Zárónyilatkozatát, és a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttét üdvözlô 26/1999. (III.26.) magyar országgyûlési határozatot; figyelembe véve a magyar kormány 1079/1999. (VII.7.) határozata alapján a Magyar Állandó Értekezlet eredményes mûködésének elôsegítése érdekében létrehozott oktatási, kulturális, gazdasági, egészségügyi és szociális, állampolgársági és önkormányzati, valamint az európai uniós integrációs szakértôi bizottságok tevékenységét; tekintettel arra, hogy az egységes Európa létrehozása során a nyelvi, a kulturális örökség, a nemzeti önazonosság megôrzése és fejlesztése minden nemzet elidegeníthetetlen joga, és egyben a megújuló Európának is alapvetô érdeke; szem elôtt tartva, hogy a térség államai közötti jószomszédi viszony fejlesztése közös érdek, és a közöttük lévô feszültségek csökkentése a demokratikus rendszerek megszilárdulását segíti elô; ez mind a Magyar Köztársaságnak, mind a határon túli magyar kisebbségi közösségeknek alapvetô érdeke; célul tûzve ki a határon túl élô magyarok egyéni és közösségi jogainak lehetô legszélesebb körû biztosítását, figyelembe véve a mérvadó európai példákat és a nemzeti sajátosságokból adódó reális szükségeleteket; a következôkben állapodtak meg:
1. Történelmi jelentôségû tény, hogy a Magyar Köztársaság 1999. március 12-én a Cseh Köztársasággal és a Lengyel Köztársasággal együtt az Észak-atlanti Védelmi Szövetség Szervezetének teljes jogú tagjává vált. Meggyôzôdésünk, hogy ez jelentôsen hozzájárul Közép- és Kelet- Európa biztonságának és stabilitásának erôsödéséhez, a térségben zajló politikai és gazdasági átalakulási folyamatok demokratikus úton történô sikeres véghezviteléhez.
2. Üdvözlik a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyar kormányzati feladatok végrehajtását szolgáló szakértôi bizottságok létrejöttét és egyetérenek a szakértôi bizottságok alakuló ülésein megfogalmazott munkatervekkel. Felkérik a magyar kormányt, hogy a szakértôi bizottságok ajánlásait, döntései során, a legmesszemenôbb mértékben vegye figyelembe.
3. A különbözô országokban élô nemzetrészek közötti kapcsolatok sokrétûsége felveti a magyarországi jogi szabályozás szükségességét. A résztvevôk, tekintettel a határon túli magyarság ez irányú igényére, felkérik a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy Magyarország és a határon túli magyarság együttmûködésébôl fakadó elônyök érvényesülése érdekében, megerôsítve a nemzeti összetartozás tudatát, Magyarország és a szomszédos országok közös integrációs törekvésével összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállása törvényi szabályozásának megteremtését. Ennek elsôdleges célja a szülôföldön maradás esélyeinek és lehetôségeinek erôsítése.
4. Megállapítják, hogy a rendszerváltozás óta eltelt idôben a határon túli magyarok helyzetének javulását lehetôvé tévô körülmények alakultak ki. Üdvözlik a Magyarországgal szomszédos államok demokratikusan választott kormányainak azon törekvéseit, hogy a kisebbségi jogokat korlátozó korábbi intézkedéseket fokozatosan felszámolják. Nagy jelentôséget tulajdonítanak olyan lépseknek, mint a párkányi híd újjáépítése, az aradi Szabadság-szobor kiszabadulása, a horvátországi magyar oktatási és mûvelôdési központ létrehozása, valamint a kárpátaljai árvízkárosultak támogatásában és a szlovén-magyar közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése érdekében hozott pozitív kormányzati intézkedések. Üdvözlik, hogy az alapszerzôdések végrehajtását ellenôrzô mechanizmusok mûködése megkezdôdött.
5. Ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy mindezek ellenére, országonként eltérô mértékben ugyan, de továbbra is fennáll a határon túli magyar közösségek veszélyeztetettsége és meggyôzôdésük, hgoy a hátrányos helyzetük enyhítését célzó elsô pozitív lépéseket továbbiaknak kell követniük. Aggodalomra adott okot a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvény, a leginkább érintett magyar nemzetiségû szlovákiai polgárok képviselôinek ellenzése dacára történt elfogadása, ami nem felel meg a "jó kormányzás" ("good governance") demokratikus alapelvének. Nem hagyható figyelmen kívül a romániai nacionalista erôk fokozott aktivitása Erdélyben és a hatóságok gyenge, a helyzetnek nem mindig megfelelô fellépése sem. Aggodalomra ad okot a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulátusát ért atrocitás sorozat, valamint az Agache-ügy és a körülötte kibontakozó hangulatkeltés. Elengedhetetlennek tartják, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az Európa Tanácsi felvételük során tett vállalásaiknak.
6. A Délkelet-Európai Stabilitási Egyezmény létrejötte komoly lépés a térség stabilizálódásának folyamatában. A résztvevôk meggyôzôdése, hogy a Stabilitási Egyezményhez kapcsolódó munkaasztalok tevékenysége hozzájárul a megfelelô megoldási mechanizmusok kialakításához, a térség problémáinak megnyugtató rendezése érdekében. Reményünket fejezik ki, hogy a szegedi konferencia és annak szellemisége elôsegíti azt, hogy Jugoszláviában mielôbb meginduljanak a demokratikus változások, ennek érdekében jött létre a szegedi Esély a Stabilitásra Közalapítvány, amelynek célja az önkormányzatok és a független média támogatása. Tekintettel a téli idôszak közeledtére, felkérik a magyar polgárokat, gazdálkodó és társadalmi szervezeteket, hogy az elviselhetô életkörülmények megteremtése érdekében fokozzák a humanitárius célú segítségnyújtást. Ugyanakkor a magyarországi humanitárius szervezeteknek azt javasolják, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet mind a tömbben, mind a szórványban élô magyarságnak
7. Tekintettel arra, hogy Jugoszláviában a továbbra is uralmon lévô rezsim politikája nyomán a vajdasági magyarság a folyamatos fenyegetettség légkörében él, ami további elvándorláshoz vezet, támogatják az önkormányzatiság és szubszidiaritás európai elvei szellemében kidolgozott egységes vajdasági magyar autonómia-tervezetet és az abban meghatározott intézményeket. Üdvözlik a vajdasági magyar autonómia tervezetrôl a vajdasági magyar pártok és a szerb demokratikus ellenzék között megkezdett párbeszédet és annak eredményeit. Felszólítják a vajdasági magyar pártokat és szervezeteket, hogy a személyi és politikai ellentéteiket háttérbe szorítva törekedjenek a vajdasági magyar közösség és az összmagyarság általános érdekeinek képviseletére. Örömüket fejezik ki, hogy az USA szenátusa november 4-én egyhangúan elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik cikkelye a vajdasági magyarok által kidolgozott autonómia-koncepció támogatására szólítja fel az amerikai kormányzatot.
8. A határon túli magyarság képviselôi történelmi jelentôségûnek tartják az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozását célzó magyarországi támogatás tervezését a 2000. évi költségvetési tervben. Egyetértenek abban, hogy a jelen helyzetben magyarországi támogatást egy relációra kell összpontosítani, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az anyanyelvû felsôoktatás intézményrendszerének megteremtését és színvonalának javítását más államok magyar közössége esetében is jelentôs magyarországi segítséggel lehet biztosítani. Ugyanakkor fenntartják annak igényét, hogy országuk adófizetô polgáraiként jogosultak a teljes körû, önálló, állami anyanyelvû oktatásra.
9. A határon átnyúló együttmûködés fejlesztése és eurorégiók létrehozása, a gazdasági együttmûködés ösztönzése a térségben nagy mértékben javíthatja a Kárpát-medence hagyományosan összetartozó, ám a történelmi események folytán perifériára szorult területek gazdasági fejlôdését. A MÁÉRT fontosnak tartja, hogy az eurorégiók mûködôképességének feltételei megteremtôdjenek. A határon túli magyarság képviselôi a jövôben mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfelelôen kiaknázzák az ilyen formájú együttmûködés lehetôségeit a magyarországi helyi és regionális önkormányzatok és a saját helyi és regionális szervezôdéseik között.
10. A MÁÉRT résztvevôi üdvözlik, hogy az EU Bizottság országjelentése megerôsítette Magyarország felkészülségét az EU-s csatlakozásra, valamint az Európai Unió Bizottságának javaslatát a csatlakozási tárgyalások kiterjesztésérôl Szlovákiára és Romániára. Ezekben az országokban nagy létszámban élô magyarságnak alapvetô érdeke, hogy országuk teljesítse a csatlakozás feltételeit, különösen a kisebbségi jogok biztosítása és a kapcsolódó kötelezettségvállalások területén. Románia, Szlovákia, és természetesen Szlovénia mielôbbi csatlakozása, illetve a többi szomszédos ország közeledése az euroatlanti szervezetekhez pozitívan járulhat hozzá a kisebbségekben élô magyarság és Magyarország magasabb szintû integrációjához. Megállapítják, hogy az emberi és kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalások tartalmi, nem csupán formai megvalósítását tartják mérvadónak. Egyetértenek abban, hogy a zavartalan kapcsolattartás megôrzése Magyarország és a határon túli magyarok között közös érdek, Magyarország Európai Unióhoz történô csatlakozásáig és azt követôen is.
Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége
Muravidéki Magyar Önkormányzat
Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt
Magyarok Világszövetsége
A nyilvános gyülekezetek törvényének a kormány által kezdeményezett módosítása demokráciaellenes, mivel meghiúsítja a szociális megmozdulásokat és tiltakozó akciókat — nyilatkozta a párt végrehajtó bürójának munkálatait követôen Ion Iliescu elnök. E projekt elfogadásának kapcsán a párt felsôházi frakciója interpellációt intéz a kormányhoz. Tudnunk kell, mire gondol a kormány, mivel pontos szöveget nem kaptunk. Ez ideig nem terjesztett elô sem rendeletet, sem törvénykezdeményezést, amit a parlament vitasson meg — fogalmazott Iliescu, hozzáfûzve, szükség van a dolgok törvényes és demokratikus keretben történô rendezésére, mivel a kormány reagálása teljesen természetellenes.
Az Országos Szakszervezeti Tömb szombaton befejezôdött kongresszusán a delegátusok közleményt írtak alá, melyben felhívják a figyelmet a lakosság tûrhetetlenné vált helyzetére a szegénység elterjedése és elmélyülése, a távlathiány, a "nemzeti politikai rangra emelt korrupció" következtében.
Az OSZT-delegátusok leszögezik: nem tûrik tovább, hogy a politikusok a lakosság reményeivel és életével kísérletezgessenek, és hogy a hatalom az erôszak elhatalmasodását bátorítsa és váltsa ki tetteivel. A leírt helyzet megszüntetése végett és hogy Románia ne váljon kormányozhatatlan országgá, az OSZT a következôk sürgôs megoldását kéri a koalíciós pártoktól és ezek reprezentánsaitól az állami közigazgatás különbözô struktúráiban: a vásárlóerô reaktualizálását a bérek kiegészítése révén, ezt követôen a versenytörvény értelmében fél éves árbefagyasztást, az OSZT részvételét az állami költségvetés fô paramétereinek, valamint a jövô évben alkalmazandó adók és illetékek megtárgyalásában, a privatizációs folyamat nyitott kezelését, az ipar és az alkalmazottak ellen irányuló csalások, valamint a korrupció kiiktatása végett.
Amennyiben november 23-ig az OSZT-Kongresszus kérelmei nem nyernek megoldást, november 24-tôl a szakszervezeti tömb tiltakozó akciókat robbant ki, melyek egyetlen célkitûzése az elôrehozott választások kiírása lesz — figyelmeztet a Kongresszuson elfogadott dokumentum.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank olyan rossz gazdaságpolitikát kényszerít a román kormányra, amely romba dönti az országot – jelentette ki vasárnap Ion Iliescu, a legnagyobb ellenzéki erô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elnöke.
A volt államfô a PDSR fôvárosi ifjúsági szervezetének tanácskozásán tartott beszédében ezért a helyzetért a jelenlegi kormányt tette felelôssé, amely véleménye szerint "tátott szájú kisiskolásként hallgat bármilyen külföldrôl jött szakértôre".
Iliescu szerint amikor ô volt az államfô, Nicolae Vacaroiu volt miniszterelnököt és Florin Georgescu volt pénzügyminisztert mind a Világbank, mind pedig az IMF "kényelmetlen" tárgyalópartnernek tartotta, mert ezek a politikusok "nem voltak hajlandók mindent lenyelni, amit a külföldi szakértôk le akartak nyeletni velük".
A PDSR hivatalos álláspontja szerint Romániának szüksége van az IMF és a Világbank támogatására, de a párt vezetôinek kijelentéseibôl az derül ki, hogy csak a támogatás pénzügyi oldalára gondolnak, az azokhoz szabott feltételekbôl nem kérnek.
Ion Iliescu elnöksége idején a kormányok több megállapodást is kötöttek készenléti hitel folyósításáról a IMF-fel. A Nemzetközi Valutaalap valamennyi megállapodást kénytelen volt az elsô részlet átutalása után felmondani, mert kiderült, hogy a román fél semmit nem teljesített abból, amire a tárgyalások során kötelezettséget vállalt.
(MTI) – A Francia-román nemzetközi alapítvány elnevezésû szervezet a sinaiai román katonai temetô teljes felújítása keretében rendbehozta és helyreállította az ott nyugvó 12 ismeretlen magyar katona sírját is. A helyreállított temetôben az I. és a II. világháborúban elesett román katonák mellett szerb, német és magyar katonák is nyugszanak. A katonai sírkert oldalánál most felállították a II. világháború során Románia területén nyomtalanul eltûnt amerikai katonák emlékmûvét is.
A temetôben a 12 ismeretlen magyar katona sírja elkülönített részen van, saját emlékmûvel. Az alapítvány a sírokat jelölô korábbi kôoszlopokat a többi katonai sírral megegyezô kôkeresztre cserélte ki. Ezekre felkerült a korábbi "Egy magyar hôs" magyar nyelvû felirat.
A felújított temetôt a múlt hét második felében adták át ünnepélyes keretek között. A helybéli iskola diákjai minden katonasírra virágot tettek, Sallai Imre alezredes, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attaséja megkoszorúzta a magyar katonák emlékmûvét.
Az 1993 óta mûködô Francia-román nemzetközi alapítvány elnöke, Remus Claudio Botar elmondta, hogy a szervezet kész lenne rendbehozni a Románia területén található I. és II. világháborús magyar katonasírokat, illetve emlékhelyeket. Az alapítvány felmérése szerint Romániában hat katonai temetôben találhatók magyar katonasírok, s összesen 2447 olyan katonasírról tudnak, amelyben az 1916-1918 között, illetve 1944-ben elesett magyar katonák nyugszanak.
Magyar–román katonai gyakorlat Aradon
(MTI) – A magyar és a román parlament felhatalmazása alapján kezdôdhetett meg az elsô magyar-román kétoldalú békefenntartó parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat hétfôn Aradon – mondotta Juhász György ezredes, a gyakorlat magyar társigazgatója a gyakorlat vezetôinek részvételével tartott hétfôi sajtótájékoztatón az aradi várban.
A közös gyakorlat alapját az adja, hogy Magyarország NATO-tag lett, s Románia is mielôbb NATO-taggá kíván válni. Ezen túlmenôen a partnerségi együttmûködés, illetve a partnerségi program keretében mûködik együtt a két hadsereg – tette hozzá Juhász György.
A közös zászlóalj alapvetôen békefenntartó feladatokat lát el, mégpedig ENSZ, NATO, illetve EBESZ fennhatóság alatt vesznek részt közösen a programban. A mostani ötnapos gyakorlat azt kívánja megmutatni, hogy a két hadsereg katonái képesek együtt dolgozni közös cél érdekében – mondta az ezredes.
Juhász György a továbbiakban kijelentette, a parancsnoki törzsvezetési gyakorlaton elsôsorban a közös együttmûködési képességet szeretnék fejleszteni, egyrészt a két ország hadserege között, másrészt késôbb a NATO-val való közös együttmûködés kialakításában. A feladatokat angol nyelven adják, a vezénylés angol nyelven történik és ezen a gyakorlaton elôször NATO-jeleket és -jelzéseket használnak.
Dumitru Dumitrescu ezredes, a gyakorlat román társigazgatója azt hangsúlyozta, hogy ez az elsô olyan közös gyakorlat, ahol mind a román, mind a magyar fél a NATO-elvárásoknak megfelelôen kell, hogy teljesítsen. Hangsúlyozta, hogy mindkét ország parlamentje és kormánya jóváhagyta a jelenlegi gyakorlatot. Ezen egy olyan helyzetet imitálnak, amikor is egy, Fekete- tenger melletti országban a gazdasági, politikai, pénzügyi, szociális káosz lesz urrá, törékeny a koalíció, korrupt a hadsereg, törvények nem léteznek, a szomszédos országok bûnözôi megjelentek az adott területen, menekültekkel, éhezôkkel, gyógyszerhiánnyal kell számolni és sok az ellenôrietlen fegyver a területen.
Az ötnapos gyakorlat során odáig kell eljutniuk, hogy a békefenntartó erôk ezt a térséget ellenôrzésük alá vonják és közigazgatási feladatokat lássanak el.
A parancsnoki törzsvezetési gyakorlaton 50-50 magyar, illetve román tiszt és tiszthelyettes vesz részt.
Az aradi várban tartott sajtótájékoztatón Gyôrössy Ferenc vezérôrnagy, a magyar honvédség szárazföldi hadserege vezérkari fônökének elsô helyettese elmondta, hogy a magyar katonák fegyver nélkül vesznek részt a gyakorlaton, a technikát a román fél biztosítja. Hasonló gyakorlat lesz jövôre Magyarországon, a technikai hátteret akkor a magyar hadsereg bocsátja a közös magyar-román békefenntartó zászlóalj rendelkezésére.
Társadalmi nyugtalanságtól tart a jegybank vezetôje
A gazdasági hanyatlás miatt társadalmi nyugtalanság fenyeget – vélekedik a nemzeti bank vezetôje. Mugur Isarescu a Curentul címû napilap hétfôn megjelent számában nyilatkozva úgy véli, hogy az "idôzített bomba" Romániában a szociális szektorban ketyeg.
– Ha más országokban 2-3 százalékos a gazdasági visszaesés, nem csupán a kormányt menesztik, hanem a társadalom is széthullik. Nálunk tíz százalékos a gazdasági hanyatlás és ez már három éve tart. Az a tény, hogy mi a szociális szektorba helyeztük az idôzített bombát, ezt csak még veszélyesebbé teheti.
– Nehéz a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) meggyôzni errôl a veszélyrôl – állítja. Szavai szerint Romániában tehetetlenség uralkodik, képtelenség végrehajtani a döntéseket. Ezért is jelentenek akkora kínt az alkudozások a külföldi pénzügyi partnerekkel – mondta Isarescu.
– Romániában a négy nagy szakszervezeti tömörülés utcai tüntetéseket hirdetett, amelyeket a kormány lemondásáig kívánnak folytatni. Az elmúlt két hétben több erôszakos munkásmegmozdulás történt, amelyek anyagi károkozással, utcai és vasúti blokádokkal jártak. Szinte mindenki magasabb béreket követel. A Nemzetközi Valutaalap ugyanakkor azt nehezményezi, hogy növelték a katonák és rendôrök fizetését és az IMF hónapokon át nem fizette ki a Romániának szánt készenléti hitel második részletét – mondta a Román Nemzeti Bank kormányzója, aki a kommunizmus bukása óta szolgálja a változó kabineteket.
Isarescu szerint ez a részlet valószínûleg az év végéig megérkezik, de az is lehet, hogy csak jövôre. Az IMF máris jelezte: Romániát csak akkor tekinti szavahihetônek, ha a kormány veszi a bátorságot, hogy bezárasson legalább egy veszteséges ipari óriáscéget.
Dr. Deac Radu szívsebész professzor vezetésével vasárnap reggel 8 és 9.50 óra között végrehajtották az elsô szívátültetést a Marosvásárhelyi Szív- és Érgyógyászati Központban. Az új szívet kapott paciens 54 éves marosvásárhelyi illetôségû férfi, a donor egy balesetet szenvedett 19 éves lány. A paciens állapota látványosan javul, s a jelen levô újságírók kérdésére tegnap délelôtt kijelentette: annyira jól van, hogy nem is érzi, hogy ver a szíve.
A két héttel ezelôtt Bukarestben elvégzett hasonló mûtét után a marosvásárhelyi központ a második , ahol szívátültetést hajtanak végre. Deac professzort két nagyon fiatal orvos dr. Suciu Horatiu sebész és dr. Sorin Pascanu aneszteziológus segítette közvetlenül a mûtét során. Az a csapat azonban, akik révén ez a marosvásárhelyi premier megvalósulhatott, sokkal számosabb. Deac professzor a hétfô délután tartott sajtótájékoztató során elismerését fejezte ki a Chiorean Mircea professzor vezette intenzív terápiás klinikának, ahol elôkészítették e beteget, s Otilia Moldovan doktornônek, akinek kérésére a lány szülei igennel válaszoltak és nemes gesztusként beleegyeztek abba, hogy szerveivel másokon segítsenek. A sikerhez hozzájárult az Arafat doktor vezette Rohammentôszolgálat is, akik nagyon gyorsan a helyszínre érve, lehetôvé teszik a donorok életben tartását.
A 10-15 tagú listán várakozó gyógyíthatatlan szívelégtelenségben szenvedô betegek közül az analízisek alapján kettôt értesítettek, de az idôjárási viszonyok okozta szállítási nehézségek miatt az 54 éves marosvásárhelyi férfit választották az operációra. Az elôkészületek tehát még szombaton elkezdôdtek, s ahogy Deac professzor elmondta, a mûtétet végzô csapat azóta is a kórházban tartózkodik.
A pacienst nem a klasszikus módszerrel, ahogy korábban Bukarsetben, hanem az úgynevezett modern technikával operálták, ami azt jelenti, hogy a szív egy falát meghagyva, ahhoz varrták hozzá az új szívet.
A mûtét elvégzésére hosszú ideje folynak az elôkészületek, Deac professzor pályája kezdetétôl állatkísérleteket végzett, majd a központ orvosai különbözô neves európai és tengeren túli szívsebészeti központokban gyarapították tudásukat. Ha nem lépnek fel szövôdmények a paciensnek minden esélye megvan arra, hogy évekkel meghosszabbodjon az élete, hisz az 1967-tôl sikeresen új szívet kapott 5-6000 személybôl egyesek 25 évig is éltek. Bár nagyon drága beavatkozásról van szó, Deac professzor szerint mind a szakminisztérium mind a kormány támogatását élvezik, s folytatódik a marosvásárhelyi központ felszerelése a legkorszerûbb berendezésekkel tovább folyik.A sajtótájékoztatón beszámolt arról is, hogy a három romániai központ közül, amelyek engedélyt kaptak a szervátültetésre, a marosvásárhelyi az Eurotransplant szervezet tagjaként már öt alkalommal segített a bécsi, illetve a hannoveri központokon, tehát, alkalomadtán e központok segítségére is számíthat.
Igaz-e a szakembereknek az a megállapítása, hogy bár nagyon látványos a technikát illetôen, a szívátültetés nem tartozik a legnehezebb szívmûtétek közé, s hogy itt, Marosvásárhelyen is végeznek ennél sokkal bonyolultabb operációkat? – tettük fel a kérdést Deac professzornak, aki szerint az elsô szívátültetés nagyon nehéz, s az újszerûsége, egyedisége abban áll, hogy nagyon bonyolult donort találni, de technikai szempontból – nézett munkatársaira a professzor – valóban végeznek ennél sokkal nehezebb mûtéteket, mint nemrégiben egy kisfiún, a javulás azonban egyetlen esetben sem olyan látványos, mint a szívátültetésen átesett paciensnél.
Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal protokolltermében fogadta Fodor Imre polgármester a hollandiai Zeeland tartományból érkezett, azonos nevû alapítvány képviselôit, akik a marosvásárhelyi börtön lakóinak hoztak segélyt.
A találkozón jelen volt még Szöllösi Géza ezredes, a börtön parancsnoka, valamint Lôrincz István alsóvárosi református lelkész. A Zeeland helpt in Roemenie Alapítvány titkára, Adrian Boogaard beszámolt róla, szervezetük fô célja a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok segítése. Elôször idôseket segítettek, és elkezdték egy öregotthon építését Backamadarason. Az alsóvárosi református lelkész közvetítésével vették fel a kapcsolatot a börtönnel, amelyet ezelôtt két évvel kerestek fel elôször. Itt már támogatták egy festészeti kör munkáját. A rabok által festett képekbôl 60 munkát bemutató kiállítást szerveztek Hollandiában.
A börtönparancsnok elmondta, hogy 600 takarót, 250 lepedôt, és 100 pár lábbelit kaptak a rabok. Folyamatban van egy mikrohôközpont beszerzése, aminek a segítségével megoldanák az intézet fûtéssel és meleg vízzel kapcsolatos problémáit. Varróda létesítését is tervezik.
A polgármester a városháza szociális célzatú lépéseirôl tájékoztatta a vendégeket, hangsúlyozva, hogy a rabok városunkban közhasznú munkát végeznek.
A találkozón kiderült, hogy az alapítvány üzletemberektôl, egyháztól, és jótékonysági rendezvényekbôl származó pénzen segélyez. Amellett azonban, hogy támogatnak, elvárják hogy a helyi egyházak és az önkormányzatot is segítse kezdeményezéseiket.
Sajtótájékoztató a diákligánál
– Az egyetemisták harcának folytatódnia kell – hangzott el a tegnap a vásárhelyi diákliga, a Petru Maior Egyetem Diákligája és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által tartott sajtótájékoztatón.
Sipos Remus, a vásárhelyi diákliga elnöke a pénteken a Cotroceni palotában lezajlott találkozás eredményeirôl számolt be. Elmondta, Emil Constantinescu államfô fogadta az ország 27 diákszervezetének képviselôit. Mint arról elôzô lapszámainkban hírt adtunk, az ország valamennyi egyetemistája három követeléssel fordult a kormányhoz: emeljék a bentlakási támogatásokat, 100 százalékkal növeljék az ösztöndíjakat, valamint ezután az egyetemisták 50 százalékos kedvezménnyel vehessék igénybe a közszállítási szolgáltatásokat. A bukaresti hivatalos jellegû találkozón rámutattak: egyre feszültebbé válik a helyzet az egyetemisták és a kormány képviselôi között. Sipos elmondta, a pénteki tanácskozáson az egyetemisták több alkalommal is arrogánsnak, felelôtlennek, tiszteletlennek nevezték a kormányt, ahogyan az a diákok szociális helyzetéhez viszonyul. Remus Sipos tájékoztatása szerint Constantinescu pénteken találkozott Decebal Traian Remes pénzügyminiszterrel. A beszélgetés eredményesnek bizonyult, hiszen pénzalapokat találtak a bentlakási támogatásokra, az egy személyre esô 70.000 lejrôl 140.000 lejre. Szombaton Marga Andrei oktatásügyi miniszterrel találkozott az államelnök, s a tanácskozás során 10 milliárd lejt "teremtettek elô", melybôl a diákok novemberi és decemberi utazásainak 50 százalékát fedezik. A munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium képviselôje a szociális ösztöndíjak növelésérôl biztosította a jelenlevôket. Zoe Petre elnöki tanácsost jelölték ki, hogy vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti Bankkal, a tanulmányi és érdemösztöndíjak alapjának növelésére vonatkozó terv életbe léptetése érdekében.
November 17-e, szerda a határidô a diákok kéréseinek teljesítésére. Abban az esetben, ha november 17-én nem jelenik meg a Hivatalos Közlönyben a kormányhatározat kéréseik teljesítésére vonatkozóan, csütörtökön délben országos szinten tiltakozó felvonulást tartanak. Ehhez csatlakoznak a vásárhelyi egyetemi hallgatók is. A találkozó délben 12 órakor lesz az OGYE udvarán, innen indulnak el 12.30-kor, végigmennek a Gh. Marinescu és a Mihai Viteazu utcán, a Bernády téren, s számítások szerint 14.15 órakor érnek a prefektúra elé. Itt 45 percet maradnak, mely idô alatt a diákligák elnökei átadják a prefektusnak a követeléseiket tartalmazó átiratot. Számítások szerint mintegy 1000 megyeközponti diák vesz részt a megmozduláson.
A tervezettôl eltérôen további négy évig tartanak a marosvásárhelyi Gyôzelem téri aluljáró építésének munkálatai. A pénzhiány miatt az építkezést 2004 decembere elôtt nem fejezik be.
Törzsök Sándor mérnök, a beruházást koordináló marosvásárhelyi Aquaserv ÖV beruházási osztályvezetôje lapunknak elmondotta, az év eleji remények nem váltak be. 12 milliárd lej értékre terveztek be munkálatokat, azonban a többszöri költségvetés-lefaragások után ez az év végéig 9 milliárdra csökken. Jövôre az elôzetes tervek szerint 14 milliárdot költenének a beruházásra, és ha ezt a pénzt meg is kapnák, ami ma még korántsem biztos, akkor jövôre a munkálatok feléhez érnének . Pillanatnyilag 2,2 milliárd lejjel tartoznak az elvégzett munkákért, a legrégebbi kifizetetlen számlák augusztusiak.
Idén még befedik az aluljáró A tömbjét. A hideg idô miatt azonban a födém öntését nehezen tudják elvégezni, a szigetelését pedig már nem lehet megoldani. Elmarad a Dózsa György utcából a Hosszú utca felé vezetô forgalmi sáv megnyitása a leendô pénzügyi palota elôtti részen, amit erre a hónapra terveztek. Szintén jövôre tolódik az A blokk befejezése.
Az idén még lebontanak két földszintes házat a Cuza Voda utca sarkán álló tömbház mellett. Ez már a jövôben sorra kerülô munkálatok elôkészítéséhez tartozik. Azért van szükség e bontásokra, hogy az építôteleppel szomszédos megmaradó tömbház belsô udvarát meg lehessen közelíteni, jövôre ugyanis kiterjeszkedik az építôtelep. A tervek szerint lebontják a saroképületet, és nekifognak az aluljáró D és E tömbjének. Ehhez itt a területet fel kell szabadítani. Az E tömb, ahol az aluljáró egyik kijárata is lesz, a saroképület helyére kerül. Ezzel lesz szomszédos a D blokk. A kivitelezési terv szerint a két blokk építésével egyszerre kell haladni.
2000-ben a tervek szerint befejezik a D blokkot, és az E tömb nagyrészét. Ezzel a munkálatok felével készülnének el. Hátramaradna még a távközlési palota elôtti tömb, a B blokk építése, majd az egész építmény belsô kialakítása. Eközben a tér forgalmának végleges átalakítását is megoldanák, ami tulajdonképpen az egész aluljáró építését szükségessé tette. Hogy mikor lesz itt átszervezve a forgalom, az még nyitott kérdés, tény hogy még öt évig építôtelep lesz Marosvásárhely központjában.
Színész házaspárok jótékonysági elôadása november 19-én
A Maros megyei RMDSZ új székházba költözik. Az egykori Knöpfler Vilmos utcában kiutalt lakatlan épület felújítására tömérdek pénz kell, százmilliós nagyságrendû összegek elôteremtésére ma már az RMDSZ megyei szervezete aligha vállalkozhat. A székház rendbetételére felajánlott jótékonysági elôadáson lépnek fel november 19-én este marosvásárhelyi színészházaspárok. Felkérésre a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata rendezôjének, Kincses Elemérnek támadt egy ötlete.
– Színházban aktív, illetve színházon kívüli mûvészházaspárok lépnek fel az esten. Csergôffyék, Ferenczyék, Kilyén Ilkáék, Koszorús Kálmánék, Lohinszkyék, Nagy Istvánék és Szélyesék vállalkoztak, hét mûvészházaspár összesen. A mûsor házigazdája Nagy István, három vendégmûvészünk is lesz: Illyés Kinga, Balázs Éva, Kilyén László. Zenés elôadásról van szó, közben Nagy István elbeszélget a színészházaspárokkal, akik darabrészletet, sanzont, verset, vidám jeleneteket visznek színpadra. Az ív, amit be szeretnénk járni, az a lélektôl a mosolyig tartana. Ez a mûsoros est egy ráadás lesz a vásárhelyi közönség fele, egy nemes ügy érdekében történik. Mindnyájan tudjuk, hogy a megyei RMDSZ-szervezet végre kapott egy székházat, a bevételt teljes egészében a székház berendezésére, helyrehozására fordítjuk. A színház ennyivel segíti az ügyet.
– Kincses Elemér rendezi a jótékonysági elôadást?
– Igen, az ötlet nekem jutott eszembe, hogy az embereket természetüknél fogva mindig érdekli az az "esemény", amikor egy pár, egy házaspár jelenik meg a színpadon. A beszélgetésekbôl érdekes titkait tudják meg annak a nem könnyû együttlétnek, amikor két mûvész él egy fedél alatt. Akiket erre a fellépésre kértünk, mind örömmel vállalták, hiszen, mondom, minden egy nemes ügy érdekében történik.
– Talán akad kollega vagy bárki kivülálló, aki a színház csöppet sem fényes anyagi helyzetére hivatkozik, azzal a megjegyzéssel, miért sepernek más portán addig, amíg a színészeknek nincs tiszteségesebb fizetésük?
– Ez az elôadás semmivel sem zavarja a színházi tevékenységet. Teljesen önkéntes alapon történik, a mûvészek, mint RMDSZ-tagok lépnek fel november 19-én este hét órakor a Nemzeti Színház nagytermében.
Vasárnap délben újraszentelték a felújított radnóti református mûemlék templomot. Az 1486-ban épített katolikus létesítményt a reformáció idején alakították át és a kastély mellett ez a település legrégibb épülete.
A hétvégi ünnepi istentiszteleten, amelyet Sárpataki János esperes tartott, Mester Imre helybéli református lelkész ismertette a század végi felújítás történetét. Megtudhattuk, hogy szerény anyagi körülmények között csak részletekben lehetett elvégezni a munkálatokat. 1996-ban kicserélték a tetôcserepeket, 1997-1998-ban rendbe tették a templomkertet és belsô javításokat végeztek, míg az idén a külsejét újították fel. Ez utóbbi összértéke 170 millió lej volt, amibôl mindössze 8 milliót adott az egyházkerület, a többit adományokból és hívek hozzájárulásával sikerült elôteremteni. Dr. Mártha Ivor egyházkerületi fôgondnok az emberek erôfeszítését, munkáját értékelte. Elmondta, azt a lelkesedést, odaadást, amit a radnótiak tanúsítottak nem lehet pénzbe átszámítani. Szenteljék a templomot a 21. század, a megújulás századának a jelképeként – mondta a fôgondnok. Dr. Ágoston Albert egyházmegyei fôgondnok saját versével köszöntötte az egybegyûlteket. Az ünnepségen jelen volt Furman Marcel polgármester is, aki kifejtette, hogy e templom sokat jelent a radnótiak életében mint mûemlék, de úgy is, mint közösségteremtô mûhely. Aki ma ilyen körülmények között templomjavítást végez, tiszteletreméltóan cselekszik – mondta a polgármester. A továbbiakban Fauszt Gyula marosugrai lelkipásztor és Simon István helybéli gondnok méltatták az eseményt, amit az alkalomhoz illô zenés-verses mûsor követett. Mester Mária, Szikszai Eszter és Nagy Sándorné Reményik-, Ady- és Babits-költeményeket, a református vegyes kar vallásos kórusmûveket adott elô. Sárpataki János esperes megáldotta a templomot és elmondta a felújítás lélekbeli megújulást is kell hogy jelentsen a továbbiakaban – tájékoztatott tudósítónk, Nagylaki Orsolya.
Tegnap a marosvásárhelyi, háztartási tisztítószereket és autóápolási cikkeket gyártó cég, a Solvoplant nyitott új képviseleti üzletet. A képviseleti üzlet országos szinten e termékfajtánál újdonságnak számító kísérlettel próbálkozik, a "kimérôs" árusítással. Ezt a szórólapos módszerrel próbálták a vásárlók tudomására hozni.
Tény, hogy 11 órakor féltucat – jobbára nyugdíjas – személy várakozott a hivatalos megnyitóra a Laposnya utcában.
Az üzletbe érkezôk láthatják: hogyan "csapolják" a tiszítószeres hordókat. Miután a kért mennyiség az üvegbe/palackba kerül, gondosan lemérik és címkézik.
Marosvásárhelyen eddig csak egy halvány kísérlet történt kimérôs parfümökkel, így a fogyasztóvédô hivatal képviselôje a megnyitón kénytelen volt elismerni, nem tudja, hogy van-e valamilyen külön szabályozás a tisztítószerek ilyen típusú forgalmazására, de az általános elôírásoknak mindenképpen megfelel és elsô látásra nem volt semmilyen kifogása.
A szerény, külsôségektôl mentes megnyitó utáni sajtótájékoztatón Bod Aladár, a Solvoplant igazgatója a Népújság kérdéseire válaszolva elmondta:
— A kísérleti jelleggel történô, ömlesztett termékek termelôi áron való forgalmazására elsôsorban a lakosság vásárlóerejének csökkenése miatt gondoltunk. A termelôi ár mellett vevôinknek nem kell a palackozást, dobozolást és a szállítást külön megfizetniük, így a különbözô tisztítószerek olykor az elôcsomagoltak árának harmadáért megvásárolhatók.
A vásárlóerô csökkenése mellett sokat számított, hogy az ország 4700 pontján történô forgalmazásunk ellenére is olykor 60 napig kell várjunk míg a termékek árát sikerül behajtani. Egy ilyen típusú üzlethálózat segíthet likviditási problémáinkon, ugyanakkor a reklám erejével is hat, ami Marosvásárhelyen, és nem csak, jócskán ránkfér. Nem tudjuk ugyanis reklám szempontjából felvenni a versenyt a nagy nemzetközi cégekkel, még akkor sem, ha termékeink minôsége megközelíti azokéit.
A kísérletrôl meg csak annyit, hogy az igazgató nem kételkedik a sikerében és már most tervezik további három képviseleti üzlet megnyitását, várhatóan a Tudorban, a Kövesdombon és az Egyesülés lakótelepen.
Az unitárius egyház tanácstermében a ma esti székfoglaló megnyitóval megalakul az Életfa Baráti Társaság, melynek szándéka, hogy újabb közösséget hívjon életre városunkban. A társaság alapítói – Kiss Dénes rádiószerkesztô és Horváth Géza gyógyszerészhallgató – a Népújságnak elmondták: – Gyakran találkozhatunk olyan itthoni és külhoni emberekkel, akik nagy tudással, valamint életbölcsességgel rendelkeznek. Általában csak szakmai körökben vagy szûk, véletlenszerû baráti találkozásokon adódik lehetôségünk megismerni ôket. Tudásukból, életszemléletükbôl, szellemi és lelki gazdagságukból "örökséget" kér az Életfa Baráti Társaság is rendszeres klubjellegû délutánok, esték rendezésével. A magyar kultúra hiedelemvilágában az életfa gyökerei a föld szívéig ereszkednek le, olyan mélyre, ahol már az élet forrása, az élet víze fakad, ágai viszont az égbe nyúlnak. A társaság azokat a vendégeket hívja meg a klubestékre, akik megkísérlik összekötni a mélységet a magassággal, és azt a közösséget törekszik életre hívni, amely az életfa körül társakra talál.
Az unitárius egyház tanácstermében ma este 6,30 órakor megtartandó elsô, székfoglaló est témája: Sokszemközt magunkról. Az önbizalom, a jelképek és a rituálék jelentôsége életünkben és egészségünkben. A meghívott elôadó: dr. Bérces Judit.
Pénteken bensôséges hangú megbeszélés színhelye volt a Bolyai Farkas Középiskola tanári szobája. Beiktatásának egyéves évfordulóján Bálint István, az iskola igazgatója, valamint Horváth Gabriella aligazgató látták vendégül egy részletes számadásra, valamint a jövôbeli tervek ismertetésére azokat, akik az elmúlt hónapok során támogatták munkájukban.
Az emberek mindig hajlamosak arra, hogy a múlt idôben dolgozzanak – kijelentés jegyében hangzott el a beszámoló mindarról, amit az iskola átvételekor tapasztalt az új vezetôség: lerobbant állapotban volt az iskola anyagi alapja, a mûszaki-anyagi alap minôségen aluli, a számítógépek 6O százaléka elavult, a telefonközpont nem omologált rendszerû, hiányzott a fax, használhatatlan volt a tetôtér parabolaantennája, az iskola fenntartása energetikai szempontból elavult rendszerû. A túltelített diák és tanárlétszám minôségi problémákhoz vezetett, a munkát gátolta a spontán típusú, nehezen áttekinthetô szervezés.
Abból az elgondolásból kiindulva, hogy mind a tanári közösségtôl mind a diákoktól minôségi feltételek biztosításával lehet minôségi munkát elvárni , készült el a fejlesztési terv, amely az iskola képének megváltoztatásától új iskolakapcsolatok, szövetségek kifejlesztéséig terjedt, s az új igazgatói tanács kialakításával vette kezdetét. A tervezés a megfelelô kapcsolatrendszerek kialakításával, a terveknek a felelôs szervekkel és a potenciális kivitelezôkkel való ismertetésével, a fontossági sorrend kidolgozásával, s az anyagi keretek megfelelô beosztásával folytatódott.
Az elmúlt egy év alatt a tervekbôl, álmokból sok minden valóra vált. A bentlakás második emeleti fürdôje, mellékhelyiségei, tantermei felújultak, két új informatikaterem berendezése készült el, megújultak az irodahelyiségek, új burkolatot kapott az oldalkapu-bejárat, vészjelzôkkel látták el a sportpálya felôli átjárót, korszerûsítették a földszinti mellékhelyiségeket, új telefonközpontot és faxot szereltek fel, hét osztályterem bútorzatát kicserélték, elkészült a telefonhálózat új, csatornázott kábelrendszere, rendbetették az épület tetôterét, ahonnan 500 zsák guanót hordtak el, elkészült a két Bolyai szobra, amelynek felállítását megszavazta a vezetô tanács. A szülôi bizottság segítségével elkészült egy minta osztályterem, 30 ágyat kicseréltek a bentlakásban, elkészült az iskola díszmappája, Bolyai- emlékszobrocskák, plakettek. Aláírták továbbá a Bolyai-iskolák szövetségének alapító okiratát, megalakult a SCHOLA 300 szövetség, s hivatalosan is beiktatták a Bolyai Colegium Alapítványt, amely lehetôvé teszi pályázatok meghirdetését, pályázatokon való részvételt az iskola mûszaki-anyagi alapjának fejlesztése, a kiváló és a nehéz körülmények között levô diákok támogatása, valamint a tanárok ösztönzése érdekében. De nemcsak az anyagi- mûszaki alapot illetôen vannak eredmények, hisz az elmúlt évben az iskola 360 diákja nyert helyi és nemzetközi versenyeken elsô díjat, a tanárok közül öten vannak benne a közoktatási minisztérium konzultatív tanácsában, a '99-es évfolyam végzettjeinek 80 százaléka sikeresen felvételizett, megalakult a diáktanács és a szülôi tanács, a Bolyai részt vett minden jelentôsebb évfordulón, informatika-tábort szervezett és továbbra is a Hegyi Lajos-verseny székhelye, valamint a német középfokú nyelvvizsga központja. Mindemellett az igazgatói beszámoló szerint a tanítási szint minôségi javulása nem valósult meg, amit az állandóan özönlô törvénymódosítások, az új tanévrendszer nem megfelelô elôkészítettsége, valamint a szemléletváltás lassúsága is akadályozott...
Hosszú lenne felsorolni a listáját azoknak, akik segítséget nyújtottak Marosvásárhely polgármesterétôl, a polgármesteri hivatal osztályvezetôin, a tanfelügyelôség vezetô beosztású tisztségviselôin, képviselôkön, RMDSZ-tisztségviselôkén át, intézményvezetôkig és magánvállalkozókig, ügyvédekig, és tanárkollégákig, aki tenni tudott és tenni akart az iskoláért.
Hogy melyek a további tervek? Folytatni kell a bentlakás korszerûsítését, felújításra szorul a konyha, az étkezde, a pincehelyiség, a tanári szoba, az osztálytermek. Számítógépek és felszerelés szükséges két új informatikalabor, biztonsági ajtó a Bolyai természettudományi és geológiai múzeum, falfesték, lakk, bútorzat a Bolyai Farkas- emlékmúzeum beindításához. Össze kell állítani továbbá egy tervezetet, amely szerint megelôznék a vízszivárgást az iskolaépület alapjához, fejlesztésre szorul a Bolyai sportteleprendszere, fejleszteni kell az informatika-alapot, az iskolarádió valamint a Tentamen diáklap szerkesztôségének felszerelését. Folytatni kell az áttérést a központi fûtésre, védelmi berendezéssel kell ellátni az épületet, fel kell újítani az udvart, új iskolanaptár, díszmappák, plakettek szükségesek. Az iskolafejlsztési program keretében az abszolút cél minôségileg is felkészíteni az intézményt a Bolyais Világtalálkozó megszervezésére – hangzott el a beszámolóban, amelyet meleg hangú köszöntôk, az eredményeket és hiányosságokat, a tennivalókat és lehetôségeket valamint Bolyai iskola önálló magyar líceummá válásának kérdését taglaló hozzászólások követtek.
Fûtés-, melegvíz-ellátás ügyben (4.)
A marosvásárhelyi Energomur vezetôségétôl származó információ szerint nagyvonalakban azonos nagyságrendû az a két pénzforrás, amely az idei év során rendelkezésükre áll. A polgármesteri hivatal 10.973.000.000 lejt biztosít a távhôszolgáltatási beruházásokra, amit a maguk erejébôl még mintegy 10 milliárd lej értékû ráfordítással egészítenek ki. Ennyire telik, jóllehet még többet szerettek volna megvalósítani.
A mire megy el ennyi sok pénz? kérdésre nem lehet egy hosszú és bonyolult felépítésû körmondattal válaszolni úgy, hogy abból minden érdekelt megtudja, mekkora az ô haszna az egész "játékból". Vegyük hát sorra a legfontosabb, elvégzett és folyamatban levô munkákat, meg a rájuk szánt összegeket.
A Kárpátok sétány nevû lakótelepen levô I-es kazánház korszerûsítésére 3,1 milliárd lejt irányoztak elô a helyi költségvetésbôl 1999-re. A városbeli New Gener Invest Rt.-vel kötött egyezmény értelmében október 15-ig kellett volna végezni a kijelölt tennivalókkal. Sajnos — nem így alakultak a dolgok, a vállalkozó, mindamellett, hogy 1,8 milliárd lej birtokába jutott, hat héttel elmaradt a kivitelezési ütemtervben szereplô munkákkal. A szerzôdô félnek még két kazánt kellett behelyeznie az épületbe, amellett, hogy a megrendelô igényt tartott az egész csôhálózat felújítására, a folyamat automatizálására, valamint a melegvíz- és hôenergia-fogyasztásnak tömbház szintû mérésére alkalmas mûszerek beszerelésére. Az I-es kazánház teljes modernizálásának befejezése elôreláthatólag 2001-ig vagy 2002-ig eltart.
A Meggyesfalvi negyedben, a Rozmaring utcát kiszolgáló (III-as) kazánház azóta viseli ezt a nevet, amióta megszûnt hôközpont lenni. Korábban ugyanis csak az Azomures hôfölöslegét hasznosította, s miután a kombinátosok az Energomurnak értésére adták, hogy nehézségeik támadtak és nem igazán áll érdekükben megosztani gondjaikat a kisfogyasztókkal, megszületett a döntés: kazánokat tesznek az egyszerû hôcserélôk helyébe. Itt a Termomures Kft.-vel dolgoztat a távhôszolgáltató, és az elôhaladást elég jól tükrözi, hogy a kitûzött 2,1 milliárd lejes költségvetési beruházáshoz 1,84 milliárd lejt már átadtak a cégnek. 2000-ben újabb ráfordítással szándékszanak folytatni a fejlesztést, ami további berendezéseket, jobb csôhálózatot, automatizálást és mûszerezést jelent — a fogyasztásmérést is beleértve.
Még mindig a Meggyesfalvi negyeddel kapcsolatban mondták el az Energomurnál, hogy a Cisnadiei-Nagydisznód utcai két tömbházat melegítô (IV-es számú) kazánház céljára a polgármesterségtôl eleddig 600 milliót kaptak és ígéret van arra, hogy még 200 millió lejjel megpótolják ezt az összeget. Nagy a valószínûsége annak, hogy ez lesz a megyei jogú város elsô olyan kazánháza, amelyben egyetlen fûtô sem teljesít szolgálatot, minthogy távvezérléssel fog mûködni. Az elsô önmûködô kazánház átadását sok más követi majd, mindaddig, amíg általánossá válik ez a mûszaki megoldás.
A Budai Nagy Antal lakónegyedben is erre törekszenek. A polgármesteri hivatal által kiutalt 4 milliárd lejbôl ez idáig 2,5 milliárdot költöttek el az energomurosok és az automatizálásra szakosodott bukaresti székhelyû vállalat, a TIAB szakemberei. Ottjártunkkor (november 11.) Bota Zoltán mûszaki igazgató elismerte, hogy vannak még problémák a lakótelepi hálózat mûködésében, de kifejezte azt a reményét, hogy már a jövô héten sikerül orvosolniuk a bajokat. Abban egyeztünk meg, hogy a próbálkozások eredményességét majd egy közös helyszíni szemle során mérjük fel.
Szombaton fejezte be többnapos, nemhivatalos marosvásárhelyi látogatását egy törökországi üzletember-csoport. A Güzelcamliból érkezett küldöttség az ottani polgármester ajánlólevelével érkezett a megyeközpontba, ahol a bôráru-export és az idegenforgalom terén kerestek üzleti kapcsolatokat – számolt be a polgármesteri hivatal heti sajtótájékoztatóján Ercsei Ferenc, a kommunikációs, koordinációs és személyzeti igazgatóság vezetôje. A polgármesteri hivatal alárendeltségében mûködô gazdasági kapcsolattartó irodán keresztül több marosvásárhelyi utazási irodával is felvették a kapcsolatot a török vendégek. A Royal, az Activ Turism, illetve az Adonis turisztikai ügynökségekkel együttmûködési megállapodást kötött a török Storm Travel Agency képviselôje, melynek értelmében az ügynökségek turisták kölcsönös üdültetését oldanák meg városunkban, illetve Güzelcamliban. Az elsô három ügynökség mellett a Calibra és az Inter Tours utazási irodák is érdekeltek a török partnerekkel való kapcsolatfelvételben.
Egy hónapon belül újabb török csoport érkezik Marosvásárhelyre, további üzleti kapcsolatok kialakításának reményében. A két város közti kapcsolat a Marosvásárhelyi Napokon egy güzelcamli küldöttség fogadásával kezdôdött, majd egy marosvásárhelyi csoport is felkereste a török várost.
(Folytatás pénteki számunkból)
"Rendszerint a fiúnak örvendtek. Hogy legyen az apának gyermek. Annak örvendtek jobban. Én nem készültem egyikre se, se fiúra, se leánkára, mert én nem voltam gyermekszeretô. Én nem, egyáltalán. Én amíg nem lett gyermekem, el nem tudtam képzelni, hogy hogy szeretik úgy a gyermeket s miért? Mikor lett, egyszerre megváltozott a természetem. OLYAN SZERETET FOGOTT EL A GYERMEK IRÁNT!" (Idézet a könyvbôl)
A gyermekek számának alakulásában persze az is szerepet játszott, hogy a gyermeket Szentdomokoson Isten ajándékának fogták fel, és az ajándék el nem fogadása, annak visszautasítása éppen olyan súlyos véteknek számít, mint a másik fajta, a Teremtô munkájába való beavatkozás, tehát az öngyilkosság. Éppen olyan súlyos elbírálás alá esik.
Könyvemben kitérek rá, hogy ebben az összefüggésben a parasztasszony lelkivilága sokkal bonyolultabb, mint a más társadalmi környezetben élôké, hiszen neki számolnia kell az istenfélelemmel, a bûnnel, számolnia kell a törvénnyel, számolnia kell a halállal. Számolnia kell a közösségi megvetéssel.
Választ kerestem arra is, hogy hogyan védik és hogyan pusztítják a magzatot. Alkottam egy ilyen fogalmat, hogy házi abortusz. Itt elsôsorban a mechanikus, növényi és vegyi beavatkozásokra, fogamzásgátlásokra, illetve magzatelvetélésekre gondolok. A legtermékenyebb fantáziát is felülmúlja mind minôségileg, mind számban azoknak a praktikáknak a száma és aránya, amiket egy szerencsétlen helyzet és egy szerencsétlen kor újra mint latens tudást a felszínre hozott és aktivizált, nevezetesen a Ceausescu- féle abortusztörvény... Könyvem anyagának jelentôs részét már abban az idôben kezdtem gyûjteni. Megrendítô, hogy a válságos helyzetbe került ember milyen fajta tudáshoz kényszerül, és hogyan próbál lehetetlen helyzetére megoldást találni.
Választ keresek arra: hogyan készítik elô a csecsemô világrajöttét higiéniai, érzelmi, vallási szempontból. Megrendítôen szépek azok az imaformulák, amelyeket magában, a maga csendjében mond a terhes anya, közvetlenül a szülést megelôzô idôszakban. Hogy milyen valós és vélt veszedelemtôl féltették és féltik a magzatot és a csecsemôt még most is. Hogyan hárítják el a csecsemôt veszélyeztetô rosszat, elsôsorban a tej és az álom védelmére, ennek kérdéskörére gondolok. Nagyon bonyolult és izgalmas fejezete, része a könyvnek az is, hogy hogyan készítik elô a névválasztással, a keresztszülôk kiválasztásával, majd a keresztelés rítusával a gyermek társadalmi, keresztényi beavatását, társadalmi megjelölését, illetve elismertetését a közösséggel.
Nos, már ebbôl a nagyon vázlatos kérdéssorból is kitûnik, hogy kutatásaim számára a születés távolról sem az, ami az orvostudománynak, az orvosnak; vagyis egy szexuális együttlét lehetséges eredményének a követése. Noha nem kerülöm meg egyáltalán ezt a kérdéskört sem. Ellenkezôleg. Viszont a biologikum a néprajzkutató számára, én úgy gondolom, csak ürügy arra, hogy feltárja azt a kultúrát, azt a mûveltséget, ami a születést csaknem teljes egészében, bonyolultságában, minden vonatkozásában átszövi. Számomra a születés mint kutatási téma: az életnek az a szent misztikuma volt, ezt minden túlzás nélkül mondom, ami minden emberi közösséget kulturálisan meghatároz, de nemcsak kulturálisan, hanem társadalmilag és pszichológiailag egyaránt. A kultúra, a mûveltség viszont, ezt ugye mindenki tudja, valamennyi megnyilvánulásában közösség- meghatározó. Én ezért maradtam meg a kutatásaimban továbbra is Szentdomokosnál. Temetkezési, házasodási és születési szokásai: a magyarság temetkezési, születési és házasságkötési szokásainak sajátos változata, színe és íze. Én az általánost az egyediben, a sajátosban, a jól körülhatárolhatóban kerestem és keresem. Hogy egészen még pontosabb legyek, vallom azt, hogy nincsen egyetemes lokális nélkül. Szeretem idézni is és felemlíteni Páskándi Gézának egy frappáns mondatát, aki azt mondta — írta: "Senki sem iszik H2O-t". Mindenki valamelyik vidék valamelyik forrásának, kútjának, éppenséggel a megnyitott csapnak a vizét issza, abban benne van a két atom hidrogén és az egy oxigén; s mégis mindeniknek más-más az íze.
Hát én is valahogy így látom és így követem a születés mûveltségvilágát, kultúrájának a világát Szentdomokoson. Születésmonográfiám szándékom szerint a születés mûveltségkörérôl akar tehát beszélni, ennél fogva — ne tûnjön szerénytelenségnek — a megismerés könyvének is tartom. Az is tudott, Voigt Vilmos professzort idézem: a magyar kultúra története — mûvelôdéstörténet, amelynek lapjain különbözô társadalmi osztályokat kell megjeleníteni, ahol viszont és akkor nemcsak a koronázások és a katedrálisok tûnnek fel, hanem a kunyhók és az újszülöttek fürösztôtekenôi is.
Én a halottaskönyvemben idéztem Eliadet, ô azt írja, hogy egyes népeknél csak a rituális temetés erôsíti meg a halált. Aki nem így hal meg, az nem halott. Ez Szentdomokoson érdekes módon a nyelvi kommunikációban úgy jelenik meg, hogy amikor a halottat — és erre volt példa — nem pappal temették, akkor azt mondották, hogy X-et elásták, mint a dögöt, vagy elásták, mint a kutyát. Tehát nem "halottat" és nem "temettek"; hanem "dögöt" és "ásták". Nos, analogikusan ez a könyv is azt próbálja követni, hogyan fogadják el és miként erôsítik meg a születés tényét akkor, amikor a rítussor minden egyes elemét betartják.
A könyv szól a gyermek akarásának vagy a visszautasításának az ideológiájáról és erkölcsi, etikai és vallási összetevôirôl, a szülés módozatairól, a könnyû szülésrôl (nem az orvostudomány felfedezése vagy feltalálása). Szól kivételes születési esetekrôl, torzszülöttekrôl, dermatológiai, hallási- látási sérültekrôl, az ikerszülésrôl. S most azt meg szeretném mondani, hogy ilyen jelenségek, ilyen esetek mindenhol elôfordulnak; de ahogyan ezeket értelmezik, az már kultúra, és kultúra kérdése.
Szól a könyv — én nevezem így — a szülés "klinikai eseteirôl". Ezen azt értem, amikor a körorvos nem tudja megoldani a problémát, és akkor mentôhöz fordul, mind "fennebb" és "fennebb" viszik a beteget, egészen, mondjuk, Marosvásárhelyig. Amikor ez a rendszer nem mûködött, csak mûködnie kellett egy másfajta kultúrának, hiszen akkor is magasabb szintû tudást igényelt a bonyolult szülési esetek megoldása.
Szól a könyv a szülés, a születés rendkívül gazdag hiedelemrendszerérôl, amely elkezdôdik csaknem a fogamzáskor, és végigköveti el egészen a szabadulásig. A fedôlapon a szabadulásnak igen érdekes módjáról találunk azt hiszem, a magyar nyelvterületen ezt nem gyakorolják; amikor nem a templomba indul, hanem a Mária modellje, a bibliai modell szerint megy a szülôanya, a kisgyermekes anya szabadulni, tehát tisztulni, a legközelebbi kereszthez, és azt háromszor körbejárja a csecsemôvel. És imát mond és közben megtisztul, megszabadul; illetve újra teljes értékû, tiszta emberként kimehet, visszatérhet a társadalomba.
Szól aztán a hagyomány ellen vétôkrôl, miképpen minden könyvemben kitérek erre: a leányanyára, a bitangra, a magzatát, újszülött gyermekét elpusztító ember- asszony megítélésére. És szól nagyon sok gyógyítástörténetrôl, aztán a komaságról, a keresztszülôségrôl, a névadás és a névterhelés alakulásáról, nem is beszélve, milyen izgalmas, az ember azt gondolná, míg távolról nézi, hogy ezek teljesen úgy spontán, csak légbôl kapottan jönnek, nem; állítom, hogy társadalmilag, olykor még történelmileg is determináltak. Determinált maga a névválasztás is. Számomra nagy szakmai elégtétel az, hogy ez alkalommal is, talán most inkább, mint korábban, felfedezhettem az emberiség egyetemes, ôsi tudásának néhány reflexét, néhány megnyilatkozását. Ezek közül újra az Eliade-tételt említeném, ez például a klinikai esetekben érvényesül, hogy ha valami alapjában véve elromlik, akkor vissza kell térni a kezdetekhez.
Hogy tovább élhessünk: meghalunk
A kezdetekhez való visszatérésnek rendkívül megrázó példáit és eseteit írom le. Úgy gondolom: az a közösség, amelyik bírja — tudatosan vagy nem; inkább nem, mint igen — az ôstudásnak az ilyenfajta és ehhez hasonló elemeit, az — noha ezt én nem tudom bizonyítani —: genetikailag is jobban meg tudja ôrizni a tisztaságát. Én Szentdomokost ilyen közösségnek tartom, anélkül, hogy idealizálnám a dolgokat. Mindenképpen: a mûveltség mélyrétegének valami fantasztikus erejérôl gyôzött meg a majdnem harminc esztendeje folytatott kutatói munkám.
Indító gondolatom az volt, hogy az emberélet fordulóit nem lehet sorszámozni. Nehéz eldönteni, hogy hol és mivel kezdôdik, könyvem három utolsó mondata ezt próbálja összegezni — egyben kutatói hitvallásomat is —, és ez megegyezik valahol a székely-magyar parasztság világszemléletével. Tehát, hogy miért nem tudjuk ezt a sorrendet meghatározni? Mert társadalmi lényként születünk, szeretünk, és meghalunk! Mert társadalmi lényként szeretünk, születünk, és meghalunk! Mert társadalmi lényként meghalunk, szeretünk, és születünk!
Amikor a könyvet befejeztem, erdélyi költôk sorsverseit olvasgattam. Kiss Jenô is költôként valami hasonlót fogalmazott meg, és ezért választottam a könyvem mottójának. Íme: "Csodás titok! — e zengô égi titkot,/ csöpp ismeretlen, köszönöm neked. / A bizonyosságot, hogy él az ember,/ amikor még meg sem született!/ A születés nem kezdete a létnek, / csak bizonysága annak, hogy vagyunk;/ megmutatjuk magunkat: íme, élek! / és hogy tovább élhessünk — meghalunk."
A katolikus egyház minden tagjának, s magának az egyházi szervezetnek feladata, hitbôl fakadó kötelessége támogatni a szegényeket, a bajba jutottakat, a peremre szorultakat. Alapítója, Jézus Krisztus kívánsága ez. Minden egyes vallásos embernek az imák mellett hitbeli meggyôzôdését azzal van lehetôsége megmutatni, hogy figyelemmel fordul embertársai felé, azok szükségében felismerve Krisztust magát.
A katolikus egyház hivatalos, szervezett formában mûködô segélyrészlege az egyházmegyei Caritas. Léte jel kíván lenni minden keresztény ember számára, hogy a hit nemcsak értelmi meggyôzôdést jelent, hanem életformában és cselekedetekben jelentkezik. A Caritas-szervezet tehát keretet és lehetôséget kínál. Az idén a Gyulafehérvár központtal mûködô egyházmegyei Caritas az értelmi fogyatékosok megsegítésére gondolt, amikor szokásos Szent Erzsébet-gyûjtését meghirdette. Kiemelten gondoltak az értelmi fogyatékosokat és egészségeseket vallásos közösségbe tömörítô Hit és Fény csoportokra. Kedves Olvasó, ha szívesen áldozna anyagiakban ezekre a többszörösen hátrányban levô, de szeretettel telt emberekre, az itt következô szöveg segítségével többet megtudhat a Hit és Fényrôl, s általában az értelmi fogyatékosokról.
A keresztény közösségnek tudnia kell, hogy nemcsak a gyenge tagoknak van szükségük az erôsekre, hanem a gyengék nélkül az erôsek sem tudnának élni. A gyengék eltávolítása a közösség halálát jelenti. (Dietrich Bonhoeffer)
A Hit és Fény mozgalom alapítója a francia Jean Vanier, aki elôször alkalmilag találkozott értelmi fogyatékos emberekkel, 1963-ban, s legjobban ragaszkodásuk, szeretetük lepte meg ôt, a filozófiát és teológiát magas fokon tanulmányozó egyetemi tanárt. A találkozás által megérintett keresztény ember 1964-ben maga mellé vett két értelmileg sérültet, s ebbôl a kis magból lett elôbb a Bárka, majd a Hit és Fény.
Olyan közösségi mozgalom, amelynek keretében a közösség szívében az értelmi fogyatékosságuk miatt könnyebben vagy súlyosabban sérült emberek állnak, akiket családjuk (elsôsorban a szülôk) és a barátok, segítôk vesznek körül. A mozgalom keretében mûködô csoportok nem együtt élô, hanem rendszeresen találkozó emberek közössége, ahol a személyes kapcsolatok, egymás örömeinek és terheinek hordozása, az ünneplés, az imádság, az eukarisztia és/vagy más vallásos szertartás révén egyre mélyülô emberi kötelékek kapcsolják össze a tagokat.
azon alapul, hogy minden fogyatékos ember teljes személyiség, akinek ugyanolyan emberi jogai vannak, mint másoknak. Joga van ahhoz, hogy szeressék, tiszteletben tartsák lényét, döntéseit, hogy fejlôdéséhez megkapja a szükséges segítséget, hogy fejlôdhessen lelki és emberi téren egyaránt. Isten egyformán szeret minden embert, egészségest és fogyatékost egyaránt. E mozgalom alapítói és tagjai hisznek abban, hogy minden ember, így a legsérültebb is arra hivatott, hogy életét Jézusban elmélyítse, részesedjék a szentségekben, a kegyelem és a béke forrásává váljék az egész közösség, az egyház, valamint az emberiség számára.
– Olyan közösségeket létrehívni az egész világon, amelyek lehetôvé teszik, hogy mély kapcsolatok szövôdjenek az értelmi f