|
LI. évfolyam 264. (14316) |
1999. november 11., csütörtök |
A partneri viszony fontosságát és a magyar–román gazdasági kapcsolatok erôsítésének jelentôségét hangsúlyozta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, aki a Magyar Állandó Értekezlet második tanácskozása elôtt nyilatkozott Bukarestben az MTI-nek.
— Rendkívül fontos annak az elvnek az érvényesítése, hogy a határon túli magyar szervezetek maguk döntsenek annak a támogatásnak a sorsáról, amelyet a magyar kormánytól oktatásuk, kultúrájuk, sajtójuk fenntartására kapnak. Ezzel természetesen együttjár az, hogy aki a pénzt adja, annak jogos igénye, hogy ellenôrizze, mi módon használják fel azt — mondta az RMDSZ elnöke.
Markó példaként említette az Illyés alapítvány mûködésének az elmúlt években kialakított rendszerét. A pályázatok elbírálása elsô lépésben az erdélyi szaktestületek, az erdélyi alkuratórium dolga, majd a végsô szót a magyarországi kuratórium mondja ki.
— Ez a rendszer rendkívül jól mûködik. Ezt az elvet szeretnénk minden területen érvényesíteni, ezt tekinteném partneri viszonynak - szögezte le.
Az RMDSZ elnökének véleménye szerint Magyarország számára a romániai gazdasági jelenlét stratégiailag is fontos. Az erdélyi magyarság számára pedig sorsdöntô, hogy gazdaságilag milyen állapotban van, különösen most, amikor Romániában válságos a gazdasági helyzet, ami nem vonzza a befektetôket, s amikor súlyos szociális helyzettel néz szembe a lakosság.
— Azt gondolom, a szülôföldön való megmaradáshoz jelentôsen hozzájárulhat az, ha Magyarország figyel a gazdasági kérdésekre, a privatizációban részt vesznek a magyarországi befektetôk. Ez segíthet az erdélyi magyar vállalkozóknak és ezáltal az egész erdélyi magyar közösségnek abban, hogy gazdaságilag megerôsítse önmagát. Ennek a közösségnek a gazdasági helyzete döntô lehet az ittmaradás szempontjából — hangsúlyozta.
A tervezett erdélyi magyar alapítványi egyetem és a magyar költségvetésben erre elkülönített kétmilliárd forint kérdésérôl szólva az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben az RMDSZ és a magyar kormány illetékesei között alapos és mélyreható konzultáció még nem volt.
— Németh Zsolt államtitkár keddi nyilatkozata valamiféle döntésként hangzik arról, hogy miként képzelik el ennek a kétmilliárd forintnak a sorsát. Én ezt tudomásul veszem, de véleményem szerint további konzultációkra lenne szükség az RMDSZ és a magyar kormány között, hogy végsô álláspont szülessen - hangsúlyozta Markó Béla.
Félig hivatalosan, félig nem, de minden látszat szerint kampányba lendült a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Maros megyei szervezete is. Tudniillik a választások elôkészítése, megszervezése, a kampányszólamok, pártjel stb. töltötték ki a megyei vezetôség tegnapi tanácskozását. Vasile-Ioan Macarie elnök a tanácskozást követô sajtótájékoztatón válaszolt a Népújság kérdéseire. Elmondta: a megbeszélés egyik napirendi pontja az volt, hogy az NLP hogyan alkalmazza a statútumát a választási kampányban. Választási útmutató is készült, amely állítólag megoldást ad minden jelölt esetében és minden helyzetben, s hogy teljes legyen a liberális dokumentumok listája. Elkészítették az úgynevezett NLP azonossági kézikönyvét is. Választási jelük többnyire kék nyíl sárga mezôben, de alkalomadtán a színek változhatnak (vagy ha nincs festék, mondta az elnök). Egész sor propagandaanyagot készítenek: (liberális) golyóstoll, nyakkendô, esernyô ésatöbbi.
Ezek mellett a tegnap megválasztották a Neumann Alapítvány keretében mûködô Szabadságért és Demokráciáért Román Egyesület megyei elnökét, Marius Ichim személyében. Az elnök szerint az említett alapítvány finanszírozza majd az NLP választási kampányát.
A Népújság kérdéseire adott válaszokból megtudtuk, hogy a párt kampányfelelôse Pop Liviu Marius, hogy a PDSR-vel nem kötöttek semmiféle szövetséget, s a helyhatósági választásokon külön indulnak, és hogy máris van egy saját jelöltjük Marosvásárhely polgármesteri funkciójára. Azt is hozzátette az elnök: még lesz kettô, akik közül a legmegfelelôbbet, az IRSOP által elvégzendô helyi közvélemény-kutatás eredményei alapján választják ki.
Népújság: Jelentkeztek-e a pártok az ön felhívására, miszerint a román pártok állítsanak közös jelöltet az RMDSZ majdani jelöltje ellenében?
Vasile Macarie: Nem az RMDSZ ellen szólt a felhívás. Én azt akartam, hogy a románok olyan közös jelöltet állítsanak, aki méltó ellenfele lehet az RMDSZ jelöltjének, különben annak nem lesz konkurenciája. A pártok egyike sem támogatta ezt, doktrínabeli különbségek miatt. Igaz, az elején többen akartak közös jelöltet a magyarok ellen, de mikor megértették, hogy én nem azt akarom, félreálltak. Egyébként koalíciós partnerek vagyunk az RMDSZ-szel, nem is úgy gondoltam azt a felhívást, ahogy sokan értették.
A továbbiakban kiderült, hogy nem is mennek el a 18-ára beharangozott román pártok találkozójára. Macarie szerint lehet, hogy a baloldali pártok összefognak egy közös jelölt ügyében, de a liberális doktrína ezt nem engedi meg. Azt is elmondta, hogy a napokban találkozott Kincses Elôddel, egy "kölcsönös meg nem támadási paktum" elfogadása érdekében, és Markó Bélával is megegyeztek, hogy a két párt kölcsönösen támogatja, illetve nem támadja egymást a választási kampányban. Egyelôre azonban a legégetôbb vágyuk egy, az igényeiknek megfelelô székház, amelyet a mai tanácsüléstôl remélnek.
Tegnap a nemrégiben megalakult szakszervezeti tömörülés a Solidaritatea képviselôi sajtótájékoztató keretében ismertették a romániai gazdasági és társadalmi helyzethez való viszonyulásukat taglaló közleményüket.
Ebben hivatkozva az egyre romló helyzetre az 1996 elôtti kormányt is, de fôképpen a jelenlegi kormányzatot teszik felelôssé. Ezért a "Romániával kötött szerzôdés" és a szakszervezeti mozgalommal aláírt Memorandum értelmében a jelenlegi törvényhozó végrehajtó hatalmat nem tekintik jogosnak és a fent említett szerzôdésnek megfelelôen "lemondanak a kormányról", természetesen az Alkotmány elôírásainak betartásával.
A Solidaritatea egyébként megalakulása óta a négy konföderáció (BNS, Cartel Alfa, CNSRL- Frâtia, CSDR) tagjaiból, de azon kívüliek közül is, mintegy 18 szakszervezetet tömörít magába, Marosvásárhelyrôl, Segesvárról és Szászrégenbôl. A sajtótájékoztató elôtt került sor az alapító tagok és az újonnan felvettek közötti ismerkedésre, találkozásra.
Ezen elsô tanácskozáson azonban csak alapszabálymódosító javaslatokra került sor, továbbá leszögezték: november 26-án újabb megbeszélést szerveznek, ezúttal Szászrégenben a helyi szakszervezetek egyesületénél. Ennek során a szervezési kérdések megvitatása után, második napirendi pontként a konkrét szakszervezeti megmozdulások stratégiáját dolgozzák ki. Ígéreteik szerint ezután számíthatunk komolyabb tiltakozó megmozdulásokra, vagy ha a helyzet úgy kívánja sztrájkra.
Addig az egységes álláspont kidolgozása a legfontosabb, mivel szinte programszerû követelmény az egység, hiszen mindannyian tudjuk/tudják: "egységben az erô".
A Roman Rt. alkalmazottai nem mondanak le a béremelésrôl. Az egység vezetôségének máig elemeznie kell a pénzügyi helyzetet és közölnie, lehetséges-e az emelés és mikor. A gazdasági-pénzügyi helyzet viszont egyelôre igen súlyos — nyilatkozta a Rompresnek Gheorghe Ialomiteanu, az ÁTA-nak az egység részvényesi közgyûlésében való reprezentánsa. Rámutatott továbbá, hogy tekintettel a nemzetvédelmi és a belügyminisztérium megrendeléseire, módosításra szorul a restrukturálási terv, amit az ÁTA szeptemberben hagyott jóvá. Egyféleképp nézett ki a helyzet júniusban, a terv összeállításakor, és teljesen más most. E tervnek megfelelôen november 5-ig 1800 munkást kellett volna elbocsátani, az év végéig további 1200-at, míg a jövô év elején az utolsó 1200-at. Az elsô szakaszban esedékes 1800 ember már elhagyta az egységet — mondotta.
Marius Stinghe, a szabad szakszervezet vezetôje a maga során aláhúzta, hogy az egyedüli megoldatlan pont a béremelés. A munkások ma reggelre várják a vezetôség válaszát, noha tekintettel az új körülményekre, értsd megrendelésekre, nem hajlandók lemondani a béremelésrôl. Ezt nem kötöttük fix idôponthoz. Lehet december 1. vagy akár január 1. is. Mi várjuk a vezetôség válaszát, s amennyiben ez kedvezô lesz, a konfliktus megszûnik — fogalmazott Stinghe.
Adrian Nastase, Gheorghe Oana, Marian Ianculescu és Alexandru Stanescu RTDP-képviselôk kedden a képviselôház állandó bürójához törvénykezdeményezést nyújtottak a fûtési költségek pénzbeli kompenzálására és üzemanyag-kuponok bevezetésére.
A tervezet szerint a kompenzálásokban azon személyek részesülnek, amelyek nem élvezik az 1999. évi 162-es számú rendelet elôírásait, mely értelmében felállították az energia országos referencia árát. A dokumentum úgyszintén elôirányozza a pénzbeli támogatást a lakosság hátrányos helyzetû kategóriájának.
Az RTDP törvénykezdeményezése azon személyekre utal, akik a lakásfûtésre fát és szenet, illetve nyersolajat vagy földgázt használnak.
Az RTDP-képviselôk e kezdeményezéssel az értékkuponok rendszerének újbóli bevezetését szorgalmazzák.
A pénzbeli támogatás havi 100-300 ezer lej lesz, a családtagonkénti havi nettó jövedelemtôl függôen, amennyiben ez nem haladja meg a 750 ezer lejt.
Október végén Berlinben közös fórumot tartott a Kondrad Adenauer Alapítvány és az Európai Néppárt vezetô tanácsa. A fórumon az euroatlanti integráció konkrét kérdéseit tárgyalták meg mind a belépést igénylô országok, mind a tagországok szempontjából. A tanácskozáson meghívottként jelen volt Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (RMKDSZ) elnöke, az Európai Néppárt (EPP), illetve a Kereszténydemokrata Internacionálé vezetô tanácsának tagja.
Kelemen Kálmán elmondta, hogy az Alexandru Herlea integrációs miniszter által bemutatott eredménylistát kétkedéssel és fenntartással fogadták, nem lehetett átrázni ôket felületes adatokkal. A berlini fórumon világossá vált, hogy nem kényszerházasság az európai uniós csatlakozás: ha valaki más befolyási övezethez akar tartozni a jövôben, vagy önállóan meg tudja szervezni létét a globalizálódó világban, az ellen sem az Európai Uniónak, sem a NATO-nak nincs kifogása. Következésképpen, ha Románia úgy tud építkezni, hogy az megfeleljen az európai normáknak, akkor potenciális tagnak tekintik. Ha nem, hanem inkább a balkanizálódás felé halad, akkor ahhoz a csapathoz fog tartozni, amelyrôl esetleg lemond az Egyesült Európa. Berlinben az is felmerült, hogy eddig is túl sokat fektettek be Romániába, úgy, hogy annak a hatékonyságáról mindmáig nem sikerült megygôzôdni, és hogy a jövôben ha segítenek, szigorúan ellenôrizni fogják, célszerûen használták-e fel vagy nem. Az RMKDSZ elnöke szerint a Berlinben elhangzott beszédekbôl világossá vált, hogy Európának egyáltalán nincs szüksége Romániára, a mai modern fegyvertárak idejében nem számít az, hogy Kárpát-könyök, hogy keleti kultúra, hogy geopolitika. Azt is felrótta, hogy mások, például a lengyelek miniszterelnöki, külügyminiszteri szinten folytatják a tárgyalásokat, Ezen kívül pedig harmincnyolc tagú bizottság dolgozik, a jogharmonizáción, hogy az elvárásoknak megfelelô rendszert dolgozzanak ki Lengyelországnak. Románia pedig nem ezt a módszert követi.
Élesen merült fel a kérdés, hogy vegyék fel a kelet-európai országokat. Elmondták, hogy a felvételt ratifikálnia kell a tagállamok parlamentjeinek. Azok viszont választóiktól olyan visszajelzéseket kaptak, hogy nem akarnak bizonytalanságot importálni, hanem ha biztonságot exportálnak, elvárják, hogy cserébe civilizációt és biztonságot kapjanak a csatlakozni kívánó országoktól.
Tegnapi lapszámunkban említettük, hogy az állami alapból épített üzlethelyiségek bérlôinek többségével a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal megkötötte az eladási szerzôdéseket. Köztük azoknak a cégeknek a többségével is, akik a folyamat kezdetén jogi úton emeltek kifogást a hivatal eljárása ellen.
Ismert, hogy a boltok eladási folyamatát beindító 125. számú helyi tanácsi határozatot hat cég támadta meg, és el is érték a határozat végrehajtásának esetükben való felfüggesztését. Késôbb a tanács módosította az ominózus határozatot, és ennek eredményeként csökkentek a helyiségek árai, és a szerzôdô kereskedôket különbözô kedvezményekben részesítették. Így az érintett hat vállalkozóból öten belementek a vásárba. Egyetlen kivétel az Extra Rt., amelynek elnöke, Pop Lucian a tegnap a következôket nyilatkozta lapunknak:
— A helyi tanács megváltoztatta határozatát, de a cégünk használta üzlethelyiségek árát így is túlságosan magasnak tartjuk. Példaként, az Extra fôtéri áruházának új, az eredetinél kisebb ára is megközelíti az ötmilliárd lejt. Még a csökkentett árat figyelembe véve is a jelenlegi gazdasági körülmények között mintegy 25 évre lenne szükség, hogy ez a befektetés megtérüljön.
Az ügyben a fogas kérdést a helyiségeken végzett beruházások jóváírása képezi. A mostani Extra Rt. jogelôdjei 51 éve, felépítésétôl kezdve használták a helyiséget, és ez idô alatt tetemes mennyiségû befektetést eszközöltek rajta. A jelenlegi cég a rendszerváltás után jött létre, de még 1994 elôtt jelentôs belsô átalakítás útján megnövelték a kihasznált felületet. Azonban a helyiség felértékelését végzô szakértô elenyészô hányadra értékelte az elvégzett, befektetésnek minôsíthetô munkálatok értékét. A polgármesteri hivatallal folytatott tárgyalások alatt egy adott idôpontban úgy tûnt, sikerül kompromisszumot kötni, azonban a hivatal tárgyalóbizottsága csak az 1994 után elvégzett beruházási munkákat hajlandó elismerni. Egy másik vitás kérdés az üzlet alatti pince jelentette probléma. A pincét nem lehet használni, ráadásul az áruház fölötti lakók is részben igényt tartanak rá, ezért a cég ezt nem vásárolná meg. Mindkét kifogást a tárgyalásokon kívül átiratban is tudatták a hivatallal, de erre még válasz nem érkezett. Mindezek nyomán az Extra Rt. elindította a hivatal elleni új pert.
A másik oldalon a polgármesteri hivatal álláspontja szerint az Extra Rt. igényei meghaladják azt a határt, amit a szóban forgó üzlethelyiségek sorsát rendezô 505. kormányhatározat e téren megszab. Így a tanács mai rendkívüli ülésén elôterjesztendô beszámolóban a cég által használt két üzlethelyiséget az árverezésre kerülôk sorában találjuk. A gond viszont ott van, hogy ha per lesz, márpedig a jelek erre mutatnak, akkor a két helyiséget a per végeztéig nem lehet árverezni. Ezzel pedig, beláthatatlan ideig a költségvetés károsul. Vajon tényleg lehetetlen a kompromisszum?
A kormánykoalíció számára az Európai Unió jelenti az utolsó szalmaszálat. A nemes cél elérése érdekében pedig az utóbbi idôben igyekeznek alacsonyabb szintre szorítani a koalíciós ellentéteket, elbagatellizálni a problémákat. Mi több, a csatlakozási tárgyalásokra való meghívás nyomán, a koalíciós pártok vezetôi minapi találkozóján megerôsítették, hogy támogatják a kormányt fô politikai célkitûzéseinek végrehajtásában, a reform véghezvitelében és az európai integráció megvalósításában.
Ebben az ügyben többpontos közlemény is született, amelybôl kiderül egyrészt, hogy a koalíció november 13-ra tervezett összejövetele nem idôszerû, mivel Romániát meghívják az EU-csatlakozási tárgyalások beindítására. Azt is kimondják, hogy a Romániának nyújtott lehetôség révén "szilárdabb alapról készíthetô el a kormányzás kifejtett mérlege", és ez alapján a koalíció elkötelezi magát a reformfolyamatok felgyorsítására, valamint a gazdasági fellendülés és az életszínvonal növelésének gyorsabb elérésére. A továbbiakban kimondja, hogy az Európai Unió december 11-re Helsinkibe tervezett csúcstalálkozója után a koalíció által támogatott kormány a közvetlenül következô idôszakban kidolgozott dokumentumot terjeszt elô, amely a kormányzás mérlegét, valamint a mandátum utolsó évének programját foglalja majd magában. Végül pedig a koalíciós vezetôk ismételten felelôsséget vállalnak arról, hogy mandátumuk végéig promoválni fogják a koalíciót létrehozó fô célkitûzéseket: a reform véghezvitelét, illetve az ország betagolódását az Európai Unió és a NATO struktúráiba.
Igazán szép ígéretek, amelyek azért születtek, mert sokat remélnek Helsinkitôl. Azt, hogy Románia is azok között az országok között lesz majd, amelyekkel az Európai Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. Csakhogy, ha ezt is, mint annyi más egyebet, választási célzattal teszik (mert mindeközben egyetlen pillanatra sem felejtik el, hogy jövôre választási év következik), akkor szalmaláng az egész. Európát nem lehet az itthon gyakorlattá vált üres ígéretekkel áltatni. Ha nem mutatnak fel konkrét, azonnali eredményeket, akkor ez az utolsó szalmaszál is lesüllyed az általuk kreált mocsárba, s hiú remény lesz az is, hogy ez a koalíció-tál végigviszi mandátumát. Nem lehet egyszerû kampányeszköznek tekinteni az euroatlanti csatlakozás kérdését, ahogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szereti tenni, s a maga javára kihasználni. Fontos az igaz, nem vitás, de igazán fontosnak akkor látszana, ha a csatlakozás belátható perspektíváját próbálnák megteremteni. Ha a hasonulás és közeledés minden területen reális lenne, nemcsak fal.
Mert a hamisságot bizonyítja az is, hogy óriási vihart kavart az EU-biztos javaslata, aki nem tett egyebet, mint hogy felajánlotta az Európai Unió támogatását arra, hogy a tévelygésbôl kivezesse Romániát. Segíteni abban, hogy koherens politikát vigyen véghez a koarmánykoalíció.
Erre fel mi történt? A tévéadókban tülekedô, nyakra-fôre nyilatkozó pártok kígyót-békát kiáltanak Európára, azzal érvelnek, hogy micsoda szégyen, minô megaláztatás Romániának, hogy így akarják bevinni az unióba.
Csak arról nem beszélnek, hogy ki hozta ilyen helyzetbe az országot gazdasági, politikai, szociális szempontból egyaránt. Errôl kellene beszélni, nem egyébrôl. Románia az Európai Uniónak és a NATO-nak is geopolitikai szempontból fontos. De ha csak olcsó piac lesz, az már nem az Európai Unió hibája, hanem azoké a politikusoké, akik összevissza locsognak-fecsegnek sorban minden tévéadóban, s hátsó szándékuk eközben nem a haladás, a reform, az életszínvonal emelése, dehogyis. Egyetlen cél vezérli ôket: átmenteni magukat a következô századba. Mert, a jelek szerint, a mai Románia "legjövedelmezôbb szakmája" a politikai fecsegés. A baj csak az, hogy ennyi nem elég az európai integrációhoz, s csellel- csalással nemigen lehet hosszú távon eredményt elérni. Hogy mi lesz, ha az utolsó szalmaszál is elsüllyed, arról inkább ne beszéljünk.
Az ALTER-NATIVE 7-rôl — még egyszer
Közhelyszámba megy, mindenki a maga módján számol. Ha valamiféle szervezésben vesz részt, pláné. Van, aki közömbösen túltesz a számtalan sok bakin, van, aki legyint és letud, van, aki felületesen kritizál. És akad, aki önkritikára is hajlamos. A következetesebb fajta tervez már megint. Egy filmfesztivál "paklijába" sokféle nézôpont belefér. Van, amire lehet építeni, van, ami fabatkát sem ér, van ami kevésbé érthetô. Útóbbival elértem egy korábbi célzást, azt mondom: a sajtó. Gáspárik Attila rábólint. És hozzáteszi: a bulvárabb fajta. Lehúzta a fesztivált. Nos miért?
— A fesztivál súlyához nem társul igényesen bizonyos romániai magyar sajtó. Lejönnek, írnak összevissza, anélkül, hogy kompetensek lennének azon a szakterületen vagy témakörben, amelyhez avatatlan kézzel, nyakló nélkül hozzányulnak. Mindezt teszik kulturális rovatukban. Egyszóval nincs szakkritika, pedig a romániai napisajtóban is elkelne a mûfaj. Egyesek a kultúrember hamis illúziójában ringatják magukat, nem érdekli ôket a film mûvészi formája, képi bonyolultsága, ahelyett a fesztiváltól idegen, külsô tényezôkre koncentrálnak. Filmekrôl szóló anyagot még a "nagy" lapokban sem olvastam, valamiféle elemzésnek még csirájára sem akadtam. Mindenféle ostorozás mellett azt is el kellett volna mondani esetleg: merre halad a romániai magyar filmkészítés, mi a technikai és színvonalbeli különbség a hazai és nyugati filmek között, dehát semmi olyan gondolatiságot föl nem fedeztünk, amit a "jobbik" sajtónak is föl kellett volna vetnie. Látja, miért gyûlt össze annyi ember, mégis arról beszél, hogy az elôcsarnokban lehull egy kép a falról, meg ilyesmikrôl. Ha nem indul be egy szaksajtó, vagy napilapok nem vállalnak fel legalább ilyen események idején egy korrekt, a szakmához valamelyest konyító tájékoztatást, az elôrelépés is nehéz lesz nekünk. Jó megjegyezni, a szakmát úgy nevezik: filmmûvészet.
— Mondtuk fennebb, a következetesebb fajta máris tervez, erre a rosszmájú azt mondja: saját kárából nem okul...
— Minden naívságunkkal, ártatlanságunkkal radikálisan szembe kell néznünk, jövôre a hiányosságok föltétlenül kiküszöbölendôk. Technikai színvonalra, szervezésre gondolok. A kiszolgáltatottság miatt ugrik be mindig az elôre kiszámíthatatlan tévedés és baki. Egy ilyen méretû fesztiválon minden apróság hihetetlenül fölértékelôdik. A közönséget igényességre szoktattuk, most így a "balhét" is nekünk kell elvinnünk. De most már 400 nappal az ALTER- NATIVE 8 elôtt tudjuk, hogy a fesztivál 2000. november 22-én veszi kezdetét, és sokkal nagyobb professzionalizmussal készülünk megszervezni.Természetesen mindent a támogatottság függvényében. Máris a Madisz kilátásában van egy 35 mm-es minôségi vetítôgép, majd lesz felelôs technikai ügyelônk a következô fesztiválon. Hogy kárunkból nem tanulunk? Mit mondjak, most folyik az elszámolás, a beígért támogatások jó részét máig sem kaptuk meg, bár fizetnünk kell a szállást, a technikai bérlést, a filmeket vissza kell postázni, minden költség a Madiszt terheli. Még négy-öt hónapnak kell eltelnie ahhoz, amikor azt mondhatjuk, vége a fesztiválnak.
— Értesüléseim szerint volt, aki mellényzsebébôl húzott elô egy ajánlatot, mondván, ha kell alább is nyúl, vagyis farzsebbôl fizet ki minden költséget, ha a Madisz, mint szervezô cserébe felajánl "legalább" egy fôvédnöki tisztséget...
— Kínosan nehéz volt valóban a fesztivál politikai függetlenségét megôrizni, csakugyan voltak pénzigéretek: de nyilvánvalóan azzal egyértelmû politikai elvárás jár. A fesztivál továbbra is megôrzi politikai- szellemi függetlenségét. Errôl mindössze ennyit.
— Van, amire lehet építeni, van amire nem. A kultúrális tárca nem zavartatta magát a fesztivál támogatásával. Nyilván nem jött le az államtitkár sem.
— Röviden válaszolok: meghívót sem küldtünk neki. De köszönet jár minden segítônknek és támogatónknak, a marosvásárhelyi Madisz tagjainak, akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül a fesztivál sikeréhez nagymértékben hozzájárultak, köszönet a fordítóknak, és a helyi sajtónak, amely a hírverésben támogatott.
Meggyôzôdhettünk már arról, hogy az intézményes nyugati segítségere való várakozás bizony nagy csalódottságot okozhat. Vannak azonban olyan nyugati magánemberek, akik ôszinte barátaink, s azért dolgoznak, hogy Kelet-Európa is kikecmeregjen a gazdasági alulfejlettség feneketlen kátyújából. Ilyen ember Mark Bonham is, aki 15 éve került Kelet-Európába, s bár két éve visszaköltözött az Egyesült Államokba, a szíve itt maradt. Marosvásárhelyen nemrég egy nemzetközi gazdasági konferencia alkalmából fordult meg, ahol a Transsylvania Business Forum tiszteletbeli elnöki minôségében tartott elôadásokat.
— Régi mondás szerint nem az a hír, ha a kutya megharapja postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát. Hasonlóan, ha Magyarországról, vagy Romániából valaki Amerikába megy, az csöppet sem szokatlan. Fordítva azonban eléggé ritka jelenség. Ezért érdekelne, hogy miként került ön, a született amerikai kapcsolatba a magyarokkal, Erdéllyel, és miként sikerült megtanulnia magyarul?
— 1984-ben kutatói feladattal érkeztem Budapestre, egy új angolnyelv-tanulási módszerrel kísérleteztünk. A munka két év után befejezôdött, de én maradtam. Úgy éreztem, rendkívül izgalmas idôszakot élünk át, Magyarországon akkor már a változások szelei fújdogáltak, nagyon sok ismerôst, barátot szereztem, s ez mind maradásra késztetett. Mivel üzleti angol nyelvet tanítottam, rájöttem, hogy fontosabb része a dolognak az üzlet, mint maga a nyelv, hát úgy véltem, ha maradok, segíthetek. Míg Budapesten laktam, többször megfordultam Erdélyben, így nagyon jól megismertem az itteni helyzetet is. Sok erdélyi emberrel megismerkedtem és barátságot kötöttem. Tulajdonképpen ez az emberi vetülete a dolognak az, ami újra és újra visszahoz ide. Ezek a kapcsolatok ugyanis engem is gazdagabbá tesznek. Elsô utam Romániába 1979-ben vezetett, s azóta mintegy harmincszor fordultam meg itt.
— Akkor nyilván jól ismeri az itteni — elsôsorban gazdasági — helyzetet. Külföldi szemmel mennyire észrevehetôek az 1989 utáni romániai változások?
— Érdekes összehasonlítani az itteni helyzetet a Magyarországéval, hisz hosszú ideig, 1997-ig éltem ott, a változások elôtti és utáni idôszakban is. Úgy vélem, hogy a magyarok már odaérkezésemkor, sôt jóval azelôtt megkezdték az elsô változtatásokat, a gazdaságban elôkészítették a talajt, így a politikai váltáskor azonnal sikerült nekik odavonzani a befektetôket, ami rövid idôn belül rendkívül látványos változásokat eredményezett. Romániában ezzel szemben a politikai fordulat meglepôen, gazdasági elôkészítés nélkül történt, így tíz év kellett, hogy egyáltalán észrevehetô legyen, hogy valami valóban megváltozott. Véleményem szerint pedig még legalább tíz évbe beletelik, míg a változások látványossá is válnak. Meg kell mondanom azonban, hogy amint körülnéztem önöknél a városban, feltûnt a sok új üzlet, az emberek gondolkodásában pedig észlelhetô egy lassú változás, úgy tûnik pozitív irányba mozdulnak el a dolgok. Közben persze láthatóan mindenki nagyon csalódott a változások lassú menete miatt, s véleményem szerint joggal. A gazdasági környezet nem igazán bátorítja a nyugati tôke beáramlását, s nincs kiépülve az a struktúra sem, amely egy ilyen befektetést támogatna. Addig pedig, amíg ez ki nem alakul, gyors változásra számítani illúzió.
— Mik azok a korlátok, amelyek leginkább akadályozzák a gazdasági fejlôdés kibontakozását?
— A gazdasági környezet Romániában valóban nagyon barátságtalan, s ehhez a politikai bizonytalanság is hozzájárul. Nem tudni mit hoznak a választások, négyévenként minden felborulhat. Ezért a befektetôk nagyon rövid távon gondolkodnak, hat hónap, legfeljebb két év alatt profitot szeretnének látni, senki sem gondolkodik tíz évnél hosszabb befektetési idôszakban. Ahhoz hogy nôjön a befektetôk bizalma, alaposan meg kellene vizsgálni azokat a szabályozásokat, amelyek a gazdaságot irányítják, s úgy alakítani azokat, hogy a szabad piac ne csupán a kinyilatkoztatások szintjén, hanem a gyakorlatban is legyen szabad. Ez az ami az ország általános fejlôdéséhez vezet. Természetesen létezik egy olyan félelem, hogy egy teljesen liberalizált piacon megjelennek a profitôrök, a tisztességtelen haszonlesôk, ám még mindig a jobbik eset ezekkel külön foglalkozni, mint a piacot korlátozni. A helybéli vállalkozók zöme arra panaszkodik, hogy a szabályozások gúzsba kötik ôket, megakadályozzák a vállalkozásuk fejlôdését. Ezeken a korlátozó szabályozásokon pedig véleményem szerint változtatni kell.
— Gondolja, hogy Romániában túl vagyunk már a nehezén, azaz politikai szempontból visszafordíthatatlan a folyamat?
— Nagyon nehéz volna erre válaszolni. Egyes vélemények szerint az egykori politikai vezetôk most többségükben tulajdonosokká váltak, politikai hatalmukat gazdasági hatalommá mentették át, s ezért nem kell tartani a restaurációtól, hisz sokkal jobb nekik az ország vagyonának tulajdonosaként, mint csupán adminisztrátoraként. Ezek az emberek tehát biztosan nem akarják a visszatérést a múltba. Ami viszont a mostani politikusokat illeti, már nem lennék ennyire optimista, hisz ôk kevésbé érzik magukat biztonságban. Választások elôtt áll az ország, s minden elôfordulhat. Én remélem, hogy a lakosság józanul dönt, s olyan kormányzatot választ, amely elkötelezett a gazdasági haladás mellett. A haladást pedig csakis szabad piaccal, a külfölddel szembeni teljes nyitottsággal lehet elérni.
— Nyugaton sokszor azt képzelik, hogy a demokrácia bevezetése önmagában mindent megold. Mi ezzel ellentétben azt tapasztaljuk, hogy a demokrácia önmagában nem old meg semmit, sôt lehetôséget biztosít bizonyos szélsôségeknek, hogy a jelenlegi bizonytalan gazdasági talajon elôretörjenek.
— Ez pontosan így igaz. A demokrácia nem üdvözítô önmagában. A világ legfejlettebb államaiban kivétel nélkül demokratikus kormányzat van hatalmon, de ehhez társadalmi bizalomra és a fejlôdésre lehetôséget kapó gazdaságra van szükség. A társadalmi bizalmi légkör erôsíti a demokráciát, s a gazdaság is fejlôdik. A fejlôdô gazdaság pedig a demokráciát erôsíti. Végül is ez a három dolog kölcsönösen erôsíti egymást, külön-külön elveszítik értéküket.
Miután rohamosan drágulni kezdett a vezetékvíz, az Aquaserv ÖV úgy döntött, lezárja a utcai csapokat, vagy ahogy nevezték a közkutakat. Ezzel az intézkedéssel nagyon sok marosvásárhelyi családnak keserítették meg az életét, mivel egyetlen vízforrásuktól fosztották meg ôket. Ilyen helyzetbe került a Szamos utca 11 szám alatt lakó Turdean Géza tizenegy tagú családja is.
Egyszoba-konyhás, a Locativ Rt.-tôl bérelt lakásukban soha-sem volt víz. Ellenben a ház vasút melletti sarkánál volt egy utcakút, azt használták. De nemcsak a Turdean család hordta onnan a vizet, hanem a szomszédok és a járókelôk is. Három évvel ezelôtt lezárták a csapot. Leírhatatlan, milyen nehéz körülmények között hordták a vizet a Békási utcából. De a nyár folyamán az Aquaserv, anélkül, hogy értesített volna valakit, ott is lezárta a vizet. Mint Turdeanék mondják, "nagy úr" kérésére történt mindez, mert a kúttól nem tudott behajtani az udvarra. Így hónapok óta a szomszédoktól — akik magánházban laknak, s akiknek van ivóvizük — koldulnak. Csakhát senki sem ad szívesen, mert ôk is drágán fizetik meg, s zavarni sem lehet állandóan. Víz nélkül pedig nagyon nehéz, mert hat gyerekre kell mosni, fôzni, s a nagymama ágyban fekvô beteg. Sorozatosan reklamáltak az Aquaservnél, de mindig visszautasították azzal, hogy nem fizetik a vízdíjat. Dehát soha senki nem kérte tôlük!
és nem vízszolgáltatásra, mondotta Farcasan Mircea, a Locativ Rt. igazgatója. Ilyen esetekben nem kötelességünk vizet biztosítani, a törvény sehol nem írja elô. Az Aquaserv kötelessége, hogy vizet biztosítson úgy, ahogy eddig is tette, s átalányban számolja fel a díjat. Ez évekig mûködött így, nem kellett volna megszüntetni. Egyértelmûen a "vizeseket" terheli a felelôsség. A Locativnak nincs arra pénze, hogy vizet vezessenek azokba az ingatlanokba, ahol eddig nem volt.
Az Aquaserv nem jótékonysági intézmény!
— hárította el a felelôsséget a vízszolgáltató vállalat sajtószóvívôje, Bianca Maier. Mivel az utcakutaknál elfogyasztott vízmennyiséget lehetetlen kiszámolni, s mivel a cég nagyon nagy veszteségeket könyvelt el ezek miatt, le kellett zárni ôket. Megértik — mondotta a szóvivô — a helyzetet, és nem szeretnének a Turdean család bôrében lenni, de nincs mit tenni, az Aquaserv nem jótékonysági intézmény! A Locativ Rt-t kérjék, ha módjuk van rá, vezessék be a vizet, hiszen nekik fizetik a lakbért. Abban az esetben, ha a lakásvállalatnak nincs pénze, akkor a lakók saját költségükön kell elintézzék a vízvezetést. S ha nekik sincs pénzük, ott vannak a szociális ügyekkel foglalkozó intézmények, alapítványok, intézkedjenek. S különben is csak az utcai vízhálózat tartozik az Aquaservhez, a bekötô vezeték a lakóé.
A kialakult helyzetért senki sem vállal felelôsséget. A Turdean család vagy a Locativtól vagy az Aquaservtôl vár megértést és segítséget, ôk pedig újjal mutogatnak egymásra, illetve a bérlôre, aki saját pénzén kellene megoldja a család a vízellátását. Csakhogy a nagymama egymillió lejes utódnyugdíjából, s a gyerekpénzbôl erre nem telik. Örülnek, hogy a 120 ezer lejes lakbért hónapról-hónapra ki tudják fizetni.
Újabb közleményt juttatott el a sajtóhoz a Bankcoop vezetôsége, amely ismét felcsillanthatja a reményt a pénzüket mindeddig nélkülözni kénytelen betétesek elôtt. Ennek értelmében november 2- án a bank vezetôsége kölcsönfelvételétôl szóló szerzôdést kötött az Unistar Marketing Ltd. nemzetközi pénzügyi csoportosulással, amelytôl a hónap folyamán 100 millió dollár hitelt kap, hároméves visszafizetési határidôvel. A hitel — így a közlemény — biztosítja a betétes természetes és jogi személyek követeléseinek teljes mértékû teljesítését.
A Bankcoop — és betétesei — kálváriája akkor kezdôdött, amikor ez év májusában a Nemzeti Bank bejelentette, hogy megfigyelés alá helyezik a pénzintézetet. A betétesek visszavonási kérelmeinek hamarosan nem tudtak ellenállni, s ezután csupán a kamatok kifizetésére szorítkoztak, ám — mint a szerkesztôségünkbe érkezett sok panasz is bizonyítja — ezeknek a kifizetése sem ment zökkenômentesen. A helyzet megmentése érdekében a bank részvényesei alaptôke-emelést határoztak el, a remélt összegek azonban nem folytak be, s a Bankcoop továbbra is fizetésképtelen maradt. Július 23-án egyezményt írtak alá a Credit First Boston bankkal, amely magára vállalta, hogy tôkeerôs befektetôket keres a bank helyzetének helyrebillentése érdekében. Mivel az eddigi kísérletek nem vezettek eredményre, a vezetôség most a hitel eszközéhez folyamodva próbálja kielégíteni az egyre türelmetlenebb ügyfeleit.
A keddi megmozdulást követôen, tegnap egyeztetô tanácskozásra került sor Dorin Florea prefektus, Doru Opriscan, a Maros megyei Állami Vagyonalap elnöke és a dicsôszentmártoni Bicapa igazgatója, Danciu Virgil részvételével, amelyen megoldást próbáltak találni a kialakult krízishelyzetre. Mint ismeretes, kedden a Bicapa dolgozói tiltakozó felvonulást szerveztek, a gyártól a helyi polgármesteri hivatalig, mivel a 100 milliárd lejt meghaladó adósságok következtében a Distrigaz Rt. felfüggesztette a gáz szolgáltatását, ami az üzem leállásához vezetett. Tegnapra újabb tiltakozó megmozdulásra került volna sor, annak érdekében, hogy megoldódjon a gázszolgáltatás, és újra beindulhasson a termelés, ám az udvaron gyülekezô 100-150 személy végül is a gyár területén várta meg a tanácskozás eredményét.
A tanácskozásról kérdésünkre Virgil Danciu igazgató elmondta:
— Holnaptól teljes kapacitással kezdjük a munkát, ugyanis az ÁVA segítségével illetve a prefektus közbenjárására a Distrigaz újra biztosítja a szükséges földgázt.
Doru Opriscan, aki kedden Dicsôszentmártonból Kolozsvárra utazott, Radu Sârbuval tanácskozni, ma már azzal a jó hírrel érkezett, hogy az ÁVA, amely a részvények 97%-ának tulajdonosa, a lehetô legrövidebb idô alatt 10 milliárd lejjel növeli a vállalat alaptôkéjét, ám ez az összeg kizárólag a folyamatos gázszolgáltatás biztosítására fordítható. A fent említett összeg Doru Opriscan szerint elegendô a Distrigaz által kért minimális törlesztésre, azaz 8 milliárd lej lefizetésére, illetve az elkövetkezô 3 és fél hónap számláinak kiegyenlítésére. Ezenkívül ugyanebbôl a pénzbôl szándékoznak a fizetéseket is kiosztani a téli idôszakban. Ez alatt a három és fél hónap alatt az ÁVA megpróbálja értékesíteni a gyárat, illetve annak lejártával újabb döntést hoz és ha a helyzet változatlan maradt, akkor idôszakosan bezárják a vállalatot vagy esetleg csak annak veszteséges részlegeit.
A tárgyalásokat követôen már csak órák kérdése volt a Distrigaz Nord Rt. és a dicsôszentmártoni Carbid Fox illetve Comunale Rt. közötti, földgázzal való ellátására vontakozó megállapodás aláírása, amelynek alapján megoldódik mind a Carbid Fox Rt., mind a hozzácsatolt néhány tömbház földgáz-ellátása, tehát a krízis egyelôre megoldódott.
Egyébként a Carbid Fox Rt.-nek a Distrigaz-Nord Rt.-vel szemben október 13-ig 105 milliárd lej adóssága, illetve augusztus 11-ig 3,571 milliárd lej késedelmi díj halmozódott fel.
Ezután bírálják el a hitelkéréseket
Tegnapi lapszámunkban közöltük azoknak a névsorát, akiknek az Országos Lakásügynökség elfogadta lakásépítésre, -vásárlásra és -bôvítésre benyújtott hitelkérését. Pontosításként most hozzátehetjük azt, hogy bár a lakásügynökség elfogadta a kéréseket még nem jelenti, hogy jóvá is hagyták azokat. Borbély László államtitkártól, az ügynökség elnökétôl kérdeztük meg: mi a listán szereplôk következô teendendôje:
— Az Országos Lakásügynökség elsô fázisban a postán visszaküldött kéréseket vette nyílvántartásba, és saját adatbázisába vezette be. A listát ezután közli a Román Kereskedelmi Bankkal (BCR), amely helyi kirendeltségei révén minden igénylôt személyesen értesít. Hogy a banknál ne legyen torlódás, napra beosztva hívják tárgyalni az ügyfeleket. E tárgyalások során ellenôrzik a kérelmezôk hitelképességét. Például azt, hogy ha valaki 240 millió lejes kölcsönt igényelt, és életkora 35 év fölötti 2 millió lej körüli, ha 35 év alatti, akkor 1,2 millió lejes összeget kell havonta visszafizetnie. Ehhez a nettó havi jövedelme a törlesztendô összeg kétszerese kell legyen. Ha a kérelmezô ezt az összeget egyedül nem "tudja felmutatni", akkor "társsal is jöhet", aki a megkövetelt havi jövedelmet bizonyítja. Következô fázisban az ügynökség pontozásos rendszer alapján kialakít egy "toplistát", majd helyi kirendeltségeihez — amelyeket a közeljövôben hozunk létre — hívja az igénylôket.
A Román Kereskedelmi Bank egy heten belül elkezdi a kérések kiértesítését. Becslések szerint, országos viszonylatban 1200 kérésnek tudunk eleget tenni.
A lakáshitelt igénylôknek tudni kell: az elsô hitelcsomag keretében beveszik azokat a kéréseket, amelyeket november 15-ig küldenek be az ügynökséghez.
A régen várt iskolai autonómiára való felkészülés jegyében szükségszerûnek látszik a tanintézmény- vezetôk kiképzése arra a feladatra, amellyel az önállóság elnyerését követôen meg kell birkózniok. Az "iskolamenedzselés" a tanintézmény minden körülmények közötti fenntartását, a megfelelô pedagógusgárda kiválasztását, az önkormányzattal, a szülôkkel való eredményes kapcsolattartást jelenti sok minden egyéb mellett. A kibôvülô feladatokra való felkészítés jegyében indítottak országos programot, amelynek szervezését Maros megyében a tanfelügyelôség illetve a Padagógusok Háza vállalta fel.
Az Iskolamenedzsment elnevezésû programon 21 tanintézmény — városi illetve vidéki középiskola, általános iskola és óvoda — eredményes, illetve kevésbé eredményes igazgatója vesz rész az elkövetkezô három hónap során. E felkészítô tanfolyam megnyitóját tartották tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Pedagógusok Házában. Az eseményen jelen volt Tiberiu Mihail Marciam, az Országos Neveléstudományi Intézet tudományos kutatója valamint a polgármesteri hivatal Szociális kapcsolatok osztályának képviselôi.
A négy csoportban zajló képzés regionális oktatóit (Alecu Erica, Modrea Arina, Enache Eugenia, Tintosan Doina maguk is igazgatók), akiket 30 pedagógusból választottak ki egy szebeni megmérettetésen, Todea Alexandru fôtanfelügyelô helyettes mutatta be.
Az eltelt évek alatt elértéktelenedett reform kifejezést kell tartalommal megtölteni, s megtenni a szükséges erôfeszítéseket, hogy a változás a gyakorlatban is mindenütt megvalósuljon, hogy az erre felkészített vezetôk a maguk során tovább képezzék munkatársaikat, meghallgatván minden véleményt — ezt a célt szolgálja a tegnap beindított program, amelynek során az ország legjobb csapata adja át tudását az iskolaigazgatóknak — hangoztatta a fôvárosbôl érkezett tudományos kutató, majd Rata Doina, a továbbképzés irányításával megbízott tanfelügyelô, illetve Dascal Martin a Ház igazgatója kívánt eredményes munkát a tanfolyam részvevôinek.
Ezzel a címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést kedden a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában. A héten zajló, elsô alkalommal szervezett Prezent Lyceum Jelen Fesztivál nyitórendezvényén Kozsik József színmûvész fogadta a megyeszékhelyi iskolák igazgatóit, tanárait, diákjait, valamint üzletembereket.
Már a beszélgetés elején vita támadt, amikor a tanárok saját szemszögükbôl értékelték a jelenlegi oktatási rendszert. Gâju Ion, az Al. Papiu Ilarian Kollégium igazgatója kifejtette: mindössze Európában és leginkább Romániában uralkodik az a nézet, hogy mindenkinek egyetemet kell végeznie. Csakhogy az oktatás egyre többe kerül. Ezért elsôdlegesen azt kell tisztázni, mi az elsôbbség: a tanulás vagy a középiskolai tanulmányok befejezése után a munkavállalás. Radu Balaneanu, a Carel Panasonic távközlési vállalat vezérigazgatója véleménye szerint elôbb- utóbb itt is meghonosodik az a nézet, hogy az adottság, tehetség és hajlékonyság teszi "eladhatóvá" a munkaerôt. A fôiskolai végzettség nemsokára háttérbe szorul. Addig is, az egyetemi oklevél munkahely kereséskor egy eséllyel többet jelent. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy bár a középiskolákban szakosodnak illetve szakmát tanulnak a diákok, a munkaerô piacon nincs akkora kereslet, amely fedezné a kínálatot. Innen adódik a nagymértékû munkanélküliség. Coreh Luminita, a munkaerôelhelyezési és képzési ügynökség felügyelôje a a megyeszékhelyen létesülô képességfelmérô központról beszélt, kiemelve, hogy az intézmény célja pszichológusok bevonásával, tesztek felhasználásával a középiskolások képességeinek felmérése, s az eredmények alapján a pályaválasztási tanácsadás.
Felvetôdött a cégek és a tanintézmények közötti együttmûködés lehetôsége. Bukarestben már bevált módszer, hogy közép- és fôiskolai diákok tanulmányaik folytatásával párhuzamosan dolgoznak, majd érettségi illetve államvizsga után véglegesen alkalmazzák ôket. Radu Balaneanu véleménye szerint ez nemsokára Vásárhelyen is meghonosodik.
Arról azonban, hogy milyen felszereltséggel rendelkeznek a líceumok, a tanárok mennyire szakszerûen, a jövô kihívásait szem elôtt tartva oktatják a diákokat, milyen reális lehetôségekkel indulnak a fiatalok az életben, milyen esélyük van, hogy munkanélküliek, esetleg jól keresô, elismert szakemberek legyenek, egy szó sem esett.
Vásárlási szándékaink során gyakran ütközünk e címbeli szövegbe. Nem örvendünk e figyelmeztetésnek, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, mint valami szükséges rosszat. Szerencsére a magánkereskedelem térhódításával egyre ritkábban és egyre rövidebb ideig állja utunkat az ilyen figyelmeztetô tábla.
Mi a leltár? "Olyan könyvelési kimutatás, amely valamely idôpontban elvégzett számlálás, mérés és becslés alapján mennyiségi és minôségi szempontból — számszerûleg és pénzértékben — részletesen felsorolja valamely vállalat, intézmény anyagainak, tárgyainak és eszközeinek készletét." Beszélhetünk gazdasági összesítô, raktári stb. leltárról.
A szót a nyelvújítók alkották a múlt század harmincas éveiben. Elôtagja a lel ige, utótagja a tár. Mintája a latin inventárium, melynek eredete az invenire (rátalál) szóra vezethetô vissza. A magyar változat mint lelettár, majd mint leltár olyan jegyzéket jelentett, mely különbözô tárgyaknak mennyiségét, számát, értékét tüntette fel. Régebbi szótárainkban is így fordult elô, és így használta az irodalmi nyelv is már a múlt század közepétôl kezdve.
Pl. "... oda volt rendelve egy ügyvéd is..., aki mindent rendbe hozott, leltárt készített." (Mikszáth); "Több hónapi megfeszített munkával... összeállította a birtok mérlegét, a teljes leltárt". (Móricz Zsigmond)
A szó jelentése késôbb bôvült. Így jelenti — jobbára csak a hivatalos stílusban — magukat a leltárban feltüntetett tárgyakat is. Pl. "Nem hiányzik semi a leltárból". Az irodalomban átvitt értelemben is elôfordul: "Bámulok ki a nedves parkra, .... leltárt csinálok lelkemben". (Karinthy Frigyes); "Akárhogy lesz, immár kész a leltár. Éltem és más is belehalt már". (József Attila)
Az újabb nyelvben vette fel a leltár a "leltározás" jelentést. Tulajdonképpen az történt, hogy a cselekvés eredményét jelentô szó átvette magának a cselekvés folyamatának a jelentését. Ez a folyamat tehát, amely a leltár szó jelentésalakulásában, fejlôdésében közrejátszott, nem idegen nyelvünktôl. De a rövidségre, az egyszerûségre törekvés hozhatta a szónak ilyen fejlôdését. Ennek ellenére a legújabb nyelvmûvelô kézikönyvek is arra figyelmeztetnek, hogy az üzletek ajtaján látható "Leltár miatt zárva" kifejezést használjuk pontosabban, szabatosabban így: Leltározás miatt zárva. Csupán érdekességként hadd említsem meg, hogy mintegy három évtizeddel ezelôtt egyik háromszéki falu szövetkezetének ajtaján ez a szöveg figyelmeztette a lakosságot: "Lejtározás miatt zárva vagyunk!" Hiszem azt, hogy a lejtározás szó jelentését inkább megértette a jó nép, mint a leltárt.
A segesvári seleymszövöde újraalkalmazza az elbocsátottakat
A segesvári SIMAT Rt.-nél (volt selyemszövöde) múlt hónap végén munkakonfliktus alakult ki. A munkásnôk nem kapták meg idôben az októberi fizetésüket, ezért tiltakozásképpen november 4- én, hétfôn hatvankilencen nem jelentek meg a munkahelyükön. Ezért a vállalat vezetôsége úgy döntött, fegyelmi okok miatt a munkatörvénykönyv 130. cikkelyének i. betûjével felbontják a munkaszerzôdéseket.
Jóllehet a szerzôdéseket felbontották, sem a megyei Munkaerôelosztó és Foglalkoztatási Ügynökségnek, sem az intézmény segesvári kirendeltségnek nem jelentették. A kialakult botrányos helyzet kapcsán tegnap úgy értesültünk, hogy a munkásnôket újraalkalmazzák, s ezzel megoldottnak és lezárták tekintik az ügyet. A cég igazgatónôje, Levitchi Liliana, arra hivatkozva, hogy semmiféle információt nem szolgáltathat, kérdéseinket elhárította.
A Balkánhoz fûzûdô jelenkori képzeteinket a háború, a rombolás, az embertenség tölti ki. Mindaz, ami taszító, s amitôl joggal szeretnénk minél távolabb tudni magunkat. Van azonban egyéb is. Ebbe pillanthatunk be Kopacz Imola pszichológus segítségével, aki, ezúttal zarándokként, a boszniai Medugorjéban járt.
A maroshévízi plébános, Birman József a közelmúltban zarándoklatot szervezett mintegy harminc tagot számláló erdélyi csoport részére Szerbiába, a bosznia-hercegovinai Mosztár püspökséghez tartozó Medugorjéban található kegyhelyhez. A Bosznia déli csücskén található, hegyes-dombos vidéken fekvô település — mondják — annyira meghitt, áhítatos, mintha maga is templom lenne. Az ún. Jelenések Templomában a nap szinte minden órájában miséznek. A legkülönbözôbb nyelveken. A tizen-huszon... gyóntatószéknél húsz-huszonöt féle nemzetbéli is gyónhat egy idôben. A székekre elhelyezett "nyelvtábláknak" megfelelôen. Létezik ott különben egy Krizsevác nevû helység is, melyet a Kereszt Útjának, a Megváltás Hegyének is szoktak nevezni. E zarándokútra egyébként a különbözô nemzetek saját zászlajukkal jönnek. Az ott megfordultak szerint különös a varázsa ennek a vonulásnak, látványnak! Egyféle sajátos formája lenne ez az egyesült nemzeteknek...?
— Hogyan vált kegyhellyé Medugorjé?!
— 1981. június 21-én hat kiránduló gyerek, 9-13 év körüli lányok, fiúk számára megjelent a Szûzanya. Az ezzel kapcsolatos könyvek elô- vagy utótanulmánya szerint a jelenés óriási fényességben történt, melybôl egy rendkívül szép asszony-nô alakja tûnt elô: a Szûzanyáé. A gyerekek nagyon megdöbbentek az elsô jelenéskor, hisz nem tudták minôsíteni mindazt, ami velük történt. Mert a Szûzanya maga is jelezte számukra, hogy bizonyos idôközönként újra és újra megjelenik. Ilyenkor — a történet szerint — horvát nyelven szólt hozzájuk, és így kezdte mondanivalóját: Drága gyermekeim! Zárómondata pedig így hangzott: Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra...!
Ezért nevezték hát e helyet a Jelenések Helyének. A gyerekek ép pszichéjûeknek bizonyultak, amikor e jelenések történtek, ugyanis utóbb különbözô orvosi vizsgálatoknak vetették alá ôket. A teológusok is vizsgálták és vizsgálják az eseményt, de a pápai hivatal még ma sem nyilvánítja biztosnak a jelenéseket.
A pszichológusnô élménybeszámolója egy részét így sûrítve, minden bizonnyal olvasóink is kíváncsiak arra, mi késztethette Kopacz Imolát arra, hogy elfogadja a meghívást...
— Alaptermészetem a kíváncsiság. Szeretek sok mindent magam is megtapasztalni, megélni azt, amirôl hallok, ha erre lehetôség adódik. Örülök, hogy saját hitem és mindaz, amit a zarándoklat során megéltem, jól megfér egymással. Mint protestáns ugyanis némi fenntartással viseltettem e zarándoklat iránt. Attól tartottam, hogy kimondatlan bár , de valamilyen térítés alanyává válhatok. Hogy rám erôszakolnak esetleg olyasmit, amit én nem fogadhatok el. Eleve közöltem hát, hogy más felekezetû vagyok. Ezzel együtt olyan testvéri szeretettel fogadtak, hogy sehol nem érezhettem, kilógnék a sorból...
— A jelenések híre bejárta a világot. Mit tapasztalt a helyszínen?
— Az érdeklôdés iránta óriási volt. Nemzetközivé vált. A helység ennek nyomán valóban terjeszkedni kezdett. Fejlôdni, hisz rengeteg zarándokot kellett fogadni, elszállásolni. E különben 1000-2000 lelket számláló település évente tizen-huszonezerrel gyarapodott. Természetes, hogy megjelent az üzleti élet sajátos vetülete is: a kegytárgyakkal történô kereskedés. Sajnos, mindmáig szervezetlenül, hisz az utcákat még névvel sem látták el. Van telefonszám, ilyen-olyan panzió, taxi dollárban... Egyébként — mesélik ma is — a gyerekek adott pillanatban arra kérték a Szûzanyát, ha már megjelent számukra, adja ennek mások számára is érzékelhetô jelét. Ennek nyomán történt az, hogy amikor a zarándoklat beindult, egy mozgássérült kisgyermeket vittek a Jelenések Helyére, és tették le a sziklás-köves hegyi útra, ahol egy idô után járni kezdett, ugrándozni... Szóval, a krizseváci zarándoklatot követôen, egy szabad téren berendezett kápolnában, a világ szinte minden tájáról érkezett lelkipásztor foglalt helyet, tartott szent misét, csaknem tízezernyi zarándoknak egyszerre. Beleértve magát az áldoztatást is, mely akár ekkora tömeg részvételével is pár perc alatt megtörténhetett. Száznál is többen osztották a szent ostyát! Sötét bôrû, néger katolikus pap is áldoztatott. Aztán a katolikus mise záróakkordjaként a szeretet jelével köszöntöttük egymást. Én épp egy koreait köszönthettem. Ô állt mellettem. Különben magyar és román hangot is hallottam: temesvári, szebeni, petrozsényi, máramarosi görög katolikusokat, római katolikusokat. Az egyföldiek idegenben találkozásának ritka örömével fedeztük fel egymást. A zarándoklat második napján mentünk fel aztán a Jelenések Helyére. Az út oda öt stációt jelent. Mindenikén a Szûzanya életébôl ábrázolt különbözô jelenetek láthatók. Biblikus témájú féldombormûvek, amelyeket kb. másfél m x két m átmérôjû szikladarabokból faragtak. Az út márványköves, és jól látni rajta, hogy idôvel a zarándokok simává, fényessé koptatták.
— Hogy néz ki maga a Jelenések Helye?
— Mint egy bûvös kör. Benne sziklából fölrakott dombocskán egyszerû fakereszt. Itt senki nem beszél. Magába fordul. Fennebb egy másik. Rajta Jézus Krisztus. Minden pihenônél idôz kissé az ember, énekel, imádkozik. A meghittség ritka pillanatai ezek. Ha hitetlen, esetleg olyan kerülne oda, akinek nincs is amit ott keresnie, tán ô is megszelídülne.
— Milyen nyomot hagyott a magánemberben a kegyhely felkeresése?
— Unitárius lévén, mindaz, ami utunk során történt, számomra újdonságszámba ment. A Jelenések Helyének egészen sajátos az atmoszférája, hangulata! Ezt csak megtapasztalni lehet. A katolikusok számára ez ismertebb érzés. De, ott fenn, az embert tényleg megérinti valami! A hit? A szeretet? A béke? Az imádság...?!
A két hónapig tartó gazdasági, politikai és kulturális célokat szolgáló rendezvénysorozat november 27-én zárul. A Bukarestben és Románia más városaiban megrendezett British Days számos érdekes eseménnyel szolgál.
A fesztivál megnyitóját egy szabadtéri party jelentette, melyet Richard Ralph nagykövet adott a brit konzulátus kertjében. Majd Hypervisual néven lézer- és holográfiai kiállítás nyílt. Sor került már dzsessz, funk-rock koncertre Kolozsváron, Szebenben, Temesváron; fotó- és könyvkiállításra Craiován; jótékonysági teapartyra a brit katonaság veteránjai és ezek utódai megsegítésére. Courtney Pine, a híres szaxofonista, illetve a Transglobal együttes több koncertet tartott az országban.
Anda Anastasescu-zongoraversenyt rendeztek Bukarestben, november 3-án a George Enescu Múzeumban. A Brit Tanács több koncert szervezését támogatta, ezeket a BBC Rádió 2, a Francia Rádió és a Román Televízió sugározta.
Anda Anastasescu 1989-ben a londoni Schubert Players kamarazenekar alapítótagjai között volt, 1991-ben Marosvásárhelyen Constantin Silvestri tiszteletére megszervezte a Nemzetközi Zenefesztivált és a Fiatal Zenészek Vetélkedôjét.
November 15-én, a bukaresti Nemzeti Színház galériáiban a Dimensions Variable kiállítás a '90-es évek fiatal brit mûvészeinek legreprezentatívabb alkotásait kínálja a közönségnek. Huszonhárom fiatal mûvész — közülük hárman Turner-díjasok — munkája kerül bemutatásra.
Michael Tippett karnagy Child of Our Time (1941) címû koncertjének november 18-i megszervezésére a Román Atheneumban kerül sor. Témája a náci kegyetlenség, üzenet a jó és a rossz énbeli megtalálásáról. Zeneoratóriumában Tippett a sztravinszkiji klasszicismust az angol madrigállal és a néger spirituálékkal kombinálja.
Kolozsváron az Állami Magyar Színházban a Troilus és Cressida darabot játsszák november 19-én.
A Brit Napok záróünnepsége a november 27-i, a brit követségen megrendezett Szent András-napi bál, melyen a tavaly erre az alkalomra kivételesen skót dudás zenekar volt a meghívott. Az idén sem maradhatnak el a "reeling" néven ismert skót népi táncok. Mivel a résztvevôk és az érdeklôdôk kevésbé jártasok a skót népi táncokban, a szervezôk szeptembertôl rendszeres táncpróbákat tartanak.
A román—brit közremûködésben zajló nagyszabású rendezvény a két ország közötti kapcsolatok fenntartását, felújítását és a jó viszony megôrzését szolgálja.
Csalás és hamisítás vádjával indítottak eljárást a 31 éves vásárhelyi illetôségû M. Radu, a megyeközponti Transmur Box Kft. adminisztrátora ellen. A rendôrség értesítése szerint a férfi a Bankcoop vásárhelyi kirendeltségétôl 100 millió lejes kölcsönt igényelt hamis okiratok alapján.
Június 30-án állították ki az országos körözési parancsot a 27 éves marosszentkirályi C. Nicolae nevére. A rendôrségnek pontos információi voltak arról, hogy a fiatalember Beszterce-Naszód megyében csalás bûntettét követte el, ám az ôrizetbe vételre nem kerülhetett sor, mivel a gyanúsított eltûnt. A hét elején Maros megyei lakhelyén való letartóztatása után a gyanúsítottat átadták a besztercei rendôrfelügyelôségnek.
Hat személygépkocsit tört fel, s tulajdonított el összesen 7,7 millió lej értékû javakat az a három marosludasi fiatalember, akiket a hétfôrôl keddre virradó éjszaka azonosított és vett ôrizetbe a ludasi rendôrség. Az eltulajdonított javakat teljes egészében visszaszolgáltatták jogos tulajdonosaiknak. A 18 éves M. Gheorghe-Virgil, a 19 éves M. Ciprian és a 16 éves G. Horatiu Lucian elôzetes letartóztatásban várja ügycsomója lezárását. A vád: minôsített lopás.
A vásárhelyi rendôrség a november 8-ról 9- re virradó éjszaka érte tetten a 22 éves C. Józsefet, amikor az a Színház téri cukrászda kirakatát próbálta betörni. A visszaesô bûnözô szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben.
Ugyancsak szabadlábon védekezhet a 19 éves nyárádmagyarósi A. Csaba, aki szülôfaluja egyik lakásába hatolt be, ahonnan másfél millió lej értékû javakkal távozott. A helybeli rendôrôrs alkalmazottai akkor értek a helyszínre, amikor a betörô zsákmányával távozni készült.
Lopás alapos gyanújával indítottak eljárást a 20 éves mezôsámsondi S. Vasile ellen, mivel az a helybeli kultúrotthon mellôl 1,2 millió lej értékû téglát lopott el.
850 kiló kukoricát tulajdonítottak el a mezôgerebenesi farmhoz tartozó mezôrôl, értesítették a helybeli rendôrôrsöt. Az okozott kár 750.000 lej. A nyomozás során azonosították és ôrizetbe vették az elkövetôket. A 46 éves V. Petru, a 25 éves S. Augustin és 25 éves L. Daniel lopás bûntettének elkövetése miatt kell feleljen a bíróság elôtt.
A csíkfalvi megyei úton közlekedô jármûveket állították meg és ellenôrizték a helybeli rendôrôrs alkalmazottai. Egy adott pillanatban hatalmas poggyászokkal felszerelt autóra lettek figyelmesek. Tüzetesebb átvizsgálásakor derült ki, a kiskocsi sofôrje, a 35 éves Hargita megyei A. Emil nem tud érdemleges választ adni a táskákban levô holmik eredetét illetôen. Azt is bevallotta, az 1,5 millió lej értékû háztartási cikkek és ruhanemûk egy jobbágyfalvi lakás kirabolásából származnak. Magánvagyon kárára elkövetett lopás bûntette miatt indítottak eljárást ellene.
A hangszergyártás századok óta ismert és becsült foglalkozás Szászrégenben. A Görgényi- és a Kelemen-havasok hangszerfájának köszönhetôen is. Régenben csaknem 50 éve gyártanak hangszereket. l95l-ben a helyi fafeldolgozó vállalat részlegeként jött létre és szinte csak kivitelre dolgozott. 1989-et követôen a magánosítás folyamata itt is beindult. Azóta igen ismertté és értékeltté vált a nemzetközi piacon az a termelôegység, melyet országos viszonylatban az egyik legtehetségesebb hangszermester, Gliga Vasile létesített: a Gama Prodex Kft. melyhez, társult 1994-ben a Gliga Vasile Hangszerek Kft. majd 1997-ben Gems Impex Rt. Havonta csak hegedûbôl, mintegy 1170 készül rendelésre, 99%- ban kivitelre a Gliga Vasile Hangszerek Kft.-ben. Bevezetésként még csak annyit e magántôkével üzemelô cégrôl, hogy Cremonában, a híres hegedûiskola városában megrendezett hagyományos nemzetközi vásáron, a Gliga-hegedût bejegyezték a szakma világkatalógusába. Maga a hangszermester Vasile Gliga mérnök pedig, l998 óta a Hangszergyártók Nemzetközi Egyesületének a tagja.
A fiatal, rokonszenves Marc Rodica mérnöknô, a Gliga Hangszerek Kft. kereskedelmi igazgatója csupán egy éve és három hónapja dolgozik a cégnél. Fafeldolgozó fakultáson végezte tanulmányait Brassóban, l985-ben. Az, hogy idekerült, azt az élet hozta így — mondotta. Nem tanultam zeneiskolában, hangszeren nem játszom, de szívesen dolgozom olyan tehetséges és különleges adottságokkal megáldott emberek között, akiknek munkája nyomán születhet a muzsika. Az itt dolgozók száma 350 és zömmel fiatalok. Munkahelyi képzésben részesülnek korosabb kollegák a nagy tapasztalattal rendelkezôk által. A munka 90%-ban szabadkézi. Szakma és mûvészet mindaz ami e fiatalok kezét a muzsika e "szószólói", a hangszerek teremtésére ösztönzi.
— Az itt készülô hangszerek — képletesen szólva — a Maros menti hegyekbôl indulnak a nagyvilágba, mármint a lucfenyô, az alkatrészeké pedig, az ében, a nagyvilágból érkezik hozzánk.
— A Görgényi- és a Kelemen-havasokban erre képzett szakemberek válogatnak a lucfenyôk között. Sajnos, hangszerfa-készletünk a természetben egyre csökkenôben! Az ébenfát Nigériából hozatjuk.
— Mi jellemzi a hangszerfát? Mitôl rezonáns tulajdonképpen a lucfenyô?
— Kezdeném azzal a választ, hogy több száz évesnek kell lennie egy-egy fának ahhoz, hogy magasságával arányosan fejlett, hatalmas törzse nôhessen. Az évgyûrûk száma jelzi, hogy alkalmas-e hangszerkészítésre. Ha igen, kivágják, beszállítják, feldarabolják, sugarasan, sugárszerûen vágják, végeiket viaszba mártják, hogy be ne repedezzenek, mert a repedések valóságos erekként futhatják be az egész felületet. Ezt követôen készítik elô a késôbbi formáláshoz, majd évekre raktározzák. Ahhoz, hogy a fa majdan "zenghessen", természetes körülmények között kell magában száradnia, legalább három-négy évig. A mesterhangszereknek szánt nyersanyagnak hat-hét évig is, bár az ideális száradási idô a tíz esztendô. A nyersanyagban különben az egyes hangszertípusoknak megfelelôen válogatnak.
— Említettük, hogy a hangszer alkatrészei — kulcs, csiga, láb stb. — ébenbôl készülnek. Hol folytatja hát útját a félkész hangszer, ha "kellékei" is adottak már?
— Összeállítják ôket és jöhet az enyvezés, a préselés, a pácolás, lakkozás, csiszolás és mindezzel még nem is említettünk meg valamennyi munkafázist.
— Mi az utolsó tennivaló a hangszerré válásban?
— Rögzítik a húrlábat és a húrokat, s a mi "muzsikusunk" veszi kézbe a vonóval együtt, természetesen.
— E "szóbeli" pillanatkép a hangszergyárban egyébként távol áll mindattól az élménytôl, amelyet mûhelybôl mûhelybe haladva, maga a látvány jelenthet. Amint a munkaasztala, szerszáma fölé hajló fiatal és kevésbé fiatal kezében a nyers lemez hangszerré, nemes hanggal bíró" hangadó fává" válik.
— Hegedûvé, csellóvá, brácsává, és nagybôgôvé, a mi esetünkben — igazít el Marc Rodica. Ez utóbbit csak egyetlen, a többit három méretben gyártjuk. Készítünk sorozathangszereket, továbbá mûvészhangszereket, mesterhangszereket és egyedi darabokat. Gyártási idejük természetesen, különbözô. Egy mesterhegedû pl.három hónapig épül, és a legjobb tíz hangszerkészítô dolgozik rajta. Egyébként, bizonyos munkafázisok valamennyi hangszernél azonosak. Az alkalmazottak, szinte valamennyien, a sorozattermékeknél kezdték. Aki közülük különösebben tehetségesnek bizonyult és kézügyesség dolgában fölülmúlta társait, ma már mesterhangszereket épít.
Mialatt Rodica asszonnyal meglátogattuk a gyárat, Vasile Gliga igazgató úr vendégei is távoztak és így maga is szívesen vallott vállalkozásáról, munkájáról, eredményeirôl. Arról, mi ösztönözte, mi késztette erre a pályára.
— Mindig vonzott a fa, mint nyersanyag. A marosvásárhelyi faipari líceumban ezért tanultam fafaragást. XI.osztályban, amikor megszakítottam tanulmányaim és megnôsültem, szakképesítetlen munkásként helyezkedtem el a régeni hangszergyárban, s fafaragászatban szereztem képesítést. Idôközben esti tagozaton érettségiztem majd felvételiztem Brassóba, a fafeldolgozó ipari fakultásra. Egyetemi éveim során — otthon két gyerek! — intarziáztam, faragtam. Tudatosan fejlesztettem kézügyességemet. Tanulmányaim után, ismét a régeni hangszergyárba kerültem, bár ezúttal gyakornokként. Két év teltén jutott eszembe, ill. fogtam önállóan a hegedûépítésbe. 1988-ban az elsô, általam készített hegedût aztán a Cremonában rendezett versenyre küldtem el Nem jutott ugyan a kiállítandó hangszerek közé, mégis ez volt az a pillanat, mely elindított a hangszergyártás útján.
— Cremona utólag örömöt is szerzett azért Önnek. Hisz két alkalommal, l994-ben és l997-ben nemzetközi versenyen vett részt hangszereivel és hegedûjét be is jegyezték a szakma világkatalógusába, ön pedig, hangszermesterként vált tagjává l998-ban a Hangszerkészítôk Nemzetközi Egyesületének.
— Tulajdonképpen l989 után született meg az ötlet: hogy magánvállalkozásba kezdjek. Mindazok ismeretében, amit az idôsebb kollegáktól — Luca, Becu, Ciurba — tanultam. Tudták, mivel foglalkozom a lomtárban, de attól sosem tartottak, hogy egy" faipari mérnökbôl" hangszermester is lehet. Nyugodtan osztották meg velem a szakma titkait.
— Miben bízott, mire alapozott vállalkozásában?
— Mit válaszolhatnék? Fiatal voltam, és abban bíztam, saját mûhelyemben többre is vihetem. 1990-ben mûködési engedélyt váltottam ki, de otthon sajnos, nem tudtam annyit dolgozni, mint amennyit szerettem volna, ugyanis a Hora Kft. kereskedelmi igazgatója lettem Tíz hónap után feleségemmel együtt lemondtunk tisztségünkrôl, azért, hogy hegedût építhessünk otthon, a 2x3-as lomtárban. Két- két hangszer született havonta. Így éltünk.
— Mennyiért lehetett a hangszerfához jutni?
— 1991-ben 30.000 lejbe került az egy hegedûhöz szükséges nyersanyag. Híre ment annak, hogy mibe vágtuk fejszénket és máris jöttek a barátok, ismerôsök: beállnának ôk is. 1992-ben hatan, 1993-ban tizenketten, a következô évben már 48-an, aztán 100-an lettünk, ma már 350-en dolgozunk. Remek munkatársak minden szempontból, szakmailag, emberileg egyaránt.
— Érthetô, hisz, amint Marc Rodicától, a kereskedelmi igazgatótól megtudhattuk, a Gliga hármas cég múlt évi üzleti forgalma 8,6 milliárd lejt tett ki, tiszta nyeresége pedig 1,5 milliárd lejt. Ami pedig az önök által épített hangszerek árát illeti, a mesterhangszerek darabonként 600 és 4000 amerikai dollár közötti értékben kelnek el, a profi hangszerek 300 és 1200, az iskolai hangszerek pedig 150 és 600 amerikai dollár körüli értékben. úgy szeretetüknek is köszönhetô, hogy a cég termékei igen keresettek a világpiacon. Jelzi ezt az is, hogy a hangszereknek 99%-a kivitelre készül. Természetesen, a cég szinten maradásában a legösztönzôbb erô, mint valamennyi vállalkozó így az ön számára is, maga a szakmai versenyhelyzet.
— Kézenfekvônek tûnik ezek után a kérdés: Lesz-e utódja, követôje önnek e státusban?
— Mindenekelôtt, hadd mondom el, hogy mindaz, amire eddig vittük, családom valamennyi tagjának köszönhetô. Csodálatos a családom. És elsôsorban a feleségem, bár a gyermekeink is sok örömöt szereznek nekünk. Túl nagy korkülönbség nincs fiam és köztem, ezért is egészíthetjük remekül ki egymást. Ô már zenét is tanult. Ezért a hangszer hangszínét is jobban megítélheti, mint én. Másrészt, mivel informatika szakon érettségizett, ért a termelési folyamat informatizálásához is. Alig várom, hogy végezzen!
— Hagyományos nemzetközi vásárokon, szakmai kiállításokon vesz részt a cég, illetve hangszerei és eközben Cremonában, Frankfurtban, Los Angelesben, Mittenwaldban, Párizsban neves muzsikusok tekintélyét, elismerését vívják ki. Többek között olyan zenei nagyságokét is, mint Lord Yehudi Menuhin. Akár dokumentum-értékûnek is nevezhetô közös fénykép tanúsíthatja e nem mindennapi találkozást...
— 1995-ben, a George Enescu Fesztivál alkalmával a kiállításon került sor készítésére. Az élet úgy akarta, hogy a hangversenyrôl kijövet, a Mester, körbejárva a kiállítást, kezébe vegye az általam készített hegedût... Tíz nap múlva levélben köszöntött és gratulált hozzá. Ôszintén szólva, akkor nem is gondoltam arra, mekkora szakmai elégtételt jelenthet számomra. Csak akkor tudatosodott ez bennem, amikor Roman Boianciuc, a neves hangszermester látogatott meg l996-ban és ezt mondta: Gratulálok! Én nem juthattam el eddig. És örvendett, látva, meddig lehet eljutni a lomtárból indulva... Tudniillik l992-ben az ô javaslatára is kezdtünk el hegedûket építeni.
— Hiányol-e valamit az életében? Mire vágyhat még szakmai szempontból a hangszermester? A férj és családapa? Hírnév, siker adott.
— Szeretném, ha sokkal többet ülhetnék munkaasztalnál. És magam készíthetnék olyan hegedût, amilyet én jónak látok. Nem vagyok önzô. Sôt! Rendkívül nyitott mindenki irányába. Aki nálunk dolgozik, azzal én megosztom mindazt, amit szakmailag tudok.
Kedden a kormánypalotában megtartotta elsô ülését a decemberi forradalom megünneplésére alakított országos bizottság, hogy megválasssza végrehajtó vezetôségét. Elnökké Mircea Diaconut választották, a tagok pedig Claudiu Iordache, Rada Istrate, Dan Iosif, Romeo Raicu, Dumitru Dinca, Ioan Babonea, Dorin Maxim és Vasile Duta. A bizottság úgy döntött, hivatalosan meghívja munkálataira Ion Iliescut és Mircea Dinescut. A bizottság közleményt adott ki, s ebben leszögezi: november 25-ig várja az évfordulós esemény megünneplésére hivatott akciókkal kapcsolatos indítványokat.
Az Agrostar szakszervezetek szövetsége azt tapasztalja, hogy a mezôgazdasági miniszter és csapata cirkuszt mûvelt a román mezôgazdaságból, így a szakszervezetnek is eltökélt szándéka cirkuszt rendezni, de az utcán és nem tágít, amíg az említettek be nem nyújtják lemondásukat — nyilatkozta keddi sajtóértekezletén Elena Sporea, a szövetség elnöke. A szakszervezetiek azzal vádolják a tárca vezetôit, hogy tönkretették a mezôgazdaságot a miniszter úr barátai által vezetett különféle kullancscégek létrehozásával. Sporea asszony a kormány ellenôrzô testületének a brailai Nagy-szigeten végzett inspekciójáról készült jelentésbôl származó aspektusokkal támasztotta alá állításait. Ne csodálkozzunk, hogy a mezôgazdaság csôdös, amíg a nagy-szigeti fosztogatást egy olyan volt minisztériumi vezérigazgató Gheorghe Balan, irányítja, akirôl a rendôrség, kinevezésekor, közölte: bûnügyi eljárás folyik ellene csalásért és visszaélésért.
A magán gyáriparosok fenyegetik a kormányt
Újabb veszély fenyegeti a kormányt, méghozzá olyan irányból, ahonnan a legkevésbé várná: a magán gyáriparosok (a romániai gyáriparosok általános szövetségének — UGIR 1903 tagjai) be akarják perelni a kormányt és általános sztrájkra készülnek. Felháborodásukat az váltotta ki, hogy a kabinet új szabályozó rendelkezést vezetett be a forgalmazásra szánt ipari termékeket gyártó gazdasági szereplôk mûködési engedélyének megadása, meghosszabbítása, felfüggesztése tekintetében. A szabályzat életbe ültetése végett az ipari tárca (speciális meghatalmazottaknak" nevezett apparátust állít fel, amelynek tagjait a minisztériumból, az alárendelt egységekbôl és nyugdíjasok közül toborozza. Az UGIR vezérigazgatója szerint az új elképzelés újabb csapást mér a termelôre, az állami költségvetés fô jövedelemforrására, holott létfontosságú lenne a törvények leegyszerûsítése, a bürokrácia és a korrupciót szülô mechanizmusok kirekesztése. Mint mondotta, a rendelkezése szöges ellentétben áll az EU-nak az áruk szabad körforgására vonatkozó rendelkezéseivel.
A hírszerzés vezetôi internetes besúgásra biztatják a román állampolgárokat — jelentette kedden Bukarestbôl az AP. A Román Hírszerzô Szolgálathoz kérik eljuttatni a számítógépes világhálón keresztül a hírszerzés számára használható bejelentéseket azokról, akik "veszélyeztetik a nemzetbiztonságot", de "kémügyben" bármi más is tudatható az internet útján, ami csak eszükbe jut az embereknek — idézte a felhívást az amerikai hírügynökség a Libertatea címû napilap alapján.
A kommunizmus idôszakában állítólag a felnôtt lakosság egynegyede mûködött együtt a rettegett román titkosszolgálattal, a Securitatéval, s a besúgás gyakorlata azóta is megmaradt — írta az AP, hozzátéve, hogy az önkéntes "hírszerzôk" bejelentéseit fogadó internetes honlap november 15-étôl él.
A NATO fennállásának 50. évfordulója alkalmából kedden délben emlékmûvet avattak fel a szövetség brüsszeli központjának díszudvarán. Az egyszerû kô emlékoszlopon ez a szöveg áll: "NATO 1949–1999 — mindazok emlékére, akik a béke és a szabadság ügyét szolgálták". Az emlékmûvet a szövetség katonai bizottsága állította, s annak elnöke, Guido Venturoni olasz tengernagy, valamint Lord Robertson fôtitkár avatta fel. Jelen voltak a tagországok NATO- nagykövetei és hadseregeik vezérkari fônökei — köztük Fodor Lajos vezérezredes —, akik kedden és szerdán tartják szokásos év végi kétnapos értekezletüket a NATO fôhadiszállásán. A katonai bizottság ülésén várhatóan az a két délszláv térség áll az eszmecsere középpontjában, ahol a szövetség katonai erôket állomásoztat: Bosznia és Koszovó. <