|
LI. évfolyam 66. (14119) |
1999. március 20. Szombat |
Külügyminiszteri tanácskozás a fôvárosban
A koszovói válság békés megoldásának támogatására pénteken tanácskozást tartott Bukarestben a Délkelet-európai Együttmûködés (CSEE) elnevezésû regionális szervezet öt tagállamának külügyminisztere.
A bukaresti tanácskozáson a bolgár, a görög, a macedón, a román és a török külügyminiszter vett részt. A CSEE további két tagállama - Albánia és Jugoszlávia — nem volt jelen.
A román külügyi szóvivô szerint a tanácskozáson résztvevô öt állam ismételten megerôsíti, hogy támogatja a nemzetközi közvetitô csoportot, az Európai Uniót, a NATO-t és az EBESZ-t a koszovói válság békés és tartós megoldására tett erôfeszítéseiben.
A CSEE tagállamok külügyminisztereinek Koszovó- konferenciáját a görög külügyminiszter javasolta a múlt héten. A kezdeményezést Albánia nem tartotta idôszerûnek, Jugoszlávia pedig válaszra sem méltatta. A regionális szervezet soros elnöki tisztét március 1-tôl Románia látja el.
A NATO három új tagja: Csehország, Lengyelország és Magyarország támogatni fogja az észak-atlanti szövetség, valamint az Európai Unió bôvítésének folytatását — jelentette ki Milos Zeman cseh miniszterelnök, aki pénteken fejezte be kétnapos hivatalos látogatását Bukarestben.
A cseh kormányfô Radu Vasile miniszterelnökkel tárgyalt. Ezt követôen adott nyilatkozatában biztosította vendéglátóját arról, hogy a NATO-ba felvett három közép-európai ország támogatja a bôvítés folyamatát, "függetlenül attól, hogy ki kerül be elôbb és ki késôbb". Zeman nagyra értékelte azt, hogy 1968-ban Varsói Szerzôdéshez tartozó kommunista országok közül egyedül Románia nem vett részt a Csehszlovákia elleni intervencióban.
A cseh kormányfô bukaresti tárgyalásain a gazdasági kapcsolatok fejlesztése kapta a fô hangsúlyt. A két ország közti kereskedelmi forgalom értéke tavaly mindössze 200 millió dollár volt.
Cseh részrôl érdeklôdnek a constantai tengeri kikötô bôvítésében és két bukaresti hôerômû korszerûsítésében való részvétel lehetôsége iránt. Zeman látogatása során emellett két mezôgazdasági megállapodást is aláírtak.
MIÉP-javaslat a Szent László Akadémián
Tôkés László királyhágó- melléki református püspök lenne az a személy, aki köztársasági elnökként egyszerre tudná képviselni a kárpát-medencei összmagyarság és az anyaországi magyarok érdekeit — jelentette ki Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke, frakcióvezetôje csütörtökön a Magyarok Házában, a Szent László Akadémia rendezvényén.
A politikus szerint a püspök a társadalom számára eszményi, összmagyar személyiség és bizonyítottan magyar.
— Tôkés Lászlót a magyar parlament nem, de a nép, ha eszénél van, esetleg megválasztaná — fogalmazott hozzátéve, hogy ehhez nagy kampányra és számos jogi akadály elhárítására volna szükség.
A közvetlen elnökválasztás bevezetése mellett síkra szállva kitért arra is, hogy Tôkés László elnökségétôl "fellélegzést, lelki megújulást" várna.
A Román Iparosok Országos Egyesületét (UGIR) 1903- ban a századelô jelentôs iparosainak, politikai és közéleti személyiségeinek egy csoportja hozta létre. Története szorosan kapcsolódik a XX. századi román ipar történetéhez, 1948-ban betiltotta a Groza-kormány, mivel "a legfelsô államérdekeket sértette", így tevékenységét 1993-ban UGIR 1903 néven kezdte újra, az 1938-as Alapszabály szerint. 1997 októberében elnyerte az országos képviseletû patronátusi rangot.
Az egyesületnek eddig 1825 kereskedelmi társaság vált tagjává, képviselve a gazdaság alapvetô ágazatait, a nagyipart, a kis és közepes iparosokat, szolgáltatókat, 42 megyei kirendeltségbe tömörülve. Az UGIR 1903 Románia gazdaságának 41,5%-át képviseli illetve védi érdekeit a különbözô hivatalokkal szemben. A fentiek mellett törvénytervezeteket dolgoz ki, szakmai oktatási programokat szervez stb.
Az UGIR 1903 miután mindenhol máshol jelen van, utolsóként Maros megyében is kirendeltséget szándékszik nyitni, ezért tegnap (március 19) a megalakuló közgyûlést is összehívták. A prefektúra nagytermében szinte minden helyet elfoglaltak megyénk jelentôs vállalatainak vezetôi illetve azok megbízottai. A közgyûlésen minden az elôre megállapított rend szerint zajlott le, a szavazások nagy hányada egyhangú igennel végzôdött. Különösebb incidens nélkül választottak elnököt (Moldovan Valentin), ügyvezetô elnököt (Benta Remus), 43 végrehajtó bizottsági tagot, cenzorokat és becsületbíróságot.
Egyedül az országos egyesületbe küldendô képviselôk megválasztásakor került sor kisebb nézeteltérésre, fôként amiatt, mert az 5 helyre hét jelölt akadt, de miután közülük kettô önként lemondott, a vitának, — nem lévén további tárgya —, vége szakadt.
A közgyûlés szünetében a Banca Napoca képviselôje mutatta be az általa képviselt bankot. A délután folyamán a résztvevôk találkozhattak Ulm Spineanuval, az egyesület országos elnökével.
A hirtelen megugrott valutaár a megyeszékhelyen is tanácstalanságot váltott ki a kis- és nagykereskedôkben egyaránt. A nagybani lerakatok többnyire a bezárás mellett döntöttek, mások — vállalva a kockázatot — tovább árultak. A magánkereskedelem fortélyaiban jártas vállalkozóknak is nehéz feladványnak bizonyult a pénzpiac ingoványos talaján való eligazodás.
Milyen intézkedésekkel reagáltak az üzletemberek a jelenség kivédésére? — kérdeztük a marosvásárhelyi Big Impres Kft. nagybani lerakat vezetôjét, Ormenisan Dorelt.
— Csütörtökön az eladást teljesen beszüntettük. A meglévô készletet raktáron tartottuk, mert az importôrök is teljesen leálltak. S ha a raktárat kiürítjük, fennáll az a veszély, hogy az inkasszált pénzbôl félannyi árut vásárolunk. Az áruszállítók bennünket is csak akkor szolgálnak ki, amikor stabilizálódik a helyzet, s ez természetes is, mert minden cégnek meg kell hoznia az óvintézkedéseket a csôd elkerüléséért. Senki sem megy bele abba a játékba, hogy egy kamion áru áráért egy fél kamionnal vásároljon. Mi luxuscikkeket forgalmazunk, többek között whiskyt, kávét, cigarettát. Egyelôre kávéval és cigarettával bennünket sem szolgálnak ki. A többi árufajta forgalmazását az importôrök megkezdték ugyan, de készpénzzel kell fizetni. Eddig a cégek két heten belül kérték a számlák kiegyenlítését. Most ez megszûnt. Minden cég annyit vásárol, amennyire készpénze van. A mi érdekünk, hogy az árakat szinten tartsuk, mert ha olyan mértékben emeljük, ahogy a valutaár felfelé kúszik, elveszítjük a vásárlókat. Viszonteladóinktól tudom, hogy például a Transilvania bevásárlóközpontban csütörtök reggeliben tízszer annyi vásárló volt, mint általában. A lejtôl mindenki szabadult, s pénzét áruba fektette.
Egy másik nagybani lerakat, az Unicum Kft. vezetôjét, Nyulas Bernádot kérdeztük, hogyan jártak el ôk az adott helyzetben.
— Kapkodunk, mint a vízbefúló ember, s mentjük, ami menthetô. Próbáljuk elkerülni a lehetetlent, napoljuk a csôdöt. Egyszerûen nem tudjuk, hogyan járjunk elÍ Ebbôl a helyzetbôl csak úgy lábalunk ki, ha mindenki munkához lát, mégpedig termeléshez! Ha nem tesszük oda a derekunkat, s állam elvtárs nem számolja fel a veszteséget termelô mamutjait, csak lefelé süllyedünk. Mi az áruskála minden fajtáját forgalmazzuk, a "patkószegtôl a mozdonyig". Ebben benne vannak az alapélelmiszerek, idônként a déligyümölcsök is. Csütörtök reggel úgy döntöttünk, hogy idôlegesen leállunk. Miért? Mert az úgymond élelmes csencselôk kiürítették volna a raktárt. Pénteken, a bizonytalanság ellenére, árulni kezdtünk. Ehhez azt fûzném hozzá, hogy nálunk az állam az ingyenélést, a munka nélküli keresetet bátorítja, semmiképpen a munkát! Az gazdagodik meg, aki kihasználja a zûrös idôket, és spekulál. A kereskedelem még stabil "idôkben" sem gyerekjáték, de most, a teljes bizonytalanságban kétségbeejtôen nehéz, mert egy rossz döntés, s minden odavész. Egy dolgot szeretnék még megjegyezni: nem a dollár ára nôtt, ahogy a médiákban emlegetik, hanem a lej romlott, sôt megsemmisült.
A Concord Cons Alexa Kft. kiskereskedés az építôanyagok széles skáláját forgalmazza. Bel- és külföldi termékek egyaránt kaphatóak a cégnél. A külföldi termékek árát a dollárhoz igazították, a belföldiek maradtak a régi áron. A vásárlók valósággal lerohanták a lerakatot. Kétszer annyian voltak, mint az elôzô napokban. A nagy áruforgalom jól jön a cégnek — mondta Székely Sándor, a kft. vezetôje —, csak az a kérdés, hogy mit tudnak a pénzzel visszavásárolni? Ha a dollár lejhez viszonyított értéke csökkenni fog, s valamelyest stabilizálódik, az importból származó termékeik árát ennek megfelelôen csökkentik.
Marosvásárhelyen járt Victor Babiuc
Victor Babiuc honvédelmi miniszter tegnap Marosvásárhelyre látogatott, ahol a 6-os Hadtest helyi parancsnokságánál folytatott megbeszéléseket és tájékozódott az itteni egységek helyzetérôl.
Victor Babiuc jónak minôsítette a katonák felkészülési lehetôségeit és azt, ahogyan karbantartják a hadászati eszközöket, ugyanakkor hiányosságokra lelt olyan területeken, ahol javításokra lenne szükség, de ezekre a javításokra pillanatnyilag nincs pénz; lakásgondok is vannak, tette hozzá, de ezek mind olyan dolgok, amelyekrôl tudott, és amelyek országos szinten általában mindenhol megtalálhatók.
A miniszter bejelentette: a 6-os hadtest marosvásárhelyi parancsnokságának új vezetôje egyelôre Ciulea ezredes, azonban a román hadsereg átszervezés elôtt áll, és megeshet, hogy a hadtest megszûnik. Ez nem azt jelenti, hogy egyes alakulatokat egyszerûen felszámolnak, hanem azt, hogy átalakulnak, és ez az átalakulás egyes vezetôket is érinthet. Romániában a nyolc hadtest helyett csak négy maradna a tervezet szerint, amelyet a Legfelsô Védelmi Tanácsban a következô hónapban tárgyalnak meg. — A NATO-ba való tagolódásra viszont Románia felkészült — fûzte hozzá —, s remélem, hogy a washingtoni értekezleten nem kapunk alacsonyabb minôsítést, mint Madridban, a többi tagjelölt országhoz viszonyítva. Elôfordulhat, hogy Washingtonban nem ajánlják fel egyetlen várakozólistára helyezett államnak sem a csatlakozás lehetôségét, ennek egyik oka az, hogy a most felvett új tagországok (Magyarország, Lengyelország, Csehország) csatlakozása sokkal nagyobb nehézségekkel járt, mint elôzetesen gondolták. Lesz viszont ebben az esetben egy újabb konferencia Madridban, ahol újra terítékre kerülnek ezek a dolgok.
Lapunk kérdéseire válaszolva Victor Babiuc elmondta: — Románia nagyon jó viszonyban van a NATO-ba újonnan felvett országokkal. Együttmûködési programjaink bizonyítottan mûködôképesek, s megállapodtunk abban is, hogy megosztják velünk tapasztalataikat a betagolódásra való felkészülésüket illetôen. Az, hogy mennyi és milyen fokú hadgyakorlatot szervezünk közösen a közeljövôben, elsôsorban attól függ, hogy milyen pénzügyi tartalékaink lesznek. Egy ilyen hadgyakorlat elég sok pénzbe kerül; ha megengedhetjük magunknak, részt veszünk azokon az elkövetkezôkben is. Mindenesetre fontosnak tartanám kiemelni, hogy mind a három országgal komoly hadászati együttmûködési szerzôdést írtunk alá, s reméljük, hogy az elkövetkezôkben ezeket fejleszteni is tudjuk. Románia megbírná a betagolódás költségeit, tavaly kb. 3 milliárd dollárról beszéltek, amit országunk erre kellene, hogy költsön és amit a román gazdaság nyugodtan elviselne. Nyugati körökben senki nem feltételezi, hogy Románia nem lenne erre képes; más problémák vannak, igaz, de ezt senki nem kérdôjelezi meg. Célunk továbbra is az, hogy felvegyenek a NATO-ba, ezért a Koszovó-kérdésben is úgy foglaltunk állást, hogy felajánlottuk légterünk használatát, egy megfigyelô- repülôgépet és egy megfigyelôcsoportot, egy egészségügyi egységet, továbbá egy békefenntartó alakulatot és a NATO szükségletei szerint egyéb erôkkel is beszállhatunk — mondta a miniszter.
Victor Babiuc rövid marosvásárhelyi látogatása után Désre indult, majd Brassóba ment.
... mondotta tegnap a Tolerancia Hete megnyitó rendezvényén Paul Philippi történész professzor, a hazai Német Domokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, és mi messzemenôen egyetértünk igényével. Csak az a baj, hogy fôképpen nem nekünk, kisebbségieknek van ez ellen kifogásunk.
Aránylag szerény érdeklôdés övezte a marosvásárhelyi Continental Szálló fehér szalonjában megrendezett kerekasztal-beszélgetést, mely a Kétnyelvûség a helyi közigazgatásban központi témát járta körül. Szokoly Elek, a Pro Európa Liga mellett mûködô Interkulturális Központ igazgatója emlékeztetett arra, hogy a Tolerancia Hetét elsô ízben az 1990. március 19-20.-i marosvásárhelyi események ötödik évfordulóján rendezték meg, és az idei az ötödik kiadás. Virág György, a Maros Megyei Tanács alelnöke a helyi önkormányzatok nevében üdvözölte a jelenlevôket. Fodor Imre polgármester elismerte, hogy a helyi közigazgatásban vannak hiányosságok, de a kétnyelvûség alkalmazásában elöl járunk, és ezt nem csak az országban, hanem külföldön is sok helyütt méltányolják. Tulajdonképpen háromnyelvû feliratozást szeretett volna megvalósítani, mintegy gesztusképpen a németség felé, de a prefektúra megvétózta e szándékát, mint annyi mást. Azt elismerte, hogy Romániában vannak pozitív lépések a kisebbségi nyelvhasználat terén.
A rendezvény egyik elôadását Paul Philippi történész, teológus tartotta meg, aki arról szólt, hogy milyen hagyományai vannak Erdélyben a többnyelvûségnek. Mint mondotta: szülôvárosában, Brassóban a XIX. század közepe elôtt a négynyelvûség járta (magyar, román, német, latin). A több évszázados hagyomány akkor kezdett szertefoszlani, amikor II. József császár elrendelte, hogy minden helység nevét kizárólag németül kell használni. Válaszreakcióként következett 1897-ben a Bánffy-törvény, mely kimondta: minden helységnek magyar neve kell legyen. S aztán folyatódott a kizárólagosdi mind a mai napig, amikor a többnyelvûség immár egyes román politikusok szemét bántja, de nagyon. "Tanuljuk meg egymás nyelvét, és akkor sokkal toleránsabbak leszünk egymáshoz", ajánlotta a kiváló professzor.
Haller István, a Pro Európa Liga jogásza, az emberi jogok érvényesítésével foglalkozó iroda vezetôje ismertette a nemzetközi és a hazai törvénykezést a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban. "Sajnos az 1989 elôtt érvényben levô törvény több jogot tartalmazott a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozóan, mint az 1991-es helyhatósági törvény", mondotta Haller. Persze az más lapra tartozik, hogy ezeket nem tartotta be az akkori hatalom. A sokat vitatott 22-es kormányrendelet egy sor pozitívumot tartalmaz, csakhogy az érvényességérôl folytatott állandó vita miatt sok helyütt nem alkalmazzák elôírásait.
Dr. Berdji Asgian városi tanácsos pozitívumként említette, hogy bár a városi tanácsosok 45 százaléka magyar nemzetiségû, sosem kérték, hogy magyarul beszélhessenek a tanácsülésen, mert tapintatosak. Viszont Szokoly Elek és Paul Philippi professzor erre azzal replikázott, hogy itt, Marosvásárhelyen, ahol egyenlô arányban élünk románok és magyarok, illene mindenkinek ismerni a másik anyanyelvét, és akkor a tanácsülésen sem lenne probléma a több nyelv használata, hiszen ez nem menne a hatékonyság és a gyorsaság rovására.
Virág György, a megyei tanács alelnöke szintén ebben a szellemben fejtette ki: habár a megyei tanácsosok 40 százaléka magyar, ôk sem kérték soha, hogy anyanyelvükön szólhassanak a gyûléseken, és ezt számon is kérték tôlük a választók. "Nekünk egyáltalán nem esik jól, hogy román tanácsos társaink, munkatársaink nem tudnak magyarul. Viszont ha ezt szóba hozzuk, egyesek igen vehemensen tiltakoznak", mondotta az alelnök.
A kisebbségügyi minisztérium jogi szakosztályának igazgatója, Markó Attila kategorikusan kijelentette: a 22-es, a helyi hatóságok mûködésére vonatkozó kormányrendelet teljes egészében érvényben van, mert a képviselôház elutasította az Alkotmánybíróságnak a felfüggesztésére tett javaslatát (a szenátus elfogadta). Szólt a minisztérium azon törvénytervezetérôl, melyet a kisebbségi nyelvek chartájának elfogadásával kapcsolatban kidolgoztak. Bemutatta a kisebbségi minisztériumnak azt az elemzését, melybôl kiderül, hogy Romániában és ezen belül Maros megyében hány helységben kellene érvényesülnie a többnyelvûségnek a helyi közigazgatásban. Megyénkben tehát 252 településrôl van szó, ezekbôl 28 esetében a cigány feliratoknak is meg kellene jelenniük, 5 község esetében pedig németül is szólni kellene a lakossághoz, e nyelven is feliratozni kellene a helységeket, közintézményeket.
A Tolerancia Hete keretében a tegnap délután Valentina Lucian asszony, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kapcsolattartással és külkapcsolatokkal foglalkozó ügyosztályának vezetôje arról tartott helyzetjelentést, hogy a helyi közigazgatásban — itt és most — hogyan érvényesül a kétnyelvûség.
Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán 1990 március 20-án a magyarok elleni támadás áldozataivá váltak. Tegnap délben a Maros megyei RMDSZ Zonda Attila termében az ernyei Csipor Antalnénak és a teremiújfalusi Kiss Zoltánnénak jelképes segítségként félmillió lejt nyújtott át Szente Ibolya, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöke. Az elsô alkalommal tartott megemlékezésen és a pénzadomány átadásán a két özvegyet, s Juhász Ilonát, akinek a márciusi események során megsérült a szeme dr. Kelemen Atilla képviselô köszöntötte. Beszédében kifejtette: csak összefoggással tudjuk megakadályozni, a fekete márciushoz hasonló események megismétlôdését. Ábrám Noémi, a megyei RMDSZ sajtófelelôse felszólalásában hangsúlyozta: szomorú, hogy kilenc évvel az események után még mindig homály fedi a tettesek kilétét, majd a megbocsátás fontosságára hívta fel az egybegyûltek figyelmét. A megemlékezésre hivatalos volt Gémes Istvánné is, de ismeretlen okok miatt távolmaradt. Szente Ibolya közölte, hogy meghívták Sütô Andrást is, aki egészségi állapotára hivatkozva nem jelent meg az összejövetelen.
230 éve, 1769-ben született DAYKA GÁBOR költô, r. kat. pap. Kazinczy Ferenc baráti köréhez tartozott. Költészetét nagy formakultúra jellemzi. Jelentôs szerepe volt a magyar rímes-idômértékes vers megteremtésében. (1796-ban hunyt el.)
45 éve, 1954-ben hunyt el SELÉNYI PÁL Kossuth- díjas fizikus, az MTA tagja. Többek között fényelmélettel, a szelén különleges tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozott. Az általa kidolgozott elektrosztatikus képrögzítési eljárás az alapja a xerox- eljárásnak. (1884-ben született.)
315 éve, 1684-ben született BÉL MÁTYÁS evangélikus lelkész, tudós, történetíró. Elkészítette a magyar nyelv- és irodalomtörténet tervezetét. Elsôként vetette fel egy tudós társaság alakításának gondolatát. Fô mûvében — Notitia Hungariae novae historico-geographica — Magyarország vármegyéinek történeti földrajzát, történeti, néprajzi, nyelvi adatait dolgozta fel. (1749-ben hunyt el.)
90 éve, 1909-ben hunyt el ERKEL GYULA zeneszerzô, zenepedagógus, karmester, Ferenc legidôsebb fia. Zenekari és zongoramûvészeket, színpadi kísérôzenét, baletteket stb. komponált. (1842- ben született.)
75 éve, 1924-ben halt meg LOUIS DELLUC francia filmrendezô, - kritikus és teoretikus. Kísérleti jellegû filmjeinek az ihletôje az impresszionista festészet volt. (1890-ben született.)
505 éve, 1494-ben született HANS DERNSCHWANN csehországi humanista, utazó. Részt vett az 1553-as konstantinápolyi követjárásban. Mûve a magyarul 1984-ben megjelent Erdély, Besztercebánya, törökországi útinapló. (1568-ban halt meg.)
15 éve, 1984-ben hunyt el CSUKA ZOLTÁN költô, mûfordító. A '20-as évek elején Jugoszláviába emigrált, jelentôs szerepe volt a vajdasági magyar irodalom szervezésében. 1933-ban visszatért Magyarországra. Lírája erôsen közösségi ihletésû. (1901-ben született.)
1190 éve, 809-ben hunyt el HARUN AL-RASÍD bagdadi kalifa. Fellendítette a kalifátus gazdasági és kulturális életét. Hatalmas építkezéseket kezdett, támogatta a tudományok és a mûvészetek fejlôdését. Az Ezeregyéjszaka meséiben a tökéletes uralkodó mintaképe. (763-ban vagy 766-ban született.)
155 éve, 1844-ben született ARANY LÁSZLÓ költô, esszéíró, kritikus, az MTA tagja, Arany János fia. Fô mûvében (A délibábok hôse) a kiegyezés utáni magyar társadalomról ad keserû-ironikus képet. Jelentôs székelyföldi népmese-gyûjteménye. (1898-ban hunyt el.)
155 éve, 1844-ben halt meg BERTEL THORWALDSEN dán szobrász. Fôként Rómában élt és alkotott, a klasszicizmus kiemelkedô mûvésze volt. (1768-ban vagy 70-ben született.)
115 éve, 1884-ben született PETER JOSEPH WILLIAM DEBYE holland származású amerikai fizikus, kémikus. Foglalkozott a fajhô elméletével, a gázok molekula- és atomszerkezetével, bevezette a mágneses kvantumszám fogalmát. 1936-ban Nobel-díjat kapott. (1966-ban halt meg.)
295 éve, 1704-ben született FALUDI FERENC jezsuita pap, költô, író, a magyar rokokó költészet kiemelkedô alakja. Ô volt az elsô gyûjtôje a népnyelvnek, közmondásokat, népnyelvi fordulatokat gyûjtött. (1779-ben halt meg.)
85 éve, 1914-ben hunyt el FRÉDÉRIC MISTRAL Nobel- díjas provanszál nyelven író francia költô. Költeményeiben a dél-francia tájakat, ôsi provence-i legendákat, emberi szenvedélyeket énekelte meg klasszikus stílusban. (1830-ban született.)
125 éve, 1874-ben született ROBERT LEE FROST amerikai költô. Nagy népszerûségnek örvendett hazájában, négyszer nyerte el a Pulitzer-díjat. Egyszerû hangú verseibôl életerô, megfontolt derû és optimizmus árad. (1963-ban hunyt el.)
115 éve, 1884-ben született WILHELM BACKHAUS német zongoramûvész. Fôként Beethoven, Mozart, Brahms, Chopin mûveit tolmácsolta. (1969-ben halt meg.)
65 éve, 1934-ben született CSURKA ISTVÁN József Attila-díjas író, politikus. Irodalmi mûveiben — drámák, regények, elbeszélések — sikertelen, kisiklott emberi életeket mutat be groteszk eszközökkel.
LABDARÚGÁS. A B-osztályos bajnokság II. csoportjának 20. fordulójában, szombaton délelôtt 11-tôl, a ligeti stadionban: Marosvásárhelyi ASA — Cîmpulung Muscel-i ARO.
A D-osztályos bajnokság 16. fordulójában, pénteken délután fél 4-tôl: Marosvásárhelyi Elektromaros — Marosszentanna; szombaton délelôtt 11-tôl: Mezôméhes — Sóvárad, Szászrégeni Avîntul Silva — Segesvári Vár HSE, Marosvásárhelyi Gaz metan — Szovátai Fások, Nyárádtô — Disznajó, Marosvécs — Marosvásárhelyi Matricon, Havad-Erdôszentgyörgy — Marosvásárhelyi ZAMUR, Marosludas — Radnót.
A megyei bajnokság 12. fordulójában: Északi- csoport: szombaton délután fél 4-tôl: Körtvélyfája — Marosfelfalu, Szováta — Sáromberke, Lövér — Szászrégeni Testvériség, Nagyernye — Holtmaros, Mezôrücs — Petele; vasárnap délben 12-tôl: Görgényorsova — Gernyeszeg; Déli-csoport: szombaton délután fél 4-tôl: Mezôzáh — Szentgerice, Vámosgálfalva — Segesvári Küküllô, Sármás — Mezôgerebenes, Marosgezse — Nyárádszereda.
KOSÁRLABDA. Szombaton délelôtt 11-tôl, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban: Marosvásárhelyi Herlitz Mobex — Bukaresti Soced (férfi A-osztály, rájátszás).
A B-osztályos nôi bajnokságban ugyanott, 14 órától: Marosvásárhelyi Olimpia ISK SL — Nagyváradi U.
KÉZILABDA. Az A-osztályos férfibajnokság Nyugati- csoportjában, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban, délután fél 1-tôl: Marosvásárhelyi ASA — Nagyváradi Constructorul U.
Ugyanott reggel 9-tôl: Marosvásárhelyi ISK — Zilahi Silcotub (ifi II, lányok). Vasárnap 11-tôl: Marosvásárhelyi ISK — Nagybányai ISK (ifi I, fiúk). Segesváron, a Zaharia Boiu teremben, szombaton délelôtt 10-tôl: Segesvári ISK — Székelyudvarhelyi Bányai Líceum (ifi II, fiúk). Fél 12-tôl: Segesvári ISK — Sepsiszentgyörgyi MSK (ifi II, lányok). Vasárnap délelôtt 10-tôl: Segesvári ISK — Ploiesti-i UPETROM Líceum (ifi I, fiúk).
SÚLYEMELÉS. Szombaton délelôtt 10-tôl a marosvásárhelyi ASA-teremben rendezik meg az országos ifjúsági bajnokság megyei szakaszát.
CSELGÁNCS. Szombaton délelôtt 10-tôl a Sanatatea- teremben rendezik meg az országos felnôttbajnokság megyei szakaszát.
SAKK. Pénteken délután 5-tôl és vasárnap délelôtt 10-tôl a marosvásárhelyi Építészeti Líceumban rendezik meg a megyei bajnokság 5. és 6. fordulóját.
TEKE. Az országos férfibajnokság 18. fordulójában, szombaton reggel 9 órai kezdettel, a marosvásárhelyi Elektromaros csarnokban: Elektromaros — Petrilai Minerul Vulcan.
Fellebbezés a Petôfi—Schiller egyetem ügyében
A kormány fellebbezést nyújt be a Legfelsôbb Bírósághoz a Petôfi—Schiller egyetem ügyében. Mint ismeretes, az igazságszolgáltatási fórumok korábban a PDSR- nek adtak igazat, amely párt alkotmányellenesnek nyilvánította a kétnyelvû egyetem létrehozását. A kormányszóvivô csütörtöki nyilatkozata szerint a fellebbezést a jövô hétig nyújtják be.
Az év elsô hónapjában meglepôen alakult a forgalomban levô pénzmennyiség az inflációhoz viszonyítva. Míg a pénztömeg decemberhez képest 0,61 százalékkal csökkent, s az infláció 3 százalékkal nôtt, decemberben a pénztömeg 16,6 százalékkal nôtt 2,2 százalékos infláció mellett.
Hamis magyar útlevelek és vízumok
A román határôrség több olyan személyt feltartóztatott a román—magyar, illetve a román—bolgár határon, akik Magyarországon beszerzett hamisított Schengen-vízummal, illetve hamisított magyar útlevéllel próbáltak kilépni az országból — jelentették be csütörtökön Bukarestben. A borsi határátkelônél három román állampolgár útlevelében találtak hamisított Schengen-vízumot. Az ellenôrzés idején kilépésre jelentkezett egy mikrobusz, s a feltartóztatottak a kocsi sofôrjében és egyik utasában felismerték azt a személyt, akitôl a hamis vízumot vásárolták. A mikrobusz többi utasa beismerte, hogy Budapesten 1500 márkáért hamis Schengen- vízumot szerettek volna venni. A román—bolgár határon is találtak két olyan román állampolgárt, akik hamisított magyar útlevéllel Kanadába szerettek volna elérni.
Szigorúan átvizsgálják a kelet-európai buszokat
Róma polgármestere szeretné elejét venni, hogy a szent évi zarándoklat leple alatt illegális bevándorlók újabb hulláma árassza el Itáliát és benne az örök várost. Az esetleges álzarándokok leleplezése céljából szigorúan ellenôrizni fogják a schengeni övezeten kívüli országokból, fôleg Kelet-Európából érkezô buszokat. Az utaslistát összevetik az egyházmegyék, parókiák által leadott névjegyzékkel, és ellenôrizni fogják, hogy az érkezôknek meglegyen a visszaútra szóló jegyük is — jelentette be Francesco Rutelli fôpolgármester.
Jelcin a Kreml-kórházból a Gorkij-9 rezidenciára ment
Borisz Jelcin orosz elnököt csütörtökön kiengedték a Kreml-kórházból, és az államfô a Gorkij-9 rezidenciára ment. Az elnök gyomorfekélyének utókezelése így nem a Barhiva szanatóriumban folytatódik, mint másfél hónapja, hanem a jelek szerint a Moszkva melletti állandó rezidenciáján. Ez azt jelzi, hogy a kórházban töltött 20 nap elegendônek bizonyult a fekély megfelelô gyógyításához. Jelcin elôzôleg január közepén került a Kreml- kórházba bevérzett gyomorfekéllyel, de csak két hetet töltött ott, majf 12 napot a Barviha szanatóriumban. Ezután viszont kiújult a fekélye, s február 27-én utalták ismét kórházba orvosai.
Heti hírmondó a magyar NATO-tagságról
Magyarország március 12-e óta a NATO teljes jogú tagja, a csatlakozással járó, többek között külpolitikai és hadászati kérdésekrôl beszélgetnek a meghívottak a Duna Televízió Heti hírmondó címû mûsorának vasárnapi adásában. A mûsor vendégei szólnak arról, hogy változik-e, és ha igen, milyen mértékben a magyar külpolitika irányvonala a szomszédos országokkal szemben, továbbá hogyan befolyásolja a határon túli magyar kisebbség helyzetét Magyarország csatlakozása a világ legerôsebb katonai-politikai szervezetéhez. Beszélgetôpartnerek: Hermann János, a magyar külügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Hollósi Nándor altábornagy, a vezérkari fônök általános helyettese, Szenes Zoltán dandártábornok, a vezérkari fônök logisztikai helyettese és Takács Béla, a magyar gazdasági minisztérium védelmi és hadipari fôosztályának helyettes vezetôje. Az adás szerkesztô-mûsorvezetôje Tótfalusi András.
Gheorghe Funar visszautasította, hogy csütörtökön megjelenjen a nagyváradi ügyészségen, ahol a köz- és a magánérdek kárára elkövetett szolgálati visszaéléssel vádolják. A bûnügyi fejelentést a kolozsvári Élelmiszerkereskedelmi Társaság nyújtotta be, amelynek — bár rendelkeznek a kolozsvári törvényszék döntésével — a polgármester nem adott engedélyt a bôvítésre és korszerûsítésre, ami tetemes károkat okoz a cégnek. A polgármester haragját állítólag az váltotta ki, hogy feleségét kizárták a társaság vezetôtanácsából, amely minden napért, ami eltelik, anélkül, hogy hozzáfoghatnának a felújításhoz, 20 millió lej kártérítést követel. A nagyváradi ügyészségre beidézett polgármester azzal indokolta távollétét, hogy az feljelentést vizsgáló ügyésznek magyar a felesége, s ezért a román adminisztráció Erdélybôl való eltávoltásán ügyködik.
Elnapolák a Koszovó-konferenciát
A párizsi Koszovó-konferenciát elnapolták és csak abban az esetben folytatják, ha a szerb fél kifejezi készségét a megállapodás elfogadására — jelentette be pénteken Párizsban a konferencia két társelnöke. Hubert Védrine francia és Robin Cook brit külügyminiszter a közleményben óva intette a jugoszláv hatóságokat attól, hogy katonai támadást indítsanak Koszovóban vagy olyat tegyenek, ami akadályozza a helyzet nemzetközi megfigyelését, mivel az ilyen fellépés a "legsúlyosabb következményeket vonná maga után".
Kivonják az EBESZ-megfigyelôket
Az EBESZ elrendelte mintegy 1400 megfigyelôjének azonnali kivonását Koszovóból — jelentette be pénteken Oslóban az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) soros elnöke, Knut Vollebaek norvég külügyminiszter az AFP jelentése szerint. A szervezet pénteken megkezdte felszerelésének elszállítását is a térségbôl.
Robbantás Vlagyikavkazban — 53 halott, 102 sebesült
Az észak-oszét fôváros központi piacán elkövetett pokolgépes merényletnek 53 halottja van — közölte pénteken a kora esti órákban az orosz mentôalakulatok szóvivôje Vlagyikavkazban. A hivatalos adatok szerint 102 sebesültet ápolnak kórházban, s ezen felül sokan könnyebben sebesültek meg. A mentôalakulatok további halottak, illetve túlélôk után kutatnak a piac romjaiban, s nem kizárt, hogy a terrorakció áldozatainak száma tovább emelkedik. A pokolgép — amelyet a piac egyik központi pavilonjánál helyeztek el — a legújabb közlések szerint legalább tíz kilogramm trotilnak megfelelô robbanóanyagot tartalmazott.
Kormányküldöttség Nyárádselyén
Tegnap a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium kéttagú küldöttsége érkezett Marosvásárhelyre, ahol elôször a kormányhivatalban a prefektussal tárgyaltak, majd a déli órákban a megyei tanács szakigazgatójával és a prefektúra szakembereivel együtt Nyárádselyébe utaztak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a falut sújtott földcsuszamlás következményeirôl.
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal eddig 350, közterületre épített garázs ottlétét fogadta el, a közeljövôben pedig további kétszáz építmény helyzetét vizsgálják át. Az elfogadott garázsok esetében 1,9 millió lejes telekfoglalási illetéket kell fizetni, amire még rászámítanak napi 0,25%-os késedelmi illetéket, így az egy garázs után fizetendô összeg négy és fél - ötmillió lejt érhet el. Eddig az elfogadott garázsok által elfoglalt területekért a hivatalba befolyt illetékösszeg meghaladja az egymilliárd lejt.
Lesz szelektív hulladékgyûjtés
A közelmúltban több marosvásárhelyi szervezet, a Fókusz Öko Központ, a Milvus, az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Pro Biciclo Urbo, az Outward Bound ifjúsági társaság és a biokertész csoport közös programot indított a szelektív hulladékgyûjtési rendszer bevezetéséért a városban. Csütörtökön a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban az említett szervezetek egy egyezményt írtak alá a program hivatalos partnereivel, azaz a marosvásárhelyi tanáccsal, a polgármesteri hivatallal, a Remat Rt.-vel és a Salubriserv Rt.- vel. Eszerint, a környezetvédô szervezetek által kijelölt helyeken, a város 15 pontján, két-két konténert fognak elhelyezni, papír és fémhulladékok külön gyûjtésére. A konténereket a szervezetek tervezték, az általuk elfoglalt hely elôkészítése a polgármesteri hivatalra hárul, a Remat Rt. pedig a kukák mintegy darabonkénti egymillió lejes elôállítási költségét fedezi. A Fókusz Öko Központtól kapott információink szerint egy hónapon belül öt ponton helyükre kerülnek a konténerek.
A Barátság Alkotótábor jubileumi kiállítása
25 éves a gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor. A tábort mûködtetô Kulturális Központ az idén vándorkiállításokkal is népszerûsíteni kívánja az összegyûlt anyagot. Az elsô ilyen rendezvény színhelye Marosvásárhely, ahol a jubileumi kiállítást ma délután öt órakor nyitják meg a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Megnyitóbeszédet mond Banner Zoltán mûkritikus.
Vidéken a Maros Mûvészegyüttes
Ma este hét órától a backamadarasi kultúrotthonban lép fel a Maros Mûvészegyüttes Sodrásban címû, kétrészes elôadásával. Zenekarvezetô Moldován H. István, tánckarvezetôk Domokos Zsuzsánna és Füzesi Albert. Énekesek Bôr Hunyadi Csilla és Vígh Ágnes. Az elsô rész koreográfusa Varga János, mûvészeti vezetô, a mûsor második részének koreográfusa Könczei Árpád. Az együttes holnap este 7 órától a vámosgálfalvi mûvelôdési otthonban adja elô mûsorát.
Ma délelôtt tíz órától tartja országos közgyûlését a Romániai Magyar Pedagógus-szövetség a szervezet szovátai központjában, a Teleki Oktatási Központban. A közgyûlésen megemlékeznek Bíró Istvánról, a központ közelmúltban elhunyt igazgatójáról, akinek post mortem RMPSZ-díjat adományoznak. A közgyûlésen elnöki beszámoló hangzik el, majd a módszertani központok ez évi tevékenységi tervezetét vitatják meg.
Szerdán, március 24-én délután fél négytôl a marosvásárhelyi Bolyai-Gauss könyvesbolt galériájában Asztalos Enikô dedikálja Szép szivárvány koszorúzza az eget címû néprajzi vonatkozású kötetét. Meghívottak: Ráduly János folklorista, Nagy László unitárius esperes, néprajzgyûjtô, Tóth Katalin népdalénekes.
Szimpózium a nyelôcsô-reflux betegségrôl
A romániai gasztroenterológiai társaság és az emésztôrendszeri endoszkópia társaság helyi fiókszervezetei a nyelôcsô-reflux betegségrôl szerveznek szimpóziumot a marosvásárhelyi Kultúrpalotában pénteken, március 26-án 12 órától.
A Hahota színtársulat holnap este hét órakor a Kultúrpalota nagytermében a vásárhelyi közönség számára utoljára játssza a Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabaréelôadását. Ez alkalommal kerül sor Botos Áriel utolsó fellépésére is, amellyel búcsúzik a Hahotától és a közönségtôl. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.
Interferenciák a Tolerancia Hetében
A Pro Európa Liga és a Folk Center Alapítvány közös szervezésében Kölcsönös elemek a cigány, magyar és román népzenében és néptáncban címmel tartanak elôadást hétfôn este hét órától a Nemzeti Színház kistermében. Meghívottak vajdaszentiványi és gernyeszegi adatközlôk, és az Öves együttes. A belépés díjtalan.
Sokszor felvetôdik a kérdés, mi az oka annak, hogy a két világháború közötti évtizedekben annyi kiváló szellem volt a hazai magyar közmûvelôdésben, irodalomban, zenében, képzômûvészetben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy közülük egyesek más téren is jeleskedtek. Itt van pl. Kós Károly, a kiváló építész, aki mindmáig a legjellegzetesebb és legegyénibb erdélyi épületek tervezôje, volt szerkesztô, grafikus, író és mezôgazdász; Bánffy (Kisbán) Miklós, a literary gentleman, irodalmi munkássága mellett remek színházi szakember is volt: díszlet és jelmeztervezô, rendezô. A névsort nôkkel is lehet folytatni, de mi álljunk meg annál, akit Benedek Elek egy "imádásra méltó magyar asszony"-nak nevez és aki nem más, mint Dóczyné Berde Amál, a matuzsálemi kort megért festô és írónô, Berde Mária nôvére.
Mindketten Kackóban születtek, de innen hamar átköltöztek Enyedre, ahová apjukat, Berde Sándort meghívják tanárnak a teológiára. Az öt Berde-gyermek igen tehetséges volt, Zoltán kisgyermek- korában elhunyt, Sándorból református pap lesz Brádon, Amál festômûvész, Mária írónô, Károly bôrgyógyász professzor, egyetemi tanár. A gyermekek egész életükben nagy tisztelettel és szeretettel övezték édesanyjukat és tartották vele (és egymással) a kapcsolatot. Fôleg a lányok értik meg jobban egymást s ez az összetartás egész életük végéig tart. Amál, a legidôsebb nôvér szerepében egy kicsit mindig is anyáskodott Mária felett, mert ô állt a legközelebb hozzá és ô ismerte a legjobban. "Félrehúzódó, magányos gyermek volt. Elsô alkotásait én fedeztem fel a padláson. Egy kis füzet volt iskolai papírból, kirajzolva a címlap és reá volt írva: Ki szeret, elolvassa. Hová lett? Ki tudna számot adni róla?" írja visszaemlékezéseiben.
A késôbbi festônô tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: "Lám, az én elsô rajzaimból maradt meg és én ma is csodálkozással néztem, hogy egy gyermeki elme hogy tud olyan összefüggô díszítô rajzolatot adni". Hétéves korában pemzlit és festéket kér az angyaltól.
Magántanulóként végzi Enyeden a tanítóképzôt, ahol a lányokat csak így fogadják be. Mûvészeti tanulmányait Európa különbözô városaiban folytatja. 1906 és 1910 között Budapesten és Bécsben találjuk, Pesten Kernstok Károly tanítványa. Hazatérve házasságot köt Dóczy Ferenccel, aki a teológiával párhuzamosan végezte a matematika-fizika szakot, és fiatal tanárként került Enyedre. Választásában nem kis szerepe volt kolozsvári megismerkedésüknek. Késôbb Enyeden, egy bálon dôlt el kettôjük élete, ahol egy tánc után Amál odasúgta édesanyjának: "Édesanyám, ezt az embert tudnám szeretni." És szerette is úgy, hogy még az aranylakodalmukat is megérték. "1960-ban együtt ünnepelhettük aranylakodalmunkat Vásárhelyi János püspök úr és Dávid Gyula társaságában. Felejthetetlenül szép volt. Az asztalon kévébe kötve aranykalászok, két szál piros rózsa az élô gyermekek jelképeként és egy szál fehér rózsaszál hôsi halált halt bátyám emlékére." Dóczy Ferenc 1933 és 1937 között a Bethlen Kollégium rektorprofesszora.
Az 1910-es év, úgy látszik, Berde Amál szerencsés éve, mert festôként is akkor mutatkozik be egy londoni kiállításon. Húga, Mária elnyeri az oktatási minisztérium ösztöndíját és Münchenbe megy tanulmánuyait folytatni. Amál útközben, Pesten csatlakozik hozzá, hogy a híres német iskola szecesszión túlmenô új törekvéseivel ismerkedhessen. Az ottani diákélet, a világ minden részérôl összesereglett fiatalok, képzômûvészek, bölcsészek, építészek közössége magával ragadja a két Berde-lányt, együtt járnak a különbözô elôadásokra — irodalom és mûvészettörténet, filozófia. Közben Amál fest, Mária anyagot gyûjt majdani regényeihez. Ebbôl az élménybôl született meg B. Mária Az örök film címû regénye.
Berde Amál külföldi útjairól Enyedre tér vissza, abba a városba, ami "az Ôrhegy oldalába van ragasztva, mint egy fecskefészek", és mûvészlelke új irányba fordul, mûkedvelô színielôadásokat rendez a felnôtteknek. Részleteket adtak elô Az ember tragédiájából, bemutatták Makkai Sándor A fejedelem rózsája c. drámáját (férje személyesítette meg Bethlen Gábort). Ô szerepeltette elôször színpadon a "csinos Nagy István a késôbbi színészt és filmszínészt — írja leánya, majd így folytatja: — Még írhatok arról a kedves és eredményes munkáról, amit a Bethlen utcai tanárgyermekek között végzett. Színdarabot írt számukra, be is tanította. Az ifjúság boldogan vett részt és jól szórakozott a farsangokon megrendezett jelmezbálokon." Sokrétû mûvészeti tevékenységéért a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság 1929-ben tagjai közé választotta. A társaság 50 éves jubileumi ünnepségén elôadták Kemény Zsigmond Zord idô címû regényének általa dramatizált részletét. Ebben az idôben írja meg színjátékát Izabella királynéról, a Bujdosó királyasszonyt (1929). 1941-ben Asszonyfarsang címmel ír vígjátékot, amelynek témáját a kalotaszegi folklórból merítette.
Pedagógiai végzettsége, akárcsak a bel- és külfölid utakon szerzett tapasztalatai és tanulmányai (amit nem kisebb mesterek, mint a már említett budapesti Kernstok, itthon, Nagybányán Thorma János és Réti István irányították) teszik érdemessé, hogy a Bethlen Kollégiumban Halmágyi Antal rajztanár helyét, annak távozása után, elfoglalja. Tanít, intézi a család dolgait, de közben fest. Munkáit budapesti, bukaresti, müncheni, bécsi és kolozsvári tárlatokon állítja ki. Egy ilyen eseményrôl írja 1925 tavaszán az Ellenzékben Makkai Sándor: "Szép rendbe rakva, befejezve, mosolygó nyugalommal tekintenek reánk a falakról Dóczyné Berde Amál képei. Eljöttünk a készre, a mûvészet terített asztalához. Ô volt a mûvész, aki égô napban, poros utakon át, sziklák között, nem törôdve semmi fáradsággal, megvívta külsô és belsô küzdelmeit, amelyeknek itt az aratása áll elôttünk." Enyeden 1920-ban rendezte meg elsô kiállítását, ami abban az idôben, egy ilyen kisvárosban nagy eseménynek számít, s hát még ha a kiállító — nô. Tájképeiben Erdély szép vidékeit örökíti meg, és egyidejûleg behatóan foglalkozik a táj néprajzával, de fôleg Torockó és Kalotaszeg népviseletével.
Enyedhez közel volt Torockó, gyönyörû odáig az út, de abban az idôben, pláné egy nônek, nehéz volt a kijutás, nem úgy Berde Amálnak, aki képes volt kimenni a hetivásárra érkezô torockói szekeresekhez, megbeszélni a fuvart és kirázatni magát a "bakszekérrel". Amikor egy ilyen kirándulásról hazajött "egy kicsit porosan, egy kicsit fáradtan, törôdötten", a gyermekek kérdezgették, hogy volt, mint volt. Akkor azt mondta: "Tudjátok, fiaim, azért jó az ilyen utazás, mert kipróbálja az ember belsô szerveinek a helyzetét — jól fel vannak-e függesztve? Mert ha nem, annak következménye lenne, ugye?" — emlékezik ma is élô lánya, Gaál Ferencné Dóczy Aglent, egy H. Lám Irénnek készült interjúban.
(Folytatjuk)
— Ezt a könyvet én nekik szántam — hangsúlyozza Haáz Sándor, és intôn fölemelt ujja egy pillanat erejéig különös fényt kap: mementó. Emléket állító ember Ô is, mint édesapja volt, Haáz Ferenc Rezsô, és mint Kós Károly, az idôs és a fia is. Mesés értékû hagyaték birtokosa az erdélyi székely nemzet, és ennek aranyrögei lassan- lassan kezdenek visszaszármazni igazi tulajdonosaikhoz, illetve azok örököseihez. Egy hatalmas jóvátételi folyamat vette kezdetét, és az itt jelzett gyönyörû könyv ennek piciny állomása csupán.
Gazda Klára írta a hajszálpontos és minden részletre kitérô szaktanulmányt, Haáz Sándor pedig, az édesapa munkáinak felhasználásával adja azt a rendkívül gazdag mintaanyagot, amely a Székelyek ünneplôben címû pazar kötetet az utóbbi évek egyik leggyönyörûbb magyar könyvévé avatja.
"Az egyetemes érvényû szépség, a generációk csiszolta ízlés, az életfeltételekhez illeszkedô gyakorlatiasság általános történelmi tanulságai tárulkoznak fel a míves ábrázolási technikával bemutatott viselettörténeti emlékanyagban, amelyet két egymással ölelkezô életmû — az apáé és a fiúé — varázsolt az olvasó asztalára. Reánk testálva annak belátását, hogy van ôrizni valónk." Ezt a tudós akadémikus, Benkô Samu írja a könyv elején található veretes köszöntôjében.
Nemcsak ôrizni, hanem megôrizni, ünnepeinken méltósággal hordható viseletünkrôl van szó. A Bevezetésben ezt olvassuk: " Haáz Sándor színes temperái és fekete-fehér ábrái a magyar nyelvterület keleti határán élô székelyföldi magyarság és peremvidéki szomszédai hagyományos ünnepi öltözetét örökítik meg. (...) Haáz Sándor "divatlapnak" szánta mûvét mindazok számára, akik identitásukat az öltözettel szeretnék kifejezni. A könyv szövege a székely öltözködéskultúra alakulásának körülményeit és jellegzetességeit megvilágítva e divatlap felhasználásához kívánt háttérinformációkkal szolgálni."
Színes szôttesminták tára, százötven erdélyi helység viselete színes képeken, s nemcsak a ma oly gyakran félreértett "székelységbôl", a tömbbôl (Csík, Gyergyó, Udvarhely székek, a Nyárádmente és a Sóvidék, s Háromszékbôl), hanem a Felsô-Maros vidékérôl, a küküllôi Vízmellékrôl, a Mezôségrôl és a Hegymegettrôl, Horváth István Magyarózdjának környékérôl is — olyan teljességet kínál mind a szakember, mind a nemzetiségi kultúráját ápoló érdeklôdô, erdélyi és világbaszakadt székely és magyar számára a Székelyek ünneplôben, hogy puszta forgatásakor is ünneplôben érzi magát az ember.
Ha van a világnak szóló szép, azaz esztétikus politikai üzenetünk, akkor ez a "politikátlan" könyv hatását tekintve az elsô helyre kerül. Haáz Sándornak 1934-ben készült elsô rajza, és azóta meg nem szûnt dolgozni, tanítani, tanácsot adni, és igen: dohogni is, ha illetlennek, azaz nem tájra s székelyre szabottnak találta az öltözetet. Ez a nagyszívû ember, akár az édesapa, ajándékot ád nekünk, "ellenszolgáltatása" csak a hálánk. És persze, az igazi köszönet és beteljesülése rendkívül gazdag és kalandokban is bôvelkedô életének az lehetne, ha mûvészi hitvallása valósággá válna; oda jutna el ez a nagyszerû könyv, ahová mind Gazda Klára, mind Haáz Sándor szánja: vissza a faluba. Hogy mintáit ismét szôjék, hogy hagyományát ne hagyja veszni ez a nemzet; hanem szégyen és pironkodás nélkül öltse magára szép gúnyáját vasár- és ünnepnapjain.
A kiadás költségei nagyok, az alacsony példányszám miatt erre még sokáig kell várnunk. A NAGY MECÉNÁS késlekedik. A könyvet egyébként április közepe táján mutatják be a magyar fôvárosban. (Gazda Klára — Haáz Sándor: Székelyek ünneplôben. Színek és formák a székelyföldi népviseletben. Jelenlévô múlt sorozat. Planétás Kiadó, Budapest 1998.)
Az utóbbi évtizedekben nem sok színdarabot írtak mifelénk. Jó darabot pedig... A tévé páratlan gyönyörûségei végképpen elfordították volna a színháztól a mozi által már jócskán kikezdett érdeklôdést? A reménybeli nézôével együtt a reménybeli szerzôét is? Töprengjenek ezen a szociológusok; tény az, hogy a mai rendezô, ha napjaink emberérôl szóló, friss darabot szeretne színre vinni, egyre inkább önkiszolgálásra szorul. Még régebben elkezdte ezt Kincses Elemér, aki azóta repertoárnyi darabot írt össze és jelenleg egyetlen drámaírónk.... és úgy látszik, lassacskán felsorakoznak mögötte, mellette — ellene? — a fiatalabbak, egészen fiatalok, mint Barabás Olga, a sepsiszentgyörgyi színház máris jó nevet szerzett rendezôje, aki színiakadémiánk — bocsánat: színmûvészeti egyetemünk — magyar végzôseivel mutatott be egy érdekes és mindenképpen szokatlan elôadást a Köteles Sámuel utcai színpadon. Kissé szokatlan a színlap is: írta, rendezte, tervezte, zenéjét összeállította Barabás Olga. Éppen csak az ügyelést engedte át másnak. Totális rendezô. Totális rendezés — arccal egy totális színház felé.
"A dráma jövôbeni modellje?" — teszi fel a kérdést Kovács Levente a mûsorfüzet helyett árult színlap hátoldalán. Önkéntelenül is el kell gondolkodnunk ezen. A Jó reggelt, napsugár címû produkció másfajta világképre épült másfajta dramaturgia terméke, mint amilyenen egy kiöregedett Európa felnôtt. Ha egyáltalán dramaturgiáról beszélhetünk, legalábbis a szó bevett, hagyományos értelmében. Az elôadás alapjául szolgáló mûvészi elképzelés — a valóságábrázolás eszmei alapja, mert a legszorosabb értelemben valóságábrázolásról van szó — a néhai neorealizmuséval rokon, ha a tisztelt olvasó emlékszik még e fél évszázaddal ezelôtt virágzott olasz divatra. Szürke, mindennapi életek párhuzamos vagy esetlegesen érintkezô, összecsomósodó pillanatai — de az amerikai erôszakfilmek utcai jeleneteinek morbid naturalizmusába ágyazva, és ugyanakkor stilizált, artisztikus pantomim- elemekkel tarkítva. Amin mindvégig átüt a becketi színmûírás hatása is. A rendezô ügyességét dicséri, hogy sikerült mindezt egységbe kovácsolnia, formanyelvet alkotnia belôle a megjelenített világ zavaros formátlanságában.
A kulisszákból kivetkôztetett, ridegen pôre színpadon egy sereg összevissza elhelyezett vaskorlát, amilyeneket pénztárablakok elôtt láthatunk. Semmi egyéb. Nagyon elhanyagolt városvégi autóbuszállomás benyomását kelti az egész. Itt élnek, vagyis inkább vegetálnak a játék szereplôi: esendô, elesett, nevüksincs ôslakók, el-elmerülve hányódnak a társadalmon kívüli élet mocskos sodrában, még történetük sincs, csak sorsuk, életük minden szörnyû epizódja ellenére sem tud drámává sûrûsödni, nincs hozzá egyéniségük, sorsformáló erkölcsi erejük, az ô energiájuk ostoba pótcselekvésekben használódik el.
"Ácsorgások két részben" — olvassuk az elôadás címe alatt. Ez a mûfaja a szerzô szerint — és valóban nehéz volna más mûfaji meghatározást találni hozzá. A semmiben ácsorgók világa ez a színpadon, az értelmetlen verekedésekbe, kábulatokba, alkalmi szeretkezésekbe menekülô ácsorgásé, az erôszaké, félelemé, mindenre képes, gátlástalan mohóságé, képlékeny, állhatatlan világ, az emberi képletek, érzelmek és viszonyok amôbaszerû változásaival. De ebben a nyomasztó, vigasztalan világban is, amelyben az anya saját fiának tûzhaláláról készített filmbôl akar pénzt szerezni, fel-felcsillan a vágy valami szebb, tisztább után — s a szerzô hollywoodi ízû fordulattal, égbôl pottyant optimizmussal csapja agyon a játék végét: két fiatalnak váratlan önösszeszedéssel sikerül kitörnie a vaskorlátok sötét vadonjából a tengerpart szabad fényözönébe, a címben ragyogó jelképes napsugárba.
Talán egyetlen mozzanata a kétórás, mozgalmas elôadásnak, amelynek ôszintén örül a nézô — de nem nagyon hiszi. A többi, a sok mértéktelen durvaság, kannibáli embertelenség — sajnos, mind hihetô. Különösen, amióta ifjúságunk naponta élvezheti a kábeltévé tanulságos amerikai filmjeit.
Egyébként a színiiskola végzôsei nagyszerûen otthon érzik magukat e nekik és jórészt róluk — vagyis nemzedékükrôl — írt játék szerepeiben, jól állják a felfokozott testmozgás kemény próbáját is. A rendezés, a szövegkönyv természetének megfelelôen, nem annyira az egyes szereplôk egyéni teljesítményeire, mint a jól összehangolt, egységes csapatmunkára épít; álljon hát itt a jó munkát végzett együttes névsora: Csíky Csengele, Fazakas Ernô (akit mégiscsak külön ki kell emelnem középpontinak mondható szerepében), Ferenczi Gyöngyi, Kézdi Imola, Kosztándi Zsolt, Márdirosz Ágnes, Mátyás László, Nagy Dorottya, Simon Mátyás.
"A dráma jövôbeni modellje?" — ismétlem meg a kérdést. Nem tudom; remélem, hogy nem. Ám mondják vaskalaposságnak, én már kitartok az európai dráma ama hagyományos formája mellett, amelyet még a görögök alapoztak meg alig két és félezer esztendeje. Jó, hogy születnek ilyen elôadások is, a magam részérôl köszönöm Barabás Olgának, hogy megírta és nagy munkával — ez itt a helyes kifejezés — betanította... De elképzelhetô olyan színházi évad, amely csupa ilyenbôl áll? Egy húsz színházas metropolis zsebszínházában nyilván igen, de Marosvásárhely típusú városban aligha.
Ha végképp megtagadjuk a modern embertôl azt a képességet, hogy drámai hôs legyen, le kell mondanunk két és félezer éves vívmányunkról, a színházról. Ezért pedig nem kárpótolhat a tévé semmilyen csodája.
A Sánta Huszár Marosvásárhelyen
Az 1848-as honvédhuszár emlékiratát — második kiadásban — március 17-én a marosvásárhelyi Bernády György Kulturális Központban is bemutatták. Minden könyv születés és újjászületés egyben. Csak az maradt fenn, ami írásban megmaradt, a betûn kívüli emlékezôk pedig mindent magukkal vittek a sírba. Az 1895-ben kiadott emlékirat igen kevés olvasónak kerülhetett kezébe, néhány szerkesztô olvasta. A modern kivitelezésû kötetbe szerkesztett emlékiratot szöveggondozója és a kiegészítô jegyzetekkel ellátó Sebestyén Spielmann Mihály író-történész mutatta be a vásárhelyi olvasóknak. Alább részletet közlünk a bemutatón elhangzott szövegébôl.
"... Egy olyan emlékréteget bont ki a Sánta Huszár, amely a magyar irodalomban nem toposz, annak ellenére, hogy körbe nagy emigráció zajlott le a történelem folyamán... Az elsô nagy emigráció — úgy tetszik — maga a honfoglalás volt, amikor a magyarok az ôshazából eljöttek, emigráltak egy másik hazába, ahol nevet adtak a dolgoknak, ahol földet, országot teremtettek. Nos, a második emigráció a Rákóczi korának emigrációja volt, amely maga is irodalmat teremtett, akár naplókról lett légyen szó, akár visszaemlékezésekrôl, akár a fejedelem emlékiratairól. A következô nagy hullám az 1848-49-es emigráció emberei, akik fontos politikai tisztségeket töltöttek be, vagy egyszerû közhuszárok voltak, mint amilyen Kinizsi István is volt, a szónak a nemes értelmében. Akik arról az életformáról beszéltek, amelyik gyökeresen különbözik az addigi életüktôl, és amelybe ôket a forradalom vetette ki, egyrészt az otthon melegébôl — ez a Sánta Huszár Marosvásárhelyen járt református kollégiumi diák, vagy utána Kolozsváron kezdett el jogot hallgatni és innen indult el a világba —, tehát olyan emberekrôl van szó, akiket a kényszer küldött emigrációba. Nem divatos dolog mégis emigrációról írni, az emigrációk történetét megírni, ugyanis általában a hôsiesség jeleivel azokat szoktuk kitüntetni, akik itthon maradtak. Gondoljuk végig azt, hogy 1989 után is elsôsorban magunkat éreztük hôsöknek, nem azokat, akik késôbb tértek ide vissza. Ez a könyv arról szól, hogyan lehet valaki a történelem kényszere folytán emigráns, hogyan tanul meg dolgozni, hogyan ismerkedik meg a munka erkölcsével, hogyan válik olyan emberré, aki tudja, hogy kétkezi munkájával kell megkeresni idegenségben a kenyerét, s aki tudja és hiszi és vallja Petôfivel együtt, hogy a magyar név újra szép lesz. Azaz ebben a könyvben arról beszél, hogy miként lehet az emigránsoknak odakint megbecsülést szerezni a ’48-as forradalomnak, miként lehet a ’48-as ideálokat el nem árulva tanulni, egyénileg polgárosulni, hogyan lehet a világba kijutva megtanulni azokat a civilizációs és polgárosodási technikákat, amivel hazajôve újra hasznossá lehet lenni(...) Ebben a könyvben ott van a kor humora is. A történetek maguk a tragikusságában anekdotává válnak az emlékírók tolla nyomán.(...) A Sánta Huszár nem volt sánta az irodalomban. Nagyon jól, nagyon érzékletesen látja korát, kortársait, azokat az embereket, akik körülveszik ôt, akikkel együtt emigráns sorsba kerül. Hiszen az emigráció is egyfajta kisebbség... "
Copyright © Népújság - 1999