Bernády-napok

Minden könyvbemutatónak van alkalmi színhelye, jobbrészt közmûvelôdési hajlékokban. A közönség bemegy, valakit meghallgat, dedikáltat, gratulál és hazamegy, s ha szerencsés "csillagjárása" van a kultúrának, másnap vagy közelebbrôl minden kezdôdik elölrôl. Marosvásárhelyen kivételes alkalom is akad egyszer-kétszer évente, amikor a közönség a Bernády Háznál "cifrább palotába" megy, valakit meghallgat, és aztán szellemileg ott is marad jó ideig. Végsô soron a két ház egyazon személyiség nevéhez fûzôdik, a Kultúrpalotát Bernády építtette, a Házzal pedig emléket a polgármesternek az utókor állít folyamatosan.

A Bernády-napok másodnapján, szombaton délután a Kultúrpalota elôcsarnokában Borbély László, a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának elnöke megnyító beszédét követôen Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztô- helyettese mutatta be és méltatta "Bernády emlékezete" címû, egyébként ritka szép kivitelezésû kötetet, amelybe a tavalyi emlékünnepségen Bernády György városépítô tevékenységét és korának Marosvásárhelyét kimerítô, ülésszakokon elhangzott elôadásokat, tanulmányokat válogattak a szerkesztôk.

— Az Impress és a Lyra Kiadók jó ügyre vállalkoztak, a könyv grafikailag is örömet szerez az olvasónak — mondta Gálfalvi György. Bernády alakja lényegesen nem változik, mindössze árnyalataiban bôvül, de sok mindenre ugyanakkor fény derül, amelyeket ezidáig nem ismert az olvasó. A polgármester megmarad annak, aki volt, cselekvô emberre emlékezik az utókor. Tanulságként üzenet a mába: ha következetesen van valamire akarat, ez a megátalkodott világ is elôbb-utóbb meghátrálni lesz kénytelen. Bernády György, ha nehezére esett is, tudott kompromisszumokat keresni, megkötötte a csúcsai paktumot, ô volt az, aki elment a magyarbarátsággal csöppet nem "vádolható" Anghelescuhoz, érdemei felsorolásához aligha akadna itt helyünk. Ellenben volt és van egy városunk, amelyben Bernády Györgynek annyi háza van, ahányan rá emlékezünk — mondotta a Látó szépirodalmi folyóirat fôszerkesztô-helyettese.

— Reméljük, eljutunk oda, hogy gyûlölködés nélkül fogjuk tisztelni egymás szobrait — fûzte mindezekhez Borbély László államtitkár, emlékest kezdete elôtt említve még a kuratórium újabb kezdeményezését: mihamarabb Bernády- emlékszobát szándékszik berendezni Marosvásárhelyen.

Mielôtt a Csiky Boldizsár és Nagy Miklós Kund zenemûvészeti-irodalmi elképzelése szerint szerkesztett és összeállított mûsoros emlékestre sor került volna, Borbély László, a Bernády György Alapítvány nevében Fodor Imre polgármesternek nyújtotta át azt a Bernády- emlékplakettet, amelyet kuratóriumi döntés alapján ezután minden évben kiosztanak olyan személynek, aki városépítô tevékenységével nyilvánvaló eredményeket jegyez, a város hírnevét jó értelemben gazdagítja. Nos a kuratóriumi döntés indoklásában az áll, hogy Marosvásárhely jelenlegi polgármestere elôzetes civil szervezeti tevékenységével, majd polgármesteri ténykedése során jelentôs gazdasági beruházásokkal, a központi aluljáró továbbépítésével, a középkori vár rendeltetésének helyreállításával, szociális konyha és menhely felállításával, a Marosvásárhelyi Napok sorozatosan sikeres megszervezésével, a háromnyelvûség meghonosításával, a kétnyelvû közönségtájékoztató központ létrehozásával, nem utolsósorban a törvénytelen építkezések meggátolásával városának jó hasznára vált.

A Bernády György Alapítvány emlékplakettjének — Gyarmathy János szobrászmûvész munkája — és díszoklevelének átvételekor mondta Fodor Imre polgármester: — Köszönöm, hogy a munkának ekkora tisztessége adatik!

Az Irodalom és zenemûvészet Bernády korában címû emlékesten azon írók, zeneszerzôk mûveibôl szólaltattak meg, akik a századelôn Marosvásárhelyen éltek, valamiképpen a városhoz is kotôdtek és alkottak, irodalmárokként a Zord Idô körül csoportosultak. Fellépett a marosvásárhelyi Mûvészeti Liceum zenekara, vezényelt Szônyi Zoltán, felléptek Szélyes Ferenc, Kilyén László, Kilyén Ilka, Gyéresi Júlia, Farkas Ibolya színmûvészek, zongorán Balla Zsuzsánna, Kovács Zsuzsánna, Borsos Edit és Soós Orsolya, gordonkán ifj. Kozma Péter játszott. A mûsort Nagy István színmûvész vezette.

Katolikus-lutheránus közös nyilatkozat a megigazulásról

(MTI) — A Vatikán és a Lutheránus Világszövetség vasárnap, a reformáció napján Augsburgban aláírta a megigazulásról szóló közös nyilatkozatát.

A Szent Anna-templomban tartott ünnepélyes istentisztelet keretében, több száz vendég és hívô jelenlétében aláírt dokumentum elsimítja a lutheránusok és katolikusok egyik központi, a nyugati egyházszakadáshoz nagymértékben hozzájáruló hitvitáját, és érvényteleníti a másik egyház tanainak korábbi kölcsönös elítélését - jelentette az AP.

Az "évszázad ökumenikus eseményének" ünnepi szertartásai az augsburgi dómban kezdôdtek közös ájtatossággal. A meghívott vendégek, hívek és érdeklôdôk ezután körmenetben átvonultak az evangélikus Szent Anna-templomba, ahol a Szentszék képviseletében Edward Cassidy bíboros, a Keresztény Egységet Elôkészítô Pápai Tanács elnöke, míg a Lutheránus Világszövetség nevében annak elnöke, Christian Krause braunschweigi tartományi püspök látta el kézjegyével a nyilatkozatot.

Az aláírást perceken át tartó tapssal fogadta az ünnepi istentiszteletre összegyûlt hívôsereg. A kiemelkedô eseményen 50 püspök és egyházfô vett részt meghívott vendégként a világ minden tájáról — írta a német hírügynökség.

II. János Pál pápa vasárnap üdvözölte és méltatta a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség Augsburgban aláírt közös nyilatkozatát, amely elsimítja a lutheránusok és katolikusok egyik hitvitáját és érvényteleníti a másik egyház tanainak korábbi kölcsönös elítélését.

A katolikus egyházfô a keresztény egység felé vezetô nehéz út mérföldkövének nevezte a csaknem öt évszázados vitának véget vetô dokumentumot.

Az AP jelentése szerint a pápa állásfoglalása a római Szent Péter székesegyházban, a vasárnapi misén hangzott el.

Az ökumenikus nyilatkozatban a két egyház egyetért abban, hogy az ember egyedül a hit alapján és Isten kegyelmébôl üdvözülhet (igazulhat meg). A jó cselekedetek nem feltételei, hanem "gyümölcsei" az üdvözülésnek — ezzel gyakorlatilag megerôsítést nyert Luther Mártonnak (1483-1546), a reformáció megindítójának és vezérének alaptétele. Luther tanításával szemben a katolikus egyház hosszú idôn át azt vallotta, hogy az ember jó cselekedetei révén és az egyházi szentségek elfogadásával valamelyest hozzájárulhat üdvözüléséhez. A megigazulás körüli vita 1530-ban a nyugati egyház szakadásához vezetett, a vallási háborúkban emberek millióit mészárolták le.

Cassidy bíboros hangsúlyozta: a keresztényeknek kötelességük helyreállítani az egyház egységét. A közös nyilatkozat nagy elôrelépést és új reményt jelent ezen a nehéz úton — mondta. Krause hozzáfûzte: szándékaik szerint a nyilatkozat megnyitja az utat a többi vitás kérdés, így az egyházi szentségek és hivatalok eltérô értékelésének rendezése elôtt is.

A Magyar Állatorvosok Világszervezete október 30- án, Szovátán a Szováta Szálló protokolltermében régió-konferenciát szervezett, amelyre több mint 100 személy érkezését várták a környezô hat országból. Az érdeklôdés sokkal nagyobb volt, hiszen a rendezvény megkezdésekor már nem maradtak ülôhelyek. Megnyitó és köszöntô beszédet mondott dr. Szieberth István, a Magyar Állatorvosok Világszervezetének elnöke. Megtudhattuk, hogy a civil szervezet 1997-ben alakult Budapesten, jelenleg 800 tagot egyesít, Romániából 350 szakember kérte felvételét a szakegyesületbe. A világszervezet megalakulásának célja a — országhatárokra és állampolgárságra való tekintet nélkül —, az anyaországban és a világ más országaiban élô magyar állatorvosok kapcsolatrendszerének kiépítése és fenntartása, szakmai és területi szervezetek létrehozása, céljaik megvalósítása, a magas színvonalú állatorvosképzés segítése, nemzetközi tapasztalatcserék megszervezése. dr. Gámentzy Zoltán elnökségi tag a szovátai régió-konferenciát hídnak nevezte, amely összeköti a hazai állatorvosokat az ukrán, a szerb, szlovák és más nyugati országokbeli kollegákkal. Ilyen és ehhez hasonló konferenciák során sikerül megoldani a közös problémákat. A szakmai elôadások pedig nagy lépést jelentenek a tapasztalatcserék terén. Mátyás Endre polgármester részletesen bemutatta Szováta várost, hangsúlyozottan kitért a település turisztikai jellegzetességeire, majd szakmai eszmecserére került sor, amely keretében elôadást tartott: dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô, a Román Állatorvosi Kollégium alelnöke, a Romániában gyakorolt állatorvosi praxisról beszélt; dr. Kökény Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara fôtitkára a magyarországi állatorvosok praxisát mutatta be; dr. Lantos Csaba, a Magyar Földmûvelésügyi Minisztérium fôtanácsosa elôadásának címe Állatvédelem Magyarországon; dr. Vetési László, a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem éllettan és biokémia tanszéke egyetemi tanárának szakelôadása felkeltette a jelenlévôk érdeklôdését hiszen a fájdalom élettanáról értekezett kimerítôen; dr Szász ferenc a gödöllôi Országos Mesterséges Megtermékenyítô Rt. ügyvezetô vezérigazgatója, egyetemi docens, fôállatorvos a szaporodásbiológia magyarországi helyzetét ismertette; dr. Makó Zsuzsa, a kassai egyetem tanára a húscsirkék takarmányozásáról és az alkalmazott biotechnológiákkal kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a jelenlévôkkel; dr. Vaskó László kassai egyetemi docens, a vágósertés takarmányozásának kérdéseit boncolgatta. A konferencián jelen volt dr. Ioan Rusu, a megyei állategészségügyi igazgatóság vezérigazgatója, dr. Popa Marius, a Maros Megyei Állatorvosok Kollégiumának elnöke. Mindketten meggyôzôdésükrôl beszéltek, hogy az elôadások elhangzása nyomán a hazai szakembergárdának sikerül szélesítenie szakmai látókörét, ismereteit. A konferencia hozzásegíti a hazai állatorvosokat, hogy a privatizálási folyamatban ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket már évekkel ezelôtt elkövettek a szlovák, magyar vagy ukrán kollegáik. A konferencia délután kezdte újra munkálatait, amikor a Magyar Állatorvosok Világszervezete megtartotta az 1999. évi választmányi ülését, amelyen beszámolt a cenzori bizottság majd folyó ügyeket vitattak meg.

Közel 200 éves templomuk tetôzetének megjavítását ünnepelték október utolsó szombatján a székelycsókaiak, meghívottjaik, s az elszármazottak.

A napsütéses délelôtt ellenére a Kisgörgénytôl három kilométerre fekvô Székelycsókát az elhanyagolt, kövezetlen úton csak szekérrel vagy gyalog lehetett megközelíteni. A település kezdetét az elhagyott, többnyire lakatlan, vagy romák által lelakott házak, gyomos udvarok jelezték.

Az elsô írásos emlékek 1536-ban a falut Csókákfalvának említik. Jelenlegi református templomát 1800-1804 között építették, míg a tornyot csak 1884-ben húzták fel. A két világháború között a faluban több mint félezer magyar református élt, a földek államosítása után a fiatalok, középkorúak tömegesen hagyták el szülôfalujukat. Jelenleg a közigazgatásilag Ákosfalvához tartozó Székelycsókában 15 magyar református személy és közel félszáz roma család lakik. A településen nincs kereskedelmi egység, a villanyt is csupán idén vezették be. A volt tanítói lakásban a Kisgörgénybôl kijáró tanítónô oktatja a roma gyerekeket.

Az ünnepélyre közel száz elszármazott, vendég és helyi református gyûlt össze. A hálaadó, ünnepi istentiszteletet Sárpataki János a Marosi egyházmegye esperese tartotta. Felhívta az egybegyûltek figyelmét a szülôktôl tanult énekek, imádságok fontosságára, ragaszkodó és hûséges népnek nevezte a székelycsókaiakat, hiszen megfogyatkozott létszámuk és nehéz anyagi helyzetük ellenére megjavították Isten házának tetôzetét, megakadályozva beázását. A templomjavítás életjavuláshoz vezet, vélekedett az igehirdetô. Az egybegyûlteket köszöntötte Fehérvári Bálint, a kisgörgényi anyaegyházközség s egyben a székelycsókai leányegyházközség lelkésze is, majd beszámolt a tetôzet javításáról. Elmondta, hogy már 1994-ben világossá vált a helybéliek számára a javítás szükségessége, de a pénz hiánya miatt csak idén került sor a munkálatra. A 24 millió lejes tetôzetjavítást a székelycsókaiak, az elszármazottak, az egyházmegye és egyházkerület, valamint a mezôpaniti gyülekezet holland testvérgyülekezetének adományai tették lehetôvé. Ugyanakkor megköszönte a 80 éves Szabó József, székelycsókai gondnoknak segítôkészségét, példás hozzáállását, s azt is elmondta, hogy a kis gyülekezet tervezi a templom falainak renoválását is. A jelenlevôket Gondos Benedek, nyárádkarácsonfalvi református lelkipásztor és Szabó Árpád elszármazott is köszöntötte.

A kohászat jövôje

A Szovátán a hét végén a megszokottól eltérôen a kohászat jeles képviselôi voltak jelen mintegy három napig. Köztük a Sidex, az Otelinox Târgoviste, Galfimban Galati, Trefo Galati továbbá fémforgalmazók képviselôi szinte minden megyébôl, meghívottak voltak jelen a szlovák Kosicei kombinátból illetve a szintén szlovák Ferona forgalmazótól, a Dunaferr Pestszentlôrinci kirendeltségétôl valamint a németországi Stahlvertrieb-süd Kft.-tôl is. Maros megye legreprezentatívabb képviselôje, aki egyben a szervezés egy részét is magára vállalta, a Comat Mures volt.

A tudományos konferencia hátterérôl, mert hiszen emiatt gyûltek össze majd 100-an az ország minden részérôl sôt a határokon túlról is, a szervezôk részérôl Petre Costachel, a Sidex vezetôségének egyik tagja és egyben a román kohászati termékek forgalmazói egyesületének, az Ardimetnek az elnöke beszélt:

— Az immár hatodik alkalommal Szovátán megrendezett tudományos konferenciát most is az Ardimet évi közgyûlésével kötöttük össze. A közgyûlésen az egyesület vezetô testülete évi tevékenységi beszámolót tart, ugyanakkor megújítják a vezetôségi tagokat. A beszámoló során a tagok világos képet kaphatnak mind az egyesület pénzügyi dolgairól, mind az egyesület megerôsítéséért végzett tevékenységrôl és a kül- és belföldi forgalmazókkal való kapcsolattartásért tett erôfeszítésekrôl. Mint ismeretes, tavaly tavasztól tagjai vagyunk az európai forgalmazók egyesületének az Eurometalnak, és idéntôl már a vezetôségbe is beválasztottak minket. Külön eredményként könyvelhetjük el, hogy ma már az Eurometal munkájában szervesen részt veszünk és hogy a mi álláspontunkat is figyelembe veszik döntéshozatalkor. Úgy gondolom, nem szerénytelenség, ha azt mondom tehát: beszámolónkban több jó, mint rossz dolog hangzott el, ami pedig a tagok véleményét illeti, bizalmukról talán a titkos szavazások eredményei beszélnek, mivel a testület nagyrészét újraválasztották.

— A közgyûlés eredményeként milyen változások várhatóak az Ardimet életében?

— Az Ardimet élete folyamatos változásoknak van alávetve, hiszen a mindennap módosuló feltételek erre köteleznek bennünket. Többek közt ezen a közgyûlésen fogalmazódott meg az igény olyan lerakatok létrehozására országszerte, amelyekben a hazai piacról hiányzó, tehát nem konkurenciális importtermékeket tárolnánk és amelyeket a gyártók és forgalmazók árucserével szerezhetnének be innen. Ezáltal a termékeknek egy igen széles választékát tudnánk biztosítani a piacon.

A közgyûlést követôen a forgalmazók és gyártók részvételével megkezdôdött a kétnapos tudományos ülésszak. A megnyitón jelen volt Gheorghe Nan, a Megyei Mezôgazdasági, Kereskedelmi és Iparkamara elnöke illetve Dorin Florea prefektus is. Gheorghe Nan megnyitó beszédében kiemelte az a tény, hogy hatodik alkalommal sikerült megszervezni a konferenciát, mutatja, van jövôje a román kohászatnak, és a kohászati kutatásnak is.

A választott témák mindegyike számíthatott a résztvevôk érdeklôdésére, hiszen köztük kohászati és szakdolgozatok, forgalmazással kapcsolatos gazdasági kérdéseket taglaló elôadások stb szerepeltek, de nem feledkezhetünk meg az új számítógépes nyilvántartást bemutató vagy egyes törvénykezési kérdéseket taglaló elôadókról sem. A Sidex kereskedelmi igazgatója által elôkészített téma, amely a pénzügyi zárlat feltételei mellett megvalósítható árucserérôl szólt, aktualitásának köszönhetôen megérdemelne egy részletesebb bemutatást, ám a helyszûke miatt nem térhetünk ki rá. A Sidex átszervezési programjáról szólóra illetve a külföldi résztvevôk véleményére a késôbbiekben még visszatérünk.

Csak a mesék idôtlenségében változik kôbálvánnyá az, aki útja során visszanéz abba az irányba, ahonnan elindult a boldogulás, a boldogság felé. Korántsem mesei elemekbôl építkezô mindennapjainkban azonban elengedhetetlen az idôszakos visszatekintés azokra a közelebbi vagy távolábbi pontokra, ahonnan folyton elindulunk. Szükség van a számvetésre már csak azért is, hogy felmérjük mekkora utat jártunk be, s mit kell még tennünk annak érdekében, hogy nyugodt lélekkel adjuk tovább az elôttünk járóktól kapott örökség jelképes stafétabotját. S, mert szükségünk van a szertartásokra, hisz ezek színezik, ezek törik meg a hétköznapok egymásba folyó végtelenjét, Mindenszentek ünnepével, halottak napjával méltó keretet teremtettünk magunknak a számadásra és az emlékezésre.

Ôrájuk, akiknek elvesztése sajgó hiányként szövi át napjainkat, vagy, akikre már az idô csiszolta érzelmek békéjével s hálával gondolunk, hisz életet adtak számunkra, s lehetôvé tették, megkönnyítették, hogy a viágmindenség útjain nekünk szánt észrevétlen pici távon, bizonyíthassuk, hogy mégsem léteztek, léteztünk hiába, s láncszemeként ennek a mindig "megszakadó folytonosságnak", a tôlük kapott örökségbôl a hasznosat a továbbmutatót a saját értéknek hitt útravalónkkal gazdagítva emlékükhöz méltóképpen testáljuk mi is tovább.

Annál is inkább, mert az idei nem akármilyen számvetés, visszatekintés kell hogy legyen Egy évezredet zárunk nemsokára, hát bôven van — szûkebb és tágabb hazánkban —, akire emlékezni, akiknek köszönetet mondani közelebbi és távolabbi szeretteink mellett. Hát gyúljon, lobogjon fel értük is egy pici gyertyaláng, s egy-egy szál gondolatot szánjuk az ô emlékükre is.

Mindent, a fájdalmasat is széppé tehetjük, ami emberi. Az elmúlás, halottaink ünnepe is ilyen. Ahogy az enyhe október végi ôszben színesen szálló leveleivel vállunkra hull, s megérint a múló idô, induljunk hát el feléjük. A lélek, az emlékezés útjait nem kell közmûvesíteni, aszfaltburkolattal bevonnui. Csakis tôlünk függ, hogy meg tudjuk-e ôrizni járhatónak azokat, s úgy fürkésszük a jövôt, úgy alakítjuk a jelent, hogy bennünk él, hogy nem feledjük el a múltunkat sem. A mértékletesség, a haladni tudás mércéjével mérve.

F1 szezonzáró

Október utolsó napján Japánban tartották a száguldó cirkusz ötvenedik évadjának szezonzáró, és címdöntô fordulóját, a szigetországi Szuzuka 5,864 kilométeres, híres aszfaltkörén.

A versenyt megelôzô edzések során a bajnoki párbaj mindkét résztvevôje elárulta feszültségét. Irvine látványosan apróra tört egy Ferrarit a szombati idômérôn, amiért félbe is kellett szakítani az edzést, Hakkinen pedig ugyanezen edzés utolsó perceiben csúszott ki a pályáról, miközben az elsô rajtkocka megszerzéséhez szükséges köridô felállításával próbálkozott. Az évad utolsó edzéselsôségét végül is Michael Schumacher szerezte meg a Ferrarinak.

Hakkinennek nyernie kellett ha biztos akart lenni a dolgában, azaz második világbajnoki címében. És a finn mintaszerûen rajtolt, megelôzve Schumachert az elsô kanyar elôtt. Ráadásul a világbajnok meglehetôsen kemény tempót diktált, az 53 körös futam elsô tíz köre alatt mintegy 6 másodperces elônyt szerzett. Mögötte Schumacher Ferrarija rótta a köröket, a harmadik helyen a francia Panis (Prost-Peugeot) körözött. Irvine negyedikként haladt a pontszerzôk sorát záró Coulthard és Frentzen elôtt.

Ez a helyzet egészen a 17. körig tartott, ekkor Panis kezdte meg a kerékcserék és tankolások sorát. Az élmenôk mindegyike két-két szervizszünetet hajtott végre. Hakkinen a 19. körben frissített, ekkor Schumachernek adta át a stafétát. A német két körrel késôbb látogatott a depóba, Coulthard társaságában, Irvine pedig a 22. körben kereste fel szerelôcsapatát. Így a 23. körre az élmezôny a következôként festett: Hakkinen, Schumacher, Coulthard, Irvine, Frentzen, a hatodik helyre pedig Panis kiesése következtében Ralf Schumacher (Williams-Supertec) jött fel.

Az élmezônybôl leghamarabb Irvine jött ki másodszor friss gumikért a 33. körben. Egy körrel késôbb Coulthard a szalagkorlátnak vágódott egy kanyarban, és csaknem 16 másodpercet vesztegelt a boxban, miáltal a 8. helyre esett vissza, késôbb pedig ki is állt a versenybôl. Három körön belül pedig eldôlt a verseny. A 36. körben Schumacher kereste fel a Ferrari- depót, egy körrel késôbb Hakkinen is megtartotta második szervizét, és a német elôtt sorolt vissza a pályára.

A befutóig hátramaradt 16 kört a finn már probléma nélkül teljesítette. Hakkinen az utolsó körökben már lennebb is adott az iramból, így a hajrára Schumacher hátránya 5 másodpercre csökkent. A második helyen végzô németet Irvine követte a harmadik helyen. Coulthard kiesésével Frentzen futott be negyediknek, Ralf Schumacher, és az utolsó pontot elcsípô francia Jean Alesi (Sauber-Petronas) elôtt.

Mika Hakkinen, aki tegnap karriere 14. GP-gyôzelmét aratta, másodszor is világbajnok lett. A finn versenyzô Alberto Ascari, Juan Manuel Fangio, Jack Brabham, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher után az F1 fél évszázados történetének hetedik olyan versenyzôje, aki megvédte világbajnoki címét. A konstruktôrök versengésében a Ferrari ünnepelhetett: a száguldó cirkusz egyetlen csapata, amely a kezdetek kezdetétôl bent van az F1-ben, történetének 9. konstruktôr-világbajnoki címét szerezte meg. A maranellóiak legutóbb 1983-ban bizonyultak a cirkusz legjobb csapatának.

Kosárlabda A-osztály

A szerencsétlen múlt heti vereség után, a vásárhelyi csapat Viciu nélkül volt kénytelen pályára lépni, akinek a múlt heti mérkôzésen szenvedett sérülése viszonylag súlyosnak bizonyult, s legkevesebb egy hónapig begipszelt kézzel kénytelen a pályán kívülrôl követni az eseményeket. Szintén nem épült fel teljesen Nagy Zoltán sem, bár már helyet foglalhatott a cserepadon.

A vásárhelyi csapatnak ezúttal az a Poli Moldrom Iasi volt az ellenfele, amely a bajnokság elsô szakaszában, az A selejtezô csoportban a második helyen végzett. Ennek ellenére - a két selejtezô csoport közötti értékbeli különbséget bizonyítandó - a mérkôzés viszonylag könnyûnek bizonyult a hazai csapat számára. Már az elsô félidô 10. percében a Herlitz-Mobex 26-18-ra vezetett, s ezt az elônyét folyamatosan növelte. A szünetben 12 pont volt az elôny, ami megnyugtatónak tûnt a folytatáshoz. A második félidô közepére a iasi-iak némileg - 9 pontra - megközelítették a hazaiakat, de elsôsorban Cristescu, Corui és Pintea teljesítményének köszönhetôen Vásárhely ismét elhúzott, hogy végül fölényes 30 pontos elônnyel nyerje meg a találkozót.

Kétség nem fér a Herlitz-Mobex gyôzelmének megérdemelt voltához, ami annak is köszönhetô, hogy a lepattanó labdák zömét ezúttal elsôsorban ôk szerezték meg. Ugyanakkor néha bizony elôfordult, hogy a passz ellenfélhez jutott, s ezt egy jobb szembenálló csapat nem hagyja kihasználatlanul. Nem árt nagyobb figyelmet szentelni a szabaddobásoknak sem, hisz nagyon sok maradt ki belôlük. Örvendetes, hogy Cristescu ismét sikeresen próbálkozott hárompontos dobásokkal, aki mellé a remek formában játszó Corui is felsorakozott. Kissé gyengébb teljesítményt nyújtott ezúttal Ilic, de játéktudása így is 15 pontra volt elég. Takács Károly edzô az utolsó percekben lehetôséget adott a fiatalabb játékosoknak, Czinkának, Felekinek, Dénes Csabának a játékra, akik ügyes megmozdulásokkal bizonyították, hogy számíthatunk rájuk a jövôben.

Pontszerzôk: Pintea 25, Corui 22 (5 hárompontos), Cristescu 16 (4), Ilic 15 (1), Kosanin 12, Szászgáspár 2, Feleki 2. Iasi-nak a legtöbb pontot Mirisevschi 19 (4), Costel Moscalu 16 (3) és Burlacu 14 szerezték.

Játékvezetôk: Dumitrache Costel és Nicoara Calin, mindketten Bukarestbôl.

*

A B-osztályban a Herlitz-Mobex II a tavaly még a legjobbak között játszó kolozsvári U Sanexet fogadta. A nagy tapasztalatú vendégek 106-83 arányban gyôztek, miután a szünetben a Herlitz-Mobex 48-44-re vezetett. A vásárhelyi csapatból Czinka, Feleki és Józsa Botond teljesítménye érdemel említést.

Nehéz minôsíteni az ASA utóbbi idôben mutatott játékát. Mikor már-már a szurkoló azt gondolta volna, hogy lehet Vasile Maghiar elnök ígéretébôl valami, s az idén tényleg a feljutásért fog küzdeni a csapat, hisz idegenbôl sorban hozza a pontokat, itthon, kétségbeejtô teljesítményt nyújtva, el is veszíti azokat. Ha összeszámoljuk a hazai pályán elvesztegetett pontokat, akkor rájövünk, hogy akár könnyedén, nagy fölénnyel, éllovasok is lehetnénk.

Valami nincs rendben az együttes háza táján, ezt Ciorceri két héttel ezelôtt benyújtott szabadságkérelme, majd - a motrui gyôzelem hírére - visszatáncolása is bizonyítja. Bármennyire is igyekszik Maghiar elnök elhitetni a közvéleménnyel, hogy nincs vita a csapat tagjai és az edzô között, a közönség azt kénytelen konstatálni, hogy úgy tûnik, vannak olyan játékosok, akik Ciorceri menesztését szeretnék elérni.

Persze ez csupán spekuláció, az viszont tény, hogy a klub anyagi helyzete sem biztosít optimális feltételeket a teljesítményhez. Mert ugyan mibôl fizették volna ki a játékosoknak járó prémiumot, ha történetesen nem veszítik el azt a rengeteg itthoni pontot? Az ASA haszonbérbe szeretné venni a nagypiac mûködtetését, azt remélik, hogy ezzel biztosítják majd a mûködéshez szüksége anyagi alapokat. A tervnek azonban nem örül mindenki, elsôsorban a piacok igazgatósága tiltakozik. Kérdés, hogy mekkora jövedelmet jelentene ez, s az is furcsa, hogy a csapat úgy tûzte ki célul a feljutást, hogy filléres gondokkal küzd.

Ha józanok akarunk maradni, akkor immár mindenki számára világos, hogy jövôre az ASA nem lesz az elsô osztályú csapatok között. Jelenlegi kerete alapján nem is oda való, s ha nem lesz pénz igazolni megfelelô játékosokat, talán jobb is, hogy a B- osztályban marad.

Persze, a B-osztályban is lehet látványosan és eredményesen focizni, de a szombati teljesítmény aligha fogja visszacsalogatni a nézôket a szebb napokat is látott Ligeti stadionba.

A legfrissebb hírek szerint George Ciorceri a mérkôzés után benyújtotta a lemondását. Utódja személyérôl még csak találgatások folynak.

Ligeti pálya, kb. 1500 nézô.

ASA: Rotaru - Kovács (27. p. Gábor), Török, Mihu, Zsigmond - Enyedi, Rosca, Lup, Stoica (68. p. Dâmbian) - Cioloboc, Fl. Miclea.

Edzô: George Ciorceri.

UM Temesvár: Almasan - Bricui, Mada, Kovács M., Bar - Kovács A. (80. p. Fogarasi), Nicsovics, Galeacu, Calin (89. p. Luca) - Ritter (54. p. Moise), Vaczkó.

Játékvezetô: Iulian Udrica (Bukarest).

Partjelzôk: Constantin Varzaru (Bukarest), Ioan Negoescu (Tîrgoviste).

Gólszerzôk: Vaczkó (9. p.), Moise (59. p.).

Sárga lap: Rotaru (61. p.).

A 2. percben: Galeacu 30 méterrôl megpróbálja becsapni Rotarut. Az emelése azonban a kapu fölött is elszáll.

A 4. percben: Rotaru bravúrosan, a lábával hárítja Vaczkó lövését.

A 9. percben: Ritter beadását Vaczkó fejjel értékesíti: 0-1.

A 21. percben: Rosca próbálkozik lövéssel, ám labdája a kapu fölé száll.

A 24. percben: Cioloboc fejel kapura, de rosszul találja el a labdát.

A 34. percben: Miclea Florint 25 méterre a kaputól buktatják. Török próbálkozik a lövéssel, de a labda lepattan a sorfalról.

A 39. percben: Almasan kiejti Rosca beadását, Stoica hat méterrôl fölé lô.

A 40. percben: Ritter óriási helyzetben gyengén találja el a labdát, Rotaru hárít.

A 42. percben: Az ASA elsô lövése, amely kapura megy, Rosca révén.

A 49. percben: Három egymás utáni lövéssel sem sikerül legyôzni a temesvári kapuvédôt. Elôször Gábor fejel, majd Stoica és Cioloboc próbálkozik.

Az 59. percben: Gyors temesvári ellentámadás, Calin ível a kapu elé, Vaczkó küldi vissza, s Moise fejeli a labdát a hálóba: 0-2.

A 61. percben: Nicsovics küld egy 17 méteres szabadrúgást kapura, Rotaru véd.

A 74. percben: Dâmbian próbálkozik Enyedi beadásából kapura fejelni.

A 78. percben: Ugyancsak Enyedi ad be, ezúttal Cioloboc fejel.

A 89. percben: Galeacu 28 méterrôl rúg kapura, a labda a kapufán csattan.

Kupa és törölközô

Múlt hét végén harmadik alkalommal nyerte meg a Világkupát a Marosvásárhelyi Elektromaros nôi tekecsapata (errôl keddi lapszámunkban már beszámoltunk — a szerk.). A klubcsapatok világbajnokságának is becézett rendezvényen 1986-ban és 1987-ben, Szegedrôl (Magyarország) és Presovból (az akkori Csehszlovákiából) sikerült aranyéremmel hazatérni.

Már a tavaly, amikor Augsburgban ezüstérmet nyertek, azt nyilatkozták a lányok, hogy jövôre megpróbálnak eggyel fennebb végezni és világbajnoknak lenni. Ahhoz azonban akkor még kellett az is, hogy idehaza megnyerjék az országos bajnokságot, amivel újabb érdemeket szereztek a klubnak és maguknak. Meglett, és ezzel együtt az idei Világkupa-részvétel is, amely sokkal jobban sült el, mint tavaly: a lányok aranyéremmel tértek haza a szlovák fôvárosból, Pozsonyból.

Kedden délután a marosvásárhelyi Sportcsarnokban mutatkoztak be az újdonsült klubvilágbajnokok. Nagy irántuk az érdeklôdés, többen kérdezték, nem szeretnének-e valahol külföldön tekézni, az ô válaszuk azonban egyértelmû nem volt, és errôl Airizer Emese mesélt: — Ha itthon megteremtik a minimális körülményeket, amelyek szükségesek a teljesítménysporthoz, maradunk. Nagyon jó csapatunk van, kár lenne, hogy szétszóródjunk — mondta Airizer, aki egyébként külön kitüntetést is kapott, mert 511 fával új csúcsot állított be. Itt Daniela Sopterean nevét is meg kell említeni, ugyanis az Elektromaros másik híressége a verseny második eredményével büszkélkedhet. Amúgy a csapat összteljesítménye hasonlóan kiemelkedô, a 2820 fa új rekordot jelent.

Az Elektromaros Világkupa-részvételét a helyi és a megyei önkormányzat támogatása tette lehetôvé. A pozsonyi versenyre a csapatot elkísérte két megyei tanácsos, Tatár Béla és Mircea Suciu is, elôbbi a tanács sportbizottságának titkára, utóbbi bizottsági tag. A csapat gyôzelmét pillanatig sem lehetett megkérdôjelezni, már az elsô gurítások után kiderült, hogy ki lesz a gyôztes. Történt mindez annak ellenére, hogy "...a világkupások mezônyében egyértelmûen az Elektromaros volt a legszegényebb csapat, ugyanakkor a legfiatalabb és a legszebb is", mondta a keddi sajtótájékoztatón Bidiga Tiberiu, a megyei sportigazgatóság igazgatója. — A lányok sokkal jobban játszottak, mint egy évvel ezelôtt — válaszolta a Népújság kérdésre. — Akkor rossz volt az idôzítés, a selejtezôben ment jobban a játék, a döntôben pedig gyengébben, a Slavia Prága gyôzelme pedig mindenkit meglepett. Most viszont senki nem játszott ingadozóan, mindenki hozta azt a teljesítményt, amelyet tôlük elvártak.

A játékosokat egyelôre nem díjazták, de ígéret van rá, hogy erre a közeljövôben sor kerül. Szóba hozták azt is, vajon a közeljövôben lesz-e pénze a privatizált Elektromaros vállalatnak, meglesz-e a kellô szándék és akarat arra, hogy az együttes támogatását a jövôben is felvállalják. Kelemen András klubelnök szerint igen, a gyárnak elôbb helyre kell jönni pénzügyi szempontból, aztán vélhetôen semmilyen akadálya nem lesz ennek.

Remélhetôen kikerül annyi a város vállalkozóitól is, hogy egy díjazással egybekötött köszöntôt is rendezhessenek. Klubcsapat lévén, a tekeszövetség nem díjazhatja a lányokat, a nemzetközi szövetségtôl pedig a lányok csak egy-egy törölközôt kaptak ajándékba.