|
LI. évfolyam 67. (14120) |
1999. március 22. Hétfô |
Radu Vasile kormányfô elnöklete alatt pénteken ülést tartott a regionális fejlesztés országos ügynöksége, hogy kijelöljék idei költségvetését.
Liviu Marcu, az ügynökség elnöke szerint az intézmény 480 milliárd lejt kap az állami költségvetésbôl, valamint 36 millió dollárt az EU-tól.
Az ügynökség idei feladata a regionális fejlesztési tervek kezelése térítésmentes EU- finanszírozással, jövôre pedig saját maga fogja a fejlesztési terveket kidolgozni.
Súlyos aggodalmukat fejezték ki vasárnap a NATO- tagországok nagykövetei a koszovói helyzet romlása miatt, de nem döntöttek további lépésekrôl. Az állandó képviselôk hétfôn délelôtt újra üléseznek.
A tizenkilenc nagykövet Brüsszelben találkozott, hogy felmérje az albánok lakta tartomány helyzetét a párizsi tárgyalások kudarca után. A tanács jelentést hallgatott meg a szövetség vezetô katonai szerveitôl. Ez igazolta a súlyos aggodalmakat, mert rámutatott például arra, hogy az elmúlt negyvennyolc órában több mint tízezer albán menekült el otthonából Koszovón belül.
A vasárnapi találkozót követôen folytatja konzultációit a tagállamok képviselôivel Javier Solana NATO-fôtitkár. A spanyol politikus addig konzultál a tizenkilenc tagállam külügyminiszterével vagy kormányfôjével, amíg világos következtetést nem tud levonni a beszélgetésekbôl. A NATO-ban ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra: a konzultációk feljogosíthatják Solanát, hogy megindítsa a szövetség légicsapásait a kijelölt belgrádi célpontok ellen.
A NATO a jelek szerint még egy utolsó haladékot kíván adni Slobodan Milosevic jugoszláv államfônek, hogy változtasson a hozzáállásán, és álljon építôen a nemzetközi béketerv elfogadásához. Milosevic jelenlegi magatartása nem hagy más alternatívát, mint az erô alkalmazását a humantárius katasztrófa megelôzésének érdekében - mutatnak rá a szövetséghez közel álló megfigyelôk.
A NATO-központban vasárnap nem tudták megerôsíteni, hogy a nemzetközi közösség ismét Belgrádba küldené megbízottait. Korábban európai uniós forrásból szivárgott ki az, hogy többek között az osztrák Wolfgang Petritsch és az amerikai Christopher Hill még egy kísérletet tesz Milosevic meggyôzésére.
Délkelet-európai Együttmûködés
A Délkelet-európai Együttmûködés (CSEE) elnevezésû regionális szervezet öt tagállama a koszovói válság békés megoldását szorgalmazza, de ha a nemzetközi közösség amellett dönt, hogy katonai beavatkozásra van szükség Koszovóban, támogatni fogja ezt a lépést.
A bolgár, a görög, a macedón, a román és a török külügyminiszter pénteken a román fôvárosban tanácskozott a koszovói válságról és nyilatkozatot fogadott el, amelyben a válság békés rendezését szorgalmazta. Az öt külügyminiszter egyben sajnálatát fejezte ki, hogy a CSEE két másik tagállama — Jugoszlávia és Albánia — nem fogadta el a bukaresti találkozóra szóló meghívást.
A tanácskozáson megfogalmazott nyilatkozat kifejezte az aláírók azon reményét, hogy mind az albán, mind a jugoszláv fél aláírja a Rambouillet-ben kidolgozott egyezményt. Az öt külügyminiszter szerint szükség van arra, hogy nemzetközi békefenntartó erôk ellenôrizzék az egyezmény végrehajtását.
A bukaresti tanácskozás után tartott rövid sajtóértekezleten az öt külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a koszovói válság alakulása miatt, mivel az az egész térség stabilitását és biztonságát veszélyezteti. Ugyancsak aggodalmuknak adtak hangot a Koszovóból a szomszédos országokba menekült emberek helyzete miatt.
A CSEE öt tagállama támogatja a nemzetközi összekötô csoport erôfeszítéseit. Ha a nemzetközi közösség úgy dönt, hogy katonai beavatkozásra van szükség Koszovóban, ezt a lépést is támogatni fogják az ENSZ BT vonatkozó határozatainak megfelelôen — hangzott el.
A román és a bolgár külügyminiszter ehhez hozzáfûzte, hogy Bukarest és Szófia csak humanitárius támogatást nyújt a NATO-nak, katonait nem.
A Kecskemét és Marosvásárhely közti testvérvárosi kapcsolat kiépítése célegyenesbe jutott. A tervek szerint már a Vásárhelyi-napok alkalmával aláírhatják a hivatalos okmányt a két város vezetôi. Szombaton a helyi polgármesteri hivatalban Fodor Imre polgármester és Orbán Dezsô alpolgármester fogadta a hírös város négytagú küldöttségét. Dr. Brúszel László önkormányzati képviselô, Kerényi György vállalkozó, Tóth Tamás, a Bácsvíz Rt. igazgatósági tagja és Klinger Ádám, a Bolyai János gimnázium igazgatója áttekintették a két település gazdasági és más jellegû együttmûködési lehetôségeit, a szükséges intézkedéseket. Ez alkalommal a kecskemétiek ünnepélyesen átadták a város címerével ékesített zászlót Marosvásárhely polgármesterének.
A magyarországi küldöttség dr. Kulin Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Egyetem dékánjának társaságában találkozott a Bolyai Farkas líceum vezetôivel, Bálint István igazgatóval és Horváth Gabriella aligazgatónôvel, majd Csató Béla fôesperessel tanácskozott. A részletekre visszatérünk.
A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, Kulin Ferenc volt a marosvásárhelyi magyarok mûvelôdési központjának, a Bernády Háznak a vendége pénteken délután, a Kemény Zsigmond Társaság rendkívüli összejövetelén. A Házra vonatkozólag Csíky Boldizsár, a KZST elnöke elmondta a vendégnek : volt ennél nagyobb is, ma is ott áll helyén, de ez lett mára az igazán otthonos.
Ha jeles marosvásárhelyi személyiségek jelennek meg adott esetben, tudni lehet: jó elôadásra- rendezvényre számíthat a közönség. Sütô Andrásnak, városunk jelesének hozta a Károli Egyetem üdvözletét az egyetemi tanár, jelezve, hogy lehetôségeket keresnek az egyetemen erdélyi, ezen belül marosvásárhelyi fiatalok képzésére.
Kulin Ferenc a magyar reformkorról, üzenetérôl tartott mintegy kétórás, színvonalban színpompás elôadást, lebontva három kérdéskörre: hogyan értelmezte a magyar politikai elit a politika feladatait, hogyan értelmezte a történelem fogalmát, melyek voltak azok az erkölcsi értékek, eszmék, melyek megillették a kor politizáló elitjét. És természetesen, ehhez társultak a korszak dilemmái.
A reformkor nyitódrámájáról, Katona József Bánk bánjáról értekezett, melyben Katona a bán hatalomhoz való dilemmáját fogalmazta meg: ki is a király személye? Ahogy Bánk megjelenik a színpadon, máris dilemmát cipel, melynek fel kell oldódnia: Gertrudisra nem hallgatnak, ô a király személye. Két hatalom ütközik, a magyar érzelem az idegen elnyomással. Egyébként — mint az elôadó mondotta — jellemzôje volt a történelmi idôknek: sosem tudta a magyar, ki a király személye.
Széchenyi és Wesselényi, Kossuth és Széchenyi, Kossuth és Görgey "vitatkozó párhuzamok" után Kölcseyrôl, a haza fogalmáról beszélt Kulin Ferenc, mondván, hogy a kor tudatosan megkülönböztette azt: mi az ország, mi az állam, mi a haza. "Ha nem egyértelmû, milyen a viszonyunk az államhoz, legyen egyértelmû, milyen a viszonyunk a hazához..." — mondotta a budapesti egyetemi tanár. A haza értelmezésében találkozik az arisztokrata Eötvös József a plebejus Petôfivel. Eszmefuttatást hallhattunk továbbá nemzetkarakterológiai értékünkôl, az erkölcsrôl, az erkölcsünk "történelmi" alakulásáról, el egészen napjainkig, hiszen az elôadó egyszemélyben nemcsak jeles irodalmár, hanem parlamentet "megjárt" politikus is.
Kérdezett Sütô András elmésen tömör, kisesszébe menô lényegretöréssel a történelmi múlt és jelen viszonyáról, kérdezett dr. Mártha Ivor, Csíky Boldizsár, Virág György és mások.
Fodor Imre megköszönte a jeles irodalmár elôadását. A város nevében köszöntötte Kecskemét jelen levô küldöttségét, a kecskeméti Bolyai gimnázium igazgatóját, a Bernády Ház két termét zsúfolásig megtöltô közönséget.
Marosvásárhely sokszínûségében vonzó város, olyan erdélyi település, amely az évszázadok alatt magához vonzotta mindazt, ami igazán transzilván. Történelme gazdag, épületei, létezô (és eltüntetett) szobrai, templomai mesélô tanúi a múltnak és jelennek. Ezeknek a megismerésére, felfedezésére rendezte meg a Pro Európa Liga az Outward Bound ifjúsági szervezettel közösen — a Tolerancia Hete keretében — immár harmadszor a multikulturális tájékozódási versenyt. E hiánypótló vetélkedôn — az elôzô évekhez viszonyítva — talán rekordként, mintegy 140-en, nagyrészt diákok vettek részt. Jó volt látni, hogy a Színház tér egyik sarkában felállított asztaloknál nagyon sok fiatal türelmetlenkedett azért, hogy kitölthesse a benevezési ívet, mi több, olyanok is voltak, akiket nem értesítettek, szerveztek be korábban, hanem arra sétáltak nagyszüleikkel és amolyan délelôtti hasznos idôtöltésként léptek be a játékba. A versenyzôknek három korcsoportban (I.-IV. , V.-VIII., IX.-XIII. osztályosok, illetve ennél nagyobbak) kijelöltek egy-egy útvonalat a városban, amelyen egy kérdôív alapján fel kellett keresniük mind a román, mind a magyar kultúrához, történelemhez kapcsolódó épületeket, különbözô felekezetek templomait, és válaszolniuk kellett ezek jelentôségérôl szóló kérdésekre.
— Mindamellett, hogy hasznos és érdekes, sokak által nem ismert információkat tudhatnak meg a diákok, ezzel a versennyel arra is szeretnénk ösztönözni ôket, hogy ha például idegen városba utaznak, ne szégyelljenek kérdezni, érdeklôdni egy-egy szép épület múltjáról, történelmi vonatkozásairól. Szûkebb pátriánk, Erdély számos érdekes és kevéssé ismert, vagy eddig még kimondatlan, gazdag történelmi értéket rejteget, ezeket az új nemzedéknek lépésrôl lépésre, házról házra meg kell ismernie, hogy büszke legyen szülôföldjére — mondták a szervezôk.
Szombaton délelôtt, a Pro Európa Ligának köszönhetôen a versenyzôk talán egy kicsit jobban odafigyeltek egymásra. S ha a díjak átvétele utáni öröm mellett azt is megtanulhatták, hogy ezentúl ne menjenek el közömbösen egy épület homlokzatára vésett évszám, emléktábla elôtt, akkor ezáltal sokkal többet nyertek, hiszen bôven van még amit tanulni sokrétû, gazdag, sajátos múltunkból.
A vendég gesztusértékû, udvarias túlzásának is vélhetnôk Banner Zoltán mûkritikus szombati tárlatnyitó beszédének zárógondolatát a Kultúrpalotában, miszerint Marosvásárhely a hazai magyar képzômûvészet fôvárosa, de számok és tények is bizonyítják, hogy az erdélyi mûvészeti életet alaposan ismerô mûbíráló és mûvészettörténész méltatásában nem túlzott. Így hát érthetô, hogy a gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor jubileumi vándorkiállításának elsô állomásául a szervezôk városunkat választották. Fennállásának 25 éve alatt a mûvésztelepre Marosvásárhelyrôl hívták meg a legtöbb alkotót, s a többi táborlakó között is sok olyan akadt, aki valamikor az itteni mûvészeti középiskolában kapta az indíttatást festészeti, szobrászati pályájára.
A megnyitóra, mely népes közönséget vonzott, eljött a tábor három kezdeményezôje, Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád is, az egykori táborigazgató és a két mûvészeti vezetô, akinek nagy mértékben köszönhetô, hogy az 1974-ben romos szárhegyi Lázár-kastély és a ferences kolostor mára kivételes értékû, virágzó mûvelôdési központtá és látványos idegenforgalmi érdekességgé vált. És mintegy ezer darabos mûgyûjteménnyel büszkélkedhet. Mindezt a szárhegyi Kulturális Központ jelenlegi vezetôje, Csutak István mondta el kétnyelvû bevezetôjében.
Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere is méltatta az eseményt, s történelmi keretbe ágyazva emelte ki az alkotótábor és létrehozói, fenntartói különleges érdemeit.
Simon Endre festômûvész a vendéglátók nevében üdvözölte a kiállítókat, s idézte fel legkedvesebb táboremlékeit, a községbeliek barátságos közeledését a mûvésztelep nyári lakóihoz.
Banner Zoltán azt hangsúlyozta, hogy új szakasz kezdôdik a Barátság mûvésztelep életében, az eltelt negyedszázad elindíthatja a mûvészettörténeti periódust, mert ez már akkora idôszak, hogy abból sok minden kirajzolódik egész képzômûvészeti mozgalmunkból, az alkotótevékenység honi sajátosságaiból. Manapság, amikor minden vonatkozásban a pénz uralja hétköznapjainkat és ünnepeinket is, a mûvészet szerepe hatványozottá válik, azt kell felerôsítenie az emberekben, ami az anyagiakon túlmutat, s szellemi, érzelmi, hitbeli értékekben képes gazdagítani mindannyiunkat. Ezt szemlélteti a válogatott színvonalas képanyag is, amelynek ismertetésére szombati irodalmi-mûvészeti mellékletünkben visszatérünk.
Csegezi Endre, a megyei szaktanácsadói hivatal mérnöke hozta a hírt, hogy az 1998. évi 168-as törvény alapján, amit a 289-es kormányhatározat erôsített meg, az állattenyésztôk támogatásban részesülnek. Miként igényelhetôk a kamattámogatott hitelek, mi egyáltalán a gyakorlati eljárás? — kérdeztük a szakembert.
— Azok, akik szarvasmarhát (borjút), sertést (malacot), birkát akarnak vásárolni, hitelt igényelhetnek 41%-os kamattal, aminek 70 százaléka államilag támogatott. A kölcsönkért összeget 360 napon belül kell visszafolyósítani, ellenkezô esetben a kamattámogatás érvényét veszíti.
Ha valaki például 100 millió lej kamattámogatott kölcsönt igényel, a következôket kell tennie: a Provitas biztosítótársasággal kell szerzôdést kötnie; a kölcsönzött összeget az állattenyésztô ingó és ingatlan értékeivel kell garantálni a bankban; a bankügyvitelek költségeit a hitelt igénylô fedezi (a kölcsönzött összeg 1%-a), ha a megvásárolt állat a magánszektorból származik, a kifizetés kimutatás (borderou) alapján történik, amelyet láttamoz a polgármesteri hivatal és az állategészségügyi szakember.
Továbbá érdemes megjegyezni, hogy milyen iratok elkészítésére van szükség az államilag kamattámogatott hitelek igénylésekor: memóriumban szükséges bemutani az egész állattenyésztési tevékenységet; kérvény (banki típusnyomtatvány); a polgármesteri hivatal által láttamozott birtoklevél- másokat; a bérbe vett földek esetén a felek által elkészített szerzôdés másolata, polgármesteri hivatali láttamozás; költségevetési elôszámítás, amelyet jegyeztetni kell a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóságon; az ingó és ingatlan garanciákról készült okiratok; szerzôdés felmutatása, amely az állattenyésztô és a majdani felvásárló között készült. Ezen iratok elkészítése után, ha még tart a türelembôl, kölcsönt lehet igényelni egyelôre biztos módon a Felekezetek Nemzetközi Bankjánál. Információink szerint az erre leosztott pénzalapot átutalták a nevezett bankhoz.
Az ÁVA eladta a Transcorind részvényeit
A Transcorind fô tevékenységei a fémmegmunkálás és vegyipari javítások. Mivel az említett szolgáltatások manapság kevésbé kelendôek, mint 1989 elôtt a társaság az elmúlt években veszteségesen mûködött. A Transcorind igazgatója, Moldovan Gheorghe szerint adósságaik néhány milliárdra tehetôk, amely jobbára az állami költségvetésnek fizetendô adókból és illetékekbôl származik. Megrendelések hiányában egyetlen megoldásnak a közgyûlés összehívása tûnt, amelynek a célja az átszervezési program, ingatlanok eladásának és az elbocsátásoknak a jóváhagyása lett volna. A privatizálásra szinte senki sem számított, mert egy ilyen cég részvényeinek megvásárlását csak olyan befektetô vállalhatja fel, amely folyamatosan biztosítani tudja a fizetôképes megrendelôkkel kötött szerzôdéseket, vagyis biztos jövedelmet tud elôteremteni a vállalkozásnak.
Mégis az Állami Vagyonalap 86780 részvényére utolsó pillanatban került vevô. (A Transcorind összesen 129266 részvénnyel rendelkezik, ebbôl 86780 az ÁVA-é volt, 9398 a Transilvania Pénzügyi Befektetési Társaság tulajdona, a többi pedig az alkalmazottakat illeti.)
A mentôövként jelentkezô befektetô, a Kresta osztrák cég fémmegmunkálással foglalkozik. Tavaly októberben kezdett el együttmûködni a korábban veszteséges vállalattal, amellyel eddig mintegy 1,5 milliárd lej értékû munkálatokat végeztetett el és azt valutában ki is fizette. A mostani lépés tehát, ha váratlan is, nem teljesen elôzmény nélküli.
Egyszóval a Transcorind új esélyt kapott, a Kresta pedig terjeszkedik keletre. Ha az együttmûködés sikeres lesz, várhatóan nem csak a tulajdonosok illetve a jelenlegi több mint kétszáz alkalmazott jár jól.
A gépjármûvek és pótkocsik rendôrségi nyilvántartásba vétele és a nyilvántartásból való törlése
A 94. szakasz 3. bekezdése után még négy bekezdés került be a szabályzatba, a következô tartalommal:
Tilos a hatósági nyilvántartásba be nem jegyzett pótkocsival közlekedni.
Azon személyek, akik más országokban beírt gépjármûvekkel, pótkocsikkal rendelkeznek és Romániában van a lakhelyük vagy tartózkodási helyük, illetve hazánkban kívánnak megtelepedni, kötelesek 30 napon belül kérni a jármûvek rendôrségi bejegyzését — attól a naptól számítva, hogy átlépték a határt.
A fenti bekezdésekben szereplô elôírások megszegését 600.000-900.000 lejjel bírságolják.
A határidô lejárta utáni 60. napon a rendôrség szabálysértés címén visszatartja a külföldi forgalmi engedélyeket és rendszámtáblákat, majd eljuttatja a kibocsátó hatósághoz.
A forgalomba való bejegyzéskor a vontató gépjármû és a pótkocsi vagy utánfutó azonos számot kap, kivételt csak a Belügyminisztérium által engedélyezett esetekben tesznek.
A 108. szakasz elsô bekezdése után beiktatták az 1’ jelzésû új bekezdést:
Az elôzô bekezdésben foglaltak (a gépjármû- és pótkocsi-tulajdonosoknak arról a kötelezettségérôl van szó, hogy a törvény által megszabott bizonyos körülmények között kérniük kell a jármûvek törlését a nyilvántartásból — sz. m.) nem teljesítése esetén a rendôrség, a kihágás megállapításával egyidôben magához veszi a forgalmi engedélyeket és a számtáblákat.
A 110. szakaszban a D+E kategória után három kategória jelenik meg:
— Tr = traktorok (vontatók) és magánjáró munkagépek
A 113. szakasz 3. bekezdése a következôképpen hangzik:
A vezetôi engedélyre pályázó személynek az alábbi feltételeket szükséges teljesítenie:
— legyen legkevesebb 18 éves. Kivételt képeznek azok, akik már 16 évesen igényelhetik az A1 alkategóriás hajtási jogosítványt, rendhagyó a C+E kategóriás engedély megszerzéséhez szükséges minimális 20 éves életkor, és kivételesek a D, D1, Tv és Tb kategóriás jogosítványra igényt tartók, akik legalább 21 évesek kell hogy legyenek;
— orvosi és lélektani szempontból legyen alkalmas olyan kategóriájú gépjármû vezetésére, amilyen hajtási engedélyt meg akar szerezni;
— legyen a törvény szerint megszervezett A, A1, B, B1, C, C1, D, D1, Tr, Tb vagy Tv kategóriájú- alkategóriájú gépjármûvezetô iskola, illetve tanfolyam végzettje;
— ne tartozzon azok közé, akiket az 1966. évi 328-as törvényerejû rendelet 22. szakasza 4. bekezdésében felsorolt bûntények valamelyikéért véglegesen elítéltek.
A 115. szakasz tartalma a következô:
A vizsgaeredményt az admis (átment) vagy a respins (elutasított) szóval kell bejegyezni. A próbák valamelyikén sikertelennek bizonyult vizsgázókat elutasítottnak minôsítik.
Amennyiben megállapítást nyer, hogy a törvényes elôírások megszegésével engedélyezték valakinek a vizsgára állását vagy ugyanígy nyilvánították sikeresnek a vizsgáját, a Rendôrség Fôfelügyelôsége, Bukarest megyei jogú város Rendôrsége Fôigazgatóságának igazgatója vagy valamely megyei rendôrfelügyelôség vezetôje elrendeli a vizsga érvénytelenítését.
Azok, akik az elméleti vizsgától számított 90 napon belül nem jelentkeznek gyakorlati vizsgára, az elutasítottak listájára kerülnek.
Az elutasítottak leghamarabb 30 nap múlva vizsgázhatnak újra, de csak a tanulmányaik elvégzésétôl számított egy éven belül jelentkezhetnek ismételten vizsgára. Ha ezt elmulasztják, akkor elölrôl kezdhetik a gépjármûvezetô iskolát.
A 120. szakasz a 2. és 3. bekezdéssel bôvül:
A más államokban megszerzett vezetôi engedélyek birtokosai kötelesek azt követôen, hogy Romániában megtelepedtek 30 napon belül igényelni a rendôrségtôl a hajtási jogosítvány kicserélését. A rendôrség elveszi a külföldön kibocsátott "nemzeti" vezetôi engedélyt és visszaküldi az illetô ország hatóságának.
A Belügyminisztérium határozza meg, hogy milyen körülmények között cserélhetôk be a külföldön kiadott vezetôi engedélyek hasonló román engedélyekre.
A megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodája
A Román Iparosok Országos Egyesülete (UGIR) pénteken — utolsóként az ország megyéi közül — Maros megyében is megalakult. Ez alkalomból a délután folyamán az új tagok
találkozhattak Ulm Spineanuval, az egyesület országos elnökével, aki a cseh miniszterelnök fogadása után, útban Beszterce felé rövid idôre megállt Marosvásárhelyen is.
Az estébe nyúló kötetlen beszélgetés folyamán elsôsorban a frissen megalakult fiókszervezet igényeit és a központi egyesület által nyújtható segítség formáit tisztázták, de emellett számtalan más, az iparosok szempontjából fontos téma is terítékre került. Ulm Spineanu mindenekelôtt megnyugtatta a jelenlevôket, hogy az UGIR-ba való belépésük nem jelent semmiféle korlátozást, hiszen a szervezet mûködési szabályzata a maximális szabadságot biztosítja, ugyanakkor megígérte, hogy a "törvényes keretek között" hivatalos személyként is, de magánszemélyként is érvényesíteni fogja befolyását az egyes UGIR- tagok megsegítése érdekében.
A fentiek tisztázására fôként azért volt szükség, mert szerinte a sok álértéket képviselô szervezet, egyesület és alapítvány jócskán lerontotta az ilyen tömörülések hitelét. Mindenesetre jó jelnek számít, hogy a meghívott 112 nagyvállalat 70%-a megjelent az alakuló ülésen, sôt közülük 61-nek a képviselôje helyben alá is írta a belépési nyilatkozatot.
Bár magától értetôdônek kellene lennie, a jelenlevôk többször is hangsúlyozták, hogy a szervezetnek kerülnie kell a politikát, ami nem túl meglepô figyelembe véve az Ulm Spineanu parasztpárti vezetô szerepét. Az egyesület tehát civil szervezôdés, amely egy század eleji
kezdeményezés folytatója és távol áll attól, hogy szakszervezethez legyen hasonlítható, mivel leginkább olyan mint egy klubb, ahol lehetôség adódik a kapcsolatteremtésre. A klub tagjai pedig ez esetben a vállalatvezetôk.
— A nagyobb gazdasági egységek vezetôinek tömörülése annál is inkább szükséges, mivel a jövô a menedzsereké és nem a tulajdonosoké, akik vállalatuk vezetésére alkalmaznak egy szakmáját kiválóan ismerô menedzsert, majd ezután csak az elért profitra figyelnek — mondotta a volt reformügyi miniszter.
A délután folyamán egyebek mellett még szó esett a kis- és középvállalkozókról, az ezeknek nyújtott kedvezményekrôl, a dollár/lej viszonyának ugrásszerû változásairól (ez utóbbi kérdésben Ulm Spineanu igen optimista) stb.
A rendelkezésre álló mintegy két és fél óra persze minden kérdés megbeszélésére nem volt elegendô, de a jelenlevôk ígéretet kaptak arra, hogy április elsô felében újra sor kerül egy hasonló találkozóra itt, Marosvásárhelyen, addig meg bármilyen problémával a központi UGIR-hoz fordulhatnak.
Kecsesség, elegancia, tartás — a sporttánc jellemzôi. Zsongó, fülbemászó vagy éppenséggel gyors testmozgásra, lábemelésre késztetô zene — a sporttánc alapfeltétele. Tudás, gyakorlat, tehetség — a sporttánc elengedhetetlen velejárója. Mindennek tanúi lehettek azok, akik a március 13-14-én a vásárhelyi sportcsarnokban tartott sporttáncvetélkedôn jelen voltak. Harmadik alkalommal szervezték meg a megyeközpontban ezt a rangos rendezvényt. Maga a sporttánc azonban már közel két évtizede elismert és közkedvelt sportág a mozgást, egészséges életmódot, de ugyanakkor a múlt remekeit szeretôk és elismerôk között. Mert az angol és bécsi keringô, a tangó, a slow fox, a quickstep, vagy éppenséggel a szamba, cha-cha-cha, esetleg a rumba, paso doble, illetve jive "figuráit" elsajátítók, s majd aztán a táncparketten ördögi, szemet-lelket örvendeztetô kecsességgel bemutató párok valahogy, ha csak néhány percre is, a régi, romantikus idôket hozzák vissza. Mintegy bizonyítékként — vagy ha úgy tetszik figyelmeztetésként —, hogy nem minden, ami régi, rossz vagy idejétmúlt. Sôt, örök érvényû, hasznos és szép.
Világviszonylatban évtizedek óta mûvelik ezt a sportágat. A rangos rendezvények szervezéséért városok, országok versengenek, kitüntetésnek számít, ha valamely település otthont adhat a vetélkedôknek. Hiszen a lelátókon helyet foglalók mellett nézôk milliói követik érdeklôdéssel a közvetítéseket, s drukkolnak választott, kedvenc párjuknak. Hazánkban is egyre több olyan klub alakul, ahol sporttáncra tanítják a fiatalokat, sôt, országos szövetség is létezik, a körülmények azonban mégsem olyan rózsásak. Mibôl tartják fenn magukat, honnan sikerül elôteremteni egy-egy országos szintû vetélkedôn való megjelenéshez szükséges, egyáltalán nem elhanyagolható összeget, errôl faggattunk néhány sporttáncklub edzôjét, valamint az országos szövetség elnökét.
Gigi Raducan, a Sporttánc Országos Szövetségének elnöke: "A sporttánc- tevékenység a forradalom után lendült meg. Az 1991-ben alakult szövetség feladata ennek a tevékenységnek a koordinálása, valamint — a lehetôségekhez mérten — a klubok segítése. Az eltelt több mint 7 év alatt külföldi kluboktól, szövetségektôl tanultuk meg, mit is jelent a sporttánc mint sport. Hiszen a '89-es változások elôtt kizárólag kulturális tevénységet folytattunk, társasági táncként volt elkönyvelve, amelynek alapjait a mûvészet képezi." Gigi Raducan '98 júniusától tölti be az elnöki tisztséget. "Úgy gondolták, fiatalítani kell a vezetôséget, amelynek segítségével hamarabb felzárkózhatunk a több évtizedes hagyománnyal rendelkezô szövetségek mellé." Ennek elsôdleges feltétele a klubok számának növelése. Az év eleji számláláskor 62 klub volt tagja a szövetségnek, közel 1500 táncolóval. Ez azóta változott, nem kizárt, hogy a március végi összesítéskor kiderül, már jóval több klub tagja a szövetségnek. Az elnök véleménye szerint a Románia-kupán elért eredmények bizonyítják, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló, hiszen az idei vásárhelyi megmérettetésen több mint 400 pár indult. Újdonságként említette, hogy idéntôl megpróbálták minél több, egymástól távol esô helységben megszervezni a kupákat és a bajnokságokat. Céljuk, hogy a sporttáncot minél szélesebb rétegek ismerjék és szeressék meg. Ennek értelmében az elsô rangosabb rendezvénynek Bákó adott otthont, ahol két kategóriában — 12-13 évesek és 19 éven felüliek — indulhattak a benevezôk. Az Apolló- kupának és a Románia- kupának Marosvásárhely adott otthont (errôl múlt heti Sport —4 mellékletünkben olvashattak), a következô bajnokság színhelye Szatmárnémeti lesz. A március 27-28-án sorra kerülô vetélkedôn is két kategóriban lehetett nevezni: 14-15 és 16-18 évesek. Bukarestben szervezik meg az országos bajnokságot, ahol tíz táncot mutatnak be valamennyi korosztályban.
Marosvásárhelyen, szervezett formában, közel öt éve létezik sporttánc. "Az Apolló Sporttáncklub 1994 novemberében jött létre, 27 taggal. Jelenleg 40 leigazolt fiatal táncol nálunk, s több mint húsz pár tanul a hobby-kategóriában" — mondta Szôke István edzô. A tanítványok által egyszerûen Maminak nevezett férfi méreteit meghazudtoló ügyességgel mutatja be az edzéseken a lépéseket, irányítja a "nebulókat". A Diákházban szervezett edzésekre egyetemisták is feliratkoztak szép számmal, versenyeken ôk ritkán indulnak, hiszen a tanulnivaló és a sok vizsga idejük és energiájuk nagy részét felemészti. "Ahhoz, hogy egy országos vagy éppenséggel nemzetközi bajnokságon megjelenjünk, rendkívül felkészültnek kell lennünk" — magyarázza a sport "kulisszatitkait" Szôke István. A kisebbek kategóriájában ugyan nem egy tehetséges tanuló van, s havonta két versenyt is szerveznek az ország különbözô városaiban, a klub nehéz anyagi helyzete miatt azonban ezek között szelektálniuk kell. Addig nyújtózz, amíg a takaród ér — tartja a mondás, s ennek értelmében Mamiék is csak a közelebb esô helységekben szervezett megmérettetésekre tudnak eljutni. Így kellett lemondaniuk a március végi szatmári országos bajnokságot, valamint az április elsô felében Iasi-ban szervezett, ugyancsak országos méretû rendezvényen való részvételrôl. Pedig az edzô biztos benne, hogy a Moldovan Sergiu — Orosz Tímea, Szász Szilárd — Vinitor Orsolya (6-9 évesek osztálya), illetve a Szôke Szilárd — Újlaki Annamária, Bumbac Alexandru — Hiritiu Romana, Kinda Szilárd — Nagy Emese, Cojoc Rares — Sikó Orsolya (10-11 évesek), valamint a Bota Petru — Nigodnico Olga, Muresan Andrei — Malos Raluca, Coman Ovidiu — Obreja Flavia (12-13 évesek) párosok sehol sem vallanának szégyent. Egyre több jelzés érkezett Szôke Istvánhoz, miszerint a Tudorban lakó gyerekek is szívesen tanulnának sporttáncot, ám túl messze van számukra a Diákház. Ezért április elsejétôl a 18-as általános iskola balet- termében tánciskolát nyitnak elemisták részére.
Feltevôdik a kérdés, ha az Apolló Sporttáncklub a Román Szövetség tagja, az miért nem támogatja anyagilag? A válasz egyszerû: mert annak sincs pénze. Segítség volt viszont a szövetség részérôl, hogy az Apolló-kupán kiosztott serlegek és az érmek ellenértékét állta, ami 8-9 millió lejbe került.
A nagyváradi Dans Club '80 sportolói voltak azok, akik a tavalyi Apolló-kupa valamennyi babérját elvitték. Idén ugyan gyengébben szerepeltek, de a "sztárpáros" Tóth István és Tarr Noémi ezúttal is többször került a döntôbe. Azt, hogy nem a pódium legfelsô fokán végeztek, Manga Valéria, a klub vezetôedzôje azzal magyarázza, hogy a bukaresti csapatok jobban felkészültek. Csüggedésre azonban nincs ok, májusban Lengyelországban, júniusban pedig a Szavárián vesznek részt a párossal.
— Klubunk Váradon 1980-ban alakult társasági tánccsoportként, majd '90-ben sporttáncklubbá alakult. Örömmel mondhatom, hogy '92 óta, amióta a román bajnokságot és a Románia-kupát szervezik, nagyon sok érmet szereztünk, csaknem minden évben bajnoki címet nyertünk, nem egy korosztályban. Körülbelül három éve, hogy részt mertünk venni külföldi versenyeken. Március elején voltunk Magyarországon egy nemzetközi open- versenyen. Románia mellett képviseltette magát Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország. Két párral vettünk részt, a Román Sporttáncszövetséget képviseltük, és mind a két pár döntôs volt — taglalta az edzô klubja sikereit. Manga Valéria véleménye szerint sokkal könnyebb megnyerni egy elsô helyet, mint megtartani. Ezt bizonyítja az idei verseny, amikor a nagy részvétel és a Bukaresti 2-es ISK rendkívül jó szereplése miatt meg kellett elégedniük a pódium melletti helyekkel. A nagyváradi klub 80 állandó tagból áll, ezenkívül hathetenként újabb táncoktató- tanfolyamokat indítanak. A 40 párból 15 állandó versenyzô, tudtuk meg az edzôtôl.
— Honnan teremtik elô az anyagiakat a versenyeken való részvételre?
— A költségek 80 százalékát a szülôk állják. A szövetség nem tud segíteni, mert nincs mibôl. A Sportminisztérium semmit nem fektetett be a Sporttánc-szövetségbe. Így az egyedüli megoldás a támogatók keresése. Sajnos, a közvélemény még mindig inkább mûvészetnek nézi a sporttáncot, és nem sorolja a többi sportág közé. Nyugaton, ahol 40-50 éve ûzik ezt a sportot, egészen más a felfogás. Németországban például licitre mennek a szponzorok: aki többet ad, az támogathat. Ehhez nálunk még jónéhány évtizednek kell eltelnie, s még akkor sem biztos, hogy megvalósul. Mi is szeretnénk minél több versenyen részt venni, de nem futja mindenikre. Egy-egy külföldi "kiruccanás" legalább 500 dollárba kerül, s ennek nagy részét is a szülôk állják.
Virgil Grigore, a Román Sporttánc-szövetség alelnöke, a bukaresti Ökológiai Egyetem Klub és a Gyermekek Országos Palotája Klub edzôje: "Feleségemmel, Dina Grigoréval közösen vezetjük az országos szinten elsôk között szereplô és a legnagyobb létszámú klubokat. Az Apolló-kupán 33 párral képviseltettük magunkat. A dolog pikantériája, hogy külön vasúti szerelvényt bocsátottak a rendelkezésünkre. 120 fôs csoporttal (versenyzôk, szurkolók) jöttünk, lefoglaltuk az Apolló-Szállót" — kacagja el magát az edzô. Nem volt hiábavaló a nagy csinadratta, a 16-18 évesek kategóriájában négy pár a második, harmadik, ötödik és hatodik helyen végzett, a 12-13 éves kategóriában pedig a harmadik helyezést érték el. Amikor a klub anyagi gondjairól kérdem, megvonja a vállát: "Ugyanazokkal a gondokkal küszködünk, mint bármely más klub: nincs pénz, a szülôknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk ahhoz, hogy gyerekük részt vehessen egy-egy rangosabb rendezvényen." Szerencsére a pénzhiány nem jelent áthidalhatatlan akadályt a valóban értékes versenyzôk útjában. Az idei világbajnokságon Ramon Zedan és Mariam Zedan képviseli majd a fôvárosi klubot a 14-15 évesek kategórájában. A rendkívül tehetséges testvérpáros a tavaly a 22. helyen végzett. Hozzá kell tennünk, 46 páros indult a táncparketten.
— Az elnöki tisztséggel járó tennivalók miatt az utóbbi idôben kissé elhanyagoltam a nálam edzô párokat — ismerte el Gigi Raducan, a Bukaresti Flaros klub edzôje. Ennek ellenére a Kisinyovban megrendezett nemzetközi bajnokságon elôdöntösök lettek, s tervezi a tehetséges párok még jobban, alaposabban való felkészítését. Egyelôre három teremben edzi "tanítványait", a közeljövôben újabb két teremmel bôvül a klub.
— Klubunk négy éve mûködik. 15 párral szoktunk részt venni a versenyeken. Pedig egyáltalán nem könnyû megteremteni az anyagiakat — mutatott rá Ioana Mihalcea, a Brassói Fan Dance Klub edzôje. Legértékesebb párosuk, Tóth Csaba és Câmpean Cristina (14-15 éves kategória) két éve valamennyi országos bajnokságon, valamint Románia-kupán döntôs volt. A Gavrila Mircea és Casagranda Cristina alkotta páros pedig valamennyi, felnôtt kategórában szervezett vetélkedôn a pódium legmagasabb fokához közel álló helyet foglalták el.
"A többi sporttáncklubhoz hasonlóan, mi is részt szeretnénk venni minden egyes versenyen. Hiszen nem az ezeken elért eredmények a meghatározóak a sportolók életében, hanem az, hogy a fiatalok ismeretségeket köthetnek, és talán életre szóló barátságok kötôdnek a táncolók között. Akárcsak az életben, mindig kapcsolatban kell lennünk az újjal, a valósággal, tudnunk kell, mi történik körülöttünk, mert csak így állhatjuk meg a helyünket a többi versenyzô, csapat, klub között" — összegezte a sporttánc alapeszméit a brassói klub edzôje.
Internazionale — Manchester United 1-1
Lucescut ezúttal is elkerülte a szerencse. A kék- feketék, miután kiestek az Olasz-kupából, a Bajnokok Ligájában is hasonló sorsra jutottak. Az Inter- szurkolók utolsó reménysugara is szertefoszlott. Az olasz együttes talán legjobb idei mérkôzését játszotta a Manchester elleni visszavágón, de ez sem volt elég a továbbjutáshoz.
Mint várható volt, óriási érdeklôdés elôzte meg a találkozót, amely talán BL-döntônek is beillett volna. A szezon elején mindkét csapat célul tûzte ki a kontinens legjobb klubcsapatának kijáró trófea megszerzését. A tét azonban egyelôre nem az áhított serleg, hanem az elôdöntôbe jutás volt. Az elsô mérkôzést angol földön a Manchester nyerte 2-0-ra, de ennek ellenére úgy tûnt, hogy a hátrány nem behozhatatlan, és akár az olaszok is bekerülhetnek a legjobb négy közé.
A kezdôcsapatokat tanulmányozva örömmel vettem tudomásul, hogy Ronaldo már az elsô perctôl a pályán lesz, de ugyanakkor meglepett az, hogy Djorkaeff csak a kispadon kapott helyet. A világbajnoki címet nyert játékos középpályásként is hasznos, szerintem nem kellett volna kihagyni a csapatból. Ferguson mester a várakozásnak megfelelôen állította össze csapatát. Míg Lucescu három csatárral kezdett, a támadójátékra fektetve a hangsúlyt, a Manchester trénere fôleg a védelem jó megszervezésére törekedett. A Manchester ellentámadásokkal próbálkozott inkább. Miután a védôk labdát szereztek, két- három labdaérintéssel feljöttek az Inter kapuja elé. Cole és Yorke ezúttal is nagyon veszélyesek voltak. A piros mezben játszó hátvédsorból fôleg Berg és Stamp jeleskedett, akik több támadást is semlegesítettek. Giggs, a "walesi herceg" keveset mutatott valódi tudásából, igaz, nagyon szorosan ôrizték. A hazaiaknál jól szerepelt a játékmester Cauet, s tetszett még Zanetti és Zamorano játéka. A labdabûvész Ronaldónak is voltak látványos és veszélyes megmozdulásai, de gólt lôni ezúttal sem tudott. A védelem addig játszott jól (majdnem hibátlanul), amíg a tapasztalt Bergomi a pályán volt. Az Inter játékosai kezdetben elôrevágott labdákkal próbálkoztak, desikertelenül, mert a magas angol védôk nagyon jó helyezkedésüknek köszönhetôen, könnyedén megszerezték a játékszert. Ezt az olasz csapat játékosai is észrevették és változtattak a taktikán, felvezetve a labdát Schmeichel tizenhatosáig. Az Inter végig jobban játszott, gyôzelmet érdemelt volna, de a kihagyott helyzetek miatt elmaradt a siker. Ha Zanetti kapufája célba talál, ha Zé Élias óriás ziccere bemegy, talán másképp végzôdik a találkozó. De nem így történt...
Az Inter utóbbi nyolc mérkôzésébôl egyet sem nyert meg, hat vereség és két döntetlen a negatív mérleg. Lucescu szekerének rúdja kifele áll, hazafelé mutat. Talán nem is sikerülhetett volna rosszabbul az olaszországi kiruccanás...
Copyright © Népújság - 1999