|
LI. évfolyam 65. (14118) |
1999. március 19. péntek |
1990. március 19—20-ra emlékezünk
Bár az államvezetés szintjérôl induló módszeres hazugságkampánnyal igyekeztek félrevezetni a közvéleményt, kilenc esztendô után is újra meg újra ki kell mondanunk: az 1990. március 20-i véres kifejlethez a hatalom, a helyi hatóságok és a rendfenntartók bûnös cinkossága vezetett. Hallgatásukkal, tétlenkedésükkel bátorították a konfliktus szervezôit és március 19-e kirobbantóit. Felelôsségük máig tisztázatlan, az akkori felbujtók máig sem hagytak fel az áldatlan uszítással, az etnikai ellentétek módszeres szításával.
De március 19—20-hoz vezetett a romániai magyarság azon nagy tévedése is, hogy túlzott reményeket táplált az új hatalommal szemben. A minket megilletô jogok elismerését és gyakorlatba ültetését vártuk. Kiderült azonban, hogy ez a hatalom sem tudott és nem is akart lemondani a nemzetiségek felszámolására irányuló korábbi állampolitikáról. S pánik fogta el a visszarendezôdés híveit is, akik az etnikai konfliktusok fellobbantásával próbáltak olyan helyzetet teremteni, amellyel fékezhetik a számukra kedvezôtlen demokratikus változásokat. Ehhez kaptak bátorítást, aktív támogatást a hatalomba beépült elvbarátaiktól, mindenekelôtt a rendfenntartók és a hadsereg köreiben, de sûrûn találkozhattunk velük a Nemzeti Megmentési Front belharcoktól teli soraiban. A Megmentési Front ellentmondásos mûködését a Népújság akkori tudósításai ôrzik.
Az etnikai konfliktus legalkalmasabb terepének Marosvásárhely kínálkozott, ahol a lakosság nemzetiségi összetétele kritikus egyensúlyhoz érkezett az agresszív homogenizálási politika nyomán. Itt alakult meg a Vatra Româneasca szervezet, amely a helyi román nyelvû sajtóval közösen módszeresen a magyarság ellen hangolta a közvéleményt.
Ebben a mesterségesen elôidézett állapotban már csak apró szikrákra volt szükség ahhoz, hogy nyílt harcra kerüljön sor. A diáktüntetéseket követô felajzott állapotban egy gyógyszertár magyar felirata is elég volt, hogy egymásnak támadjon az alkalmilag összeverôdött tömeg, s a valóságot eltorzító hazugságkampány magasra csapjon.
Ma már higgadt fejjel el lehet godolkozni azon, hogy történhetett-e volna másként? Tagadhatatlan tény, hogy a hatalom meg sem kísérelte megakadályozni az RMDSZ székházának ostromát. A máskor pöffeszkedô, erejüket fitogtató karhatalmi szervek mind 19-én, mind 20-án úgy viselkedtek, mint akik természetes feladatukkal ellenkezô parancsot teljesítenek. Ilyen feltételek mellett uralkodott el a rombolás és pusztítás ösztöne, ami a megye és a város élén álló "katonák" jelenlétében a Sütô András elleni agresszióban csúcsosodott.
Március 20-a tehát elkerülhetetlenné vált. A történtek ellenére a marosvásárhelyi magyarság és vezetôi józanságát bizonyítja, hogy március 19-ét követôen sem a rombolás, hanem a tiltakozás békés eszközeivel feleltek a provokációra, amit azonban 20-án délután újabb, még durvább provokáció követett. S ahogy támadás és ellentámadás dúlta szét a fôtéren összegyûlt tömeget, senki számára sem volt már kétséges, hogy szervezett pogromról van szó. Az agresszorok számításába mindössze ott csúszott be hiba, hogy a marosvásárhelyi magyarság és a segítségére sietôk támadóik fölé kerekedtek.
A márciusi eseményeket hihetetlen mértékû és mélységû hazugságkampány követte, amelynek során aljas módon megpróbálták a magyarság nyakába varrni a felelôsséget. Jellemzô, hogy az eseményeket kivizsgáló kormánybizottság is két jelentést készített, egyet, a tárgyilagosat külföldi, az eseményket elferdítô változatot pedig belföldi használatra.
A teljes igazság pártatlan kimondása a hivatalos fórumok által azóta sem történt meg. Sokszor leírtuk, elmondtuk azt is, hogy a hat halottat és közel 300 sebesültet követelô nemzetiségi összecsapás szervezôit és mozgatóit azóta sem vonták felelôsségre. Mindössze azok közül ítéltek el néhányat, akiket belekényszerítettek az összetûzésbe. Cseresznyés Pál egy rúgásért tíz év börtönbüntetést kapott, s Barabás Ernônek ma sem kegyelmeztek.
Ami kilenc évvel ezelôtt történt, arra emlékeznünk és emlékeztetnünk kell úgy, hogy egyben túl is lépünk rajta. Továbbra is jogos igényeink érvényesítéséért kell kiállnunk, de közben észre kell vennünk, meg kell találnunk, és hasznosítanunk kell minden adott lehetôséget, amelynek révén nemzeti közösségünk megmaradását, épülését és elôrehaladását szolgálhatjuk.
A lét és nemlét határán voltam
— 1990 fekete márciusa fordulatot jelentett a romániai magyarság számára. Sütô András esetében ez a fordulat különösen éles volt. Hogyan, milyen irányban változtatta meg az életét?
— Ami az én személyes életem fordulatait illeti, röviden azt mondhatnám el, hogy a március 19-i gyilkossági kísérlet folytán jónéhány könyvem veszett oda, a munkaerôm hosszú idôre lebénult. A gyógyulás folyamata is éveket vett igénybe. Ez kiütött engem azon az úton, amelyen elindultam a fordulat után. Most ott tartok, hogy munkakedvem és erôm újból kezd visszatérni.
— Ma már kétségtelen, hogy Erdélyben, és különösen a lakosság szempontjából félig-meddig már átgyúrt Marosvásárhelyen az egyenjogúságáért, önrendelkezéséért kiálló magyarság tervszerû megleckéztetése volt a szándék...
— Amint utólagosan kiderült, a ’89-es fordulat utáni bányászinváziók is ugyanannak a politikai törekvésnek a szerves részei voltak, amely a március 19-i és 20-i magyarellenes pogromot is kirobbantotta. Korábban egész Erdély területére tervezett akció volt, de Szatmáron nem sikerült. Ellenségeink tehát városunkra koncentráltak. A február 10-i könyves-gyertyás menet Erdély történetében a 48-as események után a legnagyobb méretû tömegtüntetés volt. Jellege pedig azóta is legfôbb igazolása annak, hogy mi a békés politikai küzdelem eszközeivel indultunk, s úgy is folytattuk a harcot egy darabig. Nagy kár, hogy a romániai magyarság politikai erôi már nem nagyon élnek a tüntetés lehetôségével. Ezzel én vitatkozom, hisz a békés tüntetés, a polgári engedetlenség eszköze alkotmányosan biztosított jogunk.
— Mindezt figyelembe véve azért volt szükség a március 19-i provokációra, hogy a magyarság küzdelmét ebbôl a békés mederbôl kimozdítsák...
— Igen, így gondolom. Mint említettem, a marosvásárhelyihez hasonló véres támadás zajlott le Szatmáron is. Ürügyként a március 15-i ünnepségekre hivatkoztak, módszerként a Ceausescu által korábban kidolgozott eszközök közül a hazugsághoz folyamodtak. Miért hazudtak újból? Ezredikszer. Hogy magyarországi horthysta tömegek özönlenek az országba, hogy az itteni magyarokkal szövetkezve elszakítsák Erdélyt Romániától. A vátrás, fasisztoid támadások tulajdonképpeni oka pedig ugyancsak az állati félelem attól, hogy egy politikai réteg elveszíti a maga nemzeti elôjogait, elveszíti hatalmát az anyagi értékek fölött, az államapparátusban, elveszíti azt a tömeget, amelyet még mindig rabszolgaként tarthat hatalmában. Ez a félelem volt az, amely 1990 januárjának, februárjának eseményeit meghatározta Marosvásárhelyt is, ez volt az oka annak, hogy bukaresti kormánykörökben kezdték el szervezni a renitens nemzetiségek megleckéztetését.
— Magam is ott álltam a Teleki Téka elôtt, abban a spontán összeverôdött kis magyar csoportban, amely dühtôl vegyes elkeseredéssel nézte a vasvillás, fejszés támadókat. Így kellett-e ennek történnie? Mi lett volna, ha március 19-én a marosvásárhelyi magyarok az erôszakra erôszakkal válaszolnak?
— A marosvásárhelyiek évek óta lázálmukban is föl- fölvetik a kérdést, hogy mi lett volna, ha... De tudni kell, hogy váratlanul ért minket a támadás, amit mesteri módon szerveztek meg titokban, olyan körökben, ahova semmi bejárásunk nem volt. Említettem már: Bukarest volt az egyik színhelye a pogrom szervezésnek. Honnan tudtuk volna? 1990. március 19- én délután, mikor az RMDSZ székházát vidékrôl beszállított kb. kétezer fônyi fejszés román tömeg elkezdte ostromolni, s az RMDSZ megyei vezetése teljesen elszakadva a külvilágtól a padlásra szorult, semmi módja nem mutatkozott annak, hogy a város magyar lakosságát megszervezzük, önvédelmi küzdelemre szólítsuk. Percek, órák alatt kellett volna a várost tájákoztatni. Hogyan, mivel? Arra sem volt módunk, hogy távolabbi magyar vidékekkel felvegyük a kapcsolatot. Feleségemet pedig arról tájékoztatta a rendôrség, hogy engem személy szerint és mindazokat, akik a padláson veszélybe kerültek, védelmi céllal, biztonságban elszállítottak.
Ma is azt vallom, hogy 19-én egy jól megszervezett, gyilkoló szerszámokkal felfegyverzett tömeggel szemben Marosvásárhely polgárai nem mentek volna semmire, azonkívül, hogy rengeteg ártatlan ember élete került volna veszélybe. Ezt nem vállalhatta senki sem, és magam sem vállalhattam. Tessék meggondolni! Rendôrségileg védelmezett, hadsereg által támogatott volt belügyi tisztek, aktivisták irányított fanatizált, leitatott tömeggel szemben kellety volna harcra hívni otthonukból magyar férfiakat, nôket, gyermekeket. Ez felelôtlenség lett volna.
— Adott pillanatban a megyei RMDSZ székhelyén megjelent Judea ezredes, aki akkoriban a város élén állt. Az ô felszólítására miért vállalta, hogy távozik a székházból?
— Valójában én kértem, követeltem egy engem keresô, magát orvosnak valló román személy útján, hogy a város vezetésének részérôl valaki jöjjen el oda a székházba. Elôször Judea ezredes jelent meg. Tôle azt kértem, hogy Király Károly távollétében a megye elsô emberét, Scrieciu tartalékos tábornokot hívja elô, hogy megbeszéljük a padlásról való távozás lehetôségét. A tábornok feladata volt, hogy biztosítsa a város nyugalmát. Scrieciu tábornoknak késôbb elmondhattam, hogy intézkedjék a dühöngô tömeg eltávolításáról, mely ahelyett, hogy fogyott volna, folyamatosan szaporodott. Megígérte, hogy egy olyan katonai teherautót küld, amely nem ponyvás, s bennünket elszállíthat megfelelô rendôrségi, csendôrségi kísérettel. Ettôl kezdve Judea ezredes a tábornok megbízottjaként jelent meg idônként, és szólított föl kizárólag engem, hogy hagyjam el a padlást, miáltal jót cselekszem mind magammal, mind a társaimmal. Ha viszont maradok, mindannyian veszedelembe sodródunk! Életveszélybe! Valóban, állandóan hallani lehetett a kiabálást: hozzátok ki ôket, hogy akasszuk fel ôket! A padlásról letekintve számba vehettem, ami odalent történik. Láthattam, láthattuk valamennyien, hogy a veszedelem, amirôl az ezredes beszélt, nem puszta fenyegetés. Az ostromlók valóban fölgyújthatják az épületet. Mikor azt láttam, hogy katonai teherautókról nyersolajat, benzint szállítanak a székház kapuján befele, már nem vélhettem komolytalan fenyegetôzésnek, hazudozásnak, amit az ezeredes úr hangoztatott. Azt is jól tudtam, hogy az ezredes egyike az események irányítóinak. Oka-foka van tehát annak, hogy engem szólít föl a távozásra, nem mást. Gondba estem. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyetlen lehetôségem van: mennem kell. Határozott meggyôzôdésem lett, hogy képesek felgyújtani az épületet, és valamennyien porrá égünk. Sejtettem: ha kiteszem a lábam a kapun, megpróbálnak agyonverni, viszont a két magas rangú katonatisztnek többször elhangzott ígérete volt, hogy csendôrök és rendôrök védelmében hagyhatjuk el a székházat. Ez jelentette azt, a gyenge reménységet, mely a biztos pusztulás, a porrá égés tudatával szemben engem arra késztetett, hogy elhagyjam a padlást. A többit tudjuk. Minden ígéret áltatás volt. Valójában az én személyemet vették célba, én kerültem a szálkeresztre. Errôl meggyôzôdtem abban a pillanatban, amikor kiléptem a kapun. A tömeg harsány ordítással reagált: Az öreg! — mondták román nyelven. Bâtranul! Akkor világossá vált számomra, hogy fordulóponthoz érkezett a székház ostroma. A fordulópont az volt, hogy leütöttek, majd egy fél óra, háromnegyed óra múltán a bosszúállásban, a gyilkolás szándékában ôrjöngô tömeg mintegy kielégülten, csendesen elhagyta a gyilkossági kísérlet színhelyét, társaim, barátaim pedig békében távozhattak a padlásról. Ez számomra megnyugtató volt, mikor a békés szabadulásuk híre elérkezett hozzám. Mai napig azt vallom, hogy helyesen cselekedetem. Sokan azt mondják: megmenthettem volna a fél szememet, ha velük maradok. Ennek viszont nincs igazolási lehetôsége. Az a tömeg nem azért vonult oda, hogy éjjeli zenét adjon a padlásra menekülteknek.
— Kórházi ágyán, ahol Iliescu elnök is meglátogatta, hitt-e abban, hogy a tettesek elnyerik méltó büntetésüket?
— Nem tudom, hogy hittem-e, hisz az eszmélet és eszméletlenség hullámvölgyeiben bizonytalankodva a lét és nemlét határán voltam. Mindezek ellenére határozottam emlékszem az elnök úr, Iliescu hangjára. A bukaresti katonai kórházban a mûtôasztal mellett fölibém hajolva mondott valamit. Ígéretet. Feleségem jegyezte meg az ígéretét, hogy a tetteseket meg fogják büntetni, hisz már tudják is, kik voltak. Késôbb kiderült: a tettesek ismeretlenek, senkit sem vontak felelôsségre. Azaz mégis, valakit nyolc havi szabadságvesztésre ítéltek, felfüggesztéssel.
— A márciusi eseményeket átélt marosvásárhelyiek körébôl sokan eltávoztak az országból. Sütô András maradt. Miért tette, hisz továbbra is céltáblája volt a nacionalista indulatoknak?
— Erre a kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni. Írtam viszont néhány könyvet, színdarabot, esszét, tanulmányt, vallomást, naplót arról, hogy miért maradok, miért szeretnék sokan, hogy ne maradjak, és miért lehetetlenség számomra innen elmenni. Ez nem erény és nem bûn, nem gyávaság és nem bátorság, egyszerûen az én bensôm ily módon vezérel, és ez ellen semmit nem tehetek.
— Hogyan látja a romániai magyarság jövôjét? Mi az, amit mindnyájunknak tennünk kell a szülôföldön való megmaradás érdekében?
— Bonyolult kérdés, hisz bármit is cselekszünk a magunk érdekében, az valójában az ittmaradás lehetôségét is növeli. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a jelenség: az elvándorlás siralmas és aggasztó jelensége, olyan természetû, amit rábeszéléssel, lebeszélésssel, biztatással, ellenbiztatással, verseléssel, Reményik Sándorral, istentisztelettel, imádsággal, bármivel meg lehetne állítani. Az egyszer meglódult tömegeket, amelyek évtizedeken, sôt évszázadokon át fölgyûlt riadalmak, tapasztalatok alapján mozdulnak meg, nagyon nehéz megállítani. Én úgy látom, hogy az elvándorlás csakis önrendelkezésünk megvalósulásával állítható meg. Csakis akkor tehát, ha a romániai, erdélyi magyarság megszabadul a kiszolgáltatottság, a másodrendû állampolgári lét, a nyelvi megszoríttatás, a kulturális háttérbe szorítás rémétôl és veszedelmétôl. Addig viszont engedtessék meg nekünk, akik írásban is megnyilatkozunk, hogy szóvá tegyük ezt a veszedelmet.
A nemzeti bank legfôbb célja a lej zuhanásának megállítása és a bizalom visszanyerése — nyilatkozta Mugur Isarescu, a nemzeti bank kormányzója.
A szenátusba meghívott Isarescu elmondta, hogy a lej többi pénznemhez viszonyított árfolyamának erôteljes zuhanását zömmel pszichológiai tényezôk idézték elô, de ugyanakkor a gazdaság állapotát is tükrözi. A kormányzó nem volt hajlandó árfolyam-elôrejelzésekbe bocsátkozni, de annyit megjegyzett: nem tûnik kizártnak, hogy a lakosság vállalja a kockázatot, amit a valutapiacon az eladási és felvásárlási árak közti diferencia okozott. A nemzeti pénznemre gyakorolt nyomás túlnyomóan a pszichológiai összetevônek tudható be, s néhány napon belül várhatóan trendváltozásnak leszünk tanúi.
Rámutatott, hogy a múlt év novemberében felvázolt makroökonómiai elôrejelzés márciusig tartó nagyarányú devalválódást ütemezett be, és kisebbet április és december között, amit a nemzetközi pénzintézményekkel megkötendô egyezmények tesznek majd lehetôvé, a meglehetôsen súlyos helyzetnek a nemzeti bank intervenciója fog véget vetni, mondotta, megjegyezve, hogy amennyiben az ország nem kapja meg a remélt finanszírozást, a helyzet nem alakulhat kedvezôen, mivel a készletek szûkösek. Külföldi adósságszolgálatként az államnak az idén még 1,4 milliárd dollárt kell kifizetni, ami meg is fog történni az NVA, a Világbank, valamint a magánpiacok segítségével.
A nemzetgazdaság szintjén érzôdik a reformok hiánya, fôként az önálló ügyvitelû egységek esetében, minek folytán roppant nehéz megôrizni a makrogazdasági egyensúlyt a munkatermelékenység és a bérek szintje közti eltolódás miatt.
A monetáris politika mielôbbi megváltoztatása a cél, olyképpen, hogy április közepéig a kamatok csökkenjenek, ami tehermentesítené az állami költségvetést a kamattérítéssel járó kiadásoktól — összegezte Isarescu.
Decebal Traian Remes csütörtökön kijelentette, hogy a pénzügyi tárcának jól körülhatárolt programja van a lej devalválódásának megfékezésére, s ezt a jövô hét elején ültetik életbe.
— Nincs jogom nyilvánosságra hozni a konkrét intézkedéseket, mivel ezek hatását ellenlépésekkel hiúsítanák meg — nyilatkozta Remes.
Isarescu kijelentését kommentálva, miszerint a költségvetést korrigálni kellene az infláció növekedése nyomán, Remes leszögezte, hogy ez most nem esedékes. A parlamenti vakációig a büdzsét nem kell kiigazítani, amikor pedig szükségessé válik, majd támogatni fogja a már bejelentett deficit megôrzését. Hozzáfûzte, hogy az országot nem fenyegeti a fizetésképtelenség, s a fizetési határidôket sem fogja elnapolni. — Biztosítom a lakosságot, hogy a költségvetés megvitatásakor már jelzett nehézségeken túlmeôen továbbiak nem lesznek — összegezett Remes.
A nemzeti bank kormányzója be kellene nyújtsa lemondását — nyilatkozta csütörtökön a Rompresnek Mihai Ionescu, az exportôrök és importôrök országos szövetségének fôtitkára.
Ionescu szerint a nemzeti pénznem súlyos devalválódása várható volt, mivel a nemzeti bank képtelen interveniálni a továbbiakban a valutapiacon. A valutakészlet ama minimális szintre zuhant, amely biztosítja a külfölddel szembeni adósságok létrehozását a következô idôszakban, s ilyen körülmények között a nemzeti bank nem engedheti meg magának, hogy készletébôl a lej támogatására fordítson — magyarázta Ionescu.
A lej mélyrepülése kihat minden kereskedôre. Az importôrök beszüntetik a tevékenységet, s ha figyelembe vesszük, hogy a román kivitel 80 százaléka importnyersanyagból készül, az export is mintegy 20 százalékkal fog csökkenni. Az egyedüliek, akiknek úgy-ahogy kedvezhet a helyzet, azok, akik hazai termékeket forgalmaznak. Az árak tovább kúsznak, a lej folytatja lefele ívelô útját, mi meg semmit sem tehetünk — összegezte Ionescu.
A számítások szerint 2000 második felében hatályba lépô új nyugdíj- és társadalombiztosítási törvény szerint 14 év múlva a férfiak 65, míg a nôk 60 éves korukban vonulnak nyugdíjba.
Bár a nép megretten a nyugdíjazási korhatár növelésétôl, ennek nem kell okot adnia az elégedetlenségre — nyilatkozta a Rompresnek Alexandru Athanasiu munkaügyi és társadalomvédelmi miniszter.
A nyugdíjkorhatárok egyenlô módon, évrôl évre fognak növekedni, úgy, hogy a törvény 2000-ben való hatályba lépésétôl néhány hónap után a nyugdíjazási korhatár a nôk esetében 57 év és 2 hónap, míg a férfiaknál 62 év és 2 hónap lesz — fûzte hozzá a miniszter.
A férfiak 65 éves korukban kérhetik a nyugdíjaztatást, amennyiben 35 évi munkarégiséggel rendelkeznek, míg a nôk 60 éves korukban, 30 évi teljes munkarégiség után.
Azok, akik teljes munkarégiséggel rendelkeznek, a nyugdíjazási korhatár 5 százalékig terjedô csökkentését kérhetik, ami azt jelenti, hogy a férfiaknak a nyugdíjazási korhatár 65 évrôl 60 évre, míg a nôk esetében 60 évrôl 55 évre csökken — fûzte hozzá Athanasiu.
1999. március 27-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Prospero Alapítvány a színházi világnap alkalmával színészbált rendez. A bál szervezôi rövid, az alkalomhoz illô mûvészi mûsort, hajnalig tartó báli programot, zenét, táncot, vigadalmat és hidegbüfét kínálnak a résztvevôknek.
A színészbál mûvészi mûsorában, amely természetesen a színházról, a színészekrôl, valamint a színészek lakásgondjairól szól, fellép a Tompa Miklós Társulat teljes mûvészszemélyzete. A mûsort összeállította Kovács Levente és Gáspárik Attila, a bál fô szervezôje Béres András mûvészeti aligazgató, a Tompa Miklós Társulat vezetôje.
A Prospero Alapítvány, mely a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatát, valamint a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatát támogató magánalapítvány, a bál teljes bevételét színészeknek lakásvásárlásra és pályakezdô mûvészek lakbértámogatására fordítja.
Báli belépôt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház jegypénztárában lehet váltani (tel: 161-420).
A demokrata párti Mariana Stoica képviselônô benyújtotta az alsóház állandó bürójához a bordélyházak létesítésérôl és mûködéséról szóló törvénytervezetet.
A törvénytervezet elsô szakasza értelmében városokban, municípiumokban és Bukarest kerületeiben kísérleti jelleggel bordélyházak nyithatók a két nem közti normális kapcsolatokra jellemzô sajátos szolgáltatások nyújtása végett, a szükséges higiéniai körülmények és diszkréció biztosításával. Az illetô házat a munkaügyi tárca által megszabott díj ellenében be kell jegyeztetni a helyi rendôrségnél.
A munkavállaló, a 11. szakasz értelmében, szakmai igazolványt kell hogy kapjon a rendôrségtôl, melynek alapján joga és kötelessége a bordélyházra jellemzô szolgáltatások végzése.
A munkaadó köteles alkalmazottainak megfelelôen bebútorozott külön szobát, kellô tisztálkodási lehetôséget és elsôsegély-nyújtási felszerelést biztosítani.
A kezdeményezô okfejtése az, hogy a bordélyházak létesítésével a prostitúció korlátozását és ellenôrzését, a nemi erôszakok és egyéb szexuális bûncselekmények számának mérséklését, a nemi betegségek kockázatának csökkentését kívánják elérni.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének vezetôsége ezúttal is köszönetet mond mindazoknak, akik március 14- én, illetve 15-én részt vett az 1848-as szabadságharc emlékrendezvényein. Köszönet a mûvészeknek, felszólalóknak, koszorúzóknak és az örvendetesen nagy létszámban megjelent tagságnak, szimpatizánsoknak.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének mûvelôdési és sajtófelelôs alelnöke minden héten szerdán 14 és 16 óra között fogadóórát tart az RMDSZ megyei székházában. Minden megyei, állami és civil mûvelôdési vezetôt, valamint a sajtó képviselôit felkérjük az együttmûködésre. Információkkal, nyitottsággal segítjük intézményüket.
Ábrám Noémi mûvelôdési és sajtófelelôs alelnök
Versenytárgyalás útjavításokra
Tegnap bontották fel a helyi költségvetésbôl fedezett idei marosvásárhelyi útjavításokra kiírt pályázatra beérkezett ajánlatokat.
Tizennégy potenciális jelentkezô szerzett be feladatfüzetet a hivatal pályázati irodájából, konkrét ajánlatot azonban csak hat cég terjesztett elô. A marosvásárhelyi Citadin Prest Rt., a megyei útkarbantartó vállalatból alakult DPM Rt., a brassói CONAS Rt., a csíkszeredai Hamerock Rt., a kolozsvári ARL Rt., valamint a nyárádtôi székhelyû Premur Rt. jelentkezett a versenytárgyalásra — mondotta el lapunknak Eugen Crisan alpolgármester.
A tavalyi versenytárgyaláshoz hasonlóan, tizenegy különféle munkálatra kívánunk megbizatást adni, a foltozástól a teljes útfelület-felújításig. Teljes, azaz mind a tizenegyféle munkálatra csak a Citadin és a CONAS tett ajánlatot, a marosvásárhelyi cég több alvállalkozót is felvonultatott egyes munkák elvégzésére. A többi társaság részajánlatokkal jelentkezett.
A licitre kiadott feladatfüzet részletesen ismerteti a munkálatok technikai kritériumait, és a vállalkozókkal szemben támasztott feltételeket. A megbízandó cégnek nem lehetnek például elmaradt költségvetési kötelezettségei, és három évre visszamenôleg átlag 5 milliárd lejes üzleti forgalmat kell kimutassanak a szóban forgó szakterületen. A pályáztató egyéb, a korábbi teljesítményüket bizonyító ajánlásokat is igényelt.
A holnapra várható döntésben legnagyobb szerepe feltehetôen az árajánlatnak lesz, hiszen a megszerezhetô 200 pontból 140-et ér, amit a szûkös költségvetési keret magyarázhat. További kritérium a határidôk vállalása. VAgyis, hogy a kevés pénzbôl minél több munkálatra fussa. Ami érthetô, ha nem jár egyben minôségi engedménnyel is. Más, (2 pont), a mûszaki park versenyképessége (30 pont), a hasonló munkákban való tapasztalat (6 pont), a minôség biztosítása (14 pont) stb. A pályázatot megnyerô cégnek 18 hónapos garanciát kell vállalnia az elvégzett munkálatra, és a szerzôdés értékének egytizedét a város visszatartja, amit a kivitelezô csak a garanciaidô lejárta után kap meg.
A kilenctagú bizottság kétharmados szavazataránnyal jelöli ki a pályázat nyertesét. Ez 27-éig fellebbezhetô meg, amit április 6-ig kell vizsgál meg a bizottság, április 8-áig pedig meg kell kötni a munkálatokra vonatkozó szerzôdéseket a kivitelezôkkel.
Olvasom, hogy a heteken át folytatott hadakozás után kézfogással kötött békét a prefektus és Fodor Imre... — eddig úgy tudtuk, hogy fôbenjáró törvényességi ügyek miatt támadt konfliktus a kormánybiztos és a polgármester között, amit a törvények szellemében rendezni lehet, de fölöttük eltekintve békét kötni aligha!
Illetve, hát mégis, ha megesett a kiegyezés! — most már csak a kérdés marad függôben: a nagy nyilvánosság elôtt rendre feltálalt prefektusi vádak voltak megalapozatlanok, s akkor legalábbis a polgármester rossz hírbe hozása forog fenn, vagy a polgármester állítólagos törvénysértô eljárásaira borít fátylat a kézfogás, ami viszont a prefektus törvényességi felügyeletének következetességére veti a gyanú árnyékát?
A "kiegyensúlyozott" Recurs is nyögve- kínlódva keresi a szenzációt, hogy valahogy észrevétesse magát a sajtó piacon, s nem talál jobbat, a szervilizmus "haladó" hagyományaihoz híven, a prefektus zagyvaságait sokszorosítja tovább! — eszerint Fodor Imre miatt lyuk hátán lyuk minden utca, a lakáshiány meg a "garázs-ügy"...
Dorin Florea kegyei után loholva, hazugságokkal, féligazságokkal aligha szereznek maguknak tartósan olvasókat! — márpedig prefektusok jönnek és mennek, az olvasó azonban marad...
A prefektus maholnap házitévéje, a PRO helyi kirendeltsége is nap mint nap a kormánybiztos nyomában kutyagol, s mit ad isten, csupa olyasmit találnak és tálalnak, amihez kedvencük éppen soros kommentárját fûzheti a "tehetetlen", "hozzá nem értô" polgármesterekrôl... — a "cele mai importante stiri locale" szerzôinek valahogy soha nem jut eszükbe megkérdezni a prefektust, hogy mint is áll annak a több mint harminc intézménynek a szénája, amelyek mûködéséért közvetlenül ô felel!
Sok mindent kérdezhetnének: például az országutak és környékük állapotáról, a mezôgazdaságról vagy a rendôrség helyzetérôl, s az ott mûködô közszolgáltatások minôségérôl, de szóba jöhet a posta és a telekommunikáció széles terepe, az ügyészségi, bírósági ügykezelés gyorsasága, hogy csak néhányat említsünk kapásból! — de hát ôket csak alákérdezni tanították meg, lehetôleg minél mélyebben...
Na igen, eszükbe sem jut firtatni, mi is lett a prefektus jármûhobbija iránt korábban felébredt rendôrségi kutakodás, vagy a rendôrségi fôtisztekkel egykor kitört zajos konfliktus vége? — szeressük egymást, gyerekek?
Most már Fodor Imre is a "szeressük egymást" körébe tartozik, s így tényleg azzal foglalkozhat, ami a dolga... — hanem kíváncsian várhatjuk, hogy a polgármester ócsárlásába nagy hévvel bekapcsolódott román nyelvû média mint viseli el a rászedést?!
Fodor Imre polgármester, Eugen Crisan polgármester-helyettes és Fisus Danut Ioan, a városrendészeti igazgatóság igazgatója és a sajtószóvivô tartotta tegnap a vásárhelyi polgármesteri hivatal sajtótájékoztatóját.
— A tavalyi év tapasztalataiból tanulva az idén feltétlenül követni fogjuk a munkálatok minôségét is — mutatott rá Crisan Eugen az útjavításokról szóló beszámolójában. Megtudtuk, mivel a hivatal kevés szakemberrel rendelkezik, polgári szerzôdéssel 2-3 személyt alkalmaznak erre a feladatra. Azon kérdésre, hogy véleménye szerint mennyi idôre lenne szükség, hogy Vásárhely valamennyi utcáját megjavítsák, a válasz: "Ha éjjel-nappal dolgoznánk, két év".
Megyeszerte március a tisztaság hónapja. A vásárhelyi tanács 600 millió lejt utalt ki a város takarítására, az akcióban — a lakosok mellett a Salubriserv és a börtön is kiveszi részét. Kétmilliárd lejt fordítanak a maroskeresztúri szeméttelep rendbetételére. A tervek között szerepel jövôre egy újabb szeméttelep létrehozása. "Várjuk a befektetôk jelentkezését, mert kétségtelen, hogy ez az 'üzletág' rendkívül jövedelmezô" — jelentette ki az alpolgármester.
Fisus Dan a garázsok helyzetét taglalta. Elmondta, '89 elôtt 300, '89 után 1200 garázst építettek a város területén engedéllyel. A városrendészeti igazgatóság elé 1700, építési engedély nélkül épített garázs elfogadási kérését terjesztették, és 1600-nak a lebontását kérték. Ezekbôl 80-at bontottak le. Jelenleg 350 törvénytelenül épített garázs létezését fogadták el, további 200-ról a napokban születik döntés.
— Befektetôket keresünk olyan közterületek koncesszionálására, ahova ún. kollektív garázsokat építenek — mondta az igazgató. Egy- egy területre 150-160 garázst terveznek.
Valóban lesz Mc Donald's az Arta mozi elôcsarnokában — tudtuk meg. A polgármesteri hivatal a tegnap délután elküldte a cég bukaresti kirendeltségének az engedélyt.
Az idén három tömbház épül a város területén.
Fodor Imre polgármester megemlítette, a tegnap délelôtt 46 lakáskéréssel fordultak a hivatalhoz, holott Vásárhelyen mindössze három kiutalható lakás létezik, az is rendkívül rossz állapotban.
A polgármester elismerte, hogy nem teljesítették a városi parkok tisztítására és rendbetételére az utóbbi egy hétre beütemezett feladatot, ami a hivatal köz- és magánterületek igazgatósága vezetôségének a rovására írható.
Szerdán tûzte napirendre a képviselôház mezôgazdasági szakbizottsága a 169. számú, a földek visszaadásáról szóló törvény vitáját, nyilatkozta a Népújságnak dr. Kelemen Atilla képviselô, az alsóház mezôgazdasági szakbizottságának az alelnöke. Mint hangsúlyozta, ezzel egyik választási ígéretének kíván eleget tenni a kormánykoalíció. Miután Vasile Lupu, PNT képviselô, a bizottság elnöke ismertette a törvényt, heves vita alakult ki a téma körül. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és az RMDSZ támogatta a törvényjavaslatot, a Demokrata Párt azonban ellene szavazott. A vitában részt vettek a mezôgazdasági minisztérium, az erdészeti minisztérium képviselôi, szakemberek és a sajtó. A törvény lényegérôl, jelentôségérôl, illetve a vitákról készült interjút egy késôbbi lapszámunkban olvashatják.
A korábbi araszolás után tegnapelôtt elszabadult el a valuta árfolyama. Volt olyan váltóegység Marosvásárhelyen, amely hatszor-hétszer változtatta az árait, 5-7 ezer lejes — reggeli és esti árfolyam — különbséggel. A lakosságot is lázba hozó jelenségrôl Szalkay Józseftôl, a Pater Bank marosvásárhelyi fiókegységének igazgatójától kértünk szakvéleményt.
— Várható volt az árfolyamnövekedés a lej fokozatos elértéktelenedése nyomán. Az év végi lej/dollár paritást is csak a Román Nemzeti Bank állandó beavatkozásával lehetett szinten tartani. Annak ellenére, hogy a kormány idénre 38 százalékos értéktelenedést jósolt, a mai napig, tehát nem egészen három hónap alatt, 36 százaléknál tartunk! A jelenség annak tudható be, hogy idén májusban a Romániának nyújtott külföldi hitelekbôl 1,2 milliárd dollárt kell törlesztenie. Így a jegybanknak a bankközi piacon történô beavatkozása sokkal nagyobb erôfeszítést jelent, a tartalékokat az adósságok kifizetésére használják fel.
— Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
—Az árfolyamrobbanás megfékezésének egyik módja az lehet, ha keresettebbé tennék a lejt. Például, ha a kereskedelmi bankok nagyobb kamatot kínálnának a lejbetétekre. Így megszûnne a lejtôl való szabadulási láz. A pánikhangulat következményeként bankunkban a lejbetéteket ma (márc. 18. szerk. megj.) sokan valutára váltották. Véleményem szerint a nemzeti banknak a beavatkozására ez alkalommal is szükség lesz, hogy normális mederbe tereljék a helyzetet. Ilyen esetekben a valutatartalékot, sôt az aranytartalékot is fel kell használni. Nem vagyok jós, de véleményem szerint a nemzeti bank közbelép. A lej ilyen mértékû értéktelenedése nem tükrözi a gazdaság reális helyzetét.
Sok a csellengô, kevesebb a vásárló
A kereskedelmi bankok váltóegységeinél a tegnap délelôtt érdeklôdôk, tanácstalan és kispénzû emberek várakoztak. A BCR- váltóirodájában nem volt kínálat, kevés valutájuk volt. Nemigen adtak el, inkább vásárolni szerettek volna.
A mezôgazdasági bank (BASA) váltóirodájában ottjártunkkor senki nem adott, senki nem vásárolt. Az alkalmazottak szerint az érdeklôdés nem volt nagyobb, mint máskor. Akadt azért, aki ezresével vásárolt dollárt.
Az IDM és Voiajor váltóirodáiban elég nagy volt a forgalom, de az elôzô napokhoz képest nem bonyolítottak le több adásvételt. A Turism Grand irodájának nem volt amit eladni, mivel csak 200 márkás bevétele volt.
A Tarom váltóirodájánál más helyzet alakult ki. A "kliens" be sem tud jutni az irodáig, az alkalmi valutázóktól.
A Grand Szálló elôtt is tömegesen álltak a jól ismert valutaváltók. Várták, hátha horogra akad egy-egy vásárló, noha ezúttal ôk is jóval többet kérnek: a dollárért 20.000, a márkáért 14.000, míg a forintért 80-100 lejt.
A fôtéren a kalapos cigányok is a valutaárfolyamot, s ennek következményeit tárgyalták. Elmondták: nekik sok pénzük van, de csak valutában! Így ôket nem fenyegeti a lej értéktelenedése. A kisnyugdíjasok pedig váltóegységtôl váltóegységig járva, a kormányt s ennek felelôtlen döntéseit szidták, azokat, akik nyomorba döntötték a lakosságot.
Összevetve, a tegnap ki-ki saját belátása, üzleti érzéke szerint végezte el kis vagy nagyobb tranzakcióját. Egy biztos: az otthon tartott lejtôl igyekeztek szabadulni.
A várkastély láttán nincs is olyan arc ami ne sápadna bele: mit ábrázol a "titkosított cél". Keményvalutában — hozzávetôleges számítással — egymillió ötszázezer dollárt kóstál, de bizonyos, majd ennél jóval többre rúg a végösszeg. Annak eredményeként — toldandó be —, hogy a közelmúlt és a jelen történetének "impresszumában" írva van: (vár)kastélyokat nem ôrzünk meg és nem szolgáltatunk vissza. Mivégre, kinek is? A mûemlék "védjegye" alatt (minden állami jog fenntartva, kötelesség kevésbé) ment a Nagy Süllyesztôbe, mûtrágyázott, kivételes törmelékként.
Magyarózdon vagyunk, a Radák-várkastély fagyos árnyékában. Az alapozás késô középkori, a néhány évszázad — sürített levegôjével — a Radák bárókat illeti. Elsô leégésük 1706-ra tehetô, amikor copfos labancok megostromolják a várkastélyt, utána felgyújtják. Radák Ádám nem megy Rodostóba, újjáépítteti. Ennyivel nagyjából meg is úszták a történelmi viszontagságokat, a család jóval korábban kihalt a végsô megnyomorítás elôtt. Teleki Ilona (a várkastély utolsó tulajdonosa) négyökrös szekérrel hajtott ki Magyarózdról a "fényes szelek" elôtt. Kérdezték falusfelei: hova, merre, méltóságos asszony? Királyhágó felé, mondta. Valahonnan a Maroson túlról a lenyugvó nap visszakacagott, emlékeznek: már erôsen vörös volt az ég alja...
Az elôkelô emigráns asszony örökösei Franciaországban élnek, ha jól értettem, Párizsból küldözgetnek képeslapot "haza". Néha jönnek. Az ózdiak szeretettel fogadják a nyugati "falusfeleket", ilyenkor kürtôskalácsot forgatnak porcukorban. Névjegykártyájukon nincs víznyomásos családi címer, egyszerûen ôk a távoli ismerôsök. Az idô, a rang, a földrajzi mérték Magyarózdon betartatik mégis.
A fordulat után eljöttek Magyarózdra civil szervezetek, a várkastélyt megcsodálták, elkelt egy kis történelmi nosztalgia (volt, aki vitézkötéssel falta a múltat), aztán jobban szemügyre véve a beázott falakat, a mindenkori süket hatalmat emlegették fel, címére megeresztve egy-egy zaftos szidalmat, majd megcsóválták fejüket mondván: annyi pénz nincs is — és továbbálltak.
Kilencvennégyben, a Horváth István emlékünnepség tájékán az EMKE sem ábrándozott magasztos dolgokról, pénztárcájára hivatkozva. Nincs mese, azazhogy csak a mesében van felmozgató varázsige és fuvola. Jobb híján kimondatott: ha netalán a völgyön felkúszik egy tonnásabb légköri nyomás, a kasély akár össze is dôl(het).
Lelkészi javaslatra a Bonus Pastor — Erdélyi Református Mentômisszió komolyan vette a dolgokat, a bükkösi polgármesteri hivatal leltárában tovább nedvesedô kastély használati jogának licitálására leutazott Magyarózdra. Az illetékesek úgy vélték, mivel a versenytárgyaláson a fent nevezett szervezet kiterített szándékánál nemesebbre nem talál, a kastélyt 99 esztendôre a Bonus Pastor Alapítvány rendelkezésére bocsátja. Éppen idejében. A kastély tetôzete beszakadt, a falak porlásig beáztak, a sarokbástyák hasadásain az apró madár is berepül, meg aztán hordták-hordogatták az épületanyagot a "szellemûzô" falusfelek s távolabbi atyafiak. A "meglesettek" igen meglepôdtek, amikor velük ellentétben az idegenek nem hordták, csak méregették fényes acéleszközökkel a varázslatos falakat.
Holtbiztos: az örökösök se várúrnôk, se páncélos daliák nem akarnak már lenni, beérik Szajna-parti lakásukkal, veretes családi beszélyekkel kitapétázva. Az alapítvány illendônek találta tervét Párizsba postázni. A jog szerinti örökösök a tervre rábólintottak, tôlük lehet elvonókúrás központ is, vagy más emberbaráti ötlettel felépített szolgálat. Igényük mindössze egy szoba — ha a kastélyban megszállhatnának.
Az újabb versenytárgyalás a Bonus Alap és a speciális építôipari káefté között nagyvonalú vállalkozást eredményezett. A marosvásárhelyi BAUFORK Kft. újjáépíti a Radák bárók várkastélyát. Eredeti épületrajzok, század eleji felvételek a "gyakorló" tanácsadók. A felújítás szigorúan az eredeti vonalakhoz köttetik. Fölösleges minden más elképzelés.
Ahol malterfogóként keleti írásjeleket utánzó léceket láttunk, valahol ott lesz tábla elhelyezve: Rehabilitációs központ. Alkohol- és kábítószerfüggôk (szenvedélybetegek) terápiás otthona. Szabadon fogalmaztam, a lényeg marad. A várkastély felújítására 5 évet írtak a felek a szerzôdésbe.
A kastély belsô állványzata eredeti. A masszív tölgyfa lépcsôket a múlt század közepén kipusztult Radák bárók is koptatták még. A földszinti kovácsoltvas rácsot nem tekerték ki a falból a fosztogató helyi toldik. Négyzetekre osztja a gazborostás mezôt. Alkalomra onnan leselkedtek a stílgarázdák. Barokk ablakot, ajtót cipeltek el, minden mozdíthatót. Parasztházba barokk ajtón kopogott be az új idôk új szele. A bárók után itt hajtotta álomra esténként sépadt fejét a népi demokrácia. Valahonnan a pince mélyébôl mûtrágyaszag árad, ha nem éppen tetûpor. Voltak népi vigasságok persze, sztahanovista bálok fényét nézte magaslati túloldalról a bús vincellér. A földszinti falakat néhol befújták szocialista zománccal, elvégre az olajfesték ma is jól tartja magát, felspriccolva nagy népi lakomák emlékével. Az emeleten ugyanaz. A bibliai jeleneteket lemázoltatta a parancsuralom. Fészket vájó vadvíz az emeleti parketta helyén, törmelék, kômûvesösvény a kultúrtörmelékben, kötelek. Míves kéz nyomát követem, megkaparták a falat, eredeti falfestések mintázatát keresték. Találtak színes ábrákat néhol.
A tetôzeten dolgoznak az ácsok, valóságos építôtelepet tart a lecsapott Radák-kastély. A sarokbástyák tetôzetét szurkos kátránypapírral kúposították. Állagmentés sürgôsen. Csattogtat a szél, borzolja az idegeket.
— Szellemek márpedig nincsenek, mondja az ács, bent rekedtek a befalazott alagútban. Megnyugvásként legyen ennyi elég. Ha kôszemcsés palackra talál az alagsor valamelyik odújában — igéri nekünk —, beszól. Kockára vágná a borkocsonyát. Kígyócsontváz a fogságban tartott szellemek eledele. Hallom késôbb: idônként zörögnek odalent...
Építészeti szempontból második fázis lesz a barokk magtár restaurálása, állaga viszonylag jó. Ahogy elnézem, apró mezei "jószágok" költöznek abba mostanában, ha nem halnak éhen ott. A magtárat a kollektív gazdaság bukása tisztára söpörte. Addig volt benne tavasztájt szemét is, volt mire hivatkozni a hüledezô ellenôröknek. Most már átlényegül a magtár, manzárdjában, a tervek szerint, konferenciatermet, majd két- és négyágyas szobákat építenek ki, vendégfogadó kis szalont, konyhát a jónépnek. Egészségügyi funkcionalitást is mellé képzeltek a tervezôk.
Harmadik fázis maga a kastély külsô-belsô restaurálása. Stílustervezésben: reneszánsz ablakrámák elkészítése és beépítése, gerendás padlómennyezet barokk mennyezetfestéssel, barokk parketta lerakása, faragott karzat, csigalépcsô beépítése a kastély enteriôrjébe, az eredetitôl a legminimálisabb eltéréssel. Liftet mozgássérülteknek. A két nyugati bástyában kap helyet a rehabilitáció adminisztrációja. Visszaépítik az északi rész teraszos bejáratát, ahol most még teherautónyi "úri" szemét ömlik az udvarra. Van munka elég.
A Bonus Pastor Alapítvány — Erdélyi Református Mentômisszió (céljai) szûkszavúan is sokat mondanak: szenvedélybetegek terápiás kezelése, mentôszolgálat, alkohol-, drogfüggô betegek és hajléktalanok felkarolása, önkéntes munkatársak beszervezése és felkészítése, gyógykezelésben részesült betegek társadalmi beilleszkedése, elméleti kórmegelôzô kurzusok. Mindezek gyakorlati kivitelezése van tervbe véve Magyarózdon.
A kastély szállásadó "befogadóképessége" valamivel csökkent korábbi arisztokrata vagy póri bálok népsûrûségéhez képest. Mintegy 50-55 kóresettel számolhat a misszió állandó orvosi és pasztorációs asszisztenciával. Meghívót alkalmakként családtagoknak is postáznak, ugyanis gyakorlat mutatja, hogy jelenlevô családtag is igen fontos tényezôje a társadalmi reintegrálódásnak. A munkaterápia eredményességének függvényében állapítandó meg majd a kezeltek ózdi tartózkodásának ideje. A társadalom "gondoskodása" folytán a rehabilitációs munkának van jövôje, sajnos.
A majdani terápiások "már elôre" visszajárnak. A völgyi látkép igen vonzó, besegítenek a restaurációs munkába. Elôgyakorlatokat végeznének majdani ingázáshoz? Ki tudja... Egyelôre jönnek, lapátolják a törmeléket szívesen, épületanyagot cipelnek fel az emeletre, a vödörbôl kiöntik elôzô életüket, máskor újakat kevernek. Magasra szállnak itt, a lelki balesetmentes zónában. Fizikailag még fennáll ugyan némi veszély. Ha nem tartogat valamiféle arisztokrata átkot a várkastély... Egyelôre hull a törött cserép. Szabó János neve kettétörve. A cserepet vetette az Úrnak 1900. esztendejében. Apró parasztnevek a porban, nem szokás megjegyezni. Élt, isten nyugosztalja, így tovább. Mirôl szól a szolganép?
Mondtuk volt, mindenféle szellemlehetôség befalazva. Ballai Katalin egykori szobalány nem tart semmiféle átoktól. Uraságék szelídek voltak, mondja. Bár kezdetben Konrád báró lôfegyvert ragadott, ha pór lépett az udvarba. Nem értette még, hogy a Küküllô-völgyi paraszt nincs rablásra kárhoztatva. A báró — Kata néni szerint — igen rossz emlékekkel jött fel az erdélyi dombokra Úkirályság mélységébôl. Emlékszik egy igaz történetre. A báró öt elôkelô vendégével, állig lôfegyverben behatolt az alagútba, rémülten tértek vissza ám. Irtózatos zörejeket hallottak, gurultak a koponyák, állati formákat öltött boszorkányok csüngtek az alagút falán. Megriadt a kastélyi szolganép, alá nem ereszkedett volna senki a báró aranykorsójáért sem.
Ballai Katalin, ha papírra vetné emlékeit, Magyarózd és környéke nagy mesemondója lenne. Ismeri a dûlôk, az elbogáncsosodott szôlôhegyekrôl, pásztorokról szóló legendákat, talán Ózdról, a honfoglaló vezérrôl is van története. A Radákok háztartási szokásairól, Teleki Ilona tulajdonú festményekrôl, a második emeleti hallban, ahol beült a képbe Lorántffy Zsuzsanna nagyasszony. Szobalányként törölte róla a port. Kihúzta a vadászatról megtért fôúr talpából a tövist. Az mondta neki: ha fájni fog, megrúglak bizony, te Kata...
Nemrég a magyarózdi idôs parasztasszony fôúri mennyegzôre kapott meghívót Párizsból. Úgy gondolta, sokba kerülhet az út, itthon maradt Magyarózdon, sütött egy tál fánkost, feltette a nagy asztalra.
Ballai Katalin mesélt sokat Magyarózdról. Horváth Istvánról, aki erdôszéli tisztáson mondogatott szép verseket neki úgy 1930-tól errefelé. Meghalt a parasztköltô, hatalmas sziklatömb nyomja sírját toronyalján. Ha minden jól megy, a Horváth- emlékházat is felemeli a vállalkozó, erôs betont önt alá az alapba.
-Bántaná egy kicsit szegény Pistát a dolog...
(Két ember gémes kút kerevetén üldögél a falu határában, imbolyognak, mintha fújja a szél ôket. A kútból felkúszik az árnyék, egyre hízik , el egészen a várkastélyig. Márpedig szellemek nincsenek, mondta az ácsmester. Sötét üvegbôl kortyolgat a két árnyékalak, elindulnak befelé. Nem sietnek, lôdörögnek — sehova. Nem sietôs emberfajták.
Mindenesetre ráleltek az útra? Korán.)
A február 19-i Jó utat! oldalban nagyon érdekes és hasznos cikk volt A belvárosi közlekedés kerékpáros szemszögbôl címû. A kérdés már évek óta engem is foglalkoztat, hiszen az említett útszakaszokat naponta többször is bejárom. Így örvendtem, amikor láttam, hogy ez a probléma másoknak is gondja.
Az említett szûk utcákon (Aurel Filimon, Târgului, Kogalniceanu) tényleg nehézkes, olykor szint lehetetlen a kerékpáros közlekedés. Az utcák keskeny volta még önmagában nem jelentene akadályt, csak hát még ott vannak (a tiltó táblák ellenére) a parkoló autók, amelyek mellett elhaladva a kerékpározónak még arra is kell figyelnie, hogy egy óvatlan vezetô vagy utas kinyitja-e a kocsiajtót anélkül, hogy hátrapillantana. Ha pedig nyílik az ajtó, a biciklistának két megoldás közül kell választania: 1. fékez, amennyiben kellô hosszúságú fékút áll rendelkezésére; 2. kikerüli az ajtót, miközben esetleg a mögötte jövô autós rádudál, rosszabb esetben elüti.
A váltakozó szélességû Cuza Voda utcában az úttest szélének rossz minôsége vagy tisztátalansága keseríti meg a kerékpárosok életét. Egyenetlen felületre vagy sárra gördülve az ingatag jármû könnyen egyensúlyt veszthet, irányt változtathat. Marad tehát a járda, és maradnak ezzel együtt a gyalogosok megjegyzései, hogy "út is van". Mindezek mellett elismerem, hogy a vagánykodó, cikcakkban menô biciklisek még jobban bonyolítják a helyzetet és rossz benyomást keltenek a gépkocsivezetôk szemében. Így a szabályszerûen pedálozó is ki lehet téve az autós haragjának, ellenszenvének.
A Népújságban olvastam egy viszonylag jó ötletrôl. Vagyis, hogy a fôtéri park két oldalát használhatnák — esetleg — a biciklisták. Aki járt tôlünk nyugatabbra, láthatta, hogyan mûködnek ott hasonló megoldások. Véleményem szerint ez esetben a kerékpárútnak kinevezett járdára is kellene "villanyrendôr", hiszen olyan helyeken, mint például a Corso áruház és a gyógyszertár övezete, a biciklik útja keresztezné a zebrán áthaladó gyalogosokét. Újabb forgalomirányító lámpák felszerelése és mûködtetése mellett természetesen az egymás iránti jobb megértésre is szükség lenne.
Meglátásom szerint a Rózsák terén a legjobb megoldás az volna, ha a járdák melletti autóparkolást teljesen megtiltanák s itt alakítanák ki a kerékpársávot. Tudom persze, hogy ez a javaslat a polgármesteri hivatalnak nincs ínyére, mert jelentôs díjbevételtôl esne el azáltal. Csak hát az illetékeseknek édesmindegy, hogy a kerékpározók milyen körülmények között közlekednek, hiszen a városgazdák reggelente a lakásuk elôtt beszállnak a kocsiba és a székház elôtt kiszállnak belôle. Ha ôk is legalább két hónapig csak két keréken járnának naponta, csúcsforgalomban is, rádöbbennének arra, hogy milyen mostoha sorsunk van nekünk, biciklistáknak.
Mindenesetre nem szabad senkinek megfeledkeznie arról, hogy mindmáig a kerékpár a legolcsóbb, a legkörnyeztekímélôbb és (jó idôben) a legegészségesebb közlekedési eszköz.
Február 24. és március 11. között a megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodája folyamatosan tájékoztatott a közúti közlekedést szabályozó egyes elôírások módosításáról, kiegészítésérôl, visszavonásáról, illetve az abszolút újdonságokról. Ebben az idôszakban közel 6 méternyi faxszöveget vételeztünk az ilyen témájú tudnivalókról. Valójában azonban ennél is többet kellene elolvasniuk a forgalom résztvevôinek ahhoz, hogy igazán témában legyenek, hiszen az eddig ismertetett jogszabályok bizonyos kitételeit így is, úgy is lehet értelmezni, nem eléggé világosak. Következésképpen várjuk a teljes közlekedési törvény könyvecske formájában való, nagy példányszámú kiadását, és a törvény alkalmazási utasítását, no meg a szakszerû magyarázatokat a kompetens hatóság részérôl. Mert hiába tartaná minden jármûvezetô magánál a sajtóban eddig közzétett alapszöveget, ha a közlekedés ellenôrei nyilvánosságra nem hozott belsô utasítások alapján sajátosan értelmeznék és hajtanák végre a rendelkezést. Példának okáért tisztán ki kell mondani, hogy milyen autók elsô ülésén kötelezô becsatolni a biztonsági övet, mert máris olyan hangokat hallani, hogy egyes városokban a taxisok elintézték, hogy ôket és utasaikat mentesítsék ez alól a kötelezettség alól. Vagy vitázni lehet afelett, hogy a Dacia és Oltcit személygépkocsik teherhordó (nyitott vagy zárt rakfelületû, két vagy négy férôhelyes) változatai esetében mi a szabály. Nem beszélve a más márkákhoz tartozó rengeteg ilyen-olyan vezetôfülkés vagy utasteres, kisteherautóról és haszonjármûrôl. Hasonlóképpen nem egyértelmû, hogy mit ért a törvényhozó úgynevezett kaputól kapuig szolgálatot teljesítô gépjármû alatt. Minthogy nálunk nem léteznek levelet, táviratot, pénzt, csomagot stb. gépkocsival kihordó postások, akik sorra veszik egy-egy utca adott címeit. Mert ilyen esetben világos, hogy néhány méternyi út megtételéért nehéz arra kényszeríteni valakit, hogy becsatolja magát. De a taxis már kilométereket fut le, rövidebb távra fel sem veszi az utast, a mi logikánk szerint tehát nem lehet beilleszteni a "háztól házig" szolgáltatásnak ebbe a kategóriájába.
Summa summárum, várjuk a tisztázásokat az illetékesek részérôl. Addig pedig még egyszer közöljük azt a néhány tudnivalót, amit a megyei rendôrségen kiragadtak az új szabályozások tömkelegébôl azzal a szándékkal, hogy figyelmeztessenek a legfontosabb elôírásokra. Tehát íme, mit ajánlanak a közlekedôknek:
a) elindulás elôtt ellenôrizzük a gépjármûvet, mert ha mûszaki hibát találnak benne, 60.000-tôl 150.000 lejig büntethetnek;
b) mielôtt indítanánk, gyôzôdjünk meg arról, hogy nálunk vannak a szükséges iratok, tudniillik ellenkezô esetben 200.000-400.000 lejt is legombolhatnak tôlünk;
c) még mielôtt a kocsi mozgásba jönne, a vezetô és a mellette ülô kapcsolja be a biztonsági övet, függetlenül attól, hogy valamely helységben, vagy azon kívül visz az útjuk. Ezt elmulasztva 100.000-250.000 lejes bírságot kockáztatnak.
d) ne vezessünk gépjármûvet, ha ezt megelôzôen szeszes italt, más kábító hatású szert, gyógyszert fogyasztottunk, továbbá betegen, sebesülten, nagyon fáradtan. A kilátásba helyezett kihágási büntetés ugyanis 600.000-tôl 900.000 lejig terjed és alkoholos állapot miatt fel is függesztik a vezetôi engedély használatát;
e) mindig csukott ajtókkal indítsuk el a kocsit, traktort stb. és azokat menet közben sohase nyissuk ki;
f) szokjuk meg, hogy semmit se dobjunk ki, fôleg mozgó gépjármûbôl. A tilalom a vezetôre és az utasokra egyaránt vonatkozik;
g) menet közben ne vitatkozzunk, ne foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek elvonják a figyelmünket a vezetésrôl. Ezek közé sorolható a maroktelefonok használata és a megengedettnél hangosabban mûködtetett autórádió, magnó stb. Ha megszegjük az elôírást, 200.000-400.000 lejjel büntethetnek;
i) ne várakozzunk gépjármûvel (és utánfutóval, pótkocsival) köztulajdonú létesítmények bejáratánál, illetve az ezekhez vezetô utak leágazásában. Ezt a szabálysértést is bírságolják ugyanis — 60.000-150 ezer lejjel;
j) tartsuk be a megengedett legnagyobb sebességet, amely lakott területen 50, lakatlan területen 90 km/óra;
k) adjuk meg az elsôbbséget a menetrend szerint közlekedô közszállítási jármûveknek, amelyek jelzik, hogy el akarják hagyni az autóbuszöbölt vagy trolibuszöbölt. Ha nem ezt tesszük, 200.000-400.000 lejt is fizethetünk.
A kezdetben alkalmazott lambda-szondákat a kipufogógázok hôhatása melegítette fel, emiatt csak viszonylag hosszú idô után érték el a mûködéshez szükséges hômérsékletet. A ma alkalmazott lambda-szondákba a bemelegítési idô lerövidítésére villamos fûtést is beépítenek. A fûtött szonda kis kipufogógáz-hômérséklet mellett is üzemi hômérsékleten tartható, és a beépítési hely is szabadabban választható meg. A motor beindítása után 20-30 másodperccel már eléri az üzemi hômérsékletet. Megszûnnek a kerámiatest hômérsékletfüggô tulajdonságaiból eredô gondok, a szonda mindig optimális hômérsékleten tartható, ezáltal pontosabb szabályozást is biztosít.
Külsô megjelenésre a fûtött és a nem fûtött lambda-szonda nagyon hasonló, de a fûtetlen szondához csak egy, míg a fûtött szondához általában 3 (esetleg 4) villamosvezeték csatlakozik. Négyvezetékes kivitel esetén külön testvezetéket is alkalmaznak.
Ábránk a fûtött lambda-szonda szerkezeti felépítését szemlélteti. Az 5. kerámiatestet a szonda becsavarására is alkalmas 1. házban rögzítik. A kerámiatestnek a kipufogócsôbe benyúló végét a 4. védôcsôvel veszik körül, ami a kipufogógázból származó lökésszerû igénybevételektôl védi. A védôcsôre réseket vágnak, a kipufogógáz ezeken át jut el a kerámia külsô felületéhez. A kreámia külsô felületén levô platinaréteg (negatív elektróda) az 1. házhoz, a belsô felületén lévô platinaréteg (pozitív elektróda) a 6. csatlakozási pont révén az egyik villamos kivezetéshez csatlakozik. A 7. védôhüvelyen és a 2. támasztókerámián furatokat készítenek, hogy a külsô levegô a szonda belsejébe juthasson. A 2. támasztókerámia villamos szigetelôként és távtartóként is mûködik. A melegítést a 8. fûtôbetét biztosítja. A szondába gyakran bimetálos kapcsolót is beépítenek, amely bizonyos hômérséklet felett önmûködôen kikapcsolja a szonda fûtését.
A szondák élettartama meghaladja a 100.000 kilométert. Ólomtartalmú benzin használata következtében a kerámiatest külsô platinarétege azonban ugyanúgy károsodik, mint a katalizátorok esetén, ezért a hosszú élettartamnak itt is elengedhetetlen feltétele a benzin ólommentessége.
Az ismert lambda-szondák — mint utaltunk rá — a kipufogógázok oxigéntartalmát érzékelik, ezért más elnevezéssel oxigénszondának is nevezik ôket. Ez a két szakszó ma még ugyanazt jelenti. De a kutatólaboratóriumokban kísérletek folynak egyéb (más gázkomponens érzékelésén alapuló) lambda-szondák kifejlesztésére is. Így hát nem zárható ki, hogy a jövô gépkocsijaiban már nemcsak oxigénszondákkal, hanem másmilyen szondákkal is találkozunk.
A Monitorul Oficial al României 1998. december 30-ai 517-es számában közölt sürgôsségi rendeletnek megfelelôen a gépi meghajtású szállítóeszközök évi adóját a motor lökettérfogatával arányosan állapítják meg. Ez azt jelenti, hogy a felsorolt jármûkategóriák erôforrásának minden 500 köbcentimétere vagy 500 köbcentiméter alatti lökettérfogata után a következô összegek befizetését kéri a román kormány — természetesen lejben.
2. Kisbusz, autóbusz, turistabusz, mindenféle tehergépkocsi 48.000;
3. Bármilyen gépjármûszerelvény 56.000;
4. Rendôrségi nyilvántartásban szereplô traktor 32.000;
5. Motorkerékpár, robogó, kismotor 12.000;
6. Motoros kerékpár és tricikli 9.000.
Az összes pótkocsira, félpótkocsira, utánfutóra és "lakókocsira" az alábbi éves adóösszeget vetették ki:
a) 1 tonnáig (inkluzíve) 24.000;
b) 1-tôl 3 tonnáig (beleértve) 80.000;
c)3 és 5 tonna között 120.000;
Az oldalkosarak (csónakok) után a motorkerékpárok, kismotorok (mopedek) és robogók adójának felét szükséges befizetni.
Teljesen adómentesek a mozgáskorlátozottak tulajdonában levô és megfelelôen kiképzett személyautók, oldalkosaras motorkerékpárok, valamint motoros triciklik.
A marosvásárhelyi tanács folyó év január 14-én hozott 1-es számú határozatával lényegében magáévá tette a felsôbb rendelkezést, egy kivétellel. Élve ugyanis azzal a jogával, hogy a kormányrendelet közlésétôl számított 15 napon belül maximum 50 százalékkal növelje vagy mérsékelje a fix összegben megállapított helyi adókat és illetékeket, a személyautók adóját 12.000 lejre, azaz felére csökkentette. Ez gyakorlati példával élve azt jelenti, hogy egy 1100, 1300 vagy 1400 köbcentiméteres motorral rendelkezô autó 1999. évi adója (500+500 köbcentiméter + a fennmaradó 500 köbcentiméternél kisebb hengerûrtartalom- frakció) 3x12.000=36.000 lej.
Amint Radut Ovidiu, a Marosvásárhelyi Pénzügyi Igazgatóság osztályvezetôje tájékoztatott, ezeket az adókat négy részletben is be lehet fizetni, vigyázva arra, hogy ne lépjük túl a határidôket (a már lejárt március 15 után, június 15., szeptember 15. és december 15.), mert különben naponta 0,25 százalékkal nô a hivatal követelése. További tanács, hogy ha valaki használt jármûvet vásárol, a szerzôdés aláírásától számított 30 napon belül jelentkezzen náluk, mert ha ô maga késôbb kéri az adókivetést, akkor 300.000-750.000 lejjel bírságolhatják meg, ha pedig az adóhatóság fedi fel a mulasztást, akkor 750.000- tôl 3 millió lejig terjed a pénzbüntetés.
Tegnap rendkívüli ülést tartott a marosvásárhelyi tanács, amelynek fô napirendi pontja az idei helyi költségvetés volt. A város idei tervezett bevétele 249.456 milliárd lej. Ebbôl az összegbôl több, eddig a megyei tanács pénzelte kiadást is fedezni kell, így 20 milliárd lej a lakosságnak szolgáltatott hôenergia ártámogatása, 8 milliárd lej a helyi közszállításnak elôirányzott támogatás. További 10 milliárd lejt tesz ki a tanügy anyagköltségeinek és befektetéseinek összege, amelyek idéntôl szintén a helyi költségvetést terhelik.
A jövedelemadók leosztásából az eredetileg szóban forgó 40% helyett csak 35%-nyi marad a municípiumi tanácsnál. A lapunkban már ismertetett, beszámoló jellegû tervhez képest 24 milliárddal jut kevesebb különbözô célokra. Többek között a tervezettnél kevesebb pénz jut a helyhatósági hivatalok mûködtetésére, a tanügyre, útjavításokra, hôközpontok feljavítására, vagy a központbeli aluljáróra.
A tanácsosok hozzászólásai szerint a rendelkezésre álló pénzbôl különösen körültekintôen kell gazdálkodni. További anyagi forrásokat kell felkutatnia a városnak, ezekbôl egyik lehetségesként került szóba a fizetôparkolók kiterjesztése. A költségvetés várhatóan néhány hónap múlva még kiigazításra szorul, mert az elhangzott vélemények szerint még sok bizonytalan pontja van a tervezetnek.
A költségvetés elfogadása mellett a 15. számú sürgôsségi kormányhatározatnak megfelelôen módosult a helyi adókat szabályozó 1. számú idei tanácsi határozat, megnövelték a Locativ Rt. törzstôkéjét, és jóváhagyták a lakásvállalat idei üzleti tervét és költségvetés-tervezetét is, majd jóváhagyták az 1998. évi 505-ös kormányhatározattal szabályozott kereskedelmi helyiségek eladási árait, módosították a lakásvállalat ügykezelte kereskedelmi helyiségekben mûködô bérlôk jóhiszemû voltáról szóló határozatot és döntöttek egyes, eddig az eladástól visszatartott állami lakások eladásáról.
A Pro Európa Liga és az Interkulturális Központ közös szervezésében tartják meg idén is az immár hagyományos Tolerancia Hete rendezvénysorozatot. Ez kerekasztal-beszélgetéssel indul ma reggel 9 órakor, Kétnyelvûség a helyi közigazgatásban címmel. A rendezvényre a Continental Szálló Fehér termében kerül sor. Szombaton, az Outward Bound közremûködésével interkulturális tájékozódási versenyt tartanak a Színház téren. (Az ezzel kapcsolatos felhivást mellékelten közöljük.) Vasárnap 13 órától vetítik a Cigányok ideje címû jugoszláv filmet, amelyet Haller István mutat be.
Hétfôn, március 22-én 14 órakor kerekasztal-beszélgetésre kerül sor Szatmárnémetiben az együttélés távlatairól, este hétkor pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében rendezik meg az interkulturális táncházat. Szerdán 15 órakor kezdôdik a Bernády Házban A véleménynyilvánítás szabadságától a sajtószabadságig témájú kerekasztal-beszélgetés, majd csütörtökön 17 órakor ugyancsak kerekasztal- beszélgetést tartanak a Pro Európa Liga tanácstermében, az Immigrációs politika és a nôkkel való kereskedelemrôl. Péntek délután négy órától Zeno Fodor, Mircea Suhareanu és Szokoly Elek, az Antenna 1 vendégeként "mindennapi toleranciánkról" értekezik.
A rendezvénysorozat következô állomása a szovátai Medve- tó terasza, ahol a VI. tavaszi futóversenyt tartják. Kedden, március 31-én a Kultúrpalota kistermében elôadások hangzanak el: Egy felvilágosult kis állam Európa közepén, illetve A vallás toleranciája kérdése Erdélyben címmel. Záróakkordként szervezik meg a temesvári írószövetség termében a Románia a "Régiók Európájában" címû vitafórumot.
"Marosvásárhelyi multikulturális útvonal"
Kérjetek egy versenylapot, írjátok rá a neveteket és jelentkezzetek vele annál a beírónál, ahova tartoztok. Onnan kaptok egy versenyszámot és egy kérdôívet. Az elsô kötelezô ellenôrzô pont a polgármesteri hivatal elôtti téren van. Ezután az útvonalat az általatok eldöntött sorrendben járjátok végig, és ha jól odafigyeltek, a helyes válaszokat megtaláljátok a helyszíneken.
Mindenüvé együtt kell elmenni. Az ellenôrzô pontokon meglepetés-próbák várnak. Minden helyes válasz egy pontot ér, a meglepetés- próbákért öt pont jár. Legkésôbb 13 óráig be kell fejezni a versenyt.
A sorrendet a pontszám dönti el, az idôtartamot csak egyenlô pontszám esetén vesszük figyelembe. Az eredményhirdetés 14 órakor lesz, az esetleges óvásokat 15 perc alatt kell benyújtani.
A díjazásra 14.30 órakor kerül sor.
Sok sikert kívánunk!
A 10 faluból álló községben egy orvosi rendelô mûködik. Valamikor kórházként tartották nyilván, jelenleg a nagy épületben csak egy rendelô és egy gyógyszertár van. A kis emelkedôn levô épületet nehéz megközelíteni. Az oda vezetô út tele van gödrökkel, vízzel és sárral. Látogatásunkkor már csak Enachescu Nadia általános orvosnôvel és Lénárt Jolán asszisztensnôvel beszélgethettünk.
— A község lakosságának nagy többsége idôs személy, jelenleg három általános orvos látja el ôket. A rendelô felszerelése nagyon szegényes, nincs kötszerünk, vattánk, de még az egészségügyi szesz is hiányzik — tájékoztattak. — Oda jutottunk, hogy restelljük betegeink elôtt magunkat, hiszen még egy vágott sebet is csak a beteg által megvásárolt kötszerrel tudunk bekötözni. Mióta az ingyenes és ártámogatott receptekre nem bocsátanak ki gyógyszereket megcsappant az ide járó betegek száma. Igyekszünk a legolcsóbb gyógyszereket felírni, mégis ma is megtörtént, hogy a recepttel elmentek az épület másik felében levô gyógyszertárhoz, megkérdezték az árakat, de nem tudták kiváltani azokat. Tudjuk, hogy a napokban Marosvásárhelyen egy vagy két gyógyszertárban adnak teljesen vagy részben ártámogatott gyógyszert, de a buszjegy ára oda- vissza 30.000 lej, s így semmit nem spórolnak. Lassan át kell térnünk a természetes gyógymódra, fokhagymát és gyógyteát kell ajánlanunk betegeinknek, azt megtermelhetik, összegyûjthetik. Nagyon nehéz a községben a terepezés is, hiszen télen, vagy nagy esôzések után egyes falvakat csak traktorral lehet megközelíteni, s elég sok az ágyhoz kötött személy is. Nyárádszeredából nagyon ritkán s csak többszöri telefonálásra jön ki a mentôkocsi — mesélik.
A községközponti rendelô mellett Márkodon van még egy orvosi rendelô. A holland testvérgyülekezet építette fel s rendezte be. Az elképzelés s megvalósítása nemes volt, de mivel sem a holland gyülekezet, sem a román egészségügyi minisztérium nem fizet orvost, aki ott tevékenykedjen, a rendelôben csak hónaponként kétszer fogadnak betegeket a Nyárádmagyaróson dolgozó orvosok.
A felszerelés, gyógyszer hiánya mellett az új egészségügyi rendszer bevezetése után a községben két orvos marad. Mivel a családorvosi jegyzékeken közel 1200 személy kell hogy szerepeljen, s a falu lakóinak száma nem indokol három orvost, Enachescu Nadia, 11 év tevékenység után távozni fog, s a rendelôt az ittmaradó két orvos fogja bérelni. A tíz szétszórtan elhelyezkedô kis falu lakóit eddig is nehéz volt kellôképpen ellátni, hiszen egyidôben volt és lehet még súlyos beteg és vajúdó asszony, de két orvos számára ez még nehezebb lesz. Az átszervezés egyelôre semmi jót nem ígér.
A község tavaly szerepelt a gázbevezetést jóváhagyó kormányhatározatban, így már novemberben megalakult a községi gázbizottság, amiben minden falu képviselteti magát. A községközpontban, Seprôdön, Márkodon, Berekeresztúron, Berében, Torboszlón, Szentimrén, Májában, Kendôben és Nyárádselyében levô 1200 ház van, de csak 600- ba igényelték a gáz bevezetését. A tervek elkészítéséhez a hivatal Veress Ilona mérnöknôt kérte fel, aki a külsô vezeték, a bekötés és a belsô szerelés tervét családonként 800.000 lejért készítené el. Mint a polgármester tájékoztatott, egyelôre a feliratkozott 600 családból csak 500-an fizették le az egymillió lej elôleget. A napokban a gázbizottság tagjai újból meglátogatják a családokat, s ismét összeírják, hányan tartanak igényt a gázbevezetésre. — Az emberek nehezen értik meg, hogy minél többen vagyunk, annál inkább megoszlanak a költségek, családonként kevesebbe kerül. Elôzetes számítások szerint azok a munkálatok (tervezés, bekötés, belsô szerelés), amelyek függetlenek a jelentkezôk számától, családonként 4.300.000 lejbe kerülnek, míg a gázház és a fôvezeték ára, ha minden család bevezeti a gázt, 3.200.000 lej, ha csak a feliratkozott családok vezetik be, 7.140.000 lej házanként. Sokan azt gondolják, hogy ha majd kész lesz a fôvezeték, akkor ôk is jelentkeznek, s így kevesebbet fognak fizetni, de tévednek, mert a késôbb beszállók is ki fogják venni részüket minden költségbôl. Sajnos, elmondhatom, hogy a szerényebb anyagi körülményekkel rendelkezôk kifizették az elôleget, a nagygazdák egyelôre késlekednek — nyilatkozta a polgármester.
Az idei tervekrôl érdeklôdve, a község vezetôje a telefonhálozat felújítását, egy automata telefonközpont felszerelését látja még a legfontosabbnak, de megvalósítása csak a Romtelecomtól függ. Ugyanakkor a község számára sokat jelentene a Nyárádmagyarós—Sóvárad közötti, kilenc kilométeres útszakasz járhatóvá tétele. A fent említett néhány kilométeren a 70-es években három autóbusz szállította a szovátai piacra igyekvô asszonyokat. A szükséges útjavítások, sánctiszítás elmaradása miatt a nyolcvanas években már csak szekérrel vagy nagy autókkal lehetett Szováta fele rövidíteni, míg jelenleg teljesen használhatatlan az út. Mint a polgármester elmondta, többször kért segítséget a Megyei Útügyi Igazgatóságtól, hiszen hozzájuk tartozik az útszakasz, s a megyei tanácstól is, de mindig a pénzhiányra hivatkoztak, s kérését elutasították.
— A községben nincsenek nagyon jól termô földek, de mindenki tud egy kis többletet termelni, amit hasznosíthatna, s ezzel pótolhatná jövedelmét. Már évek óta csak a nyárádszeredai piacra vihetik termékeiket a helybéliek, s mivel a környéken mindenhol megteremelik ugyanazokat a zöldségeket, gyenge a piac. Marosvásárhelyre pedig nem éri meg bemenni, mert a buszjegy vagy az üzemanyag ára felemészti az esetleges nyereséget. Éppen ezért nagyon fontos a szovátai piacra vezetô út lekövezése, járhatóvá tétele — vélekedett a község vezetôje.
— Minden nyáron vaddisznócsordák "menetelnek" végig a termôföldeken, nagy károkat okozva a gabonatermésben, s még a gyümölcsfákban is — mondja Kiss László tanácstitkár — S bár az 1997-es évi 103-as törvény alapján a vadkárokat az kell hogy megfizesse, akihez tartozik a vadállomány, jelen esetben a Romsilva, ezidáig egy személy sem kapott kártérítést. A tavaly július-augsztusban keletkezett károkat felmérték az illetékesek, jegyzôkönyvet készítettek róla. Akkori összeírások szerint a községközpontban 40, Berében 6, Márkodon 16, Nyárádselyében 14, Kendôben 12, Torboszlón 22, Nyárádszentimrén 19, Seprôdben 6 család földjén pusztított a vaddisznó (májai és berekeresztúri adatok nem voltak a hivatalnál, de vadkárokat onnan is jelentettek). A polgármester minden lehetôséget kiaknázott, mindenhol közbenjárt, eredménytelenül. Megoldásként ajánlották, hogy a kárvallottak pereljék be a Romsilvát, hogy kártérítést kaphassanak, de mindenki fél törvényszékre menni. Inkább várnak, s reménykednek, hogy megkapják a kiszámított pénzösszegeket, s hogy idén nyáron kevesebb lesz a vad — vélekedett a hivatal titkára.
A községben az 1997. évi 169-es törvény, majd az azt követô törvény rendelkezések nyomán 2173 legelô-visszaigénylést jegyeztek. A fent említett kérésekben 1455,76 hektárnyi területet igényelnek vissza. Mint Kis László titkár tájékoztatott, a község rendelkezik a visszakért legelôterülettel. Ugyancsak a fent említett törvény alapján 1376,51 hektár erdôt kértek vissza. A prefektúra illetékesei — a megfelelô telekkönyvi iratok hiányára utalva — 144,25 hektárnyi erdô visszaadását nem hagyták jóvá. S bár a polgármester többször kérte a döntés megváltoztatását, jelezve, hogy a tulajdonosok tanúkkal bizonyítani tudták elvett erdôrészeik tulajdonjogát, a prefektúra döntése végleges maradt. Így a községben lakók csupán 1232,26 hektárnyi erdôt kanpak még vissza.
A megyei tanács számításai szerint idén a községnek 632 millió lejes költségvetésre van szüksége. A helyi tanács szakemberei 700 millió lejt szavaznának meg a kiadásokra. Ebbôl 313 millió lejt saját jövedelemként a helyi polgármesteri hivatal kell hogy begyûjtsön, a különbözetet a megye állja. Mint a polgármester tájékoztatott, egyelôre a helyi adókból és illetékekbôl 40 millió lej gyûlt össze. A héten rendkívüli tanácsülést fognak tartani, amelyen megbeszélik az adókkal kapcsolatos újdonságokat, s ha szükséges, határozatokkal is módosítják az eddig hozott dönt&e