Állunk és nézzük: mi van itt megint?

Aztán belenézünk és egy többszörösen lerágott csontot találunk: autonómia, egyetem ügy belsô választások. Ez a szenzáció. Miközben a földhözragadt tagságot a "belsô" közvéleményt a legprózaibb gondok nyomasztják nap mint nap, s azt várnánk, hogy az RMDSZ ezekben és ezekrôl nyilatkozzon meg minnél sûrûbben, ahogyan más pártok teszik koalíción belül és kívül. Elnök úr! Mi van itt?

— Azt gondolom, hogy mára már élesen elkülönül az RMDSZ-ben, nem két tábor, nem két koncepció, hanem két szemlélet. Az egyik a szimbolikus küzdelmet, kinyilatkoztatásokat helyezi elôtérbe, míg a másik a kérdésben is jelzett gondok orvoslásának mindennapi munkáját vállalja fel. A hároméves kormányzás sok mindenre megtanított minket. Csalódtunk, kiábrándultunk, de arra is rájöttünk, hogy a távlati tervek, a mindannyiunk számára fontos álmok a valóság mindennapi darabkáiból, sokszor apróságnak tûnô kis eredményekbôl állnak össze. Fontos tapasztalat, s ôszintén úgy gondolom, hogy nem hasznos most nekem Tôkés püspök úrral vagy másokkal ilyen szimbolikus csatározásokat folytatni. Különösen, hogy én viszont látom, érzem és tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van a romániai társadalom, a romániai magyarok. Nap mint nap ütközöm magam is nehéz kérdésekkel. Hónapok óta foglalkozunk például azzal, hogy megoldjuk Gyergyószentmiklós fûtésgondjait, ami a felhalmozódott adósság miatt gubancolódott össze. S sorolhatnék hasonló vagy más természetû gondokat az egyéniektôl a közösségi gondokig, amelyek válságos gazdasági helyzetben nagyon élesen ütköznek ki. Az elmúlt három évben végül is megtanultuk, hogy a kérdésekre lehet választ találni és képesek vagyunk sokszor megoldást találni. Máskor pedig nem sikerül.

Visszatérve a kérdés lényegéhez, akkor indul támadás az RMDSZ vezetôi ellen, amikor épp egy nagyon fontos, de nem szimbolikus eredmény van születôben. Most a földtörvényrôl van szó, amely a végsô szavazás a szenátustban kedden (ma — szerk. megj.) lesz. Ez, ha nem is jelent majd teljes visszajuttatást, az igénylôk több mint kilencven százalékának a helyzetét megoldja. S ezen belül hosszan lehetne beszélni arról, hogy a koalícióban, majd a parlamentben milyen nehéz küzdelembe került elérni, hogy a székelyföld számára fontos közbirtokossági erdôk visszakerüljenek a közösségekhez.

— Errôl is kideríthetik, amint tették a tanügyi törvénnyel, hogy tele van kudarccal és lemondással, megalkuvó kompromisszumal.

— Álsiker lenne, ha emberek, magyar emberek százai, ezrei, tízezrei visszakapják föld- és erdôtulajdonukat? Vannak, akik a nagyokat puffanó és pukkanó nyilatkozataik mellett nagyon is pragmatikusak tudnak lenni, teszem azt, egy püspökségi székhely visszaszerzésében. Senki ne próbálja elhitetni velem, hogy egy, akár részeredmény, kudarc.

— A "mi van itt?" jegyében egy másik szemszögbôl legalább is furcsa, hogy az RMDSZ nem képes elvi-elméleti szinten tiszta helyzetet teremteni olyan alapvonalbelii kérdésekben, mint az autonómia, a belsô választások, egyetem-ügyben, hanem újra és újra rágódnak rajta, mint kutya a gumicsonton. Nem lehet megállapodni, nyugvópontra jutni?

— Nem nagyon szoktam beleszólni más intézmények dolgába, különösen olyanokéba nem, amelyekrôl csak tisztelettel beszélhetek, de én ajánlanám a püspök úrnak, hogy a saját intézményében szervezze meg például a belsô választásokat az összes református hívôvel, s mutassa meg, milyen egyszerû és könnyû véghez vinni. Ez az RMDSZ-ben azért húzódik, mert komoly kérdés, s csak jól szabad megcsinálni, vagy sehogy.

Egyébként a felvetésben különbözô nagyságrendû és súlyú kérdésekrôl van szó. A belsô választásoknak, hiába próbálják demagóg módon sulykolni, meggyôzôdésem szerint nincs köze az autonómiához. Az RMDSZ belsô életéhez tartozik, hogy a magyarság mily módon, milyen reprezentativitással, milyen beleszólással, közvetlen megnyilatkozással választja a maga testületeit, tisztségviselôit. A magyar egyetem mindannyiunk számára kulcskérdés, amikor pedig az autonómiáról beszélünk, akkor egy rendszerrôl van szó. Arról, hogy milyen jogi rendszerben szeretnénk továbbéltetni a jövôben a magyarságot. Így ebbe minden beletartozik, amirôl beszélünk, az is, hogy erdô, hogy föld, az egyetem, a nyelvhasználat, minden.

Ami engem illet, elég tisztán vélem látni, hogy mit jelent az autonómia. Csakhogy a vita másról szól. Mi dolgozunk az autonómián, s nap mint nap egy lépéssel elôrébb haladunk. Amikor államtitkárunk és kisebbségi fôosztályunk van a mûvelôdési minisztériumban, amikor decentralizálni kívánjuk a közigazgatást, s a koalícióban abban az irányban próbálunk hatni, hogy minél több hatáskört kapjanak a helyi tanácsok, polgármesterek, akkor egy-egy szeletét, elemét valósítjuk meg a nagyon is emberi, közösségi, tehát valóságos autonómiának. Mindennek egy jelentôs része ugyanakkor egybeesik az ország egész lakosságának érdekeivel, például a közigazgatás descentralizációjával. Ezzel szemben van egy olyan álláspont, hogy add meg uram isten, de mindjárt. Ami nagyon szép, de eddigi tapasztalatom, tudásom és politikai ismereteim szerint ezt más valóban nem fogja nekünk megadni. Szét lehet ezt kiáltani mindegyre a világ négy égtája felé, s ölbe tett kézzel várni. Ettôl azonban autonómia aligha lesz valaha is. Úgy azonban igen, ha szolidárisak vagyunk, s dolgozunk nap mint nap, s nem riasztjuk ki fiataljainkat egy országgal odébb.

— A "mindent vagy semmit" észjárás talán nem gondol ennyire messzire. A mostani földtörvény vitájakor azonban újra gondja támadt az RMDSZ- frakciónak, ami már nem tét nélküli hitvita, mert hajszálnyi csupán a koalíciós többség.

— Nem vagyok hajlandó sem a magam számára, sem a romániai magyarság számára ezt a dilemmát felállítani. A tanügyi törvény története ismétlôdött. Volt olyan kollégánk, aki könnyû szívvel, mert én könnyûnek tartom az ilyen szívet, azt mondta, hogy ha a tanügyi törvényben marad diszkriminatív kitétel, ô nem szavazza meg. Erre egy késôbbi belsô vitában még rátett egy lapáttal, kijelentve, hogy tudta, az ô egyetlen szavazatától úgysem bukott volna meg a törvény.

— Különös érvelés!

— Ha viszont mi mindannyian hasonló konklúzióra jutunk, akkor megbukik a törvény. Amíg az RMDSZ-en belül egyik-másik kolléga hôsködik, ellene szavaz, nem fogadja el stb., mert úgyis tudja, hogy a kutya ugat, s a karaván halad, addig, látszólag, nincs semmi. De mi történik, ha a karaván is ugatni kezd és leáll? Ez, úgy tûnik, hogy képzavar, de nem az. Hôsködnek néhányan nagy asztalveréssel és ökölrázással, de tessék végiggondolni, hogy mi történik, ha mindnyájan így tennénk. Megirigyelhetnénk mi is a kolléga hôsködését, s tetszelegnénk a közvélemény elôtt, kontrasztban ugye, a "megalkuvókkal", s akkor nagyon könnyen az történne például, hogy településenként nem egy-két egykori tíz hektáron felüli erdôbirtokos esne el jussától, hanem a már említett kilencven százalék is, mert garantálom, hogy ezt a földtörvényt nélkülünk nem lehet megszavazni. Akkor meg valóban nem lesz diszkrimináció, hanem senki nem kap vissza semmit. Mi meg hôsködhetnénk, hogy milyen sziklaszilárdak vagyunk. Ha valaki azt hiszi, hogy a mindent vagy semmit szemlélettel úgymond, szûzen tartjuk a jövôt és a "hôsi" kiállást valaki, nem tudom kicsoda, a teljes visszajuttatást végre fogja nekünk hajtani, nagyon téved. S azt se feledjük, egy esetleges és nem kívánatos jövô évi hatalomváltással a restitúció számunkra befejezôdött.

— Visszatérve a Tôkés—Markó ellentéthez, a politikusok megszólalásai sosem esetlegesek, még ha feltûnôen sommásaknak is látszanak. Újbóli felmelegítésének van-e, lehet-e valami köze a közelgô magyar—magyar állandó értekezleten várható eszmecseréhez? Az "ügyet" a magyar sajtó sem hagyta ki, sôt, a Magyar Nemzet-beli írás egyenesen címében beszél Markó-féle klikkrôl.

— Az én klikkem az RMDSZ. Ha úgy tetszik, az RMDSZ többsége, amelyet aligha lehet klikknek nevezni. Aki nem emlékszik: az idei kongresszus választott meg elnöknek.

— Manipulált küldöttkiválasztással, s egyéb trükkökkel, mint az ottani vesztesek itt-ott emlegetik.

— Magam is láttam ilyenszerû hitelrontó célzást. Ezzel nem is érdemes foglalkozni. Azt a kérdést azonban valóban föl kell tennünk, hogy miért éppen most. Hetek, hónapok óta ilyenszerû viták nincsenek az RMDSZ-ben, s meg kell mondanom, most sem lesz, mert tényleg lerágott csont. Azt kell mondanom, hogy a püspök úr is fáradt, mert eddigi vágyait frissíti fel. Annyi talán, hogy most élesebben fogalmaz, s egyértelmûen bántani akar, hogy felszisszenjünk. Feltehetôen kiszámítható ember vagyok, mert valóban felszisszentem. Meg kell mondanom azonban, hogy nem magam miatt szólaltam meg, hanem mert meg kell védenem azokat az embereket, akik az RMDSZ többségét jelentik, akiket nem lehet egyszerûen lemegalkuvózni.

Az sem kizárt, hogy a magyar állandó értekezlet elôtt többen reflektorfénybe akarnak kerülni. Így történt ez az elôzô alkalommal is. Most nem akarok két személy között egyenlôségjelet tenni, de egészen furcsának tartom, hogy hirtelen feltámad Csurka István és az RMDSZ-szel, meg velem kapcsolatosan kezdett el beszélni egy sajtóértekezleten, hogy nekünk ki kellene lépnünk a kormányból. Boldog vagyok, hogy Budapestrôl is van, aki azt üzengeti, hogy lépjünk ki, miközben itt, Bukarestben az Iliescu vezette párt is mindent megtesz, hogy szétverje a koalíciót. Okos, értelmes politikus a mi részünkrôl azért oda kellene figyeljen, hogy ne akkor csináljon cirkuszt az RMDSZ-en belül, amikor éppen mások is csinálnak.

— Most újra csak elvonatkoztatva a szigorúan vett konkrét történésektôl, nehéz nem látni, hogy majd kilenc esztendeje valójában két RMDSZ van. Miért ilyen tartós ez a sziámi lét? Ilyen gyökeresen elütô szemléletek esetén végül is az lenne a normális, hogy elváljanak az utak, s ki-ki legjobb belátása szerint képviselje, érvényesítse nézeteit. Most az van, unalomig ismétlôdôen, hogy a Markó "klikk" valamit elérni vél, a másik irányzat pedig nyomban a hitelét kérdôjelezi meg.

— Sajtónak is, politikusnak is az a rossz természete, hogy a konfliktust ugratja ki. Aki címlapra akar kerülni, az konfliktust generál. Nehéz megállni, hogy ne válaszoljon az ember a nyilvános vádakra, bár minden kesztyût valóban nem kell felvenni. Az meg végképp nem hiányzik senkinek, hogy a civakodó magyarok képzetét keltsük a közvéleményben, tét nélküli vitákat folytatva.

— Avagy nem mindjárt látjuk, hogy valójában mi is a tét.

— Ennek most nincs semmi tétje. Egyébként is legalább az elkövetkezô idôszakban szeretnék tisztelettel gondolni arra a szerepre, amelyet Tôkés László 1989 decemberében Temesváron felvállalt. Ezt nem kellene elrontani azzal, hogy civódunk.

Ami meg az ilyenszerû viták tétjét illeti, mindmáig senki nem mutatta fel nekem azt a másik útat, amelyen a mai helyett mennünk kellett volna. Az csak látszat, hogy van egy, most éppen Markó által fémjelzett út, és van egy másik. Hol van, melyik az a járható út? A sündisznóállás? Mi sem könnyebb ilyen pozícióból figyelni, amint a fiatalok libasorban telepednek ki az országból.

— A kérdés az RMDSZ sziámi, se vele se nélküle, tartós állapotára utalt. S miközben éles vagy egyenesen kibékíthetetlen a szembenállás, még nyoma sincs a radikális mûtéti megoldás szándékának. Ez normális állapot?

— Én nem látom ennyire sötéten a helyzetet, bár kétségtelen, hogy az elmúlt, maholnap, tíz esztendôt végigkísérte a kiújuló konfliktus. Az, hogy az RMDSZ-ben mindig voltak, akik ellenzéki alapállásból csak bénították, gátolták, húzták vissza a szervezetet. Mindennek ellenére, vagy éppen azáltal, hogy a szóban forgó vitákat a maguk mentére hagytuk, a Kárpát-medencében az egyetlen magyar szervezet vagyunk, amely együtt tudott maradni. Az a gyanúm, hogy ha ebben a szervezetben nem engedtünk volna teret a vitának, amely olykor a nemkívánatos obstrukció, támadás formáját öltötte, akkor valóban kiválásra kényszerítettük volna a más véleményt hangoztatókat. Ez azonban még az örök ellenzôknek, ellenkezôknek sem lehet érdeke.

— Már csak azért sem, mert lételemüket veszítenék el. Tény viszont, hogy a szembenállás, hogy így mondjam, fejlôdôképes. Korábban egy-egy konfliktus nyomán, egyfajta végkifejletként sort kerítettek arra, hogy Markó Béla és Tôkés László "egyeztetett", "tisztázott" stb. Mostanság úgy tûnik, hogy még a beszélô viszony is nehezen megy.

— Állandó egyeztetés valóban nincsen. Ennek meglennének a keretei, például az operatív tanács ülései. Alkalmanként természetesen van közöttünk párbeszéd, ha úgy adódik megbeszélünk adott kérdéseket. Másfelôl Tôkés Lászlónak az RMDSZ-ben nincs, hogy úgy mondjam, napi politikai szerepe. Az én felfogásomban a tiszteletbeli elnök egyfajta erkölcsi védjegye kellene hogy legyen a szervezetnek, és nem résztvevôje a közvetlen politizálásnak. Legalábbis a mai helyzetben, s amíg másként nem dönt.

— Az elnök úr nem hajlik a két RMDSZ szemléletre, bár egyértelmû, hogy itt állnak a "labancok", "mérsékeltek", "kollaboránsok", ott meg a "kurucok", "radikálisok", s amit még fel lehet erre fûzni. Egy fedél alatt azonban... Nem zavaró?

— Nyilván nem fogadom el ezt a kuruc-labanc romantikát. Akik így osztogatnak bennünket, kissé gyermeteg módon képzelôdnek a politikáról. Persze, hangulatosan el lehet játszadozni ezekkel a metaforákkal.

— Komolyan gondolt címkék ezek, elnök úr!

— Hát jó. Vannak a megalkuvók és vannak a nem megalkuvók. Mihez kötjük? Hangzatos szólamokhoz? Az utóbbi idôben néhányszor kiléptem a magam által szabott politikai, nyelvi gúzsokból és sarkosabban fogalmaztam. S hajlandó vagyok a továbbiakban élesebben fogalmazni néhány ember számára, ha ezzel a kurucozással, labancozással játszadoznak. Néhány, önmagát kurucként Vak Bottyánként, Rákócziként megjátszó ember között van ugyanis néhány üzletember. Az SZKT-ban autónómia ügyében, meg, hogy a románokkal szóba se álljunk, úgy verik az asztalt, hogy belereped, ugyanakkor ezek a vad és bátor "kurucok" üzletemberként románokkal, törökökkel, arabokal üzletelnek, zavartalanul, rakják egymásra nem csak a guruló forintokat, hanem a lejeket is. S ezzel a példálózással nem az üzletemberi ténykedésüket ítélem el. Arra sarkítottam, hogy nem fér össze a kuruckodással.

— A jelek szerint mégis összefér. S meglehet, a politikával olajozott üzlet jobban forog. Hanem akad azért következetes kuruc is. Katona Ádám például, aki az én szememben amolyan l'art pour l'art kuruc, s az egyetlen, aki kifogásolta, hogy az elôzô magyar—magyar csúcs állásfoglalásából kimaradt az autonómia kérdése. A "labancoktól" várható volt, de a többi "kuruc" is hallgatott, mint a csuka.

— Katona Ádám nem vette észre, hogy a nyilatkozatot aláírók ide is meg oda is tartoztak, s felelôs emberként nyilvánultak meg.

— Errôl mindjárt az a kérdés merül fel bennem, hogy a kapcsolatoknak ez az új, intézményes formája, mennyiben korlátozza, esetleg csorbítja a Magyarország határain kívül élô magyarok szervezeteinek az önállóságát?

— Nincs szó semmiféle alárendeltségrôl. Ilyent nem is fogadnánk el!

— Éppen mostanság, s a héten sorra kerülô tanácskozás kapcsán hozta szóba, hogy partnerivé kell tenni a szóban forgó kapcsolatot. Ez valamiféle hiányérzetet sugall. Miben áll?

— Valóban, Magyarországon is sokan megfeledkeznek a partneri viszonyról, s egy-egy félmondat erejéig sokaknak a retorikájában felfedezem, hogy azt a nyelvileg nagyon szép kifejezést, anyaország, félreértik. Szemléletben valahogy úgy folytatják, hogy van az anya és vannak a gyermekek, akikre nagyon kell vigyázni, mert ha nem, esetleg bedugjuk a szeget a konnektorba, vagy magunkra húzzuk a forró vizes fazakat. Ha ez nem is általános és politikai irányzattól független, mostanában is érzékeltem ilyenszerû megnyilatkozásokat. Ezért emlegettem fel, hogy a partneri viszonyra van szükségünk. Önálló szervezet vagyunk, felnôtt szervezet, az erdélyi magyarság egy nagy közösség, amelynek szüksége van Magyarország támogatására, ugyanakkor képes önálló döntésekre.

— A hiányérzetnél maradva, ugyancsak lapunknak nyilatkozva volt elégedetlen, ahogyan a magyar hivatalosságok az aradi emlékezô ünnepségen történteket, majd a kolozsvári konzulátussal szembeni polgármesteri támadásokat kezelték. Szóba kerülhet újra a héten sorra kerülô találkozón?

— Nem bagatellizálható el, hogy milyen légkörben élünk. Korábban említettem, hogy vannak szimbolikus és vannak valóságos kérdések. A közérzet, az, hogy én jól érzem magam vagy sem, nem tartozik a szimbolikus kérdések közé. Tényként kell kezelni, és nagyon odafigyelni rá. S ebben valóban volt némi csorba, mondhatom most is, mint a román kormánykoalíció tagja. Nekünk, a koalíciós kormányzatnak is érdeke lenne, szerintem, hogy a magyar kormány egyértelmûen és világosan fogalmazzon, amikor ilyesmi történik. Valóban nem tartottam elég erôteljesnek a reakciót. Ha eltûrjük azt, hogy Aradon néhány tíz nacionalista megzavarja az ünnepséget, és azt senki nem szankcionálja, máskor is meg fog ismétlôdni. Mint ahogy meg is ismétlôdött a konzulátusi fogadással kapcsolatosan. A fôkonzul nyilatkozatával valamelyest kiköszörülték a csorbát, határozott és egyértelmû volt.

— A román kormány ellenben máig adós az érdemi fellépéssel, s várhatjuk az újabb produkciókat.

— Én mindegyre azt mondtam kollégáimnak és koalíciós partnereinknek egyaránt, hogy általában ilyen jelentéktelennek tûnô módon kezdôdnek a rossz dolgok, s ha nem vetünk nekik idejében gátat, nagyon elharapózhatnak. Ez különösen veszélyes ma, amikor nagyon nagy a szociális elégedetlenség. Ezt pedig nem is olyan nehéz sovén, nacionalista, xenofób irányba terelni, vagyis azt csinálni, ami már nemegyszer megtörtént. Ezért kell az ilyen szándéknak minden jelét komolyan venni.

— Végül egy minapi mondatára kérdeznék rá. Úgy fogalmazott, hogy a következô év nem kampányidôszak kell legyen, hanem a kormányzás negyedik éve. Hogyan értsük ezt?

— A koalíció nagy késésben van, jónéhány dolgot elmulasztott. Így nincs amire kampányolni, hanem inkább azon kell dolgozni most és a következô év elsô felében, hogy legyen amivel kampányolni a maradék idôben. Remélem, nem csak mi, az RMDSZ gondoljuk így.

(MTI) – A hétfôi román nyelvû sajtóban megjelent vélekedések szerint a magyar felvágott kétszeresen is súlyos veszélyt jelent Romániára nézve: az adózatlanul forgalomba kerülô termékek megrendítik a költségvetést, a közegészségügyi ellenôrzés hiánya pedig a fogyasztók egészségét fenyegeti.

A lapok a Román Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (FSIA), illetve a Román Hústermelôk Szövetsége (ASC) vezetôinek kijelentéseire alapozva fújtak vészriadót.

A FSIA egyik alelnöke azt közölte, hogy naponta mintegy 40 tonna magyar hústermék kerül be Romániába a bevásárlóturizmus keretében. A szakszervezeti vezetô szerint a románok azért járnak Magyarországra felvágottakat vásárolni, mert ott ezek a termékek 15-20 százalékkal olcsóbbak, a román fogyasztónak ez az ár még akkor is vonzó, ha a magyar termék minôsége, úgymond, messze elmarad a román termék minôségétôl. Az illetékes szerint míg a magyar felvágottak csak 10 százalékban tartalmaznak húst, ez az arány a román termékek esetében 60-70 százalék.

Az ASC elnöke és alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Romániában a hústermékek hazai gyártása havi 6 ezer tonnát ér el, addig "a román mezôgazdasági minisztériummal jó kapcsolatokat tartó hat importôr havi 5 ezer tonna hústerméket hoz be Magyarországról és Ukrajnából a közegészségügyi vizsgálatot kikerülve".

A kormány idén júliusban a hazai termelôk és a belsô piac védelmére hivatkozva megszüntette a magyar hús és baromfi, illetve hústermékek kedvezményes CEFTA-vámját.

A baromfihús esetében a korábbi 27 százalékos vám 47 százalékra nôtt. A magyar baromfi behozatala 1999 elsô nyolc hónapjában 63 százalékkal csökkent a tavalyi esztendô hasonló idôszakához képest - írta hétfôi számában a Curentul címû napilap.

A lap ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a két másik legnagyobb baromfihús-szállítónak számító Egyesült Államok és Szlovénia romániai exportja jelentôsen csökkent — annak ellenére, hogy a román hatóságok velük szemben nem alkalmaztak protekcionista intézkedéseket. Az amúgy sem jelentôs import visszaszorulását a román hazai termelôk nem tudták kihasználni: miközben a felmérések szerint a román igény évi 300 ezer tonna baromfihús lenne, a hazai termelés az év elsô nyolc hónapjában 50 ezer tonnát tett ki.

Összehívták a második Magyar Állandó Értekezletet

(MTI) – Semmi ok nincs az elsô Magyar Állandó Értekezlet által elfogadott stratégiai célkitûzések megváltoztatására — szögezte le Martonyi János magyar külügyminiszter azon a hétfôi Budapesten megtartott sajtótájékoztatón.

Ezen a fórumon azt is jelezte, hogy november 11-12-én rendezik meg a magyar fôvárosban a második Magyar Állandó Értekezletet.

Mindezekkel összefüggésben kijelentette: továbbra is érvényes az a megállapítás, amely szerint az összmagyarság érdeke, hogy minden magyar közösség a szülôföldjén maradjon és ott boldoguljon. Eközben meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek révén biztosítani lehet magyarságuk megôrzését.

Elmondta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet szakbizottságainak elnökei beszámolnak az elsô értekezlet óta végzett tevékenységrôl, és általános politikai vitát is tartanak idôszerû politikai kérdésekrôl.

Várhatóan megvitatják a délkelet-európai helyzetet, a jugoszláviai fejleményeket, a vajdasági autonómiakoncepciót, de minden bizonnyal szó lesz az erdélyi magyar egyetem kérdésérôl is.

Martonyi János utalt arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet résztvevôi nyilatkozatot fogadnak el, és elôreláthatóan üdvözlik majd azt a kezdeményezést, hogy az Európai Unió csatlakozási tárgyalásokat kezdeményez Szlovákiával és Romániával.

Németh Zsolt politikai államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell találni azt a jogszabályi hátteret, amely rögzítheti a határon túli magyaroknak a magyarországi jogállását. Ez járulhat ahhoz hozá, hogy egyes nemzetrészek széttagoltságából fakadó hátrányokat meghaladjuk. Ugyanakkor a nemzetrészek széttagoltságában rejlô elônyöket minél inkább ki tudja aknázni az összmagyarság.

A politikai államtitkár elmondta: Szent-Iványi István, az Országgyûlés Külügyi Bizottságának elnöke és Tôkés László püspök nyitják meg az értekezletet, és vitaindító elôadást tart Duray Miklós és Németh Zsolt.

Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke közölte: a program szerint a rendezvényen felszólal Orbán Viktor miniszterelnök. Az értekezleten részt vesznek a magyarországi parlamenti képviselettel rendelkezô pártok képviselôi, a határon túli magyar szervezetek közül pedig azok, amelyek parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkeznek.

Az elmúlt hétvégén a Munkács melletti Beregváron kétnapos konferenciát tartott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ). A legjelentôsebb ukrajnai magyar szervezet alapszervezeti elnökei és választmánya elsôsorban a Magyar Állandó Értekezlet elé terjesztendô, a határon túli magyarok jogállását szabályozni hivatott majdani törvény tartalmára vonatkozó igényeket fogalmazta meg.

A tanácskozás résztvevôi nyilatkozatot fogadtak el a határon túli magyarok státuszával kapcsolatban, amit a KMKSZ hétfôn eljuttatott az MTI ungvári tudósítójához. Az okmány a következôket állapítja meg: "A konferencia és a választmány megelégedését fejezi ki annak kapcsán, hogy a magyar kormányzat az Alkotmányban rögzítetteknek megfelelôen kinyilvánította akaratát a határon túli magyarok státuszának törvényi rendezését illetôen. E speciális státusz bevezetése történelmi mértékkel mérve is jelentôs lépés lenne a kisebbségben élô magyarok anyaországhoz fûzôdô viszonya intézményes rendezésének irányában. A megfelelô törvény megalkotásával a magyar állam felelôsségvállalása garanciális alapot nyerne minden határon túli magyar számára, aminek a "schengeni határokon" átnyúló kapcsolattartás csak egyik, ám igen fontos eleme".

A nyilatkozat szerint a KMKSZ konferenciája és választmánya fontosnak tartja, hogy a magyar parlament minél hamarabb törvényt alkosson a határokon túl élô magyarokról. A Szövetség kész legjobb tudása szerint részt venni a törvény kimunkálásában, a késôbbiekben pedig minden eszközzel elô kívánja segíteni, hogy valamennyi magyar nemzethez tartozó honfitárs elnyerje a határon túli magyar státuszát.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából zajló szlovákiai megemlékezések záróeseményeként Láhner Györgyre, az aradi vértanúként meghalt honvédtábornokra emlékeztek hétfôn a Túrócszentmártonhoz (Martin) közeli Necpálon (Necpaly). Az ünnepséget a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) tiszteletbeli elnöke, Vitozaslav Moric parlamenti képviselô vezette 15 tagú csoport zavarta meg.

Dr. Boros Miklós pozsonyi magyar nagykövet a Láhner- emlékmû elôtt elismeréssel méltatta, hogy a Szlovákiai Honismereti Társaság és a necpáli önkormányzat felvállalta: a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségével és kulturális intézetével közösen készek megemlékezni a falujukban született hôsrôl, a honvédség felfegyverzését vezetô katonáról, akinek necpáli emlékmûvét 1899-ben, halálának évfordulóján állították, s melyre oly sok évtizeden át talán egyetlen szál virág sem kerülhetett.

A szlovák vers elhangzásával és a necpáli polgármester szlovák nyelvû beszédével elkezdôdött ünnepség elején a helyszínre érkezett egy nem meghívott csoport, melynek tagjai folyamatos közbekiabálással igyekeztek ellehetetleníteni a megemlékezést. A magyarellenes kirohanásairól ismert Vitozaslav Moric szónoklatban tiltakozott a megemlékezés ellen. A rendzavarás a magyar nagykövet szlovák nyelvû beszéde alatt is folytatódott.

"Jóllehet a hôs honvédtábornok végsô nyughelyét nem itt, nem a szülôföldjén lelhette meg, indítványozom, hogy ezt a necpáli sírt a mai naptól tekintsük Láhner György jelképes sírjának"- mondta a magyar nagykövet. Dr. Boros Miklós azt is elmondta: jó lenne, ha a helyiekkel közösen megtalálnák a módját annak is, hogy méltóképpen jelöltessék meg Petôfi Sándor Necpálon született édesanyjának, Hrúz Máriának és Thököly Imre itt született generálisának, báró Petrôczy Istvánnak a sírja is.

Az 1848-49-es magyar forradalmat és szabadságharcot Szlovákiában mintegy kétszáz emlékmû idézi. Az idén a legtöbb emlékmûnél zavartalanul zajlottak le a megemlékezések, amelyek sorozata — a sok évtizedes feledést megtörô eseménnyel — hétfôn Necpálon ilyen sajnálatos módon zárult.

A helyi önkormányzat részérôl elôre meghirdetett eseményen jelen volt Peter Mojko polgármester, Peter Kovckay, a Zsolna (Zilina) kerületi elôljáróság vezetôjének helyettese, valamint a turócszentmártoni járási hivatal képviselôje.

Mint korábban már többször, Moric képviselô úr most is bebizonyította, hogy nem a megbékélés a célja, hanem az, hogy szítsa a feszültséget — mondta a necpáli rendzavarásról az MTI-nek Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció pártelnöke, a szlovák parlament alelnöke.

Hozzátette: Vitozaslav Moric hétfôn Necpálon ismét azt bizonyította, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem tiszteli a másik nemzet történelmét, "mi több, a közös történelmünket sem tiszteli".

— Egyértelmû, hogy nacionalista izgatásról van szó, és ez egy parlamenti képviselôhöz méltatlan cselekedet. Annyira szégyenteljes, hogy én ezzel többet nem is kívánok foglalkozni — mondta Bugár Béla.

Brassóban újra csend van

Ioan Ghise brassói polgármester meghatározatlan idôre felfüggesztett bármely köztéri gyülekezést a municípiumban – mutat rá a polgármesteri hivatal szombaton közzétett közleménye.

A fenti döntést a Roman Rt. szakszervezetei által szervezett pénteki tiltakozás erôszakba való torkollása indokolja, mely sebesültekkel és jelentôs anyagi károkkal járt – szól a közlemény.

Hétfôn délben a brassói prefektúrán befejezôdtek a tárgyalások a bukaresti kormányküldöttség, a Roman Rt.-beli négy szakszervezeti vezetô és az egység adminisztratív vezetôi között. A tárgyalásokról tíz pontba foglalt közleményt adtak ki, amelyet elküldtek a kormánynak a keddi ülésre megvitatás végett.

Marius Stinghe szakszervezeti vezetô nem kívánt nyilatkozni a kormányülést megelôzôen. Ioan Roman ipari államtitkár jelezte, hogy megállapodtak a felek, a tíz pontot a szakszervezetek magukévá tették. Pillanatnyilag a konfliktusos állapot rendezôdött – fûzte hozzá. Az egység vezérigazgatója nem nyilatkozott.

A konfliktus fejleményeként a Roman Rt. tehergépkocsigyár részvényesi közgyûlése szombaton megvitatta az ÁTA által szeptemberben jóváhagyott menesztési tervet, mely szerint év végéig 3000 alkalmazottnak kellene felbontani a munkaszerzôdését.

A társaságigazgatók lemondását, annak ellenére, hogy napirenden szerepelt, nem vitatták meg. A részvényesi közgyûlés a szombati döntés szerint 30 nap múlva fog újra ülésezni.

Ion Diaconescu parasztpárti elnök szerint a múlt hétvégi brassói események mögött okkult erôk húzódnak meg, amelyeket személy szerint sejt, de egyelôre nem óhajt nyilatkozni róluk. Kijelentette továbbá, hogy a Roman Rt.-beli munkások tiltakozása jogos, ha figyelembe vesszük "a nemzetgazdaság kevésbé szerencsés alakulását". A vandalizmusba fajult tiltakozást azonban, csakis az indokolná, ha az országot egy diktatorikus rezsim vezetné – nyilatkozta Diaconescu hétfôi sajtóértekezletén, hozzáfûzve, hogy a kormánynak feladata a közrendet megvédeni és az elítélendô cselekményeknek elejét venni. Elfogadhatatlan egy olyan megoldás, hogy egy demokratikus kormányt lemondassanak anarchikus megnyilvánulásokkal, amelyeket okkult erôk politikai tôke kovácsolása végett szítanak árnyékból – mondotta, felelôsségérzetre szólítva mindazon politikai erôket, amelyek ôszintén hisznek a demokratikus elvekben.

Vagyis az európai tengerek, tengerpartok és a belsô vizek madarai. Ezekrôl írt könyvet Béldi Miklós, az ismert szakember (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest – Kolozsvár, 1999). A bemutatón a szerzô elmondta: Európa 450 madarából 213 a vízimadár. A tengerpart mentén több madárfaj él északon, mert ott – a víz és a levegô hidege ellenére, mely ellen védi ôket tollazatuk – télen is bôséges a táplálék, hiszen a tenger vize nem fagy be, fôleg ott él sok madár, ahol a Golf-áramlat érezteti hatását; az északi nyár pedig rendkívül hosszú, 12 héten át világosság van, a madarak tehát folyamatosan táplálkozhatnak és táplálhatják kicsinyeiket is. A belsô vizek viszont az északi részen rendszerint befagynak, télen kevesebb a táplálék, ezért ott kevesebb a madár. Sokkal több madarat vonzanak a földrész déli részének belsô vizei, ami teljesen nem szorul semmiféle magyarázatra.

Nyugat-Európában, hallottuk Béldi Miklóstól, nem olyan félénkek a madarak, mint minálunk. Például kézbôl etethetjük a hattyúkat, és mint valami primadonnák, hagyják magukat fényképezni is. (Kis madárjogi traktátust még ez idáig senki sem írt, morfondírozik az olvasó.) A szerzô, aki egyébként Dicsôszentmárton szülötte (1929. ápr. 9.) és lakosa, számos madártani szakkönyv alkotója, folytatja munkáját: következô könyvében Európa szárazföldi madaraival ismerteti meg olvasóit.

Holland szemmel segíteni

A múlt héten a kolozsvári székhelyû Transilvania Üzletkötô központ szervezésében a Mezôgazdasági, Ipari és kereskedelmi Kamara vendége volt a Holland állam által finanszírozott Neederlands Management Cooparation Programme (NMC) elnevezésû intézmény Kelet-Európával foglalkozó képviselôje Wiet van Bosbeek. Bár a kamara villanypostán mintegy 100 céget meghívott, csak 15 jelzett vissza és ebbôl csak 5-en jelentek meg a találkozón.

Ez utóbbiak azonban valóban érdeklôdtek a Wiet van Bosbeek által bemutatott program iránt, ami abban áll, hogy a holland állam támogatásával a romániai cég kérésére egy nyugalmazott menedzsert küldenek, aki tanácsadói tevékenységet folytat (az utat és a tanácsadást megtérítve) az illetô céget segítve, amely szállást és kosztot biztosít neki. A tartózkodás feltehetôen annak tulajdonítható, hogy a hazai szakemberek úgy gondolják, Hollandiában nem ismerhetik az átmeneti periódus nehézségeit, de Wiet van Bosbeek hangsúlyozta, a háború után hasonló nehézségeket éltek át, így konkrét javaslatokkal tudnak elôállni.

Az ötlet nem újkeletû hasonló, hosszú távú befektetésnek számító programokat Kanada is támogat. Az érdeklôdés hiánya annál is inkább meglepô, mivel a tavalyi év során Kelet-Európában mintegy 500-an élvezték a program elônyeit, és köztük 50 román cég. A tanácsadás továbbá csak az elsô lépés, hiszen ha a kiküldött holland nyugalmazott menedzser érdemesnek találja, második lépésként megszervezheti a cég képviselôinek egy, a hollandiai üzletkötô utazását is, amelynél az utat ugyan a román partner fizeti, ám az ott-tartózkodás már szintén holland alapokból fedezhetô.

Az NMC képviselôje tehát a programot ismertetendô és felülvigyázandó rendszeresen Romániába látogat és mostani látogatása során egy vidéki utazást is beiktatott november 3 és 5 között Hargita, Kovászna, Maros és Beszterce megyében. Ennek részét képezte a tegnapelôtti mintegy 2 órás marosvásárhelyi elôadás.

Mindenesetre, aki valamilyen okból nem vett részt az ismertetôn, még nem késett le mindenrôl, hiszen kérvények még korlátozott számban vannak a kereskedelmi kamaránál és azok elfogytával a Transilvania Üzletkötô központból beszerezhetôek.

Nincs stratégia a fogyasztók védelméra

Az állam a törvény keretein belül védelmezi állampolgárait, fogyasztói minôségükben. Ennek egyik eszköze a fogyasztóvédô hivatal, amelynek tevékenységét helyeztük most nagyító alá.

A Maros megyei fogyasztóvédô hivatal igazgatónôjét kérdeztük tehát a hivatal mûködésérôl általában és fogyasztóvédelmi stratégiákról.

— A fogyasztóvédô hivatal havi közleményébôl értesülhetünk az ellenôrzésekrôl, s kirótt büntetésekrôl. Olyan ez, mint egy ismétlôdô forgatókönyv, az az érzésünk támad, hogy munkájuk hiábavaló.

— Amióta 1992-ben megalakult a fogyasztóvédô hivatal sok minden megváltozott. Akkoriban még a kereskedôk szóba sem akartak állni velünk, mondván menjünk a termelôkhöz, ôket vonjuk felelôsségre. Azóta már megszokták, hogy létezünk, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmét komolyan kell venni. Másfelôl ezért nem hiábavaló a munkánk, mert a lakosság egyre többször fordul hozzánk panaszaival és látva, hogy tényleges segítséget nyújtunk.Úgy érzem, erôsödik a belénk vetett bizalom.

A tevékenységi terv még nem stratégia

— Ahhoz, hogy hatékony munkát végezzenek, szükség van egy bizonyos stratégiára, amely szerint a termék és szolgáltatás-csoportok ellenôrzését kiválasztják és követik, hogy a fogyasztás teljeskörû védelme megvalósuljon és semmi ne maradjon ki. Ugyanakkor kell lennie egy fontossági sorrendnek is. Mi tehát a fogyasztóvédô hivatal stratégiája?

— Természetesen van egy tevékenységi tervünk, amelyet leadunk a prefektúrának, de ez még nem nevezhetô stratégiának. Tulajdonképpen elsôsorban olyan termékek és szolgáltatások ellenôrzésére összpontosítunk, amelyek, jellegüknél fogva veszélyhordozók a fogyasztók életére, egészségére nézve. A veszélyeztetettség mértékétôl függôen vizsgálódunk sûrûbben vagy ritkábban saját kezdeményezésre, és minden esetben, fogyasztói bejelentésre.

Tegyem hozzá, figyelembe vesszük a beérkezett panaszokat és a reklamációk száma és típusa alapján kialakítunk egy középtávú stratégiát. Hosszú távon pedig saját terveink alapján havonta, úgynevezett tematikus ellenôrzéseket végzünk. Negyedévenként egy-egy területen országos szintû ellenôrzések történnek az Országos Fogyasztóvédô Hivatal kezdeményezésére, amelybe természetesen mi is bekapcsolódunk. Ez utóbbiak biztosítják, hogy minden termék- és szolgáltatás típus rendre sorra kerüljön. Így általánosabb képet kapunk valamely termék vagy szolgáltatás piaci helyzetérôl. Az utóbbi idôben példa erre a kenyér és pékáruk minôségének felmérése, vagy az olajbogyók árusításának és raktározásának országos szintû áttekintése, a forgalomban levô tartós használati cikkek vizsgálata és az átmeneti jellegû turisztikai egységek, például az út menti étkezdék és szállást is kínáló egységek helyzetének átfogó elemzése.

Korábban nagyméretû akció keretében a textiláruk címkézését vizsgáltuk, de mára már nem érdemes vele foglalkozni, ugyanis ellenôrzéseink nyomán majdnem mindenhol megoldották a problémákat és alig akad ezen a téren kihágás.

— Van-e látszata a munkájuknak, azaz ha egy egységet megbüntetnek, mennyi az esélye, hogy a büntetés kifizetése után ne folytassa ugyanúgy a tevékenységet, mint azelôtt?

— Amikor egy cégnél az ellenôrzés során rendellenességet tapasztalunk, kiállítjuk a jegyzôkönyvet, s ebben a szabálysértés súlyossága szerint megállapítjuk a bírságot, esetenként elrendeljük a szóban forgó tevékenység ideiglenes felfüggesztését. A jegyzôkönyvvel egyidôben átnyújtunk egy típusnyomtatványt, amelyben az illetô egység aláírásával igazolja, hogy a kérdéses tevékenységet ezentúl képes a törvényes elôírásoknak megfelelôen végezni. Ezt akkor juttatják vissza hozzánk amikor a szükséges változtatásokat eszközölték, azaz például a kérdéses árut kivonták forgalomból, felcímkézték, vagy a szolgáltatás minôségét javították. Vannak természetesen olyan esetek is, amikor órákon belül elvégzik a szükséges változtatásokat, máskor azonban hónapok múlva mi magunk megyünk vissza ellenôrizni az egységet, nem folytatják-e a felfüggesztett tevékenységet. Ezenkívül a formanyomtatvány leadása után öt napon belül hivatalból megvizsgáljuk a kérdéses egységben a szóban forgó tevékenységet. Súlyos estekben nem bízzuk a kihágást elkövetôre a tevékenység újrakezdését, hanem jegyzôkönyvbe foglaljuk, hogy az újrakezdés csak a fogyasztóvédô hivatal képviselôjének jelenlétében történhet.

Mindezek ellenére akadnak olyan cégek is, ahol két hét lejárta után visszamentünk (pl. az állomás környékén levô közélelmezési egységek) és mindent ugyanúgy találtunk, mint elsô látogatásunkkor. Természetesen ilyen esetekre is fel vagyunk készülve és lehetôségünk van más ellenôrzô szerveket: közegészségügyi igazgatóságot, vagy pénzügyôrséget értesíteni. Ôk végérvényesen megvonhatják a mûködési engedélyeket.

Stratégiánk kevésbé látványos része a fogyasztók nevelése olyan értelemben, hogy tudatában legyenek saját jogaiknak és éljenek is azokkal. Az elmúlt néhány év alatt elértük, hogy sokan már tudják, hogy létezünk és hozzánk fordulnak, ha méltánytalan elbánásban van részük. Kialakulóban van egy úgynevezett polgári szellem is amikor a panasz nem azért érkezik be, mert a panasztevô maga kárt szenvedett, hanem mert tanúja volt egy ilyen esetnek. Ez jó dolog.

Továbbá, bár a törvény erre nem kötelez, a prefektúra segítségével ágazatonként rendszeresen szervezünk ismeretterjesztô- eligazító tanácskozásokat, különösen ha az érvényben levô rendelkezések módosulnak.

— A magáncégek, fôleg kereskedelmi egységek vagy egyszerû szolgáltatók esetében viszonylag könnyû dolguk van. A panasz vagy saját kezdeményezés eredményeként kiszállnak megállapítják, hogy megfelelôen végzik-e dolgukat, majd szükség szerint eljárnak. Mi a helyzet azonban a bonyolultabb esetekben, amikor a szabálysértôk közszolgáltatók, amelyek esetében nem lehet, vagy legalábbis nehéz elrendelni a tevékenység felfüggesztését. Ugyanakkor a fogyasztók sem tudják, hogy panaszaikkal ide fordulhatnak. Ezt hogy látja?

— Elôször is le kell szögeznem: nem teszünk különbséget állami vagy magáncég között. A fogyasztók ugyanis mindkét esetben azonosak. Amennyiben panasz érkezik be, azonnal kivizsgáljuk, és meghozzuk a szükséges intézkedéseket. Természetesen a közszolgáltatók esetében nem létezhetnek olyan nagymértékû kihágások, hogy elrendeljük a tevékenység felfüggesztését, de nemegyszer büntetéseket rovunk ki. Különsen sok panasz érkezett például az Energomurral kapcsolatban, ezért hamarosan a cég vezetôségével, majd a prefektúrával is tárgyalni fogunk. Hasonlóképpen nemrégiben büntettük meg a postát szabálysértésért.

Ami a panaszok hiányát illeti, már nehezebb a helyzet, ugyanis ha nincs reklamáció, nem mindig vesszük észre a kihágásokat. Itt lehet segítségünre a sajtó, amelybôl értesülünk egyrészt a kihágásokról, másrészt az oda beérkezett panaszokat is ki tudjuk vizsgálni.

Tény, hogy még mindig volna energia panaszok kivizsgálására, hiszen az idén elvégzett ellenôrzéseknek csak 38 %-a, azaz 464 történt állampolgári bejelentésre. A számoknál maradva ebben az évben 196 egységnél rendeltük el a tevékenység felfüggesztését és a megbüntetettek 80%-ához másodszor is visszatértünk.

A törvény védelmezi a fogyasztókat. Ne félemlítsen meg tehát senkit a "A megvásárolt árut nem cseréljük vissza" felirat, mert a fogyasztónak törvény által biztosított jogai vannak. Így joguk van olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására, amelyek nem veszélyeztetik életüket, egészségüket, biztonságukat, vagy jogos érdekeiket. Joguk van továbbá az árura vagy szolgáltatásra vonatkozó teljes körû, pontos és helyes információkhoz, hogy azok ellenértékének kifizetésekor dönteni tudjanakaz illetô termék megfelel-e saját igényeinek.

A fogyasztóvédelem szempontjából az a legfontosabb azonban, hogy ismerjük jogainkat. Így lassanként megvalósulhat a teljes körû fogyasztóvédelem és meghonosodik az a nézet, mely szerint a fogyasztóért van a termelô, szolgáltató illetve kereskedô egyaránt és nem fordítva.

Számok tükrében

Szeptemberben Maros megyében 3,7%-kal csökkent az ipari termelés az elmúlt negyedévhez viszonyítva, derül ki a Megyei Statisztikai Hivatal kimutatásaiból. Ugyanez a mutató a ledolgozott napok számát figyelembe véve 5,2%. Ennek megfelelôen csökkent a fôbb vállalatok forgalma az elmúlt negyedévhez képest 22,7%-kal és a tavalyi év hasonló idôszakhoz képest 16,6%-kal. Történik mindez annak ellenére , hogy további cégeket jegyeztek be a Kereskedelmi Regiszterbe, így számuk 16849-rôl 16920-ra nôtt. Ebbôl 16645 magántôkével rendelkezô, 37 teljes egészében állami tulajdonban levô (ide értve a közszolgáltatókat) és 183 vegyes tôkéjû vállalkozás. Az egy hónappal korábbi értékekkel összevetve ( 16570, 37, 187) látható, hogy négy vegyes tôkéjû vállalkozás vált teljes egészében magáncéggé, és néhány magántôkéjû új cég jelent meg. Az a tény, hogy az ipari termelés mégsem éri el az egy évvel korábbi szintet arra enged következtetni, hogy a cégek nagy többsége nem termel, hanem szolgáltatásokat nyújt illetve kész termékeket forgalmaz.

A külkereskedelemben továbbra is az export javára billen el a mérleg: az elsô félévben 98,109 millió dollárnyi külföldön értékesített árura 91,564 millió dollár import jut, de sajnos a különbség egyre csökken. A kivitel szempontjából fôként a textil és ruházati termékek (29,3%), a vegyipari termékek (20,3%) és a bútorfélék (22,3%) fontosak. A behozott termékek között kiemelkedô helyet foglalnak el a textil és ruházati termékek (31,7%), a villamos gépek és felszerelések (16,2%) illetve a vegyipari anyagok (13,5%).

Nem javult jelentôs mértékben megyénk lakóinak általános szociális helyzete sem. Igaz ugyan, a munkanélküliek száma az augusztus végi adatok alapján 2737-tel csökkent és így összesen 24163 személy szerepel a nyilvántartásban, de ez valószínûleg csak az idôszakos munkáknak köszönhetô. A munkanélküliek közül azonban csak 8319-en jogosultak a munkanélküli segélyre. A munkanélküliségi ráta, azaz a munkanélkülieknek a teljes lakossághoz viszonyított aránya 9%.

Nem csak megyénket, hanem Románia minden lakóját egyaránt sújtja a fogyasztói árindex lassú, havi 1-3 %-os, de folyamatos növekedése. A fogyasztói árindex alapján az infláció 3,2% volt.

Az ország méhészei évente 10-15.000 tonna mézet termelnek, amelynek nagyobb részét külföldön értékesítik. A megyei méhészegyesületnek 1400 tagja van s a méhlegelôktôl függôen, a vándorméhészek egy idényben méhcsaládonként átlagban 80-100 kg mézet állítanak elô, a helyben méhészkedôk 30- 40 kg-ot. A pénzügyminiszter javaslatára a kormány ez év tavaszán rendelettel érvénytelenítette a két évvel ezelôtt született méhésztörvényben elôírt kedvezményeket. Az adott körülmények között megyénk méhészei miként zárták az idényt, sikerült-e megfelelôen felkészülniük a következô évre? – kérdeztük Veress Endrét, a méhészegyesület fôkönyvelôjét, aki egyébként ezelôtt 25 évvel kezdte el a méhészkedést.

– Visszagondolva úgy foglalhatnám össze röviden, hogy 1999 az ellentmondások éve volt. A tavasszal megszûnt az állami támogatás. Az idei idôjárási viszonyok kedveztek a méhészeknek. Gazdasági szempontból nézve, az ez évi méztermelés Romániában az átlagokon felüli volt, mint ahogy Európa-szerte is. Romániában a mézfogyasztás jóval a nyugat-európai országok fogyasztási színvonala alatt van, ezért a múlt években a hazai méztermékek

java részét külföldiek vásárolták fel. Az idén, többlettermelés keletkezett a környezô és nyugati országok piacain is a hazai és külföldi felvásárlók, forgalmazók a méz árát csökkentették. Az év elején idehaza az akácméz egy kilogrammját 24.000 lejért értékesítettük, az idény végére az étékesítési ár 18.000 lejre csökkent, a vegyes méz ára szintén változott 14.000 lejrôl, kilogrammonként 9.000 lejre. Mindez az állami támogatások visszavonása után!

– Az egyesületre miként hatottak az említett gazdasági és kereskedelmi tényezôk?

– Pénzügyi szempontokat tartva szem elôtt, egyesületünk az év folyamán csupán 50 tonna mézet vásárolt fel, szemben az elôzô évekkel, amikor átlag 80 tonnát vásároltak. Az okok, gondolom ismertek, sorrendben az elsô az infláció, a lej vásárlóerejének folyamatos csökkenése. Ilyen helyzetben emelkednie kellett volna a méz árának, de ez nem történt meg a túltermelés miatt. Ám felugrottak a méhészeti tevékenységhez szükséges eszközök árai. Ma egy pavilon, kaptárakkal együtt, vándorló méhészek számára, több mint 100 millió lejbe kerül, egy kaptár ára 5-600.000 lej, a legegyszerûbb pergetô pedig egymillió lej. Ráadásul a cukor-, gyógyszer-, pavilon és szállítási eszközök vásárlása esetén biztosított kedvezmények a tavasztól megszûntek. Ellentmondások sora...

– Az egyesület életében fontos eseménynek tekintendô a Gödöllôn, október 24-26-án megszervezett magyar méhészek elsô világtalálkozóján való részvételük. Megkérem, ismertesse ottani tapasztalatait.

– A magyarországi Kisállattenyésztési és Kutató Intézet Méhtenyésztési osztálya szervezte a világtalálkozót az Állami Méhészeti Gazdaság alapításának 100. évfordulója alkalmából. Mindkét napon (26-án Ópusztaszert látogattuk meg) sok-sok szakmai szempontból értékes elôadás hangzott el. A kétnapos rendezvény valóban a méhészet fejlôdését szolgálta. Egész Kárpát-medencébôl voltak jelen méhészek. Erdélybôl összesen 30-an vettünk részt, Maros megyébôl 15 méhész. Az ott szerzett tapasztalatok: a Kárpát-medencében a méhészetnek jövôje van; kiderült, hogy a környezô országokban élô méhészek – Magyarország és Csehország kivételével, ahol az állam a méhcsaládokat és a gyógyszervásárlást támogatja – ugyanazon gondokkal küszködnek mint mi; itthon nagyon oda kell figyelnünk termékeink minôségének javítására, ugyanis a hazai mézben gyógyszermaradványokat találtak, ez a tény kijelölte tennivalónkat: a termelô családoknál nem szabad gyógyszeres kezeléseket alkalmazni; a jelenlévôk egyértelmûen szakmának nevezték a méhészkedést; nekünk hazai méhészeknek pedig alkalmazkodnunk kell az EU-szabványokhoz a felszerelések tekintetében is, a termelékenység növelése érdekében be kell vezetnünk mi is a kisgépesítést, de ez egyelôre távoli tervünk.

– Az elmúlt évekhez hasonlóan a következô idôszakban megszervezik a szakmai továbbképzô tanfolyamokat?

– Most már hagyomány egyesületünknél a téli idôszakban továbbtanulni. November 24-én kezdôdik a továbbképzés és március 14- én zárul. Az említett idôszakban minden csütörtökön délután szívesen fogadunk bárkit, akit a méhészet érdekel. Az elôadók, a szakmában elismert személyiségek, mint Ioan Popescu mérnök, a Romániai Méhészek Egyesületének titkára, Cristina Mateescu, a bukaresti Méhészeti Kutatóintézet tudományos kutatója, Cornel Podar, tudományos fôkutató, más elismert szakemberek, valamint nagy tapasztalattal rendelkezô méhészek.

Fûtés-, melegvíz-ellátás ügyben (2.)

Másutt nincsenek különesebb gondok, csupán technikai tökéletlenségek, fogyatékosságok — folytatta volt beszámolóját Socol Victor vállalatvezetô, majd példaként vázolta a Budai Nagy Antal negyedben történteket. Az Energomurnak a bukaresti IURIA céggel kötött szerzôdés értelmében szeptember 10-ig hozzá kellett volna jutnia egy keringtetô szivattyúhoz. Miután kiderült, hogy a "partner" szószegô, felbontották a szállítási megállapodást és egy új egyezményt írtak alá azzal a céggel, amelyik a korábbi pályázat alkalmával a második helyezett volt. A szivattyúk megérkezésére azonban még több hetet kell várni. Addig ideiglenes megoldásokhoz volt kénytelen folyamodni a vásárhelyi távhôszolgáltató, s így fel van készülve arra, hogy november 22-ig további bejelentéseket kap a lakónegyedbôl, ha esetleg az utóbb üzembe helyezett melegvíz-keringtetô szivattyú teljesítôképessége sem lenne elegendô.

Azt több illetékes is hangsúlyozta a sajtóértekezleten, hogy éppen minden panaszt nem tudnak orvosolni. Egyes lakók ugyanis 19 Celsius fokos szobahômérséklet mellett érzik jól magukat, míg mások (szélsôséges eset) nem bánnák, ha 27 fok lenne a lakásukban. A többség normális komfortigényének kielégítése végett azonban az Energomurnak cselekvôen együtt kell mûködnie a lakótársulásokkal, sorra véve a fölmenô fûtôvezetékek menti lakások helyzetének megvizsgálását, mert megtörténhet, hogy a rozsdamarta csövek áteresztôképességét a lerakódások csökkentették, mint ahogyan a régóta vagy soha ki nem mosott fûtôtestek miatt is lehet elégtelen a lakáshômérséklet.

Viszont mind a fázódóknak, mind a túlfûtés miatt szenvedôknek ismételten ajánlják a szakemberek, hogy mielôtt az Energomurt és a kazánfûtôket szidnák, próbálják meg a kalorifer szabályozó csapjának elforgatásával helyiségenként beállítani a megfelelô hôfokot. A tapasztalat szerint az ajánlást sokan azzal utasítják el, hogy a szelepek nem mûködnek. Berozsdásodtak, rossz a pakolásuk vagy ha hozzájuk mernek nyúlni, a tömszelence hibája miatt víz kerül a padlóra.

Amikor ilyesmit hallanak a távhôszolgáltatók, természetesen emlékeztetik a kedves lakástulajdonost vagy bérlôt, hogy a központi fûtési és melegvíz-ellátási rendszer belsô szakaszának, vagyis a lakásban lévô részének a karbantartása a saját ügyük-dolguk. Maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy a meleg, illetve forróvizes hôsugárzók jó hatásfokkal mûködnek, egyéni érdekük, hogy ha úgy érzik, túlfûtenek, akkor ne engedjék ki ajtó-, ablaknyitással a szabadba a fölös meleget, mert az tiszta pénzkidobás. Ennél sokkal célszerûbb és takarékosabb megoldás tavasztól ôszig valamikor leszereltetni a kalorifereket, kitisztíttatni azokat és ellátni jó minôségû, megbízhatóan mûködô szabályozó-csapokkal. Ott, ahol ezek után sem kielégítô a melegítés, a lakótársakkal történô egyeztetést követôen elhatározhatják a több apartmant hôközeggel ellátó fôvezetékek újjal való kicserélését. De pillanatnyilag ennek is lejárt az ideje, most már csak a következô szezonra lehet — a megfigyelések, tapasztalatok alapján — adatokat és pénzfedezetet gyûjtögetni.

Hétfôre hirdették a diákligák az országos szintû felvonulásokat. Ezáltal szándékoztak tiltakozni a magas bentlakási díjak, az alacsony ösztöndíjak ellen, követelve ezen problémák orvoslását, valamint azt, hogy ezután az egyetemisták 50 százalékos kedvezménnyel vehessék igénybe a közszállítási társaságok szolgáltatásait.

Sipos Remus, a vásárhelyi diákliga elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, bár országos szinten elhalasztották a felvonulást, a vásárhelyi megmozdulást szervezési okok miatt napolták el. Kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalba, a jóváhagyás azonban hétfô reggelig nem volt meg. Így nem tudták továbbítani a kérést a rendôrségre. Ezen felül vasárnap este az orvosi és gyógyszerészeti egyetem évfolyamelsôivel szervezett találkozón a jelen levô egyetemisták kifejtették: inkább általános sztrájkot szeretnének, mint tiltakozó felvonulást. "Csatlakozási készség hiányában elnapoltuk a tiltakozást" — mondta az elnök. A megmozdulást egy késôbbi idôpontra halasztották.

A Rompres jelentése szerint több mint tízezer diák készül tüntetni ma a fôvárosban – nyilatkozta hétfôi sajtóértekezletén Luis Lazarus, a bukaresti egyetem diákszövetségének (BEDSZ) elknöke.

Hétfôtôl kezdve a BEDSZ, a politechnikai egyetem diákszervezeteinek szövetsége, a romániai diákszervezetek országos szövetsége és a romániai diákszervezetek és ligák szövetsége általánois sztrájkba léptek. A diákok engedélyt kaptak a tiltakozó menetelésre, azzal a feltétellel, hogy ne zárják le a fôvárosi forgalmat.

A diákok elégedetlenek amiatt, hogy a kormányfô csupán a liga reprezentánsaival tárgyalt, amelyet Lazarus nem tart reprezentetívnak.

A bukaresti meneteléshez ploiesti-i, pitesti-i, aradi, temesvári, tîrgovistei, galaci és konstancai diákok is csatlakoznak.

Kéthetes rendezvénysorozattal ünnepli a vásárhelyi diákház az intézmény fennállásának három évtizedes évfordulóját. A november 5-19-e közötti rendezvény az elsô alkalommal megszervezett Országos Szatíra és Humor Diákfesztivállal vette kezdetét.

A múlt hét végén megtartott fesztivál célja az igényes és jó minôségû diákhumor felélesztése — mondta Urzica Vasile igazgató. Alkotás, karikatúra és elôadás szakon voltak a megmérettetések, amelyre hét egyetemi központ iratkozott fel. A színes programból nem hiányoztak a karikatúra- kiállítások, pantomím-elôadások, valamint az érdeklôdôk Cornel Udrea, Romeo Soare és Bogdan Ulmu írókkal találkozhattak. A szombati gálaesten a nyertes együttesek léptek fel. Elsô helyezést ért el a kolozsvári diákház Beton szatira, valamint a vásárhelyi diákház Inginer 2000 csoportja. Mindkettôjüket 500.000 lejjel jutalmazták. 300.000 lejes díjban részesült a petrosani-i diákház 'Neata csoportja a Mai társadalom címû pantoním mûsoráért.

Különdíjban részesült Creta Calin, az Inginer 2000 tagja (200.000 lej) és Szabó János, a gyulafehérvári diákháztól (200.000 lej). A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 150.000 lejjel jutalmazta a kolozsvári diákház Maszkura alakulatát a Georg Brûchner: Wojtsek címû elôadás színre viteléért.

A rendezvénysorozat folytatásaként, november 19-ig a vásárhelyi diákház valamikori hallgatói tudományos ülésszakokat szerveznek fényképészet, turisztika, zene, humor, színjátszás, ruhatervezés és más szakokon.

Bernády Ház

A Magyar Köztársaság bukaresti Kulturális Központja és a marosvásárhelyi Bernády Ház közös szervezésében kiállítás nyilt a magyarországi Fiatal Képzômûvészek Stúdiója Egyesület tagjainak munkáiból. A tekintélyes mûvészcsoportosulásnak komoly mûvészettörténeti múltja van, 1979-ben a Pécsi Galéria az akkori Stúdió tagoknak egy reprezentatív tárlatot rendezett, azoknak az akkori fiatal mûvészeknek, akik ma már a középgeneráció kiforrott mûvésznemzedékét képezik. Az idei évben ennek a tárlatnak a 20. évfordulójához érkezvén az FKSE a Studió tagságából egy átfogó kollektív tárlat rendezésével mutatja be a mostani fiatal mûvészgeneráció tevékenységét. Az alkotók munkáiból a Bernády Házban láthat jó néhányat a közönség.

Bakos Gábor, Eperjesi Ágnes, Kámán Gyöngyi, Nagy Kriszta, Németh Hajnal, Szacsvay Pál, Csörgô Attila, Esterházy Marcell, Kósa János, Nemes Csaba munkáiról van szó, színes fotó, fekete- fehér fotó, computerprint, olaj, megannyi technikával készült mai alkotás. Korunk egyik legszembetûnôbb jelensége, hogy a kommunikáció terén egyre nagyobb szerepet tölt be a képek használata. Soha nem látott áradattal szembesülünk, amelyben különféle eredetû képek keverednek. Mivel önkéntelen befogadói vagyunk olyan képeknek is, melyeket egyfajta bizalmatlanság övez, a rendszerezés igénye nyilvánvalóan ellentmondásokba ütközik. A kép-infláció a tömegkommunikációs eszközök széles körû elterjedése révén globális jelenség. A festményeken, fotókon, számítógépes nyomatokon és más eljárással készült képeken keresztül most már ahhoz a kérdéshez szeretnénk eljutni, hogy hogyan körvonalazható a mai mûvészeti képkészítés szerepe, amely különbözô szerzôi pozíciók eredménye, és hogy miképpen ítélhetjük meg azt.

A FKSE részt vett a World Coonference of Science Budapesten megrendezésre került tudományos világrendezvényen, csatlakozó mûvészeti programjainak egyikeként. Az egyesület nemcsak a fiatal képzômûvészeket támogatja a pályájuk kezdeti szakaszán felmerülô problémák megoldásában, hanem azt is fontosnak tartja, hogy a fiatal, a kortárs mûvészet iránt érdeklôdô mûvészettörténészeket, mûvészeti írókat támogassa azzal, hogy lehetôséget kínál nekik csoportos kiállítások létrehozására.

Bármennyire hihetetlennek is hangzik, egyre több román kisvállalkozó fektet be Magyarországon. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a közelmúltban népes hallgatóság volt kíváncsi dr. Adorján Mihály kecskeméti társasági szakjogász elôadására, amely a magyarországi befektetések jogi vonatkozásait taglalta.

Dr. Adorján szerint ez azért történik, mert ma Magyarországon mind a jogszabályok tekintetében, mind a gazdasági környezetet tekintve jónak mondhatók a lehetôségek. Így a romániai vállalkozó — saját itthoni lehetôségeit ismerve — ki tudja használni az összehasonlításból fakadó elônyöket. Véleménye szerint a romániai vállalkozó szabadságfoka nô azáltal, hogy azt, ami itt kedvezôbb, azt itt valósítja meg, ami pedig ott kedvezôbb, azt ott.

Amennyiben romániai befektetôk Magyarországot választják pénzük elhelyezéséhez, vagy saját vállalkozás indításához — bár tömeges jelenségnek ez aligha tekinthetô — ennek oka nem kis mértékben a csökkent bürokráciában is keresendô. A bürokrácia világjelenség, mindenhol, tehát Magyarországon is létezik, ám fejlett tanácsadó hálózat áll a befektetni szándékozók rendelkezésére. Amennyiben kész elképzelése van valakinek, s a szükséges tôke is a rendelkezésére áll, másfél hét elegendô ahhoz, hogy elintézôdjön minden formaság, ami egy vállalat indításához kell.

Ami azokat a tanulságokat illeti, amelyeket itthon maradó kisvállalkozók levonhatnak a magyar tapasztalatokból, dr. Adorján elsôsorban a nagyfokú szakosodást tartotta kiemelendônek. Az "ezermesterek", a mindenhez értô — könyvelô, kereskedô, reklámszervezô stb. — vállalkozók ideje lejárt, mindenkinek azzal kellene foglalkozni, amihez valóban ért, hisz csak akkor érhetôk el jó eredmények. A saját vállalkozásban székeket gyártó asztalosból például valószínûleg soha nem lesz jó vámintézô, akkor jár jól, ha ezt a munkát szakemberre bízza, s nem maga kontárkodik bele. Ha pedig nincsenek szakemberek, meg kell teremteni ôket. Magyarországon az utóbbi évtizedben nagyon jó üzletnek bizonyultak a különbözô oktató, többféle feladatra felkészítô kft.-k, s ez az a terület, ahol Romániában is elôrelépést lehet elérni.

Persze hosszan lehet még sorolni, hogy miben lehetne itthon is a magyar példát követni. A legfontosabb dolog észrevenni azonban, hogy a törvénykezésben, a gazdasági közegben szükséges, politikai döntéseket igénylô változások mellett a privát kezdeményezés szerepe döntô befolyással van.

Kétségbeejtô helyzetben a kisegítô iskolák

Tíz év alatt nem tudták eldönteni, kinek az alárendeltségébe tartozzanak a kisegítô iskolák. Miután ide-oda lökdösték ôket, a tanügyminisztériumtól a polgármesteri hivatalok, aztán a hátrányos helyzetûek államtitkárságának hatáskörébe kerültek, hogy idén januártól ismét az Oktatásügyi Minisztériumhoz kerüljenek. De ez sem tart sokáig, mert 2000. január elsejétôl ismét "átszervezôdnek". Függetlenül attól, hogy ki "gondoskodik" a kisegítô iskolák, az itt tanuló, illetve itt lakó gyerekek sorsáról, a helyzet ugyanolyan elkeserítô maradt. Jóllehet Románia európai uniós csatlakozását az árva és a hátrányos helyzetû gyerekek helyzetének megoldásától is függôvé teszik, s a miniszterelnök hangos szóval jelentette ki: ezt a kérdést megoldottnak tekinti, a gyakorlatban egész másként állnak a dolgok.

A marosvásárhelyi 2-es számú kisegítô iskola a legnagyobb ilyen jellegû intézmény a megyében. Gyerekotthonból és kisegítô, azaz speciális iskolából áll, ahol összesen 411 gyerekrôl gondoskodnak. Az otthonban 200 gyerek lakik, akiknek — otthonról, melegrôl, ruházatról, élelemrôl, tanfelszerelésrôl — teljes ellátásáról kell gondoskodni. További — szintén bentlakó — 171 gyerek csak vakációban megy haza, iskolaidôben itt tartózkodik, 40-en pedig naponta hazajárnak, de ôk is itt étkeznek.

— Márciustól kezôdtek a súlyosabb anyagi gondok — mondotta Culi Elisabeta igazgatónô. — Hónapról hónapra nô az adósság, jelenleg 800 millióval tartozunk a minket ellátó cégeknek. Jóllehet az elôirányzott költségvetés 4 milliárd 830 millió lej volt, az Oktatásügyi Minisztérium egymilliárd 136 milliós költségvetést hagyott jóvá. Ebbôl az összegbôl szeptember 30-ig 961 milliót utaltak át az intézmény számlájára. Csupán a víz-, gáz-, telefonszámlákat fizetjük pontosan, nehogy a szolgáltató kiiktasson, de például az élelmiszer-szállítóknak 357 millióval tartozunk. Idén nagyon kevés tanfelszerelést tudtunk vásárolni, s a gyerekek zsebpénzét sem tudtuk fizetni, amelyhez a törvény értelmében joguk lett volna. Havi 300 millióra lenne szükségünk ahhoz, hogy szûkösen "éljünk", de a minisztérium csak 107 millió lejt küld. Azt nem számolja ki senki, hogy csak élelemre több mint 150 millió kellene. Senki nem szorozza be a gyerekek számát a napi élelemre szánt 14.500 lejes kerettel. Ez az állapot már nem tartható.

Több alapítvány, jótékonységi intézmény akadt idén is, akik támogatták az iskolát és otthont. Többek között az amerikai Buckner Alapítvány 27 millió lejt, piperecikkeket, fertôtlenítô- és mosószert, a Betel Alapítvány 1,5 millió lejre gyógyszert, a Muricom Kft. kekszet, az Olasz Vöröskereszt tanfelszerelést, alapélelmiszereket, ruhát, az Alpha Transilvania élelmet, játékot, a svájci Valais Roumanie bútort, iskolai bútorzatot, ruhát, lábbelit adományozott az intézménynek. Legutóbb a nagy-britanniai Liz Floyer asszony élelmiszerrel, ruházattal, bútorral és 1600 dollárral segítette ki az iskolát. Ezzel az összeggel sikerült az utolsó pillanatban 200 liter olajat vásárolni. Ha ezt a pénzt nem kapják meg, vízzel fôztek volna. Egész nyáron tököt, most pedig rizset esznek a gyerekek, s mindig abból készül a koszt, amit éppen kapnak — összegzett Toth Margit aligazgató.

Egy októberi kormányhatározat értelmében jövô év január elsejétôl a gyerekotthon a Gyermekjogvédelmi Igazgatósághoz kerül át, míg a kisegítô iskola az Oktatásügyi Minisztérium alárendeltségében marad. Papíron könnyû lesz a válás, azonban gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Addig, amíg az árvaház helyiséget nem kap, ez az elképzelés utópia. Addig is marad a napról napra való tengôdés.

Az 1995. évi 112-es, államosított lakásokra vonatkozó törvény alkalmazására létrejött bizottság befejezte küldetését. Hároméves mûködése alatt 1311 kérést fogadott el és 32 gyûlést tartott. A bizottság elégedett az általa végzett munkával, s a Megyei Tanács Állandó Bizottsági ülésén azt sugallta: a "csapat anyagi elismerést" is érdemel.

A benyújtott kérésekbôl a bizottság csupán 1166-ot fogadott el, a többit visszautasította. Az elfogadott kérések nyomán 131 lakást adtak vissza a volt tulajdonosoknak, 330 esetben a bizottság kártérítés kifizetése mellett döntött, míg 688 esetben visszautasították a kéréseket, 17 esetben az eredeti döntést megváltoztatták, mert a kérelmezôk utólag újabb igazoló iratokat csatoltak a dossziéhoz. A bizottság döntése 684 esetben maradt végleges, míg 430 határozatot megfellebbeztek, s ezek ügye jelenleg a bíróságon van.

A konkrét tényállás hallatán feltevôdik a kérdés, miért utasítottak vissza ilyen sok kérést? Mert a törvény az ingatlanok visszaszolgáltatását korlátolja - hangzott a válasz. Nem vonatkozik például gyógyszertárakra, villákra, szállodákra, pékségekre vagy bármely más rendeltetésû ingatlanra, csupán lakásokra. Továbbá mert a volt tulajdonosok nem tudtak igazoló iratokat felmutatni a tulajdonjog bizonyítására, vagy mert idôközben elveszítették román állampolgárságukat.

Az 1997. évi 11-es kormányhatározat értelmében a volt tulajdonosoknak és örökösöknek joguk van arra, hogy közvetlenül az igazságszolgáltató szervekhez folyamodjanak, s kérjék, hogy hatálytalanítsák azt a jogcímet, amellyel az állam "magára íratta" az ingatlanokat, s természetben kapják vissza ezeket. Ez a jogszabály számtalan bonyodalmas ügyet szült, mert egyes ingatlanokra már kifizették a kártérítést, de utólag a tulajdonosok a kormányhatározat értelmében visszaigényelték a lakásokat. E "konfúz" törvény az albérlôk vagy az államosított lakásokat megvásárolt új tulajdonosok életét is megkeserítette, akik érvényes adásvételi-szerzôdéssel jutottak a lakás tulajdonába, s akiket a folyamatban levô perek határozatai után ki is lakoltathatnak.

Az lakáshoz tartozó föld ügyét mai napig sem oldották meg. A 112-es törvény 21. szakasza értelmében a természetben visszaadott lakásokkal együtt a hozzájuk tartozó földterületet is vissza kell szolgáltatni úgy, ahogy annak idején elvették, kivéve, ha a földre törvényesen építkeztek. A földet mai napig sem adták vissza, jóllehet a megyei tanács kéréssel fordult a prefektúrához. A törvény értelmében a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik a kártérítések kifizetése, s az ô kasszájába folynak be az eladott államosított lakásokért fizetett összegek. A bizottság statisztikái szerint az államosított lakásokból származó összeg: 54 milliárd 964 millió lej, míg a kártérítések összege 44 milliárd 354 millió lej, az állam haszna tehát 10 milliárd, 600 millió lej Maros megyében.

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pályázatot hirdetett kisregények írására. A beküldési határidô október 31-én lejárt. A kuratórium elnökétôl, a Székelyudvarhelyen élô Lôrincz György írótól megérdeklôdtük, milyen visszhangra talált az erdélyi és a külhoni alkotók körében a pályázati felhívás. — Felhívásunk csaknem minden olyan területre eljutott, ahol magyarul is beszélnek és írnak, úgyhogy ebbôl a szempontból teljes a siker. Több mint száz pályamû érkezett, a budapesti lapoknak, fôleg a Blikknek köszönhetôen, hiszen azok is közölték felhívásunkat, a csomagoknak körülbelül a fele Magyarországról érkezett. Ezek mellett kaptunk szövegeket az Egyesült Államokból, Németországból, Kárpátaljáról. Küldtek pályamunkát Szatmárnémetibôl, Nagybányáról, Temesvárról, Nagyváradról (többet is). Kevésbé figyeltek föl a lehetôségre a székelyföldiek, mindössze négy munka képviseli szûkebb pátriánkat, mind a négy Székelyudvarhelyrôl.

— Mi a helyzet Maros megyével?

— Maros megye (számszerûleg) nagyon keményen van képviselve — sajnos, innen érkezett a legtöbb hibásan címzett versenymû is; bár a Népújság Múzsa melléklete is közölte a felhívást, a szerzôk nem tudják, mi a jelige és hogyan kell eljárni, miként kell feloldani a jeligét. Feladóként feltüntetik a saját címüket, volt olyan, aki karcolatot küldött kisregényként, mások fényképes albumot, stb. Márpedig mese nincs, a zsûri eleve kiszûri a mûfajidegen szövegeket; el lehet gondolni, mikorra végezne egyébként a hatalmas kásahegyel.

— Milyen eredményre számít a kuratórium?

— Hadd jegyezzem meg: mi itt Udvarhelyen megôrizzük a jeligét feloldó borítékot, a kéttagú zsûri csak a pályamûvet látja, a szerzô kilétét nem ismerheti. Nem sejthetem hát, lesz-é igazi remek alkotás, avatunk-e új szerzôket. November 28- án azonban remélhetôleg már mindent tudni fogunk!

Dacia vásárlás bankhitellel

A Román Fejlesztési Bank – Groupe Generale és az Automobile Dacia Rt. egy olyan egyezményt írt alá, melynek értelmében 80 milliárd lejjel könnyíti meg azt, hogy magánszemélyek autót vásároljanak folyó év november 8. és december 31. között. A Dacia személygépkocsik vevôinek nem szükséges ingatlannal szavatolniuk szándékuk komolyságát és a vételérnak csak a felét kell készpénzben befizetniük ahhoz, hogy – legfönnebb 3 éves futamidôvel és 57 százalékos indexelhetô kamattal – bankhitelt igényelhessenek. További feltétel azonban két kezesrôl való gondoskodás, valamint a kölcsön folyósításának idôtartamára szólóm a pénzintézet javára átengedett törés (CASCO) biztosítás megkötése.

C. V. Tudor szenátort 20 millióval bírságolták

Rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte a bukaresti bíróság Corneliu Vadim Tudor szenátort, a Nagy Románia Párt elnökét abban a perben, amelyet az államfô fia, Dragos Constantinescu indított a szélsôséges politikus ellen – közölték hétfôn. A pert Dragos Constantinescu azért indította, mert a szenátor által jegyzett Romania Mare és Politica címû hetilapok azzal vádolták meg ôt, hogy a Cigaretta II. néven elhíresült csempészbotrányban szereplô több milliárd lejes szállítmány az államfô fia által vezetett alapítvány közvetítésével került törvénytelen úton Romániába. A perben Tudor azzal védekezett, hogy bár ô a két lap fôszerkesztôje, nem tudja, ki írta a rágalmazó cikkeket. Ugyanakkor kénytelen volt beismerni, hogy az írásokban szereplô vádak csak rémhírekre épültek. Ennek ellenére ezúttal sem szalasztotta el az alkalmat, hogy politikai jellegûnek mondja az ellene indított rágalmazási pert. A bukaresti bíróság ítélete szerint Tudornak az összeget a Dragos Constantinescu által vezetett Románia gyermekei nevû alapítvány javára kell befizetnie.

Hannah Arendt-díj Soros Györgynek

Hannah Arendt-díjjal tüntették ki vasárnap Berlinben Soros Györgyöt. A díj odaítélését a zsüri a dpa jelentése szerint azzal indokolta, hogy Soros György egyedülálló érdemeket szerzett a kutatás és a felsôoktatás támogatásában a posztkommunista országokban. Lord Dahrendorf, a zsüri elnöke korunk legnagyobb emberbarátjaként méltatta Soros Györgyöt, az 1975-ben elhunyt német-amerikai politológusnôrôl, a totalitarizmus híres kutatójáról elnevezett díj legújabb birtokosát. A Hannah Arendt-díjat a hamburgi Körber Alapítvány és a bécsi Institut für die Wissenschaft vom Menschen hozta létre 1994-ben. A díjat 1997-ben a budapesti Láthatatlan Kollégium kapta.

17 tonna marihuánát foglaltak le Kolumbiában

Európa volt a célállomása annak a 17 tonna marihuánának, amelyet a kolumbiai rendôrség a hét végén foglalt le a Csendes-óceán partján fekvô Buenaventura kikötôben. A kábítószert mintegy 400 vashordóban rejtették el. A helyi rendôrség szóvivôje azt mondta, hogy az "árut" elôször a közép-amerikai Salvadorba szállították volna és onnan Európába. A hatóság képviselôje nem vállalkozott arra, hogy megbecsülje a lefoglalt kábítószer értékét. Egyes becslések szerint a világ kokainfogyasztásának 80 százalékát fedezi Kolumbia, amely egyúttal az Egyesült Államokba irányuló heroinszállítmányok legjelentôsebb feladója is – írta a Reuters.

Indiából Grúziába utazott a pápa

Indiai látogatását befejezve az ezredforduló elôtti utolsó külföldi útja keretében hétfôn reggel Grúziába utazott II. János Pál pápa. A szentatya indiai útját korábban erôsen ellenezték hindu nacionalisták azzal vádolva a katolikus egyházat, hogy az indiai lakosság szegényebbjeit nem megengedett eszközökkel késztetik hitük elhagyására és a kereszténységre való áttérésre. A tiltakozások némiképp alábbhagytak azután, hogy a katolikus egyházfô megérkezett Újdelhibe. A hindu figyelmeztetések ellenére II. János Pál tegnap bemutatott miséjén kijelentette, hogy egy másik hitre való áttérést az emberi jogok részeként kellene elismerni. Még egy napp