A koalíciós vezetôk kedd esti találkozóján eldöntötték: a csatlakozási tárgyalásokra való meghívás nyomán létrejött helyzet idôszerûtlenné teszi a parlamenti többség reprezentánsainak november 13-ra tervezett összejövetelének összehívását.

A koalíciós vezetôk ismételten megerôsítették: támogatják a kormányt fô politikai célkitûzéseinek, nevezetesen a reform véghezvitelének és az európai, valamint az euroatlanti integráció megvalósításában.

A megbeszélések végeztével Petre Roman demokrata elnök négy pontban foglalt sajtóközleményt tett közzé. A közleménybôl kiderül, a koalíciós vezetôk keddi gyûlésén egyhangúlag a következôket határozták el:

1. A koalíció november 13-ra tervezett összejövetele nem idôszerû, minthogy országunkat meghívják az EU-csatlakozási tárgyalások beindítására.

2. A koalíciós vezetôk ismételten kiemelik: a Romániának nyújtott lehetôség révén "szilárdabb alapról készíthetô el a kormányzás kifejtett mérlege", és ez alapján a koalíció elkötelezi magát a reformfolyamatok felgyorsítására, valamint a gazdasági fellendülés és az életszínvonal növelésének gyorsabb elérésére.

3. Az Európai Unió december 11-re Helsinkibe tervezett csúcstalálkozója után a koalíció által támogatott kormány a közvetlenül következô idôszakban kidolgozott dokumentumot terjeszt elô, mely a kormányzás mérlegét, valamint a mandátum utolsó évének programját fogja magába foglalni.

4. A koalíciós vezetôk ismételten kötelezettséget vállalnak mandátumuk lezárásáig promoválni a koalíciót létrehozó fô politikai célkitûzéseket. Ezek a reform véghezvitele, az ország betagolódása az Európai Unió és a NATO struktúráiba.

A koalíciós vezetôk támogatják tehát a kormányt a fent említett célkitûzések megvalósításában.

Kerekes Károly képviselô

A szociális gondok országos jellegûek, de falvakon és külterületi lakott helyeken a helyzet az országos átlagnál is rosszabb. Az alapfokú szociális intézmények hiánya, fôleg az elöregedô lakosság esetében, már-már a puszta létet veszélyezteti. Helyenként a nem kormányzati civil szervezetek igyekeznek enyhíteni a súlyos szociális gondokat, de a kellô pénzforrások hiányában nem túl sokat tehetnek. A falvakon uralkodó hátrányos szociális helyzet enyhítésére hivatott az a törvényjavaslat, amelyet Kerekes Károly RMDSZ-képviselô készített.

— Képviselô úr nemrég sajtótájékoztatón nyilatkozta, hogy egy ilyen, a falvak helyzetének javítását célzó törvénytervezetet fogalmazott meg. Azt is elmondta akkor, hogy kapcsolatba lépett a magyarországi szociális és családügyi minisztériummal, s tervbe vette, hogy ebben az ügyben úgymond "terepszemlére" megy Magyarországra.

— A faluhelyen uralkodó hátrányos szociális helyzet enyhítésére az RMDSZ keresi a megoldást. Figyelemmel követve a magyarországi megoldási kísérleteket, úgy gondoltam, hogy a települési hátrányok, az intézményhiány csökkentésére célszerû lenne meghonosítani nálunk is a falugondnoki szolgálatot. A szociális és családügyi minisztérium meghívásának eleget téve, sikerült nemrég megismerkedni több kelet-magyarországi településen a falugondnoki szolgálattal.

— Mirôl van szó tulajdonképpen?

— A falugondnok kis településeken munkálkodó intézménypótló általános mindenes. Például kihordja az ebédet azoknak az idôseknek, mozgásképteleneknek, akik ezt kérik, kiváltja a gyógyszert a patikában, elviszi a gyerekeket a községi iskolába, faluünnepségeket szervez, kézbesíti a hivatalos iratokat, értesítéseket, bevásárlást végez az arra rászorulóknak, elviszi a beteget az orvoshoz, ügyintézést végez a városban...A falugondnok egyszemélyes intézmény. Hatékonyságának és relatív olcsóságának kulcsa az, hogy benne különféle tevékenységek egyesülnek. Általában olyasmit kell tennie, amelynek még nincsen vagy már nincsen "gazdája", önálló intézményesült megoldási módja. Nem kell hozzá szakképzettség, a feladatra való alkalmasságát a falu "falugyûlésen" dönti el.

— Hogyan képes ennyi mindent elvégezni az ön által "egyszemélyes intézménynek" nevezett falugondnok? Ki alkalmazza, ki fizeti, mivel járja be a községet, falvakat?

— A szolgálat fontos munkaeszköze a gépkocsi. Ez többnyire egy 8-9 férôhelyes mikrobusz. De létezhet falugondnoki szolgálat enélkül is, gyalogos, biciklis falugondnok. A falugondnok a polgármesteri hivatal alkalmazottja kellene legyen, de egyesület vagy alapítvány alkalmazottja is lehet. A falugondnoki szolgálat kifejezetten demokratikus intézmény. Személyét azok választják ki, akiknek szolgáltat, akiket segít. Jól mûködni is ott tud, ahol a társadalmi környezet együttmûködô, ahol van közbizalom, közéleti tisztaság, jóindulat és nyitottság. A falugondnokság több a puszta foglalkozásnál, a faluját felvirágoztatni akaró polgármesterek számára pedig hasznos munkatárs lehet.

— Mibôl gondolja, hogy Romániában is sikerül beindítani ezt a szolgálatot?

— Az intézmény meghonosításában megfelelô hozzáállásra, összefogásra van szükség, s nem utolsósorban jogszabályozási kezdeményezésre. Merem remélni, hogy Romániában is sikerülni fog e rendkívül hasznos tevékenység meghonosítása mind törvényhozási, mind a helyi közigazgatás szintjén. Segítséget is kapunk a kérdés megoldására. Magyarországi támogatással Erdélyben néhány településen kísérleti jelleggel beindulna a szolgálat, a jövendôbeli falugondnokok tapasztalatcseréken fognak részt venni. Véleményem szerint nincs mire várnunk, cselekednünk kell.

A Nemzetközi Fejlesztést támogató amerikai ügynökség (USAID) támogatást fog nyújtani a mezôgazdasági minisztériumnak az állami farmok és az ezekhez tartozó élelmiszeripari egységek privatizálásához — nyilatkozta Lawrence Johnson, az USAID mezôgazdasági tanácsosa.

A szaktárca keretében mûködô tanácsadó csoport fog megalakulni, melynek tevékenysége az állami farmok gyors privatizálására és az agrár- élelmiszeripari ágazatot talpraállítani képes cégek vonzására fog összpontosulni.

A csoport egyes tárcák, az Állami Tulajdonalap és a magánágazat szakértôinek közremûködésével elôzetes felmérést fog eszközölni a farmokról, a lehetôségekrôl és kockázatokról.

A belgiumi Fondation Roi Baudoin, az amerikai Charles Stewart Mott Foundation, a romániai Nyitott Társadalomért Alapítvány pályázatot hirdet a Délkelet- európai etnikumközi kapcsolatok fejlesztése program keretében, tudtuk meg a polgármesteri hivatalban tegnap az alapítvány és a Pro Europa Liga képviselôivel tartott a találkozón. A Nyitott Társadalomért Alapítvány nonprofit nemkormányzati szervezet, amelynek célja egy pluralista, nyitott, stabil és funkcionális demokráciára alapozó társadalom megvalósítása. Idén a fent említett nyugati alapítványokkal közösen, a helyi közösségek szintjén élô etnikai közösségek közötti kapcsolatok javítását, a romániai közösségek fejlesztését tûzte ki célul.

A program keretében pénzügyi támogatást nyújtanak a kisebbségi nemkormányzati szervezetek pályázataira. Ezek céljai között a helyi etnikai közösségek közötti kapcsolatok javítása, ennek bátorítása, illetve az etnikai szempontból vegyes közösségek fejlesztése kell hogy szerepeljen nevelés, mass média, a civil társadalom fejlesztése témakörben. A támogatás maximum 8500 dollár lehet. A projektek elbírálásakor azt veszik figyelembe, hogy mennyiben járul hozzá helyi szinten a többség és kisebbség közötti dialógushoz és együttmûködéshez, s mennyiben eredeti a téma megközelítése.

A pályázati lehetôségek ismertetését követôen a szervezôk a nem túl számos érdeklôdô kérdéseire válaszoltak.

A Pro Európa Liga elégtétellel vette tudomásul az Európai Bizottság október 13-i, Románia EU- csatlakozási tárgyalásai megkezdésére vonatkozó javaslatát. Úgy véljük, hogy valóban történelmi döntésrôl van szó, fél évszázad után Nyugat-Európa kifejezte akaratát az Egyesült Európa létrehozásáról. Az Európai Bizottság javaslata ugyanakkor támogatást jelent, és elismeri társadalmunknak — minden nehézség ellenére — az európai demokratikus normákhoz való felzárkózás irányában kifejtett erôfeszítéseit.

Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság Romániáról szóló ajánlásában hangsúlyozta, hogy az ajánlás alapját a Romániában észlelhetô demokratikus haladás, jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok biztosítása képezi. Mindenki számára világos, hogy ezen politikai kritériumok teljesítése nélkül Romániát nem nevezték volna meg. Meggyôzôdésünk, hogy decemberben, a helsinki tanácskozáson mindez valósággá válik.

Annál veszélyesebbek bizonyos Európa-ellenes, konzervatív köröknek e folyamat aláásását célzó erôfeszítései. Bár nyilatkozatokban az európai integrációt óhajtják, ahányszor alkalmuk adódik, vagy ahányszor Románia történelmi döntés elôtt áll, megpróbálják akadályozni az integráció folyamatát. Ezt célozzák a kolozsvári polgármester sorozatos magyarellenes akciói, az aradi Szabadság-szobor, illetve megbékélési park visszaállítása elleni kampány, az alternatív történelemkönyvek szerzôi ellen folytatott kampány, vagy a vallásszabadságot korlátozó antidemokratikus törvény létrehozásáért kifejtett nyomás.

A Pro Európa Liga, Románia elsô olyan csoportosulása, amely a megalakulása óta eltelt tíz évben következetesen harcolt a román társadalom demokratikus reformjáért, aktívan beavatkozott az emberi és kisebbségi jogok promoválásába, különös tekintettel a román—magyar párbeszédre, amelyet létfontosságúnak tekint egy konfliktusokkal és feszültségekkel teli zóna stabilitásához, biztonságához. A Pro Európa Liga az Európai Bizottság Románia nominalizálásáról szóló döntésében a maga, illetve az összes európai értékekért harcoló civil és politikai erô gyôzelmét látja.

Ezen erôk összefogására, minél világosabb és koherensebb üzenetre van szüksége a román társadalomnak, egyrészt az Európai Bizottság által megfogalmazott feltételesség — az árvagyerekek helyzete, illetve a roma kérdés — megoldására, másrészt pedig az Európa-ellenes megnyilvánulások visszafojtására, amelyek a nehéz gazdasági körülmények között amolyan nemzetmegmentési front szerepében tetszelegnek.

Bár sajnos néha zavaros és következetlen az ország élén álló koalíció tevékenysége, mégis megkérdôjelezhetetlen érdemei vannak Románia haladásában, integrációs elôkészületeiben, és a civil társadalomban ôszinte partnerre találhat, azzal a feltétellel, hogy határozott legyen az európai értékek óhajában, és legyen bátorsága eltávolítani köreibôl a korrupt politikusokat.

A Pro Európa Liga úgy véli, hogy Románia újabb történelmi esélyt kapott arra, hogy a nyugati stabil és virágzó demokráciák családjába felsorakozzék. Ez mindannyiunk esélye, amelyet nem szabad elszalasztanunk. A Pro Európa Liga kész az összes romániai és kelet-közép- európai erôkkel együttmûködni Európa újraegyesítése érdekében, a tíz évvel korábban, a berlini fal ledöntésével elkezdôdött változások megkoronázásaként.

Tiltakoztak az egyetemisták

Közel 150 egyetemista gyûlt össze tegnap déli 12 órakor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem udvarán. Az ország kilenc egyetemi központjában zajló tiltakozó megmozdulásokhoz csatlakoztak a vásárhelyi diákok.

— A jogaink kivívását célzó megmozdulás kezdete a szerdai tiltakozás — szólt a hallgatókhoz Sipos Remus, a Vásárhelyi Diákliga elnöke. Elmondta, azt próbálták felmérni, az egyetem néhány ezer diákja közül hány részvételére számíthatnak egy-egy megmozdulás alkalmával. Megtudtuk, a tegnap a rendôrségre és a polgármesteri hivatalba kérést nyújtottak be, a hétfôi tiltakozó felvonulás engedélyezése céljából. Vasárnap este 8 órakor az évfolyamelsôk gyûléseznek, amikor is kifejthetik, egyetértenek-e a felvonulással vagy sem. A tiltakozáson részt vevô diákok november 8-án 12 órakor indulnak az OGYE udvaráról, majd a Gh. Marinescu és a Mihai Viteazul utcán haladnak végig, a végcél a prefektúra elôtti tér. Sipos véleménye szerint ahhoz, hogy a diákok elérjék céljaikat, a utcára kell menniük, nem szabad elbújniuk. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak kevesen értették meg a szerdai tiltakozó megmozdulás fontosságát, s jelentek meg az egyetem udvarán.

A felszólaló ismertette a diákokkal a három vásárhelyi diákliga — a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, a Vásárhelyi Diákliga és a Petru Maior Egyetem Diákligája — október 29-31-e között az oktatásügyi minisztérium képviselôivel folytatott tárgyalásának eredményeit. Elmondta, a megbeszélések távolról sem voltak zökkenômentesek, de végül is a minisztérium a diákok három kérése közül kettôt kedvezôen bírált el. Elfogadták az ösztöndíjak százszázalékos emelését, valamint a bentlakási támogatások növelését az egy fôre esô 70.000 lejrôl 140.000 lejre. Elutasították viszont a közszállítási jármûveken való utazásért járó 50 százalékos kedvezményre vonatkozó kérésüket. Ezért döntött úgy a Bukarestben jelen levô, az ország valamennyi diákligája, hogy tiltakozó megmozdulásokat tartanak addig, míg mindhárom követelésüket nem teljesítik.

A tiltakozáson dr. Seres-Sturm Lajos prorektor is jelen volt. "Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szolidarizál veletek, egyetértünk kéréseitekkel, igazatok van, gratulálunk nektek. Tartsatok ki végig, hogy elérjétek céljatokat" — szólt biztatóan a diákokhoz.

Egy órával korábban, a délelôtt 11 órai nagyszünetben, a Petru Maior Egyetem udvarán gyûltek össze a diákok, ahol Constantin Condoiu, a diákliga elnöke ismertette velük a tanügyminisztériumnál folytatott beszélgetések eredményeit, s szólította fel a diákokat a hétfôi tiltakozó felvonuláson való részvételre.

— Az 51. Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás — díszvendégség révén — magyar vonatkozásban vitathatatlanul az év legnagyobb kulturális eseménye volt. Kérdésem: könyvvásárt végigülô kelet-európai, térségen belül pedig a romániai magyar költô hogyan élte meg azt a színes nemzetköziséget, ahol talán nem is annyira az irodalomról, mint inkább az íróember természetétôl idegen kérdésekrôl, végsô soron üzletrôl szól a történet?

— Valóban ott voltam a könyvvásáron elejétôl végig, volt vagy hat-hét felolvasásom is. Legyen az kelet-európai vagy közép-kelet-európai író, megfelelô vérmérsékleti elvárás, ha úgy tetszik: fáradtság- koefficiens szerint éli meg ezt a könyvvásárt, amely elsôsorban könyvrôl és vásárról szól, ugyanis a kiadóknak el kell adniuk a könyveiket. Érdekes ez a frankfurti, ugyanis itt vásár nincs, általában rendelések és szerzôdések köttetnek. A könyvvásár elsôsorban könyvekrôl szól, illetve a kiadókról, és esetleg harmad-negyedrészben a szerzôk könyveirôl. Amiben semmi baj nincs. Ez egy amerikai típusú könyvvásár, a szerzôk meg vannak ugyan becsülve, de mintegy illusztrációként szolgálnak mindahhoz, ami ott esetleg a könyvekben megvan és elhangzik. Ezért vannak a felolvasások, a találkozások és ismerkedések, ez mintegy mellékesen, mert hát a könyv — esetünkben a szépirodalom — mégiscsak arról szól, hogy írók, költôk írják. Nem hiszem, hogy ezek a könyvvásárok nem hoznának azonnali eredményeket is, de az, hogy valójában mennyire sikeres egy vásár, az három-négy éven belül dôl el: ki iránt érdeklôdnek mondjuk a német kiadók, de például ott voltak a franciák is, szóval, hogy kit fordítanak le majd németre, esetleg franciára. Ismétlem, ez nem szokott ott azonnal eldôlni. Persze, szerencse dolga is.

— Gondolom az író könyvével, azaz kiadójával utazik Frankfurtba, ahol aztán közbejön más egyéb is, mint a szemlélôdés...

— Megjelent egy 4x3 címû kazettában három verseskönyv: Balla Zsófia, Spirituoso címû kötete, Parti Nagy Lajos Europink címû könyve és az én kötetem, amely a Fragmentum címmel került kiadásra. Egy kazettában árulták Frankfurtban a fent említett köteteket, de külön-külön is megvásárolhatók jelenleg is már Budapesten. Négynyelvû könyvekrôl van szó: a magyar eredeti német, angol és francia fordításban, részemrôl tizenöt verssel. Egyébként mindenik kötet 88 oldalas, azonos terjedelemben, szép könyvek, megjegyzem. Ez jelent meg, tulajdonképpen ezért voltam Frankfurtban, a könyvet be kellett mutatni, személyesen is képviselni. Hogy megjelenhetett, egyrészt a pécsi Jelenkor Kiadó, a Csordás Gábor, másrészt pedig a Magyar Lettre Internationale, illetve Karádi Éva nagy érdeme. A könyvvásár mellett természetesen sok egyéb irodalmi megmozdulás, felolvasóest volt, jómagam a könyvvásáron kivül három- négy ilyen dologban vettem részt. A vásárral párhuzamosan igen jó rendezvények voltak a Literaturhausban, egy szép kis villában, ott volt a Die Horen-est, amely egy külön magyar számot jelentetett meg, ez egyébként egy hannoveri kiadó, szépirodalmi folyóirat, a magyar számot pedig Relle Ágnes állította össze, de többen többektôl fordították, Láng Zsolt szövege is megtalálható benne. Ugyanott a Literaturhausban volt az a nagyon jó Lettre-est, Karádi Éva szervezésében. A Palais Jaltában is tartatott egy számomra mindenképpen érdekes est, ahol más német, szerb, román, magyar kollégákkal együtt a Magyar Lettre-nek a Balkánnal foglalkozó angol számát mutattuk be, ott lépett fel Mircea Cartarescu, a Romániából kitelepedett Richard Wagner, a szegedi Darvasi László és mások. Volt egy speciális erdélyi délelôtt a Pest-Buda Caféban, hárman szerepeltünk, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár és jómagam, illetve a moderátorunk, Görömbei András. A mûsor végén mutatta be az erdélyi szászsággal foglalkozó német nyelven megjelent Korunk-könyvet Hajdú Farkas-Zoltán, Heidelbergben élô barátom. És aztán Frankfurtban találkoztunk mi erdélyiek is, ott volt Sütô András, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István, Kántor Lajos és ott volt Balla Zsófia, és hát megjelent Szôcs Géza is. Láng Zsolt sajnos nem tudott eljönni. És számomra még jó néhányan hiányoztak, bár lelkileg ott valának, például bennem.

— A kiadónak nyilvánvalóan el kell adnia a könyveit, azt pedig a piacon teheti... Gondolom, tôlünk nyugatabbra mûködô kiadók termékei mind kivitelezésben, mind grafikailag nagy kihívást jelentenek a romániai magyar könyvkiadás, úgy összesítve az Erdélyi Magyar Könyvescéh számára. Ez eddig "külsôdleges" szempont. Maradva csöppet nyugati kiadóknál és könyveknél, az esztétikummal mindig szerencsésen találkozik a tartalom is?

— Egyénenként. Írónak rossz könyvét nagyon szép kivitelezésben is ki lehet adni. Édes istenem, van amikor ez a kettô találkozik. Az idén a magyar szépirodalmi könyvek szépek, legalábbis könyvszerûek voltak. Egy baj volt talán, hogy a magyar pavilon térépítészete egy kicsit rosszul volt elképzelve, és valahol a részleg végében szûk helyen, papundekli dobozok közé szorultak, szorongtak a kiadók, holott ez a vásár tulajdonképpen róluk, azaz a könyvpiacról szól, így hát a magyar felhozatalt nagyobb vendégfogadó térben kellett volna tálalni. Voltak persze szép kiállítások is, retrospektíve histórikusan meg tematikusan a magyar irodalomról, csak hát a szervezôelvet, a rendszert sehogy sem bírtam bennük fölfedezni.

— Szán-e idôt a nyugati olvasó, mondjuk, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár vagy mások "hangulatainak értelmezésére"? A portugál vagy a norvég olvasó valami módon megérzi az erdélyi költô vagy író pulzusát?

— Nem igazán tartom magam kompetensnek, hogy erre válaszoljak, mert nyilvánvalóan ezek különbözô dolgok. Azt azért elmondanám, hogy a könyvvásáron fôleg olyan magyar írók jelentek meg, akiknek több idegen nyelvû fordításuk volt, illetve azok, akiknek éppen most jelent meg fordításuk, vagy antológiabeli közlésük. A szervezôk úgy gondolták, egyébként helyesen, hogy az irodalomnak egy széles spektruma kell megjelenjen a könyvvásáron. Namost, hogy mennyire olvasnak magyar költôt? Kányádi az egyik legismertebb magyar költô, méltán az egyik legszeretettebb is, minden bizonnyal olvassák, ugyanis neki rengeteg fordítása van, ismert költô hát. A német közönség elsôsorban a prózára, méghozzá a regényre, az esszéregényre, illetve a tényirodalom mûfajára vevô inkább, csak ezután következnek a novellák. Elsôsorban regénycentrikus, a Thomas Mann-i örökség ez még a németeknél, úgy hiszem, és hát ott vannak a nagy regényíróik, mint Heinrich Böll, vagy Günter Grass, akit az Európa Kiadó meghívott standjához. A regénynek hát erôs a recepciója. Mondják, van német recepciója a lefordított magyar lírának is, de az nem hasonlítható a próza recepciójához. Emellett lehetséges, hogy francia vagy angol nyelvterületen még annyira sem figyelnek a versre, mint Németországban vagy Ausztriában. Azt hiszem, a költészet Közép-Kelet-Európában még mindig kivételes helyzetben van, fel talán egészen Moszkváig. Frankfurtban igazán nagyon jó helyzetben vannak, akik német nyelven is beszélnek, felolvasnak, van német kultúrájúk. Az egy dolog, hogy Budapesten mit gondolnak a szervezôk értéknek, más dolog, hogy mire van kereslet. Meglepôen erôs volt — joggal — a XX. századi klasszikus magyar irodalom recepciója. Elég itt Márai, Krúdy, Kosztolányi vagy Radnóti Miklós mûveire utalni. Az élô irodalomból is voltak persze a könyvvásárnak új felfedezettjei, Tar Sándor és Oravecz Imre sikert arattak. Nemkülönben Márton László regénye vagy például Földényi F. László Kleist-könyve.

— A magyarországi szélsôjobb árulásról beszél, azt állítva, hogy Magyarország mint díszvendég nem a magyar érdekeket szolgálta, holott azt megtehette volna. Ez mindössze a vitézkötés nézôpontja?

— A magyar ún. szélsôjobb egyre harsányabb véleményszerûsége engem eddig sem, ezután sem érdekel. Ebben a témában sem. Ugyanis aljas, irodalmon kívüli, író- és értelmiségellenes, antikulturális módon megítélni még egy könyvvásár jelentôségét sem lehet. Én ezzel nem tudok, nem vagyok hajlandó, sôt: nem is szeretnék vitatkozni, mert gondolkodó ember, vagy a szellem embere csak helyes, igaz, szellemmel telített mondatokkal tud vitatkozni, ha akar. Aljasságokkal és ideologikus becstelenségekkel nem szabad. Az ôsbutaság és a szégyentelenség nem vitapartner. Sajnos, nagyon jellemzônek tartom mindazt, ami az ún. "irodalompolitikai" avagy a viceházmesteri ideologizálgatások terén megelôzte ezt a frankfurti könyvvásárt, méghozzá nyakló és pofa nélkül. Az egy Prôhle Gergely úr reagálását kivéve, sajnos, nem hallottam magyar kormányrészrôl olyan rögtöni, határozott, konkrét, elítélô nyilatkozatot, amelyben mondjuk, kategorikusan elhatárolták volna magukat Csurka István idevágó nyilatkozataitól, aki egyfolytában és elôszeretettel összekurziválja magát és a magyar literatúrát. Ilyen esetekben "dekázni" fölér a cinkossággal. Fölháborító, szégyenteljes és veszélyes "nemzeti" amnézia ez. Remélni szeretném, hogy nem jellemzô, hogy csak múlékony kórság ez a zsigeri veszettség, nem terjengheti túl önmagát, sem önmaga korlátoltságait. Mert ha mégis, akkor félô, hogy meg kell várjuk, amíg az ún. magyar szélsôjobb netán a román szélsôjobbal karöltve nem csak a mi nevünket, hanem mindenki nevét kurziválni fogja.... Ez a "hatalmi" játék valahonnan nagyon ismerôs, számomra a nemzeti szocializmust és a harmincas éveket juttatja eszembe. Szóval: a könyvvásáron természetesen mindenki ott volt, aki számított, és aki nem számított, ugyanakkor mindenki távol volt, aki számított, és aki nem számított. Azt hiszem, hogy ebbôl a könyvvásárból nem kellett volna eleve ilyen-olyan dubiózus politikai tôkét kovácsolni, eleve demagóg és neopopulista álideológiai harcok sarába rántani, ezt a lehetôséget. Ez általában rossz szájízzel jár, s nem is igen használ a magyar kultúra külföldi megítélésében, mert mégiscsak egy európai kulturális integrációról volna szó.

— Visszatérve Frankfurtra, bizonyosan találkoztál a valamikor jövôben kifutó Európai Irodalmi Expresszre felszálló útitársaiddal...

— A Literatur Expres 2000 egy német kezdeményezésû, egész Európát, annak észak-déli vasútvonalát befutó projekt, az útitársaim pedig Garaczi László és Márton László. Hárman fogunk utazni, mi képviseljük ezen az expresszen a magyarországi írókat. Az út reményeink szerint nagyon jó esély lesz a hôn áhított európai együttlétre, megismerkedésre, arra is, hogy a shengeni falakon innen és túl hátha-hátha létezhet 2000 után is egy sajátosságokat inkorporáló, de egységes szellemi Európa. Közben megjegyezném, hogy a szellem terén ez az európai szellemiség különféle régióknak a specifikumaival együtt vasfüggöny ellenében létezett és létezni fog. Mert a szellem birodalma soha nem a politikai harcoké, soha nem az ideológiai átfestéseké.

— Helyben vagyunk, megérkeztünk. Marosvásárhelyen ma nyílik meg az ötödik könyvvásár. Most már szerényebbre kell fogni a dolgokat? És mit tartogatott erre KAF?

— Tényleg vártam, nagyon jó hagyomány ez a vásárhelyi könyvvásár. Szerkesztésemben a Mentor Kiadónál kerül kiadásra Nagy Attila marosvásárhelyi költô verseskönyve, a Velence harangjai címmel, illetve a Kriterion Kiadó — gondolom — be fogja mutatni Paul Drumaru Transland címû kiváló fordításkötetét, azon még ott leszek, illetve bárhol, ahova hívnak. Erre, vagy a következô év elejére várok ugyan két válogatásból összeálló könyvet, Burus Endre Pro Print kiadójánál fog megjelenni egy exkluzív — gyûjtôknek szinte könyvritkaság — , öt szerzôbôl álló kazetta, Székely János, Szilágyi Domokos, Király László, Ferenczes István és az enyéimbôl válogatott versek, ez karácsonyra jelenik meg, Ars erotica címen szerelmes verseimet gyûjtöttem itt egybe. Nos végsô soron legalább akkora várakozással nézek egy vásárhelyi könyvvásár, mint akár egy frankfurti elé. Ott nyilván több minden dôl el, de az ember számára ez is legalább annyira fontos, mert mindenütt a könyvrôl, a könyv szeretetérôl van szó, legalább egyszer- kétszer évente az efféle dolog is ránk fér harapós és elharapózó közéletünkben.

A Nemzeti Színház elôcsarnokában ma délelôtt 10 órakor kitárja kapuit az V. Nemzetközi Könyvvásár, melynek nyitóünnepségén részt vesznek Marosvásárhely jeles kulturális személyiségei, városi és megyei elöljárók. A könyvvásár mai programjáról tegnapi lapszámunkban tájékoztatást kapott az érdeklôdô, a holnapi program a következô:

Kelet-Nyugat Alapítvány, Bukarest és Lyra Kiadó, Marosvásárhely — Kovács Albert: Szépeszmény poétikák; bemutatja Nagy Pál — Protokollterem;

Kriterion Kiadó, Bukarest: Romániai Magyar Írók sorozat; bemutatja Balázs Imre József, közremûködik a kolozsvári Szín-Pódium — Protokollterem; Béldi Miklós: Európa vízimadarai, bemutatja és dedikál a szerzô — Protokollterem;

Mentor Kiadó, Marosvásárhely: Nagy Attila: Velence harangjai; bemutatja Kovács András Ferenc — Protokollterem; Jánosházy György: Kákonyi Csilla; bemutatja Jánosházy György és Vincze László — Protokollterem;

Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda: dr. Balázs Lajos: Szeretet fogott el a gyermek iránt; Demény István Pál: Táltosok, kerekek, lángok; a köteteket bemutatja Kozma Mária — Protokollterem.

ALTER-NATIVE 7

Tegnap este megkezdôdött az ALTER-NATIVE 7 Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál. A Kultúrpalota nagytermében levetítették Kisfaludy András Elszállt egy hajó a szélben címû kétrészes játékfilmjét, valamint Thomas Ciulei Arcok esszéfilmjét.

Ma délután a 3 órakor kezdôdô versenyprogram keretében benevezett rövidfilmeket vetítenek, majd kiállítás nyílik Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke indiai útján készített színes, egzotikumot hozó felvételeibôl és Bartha László marosvásárhelyi fotómûvész Atyhában forgatott filmképeibôl. Ugyancsak ma este a nagyteremben láthatja a közönség Florin Mihailescu De ce trag clopotele Mitica címû, I. L. Caragiale színmûve alapján készült és lényegében a kisnemesség életét elénkbe táró, színes, problémákkal, érzelmi bonyodalmakkal és kétes moralitással teli világot. Röviden: egy olyan világról szól a történet, amiben az ember, ha élni akar, vagy bolondnak tetteti magát, vagy függeni fog a mások bolondériájától.

Az este 8 órakor sorra kerülô hivatalos fesztiválmegnyító után levetítik Enyedi Ildikó Simon Mágus — 100 címû játékfilmjét. 1998 Párizs. Már alig emlékszünk, milyen is volt. A város, az emberek, a divat, a technika. Egyszerre túl kifinomult és durva, ironikus és vásári. Valaminek a vége, de még semminek sem az eleje. Mint az ókori Róma i.e. 100 körül. Amikor megérkezett oda Simon Mágus, valahonnan a birodalom határvidékérôl... Fôszerepben a kiváló színmûvész, Andorai Péter.

Aki lemaradt annak idején, most nagy kihagyást pótolhat, ugyanis holnap délután 13.30 órai kezdettel újra levetítik Marosvásárhelyen Timár Péter nagy közönségsikert aratott 6:3, avagy játszd újra Tutti címû filmjét, fôszerepben Eperjes Károllyal. De errôl még szólunk holnapi lapszámunkban.

Moldovan Traian fôtörzsôrmester, a cintosi rendôrôrs vezetô-helyettese kedden a hadrévi rendôrôrsön teljesített szolgálatot. Késô este arra lett figyelmes, hogy az egyik kocsmából hangos szavak szûrôdnek ki. Betért a helyiségbe, ahol arra kérte a fogyasztókat, vígadjanak csendesebben. Két fiatalember, a 22 éves M. Cristinel és a 19 éves M. Nicolae Florin (mindketten hadrévi illetôségû, munkanélküli romák) ezt rossz néven vették, s többször megütötték a rendôrt, akit ütés okozta sérülésekkel, a bal lábszárán nyílt töréssel szállítottak a marosludasi kórházba. Mivel állapota súlyosbodott, jelenleg a megyei kórházban kezelik.

Hatóság- és testi sértés alapos gyanújával vették ôrizetbe a két roma férfit, az ügycsomót pedig a Megyei Törvényszék Melletti Ügyészséghez továbbították.

November 2-ig házról házra jártak a Salubriserv megbízottai azzal az elsôdleges feladattal, hogy mintegy 12000 vásárhelyi magánház levélszekrényébe bedobják a köztisztasági díj kivetésére vonatkozó értesítést. A szerencsések, akik az utcán találkoztak velük, helyben átadták a személyenként erre az évre kivetett 12000 lejt, akik viszont elszalasztották ezt az alkalmat, nem tudták, mitévôk legyenek.

Az egyik nyugdíjas házaspár például nem értette, miért kötelezik ôket arra, hogy 6 személy után fizessenek, és tanácstalanok voltak: most már a vállalathoz, avagy a polgármesterségre szükséges elmenniük tisztázni a helyzetüket? Az "aviz"-on ugyanis az állott, hogy ennyien szerepelnek a polgármesteri hivatal nyilvántartásában. A másik ház özvegyen maradt tulajdonosa súlyos betegsége miatt nem jár ki az utcára, s így nemcsak az okozott gondot számára, hogy miként rendezze a saját tartozását, de a volt lakójának a fizetési felszólítását is megkapta a postaládában, aki viszont már harmadik éve az öregotthonban tartózkodik. Közvetlen szomszédságában szintén idôs emberek laknak, egyikük ágynak esett, véglegesen, élete párja ugyancsak mások segítségére szorult, hogy a mindennapit beszerezze, mert megrozzant egészségi állapota miatt nem mehet ki az udvarból.

Nem soroljuk tovább az eseteket. A lényeg az, hogy a díjbefizetési értesítés igen szûkszavúra sikerült. Amennyiben azon feltüntették volna, hogy fölmentést élveznek bizonyos "kategóriák", ezernyi embert megkíméltek volna az aggályoskodástól. Az illetékes hatóságnál dolgozó hivatalnokok, meg a Salubriserv vezetôi és alkalmazottai hiába tudják, hogy az 1998. évi 16-os számú helyi határozat alapján kiktôl nem várják el a város tisztántartásához való külön hozzájárulást, ha azokkal, akiktôl a pénzt be akarják hajtani, nem közlik a "játékszabályokat". Mert azt hiszik, hogy mindenki minden határozatot elolvas és észben tart élete végéig, beleértve azt is, hogy idôközben azok a határozatok milyen módosításokon estek át, mikor léptek hatályba és mikor milyen elôírást vontak vissza.

Ichim Constantinnak, a Salubriserv Rt. gazdasági igazgatójának elmondása szerint nem kell évi 12000 lej köztisztasági díjat fizetniük a 14 éven aluliaknak és a 70 éven felülieknek, a rokkantaknak (hátrányos helyzetûeknek), a háborús veteránoknak és hadirokkantaknak, az 1990. évi 118-as törvényerejû rendeletben szereplô volt politikai foglyoknak és üldözötteknek, továbbá az 1990. évi 42-es törvény szerinti forradalmároknak, a csupán szociális segélybôl élôknek, és (ez nem túlságosan világos megfogalmazás) a jövedelem nélküli családokhoz tartozóknak. Amibôl az következik, hogy a munkanélküli- segélyben vagy támogatásban részesülôktôl még elvárják a hozzájárulást megyeszékhelyünk higiénizálásához.

Azt is az igazgatótól hallottuk, hogy a díjbeszedôk rendelkeztek-rendelkeznek a kedvezményezettek kimutatásával, így bárkit felvilágosítanak jogairól és kötelezettségeirôl. De minden felmentéshez igazoló okiratot szükséges bemutatni, becsületszóra nem engedhetik el a kiírt összeget. Beszélgetôpartnerünk arra kért, írjuk meg, hogy aki el tud menni a vállalat székházához, azt minden munkanapon nemcsak délelôtt, de 14 és 20 óra között is fogadják. Fôként a délutáni-kora esti idôszakban könnyû rendezni a tartozást, mert olyankor kevesebben állnak sorban a pénztárnál. Azoknak sem kell aggódniuk, akik egyedülálló és a házhoz kötött emberekként nem tudnak eljutni a Salubriservhez. Nekik azt tanácsoljuk, hogy hívják fel telefonon az ügyeletest (214-158-diszpécser) és kérjék meg, hogy jegyezze fel a címüket. Az igazgató megígérte, hogy minden ilyen esetben kiküldik a díjbeszedôt.

Egyébként mostanában utcáról utcára jártak-járnak a házi szemét elhordásának díját inkasszáló Salubriserv-megbízottak. Velük is lehet rendezni a köztisztasági díjat, nem kell azonnal a vállalathoz szaladni. Nyugodtan meg lehet várni odahaza, amíg ezért, a most már személyenként és negyedévenként 15000 lejrôl 16000 lejre emelt taksáért jelentkeznek. Az a veszély, hogy a köztisztasági díj késedelmes befizetéséért valamivel többet kérnek tôlünk, csak december 1. után fenyeget. A házi szemét elszállításának kötelezettsége alól azonban nincs fölmentés, még a 70 évet betöltöttek számára sem.

Azt végül is nem sikerült tisztáznunk interjúadónkkal, hogy milyen lakossági nyilvántartást adott át a rendôrség a polgármesteri hivatalnak, s az tovább a köztisztasági részvénytársaságnak. Tudniillik a legutóbbi választások alkalmával kifüggesztett listán mindenkinek ott szerepelt a születési éve is. Most ennek ellenére nem tudják, hogy ki mennyi idôs, ki az igazán idôs, nem beszélve arról, hogy a családok gyarapodásának vagy létszáma apadásának, az elköltözéseknek, elhalálozásoknak stb. nyoma sincsen. Legalábbis a kiküldött felszólítások távolról sem tükrözik a valós helyzetet.

Tény, hogy szolgáltató cégtôl nemcsak elemi udvariasság, hanem egyenesen kötelesség a pontos, helytálló nyilvántartás — ha hozzá akarnak jutni a szóban forgó illetékhez. Egyetlen állampolgár sem kötelezhetô arra, hogy a nyilvántartás-vezetésben, -kezelésben elkövetett hivatali-hivatalnoki mulasztás következményeit elszenvedje. S arra a legkevésbé, hogy ki-ki maga tébláboljon a Salubriservnél vagy a polgármesteri hivatalnál halottibizonyítvány- másolatokért folyamodjon, buletinnel, igazolvány- kópiával, egyebekkel bajlódjon. Bajlódjon az, akit azért fizetnek, hogy precíz nyilvántartást készítsen!

Ha nem tud...

Versenyvizsga bonyodalmakkal

A bukaresti Állami Vagyonalap részérôl érkezett értesítés szerint érvénytelen az október 11-ia versenyvizsga a Közszállítási Rt. igazgatói állására, mert Emil Chioreannak nincs meg a legkevesebb 5 év régisége a cég menedzseri tisztségben. Emil Chiorean a versenyvizsga elôtt benyújtott önéletrajzában mindössze azt jelölte meg, hogy 1994 óta tevékenykedik a szóban forgó társaságnál jogtanácsosként. Arról nem tett említést, hogy ugyanazon év augusztus 22-tôl egy másik társaság adminisztrátora. Az értesítés kézbesítésének napján (október 28.) Chiorean válaszlevelet küldött az ÁVA bukaresti és vásárhelyi kirendeltségéhez, igazolva, a versenyvizsga napján igazgatóként 5 év 1 hónap és 19 nap régiséggel rendelkezett. Tehát teljesítette a versenyvizsgán való részvétel feltételét.

— A törvény értelmében a benyújtást követô tíz napon belül kell válaszolnia az ÁVÁ-nak. Abban az esetben, ha kedvezôtlenül bírálják el fellebbezésemet, beperelem az Állami Vagyonalapot — nyilatkozta lapunknak Emil Chiorean.

Texin '99

Minden év november második szerdáján nyílik Szovátán a Texin-készruhát, cipôt, bôrdíszmûvet, alapanyagokat és kellékeket bemutató vásárral egybekötött kiállítás. A fôszervezôk a Texin Román Ágazati Patronátus, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kiállítással és vásárokkal megbízott igazgatósága, az Expomuressel együttmûködve idén csak a Szováta Szálló elôterét bérelte ki: idén mintegy harmadára csökkent a tavalyi kiállítófelület. Sôt negyedére csökkent a a bemutatók száma, idén csak 45 bemutatkozó standra került igénylô és köztük továbbra sincsenek jelen neves külföldi cégek bár egyeseknek termékei forgalmazóikon keresztül megtalálhatóak. A megnyitón a felszólalók, köztük a Texin elnöke, Stan Nicolae, és alelnöke Stefan Belciu bizakodó hangot ütöttek meg:

— A hangsúly itt nem a kiállításon van, hanem a szerzôdések megkötésén, mivel a vásár célja, hogy a kiállítók és termelôk vagy viszonteladók közötti párbeszédre, üzletkötésre alkalmat és helyet biztosítsanak. A patronátus elnöke arra számít, hogy az elkövetkezô napokban további cégek jelentkeznek, továbbá úgy értékelte elegendô résztvevô van ahhoz, hogy a kiállításnak sikere legyen.

A hangulat változásának az is egy fontos mutatója, hogy míg a tavaly csak korlátozott számú cég mutathatta be termékeit a csütörtök esti bemutatón, a ma esti termékbemutatóra a résztvevôk korlátlan számú termékkel nevezhetnek be.

Egyébként idén a megyénket csak négy cég képviseli (a nyárádszeredai Ermoprod, a segesvári Târnava és Siltex, valamint a marosvásárhelyi Textor).

A szervezôk úgy nyilatkoztak, hogy jövôre kisebb és szûkebb körû kiállítást szándékoznak szervezni.

"Arccal Európa felé, de szívünkben Ázsia minden zöngésével" — a mottója annak a háromnapos tanácskozásnak, amely november 2-6. között zajlik Nagyenyeden Kôrösi Csoma Sándor és keleti gyökereink címmel. A tudományos konferencia szervezôje a Magyarok Világszövetsége, valamint a Magyar Ôstörténeti Kutató és Kiadó (MÔRK), elnöke dr. Csetri Elek akadémikus, társelnökei Dr. Egyed Ákos akadémikus illetve Gazda József közíró.

A szerdai megnyitó alkalmával Krizbai Jenô, a kollégium igazgatója köszöntötte a részvevôket, majd Patrubány Miklós, a Magyarok világszövetsége elnökhelyettese, a VET elnöke nyitotta meg a konferenciát. Ezt követôen szólt a részvevôkhöz Esztergály Elôd, a MÔRK ügyvezetôje, majd Csetri Elek akadémikus tartotta meg a fôelôadást. Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról, valamint Csoma Sándorról, a legnagyobb székelyrôl Szilágyi Ferenc, Kôrösi Csoma Sándorról és Stein Aurelról Kubassek János, a magyar és török nyelvi érintkezésrôl a japán Ikeda Tetsuro tarott elôadást, majd felvatták a Kôrösi Csoma Sándor-emléktáblát.

A délutáni program során a részvevôk megtekintették a Bethlen-kollégiumot, majd az iskola diákjainak elôadásában hallgatták meg Magyari Lajos Csoma Sándor naplója címû poémáját. A szerdai nap bórkóstolóval, valamint a kollégium tanáraival szervezett találkozóval ért véget.

Az idei tanévtôl megváltozik a középiskolák IX. osztályába szervezett felvételi vizsgák módja, amit a Közoktatási Minisztérium idén októberben hozott 4624-es számú redelete szabályoz.

A megindoklás szerint az oktatásügy reformja természetszerûleg kiterjed az ismeretellenôrzés reformjára is, aminek szerves részét képezik a korrekt, biztos és tartós eredménnyel járó országos vizsgák is.

Mivel a múlt évtôl kezdôdôen bevezették a képességvizsgát (kisérettségi), a minisztérium szerint a kötelezô oktatásról a líceumi, valamint a szakoktatásra való áttérés a képességvizsga eredményei alapján kell hogy megtörténjen, ami tehermentesíti a diákokat egy újabb megmérettetés izgalmaitól. A szakminisztérium úgy vélekedik, hogy a felvételi során figyelembe kell venni a tanulók által az V-VIII. osztályokban elért eredményt is. Ami azt jelenti, hogy a sport, mûvészeti és egyházi jellegû osztályok kivételével, ahol képességvizsgát tartanak, a középiskolába felvételét kérô diák általánosának háromnegyed részét a kisérettségi eredménye, egynegyed részét pedig az V-VIII. osztályokban elért média teszi ki.

A beiratkozást iskolánként szervezik meg, s ha az elsô szesszióban nem teltek be a helyek, még két újabb szakaszban lesz rá alkalom. Az iskolák minden beiratkozási nap végén ki kell hogy függesszék az általánosok sorrendjében, hogy hány diák iratkozott be aznap. A beiratkozási idôszak végén a megyei bizottság összesíti az eredményeket, és ezt követôen függesztik ki minden iskolában, hogy hány helyet töltöttek be. A tanintézmények keretén belül, a beiratokozások befejeztével osztják el szakonként a tanulókat az eredmények, valamint az óhajok figyelembe vételével. Ha több tanuló van hasonló eredménnyel az utolsó helyen, az iskolák által kidolgozandó feltételek alapján döntik el, hogy ki jutott be közülük. A mûszaki középiskolai oktatás keretében a kilencedik osztályban az általános ismeretek oktatása folyik, a szakosodás pedig csak tizedik osztálytól történik meg.

A szakiskolákban a megszabott 15 tevékenységi területnek megfelelôen osztják el a tanulókat.

Említettük már, hogy képességvizsgát a sport, mûvészeti és vallásos profilú osztályokban tartanak. A kapott jegy az eredmény háromnegyed részét teszi ki, egynegyed részt az úgynevezett felvételi-általános (képességvizsga eredménye — V-VIII. osztályban elért jegyek) képez. A pedagógiai és katonai szakos osztályokban a felvételizôk képességét átment, ill. visszautasított minôsítéssel osztályozzák. Akik sikertelenül próbálkoztak, átiratkozhatnak más iskolákba.

Az anyanyelvû iskolákba iratkozó diákoknak ellenôrizhetik az anyanyelvi tudását.

Ha a beiratkozás lezártával három tanuló áll egyforma általánossal az utolsó helyen, mind a hármat fel kell hogy vegyék.

A felvételi vizsgára a képességi (kisérettségi) igazolvánnyal rendelkedô diákok jelentkezhetnek. A VIII. osztályt 1999 elôtt végzett tanulók képességvizsgát (kisérettségit kell tegyenek), amelyre akkor jelentkezhetnek, ha még nem töltötték be a 18. évüket. Inasiskolába a képességi igazolvány nélkül is be lehet iratkozni.

A tanintézmények felvételi bizottságának élén elnökként az iskola igazgatója áll, alelnök az aligazgató, titkár az iskola titkára, tagjai pedig az iskola 4-5 tanára. A megyei bizottságot a fôtanfelügyelô vezeti, alelnök a helyettese, a titkári teendôket 2-3 tanfelügyelô látja el, tagjai tanfelügyelôk és tanügyi káderek.

Beiratkozáskor a tanulónak az alábbi okmányokat kell felmutatnia: beiratkozási típusnyomtatvány, a születési igazolvány hitelesített másolata, a képességvizsgán (kiséretségin) és az V-VIII. osztályokban elért eredmények alaján kiszámított felvételi általánosnak az iskola által kibocsátott eredeti példánya, a képességi bizonyítvány, az V-VIII. osztályok anyakönyvi kivonata, az iskolaorvos vagy a körzeti rendelôintézet által kibocsátott orvosi igazolvány.

A Kemény János Mûvelôdési Társaság és a helyi RMDSZ szervezésében, valamint a szászrégeni magyarság hozzájárulásával október 24-én Abafáján a Huszár kastély (jelenléeg speciális iskola) falán emlékplakettet helyezett el a helybeli Gyulai Pál és Dsida Jenô tiszteletére. A megemlékezést az abafáji református egyház templomában tartottuk.

A borongós, zord idô ellenére sokan gyûltek össze, igét hirdetett Magyarosi Levente református lelkész. Az istentisztelet után a helyi RMDSZ elnöke, Márk Endre köszöntötte az egybegyûlteket. Bíró Dónát nyugdíjas történelemtanár pár szóban felidézte Gyulai Pál alakját és Abafájához való kötôdését. Gyulai Pál Báthory Zsigmond fôkamarása és fôtanácsadója volt, s Abafáját érdemei elismeréseként kapta Báthory Istvántól. Gyulai a politikai intrikák áldozata lett és 1592-ben meggyilkolták.

Böjthe Lídia tanárnô, a Kemény János Mûvelôdési Társaság elnöke Dsida Jenô költô alakját elevenítette fel, Abafájáról írt levelei nyomán. A költô egy évet (1928) töltött a helységben, az abafáji kastélyban Huszár báró gyermekei mellett meditátorként. Az ünnepi mûsor nívóját Kilyén Ilka marosvásárhelyi színmûvésznô elôadása emelte, aki Dsida- verseket szavalt.

Az emlékplakett tervezését és kivitelezését a szászrégeni Baróthi Ádám képzômûvész, tanár, míg az anyagi hozzájárulást a szászrégeni RMDSZ vállalta fel.

Jelenlétével dr. Kincses Elôd, az RMDSZ Maros megyei elnöke is megtisztelte a rendezvényt, aki beszédében az 1956-os októberi forradalomra is emlékezett. A Dsida-plakettet Soós Ferenc RMDSZ-tanácsos leplezte le. Koszorút helyezett el: az RMDSZ, a Kemény János Mûvelôdési Társaság, az öreg cserkészek csapata Magyari Levente és Schupiter Éva, az ifjú cserkészek Bozsoki Zoltán vezetésével. Jelen volt még Pakó Benedek szászrégeni katolikus plébános is.

Demeter Judit, Szászrégen

A Népújság ez év június 17-i számában olvastam a 600 millió lejjel növelték a Bankcoop alaptôkéjét címû cikket, amelyben közölték, hogy egy hónapon belül mindenki megkaphatja a pénzét. Szeretném közölni, hogy bár október is lejárt, még nem kaptuk meg a pénzünket, sôt a kamatot sem.

Ezzel kapcsolatban szeretém megemlíteni a következôket: hetente megyek kihallgatásra a bankigazgatóhoz a nôvérem ügyében, aki szintén magas korú és beteges. Ezért szeptember elsején benyújtottam egy kérést, mellékeltem a személyi adatait, amelybôl kitûnik a kora. Kértem, legalább a kamatokat fizessék ki, hogy kivehessük a gyógyszereket. Kérésünk süket fülekre talált. A cikk olvasata után persze hogy feldühödtünk. Még a kegyetlen ember is megérti, hogy egy idôs nônek nagy szüksége van arra a kamatra, ami törvényesen jár neki. Máskülönben szabályos lopás, amit a bank tesz a betétesekkel, és nincs semmi jogorvoslat. Naponta 30-40 ember áll reggel fél nyolctól a kis kamatokért, de csak 6-7 ember, protekciósok jutnak a pénzhez. Meddig mehet ez így?

A Bankccop betétesek nevében,

Kovács Péter

A helyi sajtóban igencsak megsokasodtak a maxi-taxik körüli viták. A 26-i lapszámban megjelent egy újabb cikk, amelybôl tudomásunkra jutott, hogy a maxi-taxikkal ismét kitoltak. A közszállítási vállalat csupán a maga érdekeit veszi figyelembe, az utazóközönségét nem. Az a tény, hogy a maxi-taxikat kitiltották a város fôterérôl, nemcsak rájuk nézve, hanem az utazókra nézve is hátrány. El kell ismerni, hogy a maxi-taxizás számos elônnyel, de némi hátránnyal is jár. Jó az, hogy olcsóbb, mint a busz, hogy a jegyet helyben, a maxin kell váltani, s hogy kevesebbet kell várakozni. Továbbá az utasok ott szállnak le és fel, ahol óhajtanak. Hátrány, hogy csúcsidôben nagyon zsúfoltak. A buszoknak nagyobb a befogadóképességük, de a hazai gyártmányúak rossz állapotban vannak, a külföldrôl hozott jármûvek valamivel jobbak. Chiorean úr a háza táján kellen szétnézzen, s csak azután támadja a konkurenciát.

Mindent egybe vetve szerintem az a legnagyobb gond, hogy Marosvásárhelyen olyan személyek döntenek a közszállítás sorsáról, akik sohasem utaznak busszal vagy maxi-taxival.

Azzal, hogy a maxikat "kiszorítják" a fôtérrôl, sokunkat megfosztanak a gyors és olcsóbb utazási lehetôségtôl.

Joanovics Barna Dénes

A szentlélek csodája volt számunkra, ami a nagykendi református templomban történt. Lassan már nem lehet rendhagyó ünnepekrôl beszélni, mert ami fiatal lelkipásztorunk elméjében megszületik, hagyománnyá válik. Ilyen volt az Öregek vasárnapja is. Zsúfolásig megtelt a templom, ott volt mindenki, akit ügyes-bajos dolga nem szólított máshová. Jó volt látni, a már megszokott arcok mellett azoknak az arcát, akiket eddig betegség, öregség, tehetetlenség tarott távol. Ôket az egyház mikrobuszával hozták el az ôsi templomba. Az igét Korodi Csaba lelkipásztor hirdette. Arról beszélt, hogy az öregségben nemcsak a keserûséget, a betegséget, a másra utaltságot kell látni, hanem azt, hogy ilyen körülmények között is hasznos tud lenni az, aki hasznos akar lenni. Jézusban erôsek vagyunk, Jézus nélkül a szalmaszál is erôs teher lehet, de vele a mázsás teher is szalmaszál - mondotta Luther Márton.

Péterfi László, a gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora emelkedett szólásra, aki kifejtette, az öregségnek is megvan a szépsége és értéke. Az ünnepség színvonalát az iskolás gyerekek szavalata és éneke, valamint Fülöp Margit szavalata emelte. Ezt követte a szeretetvendégség, amelyen kaláccsal, borral, teával kínálták a falu öregjeit. Ezalkalommal tárhatták ki egymásnak és nekünk szívüket-lelküket, oszthatták meg gondjaikat, s remélhetôleg érezték, törôdünk velük.

Fülöp Katalin, Nagykend

— teszi fel a kérdést Kelemen Ferenc a Sipos Lajos által írt könyv elôszavában. S erre a nyugalmazott tanár igyekszik választ adni. — Amikor kilenc évvel ezelôtt a arosvásárhelyi Rádióban elkezdôdött ez a sorozat, nagyon megörvendtem, s megkülönböztetett figyelemmel hallgattam egykori franciatanáromat.

Számomra érdekes volt, mert tôsgyökeres vásárhelyi *mindkét nagyapámnak háza volt a városban, én pedig 16 házban laktam hosszú életem folyamán, s így a házak nagy részét ismerem.

A hatvan házról és ezek lakóiról szóló beszámolókat, elbeszéléseket olvasva rájöttem, milyen sok szép épülete van szerény városunknak. S ugyancsak a könyv olvasatakor döbben rá az ember, hogy ezekben a gyönyörû házakban mennyi, városát és embertársait szeretô és tisztelô ember élt és dolgozott.

A házak, akárcsak az építtetôik, sok viszontagságot éltek meg az évek során. Az akkori tulajdonosok azzal a szándékkal építették, hogy családjaik számára várak, erôdítmények lesznek, s hogy ott fognak majd élni unokáik, sôt dédunokáik is. Nem így történt. Háborúk, rendszerváltások, elhurcoltatások, kitelepítések és másfajta szenvedések vártak az egykori házépítôkre.

Nagyon megváltozott az egykori csendes, tiszta, virágos városnak az arculata. Mi, 70-80 éves emberek, akik jól ismertük a régi Vásárhelyt, ma szomorúan lépünk az utcára. Ismerôs arcot már nagyon keveset látunk. Sipos tanár úr 60 ház történetét írja meg, de nagyon sok ház van még a városban, amely érdemes lenne arra, hogy beszéljünk róla. Ha Sipos tanár úrnak lesz még ereje arra, hogy a sorozatot folytassa, jó lenne beszélni még az Apolló-palotáról, a Bányai-palotáról, a Telegdi-házról, a Kazinczyi utcai tanári házakról, a Kolping és az IKE-székházakról, a Szentgyörgy utca Bernády- házról, a Dudutz- és az Izrael-sarokról, az Agyagási-fürdôrôl, dr. Kabdebó Kálmán házáról és még sok más, általunk annyira kedvelt helyrôl: az Édes Lyukról, a Súrlott Grádicsról, a Gusáth, Cseh Gábor vagy az Orbán vendéglôkrôl. Vég nélkül lehetne sorolni a régi emlékek helyeit.

Véleményem szerint hasznos és dokumentumértékû ez a könyv. Emlékeztetô nekünk, öregeknek, ismeretterjesztô a fiataloknak. Köszönet a tanár úrnak, hogy közreadta, s hogy szóra bírta a régi házakat.

Nuridsány Tibor, Marosvásárhely

Régi, de mégis újkeletû kérdéshez szeretnék hozzászólni. A kábeltelevízió díjának újabb emelésérôl van szó.

Akkor, amikor létrehozták a kábeltévét, örömmel és megelégedéssel nyugtáztuk. Az is helyénvaló volt, hogy szerzôdést kötöttünk a céggel, amely bevezette a kábeltelevízió mûsorait. A szerzôdés elsô pontja így szólt: minden elôfizetô, aki igénybe veszi a szolgáltatást, havi egy dolláros elôfizetési díjat fizet. Sajnos, ezt az összeget már kezdetben felsrófolták. Így az öröm nem tartott sokáig, mert pár hónap múlva magyarázatok kíséretében duplára emelték a díjakat. Ezután legalább kéthavonta emelgették a díjakat. Persze, mindig megmagyarázták, hogy miért kellett ezt, a számukra is kellemetlen intézkedést hozni. Sôt, egy alkalommal még rádiós beszélgetést is szerveztek, s ekkor a feleségem feltette a kérdést Gáspár Sándor mûsorvezetônek, miért történik az állandó áremelés? Egyszerû volt a válasz. Így van, akinek nem tetszik, vágassa le a kábeltévét. Erre még többen telefonáltak, s fenntartották, hogy igenis egy dollárt kellene fizessünk.

De, ha ragaszkodunk a tévéadásokhoz, akkor csendesen elfogadtuk a helyzetet. Most pedig ismét drágít a kábeltelevíziós társaság.Az újságolvasók tudják, november elsejétôl ismét drágult a bérleti díj, mert a hálózatot újabb három mûsorral bôvítik. Ezt azután teszik, miután megkérdezték a "tisztelt" elôfizetôket (?!) Na, nem mindenkitôl, csak 350-tôl, ami a nézôk kis százalékát teszi ki. A megkérdezettek, állítólag, nagy örömmel fogadták az új adók bevezetését, s zokszó nélkük fogadták a havi díj 75 ezer lejre való kerekítését is.

Sok elôfizetôvel beszéltem, egy sem volt a megkérdezettek között. Egyikük sem osztotta a kábeltelevíziós társaság önkényes döntésének helyességét. Mert: ez a díj a szerzôdésben foglaltak több mint négyszerese. A több milliós fizetéssel rendelkezôk nem érzik meg, de mi igen. Sok ezer elôfizetô nevében kérjük, vonják vissza döntésüket!

Szabó László, Marosvásárhely

A Transilvania Befektetési Alap a tôzsdén

November elsejétôl öt pénzügyi befektetési társaság került a tôzsdére: az aradi Banat-Crisana, a bákói Moldova, a brassói Transilvania, a bukaresti Muntenia és a craiovai Oltenia Befektetési Alap. Ezek részvényeit a Bukaresti Értéktôzsde I-es kategóriájában jegyezték. Az elôbb felsorolt alapok közül olvasóinkat a Transilvania Befektetési Alap sorsa érdekli, ezért csak erre térek ki. A brassói központú, ám Marosvásárhelyen is kirendeltséget mûködtetô befektetési társaság alaptôkéje 546.071.666.000 lej és 9.276.377 részvényese van. Fô tevékenységi területei a tulajdonukban levô részvények kezelése, a saját portfolió kezelése, befektetések eszközlése stb.

Minden, az eseménnyel kapcsolatos elôrejelzés beigazolódott, hiszen már az elsô nap az értékpapírok jóval a névleges áruk alatt keltek el. Az 1000 lejes névleges értékû Transilvania Befektetési Alap részvénypapírjai például elsô nap 450 lejért cseréltek gazdát, és ezzel még mindig az öt alap között, a Muntenia alappal együtt az elsô helyen osztozik, míg a többiek még ennél is kevesebbre értékeltettek.

A tôzsdén való szereplés elsô napja után Grama Emilt, a marosvásárhelyi kirendeltség elnökét kerestük meg, aki kitartott korábbi álláspontja mellett:

— A tôzsdére való felkerülés lehetôséget nyújt az adásvételre, de nem jelent kötelezettséget. Az értékpapírok nem olyanok, mint az eladósorban levô vénlányok, hogy az elsô adandó alkalommal túl kell adni rajtuk. Ez a jelenlegi 450 lejes ár amúgy sem jelenti még a kispénzû részvényesek gondjainak a megoldását. Tudom, most sok szerencsétlen ember igyekszik túladni papírjain, a közelgô tél pénzügyi nehézségeire gondolva, de nagyon plasztikusan fogalmazva ezekkel a papírokkal kár befûteni. Én nagyon remélem, hogy hamarosan stabilizálódik a törvénykezés, ami azután maga után vonja a befektetôk érdeklôdését és várhatóan, amint komoly befektetôk érkeznek, a részvények ára emelkedni fog. Ezért, ismétlem, egyelôre nem érdemes túladni rajtuk. Én nem hiszek a csodákban, ezért nem mondom azt, hogy néhány napon belül megérkezik a várva várt befektetô és felvásárolja a befektetési alap tôzsdén levô részvényeit, felhajtva az árat, de úgy gondolom, hogy elôbb-utóbb ez az esemény is bekövetkezik. Aki meg akkor adja el a részvényeit, az akár a névleges érték többszörösét is megkaphatja értük. Annál is inkább, mivel a jelenlegi könyvelôi értékelések szerint a részvények 2-3000 lejt érnek.

A tényleges eladáshoz a részvényeseknek rendelkezniük kell egy saját jelszóval, amit jelenleg a befektetési alap székhelyén lehet beszerezni. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy jelszót a személyazonossági igazolvány (illetôleg a benne levô személyi szám) és a részvények bemutatása után bárki kaphat. Sajnos, egyelôre az alap munkatársai nem tudnak a sok kérésnek eleget tenni, ugyanis minden ellenkezô javaslat ellenére a tulajdonosok el szeretnék adni részvényeiket, ezért nap mint nap félszázas tömeg tolong a bejárat elôtt, esetenként listák készülnek az érkezés sorrendjérôl és ismétlôdik a már korábbról jól ismert koreográfia.

Nem hivatalos értesülések szerint a bukaresti Regisco, amely eddig kezelte a részvényeket, tárgyalásokat folytat mind a kereskedelmi kamarával, mind más cégekkel az adminisztrációs tevékenységek átvétele céljából, de még nem sikerült kiegyezniük egyikükkel sem, így továbbra is az alap látja el ezen teendôket.

Miután a részvényesek hozzájutnak a jelszóhoz, bármely ingatlanügynökségen keresztül szabadon eladhatják értékpapírjaikat.

CEC-hitel a kisvállalkozóknak

A közelmúltban lapunkban is megjelent hír szerint a takarékpénztár (CEC) a Román—német hitelalappal együtt november 1-jétôl egy új hitelezési programot indít. A program vezetôivel beszélgetve azonban a száraznak tûnô értesítés adatait további információkkal egészíthettem ki. Monica Lucia Friciu, a megyei takarékpénztár (CEC) igazgatónôje illetve Nicolae Cristian Andreica programvezetô egymás szavába vágva, látható lelkesedéssel beszélnek az induló programról:

— Egy nap alatt már nagyon sokan megkerestek minket, így bízvást számíthatunk rá, hogy sikeres program lesz. A hitelezés akár lejben, a piaci kamattal (jelenleg 55-60%), akár német márkában (12-16%-os kamattal) történik. Pontosítanunk kell, hogy a lejben történô hitelezéskor az elsô három hónapban a kamatok változatlanok, míg a márkában felvett összegekre a hitelezés lejártáig változatlan kamatot számítunk fel, amely a fent említett 12-16%-os sávban a felmutatott garanciától függ. A hiteleket 12 vagy 24 hónapra biztosítjuk és szinte alig van megkötés. A pályázónak kis vagy nagyon kis (50 alkalmazottnál kevesebb), teljes egészében magán-, többségében román tôkével rendelkezô vállalkozásnak kell lennie.

— Mire lehet pályázni?

— A szokásos pályázatokhoz viszonyítva a program elônye, hogy raktáralap létesítésére, alapanyagra, bútorvásárlásra, berendezések és felszerelések vásárlására stb. lehet hitelt felvenni, vagyis, amire csak szüksége lehet egy vállalkozónak. Ugyanakkor egészen kis összegektôl nagy hitelekig, bármennyit lehet beérni: nincsenek megkötések, mint ahogyan a pályázó által végzett tevékenység típusára vonatkozóan sincsenek. Kereskedôtôl kisiparosig mindenki hozzánk fordulhat.

Az eddig vázolt rugalmasság a garanciákat illetôen is jellemzô a programra, ugyanis nem követelnek zálogként ingatlant, a pályázó garantálhat az árukészletével vagy egyéb ingósággal.

A csak Maros megyében igényelhetô hitelek további elônye, hogy a termelési beruházásoknál esetenként dönthetnek egy 30-tól 90 napig terjedô türelmi idô megitélésérôl. A program elindítását egy majd' háromhetes piackutatás elôzte meg és az eredmények alapján a hitelezési alap, bár egyelôre korlátozott, az igények szerint bôvíthetô.

Az igazgatónô összegezésként elmondta:

— Azt szeretném, ha a kisvállalkozók bátran fordulnának hozzánk kérdéseikkel, mert ismétletem: a lehetôségekhez mérten legrugalmasabbak vagyunk. Ami pedig az operativitást illeti arra számítunk, hogy nem húzódik sokáig el egy-egy hitel odaítélése. Ennek egyetlen akadálya lehet, ha túl sokan jelentkeznek és nem leszünk képesek emiatt már a benyújtást követô napon foglalkozni a kérelmek egy részével.

Kötelezô a termelôi igazolvány

A kormány 99-es számú, még hatályba lépése elôtt híressé vált rendelete a sajnos immár szokásossá vált koreográfia szerint keltett zavart, ezúttal a termelôk körében. A szóban forgó rendelet kimondja a termelô cégek újabb engedélyt kell hogy kiváltsanak, amely maximálisan 5 évig érvényes és amely szavatolja, hogy az illetô cégek "képesek termelni". A módszertan azonban nem készült el 30 napon belül az elôírt, annak ellenére, hogy a rendelkezés már augusztus 30-án megjelent. Mi több, az érvénybe lépés pillanatától (azaz szeptember vége) számított 90 nap is hamarosan lejár, tehát a törvényt alkalmazni kell, ám termelôi igazolványoknak még se híre, se hamva. A rendelkezés értelmében a kérvényeket a már említett 90 nap alatt be kell adni és feltételezhetôen a fizetendô illetéket is le kell pengetni.

Hogy ez nem mindenki számára lesz könnyû, az már most látható, hiszen az illeték nem több és nem kevesebb, mint a vállalkozásba befektetett, inflációhoz igazított összeg 0,2%-a, függetlenül az esetleges ingatlanok vagy ingóságok (eszközök, berendezések) értékcsökkenésétôl. Az sem számít, hogy az illetô vállakozás nyereséges-e vagy sem. Ráadásul az érvényességi idô lejártával újabb 0,1%-ba kerül az igazolvány felújítása is.

Az összeg kifizetése után aztán az illetékes szervek ráérôsen, két év leforgása alatt elkészítik az igazolványokat. Persze, közben nem "tétlenkednek", hanem különbözô okiratokat kérnek a kérvény benyújtójától, majd ellenôrzik azokat stb., végül, ha mindent rendben találnak, kiállítják az igazolványt, amit a termelô szépen berámázhat és a falra kiakaszthat, egyéb haszna úgysem származik belôle. Annál inkább nyereséget jelent az illetékekbôl feltöltött "reformalap" (Fondul pentru reforma economica) kezelôjének, a Román Fejlesztési Ügynökségnek. Az alap rendeltetése még nem tisztázott, csak annyi bizonyos: kormányhatározat dönt majd a sorsáról.

A rendeletnek további hiányosságai is vannak, és csak remélni lehet, hogy a módszertan megválaszolja a menet közben felmerülô kérdéseket is. A termelôk feltehetôen igencsak igyekezni fognak az papírok beszerzésével, tekintettel a kiróható 50 millió lejes büntetésre, amit az igazolvány hiánya von maga után.

A versolvasáshoz is kell a hangulat, jobban mondva a ráhangoltság. A szerkesztôtôl elvárják, hogy mindig minden mûfajra legyen ráhangolva, a szerzôk többsége úgy képzeli: bekopog, jó napot, hoztam százhúsz verset, erre a szerkesztô székkel s kávéval kínálja, mohón a kéziratért nyúl, és a szó szoros értelmében fölissza a szöveget, kiszívja a papírosból a lírát, aztán kielégülten hátradôl, és azt mondja: Uram, le a kalappal.

Holott a szerencsétlen csak két perce dôlt ki egy förmedvénytôl, és még mindig a hülye drog hatása alatt van. Szédeleg az esze.

A vershez valamilyen állapot kell. (Natürlich, lelki, lelki.) Az "életmû" bekerül egy vaskos iratcsomóba, aztán majd átfutja a mindig idôzavarral küszködô lapcsináló, és mert tudja: senki meg nem rója érte, kritika nincs, a barátok hallgatnak, hát valami "közölhetôt" betervez a tükörbe, olyat, "ami üti a mércét", mint Páké Barátost.

A lap megjelenik, mert a lapok – megszûnésük elôtt, rendszerint – általában megjelennek. A költôvé ütöttekkel.

Utólag nézve a lapot, néha maga is rácsodálkozik, jé ennek a fickónak ez a fordulata itt: nem is olyan rossz. (Annyira hozzászoktatta magát a gyönge dolgokhoz.)

Ezt egy novemberi hajnalon írom. Verset olvasnék, keresem Simonffy Jóskát a Helikonban. Jól sejtem, nem tartozik azok közé, akiknek nevét fölveszik az elsô oldali menübe, az a keret ott a jobbaknak van fenntartva. De ez a Simonffy szerintem még mindig az egyik legeredetibb magyar költô, hirtelenjében Utassyhoz szeretném hasonlítani, de mesterségbeli tudás tekintetében nem állná meg a helyét, így azt mondom: a legösztönösebb magyar költôk egyike. Úgy ír, ahogy az neki "jön". De hiába nézek át négy óra húsz perckor valami harminc példányt a kolozsvári irodalmi hetilap legutóbbi számai közül, pechem van, mint Vájsz Gizinek. Simonffy nincs sehol.

Közben viszont rábukkanok egyebekre. Arra, hogy mi a bajom. A diagnoszta – Nonó. László Noémi. "Fáj a szemem. A kötôhártya izzik. / Rég volt, hogy sírtam, sokára fogok. / Álmatlansággal küszködöm / És összefoglalok. // Az álmatlanság zaklatott hajóút. / Egyszerre közel, távol van a part. / Hajóm az égen nem olvasható / Irányba tart." A vers többi része már nem rám érvényes, az a Nonó külön bejáratú bulija. De engem ennyivel már eltalált. Vannak költôk, akik egybôl telibe találnak. Azután nem tudok és nem is akarok szabadulni tôlük. Simonffyra egyszer még visszatérek, ô volt az, akinek a kézírását nem tudta jól olvasni Székely János. Mindenki másét igen, Jóska a hieroglif-szakértôt is szégyenbe hozná.

Vannak ismeretlenek, akikre ráfigyelek, bekeretezem ceruzával egy-egy sorukat, hogy nini, majd hasznát veszem talán, idézni való, aztán elrakom a folyóiratot, és évek múltán, amikor megint keresek valamit – egy verssort keresek, egy fénylôt, nagyot, egy csodás dallamot, ami fölérne veled, Május (Bartalis János) – : váratlanul felbukkan. De már elfeledtem, miért jelöltem meg, újraolvasom, elmerengés, agyrázkódás.

"Imádkozni a macskámmal szoktam / elalvás elôtt, / betakarózom, rám hasal / – fészke én és fészkem ô – , / aztán rákezdünk szerényen: / Miatyánk, mondom én, / drr, drr, mondja Cirmi, / a bûnömet megbocsásd, / drr, bizony, mondja Cirmi, / a dicsôség úgyis tiéd, / drr, drr, örökre, drr, drr, / Cirmi dorombol, / kis kályha, / jókat dorombolunk, / hát úgy hiszem, drr, drr, nem orrolhat meg érte / – mert mindig elôbb alszunk el, mint a vége –, / drr, esténként fölkéredzkedünk a Jóisten kegyébe."

A költô: Molnár Krisztina Rita. Versének olvastán fölkiáltok: hogy a lopás ütné meg!

De effélét kizárólag otthonomban mûvelek, már ti. a mûélvezést. Bent a lapnál nincs idô az ilyesmire, a szûk kis irodák, melyekben minden négyzetméteren ott ücsörög egy ember meg egy asztal meg egy szék, nem alkalmasak az elmélyült eszmecserére a költészet értelmérôl, a líra szépségérôl, a versrôl, mely ím, költôjével együtt ott dorombol Isten ölében.

Egy másik költô, akinek bekereteztem a versét (nem adott külön címet ennek a hét sornak), Brokés Ágnes. Nem tudok semmit róla. És ez így van jól. Szabadon álmélkodhatok. "Isten stílusa / Fantasztikus. / Figyelni kell / Hogyan szállnak a felhôk / Hogyan néznek a macskák / És hogyan haldokolnak / Az emberek."

Létay Lajost egyszer láttam, amikor süvölvényekként (harmincéves kamaszok, haha) bemerészkedtünk az Utunkhoz Varga Sanyival (akkoriban még novellizált, azóta leszokott róla, elvonókúráját a budapesti Kurír szerkesztôségében fejezte be, azóta mûsorújságot csinál), továbbfékezô tanfolyamon vettünk részt Kolozsváron, hát beütöttük magunkat, csak úgy né. Hornyák József válaszolgatott írásainkra, mikroszkopikus betûit ma is ôrzöm, hát ôt kerestük, jött is, és nagy buzgósággal vezetett be a fôszerkesztô Létayhoz. Aki elfoglalt ember volt vagy lehetett vagy annak látszatát keltette, különben is mirôl tárgyalhattunk volna, fôleg miután így fogadott: – Hát maguk azok? Én pedig azt hittem, hogy Hornyák elvtárs csak úgy kitalálta magukat, hogy fiatal írók, miegymás, aztán a saját írásait süti el a lapban a maguk neve alatt.

Puff. (Pedig igaza volt; ahogy mi akkor írtunk.) Na, ott nem sokat szemeteltünk, én a laphoz még egyszer vagy kétszer beütöttem magam, láttam, hogy Kocsis és Molnos sakkcsatázik (nem tudom, ki nyert, a Szevetterbenszületett-é, vagy az Ady-fejû), Marosi hevesen anekdotázik, mindenki mást csinál, holott én úgy képzeltem, komoly társaság az. Egy fenét. Egyik alkalommal Horváth István vett kézre, kikérdezett, ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok stb., aztán elmentünk Mózes Attilával a szomszédos Muskátliba. Egy másik alkalommal a Bágyoni Szabó István egeresi borát itták, karácsony vagy szilveszter elôtt, bejött Bajor és mindenkit megölelt, megcsókolt, engem már ismert, hiszen akkoriban indítottuk el Korondon és Parajdon az áprilisi "kacagóbálokat", a humortalálkozót, gesztusa megrendített. Aztán elmentünk Mózes Attilával és talán Németi Rudival a Muskátliba.

Azontúl Mózes Attilát kerestem, ha Kolozsváron volt dologom, lehetôleg ott-tartózkodásom elsô napjaiban, amíg még nem fogyott el a pénzem.

Mert természetesen elmentünk a Muskátliba. Amikor az megszûnt, találtunk más virágot magunknak.

Létay talán az egyetlen az elmúlt idôk (viszonylag magas pozíciót betöltött, "tisztséget viselt" stb.) értelmiségijei közül, aki költészetében is tetten érhetôen, katartikusan éli át újra a múltat, "múltját", nem mutatványként, galambôsz fejére nem szór hamut, hanem megrendülten néz szembe jövôjével, a Halállal, és engedi sajogni szívét a sok rossz ébrenlétért, a sok kettétört reményért, a megannyi torz sikerért. Íme: "Elaludni egy verssor közepén / s többé aztán nem is ébredni fel, / ez lenne szép, ez lenne Költemény, / így menni el, amikor menni kell. // Fizethetne az élet ennyivel, / hisz oly sok volt a kettétört remény, / rossz ébrenlétben annyi torz siker, / hogy borzongnék csak összeadni én! // Elaludni egy verssor közepén, / míg messzirôl egy rím csendülne fel, / tisztán, sokkal szebben, mint az enyém / bármikor is a Versek idején. "

Nyakunkon a tél, a fagy, a hideg. "Évek óta azzal a fával tüzelek –

olvasom Oravecz Imrétôl –, /melyet apám szedett élete utolsó éveiben vágás után az erdôn. / Így melegítenek a halottak." (Fa)

"Tél, hó, hideg, / délután, csönd,/ egyedül a városi lakásban, / sötétedés elôtt tíz perccel, // hirtelen megszólal az ablak alatti berkenyén egy feketerigó, / és bejelenti az estét – // ne feledd, / ilyen pillanatokért élsz. " (Emlékeztetô)

Ne feledjük. Ne feledjünk.

A kozloduji atomerômû nem zárható be a közeljövôben

A kozloduji atomerômû nem zárható be a közeljövôben, mivel Bulgária energiaszükségletének mintegy 40%-át biztosítja. Az erômû bezárása évek kérdése, s Bulgária jelenleg nem engedheti me magának az atomerômû bezárását — nyilatkozta a Rompresnek Nino Dimov, a bolgár környezeti és vízügyi miniszterhelyettes. Az Európai Bizottság szakértôinek az atomerômû biztonságáról készült jelentései és a konklúziók általában pozitívak voltak. Bulgária az utóbbi években fontos lépéseket tett az atomerômû biztonságának javításáért — fûzte hozzá Domiv, aki a román—bolgár környezetvédelmi partnerség negyedik szubregionális találkozója alkalmából tartózkodik hazánkban.

A szolgáltatások drágultak a leginkább szeptemberben

A városi szállítás (6,3%), a bérletek (6%) és a vendéglôk (4,8%) a legkifejezôbb példák a szolgáltatások szeptemberi megdrágítására — mutattak rá az országos statisztikai bizottság adatai. A szolgáltatások szeptemberben augusztushoz képest 2,9 százalékkal, míg az év elejétôl 22,3 százalékkal nôttek. A nem élelmiszer termékek közül az üzemanyag (5,3%), a dohány és a cigaretta (5,1%) drágult a leginkább szeptemberben —, augusztushoz mérten. Megjegyzendô, hogy a villamos a hôenergia és a földgáz szeptemberben nem drágult. A nem élelmiszer termékek szeptemberben augusztushoz képest 2,9, míg az év elejétôl 43,2 százalékkal emelkedtek — jegyezte meg az említett forrás.

A politikailag üldözött személyeknek folyósított pótlékok emelése

A képviselôk törvénytervezetet hagytak jóvá, s ennek értelmében a kommunista diktatúra által politikailag üldözött, illetve deportált személyek bizonyos jogokban részesülnek. A szabályozó rendelkezés kiigazító jellegû azon személyek számára, akik erkölcsileg szenvedtek a komunista rendszerben elkövetett politikai üldözések nyomán. A törvénytervezet célja az említett személyeknek nyújtott társadalom védelem javítása a pótlékok megemelése révén. Jelenleg a havi pótlék 85.770 lej, amelyet a fogságban vagy deportálásban töltött mindegyik évre számítottak ki 1998 decembere szintjén. A törvénytervezet értelmében e pótlékot 130 ezer lejre emelik.

Elsô világháborús magyar halottakra emlékeztek Sulmonában

Tar Pál, Magyarország szentszéki nagykövete és Juhász Dezsô katonai attasé kedden a sulmonai temetôben megkoszorúzta az elsô világháború idején olasz hadifogolytáborban elhunyt magyarok emlékére emelt obeliszket. Ezzel az aktussal azokra a honfitársakra emlékeztek, akik az akkor pusztító spanyolnáthában vesztett&eacu